bold = Main text
      Kötet, Fezejetgrey = Comment text
 5025    I,    III|                 tökéletesítse; pedig a magyar ezermester. Ha kényszerítve leend,
 5026    I,    III|                     hogy történetünk ideje az ezernyolcszázhuszonkettedik év, helye az ermenonville-i
 5027    I,     IX|                                           IX. Ezernyolcszázhuszonöt~ ~Ilyenek voltak a magyar
 5028    I,     IX|                   helyzetek közt nyílt meg az ezernyolcszázhuszonötödik év, mely új korszakot kezde
 5029    I,    XII|                   neki holnap reggelig.~ ~Még eznap este egy cifra, ezüstsinóros
 5030   II,    XVI|               játszani? Adtatok volna vítőrt, ezóta régen vége volna mindennek!
 5031    I,     Sz|                     törvénykönyve~ ~colonel – ezredes~ ~comment s'appelle cela? –
 5032    I,     Sz|                    pasák férfi ivadékát és az ezredesi rangot elnyert hivatalnokokat
 5033    I,      V|             megkoronázták, s emlékére arany-, ezüst-, és bronzpénzeket verettek,
 5034   II,   XXXI|                       kis hallócsiga van téve ezüstből, azonban operákat csak hallótülkön
 5035    I,   XIII|               porcelán vedrekben.~ ~Arany- és ezüstedényekben egy egész múzeum kincse
 5036    I,     II|                könyvtartó asztalok ébenfából, ezüstékítényekkel, a kelmék fehér kasmírból, *
 5037   II,    XIV|                      az ezüstsugárokat; mikor ezüstfelhők alakjában jár a bűv csillagról
 5038   II,    XXI|                      hullatva; fején gömbölyű ezüstfényes kalapka volt, lengő marabutollakkal;
 5039    I,   VIII|                    ami kezeügyébe akad, pipa, ezüstkanál, zsebóra, azt menten ellopja;
 5040    I,     II|                 földig levén vonva s középett ezüstkígyók által összeszorítva, minden
 5041    I,      X|                   voltak faragva. A darab, az ezüstkupakot nem is számítva, megért
 5042    I,   XIII|                     jutottak. A terem közepén ezüstmedence állt, melyből furfangos
 5043    I,    XII|               délcegséggel jött karonfogva az ezüstnyárfa bokrokon keresztül; Abellino,
 5044    I,   XIII|                    Még az éneklő diákoknak is ezüstpoharak jutottak. A terem közepén
 5045    I,   XIII|             tiszttartók mind hintóban járnak, ezüstről ebédelnek, s kisasszonyaikat
 5046    I,   XIII|                   annyira menni, hogy egy pár ezüstsarkantyút üttethessen kordovány csizmájára,
 5047    I,    XII|                     Még eznap este egy cifra, ezüstsinóros hajdú keresé fel Boltay
 5048   II,    XIV|                      ott a holdban pengeti az ezüstsugárokat; mikor ezüstfelhők alakjában
 5049    I,      I|                      feltéve egy roppant nagy ezüsttál közepére szíjáccsá faragott
 5050    I,      I|                   asztal tetézve rakatott meg ezüsttálakkal és billikomokkal, s nagy
 5051    I,     VI|                      színpadra a két koszorút ezüsttálcára teendő. Jozefine annyit
 5052    I,      I|                      és billikomokkal, s nagy ezüstvedrekben jég közé eltéve nyújtogaták
 5053    I,     II|                     adósságait kifizesse, még ezutánra is kell, legalább évenkint
 5054   II,    XIV|                    asztalosmester vagyok, nem fábrikálok botokat, ha koldusbotot
 5055    I,      I|                   nekünk, tokajit és ménesit; fácánhúst, árticsókát meg rákfarkat!~ ~
 5056    I,      I|                      és ménesi borom nincs, a fácánjaim még nem híztak meg, a rákok
 5057    I,   XIII|             ágabogával, ketten póznára vetett fácányokat hoztak s hízott császármadarakat
 5058    I,   VIII|                 szépen a veszedelmes ágyút; a facövek kimegy a levegőbe, a népség
 5059    I,   VIII|                       a földbe ásva s beverve facövekekkel; egy tapasztalt ember, ki
 5060    I,     IV|                 válhatik belőle.~ ~– Ah, minő fád mesék – sóhajta a szenzitív
 5061   II,  XXIII|             Terjesztjük a civilizációt. Kissé fádabb mulatság, mint Párizsban
 5062    I,    VII|                        hagyjon ön nekem ilyen faggatásokkal békét!~ ~Azzal hátat fordíta
 5063    I,   XIII|                     ápolt s annyi viaszkot és faggyút felemésztett férfias díszét
 5064   II,     XV|          találkozásnál, a másik hideg, mint a fagy.~ ~Végre sikerült az egész
 5065    I,     IV|                       kértek, villát dugott a fagylaltba, s majd kilőtte a tábornok
 5066    I,    VII|              leglátogatottabb kioszkokba járt fagylaltozni, este rendre járta a színházakat,
 5067   II,   XVII|                  maradt a fákon a mindig zöld fagyöngy; csendes volt már a város,
 5068    I,      X|                       leülteté őt. Végtelenül fagyosan bánt vele, háromszor köhögött,
 5069    I,   XIII|                   hanyatt karszékébe.~ ~A vér fagyott meg azok ereiben, akik látták.
 5070    I,    III|                   érzem, bennem öntudattá van fagyva, hogy fajunk lejátszta szerepét,
 5071   II,    XIV|                    nőttek a nemes oltványok a faiskolában, hány rajt eresztettek a
 5072   II,     XX|                  kastély udvarára, mindenféle fajai és nemei a négykerekű állatoknak
 5073   II,   XXVI|                    abban mindenféle nemeit és fajait meg fogod ismerhetni a mérgezéseknek
 5074   II,    XXI|                      hogy irtóharc van izenve fajának, s azzal rászánja magát
 5075   II,  XVIII|                   törpék, ostobák, ízetlenek, fajankók ezek mind az ő ideáljához
 5076    I,    III|                       új vérkeringés az egész fajban, leteszi a kardot, mellyel
 5077   II,    XXV|                     szép volt ez asszony néma fájdalmában, amint lassan, öntudatlanul
 5078   II,    XVI|                   kiálta fel Kárpáthy a döfés fájdalmára, s egyszerre visszafordulva
 5079    I,   XIII|                 torzítva arca vonásait; a vér fájdalmasan lüktetett füle idegein keresztül.
 5080    I,   XIII|                 lezárt minden ajkat, csak egy fájdalomkiáltás volt hallható, nehéz, fuldokló,
 5081    I,     XI|                    magában az asszonyság.~ ~– Fájdalommal kell megvallanom, asszonyom –
 5082    I,   XIII|                    félbe mosolygását, percnyi fájdalomra torzítva arca vonásait;
 5083   II,    XIV|                      és azután mindig ez édes fájdalomról gondolkozni, míg végre a
 5084   II,    XIX|             hozzászoktatta már, hogy semmi se fájjon neki, de viszont örömet
 5085   II,    XIV|                      Ez jobban fog a fickónak fájni, mintha odalőtt volna; azt
 5086   II, XXVIII|                 keblére, hogy ott édes kín és fájó gyönyör között kisírja fájdalmát,
 5087   II,     XX|                  gyűlölöm az egész éhenkórász fajt, s nem tartom érdemesnek
 5088   II,     XV|                odakinn, falusi házában s maga fajtájú emberek iránt nagyon vendégszerető
 5089    I,    VII|                     magam is régen élek. A mi fajtánk férfiai rendesen így szokták;
 5090    I,    III|                    felkeresni, kimívelni, ami fajunkat emeli; és viszont nem akarunk
 5091    I,    III|                 tesznek bennünket nyelvünkre, fajunkra.~ ~Miklós készen volt a
 5092    I,     IV|                    könnyebbvérű része kacagva fakadjon, mindez sokkal többet fog
 5093    I,      X|                   talált ülni, s csaknem ríva fakadtan rebegé:~ ~– Én, kérem alássan,
 5094   II,   XVII|                      s otthagyják az embert a faképnél.~ ~És így sohasem bizonyos
 5095    I,      I|                   egészen bevilágíták a házat fáklyáikkal, mindjárt megtudta, kivel
 5096   II,    XXX|                      nép követte a sírboltig; fáklyáit az ország legelőbbkelő férfiai
 5097    I,      I|                tüszkölő paripával, sziporkázó fáklyáival a sík vízúton keresztül
 5098   II,    XXX|                  Koporsó, szemfödél, címerek, fáklyák. Nem félt a koporsótól úgy,
 5099    I,      I|                Tizenkét lóhátas ember jön égő fáklyákkal, egy hintót s egy szekeret
 5100    I,      I|                 kirobogott a hintó körülfogva fáklyás lovagjaival.~ ~Gúnyos, rikácsoló
 5101   II,   XVII|                    többé remegni, hogy valami fáklyászene alkalmával fel találják
 5102   II, XXVIII|                  szomorú angyala aláfordított fáklyával.~ ~Az éji lovas egyenesen
 5103   II,    XXV|                    könyörgött e nyájas, komor fáknak, e tarka színes virágoknak,
 5104   II,   XVII|                falevél hulltával ott maradt a fákon a mindig zöld fagyöngy;
 5105    I,    VII|               hernyókat szokás lelövöldözni a fákról; persze az égő ház ablakáig
 5106    I,   XIII|                      kollégiumnak kandidált * falakat.~ ~Ennek a fia, Kárpáthy
 5107    I,    VII|                       romladozott, elfeketült falakkal, szúette kapukkal; az utcán
 5108    I,   VIII|                teremben ülnek hosszú sorral a falakra függesztve az ország és
 5109    I,      I|                    olyankor, mintha az utolsó falatját osztaná meg vele: „Nesze,
 5110   II,     XV|                 hölgyek ülve, a férfiak állva falatoznak, nehány pohár pezsgő üríttetik
 5111   II,   XXIX|                     azt, mert holnap be fogom falaztatni. Látod, minden úgy maradt,
 5112    I,     II|                     színfalakká nyírt korábbi falegyenes allék iránti ízlést egészen
 5113   II,   XVII|                       törzsvendég, mint mikor falevél hulltával ott maradt a fákon
 5114    I,    XII|                   törekedett! Hisz ő a repülő falevelet is lelövi! „Szegény fiú!” –
 5115    I,    XII|                       az élet annál az ellőtt falevélnél.~ ~Miklós mélyen tekinte
 5116    I,    VII|           keresztülmenni, a gyalogembereket a falhoz szorítja.~ ~A rongyos középkori
 5117   II,     XV|                     azáltal elkövetni, hogy a faliszekrényből egy tányér boszorkánypogácsát *
 5118    I,     IX|            nyilvánosság terén, a kávéházakban falják a hírlapokat, estélyeken,
 5119   II,    XXI|                       oldalt csap újra, s egy falka ökröt pillantva meg az országúton,
 5120   II,     Sz|                       változtatta, mire saját falkája széttépte~ ~ad vocem – a
 5121    I,      I|                pajtásaim, hajdúim és léhűtőim falkaszámra és, ha azokra el nem megy
 5122   II,     Sz|                napernyő~ ~parforce vadászat – falkavadászat, hajtóvadászat kutyákkal~ ~
 5123   II,   XVII|                      Fanny halaványabb lett a falnál.~ ~– Hát majd egyszer a
 5124    I,    VII|                      szökik fel a zsarátnakos falra. Ez a nő vagy a jókkal,
 5125   II,   XVII|                     csizmában járt, s meszelt falú, zsúrolt padlatú szobában
 5126    I,   XIII|                      Itt van nálam a szomszéd faluban, hozzád indult névnapot
 5127   II,   XVII|                     ki hová való volt, a maga falujába.~ ~Káromkodásukról, mosdatlan
 5128    I,      I|                Valójában?~ ~– Igen. Hogy soha falujából ki nem mozdul, hanem ott
 5129   II,     XX|                    végigmuzsikálta valamennyi falun.~ ~Maguk a vendégek már
 5130    I,   XIII|                idejéig, midőn a körüle terült falunak nyoma sem vala már, ekkor
 5131    I,     Sz|                       van, az nem olyan~ ~ ~ ~falunyél – torony~ ~famóz – famózus,
 5132    I,   XIII|                    távolból kiismerje a többi falunyelek * közül.~ ~Üvegházat építtetett
 5133   II, XXVIII|              jövő-menő szánok törtettek egyik falutól a másikig.~ ~A kárpátfalvi
 5134    I,   XIII|                    lett volna.~ ~A körülfekvő falvak lelkipásztorai már előtte
 5135   II,  XXIII|                    engedi őt egyedül szomszéd falvakra látogatóba járni, s más
 5136    I,   VIII|                    hét alatt ötvenkilenc Kiss família emlékezett vissza szabolcsi
 5137    I,     Sz|                   falunyél – torony~ ~famóz – famózus, híres, hírhedett, pompás~ ~
 5138   II,     XV|                     leánynak adta, mint az én Fánim…~ ~– Jó éjszakát, alunni
 5139    I,     XI|                       kraneológok * tanait. – Fannyból, a hírhedett divatleányok
 5140   II,    XXI|                   percben még pirosabbá lesz, Fannyé halavány, mint a halál.~ ~
 5141    I,     XI|                         Másnap, midőn Krammné Fannyért ment, őt az énekmesterhez
 5142   II,   XXXI|                      leányától, az ő gyönyörű Fannyjától, nagyságos Kárpáthy Jánosné
 5143   II,   XXXI|                     leányomat, az én gyönyörű Fannymat, nagyságos Kárpáthy János
 5144   II,  XVIII|                     egy kis ideig itt maradok Fannynál.~ ~Marion kisasszony meglepetve
 5145    I,    VII|               Felöltözteté magát; viseletének fantasztikus divatát saját kalandor lelke
 5146   II,    Meg|                   azon a tikgömbön, * * saját fantáziája melegével iparkodva azt
 5147   II,    Meg|                 letűnt a láthatárról, s az én fantáziám is kivándorolt Törökországba,
 5148   II,    Meg|                    költészetnek is.~ ~Pusztán fantáziával lehet írni szép meséket;
 5149    I,   VIII|                  üldözni; van rá eset, hogy a fára felfutott utast napokig
 5150    I,     XI|                      őt háromévi lelki, testi fáradalmaiért, mert a leány meg volt mentve,
 5151    I,    XII|                    Sándor…~ ~Teréz annyi évek fáradalmainak romjain látta magát.~ ~Tehát
 5152    I,     XI|                    szenvedéllyel tanította, s fáradhatlan volt magasztalásában.~ ~
 5153   II,     XV|                       hogy anyja egy kicsinyt fáradjon érte.~ ~Boltay mester sohasem
 5154   II,   XXXI|                    örökíteni, legalább mi sem fáradnánk itt ingyen!~ ~ ~ ~Hallottuk
 5155   II,   XXIV|            Szobaleánya hajfürtei kibontásával fáradott.~ ~– Szabad egy szóra bejönnöm? –
 5156    I,     VI|                      ifjú gentlemanek ez esti fáradozása, s igyekszik érte háladatos
 5157    I,     XI|                    gazdagon jutalmazandja meg fáradozásait.~ ~Mennyire megrezzent e
 5158    I,     II|                       aprólékos kamatfélékkel fáradozni.~ ~S nemcsak egyeseket,
 5159    I,    XII|                  fordult.~ ~A jó öregek abban fáradoztak, hogy az ismeretlen nagy
 5160   II,     XV|                       mégis az ő érdeme, az ő fáradsága, hogy őt rábeszélte. Ah,
 5161   II,     XV|               anyátokkal, ez-e az én keserves fáradságaimnak a jutalma? (Itt a fuldoklásig
 5162    I,    VII|                   hogy van valami, ami karjai fáradságára, szelleme küzdésére és szíve
 5163    I,     XI|                      férfi, leány, becsületes fáradságát legelőször megjutalmazva
 5164    I,    III|                   lehet. Mestereim becsülnek, fáradságomat jól fizetik, az ember megszereti
 5165    I,    VII|                       ami benne van, mely sem fáradságra, sem szeretetre, sem gondolkozásra
 5166    I,     IX|                       mi jurátusainknak kevés fáradságukba került könyv nélkül megtanulni
 5167   II,   XXIX|                       is ott van, és tollakat farag minden ember számára, s
 5168    I,    III|               parasztlócákat leszek kénytelen faragni meg tulipántos ládákat,
 5169    I,   VIII|                 újdonatúj hintóját oly apróra faragtatni, mint a forgács; a házat
 5170    I,      X|                    melyre vadászkutyák voltak faragva. A darab, az ezüstkupakot
 5171   II,    XIV|                    pompás íróasztalt gyönyörű faragványokkal, meglelhetlen rejtekfiókokkal.
 5172    I,   XIII|                     minden boldogságban, mint Fáraó népét a Verestengerben,
 5173    I,      X|                       mintsem megjavításukkal fárassza magát.~ ~Ez kétségtelenül
 5174    I,     Sz|                       isten veled~ ~fatigál – fáraszt, kimerít~ ~favoris – oldalszakáll~ ~
 5175    I,     II|                  vesződjem.~ ~– Nem fogom önt fárasztani.~ ~Abellino elbúcsúzott,
 5176    I,     Sz|                     bien fatigant – ez nagyon fárasztó lenne~ ~c'est beau – ez
 5177   II,    XXI|                       hosszabb; nagy bozontos farka, mint egy seprű húzódott
 5178   II,    XXI|                       csóválva felkunkorodott farkaikat. E percet hasznára fordítja
 5179    I,   VIII|                       ezek: a vendég lovainak farkait tőbül levágatni; újdonatúj
 5180   II,  XVIII|                     ott nyújtózkodó agárnak a farkára, hogy az ijedtében az ablakon
 5181    I,      I|                      meghal a Vidra! Még ha a farkas ölte volna meg a Vidrát,
 5182    I,   VIII|                    közé fonva, nyeregtakarója farkasbőrbül.~ ~Nem rosszul ül a lovon.
 5183   II, XXVIII|                      valahova akar menni? Itt farkasok is szoktak ám járni.~ ~–
 5184    I,     IV|                szemközt ült vele, tehát azzal farkasszemet kellett nézni. Hát amint
 5185   II,    XXI|                    róka itt egyszerre megáll, farkát maga alá csapja, s összecsattogtatva
 5186    I,   VIII|                      nem is felelt rá, csak a farkával csapkodott a légbe.~ ~Mártont
 5187    I,   VIII|                       földig érő sörénnyel és farkkal, egy percig sem tud nyugton
 5188   II,    XXI|                 angolnak öltözve piros, kurta farkú frakkban, s nagyon kért
 5189    I,      X|             előkeresni, kiigazgatni; eljött a farsang, nagy bálok voltak hirdetve
 5190    I,     IX|                       egyik háztól a másikhoz farsangolni, tyúkverőre, * kárlátóra; *
 5191    I,   VIII|                    kisasszonyokat, kik együtt farsangoltak veled. Én ezt igen jó tréfának
 5192    I,     IV|                   határoztatott el, hogy jövő farsangon minő virág fog divatban
 5193    I,    VII|                    érzelem vagy jobban mondva fásulat befolyása alatt írt, oly
 5194   II,   XXXI|                     egypár milliót vesztett e fatális új örökös miatt. Azt ő nagyon
 5195    I,     Sz|                      farewell – isten veled~ ~fatigál – fáraszt, kimerít~ ~favoris –
 5196    I,     IV|                egészen alterálva, egzaltálva, fatigálva * vagyok.~ ~Hirtelen széket
 5197   II,    XIV|             divatszenvedély, ezek a műveltség fattyai, elvesznek, eltörpülnek
 5198    I,      I|                      eszmékre volt hivatva, s fátuma, környezete, elhagyatása
 5199   II,    XIV|                   kezében remeg kezed…~ ~Menj fátumod után!~ ~Valahára alszik
 5200   II,    XXI|                       a két ifjú delnő lobogó fátyolát, őket kíséri legtöbb szem,
 5201   II,   XXIX|                   azon módon be voltak fekete fátyollal húzva, ahogy a temetés napján
 5202   II,    XXV|             halványságot, főlecsüggesztést, e fátyolozott pillantást mind kiszámított
 5203    I,    III|                       najádokat * és tilinkós faunokat kell képzelni, hogy előttünk
 5204    I,   XIII|               produkálni, melynek címe Doktor Faust. Göthéből fordította Lokodi.
 5205    I,     Sz|                  fatigál – fáraszt, kimerít~ ~favoris – oldalszakáll~ ~Fenice –
 5206    I,     II|                      arcához simogatva fekete favoris-ját. * ~– Valóban, ez alku éppen
 5207    I,      X|              asszonyság bízta a pesztonkára a fazekakat, s a szomszédasszonyokkal
 5208    I,      I|                       1790-től 1820-ig minden fázisán keresztülment a párizsi
 5209   II,    XIX|                    agarásztársulat ügye is új fázisba lépett ezáltal, a részvényes
 5210   II,  XVIII|                  szíve jóságát, akik éheznek, fáznak, szűkölködnek és sínyledeznek,
 5211   II,     XV|                    lábaidat!~ ~– Ne! nem! Nem fázom – rebegé Fanny. Irtózott
 5212    I,     Sz|                     császártallér~ ~cserfel – fecseg, locsog~ ~csülleng – növény,
 5213    I,     VI|                 mindenütt, csak egy páholyban fecsegtek hangosan. Még egy szisszenés
 5214   II,   XXIV|                    nagysádnak, ha egy kevéssé fecsegünk?~ ~– Jó hallgató vagyok.~ ~–
 5215   II,   XXXI|                   tanulta nevezni anyjának, s fecsegve tett hozzá százféle kérdést,
 5216    I,    VII|                       delnő.~ ~– Mit tehetnek fecskendők nélkül? A szűk sikátorokon
 5217    I,    VII|                 keresztül nem lehet a nagyobb fecskendőket vinni. Úgy nevettem egypár
 5218    I,    VII|                   szolgálatot, s miután az új fecskendőt a szegletre állíták, felszökött
 5219   II,    XXI|                       Hanem a róka is elkapta Fecskét, olyat harapott az orrán,
 5220    I,     IV|                        ne tudja a bal – szólt feddőleg a márki. – Tehát a kis táncosnőre
 5221    I,   VIII|               jussaimat kitanulni.~ ~– Nono – feddőzék a bíró. – Nem jó az a hányavetiség,
 5222   II,    XXI|                      és dolmánya, mely nyakig fedé termetét, csak a szép karcsú
 5223    I,    III|                     szólani, mert azok Miklós fedezete alatt vannak.~ ~– Éspedig,
 5224    I,    III|                    hogy Amerikából a harmadik fedezeten jött.~ ~Csodaképpen hozzátehetjük,
 5225    I,     XI|           tanulmányaira szükséges költségeket fedezze; de arra kérem, hogy ne
 5226    I,    III|                   tagját bő kék vászonzubbony fedi, melyre tarka inggallér
 5227   II,     XX|                       csoportba rakott csodás fegyverek, zászlók és más diadaljelek,
 5228   II,    XIV|                     küzdés nagyon egyenlőtlen fegyverekkel történik. Ő nekem a minap
 5229    I,     VI|                     Az egész claque * le volt fegyverezve; monsieur Oignon nem képzelt
 5230    I,     Sz|                      dárdás (hastatus), nehéz fegyverzetű, római gyalogos katona,
 5231   II,    Meg|                   fürtökkel, porcelán zománcú fehér-piros arcszínnel, gyilkos szép
 5232    I,    VII|                szenvedélyek lángja. Szemeinek fehére valami mély porcelánszerű
 5233    I,     II|                  elevenedik, fogsorai épek és fehérek, kezei is különösen finomak
 5234    I,    III|                       a rezgő lombú fák alatt fehérlik a bölcsnek sírja; egy magas
 5235    I,   VIII|                   hány akó bor és hány bevert fej van neki a rovásán!~ ~És
 5236   II,    XVI|               ingujjal vívnak.~ ~Kivétetnek a fej- és hasvágások. Arcot, kart,
 5237    I,      I|                     alá s fel tolta mozgékony fejbőrét, mely által egész borzas
 5238    I,     IV|                       ha vajon csakugyan az ő feje-e az, amire ráteszi.~ ~– Honnan
 5239    I,     XI|                       semmi gondja.~ ~A leány fejéből semmi sem verte ki többé,
 5240    I,    VII|                   hazájának.~ ~A szép hajadon fejecskéjét rázva mutatá, hogy nem érti.~ ~
 5241   II,  XXVII|                       e fiú neve? Egyike azon fejedelmek nevének, kik a legelső Kárpáthy
 5242   II,    XIV|                áldozatul, hiába töröd rajta a fejedet, édes poétám, miként szabadítsd
 5243    I,      I|                   egyenruhát viselő hajdúk.~ ~Fejeiken csókos kalpag, fehér lószőr
 5244    I,      I|                  lőcsbe vagy egymásba ütődnek fejeikkel, s olyankor kiegyenesedik,
 5245    I,   XIII|                   vendégség vége felé a bor a fejekbe szállt, s az ismeretlen
 5246   II,     XV|                  gyalázatot szegény megőszült fejemre. Oh, hogy ilyen napokat
 5247    I,      X|                   Viszont a díszes vendégeket fejenként megismertesse-e Terézzel,
 5248    I,   XIII|                 miután az alsóbb cselédségnek fejenkint négy darab császárarany *
 5249    I,    VII|                   után – vagy fogadni – fejet fejért!~ ~– Áll a fogadás! – kiálta
 5250   II,     XV|         megismertetendő, ki rendkívüli örömét fejezé ki afölött, hogy őt ilyen
 5251   II,  XVIII|                   kimondhatlan hálámat ki nem fejezem nagyságod iránt. Most már
 5252    I,     Sz|                    grammatikák egyik szokásos fejezete~ ~szalamander – a néphit
 5253   II,   XXIV|                 unatkoznak; látja őket be nem fejezett toalettel, olykor sáros
 5254    I,   XIII|               szárnyajtók, s pompás tűzijáték fejezi be az egész mulatságot.
 5255   II,   XXIV|                    udvarias szóval sajnálatát fejezte ki, hogy nem lehet szerencséje,
 5256    I,      X|                    írta hozzá, mély fájdalmát fejezve ki afelett, hogy ártatlan,
 5257   II,  XVIII|            nagyságodnak, akik iránt – hogy is fejezzem ki magamat? – akik iránt
 5258   II,    XIV|                   férfiúnak nagyon meggyűlt a fejfájása, amióta Fanny ügyébe avatta
 5259   II,     XV|                     ami most rajta van. Azt a fejkötőt is tőlem kapta, az egész
 5260   II,   XVII|                    ezen ágazatát oly tökélyre fejlesztők, hogy századok kellenek
 5261    I,      X|                     éves volt, s látni lehete fejlődéséből, hogy mindegyik nénjénél
 5262    I,    VII|                       egypár év alatt ideállá fejlődik a gyermeki vonásaiban keveset
 5263    I,      I|                          ezek a gaz hitelezők fejökbe veszik, hogy pénzt kérjenek
 5264    I,      I|                       el vannak téve gubákba, fejökre levén húzva azoknak kámzsája,
 5265    I,     IX|                 hazafiak, kiknek közelebb van fejőkhöz a szívök, mint másoknak,
 5266   II,     XX|                    nemzedék előtt nem szükség fejtegetnünk. Egészen más ízt, más fényt
 5267    I,    XII|                  tréfák, azt határozottan nem fejthetjük meg. Voltak, kik indítványozták,
 5268   II,     XX|                ügyekben is hasonló buzgóságot fejtsenek ki, s azzal mi is csatlakozhatunk
 5269    I,     XI|                  kárörömmel mentek lefeküdni, fejük alá téve a kulcsokat, és
 5270    I,   VIII|                 látott ostobaságokon törték a fejüket, melyek között a legszelídebbek
 5271   II,   XXXI|                        aki vagy egy poharat a fejükhöz vágjon.~ ~Míg élt e nő,
 5272   II,     XV|             oltalmábul kelle elorozni!!~ ~Óh! Feketébb az ördög, mint aminőnek
 5273    I,    VII|                     mindig sötétebben, mindig feketébben. Midőn a feneket érte a
 5274   II,   XXXI|                záporeső.~ ~A Mayer leányok is feketében jártak. A fekete ruha nagyon
 5275    I,    VII|                       igazán szivárvány, mert feketéjében a napsugár minden színét
 5276    I,    VII|                     nézve a kékbe átmenő acél feketeségével ragyog; ajkai oly parányiak,
 5277   II,    XVI|                    egy borbélyt, s amelyikünk feketét húz, vágassanak rajta eret.~ ~–
 5278    I,     VI|                    ekkor az ellenfél dühe nem fékezheté magát többé; a loge infernale-ban
 5279    I,   VIII|                     deli alakját, efelett oly fékezhetlen kacajba tört ki, hogy akciót *
 5280   II,   XXIV|                   miatt egyedül hánykódik hűs fekhelyén, míg két ajtónyi távolra
 5281   II,    Meg|                     minden este abba az ágyba fekhetett le, amelyet a továbbutazó
 5282    I,      I|                     az epitáfiummal.~ ~ ~„Itt fekszel te cigány, soha többé nem
 5283    I,   VIII|                      tudta, hogy jószágai hol fekszenek, hanem azt lehete tapasztalni,
 5284    I,      V|                    csókolá, égő fejét keblére fekteté, gondolva, hogy ha ragályos
 5285    I,    VII|                  kocsi hátulsó bakján térdére fektetett hosszú látcsővel vizsgálva
 5286    I,   VIII|                      teremből, s szépen ágyba fektettek, délig aludván, azt álmodta,
 5287   II,  XVIII|              leírhatlan szeretetreméltósággal fektetve szép gömbölyű karját az
 5288    I,      V|                 kihívom az egész világot!~ ~– Feküdjél le, Tharaud – szólt hidegvérrel
 5289   II,  XXVII|                   szempillák gömbölyű orcáira feküdtek. Nem sírt, egészen komoly
 5290   II,  XXVII|                     semmit, csak őt látta ott fekünni halványan, elhervadtan,
 5291   II,    XIV|                     egy kellemes kis völgyben fekvék a Kárpátok között, védencét
 5292    I,   VIII|                   széket és asztalt, a földön fekvők tengeri betegségről ordítoztak,
 5293    I,   VIII|             természetével bírt, hogy a földön fekvőt nem bántotta. A hajdúk hirtelen
 5294    I,   XIII|                    soha.~ ~És újra mosolygott fel-felkiáltva, hogy fejében pokolbeli
 5295   II,  XVIII|                        annyi diadallal tudott fel1épni, itt is fel fogja találni
 5296    I,     II|                     minden elejtett zsebkendő feladásáért aranyakat osztogatni. Tudnunk
 5297    I,     IX|                      ajtót. Képzelhetni, mily feladat ez Fennimorra nézve, kinek
 5298    I,      X|                      életének nem leend egyéb feladata, mint kedves nénje jótékonyságát
 5299   II,  XVIII|                 valami módon hozzá kell fogni feladatához, s vevé a lajstromot, melyet
 5300    I,   VIII|                  erőtetés nélkül teljesítve a feladatot –, de csináljátok meg azt,
 5301   II,     XX|                      kisdedek megóvását vevék feladatul, ismét, akik könyveket terjesztenek,
 5302    I,   XIII|                    felelt Pál durcásan, s úgy feladta urára a dolmányt, hogy majd
 5303    I,    XII|                    önnek e lovagi szolgálatot felajánlani.”~ ~Sándor nyugodtan hajtá
 5304    I,   XIII|                          Jancsi úr inte, hogy felajánlja rá magát.~ ~– Tehát; ez
 5305    I,    XII|                  találkozásnál szolgálatunkat felajánljuk. Mi éppen nem találunk semmi
 5306    I,   XIII|                  utasítja azt vissza, ezennel felajánlok öcsémuramnak kétszázezer
 5307    I,    XII|                        hogy önnek segélyünket felajánlva, ezáltal útját álljuk azon
 5308    I,      I|                    vagyok bolond, hogy többet felakasztassam magamat, mikor tisztességesen
 5309    I,      I|                       Így szedsz te rá engem! Felakasztatlak. Hajdúk, hozzatok kötelet!
 5310    I,      I|               bosszankodni.~ ~Mindjárt szépen felakasztotta szegre a fokost, fejébe
 5311   II,    XXI|               balfelől smaragd kapoccsal volt felakasztva, láttatni engedve a fehér
 5312    I,     XI|                    abban, egy ártatlan szívet feláldozni egy óra örömének, a ti katekizmustokban
 5313    I,     Sz|                 akolban~ ~établíroz – alapít, felállít~ ~établissement – áruház,
 5314   II,   XVII|                      a másik ív cukorrépagyár felállítására, ha azt nem találta eléggé
 5315    I,    VII|                       látni.~ ~A vén duenna * felállítja az alacsony lábú asztalkára
 5316    I,   XIII|                       is itt van, a rektor is felállította a parasztfattyúkat az udvaron;
 5317    I,   XIII|                    maradványát, s ahogy állt, felállíttatá azt ismét a Berettyó partján,
 5318   II,     XV|                        De mégis jobbnak látta felállni és kimenni a szobából.~ ~
 5319   II,  XVIII|                     ülve, vagy különben én is felállok.~ ~– Pedig nem volnék érdemes
 5320    I,   XIII|                 szedegetve sarkantyús lábait, felballag Jancsi úr elé, ki ott várakozik
 5321   II,  XVIII|                   kedves szomszédnő – kezdé a félbehagyott szót Marion kisasszony valami
 5322    I,    III|            Montesquieu és Rousseau. Az épület félben van hagyva, sohasem volt
 5323   II,    XIV|                       kétszeres hévvel látott félbenmaradt terve után. Értjük alatta
 5324   II,     XV|                    Amint őt meglátták, rögtön félbeszakadt nevetés, jókedv és előadás;
 5325    I,   VIII|                      anélkül, hogy a dalolást félbeszakasztaná.~ ~Ez akkoriban még új tudomány
 5326    I,      X|                      szobába belép, egyszerre félbeszakasztják a beszédet, s ha kérdezi,
 5327    I,   XIII|                       következők:~ ~Itt elébb félbeszakítá az olvasást Péter.~ ~– Méltóságodnak
 5328    I,   VIII|                      mindegyik kénytelen volt félbeszakítani az ivás alatt.~ ~Kis Miska
 5329    I,   VIII|                efelett az is, hogy ugyanakkor félbeszakítatlan hangot kell adni.~ ~E mutatványt
 5330    I,      I|                akkorákat vetődik, hogy szinte felbillen, de két ember fogja kétfelől,
 5331    I,      I|                     akár Marokkóba, mert az a félbolond nagybátya, az a gazdag betyár
 5332    I,     II|                   életműszerei annyira teljes felbomlásban vannak, hogy hacsak életrendén
 5333    I,    III|                     heves vita közben untalan felbomlik.~ ~Az erdei magányban kissé
 5334   II,     XV|                      mondani szájjal.~ ~Teréz felbontá a levelet, elolvasá. Boltayra
 5335    I,      V|                   hogy e levelet bátor voltam felbontani, de miután átadója nevét
 5336    I,      V|                       visszatért Jeanette egy felbontott levelet tartva kezében.~ ~–
 5337    I,      X|              családapa, ki vasárnaponkint jól felborozva erkölcsi prédikációkat tart
 5338    I,      I|                   volt ez, hogy így merték őt felboszontani. Hah! ha más tette volna,
 5339   II,  XVIII|                     kegye által, mely egészen felbuzdít.~ ~Nem használt az. Hiába
 5340    I,     VI|           legtitkosabb policiát. Társuk által felbuzdítva, nemcsak abban voltak munkásak,
 5341   II,     XV|                     jártam, csak hogy titeket felcifrázhassalak, hogy cselédet nem tartottam,
 5342    I,      I|                      a kocsmárosra erőtetett, felcsapott hangon. – Nyisson kend nekünk
 5343   II,    XVI|               közbeszaladt, kardjaikat le- és felcsapták, s ismét szétválaszták őket.~ ~
 5344    I,     VI|                 egykori kedvencét oly könnyen felcserélte, kétszeresen el volt ragadtatva.~ ~
 5345   II,   XXIX|                  barátja legszomorúbb napjait felderítse. Valóban, alig tehetett
 5346   II,   XVII|                   jövő és fényes hivatás kezd felderülni; a jövő hónapra van hirdetve
 5347    I,   XIII|                         közepét foglalva el a feldíszített színpad, melyről az ebéd
 5348    I,   VIII|                  bornyelési kísérlet miatt, s feldöntve az előtte álló székeket
 5349    I,   XIII|                   kiesett mind a négy kereke, feldűlt a szekér, kinek keze, kinek
 5350    I,    XII|                       egy csoportban az egyik félé, másikban a másiké. Konrád
 5351    I,     Sz|                    divatja a XIX. század első felében~ ~à la cosaque – kozák módra,
 5352    I,     XI|                  ötszáz forint évdíj, melynek feléből ő kettőjük számára nemcsak
 5353   II,   XXIX|                  legelső gondolatom ez, midőn felébredek, és legutolsó, midőn lefekszem,
 5354   II,     XV|                       álomlátásai voltak, s a felébredés pillanatában még minden
 5355   II,    XXV|                     alig várva, hogy Kárpáthy felébredjen, búcsút vőn attól, s visszautazott
 5356    I,   VIII|                       A nagy zenére mindenütt felébrednek az utcák lakói, ablaktáblákat,
 5357   II,     XV|                   tanácsot ad. S midőn reggel felébredünk, oly messze, messze látszanak
 5358    I,   VIII|                    zúzta minden porcikáját, s felébredvén nagyon csodálkozott rajta,
 5359    I,   XIII|                     reggel még virradat előtt felébreszték a kopók vihogási s az udvarra
 5360    I,      I|              rendkívüli eszme, vágy, gondolat felébreszti lelki tetszhalálából.~ ~
 5361   II,   XXIX|                      nevetni – ott ama széken feledé sálját, most is ott van –
 5362    I,      V|              primadonna, signora Barilli örök feledékenység zöldjébe lőn temetve.~ ~
 5363    I,    XII|                     nagy köszönettel tartozik feledékenységének.~ ~De ki is várhatta volna
 5364   II,     XV|                       az eltávozás. Teréz nem feledheté, hogy Fanny már egy milliomos
 5365   II,   XXIX|                  annyira szeretett, s azokkal feledhetlen nőm sírját beültetni. Ugyancsak
 5366    I,    VII|                 beszédes asszonyságtól. – Nem feledkezém el a tiszteletről, mellyel
 5367   II,   XXIV|                       megtörtént.~ ~Flóra nem feledkezett el ígéretéről; már az ünnepély
 5368    I,     VI|                       taps. Ha más színésznő, feledkezik így el magáról és a közönség
 5369   II,     XV|                      önök kegyesek voltak nem feledkezni meg legőszintébb tisztelőjökről. –
 5370    I,      I|                     rendezendő lakomához, nem feledkezvén meg egyúttal azon három
 5371    I,     XI|                  anélkül, hogy első szerelmét feledte volna. Ezalatt az ő családja
 5372    I,    VII|                     kit bizonyosan a szobában feledtek; egy szegény, fiatal, tizenkilenc
 5373   II,    XIV|                   ezen brilliant gyűrűmet nem feledtem-e itten. Ha a válasz tagadó,
 5374   II,    XIV|                      csak elnyomák, de el nem feledteték vele az emléket, az indulatokat,
 5375   II,    XIV|                      olcsó!~ ~S azzal büszkén felegyenesedve járt végig a szobában; a
 5376   II,   XXIX|                   miért.~ ~– Édes barátim, jó feleim! – kezdé a nábob, míg mindenki
 5377    I,   VIII|              messziről hason mászva közeledik feléjök hosszú póznára szúrt égő
 5378   II,    XIX|                regényíró is munkájából ki nem felejt, ha azt akarja, hogy abban
 5379   II,    XIV|                    még a szégyent is el lehet felejteni, hát még ha vele együtt
 5380   II,   XXIX|                   anyja gyermekemnek!” Én nem felejtettem azt el. És most én mondom
 5381   II,     XX|                plajbásszal tárcájába jegyzé e felejthetetlen mondatot.~ ~Fanny egészen
 5382   II,   XXIX|                      évben azon napon, melyen felejthetlen nőmmel megesküvénk, gyűljenek
 5383    I,     XI|                   nevét) hosszasabb ideig ott felejti magát az ifjú leánnyali
 5384   II,    XIX|                     adnak, senki címét el nem felejtik, és a magukéval meg vannak
 5385   II,  XXVII|                    miket az megtanuljon és ne felejtsen el soha, hogy majd ha egykor
 5386    I,     IV|                     kihajolva (ez, hogy el ne felejtsük, egy magyarországi alispán
 5387   II,  XVIII|             hattyúprém karmantyúkkal * vannak felékesítve, s miután kezeit nem tudja
 5388    I,     Sz|                  alapított társaság katolikus felekezeti iskolája; e világi papokból
 5389   II,     XX|                      heveskedése az érdeklett feleknek könnyen megzavarhatta volna
 5390    I,   XIII|                 hegyesebb a csizmadiaárnál, s félelem gerjesztőn kétfelé van kenve;
 5391    I,     XI|                    bírt reá, sőt bizalmatlan, félelemidéző befolyást gerjesztett szívében.
 5392   II,   XVII|               elsőbbség; valamennyien azonban félelemmel emlegetnek egy erdélyi csodaállatot,
 5393    I,     VI|                     egy vonása sem látszott a félelemnek, a tétovázásnak. Odalépett
 5394   II,    XIV|                        már készen voltam ezen feleletére. Ön bizonyosan boldog, nyugodalmas
 5395    I,    VII|                      lehetne, ha e két kérdés feleletét bírná.~ ~Egész éjszakákon
 5396    I,    VII|                    felé; a harangok egyenkint felelgettek egymásnak ijedelemgerjesztő
 5397   II,  XXIII|                      egy Budhurból.~ ~– Elébb felelj arra, van-e még itt valami
 5398   II,     XV|                         Holnapután.~ ~– S mit feleljek ott?~ ~– Holnapután – ismétlé
 5399    I,   XIII|                 szemét-száját, nem tudva, mit feleljen.~ ~– De bizony itt van a *-
 5400    I,    XII|                       őt vinni a halál minden félelmein, s mikor ijedtében már félig
 5401    I,   XIII|                    szemmel tartották, s látva félelmeit és szorongattatásait, mindenféle
 5402   II,    XXV|                  ölebecskét kényszeríti, hogy félelmes ellenével játszani kezdjen.~ ~
 5403    I,   XIII|                      torzult el, s lassankint félelmesen elkékülni kezde; rebegő
 5404    I,     IX|                      kifejezései laposságáról félelmetesen ismert szónok, s belefog
 5405    I,      X|                        Más leánynál ugyan azt felelné az ember az ilyen imádónak,
 5406   II,   XXIV|                      vonva magához nejét.~ ~– Felelned kell, hogy miért volt ma
 5407   II,   XXIV|                  kérdezek tőled valamit, s te felelsz rá csintalanul. Jer hát
 5408    I,      V|                   mintha poharamból hangzanék felém. Ah, nyújtsd ide azt a poharat,
 5409   II,    XIV|                    Milyen büszkén fogja fejét felemelhetni azon uracsok előtt, kik
 5410   II,  XXVII|                  csendesen elaludt.~ ~A beteg felemeli törtvilágú szemeit férjéhez;
 5411   II,     XV|                      az ágyban feküdt, ott is felemelkedék, hogy tovább láthassa, mint
 5412    I,      I|                    pufogósak, vállain magasra felemelkedve.~ ~A viaszsárga mellény
 5413    I,     IV|                      a színházakat lesújtó és felemelő közvélemény, fütty és taps;
 5414   II,    XXI|                       a két kezében lóbálva a felemelt kantárt. Mutogatta lord
 5415    I,     IV|                      történt semmi skandalum, felemelték; a tábornok jókedvű ember,
 5416    I,      X|                       kérem, Matild fizetése. felemeltetett – szólt Mayer, ki nagyon
 5417    I,     IV|                     tudunk onnan vetni, ahova felemeltünk!~ ~– Hátha az asszony férje
 5418    I,   XIII|                     annyi viaszkot és faggyút felemésztett férfias díszét arcaiknak,
 5419   II,    XXI|                      nyitotta az ajtaját, azt felénekelték, s nehogy történetesen valamely
 5420    I,   VIII|                vakmerő fogadás híre. A népség félénkebb része iparkodott elárkolt
 5421    I,     IX|                   pirulva, nagy fekete szemei félénken járnak körül; ne nézzetek
 5422    I,   XIII|                    győz összehordogatni, hogy felépítse apródonként mindazt, amit
 5423   II,   XXIV|                      mely testvérek között is felér három pofoncsapással. Erre
 5424   II,     XV|                       Mayerné, vánkosai egyik feléről a másikra helyezve át magát
 5425    I,      I|                     hirtelen nehéz megítélni: felesége-e vagy szolgálója – a gát
 5426   II,  XXIII|                képzelni lehet.~ ~– Nagybátyád feleségébe még mindig szerelmes vagy-e?~ ~–
 5427   II,     XV|             hűségesebb hozzá, mint sok férj a feleségéhez, minden kívánságát teljesíti,
 5428   II,    Meg|                       úton regélte el nekem a feleségem azt a jelenetet, amin a
 5429   II,     XV|                       atyafiságos indulataiba feleségemet.~ ~Ah! ez volt az a pillanat,
 5430   II,    Meg|                       Magyar nábobnál, mert a feleségemtől kaptam, s csupán az első
 5431   II,   XXXI|                      azt is, hogy senki a más feleségére rá ne merjen nézni, aki
 5432   II,   XVII|                       nyugdíjaztatik.~ ~Marci feleségestől berendeltetett a kastélyba,
 5433    I,   XIII|                előszobában Dobozyt játszák el feleségestül, tizenkét képes ábrázolatban –
 5434   II,    XVI|                       a túl boldog nábob szép feleségével elutazott Kárpátfalvára.~ ~
 5435    I,   VIII|                      átlátták, hogy itt hiába feleselnek, de meg nem is volt illendő
 5436    I,     Sz|                        felesleges nagy bőség, felesleg~ ~pszeudo – ál~ ~puszli –
 5437   II,    XXX|                    koporsóját. De az még csak félesztendős, azt ölben kellett vinni.
 5438    I,     VI|                       tombolásnak zendült meg felette, s hogy vihar ne legyen
 5439   II,   XXIX|                 kitéve lenni, melyben ő volt. Felettem ugyanazon lelkész mondjon
 5440    I,    VII|            ügyességgel irányzá a vízsugarat a felettük égő tetőre.~ ~A hatás rögtön
 5441   II,   XVII|                        Igaz ugyan, hogy annak felével, amit évenkint az agarászatra
 5442    I,   XIII|                    Jancsi úr roppant birtokán felezik a jövedelmet, s a nábob
 5443    I,     XI|                 foglalatosságuk, mint hasonló felfedezések után járni, s ez érdemes
 5444    I,    XII|               gyűlölni?~ ~Sándor sietett haza felfedezésével.~ ~Ezen a napon az egész
 5445    I,     II|                       szobrok, miket a nemrég felfedezett Pompéji omladékai közül
 5446   II,   XVII|                 tapintata, ügyesen elsajátító felfogása volt úri termek elrendezésében,
 5447    I,   VIII|                   sorbul, azt azután a hajdúk felfogják, s lefektetik a fal mellé
 5448    I,     IV|                     egy perc alatt a szekeret felfordította, mind a négy kereke az ég
 5449    I,   VIII|                       fel, az utazószekereket felforgatja az útban, s bekergeti a
 5450   II,   XXVI|                      a dühöt, mely belsejében felforrott e szóra.~ ~– Hisz különben
 5451    I,     IV|                       fürdött, hogy érző inai felfrissüljenek, melyeket olyan jól szoktatott,
 5452    I,     II|                     diadalait olvasá, egészen felfrissülve általok azon kellemetlen
 5453   II,     XX|                    kézcsókolva kérné irgalmas felfüggesztését ez ellenségeskedésnek; ámde
 5454    I,   VIII|                      van rá eset, hogy a fára felfutott utast napokig előrizte a
 5455    I,     II|                      azon istentelen, kevély, felfuvalkodott lord Byron minden költeményeit
 5456   II,    XIV|                     leend a közönség jókedvét felgerjeszteni.~ ~Abellino két heti távollét
 5457    I,     VI|                    merült.~ ~A függöny lassan felgördült. A színpad hátteréből magas
 5458    I,      V|                     sietett felnyitni.~ ~– Ha felgyógyulok – hörgé heves zokogással
 5459    I,     II|                  divat szerint levetkezett és felgyürkőzött citoyen, frígiai sipkákban, *
 5460    I,    XII|                     után látott. Boltay urain felgyürkőzve versenyt dolgozott legényeivel,
 5461    I,   VIII|                       mint a forgács; a házat felgyújtani, mikor legjobban mulatnak
 5462   II,     XX|                     úr kedvenc agarát, mire a felgyulladt pártszenvedély miatt az
 5463   II,   XXIV|            bálványozott nejére; és e gondolat felháborította.~ ~Miért is engedte meg
 5464   II,     XV|                        míg Palkó lebocsátja a felhágót, onnan is visszakiálta:~ ~–
 5465   II,    XXI|                      és férfiak is leszálltak felhágva a magas torony alakú teraszra,
 5466   II,    XXI|               nekivadított paripa elfogásával felhagyni, ehelyett azon pillanatban,
 5467    I,    XII|                 keményen ráijesztett, nemcsak felhagyott a bántalmakkal, sőt ennek
 5468    I,   XIII|                    ott Béla öccse számára van felhagyva, Palkót pedig újra megdicséré:~ ~–
 5469    I,     IV|                       bízzuk a virágárusnőket felhajhászni; valahány melaleuca van,
 5470   II,    XXI|               levegőben; Matyi nyakánál fogva felhajította azt, s alig ért vissza a
 5471    I,    VII|                   férfinem nevében – viszonza felhangoltan Rudolf, kit Eszékiné azért
 5472    I,   VIII|                  rohanni, szarvával itt-amott felhányva a földet.~ ~Isten legyen
 5473    I,    III|                    kereskedés, a magyar nyelv felhat szalonjainkba és divattá
 5474    I,    XII|                 Rudolf elmondá, hogy írásbeli felhatalmazásra van szükségük Sándortól,
 5475   II,   XVII|                     derék ősz férfiú, amint a felhatalmazó levelet kapta, attól számítva
 5476   II,    XIV|                    híre a legmagasabb körökig felhatott és egyúttal erényeié. A
 5477    I,     Sz|                      Íme itt!~ ~échauffíroz – felhevít, megdühít~ ~éclat – kiáltvány~ ~
 5478   II,    XXI|                     Fannyt férjének jóakaratú felhívása zavarba kezdi hozni.~ ~A
 5479   II,     XX|                       ily érzékeny eset?”~ ~E felhívásra általános zsibaj támadt
 5480    I,    VII|                  azonnal elhomályosul, mintha felhőkkel töltötték volna tele, melyek
 5481   II, XXVIII|                      mely az alaktalan síkság félhomályán keresztül Kárpátfalva felé
 5482    I,      I|              plágiumnak.~ ~A nagy úr intésére felhordák a hajdúk a magukkal hozott
 5483   II,     XV|              mulattatni.~ ~Már a teát kezdték felhordani, s X. grófné már elénekelte
 5484    I,    III|                    hanem egyszer nekijött egy felhőszakadás, elhordta a kis patak martjait, *
 5485    I,    VII|                        Midőn a feneket érte a felhőszerű gomolygás, elkezd a palack
 5486    I,    VII|                     városokat teremt. A sötét felhőszínű tárgyakat lassankint szivárványos
 5487    I,   XIII|                   erős legénynek dolgot adott felhozni a hosszú ládát, melybe a
 5488    I,    VII|                  nagyobb erőt látszik a kötél felhúzására fordítani, mint eddig. Látszik,
 5489    I,    VII|                   ugyanazon kötélen egyenként felhúzza a gyermeket, s így kézről-kézre
 5490   II,    XXV|                        Miért kellett azt újra felidézni? Nem látta ön, hogy futottam
 5491    I,    VII|                      bírja maga elé képzelni. Felidézte emlékében azon órát, melyben
 5492   II,   XXIV|              pillanatban feltekinteni. Rudolf felig hozzá hajolva nyújtá neki
 5493    I,    III|                     fűbe, míg Miklós az emlék feliratait jegyezgeté tárcájába –,
 5494    I,    III|                          Miklós készen volt a feliratok lemásolásával, s dörgő szavával
 5495   II,     Sz|                    lakodalmán „a legszebbnek” feliratú aranyalmát az istennők közé;
 5496    I,   VIII|                       hogy a legelső látásnál felismerte benne az urat, sőt némelyek
 5497   II,     Sz|                 alterál – zavar, nyugtalanít, felizgat~ ~amalgamáz – vegyít, kever~ ~
 5498   II,   XXII|                      egy búcsúzási jelenettel felizgatni; jó lesz, ha ön tudósítja
 5499    I,   XIII|               vadállaté. A vén Kárpáthy János feljajdulása volt az; az iszonyúan meg
 5500   II,  XVIII|                        s a meghívottak neveit feljegyeztetvén egy hosszú lajstromra, azt
 5501    I,    XII|                        Barna Sándor.~ ~Konrád feljegyzé azt tárcájába, s azzal ünnepélyesen
 5502    I,      V|                  észre előnyeit, hibáit pedig feljegyzik. Ha tisztán művészetének
 5503   II,  XVIII|                 vannak írva. Nem tudom, kitől féljek, kihez ragaszkodjam, kit
 5504   II,  XVIII|                        kihez vonzódjék, kitől féljen? Férje, mint mindenben bizarr,
 5505   II,   XXIV|                       magunk sem tudjuk, hogy feljön-e.)~ ~– Sőt azt is bizonyosan
 5506   II,   XXIV|                    kört fogunk ott alakítani. Feljönnek Szépkyesdiék, ott lesz Gergely
 5507   II,   XVII|               folytatá Kárpáthy. – Ha tetszik feljövök magam, és elviszem magammal.
 5508   II,    XXI|                     hiszi, hogy ez mármost őt feljogosítja iszonyúan kopogni, mikor
 5509   II,   XVII|                 Kárpáthy úr gyermekei szintén feljőnek az országgyűlésre, s keresni
 5510   II,    XXX|                      sírásók is siettek onnan feljutni. A nagy vasajtó döngve csapódott
 5511    I,   XIII|             megszólani ifjakon és öregeken.~ ~Feljutva a palotába, újabb öröm várt
 5512    I,     II|                       ön nekem beszél – szólt felkacagva Mr. Griffard, ki éppen nem
 5513    I,   VIII|                    szérűnyi téren, melyen úgy felkapálják a füvet, mintha szántva
 5514   II,     XV|                  egyszerre elkékül, elzöldül; felkapja a széket, melyen ül, s Kárpáthyra
 5515   II,    XIX|                terjeszteni, rejtettebb hibáit felkapni, továbbadni, ismerőseinél
 5516    I,      I|                    tetőpontját érte, a hajdúk felkapták az asztalt a rajta fekvő
 5517   II,     XX|                   terjedő osztálynak érdekeit felkarolja, egy olyan osztálynak, mely
 5518   II,     XX|       félrevonulhasson a levelet elolvasandó. Felkelése jel és felszabadítás volt
 5519    I,     Sz|               felkelés, itt az 1809-es nemesi felkelésre céloz Jókai~ ~intéressant –
 5520    I,   XIII|                      térni, miszerint ágyából felkelhet, és nekik levelet írhat
 5521   II,    XIX|                       etikett szabályai ellen felkelsz helyedről, midőn csak meg
 5522    I,   VIII|              megszólítá szép békességgel:~ ~– Felkelt-e már a nagyságos Jan – Ján –
 5523    I,     II|                    meglássuk – szólt Abellino felkelve helyéről, s körme lapjával
 5524   II,    XIV|                     Kárpátok között, védencét felkeresendő.~ ~A falusi élet gondjai
 5525   II,   XXIX|                    hogy nem kell őt itt többé felkeresnem. Másutt, másutt fogom én
 5526    I,      X|                      most eszébe jutott, hogy felkeresse mindegyiket, és megelőzze
 5527   II,    XIV|                    akarjátok, hogy a tolvajok felkeressék, és ellopják azt tőle. Íme,
 5528    I,     XI|                      szelíd tekintete sokszor felkereste őt álmaiban.~ ~Midőn az
 5529   II,    Meg|                 valami magyart kívántam írni, felkerestem a régi várkunokat, Oldamurt
 5530    I,     IX|                    bizonyos lehetett a táncra felkérő, hogy bosszúsan visszautasíttatik,
 5531   II,     Sz|                megvesztegették a döntőbírának felkért Pariszt, aki szép Heléna
 5532   II,     XV|                   tizenegy óra után a hölgyek felkészülnek, eltávoznak, csupán nehány
 5533    I,   VIII|                hosszúra ereszté a kantárt, és felkészülve várt, az ő lova még egyre
 5534    I,     IX|               tűrhetlenebbekké válnak, valaki felkiált: „Halljuk!” utána száz és
 5535    I,    XII|                       tekintett, a meglepetés felkiáltása hangzott el ajkairól.~ ~
 5536   II,     XX|                indítványt. János úr általános felkiáltással megválasztatott elnöknek,
 5537   II,   XXIX|                      el tagjaimat, hogy éjjel felkölt álmomból, s a különös öröm
 5538   II,  XXVII|                      Senki sem fogja őt többé felkölteni…~ ~
 5539   II,     XV|                      gyermeki szeretetet újra felköltse.”~ ~Hátha még azt sejtette
 5540    I,      X|                       dereka volt.~ ~Mayer úr felköszönté őt anélkül, hogy pipáját
 5541    I,   XIII|                     hogy neki kell legelőször felköszönteni a nagyságos urat, s ezt
 5542    I,   XIII|                      a körmeit, megborotválá, felköté nyakravalóját, és begombolá,
 5543    I,   XIII|                 magukat Abellino úri kegyeibe felkoldulni. Valójában a régi gazdának
 5544    I,   XIII|                      kincsek közepett könnyen felkopik az álla. Más ember rég milliomos
 5545   II,    XIV|                    alakját imádata virágaival felkoszorúzá, kit nemesnek, nagynak,
 5546   II,    XXI|                  lábaikat, s sebesen csóválva felkunkorodott farkaikat. E percet hasznára
 5547    I,     II|                     ha egy diák adós maradt a fellakomázott pogácsák árával, hogy lehessen
 5548    I,      I|                mulatság megér annyit.~ ~Ezért fellármázta embereit, befogatott, fáklyát
 5549    I,     VI|                  vissza a lépcsőkre, az egész fellázadt óriássereg lejupitereztetett *
 5550    I,      X|                  mindent felülmúló vakmerőség fellázasztá a kedélyeket; nem volt oly
 5551    I,    XII|                    lőni.~ ~Abellino segédjeit fellázasztotta ellenfelök makacssága. Most
 5552    I,     VI|                        s a várva várt függöny fellebbent.~ ~Minden szem, minden látcső
 5553    I,     VI|                    kíváncsian várta a függöny fellebbentét, mert hiszen ma nevezetes
 5554   II,    XXV|                  határtalan volt, s azt a kis felleget, amit férje homlokán észrevett,
 5555    I,      V|         operatársasághoz, s midőn Griseldában fellépett, az elébbi primadonna, signora
 5556    I,      V|                    utánjárásra, hogy Jozefine felléphessen benne. E nap óta Párizs
 5557    I,     IV|                     ugyan féltek az igazgatók felléptetni, mert a színészek azzal
 5558    I,    VII|                      volna, elébb más lapokat fellett végigforgatnia, mikben rég
 5559   II,    XIV|                     beszéljünk. Évi jövedelme felmegy másfél millióra.~ ~– Másfél
 5560   II,   XVII|                      Ő maga saját személyében felméne Pestre, ott elegáns hintókat,
 5561   II,    XXV|                      fog lenni.~ ~A lépcsőkön felmenet közben elmondá Kárpáthynak
 5562   II,    XXV|            Kecskereytől, hogy Szentirmayék is felmennek a télre.~ ~Míg a Kárpátfalvára
 5563    I,      X|                       vagyok a hercegprímásig felmenni és elmondani előtte azon
 5564    I,     Sz|                       et descendenti – le- és felmenő ágon~ ~indigenál – honosít~ ~
 5565    I,   XIII|                    azonban a különös véletlen felmenté Jancsi urat e keserves mulatság
 5566    I,   XIII|                    trombiták, az úri vendégek felmentek a palotába, a parasztok
 5567    I,      V|                       időkben minden munkától felmentett, s mint társalkodónőt, mint
 5568    I,   VIII|                    lélegzet, mint a tengerből felmerülő cethal vagy mint a szökőkutakra
 5569    I,    III|                   költőink, kik újabb időkben felmerültek, büszkévé tesznek bennünket
 5570    I,      I|                    helyemben elvesztettem egy félmillió frankot, anélkül, hogy egy
 5571   II,  XXIII|                      részt vehessek. Griffard felmondta a további hitelezést, s
 5572   II,   XXIV|                       és úgy tett, mintha nem félne tőle.~ ~– Amilyen nagy veszteség
 5573   II,    XIX|                      de akitől azért nem kell félned, mert téged igazán szeret,
 5574    I,   VIII|                   felpödörte pörge bajszát, s felnézett a plafonra.~ ~– Magam sem
 5575   II,   XXXI|                      Mi lesz e fiúból, hogyha felnő!…~ ~ ~ ~Azon két ifjú nemes
 5576    I,   VIII|                     pedig egy ifjabb borjúból felnövekszik, télen át csak elvannak
 5577    I,      X|                   egy-egy év különbség. Amint felnőttek, amint hajadoni szépségük
 5578   II,   XVII|              használja, ha elcseppen a tinta, felnyalván vitézül.~ ~János úr mindennap
 5579    I,   XIII|                     meghagyta, hogy paripáját felnyergelve ott tartsa az ablak alatt,
 5580   II,  XXVII|                      arcát, ki minden csóknál felnyitja nagy, sötétkék szemeit,
 5581    I,      X|                       elé s ránézve ijesztően felnyitott szemeivel.~ ~A szerencsétlen
 5582   II,   XXIX|                       folytatá.~ ~– És azután felnyitván a sírboltot, két fülke között
 5583    I,    VII|                     az lábaihoz esett le alig félnyomnyira tőle.~ ~Már ekkor több bátor
 5584    I,   VIII|                       a közeledő csörtetését, felnyújtá fejét, egyik szarva korábbi
 5585   II,    XIX|                     valami, akár nincs, ettől felocsúdik.~ ~– Ezt jól megismertük.
 5586    I,     II|                  kedves rokona lehető kimúlta felöl.~ ~– Tessék bátran.~ ~–
 5587    I,    VII|                 sietett hirtelen magára venni felöltönyét.~ ~Milyen szép volt! Szemei
 5588    I,    VII|                       leveté magáról a kasmír felöltönyt, nem gondolva meg, hogy
 5589    I,     XI|                      nyílt színpadon, cifrára felöltözködve, könnyelmű szerelmi dalokat,
 5590   II,    XXX|                ravatalát, ahol neje feküdt.~ ~Felöltözteték azon köntösbe, melyben vele
 5591    I,      I|                     is válogathat untig, s ha felöltözteti cifrára, csak olyanok, mint
 5592    I,   VIII|                      Most eredj, hajdúim majd felöltöztetnek, ha készen lész, gyere le
 5593   II,    Meg|                 legalább segített stílszerűen felöltöztetni az alakjaimat. Ugyanezen
 5594    I,   VIII|                 Jancsi úr, hogy Vidra cigányt felöltöztette pompás aranyos ruhába, őt
 5595    I,      X|                    hogy az asztalt elszedjék, felöltöztették a jámbor családfőt, pálcáját
 5596    I,      X|                       egymásnak: – „Ez is jól felöntött ma valahol!”~ ~Tehát másoktól
 5597    I,     IX|                     kardjával zörögni; némely felötlőbb mondatnál a táblánál ülő
 5598    I,    VII|                       omlott össze az égő ház féloldala. Ha tíz perccel elébb történik,
 5599    I,    XII|                  gyávaságnak. Abellino lassan féloldalt állva tett apró lépéseket
 5600   II,     XV|                       hívják azt az urat, aki felőlem kérdezősködött?~ ~Mayerné
 5601    I,   XIII|                      tető homlokzatán s a víz felőli fronton kariatidákra * emelt
 5602   II,  XVIII|                      nyíltan nekem: „Mit tart felőlük, milyen jelleműeknek ismeri
 5603   II,   XXIX|                       is leírattak. Az ügyész felolvasá a végrendeletet, s azzal
 5604    I,     IX|                      a megelőző jegyzőkönyvek felolvasását oly országos csend fogadja,
 5605   II,    XXI|                   megalkudni magukkal még egy félórácskában, s csak egy kicsi kis álmocskát
 5606    I,   XIII|                      kiment, szappant kért, s félóráig mívelte a kezein elévült
 5607    I,   VIII|               respektussal viseltetni?~ ~Alig félórányira a várostól kezdődik az a
 5608   II,   XXII|                  múlva, ha szép idő lesz, egy félórára kikocsizhatik, de akkor
 5609    I,   XIII|                     fog fordulni. Várt egy jó félórát, akkor visszafordult a nábob,
 5610   II,    XXV|                        ki iránti szerelme már félőrültté tevé, elfogadni őt egyedül,
 5611    I,   XIII|                kastélyban pedig minden termet felosztott spanyolfalakkal három-négy
 5612   II,   XXIV|                     délután Marion kisasszony felpakoltatott, és útra készült.~ ~Rudolf
 5613    I,   VIII|                     után jött közvetlen a két felpántlikázott tulok, nekigyürkőzött mészároslegények
 5614    I,     IV|                 beleszólt! – kiálta bosszúsan felpattanva Abellino.~ ~– Bocsánat érte,
 5615    I,     IV|                     kacagni úgy, hogy kapcsai felpattogtak, s székestül hanyatt dűlt.~ ~–
 5616   II,     XV|                   méltó önzés. Ha leánya csak felpillantott, már kérdezé, mit parancsol;
 5617   II,   XXIV|                       nő mindig csábító, akár felpiperézve, akár pongyolán; hanem a
 5618    I,   VIII|                    esztendő alatt?~ ~A legény felpödörte pörge bajszát, s felnézett
 5619    I,   VIII|                       felelt Kis Miska szépen felpödörve bajuszát. – Én nemes Kiss
 5620    I,     IV|                      az ő kalapja-e; s azután felpróbálva fejére, ha vajon csakugyan
 5621    I,   XIII|                      egész múzeum kincse volt felrakva az asztalokra. Még az éneklő
 5622    I,   XIII|                      a nap az égen, midőn Pál felrángatá álmábul, fülébe kiabálva:~ ~–
 5623    I,    XII|                   lehet a golyó elől hasalni, félrebukni, meg aztán két-három gléda
 5624   II,    XXI|                miközben szüntelen csavarogva, félrecsapva, ellenfelei kifárasztására
 5625    I,   XIII|                  kérem alássan – szólt kezeit félredugva az érdemes jószágigazgató –,
 5626    I,      X|                 szándokú közeledése által oly félreértésekre adott okot. Ő a legnagyobb
 5627   II,   XXIV|                     nézve.~ ~E negyedik alatt félreérthetetlenül Kárpáthynét gondolta.~ ~
 5628   II,    XXI|                  Szerencsétlenségére Fanny őt félreérti, s mindazt, amit neki beszélni
 5629   II, XXVIII|                  Rudolf nem felelt semmit, de félrefordítá arcát. Isten tudja, miért
 5630   II,  XXVII|                    Hang nem jön ajkára; fejét félrefordítja, hogy ne lássa a haldokló
 5631   II,   XXII|                       érzé magát e percben.~ ~Félrefordult, hogy ne lássák szemeiben
 5632    I,   XIII|                      tüskés hajától elkezdve, félregázolt csizmasarkáig minden, ami
 5633    I,   XIII|                odavegyíté magát, de Jancsi úr félrehajtá őt botjával.~ ~– Ki innen,
 5634   II,     XV|                      sem tudna róla. János úr félrehívja a házigazdát, s nagy titokban
 5635   II,   XXIV|               barátnéját; őszinte, szép arcán félreismerhetlen volt a jókedv, midőn Fannyt
 5636    I,   XIII|                    halántékának. Az egyszerre félrekapta fejét, s a másik percben
 5637   II,     XX|                  Flóra és Fanny észrevétlenül félrelopták magukat hálószobájukba,
 5638    I,      X|              nélkülözésteljes év forintonkint félrerakott gyümölcsét, s bekötve azokat
 5639   II,   XXIV|                   kívül, Rudolf – szólt Flóra félresimítva hajfürtéit arcából s iparkodva
 5640   II,    XXI|                  ismét elővette régi cseleit, félreszökellt, meglapult, fogait csattogtatta;
 5641    I,   XIII|                       holmiket, nehogy valaki félretakaríthasson belőlök; azonban Béla úrfi
 5642   II,    XXI|                      akik őket környezik, úgy félretáncoltatni, hogy közvetlenül Kárpáthyné
 5643   II,    XXV|                      eddig olvasott, hirtelen félretett, s zsebkendőjét rávetette,
 5644    I,     XI|                      felét pedig szorgalmasan félretevé – gondolva, hogy hátha majd
 5645    I,    VII|               változnak, eltörpülnek, egymást félretolják, s mikből a felizgatott
 5646    I,   XIII|                    síkon tudott haladni; most félretolta Palkó kezét, könnyedén lépdelt
 5647    I,   VIII|                    nyargalt vele, s egyszerre félreugratott előle lovával; a bika elfutott
 5648    I,   VIII|                megijedt a lobogós üngödtül, s félreugrott, különben ott hagytalak
 5649    I,      I|                   kiült a kapu elé, s pipáját félrevágva szájában, elnézte boldog
 5650    I,    VII|                      s annál fogva a gerendát félrevetni az útból. Azzal kezét nyújtja
 5651    I,      I|              montúrjára, * s az ötlet azonnal félrevitte a nagy úr figyelmét. Tetszett
 5652    I,    XII|                  annak kielégítését.~ ~Konrád félrevoná Liviust, megtudandó tőle,
 5653   II,    XXI|                   részint a bokrok, részint a félrevont figyelem miatt mind ez ideig
 5654   II,     XX|            Szentirmayné engedelmet kért, hogy félrevonulhasson a levelet elolvasandó. Felkelése
 5655   II,     XV|                 hízelgéssel.~ ~Fanny hirtelen felrezzent. Ijedten tekinte szét, mintha
 5656   II,     Sz|                       szövetség~ ~alarmíroz – felriaszt~ ~allegro – gyors ütemű
 5657    I,   VIII|                    lármájokkal igyekeztek azt felriasztani.~ ~Ekkor egy ostorcsapás
 5658    I,     VI|                    midőn a függöny legördült, felrohantak a színpadra, melyről a koszorúkat
 5659    I,     II|                      azt a többi készfizetőre felróni.~ ~A Mississippi-őrjöngés *
 5660   II,    XXI|                      a nyeregbe, mikor a lova felrúg, és a lova nyakába, mikor
 5661   II,   XXIX|                 javakból, miket Isten ő szent felsége kezeimre bízott, több, mint
 5662    I,    VII|                      arra vártam, hogy unokám felserdüljön. Most állandóul Pesten fogunk
 5663    I,      X|                  csattanásra valamelyik leány felsikoltott, mintha megijedt volna,
 5664    I,     II|                  ellentállni, apellálni három felsőbb törvényszékre, melyek közöl
 5665   II,     Sz|           főfelügyelőség~ ~szupremácia – itt: felsőbbrendűség, fölény~ ~ ~ ~tikgömb –
 5666    I,     VI|                      midőn a megnyílt színpad félsötét hátteréből előlépett a bíborpalástos,
 5667   II,   XXII|                   valahányszor egy nap feljő, felsóhajtani: „Ismét új nap!”~ ~Hát a
 5668   II,  XVIII|                      személyek jellemét, majd felsóhajtva tevé azt le maga elé, s
 5669    I,     Sz|                 bezárták~ ~fiaskó – balsiker, felsülés, kudarc~ ~fidélis – ünnepélyes,
 5670    I,      I|                 hallott volna jól.~ ~– No mit félsz tőle? Mikor a sátorban laktál,
 5671   II,    Veg|                     eszméknek keresztülvitele felszabadít a művészi formák alól. A
 5672   II,     XX|                 elolvasandó. Felkelése jel és felszabadítás volt az egész társaságnak
 5673   II,   XVII|                       fejét, minő a jobbágyok felszabadítása az úrbér alól örökváltság
 5674   II,   XVII|                 találjon, mire nézve teljesen felszabadítja Varga uramat, hogy tegye
 5675    I,     Sz|                      a dél-amerikai államokat felszabadító spanyol szabadsághősről
 5676    I,     VI|               nyugtalanságot, ígérkezék, hogy felszalad Rudolfhoz, és kiveszi belőle,
 5677   II,   XXIX|            megemlékezzem.~ ~Barátaimat könnyű felszámítanom, csak hármat ismerek, kit
 5678   II,   XXIX|                       ember számára, s azokat félszárig veri a kalamárisokba, melyek
 5679   II,   XXII|                       Teljék örömed a könnyek felszárításában. Légy boldog azon áldások
 5680    I,     Sz|                   feje, vezértapsoló~ ~cocu – felszarvazott férj, megcsalt feleség~ ~
 5681    I,      X|                      öccsének szomorú esetét, felszedé rögtön törvényes kamatokon
 5682    I,   XIII|                      Kalotai Frici nyolc fiút felszedett a szekerére, s midőn legjavában
 5683    I,     Sz|                 Brontész) – a három ciklopsz (félszemű óriás) egyike az ókori görög
 5684   II,  XVIII|                        nyergelve ül a székre, félszemüveggel pislog, inggallérát az orráig
 5685    I,     IX|               temploma a nemzeti míveltségnek felszenteltetett.~ ~Ily helyzetek közt nyílt
 5686   II,     Sz|                   jobb híján~ ~fölequipíroz – felszerel, ellát~ ~feuilletonista –
 5687    I,   XIII|                szeszélyes kanyarodása mintegy félszigetbe körít nehány ezer holdnyi
 5688   II,    XXV|                      arcai, Rudolfot meglátva felszökik nyugvó fektéből, s zavarodottan
 5689   II,     XV|               megtisztelő epithetonnal * akar felszolgálni.~ ~A válságos nap reggelén,
 5690   II,   XXIX|                      Vén cselédje azonban, ki felszolgált, megsúgá Rudolfnak, hogy
 5691    I,      I|                    nagy ijedségtől, a nagy úr felszólítá Gyárfást, hogy most erre
 5692    I,    XII|                Ifjaink megállíták a kocsit, s felszólíták Sándort, hogy nem kívánna-e
 5693   II,    XVI|                    határozottan.~ ~Fennimor e felszólításra oly állásba tette magát,
 5694   II,    XIV|                    mutogatva neki sorra, hogy felszóratta a gabonát a szérűkön, be
 5695   II,  XVIII|                 naptárban létező minden nevek feltalálhatók benne.~ ~(Értsétek: csupán
 5696    I,     Sz|              reményteljes~ ~prendre son air – feltalálja magát, otthonosan érzi magát~ ~
 5697    I,     IX|                       az igazi életbölcsesség feltalálói, hanem egyúttal jó hazafiak
 5698    I,     VI|                      nem énekelheti, hirtelen feltalálta magát, s egy másik operából,
 5699    I,      I|                       Az a pipa azért látszik feltalálva lenni, hogy az embernek
 5700    I,     IX|                     az édes unokabátyja ellen feltámad, amidőn az a konzervatív
 5701   II,   XXIX|               őmellette fogok alunni a boldog feltámadás napjáig, melyet hozzon el
 5702    I,   XIII|                     nyoma sem vala már, ekkor feltámadt a nemzeti büszkeség Kárpáthy
 5703    I,      X|                     vidám cimbora odaugrik, s feltárja az ajtót gondolva, hogy
 5704    I,   VIII|                    kapta, és iszonyú lökéssel feltaszítá a porba lovastul, keresztülgázolva
 5705    I,      I|                      csak fuldokolva mutatott feltátott szájára, és elkezde rángatózni.~ ~–
 5706    I,      I|                     hogy el ne essék, a poéta féltében előrekotródott.~ ~– Lássa,
 5707    I,     IV|                       csinálni. Eleinte ugyan féltek az igazgatók felléptetni,
 5708   II,   XXXI|                   árnyékban voltak – még csak féltékennyé sem lehet tenni.) Azt hitte,
 5709   II,  XVIII|                       ébred fel bárkiben is a féltékenység, akár azt a rágalmat, hogy
 5710   II,  XVIII|                    nem tudom, hogy Szentirmay féltékenysége miatt nem gyűl-e meg a Kárpáthy-kastély
 5711   II,   XXIV|                     nem mert rá e pillanatban feltekinteni. Rudolf felig hozzá hajolva
 5712    I,      I|                egyszerre beállt csend által s feltekintve, amint meglátta a hozzá
 5713    I,    XII|                     volt rejtve, mintha attól féltené, hogy ez együgyű mese hitelre
 5714    I,      X|                      nekik; s ellenkezőleg, a féltés gyanakodó szellemével valami
 5715    I,    XII|                       tanúi elmondák előtte a feltételeket.~ ~Mindjárt az elsőt visszautasítá.~ ~
 5716    I,   VIII|                     levevék a virágkoronát, s feltették a győztes fejére.~ ~– Nem
 5717    I,     XI|               jellemeket is megvakítja. De én feltettem magamban, hogy őt megszabadítom
 5718    I,      I|                     Maga a kocsmáros hozta be feltéve egy roppant nagy ezüsttál
 5719   II,    XVI|                meggyalázták; olyankor a tanúk féltik a saját bőreiket, s inkább
 5720    I,    XII|                mestere nevére címzett levelet feltöré, s az ablakhoz lépett vele,
 5721   II,  XXIII|                   hogy egy nyomorult koldusnő feltolakodjék egy előkelő családba, s
 5722   II,  XVIII|                       a magas körökben, mikbe feltolakodott.~ ~A hölgyvilág előre számít
 5723    I,      I|                    lehúzá szemöldökét, száját feltolta az orráig, s ujja hegyével
 5724   II,   XVII|                    fog engemet tűrhetni.~ ~Ez féltréfa akart lenni János úr részéről,
 5725   II,    XXI|                      azt kérdé:~ ~– Hát én ne féltselek téged?~ ~Fanny önkénytelenül
 5726    I,   XIII|                       úr –, így van az, mikor féltudósok gazdálkodnak; a tudomány
 5727    I,    VII|                  bizonyosan csak kötekedés és feltűnési vágy, mely vissza fog térni
 5728    I,     XI|                      figyelmes vizsgáló előtt feltűnhetett volna az is, hogy mind Teréz,
 5729    I,      X|                  leánya kap, százakat adni ki feltűnő fényűzésre.~ ~– Ah kérem,
 5730    I,      I|                      gondol utána. De ami még feltűnőbbé teszi őt, ez azon különös
 5731   II,    XVI|            bevégzettnek tekintetik.~ ~A felek feltűrt ingujjal vívnak.~ ~Kivétetnek
 5732    I,     II|       arisztokratákkal!” – s egy nagy póznára feltűzve zászlóképpen hozta Marat
 5733   II,    XXI|                       ki-ki szekéren hozatja, féltve, nehogy megrúgja valami
 5734   II,   XXII|                      napra megtért egészsége, felüdült, magához tért. És azután
 5735    I,   XIII|                     hogy a betört fejű uraság felüdültének örvendő tanúi lehessenek,
 5736   II,    XVI|                       hónapig kapott sebében. Felüdültével figyelmeztetést kapott jóakaróitól,
 5737   II,     XV|               meghívójegyeket, mikre szokásos felügyelet van, s a burnuszokat, sliffereket; *
 5738    I,   XIII|                     figyelme a főlovászmester felügyelete alatt, a nádor és az egész
 5739    I,     XI|                     meg azoknak, kik a lyánka felügyelői, hogy őt jól őrizzék. A
 5740   II,   XVII|                       az agarászat valami oly felületes tárgy, amihez minden előleges
 5741    I,      X|                   elleni kifakadás; e mindent felülmúló vakmerőség fellázasztá a
 5742   II,     XV|                 néznék, s a bérkocsihoz jutva felülnek, azzal aztán isten hozzád
 5743    I,   VIII|                      lovamat két hajdú, mikor felülök rá.~ ~Minden a parancsolat
 5744    I,    XII|                     midőn célozni kezdesz, ne felülről bocsásd lefelé karodat,
 5745   II,   XXIV|                        Fanny sokáig nem merte felütni szemeit, mintha attól tartana,
 5746    I,   VIII|                 dicsekedni.~ ~Az egész asztal felugrált, a társaság majd megpukkadt
 5747    I,   VIII|                    hajdút, ki a bakra szokott felugrani, mikor az uraság a hintóban
 5748    I,    XII|                         Némán, grandseigneuri félvállal végignézte az asztalosmestert,
 5749    I,    VII|              csakugyan nyílik az ajtó, Rudolf félvállról tekint nagy mogorván vissza,
 5750    I,    VII|                    egész közönséget. A kutyát felváltá Kárpáthy Abellino, ki azt
 5751    I,   VIII|                     Szóval: a vadpohár helyét felválták a zöld asztalok, a hímtársulatok
 5752    I,   XIII|                       hogy a rukadi csárdánál felválthassák; menjen kend! Azazhogy ne
 5753   II,    Meg|                     példát. A galambköltésnél felváltja egymást a nő és a hím a
 5754   II,   XXII|                      jobbra fordult, s Flórát felváltotta az ápolásban.~ ~Azonban
 5755    I,     XI|                  padlásszoba ablakából nézték felváltva, mint tépelődik az egérfogóba
 5756    I,     XI|                ismerős asszonyság udvarába, s félve rebegé ott: „Bárcsak meg
 5757    I,   XIII|                    együtt templomba ment, ott felveendő az úrvacsoráját, s onnan
 5758   II,   XVII|                     arra, hogy magas köreikbe felvegyék? E magas, feddhetlen családok
 5759   II,  XVIII|             kisasszonyt a beszéd fonalát újra felvehetni, mely alatt János úrnak
 5760    I,    XII|                nemesember elvetett kesztyűjét felvenni. Keresztül kell őt vinni
 5761   II,    XXI|                       haladt előre. Az agarak felverték már valahol a rókát, de
 5762   II, XXVIII|                       nagy aranybetűkkel volt felvésve a kedves halott neve; a
 5763    I,   VIII|                    hozzám hajdúk hadnagyának, felveszed a piros mentét, s szolgálod
 5764   II,    XIX|                     vannak elégedve; a tréfát felveszik, s örömest visszaadják,
 5765   II,     Sz|                protokolláltat – jegyzőkönyvbe felvétet, jegyzőkönyvileg hitelesít~ ~
 5766    I,    VII|                   mennyire haladt már – és ha felvetik a végeredményt, azt látják,
 5767   II,   XXIX|             előcsarnokban várakozó Pál rögtön felvezette őt Kárpáthyhoz.~ ~A cselédség
 5768    I,   VIII|                 szoktunk.~ ~Amint az esküdtek felvezették Jancsi úrhoz az új pünkösdi
 5769    I,   VIII|                      százféle okokkal sietett felvilágosítani, hogy miért tudott az idegen
 5770   II,   XVII|                   kívántatnék, mint az enyém. Felvillanyozta az egy időre a példabeszéddé
 5771   II,   XVII|                    valahogy, míg az agarászat felvirágzására okvetlenül áldozatok kellenek,
 5772   II,   XVII|              boldogabb napjait látják már-már felvirulni, sokan fényes jövendőt ígérnek
 5773    I,     XI|               szerelme szűz?… De ha a kísértő felviszi őt a magas hegyre, és megmutatja
 5774    I,   XIII|                    tartsa-e fel nevenapját, s felvitesse saját költségén minden cimboráit,
 5775    I,     IV|                   törte magát Philax úr után, felvitték őt páholyaikba, caressírozták, *
 5776    I,    VII|                   magasban álló ifjúnak.~ ~Az felvoná a két gyermeket, kiket a
 5777    I,     IV|                Zelmirának még csak a két első felvonása van betanulva, s így csak
 5778    I,     IV|               ugyanazon este Zelmira két első felvonását és utána azt a kiállhatatlan
 5779    I,     VI|           rakoncátlankodási vágy.~ ~A második felvonásban nincs mindjárt dolga Mainviellenének,
 5780    I,     IV|                      kiállhatatlan két utolsó felvonást „Italiana in Algeri”-ból,
 5781    I,    VII|                      ekkor ahelyett, hogy önt felvonjam, levessem a kötelet a mélységbe,
 5782   II,  XVIII|            legtökéletesebb s minden kifogáson felyülálló bókolattal üdvözlé a háziasszonyt,
 5783   II,   XVII|                      János úr minden fogalmat felyülhaladó mértékre kezd növekedni
 5784    I,      X|                 vásárolt ott a leánya. Biz az felyülhaladta a háromszáz forintot. Teréz
 5785    I,      I|                      olyan mennyiségben, hogy felyülkerül a kalap karimáján.~ ~Az
 5786    I,    III|                      felét a földbe nyomta, s felyülkerült talapjára a tört darabot
 5787   II,     XX|                  hűsége, ragaszkodása mindent felyülmúl, ami e tekintetben várható.
 5788   II,     XX|              indítványt ne emeljek, mely maga felyülmúlja számra mindazon élő elemeket,
 5789    I,   VIII|                       alóla kiszabadulni.~ ~A felzaklatott vad irtóztató bömböléssel
 5790   II,     XV|                     óra múlva ismét egyenkint felzároltattak az ajtók, s előjöttek mind
 5791   II,    XIV|                   prédikáljon, s a társadalom fenéit gyógyítgassa.~ ~Boltay mesternek
 5792    I,      I|                        ahol a piszoknak nincs feneke, s az ember nem lát egyebet,
 5793    I,   XIII|                 kántor ülésébe, hogy majd ott fenekeljen meg; kiment a konyhába,
 5794   II,    Meg|                    kocsin. Az egész világ egy feneketlen sártenger; többet gyalog
 5795    I,      I|                       kétfelül a gát mellett, fenékig áztatva azt keresztül, hogy
 5796    I,     Sz|                 földszint~ ~pas donc – nem, a fenét, egyáltalán nem~ ~patvarista –
 5797    I,     VI|                     fegyvereit előre hozzájok fenjék. Egy művész pályáján még
 5798    I,    VII|                    gyalogok számára látszanak fennhagyva lenni. Egyik ház földszinti,
 5799    I,    VII|               Abellino de Carpathy, – Comte * Fennimore de l'île * de Szigetvár, –
 5800    I,     IX|                  Képzelhetni, mily feladat ez Fennimorra nézve, kinek ha ágylepedője
 5801    I,     IX|                       darab aranyban fogadtam Fennimorral, hogy egy év múlva a leány
 5802   II,    XIX|                     vonás férfierényt, magas, fennkölt szellemet árul el.~ ~Félig
 5803    I,      I|                       régi jó időkből maig is fennmaradt, kik palotáról palotára
 5804    I,     Sz|                   régi frígek (Kisázsia egyik fennsíkjának lakói) tarajos, sisak vagy
 5805    I,      X|                      aztán az történt, hogy a fennsőbb hatóságok hirtelen, mint
 5806    I,   VIII|                    egyrészint imez ősi szokás fenntartassék, másrészint pedig, hogy
 5807   II,  XVIII|                pillanattól megszerettem, hogy fenntarthassam magamat ennél a gondolatnál: „
 5808    I,   VIII|                       egyetemben megtérnie.~ ~Fenntartjuk magunknak az alkalmat e
 5809    I,   XIII|                       a Kárpáthy név egyedüli fenntartója, még ma este őnála fog lenni.
 5810    I,    XII|                   szerkesztőjéhez, s másnap a fenntisztelt lap hasábjain következő
 5811    I,     II|              hasznomra van, mint a másiknál a fénnyel takargatott szegénység.
 5812    I,    VII|                     fölötte, mindenütt valami fensőbb hatalom él, ki nemcsak az
 5813    I,      V|               Tuilériákban * éppúgy elismerék fensőbbségét, mint a Kremlben. Nevét
 5814   II,   XVII|                    egyszersmind egyike fajunk fensőbbségi szimbólumainak.~ ~De nemzetgazdászati
 5815    I,   XIII|                       mely hivatalában mind a fentebb említett napig híven meg
 5816    I,   XIII|                 mintha maga sem hinné, hogy a fentebbi verseknek valami foganatja
 5817   II,   XVII|                    miszerint egy időben azzal fenyegeté az erdélyi urakat, hogy
 5818    I,      X|                 megszökdöstek a házból. Teréz fenyegetésében volt valami, ami rájok nézve
 5819    I,      X|                 megelőzze Terézt, ha netán az fenyegetését foganatba találná venni.~ ~
 5820   II,   XXXI|              Szentirmayné igazán megdöbbent e fenyegetéstől.~ ~Hiszen csak az kellene
 5821    I,   XIII|                     akartak küldeni, de azzal fenyegetődzött, hogy azt agyonlövi, csak
 5822    I,      V|                   órában izenget hozzá, végre fenyegetölőzik, hogy kényszeríteni fogja;
 5823    I,     IV|                        mert a színészek azzal fenyegetőztek, hogy rögtön otthagyják
 5824   II,    XXI|                       nőmre, mint a szemeitek fényére!~ ~– Óh, vigyázni fogunk –
 5825   II,    XIV|                 ajánlata őt is leveré. Sokkal fényesebb volt, sokkal nagyobb szerencse,
 5826   II,     XV|                      látni, miknél ugyan mind fényesebbeket fog vehetni, ha majd a főúr
 5827    I,     Sz|                     üdülőhely Németországban; fényét emelte a környékére épített
 5828    I,      X|                     körében véghez mennek – a fenyítő házba; ha pedig semmit sem
 5829    I,   XIII|                     volt, nagy kopasz homloka fénylett, mint egy templom kúpja,
 5830   II, XXVIII|                  tájkép felett. Máskor messze fénylettek ablakai estenden, s víg
 5831    I,   XIII|                    elcsendesült éj sötétjéből fénylő tűzoszlopok, szikrázó kerekek,
 5832    I,   XIII|                        amit senki sem vesz.~ ~Fenyőerdőt ültetett a futóhomokba,
 5833   II, XXVIII|                 keresztül… Ismét visszatért a fenyőfákhoz. Ismét fölkereste a fehér
 5834   II, XXVIII|                 Teréztől hallott, megismeré a fenyőligetet, melyet Kárpáthy János ültetett
 5835    I,     VI|                Zelmira románca; a mű legszebb fénypontja, hol a mélabús áriát csak
 5836   II,    XVI|                     fehér, oly halott, szemei fénytelen golyóján, ajka merev nyílásán
 5837    I,      X|                      százakat adni ki feltűnő fényűzésre.~ ~– Ah kérem, Matild fizetése.
 5838   II, XXVIII|                      poroszkálással tartott a fenyves felé.~ ~Odaérve, a fenyvest
 5839   II, XXVIII|                    fenyves felé.~ ~Odaérve, a fenyvest körülvevő árok előtt leszállt
 5840    I,    III|                        mint Dessewffy, Teleky Ferenc, Ráday Gedeon, Majláth,
 5841    I,     IX|                       sógorát, gróf Széchényi Férencet, a nemzeti múzeum teremtőjét,
 5842    I,     Sz|                     redingote – császárkabát, ferencjóska, férfiöltönyhöz tartozó
 5843    I,    III|               nyugszik a természet és igazság férfia.”~ ~ ~ ~Nem csuda, hogy
 5844   II,  XXIII|           látogatójegyek, mind merő nevezetes férfiak- és delnőktől.~ ~A szőnyegek
 5845   II,     XX|                             Van-e nemesebb és férfiakhoz illőbb foglalkozás az agarászatnál,
 5846   II,    XXI|                  vénekkel, s a nőkkel, mint a férfiakkal.~ ~Hajnal alig hasadt még,
 5847   II,  XVIII|                    személyem, olyan nevezetes férfiakról és asszonyságokról ítéletet
 5848   II,   XXIV|                        Más férj legalább csak férfiaktól félti nejét, te adsz rá
 5849   II, XXVIII|                      midőn annak talapján egy férfialakot látott összeroskadt, félig
 5850   II,   XXIX|                      tekinte szét e hallgatag férfiarcokon, mintha már ő is közéjök
 5851    I,   VIII|                   eredetiségnek, a hevességet férfiasságnak és a figyelmetlenséget komolyságnak;
 5852   II,    XXV|                       De azon egy szó drága a férfibüszkeségnek. A hölgyjárom kedves lehet
 5853   II,    XIX|                   lakhatik, hisz minden vonás férfierényt, magas, fennkölt szellemet
 5854    I,     IX|                    vegyesen foglalt el nő- és férfihallgatóság, egy csoport jurátus áll
 5855    I,     VI|                     következő pillanatban egy férfihang kiálta az első karzatról:~ ~–
 5856   II,   XXII|                       pazarlott. És e nő és e férfiideál a legboldogabb házasok.~ ~
 5857   II,   XXIV|                    helyzetét, mint gondolá. A férfiideálok rendesen sokat vesztenek
 5858   II,   XXVI|                    legelső dolog egy jóravaló férfiklubot gyűjteni össze válogatott
 5859    I,    VII|                   éles hallása a zárt lépcsőn férfiléptek hangjait lesé el.~ ~Szíve
 5860    I,    VII|                      bókot elteszem az összes férfinem nevében – viszonza felhangoltan
 5861    I,   XIII|                   utolsón pedig az ott maradt férfinépből ki félholtan, ki egész részegen,
 5862    I,     Sz|                    császárkabát, ferencjóska, férfiöltönyhöz tartozó hosszúkabát~ ~redoute –
 5863    I,   XIII|                    legelső is az, hogy minden férfirenden levő hivatalnok tartozik
 5864    I,   VIII|                      Bánságban van egy neme a férfiszeparatizmusnak, * mely nem elégszik be
 5865    I,     Sz|                  kedves nagybátya~ ~Adonisz – férfiszépség (a föníciai isten neve után)~ ~
 5866    I,    VII|                      uralkodónéja lett minden férfiszívnek.~ ~Egészen új, idegenszerű
 5867    I,   XIII|                    Kárpáthy-család két utolsó férfitagja oly hosszas elszakadás után
 5868    I,     XI|                tudassa vele, miszerint az egy férfitól jön, mert akkor meglehet,
 5869   II,     XX|                  miszerint két jelen nem levő férfiúért poharat emeljen, kiknek
 5870   II,   XXIV|                        de mégis visszatartá a férfiúi önérzet.~ ~Ily hamar nem
 5871   II,   XXIV|                      elé, mely reá várt, ha e férfiúval és annak nejével szemtől
 5872   II, XXVIII|                asszony csakúgy leszállt a sír férgeihez, mint a legszegényebb kézműves
 5873    I,   VIII|                    pattantott, s repül mint a fergeteg; milliom adta, milyen ló,
 5874    I,      I|                    Egy különc 1822-ből~ ~Rút, fergeteges idő van odakünn a pusztán,
 5875   II,  XVIII|                     ez nem a te jószágod, nem férjedé, hanem a Kárpáthy-családé),
 5876    I,    VII|                      felelni.~ ~– Menj vissza férjedhez, és válj el tőle azonnal!
 5877   II,    XIX|                álnokságból ültetted mellé, és férjednek ellensége lesz. Utasítást
 5878   II,    XXV|              jótállottál, akiért képes voltál férjedre neheztelni, őt szívedtől,
 5879   II,  XXVII|                  forró kezét, s megfogja vele férjeét, s odavonja azt lihegő ajkaihoz.~ ~…–
 5880   II,  XXVII|                   felemeli törtvilágú szemeit férjéhez; kinyújtja reszkető forró
 5881    I,    VII|                     Chataquéla volt és leendő férjei valamelyikét ebben a dicsőségben
 5882    I,    VII|                     Hisz az indus nők magukat férjeik holttestével együtt égetik
 5883    I,     IV|                      rende, hogy a színésznők férjeikkel együtt utazzanak? Enfin, *
 5884   II,    XIV|            találkozhatni, megcsalt, rászedett férjekkel, bolonddá tett apákkal és
 5885    I,    VII|                    midőn nem vagyok tiéd, míg férjemtől nem váltam el. A haragos
 5886    I,    XII|                 szállása egyik szárnyába. Itt férjen azután hozzájok valaki.~ ~
 5887   II,   XXII|                       és azalatt ott benn ült férjénél, és kényszeríté magát őt
 5888    I,      V|                        S itt pillantatai alvó férjére estek.~ ~– Ne beszéljünk
 5889    I,    VII|                 szerette, saját istenei előtt férjeül fogadta, s midőn meghalt
 5890   II,     XV|                 keresztelésen, keresztülmenni férjhezmenésen, halálozáson, míg végre
 5891   II,     XV|             határozatának, nem szóltak soha a férjhezmenetel felől, hanem az idő alatt,
 5892   II,     XV|                    szólj előtte semmit leendő férjhezmeneteledről. Tarts titkot egy ideig –
 5893    I,   VIII|                       s szorosan egymás mellé férkőzve vágtattak a zászló felé.~ ~
 5894   II,     XV|                   Mayerné (az anya!) ravaszul férkőzzék a Boltay-család körébe,
 5895    I,    VII|                     Hiszen csak hozzá lehetne férni azon udvarhoz, de körös-körül
 5896   II,   XVII|                      gróf és más, bőrükbe nem férő hazafiak a nemzetre rádisputáltak.
 5897    I,      X|                 lapáton vetik ki az utálatos, fertelmes meregkeverőnét.~ ~Maga Mayer
 5898    I,      X|                       csak sejtelme is volt e fertelmességről, azzal a seprűvel, mellyel
 5899    I,     XI|                      belehurcolni újra abba a fertőbe, amelyből kivették, s megismertetni
 5900   II,     XV|                       kinyílt, derült, mint a feslő rózsa.~ ~Boltay mester egyre
 5901   II,     XV|                mondjátok, hogy szörnyetegeket festek. Ez az élet.~ ~Mayerné elgondolta,
 5902   II,     Sz|                    lazúr – áttetsző égszínkék festék~ ~legális interes – törvényes
 5903    I,     Sz|                   gyökeréből és leveléből kék festéket nyernek~ ~ ~ ~Damon és Phyllis (
 5904   II,   XVII|                        s legalább egy kötényt festetett a pongyola gráciáknak, s
 5905    I,     IX|                       említünk mindörökké egy Festetich Györgyöt, a magyar Helicon
 5906    I,    VII|                    kinek arcbőrét cserszínűre festette a kegyes idő, nem késik
 5907   II,   XVII|                      a családi régi pénzek és festmények gyűjteménye, melyeket eddig
 5908    I,     IV|         domborművekkel ékített terem, művészi festményű plafonnal, melyen Lebrun
 5909    I,    III|              szobrászvésű vagy bányakalapács, festőecsetet vagy építészzsinór, s kik
 5910    I,    VII|                 elvarázsol? Volna-e bátorsága festőnek ecsetéhez, költőnek tollához
 5911   II,    XIX|                fegyvereit, tarkabarka képeket festve a tekintetes világ konzervativizmusa,
 5912   II,     XV|                 elmélázva ült ágya szélére, s fésűjét kivonva hajából lebocsátá
 5913    I,   XIII|                       mélyebben vágta a görbe fésűt, és állát beleegyengette
 5914    I,   XIII|                      simítva, s lefogva görbe fésűvel, bajusza hegyesebb a csizmadiaárnál,
 5915    I,     IX|                  ahogy szoktak fiatal emberek feszengeni, midőn észreveszik, hogy
 5916   II,   XVII|                     nyughatatlan tudományok s feszengő költészet nem cserélték
 5917    I,      I|                   alatt a széket, előre-hátra feszengve rajta.~ ~– Hiszen nem ajándékot
 5918   II,  XXIII|                   kezd lenni az elegáns világ fészke, amit abból gyanítok, hogy
 5919   II,    Meg|                       egymást a nő és a hím a fészken. A nő a fantázia, a hím
 5920   II,   XXII|                  élhetett volna, mint rejtett fészkén az erdei madár.~ ~Menedékét
 5921   II,     XV|                   vette, hogy vendégei jól és fesztelenül mulassanak. Akik még nem
 5922   II,   XVII|                 nevezetes alkalomra, s nagy a feszültség és várakozás; vajon a kitűzött
 5923    I,    VII|                       a keblén viselt gyémánt fétist akasztva nyakába, s azzal
 5924    I,    VII|              vigasztalása a gyermek, s ki ott fetreng a porban kétségbeesésében
 5925    I,      V|                     addig itt az ágyban fekve fetrengjek? Azt hiszed? Nem. Elvitetem
 5926    I,   VIII|            visszafordult, s meglátva a földön fetrengő lovat és lovagot, bakkecskeszerű
 5927   II,    XVI|                      az itteni szokásokhoz!~ ~Feünnimor mégis azt gondolá, hogy
 5928    I,     II|                   karikatúr * elméncség, amit feuilletonisták * csinálnak. Hiszen tudhatja,
 5929   II,     XV|                      ejteni képes egy szegény feuilletonistát, ha mindenkinek külön megtisztelő
 5930    I,   XIII|               Kárpáthy-családot, annak minden fi- és leányágon lévő ivadékit
 5931    I,     Sz|                 beleszeretett Thészeusz egyik fiába, Démophoonba, de el kellett
 5932   II,    XIX|                       ismerem: van egy kedves fiacskája, mintegy húsz-huszonegy
 5933    I,      I|                       pénzért? Én pedig senki fiáért sem koplalok.~ ~Végre mégis
 5934    I,    III|                      ígérjen neki?~ ~– Vannak fiai! – szólt Miklós mély, erős
 5935   II,   XVII|                minélfogva siettek nagyreményű fiaikat és leányaikat tisztességes
 5936   II,   XXIX|             elborzadok azon gondolattól, hogy fiamat egy olyan megromlott szellem
 5937   II,   XXIX|                      okosabban…. E férfi, kit fiamnak törvényes gyámul rendelek:
 5938    I,      X|                     képpel ültek asztalhoz, a fiatalabbak civakodva, irigykedve a
 5939   II,    XXI|                tekintett, húsz évvel látszott fiatalabbnak; arca ragyogott azon gondolattól,
 5940   II,    XIX|                      születni; ezeket az apró fiatalembereket már előre leli a hideg,
 5941   II,    XIV|                  becsületes, munkatudó, józan fiatalembert is szemelt ki számára, kinek
 5942    I,     IV|                    igényt képezhet arra, hogy fiatalnak tartassék.)~ ~Itt történtek
 5943   II,  XVIII|                     nagyon jó. Meghalt régen, fiatalon. És az nagyon szeretett
 5944    I,     VI|             biztosítják számára, mely az örök fiatalságé. Emellett ő minden szerepében
 5945    I,     Sz|                   szerencsétlenség~ ~marjul – ficamodik, bicsaklik~ ~mart – part~ ~
 5946    I,   VIII|                gondolatban, hogy őket eredeti fickóknak tartsák, s ennek kiérdemlésére
 5947   II,   XVII|                gratulációk az ismerős eredeti fickóktul, ki versben, ki prózában.~ ~
 5948    I,     IV|                      Hah! – dühösen kiálték a fickóra – Monsieur, mint nevez ön
 5949    I,    XII|                   jeles komédiát kell ezzel a fickóval játszani, ki vakmerészkedik
 5950    I,   VIII|                      meg a pipámat.~ ~– Ott a fidibusz mellette, gyújtson rá maga;
 5951    I,      I|                       egymástul lopni, s ez a figura neveztetik plágiumnak.~ ~
 5952   II,     XV|                     el ne nevesse magát saját figurája felett! – Hogy fognak majd
 5953   II,    XIV|                   Lehet-e ennél nevetségesebb figurát elképzelni? Mindig azt hiszi,
 5954    I,     XI|             gondolatok mögé lát, ki mindenütt figyel, ki semmit el nem néz, ki
 5955   II,   XXVI|                       személye iránti különös figyelemnek tulajdonítva azt, miszerint
 5956   II,   XVII|                      egyike a legfontosabb és figyelemre méltóbb tüneményeknek a
 5957   II,  XXVII|                      őt beszélni hallja, hogy figyelhetne édes gagyogásira, hogy mondhatna
 5958    I,   XIII|                      Pozsony. Az ellenpártiak figyelme a főlovászmester felügyelete
 5959   II,   XXVI|                     hogy gyilkos. Ajánlom ezt figyelmedbe. Hahaha.~ ~Abellino minderre
 5960   II,     XV|                     ott az éjjel.~ ~Valamivel figyelmesebb szemlélő, mint ő, észrevette
 5961    I,    VII|                     Rudolf csak ekkor tekinte figyelmesebben a „kis unokalyány” arcára,
 5962    I,   VIII|                 hevességet férfiasságnak és a figyelmetlenséget komolyságnak; ilyenformán
 5963   II,    XXI|                      csézában rejtőzködik. Ha figyelmezne rá valaki, észrevehetné,
 5964   II,    XIX|                       tudnék úgy az emberekre figyelmezni, de én le nem tudnék egy
 5965    I,     II|              kínálkozók arra, hogy egy ügyes, figyelmező ember a többiek szenvedélyeit,
 5966    I,     IX|                       az egyhangú mulatság, a figyelmezők pedig éppen boszonkodnak.
 5967   II,    XXI|                    mocsár felé ne tévedjenek, figyelmeztesd őket, ott könnyen oda lehet
 5968    I,     IX|                   nézett ide bizonyosan, hogy figyelmeztessen bennünket, hogy nemsokára
 5969   II,    XVI|                  kapott sebében. Felüdültével figyelmeztetést kapott jóakaróitól, hogy
 5970   II,    XIX|                       követeli, hogy mindenki figyelmezzen rá, kérdést csak azért intéz
 5971    I,    VII|                   tudta megmondani. Kikerülte figyelmüket, s helyette másokat írtak
 5972   II,   XVII|                   nincs; csupán arra kívánjuk figyelmünket vetni, vajon a hazánkban
 5973    I,    XII|                  hölgyek szívdobogva, remegve figyeltek e csendre, melyben annyi
 5974   II,    XXV|                  Caligula, egy Néró valóságos filantróp!~ ~– Dehát meddig fog e
 5975    I,    XII|                jöhetett, mert hiszen a jámbor filisztereket ismerjük már, mikor úrnapi
 5976    I,      X|                     ön egy otromba, rászedett filkó, akiről csodálom, hogy valamelyik
 5977   II,   XXIV|                  találta, hogy míg közügyekre filléreket sem akart áldozni a vagyonos
 5978   II,   XXXI|                  tárgyat. Ne legyen annak egy fillérnyi becse is, mert ha valami
 5979    I,    III|                 melynek hat oszlopára egy-egy filozóf neve van bevésve, köztük
 5980   II,     XV|                        felvilágosult szellem, filozófasszonyok, kik naplót írnak minden
 5981    I,   XIII|            észrevételre jónak látta Jancsi úr filozófus válasszal felelni.~ ~– Barátom,
 5982    I,   XIII|                    arccal tudtul adák. A nagy filozófusi férfiú hidegvérrel szürcsölé
 5983    I,     VI|                   volt, hirtelen kikapott egy finálét, s azt énekelte el Zelmira
 5984    I,     II|                     valamelyik külvárosban, s finánctudományát még csak a picpus-i * kollégium
 5985    I,   VIII|                     síkra, egy-kettő kevélyen fincoltatja a lovát, nagyokat kongatnak
 5986   II,   XXIV|                      kállai kettőst, melyre a finnyásabb delnők mindjárt elvonultak
 5987    I,     II|                   fehérek, kezei is különösen finomak és simák, mint szokott rendesen
 5988    I,     IV|              asszonyok?~ ~– Sőt igen, mert az finommá teszi a bőrt és érzékennyé
 5989    I,     IX|                   marad, ha vajon a rouerie * finomságai, a szaloni ügyesség, a klubok
 5990   II,    XXI|                példány volt, akkora, mint egy fiókfarkas, csakhogy jóval hosszabb;
 5991    I,    XII|                  mester vissza sem tevé többé fiókjába az asztalon hagyott pénzt,
 5992    I,     VI|                   ásítani fog a legcsendesebb fioritúrák alatt.~ ~A fiatal óriások
 5993   II,   XXIX|                       kertészei, kiknek firól fira kötelességük leend ezért
 5994   II,     XV|                   szeretnek ideális dolgokrul firkálni, de azért ők is csak azt
 5995    I,   XIII|                     sok szép papiros tele van firkálva.~ ~– Ész nélkül beszél kend! –
 5996   II,     XX|                    így nem az agarak, hanem a firkászok kedvéért egyesültünk!”)
 5997    I,    XII|                      s akármely követelés éri firmánkat, egymás helyett tartozunk
 5998   II,   XXIX|                     kastély kertészei, kiknek firól fira kötelességük leend
 5999   II,   XVII|                   kastélyban ne vegyenek.~ ~A fiskálisnak három napi határidő engedtetett,
 6000    I,   XIII|                     töltse, ha egyebet nem, a fiskálisomat. Megértette az úr?~ ~A fiskális
 6001    I,   XIII|                      volt észrevehető, mely a fiskálison kívül bizonyosan más akárkit
 6002   II,   XVII|                   említők, „non nascitur, sed fit” (nem születés által lesz
 6003    I,   XIII|                       üres léhaságok, oktalan fitogtatás s ízetlen mulatságokban;
 6004   II,    Meg|                      kék szem, nevető száj és fitos orr, rózsaszín lüktető cimpákkal.
 6005    I,   VIII|                       melyekről hosszú bojtok fityegnek alá, széles derékszíjának
 6006    I,      V|                        elkövetkezik a kritika fitymálása, a közönség hidegsége, a
 6007    I,   VIII|             grófkisasszony is beleszerethet a fiúba, s milyen jó tréfa lesz
 6008   II,   XXXI|                       ragadtatva.~ ~Mi lesz e fiúból, hogyha felnő!…~ ~ ~ ~Azon
 6009   II,    XIX|                     Most jön a sor az eredeti fiúkra.~ ~– Óh, már ezeket jobban
 6010   II,   XXXI|                    maga után egy reményteljes fiúmagzatot hagyva, aki akkor született,
 6011    I,      X|                   leánygyermekkel, mint három fiúval. Én bizony nem tagadnám
 6012    I,      I|                 nagyapád sem evett, hanem még fizessek is érte.~ ~A tréfán volt
 6013    I,     II|           miajorátusát megnyeri, hatszázezret fizessen vissza.~ ~– Fi donc! * –
 6014    I,   XIII|                       eleve, nem éppen gazdag fizetéséből élve évrül évre, teljes
 6015   II,   XXIX|                    földi birtokaimat kezelik, fizetéseikben maradjanak, s ha elnyomorodnának,
 6016   II,   XXIX|             bocsáttatniok is, ne veszítsék el fizetéseiket.~ ~…Ami rendelkezhető vagyonom
 6017    I,      X|                 próbákon sohasem jelenik meg, fizetésének fele büntetésbe megy el.~ ~
 6018    I,   XIII|                      s alapítványt tett a pap fizetésére. Sőt buzgalma még annyira
 6019    I,      X|                       az igazgató jónak látta fizetését tetemesen megjavítani; amit
 6020    I,      X|                    többiek megtudják, s ők is fizetésjavítást követeljenek. Mayer úr ezt
 6021    I,   XIII|                       elnézi, ha lopják, csak fizetésnagyobbításért ne folyamodjanak tisztviselői,
 6022    I,      V|              énekesszínházhoz háromezer rubel fizetéssel szerződtesse.~ ~Nemsokára
 6023   II,   XXXI|                      kitagadni.~ ~– Esztendei fizetést rendelt neki; hiába, félt,
 6024    I,   XIII|                      nábobnak elve az, hogy a fizetéstől irtózik; inkább ajándékoz,
 6025    I,   VIII|                    szabad megzálogolni, hanem fizeti a kárt, aki rosszul vigyázott
 6026    I,    III|                   becsülnek, fáradságomat jól fizetik, az ember megszereti itt
 6027    I,   VIII|                        amióta kamatjaikat nem fizetjük, iszonyú összegre kezdenek
 6028    I,   XIII|                 bányákat? Hát ha csillagokkal fizetne! Maradjunk a réginél. Mi
 6029    I,     XI|                       Fanny munkáját igen jól fizették; aminek titkául el kell
 6030    I,     IV|                      vagyunk és ő színész, mi fizetünk és ő játszik; ha tetszik