IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Jókai Mór Egy magyar nábob Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Kötet, Fezejetgrey = Comment text
4025 II, XXIV| többször nem szükség azt előhoznia. A férj érdemeivel dicsekedni, 4026 II, XIV| próbálta Teréz a leány szívét, előhozta előtte véletlenül az ifjú 4027 I, XII| Jól van – monda Konrád, előhúzva belső zsebéből a pecsételt 4028 I, VII| veszélyes hatást, melyet előidézett, s erős, csengő hangon kiálta:~ ~– 4029 II, XXIII| nincs ilyesmi, kell azt előidéznem.~ ~Kecskerey neheztelő arcot 4030 I, IX| nyelvet, s megcáfolák az előítéletet, mely ez osztályt terhelni 4031 I, XIII| tovább vihetni.~ ~Abellino jó előjelenségnek vevé a tiszttartók megjelenését, 4032 II, XIV| éj, melyben a lidérkék * előjönnek berkeikből, s kereket hánynak 4033 II, XV| felzároltattak az ajtók, s előjöttek mind a négyen.~ ~De minő 4034 II, XXIV| helyettesíteni fogja.~ ~Kedves előjogok, mik a férjnek vannak megengedve.~ ~ 4035 II, XVII| nemesembernél is hasonló előjogokban és legalább két példányban. 4036 I, II| is meg van írva, hogy: „Élők után nincs örökösödés.”~ ~ 4037 I, Sz| legelőkelőbbek legelőkelőbbje, az előkelők színe-java~ ~császárarany – 4038 I, Sz| tanuló~ ~ ~ ~tabló – itt: élőkép, hatásos színpadi jelenet~ ~ 4039 II, XV| eldugva.~ ~Igen jó.~ ~Fanny előkeresé a levelet. Anyja írása volt 4040 I, X| voltak tavalyi ruháikat előkeresni, kiigazgatni; eljött a farsang, 4041 II, XV| amiket ők vettek nekem, előkerestem azokat, amiket lelkem uram 4042 II, XVIII| tarka gyapot zsebkendő ismét előkerült, ezúttal a homlokát kellett 4043 II, XV| összekelésnek még néminemű előkészülési és törvény szabta szertartásai 4044 I, VIII| áttérének egyenesen az ünnepély előkészületeire.~ ~Négy hordó bor, külön-különféle, 4045 II, XVIII| férjed adni szándékozik, az előkészületekben. Óh, úgyis annyi dolgod 4046 II, XVIII| De Fanny észrevevé az előkészületekből, hogy menni akar, s megelőzte 4047 I, V| nincsen egyéb dolguk, oly előkészületeket tesznek, melyek önt megszomoríthatnák; 4048 I, IV| sietve gondoskodni kell az előkészületekről, a szerepeket fel kell osztanunk, 4049 I, VII| herceg mint vendéglős fehér előkötővel, hóna alá vett sipkával 4050 II, XVIII| nevét úgy mondaná ki, hogy elől-hátul meg ne címezze, magyarországi 4051 II, XXI| a szekérről, a pórázokat eloldozták, mire azok nyihogva ugráltak 4052 I, Sz| díszkert, park~ ~anticipál – előlegez~ ~aposztróf – itt: megjegyzés~ ~ 4053 I, XI| hozzá. Ez utóbbit szívesen előlegezem én, arámnak tett fogadásomnál 4054 I, VI| színpad félsötét hátteréből előlépett a bíborpalástos, arannyal 4055 II, XV| sötétben, mikor a gyertyát eloltják, az öreg asszonyságok akkor 4056 I, VII| égő gerendát, s a hirtelen eloltott részt sikerül az ifjúnak 4057 I, IV| hogy pimaszul elvonult előlünk morózus, hypochondriacus 4058 I, III| mely bennünket elolvasszon. Elolvad a jég, de a kristály azt 4059 II, XX| félrevonulhasson a levelet elolvasandó. Felkelése jel és felszabadítás 4060 II, XX| hálószobájukba, ott egész nyugalommal elolvasandók a kedves levelet. Azt persze 4061 I, XII| ablakhoz lépett vele, hogy azt elolvashassa.~ ~– Mit cselekszik ön? – 4062 I, XII| minden hozzá érkező levelet elolvashassak, s idegen követeléseket, 4063 I, V| ellenkezője annak, amit hittem. Elolvashatja ön.~ ~– Névtelen levél? 4064 I, XII| átadva a levelet. – Tessék elolvasni, én megvárom a választ.~ ~ 4065 II, XVII| ország minden részeiből; maga elolvassa azokat mind. Egyik üdvkívánat, 4066 I, III| morális erő, mely bennünket elolvasszon. Elolvad a jég, de a kristály 4067 II, XVII| becsületes jószágigazgató elolvasván azt, azon gondolatra jött, 4068 II, XVII| tudományos vagy gazdászati célok előmozdítására. Kárpáthy mindezen társulatokba 4069 I, IX| emberbarát vagy magasabb eszméket előmozdító vállalatnál még egy másik 4070 I, VIII| pedig, hogy a lónemesítés előmozdíttassék, minélfogvást minden pünkösd 4071 I, VII| Mit ér a holt leírás az élőnek egy tekintete mellett? Ki 4072 I, V| hárfán, mely még akkor sok előnnyel bírt a tökéletlen zongora 4073 II, XVII| hogy gyermekeiknek mily előnye lesz abban, ha majd Kárpáthy 4074 II, XXXI| azt hinni, hogy a viselet előnyén kívül más egyéb okuk is 4075 II, XIX| két hölgynek bír nagyobb előnyökkel és hatalommal e győzelemre; 4076 I, X| által meg volt fosztva azon előnyöktől, miszerint szavainak hatását 4077 I, VI| földszinten és karzatokon; most az előőrsöket vizsgálni jár, ha vajon 4078 II, XXI| csalitos rónának, az agarakat előrebocsátják, a hölgyek kendőikkel, a 4079 II, XVIII| tiszteletőr háta mögött, kit előrebocsátott, s maga enyelegve hátul 4080 II, XXVIII| agarak közül, s kísérőjét előrebocsátva, maga oldalvást került, 4081 II, XVIII| elég vakmerő beleülni, s előrehajlott, hogy nagyon nehéz ne legyen 4082 II, XIV| szobájába távozott.~ ~Az éj előrehaladt már. Ideje volt a lefekvésnek. 4083 II, XVIII| lépésnél meghajtsa magát, előrehúzta, leültette egy karszékbe, 4084 II, Meg| nyilvános életében kezdett előrejutni.~ ~Ez új korszellem személyesítőit 4085 I, I| essék, a poéta féltében előrekotródott.~ ~– Lássa, magának nem 4086 II, XVII| könyvet írni. Ahhoz nagy előrelátás, széles ismeretek, gazdag 4087 I, VIII| lapon, s nem egy bölcs, előrelátó férfiú jár úgy, hogy felteszi 4088 I, VIII| lovagostul a porban, a többi előrenyargal.~ ~A hintókrul szépen lehet 4089 I, VIII| árokban elbotlott, s messze előrerohanva orrával túrta a földet, 4090 I, VIII| jövő gőzmozdonyra rohanva előretartott szarvaival, s az összeütközésnél 4091 I, VIII| felfutott utast napokig előrizte a fa alatt, míg odavetődő 4092 I, XII| ment volna! – ordíta az előrohanó Konrád. – Ön egy veszett 4093 II, XV| idegenek oltalmábul kelle elorozni!!~ ~Óh! Feketébb az ördög, 4094 II, XXX| megholt ismerőit kellett előszámlálnia, mely végeszakadatlan lajstrom 4095 I, III| szóra.~ ~– Óh, ez több mint előszeretet, ez öntudat; ifjú költőink, 4096 I, III| tartom a sajátunk iránti előszeretetet.~ ~István heves kezde lenni 4097 II, XXV| mosolygott.)~ ~Midőn a vendégek eloszlottak, késő estve, ők ismét kettecskén 4098 I, V| eltakarta arcát.~ ~E percben az előszobaajtón csengettek. Jeanette sietett 4099 I, II| Abellino.~ ~A bankár lépcsőin, előszobáin seregei hemzsegtek a léhűtőknek, 4100 II, XXV| midőn alunni ment, hálóterme előszobájában egy virágbokrétát talált 4101 II, XX| körül.~ ~Majd megzendült az előszobákban Bihari hegedűje, vígan, 4102 I, XIII| mellett.~ ~– Hát miért az előszobámban és nem a színházamban?~ ~– 4103 I, VIII| minden élő állatnak, amit előtalál; azt, amily messziről meglátta, 4104 I, VI| hirtelen kezű ember, aki rögtön előteremti a kért, de nem kívánt tárgyat, 4105 I, I| A cigány bohóc eközben előtolta fekete pofáját, mely vetekedett 4106 I, XII| ot.~ ~Saját tanúi pedig előttemezték.~ ~Az ekként hitelesített 4107 II, XV| számára tartott fenn. Ott előttök térdre esett, úgy csúszott 4108 I, IX| már ezt sem hitték róla.~ ~Előtünedeztek a közelgő kikelet dalnokai: 4109 I, IX| aki előtte áll. Most ismét előtűnik; hogy el van pirulva, nagy 4110 II, XV| legalább elteheti emlékül, s előveheti, ha néha-néha a nagyvilág 4111 II, XIX| egészen megváltoztatni. Minden elővélemény kedvezőbb lett azon nő felől, 4112 I, VII| Chataquéla ellen gyanús elővéleményt támasztanunk, ő nem tartozott 4113 I, VIII| Kutyfalvi Bandi ilyenkor szokta elővenni régi tudományát, mely abból 4114 I, III| tiszteletére emeltetett; leülök, előveszem könyvét, és olyankor úgy 4115 II, XIX| barátné szép fejét, s azután elővették a lajstromot, hogy megszólják 4116 I, III| valami eset nagyon bántott, elővettem Rousseau-t, s úgy megcsendesített, 4117 I, XII| értekezés alatt Abellino elővevé jó vontcsövű peckes (Schneller * ) 4118 II, XIX| bohóságairól.~ ~Egyszer elővevék azt a névsorozatot, mely 4119 I, VIII| tért bőszültségből vagy elővigyázatból.~ ~Amint meghallá a közeledő 4120 II, XVIII| Flórának!~ ~Csak a legnagyobb elővigyázattal sikerült Szentirmaynénak 4121 I, VIII| már észre.~ ~A lovag ekkor elővoná karikás ostorát, s elkezdte 4122 II, XXXI| viselve naponta százszor elővonhasson, és százszor meg százszor 4123 II, XVIII| kockás gyapot zsebkendőt elővonva, azzal szemeit meg ne törülgesse.~ ~ 4124 II, XXI| miket mintegy száz lépéssel előzött meg, s midőn vevé észre, 4125 I, VIII| szökést téve, egy egész fejjel előzte meg Márton lovát, s ez a 4126 I, XIII| felejtse el már azt a kis elpáholtatást, amit Kiss Miska öcsém követett 4127 II, XX| megdöglik”), s hetednapra elpatkol”.~ ~Sokan nevetni kezdtek.~ ~„– 4128 II, Meg| külföldön élő, vagyonukat elpazarló magyar főurak. Azok közül 4129 II, XXIX| külföldön őrült semmiségekre elpazarolván az enyimet nem örökölheti; 4130 II, XV| vehetni észre, ha az ember elpirul.~ ~– Óh, óh, lelkem jó leányom, 4131 I, VII| meg csókolá azt. Arcán az elpirulás ifjúkori melegét érzé elömleni. 4132 II, XXII| szólni felőle, nehogy arcának elpirulása, hangjának reszketése elárulja, 4133 II, XIX| az érzékenyebb férfiak is elpirulnak bele; hanem nagy hazafi, 4134 I, VIII| minden hónapra kapsz tőlem elprédálni való pénzt ezer forintot, 4135 I, VIII| megbántva vele gyújtólyukaikat, elpukkantja szépen a veszedelmes ágyút; 4136 I, III| nálánál életrevalóbb gazdák, elpusztul, eladósodik, a nemesség 4137 II, XXV| intésének ellenére, képes volna elrabolni tőled férjed szívét. Ugye, 4138 II, XVII| az ebeket a karóhoz, hogy elragadja Magyarország elől a győzedelmi 4139 II, XV| kocsis elalszik, a lovak elragadják a szekeret s több efféle; 4140 I, VII| eddig látottat, sajátságai elragadók.~ ~Az ember tudja, mily 4141 II, XV| bizonyítja azt, hogy az ő elragadtatása e tárgyban sokkal csekélyebb.~ ~ 4142 II, XV| János úr magánkívül volt elragadtatásában, meg nem állhatja, hogy 4143 I, VI| valami névtelen hangja az elragadtatásnak, mely olyan, mint az arany: 4144 II, XX| hiányzott még, hogy mindenki elragadtatva legyen, mind a pompa és 4145 II, XXIX| végére ült Varga uram, s elrakott maga elől minden gyertyát. 4146 II, XXVII| beteg, és összetéve keblén, elrebegi az egyszerű imát, mire gyermekkorában 4147 II, XVII| nagynénjének, és alig bírta e szót elrebegni:~ ~– Szeressen engemet.~ ~– 4148 II, XX| e küldeményből, s azután elrejté keblébe, mintha a többi 4149 II, XXIV| keresztülszenvedni lemondás és elrejtett szenvedély fájdalmai között. 4150 I, IX| találtatott, mely alá valaki elrejthesse magát, s ez a mulatság tartott 4151 II, XXVIII| fájdalmát, melyet éveken át elrejtve hordozott. És amidőn ezekre 4152 I, I| azt mozdítani.~ ~Emberek elrekedtek, hámok, istrángok elszakadtak, 4153 I, II| közül, aki legkevésbé volt elrekedve, fennhangon elolvasá azt 4154 II, XV| harisnyát. E gondolattól egészen elrémülve, elpirulva, hirtelen lehajolt 4155 II, XX| és ízlet, mind az ügyes elrendezés fölött, senki sem érzé magát 4156 I, IV| hozott, rá levén bízva annak elrendezése.~ ~– Hogyan, mint végezett? – 4157 II, XVII| felfogása volt úri termek elrendezésében, hogy – a kárpátfalvi kastély 4158 II, XV| tőle a mai estély ragyogó elrendezéseért egy ezerforintost, és egy 4159 II, XXIV| mindent a legnagyobb gonddal elrendezett a közelgő ünnepélyre. Amit 4160 II, XXIX| mellett, mintha valami sebesen elrepült volna mellette. Én tudom, 4161 I, IX| oda, mert észreveszi, és elriad. Bárcsak az ördög elvinné 4162 I, VII| álomképekhez beszélni, nehogy elriadjanak.~ ~– Tehát Rudolfnak hívják 4163 I, VII| de más zajosabb érzések elriasztják a gyászt.~ ~Szívtelennek 4164 I, IX| goromba nagybátyát pedig elriasztjuk, s a Heszperidák * kertje 4165 II, XXXI| De még másvalakit is elriasztott a háztól Teréz ottléte. 4166 I, VII| szelességével meghajtva magát, elrohant.~ ~Midőn egyedül maradtak, 4167 II, XIX| vagy te!~ ~– Ugye, hogy elrontalak!~ ~– Azt ugyan jól teszed! 4168 II, XX| elpirulni, azon úgysincs mit elrontani többé. A hölgyek pedig úgy 4169 I, IV| Ne búsulj, majd mindjárt elrontja.~ ~– Azonban mégis akadt 4170 I, X| cukros nyalánkságok által elrontott étvággyal, mindenki hallgatag, 4171 I, X| visszavonni, nehogy szerencséjöket elrontsa, a nagyobbiknak éppen akkor 4172 II, XVII| finom tapintata, ügyesen elsajátító felfogása volt úri termek 4173 I, XIII| sárgabarna arcán a múlt században elsajátított modor, pontos alkalmazkodás 4174 I, VII| az alakok elülnek, a nedv elsápad, elhomályosul. – És azután 4175 I, VII| olvadnak, a szivárványló színek elsápadnak, a körforgás csodái elülepednek, 4176 I, I| lefeküdtek a sárba, az idő is elsetétült szépen. Bús Péter uram könnyebbült 4177 I, XIII| már egyszer járt úgy, hogy elsietett tudósítások miatt útja végéről 4178 I, VII| dörmögé magában a munkás, s elsietve, nemsokára társaival egy 4179 I, II| tréfával iparkodott azt elsimítani.~ ~– A latin példabeszéd 4180 I, I| szemeit behunyja, s az álom elsimítja a dúlt körvonalakat, oly 4181 II, XV| pillanatban már el volt az fedve, elsimítva. A jó anya örült, hogy gyermekével 4182 I, XIII| szokták azt megülni és ületni; elsőbb ugyan Kárpáthy János úr 4183 I, II| lesznek vállalatuk mellett; az elsőbbek magukat szokták főbe lőni, 4184 I, IV| frakkomat és itt hagyjam? – Az elsőbbi megtörténvén, a fiatal lion 4185 I, VI| amilyen könnyen hajlik az elsőre, éppoly kitörő a másodikban.~ ~ 4186 I, II| vesszük oly szorosan. Az elsorolt tilalmak, megengedem, hogy 4187 I, Sz| az angol nagyvárosok, elsősorban London főpolgármestere~ ~ 4188 II, Meg| Törökországba, Óceániába, egy elsüllyedt világrészbe; aztán meg a 4189 I, XII| felkapta kezét, s az e percben elsült pisztoly golyója egészen 4190 I, XII| füttyentéssel Kárpáthy füle mellett elsüvöltött, ez az egész agyrendszerét 4191 I, XIII| utolsó férfitagja oly hosszas elszakadás után e napon fog barátságos 4192 I, Sz| szeparatizmus – itt: elkülönülés, elszakadásra törekvés~ ~szijács – szíjvékonyságúra 4193 I, VIII| kihirdettetém, hogy egy elszakadt tagja a nemes Kiss családnak 4194 I, I| elrekedtek, hámok, istrángok elszakadtak, lovak lefeküdtek a sárba, 4195 I, III| voltam még, mikor hazulról elszakadtam, s azóta sok idő lefolyt, 4196 II, XXVIII| ifjú szívében, kitől úgy elszakította magát, hogy az csak nyugvó 4197 II, XV| de az emberséges ember elszaladt az érzékeny jelenés elől, 4198 II, XVIII| úrnővé.)~ ~Itt egy kicsinyt elszalasztá a beszéd fonalát Marion 4199 I, I| villantva, ujjain kezdé elszámlálni, hogy neki meg mi kell.~ ~– 4200 I, V| szerepét; nem törődik vele, elszánja magát, hogy átesik rajta.~ ~ 4201 I, I| olyankor kiegyenesedik, mintha elszántan mondaná: „Már most igazán 4202 II, Veg| értő nyelvészek annyira elszaporították a rossz új szavakat nyelvünkben, 4203 I, IX| tudományok után, ha már annyira elszaporodtak, hogy az ősi ugarokon nem 4204 II, XV| s rettentő grimaszokkal elszavalják tulajdon verseiket, s végre 4205 I, X| várták, hogy az asztalt elszedjék, felöltöztették a jámbor 4206 I, II| vendégeket kézről kézre adták, s elszedték köpenyét, pálcáját, kalapját 4207 II, XXI| hogy Marion kisasszony majd elszédült ijedtiben.~ ~Annyi gyöngédség 4208 II, XXI| pillanatban, midőn Fanny elszédülten, elaléltan hanyatlik hátra 4209 I, XI| volna. Ezalatt az ő családja elszegényült, s ő maga egy külvárosi 4210 II, XXIII| nézhetnének, bizonyosan nagyon elszégyellnék magukat; az asztalon valódi 4211 II, XIX| Most értette át a tréfát, s elszégyenlé magát, hogy oly együgyű 4212 I, XIII| hallatára, hogy magam is elszégyenlem magamat. Végezze az istentiszteletet 4213 II, XXI| azután a nyargaló csoportok elszéledeznek minden irányban, itt-amott 4214 II, XXIV| vannak ragadva, magát fogja elszennyezni.~ ~Ismerte ugyan Kecskerey 4215 I, XIII| épületére.~ ~Jó lett volna elszökni valamerre, de szemmel tartották, 4216 I, X| Matildot ádáz dühe elől elszöktetni, de mégis azon elégtételt 4217 II, XV| gazdag földesúr megszerette, elszöktette; ők elébb kiátkozták, kitagadták, 4218 I, I| Egyiptomban, Marokkóban elszöktettem a bej * legszebb háremhölgyét, 4219 I, XIII| egy befedett koporsó…~ ~Az elszörnyedés hangja hallatszott mindenfelé!~ ~ 4220 II, XIV| az, hanem a rémületé, az elszörnyedésé! Ha ez elképzelhetlen összeg 4221 I, I| egérnél, mi van hát azon elszörnyedni való, hogy egy egeret megsütnek? 4222 II, XV| mindent mi vettünk!” Én csak elszörnyedtem, uram. Hát így kell tinektek 4223 II, XIV| Másfél millió! – kiálta fel elszörnyedve a kézműves, s rábámult a 4224 II, XIV| hozzája menni? – kérdé az öreg elszomorodva.~ ~– Ha önnek örömet szerezhetek 4225 II, XXIII| kutyák, lovak arcképeivel. Az elszőnyegezett falak titkos ajtócskákat 4226 II, XXIII| csakugyan elég csúnya.~ ~Körül elszórt illatos szerelmes levelek 4227 I, VIII| ingoványtól.~ ~A legelőkön elszórva tanyázó gulyák pásztoraitól 4228 I, X| mint testvérnénjét, vagy eltagadja, hogy ismeri? Viszont a 4229 I, VII| az egész tünemény terét eltakarja valami átlátszótlan fakó 4230 II, XXV| hogy ez ismeretes bokrok eltakarják önlelke elől. Így bolyongott 4231 I, XII| próbált pisztollyal valakit eltaláljanak, hanem egy kissé meg akarták 4232 I, I| mulatsága, s hogy a kocsmáros eltalálta a kedvét, egészen megváltozott 4233 I, I| betyárok társaságában reggelig eltáncol velök, akkor meg összeveszíti 4234 II, XXIII| kreatúráidat, akik az asszonyt eltántorítsák, és azután rávalljanak, 4235 I, VIII| letörje. Gyakran órákig eltart a viadal egy szérűnyi téren, 4236 I, XII| közben.~ ~– Majd meglássuk, eltart-e neki holnap reggelig.~ ~ 4237 I, X| pályára, s aztán gazdagon eltarták egyedül rájok támaszkodó 4238 II, XXV| kelle rendbehozatni, ami eltarthatott több napokon keresztül.~ ~ 4239 II, XX| megfogja két vaskos markával, s eltartja magától messze, sűrű fekete 4240 I, XIII| csupán imádkozik. Az is eltartott másfél óra hosszat. Az érdemes 4241 II, XV| emberek téged sem fognak eltaszítani, valahol valamelyik szegletében 4242 I, I| elszántsággal nekifanyalodva eltátá a száját, szemeit behunyta, 4243 I, XIII| látogatni. Mi?~ ~Palkó egy ideig eltátotta a szemét-száját, nem tudva, 4244 I, X| testvérét ez úri körből eltávolíthatja, s nyitotta előtte az ajtót, 4245 II, XVII| emlékeztet, szorgalmatosan eltávolított; az angolkertből a titkos 4246 I, XI| csináltatott, a lármásabb lakókat eltávolította, és a legcsekélyebb házbért 4247 II, XV| nagyon észrevehető volt az eltávozás. Teréz nem feledheté, hogy 4248 II, XXIV| rajta, hogy restelli Marion eltávozását.~ ~Flóra nagy örömmel fogadá 4249 II, XXII| jó lesz, ha ön tudósítja eltávozásomról.~ ~János úr kapott e megbízáson, 4250 I, XII| monda Livius Konrádhoz eltávozásuk közben.~ ~– Majd meglássuk, 4251 II, XXIV| inte szobaleányának, hogy eltávozhatik, miután lesz, aki helyettesíteni 4252 I, V| beteg, s ő, ha egy percre eltávozik tőle, a legkínzóbb aggodalmak 4253 II, XV| a hölgyek felkészülnek, eltávoznak, csupán nehány dandy – ifjabb 4254 II, XXII| Szentirmayné mégsem akart addig eltávozni, míg barátnéját egészen 4255 I, IV| változott az erkélyen, az eltávozottak helyett újak jöttek, és 4256 I, IV| betanulva, s így csak az ő eltávozta után fog színre kerülni, 4257 I, VI| vendégek jelenléte miatt, s eltávoztuk után új erőre ébredt bennök 4258 II, XVII| mázoltatott papírra, ki eltávozván régi urától, mint komisz, 4259 II, XXVIII| kedves sírhalmához, kit éltében-haltában úgy imádott, s kinek most 4260 II, XV| főúr neje lesz, de legalább elteheti emlékül, s előveheti, ha 4261 II, XIV| hogy ő apja szép vagyonát eltékozolva most már az én bőrömre is 4262 II, XXIX| rendezi.~ ~– Meglevén pedig az eltemetés, sírkövemet, mely szintén 4263 II, Sz| Vezúv nagy kitörése teljesen eltemette; a XVII. és XVIII. századi 4264 II, XVI| téve, a sérelmes kérdés eltemettetik, s azt többé előhozni nem 4265 II, XX| at még későbbre kívánná eltenni, azután ismét elővette, 4266 I, Sz| francia forradalom idején elterjedt vörös, jakobinus sapka~ ~ 4267 I, Sz| és Franciaországban volt elterjedve~ ~angolkert – természeti 4268 II, XXI| más hangon beszél, még az éltesebb nők is kocsin fogják kísérni 4269 I, VII| megismerhesse.~ ~– Ezt a bókot elteszem az összes férfinem nevében – 4270 I, VII| kezét szorítá kezében, éltét odaveté neki, hogy vigyázzon 4271 I, XI| azt nőül veszitek, egész élteteket annak boldogításában töritek 4272 II, XIV| készülne.~ ~Teréz lelke eltévedezett a múlt és jelen eseményei 4273 II, XXIX| Öreg, nem jó helyen járunk. Eltévedtél tulajdon házadban, ez nőd 4274 I, VI| felőle, hogy azon színpadról eltiltatik; ah, de a közönség kegyencétől 4275 II, XXIV| gyűlölet, mennyivel nehezebb eltitkolni azt, mint emezt.~ ~Amitől 4276 I, II| megtisztelne kezével; az első évet eltöltené boldogan, mert hiszen Párizsban 4277 II, XV| miket betegágyaitoknál eltöltöttem, hogy a magam szájától elvontam 4278 I, VII| versenyzett; mind e híreket eltörlé azonban nemsokára egy név, 4279 I, I| eleven hazajáró lélek, ki eltompul, elfásul, s csak akkor kezd 4280 I, VIII| Megállj öcsém – szólt rekedt, eltompult hangon Márton, ki reszketett 4281 II, XXVI| hogyan és miképpen való eltüntetésének, elásva, eldarabolva, vízbe 4282 I, IX| És azzal megszökött.~ ~Az eltűnése által támadt hézagon keresztül 4283 II, XVIII| módon sikerült Varga uramnak eltűnni.~ ~Az is meglehet különben, 4284 II, XV| egészen odalett. Egyszer csak eltűntél a városból. Már ekkor egészen 4285 II, XXI| minden irányban, itt-amott eltűnve a sűrű bokrok között, másutt 4286 II, XIV| hatalom súlyossá, élessé, eltűrhetlenné.~ ~Okoskodjál, okoskodjál 4287 II, XXVI| a vén gazember tudja, és eltűri, csakhogy rajtam bosszút 4288 I, V| nemtetszését fogja éreztetni.~ ~– Eltűröm Jeanette.~ ~– Óh, madame, 4289 II, XV| suttogás, minden sziszegés, elül, hátul, őt gúnyolja, őt 4290 I, VII| elsápadnak, a körforgás csodái elülepednek, s az egész tünemény terét 4291 I, VII| szeretni. – Most az alakok elülnek, a nedv elsápad, elhomályosul. – 4292 II, XXX| tűz robogott; éjfélen túl elült ott a tűz előtt, s múltról 4293 II, XXIX| nekem jólesik. Egész napokat elültem itt, ezeken a helyeken, 4294 I, VII| a megszokottól annyiban elüt, s szokatlan bájaival ismeretlen 4295 II, XIV| azon esetben, ha ajánlatát elutasítanád, ezt neki visszaküldjem.~ ~– 4296 I, VII| névjegyeket. Mind ismerős, megunt, elutasított emberek. De ah, egy új mégis 4297 II, XVI| boldog nábob szép feleségével elutazott Kárpátfalvára.~ ~Nemsokára 4298 I, X| munkájokon a paradicsomi elűzetés átka fogott, senki sem dicsekedett 4299 I, XIII| megfésülé, megmosdatta, elvagdalta a körmeit, megborotválá, 4300 I, VII| őket ezért megáldja.~ ~Az elválás hasonló egyszerű formaságok 4301 I, XIII| magát közbevetni, hogy őket elválassza. Fegyver egyikhez sem volt 4302 I, VII| várta a delnő levelét, pedig elválásuk percében megígérte, hogy 4303 II, XIX| férfit, akinek jobbfelől van elválasztva a haja, kétségbeesik. Ahhoz 4304 I, VII| meghalt, mint Chataquéla tőle elválhatott volna.~ ~És az indu nő kötelességének 4305 II, XXIX| suttogva, hogy e gyámságot elvállalja.~ ~– „Ő” is így kívánta 4306 II, XX| mennyi legyen. Én magam elvállalok ezer részvényt. (Általános 4307 I, VII| azután idő jártával ismét elválna tőle; de nem olyan könnyű 4308 II, XXX| akik életében látták őt így elváltozni.~ ~Koporsóját roppant nép 4309 II, XXIII| kacagott Kecskerey.~ ~– Amióta elváltunk, nagyon morális ember vált 4310 I, VII| szellemóriást, Byront, s elválva Ulyssestől, őt tisztelé 4311 I, VIII| felnövekszik, télen át csak elvannak csendesen, legfeljebb, ha 4312 I, VII| epeszt, mely boldogít és elvarázsol? Volna-e bátorsága festőnek 4313 I, IV| nevezetes napot oly nehéz volt elvárni a felizgatott óriások kedélyének.~ ~– 4314 I, XIII| azután holnap nevem estéjére elvárom kegyelmedet Péter – szólt 4315 II, XV| helye hasonló modorú ügyeket elvégezni. Sokakat a ház szentélyérei 4316 I, XIII| leányaikat ide hozzák.~ ~A leány elvégezte beszédét, amit abból lehete 4317 I, XIII| monda fejét lehajtván: „Elvégeztetett!” S olyan szónoklatot hevenyészett 4318 I, VII| megtörténni, hogy Rudolf elvegye a delnőt – afgán szertartás 4319 I, X| gyermekeinek, hogy a hatóságok elvegyék azokat kezei közül? – Nos 4320 I, VIII| is sorsot húzni, s azután elvegyül a többi lovas között.~ ~ 4321 I, X| vetve. Mikor aztán Mayer úr elvégzé beszédét, nagy szelíden 4322 II, XXIII| visszautasítani, hanem azért elvégzi azokat, és ad feleletet.~ ~– 4323 II, XVI| kardok kézben, a többit majd elvégzik ők.~ ~A tanúk gyanítani 4324 II, XIV| A falusi élet gondjai és élvei egészséges tápot nyújtottak 4325 II, XIV| gyermekségétől fogva szigorú elveiben nevelheté a gyermeket, akkor 4326 I, Sz| zenés vígjáték~ ~elzsákol – elver~ ~embarras de richesse – 4327 I, XIII| Megdűlt a gabona, a nyáron elverte a jég, a sok eső miatt kicsírázott 4328 II, XV| meghalnom éhen, mert inkább elveszek, mint egy falatot elfogadjak 4329 I, VII| és gyorsan végbemehet. Én elveszem nőül ezt az asszonyt; ez 4330 I, VIII| jól tudják, ha valamijök elveszett, hogy hol keressék, s minden 4331 I, XIII| ezen nap örömeihez, hogy elveszettnek hitte volna azon esztendőt, 4332 II, XVIII| nagy virágbokrokkal egészen elveszi a kilátást mindenről, ami 4333 I, X| gazdagszik meg, valamennyit elveszik ezek a gazdag földesurak 4334 I, III| két ifjú hevesen.~ ~Rudolf elveszíthetlen nyugalommal felelt:~ ~– 4335 II, XXV| valóban közel volt hozzá, hogy elveszítse azt.~ ~Egy szót sem szólt 4336 II, XV| hogy hatvanezer forintot elveszítsen, kivált mikor a szavát egy 4337 II, XIV| ezek a műveltség fattyai, elvesznek, eltörpülnek a szent természet 4338 I, X| szokták azokat potom árért elvesztegetni, s ha egyet vesz, a másikon 4339 I, VIII| learatunk, melyet zálogba adunk, elvesztegetünk, nemcsak domíniumnak, hanem 4340 I, VI| birodalmát visszanyerni vagy elveszteni. – Óh, itt is egy birodalomrul 4341 I, V| vesszen cserébe a hír! Ha őt elvesztette volna, jöhetne a hír, jöhetne 4342 I, I| fürdőn egy ülő helyemben elvesztettem egy félmillió frankot, anélkül, 4343 I, IX| képviseli a tunya maradás elvét, örökös céltáblája lévén 4344 II, XXV| boldog szerelmesek.~ ~Ezzel elveté az íriszt, s egy amarántot * 4345 I, X| könnyelmű, kénytelen volnék igen elvetemedettnek tartani. Ön engem bolonddá 4346 I, XII| urain fogadott fiával akarja elvétetni Fannyt. Ő bizony nem törődik 4347 I, XI| kiirtani, azután lehetett elvetni a nemesebb virágok magvait.~ ~ 4348 I, XI| rosszat mondana.~ ~Krammné elvette a pénzt. Mért ne vette volna 4349 II, XV| gyerekleány voltál, mikor tőlem elvettek. Miért is nem maradnak a 4350 I, XII| Ahán, a régi mese!~ ~– Én elvettem volna – folytatá a bőbeszédű 4351 I, VIII| ostorpattogás, a nép ujjongatása elvevék eszméletét, csak futott; 4352 II, XV| csak a szeme és a szája élvez már gyönyörűséget; egy-egy 4353 I, VI| visszatérhessen, páholyában élvezendő diadala másik részét, vetélytársnéja 4354 I, VII| lábaival feneket ért minden élvezetben, akkor elkezd blazírt lenni, 4355 I, XI| gazdag, az örömökben és élvezetekben határtalan világot, és azt 4356 I, VII| Hódmezővásárhely a legritkább élvezetekkel fognak kínálkozni.~ ~Teszem 4357 II, XXI| tagadhaták meg bámulóiktól azt az élvezetet, hogy rózsaajkaikat lehány 4358 II, XXV| hozzá nagy bűvészet, hogy az élvezetsóvár nő kegyének valami jelével 4359 I, X| maga az eddig csak vasárnap élvezett messzely bor helyett most 4360 I, X| népet, talán mert ő nem. élvezheti azt, amit azok; emellett 4361 II, XVIII| szerencséjének tartaná tovább is élvezhetni kedves néni kellemes társaságát…~ ~– 4362 II, XX| teremtményéig kapható és élvezhető volt minden, s borokban 4363 II, XXV| hivé, hogy teljes mértékben élvezi a tegnap megkezdett harc 4364 I, V| hol csak a művészet kéjeit élvezik, s nem követelnek a művésznőtől 4365 II, XXXI| hallótülkön keresztül képes élvezni.~ ~Így jár-kel a világban. 4366 I, X| vénkisasszonyok, akik sohasem élvezték a világ legfőbb örömeit, 4367 II, XXIX| tízezer forint kamatját élvezzék a madarasi kastély kertészei, 4368 I, Sz| alakította Rosinát~ ~roué – élvhajhász, feslett életű, kiélt ember, 4369 II, XIV| nevelése nagyravágyás, élvhajhászat, fényleni törekvés iskolájában 4370 I, IX| elriad. Bárcsak az ördög elvinné előle azt a hosszú sihedert.~ ~– 4371 I, X| akar egyebet, mint Fannyt elvinni a háztul és magánál tartani 4372 II, XXXI| ügyvivőtől kell személyesen elvinnie, mégpedig tökéletes kolduskosztümben: 4373 II, XV| nélkül sokkal nehezebb volna elviselni.~ ~Ismeri őt mindenki, aki 4374 II, XVII| tetszik feljövök magam, és elviszem magammal. Szeret-e vadászni?~ ~– 4375 I, IV| Annyi bizonyos, hogy tégedet elviszlek közülök.~ ~Rudolf lecsüggeszté 4376 I, III| de azt talán nem akarod elvitázni, hogy ha a hazából elhozott 4377 I, V| fetrengjek? Azt hiszed? Nem. Elvitetem magamat oda, félholtan vitetem 4378 I, XIII| adtam neki, ha eljön érte, elvitetheti. Berki Lőrincet tudósítsa, 4379 II, XVII| ábrázolatok rakattak, amazokat elvitték a madarasi kastély padlására. 4380 I, XIII| midőn az elősiető hajdúk elvivék magukkal Kárpáthy Jánost, 4381 I, XIII| ezen árvíz okozta, hogy elvivén a hidat, nem lehetett átkelni 4382 II, XVII| Kárpátfalván.~ ~A kézműves elvörösödött. A nábob nem tudta, hogy 4383 II, XXV| ugyanazonsága annyira megzavarta, és elvonta figyelmét, hogy csak akkor 4384 II, XV| eltöltöttem, hogy a magam szájától elvontam a falatot, csak hogy tinektek 4385 I, V| talált, melybe csendesen elvonulhat; ha szüntelen csak férje 4386 I, I| csendes szomorúság kezdett elvonulni.~ ~– Hát mi hozza most ide 4387 II, XXIV| erkélyéről nézték az alant elvonuló menetet, köztük Kárpáthyné 4388 II, XXIV| finnyásabb delnők mindjárt elvonultak a táncteremből; lassankint 4389 II, Sz| idején~ ~gourmand – ínyenc, élvsóvár~ ~gőzkör – atmoszféra, légkör~ ~ 4390 II, Sz| görög mitológiában; atyja elzáratta, mert a delphoi jós azt 4391 II, XV| nehány órai beszélgetésre elzárkózni velem.~ ~E szavak oly nyugodt, 4392 I, XIII| uránál; a kutyákat, medvéket elzárták az udvarról, hogy a közeledő 4393 II, XV| nem volna rá nézve úgy elzárva, mint e név talizmánja által: „ 4394 II, XV| fehér arc egyszerre elkékül, elzöldül; felkapja a széket, melyen 4395 I, I| bohóc egyszerre elkékült, elzöldült, szemei kidülledtek, hanyatt 4396 I, Sz| dallal; zenés vígjáték~ ~elzsákol – elver~ ~embarras de richesse – 4397 I, VIII| valahányszor iszik, mindig elzsákolja * ivótársait, inni pedig 4398 I, XIII| az orgyilkos nevezetet, elzsibbadt bele minden tagja, nem érzé 4399 II, XVIII| számíttassanak a kutyák közé? Valóban emancipáció az agarakra nézve. Ajánlom 4400 I, XIII| nemzeti intézet, mennyi emberbaráti vállalat, mennyi közhasznú 4401 I, I| nézés elég volt rá, hogy az emberbe belekössön, s ha valakinek 4402 I, XII| a mesebeli sárkány, aki emberbűzt érez, s lenyomott gégével 4403 I, X| Mayeréknek; ez a név olyan sok emberé, hogy senki sem veheti magára.~ ~ 4404 II, XXI| fel arcvonásai, mint olyan emberéi, ki soha sem testi, sem 4405 I, VI| acte * alatt utasítást adok embereimnek a pisszegésre, a sípra nézve 4406 I, V| el nem hagyja; csak egyes emberekből ne állna a közönség!~ ~Bármilyen 4407 I, II| szokott rendesen lenni olyan embereké, kik sokat foglalkoztak 4408 I, II| Ah, kár volna szegény emberekért; ki ölné meg kárpitosát, 4409 II, XXVI| szerencsétlen; neki csak boldog emberekhez van köze.~ ~– Eszerint nincs 4410 II, XIX| teszed! Csak én tudnék úgy az emberekre figyelmezni, de én le nem 4411 I, I| magyarok még most is a régi emberekről nevezik a département-okat, 4412 II, XIV| hét múlva ezt a bizalmas emberemet, ki itt a hintó mellett 4413 II, XXV| legkegyetlenebb kínzás, amit emberen el lehet követni. Ehhez 4414 I, III| pártul fogta legkedvesebb emberének sírját, a virág sohasem 4415 II, XV| Eszerint Mayerné benne emberére talált; Boltay mester csak 4416 I, XII| hitt, kinek jósága, magas, emberfölötti nemes jelleméről hónapok 4417 II, XXI| ménes közé, ez alkalommal emberfullasztó kacajt támaszta Gergely, 4418 I, VI| ember vagyok. Hallja ezt az embergyilkoló tapsot? Én futok.~ ~– Fuss, 4419 I, VII| életunalomnak, bosszúságnak, embergyűlöletnek és megvetésnek, hogy akik 4420 I, I| vetemedni, hogy magát gyalog emberháton a csárdáig vitesse.~ ~Felült 4421 II, XVIII| idő alatt a hazával és az emberiséggel. De meg is jutalmazá őt 4422 II, XVII| alakultak mindenfelé nemzeti, emberiségi, tudományos vagy gazdászati 4423 II, XXVII| Kárpáthy család hazának és emberiségnek tartozik.~ ~Mivé fog lehetni 4424 I, XI| egy kis, alacsony, fürgenc emberke, kit közönségesen nem a 4425 I, VII| Már az utolsó kettő is emberkezek közt van. Ah, de még egy 4426 II, XIX| aki négyszer magasabb más embernél, s akinek nem szabad onnan 4427 I, I| bohócának állatnevet, kutyáinak embernevet adott.)~ ~A tréfa mégis 4428 I, II| polémia egypár évre nevezetes emberré tette Watts urat.~ ~A bankár 4429 II, XVIII| Ő, a legalázatosabb, emberségtudó szolga, ki olyan szertelen 4430 I, IV| közé (milyen alkalmas emberszólási forma ez a „velem együtt”), 4431 I, IV| médisance a neve, nálunk emberszólásnak hívják.~ ~Köztük látjuk 4432 I, IX| öltözékeikhez, a közvélemény sújt és emel, hol valakit kegyence vagy 4433 I, XII| karodat, hanem alulról fölfelé emeld, így ha a mellére célzasz, 4434 II, Veg| vannak; s szent borzalommal emelek kalapot a vegytani műszavak 4435 II, XX| ime tagjainak méltó sorsa emelésében, melyet is én e következő 4436 II, XXIX| melyek nemzeti lételünk emelésére szolgálandnak; kívánom és 4437 II, XXV| itt arisztokraták. A felső emeletben a férj, az alsóban a nő; 4438 I, VII| hágcsókon, a ház minden emelete beégett már ekkor, minden 4439 I, XI| dicsőséges úton pályatársai fölé emelheti… És többé nem volt kedve 4440 I, VI| mint inkább, hogy kellemeit emelje; megőrül a kulisszák közé 4441 II, XX| pártfogására indítványt ne emeljek, mely maga felyülmúlja számra 4442 II, XIV| s kezemet csókolja, hogy emeljem őt keblemre, s engedjem 4443 I, VI| karmestere, az első karzaton emelkedék magasra egy pad végére állva 4444 II, XIV| elérhetlennek vélt csillagba emelkedhetik.~ ~Visszataszítá e gondolat. 4445 I, XIII| rácsozattal a boltozatig emelkednek, telve lévén okiratok és 4446 I, XIII| tűzoszlopok, szikrázó kerekek, emelkedő napok kezdenek kigyulladni, 4447 I, XIII| ijesztő alakú nagyságban emelkedtek az átellenben ülők között, 4448 II, XV| Fanny most fél könyökre emelkedve hallgatá anyja beszédét 4449 II, XX| egyszer nemesi családba emeltetnek fel; azután cselédjeit sürgeti 4450 I, IV| előtt ide jött, az egekig emeltük, dicsőítettük, világhírt 4451 II, XVIII| beszélni, hírt hordani, émelygős hízelgéseket, sztereotip * 4452 I, Sz| honosít~ ~indigestio – emésztési zavar~ ~indigó – itt: színtartó 4453 I, Sz| tejszerű folyadék, mely emésztéskor jut a bélcsatorna nyirokereibe~ ~ 4454 I, II| háromszázezer frank meg nem emésztett adósság miatt.~ ~– Ön jobban 4455 I, XIII| lett súlyosabb, hogy belül emésztő bosszúja, a bátyja iránti 4456 II, XXIV| nehezebb eltitkolni azt, mint emezt.~ ~Amitől félt, amitől rettegett, 4457 I, II| pástétomsütőre; midőn az emigráltak kastélyait megvásárlá, azoknak 4458 I, II| Párizs utcáin; egynémely emigráns, ki csoporttal jött a diadalmas 4459 I, X| folytatá:~ ~– Mindig csak téged emleget, csak az apját szeretné 4460 I, V| Tharaud-Mainvielle urat emlegeté a hír.~ ~A művész magas, 4461 II, XXXI| úgy meg; ha csak koporsót emlegettek előtte, odalett, s mikor 4462 II, XXVI| elbájolt, elragadtatott, és emléke örökre feledhetetlen lesz 4463 I, VII| naplóját vevé elé, hogy újra emlékébe idézze azon napok benyomásait, 4464 I, VII| elé képzelni. Felidézte emlékében azon órát, melyben őt oly 4465 I, XI| éneklendi, mint ő, az ő emlékeért minden évben háromezer forintot 4466 I, III| foglalni magának.~ ~Montaigne emlékéhez érve, ahonnan a sírra lehete 4467 I, VII| újra visszatérő érzések emlékei voltak letéve. Egy-egy arckép 4468 I, IX| bálványozni, kik részint túlélték emlékeiket, részint siettek azt elfeledtetni 4469 I, XIII| a népszerűbb egyéniségek emlékeit nagy becsben marasztván, 4470 II, XXIV| világ előtt mind igen kényes emlékek, de azt is tudom, hogy amíg 4471 I, VII| Rudolf lelkének mindez emlékeken egyenkint fel kellett akadni, 4472 II, XXIV| nem gondolt reá, hogy azon emlékekkel, mik annak múltjához vannak 4473 II, XXVIII| Meghajtá ő is térdét ez emléken.~ ~És olvasá azt a nevet…. 4474 I, XII| elhal bele, de meg nem válik emlékétől.~ ~Szegény Sándor…~ ~Teréz 4475 II, XVIII| Szentirmay Eszéki Flóra.”~ ~Emlékezék rá, hogy midőn a névsorozaton 4476 II, XXXI| anyát imádott leányára való emlékezéstől meg akarjon fosztani; hanem 4477 II, Meg| a hím a tapasztalat, az emlékezet, az ítélő ész. Ezeknek együtt 4478 II, XXIV| gyülekezetben.~ ~Jónak látjuk emlékezetbe hozni, miszerint Kecskerey 4479 II, XXXI| cipőszalagot sem bír, amiről rá emlékezhessék, amit keblében viselve naponta 4480 I, VIII| vármegyében nemes Kissek, akik emlékeznek Szabolcsba vándorolt rokonaikra, 4481 II, XX| újra elolvasá, mintha nem emlékeznék egészen a levél tartalmára, 4482 II, XVII| eleinte őrizkedtek kíméletlen emlékeztetéseket tenni János úr előtt, később 4483 I, II| szobája egy pillanatra sem emlékeztetett a hajdani pástétomsütőre; 4484 I, Sz| ágyúüteg csöveinek csoportjára emlékeztető, sűrűn egymás mellé tartott 4485 I, VII| kihull azon gyermekévekre emlékeztetve, mik Erdély havasai közt 4486 II, XXVII| azt lihegő ajkaihoz.~ ~…– Emlékezzék reám… – susogja alig hallhatólag.~ ~ 4487 II, XXIX| és folytathatá:~ ~– Most emlékezzünk meg arról, aki életemnek 4488 I, IX| Bánfinéé Erdélyben örök emlékkel bírandnak, mint utolsó csillagai 4489 II, XXVIII| biztosan sietett a fehér emlékoszlophoz, s megdöbbenve állt meg, 4490 I, V| éve – és most senki sem emlékszik róla többé.~ ~E hölgy neve 4491 II, XX| nem szükség önök előtt említenem, s hiszem is, hogy mindenkinek 4492 II, XIX| szokva.~ ~– Van még valaki említésre méltó a sok között?~ ~– 4493 II, XXIII| amiket zseniális leveleidben említesz?~ ~– Vigyen el az ördög 4494 I, VII| szeretem, ha tisztelettel említik. Azért, hogy Párizsban az 4495 I, XI| afelett, ha Sándor (most említjük először az ifjú kézműves 4496 I, IX| Méltó, hogy legelső helyen említtessék közülök István gróf, kinek 4497 I, IX| derekak között tisztelve említünk mindörökké egy Festetich 4498 II, XVII| tényező az agár, mert nem is említve azt, hogy a legszebb kalapok 4499 II, XVIII| Megvallom, hogy én sem. Óh, énbennem sok kellemetlen szigorúság 4500 I, XI| elfogadta a pénzt, s titokban ének- és zenemestereket fogadott 4501 I, XI| gyönyörködött a gyermek szép énekében, midőn maga mellett elragadtatott 4502 II, XXX| dalokat. Ugyanezen halotti énekek zendültek meg az ő koporsója 4503 I, IX| leány csupáncsak templomi énekekben szokott feltűnni. Elég. 4504 II, XXIX| énekeljék fölöttem ugyanazon énekeket, egyet se mást. Mind ugyanazt, 4505 I, VI| ezt a csendes áriát el nem énekelheti, hirtelen feltalálta magát, 4506 I, XII| mint ő volt, és oly szépen énekelje a „Stabat mater”-t. És már 4507 II, XXIX| jöjjenek el Debrecenből, s énekeljék fölöttem ugyanazon énekeket, 4508 II, XV| és művésznők szavalnak, énekelnek, furulyálnak, zongoráznak, 4509 I, VI| nézve, mert ha e percben énekelnie kellett volna, egy hangnak 4510 I, VI| kikapott egy finálét, s azt énekelte el Zelmira románca helyett. 4511 I, XI| hogy tapsoljanak Fanny énekére.~ ~– Két év alatt tökéletes 4512 I, XIII| hébe-hóba Bécsből aláhozott énekesek és virtuózok zengedezének; 4513 II, XXXI| költségén, kinek valamely szép énekesnő tetszett meg, s azzal kíván 4514 I, I| a leghíresebb táncosnők, énekesnők; utaztam Egyiptomban, Marokkóban 4515 II, XV| magasabb körökbül, kit nagy énekesnőnek tart a világ, s ki szereti 4516 I, V| kedvencévé lőn. Rögtön mint első énekesnőt szerződteték az olasz operatársasághoz, 4517 I, V| hogy Jozefine-t az udvari énekesszínházhoz háromezer rubel fizetéssel 4518 I, VI| kíséré végig Jozefine első énekét, melyben nem lehete egy 4519 I, Sz| romba dőlt~ ~rulád – rolád, énekfutam~ ~ ~ ~que diable – mi az 4520 I, Sz| a református kollégiumi énekkar vezetője~ ~kariatida – kőből 4521 I, XI| következő vasárnapon gyönyörűen éneklé a főtemplomban a „Stabat 4522 I, XI| szent dallamokat oly szépen éneklendi, mint ő, az ő emlékeért 4523 I, X| tudja honnan megtért, zajos éneklés közt lepte meg leányait, 4524 I, XI| Krammné Fannyért ment, őt az énekmesterhez viendő, üresnek találta 4525 I, I| körülhordozák nagy, vonító énekszóval, utánuk ment a poéta, nyakába 4526 II, XIX| jó ez a kis emberszólás, enélkül nagyon félt volna a harcias 4527 I, VII| valami mangeur des petits enfants (kisgyermek-evő), ki tán 4528 I, X| mondják meg, mit tudnak énfelőlem? Tolvaj vagyok-e én? Rablókapitány 4529 I, I| egy sajátszerű módit engede láttatni, minőt ha napjainkban 4530 I, X| mindamellett holnap reggelig engedek önnek időt, hogy elhatározza 4531 II, XXIV| természetesen a nőn volt a sor engedékenynek lenni.~ ~– No maradj hát, 4532 II, XV| hangon voltak mondva, hogy engedelmeskedni kellett nekik, s mind a 4533 I, XIII| kasznárok haladéktalanul engedelmeskedtek; csupán a hajdúk között 4534 II, XXIV| legszeretetreméltóbb mosolygás biztosítá az engedély felől.~ ~A szobaleány a 4535 I, VIII| kitüntetéseket, melyek okot engedének azt gyanítni, hogy a derék 4536 I, VII| hangzás után ítélve, sokáig engedhetnők találgatni a sajátságos 4537 II, XIV| senkit, senkit atyám! – Engedjék önök, hogy ne hagyjam el 4538 II, XIV| hogy emeljem őt keblemre, s engedjem elkárhozni ott! Jó lesz 4539 II, XV| többet. Ha tejfehér arca még engedne meg valami nüanszot visszafelé, 4540 I, III| diplomáciai tér, s azt meg kell engedned, hogy a legutolsó magyar 4541 II, XVIII| de meg kellett magamnak engednem, hogy ezeket elmondjam.~ ~– 4542 II, XV| mester egyáltaljában meg nem engedtek neki, hanem levették szépen, 4543 II, XVII| fiskálisnak három napi határidő engedtetett, mely idő alatt arcát és 4544 II, Sz| ház, híres üzletház a mai Engels téren~ ~Mars – a háború 4545 II, XXV| meghódolás – szólt Flóra engesztelhetlen mosollyal.~ ~– Jó. Vége 4546 II, XXIV| volna tőled szép, ha meg nem engesztelnél.~ ~– Engedd jóvá tennem 4547 II, XXIV| egész világ igazságtalan énirántam, mint én legyek igazságtalan 4548 I, I| sömlyéknek, magával vivén minden enni-innivalót, ami szükséges leend a megtörtént 4549 II, XV| őrült volt miattad!~ ~Hát ennyire vagyunk?~ ~Fanny most fél 4550 I, VIII| király maradni?~ ~– Már énrajtam nem múlik, nemzetes uram. 4551 II, XXIV| többé talány. Találd ki!~ ~– Énrólam?~ ~– Ahhoz mégis nagyon 4552 I, Sz| bértapsoló társaság~ ~claque entrepreneur – pénzért tapsra vállalkozó, 4553 I, IV| volt más, mint a claque entrepreneurje, * magyarul: egy olyan ember, 4554 I, Sz| felvonásköz, színházi szünet~ ~entretenue – kitartott nő~ ~épicier – 4555 I, VII| a divatszépségek, nem az entretenue-k * s más egyéb könnyen hozzájárulható 4556 I, XIII| Ejnye, beste lélek fia! Énvelem beszélsz így? Mármost csak 4557 I, VII| enyhítését a szomjnak. Játszik, enyelg, mulat velök, mint játszanék 4558 I, X| egy csoport jókedvű fiatal enyelgett a vidám leánykákkal, jutott 4559 II, XXV| nyugalmas önfeledés, az enyelgő tréfa, minden, minden ezen 4560 II, XXX| mellé. Az utolsó ének oly enyészetesen hangzott a sírboltba alá 4561 II, XIV| mégis változatos foglalkozás enyhébb, tisztultabb gondolatokra 4562 I, VII| csak szomjat oszt, de nem enyhítését a szomjnak. Játszik, enyelg, 4563 II, XXIX| semmiségekre elpazarolván az enyimet nem örökölheti; maga kereste, 4564 I, VII| támaszkodva –, regényes epedés a szőke Tisza után, újra 4565 I, VII| kérdé a hölgy kimondhatatlan epedéssel.~ ~– Midőn az utolsó két 4566 I, V| hurutja van, köhöghet, ha epéje kiömlött, lehet haragos, 4567 I, II| is elevenedik, fogsorai épek és fehérek, kezei is különösen 4568 I, VII| Chataquéla beteg volt az epekedés miatt, nem találta helyét, 4569 I, X| nem sajnálták rózsához és eperhez hasonlító ajkaikat az öreg, 4570 I, X| vágóhídon! – kiálta rá végre epés kifakadással Teréz. – Hisz 4571 I, VII| világít és éget, mely kínoz és epeszt, mely boldogít és elvarázsol? 4572 I, VII| megtörténhetnék, képzelhető-e egy épeszű emberről, hogy ez csupán 4573 II, XV| nyerő általi kigyúnyoltatás epével, méreggel tölték el szívét. 4574 I, Sz| király, ki 480 júliusában Ephialtesz árulásáig hősiesen védte 4575 I, Sz| épicier – szatócs, boltos~ ~epitáfium – sírvers, sírfelirat~ ~ 4576 I, I| Gyárfás rögtön készen volt az epitáfiummal.~ ~ ~„Itt fekszel te cigány, 4577 I, I| biztató a poéta –, ne félj, epitáfiumodról * majd én gondoskodom.~ ~– 4578 I, XIII| egy állandó magyar színház építésére Pesten.~ ~– Aki játszani 4579 I, XIII| méltatlan síkságról a hun építészet eme tiszteletre méltó maradványát, 4580 I, Sz| körülvett szabad tér az ókori építészetben, itt: oszlopos tornác~ ~ 4581 I, II| nagy dicséretére az akkori építészetnek, mely megvetve minden pedáns 4582 I, III| bányakalapács, festőecsetet vagy építészzsinór, s kik buzdítsák, lelkesítsék, 4583 II, XXII| ahogy a moszkvai Kremlt építették.~ ~– Köszönöm, meg leszek 4584 I, II| s szilárd számításokat építhessen rájok.~ ~Griffard úr a legmerészebb 4585 II, XXII| Csupáncsak az emberi szeszélyekre építhetné reményét, ha azt hihetné, 4586 II, Sz| garde – vigyázzban, éberen~ ~epitheton – jelző~ ~Erisz – a viszály 4587 II, XV| mindenkinek külön megtisztelő epithetonnal * akar felszolgálni.~ ~A 4588 I, XIII| mindegyike óhajtá magát építményeiben megörökíteni, egyik jobb 4589 II, XVII| hogy egy nagyszerű palotát építtessen a fővárosban. Ha nem akar 4590 I, XIII| Dalia csak egy kerek termet építtete a kastélyban, aholott hébe-hóba 4591 I, XIII| mindazt, amit az elődök építtetlen hagytak!~ ~– No azután holnap 4592 I, VII| díszes épülete van (1822), építtetünk nagyobbszerű palotát a város 4593 I, VII| ritkaság, mert szárazföldre van építve; ezen érdekes lesz járni.~ ~– 4594 II, Veg| regénynek egynegyed része, csupa epizódokból áll. Én magam sem találok 4595 II, Meg| a Catalani–Mainvielle-né epizódot a Tudományos Gyűjtemény 4596 I, XIII| patkószegekkel kivert napra épkézláb fel hagyta kegyelmedet virradni 4597 I, Sz| börtön egy régi kolostori épületben; főleg a politikai foglyokat 4598 I, VII| Pestnek úgyis kevés díszes épülete van (1822), építtetünk nagyobbszerű 4599 I, VII| szorítja.~ ~A rongyos középkori épületek között emelkedik magasra 4600 I, XIII| volt, szüntelen gazdasági épületeket rakatott egymás hegyire-hátára, 4601 I, XIII| istentől elvetemült ember lelki épületére.~ ~Jó lett volna elszökni 4602 II, XX| a megkívántató telket és épületet én bármelyik jószágombul 4603 I, VII| gáttalanul harapózott szét a sűrű épülethalmaz között; ide sietett az elegáns 4604 I, XIII| kihurcolkodott az I. Leopold alatt épűlt roppant palotából, annak 4605 I, VI| oly becses, mint ama nemes érc, s többet jelent minden 4606 II, XIV| amit a vén tapasztalás mint ércből öntött valóságot állít fel. 4607 I, VI| megütött harang zúgott tiszta érchangja a szíveken keresztiül. Nem 4608 I, VII| hagyá karjait, miket sima érckarmantyúk szorítának, s az elöl nyitott 4609 II, Meg| finom hollótollal (még akkor érctoll nem volt) egészen az acélmetszés 4610 II, XXXI| avatta, és azért semmiféle erdejében vágatni nem szabad.~ ~– 4611 II, XXVIII| a kárpátfalvi vadaskert erdejei, s amint egy dobogó hídra 4612 II, XVII| Fanny nem érti, hogy mi érdek van ebben. Éppen oly kevéssé, 4613 II, XXI| kezdődött még a vadászat érdeke. A róka gyönyörű egy példány 4614 II, XVII| s közlelkesedésre gyújtó érdekéből azóta sem vesztett, de bizonyosan 4615 I, V| kézműves vagyok, s minden érdekein, ami önhöz szólni késztet, 4616 I, VIII| az embernek, hogy vannak érdekek, melyek a borozóasztalon 4617 II, XXVI| Mi ez, Rudolf? Mit érdekel téged ez ügy? – kérdé Kecskerey 4618 II, XXIV| ami szellemdús férfiakat érdekelhet; nagyon is érzéki.~ ~– Nono; 4619 II, XV| szóval: mintha éppen csak azt érdekelné a dolog:~ ~– Qu'en dites 4620 II, XVIII| amik hölgyeket szoktak érdekelni, úgy, hogy mire visszajött 4621 II, XXIV| legyezőjével, egyik sem érdekelte őt ezek közül. (Ezeket mint 4622 II, XV| hogy senki nem tudhatott az érdekelteken kívül felőle semmit, azoknak 4623 II, XXIV| legkevésbé sem volt általa érdekelve.~ ~Valóban Fanny sokkal 4624 II, XXIV| Pedig e télen igen érdekessé fognak válni a pesti szalonok, 4625 I, IV| óriások világában, s kinek érdekességét növeli előttünk az, hogy 4626 II, XVII| azonban egy új tárgy kezd érdeket önteni János úr életébe.~ ~ 4627 II, XV| ifjú honatyáinkat jobban érdeklé, mint a legújabbi válaszfelirat, 4628 II, XX| mennykőemlegetés; e heveskedése az érdeklett feleknek könnyen megzavarhatta 4629 II, XVII| találta eléggé közemberiséget érdeklőnek, tetszhetett aláírni a népszerű 4630 I, VIII| magát a többiekkel egyenlő érdekűvé nőhetni ki, ezúttal a mellékes 4631 II, Meg| megírtam, látogattam el Erdélybe. A nőmmel együtt utaztam, 4632 II, XVIII| dicsérjük szépségedet, mintha az érdem volna; szégyelld magadat, 4633 II, Sz| pletyka~ ~meritum – itt: érdembeli rész, lényeg~ ~mesdames – 4634 I, III| azok, kiknek legtöbb érdemeik vannak a múltban, legtöbb 4635 II, XXI| kapitális bohóságoknak tartja, s érdemeiken felül nagyokat nevet rajtok.~ ~– 4636 II, XVIII| Nagyságos asszonyom, engemet érdemeim felett megtisztel nagyságod 4637 II, Veg| jobbra fordul, magoknak érdemeket tulajdonítanának benne; 4638 I, I| nyerte e derék ház, hanem érdemekkel szerzé, mert amíg azt elérte 4639 II, XX| urak, az eszme megfontolást érdemel! (Halljuk! halljuk!) Van-e 4640 II, XVIII| kincs, aminőt ön sohasem érdemelt meg. (Bizd el magadat ostoba! 4641 II, XXVIII| elgondolkozott.~ ~Hát nem érdemelt-e meg ennyit azon nő, ki szenvedett – 4642 II, XXIX| örökölheti; maga kereste, maga érdemelte, s Isten kezéből vette ki 4643 II, XXIV| irántam. Egész este arra sem érdemesített, hogy hozzám szóljon, én 4644 II, XV| ha már szobában lakásra érdemesítik, csak egy akkorka kis szobácskát 4645 II, XVII| a vidék előkelő delnői? Érdemesítik-e őt arra, hogy magas köreikbe 4646 II, XXII| könnyeivel halmozá el.~ ~– Mivel érdemlem én ez örömöt, e jóságot, 4647 II, XV| folytatta az előadást.) Ezt érdemlettem én annyi keserves álmatlan 4648 I, XII| Waterloo alatt, és kaptam érdemrendet.~ ~Konrád megcsóválta a 4649 I, III| alatt, e megtiszteltetéshez érdemünkön kívül jutottunk, újabb időkben 4650 II, XXIII| szeretőt vált, hogy ma gróf Erdeyvel, holnap Kiss Miskával sző 4651 I, XII| esztendővel az ermenonville-i erdőben három magyar úrral.~ ~– 4652 I, III| látunk az ermenonville-i erdőcske felé haladni. Viseletökben, 4653 I, IV| légyottja volt a boulogne-i erdőcskében, * hol neki csinos kis villája 4654 I, VIII| az ilyen hímtársaságokat erdőknek virág nélkül, és nem volna 4655 I, XIII| költséggel ültetett talpadi erdőm! Meg kell mondani annak 4656 I, XIII| lenni közel az én talpadi erdőmnek; vágtassunk oda, ott bevárhatjuk, 4657 I, XII| Innen gyalog mentek az erdőn keresztül a kitűzött helyig, 4658 I, XIII| Odanyargalunk nagy sietve, hát erdőnek sem híre, sem hamva. Kérdem 4659 I, XIII| csomó?~ ~– Ez a talpadi erdősz számadása.~ ~– Tisztelem 4660 I, XIII| seprűnyelet, ha azt akarja, hogy erdősznek nevezzem.~ ~– Emez pedig 4661 I, XIII| számadása.~ ~– Tisztelem azt az erdőt! Már tizenkét esztendő óta 4662 I, VI| contra Mainvielle ekként ére véget.~ ~És ezt nevezték 4663 I, VIII| magam elé eresztlek? Nem éred azt hajasan. Most is csak 4664 II, XVI| az excellenciás családból eredendett ifjú), Abellinóé Konrád 4665 II, XVIII| a legtisztább akaratból eredendő tanácsot azon csekély észrevételeket, 4666 II, Meg| tökéletesen nem hasonlított az eredetihez. Ez volt gróf Seilern Crescentia, 4667 II, XXXI| rágalmazni.~ ~Ez is egyike az eredetiséghez tartozó vonásoknak.~ ~Hagyjuk 4668 I, VIII| szelességnek, a rossz kifejezéseket eredetiségnek, a hevességet férfiasságnak 4669 I, IX| mindnyájan hazakerültünk.~ ~Eredménydús idők kezdetét éljük, ezt 4670 I, VIII| szinyetátye” * stb.~ ~Az eredménye e jeles mulatságnak az szokott 4671 I, IX| használatos.~ ~Hanem ez év eredményei meglátszottak a közéletben 4672 I, IX| szólok azon év politikai eredményeiről, országgyűlési tusáiról; 4673 I, VII| Kárpáthy kénytelen annak eredményét elfogadni, különben jogában 4674 II, XVII| célt fog elérni, mint holmi eredménytelen dekrétumok, hogy a horvátok 4675 I, VII| ki midőn ráismert, utána eredt, s elkapva frakkja szárnyát 4676 I, XIII| szokott mívelni, tüzes békákat ereget el az asztal alatt, s ecetet 4677 I, VII| új vágyak hullámzottak át erein, új színt nyert előtte a 4678 I, V| vétett volna, anélkül, hogy erejében, művészetében hanyatlanék, 4679 II, XXI| Ekkor egyszerre teljes erejéből neki a róka a Berettyó-ágnak. 4680 II, XXIX| Idő kellett rá, míg újra erejéhez tért, és folytathatá:~ ~– 4681 II, Veg| még nagyobb hiba lenne, ha erejök csekélységének érzetében 4682 I, VII| halántékain és fehér homlokán az erek lüktetése volt látható; 4683 II, XXIV| legyen, csak jobb rokonai erélye menté meg. Tudom, hogy ezek 4684 II, XVII| akkori társalgásokban; és ez erélyesség sokkal több célt fog elérni, 4685 II, XXIX| ahol minden jó indulat erénnyé válhatik benne, oly kézbe, 4686 I, XI| egyéb példát maga körül erény-, türelem-, lemondásnál? 4687 II, XXV| Lásd, ez azon nő, akinek erényeért jótállottál, akiért képes 4688 II, XVIII| megalázza magát, kigúnyolják, erényeiben nem hisznek, szépségeért 4689 II, XIV| körökig felhatott és egyúttal erényeié. A patvarba! Az erény a 4690 I, IX| volt hát oly kedve Fanny erényeire fogadni.~ ~– Természetes. 4691 II, XIV| Sohase beszéljetek egy leány erényeiről, ha azt nem akarjátok, hogy 4692 II, XVIII| méltón. Amiket egy nőnél erényekben lehet keresni, azokban ő 4693 II, XVIII| mert családi boldogságot és erényeket honosít meg azokban, amikre 4694 II, Veg| korszerű míveltség mindmegannyi erényekké lett volna képes átvarázsolni; 4695 II, XXVII| helyrehozza apjának hibáit, s ifjú erényekkel váltandja be a vén adósságokat, 4696 II, XXXI| A nő példánya volt az erénynek – viszonza Mr. Griffard.~ ~– 4697 II, XV| Ah, ah, ah! Abellino mint erényőr! Abellino mint garde des 4698 I, XI| fölé fogja emelni, ritka erényű hölgy leend. De vigyázni 4699 I, VIII| hogy az istenért el ne eresszék azt a bikát, mert ő lesz 4700 I, I| flegmával a gyertyát az eresz alatti nádkévéhez, s nagy 4701 I, XIII| érkező Palkó.~ ~– Ki ne ereszd a szádon többet! – kiálta 4702 I, IV| magát, s beszédbe sem akart ereszkedni e pont felett. Ekkor az 4703 I, XIII| sülni és bor fog csurogni az ereszről, de verekedni ne próbáljanak,, 4704 I, I| nem kezdett, s csak akkor ereszték le újra.~ ~A bohóc megharagudott.~ ~– 4705 II, XIV| a faiskolában, hány rajt eresztettek a méhek, befőzött gyümölcsei 4706 II, XVIII| pislog, inggallérát az orráig ereszti, s maga is azt hiszi magáról, 4707 I, VIII| majd akkor is magam elé eresztlek? Nem éred azt hajasan. Most 4708 II, XX| polgárleányt, ki ez órában érezé legjobban, minő istentől 4709 II, XXIV| Bálványozás, imádat, amit érezek irántad, s azt akarom, hogy 4710 II, XVIII| eszmélő, mások által is érezett. Ezt ő jól átgondolta, s 4711 II, XVIII| amitől az is viszontszerelmet érezhetne, s efölötti tépelődéseiben 4712 II, XIX| kellemesen meglepve, mi által érezhetné magát mellőzve, megbántva, 4713 I, VIII| álma hatását még most is érezi.~ ~E naptól fogva Kis Miska 4714 I, V| bámulták, most is forrón éreznek ön iránt, s ez érzelmöket 4715 I, III| ti csak egy századrészét éreznétek ennek!~ ~Rudolf vállat vonított 4716 II, XXXI| előtte, odalett, s mikor érezte elközelgetni halálát, nyolc 4717 I, VI| bandájából tartózkodást éreztek a magas vendégek jelenléte 4718 II, XXIX| Én tudom, mi az. Kétszer éreztem hasonlóul, mindkétszer szélütést 4719 II, XIV| lenézhetni saját világában – éreztethetni vele mélységes megvetését, 4720 II, XVIII| beszéljenek! Nemcsak azokkal érezteti ő szíve jóságát, akik éheznek, 4721 I, VIII| fenevad a fojtó hurkot nyakán érezve hirtelen új ellenének fordult; 4722 II, XVIII| hogy közöttünk igen jól érezze magát.~ ~Marion kiasasszony 4723 I, II| idegen kezek érintése ne érezzék rajtok.~ ~Egy perc alatt 4724 I, X| meghálálhatni.~ ~– Azt azáltal érheted el – szólt az éltes hölgy –, 4725 I, XIII| meghalnak, semminemű malőr * nem érheti.~ ~E kegyes szertartáson 4726 II, XXII| utoljára, ha akarna is, mit érhetne el? Ha akarna oly bűnös 4727 I, XI| lélek tisztasága legelső érintésére a piszoknak.~ ~A két hölgy 4728 II, XV| leggyöngédebb kezecskét. A villanyos érintésre egészen odalett János úr; 4729 II, XVIII| értesse, nehogy e tiszteletlen érintéssel megbántsa azoknak tulajdonosait.~ ~ 4730 I, VII| elixírral tölt csészéjét érintetlen találta; tehát az álmok 4731 II, XVIII| rút, önző piszok lélekkeli érintkezés után milyen jól eshetett 4732 I, VII| annak gyöngéd, fehér ujjait érintve ajkaival, halkan rebegé:~ ~– 4733 I, XIII| vadkörtével, s hogy ne csak magát érje ez örvendetes hír, kézről 4734 II, XXIV| legelőkelőbb hölgyek a megyeház erkélyéről nézték az alant elvonuló 4735 II, XXI| király és néhány lovász. Az erkélyről tapsolnak nekik.~ ~Csak 4736 I, IV| legkedvencebb helye az erkélyszoba. Pompás márvány domborművekkel 4737 II, XXXI| ott szólják a világot az erkélyszobában, s ha kifogytak a közel 4738 I, IV| hozzányúlna, és eltávozott az erkélyszobából.~ ~– Lám, a nemes lord azt 4739 I, Sz| helyettesítve párkányzatot, erkélyt tart~ ~karikatúr – karikaturisztikus, 4740 I, IV| üdvözlenének, s megnyílva az erkélyterem ajtaja, dicsőségtől ragyogó 4741 I, VII| Abellino vitte a szót az erkélyteremben, jelen voltak a szokott 4742 I, IV| vallanak vele.~ ~Azon percben érkezeink oda Rudolf gróffal és társaival, 4743 II, XXIII| hallani, mint beszél az érkezettel a néger fickó saját kaffer 4744 I, IX| között, majd hogy senki sem érkezik, kezdi észrevenni, hogy 4745 II, XV| Neki nem volt szabad jókor érkezni. Egy éltes, idegen férfiút 4746 II, XV| része kíváncsian tódul az érkezők elé, a házigazda (Kecskerey 4747 I, VIII| várnak. A háziúr bemutatta az érkezőt vendégeinek mint nemes Kiss 4748 I, IX| országgyűlés megnyílása után érkezünk, igen érdekes csoportozatokat 4749 II, XV| egyike, ez órában véletlenül érkezvén Párizsból, siettem az alkalmat 4750 I, VII| kezeit érinteni; az afgán erkölcs szigorú! Azon nő házasságtörő 4751 I, X| törekedni, hogy őt a jó erkölcsben megőrizhessem, s öntől egyebet 4752 I, XIII| jó társaság –, hogy olyan erkölcsös kezd lenni egyszerre?)~ ~ 4753 I, XI| honatyáink terjesztették is a jó erkölcsöt, amerre csak lehetett.~ ~ 4754 I, XI| nagyon sokat tartanának a jó erkölcsre.~ ~Már erre a szóra Krammné 4755 I, X| akarok önnek leckéket tartani erkölcsről, vallásról, istenről, hölgyi 4756 II, XV| estélyeken legkisebb illem- és erkölcssértés sem szokott történni.~ ~ 4757 II, XV| mintha ott sem volnék. Többet érne énnekem a világ minden jóságainál 4758 II, XXVIII| elfoghatjuk, mielőtt Kárpátfalvára érnénk.~ ~A lovász erősíteni látszik 4759 I, I| ki van ottan.~ ~A kocsi ernyője alatt egy éltes férfi ül 4760 I, VII| bosszúsan lerántva sipkája ernyőjét –, de ki lesz oly merész, 4761 II, Veg| míveltség nélküli és oly erőfogyott volt, miként alig más nép 4762 II, XV| tajtékzik, és szava a düh erőködésében rekedt rikácsolássá válik. 4763 II, XV| itt fog a szobában lakni; erőnek erejével ki akart menni. 4764 II, XVI| reszketett a dühtől. Nagy erőpazarlással veté magát Abellinóra, és 4765 I, VI| miatt, s eltávoztuk után új erőre ébredt bennök a rakoncátlankodási 4766 II, Veg| fordítani, hogy nagyobbak és erősebbek társaságában csak egy lépésnyi 4767 II, XXVIII| Kárpátfalvára érnénk.~ ~A lovász erősíteni látszik ura állítását.~ ~– 4768 II, XXV| szánalom e hangjára megtört az erőszak, mellyel Fanny könnyeit 4769 I, VII| körülálló férfiaknak nagy erőszakba kerül őket visszatartóztatni, 4770 II, XXV| hogy könnyei kitörését erőszakkal fojtsa vissza.~ ~Rudolf 4771 II, XV| a beszédet? Fennimor mit erőszakolja az arcát, hogy komoly legyen, 4772 I, VII| hasztalan! Az érzelmeket erőszakolni nem lehet; úgy érzé magát, 4773 I, XII| dandy távozni készül, mély, erőszakosan lenyomott hangon még egyszer 4774 I, XII| golyója azzal a leírhatlan erőszakú füttyentéssel Kárpáthy füle 4775 I, VIII| szólt Kis Miska, legkisebb erőtetés nélkül teljesítve a feladatot –, 4776 I, III| ország, s legkisebb maguk erőtetése nélkül átszegődhetnek akármely 4777 II, XXI| tud. Eddig meg sem igen erőtette magát, hagyta a többieket 4778 I, Sz| Károly lovag~ ~chevalier errant – kóbor lovag~ ~chinéser – 4779 I, XI| mindenre ráérő chevalier errant-ok, * törték magukat utána, 4780 II, XV| ugrálták körül, hogy forgatták erre-arra a dévaj leányok! Abellino 4781 I, VIII| eldűl tele fővel és üres erszénnyel.~ ~Mint a magyarázatból 4782 II, XVII| higgadt ész és nem higgadt erszény kívántatnak; egy-egy jó 4783 II, XV| kitűzött napon. Abellino erszénye bánta a költségeket, tulajdonképpen 4784 II, XXII| hasonlók, mert azok csak idegen erszényeket halásznak, nem idegen boldogságot.~ ~ 4785 I, IV| kegyelméből.~ ~– És az én erszényemből – dörmögé Iván.~ ~– Herceg, 4786 I, IV| processzust csinált, elővette az erszényét: „Ennyi az eltörött lőcsért, 4787 II, XVII| Csak eljön megnézni, nem érte-e valami baj, hogy van megelégedve 4788 I, IX| nem nemzeti büszkeséget érték. Ez csak magánybüszkeségre 4789 II, XV| chimérát, * aminek addig semmi értéke sincs, míg valaki megtartja – 4790 II, XIX| emelkedett azóta Fanny erkölcsi értékében, hogy Flóra barátságát megnyeré, 4791 I, Sz| kvalifikáció – minősítés, értékelés, rangsor~ ~ ~ ~La belle 4792 II, XXXI| becse is, mert ha valami értékest akarna neki küldeni, azt 4793 II, XVIII| Ha önnek úgy tetszik, mi értekezhetünk a családi archívumban. Reménylem, 4794 I, IX| asztaltól, túlnan ülő társaikkal értekezni, ahol három-négy egyértelmű 4795 I, Sz| kurzus – itt: tőzsdei értékpapírok árfolyama~ ~kvalifikáció – 4796 II, XXXI| kesztyűt, vagy más egyéb értéktelen tárgyat. Ne legyen annak 4797 II, XIV| az országgyűlésen okos, értelmes beszédeket tart; senki sem 4798 II, Meg| hogy „költ”, mert kétféle értelmet fejez ki tökéletesen: azt, 4799 II, XVII| anekdotákon, miknek sikamlós értelmét csak most kezdé még felfogni.~ ~ 4800 II, Veg| nemesség képviselte a vagyont, értelmiséget és nemzeterőt. Ez az egyik 4801 I, XI| az egyszerű emberek nem értenek a mulatsághoz. – Jövedelme 4802 II, XIV| másra. Érti ön?~ ~– Hogyne érteném. Tagadja ki!~ ~– Semmit 4803 I, XIII| hozzá látogatni mentek, értesíték róla, hogy nagybátyja hazakérezkedett 4804 I, XIII| és nekik levelet írhat értésökre adván, miszerint nagyon 4805 II, XVIII| úgy, hogy a nevekhez ne értesse, nehogy e tiszteletlen érintéssel 4806 I, XI| miszerint alig merek előleges értesülés nélkül közeledni valakihez; 4807 I, X| forintot. Teréz jól volt értesülve. Hiába. Az embernek mindig 4808 II, XXII| eszméletet; többé nem beszélt értetlen, idegen dolgokat; elcsendesült – 4809 II, XXIV| meg, mit mondtál! Komolyan értetted ezt?~ ~– Komolyan.~ ~Flóra 4810 I, I| vezényelték, a katonák nem értették az elköszörült „r”-ek miatt, 4811 II, XVIII| megjegyezzük, hogy Flórát értettük itt.)~ ~– Amilyen nagy az 4812 I, VI| sem hátulja nincsen, nem értheti.~ ~– No mert azt csak nem 4813 I, III| látszik lenni, hogy beszédét érthetővé tegye, semhogy szónoki tehetségét 4814 I, XIII| kötényét a szája elé, mert nem értik a szót.~ ~Az a jó szokás 4815 I, XI| alvilágában születnek! Ah, mit értitek ti e gyönyört köznapi fogalmakkal 4816 II, XXIX| átellenébe a fiskálist, hogy értse, amit mondott.~ ~Az asztal 4817 II, XX| Természetesen nem hölgyeket értünk. Mennyivel szerencsésebb 4818 II, XVIII| kárpátfalvi határból ki nem érünk, mert nem tudod, hogy hol 4819 I, II| megütötte, hírtelen alkalmazott érvágás által annyira magához jönni, 4820 I, XII| Tárja ki, tartsa készen. Érvágóra, úgy hiszem, kevés szükség 4821 II, XV| jókedvűen.~ ~A szekér a városhoz érvén, a legelső boltnál ismét 4822 II, XXXI| abból született fiú nem érvényes.~ ~Óriási kacaj követte 4823 I, VII| szellem elhagyta minden érzékeit.~ ~– És ki volt a nő? – 4824 I, IV| finommá teszi a bőrt és érzékennyé az idegeket; egy időben 4825 I, VIII| eddiginél.~ ~Kalotai Frici nagy érzékenységében odarohant hozzá, s összeölelgette.~ ~– 4826 I, III| kézműves egészen el volt érzékenyülve, s alig lelt szavakat érzelmei 4827 II, XV| szégyenlem, rosszul esik, hogy érzéketlen vagyok.~ ~Teréz tudott volna 4828 II, XXIV| férfiakat érdekelhet; nagyon is érzéki.~ ~– Nono; én nem kívánom, 4829 II, XVIII| képzeli azt az ember) és sok érzelemdús lyánka, ifjú, rokonszenvű 4830 I, XI| erőteljes, ez szenvedély- és érzelemgazdag – azonban ki tudja, mi van 4831 II, XV| tekintnek. Kárpáthy túláradó érzelemmel szorítja meg Boltay kezét, 4832 I, III| mormogva:~ ~– Irigylésre méltó érzelgés.~ ~Eközben egy keresztúthoz 4833 II, Sz| elégtétel~ ~szeladon – érzelgős udvarló, szerelmes; szoknyavadász~ ~ 4834 I, III| érzékenyülve, s alig lelt szavakat érzelmei kifejezésére.~ ~– Megbocsássanak, 4835 I, XIII| alkalommal nem mindennapi érzelmek kifejezéseit lehete látni. 4836 I, VII| önfeláldozása. De hasztalan! Az érzelmeket erőszakolni nem lehet; úgy 4837 I, VII| lelkén, midőn a legszentebb érzelmet megtagadja. S e szomorú 4838 I, Sz| sokból~ ~emfatikus – heves, érzelmileg színezett, emelt hangon 4839 I, V| forrón éreznek ön iránt, s ez érzelmöket a mai estén nemcsak szóval, 4840 I, VII| még valaki.~ ~– Igen, úgy érzém, mintha valaki vont volna 4841 II, XVIII| ez valami a menny, az üdv érzeményei közül.~ ~– Tegye önt oly 4842 I, VI| hallaná, s régi visszhangokat érzene ébredni mindegyik szavára.~ ~ 4843 I, V| jobban fáj, mintha fullánkját érzenéd a kígyónak; én majd csendesen 4844 I, II| általok azon kellemetlen érzésből, melyet egy angol kritikai 4845 II, XIX| Úgyhogy ha Fannynak elég finom érzése nem lett volna barátnéja 4846 II, XXIV| kezdett, egy csomó kellemetlen érzésen keresztülfutva, emlékezni 4847 II, XXX| tökéletesen kivert minden érzésfoghatóságot minden lélekből. Annyi nagyságos, 4848 II, XXIV| Szentirmayné sokkal finomabb érzésű nő volt, hogysem férjét 4849 II, XIX| őt országos renoméjának érzetére, s a lehető legkényelmetlenebbül 4850 II, XVII| közelében nagyon kényelmetlenül érzik magukat.~ ~Ah, Kárpáthyné 4851 I, III| is igen tiszteletreméltó érzületnek tartom a sajátunk iránti 4852 II, XVIII| kegyelemosztó magas helyeken esdekel, hanem pártul fogja azokat 4853 I, X| halmozta, s töredezett hangon esedezék bocsánatáért.~ ~Valóban 4854 I, IV| Mielőtt kilépett volna, tréfás esedezéssel fordult a társasághoz:~ ~– 4855 II, XXXI| mert ott sem ismerhet rá! – Esedezik tehát – kezeit, lábait csókolva 4856 I, VIII| megvált, bármi nehezen esék, bohócaitól, kutyáitól, 4857 II, XIV| eltévedezett a múlt és jelen eseményei közt, látó világot akarva 4858 I, IV| Itt történtek mindazon események, melyek a magasabb köröket 4859 II, Meg| tudtam volna.~ ~A párizsi eseményeket az egykorú lapokból tanulmányoztam, 4860 II, XV| Párizsból a legelső kárpátfalvi eseményekről, mik János úr neve éjszakáján 4861 I, XIII| valami elmúlhatlan örvendetes eseményt tekinté.~ ~– Gyorsan, Palkó, 4862 I, V| darabra!~ ~– Tharaud! – esenge a nő. – Ne indulatoskodjál. 4863 II, XV| hálószobájába nyílt, de Fanny esengve kérte, hogy maradjon ő ott 4864 I, Sz| iszlagpálma, melyből sétavesszőt, esernyőnyelet, porolót és nádszéket készítenek~ ~ 4865 I, XI| pénz az ördögé. Oly ritka eset-e, hogy az istent eladják 4866 I, XII| Livius emlékezett hasonló esetekre, de csak nemesemberek között.~ ~– 4867 II, XV| társaságban valakit, ki ez eseten nagyon meg volt ütődve: 4868 I, XII| mert akkor rossz siker esetére ellenfelének nagy előnyt 4869 I, II| többször ne is lássa, hacsak esetleg ismét bele nem akar szeretni, 4870 I, XIII| amilyen csak dukált.~ ~Ez esettől azonban nem lehete félni, 4871 II, XVIII| érintkezés után milyen jól eshetett ez neki; amit egy tiszta, 4872 I, VIII| kastélyába kellett mind az esküdtekkel egyetemben megtérnie.~ ~ 4873 I, VIII| embert, tekintet nélkül esküdti hivatalára, vagy a kopók 4874 II, XV| házasságot ígérve, szerelmet esküdve, ez komisz diákok és incifinci 4875 II, XIV| magadra, mint hogy nejévé esküszöl, és őt tisztelni fogod. 4876 II, XXV| szóval mondta:~ ~– Én most esküszöm Önnek azon istenre, aki 4877 II, XV| bízom az ő becsületszavában, esküvésében, ő kész hatvanezer pengő 4878 II, XV| áll, hogy a házasság az esküvő napjáig titokban maradjon, 4879 II, XVII| negyedikért áldozatul kellett esnie.~ ~Utoljára kerülni kezdték 4880 II, XXV| volna a nőre!~ ~Délután esős idő keletkezett, amiből 4881 I, I| konyha ajtaját, s megrázta esőtül ázott köpönyegét. – Micsoda 4882 I, VIII| még a meghalt patrónusok, esperesek, kurátorok, alapítók halotti 4883 I, II| engedni a bankárnak, hogy az esprit-teljes * ötletnek gratulálhasson.~ ~ 4884 II, XIV| mesterre –, legelsőbb is essünk át azon, hogy magamat bemutassam. 4885 II, XXIX| lenni…~ ~Néhány óra múlva estebédnél ült az egész társaság.~ ~ 4886 I, XIII| valami meglepetést készít estefelé, csak aztán megint fel ne 4887 I, XIII| No azután holnap nevem estéjére elvárom kegyelmedet Péter – 4888 II, XV| művész.~ ~Az ő termei, az ő estélyei, az ő reggélyei * szoktak 4889 II, XXIII| fogsz körünkben maradni, s estélyeimet jelenléteddel boldogítod.~ ~– 4890 II, XV| össze szoktak gyűlni. Ily estélyek pedig tartatnak minden héten 4891 II, XV| beszélve: ők adják a pénzt az estélyekhez, mikre Kecskerey úr hívja 4892 II, XXVI| beszéltek sem bálokról, sem estélyekről, amíg ő vissza nem jött. 4893 II, XXVIII| messze fénylettek ablakai estenden, s víg vadászcsoportok hánykódtak 4894 II, XXIX| Rudolfnak, hogy már tegnap estétől fogva egy falatot nem érintett 4895 I, Sz| körút egy része a Szajnától északra; a Boulevard des Italiens 4896 II, XXIII| Parancsolj uram!)~ ~– Eszbaplerimi! Csizmelerimi! (Ruhámat, 4897 I, X| Mayer, Mayer! Hol volt az eszed, midőn a másik fél kihallgatása 4898 I, VII| Ugyan kérlek egy szóra. Eszékiék vannak itt, most érkeztek 4899 I, VII| minden apropos nélkül fordult Eszékinéhez, ki már kezdé vendégét szórakozottnak 4900 II, XV| egy kéme a cselédségből az eszélyes bankárnak, ki rögtön sietett 4901 I, VI| ármány, amely túljár az eszemen. Én e tapsolók közül egy 4902 II, XXV| háznál.~ ~E szóra hirtelen eszére tért a hölgy, valóban közel 4903 II, XXIX| új, boldogabb, nemesebb, eszesebb kor. Én csak annyi jót tehetek, 4904 II, XVI| válla felett, ő pedig vakon, eszeveszetten, visszatarthatlanul belerohant 4905 I, I| Plutus, * egy éjszaka torkig eszi magát bíbictojással, s reggelre 4906 II, XVIII| kígyónak még ijedtében is eszibe jut a sziszegés, mint a 4907 I, XII| vegyült a lárma közé, minden eszköz egy nevet látszott ismételni 4908 I, IX| a könyvet életrövidítő eszköznek, a munkát parasztkötelességnek, 4909 II, XVI| határoztak kiegyenlítési eszközül.~ ~Különös, hogy minden 4910 II, XVII| gazdag tapasztalás, kölcsönös eszmecserék, higgadt ész és nem higgadt 4911 II, Meg| ismert.~ ~Ez volt az első eszmecsíra, amiből én a Magyar nábobot 4912 II, XVII| minden bohóságai s bizarr eszméi dacára annyi fogékonyság 4913 II, XX| bennünket a haladás korszerű eszméire tanít? (Helyes! éljen!) 4914 I, XI| felőlök, s olyankor iparkodott eszméit elszórni.~ ~Később tisztasága 4915 II, XIV| világ gyönyörképeinek tündér eszméivel… Mind ámítás az. Szerelem 4916 I, VII| világnak, ez útjából kitévedt eszmejárás? Megmondjuk.~ ~Nem a máj 4917 II, XV| egészen szokva érzi magát azon eszmékhez, miktől a sötétben úgy félt.~ ~ 4918 II, XXIV| körülvéve komoly és tanulságos eszmékkel.~ ~Egyszóval Fanny sokkal 4919 II, Veg| megvan, ahol a társadalmi eszméknek keresztülvitele felszabadít 4920 I, XIII| gratulációira kezde ismét szokott eszmekörébe térni.~ ~Jancsi úr szokatlan 4921 II, XV| összevissza zavartan lebegett eszmélete előtt, álom és való, tudat 4922 II, XXII| Fanny visszanyeré az életet, eszméletet; többé nem beszélt értetlen, 4923 I, VIII| nép ujjongatása elvevék eszméletét, csak futott; orrán, száján 4924 II, XV| búcsúvétele után kezdett eszmélkedni felőle, miszerint Teréz 4925 II, XXV| anélkül, hogy látna, hogy eszmélne valamire, nyomasztó súlya 4926 II, XVI| Azok hidegvérrel fognak eszmélni, mindegyik el van határozva 4927 II, XVIII| Flóra jósága öntudatos, eszmélő, mások által is érezett. 4928 II, XXIV| melyek szerint ő szépség eszménye.~ ~– Valóban; például szegény 4929 II, Meg| női szépség legelőkelőbb eszményét képviselte. Azt énnekem 4930 I, X| igen szépek voltak, egyik eszményibb, gyönyörűbb alak, mint a 4931 I, VII| és európai viseletből az eszményit. Omló fekete haját homlokán 4932 II, XVII| észre, hogy mindazok, kik az eszméről beszélnek, rendkívül lelkesülve 4933 II, XXII| mosolyog, és érzi azt az eszmét, amitől könnyű volna megőrülni.~ ~ 4934 II, Meg| kemencéjébe rakja be az eszmetojását, aminek a héjára már rá 4935 I, XII| szívében, és irtózik az eszmétől, hogy azon ember őreá gondol. 4936 II, XXIV| ügyekkel vesződni; látja, mint esznek, isznak, mint unatkoznak; 4937 I, III| A figyelmes szemlélő észreveendé azon körülményt, miszerint 4938 I, XIII| Bosszantsa magát azzal, hogy észrevegye, miszerint csalják? Hát 4939 I, XII| megnyomva, hogy a fickó észrevehesse, mennyire meg van ő ezáltal 4940 II, XXI| Ha figyelmezne rá valaki, észrevehetné, miszerint az öreg nem dől 4941 I, I| nyelvet, kiejtésén nagyon észrevehetőleg megérzett valami idegen 4942 II, XV| ez bolondság!~ ~E kegyes észrevétel után megpihent Mayerné, 4943 II, XXIX| mindenki elé vannak téve, hogy észrevételeit jegyezhesse.~ ~Abból, hogy 4944 II, Veg| kiigazítani.~ ~A nyelv ellen tett észrevételek, miszerint nagyon sokszor 4945 II, XVIII| eredendő tanácsot azon csekély észrevételeket, mikkel én az elém adott 4946 II, XVIII| gyöngédség hatását lehűteni szúró észrevételével:~ ~– Kárpáthy úr persze 4947 I, XIII| Szép, de rossz.~ ~E morális észrevételre jónak látta Jancsi úr filozófus 4948 I, VI| előcsarnokokban tolong, iparkodva észrevétetni, hogy most foglalatosságban 4949 II, XXV| felleget, amit férje homlokán észrevett, nemsokára elűzte napfényes 4950 II, XV| kisöpörte a szobákat, mire észrevették; minden ebéd idején erővel 4951 I, VIII| jegyzőkönyvet olvasták fel, a főúr észrevéve, hogy a karzaton ülő delnők 4952 I, II| legújabb esti számát, s itt észrevevén, hogy többen vannak, akik 4953 I, VIII| torkot és tüdőt, hanem az észt és szívet is, eszébe juttatja 4954 I, X| lelt? Mi bajotok? Miért nem esztek? Minek sírtok itt nekem?~ ~ 4955 I, XIII| ez órában nevetségesebb, esztelenebb és balgatagabb ember nem 4956 II, XXXI| nem merte kitagadni.~ ~– Esztendei fizetést rendelt neki; hiába, 4957 I, II| hogy tovább élhessen egy esztendőnél. Megbocsát ön, hogy így 4958 I, VIII| négyre. Ráemlékezzél! Mához esztendőre háromnegyed négyre kitelik 4959 II, XV| meleg legyen, s hogy melyik esztendőrül való divatú valami, az iránt 4960 I, VII| némelyik több háromszáz esztendősnél, összekeveredve apró szűk 4961 II, XIV| itt lakik a szomszédban az esztergályos.~ ~– Boltay mester, ne legyen 4962 I, Sz| possible – Lehetséges ez?~ ~esztranga – esztrenga, juhfejő rekesz 4963 I, XIII| moslékszag miatt, s istállón és esztrangán * keresztül kellett bejutni 4964 I, Sz| Lehetséges ez?~ ~esztranga – esztrenga, juhfejő rekesz az akolban~ ~ 4965 II, XXXI| s most halála után jut eszükbe rágalmazni.~ ~Ez is egyike 4966 I, VII| lovakat vásárolt, hotelt établírozott, * páholyt vett az opéra 4967 II, XXIII| gyanítok, hogy te itt vagy établírozva. * Mit csináltok ti itt?~ ~– 4968 I, III| Miért nem iparkodik ön saját établissement-hoz * jutni?~ ~A kézműves öntudatlan 4969 I, X| kötekedni, megkóstolják az ételeit, ellopják a palacsintát, 4970 I, X| viseletek újra kicsinosultak, az ételek kezdtek jobbak lenni, Mayer 4971 II, XXIX| kenyér és bor után közönséges ételekkel ellakni, s holnapig nem 4972 II, XV| erővel rakni a tányérjára az ételt, mert nem akart sem enni, 4973 I, VIII| ortodox zsidókkal szalonnát etetni, s más efféle zseniális 4974 I, I| csaknem kétségbeesve kérlelte etetvén, itatván mindenféle jóval.~ ~– 4975 II, XIX| találod elkövetni, hogy az etikett szabályai ellen felkelsz 4976 II, XIX| haragudjanak meg valamely etikettszabály elmulasztása miatt. Derék, 4977 I, I| a magukkal hozott hideg étkeket, s a megrakott asztalt odatolva 4978 II, XV| mások láttak, hallottak, ettek és ittak.~ ~Ilyenforma elemekből 4979 II, XV| az ég alatt, még ma nem ettem egy falatot, s ha az úr 4980 I, XIII| nem volt nekik szabad az étterembe menni s a vendégek tányérjáról 4981 I, VII| utcáin kocsizott, nyilvános éttermekben ebédelt, a leglátogatottabb 4982 I, XIII| Jöttünk, mentünk: száz forint; ettünk, ittunk: száz forint; összesen 4983 I, Sz| étvágygerjesztő ital~ ~appetitus – étvágy~ ~arrangement – itt: szervezés 4984 I, I| A nagy úr lassankint étvágyat kapott e három személyt 4985 II, XX| cselekszik a hű eb? Elveszti étvágyát, nem érdekli semmi többé, 4986 I, Sz| appetitórium – ebéd előtti étvágygerjesztő ital~ ~appetitus – étvágy~ ~ 4987 I, VII| azután uralkodásra, mert az Európába átültetett meleg égalji 4988 I, V| büszkesége, hanem egész Európáé egyszerre, s Angolhonban 4989 I, V| borostyánkoszorú e szavakkal: „Te nuova Euterpe Adria plaudente onora”. ( 4990 II, Meg| Ez ugyan idézet volt az evangéliumból; Jézus mondá ezt a szombatnapon 4991 I, XI| jövedelme volt ötszáz forint évdíj, melynek feléből ő kettőjük 4992 I, XIII| ütlegeken fog végződni, s evégett lovászának előre meghagyta, 4993 I, V| játszik, hogy már régen él; éveit megszámlálják; elmondják, 4994 I, V| egymást szülői, s szépségének éveivel történt nevekedése azt, 4995 II, XXV| odamentek hozzá, s tenyeréből evék az édes ajándékot, s kísérgették 4996 I, VI| első művésznőjét, ki annyi éven keresztül a közönség kedvence 4997 II, Meg| Egy napon (a forradalom évének a közepén) egyike a legjobb 4998 I, I| értem.~ ~– No, én nem akarok évenkénti apanázsért bejönni, ce serait 4999 II, XV| csak annyit tesz az én evésem az asztalnál, mintha ott 5000 I, IX| alig lehetett több tizenhat évesnél, termete nyúlánk és delien 5001 I, II| megtisztelne kezével; az első évet eltöltené boldogan, mert 5002 I, XIII| úr megszületett, minden évfordulatban nagynál nagyobb dáridóval 5003 I, XIII| köszöntő verset, melyet kilenc évfordulóban ugyanő szokott elmondani. 5004 II, XVI| míveltebb körök történetének évlapjait figyelemmel kísérték, tudni 5005 II, XVIII| úrnak ideje maradt tréfásan évődhetni szép vendégnőjével. (Lehető 5006 I, II| Azonban azóta egy egész évszak folyt le, a divat nagyon 5007 II, XXIX| tegyék az övé mellé. Csak az évszám hiányzik itt is. Azon kívül 5008 II, XXIX| ezüstszegekkel, csak az évszámot kell majd utána tenni. Ugyanazon 5009 I, XII| volt azt odajegyezni. Évek, évtizedek múlva is lelkében maradandott 5010 I, Sz| kitűnő, jeles, kiváló~ ~exceptíva – kifogás, kivétel~ ~exordium – 5011 I, X| fondorlatokat, szembeötlő exceptívákat * látott, s csak akkor volt 5012 I, Sz| exceptíva – kifogás, kivétel~ ~exordium – szónoki beszéd bevezetése, 5013 I, IX| előadásba, melynek bonyolult exordiuma * rémletes távolságban engedi 5014 II, XXVI| körútja egyetlen szívhódítási expedíció volt. Mindenkit elbájolt, 5015 II, XV| persze külföldön látta, hogy expressus idejött Pozsonyba amiatt, 5016 II, Meg| Bujdosó naplójá-t írtam: ezekben már volt igazi életismeret ( 5017 II, XVIII| mint egy tőkehal; íme, ezekből áll az új télikert, mely 5018 II, XXVIII| egész határban nincsen több ezeknél. János úr idejében ültették 5019 II, XXVIII| elrejtve hordozott. És amidőn ezekre gondolt, szép szemei megteltek 5020 II, XVIII| egyszerre kicseréljék az ezeregyéjszakai szellemek, s valaki mást 5021 I, VIII| Egy óra múlva aztán már ezerek állnak egy lapon, s nem 5022 I, X| kifakadással Teréz. – Hisz százan, ezeren látták őt azzal a bizonyos 5023 II, XV| ragyogó elrendezéseért egy ezerforintost, és egy óranegyed múlva 5024 I, II| négyszegölet ezer, néha ezerkétszáz frankon szoktak vesztegetni;