bold = Main text
      Kötet, Fezejetgrey = Comment text
 7040   II,  XVIII|                       féltékenysége miatt nem gyűl-e meg a Kárpáthy-kastély baja?
 7041   II,   XXIV|                     az övéit az agarászegylet gyűlése előtt.~ ~Két kínos héten
 7042    I,    XII|                       egymással, mely családi gyűlésekbe néha Sándort is meghívták,
 7043    I,   XIII|                     készíteni, s urbarialis * gyűléseken parasztokat megcsapatni.~ ~
 7044   II,     XX|                        Rókákrul az agarászok, gyűlésekről a szónokok, pástétomokról
 7045   II,   XVII|                       ismét másik ígérkezés a gyűlésen megjelenni. Vannak, kik
 7046   II,     XX|                     Milyen nagy előnyt ád egy gyűlésnek, ha hölgyek is vannak jelen,
 7047    I,     IV|                       akkor is (1822) kedvenc gyűlhelye volt az elegáns fiatalságnak. (
 7048    I,    VII|                 rendezve, mint most, s minden gyulladásnál nagy dob- és harangszót
 7049    I,   XIII|               ügyesebb festő, csak a színével gyűlne meg a baja, kissé nehéz
 7050   II,   XVII|                    színe-java, jelesei együvé gyűlnek; ott lesznek a komolyabb,
 7051   II,     XV|                       estélyein össze szoktak gyűlni. Ily estélyek pedig tartatnak
 7052    I,     II|                      én tudok gyűlölni, tudok gyűlöletből meglőni, leszúrni valakit,
 7053   II,   XXIV|                    elmondja neki: „Te engemet gyűlölsz, megvetsz, haragszol rám,
 7054   II,     XV|                      az ő reggélyei * szoktak gyűlpontjai lenni az egész finom világnak.~ ~
 7055   II,    XIX|                         sóhajta Fanny, lángra gyúlt arccal. Most értette át
 7056    I,    VII|                    egy nagy akácfa alá voltak gyűlve, mely lombjaival védte őket
 7057    I,     II|                     foglalkoztak édes tészták gyúrásával.~ ~Amint a szétnyitott ajtókon
 7058   II,    Meg|                      egész Magyarország Józsa Gyuri név alatt ismert.~ ~Ez volt
 7059   II,   XXXI|                  barátunk három pamlagvánkost gyűrt maga alá, azokon ül, hogy
 7060    I,   XIII|                   Lengyel László révészeit, a gyűrűhajtást s más ártatlan mulatságot,
 7061    I,   XIII|                    dühösen emelé fel öklét, s gyűrűjével egy veszett csapást intézett
 7062    I,   VIII|                 ujjain karika- és pecsétnyomó gyűrűk úgy belédagadva, hogy le
 7063   II,    XIV|                kérdéssel, hogy ezen brilliant gyűrűmet nem feledtem-e itten. Ha
 7064    I,   VIII|              nemesember vagyok; itt a címer a gyűrűmön.~ ~Jancsi úrnak ez a tréfa
 7065   II,     XV|                 megboldogult hazánkfiának, P. H. Lázárnak, kire a legelegánsabb
 7066   II,     XX|                   képes volna valamiből enni, habár csupán ambrózia lenne is;
 7067    I,     Sz|                   véletlen alkalom~ ~renomirt habitué – híres törzsvendég~ ~restaurationalis –
 7068    I,     II|                     egyike volt azon renomirt habituéknak, * kik saját palotáik balkonjárul
 7069    I,     VI|          keresztülfont gyöngyfüzérek által, a habkönnyű tunika, mely termete igéző
 7070    I,   XIII|           számkivetett egéren kívül senki sem háborgat, azokat sem tudni, mely
 7071   II,     XX|            háziasszonyban, hogy olyan keveset háborgatja őket. Málnay Georges pedig
 7072   II,    XIV|                     ideje az alvásnak. Valami háborgató szellem elűzte az álmot
 7073   II,    XIV|                       volna holtig, és én nem háborgattam volna önt, ha eme kellemetlen
 7074    I,   XIII|                      megszégyenülés szüntelen háboríták kedélyét. És ő nem volt
 7075   II,  XVIII|                    önt becses foglalkozásiban háborítni (mivel tudnál te foglalkozni?);
 7076   II,   XXII|                     nyájas szó hívta, amennyi háborító riasztó vissza.~ ~Egy nőszívet
 7077   II,     XV|                    szemlélődéseiben éppen nem háborította.~ ~Fanny és Teréz ezalatt
 7078    I,      I|                   csak szinekúra. *~ ~Míg így háborog magában, egy kétes némberi
 7079    I,   VIII|                tapasztalt ember, ki a francia háborúban * is járt, messziről hason
 7080   II,     Sz|                   német-római császár közötti háborúskodás idején~ ~gourmand – ínyenc,
 7081    I,      I|                     ki nem fizetem, akkor tán háborút indít?~ ~– No édes onkli,
 7082   II, XXVIII|                     öt betű „Fanny”.~ ~Sokáig habozott önmagában. Gondolkozott…
 7083   II,    XIX|                    szellemet árul el.~ ~Félig habozva, félig tréfásan kérdezé
 7084    I,     II|                   hattyúk úszkáltak a csendes habtükrökön, melyek nem énekeltek ugyan
 7085    I,   VIII|                    vér, egész teste tajtéktól habzott, nyelve kicsüggött szájából;
 7086    I,      I|                         De ilyen állattal nem hadakozott ám az öregapám sem.~ ~–
 7087    I,   XIII|                        mert akkor kezdődött a haddelhadd a hírneves vendég urak között.~ ~
 7088    I,    VII|              terjedését; a többi lovagok mint hadi nyargoncok száguldanak előre-hátra
 7089    I,    VII|                     szült.~ ~Chataquéla afgán hadifőnök leánya volt, s mint olyan,
 7090    I,     IX|                       és leányai ellen hódító hadjáratot kezdhet, mint azon eszme,
 7091    I,   VIII|                       s beállva hozzám hajdúk hadnagyának, felveszed a piros mentét,
 7092    I,     II|                  rajnai, majd az olaszországi hadseregnél; aszerint, amint vagy az
 7093   II,   XVII|                    hozzávesszük ehhez hajdani hadvezér Bástának azon nyilatkozatát,
 7094   II,   XXIV|                        minőnek képzeljük azon hadvezető daliákat, kik diadalmas
 7095   II,  XVIII|                 lépést kellett tennie a hintó hágcsójáig.~ ~Ámde e lépéshez még nagy
 7096    I,    VII|                  lejutott a két bátor mentő a hágcsókon, a ház minden emelete beégett
 7097    I,    VII|               legelébb megszórttá a delnőt –, hágcsót támasztani ez előttünk álló
 7098    I,     XI|                     olyan bosszúállók! Nyitva hagyaták a kert hátulsó ajtaját,
 7099   II,   XVII|                     közül csupán Vidra cigány hagyatott meg az udvarnál, tapasztalt
 7100    I,      I|                           Ah, cher ami, * nem hagyhatná el azt a takarítást reggelig,
 7101   II,   XXIX|                   kedvesebb emléket tudom nem hagyhatnék. Harmadik jó barátom Varga
 7102    I,     IV|                          nevetett Debry. – De hagyjátok hát elmondanom, mi történt
 7103    I,     VI|                      és druszáidért (oignon = hagyma). Ha ők a végletekre mennek,
 7104    I,      I|                 boszorkányai, ott parfüm, itt hagymaillat, c'est la même chose! *
 7105    I,     VI|               hagymáskofát, s a hátára vetett hagymakötegekkel futott vissza a páholyba.~ ~–
 7106    I,     VI|                      Miért nem hozattam előre hagymakoszorúkat!~ ~Az ember mond sokszor
 7107    I,     VI|                 piacra, megvásárolt egy egész hagymáskofát, s a hátára vetett hagymakötegekkel
 7108   II,    XXV|                  keleti potentát kedvéért sem hagyná el délutáni álmát.~ ~– Te
 7109    I,    VII|                       ha egy népet éppen azok hagynak el, akik leggazdagabbak,
 7110   II,   XXIX|                      lelkét készakarva törpén hagynák, mert hisz a gazdagok bűnei
 7111    I,      I|               törvényszékhez, s nekem el kell hagynom Párizst. C'est pour se brűler
 7112    I,    VII|                     mint egy vállait szabadon hagyó csalánszövetű ing s egy
 7113    I,   VIII|                      marad, annak a kegyes úr hagyományából szabad ivása van a város
 7114    I,   XIII|                       még hátra?~ ~– A kegyes hagyományok és alapítványok.~ ~– Ne
 7115   II,   XXIX|                   ébredek fel többet. Legelső hagyományom ötvenezer forint, melynek
 7116    I,   XIII|                     kezein elévült mindenféle hagyományos szutykot; mire visszatért,
 7117   II,   XVII|                 arisztokráciáját, csupán azon hagyományszerű ősi szokást kívánjuk figyelembe
 7118    I,   XIII|                       van ő? Hol maradt? Mért hagytad el? – kérdé Jancsi úr sürgető
 7119    I,   VIII|                     félreugrott, különben ott hagytalak volna, ahol szent Pál az
 7120   II,   XXIX|                     jó atyát, milyen jó anyát hagyunk neki örökségül!~ ~A jó öreg
 7121    I,      I|                   körülírása a semminek, hogy hahotára fakadt rajta, s kívánta
 7122    I,      I|                     melyeken a másik kettőnek hahotával kellett nevetni.~ ~Mikor
 7123    I,   VIII|            társaságokban elkezdett fennhangon hahotázni; ilyenkor az jutott eszébe,
 7124    I,   XIII|                   megrántotta elöl kétszer, a hajába mélyebben vágta a görbe
 7125    I,      I|                fejéhez ült, kezeivel gyér ősz hajában kapargálva, a másik pedig
 7126   II,     XV|                    szélére, s fésűjét kivonva hajából lebocsátá a hosszú tömött
 7127    I,      X|                        Amint felnőttek, amint hajadoni szépségük kifejlett, annyival
 7128   II,    Meg|                    bevett kifejezés a felnőtt hajadonokra nézve.~ ~A színházban láttam
 7129   II,     XV|                állanának az ég felé Boltay úr hajai. Végtére tegnap volt a napja,
 7130   II,     XV|                    csudája, hogy még egy szál hajam van, hogy mind el nem ment
 7131    I,     II|                       szabad kávét innom és a hajamat beillatszereznem. Én sok
 7132    I,   VIII|                       eresztlek? Nem éred azt hajasan. Most is csak annak köszönd,
 7133    I,   XIII|                  egybehangzó, boglyas, tüskés hajától elkezdve, félregázolt csizmasarkáig
 7134    I,   VIII|                      már a tizedik fordulónál hajba kapott a közönség, mérges,
 7135    I,     Sz|                   snekkli – snekkedli, csiga, hajbodor (Schneckerl)~ ~Sodoma és
 7136    I,   VIII|                      a sás közől. Meghallva a hajcolás zaját, sietett arrafelé,
 7137    I,      X|                     szívesség, mellyel kegyed hajdanában házam iránt viseltetett…~ ~
 7138    I,     Sz|                       habos selyem~ ~mon cher hajdu – kedves hajdúm~ ~monsieur –
 7139    I,    XII|                     őméltóságaiknak – monda a hajdúhoz fordulva –, és mindenekfelett
 7140    I,      I|                     elkészített tábori ágyon, hajdúi lehúzták lábáról a nagy
 7141   II,   XVII|                      hogy összeszedve a nábob hajdúit, rajtamenjen Kutyfalvi Bandin,
 7142    I,   VIII|                       kutyáitól, cimboráitól, hajdúitól és parasztleányaitól. Csak
 7143    I,   VIII|                     az ünnepelt gavallér az ő hajdúja fog lenni; néha az ágyban
 7144   II,    XIV|                 közelít Boltay mester felé, s hajdújának intve, hogy maradjon hátra,
 7145    I,      X|                    nevezni a patvaristáját, * hajdúját és a pörös feleket, akiket
 7146    I,      I|                     mint valami ravatalt, s a hajdúknak énekelni kellett fölötte,
 7147    I,   VIII|                     kezet csókolhat nekem, ha hajdúmnak megfogadom, hogy éhen vagy
 7148    I,      I|                 Odaérve meghagyatott az egyik hajdúnak, hogy verje fel a kocsmárost,
 7149    I,      I|                       mely által egész borzas hajerdeje előre-hátra mozdult, mint
 7150    I,      I|                 kifelé fodorított liffleffegő hajerdő bokrosodik elő olyan mennyiségben,
 7151   II,     XV|                    Azt meg kell neki engedni; hajfodrozata kifogás nelküli, arca sima,
 7152   II,     Sz|                         életjáradék~ ~vukli – hajfonat, tincs~ ~ ~ ~whist – angol
 7153    I,    VII|                     méltó ömlengései, egy ősz hajfürt az elhalt apától, kinek
 7154   II,    XXI|                       az ifjú, lélegzete éri, hajfürteinek lebbenése az ő orcáját legyinti,
 7155   II,   XXIV|                      szólt Flóra félresimítva hajfürtéit arcából s iparkodva igen
 7156    I,     XI|                      lehet könnyelmű ember.~ ~Hajh, sokan nagyuraink közül,
 7157    I,     IX|                       világot sivár gyönyörök hajhászatában, s megfoszták magukat a
 7158   II,    XXI|                      agárnak is.~ ~Utána!~ ~A hajhászó csoport vágtatva rohan az
 7159   II,    XIV|                    polgárleány ellen intézett hajhát.~ ~A meghiúsult kísérletek
 7160   II,  XXIII|                  majmot papiros galacsinokkal hajigálhassa.~ ~– Tehát mi hozott ismét
 7161    I,   XIII|                     Matyi agár, ki a levegőbe hajigálja a nyulat, és úgy kapja el.
 7162   II,    XXI|                    Ezért addig iparkodott azt hajigálni, földhöz verni, míg kifárasztja.
 7163   II,  XXIII|                     Abellino nyugodt lélekkel hajigálta a kezébe akadt látogatójegyeket
 7164    I,     II|                 márványmedencébe üveglabdákat hajigálva a magasba s virgonc aranyhalacskákat
 7165    I,   VIII|                  körül, s ha a bojtár közükbe hajítja botját, szétszaladnak; de
 7166    I,    XII|                     Inasának parancsolá, hogy hajítson fel előtte hársfaleveleket
 7167    I,      I|                   sarkantytús lábait egymásra hajítva.~ ~E szóra még jobban elbámult
 7168   II,    XXV|                   éppen úgy van élete, vágya, hajlama, bánata és örömei, fájdalma
 7169    I,      X|                    többieknek is voltak nemes hajlamaik. Az apa olykor elgondolá: „
 7170    I,      X|                       engedett leánya művészi hajlamának, s engedé őt hivatását követni.
 7171    I,     IX|                      hallatni, és bír művészi hajlamokkal. Ebbe lehet mindenféle gyümölcsöt
 7172   II,   XVII|                 misztikus, mondhatnók delejes hajlamot, mellyel e délceg állatok
 7173    I,     II|                       pedig lehet valami régi hajlamuk, s évek múltán, mint a kőszénbe
 7174   II,   XXVI|              dicsekedhetnek Kárpáthyné boldog hajlandóságával.~ ~E percben erős férfias
 7175    I,     XI|                 nagynénjénél lakott. Az ifjú, hajlékony lelkületre nagy befolyással
 7176    I,     VI|                   tetszése szerint csodálatos hajlékonyságú hangja virágaival, elővette
 7177    I,     II|                      ember mindenütt egymásra hajló sűrű, lombos fák között
 7178   II,  XVIII|                          János úr még most is hajlong, és bókokat hány utána az
 7179   II,     XV|               szerencséje lehet. Ismét bókok, hajlongások, kézszorítások. S mindez
 7180    I,   VIII|                        s a temető árkából egy hajlós fűzfavesszőt metszve, arról
 7181    I,   VIII|                 Magyarhonban.~ ~Piros pünkösd hajnala van, igazán piros hajnal.
 7182   II,     XV|                  vitték be?~ ~– Nem, azok még hajnalban elmentek, s ő csak pár óra
 7183    I,     IX|                éjszakának és első csillagai a hajnalnak.~ ~Főuraink nevei közül
 7184    I,    VII|                     keresztül világlik az arc hajnalodó színe, melyet láthatólag
 7185    I,   XIII|                       udvarra; még csak akkor hajnalodott, az ég keleti kárpitja bíbor
 7186    I,     VI|                       mely előtt tisztelettel hajol meg mindenki, mely egy varázsütéssel
 7187    I,    VII|                    lassankint elkezd alá felé hajolni; a férfi jól látja, hogy
 7188    I,   VIII|                       szélvészektől hányatott hajón van, s hogy megkönnyebbítse
 7189    I,   VIII|                      s hogy megkönnyebbítse a hajót, kihányt az ablakon minden
 7190    I,   XIII|                    annál a csodára meghagyott hajporos copf, mely tisztes emléket
 7191    I,    VII|             császárság alatti divatot, a nagy hajporozott dupét, * mely különben igen
 7192   II,    XXI|                       segedelmével sürgetni a hajsza megindulását.~ ~A paripák,
 7193   II,   XXIX|                   Adóssága több, mint amennyi hajszála van. Mi lesz belőle? Dolgozni
 7194    I,   XIII|                      számlálgassa a kegyelmed hajszálait, hanem annyi áldással öntse
 7195    I,      I|                   képpel a más veszedelmét, a hajszolás, ostorpattogás hangja elhat
 7196   II,    XIX|                      hogy ha a kocsis rosszul hajt, kiveszi kezéből az ostort,
 7197   II,    XXV|                      önkényt teheti, miért ne hajtaná meg előtte nyakát, miért
 7198   II,   XXIX|                   gazdagok bűnei több hasznot hajtanak az önzőknek, mint erényeik.
 7199    I,   VIII|                      ünneplő nép közé akarják hajtani a szilaj bikát!~ ~– Nem
 7200   II,    XIX|                      csak meg kellene magadat hajtanod, vagy éppen eléje mégy,
 7201   II,     XV|                     ami Boltay mester csendes hajtásával jó négy óra járás.~ ~Fanny
 7202    I,     IV|                      a bulváron nagy vágtatva hajtat keresztül egy sajátságos
 7203   II,     XV|                   domború lábacskákat; gazdag hajtekercsét könnyű kis brüsszeli csipkefőkötő
 7204    I,      X|                      papával, s oly szerényen hajtják meg magukat a leányok előtt,
 7205    I,   VIII|                     mondta Márton. – Mire ide hajtjuk, úgy megszelídül az, mint
 7206    I,   VIII|                   poharat mindig körömpróbáig hajtotta fel; elkezdtek kártyázni,
 7207    I,     XI|                       villogtatunk szemeikbe, hajtóvadászatot indítunk ellenők. – Miért
 7208    I,   XIII|                   mert éppen takarodás idején hajtóvadászatra rendelt a méltóságos úr
 7209    I,    VII|                       s inte kocsisának, hogy hajtson a Panthéonba.~ ~Odaérve
 7210   II,     XV|                   csak tessék azért a házához hajttatni, azért ő hamarább hazakerül
 7211   II,   XXIV|                  pamlagon s fejét Flóra ölébe hajtva, míg ez az ujjain számlálgatá
 7212    I,   XIII|                   mint egy templom kúpja, ősz hajzatának gyér maradványai ezüst billengekben *
 7213   II,     XX|                      mely velünk egy szobában hál, velünk egy asztalnál eszik,
 7214   II,  XVIII|                    hogy az öreg elárasztandja hála- és magasztalással.~ ~– Tehát,
 7215    I,      X|                 fogott, senki sem dicsekedett haladásával, senki sem tudakozódott
 7216    I,     IX|                     de igen minden szabadelvű haladási mozgalom terén, minden jótékony
 7217   II,     XX|               tudományok ezen ágazatában tett haladásokat és felfedezéseket ismertesse,
 7218   II,    Veg|                társaságában csak egy lépésnyi haladásra is vihessenek egy elnyugodni
 7219    I,      X|                    hogy Matild oly örvendetes haladást követett el a művészetben,
 7220   II,    XIV|              fogadtatnak, hogy a költő sokkal háladatosabb szerepet választa magának,
 7221    I,   XIII|                      A tiszttartók, kasznárok haladéktalanul engedelmeskedtek; csupán
 7222    I,    VII|                    kíséri most a tűz közepett haladókat, utat törve előttük s szabadon
 7223    I,   VIII|                társaságnak, ivásban senki sem haladta túl, a poharat mindig körömpróbáig
 7224    I,     IX|                    azt tudnotok, hogy annyira haladtam, miszerint ma a leány meg
 7225    I,     XI|                    veté a cselt.~ ~A leányt a hálaérzet többször készteté arra,
 7226    I,    XII|               jótéteményeiért egykor szerelme hálaérzetével tudott volna fizetni, és
 7227    I,   XIII|                   ülők között, s cet nagyságú halak rengő kocsonya közepett
 7228   II,     XX|                      üdvözletét, mit ez azzal hálál meg, hogy egyik kezében
 7229    I,    VII|                      magának tenni, hogy e nő halálán legkisebb szomorúságot sem
 7230   II,    XXX|                      ő koporsója fölött is.~ ~Halálának híre benyargalá az egész
 7231    I,   XIII|                     élt, és várakoztatta őket halálára, a piszkos lakást kutyapecéreik
 7232   II,   XXXI|                     mikor érezte elközelgetni halálát, nyolc papot állított az
 7233   II,    XXV|                       tartottak-e fel, hogy a halálba ne fussak, midőn ismét találkozánk?
 7234   II,    XXX|                  ráismerni, úgy elváltozott a halálban. Hát még akik életében látták
 7235    I,    III|                      a nagy költők, s egy nép halálbizonyítványa az, ha költői elnémultak,
 7236   II,    XIV|              valószínűleg rövidebb utam van a halálig, mint neki, a küzdés nagyon
 7237    I,   XIII|                  ekkor boszontani kezdé a sok hálálkodás; ezekkel nagy kurtán beszélt,
 7238    I,   XIII|                  vigalomban."~ ~Az ünnepélyes hálálkodások után leszálltak az úri vendégek
 7239    I,    VII|                   néptömeg közül, hihetőleg a hálálkodásokat akarták kikerülni.~ ~Chataquéla
 7240    I,   XIII|                      adá lelkét, de az utolsó halálküzdelmek között van, úgyhogy már
 7241   II, XXVIII|                 merészséggel tette ki magát a halálnak.~ ~Most érte mindent.~ ~
 7242    I,      X|               elhagyatott és megátkozott, s a halálon túl irtózat és pokol tüze!
 7243   II,    XIV|                  gondolkozni, míg végre a seb halálossá válik; naponkint jobban
 7244    I,      I|                   keresztelőkre, nem különben halálozásokra, csúffá téve önmagában a
 7245   II,     XV|                keresztülmenni férjhezmenésen, halálozáson, míg végre egyik vagy másik
 7246    I,    VII|                      valami átlátszótlan fakó halálszín.~ ~A vén Hyurmala, kinek
 7247    I,     IV|                      szereztünk neki, s mivel hálálta meg? Avval, hogy pimaszul
 7248   II,  XVIII|                      határtalan, kimondhatlan hálámat ki nem fejezem nagyságod
 7249   II,    XIV|                vonzalom sohasem lehet egyébbé halandó néma vágynál, mely hasonlatos
 7250    I,    VII|                     névre, arca elhalványult, halántékain és fehér homlokán az erek
 7251    I,   XIII|                    csapást intézett ellenfele halántékának. Az egyszerre félrekapta
 7252    I,   XIII|                      kondorultak * tarkója és halántéki körül. Szépen meg volt borotválkozva
 7253   II,  XVIII|              naponként készültem ide.~ ~Fanny hálásan szorítá meg a kezébe tévedett
 7254   II,  XVIII|                     nevelkedtem, s szerfelett hálásnak érzem magamat nagysádtok
 7255   II,   XXII|                       csak idegen erszényeket halásznak, nem idegen boldogságot.~ ~
 7256    I,   XIII|                          máskor el szokta ezt halasztani másnap délutánig.)~ ~– No
 7257    I,      V|                   keressen bennök. Hasztalan. Hálátlan szerep az, egyike azoknak,
 7258   II,    XIV|                       akit önök szeretnek? De hálatlanabb volnék, ha hazudnám, hogy
 7259   II,  XVIII|                 sokkal kellemetlenebb, sokkal hálátlanabb szerepre vannak utasítva,
 7260   II,    Veg|               irányregényt azon időkből senki hálátlanság és ismeretlenség vádja nélkül
 7261    I,     IV|                caniculai szenvedélyéből, minő hálával fog nekem tartozni. – „Mindennel,
 7262   II,   XVII|                     megeredt a sírás, s Fanny halaványabb lett a falnál.~ ~– Hát majd
 7263   II,    XXV|                       meg volt ütődve nejének halaványsága miatt. Az egész asztal felett
 7264    I,    XII|                      Bár nem mutatta, de arca halaványságán meglátszott, hogy iszonyú
 7265   II,  XXVII|                      gyönyörű arcain, a halál halaványságával édes ajkai körül, a halál
 7266   II,     XV|                       megtudva, hogy János úr haldoklik, százezer helyet kétszázezret
 7267    I,    VII|                    végén a La Bourbe kórház * haldoklók számára és a Sainte Pélagie *
 7268   II,  XXVII|                     nem hall ő semmit. Csak a haldoklóra néz némán, mereven. Az ágy
 7269    I,    VII|                   dicsőség nem jár egy úton a halhatatlansággal.~ ~Néhány hónap lefolyta
 7270    I,      I|                tetszett háli. a nyoszolyában, hálhatott a fogason.~ ~A hajdúk azonban
 7271    I,      I|                válogathatott, ha nem tetszett háli. a nyoszolyában, hálhatott
 7272    I,      I|                     meg tudok halni.~ ~– Csak halj meg – biztató a poéta –,
 7273   II,     XV|                       magához az anyját, hogy háljon ott az éjjel.~ ~Valamivel
 7274    I,    XII|                      pedig személyesen, mivel hallám, hogy igen szép remek bútormintákat
 7275   II,     XV|                     tetszik, mintha reszketni hallanálak.~ ~– Nem.~ ~– Ugyebár ismerted
 7276    I,      X|              hamispénzverő? Istenkáromlásokat hallani-e éntőlem, vagy tékozlást
 7277    I,      V|                       padokkal. Később azt is hallania kell, hogy már régóta játszik,
 7278    I,      V|                    egymás diadalairól kellett hallaniok. A hír nem egyszer bírt
 7279   II,  XVIII|                       ilyen példás szeretetet hallasz magad előtt emlegetni, más
 7280    I,    III|                        oly mély, dörgő hangot hallat, hogy az ember meglett korú
 7281    I,   VIII|                  hosszú, ismételt vad bőgését hallatá.~ ~Márton ki akarta csalni
 7282    I,      X|                   úrhoz.~ ~A jámbor családapa hallatlan zavarban volt, nem tudta,
 7283    I,   XIII|                      mosdási ellenszenv miatt hallatlanul kormos. Ezzel egybehangzó,
 7284    I,     IX|                      hogy tehát szereti magát hallatni, és bír művészi hajlamokkal.
 7285    I,    VII|                   kétségbeesett sírás hangjai hallatszanak a tömeg lármája közül.~ ~
 7286   II,   XXIV|                       Bekocogtatott, s szavát hallatva, bebocsáttaték.~ ~Flóra
 7287   II,    Veg|                         Némi anakronizmusokat hallék megjegyeztetni, miknek megrovását
 7288   II,     XV|                         Vajon ilyen-é? Csitt. Hallgasd jó leány, mit beszél tovább
 7289   II,     XX|                főispán és neje előtt alázatos hallgatagan hajtja meg magát az ifjú
 7290    I,     XI|                      a kulcsokat, és örvendve hallgaták, amint az eső verte az ablaktáblákat.~ ~
 7291   II,   XXVI|              odahagyják az ő elmés előadásait hallgatandók, mely után igen sok szívély-,
 7292    I,    VII|                    sem felelt rá.~ ~Azonban a hallgatás és bámulat elég válasz volt.~ ~
 7293    I,     VI|                    elhangoztával a legmélyebb hallgatásba merült.~ ~A függöny lassan
 7294   II,     XX|                       volt szó, illendő, hogy hallgathassák ők is, és nyilatkozhassanak.~ ~
 7295   II,    XIX|          szorongattatást okozott. – Fanny nem hallgathatá el az öreg tisztviselő magasztalására,
 7296   II,    XIV|                     Kárpáthy ajánlatát el nem hallgathatja Fanny előtt, de mégis, ha
 7297   II,   XVII|                      hölgyek számára, ahonnan hallgathatják az elmés beszédeket. Ezt
 7298   II,     XX|                    úgy tettek, mintha oda sem hallgatnának, szomszédjaikkal kezdve
 7299    I,     IV|               megigazította kravátliját, hogy hallgatói azalatt gondolkodhassanak
 7300    I,     IX|              megteltek mindennemű és osztályú hallgatósággal, mert már előtte való nap
 7301   II,   XXXI|                    esztendővel önnek papájára hallgattam volna, most ön már nagy
 7302    I,     IV|                   tekeasztalt, hogy a jó hírt hallhassák, melyet Abellino a Mainvielle–
 7303   II,     XV|                 láthassam őt előttem elmenni, hallhassam, mikor mással beszél. Nekem
 7304   II,     XV|                     ahol kedves leánya szavát hallhatja, vagy mikor dalol; sőt arra
 7305   II,     XV|                       lányomnak egy jó szavát hallhatnám. Nem lehet az, ugyebár?
 7306    I,     VI|                     társaságában, mi annyival hallhatóbb volt, minthogy az egész
 7307   II,   XVII|                    megválogatni, mert odahaza hallhatott minden bohóságot, s nem
 7308    I,    XII|   menyasszonyajándokul?~ ~Mind e szavakat jól hallhatták a mellékszobában. Teréz
 7309   II,  XXVII|                     Itt-ott elfojtott zokogás hallik. Nem lát ő, nem hall ő semmit.
 7310   II,     XV|                     elébb körülnézett, ha nem hallja-e meg valaki, azután odavonta
 7311   II,     XV|                       hogy ne lásson, hogy ne halljon.~ ~Mégis látott, mégis hallott.~ ~–
 7312   II,   XXXI|                    óta nagyothall, s abba kis hallócsiga van téve ezüstből, azonban
 7313   II,    XIV|                        Megmondani a leánynak, hallod-e szívem, én szeretlek, el
 7314   II,   XXIV|                 talányt.~ ~– Te mendemondákat hallottál?~ ~– Olyasmit.~ ~– Ki felől?~ ~–
 7315   II,   XXXI|               ezüstből, azonban operákat csak hallótülkön keresztül képes élvezni.~ ~
 7316   II,   XXXI|                      lábain segít, másikban a hallótülök. Hanem ő azért mindig azt
 7317    I,      V|                 trópikusok légkörének, meg is halltatott tetszése szerint, és süllyedhetett
 7318   II,   XVII|                      János úr mindennap egész halmaz levelet kap az ország minden
 7319   II,     XV|                   buzgó közbirtokosok, kiknek halmaza kétségbe ejteni képes egy
 7320    I,      V|                    diadal énnekem, mint egész halmazai az illatos leveleknek, miknek
 7321    I,     XI|                    nem lelnek föl, ha aranyok halmazát adják is érte. Azután Teréz
 7322   II,     XV|                   most azok a büszke, dölyfös Halmék, akik olyan könnyen pálcát
 7323    I,   XIII|                     neki engedem a burjányosi halmot. Csenkő Lacinak írja meg
 7324    I,     XI|                     kiket a világ dicsőséggel halmoz el. Minden újabb kísérlet
 7325   II,     XX|                  úrnők szívességgel, bókokkal halmozák a háziasszonyt, a szegény
 7326    I,     XI|                        Kiket jótéteményeimmel halmozék, haladtak bár a míveltségben,
 7327   II,   XXII|                      miket a hála fog nevedre halmozni.~ ~– Ezt tehát megígéri
 7328    I,      X|               odaszorítá kebléhez, csókjaival halmozta, s töredezett hangon esedezék
 7329    I,     IV|                caressírozták, * hízelgésekkel halmozták, s természetesen ahova a
 7330   II,     XV|                    mely által üdvkívánatokkal halmoztatott el.~ ~És Abellinónak mindezt
 7331   II,   XVII|                küldött poéma annyira túl volt halmozva frivol, boszontó, ingerlő,
 7332   II,    XXV|                    azt könnyeivel, csókjaival halmozza? Engedé, hogy a szenvedély
 7333    I,    XII|                      utcán, ha meg kellene is halnia. Boltay mindenfelé eljárt
 7334   II,     XV|                   hatvanezer forint?~ ~(Ah, a hálóban a vad, gyorsan! gyorsan!)~ ~–
 7335   II,     XV|                 kezdtek ragyogni, ah, a vad a hálóhoz közelít!~ ~Pedig, ha figyelt
 7336    I,    III|                      templomának.~ ~Szemben e halommal látszik azon kisded tér,
 7337   II,    XXV|                    kedvesen vehetni – egész a hálószoba ajtajáig. Az ismét bezáródott
 7338   II,    XXX|                 Minden előre el volt készítve hálószobájában a ravatalhoz. Koporsó, szemfödél,
 7339   II,     XX|             észrevétlenül félrelopták magukat hálószobájukba, ott egész nyugalommal elolvasandók
 7340   II,   XXIX|                  tenni fognak, készen áll már hálószobámban, mindennap látom azt, és
 7341   II,    XXV|                    Rudolf, midőn alunni ment, hálóterme előszobájában egy virágbokrétát
 7342   II,     XV|                        Nem hiába támadt ő fel halottaiból.~ ~– Tehát holnap délután! –
 7343   II,    Veg|                 szégyen, és én szeretem tudni halottaimról, hogy miben haltak meg.~ ~ ~ ~
 7344   II, XXVIII|                       megszégyenítsek vele. A halottakat szabad szeretni. Én szerettem
 7345    I,    VII|                     sírtól, mely legkedvesebb halottját rejté, kinek hamvait könnyeivel
 7346    I,    VII|                      őt meg senki. Túlnan egy haloványsárga alak jár, keresztül-kasul
 7347   II,    XXV|                       Mint egy csábító szirén hálózá körül férjét bűvös-bájos
 7348   II,     XV|                    Fanny ez ideig még sohasem hált egyedül szobájában, nagynénje
 7349   II,    Veg|                      halottaimról, hogy miben haltak meg.~ ~ ~ ~Pesten, 1858.
 7350    I,      I|                      betyár én vagyok, és nem haltam meg.~ ~Abellino szétmeredt
 7351    I,      I|                    Egyiptomban és Marokkóban, háltam elég déplorable * gunyhóban,
 7352   II,     XV|                      vendéget, arca valamivel halványabb, mint máskor, de a halványság
 7353   II,  XXVII|                     csak őt látta ott fekünni halványan, elhervadtan, a halál verítékével
 7354   II,     XV|               szépségű kebelére. És ez arc, e halványpiros, istennői tekintet, ez égő
 7355   II,     XV|                 halványabb, mint máskor, de a halványság úgy illik neki. János úr
 7356   II,  XXVII|                     álma örök. Arcán túlvilág halványsága dereng. Most már álmodhatik
 7357   II,    XXV|                  fogalmai voltak e nőről; ő e halványságot, főlecsüggesztést, e fátyolozott
 7358    I,    VII|                  szalag tartá hátra, a hosszú halványsárga selyemöltözet fedetlen hagyá
 7359   II,     XV|                      is nagy áldozat volna, s hamarjában nemigen tudok olyan nagy
 7360    I,      V|                     Stockholmot, Koppenhágát, Hamburgot; operájok nem volt, és Jozefine
 7361   II,     XV|              kérdezősködött?~ ~Mayerné szemei hamiska módon kezdtek ragyogni,
 7362    I,      X|               vagyok-e én? Rablókapitány vagy hamispénzverő? Istenkáromlásokat hallani-e
 7363    I,   XIII|                   Lokodi színészdirektor, aki Hamletet játssza, vagy mint Matyi
 7364    I,      I|              mozdítani.~ ~Emberek elrekedtek, hámok, istrángok elszakadtak,
 7365    I,     Sz|            Germain-től délre~ ~Aschenbrödel – Hamupipőke~ ~asszesszor – ülnök~ ~asztrakán –
 7366   II,   XVII|                     az, miszerint Kutyfalvi a hamus kenyér és érett sajt láttára
 7367    I,   XIII|                     hát erdőnek sem híre, sem hamva. Kérdem utoljára egy ázott
 7368    I,    VII|           legkedvesebb halottját rejté, kinek hamvait könnyeivel öntözi most is.~ ~
 7369    I,    XII|                  egyedül magára van hagyva. – Hán?~ ~Sándor meg nem állhatta,
 7370   II,     Sz|                    tikgömb – tojás~ ~tónadó – hangadó~ ~travesztáció – tréfásan
 7371    I,   VIII|                     peremptórius * parancsoló hangba. Nagyobb pompa kell ide.
 7372    I,      V|                        bájos arccal, elragadó hanggal ajándékoza meg; reá a művészet
 7373   II,    XXV|                       mindent.~ ~A szánalom e hangjára megtört az erőszak, mellyel
 7374    I,      X|                  fekszik? – kérdé megerősítve hangját.~ ~– A Zuckermandelen *
 7375    I,      V|                Kezében a kiállhatatlan szerep hangjegyei, miken végig fut, hogy visszaemlékezzék,
 7376   II,  XXIII|                   lábbal tapodott versezetek, hangjegyek s más afféle veszendő dolgok;
 7377    I,     VI|                  énekelnie kellett volna, egy hangnak sem leendett birtokában.~ ~
 7378   II,    XXI|                      monda Szentirmayné, erős hangnyomatékot vetve az „én”-re, miután
 7379   II,     XV|                   viszonza Fanny ígéretteljes hangnyomattal, s szemök különös tűztől
 7380    I,    VII|               végigfutni tagjain, mintha azon hangokat hallaná, miknek zengése
 7381    I,   VIII|                 rakott cigánybanda égbekiáltó hangokon harsogtatva a Márton nótáját.
 7382   II,    XXI|                       talpra ugrottak ez édes hangokra; mások, kik szerettek volna
 7383   II,     XV|                     hivatkozás éppen jókedvre hangol. Fennimornak és Abellinónak
 7384   II,     XX|                    igazítás ismét jó kedélyre hangolá a társulatot, az agárhallgatóság
 7385   II,     XV|                   sóhajta fel Mayerné mintegy hangolásul, hogy ismét beszélni fog.~ ~–
 7386    I,     VI|                    ötletei mindenkit jókedvre hangolnak; nagyon jól tudva van előtte
 7387   II,   XXVI|                    szólt Abellino szelídebben hangolva, s jónak látta Kecskerey
 7388   II,  XVIII|                     kérdé piquant, szaggatott hangoztatással Flórától, kockáztatott tekintélyét
 7389    I,      V|                   Valabregue-et kellett volna hangoztatnia.~ ~A becsületes Valabregue
 7390    I,     Sz|                    kor dörzsölésre megszólaló hangszere~ ~ ~ ~vajas szarvas – vajas
 7391    I,    III|                   honfitárs – szólt ama dörgő hangú ifjú, barátságosan nyújtva
 7392    I,    XII|                származhattak, de az általános hangulat mégis adott aggodalomra
 7393   II,     XX|                     eszünk!”~ ~Ilyen módon jó hangulatba hozva, felkelt a társaság
 7394   II,  XVIII|                 külön-külön mindenkit egy-egy hangyafészekre ültettek volna.~ ~S ezen
 7395    I,   XIII|                    amiket később egy nemzedék hangyaszorgalma ismét morzsánként alig győz
 7396    I,      V|                 sziszegést, mintha poharamból hangzanék felém. Ah, nyújtsd ide azt
 7397   II,  XXVII|                  Zoltán! Milyen szépen fog az hangzani!~ ~Majdan odahozták hozzá
 7398    I,    VII|                      való avagy sem.~ ~Így, a hangzás után ítélve, sokáig engedhetnők
 7399   II,  XVIII|                  névsorozatot, mintha a nevek hangzásából akarná megtudni a személyek
 7400    I,     IV|                         adják, a magasztosabb hangzatoknál versenyt ájuldozik a többi
 7401   II,    XIV|                       és azután ott a csendes hant alatt hallgatni a lágy zokogást,
 7402    I,      X|                      egy ötödik – és ki tudná hányadik? És ezek mind igen nagy
 7403    I,    III|            veszedelmes. Mozdulataiban angolos hanyagság, minden keresett affektáció
 7404    I,      V|                   hogy erejében, művészetében hanyatlanék, bukva van; mindenki ellene
 7405    I,   VIII|                        Amelyik azután végtére hanyatlani kezd, érzi, hogy társa erősebb,
 7406   II,    XXI|                  Fanny elszédülten, elaléltan hanyatlik hátra nyergéből, hirtelen
 7407    I,   VIII|                  Bandi mind ki akarta őket is hányatni a tengerbe.~ ~Hogy azonban
 7408    I,   VIII|                  képzelte, hogy szélvészektől hányatott hajón van, s hogy megkönnyebbítse
 7409    I,     Sz|              nonchalant – hanyag, nemtörődöm, hányaveti~ ~nostras – honi, földi,
 7410    I,   VIII|                feddőzék a bíró. – Nem jó az a hányavetiség, Márton; mert majd nagyon
 7411    I,    XII|                          Az ellenfél nevetve, hányiveti délcegséggel jött karonfogva
 7412    I,   XIII|                        kettő, három! Ne sokat hányja-vesse kend.~ ~Végre talált a paraszt
 7413    I,      I|                     van eléje fogva, csak úgy hányja-veti a cifra cafrangot mindegyik
 7414   II,   XXIV|                   kimondott szó miatt egyedül hánykódik hűs fekhelyén, míg két ajtónyi
 7415    I,   VIII|                    tarackdurranásra elkezdtek hánykódni a paripák, a második lövésnél
 7416   II,   XVII|              gyönyörködésére elbocsátá őket a hánykódó méneken, miket hosszú karikás
 7417   II,     XV|                   magát, és azután még sokáig hánykódott ágya párnái közt, küszködvén
 7418   II, XXVIII|               estenden, s víg vadászcsoportok hánykódtak népes udvarán; most alig
 7419   II,   XXIX|                      vette, a gyerek kacagni, hánykolódni kezdett, kis kezeivel vergődve,
 7420   II,    XVI|                       Fennimor még egy kicsit hánykolódott, hogy hát adjanak neki egyenes
 7421    I,      I|                       hogy a szeme is szikrát hányna; de minek az? Ha a végzetek
 7422   II,    XIV|               előjönnek berkeikből, s kereket hánynak a harmatos fűben; mikor
 7423    I,      V|                       fognak neki, koszorúkat hányni.~ ~– S azt hiszi ön Jeanette,
 7424   II,   XXXI|                    oly háznál, mint Mayeréké, hányódjék, vetődjék, s közszemlére
 7425    I,     II|                aristocrates!” * ~ ~Hol, merre hányódott-vetődött azután nehány évig, azt
 7426    I,   VIII|                       számolod-e, édes öcsém, hányszor mentek kárba a lovaid?~ ~–
 7427   II,     XV|                      keresztül az egész éjjel hányt-vetett gondolatok, mintha hetek,
 7428    I,   VIII|                    disznótorból, lakodalomból hánytad ki a vendégeket?~ ~– Nem
 7429    I,   XIII|                       levelet, s zöld karikát hánytak a szemei, ahogy beletekintett.~ ~
 7430    I,     IV|                   morogni, cammogni s a fejét hánytatni. Végre jő a vadász, a lord
 7431    I,     II|                diákjain élesítgeté, szüntelen hányva-vetve azt az aureus calculust, *
 7432    I,      I|                     kacagott az öreg tehetlen haragján:~ ~– No, mit dühösödik,
 7433   II,    XXV|                        Tudtam, hogy kialussza haragját!” – gondolá magában Rudolf,
 7434    I,      X|                    utcán.~ ~A megvert leányok haragjokban azt kívánták, ahogy apjok
 7435   II,   XXIV|                       ne menjen le a nap a te haragoddal. Az nem volna tőled szép,
 7436    I,   XIII|                     mai napon, melyben minden haragosaimmal kibékülék, atyafiságosan
 7437   II,  XXIII|                       karját Kecskereyéből, s haragosan vágta magát egy karszékbe. –
 7438   II,     XV|                  olykor el nem nevetné magát, haragosnak is láthatnók.~ ~Még a jámbor
 7439   II,     XX|                     vannak önnek az asszonyok haragtartása felől; ha mi ön ellen egyesülünk,
 7440   II,    XIX|                    törni fejeiket, hogy mikor haragudjanak meg valamely etikettszabály
 7441    I,      I|                   eket mondott, mintha nagyon haragudnék.~ ~A chapeau à la Minerva *
 7442   II,     XX|              társaságban az ember úgy szokott haragudni arra, akit nem ismer. Természetesen
 7443   II,     XV|                    ottan szembe. A testvéreid haragudtak rá, mert rájuk sem nézett,
 7444   II,   XVII|                       három alól kibújhatott, haragudván megfejthetlen okokbul reájuk,
 7445   II,     XX|                       mert akire az asszonyok haragusznak, az bizonyos lehet arról,
 7446    I,    VII|                     forgott városrész felé; a harangok egyenkint felelgettek egymásnak
 7447    I,   XIII|                      templomot építtetett oda harangokkal és orgonával ellátva, s
 7448   II,   XXXI|                   körül, s meghúzatott minden harangot, úgy imádkoztak mellette,
 7449    I,   XIII|                     igazad van. Hát miért nem harangoznak még?~ ~– Várjon! Elébb meg
 7450    I,   VIII|                   csak most hangzik a hajnali harangszó, s már a tanácsbeliek mind
 7451    I,    VII|                     gyulladásnál nagy dob- és harangszót kellett ütni, hogy akinek
 7452    I,   VIII|                  fejjel elébb van nála, olyat harap rajta, hogy elbődül bele.~ ~
 7453   II,    XXI|               kutyáknak, azt minden ismeretes harapások közt a legkevésbé szeretik.
 7454    I,   XIII|                     nincsen mása.~ ~ ~ ~Ahány harapást tett e tulok a fűben,~ ~ ~ ~
 7455   II,  XXIII|                    burkolva, roppant csibukot harapdálva, s fújva maga körül a füstöt,
 7456    I,     IV|                gyilkos szerepét, bizonyosan ő harapná meg a kutyát, nem az őt;
 7457    I,   VIII|                  fején, a tallért ketté tudta harapni, s lefogta egyes-egyedül
 7458    I,      I|                       hidegvérrel nézte, mint harapódzik tovább a láng. A világosságnál
 7459    I,   XIII|              összefoglalva; elébb azokat kell harapófogakkal lefeszegetni.~ ~Vajon mi
 7460   II,    XXI|                     is elkapta Fecskét, olyat harapott az orrán, hogy menten elbocsátotta
 7461    I,    VII|                      a tüzet, mely gáttalanul harapózott szét a sűrű épülethalmaz
 7462    I,   XIII|                szétvetették a sütőkemencét. A harasztosi birkás, ki egy pusztát bírt
 7463    I,     Sz|                       valakit lováról leránt, harcképtelenné tesz~ ~département – megye,
 7464   II,    XXV|                   most sincs közöttünk vége a harcnak?~ ~– Föltétlen meghódolás –
 7465    I,   XIII|                 rémítőbb a puszta kézzel való harcnál. Kutyfalvi kisujján egy
 7466   II,     XX|                      meghódítom, de velök nem harcolok, és tőlök nem félek.~ ~Ily
 7467    I,    VII|                  követte Hellasz * földére, s harcolt vele együtt bátran és hősileg
 7468    I,     VI|                   üres.~ ~Ennek lakói odakinn harcoltak ezalatt az ismeretlen canaille-jal,
 7469    I,      I|                       Hát még?~ ~– Hogy egész háremet tart parasztleányokból,
 7470    I,      I|                 elszöktettem a bej * legszebb háremhölgyét, a szezont Itáliában töltém,
 7471    I,      V|                      oly tökéllyel játszott a hárfán, mely még akkor sok előnnyel
 7472   II,   XVII|                        kapocs, ing, gombostű, harisnya” egyet ki talál a száján
 7473   II,    XIX|                    kettő a másikra iparkodott hárítani az elsőbbséget, a kérdés
 7474    I,     II|                 souvenir”, * de ami azért nem hárítja el a gyanút, hogy azokat
 7475    I,      V|                     vissza Párizsba.~ ~Valami harmad-negyedrendű művészetcsarnok, a Feydau *
 7476    I,     VI|                    hangja; majd lement mélyen harmadfél oktáván keresztül, s mint
 7477    I,   VIII|                  legény vagy, hozzunk még egy harmadikat. Nem kell messze mennünk,
 7478    I,      V|                       másodikon kinevették, a harmadikon nem nézték meg, azután végképp
 7479   II,    XIV|               berkeikből, s kereket hánynak a harmatos fűben; mikor a tündérek
 7480    I,    XII|                       munkában elfásult kezei harminc-negyven lépésről közönséges, új,
 7481   II,    Meg|                      nagy átalakulása, mely a harmincas évek nyilvános életében
 7482    I,   XIII|                       többi zsidó pátriárkák, harmincháromezer vörös nadrágos cigány égbe
 7483   II,     XV|                      Úgy van, négyszer kilenc harminchat. Negyedrésznyi jövedelme
 7484    I,   XIII|                     éneket s cifra népdalokat hármóniás nótára; cigányprímás sorra
 7485    I,    VII|                        finom ajkai valami oly harmonikus ártatlanság rajzát adják
 7486   II,   XXIV|                       sokkal jobb lesz mind a hármunkra nézve, vagyis helyesebben
 7487   II,     XV|                    leányt vett el, s még alig háromesztendős házasok, máris elválni készülnek;
 7488    I,     XI|              gyermeket. Isten megjutalmazá őt háromévi lelki, testi fáradalmaiért,
 7489    I,     VI|                      jelen nem volt, arra nem háromlott semmi.~ ~A szép asszony
 7490    I,   VIII|                      egy uradalomért.~ ~Éppen háromnegyedet ütött négyre.~ ~Úgy volt
 7491    I,     Sz|                        Robinsonról elnevezett háromszögletű kalap~ ~chapeau à la russe –
 7492   II,    XVI|                       düh legmagasabb foka, a háromszori különválasztás teszi megfoghatóvá,
 7493    I,   VIII|                  megérkezvén a barna zenészek háromszoros tust fúvának, azzal az elöljáró
 7494    I,   VIII|                    brutális erejű ember volt, háromvékás zsákot a fogaival keresztülhajított
 7495   II,     XV|                 szavakra, mint a megtestesült hárpiák, úgy támadtak rám egyszerre: „
 7496   II,     XV|                 vegyen nekem egy köteg kasmír harrast, egy rőf pur de laine *
 7497    I,     VI|                      legelső trillánál valami harsány hang „brávó”-t kiált, s
 7498   II,     XV|                  megállva a tülekedők között, harsányan közbekiált:~ ~– Tiszteljétek
 7499    I,    XII|                      hogy hajítson fel előtte hársfaleveleket a levegőbe, s ő azokat háromszor
 7500    I,    XII|                      ekkor lövé el a negyedik hárslevelet huszonöt lépésről.~ ~– Azokat
 7501    I,   VIII|               cigánybanda égbekiáltó hangokon harsogtatva a Márton nótáját. Ezek után
 7502    I,     VI|                      nagylelkűségtől csak egy hártya választja el, s amilyen
 7503   II,     XV|                        s a folytatott tárgyra hárul ingerültsége.~ ~Most ismét
 7504    I,    XII|                      a pisztoly lefelé rúg, a hasába fogsz találni, ha pedig
 7505    I,      I|                      aki hasonlót írt a Torda hasadékba szorult kéményseprőrül.~ ~–
 7506   II,    XXI|                     férfiakkal.~ ~Hajnal alig hasadt még, midőn a felöltözött
 7507    I,    XII|                       s le lehet a golyó elől hasalni, félrebukni, meg aztán két-három
 7508    I,   VIII|               bojtorjánnyal, * orrán egy nagy hasítás be nem hegedt sebe látszék.~ ~
 7509    I,      I|                  buggyot vet, s elöl ki levén hasítva, ott kell a csizmát kidugni
 7510    I,     Sz|                    szijács – szíjvékonyságúra hasogatott torma~ ~szinekúra – itt:
 7511    I,      I|                   kétszer-háromszor is ki van hasogatva, a frakk rézgombjai nem
 7512    I,   VIII|                háborúban * is járt, messziről hason mászva közeledik feléjök
 7513    I,   XIII|                  Péter uram, egy Jancsi úrral hasonkorú férfi, kinek apja kondás
 7514   II,   XXVI|                     az általunk említett nagy hasonlatosság ama históriai képhez.)~ ~
 7515   II,   XXXI|                      a szemei a megszólalásig hasonlítanak Rudolf szemeihez.~ ~– Valóban –
 7516   II,  XXVII|                    semmi drágakőhöz nem lehet hasonlítani, annál nagyobbak, s ha olykor
 7517   II,   XXII|                nyerne-e mást, mint megvetést? Hasonlíthatja-e magát bármi tekintetben
 7518    I,      X|                 sajnálták rózsához és eperhez hasonlító ajkaikat az öreg, összetöpörödött
 7519    I,     II|                  épicier * strazzakönyvéhez * hasonlítom; abban benne van mindenféle
 7520   II,  XXIII|                    hogy melyitek a gazda, úgy hasonlítotok egymáshoz, üssön bele a
 7521    I,     XI|                asszony büszkén.~ ~– Angyalhoz hasonlóan. Ah, asszonyom, valahányszor
 7522   II,   XXII|                       mindazok, akik hozzájok hasonlók, mert azok csak idegen erszényeket
 7523    I,      X|                       cirógatja, s ha magához hasonlókkal összejön, szólja, szapulja
 7524    I,      I|                    amint meglátta a hozzá nem hasonlótlanul öltözött gavallért, elfeledé,
 7525    I,     Sz|                      palota~ ~homoeopathice – hasonszenvi gyógymód szerint~ ~ ~ ~Île
 7526   II,    XXI|                  nyitva, csipkefodrozattal, a hasonszínű uszály balfelől smaragd
 7527    I,     Sz|               biztosítás~ ~triárius – dárdás (hastatus), nehéz fegyverzetű, római
 7528   II,    XVI|                          Kivétetnek a fej- és hasvágások. Arcot, kart, mellett és
 7529    I,     Sz|                     úzus – szokás, gyakorlat, használat~ ~üvegharmonika – a romantikus
 7530   II,     Sz|                  idegen szavak és kifejezések használatától; a nyelvi hibák és idegenségek
 7531   II,     XV|               Abellino –, ez a leány komolyan használatba vette nevemet. No csak tessék
 7532   II,    Veg|                      a régieket visszakérni s használatban tartani mindaddig, míg a
 7533    I,     IX|                       mikben a bölcsesség nem használatos.~ ~Hanem ez év eredményei
 7534   II,   XVII|                   aminek alkalmazása teljesen használatosnak találtatott.~ ~Már akkor
 7535   II,    XXV|                    vagy ha okosabbnak tartod, használd könyvtáramat.~ ~A választás
 7536   II,   XXIX|                  sötétebb idők szülöttét, nem használhat már az új, boldogabb, nemesebb,
 7537    I,     IX|                Tudományokra mi szüksége volt? Használhatta valamire? Legfelebb aranyeret
 7538   II,     XV|                     tettleges demonstrációkra használjon. De mégis jobbnak látta
 7539    I,   VIII|                        vagy hogy műkifejezést használjunk – anélkül, hogy egyet kortyantana.
 7540   II,   XXIV|          környezetében él, kik bizonyosan nem használnak egy nő hírének. És te Kárpáthyné
 7541    I,     II|                 csinálni a lelkekkel, de mire használnám én? Ellenkezőleg; én arról
 7542    I,     IV|                      Fennimor (ez a tejfürdőt használó hazafi keresztneve volt)
 7543   II,    Veg|                      miszerint nagyon sokszor használom az idegen szavakat. Erre,
 7544    I,   XIII|                     azután egy vagy más célra használták az ősök piramidjait, a népszerűbb
 7545    I,   XIII|                 egyébkor csak prózai dolgokra használtatik; leveleket írni, inventáriumokat *
 7546    I,    VII|                     hasznomat vehetni még? Én hasznavehetetlen vagyok.~ ~– Nem úgy, édes
 7547    I,    VII|                    mosollyal –, de énnekem mi hasznomat vehetni még? Én hasznavehetetlen
 7548    I,     II|                       miatti zavar) éppen úgy hasznomra van, mint a másiknál a fénnyel
 7549    I,     II|                       tanulta ki, hogy sokkal hasznosabb foglalatosságot is lehet
 7550    I,   XIII|                     hullottak.~ ~– Lám, a kár haszonba ment.~ ~– Fogyott ellenben
 7551    I,   XIII|                  jelentése. A négyezer forint haszonbér fejében elküldé a drágaköveket,
 7552    I,   XIII|                       húszezer forintot ígért haszonbérbe első szóval.~ ~– Mit? Én
 7553    I,   XIII|                     ki egy pusztát bírt olcsó haszonbérben Jancsi úrtól, óriási sajtot
 7554    I,    VII|                    üresnek látta a világot és haszontalannak mindent, ami benne van,
 7555   II,  XVIII|                   Milyen önzők, üres lelkűek, haszontalanok, hiúk ezek mind azon férfival
 7556   II,     XX|            agarászatban is grasszálni; minden haszontalanság tőlük ered, nekik köszönhetjük,
 7557   II,    XIV|                      e sors nincs többé az ön hatalmában. A leány szerencsétlen családból
 7558    I,   VIII|                       az egész társaság által hatalmas elméncségűl fogadtatott,
 7559   II,    XIX|                 legkörmösebb prókátort, iszik hatalmasan, és gyönyörűen dohányzik;
 7560   II,    Meg|                       akinek bizarr ötleteit, hatalmaskodásait, tréfás kalandjait sokan
 7561    I,    VII|                      Eszékiné Rudolfhoz –, ha hatalomkarral nem küldenék érte, bizony
 7562   II,    XIX|                     bír nagyobb előnyökkel és hatalommal e győzelemre; s miután mind
 7563    I,   XIII|                     itt fogsz állva maradni a hátam mögött.~ ~– Megeszem én
 7564    I,   XIII|               legszebb hajadon, akit hét falu határában találni lehetett. Ez fehér
 7565    I,     Sz|                 benyakalt~ ~Nyilas – Debrecen határának egy része; ma már külvárosnak
 7566   II, XXVIII|              lehullatta a levelét.~ ~Az egész határban nincsen több ezeknél. János
 7567   II,    XIV|                       A válaszadásra egy héti határidőt hagyok. Egy hét múlva ezt
 7568    I,   VIII|                      mindenki túl volt azon a határon, ahol a bor jókedve végződik,
 7569   II,     XX|                  egyhangúlag megszavazta, s e határozat legeslegvégül, minden paragrafus
 7570   II,     XV|                      sem mondtak ellent Fanny határozatának, nem szóltak soha a férjhezmenetel
 7571   II, XXVIII|                          Sándor azonnal közlé határozatát az öregekkel.~ ~El kellett
 7572    I,      X|                    fel, remélve, hogy az majd határozottabb választ adand.~ ~E volt
 7573    I,    XII|          Kétségbeesett keservében oly lépésre határozta el magát, melyre a legnagyobb
 7574   II,    XVI|                   párbajt.~ ~A segédek kardot határoztak kiegyenlítési eszközül.~ ~
 7575   II,     XX|                    legyen permanens. – 2-szor határoztassék meg, hogy a részvények ára
 7576    I,     IV|               közvélemény, fütty és taps; itt határoztatott el, hogy jövő farsangon
 7577    I,      I|                   eljut, ha pedig az van róla határoztatva, hogy a sárban megfenekelvén,
 7578   II,    XVI|                       kell vívnotok, ahogy mi határoztunk. Ha romantice akartok vívni,
 7579   II,    XVI|                    eszmélni, mindegyik el van határozva magát kitenni a lövésnek,
 7580   II,    XVI|                      Fennimor dühe nem ismert határt.~ ~– Mit akartok hát velünk?
 7581    I,      I|                     tette le a tornác alatt a hátárul.~ ~Érdemes lesz az új jövevényt,
 7582    I,   XIII|                     Miska), hogy nem bánom, a határvillongási pert condescendáltatom,
 7583   II,    XXV|                        Valami két megye közti határvillongásnak kelle rendbehozatni, ami
 7584    I,   VIII|                    vár reá, melynek szelídítő hatása meglátszik orcáján, midőn
 7585    I,     Sz|                          tabló – itt: élőkép, hatásos színpadi jelenet~ ~tafota –
 7586   II,   XVII|                egyet-egyet mindenféle színből hátasparipának, s rábízta Marcira, hogy
 7587   II,     XV|                      át kellett cserélni nagy hatású rongyait.~ ~Hogy Boltay
 7588    I,    VII|                  faggatásokkal békét!~ ~Azzal hátat fordíta a bankárnak, és
 7589    I,     IV|                       kényes lustasággal veté hátát az erkély rácsozatának,
 7590    I,      I|                         A bohóc megköszönte a hátbaütést, s amint az őzhúst eléje
 7591   II,   XXXI|                       a fiút.~ ~Még alig volt hatéves a gyermek, midőn egyszer
 7592    I,      X|                      által kezelt összegekben hatezer forintnyi hiány találtatott.~ ~
 7593    I,      V|                    színpadi világ ingerei nem hatnak szívéig, ő csak azt érzi
 7594    I,      X|                    akarok önnek atyai szívére hatni könyörögve, hogy amit négy
 7595    I,   VIII|                    múlik, nemzetes uram. Csak hatodik esztendeje már, hogy az
 7596    I,   VIII|                 úgyhogy a két versenyhős alig hatodmagával maradt a síkon.~ ~Annál
 7597    I,   XIII|                    temették a boldogtalant.~ ~Hatodnap aztán egy lovaslegény vágtatott
 7598    I,   XIII|                      kiházasítá, s az apjából hatökrös gazda lett; amiért is a
 7599   II,    XXI|                    azon nyargal végig, túlnan hatölnyi mélységben a Berettyó vize.
 7600    I,    VII|                    működése mellett keresztül hatolni, onnan egy ember a másikat
 7601    I,      X|              visszautasítaná, én a legfensőbb hatóságokhoz fogok folyamodni, hogy kérelmemet
 7602    I,     IV|                    előtte ülő térdein, kezeit hátradugta a frakkja zsebébe, s kalapját
 7603   II,   XXIV|                    lehet szerencséje, s azzal hátrahúzódott.~ ~Fanny sokáig nem merte
 7604    I,      I|                  kravátlijában nagy dölyfösen hátraigazítva, két ujját tászlijába *
 7605    I,   VIII|                   hirtelen megállt, és nyakát hátrakapta. Egy ügyesen vetett pányva
 7606   II,    XIV|                  címmel ismert a világ, a még hátralevő napokat szeretném arra fordítani,
 7607   II,    XXV|                      éreznék, s nem akarnának hátramaradni tőle.~ ~– Én szeretem a
 7608    I,      X|                       ment az esze, hogy maga hátramaradt tőle.~ ~Teréz vállat vonított.~ ~–
 7609   II,  XVIII|                       egy duplavágást mérni a hátramaradtak fejére.~ ~– Reménylem, hogy
 7610    I,   XIII|                    meghajtá magát, és lábával hátraseperve elkotródott, nem tévesztve
 7611   II,    XXI|                         Fél szemmel szüntelen hátratekingetett üldözőire, miket mintegy
 7612    I,     IX|                  nehányan, kiknek idejük volt hátratekinteni, egy csinosan öltözött polgárleányt
 7613   II,    XIV|                      kinn állt a kapujában, s hátratett kezében éppen úgy tartott
 7614    I,    VII|                azonban még azt is megengedve, hátravan az utolsó lehetetlenség,
 7615    I,    VII|                   utóbb nem is nézett sehova, hátravetette magát páholya kerevetébe,
 7616   II,   XXXI|                      viszonza Kecskerey fejét hátravetve –, mindennap egyre-másra
 7617    I,   XIII|                 növelni, hanem hogy a roppant hatszázéves gesztenyét ne érjék a szelek,
 7618    I,     II|                     ha miajorátusát megnyeri, hatszázezret fizessen vissza.~ ~– Fi
 7619    I,    XII|                        Egy helybeli családapa hatszáznégy forint és harminc krajcárt
 7620   II,  XVIII|                       meglehet, hogy legalább hatszor meghajtotta magát, és igen
 7621   II,     Sz|                       kerevet; török eredetű, háttámla nélküli ülőbútor~ ~ ~ ~parazol –
 7622    I,     II|                    folydogált, hol szép fehér hattyúk úszkáltak a csendes habtükrökön,
 7623   II,  XVIII|                       tudom mi okbul, szörnyű hattyúprém karmantyúkkal * vannak felékesítve,
 7624    I,     II|                      verseket írtak hozzá, és hátukon hordozák.~ ~Mindez eléggé
 7625    I,     VI|                        melynek sem eleje, sem hátulja nincsen, nem értheti.~ ~–
 7626    I,      I|                       az úr a lovát a szekere hátuljába, s kocsikázzék vissza Párizsba
 7627    I,   VIII|                        ki íróasztalánál görbe hátúvá tudományozza magát, s bárha
 7628   II,   XVII|                       úr sokkal jobban át van hatva eszméje nagyszerűségétől,
 7629   II,     XX|                  aljegyző, fiskális és orvos, hatvan választmányi tag és tizenkét
 7630   II,     XX|               kidolgozza, és azokat ismét egy hatvantagú választmány elé terjeszti,
 7631   II,     XV|                     gondolatok, mintha hetek, havak múltak volna el aközben.~ ~
 7632    I,    VII|                      emlékeztetve, mik Erdély havasai közt töltek el, az első
 7633    I,      X|                       lehet-e tizenhat forint havidíjból, amit az ön leánya kap,
 7634    I,     XI|             boldogíthassak vele. Én kegyednek havonkint átadok háromszáz forintot,
 7635    I,     Sz|                       kezdősorai; Palestrina, Haydn és Rossini is megzenésítette~ ~
 7636   II,     XV|                 Ezalatt Boltay uram is szépen hazaballagott. Teréz már várta az ajtóban,
 7637    I,    III|                   akarod elvitázni, hogy ha a hazából elhozott port leverték is
 7638   II,     XV|                  falatot, s ha az úr kitilt a házából, ha a leányom nem akar látni,
 7639   II,   XXIX|                   járunk. Eltévedtél tulajdon házadban, ez nőd hálószobája.~ ~–
 7640    I,    III|                       akarod téríteni eretnek hazádfiait, s bejárod a világot, hogy
 7641    I,     XI|                     van gyalázva.~ ~Nemsokára hazaérkezék Teréz is, s Krammné asszonnyal
 7642   II,     XV|                  ajtóban, mert a kocsis elébb hazaért, s jöttét hírül adá. Első
 7643    I,      X|               visszafordult ismét, és sietett hazafelé.~ ~Otthon ezalatt még mindig
 7644    I,     IX|                       e derék, délceg, daliás hazafiakat, kik egymás után érkeznek
 7645   II,     XX|                   hazafi beszédére.~ ~A jeles hazafiaknak az a kitűnő szabadalmuk
 7646    I,   XIII|                       hol az áldozatot csupán hazafiság, ügyszeretet kérte, zárva
 7647    I,    III|                        minden fáradság nélkül hazagyűjtendik őket.~ ~Ez utolsó szavakkal
 7648    I,    VII|                       magát kocsijába vetni s hazahajtatni.~ ~Útközben mégis szemrehányásokat
 7649    I,    III|                  bejárod a világot, hogy őket hazahívogasd?~ ~– Én nem tartom azt lehetetlennek.~ ~–
 7650    I,   VIII|                       Majd a tisztelendő urak házai elé ér; ide be kell neki
 7651    I,     IX|                  regálisok. * Az országgyűlés hazaidézett mindenkit, akiben csak egy
 7652    I,     IX|                   köznemesség tömege is. Jobb házainknál vagy száműzve volt a nemzeti
 7653    I,      I|                  úgyhogy most csak egy eleven hazajáró lélek, ki eltompul, elfásul,
 7654   II,  XVIII|                  nagyon életunt ember volt, s hazájával is keveset törődött, de
 7655    I,      I|                Varszky, azután meg Waroff, és hazajött végre mint Herr von War.~ ~
 7656    I,     IX|                 vihettek – távollevő főuraink hazajöttét, azt megszerezték a regálisok. *
 7657    I,    III|                     urak hét esztendeig távol hazájuktól, akkor majd megtudják, hogy
 7658    I,    VII|                     képzelet ismerős arcokat, házakat, városokat teremt. A sötét
 7659    I,   XIII|                       is rövid időn boldogabb hazákba indigenáltatott * be.~ ~
 7660   II,    XIX|                dolgokban, mintha örökké grófi házakban nevelkedett volna.~ ~És
 7661    I,   XIII|               értesíték róla, hogy nagybátyja hazakérezkedett nevenapját megtartani. Ez
 7662   II,     XV|                   hajttatni, azért ő hamarább hazakerül a kertek alatt, s mire a
 7663    I,     IX|                     Flóra.~ ~Tehát mindnyájan hazakerültünk.~ ~Eredménydús idők kezdetét
 7664   II,   XVII|                       leányaikat tisztességes házakhoz kiadni cserébe Komáromba
 7665    I,    VII|                      a legcsodálatosabb alakú házaknak, mik közül némelyik több
 7666   II,   XVII|             szolgálatokat tevő parasztleányok hazaküldettek, ki hová való volt, a maga
 7667    I,     Sz|                   lovag~ ~chinéser – kinézer, házaló~ ~chut! – pszt! pisszegés;
 7668   II,    XIV|                   másik világrészbe, elhagyom hazámat, amit úgy szeretek, amit
 7669   II,     XV|                tiszteletben részesíti szegény házamat jelenléte által. – Mesdames, *
 7670    I,    III|                   maradni, uram; visszamegyek hazámba.~ ~– Haza Magyarországba?
 7671    I,    VII|                 tűzben és szerelemben – ahogy hazámban szoktak meghalni a nők.~ ~
 7672   II,     XV|                 iszonyatot mondani, ami az én házamban naponta történt, így állanának
 7673   II,    XXI|                dörzsölné azt onnan, s mihelyt hazamegy, leveti azt a mentét, elcsukja
 7674   II,   XVII|                    jutni.~ ~Kárpáthy János is hazament nejével. Megemlegették utoljára
 7675    I,      I|                   Kárpáthy csak egy van még a hazán kívül, és azt Kárpáthy Bélának
 7676    I,      X|                megismertesse-e Terézzel, mint házának mindmegannyi tisztelőit?~ ~
 7677   II,   XXIX|                     fogom látni ama boldogabb hazánkat. Ha meghallják önök, hogy
 7678   II,     XV|                     ízlése, mint megboldogult hazánkfiának, P. H. Lázárnak, kire a
 7679    I,      I|                     még nevet is, mint ez egy hazánkfiával megtörtént, ki 1790-től
 7680    I,    III|                       a külföldre azért, hogy hazánknak bölcsességünkkel, nem pedig,
 7681   II,     XX|                pereputtyot, elég nyomorúság a hazára nézve, hogy a politikai
 7682    I,      X|                    nem ismert magára dühében. Hazarohant. Szerencsére oly zajjal
 7683    I,     Sz|                       berendezett prostituált házáról híres ókori város Ciprus
 7684   II,  XVIII|                botlásuk szerencsétlenné tett, házaséletök keresztjét nehezen tűrő
 7685   II,   XXIX|                  szegény, jó erkölcsű leányok házasíttassanak ki. Minden évben azon napon,
 7686   II,  XVIII|                     kell bocsátanunk – fiatal házasoknak.~ ~Azzal nagy prozopopeával
 7687    I,      V|                    karnagyává választatott. E házasságból született Jozefine; gyermeki
 7688    I,    VII|                       viszony nem végződhetik házasságon, s emellett az a tréfa is
 7689    I,    VII|                      erkölcs szigorú! Azon nő házasságtörő volna, s az még csak istenes
 7690    I,     II|                      nyolcvan évig irtóztak a házasságtól, hirtelen valami elérzékenyült
 7691   II,   XXIV|                legszeretőbb, a legkedélyesebb házastársak életében is fordulnak elő,
 7692   II,     XV|                     őt öregnek neveznünk, egy házasulandó vőlegényt), s nagy örvendezésére
 7693    I,   XIII|                megengedé neki, hogy két hétre hazaszabadulhasson, oly jókedve támadt, hogy
 7694    I,   XIII|                       hordják széjjel a hírét hazaszállongó vendégek, minő kapitális
 7695   II,    Veg|                     naponta emelkedik. Az ősi hazaszeretet, a nemzeti míveltség és
 7696   II,    Meg|              mégiscsak csempésztem be egy kis hazaszeretetről, szabadságról szóló gondolatot;
 7697   II,    Meg|               legyenek a magyarok szabadok és hazaszeretők – az obi pusztán?~ ~Egy
 7698   II,     XV|                     parancsolni fogja. Ó majd hazatalál gyalog.~ ~Mayerné nemsokára
 7699   II,   XXXI|                       lepi meg a székvárosból hazatérő férjét, hogy a kis Zoltánnal
 7700   II,   XXXI|                    látogatását távol tartandá házától.~ ~Írt Teréznek.~ ~Azon
 7701   II,  XVIII|                       volna kevés idő alatt a hazával és az emberiséggel. De meg
 7702   II,   XXXI|                      hallgatta végig, s midőn hazavitték, összegyűjté Rudolf apró
 7703   II,     XV|                      is tőlem kapta, az egész házban egy szalmaszéke nincs, ami
 7704    I,      X|                   úrfiak mind megszökdöstek a házból. Teréz fenyegetésében volt
 7705    I,    XII|                      borítékba zárva átadta a házfelügyelőnek azon kérelemmel, hogy ha
 7706   II,     XX|                       azt imádták legjobban a háziasszonyban, hogy olyan keveset háborgatja
 7707   II,     XX|                   kiváltképpen a háziúrért és háziasszonyért, s azután mindenféle absztrakt
 7708   II,   XVII|                  ülnek a pamlagon a háziúr, a háziasszonyság mellett, a zongora alatt,
 7709    I,   XIII|                     férjek feje felett gondos háziasszonyságok gyakorolják azon hivatalt,
 7710   II,     Sz|                   szenvedés, kín~ ~cicisbeo – házibarát, szerető, férjes asszony
 7711   II,  XXIII|                      Jancsi úr maga csődíti a házibarátokat Kárpátfalvára, s gyönyörködik
 7712   II,    XXI|                    volnék, nem tartanék olyan házibarátot, aki ellenállhatlanság hírével
 7713   II,     XV|                      csak a művészi kezelés a házigazdáé. – Magyarul beszélve: ők
 7714   II,     XV|                      s bemutogatják egymást a házigazdának, ki mindezt természethű
 7715   II,     XV|                           Megbocsát, tisztelt házigazdánk, ha e nagyon tisztelt világcelebritás
 7716    I,   XIII|                     áldást ne mondott volna a házigazdára. Jókedvű volt ő is, orcája
 7717   II,     XV|                   róla. János úr félrehívja a házigazdát, s nagy titokban megkéri,
 7718   II,   XXIV|                       születve van arra, hogy házikörében is szép legyen, a nő mindig
 7719   II,  XXVII|                      ezen örömhírrel lepé meg háziorvosa a nábobot: „Önnek neje fiat
 7720   II,     XX|                  egészségeért, kiváltképpen a háziúrért és háziasszonyért, s azután
 7721    I,     XI|            elhurcolkodni, a házbért letette a házmesternél, s ismeretlen hordárokkal
 7722    I,      X|                      E naptól kezdve az egész háznép különösen kezdte kedvét
 7723    I,      I|                       lefeküdt mindjárt egész háznépével, mert a gyertya drága –
 7724   II,     XV|                     ezalatt Boltayt küldve ki házőrzőnek.~ ~Fanny ez ideig még sohasem
 7725   II,   XXIV|                       népség, mely utcákat és háztetőket ellepett, és a díszes hintók
 7726    I,   XIII|                     megígéri is, hogy sohasem hazudik többet, még azt is elhiszem.
 7727    I,      V|                  dolgokrul beszélek; a költők hazudnak, az élet mond igazat.~ ~
 7728   II,    XIV|                     De hálatlanabb volnék, ha hazudnám, hogy szeretem, s boldogtalanná
 7729   II,   XXIV|                  valakiről beszél, az sohasem hazudság, ő álhíreket nem költ, hanem
 7730   II,     XV|                         Alig bírta ez együgyű hazudságot elmondani a derék ember,
 7731   II,     XV|                   kettős szerencsétlenségével hazudtolta meg a közmondást, én megyek
 7732   II,   XXIX|                    megbocsátom! De tettető és hazug volnék Isten előtt, ha azt
 7733    I,     XI|                 asztalosmesteré volt, ki több házzal is bírt Pozsonyban, neve
 7734    I,     IV|                  semmit sem fogtok mozdítani, he? – kérdé Abellino odafordulva,
 7735    I,   XIII|                építtete a kastélyban, aholott hébe-hóba Bécsből aláhozott énekesek
 7736    I,      X|                  fakadt Mayer, s olyasvalamit hebegett, hogy ő semmit sem tud.~ ~–
 7737   II,   XXIX|        jószágigazgatóm…~ ~– Óh, uram… – akará hebegni a másik öreg, de nyelve
 7738    I,   VIII|                       egy nagy hasítás be nem hegedt sebe látszék.~ ~Meglátva
 7739   II,     XX|             megzendült az előszobákban Bihari hegedűje, vígan, szomorúan; egy-egy
 7740    I,      I|                       Más hegedűse valál, rád hegedűle halál.”~ ~ ~ ~És a cigány
 7741    I,      I|                    nem te kacagván,~ ~ ~ ~Más hegedűse valál, rád hegedűle halál.”~ ~ ~ ~
 7742    I,   XIII|                   nadrágos cigány égbe repült hegedűszója mellett járják bársonybugyogóban
 7743    I,      I|                     Jancsi úr kapott egy szál hegedűt a kezébe, melyet mindenütt
 7744    I,      I|                      párokkal, a muzsikáló úr hegedűvel kezében, ének és zene, versrikácsolás,
 7745    I,    III|                     küzdeni, s ha azt akarom, hegy élhessek, parasztlócákat
 7746    I,   XIII|                   hordót hengerítve elő, tele hegyaljai borral; ott a nábob előtt
 7747    I,    XII|                  mellel egy arasznyira a kard hegye előtt, és az ember senkit
 7748   II,    XIV|                      falusi jószága valahol a hegyek között; az első ijedségben
 7749    I,    VII|                      lakul választjuk a budai hegyeket; rajta leszünk, hogy minden
 7750    I,    VII|                     káosszá keveredve, egymás hegyén-hátán hömpölygenek, összefüggő
 7751    I,   XIII|                lefogva görbe fésűvel, bajusza hegyesebb a csizmadiaárnál, s félelem
 7752   II,    XIX|                   Fanny megnyálazva irónjának hegyét. – Szépkiesdy Imre gróf. –
 7753    I,   VIII|                       elcsendesültek füleiket hegyezve figyelmesen, csak egy-két
 7754    I,   XIII|                    épületeket rakatott egymás hegyire-hátára, olyan pálinkafőző házat
 7755    I,     II|                   szükség neki mindezeket így hegyiről tövire megtudni.~ ~– Ah,
 7756   II,  XVIII|                    volt azoknak sem élök, sem hegyök, hogy szúrjanak, vágjanak.~ ~
 7757    I,     Sz|                    árulásáig hősiesen védte a hegyszorost a többszörös túlerőben levő
 7758    I,   VIII|                       álmodta, hogy egy magas hegytetőről egy mély kőbányába hengerült
 7759    I,      I|               kedvemben hidat építtetek egyik hegytől a másikig, de biz az én
 7760   II,     XV|                 megvénül, kidobják az utcára. Héj, bizony jobban tenné minden
 7761   II,    Meg|                     az eszmetojását, aminek a héjára már rá van írva a név: „
 7762    I,     IX|                  Festetich Györgyöt, a magyar Helicon megalapítóját, s ennek méltó
 7763   II,    XIX|                      foglalatosságát a magyar Helikon.~ ~– Most jön a sor az eredeti
 7764    I,    III|                     asztaloslegény, aki az Új Héloise-t olvassa. Ez hivatása minden
 7765    I,     VI|                     magaviselet az egész klub helybenhagyásával találkozott, s mindnyájan
 7766    I,   XIII|                      jelenlevők mind egyhangú helybenhagyással zúgtak reá, csupán Kutyfalvi
 7767   II,  XVIII|                  vízió eltűnik előle.~ ~Flóra helybenhagyásul szép ajkát nyomá Fanny homlokára.
 7768    I,   XIII|                      e számadásokat átnézi és helybenhagyja, legszámosabb ellenségeivel
 7769    I,     IX|                          Mindenkinek tetszik, helybenhagyják, okos ember ám ez!~ ~Az
 7770   II,     XV|                      csodálkozó, szörnyűködő, helybenhagyó s más efféle buzdító interjekciókkal *
 7771    I,      I|                     mormogott fülébe, mire az helybenhagyólag billentett fejével. János
 7772    I,     XI|                       el? Akárki is azt tenné helyében. Adott valami okot a gyanúra
 7773   II,    XIX|                      szabályai ellen felkelsz helyedről, midőn csak meg kellene
 7774    I,   XIII|              topázsárga nedvsugárban.~ ~Ki-ki helyéhez sietett; Jancsi úr az asztalfőhöz
 7775    I,    III|                Városait, nagyobb kereskedelmi helyeit most is kevés magyar lakja.
 7776    I,   VIII|                     része iparkodott elárkolt helyek mögé jutni, a bátrabb legények
 7777    I,     IX|                       őseik beszéltek; idegen helyekre pazarlák gazdagságukat,
 7778    I,      I|                     homburgi * fürdőn egy ülő helyemben elvesztettem egy félmillió
 7779   II,   XXIX|                     minek nevezzem, nem lelem helyemet. Én halálomat érzem. Kérlek,
 7780    I,      X|                     házát a fiatalság romlása helyének tartják.~ ~Pedig ő azt hitte,
 7781   II,   XXIV|                       hármunkra nézve, vagyis helyesebben mondva, mind a négyünkre
 7782   II,    XVI|                      se nem törvényes, se nem helyeselhető, de mégis használt és bevett
 7783   II,     XX|                       és én mindezeket nagyon helyeslem, s magam is részvevő vagyok
 7784   II,     XX|                       előtt képviselje. (Gyér helyeslés. Minek az?) Hirdettessenek
 7785   II,   XXIX|                      azt?~ ~Rudolf némán inté helyeslését.~ ~– Jer tehát velem a levéltárba.
 7786   II,    Veg|                    nem szükségeltetnék.~ ~Nem helyeslik, hogy két nagy nevet beleszőttem
 7787   II,    XIV|                     szereted, ha én kérem meg helyetted? Én azt sem bánom, leszek
 7788   II,    XIV|                   rakni a gondokat. Te viszed helyettem a munkát, és azután a jövedelemben
 7789   II,    Veg|               Széchenyi és Szemere Pál tudtak helyettesítni; természetesen itt nem tudományos
 7790   II,   XXXI|                    hogy a kérdéses örökös egy helyettesíttetett.~ ~– Azt pedig be nem bizonyíthatja –
 7791    I,     Sz|                faragott nőalak, mely oszlopot helyettesítve párkányzatot, erkélyt tart~ ~
 7792    I,   XIII|                  dévaj úrfiak szakácskönyvvel helyettesítvén az imakönyvét, amint azt
 7793   II,  XVIII|                    régi dáridók megszűntével, helyettük más, új világ kezd odaszokni,
 7794   II,    XVI|                  átadnák nekik. Elébb magukat helyezék el, ketten kétfelől, kivont
 7795   II,  XVIII|                  akikben nagyságod bizodalmát helyezheti, és csalatkozni nem fog.~ ~
 7796    I,   VIII|               elárkolt kertekben s temetőkben helyezi el magát. A bizakodó lovasok
 7797    I,      I|                   lenni, mégis az első ülésbe helyezkedék két bizonytalan külsejű
 7798    I,   XIII|                    várost telepít Kárpátfalva helyibe. Építtetett is egy sor hosszú
 7799    I,    XII|                    erdőn keresztül a kitűzött helyig, hova alig nehány percnyi
 7800    I,   VIII|                       nekiindult egyedül azon helynek, honnan a dörmögést hallotta
 7801    I,   XIII|                    darab patkányt alkalmazott helyökbe, mikor aztán a birkás átnyújtá
 7802   II,   XVII|                   kivándoroltak, s elfoglalta helyöket a családi régi pénzek és
 7803    I,     XI|                     egész osztály renoméjának helyreállítására Abellino veté fel magát,
 7804    I,    III|                  megállni, hogy a menetrendet helyreállítsa, mely a heves vita közben
 7805    I,     VI|             betanítani. Nincs más mód a hibát helyrehozni, mint signora Brussit skiccírozni, *
 7806   II,     XX|                   hangja). Köszönöm alássan a helyreigazítást. – Ez állati személyek meghonosulva
 7807   II,    XXI|                       robog tova.~ ~A menet a helységen kívül egy mulatólak előtt
 7808    I,     Sz|          tessék-lássék~ ~Tiszavárad – költött helységnév~ ~tógátus – kollégiumban
 7809   II,   XXIV|                      mindenért, amit mondott, helytáll. Ami rosszat valakiről beszél,
 7810    I,    XII|                        hogy vajon convenant * helyzet-e egy főrendű úrnak egy kézművessel
 7811    I,     II|               elfoglalja, s önt ezáltal olyan helyzetbe hozni, hogy dacára ama vastag
 7812    I,     IX|                       felszenteltetett.~ ~Ily helyzetek közt nyílt meg az ezernyolcszázhuszonötödik
 7813    I,    XII|                    aki már beleszokott az ily helyzetekbe. Szokott elfogulatlan hangján
 7814    I,    VII|                    ajkat mosolyogva? hogy más helyzetéről ne is szóljunk. S ki győzné
 7815   II,    XIV|                     ezalatt Terézt az érdeklő helyzettel megismertetni.~ ~A főúr
 7816    I,     II|                  lépcsőin, előszobáin seregei hemzsegtek a léhűtőknek, ezüstös cselédi
 7817    I,     Sz|                        bramarbas – nevetséges hencegő, szájhős~ ~Brontes (Brontész) –
 7818   II,     Sz|                      prémes, gyapottal bélelt henger alakú burok, melyet a nők
 7819    I,   XIII|               fiatalság, egy tízakós * hordót hengerítve elő, tele hegyaljai borral;
 7820    I,   VIII|                hegytetőről egy mély kőbányába hengerült le, s a kiálló köveken összevissza
 7821    I,     IX|                       benne, ha a bolondok és henyék által emelt hiúság színpadán
 7822    I,      I|                        kik palotáról palotára henyeséggel és hízelgéssel keresik kenyeröket.
 7823    I,      I|                      olyanok, mint a marokkói hercegasszony; utazhat is, mert elég nagy
 7824    I,      I|                  kocsikáztatunk, sem marokkói hercegasszonyokat nem szöktetünk, sem a piramisokra
 7825    I,    III|                        hogy ott nem fogok sem hercegi díszágyakat, sem templomi
 7826    I,      V|                        Jozefine-t pedig saját hercegkisasszonyaival együtt nevelteté európai
 7827    I,    VII|                       hivé, hogy ezúttal Iván hercegnek valami újat mondhat, ki
 7828    I,     Sz|                       Hellasz – Görögország~ ~hercegnő-víz – illatszer, a kölnivíz
 7829    I,     VI|                véletlen izenet érkezett Barry hercegnőhez, mire mindkét hercegnő elhagyta
 7830   II,   XXXI|              Szakállát, bajuszát festi, képét hercegnővízzel mossa; egyik fülére még
 7831    I,      X|                       részemről kész vagyok a hercegprímásig felmenni és elmondani előtte
 7832    I,      X|                      fenyegeti, hogy őt még a hercegprímásnak is fel akarja adni.~ ~Schmerz
 7833   II,     Sz|                     tört ki a trójai háború~ ~Herculaneum – ókori itáliai város Campaniában,
 7834   II,  XXIII|                   magukat; az asztalon valódi herculaneumi * bronzcsészében látogatójegyek,
 7835    I,     Sz|                illatszer, a kölnivíz elődje~ ~Hermione – Jean Racine (1639–1684)
 7836    I,     IV|                  előtt, adhatták ott Cidet, * Hermione-t, * Tartuffe-öt; * amott
 7837    I,    VII|               kertészfecskendővel, aminővel a hernyókat szokás lelövöldözni a fákról;
 7838    I,      X|                 lépésekkel, mint egy színpadi hérosz, s bámultatta magát a vendégeivel.~ ~
 7839    I,      I|                        és hazajött végre mint Herr von War.~ ~De nem ez az,
 7840   II,    XIV|                     él, s ő hű marad, szomorú hervadás fogja megölni; azon körben,
 7841    I,      V|                odavitte, és onnan visszahozta hervadatlanul, annak fején örökzölddé
 7842    I,     Sz|               kivilágítás~ ~immortelle – itt: hervadhatatlan virág~ ~imposant – impozáns,
 7843    I,      X|       opera-fütyörésző lafancok * körmei közt hervadjon el, hogy egész élete szerencsétlen
 7844   II,     XV|                 megfosztják magukat, hamarább hervadnak.~ ~– Csitt, Boltay jön!…~ ~
 7845   II,    XIV|                  elhervadni és mondhatni: „Én hervasztottam el!”~ ~Ha lelke üdvét kellett
 7846   II,     Sz|                    játék~ ~ ~ ~kacsi – félre, hess, csiba (gyermekintő szó)~ ~
 7847   II,    XXI|                 paripák fölverték volna még a hétalvót is édes nyugalmából. Ki
 7848   II,    XIV|                       különben.~ ~Már az első hétben megtudta Abellino, hogy
 7849    I,    VII|                     jöve Londonba.~ ~Alig pár hete, hogy a brit fővárosból
 7850    I,   XIII|                     hatvankilenc esztendő óta hetedhét országra szóló vigalomnak
 7851   II,     XV|               hányt-vetett gondolatok, mintha hetek, havak múltak volna el aközben.~ ~
 7852   II,   XVII|              kihirdetett ülés napját megelőző hetekben alig győzi a fiskális a
 7853    I,   XIII|                   isten kegyelméből a tizedik hetest tölti; ideje, hogy rákerüljön
 7854   II,    XIV|               kötelessége. A válaszadásra egy héti határidőt hagyok. Egy hét
 7855    I,      V|                   változás sem történendett a hetirendben, s a kitűzött darabnak nem
 7856    I,    VII|                   kecskeméti udvarban * lehet hetivásárok alatt magyar szót hallani.~ ~–
 7857   II,     XV|                  odabenn?~ ~ ~ ~Másnap reggel hetivásáros kocsin érkezett ki Boltay
 7858   II,    Meg|                   Első kísérletemnél, mikor a Hétköznapokat írtam, hol a képzelem, hol
 7859    I,     Sz|                  septemtrionalis tábla – vsz. hétszemélyi tábla (helyesen Tabula Septemviralis);
 7860    I,     II|                      van.~ ~Maga a bankár egy hetven év körüli, igen tiszteletreméltó
 7861    I,   XIII|                  mindenfelé!~ ~Szép ajándék a hetvenedik születésnapra: fekete koporsó
 7862    I,     II|                   máshoz volt kötve, midőn az hetvenéves korában ismét szabad lesz,
 7863    I,    XII|                     ennek több oka van puszta hetvenkedésnél a viadalra. Itt nincs más
 7864    I,   XIII|                  tessék előállni, most tessék hetvenkedni, Pál uram! Lássuk, hogyan
 7865    I,    XII|                      helyett? Ön nekem valami hetvenkedő, kötekedő, vakmerő cimborának
 7866    I,   XIII|                     meg a sütnivalója; az övé hetvenre érett meg.~ ~– Ne bántsátok –
 7867    I,   VIII|                       van, ez csak megszokott hetykeség, hol oldalt, hol hátra hajlik,
 7868    I,   XIII|                       gombjára, ilyenformán a hevedert is pótolja. Nyakravalója,
 7869    I,      I|                     is kioltá; s ott bundáján heverészve, s utolján égő pipáját szortyogtatva
 7870   II,  XXIII|                     illatos szerelmes levelek hevernek s lábbal tapodott versezetek,
 7871    I,    III|                     hogy egy, a templom előtt heverő kettétört kőoszlopot állíta
 7872    I,   VIII|                  egymást nézi annak; a földön heverők ordít nak és nyögnek, az
 7873    I,     IV|                      tercerolt, * s puff! ott hevert a kutya agyonlőve –, s azzal
 7874   II,     XX|            szitkozódás és mennykőemlegetés; e heveskedése az érdeklett feleknek könnyen
 7875    I,   XIII|                     már sietni fog, meg bánja heveskedését, bocsánatot fog kérni, s
 7876    I,      V|                    Jozefine hasztalan kérlelé heveskedő férjét, ki szavaiban végerejét
 7877    I,   VIII|                kifejezéseket eredetiségnek, a hevességet férfiasságnak és a figyelmetlenséget
 7878   II,  XVIII|                    Fanny a legszenvedélyesebb hevességgel ragadá meg egyszerre mindkét
 7879    I,     XI|                   magasabbra szítá a vadászok hevét. Megbukni egy tapasztalatlan
 7880   II,    Meg|                      név: „Crève-coeur * ”, a hévmérő szerint aláfűt, s bizonyosra
 7881   II,   XVII|                      agár nemzeti jólétünknek hévmérője, s egyszersmind egyike fajunk
 7882   II,    XIV|                       távollét után kétszeres hévvel látott félbenmaradt terve
 7883    I,     IX|                      Az eltűnése által támadt hézagon keresztül egyszerre látható
 7884   II,    XIX|                    azt hinnéd szerelmes bele; hiábavaló dolog vele nyíltan összeveszni,
 7885    I,      X|                 összegekben hatezer forintnyi hiány találtatott.~ ~Ide vezetett
 7886    I,   XIII|                 dögbőreiből, melyek takarmány hiánya miatt rakásra hullottak.~ ~–
 7887   II,   XXXI|                       faute de mieux * – jobb hiányában – de szíve, ha ugyan van
 7888    I,    XII|                kölcsönadván, ez alulírt napon hiányosság nélkül visszakapta.~ ~Abellino
 7889    I,    III|                     melyből még a najádok sem hiányzottak, Párizs galant hölgyei által
 7890   II,    XIX|                       az emberek legtitkosabb hibáiban, de akitől azért nem kell
 7891   II,    XIX|                     és méltóságos erényeik és hibáik is vannak. Itt van egy mindjárt
 7892   II,    Veg|             meghallhassam, s szólhassak művem hibáiról.~ ~Rosszallják, hogy az
 7893    I,     XI|                tövises makacsságát. Legkisebb hibája iránt nem volt elnéző, idejének
 7894    I,   XIII|                       nyolcezer forintnál. Ez hibás állapot, mert ahogy én tudom,
 7895   II,  XVIII|                    ölté, s a legtökéletesebb, hibátlanabb libegéssel átszárnyalt a
 7896   II,  XVIII|                    vehettem rá magamat, haha; hibáztam, milyen gazdag volnék most,
 7897    I,    VII|                      Debrecenben van egy nagy híd a város közepén, mely az
 7898    I,     II|               vízfolyással, melyen mindenféle hidak vezettek keresztül, az amerikai
 7899    I,     II|                  zöldekkel befuttatott breton hidakig, s azokat mind saját alabárdos
 7900    I,   XIII|                       ha netalántán csúz vagy hideglelés, köszvény, guta és más nemszeretem
 7901   II,   XXII|                    korán ki ne hagyja menni a hidegre, orvosai rendeletét szigorúan
 7902    I,     IV|                      fütty, mert az unalom és hidegség sokkal lesújtóbb nyilatkozat,
 7903    I,      V|                kritika fitymálása, a közönség hidegsége, a színésztársak intrikái,
 7904   II,    XIV|                     egy deli ifjú iránt szíve hidegségével védi magát?~ ~A terv jó
 7905    I,    XII|            vereshagymával.~ ~Livius hivatalos hidegséggel vevé fel a szót – Kik lesznek
 7906    I,    VII|                       egyebet látni a szokott hidegségnél; a bűbájt sugárzó szemeket
 7907   II,  XVIII|                  Kiket tart szeretetre, kiket hidegségre méltóknak?”~ ~Jó Varga uram
 7908   II,     Sz|                hordanak, hogy kezüket óvják a hidegtől; muff~ ~Karmel-hegy – kb.
 7909   II,    XIV|                      Nem vette ön észre, mint hidegült el egyszerre a választott
 7910   II,     XV|                      addig talál ott az ablak hídján mindenféle jámbor könyveket,
 7911    I,     II|                   azokat mind saját alabárdos hídőrök strázsálták, saját megfelelő
 7912   II, XXVIII|                   erdejei, s amint egy dobogó hídra fölérnek, megpillantja a
 7913    I,     Sz|                   drótkötél kábelek tartják a hídszerkezetet; a múlt században Amerikában
 7914    I,      X|                   szerette volna, hogy más is higgyen abból valamit, amit ő hisz.~ ~–
 7915   II,     XV|                      gonosz leányok, azért se higgyétek, hogy engemet megcsúfoltatok” –
 7916    I,     II|                      melyből koronként valami hígságot szörpölgetett, hihetőleg
 7917   II,     XV|                   anyjával bánnia, nehogy azt hihesse, miszerint Teréz őt elidegenítni
 7918    I,     XI|                     kiszámítás.~ ~Krammné nem hihetett egyebet, mint hogy az ismeretlen
 7919    I,    VII|                  afgán szertartás szerint, de hiheti-e ön, hogy ez neki sikerülni
 7920    I,     IX|                  nálam fog lakni.~ ~– Csaknem hihetlennek látszik, ha meggondolom,
 7921    I,   XIII|                  nyújta neki, s bár alig volt hihető, hogy ő a hozzá küldött
 7922   II,    XIX|                       észrevenni, könnyen azt hihette volna, hogy ő maga az, aki
 7923    I,    VII|                 közülünk valót jelent ez?~ ~– Hihihi! – kacaga az alispánfi,
 7924   II,     Sz|                         faute de mieux – jobb híján~ ~fölequipíroz – felszerel,
 7925    I,     Sz|                eljegesedett csúcs Nepalban, a Himalája középső részén~ ~diable –
 7926   II,    XIV|                 közelemben egyet azok közül a hímes pillangók közül, mert én
 7927   II,     XV|                         Te Fáni! Tudsz te még hímezni?~ ~– Tudok – felelt Fanny. (
 7928   II,     XV|                      ottan, tudja mama, magam hímeztem, azzal a két galambbal,
 7929    I,   VIII|                  úrnak s a környékbeli minden hímkompániának.~ ~Hogy ez utóbb kiejtett
 7930    I,     Sz|                   középkori katolikus egyházi himnusz kezdősorai; Palestrina,
 7931    I,   VIII|                  volnék, nevezhetném az ilyen hímtársaságokat erdőknek virág nélkül, és
 7932    I,   VIII|                  felválták a zöld asztalok, a hímtársulatok helyett klubok fogadták
 7933    I,      X|                      egyik kitűnően megtanult hímzeni, a másik csinosan énekelt,
 7934   II,   XXIX|                      mint hajolt a félig kész hímzés fölé; láttam, mint hajtá
 7935   II,  XXIII|              szőnyegek mind női gyöngéd kezek hímzései, vadászatok, kutyák, lovak
 7936   II,     XV|                        nekem vannak ott holmi hímzéseim, nem akarom, hogy a nénéim
 7937   II,   XXII|                napokat férje közelében tölte, hímzését, olvasmányát az ő szobájába
 7938   II,    XXI|                engedve a fehér viganó legalsó hímzetét; arasszal átérhető derekát
 7939   II,     XV|                 ugyanarra a pamlagra, amit te hímzettél, melyen két csókolódó galamb
 7940    I,      X|                       jókor! Ahány ága volt a hímzőrámának, azt Mayer papa mind összetöré
 7941   II,    XIX|                    vele, öleli, csókolja, azt hinnéd szerelmes bele; hiábavaló
 7942   II,     XV|                     Mit gondolnának azok? Azt hinnék, hogy mindazt csak tettetésből
 7943    I,      X|           születésnapi ajándékul; mert ha azt hinném, hogy önnek csak sejtelme
 7944    I,   VIII|                   legkényelmesebben láthassák hintaikról.~ ~A pályatér ezer lépésnyi
 7945    I,    XII|                  ajtót eltávozott. Csak midőn hintajában ült, akkor jutott neki eszébe,
 7946   II,   XVII|                  mikor őt látták a bolt előtt hintajából kilépni – s ki ne ismerte
 7947   II,     XV|                   Erre azután rohana János úr hintajához, maga kinyitva annak ajtaját,
 7948   II,     Sz|                  dísznövény~ ~amerikai szék – hintaszék~ ~à part – félre~ ~angolkert –
 7949   II,   XXIV|                       Kecskerey úr kedélyesen hintázta magát a pamlagon, és okoskodott.~ ~(–
 7950   II,     XV|                           Éppen most láttam a hintóból leszállni Mayer Fanny kisasszonyt.~ ~
 7951   II,     XX|                       paraszttengelyre kötött hintócím. Furcsa angol járművek,
 7952    I,      I|                    újra visszavitetni magát a hintójához.~ ~– Te kiűztél engem a
 7953    I,   VIII|                    tőbül levágatni; újdonatúj hintóját oly apróra faragtatni, mint
 7954   II,   XVII|                   felméne Pestre, ott elegáns hintókat, divatos bútorokat, szőnyegeket
 7955   II,    XXI|                      mokány lovaikon, végül a hintókban ülő éltes urak és hölgyek;
 7956   II,     XV|                szemüvegező gavallérok előtt a hintókból alálépve; a tornácban kölcsönadott
 7957    I,   VIII|                       többi előrenyargal.~ ~A hintókrul szépen lehet látni, mint
 7958    I,      I|                  hátára, s inasát otthagyva a hintón, hogy vigyázzon a holmire,
 7959    I,      I|               keresztüljönnek rajta bármilyen hintóval.~ ~Már közel lehet az éjfél,
 7960   II,     Sz|                    itt: házassági kötelékek~ ~hippogriff – mesebeli szárnyas ló~ ~
 7961   II,    Meg|                       alakjaimat. Ugyanezen a hippogriffon * süvöltöztek azután a török
 7962   II,   XXIV|                     jött, hangos éljenkiáltás hirdeté közeledtét, mindenki ismerte
 7963    I,     IX|                   művészek álltak csapatokba, hirdetendők művészetet és hazai nyelvet,
 7964    I,      V|                     művésznőtől, a mai estére hirdetett „Italiana in Algeri” * helyett
 7965   II,   XVII|                       kiadó szállások szomorú hirdetményei lőnek olvashatók, a kereskedők
 7966   II,     XX|                    Gyér helyeslés. Minek az?) Hirdettessenek jutalmak az agarászatról
 7967    I,   XIII|                     mégpedig tavaszkor; őszre híre-hamva sem volt.~ ~Posztógyárt
 7968    I,      V|               megszerették, pedig csak egymás hírébe szerettek.~ ~Kivétel történt
 7969   II,   XXIV|                     mindenki ismerte őt nemes híréből, mindenki örült, hogy a
 7970    I,      V|                        mit vehetnek el tőlem? Híremet? Akkor leszek boldog, ha
 7971    I,   XIII|                    várni be, s csak a temetés hírére jelenni meg. Másnap reggel
 7972    I,     Sz|                   volt, a húszas években vált híressé, 1829-ben bezárták~ ~fiaskó –
 7973    I,    VII|                 jelvényt, mely csalás által a hirhedett művésznő egyenesen az ő
 7974    I,     Sz|                   Esti Lapokban, ill. a Pesti Hirlapban~ ~cher ami – kedves barátom~ ~
 7975    I,     II|                  pénzember Kárpáthyt, letette hírlapját, melyet szemüveg nélkül
 7976    I,     II|                       ült Griffard, egy csomó hírlaptól körülvéve, mert mellesleg
 7977   II,   XVII|                       az erény, a szeplőtelen hírnév is. Fogják-e ezek őt azon
 7978   II,   XVII|               intézményt, mely János urat oly hírnevessé tette, hogy rá nem lehet
 7979   II,   XVII|                    környékből, mindazok, akik hírnévvel, országosan ismert hitellel
 7980   II,    XIV|                    azután mindennap új meg új hírre virradt; divatos urak jártak
 7981    I,     II|                 egyszer már a guta megütötte, hírtelen alkalmazott érvágás által
 7982    I,      I|                   jövevényt, amennyire lehet, hirtelenében megismernünk.~ ~Külső viselete
 7983   II,     XV|                       elébb hazaért, s jöttét hírül adá. Első dolga volt a levelet
 7984   II,   XXVI|               említett nagy hasonlatosság ama históriai képhez.)~ ~Ez Abellino részére
 7985   II,     XV|                       elmondatni azt a hosszú históriát, ami az ő életének története,
 7986   II,    XIV|                         Nem hiszem, uram, nem hiszek semmit, amit ön mondott.
 7987   II,     XV|                aranyat veszítél. Haha! Ti azt hiszitek, hogy ez az estély az én
 7988   II,  XVIII|                   kigúnyolják, erényeiben nem hisznek, szépségeért gyanúsítani
 7989    I,    VII|              istenének; nagy urak között az a hit él, hogy ők nem tartoznak
 7990   II,  XVIII|                    úgy van; engedjen e boldog hitben maradnom – engedje, hogy
 7991    I,     Sz|                     arra, hogy a régi rómaiak hite szerint Jupitertől, a főistentől
 7992    I,    XII|                       ezt kívánja a kölcsönös hitel.~ ~Konrád kételkedni kezdett
 7993    I,      X|                   mondák Mayernek ahhoz értő, hiteles személyek, amit azonban
 7994   II,   XXIV|                  nemet egy új csók tett annál hitelesebbé.~ ~Rudolf mindent elfeledett,
 7995   II,     Sz|                     felvétet, jegyzőkönyvileg hitelesít~ ~prozopopea – szertartásosság,
 7996    I,    XII|                     előttemezték.~ ~Az ekként hitelesített okiratot zsebébe dugva,
 7997   II,  XVIII|                       Fanny homlokára. Kedves hitelesítő pecsét! Boldog okirat, mely
 7998    I,    VII|                   ismeretlen férfinak nagyobb hitelesség kedvéért ott a tűz közepett
 7999   II,  XXIII|                  Griffard felmondta a további hitelezést, s nekem meg kell tanulnom
 8000    I,     II|                     Ön jobban tudja. Adjon be hitelezőimnek valamit, amitől elmenjenek.~ ~–
 8001   II,   XXXI|                     nézve.~ ~– Még rosszabb a hitelezőire – szól közbe lord Burlington.~ ~–
 8002   II,    XVI|                       olyan embert, kinek sok hitelezője van, és szeret zajt csinálni,
 8003    I,    VII|                      az életével valakinek: a hitelezőjének.~ ~Mr. Griffard megtudta
 8004   II,   XVII|                  hírnévvel, országosan ismert hitellel bírnak. Napokig fog tartani
 8005    I,    XII|                 féltené, hogy ez együgyű mese hitelre talál előtte, s elkábítja
 8006    I,     VI|                       kezdeni, mert ez adja a hitelt; minthogy az opera először
 8007   II,     XV|                      valaki, éppen olyan erős hitének kellene lenni, minővel Boltay
 8008   II,    XIV|                     többi mind csak ámulat.~ ~Hitesd el magaddal, hogy áldozatból
 8009   II,    XIV|                            Mit?~ ~– Törvényes hitestársamul. Engem hosszú éveken át „
 8010    I,   XIII|                     alatt nem kapja, s el nem hiteti vele, hogy nem János úr,
 8011   II,    Veg|                       apró emberektől, ha azt hitetnék el magokkal, hogy valami
 8012    I,   XIII|                       tudta volna okát adni e hitnek, de mégis várt, számított
 8013    I,    XII|                jóltevőjével ugyanazon alaknak hitt, kinek jósága, magas, emberfölötti
 8014   II,  XXVII|                    volt, amitől féltem, azért hittam ki a mellékszobából; legyen
 8015    I,   XIII|              szerelmes ifjú nem várja oly vak hittel kedvesét, mint ő unokaöccsét.
 8016   II,  XXIII|                     Honnét hullottál ide? Azt hittük, már mediatisáltattad magadat
 8017    I,     Sz|                  bizalmaskodó~ ~kótyomfitty – hitvány, silány, mihaszna~ ~Kőrösi-udvar –
 8018   II,   XXXI|                   nagyságos Kárpáthy János úr hitvesét, az én szívemtől szakasztott
 8019   II,     XV|                     ért ekkor, karjára fűzött hitvesével, s a legnyájasabb mosolygással
 8020   II,    XXI|                      a nyaktöréstől félteni a hitvestársnak; vannak esetek, midőn kellemesebb
 8021   II,  XVIII|                       lelkűek, haszontalanok, hiúk ezek mind azon férfival
 8022   II,  XVIII|                   ismeretlensége, balfogásai, hiúsága, tán majd később kalandjai,
 8023   II,    XIV|                  lépten-nyomon. Én meg akarom hiúsítani e léha üldözést, oly menhelyet
 8024    I,     XI|                   könnyelmű szerelmi dalokat, hivalkodó nézők előtt – mint énekelni
 8025   II,    XVI|           gyermektréfa. Ennél jobb lesz, hogy hívassanak önök egy borbélyt, s amelyikünk
 8026    I,      V|                  férje beteg? Isten neki, hát hivasson hozzá orvost, ő úgysem gyógyítja
 8027   II, XXVIII|                     udvarán voltak, ki sietve hívatá Rudolfot még az éjjel.~ ~
 8028    I,   XIII|                      ahol van ni! most már se hivatal, se bajusz. Ki a fejét vakarta,
 8029    I,   XIII|                       jószágigazgatónak, mely hivatalában mind a fentebb említett
 8030    I,      X|                        Mayert rögtön kitették hivatalából, s ami vagyona volt, lefoglalták;
 8031    I,   VIII|                       tekintet nélkül esküdti hivatalára, vagy a kopók közé téved,
 8032    I,     XI|                 szerette őt –, mert családjok hivatalbeli volt, s nem illett bele
 8033    I,     XI|                     nevén szoktak híni, hanem hivatalcímén.~ ~Ez volt a regens chori,
 8034    I,     Sz|               perszonális – személynök, magas hivatalnoki rang a feudális Magyarországon~ ~
 8035    I,      X|                   ezek most is főtörvényszéki hivatalnokok, híres jogtudósok voltak,
 8036    I,     Sz|                       ezredesi rangot elnyert hivatalnokokat illető cím~ ~bêtise – ostobaság~ ~
 8037    I,      X|                      időkben szoká, midőn még hivataltiszti társak voltak.~ ~Mayer úr
 8038    I,   VIII|                       ismert e téren nemesebb hivatásaira.~ ~A Kárpáthy-család legidősebb
 8039   II,   XVII|                      legkivált azon sokoldalú hivatásánál fogva, mellyel a közélet
 8040    I,      X|                       hajlamának, s engedé őt hivatását követni. Előbb ugyan csak
 8041    I,      X|                     többet.~ ~– Hát miért nem hívatnak neki doktort?~ ~– Az ő betegségét
 8042   II,    XIV|                 szenvedély, mely játszószerül hivatott fel, s azalatt egészen urává
 8043   II,    XXI|                       a csengettyű. Reggelire hívattak a vendégek. Korhelyleves,
 8044    I,   XIII|                      termeszteni? – Hát azért hivattam az urat, hogy írjon azonnal