bold = Main text
      Kötet, Fezejetgrey = Comment text
 6031    I,    VII|                 arcából azt olvashatná le egy fiziognóm, hogy ezek valaha keserű
 6032    I,    VII|                   asszonyságok készen tartott flakonokkal, hogy ha szükség lenne elájulásra;
 6033    I,      I|                   másik pedig az ágy végéhez, flanelldarabbal dörzsölve lábait. Gyárfás,
 6034   II,     XV|               kapaszkodott fel a bakra, onnan flegmatice nézett vissza urára.~ ~–
 6035    I,      I|                    azzal szépen odatartá nagy flegmával a gyertyát az eresz alatti
 6036   II,     XV|                      vettem észre.~ ~– Ah, ez flibusterie! * – kiált elbízott indignációval
 6037   II,  XVIII|                      rettenetes sok oka lenne Flórával pörölni, zúgolódni, gáncsot
 6038   II,   XXXI|                   komikus alaknak tartja, s a főbb körökben csak azért is szívesen
 6039    I,      I|                       azonban mi nem félünk a főbelövethetéstől, nézzük meg, ki van ottan.~ ~
 6040   II,  XXIII|                        amitől rettegek, akkor főbelőhetem magamat. Nekem mindenáron
 6041   II,   XXIV|            bandériumai jelszavas zászlóikkal, főbíróktól vezetve, a tizenkét nemes
 6042    I,      I|                    kétfelől nagy csomó kifelé fodorított liffleffegő hajerdő bokrosodik
 6043   II,  XVIII|                       a bokáig érő salavári * fodrai az illedelmen túl el ne
 6044    I,      X|                   szabók, vargák, piperészek, fodrászok, selyemkereskedők és virágárusok,
 6045    I,      X|                     Még most kurta viganót és fodros nadrágocskát viselt, s tömött
 6046    I,    VII|                     széles csipkekarmantyúval fodrozva.~ ~A körülállók egy percre
 6047   II,    XXI|                     fejét fényes fekete kalap födé, mely alul két hosszú tömött
 6048    I,      X|                    megparancsolván, hogy azon födél alá ne merészeljen lépni,
 6049    I,    XII|                      pisztoly pisztoly ellen, födetlen mellel egy arasznyira a
 6050    I,     II|                      az egész utat a harmadik födözeten tölté, de én azért jól tudom,
 6051   II,   XXIX|                        hogy az a hon, melynek földében őseim nyugszanak, s melyben
 6052    I,     IX|                      hazát, melyben napi járó földeknek voltak birtokosi: idegen,
 6053   II,  XXVII|                áldomást ittak a szép Hunnia * földén.~ ~Legyen Zoltán. Kárpáthy
 6054    I,    VII|                    Ulyssest követte Hellasz * földére, s harcolt vele együtt bátran
 6055    I,   XIII|                  felkelt róla, s állva maradt földesura előtt.~ ~Sajátságos három
 6056    I,   XIII|                       később a lakodalmad, új földesurad úzusba * hozhatná a jus
 6057    I,      X|                     kisegíteni zavarából?~ ~A földesurakkali ismeretség pedig sokba kerül,
 6058    I,   XIII|                    egybegyűlt parasztság várt földesurára.~ ~Máskor Jancsi urat, mikor
 6059    I,   VIII|                   nemes Kiss Mihály nádudvari földesurat, ki mint „eredeti fickó”
 6060   II,    Meg|                   szép Jenny férjhez ment egy földesúrhoz, s példás életű tekintetes
 6061   II,    Meg|                     mesének az alapja való, a földje termőföld, az ege igazi
 6062    I,     II|                      csak két osztályból áll, földmívelő és prókátor; ott ugyan némely
 6063    I,     IX|                       német polgárság volt.~ ~Földmívelőnek elég jó volt a paraszt,
 6064    I,    XII|                       még két ártatlan embert földönfutóvá tenni, hanem legyenek önök
 6065    I,     Sz|                  miatt kénköves, tüzes eső és földrengés által pusztultak el~ ~sonica –
 6066    I,     VI|                        embereit jól elrendezé földszinten és karzatokon; most az előőrsöket
 6067    I,     IV|                      tehet; egy kalap, mely a földszintre esik, egy ember, aki a pianisszimóban
 6068   II,    Meg|                       egy akkordot meghall, s fölébredtében az egész szimfóniát kifundálja
 6069    I,    VII|                képeket álmodott, pedig reggel fölébredve, elixírral tölt csészéjét
 6070    I,      V|                          e néhány szó engemet fölemel. E névtelen írás nagyobb
 6071   II,     XV|                    szegletébe dugva, dúdolva, fölemelt fővel, mint akinek semmi
 6072   II,     Sz|                         itt: felsőbbrendűség, fölény~ ~ ~ ~tikgömb – tojás~ ~
 6073   II,     Sz|                       de mieux – jobb híján~ ~fölequipíroz – felszerel, ellát~ ~feuilletonista –
 6074   II,     XV|                úgyhogy amint Mayerné teljesen fölequipírozva * magát, a tükörbe tekintett,
 6075   II, XXVIII|                      s amint egy dobogó hídra fölérnek, megpillantja a jövevény,
 6076    I,     XI|                    titokban akar maradni.~ ~E fölfedezés az első percben nagyon megrettenté
 6077   II,   XXVI|                             XXVI. Kellemetlen fölfedezések~ ~Néhány hónapig nem látjuk
 6078    I,    XII|                            Köszönöm.~ ~Menten följegyzé azt tárcájába; pedig fölösleges
 6079    I,   XIII|            aranyserleget, melyet az asztalról fölkapott.~ ~Ezalatt szinte az ajtóig
 6080    I,     IX|               sercegését meg lehet hallani.~ ~Fölkel azonban egy hosszadalmasságáról
 6081   II,   XXII|                    magamhoz jöttem. Nemsokára fölkelhetek. Nem haragszik ön meg, ha
 6082    I,    VII|               elhatározá magát, hogy helyéből fölkeljen, mintha egy gőzgépet kellene
 6083    I,     IX|                 Nézzétek csak, most ketten is fölkeltek, hogy odamenjenek hozzá!
 6084    I,    VII|                     nem tetszett a bankárnak. Fölkeresé személyesen Kárpáthyt, és
 6085   II,  XVIII|                 hozzáérnek, míg ő szíveskedik fölkeresni még a legtávolabb rejtezkedőket
 6086    I,     XI|                      nem vigyázott magára. Mi fölkeressük, fölszaglásztatjuk, hol
 6087   II,    XXV|               Kárpáthy a kerítésen áttekintve fölkiált:~ ~– Nini, ezek Szentirmayék
 6088    I,     VI|            oroszlánbarlangba elmondva erélyes föllépését Oignon ellenében, mely hősi
 6089    I,      X|                      okokat, melyek engemet e föllépésre kényszerítettek. – Ajánlatom
 6090    I,      V|                       kegyeskedik elengedni a föllépést, s magára vállalandja, hogy
 6091    I,      V|                  félni fog e napon a végzetes föllépéstől.~ ~Jozefine arca kigyulladt,
 6092    I,     VI|                        ellenében határozottan föllépni.~ ~Az első felvonás ezalatt
 6093    I,      V|                  lepje meg azon hír, hogy mai fölléptére bizonyos emberek, kiknek
 6094    I,      V|                      előtt egy hangversenyben fölléptetni, melyben mindenkit bámulatra
 6095   II,    XXV|                 nehezebben nyomja az!~ ~Végre fölmentek ismét a kastélyba.~ ~Fanny
 6096    I,   XIII|                     meg is unhatja.~ ~Eközben fölöltözteté urát a bizalmas hajdú, szépen
 6097    I,     VI|                 partitúrája szövegét rendesen fölöslegesnek tartá megtanulni, s ez amint
 6098    I,     XI|                       magára. Mi fölkeressük, fölszaglásztatjuk, hol vannak ártatlan, ismeretlen
 6099   II,  XXVII|             álmodhatik boldog szerelemről – a föltámadásig… Senki sem fogja őt többé
 6100   II,  XVIII|                    adni szívében, mintha igen föltehető esetnek tartaná azt, hogy
 6101   II,    XXV|                       hall közeledni, s amint föltekint, Rudolfot látja szemközt
 6102   II,   XXIV|                      előtte áll… Végre sokára föltekinte, s akire szemei estek, az
 6103    I,    VII|                    keblére szorítva; nem mert föltekinteni.~ ~Félt, reszketett, mint
 6104    I,      X|                 századból valók, hanem annyit fölteszek egy emberről, aki algebrát
 6105    I,    VII|                    Rudolf teljesíti a fogadás föltételeit, Kárpáthy kénytelen annak
 6106    I,     XI|               incselkedéseire, s jótékonysága föltételéül szabja a feddhetlen erényt.
 6107    I,      I|                        napóleoni szimpátiákat föltételezett; ezt aztán mindjárt a chapeau
 6108    I,     IV|                  vendégszerepekre, a sikertől föltételezvén, ha vajon rendes tagnak
 6109   II,    XXI|                       nehéz szempilláiknak, e föltételökben erősen akadályozva voltak
 6110   II,    XXV|                 közöttünk vége a harcnak?~ ~– Föltétlen meghódolás – szólt Flóra
 6111    I,    VII|                 különc. Ez alig valószínű; de föltéve, hogy megtörténhetnék, képzelhető-e
 6112   II,    XIX|                   alaktalanságaikkal, kalapja föltevésével angolt, spanyolt, franciát
 6113    I,    VII|                    csak róla beszél. Szépsége fölülmúl minden eddig látottat, sajátságai
 6114    I,      I|                       gazdag örökséget menten fölvegye.~ ~– Ma foi, * semmi egyéb
 6115   II,    XXI|                   Kárpáthy-kastélyt egyszerre fölveré; jövő-menő léptek, ismerős
 6116   II,    XXI|              ostorkongatások, nyerítő paripák fölverték volna még a hétalvót is
 6117    I,    VII|                       ellövi ötven lépésről a fölvetett tallért.~ ~E fogadás tehát
 6118    I,     VI|                      színpad hátteréből magas fönséges alak lépett elő. – Arca,
 6119    I,     IV|                      közbe István –, csak nem fördik tán tejben, mint az asszonyok?~ ~–
 6120   II,   XXVI|                      Ezalatt éppen vége van a fördői szezonnak, a főuraságok
 6121   II,   XVII|                       s a régi múzeum alakult fördőteremmé.~ ~A nagy ivószobábul kihordatott
 6122    I,   XIII|                     Ész nélkül beszél kend! – förmedt rá Jancsi úr.~ ~– Hiszen
 6123   II,     XV|                           Pfuj! pfuj! Utálat, förtelem!… Ilyen az élet!…~ ~Vajon
 6124    I,   XIII|                    Kárpáthy Boldizsár iszonyú fösvény volt, sohasem költött sem
 6125   II, XXVIII|                       Az ifjú kézműves levevé fövegét, s áhitattal, tisztelettel,
 6126   II,   XXIV|                       daliától, ő maga levett föveggel ült a nyitott hintóban,
 6127    I,   XIII|                   bele egy megbukott takácsot főfelügyelőnek, aki aztán olyan kék szöveteket
 6128   II,     Sz|                   szuperintendencia – egyházi főfelügyelőség~ ~szupremácia – itt: felsőbbrendűség,
 6129    I,     XI|                oszloppal szemben.~ ~Ah! Tehát főfő úr ő is. Egyike a haza atyjainak,
 6130   II,   XVII|                  nyelvén, s legalább annyit a főfőkereskedő is megtanult, hogy Kárpáthy
 6131    I,     II|                     ön fel lenne oldva terhes fogadása alól, nyakát szeghetné,
 6132    I,    III|                    gyalog utazva be kölcsönös fogadásból, nélkülözésekbeni versenyzés
 6133    I,   VIII|                     az úri sereg között élénk fogadások kezdtek szö vődni, mégpedig
 6134    I,     XI|                   előlegezem én, arámnak tett fogadásomnál fogva. Nem adom ingyen,
 6135    I,      I|                    kacaj újra kitört e bolond fogadásra.~ ~– Ah, ce drőle de cigány! * –
 6136    I,    VII|                     ki örül, hogy egy halálos fogadástól egy szerető szív vesztével
 6137   II,    XIX|                   hideg, visszautasító arccal fogadd. Ezért, hátad mögött gorombának,
 6138   II,     XV|                  vegyem elő a kapitálisaimat, fogadjak magamnak külön szállást,
 6139   II,   XVII|                      legnagyobb illendőséggel fogadják az úrhölgyet, és maguknak
 6140   II,  XVIII|                   mintha valakit nagy örömmel fogadna s rá egy pillanat múlva
 6141    I,    VII|                       s szükségből el kellett fogadnia a nagylelkűséget.~ ~E fogadás
 6142    I,    VII|                melynek ő kegyura, hogy minden fogadóról szedjék le a címert, s azok
 6143    I,   XIII|                      bárányok közül! Nem a te fogadra szántam. No leányom. válassz
 6144    I,     IV|                     tehet. Rajta lesz, hogy a fogadtatás hideg legyen, kieszközli,
 6145   II,    XIV|                hasonló mulatságos olvasmányok fogadtatnak, hogy a költő sokkal háladatosabb
 6146   II,    Veg|                 miknek megrovását köszönettel fogadva, iparkodtam e második kiadásban
 6147   II,     XV|                        De fázol, én hallom, a fogaid is vacognak bele. Várj,
 6148   II,  XVIII|                       hamis arcszínnel, hamis fogakkal és hamis szemekkel, viseletében
 6149    I,    VII|                férfinak nem volt róla egyenlő fogalma, és ha egy társaságban vannak
 6150   II,    XXI|                rókaharapásról igen sajátságos fogalmaik vannak a kutyáknak, azt
 6151    I,    VII|                          Csupán csak az afgán fogalmakat kell tehát ismernünk.~ ~
 6152    I,     XI|                 értitek ti e gyönyört köznapi fogalmakkal bajlódó emberek, kik megszerettek
 6153   II,     XV|                   Legalább legyen róla valami fogalmatok, minő látkör alatt vesznek
 6154   II,    XIV|                       magát?~ ~A terv jó volt fogalmazva.~ ~Boltay még aznap kiszekerezett
 6155   II,   XXIV|                       azt kissé nagyon keleti fogalomnak találta, hogy míg közügyekre
 6156   II,   XXII|                      mik az őrült égő agyában fogamzanak, vagy amiket a csöndes,
 6157    I,   XIII|                     fentebbi verseknek valami foganatja lehessen az égben.~ ~Jancsi
 6158    I,      X|                   folyamodni, hogy kérelmemet foganatosítsam, és ez önre nézve sok kellemetlenségnek
 6159    I,   XIII|                   lyuk igen célszerűen rá van fogantatva a pantalló legfelső gombjára,
 6160   II,     XX|                     két álló bakkal és kettős fogantyúkkal, oldalt egymás vállára boruló
 6161    I,      I|               nyoszolya, a másikban pedig egy fogas. Az ember válogathatott,
 6162   II,     XV|                   illetné semmi.~ ~Ez együgyű fogásokkal elérte azt, hogy Fanny számtalanszor
 6163    I,      I|                     nyoszolyában, hálhatott a fogason.~ ~A hajdúk azonban lepakolván
 6164    I,      I|                 lépjek.~ ~– No hát akkor csak fogassa az úr a lovát a szekere
 6165   II,   XVII|               agaraival legtöbb, legmerészebb fogást tett, arany és gyönggyel
 6166    I,      I|                 szerecsennel, s két sor fehér fogát a kocsmárosra villantva,
 6167    I,     IX|                   egymás után érkeznek pompás fogataikon, kócsagos kalpagokkal, prémes,
 6168    I,    VII|                   utána érkezett a visszatért fogattal, s inasai ugrottak szolgálatára,
 6169    I,   VIII|                     birkózásnak ered a háziúr fogdmegeivel, s úgy kell lekötözni az
 6170    I,   XIII|                      hulladékai azonban annál fogékonyabb földre találtak Petike lelkében.
 6171   II,   XVII|                    bizarr eszméi dacára annyi fogékonyság van minden jó iránt, hogy
 6172   II,     XX|                       elmondá, hogy ő meg nem foghatja, hogy csepp étvágya sincs.~ ~
 6173   II,  XVIII|                      rebegett, mintha meg nem foghatná, mivel adott okot e rendkívüli
 6174   II,   XXXI|                 allegrón, * melynek szövege: „Fogj nosza kulacsot!” Két cigánybandának
 6175    I,      I|                      szókat makogott.~ ~– No, fogjad a száz forintot – szólt
 6176    I,   VIII|                     aratáshoz, kaszáláshoz ne fogjanak; lábán maradt minden termése.
 6177    I,     IV|                      Tehát még itt is üldözni fogjuk-e azt, ami a miénk?~ ~Abellino
 6178   II,    XIX|                      fogják nevezni.)~ ~Tehát fogjunk hozzá a nemes rágalomhoz.~ ~
 6179    I,    VII|                     és nőül veszlek, szeretni foglak, míg meg nem halok. A delnő
 6180    I,   XIII|                  János tiszttartó számadásait foglalá magában, s elkezde benne
 6181    I,      I|                     végén három tábori széken foglalának helyet a kedvenc személyek:
 6182    I,     IX|              csodabizalommal léptek elő, tért foglalandók a műveltség országában a
 6183    I,   VIII|                      neki menni, mert különös foglalatossága van velük: ez a különös
 6184   II,    XIX|                  gyakorolná a betűvetés nemes foglalatosságát a magyar Helikon.~ ~– Most
 6185    I,     VI|                       észrevétetni, hogy most foglalatosságban járnak; ha kettő összetalálkozik,
 6186   II,    XIX|                  bizonyosan mind nemigen szép foglalatosságok, ez nemtelen rágalom; de
 6187    I,     II|                        hogy sokkal hasznosabb foglalatosságot is lehet egy kiköszörült
 6188    I,    III|                     tartóztatjuk önt valamely foglalatosságtól vissza?~ ~– Nem, uraim,
 6189    I,     XI|                      urak, kiknek nincs egyéb foglalatosságuk, mint hasonló felfedezések
 6190   II,   XXIX|                    azt adósság fejében le nem foglalhatja, és soha egy napot is előlegezni
 6191    I,    VII|                       varázslat és múló álmak foglalkodtaták lelkét.~ ~– Senkit se bocsássatok
 6192    I,     IV|                     melyek a magasabb köröket foglalkodtatni szokták; steeplechase-ek *
 6193    I,   VIII|             meglátszik, hogy fontos hivatalos foglalkozásban jár, és hogy még ma pálinkát
 6194   II,  XVIII|                      bátrak valánk önt becses foglalkozásiban háborítni (mivel tudnál
 6195   II,   XXIV|                      megengedve.~ ~E kellemes foglalkozásnál hogyne jutott volna Rudolfnak
 6196   II,   XXXI|                   Flóra ilyenkor rendesen oly foglalkozásokat talált ki Teréz számára,
 6197    I,      X|                       engem. Szerezz magadnak foglalkozást, szoktasd gyermekeidet munkához!
 6198   II,     XX|                     melyek betegek ápolásával foglalkoznak, és mások, melyek a juhokat
 6199   II,  XVIII|                    háborítni (mivel tudnál te foglalkozni?); mert ámbár nekünk be
 6200    I,     Sz|                 koponyatannal, kraniológiával foglalkozó~ ~kurzus – itt: tőzsdei
 6201    I,    III|                      miszerint az irodalommal foglalkozók a nemzet páriáinak tartatnak;
 6202    I,     II|                     olyan embereké, kik sokat foglalkoztak édes tészták gyúrásával.~ ~
 6203    I,     IV|                       mindenkit ez egy kérdés foglalkoztat, alig bírja a közérdeket
 6204    I,     II|                    életbiztosító intézetekkel foglalkozunk, megszokott dolog az valakinek
 6205    I,    XII|                   ablakban ültek kézimunkával foglalkozva, szótlanul, mint egy idő
 6206    I,    XII|                 valahol egy polgárlyánról, ki foglalót vett fel erényei árában
 6207    I,    XII|                      helyre küldje el a benne foglaltakat.~ ~Azzal felült a hintóba,
 6208    I,     Sz|                  épületben; főleg a politikai foglyokat és a sajtóvétség miatt elítélteket
 6209   II,  XXIII|               készítésében.~ ~– De azt mégsem fognák megengedni, hogy egy nyomorult
 6210   II,  XVIII|                     bemutatások nagyon sokáig fognának tartani, s ehelyett azt
 6211    I,     VI|                  szólt Rudolf –, mintha ma ti fognátok debütírozni, * nem azok
 6212    I,   XIII|                fejével.~ ~– Az úrral is kezet fognék immár, miután benne vagyok
 6213    I,    VII|                        azzal a fal párkányába fogózva lassankint lebocsátkozik;
 6214    I,     II|                        ezáltal is elevenedik, fogsorai épek és fehérek, kezei is
 6215   II,    XVI|                       segédek ezzel Abellinót fogták körül, rábeszélve, hogy
 6216    I,    VII|                     de a másik világon a nagy fogú Talihaméha tüzes fűrészekkel
 6217    I,   XIII|                       is itt hagyjuk e földön fogunkat,~ ~ ~ ~Fogja ott pártunkat.”~ ~ ~„
 6218   II,    XIV|                        furfangos lény, ki nem fogy ki a leleményességből, kinek
 6219    I,      X|                       virágárusok, és segítik fogyasztani a családfő ebédjét.~ ~Emellett
 6220    I,      X|                       ami legolcsóbb kávéházi fogyasztás, az asszonyság bízta a pesztonkára
 6221    I,      V|                     melyik világrész tengerén fogyasztó a rumot, neje még csak annyira
 6222    I,     II|                    hanem annál több kukoricát fogyasztottak, ami akkor még drágább volt,
 6223   II,    XIV|                      jössz, semmiben sem lesz fogyatkozásod. No! Vagy jobban szereted,
 6224   II,    XXI|                   vevé észre, hogy a távolság fogyni kezd, oly gyorsan iramodott
 6225    I,   XIII|                      a kár haszonba ment.~ ~– Fogyott ellenben a bevétel a gyapjú
 6226    I,   XIII|                  összeragadt volna is, mégsem fogytak volna ki azon bohó és nevetséges
 6227    I,    VII|                 kesztyűket.~ ~Ő foglalja el a főhelyet, a színpaddal szemközt.
 6228    I,   XIII|                     akkori Szabolcs vármegyei főispánban, s mindjárt Dózsa vezér
 6229   II,  XVIII|                   teszek mindent; férjem most főispánnak neveztetett ki **megyébe,
 6230    I,      I|                       hagyott hátra, kik mind főispánok, zászlós uralt voltak, melynél
 6231    I,     Sz|                    hite szerint Jupitertől, a főistentől származik a villámlás és
 6232    I,      X|                     rossz leányt bele lehetne fojtani, az ember maga is beleugorhatnék!”~ ~
 6233   II,   XXXI|                valahány csapodár asszony van, fojtassék a Berettyóba, és amely iskolásleány
 6234   II,    XXV|                  könnyei kitörését erőszakkal fojtsa vissza.~ ~Rudolf elfeledé
 6235    I,    VII|                      a tűz ez oldalon el volt fojtva, s másfelől erősen oltották;
 6236   II,     XV|                      dísztelen életmód alsóbb fokát, hogy a kevésbé alacsony
 6237    I,     IV|             legelegánsabb népével tölt meg; a fokhagyma- és pálinkaillatú páholyokból
 6238    I,   XIII|                     ide az úr. Jaj be mennykő fokhagymaszagú az úr! Tartsa be a száját;
 6239    I,      X|                       leányait, az asszony új főkötőket vásált, a viseletek újra
 6240    I,      X|                       rettentő sok kalapot és főkötőt készített, másik alig győzte
 6241    I,   XIII|                     le a harminckét márványkő fokon, mely a kertbe vezetett.~ ~
 6242    I,      I|                 szépen felakasztotta szegre a fokost, fejébe nyomta báránybőr
 6243    I,     IX|                      alant, mind fent fel van fokozva, s a megelőző jegyzőkönyvek
 6244    I,      V|                velencei világ lelkesedése oly fokra nőtt a magyar művésznő iránt,
 6245    I,   XIII|                  tudja tanulni, s ki-ki told, fold hozzá, amit illendőnek talál.~ ~– „
 6246    I,   XIII|                     minekutána e mai arannyal foldozott, bársonnyal behúzott, ezüst
 6247   II,    XXV|                      nőről; ő e halványságot, főlecsüggesztést, e fátyolozott pillantást
 6248    I,     Sz|                    zenei cifrázat~ ~foliánt – fóliáns, nagy alakú, ívrét nagyságú
 6249    I,     Sz|                    ékesítés, zenei cifrázat~ ~foliánt – fóliáns, nagy alakú, ívrét
 6250    I,      I|                legelső francia auteur-ökkel * foliántokat, * s kiadtam, mintha magam
 6251    I,   XIII|                       ellenpártiak figyelme a főlovászmester felügyelete alatt, a nádor
 6252    I,     VI|                        melyben nem lehete egy foltot, egy leheletét a gyöngeségnek
 6253    I,     Sz|                    chylus – tápnedv, tejszerű folyadék, mely emésztéskor jut a
 6254    I,    VII|                      valami aranytiszta sárga folyadékot tölt belé a varázslónő,
 6255   II,    XIX|                      hölgyé, aki az értekezés folyamát viszi; ha rajtam állna,
 6256    I,   XIII|                      fizetésnagyobbításért ne folyamodjanak tisztviselői, mert azt utálja
 6257    I,      X|                 legfensőbb hatóságokhoz fogok folyamodni, hogy kérelmemet foganatosítsam,
 6258    I,   XIII|                           Azonkívül egy csomó folyamodvány és körív van még hátra.~ ~–
 6259    I,     II|                    sások közé rejtett tavakba folydogált, hol szép fehér hattyúk
 6260   II,    XVI|                         Vérnek okvetlen kelle folyni.~ ~Ha öt perc alatt meg
 6261    I,    III|                    beszéde csendes, egymásból folyó, egyik szónak nem ád sem
 6262    I,    III|                    Tudós palóc” * az egyetlen folyóirat, mely a szépirodalmat képviseli.
 6263    I,    III|                   több tudományos és irodalmi folyóiratunk keletkezett; almanachjainkat
 6264   II,     XV|                   ajtókat, a kutyák ugatnak a folyosó alatt – olyan jólesett arra
 6265    I,   XIII|            aranyrácsozatú erkély, benn hosszú folyosók, boltozatos termek, kifestve,
 6266   II,    XXX|              kastélyban, cselédek futkostak a folyosókon fel s alá. Rudolf még fel
 6267   II,     XV|                       A két hölgy künn állt a folyosón. Fanny éppen akkor jövén
 6268   II,   XVII|                   apró cellák, mik egy hosszú folyosórul nyíltak, áttörettek, s lett
 6269   II,  XVIII|                   lenni?~ ~– Elárultam magam. Folytassuk a felvett tárgyat.~ ~– Nem,
 6270    I,      X|             eltávozott tőlem, s oly életmódot folytat, mely körülbelől örök időkre
 6271    I,     Sz|                      a Boulevard des Italiens folytatása a II. és a IX. kerület határán~ ~
 6272    I,   VIII|           visszatartóztatni a nevetés további folytatásától.~ ~Végre elkövetkezék a
 6273   II,   XXIX|                    míg újra erejéhez tért, és folytathatá:~ ~– Most emlékezzünk meg
 6274    I,     IX|                      a legnagyobb zsibaj közt folytatja beszédét, anélkül, hogy
 6275   II,     XV|                       nem nevetnek? Miért nem folytatják a beszédet? Fennimor mit
 6276   II,  XVIII|                    mintha ugyanazt a beszédet folytatná, monda:~ ~– Való. És az
 6277   II,     XV|                       Másutt jár az esze, s a folytatott tárgyra hárul ingerültsége.~ ~
 6278   II,     XV|                      a beszélő, de azért csak folytatta az előadást.) Ezt érdemlettem
 6279   II,   XXXI|                  vénségére – mond Horhi Miska folytatva egy régen nyújtott beszédet. –
 6280   II,   XXIV|                 tapasztalá, hogy annak szemei folyton őrajta függnek.~ ~A szertartások
 6281    I,    VII|                   háznak, tetején a fecskendő folytonos működése mellett keresztül
 6282   II,  XVIII|               ennélfogva a társaság figyelmét folytonosan képes lekötve tartani könyöke,
 6283   II,    XXX|                  Annyi nagyságos, méltóságos, főméltóságú és excellenciás, főtisztelendő,
 6284    I,    VII|                      hosszú hajfürteit csodás fonadékokba idomítják, átnyújtja neki
 6285    I,     Sz|                       elnevezett, sűrű vékony fonalakból szőtt, nyers pamutszövet
 6286   II,    XIV|                      szép len termett, hogyan fonatja ezt a télen gyolcsnak, sávolyos *
 6287    I,      X|                   mérges volt, ahol igaztalan fondorlatokat, szembeötlő exceptívákat *
 6288   II,     Sz|                 prozopopea – szertartásosság, fondorlatosság, színpadiasság~ ~pukerli –
 6289    I,    III|                       maguktól.~ ~Ifjú magyar főnemes mind a három. Mindháromnak
 6290    I,      X|                   ottan össze, grófok, bárók, főnemesek, bankárok és más nagy urak.~ ~
 6291    I,     Sz|              teringettét!~ ~vicomte – francia főnemesi rang a báró és a gróf között~ ~
 6292   II,     XV|                    hogy tovább láthassa, mint fonja nagy gondatlanul azt a hosszú
 6293    I,    VII|                        a kötelet dereka körül fonó a delnő, s inte az ifjúnak,
 6294    I,   VIII|                      egymást a két ellenséges főnök, eldöntő viadal kezdődik
 6295   II,    XIV|                    Boccaccio Dekameronját, La Fontaine novelláit, akár De Cock
 6296    I,      V|                  koszorúit, miket isten kezei fontak körüle. Idáig fogom hallani
 6297    I,   VIII|                     téve. Ezt az ifjú leányok fonták gyászfűzekből és virágokból,
 6298    I,   XIII|                    madárlép alakú cukor miden fontja * tíz forintba került.~ ~
 6299    I,     VI|                 összetalálkozik, nagy, gondos fontossággal kérdezik egymástól: „Minden
 6300    I,     Sz|                nagyvárosok, elsősorban London főpolgármestere~ ~lorette – kéjnő, könnyűvérű
 6301   II,     XV|                      festő, mert azóta minden főrangú háznál ismerik a nevét.
 6302   II,   XVII|                       évenkint az agarászatra fordít, felét ezen vállalatoknak
 6303    I,    VII|            faggatásokkal békét!~ ~Azzal hátat fordíta a bankárnak, és elkezdett
 6304   II,   XVII|                     egy kölyökagárnak az árát fordítaná hazai literatúrára, azt
 6305    I,     XI|                    hogy olyan kevés figyelmet fordítanak rá.~ ~Testvéreiről sohasem
 6306    I,   XIII|                   címe Doktor Faust. Göthéből fordította Lokodi. Erre Göthe aligha
 6307   II,   XXIX|                       köz hazai intézményekre fordítsa, melyek nemzeti lételünk
 6308    I,   VIII|                     volt már valami szokatlan fordulata, amely más ágakat oltott
 6309    I,      I|                      megijedt, ez igen komoly fordulatot adott a tréfának.~ ~– Töltsetek
 6310    I,   XIII|                       őhozzá többet képpel se forduljanak.~ ~A tiszttartó olyan képet
 6311   II,   XXIV|                       házastársak életében is fordulnak elő, s mondhatjuk, hogy
 6312    I,     XI|                    Erre csakugyan oda kellett fordulnia, hogy meglássa, ki osztja
 6313   II,  XXIII|           lovagkorbácsával a kis groom kifelé forduló lábikráira egyet csíphetni;
 6314    I,   VIII|                  verseny, akkor már a tizedik fordulónál hajba kapott a közönség,
 6315   II,     XX|                   hogy annyi millió és millió főre terjedő osztálynak érdekeit
 6316    I,    XII|                     convenant * helyzet-e egy főrendű úrnak egy kézművessel párbajt
 6317    I,   VIII|                     apróra faragtatni, mint a forgács; a házat felgyújtani, mikor
 6318    I,      X|                 család, ha ugyan a köznyelven forgás szomorú fátumát szabad nevezetességnek
 6319   II,  XVIII|                        hogy a beszélő valamit forgat a szájában, amit restell
 6320    I,      X|                       egész törvényszéket úgy forgatja az ujján, mint a gyűrűt.~ ~
 6321    I,     XI|                      gyászt viselt, s ég felé forgatott szemeiben éppen egy könnyet
 6322    I,      I|               kelletlen lecke alatt szüntelen forgatta maga alatt a széket, előre-hátra
 6323   II,     XV|                     Hogy ugrálták körül, hogy forgatták erre-arra a dévaj leányok!
 6324    I,    III|                      egy leszakított fűszálat forgatva szájában.~ ~– Nem fognak
 6325    I,   XIII|                  szívéről abban a kétszázezer forintban, oly könnyülten sóhajta
 6326    I,   XIII|                  folyt be érte több nyolcezer forintnál. Ez hibás állapot, mert
 6327    I,      X|                       sok nélkülözésteljes év forintonkint félrerakott gyümölcsét,
 6328    I,     IV|                  milyen alkalmas emberszólási forma ez a „velem együtt”), jövendőbeli
 6329   II,     XV|                      azóta legalább háromszáz formában lefestette a képedet, el
 6330    I,   VIII|                       s ami hiányzott rajta a formából, az meg volt neki adva cifra
 6331   II,    Veg|         keresztülvitele felszabadít a művészi formák alól. A mesét illetőleg
 6332    I,    III|                 sajátságait, beletörődik azon formákba, miket elé az újabb fogalmak
 6333   II,  XXIII|                  Milyen nehéz baromból embert formálni!~ ~Abellino ezalatt sajátságos
 6334    I,    VII|                       kódexeiben nagyon kevés formaság van megalapítva a hivatalos
 6335    I,    VII|                      elválás hasonló egyszerű formaságok mellett megy végbe. Amelyik
 6336   II,     XX|                       pátosszal, s indítványa formulázására tért át.~ ~– Minélfogva
 6337   II,     XV|                       nagy halálos veszedelem forogna kérdésben, amiért sietnie
 6338    I,     XI|                     két hölgy ezalatt bosszút forralt e bánat okozója ellen, óh,
 6339   II,    XIV|                   finom összeesküvések vannak forralva, láthatlan tőrök kivetve
 6340    I,     XI|                   magában bírandja gazdagsága forrását, elenyészik a veszély, mellyel
 6341    I,     Sz|                     jóstehetséggel rendelkező forrásnimfa a római mitológiában; Numa
 6342    I,   VIII|                    fűevő állatot, midőn a vér forrni kezd, mindkettő magasan
 6343   II,    XIV|                   téged régóta igazán, híven, forróan szeret.~ ~– Tudom, Sándor
 6344   II,    XXV|                       soha oly szenvedélyesen forrók nem voltak csókjai, soha
 6345    I,      I|                        azt nem úgy híják.~ ~– Forspontot? *~ ~– Az, az, forspont!
 6346    I,      I|                   Jancsi úrnak?~ ~– Ah, c'est fort, ez erős! Hát itt oly patriarkális
 6347    I,     IV|                     drámát csinált, melyben a főszerepet Philax úr, a pudli viszi.
 6348    I,     Sz|                        A sevillai borbély női főszereplője; Rossini operájának kolozsvári
 6349    I,      V|                      maradni napjáról, mert a főszerepvivőnő aznap megbetegedett? Lehet-e
 6350    I,     II|                     ez is divatcím) magát egy fotelben hanyatt vetve; ámbár ez
 6351    I,     II|                      bútorok masszív része, a fotelek, pamlagok, író- és könyvtartó
 6352    I,     XI|                vasárnapon gyönyörűen éneklé a főtemplomban a „Stabat mater dolorosá”-
 6353    I,   XIII|                    aznap az esperes urat több főtisztviselői a Kárpáthy-család uradalmainak,
 6354    I,      X|                 hivatalt viselt; ezek most is főtörvényszéki hivatalnokok, híres jogtudósok
 6355   II,     XV|                      indítja azután gazdagabb főurainkat, a derék bankárfiúkat s
 6356   II,   XXVI|                     van a fördői szezonnak, a főuraságok mindenünnen megtértek téli
 6357    I,      X|                       az ön leánya egy gazdag főúrnak a szeretője, s ön nemcsak
 6358   II,    XIV|                      a kézműves, s rábámult a főúrra, mintha alig hihetné, hogy
 6359   II, XXVIII|                     És a kézműves nem kérdé a főúrtól: „Hát önt mi hozza e helyre
 6360    I,    III|                    nemzeti szellem, az ország fővárosában, Pesten összpontosulni fog
 6361    I,    VII|                   ugyanis alig maradt a világ fővárosaiban híres ember, ki őt rendes
 6362   II,   XVII|                nagyszerű palotát építtessen a fővárosban. Ha nem akar is benne lakni,
 6363    I,    VII|                    Alig pár hete, hogy a brit fővárosból Párizsba érkezék, itt mindenki
 6364   II,   XXVI|                       csekély lendületet ad a fővárosnak.~ ~Szentirmayék is megérkeztek,
 6365   II,   XXIV|                     örömhír villanyozta fel a fővárosunkat, mely mindenkit boldoggá
 6366   II,   XXIV|                     hogy nagysád a jövő telet fővárosunkban fogja tölteni.~ ~– Még nem
 6367    I,     Sz|                         forspont – előfogat~ ~foyer – előcsarnok~ ~francia háború –
 6368    I,     VI|                     beavatottabbjai ezalatt a foyer-ben * lengetik szárnyaikat Catalani
 6369    I,      X|                     kellett magát szoktatni a főzéshez, Mayer úrnak pedig a kozmás
 6370    I,      I|                    meg a kecsege porcogójából főzött kocsonya; sohasem élek egyébbel.~ ~–
 6371   II,     XV|                 mester vett neki; az úton így főzte ki magában a további tervet:
 6372   II,     XV|               viseltem, mikor a konyhán magam főztem, hogy legyen ezeknek a culáknak *
 6373    I,   XIII|                       nem lehete tudni, vajon frakk-e az vagy atilladolmány; elöl
 6374    I,     IV|                    elereszteni, vagy levessem frakkomat és itt hagyjam? – Az elsőbbi
 6375    I,   XIII|                  megköszönték szépen a gombos frakkot, bársonybugyogót, harisnyát
 6376    I,     VI|                     az ostromot, ki kalap, ki frakkszárny veszteséggel jutott vissza
 6377    I,     VI|                      volt a kedveskedésnek; e frakkszárnyú pillangók nagy titokban
 6378    I,     Sz|               Royalban~ ~Théâtre Français – a franciák nemzeti színháza~ ~thermopilaei
 6379    I,    VII|            nyelvünknek, kétszeres bajt okoz a franciának, ki kénytelen minden elképzelhető
 6380    I,     Sz|                      kocsikorzó~ ~Bourgogne – Franciaország egyik híres vidéke~ ~Brabant –
 6381   II,    XIX|                föltevésével angolt, spanyolt, franciát és zsidót állít elé. A legkevésbé
 6382    I,    VII|                    marad abból a nyolcvanezer frankból, mire nézve jó eleve megkérte
 6383    I,     IV|                    pénznek! Itt van ötvenezer frankod! – kiálték hirtelen kirántva
 6384    I,     II|                    megboldogult háromszázezer frankomért. De menjünk tovább. Az önre
 6385    I,     II|                           Önnek háromszázezer frankra volna szüksége – monda Mr.
 6386    I,     IX|                 köszönni is kellene neki.~ ~A fráter kezdte helyét nem találni;
 6387   II,   XXXI|                   most hallgassuk a kortyondi frátereket.~ ~Kutyfalvinál vannak.
 6388   II,   XXXI|                   kedvenc nótáit; a kortyondi frátereknek pedig átok alatt hagyta
 6389   II,     XX|                   hazafi obligát közönsége, a frázisok claqueurjei, min kacagnak
 6390   II,     XX|               viszonza, elébb végiggondolva a frázist, melyet mondani fog:~ ~–
 6391   II,   XVII|                   Varga uram, hogy még a régi freskófestményeken levő hamis isteneket és
 6392    I,   XIII|                      kerékszegeket, s Kalotai Fricin kellett a szomorú példának
 6393    I,     Sz|                     sapka – eredetileg a régi frígek (Kisázsia egyik fennsíkjának
 6394    I,    XII|                    ligetbe hajtattak; ott egy frissítőárus sátora állott. Ifjaink megállíták
 6395    I,     IV|                   pástétomhordók ne hordjanak frissítőt a karzatokon, hogy a közönség
 6396    I,   XIII|                    homlokzatán s a víz felőli fronton kariatidákra * emelt aranyrácsozatú
 6397    I,    III|                    monda Rudolf leheveredve a fűbe, míg Miklós az emlék feliratait
 6398    I,     Sz|                     kodicillus – végrendelet (függeléke)~ ~kolonizál – itt: telepít~ ~
 6399    I,   VIII|                       hosszú sorral a falakra függesztve az ország és város celebritásai
 6400   II,   XXIV|                   annak szemei folyton őrajta függnek.~ ~A szertartások bevégeztével
 6401    I,    VII|               porszemekké válnak, minők itt a függönyök közt besütő napsugárban
 6402   II,  XXIII|                      s az ablakok mind kettős függönyökkel vannak takarva.~ ~Künn az
 6403    I,   XIII|                       csengett egyre. Hátul a függönyös peristylben harcias ének
 6404   II,    XXV|                     Midőn zokogva az ő keblén függött.~ ~Már most akármilyen hosszú
 6405    I,     Sz|              nyugtalanít~ ~amerikai lánchíd – függőhíd, melynél drótkötél kábelek
 6406    I,   VIII|                tartsák, s ennek kiérdemlésére fül nem hallott, szem nem látott
 6407   II,    XXV|                  azokat az égető könnyeket, s fülében, lelkében hangzottak a szavak,
 6408    I,    XII|                       Konrád szemrehányásait, füléből lassú cseppekkel kezde szivárogni
 6409    I,      I|                       orra van, csinos kedves fülecskéi, parányi pici lábai, furcsa
 6410    I,   XIII|              összevissza talál dícsérni Isten fülei hallatára, hogy magam is
 6411    I,   VIII|                       lövésnél elcsendesültek füleiket hegyezve figyelmesen, csak
 6412   II,  XVIII|                     directora * teleolvasta a füleimet; valójában ez a Kárpáthy-család
 6413   II,     XV|                  tovább anyád! Ne dugjátok be füleiteket finom érzelmű, előkelő hölgyek,
 6414   II,   XVII|                      ami egyébiránt szokatlan fülek előtt olyformán hangzott,
 6415    I,    VII|                     ábrázoltatik tizenkétezer fülekkel, hogy mindazon sóhajtást
 6416    I,    XII|                       az egyik kezét folyvást fülén tartva. – Az ördöngős golyó
 6417    I,   VIII|                     szűz, az osztogassa onnan füleskancsókkal a bort!~ ~– Parancsolsz-e
 6418   II,  XXIII|                   szerecsen groom * vakarja a fülét unalmában, akinek utasításul
 6419    I,    XII|                    orvosok azt suttogák, hogy fülhártyája megrepedt, s egész életén
 6420   II,   XVII|         neveletlenséget elkövetni.~ ~Mint már fülheggyel hallottuk, a legközelebb
 6421    I,   XIII|                      úr a lyánkától.~ ~Zsuzsi fülig pirult, s eléggé érthető
 6422   II,   XXIX|                   felnyitván a sírboltot, két fülke között töressék át a közfalat,
 6423    I,   XIII|               keresztelője miatt a boglyákban fülledt a betakart repce, s attól
 6424    I,      I|                      szolgáltattak szemnek és fülnek, aminőt csak képzelni lehet.~ ~
 6425    I,     II|                    híre sincs már, helyette a fültől az orr felé induló vajas
 6426   II,    XXI|                      tapasztalataiból s nyári fürdések után ismert mint jó mély
 6427   II,     Sz|                      meglátta a nimfák között fürdő Artemiszt, ez őt szarvassá
 6428    I,     IV|                 időben folyvást marhahúslében fürdött, hogy érző inai felfrissüljenek,
 6429    I,     Sz|                Homburg – játékbarlangjáról és fürdőjéről híres üdülőhely Németországban;
 6430    I,     IV|         szabadságidejére, mert férje beteg, s fürdőkre kell vele menni. No már
 6431    I,      I|                     érte tagjának; homburgi * fürdőn egy ülő helyemben elvesztettem
 6432   II,   XVII|                      részint befalaztattak, a fürdőszobából télikert lett, s a vízvezető
 6433    I,   VIII|                  hátrább a boros társzekerek, fürge hajadonok ültek minden hordón.~ ~
 6434    I,     XI|                       volt egy kis, alacsony, fürgenc emberke, kit közönségesen
 6435   II,     XX|                      új gazdája tejben-vajban füröszti is, nem találja kedvét,
 6436    I,      V|                      raktak, őt a napsugárban fürösztötték, s diadala tökéletesebb
 6437    I,     Sz|                    ostobaság~ ~billeng – itt: fürt~ ~bonc – buddhista pap vagy
 6438   II,     XV|                  engedve aláomlani az angolos fürtöket márványsima vállaira s elragadó
 6439    I,     VI|                   haja félig lebontva omlatag fürtökké szoríttatik össze a keresztülfont
 6440   II,     Sz|                  trópusi eredetű, sötétvörös, fürtös virágú dísznövény~ ~amerikai
 6441    I,    VII|                       tűnik szemei elé ez ősz fürtöt látva – s aztán egy gyöngéd
 6442    I,    VII|                   omló zsarátnakzápor s fojtó füstfelleg közepett történik. Az emberek
 6443   II,     XV|              szalonnázott, elgyűrvén jó darab füstölt paprikás szalonnát, s bevágott
 6444   II,   XXXI|                 odavetődött közéjök, kecsesen füstölve a fehér papírszivarral,
 6445    I,    VII|                 megdöbbent nép roppant fekete füstoszlopot látott az égre gomolygani,
 6446   II,    XXI|                     ellátni, egyetlen ismerős füttyentésre hogy válnak külön egyes
 6447    I,    XII|                   azzal a leírhatlan erőszakú füttyentéssel Kárpáthy füle mellett elsüvöltött,
 6448    I,    XII|                      s lovagkorbácsával egyet füttyentett, mintegy annak kifejezéseül,
 6449    I,     IV|                       ember, aki tapsokkal és füttyökkel kereskedik. Nagy tekintélyű
 6450   II,    XXI|                  tiszta hófehér agarat, s egy füttyöt vetve nekik két ujjával,
 6451    I,     IV|                     melyet már minden gamin * fütyöl. Ez a bolondos lord egyszer
 6452    I,   VIII|                       vékony fűzfavessző éles fütyölését, elkezdett ágaskodni. Két
 6453    I,    VII|                       bankárnak, és elkezdett fütyölni.~ ~Ez igen jó felelet, mikor
 6454    I,      I|                    szájába dugott botja végén fütyölt. – Engem szült ebben a barbár
 6455   II,   XXIV|                hordanak. Az ember hallja őket fütyörészni, cselédekkel pörlekedni,
 6456    I,      I|                        S ezzel pálcája sípján fütyörészve, noble nonchalance-szal *
 6457    I,     IV|                 tetszik tapsolunk, ha tetszik fütyülünk. Megfizettünk érte.~ ~–
 6458    I,   VIII|                      melyen úgy felkapálják a füvet, mintha szántva volna. Amelyik
 6459    I,   VIII|                     merészebbé tesznek minden fűevő állatot, midőn a vér forrni
 6460    I,   XIII|                     is egy sor hosszú házat a füzek aljába, s egy csomó naplopót
 6461    I,   VIII|                sallangokban, serénye tizenkét füzérbe szalagok közé fonva, nyeregtakarója
 6462    I,   VIII|                  szegfűkkel és rózsákkal ékes füzérek hosszan omlanak a legény
 6463    I,   VIII|                 mocsárban.~ ~Jelenleg éppen a füzes sziget bokrai közé vette
 6464    I,   VIII|                  gátra vonultak fel, honnan a füzest egészen be lehetett látni.~ ~
 6465    I,   VIII|                    lovag egyszerre rávágott a füzfavesszővel a lovára, s odaveté a kantárszárat.~ ~
 6466    I,      X|                     És haragszik, ellenkezik, fűhöz-fához kapkod, midőn egy tisztességes
 6467    I,     Sz|                    jókedvű, vidám~ ~fi donc – fuj~ ~fioritúra – ékesítés,
 6468   II,     XX|              kukacoktól sem, melyek a selymet fújják, kiket pedig utálok; de
 6469    I,   VIII|                   lassabban kell, a trombitát fújni pedig erősebben.~ ~A nagy
 6470    I,    XII|                      morogni.~ ~Konrád erősen fújtatva tekinte körül a szobában,
 6471   II,   XXXI|                 miránk nem hagyott semmit – a fukar, azért mi mégis meggyászoljuk.~ ~
 6472   II,     XV|              fáradságaimnak a jutalma? (Itt a fuldoklásig vitte a zokogást a beszélő,
 6473    I,   XIII|         fájdalomkiáltás volt hallható, nehéz, fuldokló, mint a szíven talált vadállaté.
 6474    I,      I|               tartották mindaddig, míg igazán fuldokolni nem kezdett, s csak akkor
 6475    I,      X|                   szerencsétlen ember zokogva fuldokolt nehány szót, hogy ő ezt
 6476   II,     XV|            vaudeville-re!~ ~Minden szó mérges fullánk, minden szó a vérig, az
 6477    I,      V|                       mely jobban fáj, mintha fullánkját érzenéd a kígyónak; én majd
 6478   II,    XIV|                   kánikulában a bivaly. Dúlt, fúlt, szörnyű dolgokra készült,
 6479   II,     XV|                    úri társaságokban lenézik, fumigálják, megvetik; míg az olyan
 6480    I,      X|                     úgy tett, mintha az orrát fúná.~ ~– Hát hol fekszik? –
 6481   II,   XXIX|                     végrendeletét olvassák –, fűnek-fának hagyományozott.”~ ~– Továbbá –
 6482    I,      X|                hagyott; ha meg volt szorulva, fűnél-fánál adósságot csinált, s arra
 6483    I,   XIII|                     van a tűzi mester is. Ott fúr-farag a fák között; azt mondja,
 6484   II,     XV|                   midőn Abellino inasa urához furakodva fülébe súgja:~ ~– Éppen
 6485   II,     XX|                 képesnek ellenfelét, hogy még furcsábbat tudjon mondani. Egypár buzgó
 6486    I,      I|                      tetszett magának. A több furcsaság között van az, hogy engem
 6487   II,   XVII|                      magasztaltatik, s örökké furcsaságokon töri a fejét, minő a jobbágyok
 6488    I,     II|                  feltalálni a tekervényest, a furcsát és a kényelmetlent.~ ~Nem
 6489    I,    VII|                    nagy fogú Talihaméha tüzes fűrészekkel osztja ezer darabra, s mindegyiknek
 6490    I,    XII|                 húzzátok olyan csúnyául azt a fűrészt!” A legények elcsodálkoztak
 6491   II,    XXI|                       ki. De hasztalan minden furfangossága, ott ismét új ellenségre
 6492   II,    XIV|                 falusi laka körül, s ezerféle furfangot gondoltak ki, hogy oda bejuthassanak;
 6493    I,    XII|                  taszigálta fűrész, mellyel a furnírozásokat volt szokás metszeni, ez
 6494   II,     XV|               művésznők szavalnak, énekelnek, furulyálnak, zongoráznak, azután zongora
 6495    I,     VI|           embergyilkoló tapsot? Én futok.~ ~– Fuss, de sípokért és druszáidért (
 6496   II,    XXV|            tartottak-e fel, hogy a halálba ne fussak, midőn ismét találkozánk?
 6497   II,   XXII|                 hagyni, hogy egy álomkép után fusson a világban, azon nagy világban,
 6498    I,    III|                    alá téve s egy leszakított fűszálat forgatva szájában.~ ~– Nem
 6499   II,     XV|                      kiknek társalgása valódi fűszere a vigalmaknak, egypár bas-bleu, *
 6500    I,   VIII|                  amint a tavasz kinyílik, s a fűszeresebb virágok merészebbé tesznek
 6501    I,     IV|                     hal meg, s azon ő magának fűszerszámos boltot nyithat, s élhet
 6502   II,   XVII|                    Midőn aztán a vidéken híre futamodék, hogy János úr megházasodott,
 6503    I,     IX|                      már előtte való nap híre futamodott, hogy ma heves vitatkozások
 6504   II,    XXI|                       egyszerre a legsebesebb futás közben meglapul, de Matyi
 6505    I,   VIII|                       az egyik elestével vagy futásával végződik. Ilyenkor már hiába
 6506    I,   VIII|                      idegen lesz mind a három futásban a győztes.~ ~A tarackokat
 6507    I,   VIII|                  tudtam. No majd a másodszori futásnál ügyelni fogok rá.~ ~– Ugyan
 6508    I,   XIII|                   előbb nyergében ülhessen, s futhasson el innen, s kezde az ajtó
 6509   II,    XXX|                 támadt a kastélyban, cselédek futkostak a folyosókon fel s alá.
 6510    I,      X|                    mellett; még őnála most is fűtöttek, pedig tavasz dereka volt.~ ~
 6511    I,   XIII|                         Fenyőerdőt ültetett a futóhomokba, mégpedig tavaszkor; őszre
 6512    I,   VIII|                   szügyén a vér. Nem üldözé a futókat, hanem ismét visszafordult,
 6513    I,   VIII|                      mellékes tárgyakról csak futólag fogunk emlékezni. Különben
 6514    I,   VIII|                 pünkösdi királynak nemcsak jó futónak, hanem jó ivónak is kellett
 6515   II,   XXIV|                      valami kellemetlen érzés futotta végig lelkét. Mindig arra
 6516   II,    XXV|                 felidézni? Nem látta ön, hogy futottam mindenütt ön elől, ahol
 6517   II,    XXI|                  lovaglása módjáról, s mint a futótűz terjed el egyszerre az egész
 6518    I,   XIII|                 trombitaszóval háromszor tust fúttak megjelenésére minden jelenlevő
 6519   II,    XXI|                       Ebből nagy baj lehet; a futtatásban könnyen kicsúszhatik a kengyel
 6520    I,   VIII|                      a környékből, s versenyt futtatnak egymással; azt is tudom,
 6521    I,   VIII|                   síkon keresztül.~ ~E volt a futtattás! A nehéz vadállat versenyt
 6522    I,   VIII|                       fáradt, sem a lovam, mi futunk, ha belehalunk is. Ugye
 6523   II,    XXI|                      észre. A paripa tajtékot fúva rohan a delnő alatt; arca
 6524   II,  XXIII|                          Kecskerey úr büszkén fúvá fel magát, mint egy béka,
 6525    I,   VIII|                     zenészek háromszoros tust fúvának, azzal az elöljáró esküdtek
 6526   II, XXVIII|                    keresztülvágott a mezőn, a fuvaros betért az útféli csárdába
 6527    I,     VI|                      a mélabús áriát csak egy fuvola, egy hegedű pizzicato *
 6528    I,     VI|                       zenéje, versenyt sírt a fuvolával, úgyhogy nem lehetett megismerni,
 6529    I,     Sz|                     számít~ ~ ~ ~oboe – oboa, fúvós hangszer~ ~obsolet institúció –
 6530   II,     XV|               ismerősét, neje kezét karja alá fűzé.~ ~– Kívánjon ön nekem szerencsét,
 6531    I,      I|                   találhatni, s a poéta olyan fűzfáról szakadt, amilyet csak a
 6532    I,   VIII|            meghallotta a nemes állat a vékony fűzfavessző éles fütyölését, elkezdett
 6533    I,   VIII|                     temető árkából egy hajlós fűzfavesszőt metszve, arról lehántá a
 6534   II,     XV|                     őhozzá ért ekkor, karjára fűzött hitvesével, s a legnyájasabb
 6535    I,   XIII|            tiszttartót Jancsi úr. – Megdűlt a gabona, a nyáron elverte a jég,
 6536   II,    XIV|                     sorra, hogy felszóratta a gabonát a szérűkön, be is mérte,
 6537    I,   XIII|                  évben tett a kakadi uradalom gabonatermelése 12 ezer köböl tiszta búzát.
 6538   II,  XXVII|                 hallja, hogy figyelhetne édes gagyogásira, hogy mondhatna neki szavakat,
 6539   II,  XXIII|                 időközönkint a majmot papiros galacsinokkal hajigálhassa.~ ~– Tehát
 6540    I,   VIII|                   oltott az elvadult kedélyek galagonyatüskéibe; kezdtek politikáról beszélni.
 6541   II,    XIX|                     csuklás az országban… *~ ~Galambcsípések!~ ~– Legfelyül áll az arisztokrata
 6542   II,    Meg|                galamboktul vettem a példát. A galambköltésnél felváltja egymást a nő és
 6543    I,   XIII|                  Horhi Miska kilopta belőle a galambokat, s két szép darab patkányt
 6544    I,    VII|                   alakítanak körüle, a kígyók galambokká, mik mindkettőjök feje fölött
 6545   II,    Meg|                bizonyosra működik.~ ~Hát én a galamboktul vettem a példát. A galambköltésnél
 6546    I,     VI|                 tudják.~ ~– Amott áll az első galéria közepén, jól kiveheted,
 6547    I,   XIII|                     van, amint hallom.~ ~– De Galíciából volt itt egy kereskedő,
 6548    I,   XIII|                      első szóval.~ ~– Mit? Én galíciai embernek, idegennek adjam
 6549    I,     VI|               megragadá a tapskereskedő magas gallérját.~ ~– A kingdom for a horse! *
 6550    I,      I|                     való.~ ~Levetve bő, kurta gallérú à la Quiroga köpönyegét, *
 6551    I,   VIII|                szekéroldal és lószerszám zöld gallyal és repülő kendővel.~ ~Így
 6552    I,     Sz|                   viharos tetszést kelt~ ~ ~ ~galvanizmus – itt: rángás, görcsös mozgás~ ~
 6553    I,    III|                 beszélő arcán.~ ~– Holttestek galvanizmusa * az egész – felelt rá hidegen
 6554    I,     VI|                   afféle kesztyűtlen hadak, a gants jaunes (sárga kesztyűk)
 6555    I,    XII|                      filiszter a maga piszkos garasaival?~ ~– Így ni. Mármost tessék
 6556    I,   VIII|                       közönség rokonszenvét a garázda Márton ellenében, s az úri
 6557    I,   VIII|                      velem, iszol, kártyázol, garázdálkodol, verekedel, megvered a férfit,
 6558    I,      I|                      ifjak XVIII. Lajos noble garde-ját * vezényelték, a katonák
 6559   II,     XV|                     bútoraimat, vitessem el a gardróbomat, és éljek nálok nélkül olyan
 6560   II,     XV|                   azonban semmiképpen meg nem gátolhatták, hogy a jeles asszonyság
 6561    I,    VII|                  férfiak, akik ezt meg tudják gátolni? – kérdé a delnő.~ ~– Mit
 6562    I,   XIII|                     volna el hagyni romlani a gátot, akkor nem vitte volna el.~ ~–
 6563    I,    VII|                    lehete látni a tüzet, mely gáttalanul harapózott szét a sűrű épülethalmaz
 6564    I,     Sz|               kimondhatatlan” nevű alsó ruha, gatya~ ~in facie loci – ott helyben~ ~
 6565    I,     II|                       valami szeretetre méltó gavallérnak képzeli?~ ~– Éppen nem.
 6566    I,     IV|                    férje mellé, a legderekabb gavallérokat visszautasította; pedig
 6567    I,    VII|                    urához, kivel négy hónapig gavallérságban versenyzett; mind e híreket
 6568    I,    VII|                       vízsugár, az alant álló gavallértól irányozva kíséri most a
 6569   II,  XVIII|              botrányai szolgáltatni fognak; a gavallérvilág szinte oly biztosan számít
 6570    I,      I|                      des créanciers, * ezek a gaz hitelezők fejökbe veszik,
 6571    I,   VIII|                korcsmárost pedig tökéle tesen gazdaggá tett azáltal, hogy minden
 6572    I,    VII|                      milyen nehéz.~ ~Nem elég gazdagnak lenni őelőtte. Chataquéla
 6573    I,     VI|                       hogy miért kell azoknak gazdagoknak lenni?~ ~– Ah, tehát azt
 6574    I,     XI|                  akkor, ha ő magában bírandja gazdagsága forrását, elenyészik a veszély,
 6575    I,     II|                uraknak oly jó rendben hagyott gazdagságaik vannak otthon, hogy ők kölcsönözhetnének
 6576   II,  XVIII|                         Férjével éktelen nagy gazdagságot és egy roppant nagy nevet
 6577    I,     XI|                    szavakon Teréz!…~ ~A leány gazdagságról ábrándozik. A gonosz megmutatta
 6578   II,    XIV|                   jövedelem ura, ön érthetlen gazdagságú úr, ön a bibliai nábob.
 6579    I,     IX|                      idegen helyekre pazarlák gazdagságukat, szellemtelen majmolásra
 6580    I,      X|                       amaz divatkereskedésből gazdagszik meg, valamennyit elveszik
 6581   II,  XXIII|                     nekem meg kell tanulnom a gazdálkodást, mint akármely más filiszternek.~ ~–
 6582    I,      I|                        hogy bort ad el, hanem gazdálkodik, s nála a csaplárság csak
 6583   II,    XXI|                       bírna, de hogy erejével gazdálkodjék, miközben szüntelen csavarogva,
 6584    I,   XIII|                      van az, mikor féltudósok gazdálkodnak; a tudomány oly méreg, amiből
 6585    I,   XIII|                        mikor tudósok kezdenek gazdálkodni – monda Jancsi úr, miután
 6586    I,   XIII|                       annak megtudása, hogyan gazdálkodtak a nábob jószágán.~ ~Péter
 6587    I,   XIII|                 felkoldulni. Valójában a régi gazdának meg voltak számlálva pillanatai.
 6588   II,    XIV|               gyermeteg tréfával hordta körül gazdaságán, kertjén, udvarán, szérűin,
 6589    I,      I|                      lesz. Beleütött az egész gazdaságba a mennydörgő ménkű!~ ~Mert
 6590    I,   XIII|                      mint a nyereség az egész gazdaságból, ez a rezultátum. *~ ~–
 6591    I,    VII|                        rögtön elkezde hasonló gazdaságot folytatni, miként a márki
 6592    I,    VII|                     most nyírják, ilyenkor jó gazdasszonynak otthon kell lenni.”~ ~Ehelyett
 6593   II,   XVII|                   emberiségi, tudományos vagy gazdászati célok előmozdítására. Kárpáthy
 6594   II,   XXIX|                       agaraimat. Ezeknek jobb gazdát, neki kedvesebb emléket
 6595    I,      X|                   rájok, hacsak a lábukra nem gázol; kik észre nem veszik, ha
 6596   II,    XIV|                  éppen a szíve kellő közepére gázolhasson. Ez jobban fog a fickónak
 6597   II,    XXI|                      sarkantyús vitézek rá ne gázoljanak.~ ~S ki lett volna most
 6598    I,     Sz|                   kéjenc~ ~rouerie – gaztett, gazság~ ~routier – utazó, utas~ ~
 6599    I,     Sz|                     ember, kéjenc~ ~rouerie – gaztett, gazság~ ~routier – utazó,
 6600   II,   XXVI|                Kecskerey barátunkat egy kissé gédelgetni, mert hisz az ügyében járt,
 6601    I,    III|               Dessewffy, Teleky Ferenc, Ráday Gedeon, Majláth, akik már nostrasok *
 6602    I,   VIII|                    keresztülpatakzása alatt a gégefő, az ádámalmacsutája meg
 6603   II,     XX|               claqueurjei, min kacagnak olyan gégeszakadtából.~ ~Azonban mindenki lehetőleg
 6604    I,    XII|                   emberbűzt érez, s lenyomott gégével dörmögé:~ ~– Elé kell híni
 6605   II,   XVII|                     azt mondaná: „alle sollen geigen”. Ilyenformán nyakra-főre
 6606    I,     Sz|                    Rossini operája 1817-ből~ ~gendarmerie – csendőrség, zsandárság~ ~
 6607    I,     IV|                      alkalmat nyújt magának a gendarmerie-vel * való megismerkedésre,
 6608   II,  XVIII|                     alatt teljes és tökéletes genealógiáját készítse el, az mind csekély
 6609    I,   VIII|             összecsókolóztunk, megcsináltuk a genealógiát, én kifizettem az ezer forintot,
 6610    I,     Sz|                    uiroga (1784–1841) spanyol generálisról elnevezett divatos köpönyeg
 6611   II,   XVII|                     tudott valamit beszélni a generózus nábob saját nyelvén, s legalább
 6612    I,      V|                ajándékoza meg; reá a művészet géniusza legforróbb ihletét lehelte,
 6613   II,   XXVI|                     gyűjteni össze válogatott gentlemanekből, olyasmit, amit most kaszálónak
 6614    I,     VI|                       ez önnek jól áll; hanem gentlemaneket nem fog senki csúffá tehetni,
 6615    I,     II|                     nálamnál sokkal gazdagabb gentlemanről, kit köznyelven ördögnek
 6616    I,     II|              narancsfák között látjuk az ifjú gentlemant, kivel már volt szerencsénk
 6617   II,  XXVII|                   orvos hideg tekintetétől, s gépileg követte őt a szomszéd terembe.~ ~–
 6618    I,     VI|                      a koszorúkat éppen akkor gereblyélte össze két színházszolga,
 6619    I,      I|                       végét keresztülhúzták a gerendán, s akkor kirúgták alóla
 6620   II,     XX|                     óriásnak nézi. Gróf Erdey Gergelynek már messziről nyújtja mosolygó
 6621    I,   XIII|                      mely e szavakra szívében gerjedt, s nem gondolt egyébre,
 6622   II,   XXXI|                 utálni a gyermeket, ha gyanút gerjeszthet ellene szívében. Nem ismerte
 6623   II,  XVIII|                      mely örökké azt a gyanút gerjeszti az emberben, hogy a beszélő
 6624    I,   XIII|                     csizmadiaárnál, s félelem gerjesztőn kétfelé van kenve; arcvonásai
 6625    I,     Sz|                   kerületben, a Boulevard St. Germain-től délre~ ~Aschenbrödel – Hamupipőke~ ~
 6626    I,   XIII|                     ott látni a vízparton agg gesztenyék árnyékában egy fekete romladékot,
 6627   II,    Meg|                      Az egyik angol beauty, * gesztenyeszín fürtökkel, porcelán zománcú
 6628    I,   XIII|                    hogy a roppant hatszázéves gesztenyét ne érjék a szelek, melynek
 6629    I,   VIII|                    Paraszt vagy, betyár vagy, gézengúz, jöttment sehonnai pimasz
 6630   II,     Sz|                    des dames – nők kísérője~ ~ghibellin – a császári hatalom híveinek
 6631   II,     XX|               pártfelek is, agár-guelfek * és ghibellinok * egyszerre egymásnak rohantak,
 6632    I,   VIII|                egyes-egyedül teszi ki magát e gigász dűnének, ki fel volt bőszülve
 6633    I,      X|                mozgott, mint egy megtaszított gipszfigurának.~ ~– Mi?! – kiálta még nagyobb
 6634    I,   XIII|                      mutatva, ahol vagy ötven girbegurba nyírfa sínylett a homokban,
 6635    I,     VI|                 kasztorkalapjaikat, legázolta glaszécsizmáikat, s össze tépte sima öltönyeiket
 6636    I,    XII|               félrebukni, meg aztán két-három gléda áll előttünk, s minket hátul
 6637    I,     II|                   mikre igen jó gondolat volt gobalákat futtatni fel, másutt egész
 6638    I,    VII|                 mellett álló ablakokkal; ez a Gobelin szőnyeggyár, mely az egész
 6639    I,    VII|                      tömeg lármája közül.~ ~A Gobelin-gyárból egy csoport némber jő, kezeit
 6640    I,      I|                     hintó hátul, azért hogyha gödörbe talál tévedni, a szekér
 6641    I,    VII|                     utóbbi szavaknál mosolygó gömbölyűségéből kissé hosszúkásra vált,
 6642   II,    XXI|                 Amióta nem láttuk, meglehetős gömbölyűséget vettek fel arcvonásai, mint
 6643   II,     XV|                    fehér alakján, természetes göndörödéssel kígyózva le egész térdeig.~ ~
 6644    I,     Sz|                   bűnszövetkezés~ ~kondorul – göndörödik~ ~konfidens – bizalmaskodó~ ~
 6645    I,   VIII|                   termetű legény, nagy, előre görbülő sasorral, hosszú bajusza
 6646    I,   VIII|              kenőccsel; nyaka hosszú és előre görbült, feketére sülve odáig, hol
 6647   II,     XX|                 megelőzék a nagyságos asszony görcse rohamait, kinek idegeire
 6648    I,   XIII|                 percben hallatszék az udvarra gördülő hintó robogása.~ ~Az elküldött
 6649    I,   XIII|                         Tortától, süteménytől görnyedt minden asztal, a legpompásabb
 6650    I,     IV|                       úri fogat. Ujdon fényes görögdinnyezöld calèche * elé fogva négy
 6651   II,     XV|                     zsidóval, akará mondani a göröggel, csak tessék azért a házához
 6652    I,     II|                     Griffard úr tehát éppen a görögök legújabb diadalait olvasá,
 6653    I,     Sz|                   vanília, kunkor~ ~Hellasz – Görögország~ ~hercegnő-víz – illatszer,
 6654    I,     Sz|               távcsövek~ ~Tempe – híres völgy Görögországban; az antik költők gyakran
 6655    I,   XIII|                       valamely tablókkal * és görögtüzekkel ékesített előadás, mert
 6656    I,   XIII|                       fordította Lokodi. Erre Göthe aligha ismert volna; végtére
 6657    I,   XIII|                    melynek címe Doktor Faust. Göthéből fordította Lokodi. Erre
 6658    I,    VII|                 Egyfelől a könnyelmű, oktalan gőg büszke, nevető arca, kihívó,
 6659    I,      I|                     terem a búzavetés helyén, gólya szánt, kácsa költ a drága
 6660    I,      I|                   ember nem lát egyebet, mint gólyát.~ ~Bús uram gondolá magában,
 6661   II,    XVI|                      halott, szemei fénytelen golyóján, ajka merev nyílásán a halál,
 6662    I,    XII|                megtöltötték a pisztolyokat, a golyók mindenki szeme láttára bocsáttattak
 6663    I,    XII|                       csak az kellene, hogy a golyókivevőt is otthon felejtette légyen,
 6664   II,    XIV|                        ki elég szemtelen volt golyót cserélni vele, mely miatt
 6665    I,    XII|                   háromszor egymás után egyes golyóval lelőtte.~ ~Ez csak az ellenfél
 6666    I,   XIII|                fogantatva a pantalló legfelső gombjára, ilyenformán a hevedert
 6667    I,     IV|                   karját, s mutatóujját annak gomblyukába akasztva odavoná közéjük.~ ~–
 6668    I,     IV|                     monda:~ ~– Lesz ön szíves gomblyukamat elereszteni, vagy levessem
 6669    I,   VIII|                     egyik szegleténél fogva a gomblyukba, ujjain karika- és pecsétnyomó
 6670    I,   XIII|                   Kétséges színű mellénye egy gomblyukkal feljebb gombolva az egyik
 6671    I,   XIII|                 atilladolmány; elöl össze nem gombolható, alul hátrafelé húzódik,
 6672    I,   XIII|                       egy gomblyukkal feljebb gombolva az egyik oldalán, mint kellene,
 6673    I,   XIII|                       s megköszönték szépen a gombos frakkot, bársonybugyogót,
 6674   II,   XVII|                   szavak közül: „kapocs, ing, gombostű, harisnya” egyet ki talál
 6675   II,    XXV|                         Rudolf legalábbis tíz gombot leszaggatott öltönyéről
 6676    I,    VII|                   füstoszlopot látott az égre gomolygani, melyet utóbb éles lángnyelvek
 6677    I,    VII|                     feneket érte a felhőszerű gomolygás, elkezd a palack belseje
 6678    I,    VII|                 keresztül-kasul törve magát a gomolygó tüneményeken, mintha valakit
 6679   II,     XV|                  végzik. Fanny egész gyermeki gondatlansággal rakta le mindazon öltönyeit
 6680   II,    XIV|                 felkeresendő.~ ~A falusi élet gondjai és élvei egészséges tápot
 6681   II,   XXXI|                    Fanny gyermekének nevelési gondjait Szentirmaynéval megossza.
 6682    I,   XIII|                      rábízta Marcira, hogy jó gondját viselje a feleségének.~ ~–
 6683   II,   XXIX|                      olyan megromlott szellem gondnoksága alatt kellene tudnom, mint
 6684    I,    VII|                       ön rólam akkor?~ ~– Azt gondolám, hogy midőn a gyermekek
 6685   II,    XIV|                    nem szokott.~ ~Hirtelen jó gondolata jött. Úgy van, ez elejét
 6686   II,     XV|                       néha mélyen belemerülve gondolataiba, töprenkedéseibe, ugyanazon
 6687   II,    XIV|                       nem jött egészen helyre gondolataiból, s abban a képzeletben volt,
 6688   II,    XIV|                  kellett volna cserébe adni e gondolatért, odavetette volna!~ ~ ~ ~
 6689   II,    XXV|                       hogy vegyék el lelkének gondolatjait, adjanak más eszméket neki!
 6690   II,  XXIII|                   ilyes árnyalatnak legkisebb gondolatját is, hanem azért adott utasítást,
 6691   II,    XIV|              foglalkozás enyhébb, tisztultabb gondolatokra szoktaták lelkét; a hiúság,
 6692   II,    XIV|                   jóságukért, éltemet, minden gondolatomat az ön és nagynéném örömére
 6693   II,    XIX|                   elébb annyit kellett ezen a gondolaton kacagniok, hogy ők most
 6694   II,    XIV|                   szegény ifjú iránt, amint e gondolator fejébe vette, hogy ő világtól
 6695   II,   XXIX|                 szállhassak sírba azon boldog gondolattal, hogy őmellette fogok alunni
 6696   II,   XXXI|                     sohasem volt alkalma arra gondolhatni, hogy itt tán nem eléggé
 6697   II,   XVII|                    nagy úr ott áll közel, mit gondolhatott volna!~ ~– No Boltay mester –
 6698    I,   VIII|                 következtetni, legalábbis azt gondolhatta, hogy ha Márton pünkösdi
 6699    I,      I|                tetszett szólítani.~ ~– Ah, ha gondolhattam volna! – kiálta felugorva
 6700    I,      V|                gondolj arra többet.~ ~– Én ne gondoljak rá többet? – szólt keserűn
 6701    I,     IV|                    szerencsétlenné; tehát mit gondoljon ki mégis a szegény Saint-Michel,
 6702    I,   XIII|                          Marcinak sem kellett gondolkodási határidő, menten odaszökött,
 6703    I,     IV|                        hogy hallgatói azalatt gondolkodhassanak azon, miszerint neki ismét
 6704   II,    XIX|                  mintha nem is szólnánk, csak gondolkodnánk. No, lesz most mindjárt
 6705   II,     XV|                  mindenki a furcsa történeten gondolkodva hajtja fejét nyugalomra,
 6706    I,   VIII|                  idegen legény minden hosszas gondolkozás nélkül.~ ~Akik hallották
 6707    I,    VII|               fáradságra, sem szeretetre, sem gondolkozásra nem méltó. Pedig ha kereste
 6708    I,      X|                   Ajánlatom nem kíván hosszas gondolkozást; mindamellett holnap reggelig
 6709   II,   XVII|                 buzgalmába; az ilyen alacsony gondolkozású emberek levelei figyelembe
 6710   II,    XIV|             gondolkozol másról?~ ~– Én? Miről gondolkoznám?~ ~– No teszem föl arról,
 6711   II,   XVII|                    mintha jobb volna, ha azon gondolkoznátok, hogy népiskolákat, kisdedóvókat,
 6712   II,    XIV|                     sokat kellett már azokról gondolkoznia, és semmi se jő neki többé
 6713   II,    XIV|                 Éjjel-nappal? És semmiről sem gondolkozol másról?~ ~– Én? Miről gondolkoznám?~ ~–
 6714    I,    VII|                 megszólítani.~ ~– Én is sokat gondolkoztam ön felől – viszonza Rudolf,
 6715   II,     XV|              nagynénjéhez vagy gyámjához. Mit gondolnának azok? Azt hinnék, hogy mindazt
 6716    I,    XII|                    arckifejezését, miután úgy gondolom, hogy egy kézműves arcán
 6717   II,    XIV|                     szeretem”, és akkor másra gondolsz, mint akinek kezében remeg
 6718    I,      X|                     kénytelenek élni, gyöngéd gondoskodásból valami jótékony ösztönt
 6719   II,   XXIV|                  rajta volt, hogy kényelméről gondoskodjék, de legkevésbé sem volt
 6720   II,     XV|                      ő tégedet nyomorúságban, gondoskodnék rólad, ha nem volna neki
 6721   II,   XVII|                   nyelv felől, s voltak előre gondoskodó atyák, kik elgondolák, hogy
 6722    I,      I|                      epitáfiumodról * majd én gondoskodom.~ ~– Meg is halok – szólt
 6723   II,   XXXI|                     miatta aggódni; az öregúr gondoskodott róla – viszonza Kecskerey
 6724   II,   XXIX|                       ne bánja ifjúságát. Bár gondoskodtak volna rólam így. Bár apám
 6725   II,    XXV|                    paradicsom gyönyörűsége, a gondtalan nyugalmas önfeledés, az
 6726   II,   XXXI|                  Debry és többen, kikre semmi gondunk.~ ~Éppen most lép be monsieur
 6727   II,     XX|                    kisdedei, tudósai és egyéb gondviselésre szorult egyéniségei az országnak.
 6728   II,   XXII|                      lehetnének alkalmatlanok gondviselőiknek.~ ~– Óh, kívánj bármit.
 6729    I,   XIII|                     volt jelen a lakomán. Még gonoszabbakat is beszélnek, midőn a vendégség
 6730   II,   XVII|               agarászatban talált élvezet sok gonosztól megóvja az embert; megőrzi
 6731   II,     XX|              megveregeti nagytenyerével, mély gordonkahangon mondva: „Tetszünk egymásnak
 6732   II,    XIX|                   fogadd. Ezért, hátad mögött gorombának, neveletlennek fog mondani,
 6733    I,      I|                      kellett instálni egy kis gorombaságért, és semmit sem lehetett
 6734    I,     IV|                      az ebet?” A pimasz elébb gorombául felelt azt mondva, hogy
 6735    I,    III|                    azon díszműmintákat és egy gót ízlésű templomfelszerelést,
 6736   II,     XV|                 versmondó költők, a dandyk, a gourmand-ok, a bánátusi szellemdús földesurak
 6737    I,    VII|                helyéből fölkeljen, mintha egy gőzgépet kellene mozgásba hoznia,
 6738   II,   XVII|          indítványokban és közintézményekben, gőzhajókban, töltésekben, akadémiában
 6739   II,   XVII|                       magához hasonló urakkal gőzhajókon, gyárakon, Tisza-rendezésen,
 6740   II,   XVII|                       érezék magukat az ilyen gőzkörhöz * nem szokott jó fiúk, s
 6741    I,   VIII|                bőszült állat, a szemközt jövő gőzmozdonyra rohanva előretartott szarvaival,
 6742    I,     VI|                    egy véletlenül szétpattant gőzös roncsában egyszerre a tenger
 6743   II,   XVII|                  kötényt festetett a pongyola gráciáknak, s Apollónak, * Bacchusnak *
 6744    I,     Sz|                  syntaxis – mondattan, a régi grammatikák egyik szokásos fejezete~ ~
 6745    I,    XII|               megsértettet játszani.~ ~Némán, grandseigneuri félvállal végignézte az
 6746   II,     XX|                   őket még az agarászatban is grasszálni; minden haszontalanság tőlük
 6747    I,   XIII|                    templomot, s csak vendégei gratulációira kezde ismét szokott eszmekörébe
 6748   II,   XVII|                       mindenünnen a különféle gratulációk az ismerős eredeti fickóktul,
 6749    I,     II|                      esprit-teljes * ötletnek gratulálhasson.~ ~Az csak mosolygott csendesen.~ ~–
 6750    I,      I|       installationalis, * restaurationalis, * gratuláló verseket úri mecénások névnapjaira,
 6751   II,   XXVI|                      felé lobogtatva.~ ~– Mit gratulálsz nekem, te makk csali? – (
 6752    I,   XIII|                     ugyanazt. Ő is átment, és gratulált. Hiába, még a bolondok között
 6753    I,    III|                  hallottuk már hírét monsieur Griffard-nál, s tudni fogjuk, hogy ama
 6754   II,     XV|                      úr odább ment, magát Mr. Griffard-ral is megismertetendő, ki rendkívüli
 6755   II,     XV|                   nagyon meg volt ütődve: Mr. Griffard-t. S hogy még most se tagadja
 6756   II,     XV|                       Éppen most kérte ki Mr. Griffard-tól az utolsó százezer pengőt
 6757   II,     XV|                     társalgási terembe, s Mr. Griffardot igyekezett mulattatni.~ ~
 6758    I,    VII|                      világhírben mademoiselle Grignon, ki fiatal rat (patkány;
 6759   II,     XV|              kiálljanak a középre, s rettentő grimaszokkal elszavalják tulajdon verseiket,
 6760    I,      V|                     operatársasághoz, s midőn Griseldában fellépett, az elébbi primadonna,
 6761   II,   XVII|                   eljár a szomszéd Szentirmay grófhoz, ki valami nagyon különös
 6762   II,    XIX|                      dolgokban, mintha örökké grófi házakban nevelkedett volna.~ ~
 6763    I,   VIII|             barátságba; ki tudja, még tán egy grófkisasszony is beleszerethet a fiúba,
 6764    I,      X|                  jönnek, mikor mennek, mintha grófkisasszonyokkal társalognának. Akadnak közöttük
 6765   II,   XXXI|                       estét, jó estét, kedves grófném! Másodmagával? másodmagával?
 6766   II,    Meg|               alakokról kell szólnom.~ ~Flóra grófnénak az alakja félig a képzelet,
 6767    I,    VII|                     várta, hogy vége legyen a grófnő textusának, s erre e mondatot
 6768   II,    Meg|                   arcképe. Erről vettem Flóra grófnőnek a mintáját, arcban és lélekben.~ ~
 6769    I,      X|               társaságok gyűltek ottan össze, grófok, bárók, főnemesek, bankárok
 6770    I,      X|                      az utcán találkozik ezen grófokkal és bankárokkal, azok úgy
 6771   II,     XX|                   rossz néven vennünk Gergely gróftól, hogy ő, mielőtt valaki
 6772    I,     IX|           betyárpropaganda volt, kik szűrben, gubában állítottak be a táncvigalmakba,
 6773    I,   VIII|                      napon, mikor a pásztorok gubáik alatt alusznak, megkeríti
 6774    I,      I|                       mert úgy el vannak téve gubákba, fejökre levén húzva azoknak
 6775   II,     Sz|                    küldönc, inas, szolgafiú~ ~guelf – a pápai hatalom híveinek
 6776    I,   VIII|                  bömbölés közt elkezd futni a gulya közül, belevadul a pusztába,
 6777    I,   VIII|                    legelőkön elszórva tanyázó gulyák pásztoraitól csekély fáradsággal
 6778    I,   VIII|                   vidéket, embereket ölt meg, gulyákat kerget szét, kalangyákat *
 6779   II,   XVII|                     cselédek kiutasíttattak a gulyára meg a ménesre. Ott produkálják
 6780    I,   VIII|                      város valamennyi bérese, gulyása nem bírta egyesüiilt erővel
 6781    I,   VIII|            összeütközésnél agyonzúzatott.~ ~A gulyások utasítása szerint könnyű
 6782    I,   VIII|                     ha egymást meglátják, s a gulyásoknak ugyan ügyelni kell, hogy
 6783    I,     IX|             céltáblája lévén az ifjú ellenzék gúnnyilainak, melyek közül egy sem élesebb,
 6784    I,      I|                pisztoly. Övig csak megjárná a gúnya, de azon alól kurta rojtos
 6785    I,   XIII|                       mellyel otromba skarlát gúnyájukat fel fogják cserélni.~ ~Negyednap
 6786    I,   VIII|                  királyságnak, leveted az úri gúnyát, s beállva hozzám hajdúk
 6787    I,      I|                      háltam elég déplorable * gunyhóban, s az nekem mulatság. Azt
 6788   II,     Sz|                     paszkvill – személyeskedő gúnyirat~ ~patentíroz – szabadalmaz,
 6789    I,    XII|                      fiú társaik gyöngédtelen gúnyjának áldozatul essék; inkább
 6790   II,     XV|                    sziszegés, elül, hátul, őt gúnyolja, őt neveti.~ ~Sietett a
 6791    I,    XII|                       szánni ritkán, többször gúnyolni szoktak. Inkább az oldalbordák
 6792    I,    VII|                  büszke, nevető arca, kihívó, gúnyoló vonásaival – másfelől az
 6793    I,     XI|                   össze Mayeréknél, s egymást gúnyolták a sikertelen kísérletek
 6794   II,     XV|                       még most se tagadja meg gunyoros természetét, ahhoz fordult
 6795   II,     XV|                  ideig, azután hideg, megvető gunyorral fordult vissza szobájába,
 6796   II,    XIV|                       ezek a legmulatságosabb gúnytárgyai a divatköltészetnek, ha
 6797    I,      I|                      Csak egyet?~ ~– Hát mi a gutát? Csak nem pokol a béle ennyi
 6798    I,     II|                       jó veres bor, és kész a gutaütés.~ ~– Nem tudom, mert én
 6799   II,     XV|                       sűrű a vére, az apja is gutaütésben halt meg, meg a két testvére,
 6800    I,     Sz|                   sorban állt~ ~Tudós palóc – Gvadányi József munkája, mely az
 6801    I,      X|                       kecseik által befolyást gyakorlandók, azok irányában oly minden
 6802    I,     Sz|                       úrbéri~ ~úzus – szokás, gyakorlat, használat~ ~üvegharmonika –
 6803    I,     VI|                szerencsétlensége is befolyást gyakorol.~ ~Itt kezdődik Semiramide *
 6804    I,      X|                       szabad; akinek tetszik, gyakorolhatja magát benne, de ő nem fogja
 6805    I,     Sz|                lesznek voltaképpeni diákok, s gyakorolhatják az ezzel járó jogokat; sétabot
 6806    I,   XIII|                       gondos háziasszonyságok gyakorolják azon hivatalt, mely az égben
 6807   II,    XIX|                   tudom, hogy kinek a számára gyakorolná a betűvetés nemes foglalatosságát
 6808    I,     IX|               szolgálók irányában volt szokás gyakorolni, és ez a legtörzsökösebb
 6809   II,     XV|                     szemei aggasztó befolyást gyakoroltak rá. Most ettől ment volt.~ ~
 6810    I,     IX|                     nevével fogunk találkozni gyakrabban – nem ugyan a heves vitákról
 6811    I,     Sz|                  affront – sértés, megbántás, gyalázás~ ~agrafe – csat, kapocs~ ~
 6812   II,   XXIV|              legmélyebben elhallgatott titkos gyalázatát mindenkinek.~ ~Alig várta,
 6813   II,     Sz|                       prostituál – szégyenbe, gyalázatba taszít; szégyenletes állapotba
 6814    I,      V|                   soha többet; önt meg fogják gyalázni.~ ~Jozefine nyugodtan emelé
 6815    I,     XI|                   hogy már ezáltal is meg van gyalázva.~ ~Nemsokára hazaérkezék
 6816    I,    VII|                       rajta keresztülmenni, a gyalogembereket a falhoz szorítja.~ ~A rongyos
 6817    I,    VII|                  Oursine utcák, * melyek csak gyalogok számára látszanak fennhagyva
 6818    I,     Sz|                      nehéz fegyverzetű, római gyalogos katona, ki a légió csatarendjében
 6819    I,    III|                     vált csaliton keresztül a gyalogutakkal ismerős legény nyomán, ki
 6820   II,    XIV|                      bolonddá tett apákkal és gyámapákkal, kik őrt állanak az ajtó
 6821   II,    XIV|                      életrendét.~ ~– Ah, édes gyámapám, ez ugyebár csak tréfa volt?
 6822   II,    XIV|                     Nem jutott eszébe akkor a gyámja által tudtul adott kettős
 6823   II,     XV|                  közelíteni nagynénjéhez vagy gyámjához. Mit gondolnának azok? Azt
 6824   II,    XIV|                  lépést; mondjad azt is, hogy gyámjaidnak nem akarsz terhére lenni;
 6825   II,     XV|                     mit panaszkodni, legalább gyámjaira nincs.~ ~Fanny jó reggelt
 6826   II,    XIV|                    Fanny megsajnálta könnyező gyámjait, s térdre omolt Boltay előtt,
 6827   II,   XVII|                     két derék, jólelkű lényt: gyámját és nagynénjét. Hidegen,
 6828    I,    XII|                tisztán műbaráti célokból adta gyámleányának.~ ~Sándor tanúi elmondák
 6829   II,    XIV|                       mester váltig kötekedék gyámleányával példálózva előtte tréfás
 6830   II,     XV|                 cselédem elég, csak nem fogom gyámleányom anyját munkára fogni! Ön
 6831   II,    XIV|                 vonták ki mint öngyilkost, én gyámleányomat boldoggá akarom tenni, de
 6832   II,    XIV|                     te másfél milliót ígértél gyámleányomnak arca rózsáiért; köszöni,
 6833   II,   XXIX|                      ki számára önző, hízelgő gyámokat, azok megrontanák szívét,
 6834   II,    XIV|                    meglepetés várt a két öreg gyámra. Fanny megkéré Boltayt,
 6835   II,   XXIX|                       hangon suttogva, hogy e gyámságot elvállalja.~ ~– „Ő” is így
 6836   II,   XXIX|                  férfi, kit fiamnak törvényes gyámul rendelek: gróf Szentirmay
 6837   II,    XXV|                    nem tartott semmi igényt a gyanakodásra. – Hát ki jön más?~ ~– Ez
 6838   II,   XXVI|                   mentegetőzni, hogy rájuk ne gyanakodjék, ők ártatlanok az egészben,
 6839    I,      X|                      s ellenkezőleg, a féltés gyanakodó szellemével valami álmos
 6840    I,     VI|                        Miként Rudolf helyesen gyanítá: Gaudcheux uram asztaloslegényei
 6841   II,     XV|                     fejű Boltay egy betűt sem gyaníthat semmiből. Bölcs leány, arany
 6842    I,    XII|                       nem szép tőlük, hanem ő gyanítja, hogy Boltay uramhoz hurcolkodtak
 6843   II,  XXIII|                      világ fészke, amit abból gyanítok, hogy te itt vagy établírozva. *
 6844   II,     XV|                  látta hallgatni és vigyázni. Gyanította, sejtette ő, mi lappang
 6845    I,   XIII|                 cigányprímás sorra alkudott a gyántára valamennyi boltban; s vándor
 6846   II,  XVIII|                     ír. (Sietünk kimenteni, e gyanú annyira alaptalan, hogy
 6847   II,  XVIII|                       fiatalember, ki abban a gyanúban áll, hogy álnév alatt verseket
 6848   II,   XXIV|                    meglepetni, hogy sejtelme, gyanúja ne legyen másnak arról,
 6849   II,     XV|                    körülmény is erősíté Teréz gyanúját. Ha mind a két félnek érdekében
 6850    I,     XI|                 helyében. Adott valami okot a gyanúra a titkos jóltevő? Hisz ismeretlen
 6851   II,  XVIII|                      nem hisznek, szépségeért gyanúsítani fogják, akárki szóland hozzá,
 6852   II,  XVIII|                   nevetett e vidám és hízelgő gyanúsításokra, s a legkellemesebb édes,
 6853    I,     Sz|                     melynek gyapjából a finom gyapjúáru készül (Kasmír indiai országrész
 6854   II,     Sz|                      karmantyú – itt: prémes, gyapottal bélelt henger alakú burok,
 6855   II,   XVII|                   hasonló urakkal gőzhajókon, gyárakon, Tisza-rendezésen, töltéseken,
 6856   II,    XIV|                       üldöztetést, itt hagyom gyáramat, elmegyek másik világrészbe,
 6857    I,   XIII|                  felszólítás a nemzeti múzeum gyarapítására.~ ~– Fogadom, hogy nekem
 6858    I,    VII|                       midőn dolgozni mentek a gyárba, rendesen egy udvarba szokták
 6859    I,   XIII|                    Még a poéta is megszökött. Gyárfásnak csak „János” helyett „Bélát”
 6860    I,      I|              ijedségtől, a nagy úr felszólítá Gyárfást, hogy most erre rögtön mondjon
 6861   II,     XV|                      mester éppen otthon volt gyári házában, berohan hozzá egy
 6862   II,    XXX|                      után, letisztulva róla a gyarló szenvedélyek, csak az ős
 6863   II,   XXIX|                      elnyomorodnának, vagy ha gyarlóságaik miatt el kelle bocsáttatniok
 6864    I,     Sz|                      tér~ ~Paphosz – föníciai gyarmatosítók által alapított, templomáról
 6865    I,    XII|                       aznap feléje sem ment a gyárnak, nehogy valakivel összevesszen,
 6866   II,   XXIX|                  tudja már ő.~ ~– Addig semmi gyászfátyolt le ne vegyenek a szobákról,
 6867    I,   VIII|                    Ezt az ifjú leányok fonták gyászfűzekből és virágokból, úgyhogy a
 6868    I,   XIII|                     van az esperes! – monda a gyászhírrel érkező Palkó.~ ~– Ki ne
 6869   II,     XV|                     embernek leánya születik, gyászolnának ahelyett, hogy vigadnak.
 6870    I,    VII|                       lesz a táj, s elhagyja, gyászos kékre, lilaszínre válik.
 6871    I,   VIII|                       kiket boszontott a bika gyávasága, s lármájokkal igyekeztek
 6872    I,    XII|                       ez egy neme nem volna a gyávaságnak. Abellino lassan féloldalt
 6873    I,   VIII|                    lefektetik a fal mellé egy gyékényre; ott alhatik másnap délig,
 6874   II,    XIV|                   adsz neki acélból jellemet, gyémántból erényt, valótlanságokat
 6875   II,    XXI|                      szorítá, s elöl egyszerű gyémántcsattal volt megtűzve; fejét fényes
 6876    I,     XI|          tizenöt-tizenhat éves gyermek, kinek gyémántlelkét a sárból, a szemétből tisztogatták
 6877    I,     IV|                      s válassza ki a legszebb gyémántokat – neki ebben legjobb ízlése
 6878    I,     VI|                  növelte az is, hogy a pompás gyémántokkal kirakott órát, melyet Abellino
 6879    I,     VI|                       meglepetés; koszorúk és gyémántos diadém a művésznő számára,
 6880   II,    XVI|                  választják a párbaji bírák a gyengébb, mint az erősebb eszközt.~ ~
 6881   II,     XV|                   városa láttára.~ ~Vevé is a gyeplőt és ostort a kocsis kezéből,
 6882    I,    XII|               párbajsegédnek, csak egy ekkora gyereket kell értem küldeni, mint
 6883   II,     XV|                       Igaz is. Milyen kicsiny gyerekleány voltál, mikor tőlem elvettek.
 6884    I,    VII|                    évek előtt, mint lóti-futi gyerkőcöt, s alig bírta rejteni meglepetését
 6885    I,     Sz|                      s abból alakították át a gyermekágyas asszonyok kórházává~ ~La
 6886    I,     VI|                       itt a lámpafény mellett gyermekded leánykának tetszett, minden
 6887    I,      X|               magadnak foglalkozást, szoktasd gyermekeidet munkához! Te magad ne szégyellj
 6888   II,   XVII|                   atyák, kik elgondolák, hogy gyermekeiknek mily előnye lesz abban,
 6889    I,      X|                   vagyok, aki rossz példát ad gyermekeinek, hogy a hatóságok elvegyék
 6890    I,     IX|                szellem; a családfő nejével és gyermekeivel idegen nyelven beszélt,
 6891    I,     XI|                   lelke oly tiszta, mint azon gyermekeké, kiket az idvezítő magához
 6892   II,    XXI|                      lett volna, s közös ez a gyermekekkel, úgy mint a vénekkel, s
 6893   II,   XXXI|                  abban feltalálni, hogy Fanny gyermekének nevelési gondjait Szentirmaynéval
 6894    I,     XI|                       leányára, mint tulajdon gyermekére, s anyja, védnője nélkül
 6895    I,   XIII|                      mert szegények többnyire gyermekes emberek, s aztán, akik utánok
 6896   II,    XIX|                   mintegy húsz-huszonegy éves gyermekese lehet a lelkem. Anyja mindig
 6897   II,   XVII|                     mikor nénjeivel lakott, s gyermekésszel együtt nevetett a dandyk
 6898    I,    VII|                    tekint fel az égre, mintha gyermekét keresné benne, midőn óriási
 6899    I,    VII|                 fohász és első könny a bezárt gyermekévek óta.~ ~Azután újra kezébe
 6900    I,    VII|                       lapok közül kihull azon gyermekévekre emlékeztetve, mik Erdély
 6901   II,     Sz|                   kacsi – félre, hess, csiba (gyermekintő szó)~ ~karmantyú – itt:
 6902   II,   XXXI|                   Teréz az ifjú úrnővel Fanny gyermekkoráról; elmondá viszontagságait,
 6903   II,    Meg|                       valóság alkotása nálam. Gyermekkoromban a rajztanárom egy acélmetszetű
 6904    I,     XI|                    iránta Teréz, ez megtöré a gyermeklélek tövises makacsságát. Legkisebb
 6905    I,     Sz|                 épület, mely 1612-től 1809-ig gyermekmenhely, utána pedig kórház volt~ ~
 6906   II,  XXVII|                      egy-egy vidám kiáltása a gyermeknek kihallatszott a szobából;
 6907   II, XXVIII|                 elfoglalva ő. A kedves, vidám gyermekre gondolt, ki egyszerű polgári
 6908   II,    XIV|                   csillagról csillagra, jár a gyermekrém a fekete éji pillangón repkedve; …
 6909   II,    XIV|                   meglehet, hogy ha ön gyenge gyermekségétől fogva szigorú elveiben nevelheté
 6910    I,    VII|                      lárma, zavar közü1 távol gyermeksírás hangjait lehetne kivenni.~ ~–
 6911    I,    XII|                     itt is elérik az ártatlan gyermekszívet, tehát még a templomban
 6912   II,   XXXI|              gyermekeit s több kis pajtását a gyermekszobába, s ott megyegyűlést játszva
 6913   II,    XVI|                     Hisz ez nem párbaj, hanem gyermektréfa. Ennél jobb lesz, hogy hívassanak
 6914   II,     XV|                    szerencsétlenség történt a gyermekükkel, s abból lesz a legnagyobb
 6915    I,      I|                      egész háznépével, mert a gyertya drága – még a tüzet is kioltá;
 6916   II,   XXIX|                    nyitott be, melyet amint a gyertyák megvilágítottak, Rudolf
 6917    I,   XIII|                   hajdúk nagy karos tartókban gyertyákat hoztak elé, a pohár csengett
 6918    I,      I|                     asztalra, körülrakták égő gyertyákkal, mint valami ravatalt, s
 6919   II,     XV|                    közel állt hozzá, hogy egy gyertyatartót tettleges demonstrációkra
 6920   II,     XV|                   házasodni. A kereset mindig gyérül, a háztartás költsége szaporodik,
 6921   II,  XVIII|                 világban, és gondolá magában, gyerünk el hozzá, adjunk neki egy
 6922   II,   XXVI|                  pisztollyal és hurokkal való gyilkolásoknak s a corpus delicti hogyan
 6923   II,   XXVI|          kétségbeesett mormogásra.~ ~– Már ha gyilkolni akarsz barátom, akkor olvasd
 6924    I,    VII|                     ki tán öt vagy hat embert gyilkolt meg egymás után, s ezért
 6925    I,    VII|                    itt mögötte? Ezek fogadott gyilkosok, kik őt meg akarják ölni.
 6926   II,   XXXI|                   levágatását pedig valóságos gyilkossággá avatta, és azért semmiféle
 6927    I,     II|               nevetett az ifjú dandy. – Nincs gyilokrul és méregrül szó, még csak
 6928    I,     Sz|                    csülleng – növény, melynek gyökeréből és leveléből kék festéket
 6929    I,   XIII|                       tiszti személyzete közt gyökeres reformokat kíván létrehozni,
 6930   II,    XIV|           megfoszthassa. A leány lelkében már gyökeret vert a nagyravágyás, a fényleni,
 6931   II,    XXV|                       maradt, mintha a földbe gyökerezett volna.~ ~Tán jobb is leendett
 6932   II,     XX|             szeretettel”, hogy még a posta is gyöngédebb kezekkel nyúljon hozzá.
 6933   II,    XIX|                      nem lett volna barátnéja gyöngédségét észrevenni, könnyen azt
 6934   II,   XXXI|               gyermeke.~ ~(Egyike a legfájóbb gyöngédtelenségeknek egy fiatal nőnek szemére
 6935    I,     VI|                    Catalaninak nincsenek azon gyöngéi, amik más művésznőknek,
 6936   II,  XVIII|                 megtalálja ellenfele védtelen gyöngéit.~ ~– Persze, persze! – viszonza
 6937   II,   XVII|                       ismeretes levén a nábob gyöngéivel, azt legérzékenyebb részén
 6938    I,      V|                       joga van annak köhögni, gyöngélkedni, lefekfüdni?~ ~S hát olyat
 6939   II,    XVI|                        Ha egy jellemkérdésben gyöngének állítanak valakit.~ ~Ha
 6940   II,    XXV|             bizonyítványa legyen kezében e nő gyöngesége felől, hogy azt megmutathassa
 6941   II,    XIX|                   rágalom; de ismerni a világ gyöngeségeit, s azokat ártatlan téveteg
 6942   II, XXVIII|                     Ön előtt nem szégyenlem e gyöngeséget – szólt azután felállva
 6943   II,     XX|              személyes meglepetésére, kinek e gyöngeségét a tisztelendő asszonytól
 6944    I,     VI|                       foltot, egy leheletét a gyöngeségnek találni.~ ~A loge infernale
 6945   II,   XVII|            legmerészebb fogást tett, arany és gyönggyel kivert nyeregtakarót fog
 6946   II,    XVI|                  másikat megsérteni, Fennimor gyöngülni érzé karját, s emiatt hátrálni
 6947    I,     VI|             szoríttatik össze a keresztülfont gyöngyfüzérek által, a habkönnyű tunika,
 6948   II,    XXV|                     amelyért ő ez apró fekete gyöngyöket kicserélte volna.~ ~Rudolf
 6949    I,     XI|                      hallotta Fannyt. Valami „Gyöngyöm Minkám el kell válnom”-féle
 6950    I,      I|                   Hisz ez az utolsó sor lopás Gyöngyösiből, aki hasonlót írt a Torda
 6951   II,  XVIII|                legőszintébb izzadságcseppjeit gyöngyözi, midőn mindig újabb nevek
 6952   II,    XIV|               ittasítsd meg lelke det a világ gyönyörképeinek tündér eszméivel… Mind ámítás
 6953   II,   XVII|                    ültetett, s ittas vendégei gyönyörködésére elbocsátá őket a hánykódó
 6954    I,   XIII|                      kegyes volt, három napig gyönyörködheték kegyeiben minden lélek,
 6955   II,     XV|                    öröme önnek szirénénekében gyönyörködhetni stb. stb.~ ~Azután jönnek
 6956    I,     II|                  találná azt, hogy az életben gyönyörködjék, Párizs elég nagy, a világ
 6957    I,     XI|                  oldaloltár előtt, és magában gyönyörködött a gyermek szép énekében,
 6958    I,     IX|             bekergették a kerek világot sivár gyönyörök hajhászatában, s megfoszták
 6959    I,    VII|                 szokatlan bájaival ismeretlen gyönyöröket ígér.~ ~Arc- és testbőre,
 6960    I,     XI|               születnek! Ah, mit értitek ti e gyönyört köznapi fogalmakkal bajlódó
 6961    I,     IX|               megfoszták magukat a legnagyobb gyönyörtől, mely ebben áll: használni
 6962    I,      X|                     voltak, egyik eszményibb, gyönyörűbb alak, mint a másik.~ ~Milyen
 6963   II,   XXVI|               megtudta az esetet, s örömében, gyönyörűségében összevissza csókolá érte
 6964   II,    XIV|                   hozasz a házhoz, és énnekem gyönyörűségem lesz házi boldogságban,
 6965   II,  XVIII|                    hátra, mint elveszni mások gyönyörűségére.~ ~Nincs senki, akitől egy
 6966    I,    VII|                    világ minden örömébe, vad, gyönyörvadászó lesz, s mikor az évek végén
 6967    I,     XI|                      után járni, s ez érdemes gyönyörvadászok száma az összehívott országgyűlés
 6968   II,    XIX|                      báró Málnay Georges (nem György) – kellemetes ember.~ ~–
 6969    I,     IX|                      mindörökké egy Festetich Györgyöt, a magyar Helicon megalapítóját,
 6970   II,   XXIV|                    kínos héten át mindig azon gyötörte lelkét, hogy minő okot találhasson,
 6971   II,   XVII|                   legkivált azon válságos nap gyötrelmei után, melyet unokaöccse
 6972   II,    XIV|            prédikáljon, s a társadalom fenéit gyógyítgassa.~ ~Boltay mesternek volt
 6973   II,   XXXI|                    Hagyjuk őket magukra, ezek gyógyíthatatlanok. Betegek, akik az orvosságot
 6974    I,      X|                       ő betegségét doktor nem gyógyíthatja meg.~ ~– Üm – mordula Mayer
 6975    I,      V|               hivasson hozzá orvost, ő úgysem gyógyítja meg; maga pedig menjen játszani,
 6976   II,   XXII|                     el számára; tanácskoztak, gyógyították, senki sem tudta, mi baja.
 6977    I,     II|                       amiben szenved, s arról gyógyíttatja magát; azonban én praktikus
 6978    I,     II|                    egy időben homoeopathice * gyógyíttattam magamat, s öt hétig nem
 6979    I,     Sz|                   homoeopathice – hasonszenvi gyógymód szerint~ ~ ~ ~Île de Jérusalem –
 6980    I,      V|                     az órák perceit, nehogy a gyógyszer bevételével elkéssék, hűs
 6981    I,   XIII|                       nem meri megölni. Semmi gyógyszert sem akar használni, és senkit
 6982   II,  XXVII|                  magában, gondolva, hogy ez a gyógyulás jele; az orvos lecsüggeszti
 6983    I,      V|                     kéri, mert férje csak úgy gyógyulhat meg, ha fördőkre mehet vele;
 6984    I,      V|                      most, hogy férje meg fog gyógyulni.~ ~Néha elkomorodik arca,
 6985    I,   VIII|                     áll kurta, térdig érő, bő gyolcs lábravalókban, pitykés dolmányaik
 6986   II,    XIV|                    hogyan fonatja ezt a télen gyolcsnak, sávolyos * abrosznak!~ ~
 6987    I,      I|                egyébbel.~ ~– Kár az ilyen úri gyomorba – szólt Bús Péter –, szolgálok
 6988    I,     XI|                 kitépte onnan. Hiába, elébb a gyomot kellett kiirtani, azután
 6989    I,      V|             Mindennapi ember, ha meghűtötte a gyomrát, lehet kedvetlen, ha hurutja
 6990   II,   XVII|                       felőle győződve, hogy a Győr vármegyei, bőnyi születésű,
 6991    I,   XIII|                         ennyit adott érte egy győri kereskedő váltócédulában –
 6992   II,   XXVI|               gondolat, ha véletlenül egy pár gyorsabb eszű ember, ki azért jött
 6993   II,    XXI|                   baktatott előre, nem mintha gyorsabban futni nem bírna, de hogy
 6994   II,    XXI|                        Az agarak megfeszített gyorsasággal rohannak utána.~ ~A két
 6995   II,     XX|                     egy levelet adott, melyet gyorsfutár hozott Szentirmáról.~ ~Flóra
 6996    I,     IX|                országos csend fogadja, hogy a gyorsírók tollának sercegését meg
 6997    I,   XIII|        hangyaszorgalma ismét morzsánként alig győz összehordogatni, hogy felépítse
 6998   II,    XXV|                      a tegnap megkezdett harc győzedelmét, s nagylelkű volt, és ez
 6999   II,   XVII|                 elragadja Magyarország elől a győzedelmi pálmát.~ ~Már a kihirdetett
 7000   II,    XXI|                         Brávó, Armida! Tied a győzelem!~ ~Még egy szökés. A róka
 7001   II,    XIX|                    előnyökkel és hatalommal e győzelemre; s miután mind a kettő a
 7002    I,     Sz|                       XIV. Lajos németországi győzelmének emlékére épült diadalív~ ~
 7003   II,   XVII|                 napját megelőző hetekben alig győzi a fiskális a sok levelezést,
 7004    I,    VII|              helyzetéről ne is szóljunk. S ki győzné őt minden percben leírni,
 7005   II,  XVIII|                  annyi dolgod lenne, hogy nem győznéd magad, aztán meg nagyon
 7006   II,    XXI|                      egy perc jönni, látni és győzni – Kiss Miska.~ ~A pünkösdi
 7007   II,    XXV|                     ha feltette magában, hogy győznie kell. Az öreg Kárpáthy nem
 7008    I,   VIII|                     úgyis odább megyek, ha én győzök, úgyis itt maradok! Ez volt
 7009    I,     IX|                 megérti.~ ~A vad gyerekek nem győztek eléggé csodálkozni.~ ~–
 7010    I,   VIII|                     is gondold öcsém, hogy te győztél, mert az a parancsolat,
 7011    I,    XII|                     kávéházakba, a kereskedők gyülekezeteibe, fülelt, hallgatózott, ha
 7012    I,   XIII|                 tudatja a Kutyfalvi-kastélyba gyülekezett tisztviselőivel, hajdúival
 7013   II,   XXVI|                    Kezdenek már többen Pestre gyülekezni, s itt alakítanak köröket,
 7014    I,   VIII|                  tanácsbeliek mind fel vannak gyülekezve a terembe, s ott könyökölnek
 7015   II,    XIV|                 eresztettek a méhek, befőzött gyümölcsei hogy állnak szép rendben
 7016    I,     II|                   virágzik, a másikat már ért gyümölcseinek terhe húzza.~ ~E narancsfák
 7017    I,   XIII|             aranyesőben hullatta alá szikrázó gyümölcseit…~ ~E percben hallatszék
 7018    I,   XIII|                       a vendégszerető fa édes gyümölcseivel.~ ~Kárpáthy Dalia csak egy
 7019    I,      X|                      forintonkint félrerakott gyümölcsét, s bekötve azokat tarka
 7020    I,     IX|            hajlamokkal. Ebbe lehet mindenféle gyümölcsöt oltani. Azt tudjátok, hogy
 7021   II,   XVII|                     is, miszerint hazánkban a gyümölcstenyésztésnek legátalkodottabb ellenségei
 7022   II,   XVII|                     kérgét lerágják, s ekként gyümölcstenyésztésről addig szó sem lehet, amíg
 7023    I,      I|                  lehet, mert a házat fel kell gyújtanom.~ ~– Que diable! * Hát hogy
 7024    I,      I|                 embereit, befogatott, fáklyát gyújtatott, s éjszakának idején tizenkét
 7025   II,    Meg|           Mainvielle-né epizódot a Tudományos Gyűjtemény Koszoru melléklapjában találtam.
 7026   II,   XVII|                     régi pénzek és festmények gyűjteménye, melyeket eddig por és pókháló
 7027    I,   XIII|                    Fogadom, hogy nekem különb gyűjteményem van, mint annak a nemzeti
 7028   II,     XV|                       engedelmet, hogy pipára gyújthasson, s azután engedé magának
 7029    I,   XIII|                      ember; ő különös gonddal gyűjti az ilyen embereket, hanem
 7030    I,     Sz|                    egyház számára adományokat gyűjtő tanuló~ ~ ~ ~tabló – itt:
 7031   II,   XVII|                  napjaiban, s közlelkesedésre gyújtó érdekéből azóta sem vesztett,
 7032   II,   XVII|              átváltozás után.~ ~A szándékosan gyűjtött frivol képek, mikkel minden
 7033    I,    VII|                      meg, hogy sokkal nagyobb gyújtogatást követ el ezáltal, mint maga
 7034    I,   VIII|                    taplóval, s megbántva vele gyújtólyukaikat, elpukkantja szépen a veszedelmes
 7035    I,     IX|                     felé fordított lornyettek gyújtóüvegekként látszottak bőrét égetni.
 7036    I,   XIII|                      csak aztán megint fel ne gyújtsa az asztagot, mint tavaly.~ ~–
 7037    I,   VIII|                       csak onnan a székrül, s gyújtsd meg a pipámat.~ ~– Ott a
 7038    I,   VIII|                      Ott a fidibusz mellette, gyújtson rá maga; eléri.~ ~Jancsi
 7039    I,    VII|                   szokták, utána halt, magára gyújtva a kioszkot, melyben lakott.