IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Jókai Mór Egy magyar nábob Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Kötet, Fezejetgrey = Comment text
3021 II, Meg| leírását a még azon évben dívott pünkösdi király népszokásnak.~ ~ 3022 I, Sz| nagyságú könyv~ ~font – kb. 56 dkg~ ~forspont – előfogat~ ~ 3023 I, Sz| házasság~ ~messzely – kb. 7 dl~ ~meute – kutyafalka, agársereg~ ~ 3024 I, XIII| úgyis eljön, ámbátor ebrúdon dobattam ki ezelőtt fél esztendővel. 3025 II, XV| bizony bolondul senki sem dobja ki, az akárkitől is nagy 3026 I, VII| Szíve sebesen kezdett dobogni.~ ~5hajadonEz ő!~ ~Leült 3027 II, XXVIII| vadaskert erdejei, s amint egy dobogó hídra fölérnek, megpillantja 3028 I, XIII| ők azalatt az előszobában Dobozyt játszák el feleségestül, 3029 I, V| mind medvebőrben járnak, s dobszóra táncolnak – nagyon forrón 3030 I, VI| egész közönség az utolsó dobütés elhangoztával a legmélyebb 3031 II, XV| Ez volt a második roham. Döbbenjen meg a leány arra a gondolatra, 3032 II, XXIX| megvilágítottak, Rudolf döbbenve rendült össze.~ ~– Öreg, 3033 II, XVI| kiálta fel Kárpáthy a döfés fájdalmára, s egyszerre 3034 II, XVI| látott többé semmit, még egy döfést akart neki adni. Kardja 3035 I, XIII| származik a juhok és igásbarmok dögbőreiből, melyek takarmány hiánya 3036 II, XV| beszélnek most azok a büszke, dölyfös Halmék, akik olyan könnyen 3037 I, I| nyakát kravátlijában nagy dölyfösen hátraigazítva, két ujját 3038 II, XXX| feljutni. A nagy vasajtó döngve csapódott be utána.~ ~Most 3039 II, Sz| kerületben~ ~ruinál – romlásba dönt, tönkretesz~ ~ ~ ~salavári – 3040 I, I| látszik e szemekben, mely tán döntő nagy eszmékre volt hivatva, 3041 II, Sz| kölcsönösen megvesztegették a döntőbírának felkért Pariszt, aki szép 3042 I, IX| hallgatóság közbevegyült dörejétől kísérve.~ ~– Mit? Mi zaj 3043 I, Sz| származik a villámlás és a dörgés~ ~Le voilà – Íme az~ ~liaison – 3044 I, I| lóháton; csak úgy lassan dörmögdél magában, mert a pipáját 3045 II, XV| nyújtá a levelet.~ ~– Hm – dörmöge az öreg úr, csakugyan azt 3046 I, VIII| egyedül azon helynek, honnan a dörmögést hallotta jönni.~ ~Ott feküdt 3047 I, I| tűzhely elé, s csak ott dörmögi el a többit. – Azt sem tudom, 3048 I, I| annak orcáján. Az nagyot dörmögött rá: „Ne izéljen a tekintetes 3049 I, I| szavakkal egy hajdú, pogány dörömbözést mívelvén az ablakán:~ ~– 3050 II, XV| magában Mayerné, s kezeit dörzsölé örömében.~ ~Most meleg a 3051 I, Sz| üvegharmonika – a romantikus kor dörzsölésre megszólaló hangszere~ ~ ~ ~ 3052 II, XXI| után. A világért le nem dörzsölné azt onnan, s mihelyt hazamegy, 3053 II, XX| itt elkezdé homlokát dörzsölni János úr, nem tudva, hogy 3054 I, VIII| melyet éppen akkor tömött meg dohánnyal.~ ~– Te, fiam, Miska – szólt 3055 II, XXIII| nagyon örült neki, hogy a dohányhamut a padlat mázába tapodhatta, 3056 II, XXIV| politikus hazafi, annyi dohányszagú kortesvezér, annyi bölcs 3057 II, XIX| csökönössége, nagy pipájú, kevés dohányú volta felől, kiket csak 3058 I, Sz| jogokat; sétabot viselés, dohányzás, korzózás, s megilleti őket 3059 II, XIX| hatalmasan, és gyönyörűen dohányzik; a lovakat ugyan nem hajtja, 3060 I, XIII| kapuban jutott eszébe, hogy a dohányzsacskóját Szabadkán felejtette a vendéglőben, 3061 I, X| miért nem hívatnak neki doktort?~ ~– Az ő betegségét doktor 3062 II, XXI| észrevehetné, miszerint az öreg nem dől a bal felére. Ball vállán 3063 I, IV| koszorúhányás és versszórás dolgában hamar megvolt az alku. A 3064 II, XVII| Én innen alig mozdulhatok dolgaim miatt.~ ~– Eh patvart, hisz 3065 II, XVIII| előkészületekben. Óh, úgyis annyi dolgod lenne, hogy nem győznéd 3066 I, XI| merte hagyni, a rábízott dolgoknak nem járt utána, szavait 3067 II, XXIX| Vele elvégeztem e földön dolgomat.~ ~Több rokonom nincs, akiről 3068 I, XII| fűrészek mondanak-e valamit dolgozás közben; s most ráhallgatott, 3069 I, VII| munkát, kik egész nap itt dolgoznak, és éjszaka mennek rongyot 3070 I, XII| lakát, s benyitott annak dolgozószobájába.~ ~A mester nem volt honn. 3071 I, II| pompás acélmetszetek (elegáns dolgozószobákban nem szokás olajfestményeket 3072 I, VI| szemfegyverei * rettenetesen dolgoztak, mindenfelé ismerős arcot 3073 I, XII| Párizsban?~ ~– Igen, ott dolgoztam.~ ~– Kegyed találkozott 3074 I, III| uraim, ma ünnepnap van, nem dolgozunk.~ ~– De tán valamely találkozástól 3075 I, I| bokrétával, derekukon piros dolmány sárga zsinórral, melyre 3076 I, VIII| gyolcs lábravalókban, pitykés dolmányaik panyókára vetve, valemennyinek 3077 I, XIII| Palkó, a vén hajdú zsinóros dolmányban.~ ~Ez is oly ősz, mint ők; 3078 II, XXI| nekikészülve a vadászatnak; feszes dolmányokban, pörge kalappal az elegáns 3079 I, XIII| durcásan, s úgy feladta urára a dolmányt, hogy majd kitörte vele 3080 I, VIII| selyemmellény alól, mindenik dolmányzsebéből egy-egy tarka kendő lóg 3081 II, XIV| elhervadni bele, lehullani, sírba dőlni, hogy csak akkor tudhatná 3082 I, XII| megtudandó tőle, ha szokásos dolog-e ez párbaji rendszabályok 3083 I, XII| társadalmi élet történetében.~ ~A dologból nagy zaj lett, a kitett 3084 II, XV| különböző kifejezés – ugyanazon dologra?~ ~Kecskerey úrnál tehát 3085 II, XIV| válaszában, elhallgatunk e dologról, és én nem fogok vele többet 3086 I, XI| sem lehetett. Vannak olyan dologtalan urak, kiknek nincs egyéb 3087 I, Sz| species – fajta~ ~Stabat mater dolorosa – Álla a fájdalmas anya; 3088 I, XI| főtemplomban a „Stabat mater dolorosá”-t; * a jelenlevők szívei 3089 I, Sz| ruinált – tönkrement, romba dőlt~ ~rulád – rolád, énekfutam~ ~ ~ ~ 3090 I, IV| erkélyszoba. Pompás márvány domborművekkel ékített terem, művészi festményű 3091 II, XV| bámultatni engedve a parányi domború lábacskákat; gazdag hajtekercsét 3092 I, I| fedve pokróccal, melynek domborulásairól azt lehet gyanítni, hogy 3093 I, I| kitanulták a laposok és dombosok minden tekervényeit, hogy 3094 I, II| középszerű magyarországi domínium.~ ~Mindazon villák, pavilonok 3095 II, XXXI| megtiltotta a bormérést valamennyi domíniumán, csak a patikában szabad 3096 I, VIII| elvesztegetünk, nemcsak domíniumnak, hanem egyúttal hazának 3097 I, Sz| arszlán, piperkőc férfi~ ~donjon – torony~ ~doromb – népi 3098 I, XIII| rondellákkal * s középen aranyos donjonnal, * a kapu fölött aranycifrázatú 3099 II, XIV| tisztviselőket keres; a dorbézoló mulatságokat kerüli, az 3100 I, I| divat alakult.~ ~A „jeunesse dorée”, az „arany ifjak” divatjában 3101 II, XX| el nem vesztett, meg nem dorgálja a még folyvást egymásra 3102 I, Sz| férfi~ ~donjon – torony~ ~doromb – népi hangszer~ ~Duda – 3103 I, VII| falu végén, mint készítenek dorombot, * s hallani vasárnaponkint 3104 I, I| nekifanyalodnak, kapával, doronggal kiássák, kiemelik a kereket, 3105 I, VII| Chataquéla hirtelen egy rövid dorongot hurkolt a kötél végére, 3106 I, XIII| vármegyei főispánban, s mindjárt Dózsa vezér megsüttetése után, 3107 II, XVIII| Rue Vivienne Nr. 11. * Dr. Legrieux-nél), hanem egyúttal 3108 I, II| fogyasztottak, ami akkor még drágább volt, mint a tiszta búza.~ ~ 3109 I, XIII| szakácsnénak, hogy nem számol-e be drágábban, mint ahogy vesz. Ez mind 3110 I, X| urat megfosztani, amit jó drágáért eladhat, amit már magában 3111 I, XIII| haszonbér fejében elküldé a drágaköveket, miket ugyan készpénzen 3112 I, IX| magyar nábobot, e pompás, drágakövektől ragyogó öltözetben, melyben 3113 II, XXVII| tiszta lazúrját * semmi drágakőhöz nem lehet hasonlítani, annál 3114 I, Sz| színműve; a francia klasszikus dráma kimagasló alkotása; nálunk 3115 I, Sz| 1639–1684) Andromaque c. drámájának egyik szereplője~ ~Heszperidák – 3116 II, XX| s fél esztendő múlva a Dráván, Dunán, Tiszán és mind a 3117 I, I| bolond fogadásra.~ ~– Ah, ce drőle de cigány! * – szólt az 3118 I, Sz| casserole – lábas, kaszrol~ ~ce drôle de cigány – furcsa cigány~ ~ 3119 I, Sz| lánchíd – függőhíd, melynél drótkötél kábelek tartják a hídszerkezetet; 3120 I, VIII| le az állatot, s kibontva dróttal fonott végű karikását, karjára 3121 I, VI| Fuss, de sípokért és druszáidért (oignon = hagyma). Ha ők 3122 I, Sz| doromb – népi hangszer~ ~Duda – vsz. Dudar; Veszprém megyei 3123 I, XIII| nagy menkő sajtot; aztán a dudai * esperes, az, akit én ki 3124 I, Sz| népi hangszer~ ~Duda – vsz. Dudar; Veszprém megyei község~ ~ 3125 I, I| eszében maradt sanzontöredéket dúdolni, végignyújtózva egyszerre 3126 II, XV| mellénye szegletébe dugva, dúdolva, fölemelt fővel, mint akinek 3127 II, XVI| felek nem vérszomjból, nem dühből keresik a párbajt, hanem 3128 I, VIII| vakmerőségén vagy paripája dühén, amidőn hirtelen a sebes 3129 II, XVI| ellenfele kardjába, s elvégre dühének tetőpontján, nem törődve 3130 I, X| egy szót sem szólt, ő csak dühét elégítette ki, mint egy 3131 II, XV| utóbbi idők kudarcai által a dühig tokozott szenvedéllyel veté 3132 I, I| bolondos tréfa már ekkor a dühödés tetőpontját érte, a hajdúk 3133 I, XIII| elmésség következtében a dühödt paripa úgy vágta a földhöz 3134 II, XVI| hisz ez így csak tréfa! – dühönge szokatlan rikácsolásával 3135 I, VI| nem tagadhatod, hogy ily dühöngés nem történik imádók nélkül.~ ~– 3136 I, IV| üres volt, s az igazgatók dühösködtek a közönségre, mely egészen 3137 I, I| tehetlen haragján:~ ~– No, mit dühösödik, mit échauffírozza * magát; 3138 II, XXVI| arca nem bírta elrejteni a dühöt, mely belsejében felforrott 3139 I, VII| lovagját, s e szenvedély majd dühvé, végre kétségbeeséssé vált, 3140 I, IX| rendszabályainak s a code du duelnek * ismerete lényeges alkatrészei-e 3141 II, XV| összevissza ne ölelje a duennát, amit azzal bánt meg aztán, 3142 I, XIII| kend!~ ~– Üm. Szaladjak? – dünnyögé magában Palkó szép kényelmesen 3143 I, II| a saját torkát elmesse. Dugá tehát azt az öve mellé, 3144 II, XV| beszél tovább anyád! Ne dugjátok be füleiteket finom érzelmű, 3145 II, XVIII| azok valakinél, el kelle dugni, mert Marion kisasszony 3146 I, IV| inasokat, akik azalatt a dugókat húzogassák a palackokból, 3147 I, XIII| veretett rajta, amilyen csak dukált.~ ~Ez esettől azonban nem 3148 I, VIII| kerget szét, kalangyákat * dúl fel, az utazószekereket 3149 I, I| talál tévedni, a szekér dűljön fel, s a hintó okuljon a 3150 I, IV| egyszerre kitör ismét a kacaj, s dűlnek jobbra-balra.~ ~A márki 3151 I, III| állításra, s fél könyökre dűlve István felé fordult:~ ~– 3152 I, VII| egy regényes tájék rajza a Duna csendes partjain, egy ép 3153 II, XV| tudtam, mit csinálok. A Dunának megyek, ez volt a legelső 3154 I, VIII| teszi ki magát e gigász dűnének, ki fel volt bőszülve a 3155 I, Sz| duenna – idős hölgy~ ~dupé – vsz. álhaj, paróka~ ~ ~ ~ 3156 I, VII| divatot, a nagy hajporozott dupét, * mely különben igen jól 3157 I, IV| fel valamennyien.~ ~– Úgy dupla célt ért el – szólt hátulról 3158 II, XVIII| onnan is jónak látott egy duplavágást mérni a hátramaradtak fejére.~ ~– 3159 I, VIII| voltak, hirtelen nagyot durrantott ostorával az idegen, mire 3160 II, XX| alatt hallgatni kényszerül a durvább szenvedély s az unalomgerjesztési 3161 I, VIII| köröknek saját szótára van, a durvaságot híják szelességnek, a rossz 3162 I, XIII| bennünket, vacsora lesz az ebédből, s úgy összevissza talál 3163 I, VIII| hogy itt-ott a főispáni ebédeken, a statutiókon * találkoztak 3164 II, XX| hogy ő ma képtelen lesz ebédelni, s szerette volna látni 3165 I, XII| hogy ezek a tizenkét órakor ebédelő emberek nem tudnak gyűlölni?~ ~ 3166 I, XIII| hangzott a csengettyű, mely az ebédet jelenté, háromszor újra 3167 I, X| hallgatott. Végre egy napon ebédhez ülvén, a családnak semminemű 3168 I, X| segítik fogyasztani a családfő ebédjét.~ ~Emellett az asszony is 3169 I, XIII| nagy szárnyajtókat, mik az ebédlőbe vezettek.~ ~A pompás nagy 3170 II, XVII| ott ágaskodnak ránk az ebédlőben, ott kapkodnak a legyek 3171 II, XXV| Veszélyes kísérlet~ ~Másnap csak ebédnél, számos társaság előtt találkozott 3172 II, XVII| adá, s most erősen köti az ebeket a karóhoz, hogy elragadja 3173 II, XXIX| Bejött az, s a kis gömbölyű ébenfa asztalra egy aranyserleget 3174 I, II| író- és könyvtartó asztalok ébenfából, ezüstékítényekkel, a kelmék 3175 II, XV| gondolni, hogy hozzá közel egy éber lélek pihen, ki Isten után 3176 II, Sz| en garde – vigyázzban, éberen~ ~epitheton – jelző~ ~Erisz – 3177 I, IV| tőle: „Hogy adod azt az ebet?” A pimasz elébb gorombául 3178 II, XXIX| örökkévaló, midőn majd nem ébredek fel többet. Legelső hagyományom 3179 I, III| kezd lelki letargiájából ébredezni, s többé nem Csokonai a 3180 II, XXI| mélyen alvó még erre se ébredjen fel, kisütögettek egynehány 3181 I, IX| ereiben a közéletnek, álomból ébredő emberek, kik maguk sem akarják 3182 I, VI| eltávoztuk után új erőre ébredt bennök a rakoncátlankodási 3183 II, XXI| korán reggel vadászkürtök ébreszték a vendégeket; sokan, kik 3184 I, XIII| ez úgyis eljön, ámbátor ebrúdon dobattam ki ezelőtt fél 3185 I, IV| agyonlőve –, s azzal vége az ebszezonnak.~ ~A csodálkozás megnémítá 3186 I, XIII| ereget el az asztal alatt, s ecetet önt a szomszédja poharába, 3187 I, Sz| Ecco ce ! – Íme itt!~ ~échauffíroz – felhevít, megdühít~ ~éclat – 3188 I, I| No, mit dühösödik, mit échauffírozza * magát; így még hamarább 3189 I, VII| Volna-e bátorsága festőnek ecsetéhez, költőnek tollához nyúlni, 3190 I, IV| plafonnal, melyen Lebrun ecsetje remekelt.~ ~Az erkélyen 3191 I, Sz| megdühít~ ~éclat – kiáltvány~ ~écurie – istálló~ ~Egeria – jóstehetséggel 3192 I, I| Párizsban, saját meute-ét * és écurie-t * tartottam, szeretőim voltak 3193 II, XIV| együtt.~ ~Boltay mester eddigi víg kedélyéből komoly ünnepélyesre 3194 I, VIII| sokkal szebbnek találta az eddiginél.~ ~Kalotai Frici nagy érzékenységében 3195 I, II| római oltár kőből faragott edényekkel, korinthi vázákkal, s mindenféle 3196 I, VII| írt levél, melyet özvegy édesanya küldött messze világba távozott 3197 II, XXIV| már ráállt az ajánlatra, s édesanyjának, a derék Mayernénak meg 3198 II, XVIII| kiket úgy tekinthetne, mint édesanyját (nem Mayernét, hanem egy 3199 I, XIII| sem pislantva.~ ~– Hogy az édesapád válasszon közülök számodra? – 3200 I, XIII| derék legény közül.~ ~– Az édesapám… – rebegé a lyánka fel sem 3201 II, XXXI| többire, kiket tulajdon édesapjok is képes volna elfeledni.~ ~ 3202 II, XVIII| ön e kérdést, mintha ön édesatyám volna, s most nekem mint 3203 I, V| édes barbár nyelvet pedig édesatyjától tanulta titkos magános órákban.~ ~ 3204 I, V| midőn elmúlt a hír. Mert édeseim, kik a hír utain jártok, 3205 I, XII| szélét.~ ~– Tehát hallja ön, édesem, Barna Sándor úr… (az „úr” 3206 II, XXVII| ajkához.~ ~Fanny hevesen, édesen szorítja őt lihegő keblére, 3207 I, II| tejből kristályosult cukorral édesíte, ami akkor legújabb találmány 3208 II, XIV| szív kell hozzá, hogy az édesre valaki azt mondja, hogy 3209 I, XI| türelem-, lemondásnál? Szívébe edzve van a jó iránti érzés, s 3210 II, XXIII| látogatóba járni, s más effélét; mi gondom nekem mindezekre? 3211 I, V| emberek, kikről mi forró égalj művelt szülöttei azt hisszük, 3212 I, VII| kiket valaha a trópikusok égalja szült.~ ~Chataquéla afgán 3213 I, VII| Európába átültetett meleg égalji virágszál azon perctől fogva, 3214 I, VIII| szekérre rakott cigánybanda égbekiáltó hangokon harsogtatva a Márton 3215 II, Meg| a földje termőföld, az ege igazi levegő.~ ~Azóta negyven 3216 I, XI| titkos jóltevőjét.~ ~Fanny egéből hullott alá, ő egészen mást 3217 II, XV| megközelíthetlenné vált rá nézve.~ ~Ha az egekbe vitték volna vagy a poklok 3218 I, IV| négy év előtt ide jött, az egekig emeltük, dicsőítettük, világhírt 3219 I, XIII| már jól fenn volt a nap az égen, midőn Pál felrángatá álmábul, 3220 I, I| kocsmároshoz szólt:~ ~– Van kendnek egere?~ ~– Nem az enyimek, mert 3221 I, XIII| át egynehány számkivetett egéren kívül senki sem háborgat, 3222 I, XI| felváltva, mint tépelődik az egérfogóba került csábító, a derék 3223 I, I| sokkal iszonyúbb állatok az egérnél, mi van hát azon elszörnyedni 3224 II, XXV| Kárpáthy nem törődik az egésszel; ő örül neki, ha neje jól 3225 II, XXVI| gyanakodjék, ők ártatlanok az egészben, ők nem dicsekedhetnek Kárpáthyné 3226 I, VIII| egyet nem értett még az egészből.~ ~– Hogy vehettél te nemesi 3227 I, Sz| szinyetátye – sînătate, egészség, jó egészséget~ ~szuplikáns – 3228 II, XXXI| fölött igyanak egyet az ő egészségérc; azután jutalmot tűzött 3229 I, Sz| sînătate, egészség, jó egészséget~ ~szuplikáns – a református 3230 I, II| rongáljam szegénynek az egészségét. Vannak, tudja ön, olyan 3231 I, Sz| messieurs et mesdames! – Egészségükre uraim és hölgyeim!~ ~ ~ ~ 3232 I, VII| tüzéről, mely világít és éget, mely kínoz és epeszt, mely 3233 I, VII| lehajló nyakán egy forró ajk égetését érzé. – Erre felszökött, 3234 I, VII| férjeik holttestével együtt égetik meg, s az nekik gyönyörűség.~ ~– 3235 I, IX| gyújtóüvegekként látszottak bőrét égetni. Azt mondá társainak, hogy 3236 I, VII| fogadást. De nem ön után égette meg, tehát Abellino sem 3237 I, XIII| a tatárok IV. Béla alatt égettek fel, de köveit nem bírták 3238 I, XIII| tele van dugva egész térdig eggyel-mással, zsebkendővel, spárgával 3239 I, V| Lám, amiért imádkozott az éghez: férje meggyógyul; hadd 3240 II, XV| és jutalmazza meg minden égi-földi jóval! Látott-e ilyen esetet, 3241 II, XV| kimennem, hogy a szemem ki ne égjen, ha becsületes emberrel 3242 I, Sz| kerületben~ ~köszméte – pöszméte, egres, piszke~ ~kraneológ – kraniológ, 3243 I, XIII| mindig tele legyen piros egri borral, s valahányszor egyet 3244 I, I| a bohóc torkába a jóféle egrit és ménesit, ki nagy sokára 3245 II, Sz| lobogó~ ~lazúr – áttetsző égszínkék festék~ ~legális interes – 3246 II, XVIII| kétségbe vonható, vajon tud-e egyáltalában írni.)~ ~És azután egy csapat 3247 I, Sz| pas donc – nem, a fenét, egyáltalán nem~ ~patvarista – joggyakornok~ ~ 3248 II, XXIV| tekintélyt, kit nő és férfi egyaránt imád, kinek nevét még a 3249 I, XIII| hallatlanul kormos. Ezzel egybehangzó, boglyas, tüskés hajától 3250 I, Sz| regálisok – az országgyűlés egybehívását célzó, meghívó királyi levelek~ ~ 3251 I, Sz| legények zenés lakmározással egybekötött látogatása a nászvendégek 3252 I, XIII| szekér dereka tele van rakva egybekötözött, hosszú iratcsomagokkal, 3253 II, XXIV| miatta; mindamellett az egybesereglett nemesség bandériumai jelszavas 3254 I, VIII| csak arra volt gondom, hogy egyből se maradjak ki, s annyit 3255 II, XIV| imádó vonzalom sohasem lehet egyébbé halandó néma vágynál, mely 3256 I, I| főzött kocsonya; sohasem élek egyébbel.~ ~– Kár az ilyen úri gyomorba – 3257 I, IX| hírlapokat, estélyeken, lakomákon egyebekről is beszélnek, mint vadászatról 3258 I, VII| az életben. Talán semmi egyébért, mint hogy megmondhassa 3259 I, XIII| szívében gerjedt, s nem gondolt egyébre, mint hogy mentül előbb 3260 I, III| finomabb ízléshez szokott egyének nem tagadhatnak meg maguktól.~ ~ 3261 I, II| kelljen fizetni? Sokkal egyenesebb út lenne őket kielégíteni.~ ~– 3262 II, XV| lakába valami cselédféle egyéniség, kit Mayerné küldött a hímzett 3263 II, XX| egyéb gondviselésre szorult egyéniségei az országnak. Mi ok tarthatna 3264 I, XIII| piramidjait, a népszerűbb egyéniségek emlékeit nagy becsben marasztván, 3265 II, XXIII| megfeledkeztünk volna róla; oly egyéniségeket, mint az övé, nem szabad 3266 II, XV| érzi magát, hogy ily jeles egyéniséggel megismerkedhetni szerencséje 3267 II, XXIV| legfigyelemreméltóbb renoméval bíró egyéniségnek tartatott a magasabb körökben, 3268 I, VII| s ez ugyanazon kötélen egyenként felhúzza a gyermeket, s 3269 I, Sz| neve után)~ ~aequatio – egyenlet~ ~affabilitás – nyájasság, 3270 II, XVI| összemérték a vívókardokat, s egyenlőnek találva, átnyújtják mind 3271 II, XIV| mint neki, a küzdés nagyon egyenlőtlen fegyverekkel történik. Ő 3272 I, Sz| volt~ ~mésalliance – nem egyenrangúak között kötött házasság~ ~ 3273 I, Sz| kollégiumban bentlakó, egyenruha (tóga) hordásra kötelezett, 3274 I, II| léhűtőknek, ezüstös cselédi egyenruhákban kevélykedve, kik az érkező 3275 II, XV| a tornácban kölcsönadott egyenruhás inasok szedik el a meghívójegyeket, 3276 I, I| férfiak mindnyájan sajátságos egyenruhát viselő hajdúk.~ ~Fejeiken 3277 II, Sz| mitológiában~ ~balanszíroz – egyensúlyoz~ ~banquier – bankár~ ~bas-bleu – 3278 II, XX| érdemesnek rá, hogy agarainkkal egyérdekűvé tegyük.~ ~Flóra egészen 3279 I, IX| értekezni, ahol három-négy egyértelmű tag van együtt, azok összedugják 3280 I, II| kamatfélékkel fáradozni.~ ~S nemcsak egyeseket, nemcsak a legmagasabbakat 3281 II, XVII| ez, mely varázshatalommal egyesíte minden pártot, akár fehér, 3282 I, IV| megköttetett és ratifikáltatott az egyesség a holnaputáni napra, mely 3283 I, VIII| bérese, gulyása nem bírta egyesüiilt erővel elfogni, menjünk 3284 II, XV| arisztokráciának, csakhogy nála egyesül a címer, pénz, szellem és 3285 II, XVII| akkor szó sem volt) – mind egyesülének a nagy eszme körül, mely, 3286 II, XX| társaságoknak vannak pártfogó egyesületek, én egy oly állati személyzet 3287 II, XX| mindenféle absztrakt tárgyakért, egyesületekért, vármegyékért, kollégiumokért, 3288 I, Sz| papokból és laikusokból álló egyesületnek kezdetben a szegény gyerekek 3289 II, XX| agárkedvelői elé, miszerint egyesülnénk az állatország ime tagjainak 3290 II, XX| hanem a firkászok kedvéért egyesültünk!”) Végül tartassék minden 3291 II, XX| haragtartása felől; ha mi ön ellen egyesülünk, mi megbuktathatjuk önt, 3292 II, XVII| kiválasztott előfogatul, egyet-egyet mindenféle színből hátasparipának, 3293 I, I| kocsmáros ezalatt kezdett egyet-mást kihurcolni a szobából, ágyakat 3294 I, VIII| kellett mind az esküdtekkel egyetemben megtérnie.~ ~Fenntartjuk 3295 II, XVIII| mint ha e kettőt egymással egyetértésben látnám.~ ~Fanny megilletődött 3296 II, XIV| meghaljak, én pedig nem egyezem bele; lássa, ez elégséges 3297 I, XII| közös pontok felett látszott egyezkedni, mint a kiindulási és a 3298 II, XVI| kölcsönösen megállapított egyezményekkel és megszorításokkal.~ ~Kibékítésről, 3299 II, XVIII| mutat, hogy természeteik egyeznek, ami nagyon örvendetes. 3300 II, XVI| monda Konrád –, ebben mi így egyeztünk meg, ha nem tetszik, tessék 3301 II, XXI| tartani a paripa lépéseivel egyezve; a nyereg alkalmasint félre 3302 I, II| ezután utánozni.~ ~– Jó. Egyezzünk meg – szólt Kárpáthy, egészen 3303 II, XX| ki, mert azt a társaság egyhangúlag megszavazta, s e határozat 3304 I, Sz| a református iskola és egyház számára adományokat gyűjtő 3305 II, XXIX| papnak, hogy hívja be az egyházfit.~ ~Bejött az, s a kis gömbölyű 3306 II, XXVIII| hogy még laknak benne.~ ~Egyikén e fakó utaknak a hosszú 3307 I, XIII| őket elválassza. Fegyver egyikhez sem volt közel, annál irtózatosabb 3308 I, II| életmódja. S nekem az egyiknél az embarras de richesse * ( 3309 I, V| rábeszélő kerítőné, járt egyiktől a másikhoz; mindennap egymás 3310 II, XXIV| miért ne próbálhatna nála egyikünk-másikunk szerencsét.~ ~Rudolfhoz 3311 I, VI| övé a diadal.~ ~– Pedig egyikünké sem a diadal, mert nem közőlünk 3312 II, XXVIII| búsan látszik mélázni az egykedvű, egyszínű tájkép felett. 3313 II, XXIV| kalandhős Kiss Miska…~ ~Fanny egykedvűen játszott legyezőjével, egyik 3314 II, Meg| A párizsi eseményeket az egykorú lapokból tanulmányoztam, 3315 I, III| szelleme; lesz akadémiánk, írói egyleteink, nemzeti színházunk. És 3316 II, XX| haladás kora. Mindenféle egyletek keletkeznek részint a hazában, 3317 II, XVII| kisdedóvókat, gazdasági egyletet, műtárlatot, Tisza-szabályozást, 3318 II, XX| alelnöknek; választatott egyleti jegyző, aljegyző, fiskális 3319 I, II| papiros.~ ~Néha ő egyedül egymaga maradt kitartó az egész 3320 II, XX| cigányok közé, s táncolt egymagában; benn azalatt a szózatosabb 3321 I, III| nélkül, beszéde csendes, egymásból folyó, egyik szónak nem 3322 I, VIII| kudarcnak lett okozója, az ivók egymáson nevettek, mert az éneket 3323 I, X| szereptanulást, legalább ezt hitték egymásról. Pedig voltaképpen az úr 3324 I, I| licentia: a poétáknak szabad egymástul lopni, s ez a figura neveztetik 3325 I, VI| tizenkétszer hívták ki egymásután Jozefine-t, ki sírt elérzékenyültében, 3326 II, XXIX| kezeimre bízott, több, mint egymillió forintra menő készpénzzel 3327 II, XV| méreggel tölték el szívét. Egynehányszor közel állt hozzá, hogy egy 3328 I, VII| mindegyik másnak fogja látni; egynek szende, másnak kacér, harmadiknak 3329 I, II| defilirozását Párizs utcáin; egynémely emigráns, ki csoporttal 3330 II, XV| nézegessen belőlök.~ ~Ezt az egyórai távollétet arra használta 3331 II, XXVII| kezdett, s vígan kiáltott egypárszor, amit azután a körülállók 3332 II, XXIV| talpraesettek voltak. Szabad közülök egypárt hallanom?~ ~– Például azt, 3333 I, VIII| községnek azon célból, hogy egyrészint imez ősi szokás fenntartassék, 3334 I, VIII| fuldoklott a köhögéstől, ha egyszer-egyszer csendesült tüdejének rohama 3335 I, XIII| számadást csinál, mint az egyszeri deputáció; „Jöttünk, mentünk: 3336 I, VIII| karokkal rohant reá, hogy egyszeribe szétmorzsolja.~ ~De a csikósbul 3337 I, XIII| van kenve; arcvonásai oly egyszerűek, hogy három húzással lerajzolhatná 3338 II, XVII| nemzeti kedélyt azon ősi egyszerűségében tartja fenn, amidőn még 3339 II, XXVIII| látszik mélázni az egykedvű, egyszínű tájkép felett. Máskor messze 3340 II, XV| együtt jőnek ide, akik elég együgyűek nem találni ki azon okot, 3341 I, X| Terézt odább terelni; nagy együgyűség kellett volna hozzá, hogy 3342 II, XVIII| legendai szép volt e két nő együttlétében, amint egymást átölelve 3343 I, X| várná, hogy vége legyen együttlételöknek, s mehessen ki-ki ismét 3344 II, XVII| nemesség színe-java, jelesei együvé gyűlnek; ott lesznek a komolyabb, 3345 I, VII| férfi – monda a lyánka némi egzaltációval, mely nemes arcához úgy 3346 I, IV| jönnöm, egészen alterálva, egzaltálva, fatigálva * vagyok.~ ~Hirtelen 3347 I, VII| mindennap ostromolják a szép egzotikus hölgy termeit és szívét; 3348 II, XV| legelső, mentse meg magát az éhenhalástól.~ ~– Óh, uram, ezer köszönet, 3349 II, XX| utálom és gyűlölöm az egész éhenkórász fajt, s nem tartom érdemesnek 3350 II, XV| egy cseppet sem vagyok én éhes, inkább el vagyok keseredve, 3351 II, XVIII| érezteti ő szíve jóságát, akik éheznek, fáznak, szűkölködnek és 3352 II, XV| sokszor fél, remeg egész éjen át, s midőn reggel azután 3353 II, XXI| tömött rendben omlottak alá éjfekete hajfürtei, félig eltakarva 3354 II, XXX| barátságos tűz robogott; éjfélen túl elült ott a tűz előtt, 3355 I, IX| a kegyetlenség is, hogy éjféltájon az eső megeredt, úgy szakadt 3356 II, XXVIII| szán nemsokára eltűnt az éjhomályban, azon az úton vissza, melyen 3357 II, XIV| rá, mikor nem hiszi; sem éjjele, sem nappala, felébred minden 3358 I, I| minthogy egy impertinens éjjeli bögöly erővel ismeretséget 3359 II, XXII| beteg ágya mellett éjről éjre, megtagadva magától az álmot, 3360 II, XXII| virraszt a beteg ágya mellett éjről éjre, megtagadva magától 3361 II, XX| Az ebéd vége egész a késő éjszakába nyúlt be, amidőn már nagyon 3362 I, I| férfi fázik a hűvös, nedves éjszakában, a farkasbőr bunda nem képes 3363 II, XV| annyi keserves álmatlan éjszakáért, miket betegágyaitoknál 3364 II, XV| eseményekről, mik János úr neve éjszakáján történtek. Mr. Griffard 3365 I, I| tekervényeit, hogy késő éjszava is keresztüljönnek rajta 3366 I, XIII| rengő kocsonya közepett ejték kétségbe a belőlük enni 3367 II, XV| vendégeket.~ ~Aki erre azt a szót ejtené ki száján, hogy Kecskerey 3368 I, XIII| kövesse el, hogy bal kéz felül ejtse a nagyságos urat, s akkor 3369 I, XIII| lélekszakadva menekülő vendégek útba ejtsék a szomszéd lakot; már ha 3370 II, XV| ilyen szokatlan beszédet ne ejtsen, kezét ünnepélyesen mellére 3371 I, I| értették az elköszörült „r”-ek miatt, hogy mit mondtak 3372 I, VIII| szegfűkkel és rózsákkal ékes füzérek hosszan omlanak 3373 II, XVIII| öregtől.~ ~– Valóban nagy ékesenszólással kellene bírnom, hogy őt 3374 II, XXV| Rudolf szép szemeit könnyek ékesíték. Szegény asszony megérdemelte 3375 I, Sz| donc – fuj~ ~fioritúra – ékesítés, zenei cifrázat~ ~foliánt – 3376 I, XIII| tablókkal * és görögtüzekkel ékesített előadás, mert e napon a 3377 II, XV| mennyit küzdött, milyen ékesszólással volt, míg a leányt rávehette 3378 I, I| elegáns világ oly kemény „r”-eket mondott, mintha nagyon haragudnék.~ ~ 3379 I, IV| Pompás márvány domborművekkel ékített terem, művészi festményű 3380 I, XII| párbajsegédnek, csak egy ekkora gyereket kell értem küldeni, 3381 II, XXXI| iskolásfiúkkal játszik, kövessen eklézsiát.~ ~– Hahhahha! A templomajtóban!~ ~– 3382 II, XVII| tetsző dolog, kelme, pipere, ékszer találtatott boltjaikban, 3383 I, IV| verseket. Iván siessen az ékszerárushoz, s válassza ki a legszebb 3384 II, XXI| nyomot iparkodik veszteni. El-elbukik a buckák között, s el hagyja 3385 I, XI| szívesen; gyakran órákig elábrándozott, s ily ábrándok után azt 3386 II, XX| életből, ha valaki egy agarat elad, bárha új gazdája tejben-vajban 3387 I, XI| szégyen mindig azé, aki elád, és nem azé, aki vesz.~ ~ 3388 I, X| megfosztani, amit jó drágáért eladhat, amit már magában előre 3389 II, XV| megtartja – csak akkor van, ba eladja: – az erényt. És a hatvanezer 3390 I, XI| ritka eset-e, hogy az istent eladják az ördögért? Nagyon sűrű. 3391 I, XIII| kegyelmed azt reám.~ ~– Eladódott a tizenkétezer mérő * élet, 3392 I, III| életrevalóbb gazdák, elpusztul, eladósodik, a nemesség eltemeti magát 3393 II, XXXI| hogy lett volna neki mit elajándékozni holta után.~ ~– De már arról 3394 II, XIX| nehogy a jó szomszéd minden elájulásnál sajtár vízzel támogassa 3395 I, VII| flakonokkal, hogy ha szükség lenne elájulásra; a chevalier-k * a legelső 3396 II, XIX| elkényeztetett dáma, akinek annyi elájulni, mint más embernek egyet 3397 I, XIII| ráülő gazdáját, hogy menten elájult.~ ~Jancsi urat máskor az 3398 II, XXI| midőn Fanny elszédülten, elaléltan hanyatlik hátra nyergéből, 3399 I, VIII| rajta, hogy a lélegzete elálljon, ugyanakkor gáncsot vetni 3400 I, I| megmerevedett, lélegzete elállt, hiába csiklandák az orrát, 3401 II, XXIV| le. De sokáig nem tudott elaludni.~ ~Az a gondolat, hogy ő 3402 I, IX| egy ráncot vet, nem bír elalunni, s le nem fekszik soha, 3403 II, XVIII| attól tartva, hogy az öreg elárasztandja hála- és magasztalással.~ ~– 3404 II, XIX| igazán szeret, s téged soha elárulni, rágalmazni, bántani nem 3405 II, XVIII| szegény házamnál lenni?~ ~– Elárultam magam. Folytassuk a felvett 3406 I, X| lelki üdvösségével; eladta, elárverezte őket a többet ígérőnek, 3407 I, IX| kik anyjukká fogadták az elárvult nemzeti ügyet, egy Ürményi 3408 I, VII| ezen a világon elevenen elásatnék, de a másik világon a nagy 3409 II, XXVI| miképpen való eltüntetésének, elásva, eldarabolva, vízbe süllyesztve, 3410 I, X| kérlelhetetlen, hallani sem akart elátkozott leánya felől, s megparancsolá, 3411 I, Sz| hangszer~ ~obsolet institúció – elavult intézmény~ ~Odéon – 1791- 3412 II, XXVI| expedíció volt. Mindenkit elbájolt, elragadtatott, és emléke 3413 I, XIII| magában Palkó szép kényelmesen elballagva. – Nem szaladtam én az inszurrekció * 3414 I, XIII| sürgető örömmel a mindinkább elbámuló Bandit.~ ~– Itt van nálam 3415 II, XVIII| Marion kisasszony pedig elbámulva állt hosszú nyelű parazoljával * 3416 I, IX| magyarul is tud; oly folyvást elbeszél, hogy akármelyikünk megérti.~ ~ 3417 II, Meg| süvöltöztek azután a török elbeszéléseim: a Fehér rózsa, Janicsárok 3418 I, II| mindjárt Párizsban találkozunk elbeszélésük egyik hősével – ha ugyan 3419 II, XXXI| Gyakran bizalmas órákban elbeszélgetett Teréz az ifjú úrnővel Fanny 3420 I, Sz| vallásos tárgyú, középkori elbeszélő költemény~ ~kántus – itt: 3421 II, XVII| vendégei gyönyörködésére elbocsátá őket a hánykódó méneken, 3422 II, XXI| harapott az orrán, hogy menten elbocsátotta ismét. Ez is a tied.~ ~Ekkor 3423 I, VIII| pattantott felé.~ ~A bika elbődült rá, de meg sem moccant helyéből, 3424 I, IX| Pah! A kegyes nagynénét elbolondítjuk, a goromba nagybátyát pedig 3425 I, X| vigalmak, a pipere, a fény az elborzadásig sokat megemésztenek, a terített 3426 II, XXIX| önzőknek, mint erényeik. És elborzadok azon gondolattól, hogy fiamat 3427 I, V| szenvedély, megrázó indulat s elborzasztó harag, ellenállhatlan csáb, 3428 I, VIII| megtartani, egy árokban elbotlott, s messze előrerohanva orrával 3429 II, XXX| helyettök.~ ~A jó öreg nábobot elbúcsúztatá ugyanazon lelkész, kinek 3430 I, X| anélkül, hogy valakitől elbúcsúztatná, elhurcolá őt magával Terézhez. 3431 I, X| Dunába ugrott, mások, hogy elbujdosott, s évek múlva is hordták 3432 II, XXI| azt hinné, hogy amellett elbújhatik, azután mérgesen makogva 3433 II, XV| valahol, ablakon keresztül, elbújva láthassam őt előttem elmenni, 3434 II, XVII| volna, ha egyszerre ővele elbuknék a ló, s leesnék, meghalna 3435 I, VIII| leend a nyertes; egy paripa elbukott lovagostul a porban, a többi 3436 I, X| csak kicsapongó fiak és elbúsúlt apák vannak, mindenütt emlegetik 3437 I, X| házba betenni a lábát.~ ~Elbúsúltában kibarangolt egész a malomligeti * 3438 I, V| Jozefinenek, melyben a közönséget elbűvölé, s ha abban lép fel Zelmira * 3439 I, VI| elevenített, minden mozdulata elbűvölt, elragadott; nem iparkodott 3440 I, VII| szokása volt másnak rossz élceit megnevetni. – Hát azután 3441 II, XXXI| mulattatja a társaságot elmés élceivel.~ ~Kacagnak. Az öreg Kárpáthy 3442 II, XX| azt mondanók, hogy mind élces mondatokban, mind poharak 3443 I, VIII| verekedel, megvered a férfit, s elcsábítod a lyánt, aki hagyja magát. 3444 II, XVII| még az sem használt, azt elcsalta magával a Szentirmaynál 3445 I, XIII| beléjök egy pillantást, felét elcsapná az összes személyzetnek, 3446 I, XIII| ne egyék fokhagymát, mert elcsapom. De hol juthat hozzá, mikor 3447 I, II| lombos fák között bolyongott, elcsavaroghatván órákig anélkül, hogy odatalálhatna, 3448 I, IX| tekintene – míg végre magától elcsendesedik a zaj.~ ~Beszéde roppant 3449 II, XVI| hogy míg a dolog híre kissé elcsendesül, jó lesz kiszellőztetni 3450 II, XVII| itatóspapiros helyett használja, ha elcseppen a tinta, felnyalván vitézül.~ ~ 3451 II, XV| vége, hogy a majorátustól * elcseppennél. Ah, ez famóz! Abellino 3452 II, XXII| örömest eltagadná egymást; elcserélné önmagát, örömest lenne vén, 3453 I, VI| infernale felállt, hogy elcsitítsa a mal à propos * zajt; márpedig 3454 I, VIII| volna, s szinte maga is elcsodálkozott rajta, hogy milyen könnyű 3455 I, XII| azt a fűrészt!” A legények elcsodálkoztak rajta; a mester tán azt 3456 II, XXI| hazamegy, leveti azt a mentét, elcsukja és soha fel nem fogja venni 3457 II, Sz| főúr~ ~sikány – síkos, elcsúszásra alkalmas hely~ ~skiccíroz – 3458 II, XVI| akart neki adni. Kardja elcsúszott Abellino válla felett, ő 3459 II, XXVI| eltüntetésének, elásva, eldarabolva, vízbe süllyesztve, megégetve. 3460 II, XXXI| mert képes volt levelével eldicsekedni, s azt nem akarta, hogy 3461 I, X| az egész család összejön, eldicsekszenek vele, ki mennyire haladt 3462 I, VII| utcáján lovagkorbáccsal eldöngetett.~ ~Elmosta a hírt valami 3463 II, XXXI| kétséges vitatkozás, amely eldöntésre vár.) – Mondja csak monsieur, 3464 II, XIX| az elsőbbséget, a kérdés eldöntetlen maradt.~ ~És azután még 3465 I, VIII| a két ellenséges főnök, eldöntő viadal kezdődik közöttük, 3466 II, XVIII| persze hogy rejtegeti nejét, eldugja a hamis, hogy más ne is 3467 II, XVIII| ültessenek a helyébe, őt pedig eldugják egy hombár alá, ahol senki 3468 I, X| cserfelt, * a gyermekek eldugott könyveket olvastak, vagy 3469 I, VIII| fel nem állt, s fejét úgy eldugta a sás közé, hogy a pányvát 3470 II, XV| pamlag aljában levél van eldugva.~ ~Igen jó.~ ~Fanny előkeresé 3471 I, VIII| kicsinyben fog játszani, s eldűl tele fővel és üres erszénnyel.~ ~ 3472 II, XIX| fordítva, elég arra, hogy elduzzogjon érte holtig; ha valaki jön 3473 I, X| végighallgatta ügyvédi türelemmel az eléadott ügyet, s szelíd, őszinte 3474 I, VIII| hogy egy vagy más legény elédbe hág.~ ~– Nem született még 3475 I, X| leánykákkal, jutott egy elefánt a mamának is, ki őt nevettesse.~ ~ 3476 I, I| vékony tekenősbékahéj pálcikó elefántcsontból faragott madárfejjel, melyet 3477 I, XII| végre abban állapodék meg az elegánsoknak Mayeréknél tartott konferenciáján, 3478 I, IV| ez gróf Vezekéri, magyar elegant ifjú hangja volt, egy nyúlánk, 3479 I, VII| érve, egyedül van jelen az elegánt világból.~ ~– Ide, ide, 3480 II, XXIV| lásd, ez engem büszkévé, elégedetté tesz!~ ~– S hátha magával 3481 I, XII| segédül ajánlkoznának.~ ~– Óh, elegen. Az ifjú óriások közt valóságos 3482 I, I| Én leszidom őket, ők nem elégesznek meg, mennek a törvényszékhez, 3483 I, X| sem szólt, ő csak dühét elégítette ki, mint egy kalitkájából 3484 II, XIV| egyezem bele; lássa, ez elégséges ok arra, hogy halálos ellenségek 3485 I, VIII| férfiszeparatizmusnak, * mely nem elégszik be azzal, hogy a nők befolyását 3486 II, Sz| szék~ ~ ~ ~szatiszfakció – elégtétel~ ~szeladon – érzelgős udvarló, 3487 I, IX| aranya; ha veszt, az az elégtétele, hogy a hölgy megbukott, 3488 I, XII| vannak-e elégedve a nyújtott elégtétellel.~ ~Livius elismeré, hogy 3489 II, XIX| inkább előfélelemből. Ez egy elégületlen, elkényeztetett dáma, akinek 3490 II, XXIII| sokkal boldogabbnak, sokkal elégültebbnek látszott volna.~ ~– Ördög 3491 II, XIV| erényei, szegény sorsával elégültsége felől; de hisz ön oly korban 3492 I, VIII| szemeit. Ha szabad arca elégültségéből következtetni, legalábbis 3493 II, XVII| leveleket János úr nagy elégültséggel hagyja heverni asztalán, 3494 I, I| kötni, azzal nagy vitába elegyedett, utána kapkodva s nagyokat 3495 II, XVIII| dörzsölve, hogy szinte táncba elegyednék, ha volna kivel, s csak 3496 I, XIII| már most kimehet emberek elejbe.~ ~– Merre a pipám?~ ~– 3497 II, XX| paragrafus és statútum * elejébe jegyzőkönyvileg beiktattatott.~ ~ 3498 I, VI| Catalani egész a színpad elejére lépett, hogy annál jobban 3499 II, XVIII| sem lesz könnyebb, mint őt elejteni, s egyszer megbuktatva nem 3500 I, XIII| mi innen, uram, hanem ha elejtettük a vadat, megüljük a torát!~ ~ 3501 I, VIII| miatta.~ ~Ezek után jöttek az élelmiszeres kocsik, hátrább a boros 3502 II, XVII| azt felelte rá, majd csak elélődöm egyik vagy másik barátomnál 3503 I, II| Gyakran megtörténik, hogy élemedett gentlemanek, kik nyolcvan 3504 II, XXIII| a társadalom különféle elemeit. (Ez a barbár mór kémiai 3505 II, XV| ettek és ittak.~ ~Ilyenforma elemekből állanak a finom társaságok, 3506 II, XX| felyülmúlja számra mindazon élő elemeket, kiket ez országban kisdedekben, 3507 I, XI| azon új, azon szárasztó, elemésztő szenvedélyeknek, melyek 3508 II, XXXI| örök pohár kézről kézre. Elemükben vannak. Azaz, hogy az elem 3509 I, XI| betanítani, hogy azt a templomban elénekelje.~ ~Teréz összerezzent e 3510 II, XV| felhordani, s X. grófné már elénekelte a „casta divát” * , midőn 3511 I, V| abban léptessék fel. Midőn eléneklé Rosinát, * a párizsi nép 3512 I, V| az igazgató kegyeskedik elengedni a föllépést, s magára vállalandja, 3513 I, VII| ártatlanság rajzát adják elénk, miknek látása magában képes 3514 I, VII| kacagva, s megragadá az elényújtott kezet.~ ~– Nemesi szóra! – 3515 I, VII| lassankint elmaradozott tőle, az élére vert néptömeg rögtön összezárult 3516 I, IV| Lesz ön szíves gomblyukamat elereszteni, vagy levessem frakkomat 3517 I, VII| hiszi az ember, hogy kezével elérheti, s csak ha utánok nyúl, 3518 II, XXII| bocsátotta volna lelkét repülni elérhetlen vágyak után, ha a tisztes 3519 II, XIV| nyújtaná kezét. Egy lépéssel az elérhetlennek vélt csillagba emelkedhetik.~ ~ 3520 I, VIII| mellette, gyújtson rá maga; eléri.~ ~Jancsi úr rámeresztette 3521 I, XII| magát.~ ~Tehát még itt is elérik az ártatlan gyermekszívet, 3522 I, III| ami nagy prezervatíva * az elernyedés ellen. Igaz ugyan, hogy 3523 II, XXI| rókát, még néhány perc és elérték.~ ~A róka itt egyszerre 3524 II, XXI| ostoba, hogy semmit sem akar elérteni, amivel valaki boszontani 3525 II, XVIII| nem érti azt, jaj neki, ha elérti, és el nem tudja titkolni. 3526 I, XII| megszökik.~ ~Mi cél lesz azáltal elérve?~ ~Az, hogy megijed a filiszter. 3527 II, XXXI| napon annyira vitte az anyai elérzékenyülés Mayernét, hogy levelet írt 3528 I, VI| egymásután Jozefine-t, ki sírt elérzékenyültében, a hölgyek kendőikkel integettek, 3529 I, IX| gúnnyilainak, melyek közül egy sem élesebb, egy sincs oly maró méregbe 3530 II, XXI| János úr – szól hegyesen, élesen Marion kisasszony a hintaja 3531 II, XIV| egy leányt megőrizhetni az eleséstől, aki maga is akarja, hogy 3532 I, XIII| el nem állt, s ha tízszer elesett is, tizenegyedszer megint 3533 I, II| picpus-i * kollégium diákjain élesítgeté, szüntelen hányva-vetve 3534 I, XI| soha. – És mégis annyian elesnek!~ ~ ~ ~Három év folyt le 3535 II, XIV| kiragadott hatalom súlyossá, élessé, eltűrhetlenné.~ ~Okoskodjál, 3536 II, XIV| aki maga is akarja, hogy elessék?~ ~– Nem hiszem, uram, nem 3537 II, XIV| hogy állnak szép rendben az éléstárba téve, milyen szép len termett, 3538 I, VIII| észre sem vevé koszorúja elestét, míg a célhoz nem ért, hol 3539 I, VIII| mely rendesen az egyik elestével vagy futásával végződik. 3540 I, VI| Szélfúvás, mely csak a tüzet éleszté.~ ~– Fel a karzatokra! Fel 3541 II, XXVI| könnyebben kitalálta a gondolatok élét, el nem kacagta volna rá 3542 II, XVII| átláthatod, mily fontos és életbevágó kérdés hazánkban az agarászat, 3543 I, IX| hogy ők nemcsak az igazi életbölcsesség feltalálói, hanem egyúttal 3544 I, XII| csodálkozva, hogy kinek jut eszébe életéből ily apró részletekre emlékezni.~ ~– 3545 II, XXV| ábrándvilágot, ami a virágok életéhez van kötve. Minden virágnak 3546 II, XXIX| Ez a sír kezdete és vége életembeli intézkedéseimnek, valamint 3547 II, XXIX| emlékezzünk meg arról, aki életemnek legkeserűbb óráit okozta: 3548 I, XII| fülhártyája megrepedt, s egész életén át nagyot fog hallani.~ ~ 3549 I, I| pórleányt, hogy azoknak életerős magnetizmusa kölcsönözzön 3550 II, XXIX| hanem imádkozzanak az új életért. És most menjünk fiamhoz.~ ~ 3551 I, XI| gazdagok lopnak; hogy az életfenntartás ösztöne oly lépésre kényszeríti 3552 I, II| S ha ön nagybátyjának életfonala a párkák * kezében hosszabb 3553 II, XXI| Práteren: szétvetett lábakkal, élethű kifejezésével azon aggodalomnak, 3554 II, Sz| írásmű~ ~ ~ ~vitalitium – életjáradék~ ~vukli – hajfonat, tincs~ ~ ~ ~ 3555 I, XI| magvait.~ ~Ezeknek a vén, életkedvhagyott nagynénéknek nevelési modoruk 3556 I, Sz| ez volt a címe az 1848-as Életképekben és 1849-ben az Esti Lapokban, 3557 II, XVIII| száraz, meghatározhatlan életkorú delnő, hamis vuklikkal, * 3558 I, X| szebb volt, mint a másik; életkorukban alig volt közöttük egy-egy 3559 I, II| legelső spanyol grand * életmódja. S nekem az egyiknél az 3560 II, XV| régóta restelli testvéreim életmódját, s csak az alkalmat leste, 3561 I, II| csaknem a halál révén áll, s életműszerei annyira teljes felbomlásban 3562 I, I| kölcsönözzön meleget szétbomladozó életműszereinek.~ ~Az ember sietett élni, 3563 I, VII| A divat virágainak rövid életök van. E kényes istenasszony 3564 I, X| hogy mi nézeteim vannak ez életpálya felől; elismerem, hogy azok 3565 I, X| leányának egymás után ugyanazon életpályát választá. Nem szólok felőle. 3566 II, Meg| szónokok és államférfiak életrajzai közt, sokkal jobban, mint 3567 I, II| felbomlásban vannak, hogy hacsak életrendén rögtön nem változtat, tobzódásaival 3568 II, XXIII| ember alig ismerne rá; jó életrendet tart, tán ügyes orvosai 3569 II, XIV| vigad.~ ~– Megváltoztatta életrendét.~ ~– Ah, édes gyámapám, 3570 I, III| megőrzeni, ami azokban nemes, életrevaló és szép; akarunk ki-ki saját 3571 I, III| onnan is kikoptatják nálánál életrevalóbb gazdák, elpusztul, eladósodik, 3572 I, III| népek át fogják látni, hogy életrevalók vagyunk, és tisztelni fogják 3573 I, IX| tarták bolondnak, a könyvet életrövidítő eszköznek, a munkát parasztkötelességnek, 3574 II, XXIII| előkelő családba, s egy életroskadt férj oldala mellett idegen 3575 I, IX| delien karcsú, arca teljes és életszínű, mely e percben szokatlanul 3576 II, XV| és több nincs, s ez aztán életszükségeiről illően gondoskodik.~ ~Fanny 3577 I, XII| sárkánya meghódíttatott.~ ~Az élettapasztalás jogot ád hasonló összevetésekre. 3578 I, X| leányaival közlé üdvös élettervét, s azok nagy sírások között 3579 I, Sz| könyve szerint kicsapongó életük miatt kénköves, tüzes eső 3580 I, VII| Honnan e harmincéves életunalom, e bizarr különcködés, e 3581 I, VII| nyomasztó kifejezése ült az életunalomnak, bosszúságnak, embergyűlöletnek 3582 I, V| pályáját a drámai színész hűs életútjával összehasonlítja.~ ~Így jutottak 3583 I, II| alkalmat kikerülni, ami életveszéllyel jár.~ ~– Így tehát bort 3584 I, VII| Abellino – itt oly távol az életveszély, mint a hold. Először annak 3585 I, V| biztatása szerint ezentúl már életveszélyen kívül van.~ ~Jozefine ott 3586 II, XXIII| társadalom ez idő szerint sokkal elevenebb, annál szükségesebb alkatrészét 3587 I, II| levén borotválva, ezáltal is elevenedik, fogsorai épek és fehérek, 3588 I, VI| minden pillanata ölt és elevenített, minden mozdulata elbűvölt, 3589 II, XVII| valami jótékony vérkeringés, elevenség mutatkozni a nemzetben; 3590 I, I| keresek, és találok egy elevent; c'est bien charmant! * 3591 I, XIII| félóráig mívelte a kezein elévült mindenféle hagyományos szutykot; 3592 II, XV| hat. Abellino sápad, és elfagy a dühtől. Amit Fennimor 3593 I, I| hazajáró lélek, ki eltompul, elfásul, s csak akkor kezd újra 3594 I, XII| húzódott, mely meglehetősen elfedé széles termetét.~ ~Három 3595 I, VII| elsápadt mint a viasz, ajkai elfehérültek, remegve, lázasan rogyott 3596 I, VII| mind oly ódon, romladozott, elfeketült falakkal, szúette kapukkal; 3597 II, XVII| szeszélye hozta? Fogják-e neki elfeledhetni családját, annak homályos 3598 II, XVIII| mert megint zavarba jön, s elfeledi, hogy mit akart mondani.~ ~ 3599 I, VI| a fizetett bokrétáknak, elfeledkezék Semiramisról, és térdre 3600 II, XVI| pillanatot használva, annyira elfeledkezhetett magáról és minden lovagiasságról, 3601 I, III| És a legfőbb, amit elfeledtél – szólt közbe Miklós –, 3602 II, XVII| társadalom minden rétegét, elfeledteté a tisztújítási ingerültségek 3603 I, IX| emlékeiket, részint siettek azt elfeledtetni az utókorral.~ ~Mint egykor 3604 II, XVIII| idő alatt, amíg ott ül, elfelejtett olvasni. Azután meg a túlsó 3605 I, VIII| A fiú bizonyosan maga is elfelejtette, hogy mi nap van ma. Annál 3606 II, XXIII| Van eszébe valakinek. Úgy elfelejtettek, mintha sohasem lettél volna. 3607 II, XIV| a megnevezhetlen – az elfelejthetlen? Bizonyára sejtelme sincs 3608 II, XIX| egyszer látunk, s azután elfelejtünk, mint valami üstökös csillagot.~ ~ 3609 I, I| bizarr szegletekké vannak elferdülve, e durva szemöldök, az elhanyagolt 3610 II, XV| ahol kezét-lábát összehúzva elférhet, ne nagyobbat, mint egy 3611 I, XIII| vendég volt, hogy ne csak elférjenek a tisztelgők, hanem ha később 3612 I, XIII| csak akkora volt, hogy maga elfért benne, s onnan soha ki nem 3613 I, III| mindenoldalú tehetségeinek. Elfogadandja a polgárisulás minden jelszavait, 3614 II, XV| állt a kapuban vendégét elfogadandó, s fölösleges buzgalommal 3615 I, XI| komolyan azt hivé, hogy e levél elfogadása által már most ő örökre 3616 II, XVIII| kedves, szeretetre méltó alak elfogadásához készült, aki elé őszinte 3617 II, XXIV| voltál rosszkedvű?~ ~– Az elfogadási beszédben volt valami kellemetlen.~ ~ 3618 I, II| monsieur Griffard kész az elfogadásra, s azzal szétcsapta a magas 3619 II, XVIII| részesítni, hogy házamnál elfogadhassam; ha talán nem gondolná célszerűnek 3620 II, XXIV| szabadulva. Egy sem volt elfogadható. Szerencsétlenségére oly 3621 II, XV| elveszek, mint egy falatot elfogadjak többet a gyalázatos, a háladatlan 3622 I, XII| mieink egészen újak.~ ~– Elfogadjuk – felelt Konrád –, biztos 3623 II, XXIX| téged kívántalak felkérni. Elfogadod-e azt?~ ~Rudolf némán inté 3624 I, XI| mi kell több?~ ~Krammné elfogadta a pénzt, s titokban ének- 3625 I, IX| hogy az alsóház végzése elfogadtassék-e vagy sem. A komoly státusférfiak 3626 II, XIV| gyűrűt, ha pedig ajánlatom elfogadtatik, akkor azt válaszolja, hogy 3627 II, Veg| valódi honfiúságot látjuk elfogadva; s egyik által sem leszünk 3628 II, XXI| kénytelen a nekivadított paripa elfogásával felhagyni, ehelyett azon 3629 II, XXVIII| ha vigyázunk rá, s még elfoghatjuk, mielőtt Kárpátfalvára érnénk.~ ~ 3630 II, XX| társaság nagy zajjal és kedvvel elfoglalá az asztalokat, miknek leírásától 3631 I, VII| pont. Ha a tűz e szegletet elfoglalhatja, akkor a Médard-templom 3632 I, VII| törekszik az új férj helyét elfoglalhatni, ami ezúttal annyival nehezebb, 3633 II, XXII| gondolatát. – Minden percben elfoglalhatod, s ha nem tetszik az, és 3634 I, II| hogy önnek birtokait újra elfoglalja, s önt ezáltal olyan helyzetbe 3635 II, XX| hogy inkább a karzatot elfoglaló szép hölgyeket bámulta volna; 3636 II, XVII| diófaasztal kivándoroltak, s elfoglalta helyöket a családi régi 3637 II, XVI| legfeljebb kihallik az utcára, s elfognak bennünket.~ ~Úgy kell vívnotok, 3638 II, XXIX| Rudolf ismét helyére ült, elfogódott hangon suttogva, hogy e 3639 II, XVIII| mondani, oly zavartnak, oly elfogódottnak látszék, s annyira el volt 3640 I, XII| ily helyzetekbe. Szokott elfogulatlan hangján beszélt velők a 3641 I, XIII| hangjában valami szokatlan elfogultság volt észrevehető, mely a 3642 II, XVII| karonfogva mentek végig az utcán, elfogva azt az egyik szélétől a 3643 I, III| fogják a magyar népet ezután elfogyasztani, hanem a civilizáció, s 3644 I, V| makacsul szeret – lassankint elfogynak az imádók, később a tisztelők 3645 I, I| csakhogy amim volt, az elfogyott, amin pedig lesz, az messze 3646 I, VI| nyilatkozatait idejekorán elfojtsák.~ ~Az első darab alatt igen 3647 I, VIII| tölté be a levegőt, többen elfordíták arcaikat, most mindjárt 3648 I, XII| teszi.~ ~Kárpáthy megvetően elfordult, s becsapva maga után az 3649 II, XV| Abellino pedig, amint elfordultak tőle, hüvelykét mellénye 3650 I, VIII| összevetik homlokaikat, s úgy elforognak egymás körül, s ha a bojtár 3651 I, I| is mondott többet, hanem elfújta a gyertyát, s bement lefekünni, 3652 II, XV| melle zihál, és szemeit elfutja a vér. Társainak dolgot 3653 I, VIII| félreugratott előle lovával; a bika elfutott mellette, s ekkor a lovas 3654 I, XIII| torát!~ ~Kutyfalvi szemeit elfutotta a vér, kezével megtámadója 3655 II, XV| rántá fehér takaróját, s elfútta a gyertyát maga előtt, és 3656 II, XVIII| Te kocsis vigyázz, nehogy elgázolj vagy egy agarat. Lassan 3657 II, XVII| embernek, hogy ott valami hintó elgázolja, vagy a járókelők a sárba 3658 II, XVII| előre gondoskodó atyák, kik elgondolák, hogy gyermekeiknek mily 3659 II, XXVIII| talapját belepte. Rudolf elgondolkozott.~ ~Hát nem érdemelt-e meg 3660 II, XXIX| gyakran belefekszem, és elgondolom, hogy milyen jó lesz, ha 3661 II, XVIII| egyenesen Flóra ellen lőn elgyújtva.~ ~– Óh, abban igazat adok 3662 II, XV| szokás szerint szalonnázott, elgyűrvén jó darab füstölt paprikás 3663 I, VIII| vágtattak, s valahányat elhagy, egyet pattant az ostorával, 3664 II, XX| voltam, cselédeim, barátaim elhagyának, ott feküdtem egyedül, mint 3665 II, XX| egész társaságnak az asztal elhagyására, az amalgamizált * tömeg 3666 I, I| hivatva, s fátuma, környezete, elhagyatása miatt kereste a szokatlant 3667 II, XXVIII| felesége, és sírja talán még elhagyatottabb, mint azé.~ ~Sándor azonnal 3668 I, X| hónapos szobában, mindenkitől elhagyatva.~ ~Tehát szegény állapotban! – 3669 I, X| vendégeit egy pár pillanatra elhagyhatni, legyen szíves oly helyre 3670 II, XXVI| gavallért húz oda magával, kik elhagyják tekeasztalaikat, whistpartijaikat, * 3671 II, XIV| kérni, akiért én önöket elhagyjam.~ ~– Mégis, mégis, jó leányom. 3672 II, XV| volna, hogy tégedet valaha elhagyna, veszítse azt el. Hatvanezer 3673 II, XXV| kicserélte volna.~ ~Rudolf elhajítja az amarántot.~ ~Fanny utána 3674 I, VII| tolni.~ ~Azzal Chataquéla elhajító rizskalapját, felgyűré gyönyörű 3675 II, XXV| Fanny utána tekinte az elhajított virágnak, mintha meg akarná 3676 II, XXI| levegőben, s azzal ismét elhajította, hadd szaladjon megint egy 3677 II, XV| az víg ostorpattogás közt elhajtatott.~ ~Fanny utánuk nézett egy 3678 II, XV| a kocsis kezéből, s úgy elhajtott a városból, mintha valami 3679 I, XII| szeretni fogja holtig; elvész, elhal bele, de meg nem válik emlékétől.~ ~ 3680 I, VIII| láthatóvá lőnek, hol a nép előtt elhaladtak, óriási vivátordítozás volt 3681 II, XIX| én! – szólt Fanny egészen elhalaványodva.~ ~– Ah, be bohó vagy te! 3682 II, XVIII| Akiket azután alázatosan elhallgatok, azok iránt méltóztassék 3683 II, XV| szenvedélye volt beszélni, ő elhallgatta éjfélig. Eszerint Mayerné 3684 I, VI| visszhangzott, s ha ő letette kezét, elhallgattak ismét, hogy egyetlen drága 3685 I, XIII| mormogá ez durcásan.~ ~A leves elhallgattatá egy percre a vendégsereget, 3686 II, XV| társaságában. A bámulat elhallgattatja egy percre a társalgást. 3687 II, XIV| megnyugszom válaszában, elhallgatunk e dologról, és én nem fogok 3688 II, XXV| irányában; minden keggyel elhalmozá, amit egy nőtül kedvesen 3689 II, XVIII| megnevezhet, akit magasztalásival elhalmozhat, akit leánya – a nagyságos 3690 II, XXII| őt boldogítani, örömmel elhalmozni. Mi ez? Ez nem annyit tesz, 3691 II, XXIV| kitüntetést, amivel azok majd elhalmozzák, és azalatt mosolygó arcot 3692 I, IV| alszik, s tündérhangjai elhaltával egy szava sincs róla többé 3693 I, VI| közönség az utolsó dobütés elhangoztával a legmélyebb hallgatásba 3694 I, VIII| Ekkor a harmadik pukkanás is elhangzott, s azon percben megindult 3695 II, XXII| lenni a halállal, s hamarább elhanyatlik, mint a vén. Fanny megszabadult 3696 II, XV| nem akarom, hogy a nénéim elhányják, még zsibvásárra vetik, 3697 II, XIX| mivel bántod meg. És azután elharagszik esztendőkig, és nem mondja 3698 II, XVI| az csak nagy bajjal bírt elhárítani, s azon percben visszaadott.~ ~– 3699 I, I| hajszolás, ostorpattogás hangja elhat olykor a fülébe; de biz 3700 I, IV| nézve vagy sem. Végre mégis elhatározta magát, vevé a kalapját és 3701 I, V| Deboureux urat – szólt hirtelen elhatározva magát –, játszani fogok!~ ~ 3702 I, X| engedek önnek időt, hogy elhatározza magát. Ha ez ideig a leányt 3703 I, VI| már be vannak tanítva s elhelyezve mind a három karzaton; a 3704 II, XXV| együtt kinyílnak, együtt elhervadnak, egyik sem lehet csapodár. 3705 II, XXVII| látta ott fekünni halványan, elhervadtan, a halál verítékével gyönyörű 3706 II, XV| háznak adnak helyet, ahol élhess meghúzódva, amíg Istennek 3707 I, III| küzdeni, s ha azt akarom, hegy élhessek, parasztlócákat leszek kénytelen 3708 I, VII| művészeknek, hogy Pesten élhessenek, nagy házat fogunk tartani, 3709 I, IV| fűszerszámos boltot nyithat, s élhet belőle holtig; egy kicsinyt 3710 II, XXII| készítének számára, ahol úgy élhetett volna, mint rejtett fészkén 3711 II, XXVII| milliók áldani!~ ~Csak addig élhetne még, míg őt beszélni hallja, 3712 I, V| mindazzal, ami a közönség elhidegülését tanúsítja, a néma hallgatással, 3713 I, V| helyben van, lassankint elhidegülnek iránta, megszokják, és nem 3714 I, XII| fejét, arca elsápadt, szemei elhidegültek, kezei leestek ölébe.~ ~ 3715 I, X| tanácslunk senkinek, hogy elhiggyen. Ezt természetesen nem kötötték 3716 II, XV| rá, mintha minden szavát elhinné, és amellett mint az árnyék, 3717 II, XVIII| oda, hanem a szép nő, az elhírhedett, a csodára állított szép 3718 I, IV| másik kezéből ragadta ki az elhirhedt négylábú művészt; egy nap 3719 I, XIII| tudósítsa, hogy mindent elhiszek már neki, még ha azt megígéri 3720 II, XV| kiengeszteli, s az emberek elhiszik, és keresik a barátságukat. 3721 I, XIII| mikor az orrával lesz baj; elhitették vele, hogy Vidra cigány 3722 I, XI| nem járt utána, szavait elhivé, bárha mindent titkon jól 3723 I, IV| jobbra-balra.~ ~A márki egy elhízott kövér ember, kiről senki 3724 I, XIII| körülötte vagyon; gallérja elhízva sokévi piszoktól, a kabát 3725 I, VII| jöjjön.~ ~A lenyakazott hírét elhomályosítja Aubry kutyája, mely lázba 3726 I, XIII| kurucokkal darabról darabra elhordatá a méltatlan síkságról a 3727 I, III| nekijött egy felhőszakadás, elhordta a kis patak martjait, * 3728 I, XI| tárva nyitva, a bútorok elhordva. Senki sem tudta, hová ment, 3729 II, XVIII| neje iránt.~ ~Varga uram elhozá a lajstromot, sorba kopogtatott 3730 II, XV| zsibvásárra vetik, azokat fogja elhozni nekem.~ ~(Ah, okos leány, 3731 I, III| elvitázni, hogy ha a hazából elhozott port leverték is saruikról, 3732 II, XXIII| Zsokó meg is tette, hogy elhozta a pipát, hanem olyat húzott 3733 I, XIII| este el fog küldeni; én is elhoztam volna, de lovon jöttem, 3734 I, XIII| születésnapi ajándék volt eltéve s elhozva; feltevék azt az asztalra, 3735 II, XXIX| alácsüggeszté:~ ~– Midőn elhozza rám Isten azon órát, melyben 3736 I, IV| medvetalpával a kezére, hogy az elhullatja a vadászkést, akkor összekapnak, 3737 II, XX| a verebek az egész úton elhullatott kalács- és kuglófmorzsák 3738 I, X| valakitől elbúcsúztatná, elhurcolá őt magával Terézhez. A leány 3739 I, XI| ment, éjszaka jutott eszébe elhurcolkodni, a házbért letette a házmesternél, 3740 I, II| mosolyogni, mert a dolog messze elhúzható. Így vagyok én tehát. Képzelje, 3741 I, I| anélkül, hogy egy vonást elhúztam volna arcomon, s az én rongyos 3742 II, XXXI| reggel, másik este mindennap elhúzzák sírja fölött kedvenc nótáit; 3743 I, VIII| versenyt.~ ~– No most mindjárt elibe vág! Nem biz a. Ez is sarkantyút 3744 II, XV| hihesse, miszerint Teréz őt elidegenítni iparkodott tőle, amit az 3745 I, X| szidni mindig, majd úgy elidegenülsz tőlünk, hogy ránk sem nézesz 3746 I, VIII| Jancsi úr, a gazdag nábob, elindula kastélyából. A népség az 3747 I, VII| nap előtti estén, melyre elindulását tűzte, még egyszer elment 3748 I, XIII| nem látta, hogy a fiskális elindult a legdíszesebb hintóban 3749 II, XV| mindketten haza. Reggel elintézendik az ügyet. El is távoznak 3750 II, XVI| ellenfelével tovább vívjon. Az ügy elintézettnek tekintetik, s mi ki fogjuk 3751 I, XII| előforduló ügyeit saját nevében elintézhetni.~ ~– No tehát fogja ön ezen 3752 II, Sz| patentíroz – szabadalmaz, elismer~ ~perszvadeál – vádol~ ~ 3753 I, XII| nyújtott elégtétellel.~ ~Livius elismeré, hogy minden a maga rendében 3754 I, V| a Tuilériákban * éppúgy elismerék fensőbbségét, mint a Kremlben. 3755 I, X| tisztelet, kitüntetés, méltó elismerés, s abból nem következik, 3756 II, XX| nagyon megtetszik benne. Elismeri, hogy a polgárleányok sem 3757 II, XXIV| visszatérjen bocsánatot kérve, és elismerje, s keze írását adja róla, 3758 II, XVII| Fogják-e ezek őt azon polcon elismerni, melyre a szerencse és egy 3759 II, XXIV| addig őt a világ nem meri elítélni, addig ő nincs elkárhoztatva. 3760 I, Sz| foglyokat és a sajtóvétség miatt elítélteket zárták ide~ ~satellite – 3761 I, IV| egy diadalmas sextet.~ ~Az elitje a társaságnak, a crème du 3762 II, XV| megragadni, őt becses vendégei elitjével megismertetni.~ ~Óh, Kecskerey 3763 I, VII| pedig reggel fölébredve, elixírral tölt csészéjét érintetlen 3764 I, X| között el is fogadták azt, Eliza egy varrónőnél lelt alkalmazást, 3765 II, XVII| köziskolákban – sokszor eljár a szomszéd Szentirmay grófhoz, 3766 I, XII| legtermészetesebb perfolyama hasonló eljárásoknak.~ ~Délután tehát elküldé 3767 I, XII| szerencsésen alkalmazott hasonló eljárásoknál, ahol attól lehetett tartani, 3768 I, X| ellene támasztott bűnvádi eljárást szüntessék meg.~ ~Mayer 3769 I, XI| kellett engedni, hogy Fanny eljárjon a regens chorihoz, ki őt 3770 II, XXIV| jutott kirugtatni a középre s eljárni a kállai kettőst, melyre 3771 I, VIII| vagyok rá.~ ~– Mindenüve eljársz velem, iszol, kártyázol, 3772 I, XII| halnia. Boltay mindenfelé eljárt a kávéházakba, a kereskedők 3773 I, III| vérré válik bennünk; ha eljárunk a külföldre azért, hogy 3774 II, XV| Mert ahhoz, hogy az imént eljátszott tragédiát valónak tartsa 3775 I, Sz| kiállhatatlan~ ~Dhavalagiri – eljegesedett csúcs Nepalban, a Himalája 3776 I, X| ön mind a négy leányát eljegyzette a mélységes poklokkal és 3777 II, XV| vitessem el a gardróbomat, és éljek nálok nélkül olyan tisztességesen, 3778 I, XIII| állított iskolásgyermekek éljen-rikoltása fogadá. – Az iskolamester 3779 II, XX| akadályozott abban, hogy rettenetes éljeneket ne kiáltson rá; a jó annál 3780 II, XX| csatlakozhatunk azon számtalan éljenekhez, melyekkel a társulat tagjai 3781 I, IX| nemsokára beszélni fog. Majd éljenezzünk neki! Csak jó nagyokat kiáltsatok!~ ~ 3782 II, XXIV| látszott. Amerre jött, hangos éljenkiáltás hirdeté közeledtét, mindenki 3783 II, XX| midőn a társaság nagy része éljent kiáltott a jeles hazafi 3784 I, IX| tartanak beszédet, s lesz éljenzaj és pisszegés.~ ~Fontos kérdés 3785 II, XX| János úr a társaság éljenzése között ült vissza helyére.~ ~ 3786 I, XI| férfinak. Vajon jövő vasárnap eljön-e ismét?~ ~Valóban újra megjelent. 3787 II, XVII| remegve gondolt rá, vajon eljönnek-e a meghívásra a vidék előkelő 3788 II, XV| gondolt, s most már nem fog eljönni. Pedig már mindenki arról 3789 II, XXVII| meghalok, szabad lesz hozzám eljönnöd….”~ ~János érzi a kezében 3790 II, XXVII| ültessétek azt máshová…. eljössz-e hozzám, ha meghalok? Ha 3791 I, VII| divatvilág gyászol. Midőn eljöttünk, éppen azelőtti napon temették 3792 I, XII| mint a kisujjam; mindjárt eljövök.~ ~Ez úgy történhetett, 3793 I, IX| Eredménydús idők kezdetét éljük, ezt érzi minden ember.~ ~ 3794 I, VII| közbeszédnek, vagy hogy műszóval éljünk: kik voltak a nap oroszlánai?~ ~ 3795 I, I| csárdáig jusson, akkor így is eljut, ha pedig az van róla határoztatva, 3796 I, III| apró csónakokon lehetett eljutni, ami nagyon alkalmas hely 3797 I, VII| Ah, sikerült a tűzfalig eljutniok. Az ifjú helyet keres lábaival, 3798 I, XII| hitelre talál előtte, s elkábítja fiatal lelkét. Hisz a fiatal 3799 II, XIV| megtudja; egy gyermek lelke még elkábul ennyi fény előtt, és azután 3800 II, XXI| kupecet, akit a vásáron elkap a próbálgatott ló, s beleviszi 3801 II, XXI| Miska. És Fecske csakugyan elkapá a rókát. – A jutalom a tied! – 3802 II, XXIV| Rudolfnak sikerült azalatt elkaphatni a fenyegető kis kezecskék 3803 I, VIII| parancsolat, hogy aki hamarább elkapja a zászlót, azé a pünkösdi 3804 II, XXI| tied! – Hanem a róka is elkapta Fecskét, olyat harapott 3805 I, VII| ráismert, utána eredt, s elkapva frakkja szárnyát kényszeríté 3806 II, XIV| őt keblemre, s engedjem elkárhozni ott! Jó lesz neked akkor, 3807 II, Meg| idvezülsz; ha nem tudod, akkor elkárhozol.~ ~(Ez ugyan idézet volt 3808 II, XXIV| elítélni, addig ő nincs elkárhoztatva. És lásd, ez engem büszkévé, 3809 I, XIII| részegen, jól megverve, pénzét elkártyázva szállingózván haza.~ ~János 3810 II, XV| A fehér arc egyszerre elkékül, elzöldül; felkapja a széket, 3811 I, XIII| s lassankint félelmesen elkékülni kezde; rebegő ajkain látszott, 3812 II, XIX| előfélelemből. Ez egy elégületlen, elkényeztetett dáma, akinek annyi elájulni, 3813 II, XIV| az elszörnyedésé! Ha ez elképzelhetlen összeg azon ember kezére 3814 II, Meg| mókás helyzet ugyan, ha elképzeljük, hogy ül az a romantikus 3815 I, II| szabadságában van a bírót elkergetni, bottal, vasvillával ellentállni, 3816 II, XIV| lopni. Azt a cselédet rögtön elkergette Boltay mester. De azután 3817 II, XXV| órák örömei, a világtól elkerített paradicsom gyönyörűsége, 3818 II, XV| megcsókolta a ruhája szegélyét, elkérte imakönyvét, s midőn visszaadta 3819 I, IV| Már öt perc egyre, és én elkésem – azzal felkeresé kalapját, 3820 II, XIV| vér követelései, néha az elkeseredés, egy önfeledő pillanat, 3821 II, XV| asszonyom. Ne legyen olyan elkeseredett – biztatá a siránkozó anyát –, 3822 I, VIII| szó sem volt, hanem hogy elkésik vele, már a második lövés 3823 I, V| a gyógyszer bevételével elkéssék, hűs kezével lohasztá égő 3824 II, XIV| én addig futok a vacsorát elkészíteni.~ ~Azzal a legcsintalanabb 3825 I, I| úr végigfeküvék a számára elkészített tábori ágyon, hajdúi lehúzták 3826 II, Veg| tudós társaság nagy szótára elkészül, melyben valódi értelmű, 3827 II, XXI| ezalatt az eredeti fickók is elkészültek az agaraikkal, s miután 3828 II, XV| felnőtt leányaik sorsán elkezdenek aggódni, töprenkedni.~ ~– 3829 II, XV| alatt történt dolgokat, elkezdeni születésen, keresztelésen, 3830 II, XXI| számtalan fogadást tőnek, elkezdik a kürtök és ostorok segedelmével 3831 II, XIX| elszántsággal és hozzákészüléssel elkezdjék a világot rágalmazni.~ ~ 3832 I, XIII| boglyas, tüskés hajától elkezdve, félregázolt csizmasarkáig 3833 II, XXVIII| ki.~ ~– Nem jó volna, ha elkísérném az ifjú urat, ha valahova 3834 II, XXVIII| hogy ne vigasztalják.~ ~Elkísérte őt Rudolf lóháton az útféli 3835 I, VII| magyar zenét fog hallani, s elkívánja tőlünk. Vagy azt hiszi ön, 3836 I, III| megfoghatatlan, hogy a jólétből elkívánkozik.~ ~– Oktalanság biz az, 3837 I, I| van egy milliója, abból elkölthet kétmilliót; ez olyan tudomány, 3838 II, XV| iszik, kártyázik, mindenét elkölti, s mindennap megveri a feleségét. 3839 II, XV| Szegény lelkem uram jókor elköltözött e gyalázat elől a világból, 3840 I, XIII| a poharat, s megtöltvén, elköszönté a nagyságos úrra, elmondván 3841 I, I| katonák nem értették az elköszörült „r”-ek miatt, hogy mit mondtak 3842 II, XVIII| minden kitelhető erőszakot elkövetének magukon, hogy szép arcaikat 3843 I, VIII| további folytatásától.~ ~Végre elkövetkezék a legmulatságosabb nap. 3844 II, XXXI| odalett, s mikor érezte elközelgetni halálát, nyolc papot állított 3845 II, XXV| amaránt…~ ~Rudolf egyszerre elkomolyodott. Szíve elszorult. Csak most 3846 I, V| meg fog gyógyulni.~ ~Néha elkomorodik arca, ha élte ragyogó felén 3847 II, XXIV| mondj nekem igazat.~ ~Rudolf elkomorodott, gondolkozni kezde; de azután 3848 II, Sz| itt: állandóan ismétlődő, elkoptatott~ ~szuperintendencia – egyházi 3849 I, VI| kedveért támadt, s sietett elkotródni a maga prológjával, helyet 3850 I, XIII| és lábával hátraseperve elkotródott, nem tévesztve szem elől, 3851 II, XIV| hogy ha Kárpáthy János elküldend gyűrűjeért, azt ne küldje 3852 II, XXIV| Sőt inkább azért akartál elküldeni, mert nem voltam kívánatodra 3853 I, II| reggel tizenkét óra után elküldheti ön hozzám jegyzőjét, kész 3854 I, VII| asszonyszemély, derekán viselt övét elküldi hozzá, s ha a hölgy megtartja 3855 I, XIII| szuplikánst! *~ ~– De ha az idén elküldik, akkor kiadjuk nekik?~ ~– 3856 I, XIII| gördülő hintó robogása.~ ~Az elküldött fiskális érkezék meg – azonban 3857 I, Sz| távcső~ ~szeparatizmus – itt: elkülönülés, elszakadásra törekvés~ ~ 3858 I, XI| a szemek körül sem enged ellágyult színezetet látni. Valóban 3859 I, VIII| Tiszafüredig; abban bizony ellakhatik nemcsak a szilaj bika, de 3860 II, XXIX| után közönséges ételekkel ellakni, s holnapig nem eszik semmit.~ ~ 3861 II, Sz| fölequipíroz – felszerel, ellát~ ~feuilletonista – hírlapi 3862 I, XIII| hosszat. Az érdemes úr úgy ellátá jókívánságokkal a Kárpáthy-családot, 3863 II, XXV| magát.~ ~Majd a gazdagon ellátott üvegházhoz értek, melyben 3864 I, I| ha dáma, tant pis pour elle, annál rosszabb reá nézve.~ ~– 3865 II, XV| Rézi, nem törődnek. Azok ellehetnek miattuk.~ ~(Igen, azokat 3866 II, XV| Itt már csak nyugodtan ellehetsz, amíg az öreg Boltay él; 3867 I, V| indulat s elborzasztó harag, ellenállhatlan csáb, halvány bosszú vagy 3868 II, XXI| tartanék olyan házibarátot, aki ellenállhatlanság hírével bír.~ ~– Nem vagyok 3869 I, VII| Rudolf magához szorítva ellenállhatlanul a delnőt.~ ~Egy óra múlva 3870 II, XXI| hogy vicsorítja éles fogait elleneire, mikor visszanéz.~ ~Rossz 3871 II, XV| sokat kell nyerned, mert ellenemben ezer aranyat veszítél. Haha! 3872 I, VIII| erejét megfeszíti, hogy ellenét letörje. Gyakran órákig 3873 I, IV| asszony férje fel talál lépni ellenetek? – kérdé Miklós, ki ezt 3874 II, XXV| kényszeríti, hogy félelmes ellenével játszani kezdjen.~ ~Odasimult 3875 I, Sz| álarcosbál~ ~refüzíroz – refüzál, ellenez, visszautasít, megtagad~ ~ 3876 II, XXI| csavarogva, félrecsapva, ellenfelei kifárasztására törekedett. – 3877 I, XII| nehány percnyi várakozás után ellenfeleik is megérkezének.~ ~Komor, 3878 II, XVI| cselvágásokkal iparkodtak ellenfeleiken kifogni. Mindkettő gyakorlott 3879 II, XVI| fosztva azon jogától, hogy ellenfelével tovább vívjon. Az ügy elintézettnek 3880 II, XXI| csattogtatta; mindhiába, próbált ellenféllel volt dolga!~ ~Hogy ezt János 3881 I, XII| lehető legnagyobb kínzása az ellenfélnek, mely a kissé remegős szívűt 3882 I, XII| segédjeit fellázasztotta ellenfelök makacssága. Most már csak 3883 I, X| adni az úr? És haragszik, ellenkezik, fűhöz-fához kapkod, midőn 3884 I, V| Tehát mi az?~ ~– Egészen ellenkezője annak, amit hittem. Elolvashatja 3885 I, XI| hogy erényes maradjon. Ha ellenkezőt tudnék meg, rögtön megszüntetném 3886 I, XI| azt számon kérte; egyetlen ellenmondást, legkisebb szeszélyt nem 3887 II, XIV| világot akarva deríteni annyi ellenmondó mozzanat közt, melyek egy 3888 I, V| dac s nyílt kihívás volt ellenökben; ők tért nyitottak neki, 3889 I, XI| hajtóvadászatot indítunk ellenők. – Miért nem vigyáznak magukra?~ ~ 3890 I, XII| felett, egypár elménc úr az ellenpárton a zöld asztal előtt gratulálni 3891 II, XVII| közönséges lelkek szokták, annak ellenségéhez szegődött át, Kutyfalvi 3892 II, XIV| elégséges ok arra, hogy halálos ellenségek legyünk, s minthogy nekem 3893 II, XIV| Abellinóéval, aki nekem halálos ellenségem – én is az vagyok neki. 3894 I, X| hozni, legállhatatosabb ellenségére számolhat bennem. – A bűnbocsátó 3895 II, XX| irgalmas felfüggesztését ez ellenségeskedésnek; ámde a nagy férfiú jobbnak 3896 II, XXIV| összeültek, kik félelme voltak az ellenségnek, oltalma a népnek és szerelme 3897 I, XII| egy megszelídült, megtért ellenségnél, mert az mindig azon iparkodik, 3898 II, XXI| furfangossága, ott ismét új ellenségre talál, hasztalan búvik, 3899 I, XIII| született mókusnak, s mosdási ellenszenv miatt hallatlanul kormos. 3900 II, XXI| embert, akinek e mulatsághoz ellenszenve lett volna, s közös ez a 3901 II, XX| miért nem az övén. Nagy ellenszenvre talált minden nyomtatandó 3902 II, XXXI| leleményességében kitalálta az ellenszert, mely Mayerné nagyon kellemetlen 3903 II, XIV| a csábító képnek nem fog ellentállhatni, és az ajánlatot bizonyosan 3904 I, II| elkergetni, bottal, vasvillával ellentállni, apellálni három felsőbb 3905 I, XII| Rudolf és Miklós akkor a két ellentanúhoz léptek, megkérdezve, hogy 3906 II, XV| szenvedéllyel, indulattal, ellentétben a gyermeteg ajkkal, mely 3907 I, IX| érzület iparkodott mindenben ellentéte lenni amannak, fiak, leányok 3908 I, II| mint szükségesnek érzett ellentétek, felállítva a szépen cizellirozott 3909 II, XV| nagybátyja meghaljon, aki ellenzé ezt a házasságot. Igenám 3910 I, IX| védelmezheti.~ ~Ha bátyja az ellenzékhez tartozott volna, úgy ő konzervatív 3911 I, IX| viszony, s Béla oly dühös ellenzéki volt, hogy társai kétkedni 3912 I, XI| művészi pálya? Ez is nagy ellenzésre talált volna Teréz előtt. 3913 II, XXIV| mely utcákat és háztetőket ellepett, és a díszes hintók hosszú 3914 I, II| melyek e kisded szigetet ellepték, legszebb, legnagyszerűbb 3915 II, XIX| gondatlanul kiejtett szót ellessen tőled. Valóságos Mefisztó 3916 II, XV| engem Teréz magához emeljen, elleszek én mellette mint szolgáló, 3917 II, XV| fog lakni ön is. Szépen ellesznek együtt, és nem lesz semmi 3918 I, VII| magáéval, s a jámbor lord ellövi ötven lépésről a fölvetett 3919 I, XII| becsesebb az élet annál az ellőtt falevélnél.~ ~Miklós mélyen 3920 II, XX| István gróf, másika Rudolf, s elmagasztalván mind a kettőnek érdemeit, 3921 II, XXI| nem. Azt nem kívánom, hogy elmaradj. Eredj, mulass. De vigyázz 3922 I, VIII| sarkantyúzzák lovaikat, s utóbb elmaradnak, köztük van a legújabban 3923 I, V| kitűzött darabnak nem kellett elmaradni a játéksorozatból.~ ~Már 3924 II, XVIII| amint a kortyondi fráterek elmaradoznak a kárpátfalvi háztól, a 3925 I, VII| kísérő dandysereg lassankint elmaradozott tőle, az élére vert néptömeg 3926 I, V| álmait. Látogatók, jó barátok elmaradtak, mert azt mondák, hogy Mainvielle 3927 I, IV| rólad majd beszélünk mi, ha elmégy.~ ~– Tehát maradjunk a tárgynál. 3928 II, XXIX| jerünk, jerünk innen.~ ~– Elmegyünk, Rudolf. Már most nem jövök 3929 I, X| finom kézimunkákhoz, másik elmehet nevelőnének valamely tisztességes 3930 II, XV| is gondolt semmire, egész elmélázva ült ágya szélére, s fésűjét 3931 II, Meg| is kell tudni. Ez az én elméletem.~ ~Első kísérletemnél, mikor 3932 I, VII| tiszteletes úr magasztos elmélkedéseit.~ ~– Ah uram, ne is folytassa 3933 I, I| égő pipáját szortyogtatva elmélkedik afelett, hogy milyen balgatagság 3934 I, XII| hirdetmény felett, egypár elménc úr az ellenpárton a zöld 3935 I, I| egyre-másra szórta a silány elméncségeket az egérről, melyeken a másik 3936 I, VIII| időben nagyon mulatságos elméncségeknek tartattak.~ ~Az úri vendégek 3937 II, XXIV| kénytelen voltam önre igen sok elméncséget mondani?~ ~– Képzelem, hogy 3938 I, VIII| társaság által hatalmas elméncségűl fogadtatott, ámbár eredetileg 3939 I, X| azokat tarka zsebkendőjébe, elmene fel a városházára, és kifizetvén 3940 II, XXIV| El kellett szánnia, hogy elmenjen azon férfinak házába, kit 3941 I, VII| akadni, némelyiken sokáig elmerengett, s midőn az utolsó lapokra 3942 I, VII| húsztól huszonötig azután elmerül a világ minden örömébe, 3943 I, II| ember vele a saját torkát elmesse. Dugá tehát azt az öve mellé, 3944 I, IV| Debry. – De hagyjátok hát elmondanom, mi történt tovább –, mert 3945 II, XV| beszédhez jött Mayerné által elmondatni azt a hosszú históriát, 3946 II, XX| alatt a zöld asztaloknál elmondatott; voltak, akik már ezt a 3947 I, IX| mit mondott, hogy őneki elmondhassák. És azzal megszökött.~ ~ 3948 II, XXIV| Helyesen érző nő egyszer elmondhatja, hogy férjét mennyire imádja, 3949 II, XIV| mint fogja ő e gazdag úrnak elmondhatni: „Íme te másfél milliót 3950 I, X| szükséges leülnöm; állva is elmondhatom. Két év óta nem láttuk egymást, 3951 II, XVIII| magamnak engednem, hogy ezeket elmondjam.~ ~– Fiatal e nő?~ ~– Éppen 3952 I, VII| Néhány hónap lefolyta alatt elmondjuk, hány új tárgya volt a hírnek, 3953 I, IV| csendesen uraim! Mindent elmondok, de kikötöm, hogy senki 3954 II, XV| Mayernének két óráig tartott, míg elmondta szerencsés merényletét, 3955 I, XI| csináltak belőle titkot. Elmondták, hogy kinél tartózkodik, 3956 II, XV| szobában aludjam. De sokszor elmondtam magamban, bár ne lett volna 3957 II, XIV| király egymásra néznek, elmosolyodnak, összesúgnak, valami tervök 3958 I, VII| lovagkorbáccsal eldöngetett.~ ~Elmosta a hírt valami mangeur des 3959 I, XII| sorompójától, s hüvelykujját elmozdítá a pisztoly sárkányáról, 3960 II, XXIX| Ennyit rólunk, meghaltakról, elmúlandókról – folytatá Kárpáthy. – Egy 3961 I, I| avagy megszólítás közben elmulasztá őt nagy uramnak címezni, 3962 II, XIX| valamely etikettszabály elmulasztása miatt. Derék, becsületes 3963 I, XIII| lesz pótolva, amit a többi elmulasztott. De van-e ígérve onnan felyül 3964 I, XIII| e névnapon a megjelenést elmulasztották. Ez alól csak a halál volt 3965 II, XVIII| társaságot képes oly jelesül elmulattatni, mintha külön-külön mindenkit 3966 I, I| verve a tányérján. – Egy elmúlhatatlan dolog. Egy gentlemannek, 3967 I, XIII| miszerint azt mint valami elmúlhatlan örvendetes eseményt tekinté.~ ~– 3968 II, XXVII| arcának kínos izzadsága elmúlik.~ ~– „Férjem, kedves férjem” – 3969 II, Veg| várja a nemzet.~ ~Az idők elmúltak, amidőn a gazdag magyar 3970 I, III| hány éves vagy most?~ ~– Elmúltam húsz.~ ~– Holnap tíz évvel 3971 I, VI| untig elég volt az ellenfél elnémítására. Hasonló fátum érte az ásítót 3972 I, VI| bosszúsággal végigvárta, míg a taps elnémul, s csak akkor folytatá a 3973 I, III| halálbizonyítványa az, ha költői elnémultak, s egy letargiában fekvő 3974 I, XIII| kellett mondania, hogy rögtön elnevessék magukat, és kibéküljenek.~ ~ 3975 I, I| cigány a keblébe nyúlt, s elneveté magát:~ ~– Itt az egér!~ ~ 3976 I, I| sírjon-e vagy nevessen, s majd elneveti magát, majd ismét elbődül, 3977 II, XVIII| fegyver. Flóra jókedvűen elnevette magát:~ ~– Most már „Fanny” 3978 II, XXII| mindenütt, ahol semmi sincs, s elnéz minden ismerőst ismeretlen 3979 I, XIII| inkább ajándékoz, vagy elnézi, ha lopják, csak fizetésnagyobbításért 3980 II, XXIII| kijátszanak. Az öreg úr képes elnézni neje hűtlenségét, csakhogy 3981 I, XI| Legkisebb hibája iránt nem volt elnéző, idejének minden percére 3982 I, VIII| rendben a hosszú asztal körül, elnököl a bíró, egy derék kövér 3983 II, XIV| Sokáig kellene akkor élnünk, jó uram, hogy azt megérjük.~ ~– 3984 II, XIV| megközelítése nehézségekkel járt, elnyerése sokkal becsesebbnek látszott. 3985 II, Sz| Pariszt, aki szép Heléna elnyeréséért Aphroditének ítélte az almát; 3986 II, XVII| agarak számára, melyik fogja elnyerni az országhírű versenyzők 3987 I, Sz| ivadékát és az ezredesi rangot elnyert hivatalnokokat illető cím~ ~ 3988 II, XIV| történt, a szigorúbb évek csak elnyomák, de el nem feledteték vele 3989 II, XXIX| fizetéseikben maradjanak, s ha elnyomorodnának, vagy ha gyarlóságaik miatt 3990 II, XIV| magánkívül volt örömében. Egészen elnyomta benne a Sándor miatti keservet 3991 II, Veg| haladásra is vihessenek egy elnyugodni készülő ügyet.~ ~Nálunk 3992 I, I| nem mozdult meg többet. Elnyúlt, megmerevedett, lélegzete 3993 II, XV| életének története, s melynek előadásában célszerűen vegyítvén a valót 3994 II, XXVI| is odahagyják az ő elmés előadásait hallgatandók, mely után 3995 I, IX| vállalkozának a legelső műnek előadására, mellyel ez új temploma 3996 I, IX| belefog egy hosszú latin előadásba, melynek bonyolult exordiuma * 3997 I, VI| koszorút. Hiába, nem lehet első előadásnál azokat a tudatlan embereket 3998 I, V| került a színpadra; az első előadáson kipisszegték, a másodikon 3999 II, XV| azért csak folytatta az előadást.) Ezt érdemlettem én annyi 4000 I, XIII| pedig Dobozy futása fog előadatni görögtűz mellett 12 képletben; 4001 I, XIII| hogy estére mit fognak előadni. Mikor a nagyságos urak 4002 I, XIII| fát, és nem bírt egyebet előállítani zöld üvegnél, amit senki 4003 I, XIII| küldtelek? No most tessék előállni, most tessék hetvenkedni, 4004 I, Sz| forspont – előfogat~ ~foyer – előcsarnok~ ~francia háború – az 1809- 4005 II, XXIX| Amint leugrott lováról, az előcsarnokban várakozó Pál rögtön felvezette 4006 I, VI| keresztül, mely a pénztárak- és előcsarnokokban tolong, iparkodva észrevétetni, 4007 I, III| szerepét, s oda fog térni, hová elődei: a hunok, avarok és pecsenégek. 4008 II, XIV| vagyonát, melyért nálamnál jobb elődeim vére hullott, egy méltatlan 4009 II, XVIII| nem is volt azoknak sem élök, sem hegyök, hogy szúrjanak, 4010 I, XIII| volna vele fogatni.~ ~Akiket elöl-utól talált, ismerőit, vagy akiket 4011 I, VIII| háromszoros tust fúvának, azzal az elöljáró esküdtek kimérték a pályatért, 4012 I, III| valakinek csak kell példával elöljárulni, a lélek nem szállhat meg 4013 II, XXIV| magát attól, hogy eladva, elölve ne legyen, csak jobb rokonai 4014 I, VII| elpirulás ifjúkori melegét érzé elömleni. Új érzések, új vágyak hullámzottak 4015 I, VI| merészség, mely egész lényegén elömlik, azon hódolatot biztosítják 4016 I, III| a kis patak martjait, * elöntötte vízzel az egész síkságot, 4017 II, XIX| jó szomszéd? Talán inkább előfélelemből. Ez egy elégületlen, elkényeztetett 4018 I, XIII| kollégiumban tanulnak.~ ~– Itt egy előfizetési ív egy keletkező újságra.~ ~– 4019 I, Sz| kb. 56 dkg~ ~forspont – előfogat~ ~foyer – előcsarnok~ ~francia 4020 I, VII| tüneményt bámulni pompás előfogatain, lovon, cabriolet-n; * az 4021 I, VII| Hát mit tegyek? Itt az előfogattalan kocsiban csak nem ülhetek.~ ~ 4022 II, XVII| közül négyet kiválasztott előfogatul, egyet-egyet mindenféle 4023 II, XVIII| azon a sok apró bajon, ami előfordul.~ ~És előre is sokat nevettek 4024 I, XII| megbízott távollétében minden előforduló ügyeit saját nevében elintézhetni.~ ~–