IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Jókai Mór Egy magyar nábob Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Kötet, Fezejetgrey = Comment text
8045 II, XIV| inkább egy nálamnál jobb, hívebb leányt, aki őt boldogítani 8046 I, XII| és az ember senkit sem hívhat segítségül, egyedül magára 8047 II, XVIII| az ő két leánya volna, s hívnák őt atyámnak.~ ~Az ősi termek 8048 I, I| nézi igaz predestinációt hivő képpel a más veszedelmét, 8049 I, XII| fiatal leányok olyan könnyen hivők; még a virágtól is megkérdezik: „ 8050 II, XVII| melybe János úr hölgyeket is hívott meg. Hiszen most már ő is 8051 I, XIII| felkacagott rá.~ ~– Minek hívtad hát ide az apádat?~ ~Marcinak 8052 II, XVI| Hisz önök csak játszani hívtak bennünket ide. Hisz ez nem 8053 II, XIX| Őrizkedjél tőle. Örökké hízeleg, csak azért, hogy valami 8054 II, XV| nem szeret, mit ér annak a hízelgése mások iránt is? Hazugság, 8055 I, IV| páholyaikba, caressírozták, * hízelgésekkel halmozták, s természetesen 8056 II, XXIV| szívvel az édes, őszinte hízelgést, a gyöngéd kitüntetést, 8057 II, XXV| készült. Ismét a legnyájasabb, hízelgőbb arccal, a legvalódibb, a 8058 I, I| nyalánkság, melyet kalitkában hizlalnak dióval, mandulával, s csemegeképp 8059 I, XIII| melyet csak éppen e napra hizlaltak, s a bátrabb közülök előállt, 8060 I, XIII| vetett fácányokat hoztak s hízott császármadarakat vállaikon 8061 I, I| nincs, a fácánjaim még nem híztak meg, a rákok pedig, amint 8062 II, XXI| alig ér bele a hegyével. Ho! meg kell állani! Ebből 8063 I, X| magánál tartani örökre.~ ~– Hó! – áh! – óh! – hangzott 8064 II, XXVIII| szalagok látszanak a nagy hóabroszon vonva, miket jövő-menő szánok 8065 II, XXI| hiába, mindenkit meg tud hódítani, embert és állatot!~ ~– 8066 I, VII| Debrecen vagy Szeged, vagy akár Hódmezővásárhely a legritkább élvezetekkel 8067 II, XV| magát senki, mert ő valóban hódol az arisztokráciának, csakhogy 8068 I, XIII| leendő urokat tisztelik meg hódolataikkal. Másnap ismét egész seregszámra 8069 I, XIII| viseltetett tiszteletét és hódolatát nyilvánítsa.~ ~Mindnyájan 8070 II, XX| jelenlevő gyönyörű neje iránti hódolatból kímélem, azt mondanám, hogy 8071 II, XX| hogy ő a gyűlés részéről hódolatnyilatkozatot kíván szavaztatni a jelenlevő 8072 I, XI| magukat utána, hízelgéseket, hódolatokat, ajánlatokat nyilaztak felé, 8073 II, XXV| előtte nyakát, miért ne hódolna a legkedvesebb, a legszeretetreméltóbb 8074 I, X| szabad; a művészetnek szabad hódolni, s az nem csábítás, az csak 8075 II, XXIII| megelégedésére szolgál látni, mint hökken vissza az érkező szokatlan 8076 I, V| adta magát, s egy francia hölggyel nősülve, Montmorency herceg 8077 II, XIX| az enyim, hanem azé a két hölgyé, aki az értekezés folyamát 8078 II, XXI| szebb, mint a mi két kedvenc hölgyeink? Flóra szép akart lenni, 8079 II, XIX| rajtam állna, én bizonyosan a hölgyeken kezdeném.~ ~– Ezek itt felyül 8080 II, XVIII| minden ember, mint egyéb úri hölgyekhez.~ ~Csaknem mindennap megfordulnak 8081 II, XVIII| gondolná célszerűnek az ifjú hölgyekkel aktáinkat megismertetni…~ ~– 8082 II, XVIII| kisasszony. – No jó. Fiatal hölgyeknél hamar kész a barátság. Nagyon 8083 II, XXIV| tudnád, hogy szokás fiatal hölgyekre elkölteni valamit.~ ~– De 8084 II, XXI| egymás mellett lovagló két hölgyhez, s különös ügyességgel sikerül 8085 I, X| erkölcsről, vallásról, istenről, hölgyi szüzességről, miket a nagy 8086 II, XXV| drága a férfibüszkeségnek. A hölgyjárom kedves lehet az igazi férfi 8087 I, IX| kiáltsatok!~ ~E percben hölgyruha susogás hallatszott a fiatalok 8088 II, XVIII| mikbe feltolakodott.~ ~A hölgyvilág előre számít a mulatságra, 8089 I, VII| keveredve, egymás hegyén-hátán hömpölygenek, összefüggő regéket alakítani. 8090 I, VII| volna tele, melyek sűrűn hömpölyögve rohannak le egész a palack 8091 I, V| felnyitni.~ ~– Ha felgyógyulok – hörgé heves zokogással Mainvielle –, 8092 I, XIII| az csak egy hosszú, kínos hörgés vala; azzal felemelé az 8093 II, XXVIII| éjszaka van. Csak a sík hófehérsége tart némi világot a táj 8094 II, XXVIII| beálltak a hideg, zúzmarás, hófuvatagos idők; fehér erdők, fehér 8095 II, XXII| órában tudósítani kellett hogyléte felől, s míg kétséges volt 8096 I, I| jobbra-balra, s csak néha-néha hőköl fel hol egyik, hol másik, 8097 I, X| elegendő szavakat, hogy hóladatosságát iránta kifejezhesse, sőt 8098 II, XIV| s az a vén ember ott a holdban pengeti az ezüstsugárokat; 8099 II, XIV| vágynál, mely hasonlatos a holdkóri delejhez…?~ ~Hiszen őneki 8100 II, XIV| bánatban utána eped, mint a holdnak nincs tudata a kórosról, 8101 I, V| herceggel, ki követ képp volt a hollandi udvarnál, s általa meghívatott 8102 II, Meg| képviselte. Azt énnekem finom hollótollal (még akkor érctoll nem volt) 8103 I, XII| parancsokat, hogy Teréz holmiját szállítsák át még azon az 8104 I, XIII| lefoglalni, lepecsételni a holmiket, nehogy valaki félretakaríthasson 8105 I, I| hintón, hogy vigyázzon a holmire, a postakocsist a kocsilámpával 8106 I, I| ráncigálni a székeket, s a holmit készültek összetakarítani.~ ~– 8107 II, XXIX| közönséges ételekkel ellakni, s holnapig nem eszik semmit.~ ~Vén 8108 I, IV| ratifikáltatott az egyesség a holnaputáni napra, mely nevezetes napot 8109 I, IV| s Deboureux is a magáét, holnaputánra van kitűzve Zelmira és La 8110 I, XI| életbiztosító intézetből holtiglani jövedelme volt ötszáz forint 8111 I, X| még isten kezében van, én holtom napjáig azon fogok törekedni, 8112 II, XIV| Hozzámegyek, hű leszek hozzá holtomig, de boldogtalan lesz ő is, 8113 I, VIII| és sohasem látta őt senki holtrészegnek.~ ~Ilyen ripők kompániából 8114 I, III| mosoly a beszélő arcán.~ ~– Holttestek galvanizmusa * az egész – 8115 I, VII| indus nők magukat férjeik holttestével együtt égetik meg, s az 8116 II, XVIII| helyébe, őt pedig eldugják egy hombár alá, ahol senki rá ne találjon.~ ~ 8117 I, XIII| eme sovány kosztra, amidőn hombárok és szalonnás kamrák kecsegtető 8118 I, Sz| hippopotamus – víziló~ ~Homburg – játékbarlangjáról és fürdőjéről 8119 I, I| megválasztott érte tagjának; homburgi * fürdőn egy ülő helyemben 8120 I, III| sírját más, mint a békák, kik Homer óta nagy barátjai a költészetnek, 8121 II, XXVIII| s fokosát kezébe véve, a hómezőn keresztül arrafelé vette 8122 I, VIII| megfeszült nyakán, hanyatt homlok rohant előre egyenes irányban, 8123 I, VIII| nagy morogva összevetik homlokaikat, s úgy elforognak egymás 8124 I, XIII| percben Kutyfalvi bezúzott homlokkal terült el a küszöbön.~ ~ 8125 I, V| nyomorult fickók tépik le homlokod koszorúit, miket isten kezei 8126 I, V| Ha visszatérek, nem fogod homlokomon látni a szégyen pírját.~ ~– 8127 I, XIII| címer, még nagyobb a tető homlokzatán s a víz felőli fronton kariatidákra * 8128 I, II| fáradság emelt magasra, homlokzatával a Szajna vizébe tekintve 8129 I, XIII| girbegurba nyírfa sínylett a homokban, mintha seprűket ültettek 8130 I, IX| gyanítni engedje, hogy e kavics homokja közt arany terem, csak mívelni 8131 II, XIX| sem ismerem, pedig minden hónapban van hozzá szerencsém. De 8132 I, X| Zuckermandelen * egy szegényes hónapos szobában, mindenkitől elhagyatva.~ ~ 8133 I, XIII| lelkipásztorai már előtte egy hónappal megrendelék Debrecenben 8134 I, XI| többre szaporodott; fiatal honatyáink terjesztették is a jó erkölcsöt, 8135 II, XV| nap reggelén, mely ifjú honatyáinkat jobban érdeklé, mint a legújabbi 8136 I, VI| álló excellens * fiatal honfi, amint meghallotta, hogy 8137 II, XXIX| vezetni fogja a becsület és honfidicsőség útjain, mely ápolni, védni 8138 II, Sz| az almát; ezzel maga és honfitársai fejére vonta a csalódott 8139 II, Veg| ősszokásokból csak a valódi honfiúságot látjuk elfogadva; s egyik 8140 I, Sz| Olaszország északi részén~ ~la Hongrie – Magyarország~ ~La Italiana – 8141 I, II| örökséget átvenni mentem la Hongrie-ba, * bizonyos majorátust, * 8142 I, XII| dolgozószobájába.~ ~A mester nem volt honn. Korán reggel szekérre ült 8143 II, XXIX| ezer évig tartson élete e honnak.~ ~– Jól tudom – folytatá 8144 II, XXIII| Ah, Abellino! Te vagy az? Honnét hullottál ide? Azt hittük, 8145 I, Sz| megszemélyesítője~ ~point d'honneur – becsületbeli ügy, becsület~ ~ 8146 I, XIII| oda menjenek játszani. A honorárium elég csalogató volt, de 8147 II, XXXI| miket Marion meg akart benne honosítni.~ ~E naptól fogva még jobban 8148 I, IX| az európai míveltséget; a honszeretet árán, és még akkor is kérdés 8149 I, VII| találta benne.~ ~– Tehát csupa honvágy – folytatá Rudolf egy kerevet 8150 II, XXXI| ugyan van nála ilyesmi, örök honvágyban szenved – Párizs felé.~ ~ 8151 I, VII| mezei fogalmai vannak a honvágyról, ha azt csak a búzavirágok 8152 I, VII| szerencsés volnék, hasonló honvágytól lelkesülhetni.~ ~– Édes 8153 II, XX| szimfónia zengése mellett hordá ablakrul ablakra a cigányokat. 8154 I, XI| házmesternél, s ismeretlen hordárokkal vitetett el mindent. Senkinek 8155 I, Sz| bentlakó, egyenruha (tóga) hordásra kötelezett, a református 8156 I, XIII| s csak úgy apródonkint hordják széjjel a hírét hazaszállongó 8157 I, IV| hogy a pástétomhordók ne hordjanak frissítőt a karzatokon, 8158 I, VIII| az öcsém a módját!~ ~– A hordók tetejébe pedig üljön fel 8159 I, VIII| fürge hajadonok ültek minden hordón.~ ~Itt következett Varju 8160 I, II| írtak hozzá, és hátukon hordozák.~ ~Mindez eléggé bizonyítja, 8161 II, XXVIII| melyet éveken át elrejtve hordozott. És amidőn ezekre gondolt, 8162 I, I| melyet mindenütt utána hordoztak, s egyre-másra húzta a friss 8163 II, XIV| azon dicséretes szándékot hordozza magában, hogy az ön gyámleányát 8164 I, X| elbujdosott, s évek múlva is hordták haza a hírt távoli utasok, 8165 I, XIII| a régiségtárbul elő is hordtunk már minden hozzá való fegyvert 8166 I, I| külföldre, Dunába vizet nem hordunk.~ ~A chevalier veszteni 8167 I, VIII| egyet karikás ostorával. A horgos acélsodrony, mely az ostor 8168 II, XV| végre egyik vagy másik fél horkolása véget nem vet a diskurzusnak.~ ~ 8169 I, VIII| kidűlnek, alusznak csendesen horkolva, s aki utól marad, sorba 8170 I, IV| lenni; tavaly egy ideig a hortenzia volt, de vége felé a narancsvirág 8171 II, XVII| eredménytelen dekrétumok, hogy a horvátok tanuljanak magyarul.~ ~Ez 8172 II, XX| agarát zsákba dugva vitték el Horvátországba, s fél esztendő múlva a 8173 I, XII| Arcán valami szokatlan hőség terült el e pillanatban, 8174 I, XII| nemzet ünnepeltjei, a nap hősei, egy szegény, ismeretlen 8175 I, V| költők, kik a világharcok hőseire csillagokat raktak, őt a 8176 I, V| melynek legünnepeltebb hőseül Tharaud-Mainvielle urat 8177 I, II| találkozunk elbeszélésük egyik hősével – ha ugyan szabad e címmel 8178 I, Sz| júliusában Ephialtesz árulásáig hősiesen védte a hegyszorost a többszörös 8179 II, XXVIII| haladt tüszkölő ménjével a hósíkon keresztül… Ismét visszatért 8180 I, VII| harcolt vele együtt bátran és hősileg a törökök ellen, ugyanott 8181 II, Veg| írhat, mint nem írhattak hőskölteményt a római írók Mars * és Minerva * 8182 II, Sz| kezekkel~ ~Heléna – a görög hősmonda szerint Menelaosz spártai 8183 I, VII| másnak kacér, harmadiknak hősné, negyediknek gyermeteg, 8184 I, VII| nem mulattatják; őelőtte hősnek, bátornak, eszesnek, önfeláldozónak 8185 II, Meg| alakot, akit a regényem hősnőjévé tegyek. Ő lett a „Fanny”.~ ~ 8186 I, III| lenni?~ ~– Barátom, nagy hősök, nagy státusférfiak csak 8187 II, XXIII| vissza e birodalomba, én hősöm, én trubadúrom? – kérdé 8188 I, VII| leszorulva van keresztülkötve a hosszá, arannyal, ezüsttel hímzett 8189 II, XVIII| s a névjegyzéket egész hosszában kiterjeszté előtte.~ ~– 8190 I, IV| álhajat visel, mindennap hosszabbat tesz fel, a hónap végén 8191 I, I| kedélyben levén, midőn a hosszabbik férfiú szundikáló állapotában 8192 II, XXV| percre; nem tetszett az hosszabbnak egy pillanatnál, azután 8193 I, VIII| rótt Varju uram, minden hosszadalmasság nélkül, röviden elmondva.~ ~– 8194 I, IX| hallani.~ ~Fölkel azonban egy hosszadalmasságáról és kifejezései laposságáról 8195 II, Veg| kérve szíves olvasóimtól hosszadalmasságomért, kérem derék műítészeinket, 8196 I, XI| az ifjú kézműves nevét) hosszasabb ideig ott felejti magát 8197 II, XVIII| Tán azért, mert lábai elég hosszúak, hogy keresztül-kasul lépjen 8198 I, Sz| férfiöltönyhöz tartozó hosszúkabát~ ~redoute – vigadó, bálterem, 8199 I, VII| sikerülni; az arc valamivel hosszúkásabb lett, a szemek kevéssel 8200 I, VII| mosolygó gömbölyűségéből kissé hosszúkásra vált, s kezdte restelleni, 8201 I, I| megvakarta kegyelmes füleit hosszúságos lábaival, megrázta a nyakán 8202 I, VII| cabriolet-k álltak meg koronkint a hotel előtt; hallatszott a portás 8203 I, VII| kocsikat, lovakat vásárolt, hotelt établírozott, * páholyt 8204 I, IX| van napirenden, melynek hovadűlésétől függ egyik és másik párt 8205 I, IX| ismeretlen.~ ~Ha nehány hóval az országgyűlés megnyílása 8206 I, IX| ragadja; körüle sereglik a hővérű fiatalság, a vérmesebb hazafiak, 8207 II, XIV| derék lesz, ha te asszonyt hozasz a házhoz, és énnekem gyönyörűségem 8208 I, IV| Petit-pas két terítékre asztalt hozat a rózsalugas alá, éppen 8209 II, XVIII| tekintetet, annak napvilágra hozatalául, miszerint észrevette, hogy 8210 II, XXII| a világ legelső orvosait hozatta el számára; tanácskoztak, 8211 I, VI| szükségelt előkészületek rendbe hozattak, a nyitány megkezdetett. 8212 I, VIII| urak is mind paripáikat hozatták elő, még Jancsi úr is nekihajtatott 8213 I, VI| az csattanós! Miért nem hozattam előre hagymakoszorúkat!~ ~ 8214 I, XIII| új földesurad úzusba * hozhatná a jus primae noctist. * 8215 II, XX| mik köznapi embert zavarba hoznának, miután az egészen csak 8216 I, X| összetöpörödött kezekkel érintkezésbe hózni, s nevetés nélkül néztek 8217 I, VII| gőzgépet kellene mozgásba hoznia, oly fáradsággal tevé, s 8218 I, VII| kell ma még ügyeimet rendbe hozom, s szekerem iránt rendelkeznem, 8219 I, Sz| mondur, mundér~ ~móringol – hozományként kap~ ~mórióskodik – máriáskodik, 8220 II, XXVI| szerencsés.~ ~A klubban nem hozták többet elő Kárpáthynét.~ ~ 8221 II, XVI| akartok hát velünk? Minek hoztatok hát ide, komédiát játszani? 8222 II, XVIII| csak azokat csípi meg, akik hozzáérnek, míg ő szíveskedik fölkeresni 8223 I, I| semmihez nyúlni, amihez ő hozzáért! Kocsmáros! Hol van az úr? 8224 II, XX| éljen!), aholott az agarak hozzáértő oktatók által kellőleg neveltessenek; 8225 I, IX| miénk.~ ~– Mondom, hogy hozzáférhetetlen, nem bocsátják semmi nyilvános 8226 I, VIII| Mielőtt harmadszor is hozzáfogtak volna a versenyhez, az idegen 8227 II, XVII| közérdekű vállalathoz is hozzájárulandnak tehetségeikkel.~ ~Minélfogva 8228 I, IV| Abellino –, az igazgató egészen hozzájárulhatlanná tevé magát, s beszédbe sem 8229 I, VII| entretenue-k * s más egyéb könnyen hozzájárulható hölgyek sorába, ő maga volt 8230 II, XIX| teljes elszántsággal és hozzákészüléssel elkezdjék a világot rágalmazni.~ ~ 8231 I, XIII| szomszédjának, s azután hozzálátott, hogy a magáétól meneküljön. 8232 I, XIII| nagyságod sokáig,~ ~ ~ ~Amihez hozzányúl, mind arannyá válík,~ ~ ~ ~ 8233 I, IV| fejét anélkül, hogy kezével hozzányúlna, és eltávozott az erkélyszobából.~ ~– 8234 I, I| nagyságos úr, kocsmárostól, hozzányúlnék-e?~ ~Ekkor a poétára került 8235 I, V| közönség hideg lesz.~ ~– Hozzászoktatott már.~ ~– De nem csak hideg, 8236 II, XIX| lehet megbántani; férje hozzászoktatta már, hogy semmi se fájjon 8237 I, III| fedezeten jött.~ ~Csodaképpen hozzátehetjük, hogy mind a hárman magyarul 8238 I, I| Felakasztatlak. Hajdúk, hozzatok kötelet! Fel kell húzni 8239 I, XIII| csintalan sereg; a zsebkendőjét hozzávarrták a tógája zsebéhez, hogy 8240 II, XVII| legalább két példányban. Ha hozzávesszük ehhez hajdani hadvezér Bástának 8241 I, VIII| Gyere velem, ha legény vagy, hozzunk még egy harmadikat. Nem 8242 II, XV| amint elfordultak tőle, hüvelykét mellénye szegletébe dugva, 8243 II, XVIII| azonban nekem engedni, kedves húgom, hogy visszamehessek Szentirmára?~ ~– 8244 II, XVIII| fejére.~ ~– Reménylem, hogy húgomat jó gondviselés alatt hagyom, 8245 I, XIII| arról menten lepergett, hulladékai azonban annál fogékonyabb 8246 I, XIII| jöhetett volna létre csak azon hulladékokból, melyek a nábob terített 8247 II, XXI| előre, a derekát könnyű hullámzásban kell tartani a paripa lépéseivel 8248 II, XVIII| oldalválasztékaiban szép recés hullámzatokat képezett. Erre majd meg 8249 II, XV| de becses csipkeöltöny hullámzott alá pompás termetén, akkori 8250 I, VII| elömleni. Új érzések, új vágyak hullámzottak át erein, új színt nyert 8251 I, X| és boldogság fog a házba hullani ajtón, ablakon és kéményen.~ ~ 8252 I, XIII| cseresnyefa aranyesőben hullatta alá szikrázó gyümölcseit…~ ~ 8253 I, VIII| nyakára fekszik, a kalapok hullnak, a menték repülnek, a pálya 8254 I, XIII| takarmány hiánya miatt rakásra hullottak.~ ~– Lám, a kár haszonba 8255 II, XXIII| Abellino! Te vagy az? Honnét hullottál ide? Azt hittük, már mediatisáltattad 8256 I, VI| lábaihoz egyszerű babérkoszorú hullt alá.~ ~E percben, mintha 8257 II, XVII| törzsvendég, mint mikor falevél hulltával ott maradt a fákon a mindig 8258 II, XXVIII| bevallhatta, hogy szerette, s hűlt szívéhez éppen annyi joga 8259 I, I| nagyokat bókolt előre, a humorisztikus agár felemelé első lábát, 8260 I, Sz| charivari – macskazene; Jókai humoros rovatának is ez volt a címe 8261 I, XIII| a méltatlan síkságról a hun építészet eme tiszteletre 8262 I, Sz| rögtönözve, kapásból~ ~Extra Hungariam non est vita, si est vita, 8263 I, III| fog térni, hová elődei: a hunok, avarok és pecsenégek. Városait, 8264 II, Sz| eredetileg a magyarságnak a hunokkal közös mondabeli őshazája~ ~ 8265 I, III| szólni kezdtek. Korunkban egy Hunyadi János szellemére alig várna 8266 I, XII| azt a kötekedő, ingerlő hunyorítást, mellyel Abellino ellenfelét 8267 II, Meg| az államhatóság szemet hunyt rá. Mért ne legyenek a magyarok 8268 I, XII| gyanítja, hogy Boltay uramhoz hurcolkodtak el, s Teréz bizonyosan azt 8269 II, XV| erővel kellett az asztalhoz hurcolni, erővel rakni a tányérjára 8270 I, VIII| Egy ügyesen vetett pányva hurkolása szorította azt össze, melynek 8271 II, XV| pongyolán, s keblén szűkebbre hurkolja az ingfodor szalagját.~ ~ 8272 I, VII| hirtelen egy rövid dorongot hurkolt a kötél végére, s kétfelől 8273 II, XXVI| baltával, pisztollyal és hurokkal való gyilkolásoknak s a 8274 I, VII| hogy menjen előre. A nép hurrákiáltása kíséré a két vakmerőt.~ ~ 8275 I, VII| fecskendő mögött, s míg ennek hurrákiáltással sietett utat csinálni, az 8276 I, V| gyomrát, lehet kedvetlen, ha hurutja van, köhöghet, ha epéje 8277 I, VII| Chataquéla férje iránti hűségéről csak következő férje iránti 8278 I, IV| lovagot megöltek, s annak hűséges kutyája lép fel vádlóul 8279 II, XV| akárhány asszony, s az az ember hűségesebb hozzá, mint sok férj a feleségéhez, 8280 I, VII| szigorúan megtartá a kötelezett hűséget és női erényt, ameddig tudniillik 8281 II, XIX| kedves fiacskája, mintegy húsz-huszonegy éves gyermekese lehet a 8282 I, V| Fodor Károly, mint magyar huszárkapitány a múlt században származott 8283 I, XIII| Az könnyű – felele Pál huszáros rövidséggel, s megfelelő 8284 I, Sz| királyfi színháza volt, a húszas években vált híressé, 1829- 8285 I, XII| forintot forintért, három húszast számítva darabjára, nehogy 8286 I, XIII| az megnézte a bányát, és húszezer forintot ígért haszonbérbe 8287 I, Sz| értékes francia aranypénz, húszfrankos Lajos-arany~ ~Luxembourg 8288 I, VII| összevissza; tizenhattól húszig ábrándozó, költői vagy legalábbis 8289 I, VIII| Szép, barnapiros arcú, huszonhat éves fiú volt, kicsiny, 8290 I, XIII| hogy abból kollégium lesz huszonnégy katedrával, konviktussal, 8291 I, VII| a tűzeső ellen; mintegy huszonnégyen lehettek.~ ~Chataquéla hirtelen 8292 I, IX| ifjú szellemek – annak már huszonnyolc esztendeje.~ ~Kezdtek támadni 8293 I, VII| epedő szerelmes; húsztól huszonötig azután elmerül a világ minden 8294 I, VII| legalábbis epedő szerelmes; húsztól huszonötig azután elmerül 8295 II, XXIII| öreg úr képes elnézni neje hűtlenségét, csakhogy téged örökségi 8296 I, I| bundáját, hogy magát meg ne hűtse; hol van a nagyságos úr 8297 I, I| Az agg férfi fázik a hűvös, nedves éjszakában, a farkasbőr 8298 II, XXII| hivé, hogy az ő keze tán hűvösebb lesz e forró homlokon, s 8299 II, XXII| szólt rá semmit. Csak kezét húzá végig homlokán, mintha el 8300 I, XIII| oly egyszerűek, hogy három húzással lerajzolhatná egy ügyesebb 8301 II, XV| négyszeres, nyolcszoros húzást tegyen.~ ~Abellino veszteni 8302 I, XIII| tógája zsebéhez, hogy ki ne húzhassa, mikor az orrával lesz baj; 8303 II, XVII| Bárhova lépjünk be, ott húznak le bennünket az udvaron, 8304 I, XIII| gombolható, alul hátrafelé húzódik, s látni engedi a csípőn 8305 I, IV| akik azalatt a dugókat húzogassák a palackokból, míg ők azoknak 8306 I, XIII| a kocsiról erővel le nem húzom, visszamegy.~ ~– A bolondos! 8307 II, XXXI| fejéhez, akik parasztnótákat húztak fölötte, s körülrakta magát 8308 I, XII| rákiáltott a legényekre, „Ne húzzátok olyan csúnyául azt a fűrészt!” 8309 II, XV| parányi lábacskáira egyebet is húzzon a kis házi papucsoknál, 8310 I, IV| elvonult előlünk morózus, hypochondriacus férje mellé, a legderekabb 8311 I, VII| bocsássatok be hozzám! – szólt Hyurmalához. – Csupán csak azt, ki e 8312 I, II| magyar főuraknak van azon ideájuk, hogy a nyár azért adatott 8313 II, XXIV| keveset szoktak átvinni ideáleszméikből a napi életbe; így volt 8314 II, XVIII| fajankók ezek mind az ő ideáljához képest, akit alkotott magának 8315 II, XIX| komolyság lepte meg. Eléje tűnt ideáljának képe újra. Tehát ő nincs 8316 I, II| rovar, új életre támad, s ideáljokat, kit tizenhat éves korában 8317 I, XII| lélekben! Ama másik, amaz ideálkép, bár nincs oka többé róla 8318 I, XI| ismeretlen védőjére magának ideálképeket alkotott. Magas, komor, 8319 I, VII| felett. Néha egypár év alatt ideállá fejlődik a gyermeki vonásaiban 8320 II, XXIV| nézték, tapasztalja, hogy az ideálok is csak úgy küzdenek az 8321 II, XVIII| amióta a parasztmenyecskéket ideálszépségű delnővel váltotta fel a 8322 I, XIII| írjon azonnal leveleket, de idefüleljen, mert kétszer nem mondom 8323 I, XIII| józan életmód szerzé vissza idegei rugékonyságát.~ ~Odalenn 8324 II, XXV| az, amit érzett, minden idegeiben. Tudta, észrevette, hogy 8325 I, XIII| fájdalmasan lüktetett füle idegein keresztül. Azután ismét 8326 II, XX| asszony görcse rohamait, kinek idegeire rendkívül izgató hatással 8327 I, IV| a bőrt és érzékennyé az idegeket; egy időben folyvást marhahúslében 8328 II, XV| erénye, tisztasága, mit idegeneknek kelle oltalmukba venni, 8329 I, I| bement lefekünni, ráhagyva az idegenre, hogy keresse fel hát annak 8330 II, Sz| használatától; a nyelvi hibák és idegenségek üldözése~ ~ ~ ~quadrille – 8331 I, I| kezdte körülszaglászni az idegent.~ ~Végre ünnepélyes, vontatott 8332 I, XI| belőlük. Az ifjú magas, ideges, szabályos termet, szőke, 8333 I, XIII| megy a fiskálisért, hogy idehíja?~ ~– Jól van na. Azért nem 8334 I, IV| Oignont * felkeresni és idehívni.~ ~Az ifjú ember egy darabig 8335 I, III| páriáinak tartatnak; az idei Hébé * című almanachban 8336 I, XII| mesteréhez intéztek. – Tessék ideírni, hogy „saldirt”! Becsülettel 8337 I, VI| ellenkező nyilatkozatait idejekorán elfojtsák.~ ~Az első darab 8338 I, XI| hibája iránt nem volt elnéző, idejének minden percére munkát szabott, 8339 I, X| vele osztozni, hanem még idejön hozzám azzal dicsekedni.~ ~– 8340 II, XXV| közben elmondá Kárpáthynak idejövetele okát. Valami két megye közti 8341 I, IX| mögött, s nehányan, kiknek idejük volt hátratekinteni, egy 8342 I, IX| újonctársaihoz –, most őméltósága idenézett reám. Engem jól ismer, sokszor 8343 I, XIII| igen érzékeny jelenetet idézhetett volna elő.~ ~– Csináljon 8344 I, X| jöttem színházi jelenéseket idézni elő ön házánál; nem akarok 8345 I, VIII| legidősebb tagját is Pozsonyba idézte a nemzeti alkotmányos foglalkozás; 8346 I, XIII| e nyomasztó körülmények idéztek elé benne, s midőn végre 8347 I, VII| elé, hogy újra emlékébe idézze azon napok benyomásait, 8348 I, II| kanyarodásnál majd egy jázminlugas, idilli padokkal, majd antik márvány 8349 II, XVIII| ember volt, mikor én a te idődben voltam, de én nem adtam 8350 II, Veg| kénytelen értök a régen múlt időkbe visszamenni. Amonnét ma 8351 I, VIII| megtalálják, mégis az akkori időknek volt már valami szokatlan 8352 I, XIII| az egész mulatságot. Az időközöket Bihari bandája fogja kitölteni 8353 II, XXIII| ült Kecskerey árral, hogy időközönkint a majmot papiros galacsinokkal 8354 II, Meg| munkámat, ami a 48/9-es időkről szólt, szépen betapostatta 8355 I, XI| emberek leányainak bűne.~ ~Ős időktől kezdve, mióta az aranyat 8356 I, III| kijárni valahányszor üres időm van.~ ~– Pedig ez nagyon 8357 II, XV| szépségének szoborszerű idomait elárulja az utolsó patyolat 8358 II, XVIII| képzeletalakot iparkodott idomítani… Minő leend e képzelt arc 8359 I, VII| hajfürteit csodás fonadékokba idomítják, átnyújtja neki a tegnapi 8360 I, II| alakú pofaszakáll ad új idomot az arcnak, a haj kétfelé 8361 I, II| aki valakit amaz előkelő idomtalanságokra (Unform) megtaníthat, miket 8362 I, I| magok is aszerint változtak, idomultak szokásaikkal, modorukkal, 8363 I, IV| osztanunk, hogy mindenre időnk teljék, mert sietnünk kell; 8364 I, XII| hasonló kényességeken.~ ~– Az időről és helyről majd tudósítják 8365 II, XV| levén legkellemesebb neme az időtöltésnek, míg Fanny megérkezik.~ ~ 8366 I, XIII| levén az országgyűlésen fenn időzni, nagy tusakodásába került, 8367 I, VIII| azalatt egy dunántúli megyében időztem; ott kihirdettetém, hogy 8368 II, XIV| előtte térdelsz, midőn az idvességet ígéred neki, nekem lábaimhoz 8369 II, Meg| hogy mit cselekszel, akkor idvezülsz; ha nem tudod, akkor elkárhozol.~ ~( 8370 II, XV| paradicsomra többé; ezen a világon idvezültem.~ ~Azzal nevetve, tündöklő 8371 II, XXIII| megváltozott. Húsz évvel ifjabbnak látszik; az ember alig ismerne 8372 II, XIV| te pedig álmodd magadat ifjadhoz közel; egyik az egyik csillagban, 8373 I, XII| kánon volt a jobb társaságok ifjai előtt minden point ïhonneurt * 8374 I, III| magyar előkelő világ itt lakó ifjait mind ott találandjátok együtt. 8375 II, XXX| koporsóba.~ ~Ugyanazon énekes ifjakat hívták meg, kik neje fölött 8376 I, XIII| asszonyoknak volt mit megszólani ifjakon és öregeken.~ ~Feljutva 8377 II, XXI| paripákon, körülrobogva délceg ifjaktól, kik lovaikat táncoltatva 8378 I, XI| szívét tán egy ábrándozó ifjonc számára tartogatják, ki 8379 I, X| kiküszöbölte. A leányok, az ifjoncok mulatságos észrevételekkel 8380 II, XXV| íme szemközt állnak.~ ~Az ifju nyájasan üdvözölve lép hozzá, 8381 I, IV| volt, egy nyúlánk, tejképű ifjúé, ki kényes lustasággal veté 8382 II, XXI| pörge kalappal az elegáns ifjúk, csak a bohó Gergely gróf 8383 II, XXVIII| boldog lett volna, ha ez ifjún kívül sohasem ismer senkit; 8384 II, XXVIII| Rudolf bámulva ismert rá az ifjúra. Most világlott át eszén, 8385 II, XXIX| vénségében meg ne bánja ifjúságát. Bár gondoskodtak volna 8386 II, XV| teneked azért valamit, hogy ifjúságodat nagy kegyes életben töltötted 8387 I, III| búcsút vett a három magyar ifjútól, neki még Párizsba kelle 8388 II, XV| az öregségből, nagyságos ifjúúr! – viszonza amaz el nem 8389 I, XIII| mely származik a juhok és igásbarmok dögbőreiből, melyek takarmány 8390 I, I| miután a vele levő emberek és igavonó állatok három óra hosszat 8391 II, XXXI| Mondja csak monsieur, igaz-e, hogy Abellino nagybátyjának 8392 II, XV| könyöröghessek. Maga a minden igazak őriző angyala, védelmezője 8393 I, VIII| virág nélkül, és nem volna igazam, mert hiszen borvirág, mákvirág, 8394 I, IV| visszautasított.~ ~– Már így igazatok van – szólt Rudolf alig 8395 I, IV| azon órában odaizent az igazgatóhoz, hogy őt bocsássa szabadságidejére, 8396 I, IV| egyszer ráveszi a Gaieté igazgatóját, hogy engedje neki azt a 8397 I, IV| gazember valami vándorszínház igazgatónak nézett, s azt hitte, hogy 8398 I, VI| rendkívülisége által, midőn az opera igazgatónéja volt, annyira vitte a dolgot, 8399 I, V| sérti a madame-ot.~ ~Az igazgatót minden oldalról megrohanják, 8400 I, X| Megtudhatja ön magától az igazgatótól, ha akarja.~ ~– És aztán 8401 I, IV| akivel beszélt, nyakkendőjét igazgatva –, ez a nő magyar születésű, 8402 II, XXIX| melyet hozzon el Isten minden igazhivőre. Ámen.~ ~És a nagy komoly 8403 II, XVIII| szerethetne (ismét nem az igaziakat értve), arról világos sejtelmei 8404 I, V| felfedezni, végre mégiscsak az igazit mondá meg:~ ~– Hogy önt 8405 I, VII| leánykát, Flórát, nehány vonást igazíta a képen, és íme az arc most 8406 I, VI| Mindenki helyére ült, szeméhez igazítá lornyettjeit, s kíváncsian 8407 I, III| ön szíves bennünket útba igazítani. Mi is Rousseau sírjához 8408 II, XX| csak nekünk.~ ~E rendre igazítás ismét jó kedélyre hangolá 8409 I, XI| vigyáz; hanem kénytelenségből igaznak, becsületesnek kell lenni; 8410 II, XXIV| sok van, ami ez ítéletet igazolja.~ ~– De jelenében még több, 8411 II, XX| Ellenkezőleg, nem pszichológiai igazság-e az, hogy bármily keményen 8412 I, X| érzett, mérges volt, ahol igaztalan fondorlatokat, szembeötlő 8413 I, Sz| 1817 után az Európán kívüli igehirdetés volt a fő célja~ ~pizzicato – 8414 II, XV| ellenzé ezt a házasságot. Igenám uram, de a leány nem várhat 8415 II, XXIII| csakhogy téged örökségi igényeidtől megfosszon.~ ~– De ez nem 8416 II, XIX| ismernie vendégei ezerféle igényeit, kívánatait, szeszélyeit, 8417 I, XII| Abellino e két föltétel alatt ígéré a kihívást visszavonni: 8418 II, XIV| térdelsz, midőn az idvességet ígéred neki, nekem lábaimhoz borul, 8419 II, XXIV| Flóra nem feledkezett el ígéretéről; már az ünnepély előtt két 8420 II, XXII| hiszem Fanny képes lesz azon ígéretet beváltani, miszerint férjem 8421 I, VI| szavát nem tartja, Kárpáthy ígéretét beváltani, s a canaille * 8422 II, XXIV| találhasson, mely miatt ez ígéretétől meg legyen szabadulva. Egy 8423 II, XV| holnap – viszonza Fanny ígéretteljes hangnyomattal, s szemök 8424 I, III| népünknek, mely jövendőt ígérjen neki?~ ~– Vannak fiai! – 8425 I, VI| tovább a nyugtalanságot, ígérkezék, hogy felszalad Rudolfhoz, 8426 II, XVII| megrendelése, ismét másik ígérkezés a gyűlésen megjelenni. Vannak, 8427 II, XVII| is történtek előre való ígérkezések e nevezetes alkalomra, s 8428 II, XV| volt az estélyre, s meg is ígérkezett mind a finom világ, a szabadelvű 8429 II, XVII| találni, s egymás rovására ígérkezik mulatni.~ ~Ez volt az első 8430 II, XVII| felvirulni, sokan fényes jövendőt ígérnek az agártenyésztésnek, némelyek 8431 I, VII| gyermeki vonásaiban keveset ígérő arc.~ ~– Tehát Flóra kisasszony 8432 I, X| elárverezte őket a többet ígérőnek, megtanította őket, hogy 8433 I, XIII| bányát, és húszezer forintot ígért haszonbérbe első szóval.~ ~– 8434 II, XXIV| derék Mayernénak meg is ígérte, hogy Abellino szavait, 8435 I, VII| ki e jegynek tulajdonosa. Igérte-e, hogy visszajön?~ ~Senki 8436 II, XVII| kétszáz darab aranyat is ígértek, de tulajdonosa nem adá, 8437 II, XIV| Íme te másfél milliót ígértél gyámleányomnak arca rózsáiért; 8438 I, VII| én nem tartom meg, amit ígértem, tartsanak gyávának, ha 8439 I, XIII| négy darab császárarany * ígértetett, ha kötelességöket teljesítik, 8440 I, VI| habkönnyű tunika, mely termete igéző bájait leplezi, frígiai 8441 I, VIII| pénzt, amennyi kell, hogy igyál és kártyázzál velök mint 8442 I, II| jár.~ ~– Így tehát bort se igyam, és lépcsőre se menjek, 8443 II, XXXI| összegyűljenek, s ott a sírja fölött igyanak egyet az ő egészségérc; 8444 II, XV| terembe, s Mr. Griffardot igyekezett mulattatni.~ ~Már a teát 8445 I, VIII| gyávasága, s lármájokkal igyekeztek azt felriasztani.~ ~Ekkor 8446 I, VI| gentlemanek ez esti fáradozása, s igyekszik érte háladatos lenni.~ ~ 8447 II, XIV| ajánlat; a magányos órák ihlete kitörölte emlékéből a szomorú 8448 I, V| művészet géniusza legforróbb ihletét lehelte, s a szeszélyes 8449 I, XII| ifjai előtt minden point ïhonneurt * illető ügyekben, s ki 8450 I, VII| egyenkint felelgettek egymásnak ijedelemgerjesztő zűrhangokban, mikből legborzasztóbban 8451 II, XVIII| kivágott öltöny mely az ijedelemig engedi láttatni a sovány 8452 I, XIII| rakáson; képzelhetni a jámbor ijedelmét, midőn tudtára adók, hogy 8453 I, II| szelíd hangon, s ön éppen nem ijedne meg azon gondolattól, hogy 8454 I, X| Mayernak vacogtak a fogai ijedség és borzalom miatt.~ ~– Azt 8455 II, XIV| a hegyek között; az első ijedségben odavivé el Fannyt, s nagynénjével 8456 I, I| megszeppent nagy úr, ki az ijedségből alig tudott magához térni, 8457 I, I| s megszabadulván a nagy ijedségtől, a nagy úr felszólítá Gyárfást, 8458 I, VII| Mit tevél! – kiálta ijedt tekintettel. – Megcsókolál, 8459 I, XIII| jámbor parasztok nemigen ijedtek vissza azon gondolattól, 8460 II, XXI| kisasszony majd elszédült ijedtiben.~ ~Annyi gyöngédség volt 8461 II, XIX| meglátják; mert úgy rájok ijesztget, mint akármely professzor, 8462 II, XXII| férje látását, dacára Marion ijesztgetésinek, ki azt beszéli, hogy Kárpáthyné 8463 I, X| szerencsétlen kliens elé s ránézve ijesztően felnyitott szemeivel.~ ~ 8464 I, XIII| olvasott.~ ~… „Az 1824–25-ik esztendőben valónak a kakadi 8465 I, VIII| virágzik szépen.~ ~Az 1825-iki országgyűlés némi szakadást 8466 I, XII| nyilatkozatot tevé, be fogja iktatni, miszerint Kárpáthy a kérdéses 8467 II, XVII| neje pedig komornájává iktattatván; a legszelídebb szürkék 8468 II, Sz| rekommendál – ajánl~ ~repülő só – illanó sav~ ~rigorózum – szigorúság, 8469 I, XIII| ananász egész kazalokban illatozott rajta, pástétomok ijesztő 8470 I, Sz| Görögország~ ~hercegnő-víz – illatszer, a kölnivíz elődje~ ~Hermione – 8471 II, XX| Hirtelen alkalmazott illatszerek szerencsésen megelőzék a 8472 I, II| de Cologne-nyal * és más illatszerekkel, hogy idegen kezek érintése 8473 I, Sz| mirtuszfélékhez tartozó, balzsamos illatú, örökzöld növény~ ~mérföld – 8474 II, XV| estélyein minden a legszigorúbb illedelemmel történik.~ ~Elébb a művészek 8475 II, XVIII| érő salavári * fodrai az illedelmen túl el ne árultassanak, 8476 II, XV| ez estélyeken legkisebb illem- és erkölcssértés sem szokott 8477 I, X| Azon gondolkozott, vajon illendő-e még őneki azon házba betenni 8478 I, I| arra, hogy abból az ember illendően éljen? És hogyan éljen? 8479 I, XIII| ki-ki told, fold hozzá, amit illendőnek talál.~ ~– „Isten jóvoltából 8480 II, XVII| meghagyatott, hogy a legnagyobb illendőséggel fogadják az úrhölgyet, és 8481 I, VII| örökséget nyert; örömest tenné, illenék is, hogy szomorú legyen, 8482 I, XI| nagyvilágban; szépen egymáshoz illenének – az szőke, ez barna; az 8483 I, VII| szeretetről beszélnek előtte, illessen az jó barátot, asszonyt 8484 II, XXIX| csókja után mindig újra illesztgette apró ajkait.~ ~Azután körülvándorolt 8485 II, XXVII| mindenféle változatokra illeszti apró gömbölyű ajkait, mintha 8486 II, XIV| én azt, hogy az nem engem illet, hanem az unokaöcsémet, 8487 I, I| gyönyörű szép – agár. Tehát őt illeté az elsőbbség! S ezt jól 8488 I, VII| szerelemből mond le, s másra nézve illethetetlen.~ ~Ez ismét nem volna igen 8489 I, VIII| kiáltás mind a két versenyzőt illetheti, Jancsi úr felállva nézi 8490 II, XVIII| magában, hogy milyen nagy illetlenséget követett el, s törte magát 8491 II, XV| negyedik tálból már őt nem illetné semmi.~ ~Ez együgyű fogásokkal 8492 I, VIII| azért őt testi büntetéssel illetni nem szabad – sem megcsapatván, 8493 I, XIII| ugyancsak megbecsülve az illetőket.~ ~Itt van-e Kiss Miska? – 8494 II, Sz| család legidősebb tagját illette meg; hitbizomány~ ~majoresco – 8495 I, XI| De azok mind nemigen jól illettek a lelkében alkotott minta 8496 II, XXXI| levelet az érzékeny anya, illetve nagyanya, amelyben ismét 8497 II, XX| Van-e nemesebb és férfiakhoz illőbb foglalkozás az agarászatnál, 8498 II, XV| ez aztán életszükségeiről illően gondoskodik.~ ~Fanny egy 8499 I, VII| élni és érezni?”~ ~Azonban illőnek találta ez emfatikus * beszédfolyamnak 8500 I, Sz| egyik szigete Párizsban~ ~illumináció – kivilágítás~ ~immortelle – 8501 I, I| mennyi pénzt kapott ez illuminációért. * Három házat vehetett 8502 II, XXXI| kacagás fogadta a leleményes illusztrációt. Mint látjuk, e percben 8503 I, IV| kezeivel, arcával gonoszul illusztrálni elmondott szavait, hogy 8504 II, XXXI| nem anya.)~ ~– No de az illúzió megvan. Mégis van gyermeke. 8505 II, XXIII| a köd, mint Londonban, s illúzióra ennyi is elég.~ ~– Ez mind 8506 II, XVIII| szívének megbocsátani ezt az illúziót.~ ~Ah, végtére valahára 8507 II, XV| Ilyen az élet!…~ ~Vajon ilyen-é? Csitt. Hallgasd jó leány, 8508 I, I| ízetlen tréfákon; neki az ilyenekben telt mulatsága, s hogy a 8509 II, XV| kisasszonyok lehessetek! Ilyeneket kell énnekem ezért hallanom, 8510 I, I| bolondult.~ ~– Hagyja az ilyenfajta beszédet, édes uramöcsém, 8511 I, X| választá. Nem szólok felőle. Az ilyenről legjobb hallgatni; kérem 8512 II, XXIII| sietett magáról lemosni minden ilyes árnyalatnak legkisebb gondolatját 8513 II, XIX| ment. Ő már jártas volt az ilyesekben. Mindenre emlékezett, s 8514 I, VIII| külföldi bort próbáltak ilyképpen, akkor meg az egész társaság 8515 I, VII| földön egy darabban érzett.~ ~Im ezen jámbor fogalmai szerint 8516 I, XI| mindazt a hatalmat, ha te imádandasz engemet, mindezek tiéid 8517 II, XXII| fátumát elfogták róla isten imádásához szoktatott kezek, megőrizték, 8518 II, XXIV| szeretlek! Bálványozás, imádat, amit érezek irántad, s 8519 II, XIV| szeretett, kinek alakját imádata virágaival felkoszorúzá, 8520 I, XI| mondá: „Ezt mind neked adom, imádj engemet!” És neki nem jut 8521 II, XXIV| aki lát, aki ismer, úgy imádjon, úgy tiszteljen, mint én, 8522 I, XI| lélekemelő éneket, ájtatos imádkozók előtt.~ ~Pedig a gonosz, 8523 II, XXV| Mikor én naponta azon imádkoztam Istenhez, hogy önt sohase 8524 I, VII| az átelleni ház előtt, s imádkozva várták a sikert a magasból.~ ~ 8525 II, XXIV| önelégültséggel Rudolf.~ ~– Imádlak e szavadért, Rudolf. Te 8526 II, XXII| arcát az ifjúnak, kit még imádnia sem szabad, s ne merjen 8527 I, VI| egyenesen buzdítja arra imádóit, hogy előtte a többi énekesnőket 8528 II, XIX| is látom magam előtt, s imádom mind a kettőt. Mégsem ismersz 8529 I, X| felelné az ember az ilyen imádónak, hogy ha oly tiszta szándokkal 8530 II, XV| kijátszott kérkedő, kinek imádottja őhelyette nagybátyjának 8531 I, XIII| utoljára pedig kicserélték az imádságos könyvét egy nagy baromorvoslási 8532 II, XV| szülőknek gyermekeikért való imádságukat tartalmazó lapot találta 8533 I, XI| mind neked adom, ha engemet imádsz!” – hány lesz, ki el nem 8534 II, XX| elégedve, s általában azt imádták legjobban a háziasszonyban, 8535 II, XXV| kendőjét az úgyis leleplezett imakönyvről, s megtörölve könnyes szemeit, 8536 II, XVIII| ön egyik protezséjának az iméntiért. Nem akartam e nevezetes 8537 I, XIII| kétfelől tartani kellett, imert ő is, mint a lokomotív, 8538 I, VIII| célból, hogy egyrészint imez ősi szokás fenntartassék, 8539 II, XVII| két hazában János úrnak ímez indítványa, annak leírásához 8540 I, XIII| nem halt meg igazán. Most imhol ennyi ártatlan embert bolonddá 8541 I, XIII| Az úrral is kezet fognék immár, miután benne vagyok a nemszeretem 8542 I, I| Abellino, s arcán az a fitymáló impertinencia kifejezése kezdett helyet 8543 II, XXIII| érkezett ront be az ajtón:– „Impertinensek ezek a kiváltságos jó barátok!” – 8544 I, VII| a claqueurök * sohasem impertinenskedtek oly ügyetlenül, a páholyokban 8545 I, Sz| hervadhatatlan virág~ ~imposant – impozáns, tekintélyes, hatást keltő~ ~ 8546 I, Sz| tekintélyes, hatást keltő~ ~impromptu – rögtönzött, előkészület 8547 I, VIII| eredetileg nem volt egyéb csárdai impromptunál. *~ ~Egy óra alatt tökéletes 8548 II, XIX| irónjának hegyét. – Szépkiesdy Imre gróf. – S utána írá: – Nagy 8549 I, IV| marhahúslében fürdött, hogy érző inai felfrissüljenek, melyeket 8550 II, XV| divát” * , midőn Abellino inasa urához furakodva fülébe 8551 I, VII| a visszatért fogattal, s inasai ugrottak szolgálatára, hogy 8552 II, XXVI| mintha az egész világ az ő inasaival volna tele, az a visszataszító 8553 I, XII| tartott a társaság előtt. Inasának parancsolá, hogy hajítson 8554 II, XV| szemben találkozott egyik inassal, ki régóta keresi. Mayerné 8555 I, VIII| annyiszor diadalmas hőst mint inast mutatni be a társaság előtt. 8556 II, XV| esküdve, ez komisz diákok és incifinci negyedvér mágnásgyerekek 8557 I, II| udvarias – szólt az ifjú incroyable („hihetetlen!” ez is divatcím) 8558 I, XI| hiszen ő figyelmezteti mások incselkedéseire, s jótékonysága föltételéül 8559 II, XV| falura küldtem, hogy holmi incselkedésektől megszabadítsam. Ott lakik 8560 I, X| volt oly gonosz indulatú, incselkedő, áskálódó személy több a 8561 I, XI| titokban gazdag fiatalemberek incselkedtek utána. Vigyázzon asszonyom, 8562 II, Sz| idióma – itt: nyelv~ ~ ~ ~Indiák – maláji (indiai) szigetcsoport 8563 II, XXIII| barátom, tehát visszajöttél Indiákról * – szólt, protektori arccal 8564 II, XXV| az az igaz gyöngye a két Indiának, amelyért ő ez apró fekete 8565 I, Sz| le- és felmenő ágon~ ~indigenál – honosít~ ~indigestio – 8566 I, XIII| rövid időn boldogabb hazákba indigenáltatott * be.~ ~Erre következett 8567 I, Sz| indigenál – honosít~ ~indigestio – emésztési zavar~ ~indigó – 8568 I, II| Tehát van önnek egy kis indigestiója, * mintegy háromszázezer 8569 II, XV| flibusterie! * – kiált elbízott indignációval Fennimor.~ ~E megbántó szóra 8570 I, Sz| indigestio – emésztési zavar~ ~indigó – itt: színtartó kék festő 8571 I, XIII| belőle, hogy majd ő abból indigót * támaszt; de rajtasavanyodott 8572 I, I| fizetem, akkor tán háborút indít?~ ~– No édes onkli, minek 8573 I, VIII| anélkül, hogy azt meg bírná indítani; már többen a lovasok közül 8574 II, XV| társadalmi köröknek. Ez elmésség indítja azután gazdagabb főurainkat, 8575 I, XI| tekintet képes arcát pirulásra indítni? Lelke tiszta, erénye gyémánt, 8576 II, XXVI| ördög, is és gyalázatos pert indítok ez asszony ellen, amilyet 8577 I, XI| szemeikbe, hajtóvadászatot indítunk ellenők. – Miért nem vigyáznak 8578 II, XX| bátor vagyok azon szerény indítvánnyal járulni a két haza minden 8579 II, XX| maga költségére vállalt is, indítványának e részét nem vihette keresztül, 8580 I, IX| mondta, hogy „Én az alsóház indítványát elfogadom.”~ ~– Azt mondta? 8581 I, IX| jurátusok valami fontos indítványnak néznek.~ ~-– Nézzétek csak, 8582 I, XII| s több efféle. Hasonló indítványok ugyan csupán a fiatal óriások 8583 II, XVII| minden egyéb aprócseprő indítványokat, és sok ideig kétséges versenyt 8584 II, XVII| oly kevéssé, mint a többi indítványokban és közintézményekben, gőzhajókban, 8585 I, IX| jegyzeteket tesz rá, vagy valamit indítványoz. Ahán, most kézfül kézre 8586 II, XVII| életbe léptetését fogja indítványozni, melynek tagjai kölcsönösen 8587 II, XVII| annak az elsőbbséget, midőn indítványozói megígérték, hogy eme második 8588 II, XVII| eszme, melynek szerencsés indítványozója Kárpáthy János úr volt, 8589 I, VIII| míg többen új futtatást indítványoztak.~ ~– Én mindenre kész vagyok! – 8590 I, XII| fejthetjük meg. Voltak, kik indítványozták, hogy valami jeles komédiát 8591 II, XVII| Most végtére ő is akadt egy indítványra, melyet mindazok, akikkel 8592 II, XVI| eszközt.~ ~Ennek természetes indoka van.~ ~A párbaj se nem törvényes, 8593 I, IX| haladás küzdterén, kik a hazai indolencia s a külföldieskedés visszhatása 8594 I, XII| jelt adott a vívóknak az indulásra.~ ~Sándor néhány percig 8595 II, XV| öcsém, ajánlom atyafiságos indulataiba feleségemet.~ ~Ah! ez volt 8596 I, XII| meglepett udvarlónak ellenséges indulatát?~ ~Abellino nem merte e 8597 II, XIX| heves, szenvedélyes; ha indulatba jön, nem válogatja a szót, 8598 II, XXVII| nagyságos uram, tegyen erőszakot indulatjain, s jöjjön be hozzá, s búcsúzzék 8599 I, XIII| az öreg, hogy oly kegyes indulatokra tért egyszerre? – monda 8600 I, V| hidegvérrel Jozefine. – Ez indulatoskodás neked nem használ. Beteg 8601 II, XXII| szigorúan megtartsa, s minden indulatoskodástól megőrizze; olvasni sokáig 8602 I, V| Tharaud! – esenge a nő. – Ne indulatoskodjál. Sérthet-e egy tiszta lelket 8603 I, XIII| fogja e nemes, bocsánatkész indulatot viszonzani Abellino, azt 8604 II, XV| szemek, teli szenvedéllyel, indulattal, ellentétben a gyermeteg 8605 I, III| nem tudva, melyik felé induljanak.~ ~– Ah, hiszen ifjú barátunk 8606 II, XXI| derekat és szárnyakat képezve, indulnak meg a csalitos rónának, 8607 I, I| ilyen moslék időben útnak indulni valahová!~ ~… Míg Bús Péter 8608 I, II| helyette a fültől az orr felé induló vajas szarvas * alakú pofaszakáll 8609 II, XXIV| ölté barátnéját, és sétálni indultak a teremben.~ ~Kecskerey 8610 I, VII| tanúsítnia, mert holnap már indulunk az én kedves Magyarországomba.~ ~ 8611 I, VII| bajosan tudhatja. – Hisz az indus nők magukat férjeik holttestével 8612 I, VI| hangzék jó eleve; a loge infernaleból integettek, hogy csendesen 8613 I, X| nem mentek hozzá másodszor informálni.~ ~Amint Bordácsi meglátta 8614 I, II| ülés közben meggyűrődött ingelőjét.~ ~– Hogyan? – kérdé figyelve 8615 I, VIII| kényességig tiszta, fehér lobogó ingén keresve sem lehetne találni 8616 I, V| haragszik, a színpadi világ ingerei nem hatnak szívéig, ő csak 8617 I, IV| tudva azt, mennyire fel van ingerelve a kutya ellen, úgyhogy ha 8618 I, XII| lovagias párbajban semmi ingerkedés sincs megengedve.~ ~Azonban 8619 I, XI| de későbben annál jobban ingerlé képzelődését. Ki lehet azon 8620 I, IX| szó?~ ~Az elnök a további ingerlékeny viták kikerülése tekintetéből 8621 I, III| egykedvűség, mely nők előtt annyi ingerrel bír és oly veszedelmes. 8622 II, XX| beavatkozása el nem csillapítá az ingerült vitát.~ ~Volt azonban kacaj, 8623 II, XV| Én? – kérdé Abellino ingerülten.~ ~– Valóban te. Hiszen 8624 II, XV| folytatott tárgyra hárul ingerültsége.~ ~Most ismét egy négyszeres 8625 II, XVII| elfeledteté a tisztújítási ingerültségek utófájdalmait, ellenséges 8626 I, IX| a zaj.~ ~Beszéde roppant ingerültséget idéz elő a táblánál. Többen 8627 II, XX| arcát, s szeretetre méltó ingerültséggel súgá Fannynak:~ ~– Volna 8628 II, XX| A vita azonban nagyon ingerültté válhatott volna, ha eközben 8629 I, XIII| megfesté kékre az alatta levő inget úgy, hogy nem volt többé 8630 II, XV| keblén szűkebbre hurkolja az ingfodor szalagját.~ ~Mayerné egyre 8631 I, III| vászonzubbony fedi, melyre tarka inggallér látszik kihajtva.~ ~Az ifjú 8632 II, XVIII| félszemüveggel pislog, inggallérát az orráig ereszti, s maga 8633 I, VIII| morogva, bosszúsan lefeküdt az ingovány szélében.~ ~Márton erre 8634 I, VIII| paripáját, s futott ki az ingoványból, maga után csalva a bőszült 8635 II, Meg| vitte magával pusztákon, ingoványokon, szalonokon, csárdákon és 8636 I, VIII| el a rétet és kaszálót az ingoványtól.~ ~A legelőkön elszórva 8637 I, VIII| végre csendesülni, felgyűré ingujjait vastag, húsos karjain rekedten 8638 II, XXI| Az eredeti fickók lobogós ingujjakkal, pitykés mellénnyel, darutollas 8639 II, XVI| tekintetik.~ ~A felek feltűrt ingujjal vívnak.~ ~Kivétetnek a fej- 8640 II, XXIV| tanúm, hogy csak szigorú inkvizícióra álltam elő vele. Nekem nem 8641 I, II| Byron minden költeményeit innen-amonnan lopogatta, s mindazok a 8642 I, II| hétig nem volt szabad kávét innom és a hajamat beillatszereznem. 8643 II, XXV| hogy a földnek kell alatta inogni, s a vén palota, oszlopaival 8644 II, XVIII| fordult Fannyhoz, mintha instálná, hogy ne dicsérje nagyon, 8645 I, I| hogy nála nem sokat kellett instálni egy kis gorombaságért, és 8646 I, Sz| fúvós hangszer~ ~obsolet institúció – elavult intézmény~ ~Odéon – 8647 I, III| nemesség eltemeti magát obsolet institúciói * alá, amint a civilizációval 8648 I, I| bekecsében, kinek azon egy instrukciója van, hogy akármerre jár, 8649 II, XXXI| kezdeni?~ ~– Legjobb volna, ha instruktornak szegődnék unokaöccse mellé – 8650 II, XXIX| Elfogadod-e azt?~ ~Rudolf némán inté helyeslését.~ ~– Jer tehát 8651 II, XXIV| gyűlésteremből szörnyen integet fel hozzá, kézzel és fejjel, 8652 I, I| búcsúja, ki csókot hányva integetett felé:~ ~– Adieu cher oncle! * 8653 II, XXI| a férfiak kalapjaikkal integetnek egymásnak a mulatóka tornyából 8654 II, Sz| égszínkék festék~ ~legális interes – törvényes kamat~ ~lion – 8655 II, XV| hatszáz forint a legális interese. * Sokat túrhatja az orrával 8656 II, Sz| természetbeli juttatásként~ ~interjekció – indulatszó~ ~inzultáció – 8657 II, XV| helybenhagyó s más efféle buzdító interjekciókkal * mozdítja előre svádájukat. 8658 I, IV| aztán egy-egy kis véletlen intermezzo mindig jó szolgálatot tehet; 8659 II, XVIII| magához tért a köhögési intermezzóból, s magához ragadta ismét 8660 II, XV| házam szentélyét! ~ ~Ez intervenció magukhoz téríti a feleket. 8661 II, XXV| szívedet ajándékoztad, férjed intésének ellenére, képes volna elrabolni 8662 II, XX| A hallgatóság csendre intetik, az ilyen nyilatkozatok 8663 I, XIII| Megértette az úr?~ ~A fiskális intett a fejével.~ ~– Az úrral 8664 II, XIX| figyelmezzen rá, kérdést csak azért intéz hozzád, hogy lássa, mennyire 8665 I, XIII| látandók.~ ~Mennyi nemzeti intézet, mennyi emberbaráti vállalat, 8666 I, II| nagybátyját egy életbiztosító intézetbe íratná be.~ ~– Fölösleges 8667 I, XI| elhagyatott; egy életbiztosító intézetből holtiglani jövedelme volt 8668 I, II| Nálunk, kik az életbiztosító intézetekkel foglalkozunk, megszokott 8669 I, X| menjen ez általa kárhoztatott intézetnek a valót megtudakolandó.~ ~ 8670 I, Sz| arrangement – itt: szervezés intézkedés, ügyesség~ ~Arras utca – 8671 II, XXIX| kezdete és vége életembeli intézkedéseimnek, valamint legelső gondolatom 8672 II, XVII| szemérmes asszonyt, tehát intézkedjék úgy, hogy a menyecske semmi 8673 I, Sz| obsolet institúció – elavult intézmény~ ~Odéon – 1791-ben épült 8674 II, XXIX| belátása szerint oly köz hazai intézményekre fordítsa, melyek nemzeti 8675 II, XVII| jövőben ismét egy közérdekű intézménynek kelle létrejönni, mégpedig 8676 II, XVII| keresztül-kasul reformált minden intézményt, mely János urat oly hírnevessé 8677 II, XVIII| Egy kérdést akarok önhöz intézni, de amire igen őszinte választ 8678 I, X| közé nézni, akihez szavait intézte, mely lélekbátortalanság 8679 I, XII| melyet azok mesteréhez intéztek. – Tessék ideírni, hogy „ 8680 I, IV| végezett? – száz kérdés intéztetett hozzá.~ ~– Uraim, hagyjatok 8681 I, VII| meghallhassa, melyek hozzá intéztetnek.~ ~Két év alatt ugyanis 8682 I, VII| szólt egyenesen a lyánkához intézve szavait, valószínűleg, hogy 8683 I, V| hidegsége, a színésztársak intrikái, gyűlöletes szerepek és 8684 I, IV| titkait, a kulisszák regényes intrikáit meg kell tudni, azokból 8685 I, Sz| parenthesim – zárjel között~ ~inventárium – leltár, jegyzék~ ~Italiana 8686 I, XIII| használtatik; leveleket írni, inventáriumokat * készíteni, s urbarialis * 8687 I, XIII| név szerint ismert, hítta, invitálta magához Kárpátfalvára, úgyhogy 8688 II, XVIII| lekötve tartani könyöke, ínye és vállperecei iránti borzalommal.~ ~ 8689 II, Sz| háborúskodás idején~ ~gourmand – ínyenc, élvsóvár~ ~gőzkör – atmoszféra, 8690 II, XVIII| merülve Marion kisasszony ínyének bámulatában, hogy Flórát 8691 II, Sz| interjekció – indulatszó~ ~inzultáció – sértés, sértegetés~ ~írisz – 8692 II, XVI| mikor a felek kártyán, inzultációkon * vesznek össze, mikor összeverekedtek, 8693 I, XII| nem megy ki? Akkor addig inzultáltatni úton, útfélen, míg Pozsonyból 8694 I, IV| neki érte.~ ~– Ah, ah! – iparkodék szólni selyemszál szavával 8695 I, X| más; de hát legalább ne iparkodjék Matildot a sétányokon, a 8696 I, VIII| végződik. Ilyenkor már hiába iparkodnak őket a pásztorok szétválasztani, 8697 II, XXIV| kőhalmi jószágocskámra, s iparkodom e néhány napot lehetőleg 8698 II, Veg| megrovását köszönettel fogadva, iparkodtam e második kiadásban kiigazítani.~ ~ 8699 II, XV| rogyott, Fanny pici lábacskáit iparkodván meglelni, hogy azokat megcsókolja. 8700 II, XIX| Szépkiesdy Imre gróf. – S utána írá: – Nagy és tiszteletre méltó 8701 II, XXI| országúton, egyenesen azoknak iramodik.~ ~A vadászoknak itt egy 8702 II, XXI| fogyni kezd, oly gyorsan iramodott előre, míg azokat ismét 8703 II, XX| jutalmak az agarászatról írandó legjobb könyvekre. (Zúgás; 8704 II, XXIV| Bálványozás, imádat, amit érezek irántad, s azt akarom, hogy mindenki, 8705 II, XX| divatba hozta a szalonokban az irántai nyájasságot.~ ~Az elegáns 8706 I, VII| kötelezettsége megszűnt irántok.~ ~– Ejh, hagyjon ön nekem 8707 I, XI| kegyeletet, mellyel a köznép irántuk viseltetik, büszkék lennének 8708 I, IX| idegen dolgait.~ ~E két irány között oszlott meg a köznemesség 8709 II, XXI| voltak, s az űzés tétova irányából ki lehete venni, hogy a 8710 II, XXVIII| hirtelen megváltoztatta irányát, s gyors poroszkálással 8711 II, XXI| nagyságod úgy viselje magát irányomban, mint Diána * ?~ ~Marion 8712 I, VII| az alant álló gavallértól irányozva kíséri most a tűz közepett 8713 II, Veg| aránytalanság talán minden irányregénynél megvan, ahol a társadalmi 8714 II, Veg| történetében, kiket mellőzve magyar irányregényt azon időkből senki hálátlanság 8715 II, XV| ellenkező póluson áll az iránytűd. Diable, neked ma sokat 8716 I, VIII| hazának követelései vannak irányunkban, melyek, amióta kamatjaikat 8717 I, V| engemet fölemel. E névtelen írás nagyobb diadal énnekem, 8718 II, XXIV| kérve, és elismerje, s keze írását adja róla, hogy a nők a 8719 I, X| s azokat, ha kell, keze írásával is kész ellátni.~ ~Ah, hiszen 8720 I, XII| Rudolf elmondá, hogy írásbeli felhatalmazásra van szükségük 8721 II, Sz| viszonyok közé helyezett írásmű~ ~ ~ ~vitalitium – életjáradék~ ~ 8722 II, XIX| iparkodott belenézni az iratba, melyet barátnéja kötekedve 8723 I, XIII| rakva egybekötözött, hosszú iratcsomagokkal, miket Péter úr elébb az 8724 I, II| életbiztosító intézetbe íratná be.~ ~– Fölösleges skrupulusok; 8725 I, XIII| Pálnak, hogy tegye le az iratokat.~ ~Ez nagy mérgesen odatálalta 8726 I, II| ön hozzám jegyzőjét, kész iratokkal, hogy sokat ne vesződjem.~ ~– 8727 I, I| lago di Como * mellett, s írattam utazásaimról a legelső francia 8728 I, X| legelső nevelőintézetekbe irattik őket, az egyik kitűnően 8729 II, XV| idegen szavaktól.~ ~– Csak írd le, jobb lesz. Mert ezt 8730 I, XII| színházi csatában valaki irgalmatlanul meghajigálta vereshagymával.~ ~ 8731 I, IV| innen elmegy. Kegyelem és irgalom, uraim!~ ~Debry szerencséjére 8732 I, IV| Uraim, legyenek irántam irgalommal. Én tudom, mi sors vár arra, 8733 I, XIII| aztán hordta mindenki az irháját, mert akkor kezdődött a 8734 I, V| Névtelen levél? Ki írhatja azt?~ ~– Nem lehet valami 8735 I, XII| Rudolf és – Miklós.~ ~Mit írhatnak ők ez árva fiúnak ők, a 8736 II, Veg| nélkül nem írhat, mint nem írhattak hőskölteményt a római írók 8737 I, X| világ legfőbb örömeit, olyan irigyek a fiatalság mulatságaira.~ ~– 8738 II, XX| képzelhet, és nem fogja azt irigyelni; nem! örülni fog más örömének, 8739 I, X| a fiatalabbak civakodva, irigykedve a sovány étkek felett, a 8740 I, XI| könnyelműség; ez lelki aljasság, ez irigység, ez gyűlölet; Matild nem 8741 II, XXXI| gyöngédség volt, hogy az íriszeket * úgy pártul fogta, mert 8742 I, IV| nekünk dedikálni szoktak, írjanak magasztaló verseket. Iván 8743 II, XIX| nem nemesembert még csak irnokai közt sem szível. Ez egy 8744 I, XIII| udvarára az ispánok, kasznárok, írnokok, birkások, árendások s más 8745 I, XIII| kasznároknak, birkásoknak és írnokoknak, utoljára a hajdúk és cselédek 8746 I, II| része, a fotelek, pamlagok, író- és könyvtartó asztalok ébenfából, 8747 II, XVIII| függ kegyed szobájában az íróasztal felett?~ ~– Hogyan? Nagyságod 8748 I, VIII| ember volt száz tudósnál, ki íróasztalánál görbe hátúvá tudományozza 8749 II, XIV| remekét végzé be, egy pompás íróasztalt gyönyörű faragványokkal, 8750 I, Sz| hogy hívják?~ ~comptoir – iroda, pénztár~ ~comte – gróf~ ~ 8751 I, III| nehogy azt hidd, miszerint az irodalommal foglalkozók a nemzet páriáinak 8752 II, XV| Fanny mosolyogva vevé íróeszközeit, s egy rövid levelkét írt, 8753 II, Meg| volt, s szükség volt rá. Írókra nézve ez műszaki kifejezés. 8754 II, XIX| szólt Fanny megnyálazva irónjának hegyét. – Szépkiesdy Imre 8755 I, XII| s minden válasz nélkül írószekrényéhez lépett, ott keresgélt valamit, 8756 II, Meg| az volt ambíciója, hogy íróval vetesse el magát. Egy napon ( 8757 I, I| emberek egészen másformán írták le az én egyetlenegy onklimat, 8758 I, IX| műveltségnek. Ellenség volt és irtatlan erdő előttük, utánuk!~ ~ 8759 I, X| szokásos kivégzések nemével irtja ki a világból.~ ~A jámbor 8760 II, XXI| oldalról tudatja vele, hogy irtóharc van izenve fajának, s azzal 8761 I, XIII| egyikhez sem volt közel, annál irtózatosabb volt a tusa; nincs rémítőbb 8762 I, I| meg nem foghatom, miért irtóznak tőle. Csak olyan, mint a 8763 II, XV| nő, kit anyámnak nevezni irtózom, ne jöjjön hozzánk többet. 8764 I, II| gentlemanek, kik nyolcvan évig irtóztak a házasságtól, hirtelen 8765 II, XV| deres fénye jut.~ ~Fanny irtózva várta, mit fog beszélni 8766 II, XIX| Ennek a neve után nem írunk semmit, könnyű lesz ráismerni.~ ~– 8767 I, IX| sorsában, kiket vad fátum vagy iskolából való kicsapatás e tüskés 8768 I, Sz| társaság katolikus felekezeti iskolája; e világi papokból és laikusokból 8769 II, XIV| élvhajhászat, fényleni törekvés iskolájában történt, a szigorúbb évek 8770 I, XIII| éljen-rikoltása fogadá. – Az iskolamester már akkor magyarán mondva 8771 II, XXXI| és amely iskolásleány az iskolásfiúkkal játszik, kövessen eklézsiát.~ ~– 8772 I, XIII| Odalenn a sorba állított iskolásgyermekek éljen-rikoltása fogadá. – 8773 II, XXXI| fojtassék a Berettyóba, és amely iskolásleány az iskolásfiúkkal játszik, 8774 II, XV| különös mosollyal.~ ~– Tán ismered?~ ~– Láttam egyszer, nagyon 8775 II, XXXI| István és Miklós név alatt ismerénk meg, azóta két óriássá nőtt 8776 I, IX| rendszabályainak s a code du duelnek * ismerete lényeges alkatrészei-e az 8777 I, IX| professzor nem akart lenni, ismereteinek semmi hasznát sem vehette.~ ~ 8778 II, XVII| nagy előrelátás, széles ismeretek, gazdag tapasztalás, kölcsönös 8779 II, XX| megcsalta, meglopta volna? Ismeretes-e az agarak között az árulás 8780 I, V| örömében; mindenütt új, ismeretien szépségek tűntek elő. Rossini 8781 II, Veg| időkből senki hálátlanság és ismeretlenség vádja nélkül nem írhat, 8782 II, XVIII| mulatságra, melyet ügyetlenségei, ismeretlensége, balfogásai, hiúsága, tán 8783 II, XVIII| néhány nap múlva egyedül, ismeretlenül pártolatlanul fog tévedezni 8784 I, X| zavarából?~ ~A földesurakkali ismeretség pedig sokba kerül, a nyilvános 8785 I, XII| segítségünket elfogadja ön, hajdani ismeretségűnknél fogva készek vagyunk önnek 8786 II, XIV| világnak oly bűvésze, aki őt ez ismerettől többé megfoszthassa. A leány 8787 II, XVIII| sejtelmei vannak.~ ~De hogyan ismerhessen azokra, hogy közelítsen 8788 II, XXXI| találkozni, mert ott sem ismerhet rá! – Esedezik tehát – kezeit, 8789 II, XIX| finom gavallérok. Ezeket is ismerheted.~ ~Kárpáthyné nem állhatá 8790 I, VI| szerzette.~ ~– Ahán! Ti tehát ismeritek, hogy ki az. Csak nekem 8791 II, XIX| anyókám, jó öregem, kit ismerjünk még meg?~ ~– Itt van még 8792 I, V| ott nője meghalt. Ekkor ismerkedék meg Kurakin herceggel, ki 8793 I, X| a tavalyi redoute-okban ismerkedett meg; az talán el fogja majd 8794 I, V| szépségeknek, s neki meg kell ismerkedni mindazzal, ami a közönség 8795 II, XIX| cím nélkül nem tudom, hogy ismerné-e őt valaki a világon. Semmiféle 8796 II, XXIV| bántod ezt a szegény nőt; ha ismernéd őt, azt mondanád, hogy nincs 8797 II, XVII| másikra másolnak, s jobban ismernek, mint a leghírhedettebb 8798 II, XXVI| megváltozott azóta, soha rá nem ismernél. Az a szép rózsaarc és az 8799 I, X| vállat vonított.~ ~– Ha nem ismerném önt, hogy milyen könnyelmű, 8800 I, IX| tud elmondani.~ ~De alig ismernők meg Kárpáthy Jánost, a magyar 8801 I, II| igen ügyes és a kor ízlését ismerő komornyikja van.~ ~Maga 8802 I, XII| Nevezzen meg két ismerőjét.~ ~– Ismerőim mind békés munkásemberek, 8803 I, XIII| ellensége leendett mind azon ismerőinek, akik e névnapon a megjelenést 8804 II, XXXI| kíván ott mulatni.~ ~Régi ismerőink közől többeket itt fogunk 8805 II, XXXI| búcsút egyetlen bizalmas ismerőitől, Boltaytól és Sándortól, 8806 I, XII| tanúi? Nevezzen meg két ismerőjét.~ ~– Ismerőim mind békés 8807 I, IX| kezdtek benne.~ ~Még egy régi ismerőnk nevével fogunk találkozni 8808 I, III| Egyébiránt szolgálhatok ismerősebbekkel, nehogy azt hidd, miszerint 8809 I, X| utcán lenézik őket legjobb ismerőseik; kik rá nem jőnek semmi 8810 II, XIX| hibáit felkapni, továbbadni, ismerőseinél jó hírét aláásni, árulkodni, 8811 II, XXXI| bemutathatni.~ ~ ~ ~Többi ismerőseinkről kevés mondanivalónk van 8812 I, XIII| költségén minden cimboráit, ismerőseit, papjait, diákjait, cigányait, 8813 I, IX| hogy nézett ki. Valahány ismerősével találkozott hazáig, mindnek 8814 I, X| tetszett neki. Ment a harmadik ismerőshez.~ ~Ez volt előtte a legderekabb 8815 I, VII| az alispánfit s más honi ismerősöket, lord Burlington fenn ül 8816 II, XXVI| begyében, mert nagyon suttog az ismerősökkel, figyelmessé téve, hogy 8817 II, XXII| semmi sincs, s elnéz minden ismerőst ismeretlen alakoknak, más 8818 I, XI| Ez a mi Párizsban látott ismerősünk, az ermenonville-i ábrándozó, 8819 I, IX| egyenkint majd a mi párizsi ismerősünket Kárpáthy Bélát, Fennimort, 8820 II, XIX| imádom mind a kettőt. Mégsem ismersz rá?~ ~Fanny fejét rázta. 8821 II, XV| hallanálak.~ ~– Nem.~ ~– Ugyebár ismerted te Halm Rézit?~ ~– Ismertem – 8822 II, XX| haladásokat és felfedezéseket ismertesse, egyszersmind a társulat 8823 I, VII| çà * ! Ez furcsa fogadás. Ismertessen meg ön a módjával. Az idő 8824 II, XVIII| barátom. Ön csak azokat ismerteti meg velem, kiket szeretnem 8825 II, XVII| nejével is meg találja őket ismertetni, aki, mint mondják, igen 8826 II, XX| ne volna? (Nincs! senki!) Ismerünk-e csak egy nevezetesebb magyar 8827 II, XIX| hanem nagy hazafi, neve ismerve és bámulva van, tehát tisztelni 8828 I, VII| férjet, és ezt annyiszor ismételheti, ahányszor kényelmesnek 8829 I, II| a társaságot szereti.~ ~Ismételjük, miszerint ez a nagy férfiú 8830 I, VIII| lábára emelkedett, s hosszú, ismételt vad bőgését hallatá.~ ~Márton 8831 I, Sz| pleonazmus – felesleges ismétlés, szószaporítás~ ~Plutus – 8832 I, X| sem felelt rá, a kocogás ismétlődik; harmadszor is rákezdi, 8833 II, Sz| sztereotip – itt: állandóan ismétlődő, elkoptatott~ ~szuperintendencia – 8834 II, XXXI| vegzálni a kasznárnékat és ispánnékat.~ ~És azután egyik esztendő 8835 I, XIII| többi tisztitársaknak is, az ispánoknak, kasznároknak, birkásoknak 8836 I, VIII| felteszi magában, miszerint nem issza le magát, s kicsinyben fog 8837 I, Sz| éclat – kiáltvány~ ~écurie – istálló~ ~Egeria – jóstehetséggel 8838 I, XIII| megmaradni a moslékszag miatt, s istállón és esztrangán * keresztül 8839 I, X| mint a másik.~ ~Milyen istenáldás öt szép gyermek! Kettő a 8840 II, XXI| minden tétovázás nélkül istenasszonynak és lovon ülő angyalnak nevezni.~ ~ 8841 II, XVII| levő hamis isteneket és istenasszonyokat is perszvadeálta, * hogy 8842 II, XXIX| nyugodalmas megoszlattatásomat, s Istenben vetett bizalommal közelitek 8843 I, VII| költőt nagyon szerette, saját istenei előtt férjeül fogadta, s 8844 I, Sz| az ifjúság istennője, az istenek pohárnoka az ókori görög 8845 II, XVII| freskófestményeken levő hamis isteneket és istenasszonyokat is perszvadeálta, * 8846 II, XIV| szólalt meg Boltay –, s hiszem istenemet, hogy nem is fog hozni.~ ~– 8847 I, Sz| részleges~ ~Par Dieu! – Istenemre!~ ~parforce vadászat – hajtóvadászat~ ~ 8848 I, III| Rudolf.~ ~– Senkim a jó istenen kívül.~ ~– Akkor mégis megfoghatatlan, 8849 I, VII| családjának, hazájának, istenének; nagy urak között az a hit 8850 I, VII| házasságtörő volna, s az még csak istenes dolog, hogy ezen a világon 8851 II, XXV| úgy integettek egymásnak istenhozzádot kendővel, kalappal.~ ~Így 8852 I, I| lépcsőkre, ahol pedig aztán istenigazában levág a kerék tengelyig, 8853 I, Sz| legelőkelőbb polgár~ ~ordália – istenítélet (középkori bizonyító eljárás)~ ~ 8854 I, X| Rablókapitány vagy hamispénzverő? Istenkáromlásokat hallani-e éntőlem, vagy 8855 II, XV| ez arc, e halványpiros, istennői tekintet, ez égő fekete 8856 I, I| most meg vendéget hozzon az istennyila – szól Bús Péter morogva, 8857 II, XXV| most esküszöm Önnek azon istenre, aki ítélni fog fölöttem 8858 I, XI| ismerik, a szerelem volt az istenség jelképe és a pénz az ördögé. 8859 I, II| padokkal, majd antik márvány istenszobrok, mikre igen jó gondolat 8860 I, II| bizonyítani, miszerint azon istentelen, kevély, felfuvalkodott 8861 I, XIII| senki sem mert ülni, mert istentelenségeket szokott mívelni, tüzes békákat 8862 II, Sz| titkos kultusza, rejtelmes istentisztelet, a görög vallás legrégibb 8863 I, XIII| elszégyenlem magamat. Végezze az istentiszteletet a szuplikáns.~ ~A szuplikáns 8864 I, I| Emberek elrekedtek, hámok, istrángok elszakadtak, lovak lefeküdtek 8865 I, III| mire az ifjak közül az, kit Istvánnak neveztek, karjába ölté kezét, 8866 II, Meg| Crescentia, később gróf Széchenyi Istvánné arcképe. Erről vettem Flóra 8867 I, IV| szólt Abellino Rudolfhoz Istvánra mutatva.~ ~– Nem a kutyát, 8868 II, Meg| ideál alakjaimat: Széchenyi Istvánt és Wesselényi Miklóst. Ifjúkori 8869 I, Sz| Kelet-Indiából származó nádpálma, iszlagpálma, melyből sétavesszőt, esernyőnyelet, 8870 II, XXIV| vesződni; látja, mint esznek, isznak, mint unatkoznak; látja 8871 I, VIII| Mindenüve eljársz velem, iszol, kártyázol, garázdálkodol, 8872 I, XIII| irányban a Kárpáthy-kastélyt. Iszony és rémület szállt vendégül 8873 I, XIII| Kárpáthy János neve…~ ~Az iszonyat lezárt minden ajkat, csak 8874 II, XV| sem képzelheti azt, milyen iszonyatos egy anyának a kínszenvedése, 8875 II, XV| közt, küszködvén lelkében iszonyattal, gyűlölettel és undorodással. 8876 II, XIX| van. A vajas szarvastól iszonyodik, fél tőle, mint valami öklelő 8877 I, II| börzeingadozásban, s olyankor iszonyúakat nyert kitartása által.~ ~ 8878 I, I| szalad el, pedig azok sokkal iszonyúbb állatok az egérnél, mi van 8879 I, Sz| vita, si est vita, non est ita – Magyarországon kívül nincsen 8880 I, I| kocsikázzék vissza Párizsba vagy Itáliába, vagy akár Marokkóba, mert 8881 I, I| háremhölgyét, a szezont Itáliában töltém, magamnak volt elegáns 8882 II, Sz| háború~ ~Herculaneum – ókori itáliai város Campaniában, Nápolytól 8883 I, V| gondolat; önnek mellette Italianában lépni föl! A közönség hideg 8884 I, VI| hogy ma Mainvielle-né nem Italianát, hanem Semiramide-et énekli. – 8885 I, II| palotára a Boulevard des Italiens-ban, * mely még akkor nem volt 8886 II, XXXI| pillantást a Boulevard des Italiens-i * klubba.~ ~Az ismerős seigneurök * 8887 I, VIII| nyílásán a torkán akadt italt.~ ~E jelenetet óvatosabb 8888 I, XIII| mikor valakivel meg kell itatni az olajat szilvórium helyett, 8889 II, XVII| nyelve is az, mert azt meg itatóspapiros helyett használja, ha elcseppen 8890 I, I| kétségbeesve kérlelte etetvén, itatván mindenféle jóval.~ ~– Nesze 8891 I, Sz| sikerű daljátéka 1813-ból~ ~itce – két messzely kb. 0,8484 8892 I, I| kapták a palackokat, s kezdek itceszámra * töltögetni a bohóc torkába 8893 II, XVIII| betegeket, kiket a világ ítél el; szegény elcsábított 8894 I, X| szépasszonyok jöttek hozzá ítéletére kecseik által befolyást 8895 I, I| Medardus napján * kezdődött az ítéletidő, már ez negyven napig majd 8896 II, XXV| sietett.~ ~Mi a halálra ítélt rab vérpadtóli félelme ahhoz, 8897 II, Sz| elnyeréséért Aphroditének ítélte az almát; ezzel maga és 8898 I, VII| Pélagie * börtön a halálra ítélteknek. Ez utca népességéről tehát 8899 I, X| fél kihallgatása nélkül ítéltél? Bizony megérdemlenéd, hogy 8900 I, X| és selyemkendőit csak nem itta be mind orvosságban egy 8901 II, XIV| szenvedőkkel, boldogtalanokkal, ittasítsd meg lelke det a világ gyönyörképeinek 8902 I, VIII| miszerint igen nagy foka az ittasságnak volt arra szükséges, hogy 8903 II, XVI| alkalmazkodnotok kell az itteni szokásokhoz!~ ~Feünnimor 8904 I, XIII| mentünk: száz forint; ettünk, ittunk: száz forint; összesen háromszáz 8905 II, XXIX| következő jobb és okosabb ivadék alatt méltó helyet foglaljon 8906 I, II| legelső zászlósurak egyikének ivadékára egy hajdani Rambuteau utcai * 8907 I, Sz| fejedelmi, majd a pasák férfi ivadékát és az ezredesi rangot elnyert 8908 I, XIII| minden fi- és leányágon lévő ivadékit in ascendenti et descendenti, * 8909 II, XXIX| és a kézíj, a körülálló ivadéknak tanácsokat mondának, mik 8910 I, VIII| kénytelen volt félbeszakítani az ivás alatt.~ ~Kis Miska még egyszer 8911 I, VIII| úr hagyományából szabad ivása van a város minden kocsmájában, 8912 I, VIII| Miska az úri társaságnak, ivásban senki sem haladta túl, a 8913 I, VIII| való volt, hogy a ma esteli ivásnál jó előkészülettel lehessen.~ ~– 8914 I, VIII| mely csábítja a még többet ivásra. Kutyfalvi Bandi ilyenkor 8915 II, XVII| megválaszták; ha aláírási íveikkel megtisztelék. Midőn aztán 8916 I, IX| minden jótékony célú aláírási íveken, nemzeti intézetek alapítói 8917 I, VIII| kudarcnak lett okozója, az ivók egymáson nevettek, mert 8918 I, VIII| nemcsak jó futónak, hanem jó ivónak is kellett lenni; mely tulajdonság 8919 II, XVII| alakult fördőteremmé.~ ~A nagy ivószobábul kihordatott mindent, ami 8920 I, VIII| iszik, mindig elzsákolja * ivótársait, inni pedig úgy tud, mint 8921 I, VIII| készen lész, gyere le az ivóterembe. Goromba légy a cselédekkel, 8922 I, VIII| Miska öltöztetve úrnak.~ ~Az ivóteremben már ekkor nála nélkül is 8923 I, Sz| foliánt – fóliáns, nagy alakú, ívrét nagyságú könyv~ ~font – 8924 I, XII| rebegé Teréz, és minden íze reszketett. – Én itt vagyok.~ ~ 8925 I, VII| ütést kapott volna minden ízeiben, úgy megrendült e névre, 8926 I, I| nagyot dörmögött rá: „Ne izéljen a tekintetes úr!”~ ~Most 8927 II, XIV| nem szoktam unokaöcsémnek izeneteket hordani; nem is csupa pletykázás 8928 II, XV| urához. A vőlegény megérti az izenetet, rögtön hintajába fogat, 8929 II, XVIII| elmondva hozzá János úr izenetét, s azután iparkodott búcsút 8930 I, VII| képet csinált ez örvendetes izenethez, s amint elhatározá magát, 8931 I, V| Az igazgató minden órában izenget hozzá, végre fenyegetölőzik, 8932 II, XV| ne jöjjön hozzánk többet. Izenjék meg Kárpáthy János úrnak, 8933 II, XV| reggelt kívánt, s kérdezé, nem izennek-e valamit a városba, mert 8934 II, XXI| vele, hogy irtóharc van izenve fajának, s azzal rászánja 8935 I, VIII| az ember nem érzi a bor ízét, csak a szédelgő ingert, 8936 II, XVIII| Milyen törpék, ostobák, ízetlenek, fajankók ezek mind az ő 8937 I, VII| óriások sohasem mondtak annyi ízetlenséget, mint ma; kín, bosszúság 8938 I, Sz| neve~ ~alterál – zavar, izgat, nyugtalanít~ ~amerikai 8939 II, XX| kinek idegeire rendkívül izgató hatással volt az agárhűség 8940 I, VII| Valóban csak rendkívül izgatott kedélyének kell tulajdonítani, 8941 I, XI| Minő falat volt ez a finom ízlelők számára! – Milyen paradicsomi 8942 I, XII| kiállítást, tudja ön, polgári ízlésben. Megmondom, hogy miért. 8943 II, XXIV| szép asszony, s lehetnek ízlések, melyek szerint ő szépség 8944 I, II| magának. Par Dieu! * Az én ízlésem más, ez a monsieur Satan * 8945 I, II| mindenféle nemzet és kor ízlésére készült mulatólak; nagy 8946 I, II| bankárnak igen ügyes és a kor ízlését ismerő komornyikja van.~ ~ 8947 I, III| keresetlen csínt, melyet finomabb ízléshez szokott egyének nem tagadhatnak 8948 II, Meg| volt, s én nem tartottam jó ízlésnek élő személyeket regényben 8949 I, II| falegyenes allék iránti ízlést egészen háttérbe szoríták. 8950 I, III| díszműmintákat és egy gót ízlésű templomfelszerelést, mely 8951 II, XX| legyen, mind a pompa és ízlet, mind az ügyes elrendezés 8952 II, Meg| szombatnapon mezei munkát végező izraelitának.)~ ~– Hát tudom.~ ~– Akkor 8953 I, XIII| pitvarba, ahol Ábrahám, Izsák és a többi zsidó pátriárkák, 8954 II, XX| fejtegetnünk. Egészen más ízt, más fényt ad ez a komoly 8955 II, XXII| nehéz tusájában vérverítéket izzad – vagy aki hallgat, és mosolyog, 8956 II, XIX| mely Varga uramnak annyi izzadást és szorongattatást okozott. – 8957 II, XIV| véletlenül.~ ~Boltay végigsimítá izzadó homlokát kezével, s erőtetett 8958 II, XXVII| állókhoz, arcának kínos izzadsága elmúlik.~ ~– „Férjem, kedves 8959 II, XVIII| S homloka a legőszintébb izzadságcseppjeit gyöngyözi, midőn mindig 8960 I, I| ablakon, letörölve róla az izzadságot, s megláta egy hintót jó 8961 II, XIX| egyet sóhajtani. Mintha izzó parázsra tennék, aki előtte 8962 I, XIII| hogy ha a színész nem tudta j ól a szerepet, ott in facie 8963 I, III| ismernék ily művelt urak Jean Jacques Rousseau munkáit?~ ~– Ön 8964 II, XV| mégis hallott.~ ~– Hja – jah! – sóhajta fel Mayerné mintegy 8965 II, XV| el fogadott szekéren.~ ~Jajaj! – Mit gondolt ez a leány? 8966 I, X| folyt a beszéd, a panasz és jajveszékelés Teréz követelése fölött.~ ~ 8967 II, XX| súlyos korbácsütésektől jajveszékelő agár nem az idegennek, hanem 8968 II, Sz| József – ótestamentumi hős, Jákob és Rákhel első fia~ ~jurium 8969 I, Sz| idején elterjedt vörös, jakobinus sapka~ ~fripon – gazember, 8970 I, XIII| Szólta, szidta, rágalmazta a jámbort, aki csak beszélhetett, 8971 I, VIII| Felkelt-e már a nagyságos Jan – Ján – Jancsi úr?~ ~– Ejnye, 8972 I, VIII| Felkelt-e már a nagyságos Jan – Ján – Jancsi úr?~ ~– Ejnye, 8973 I, VIII| Engem úgyis tudod, hogy Jancsinak hínak.~ ~Fél óra alatt fel 8974 II, Meg| elbeszéléseim: a Fehér rózsa, Janicsárok végnapjai, Véres könyv.~ ~ 8975 II, XXIV| az ötletet súgja az öreg Jankónak, hogy kérje nőül a leányt, 8976 II, XV| rögtön izenni kell Kárpáthy Jánosnak. Ki megy érte? Elmegy Boltay 8977 II, XV| Jánosné”.~ ~Neki Kárpáthy Jánosnéval semmiféle viszonyt sem volt 8978 II, XXVII| érzékeny tekintetet vetve Jánosra.~ ~A férj örül magában, 8979 II, XIX| többször látta őt Kárpáthy Jánossal karöltve sétálni, tehát 8980 II, XXVII| neveit a jó öreg Kárpáthy Jánostól hallottam legelőször”.~ ~ 8981 II, XXXI| keresztül képes élvezni.~ ~Így jár-kel a világban. Toldott-foldott 8982 II, XV| csendes hajtásával jó négy óra járás.~ ~Fanny maga fogadja az 8983 II, XXX| maradni.~ ~Éjfél után nagy járás-kelés támadt a kastélyban, cselédek 8984 I, Sz| Petit-pas – vsz. apró, tipegő járásáról „Kis-lépésnek” becézett 8985 I, XIII| szállíták haza cselédei négy óra járásnyira eső lakásába.~ ~Mi volt 8986 I, III| Ah, hiszen ifjú barátunk járatos e vidéken – szólt Miklós, 8987 I, I| mondva, a nagy úr frakkban járatta a bohócát, mint amely öltözet 8988 II, XXVIII| oldalvást került, lassú lépést járatva a hóban.~ ~Amint azonban 8989 I, I| ugyan gát, hanem szabadon járhat alá s fel a víz, amerre 8990 II, XV| ahol a tükör van. Úgy ne járjak, mint a rozsnyói követ, 8991 I, XIII| repült hegedűszója mellett járják bársonybugyogóban a kállai 8992 II, XXXI| kötötte ki, hogy a temetőbe ne járjanak csókolózni, mert ő azt nem 8993 II, XIV| nyugtalanul kezde el alá s fel járkálni. Mit cselekedjék? Érzé magában, 8994 II, XX| kötött hintócím. Furcsa angol járművek, mik köznapi embert zavarba 8995 I, I| törekedtek a zátonyra jutott járművet helyéből megmozdítani, végre 8996 I, VIII| lábait, mintha tojásokon járna, s félre nem nézne a világért, 8997 I, XII| t. És már nyolc év óta járók a világban, és nem találtam, 8998 II, XVII| hintó elgázolja, vagy a járókelők a sárba taszítják; éjjel 8999 II, XXV| kisujjam, hogy te kémkedni jársz. Nos, mit tanultál?~ ~– 9000 II, XIV| gondolatai? Jártak a boldogság, jártak-e a szerelem után, tévedeztek-e 9001 II, XIX| legszebb rendén ment. Ő már jártas volt az ilyesekben. Mindenre 9002 I, VII| nőül venné, és azután idő jártával ismét elválna tőle; de nem 9003 I, V| édeseim, kik a hír utain jártok, tudjátok meg, hogy a művész 9004 I, XIII| s két ősz hajú jobbágy járula eléje, egy nagy kövér tulkot 9005 II, XIX| kevesebb előkészülettel járuljanak; szigorú, erényes asszonyságok, 9006 II, XV| táncolnak el, akkor vacsorához járulnak szép rendben, a hölgyek 9007 II, XXX| legtiszteletreméltóbb delnők járultak utána.~ ~A szokás úgy hozta 9008 II, XV| állhatja, hogy a szép ara elé járulván, ilyen szokatlan beszédet 9009 II, XXIX| Öreg, nem jó helyen járunk. Eltévedtél tulajdon házadban, 9010 I, X| valamennyi nagy urakat sorra nem járva kérelemmel, siralommal ki 9011 II, XXV| most gondolt reá, hogy minő játékba kezdett.~ ~E két virág ugyanazonsága 9012 II, XV| kegyetlenül erős lehetsz a játékban, mert a másikban ugyan ellenkező 9013 I, II| intézetek, a legszolidabb játékbankok az ő védurasága alatt állottak, 9014 I, Sz| hippopotamus – víziló~ ~Homburg – játékbarlangjáról és fürdőjéről híres üdülőhely 9015 I, VIII| túljárt mindenki eszén, s míg játékot véltek űzhetni vele, addig 9016 I, V| nem kellett elmaradni a játéksorozatból.~ ~Már csak az is nem eléggé 9017 I, VI| Utoljára is töredékeny játékszer volt csupán.~ ~A nyitány 9018 I, VII| játszik életével, mint unott játékszerrel, melynek nincs előtte nagyobb 9019 II, XXIV| csintalanul. Jer hát ide; játsszunk találós meséket. Fogadjunk, 9020 I, I| szobában tartanak, cirógatnak, játszadoznak velük, csakhogy még azoknál 9021 I, II| s egy kezébe vett tollal játszadozott.~ ~– Azt is fogja ön talán 9022 I, XIII| azalatt az előszobában Dobozyt játszák el feleségestül, tizenkét 9023 I, IV| kutya ellen, úgyhogy ha ő játszaná Aubryban a gyilkos szerepét, 9024 I, I| melyben saját komédiásai játszanak, s oda hozatja a legelső 9025 I, VII| enyelg, mulat velök, mint játszanék szelídített állataival; 9026 I, VIII| nemes cimboráimmal való játszás közben. Még többet is nyertem, 9027 I, IV| egyszóval: a két pedáns színház játszhatott üres padok előtt, adhatták 9028 I, VI| fiatalabb Mainvielle-nénél, de a játszi vidámság, a gyakran túlcsapongó 9029 II, XIX| Flóra nevetve, s gyermeteg játszisággal ragadta fel az asztalról 9030 II, XIV| legmakacsabb szenvedély, mely játszószerül hivatott fel, s azalatt 9031 I, X| olvastak, vagy szembekötősdit játszottak; a divatárusnőnél elegáns 9032 I, XIII| vigalmai után, ifjak, leányok játszották a Lengyel László révészeit, 9033 I, VII| Burlington, ki a medvét játszta, s a vadászt földhöz verte, 9034 I, VI| kesztyűtlen hadak, a gants jaunes (sárga kesztyűk) nem állták 9035 II, XXIX| elmével mondom. Azon földi javakból, miket Isten ő szent felsége 9036 II, XXV| ott is áll egy magányos jávorfa. Lombozata milyen sárga. 9037 II, XXIX| és egy amaránt * és egy jávorfa-levél. Nagyon szerette e virágokat.~ ~– 9038 II, XXXI| mind merő szenvelgés.~ ~A jávorfák levágatását pedig valóságos 9039 II, XXV| tekintse nagysád ezt a két jávort egymás mellett. Milyen két 9040 I, XII| másiké. Konrád egy vastag jegenye mellé húzódott, mely meglehetősen 9041 I, VII| kelepelését a tiszaváradi * jegenyék árnyékából, sétálni a búzavirágok 9042 I, XIII| majd nem dűlt volna meg; jégeső ellen Pozsonyban lehetett 9043 I, III| Miklós az emlék feliratait jegyezgeté tárcájába –, virágos Tempe-völgy, 9044 II, XXIX| téve, hogy észrevételeit jegyezhesse.~ ~Abból, hogy senki sincs 9045 II, XXII| hevült képekről beszél; ki jegyezné fel szavaikat?~ ~„Távozzál 9046 II, XXV| mintha meg akarná magának jegyezni, hogy hová esett az.~ ~– 9047 II, XVIII| akit ott látni óhajtana, jegyezze fel.~ ~E különös gyöngédség