bold = Main text
      Kötet, Fezejetgrey = Comment text
10048   II,     XX|                    elővette szokott sikamlós, kétértelmű anekdotáit, nemigen törődve
10049    I,   XIII|                      a vágóhídtól – felelt rá kétértelműen Horhi Miska.~ ~Jancsi úr
10050   II,    Meg|                     szó az, hogy „költ”, mert kétféle értelmet fejez ki tökéletesen:
10051    I,     II|                      tapasztalni, hogy valaki kétkednék azokban.~ ~– Enfin, * mit
10052    I,     IX|                   ellenzéki volt, hogy társai kétkedni kezdtek benne.~ ~Még egy
10053   II,    XXV|                     diktálom a békét.~ ~Flóra kétkedve rázta szép fejét, s összevissza
10054    I,      I|                létezett ez a faja a tollatlan kétlábú állatoknak, melynek a költő
10055   II,  XXIII|                     teremben alá s fel –, nem kétlem, miszerint ezentúl állandóul
10056    I,      I|                     milliója, abból elkölthet kétmilliót; ez olyan tudomány, amit
10057   II,     XV|                      amit ön kíván, az minden kétség nélkül meg fog történni.
10058   II,  XVIII|                   találjon.~ ~Végre zavara és kétségbeesése tetőpontján úgy tetszek
10059   II,  XVIII|                       e vidám társaságokban a kétségbeesésig engedi mulatni.~ ~Milyen
10060    I,    VII|                  szenvedély majd dühvé, végre kétségbeeséssé vált, hogy sehol sem találta.~ ~
10061   II,    XXV|                        hogy egy esztelen nő a kétségbeeséssel küzd, midőn önre gondol?
10062   II,  XVIII|               neveiket kimondja.~ ~Varga uram kétségbeesetten zsúrolta talpaival a padlót,
10063   II,  XVIII|                   itthon lesz.~ ~– Úgy minden kétségen kívül megjön. A szép hölgyeknek
10064    I,      V|                   Újra csöngettek.~ ~Jeanette kétségeskedő arccal jött vissza.~ ~–
10065   II,     XV|                      megjelenésének:~ ~„Anyám kétségkívül régóta restelli testvéreim
10066   II,    Meg|                   Török világ Magyarországon, Kétszarvú ember megírásánál egyedüli
10067   II,     XV|                    haldoklik, százezer helyet kétszázezret küldött Abellinónak, ami
10068    I,   VIII|          keresztülhajított a fején, a tallért ketté tudta harapni, s lefogta
10069    I,      X|                    mert nyakát fogja tekerni, kettéhasítja, darabokra tépi, és más
10070    I,    III|                        a templom előtt heverő kettétört kőoszlopot állíta fel, melyre
10071   II,   XVII|                       alispán Fecskéje mind a kettőn kitesz, míg a dunántúli
10072   II,   XXIX|                      és halál könyvében, hogy kettőnk közül ki él tovább?~ ~János
10073    I,      I|                 serait bien fatigant * mind a kettőnkre nézve; hanem azon ajánlatot
10074    I,     Sz|                     virágok neve~ ~kalangya – kévékbe kötött búza, búzakereszt~ ~
10075    I,     II|                    miszerint azon istentelen, kevély, felfuvalkodott lord Byron
10076    I,   VIII|                   kiállnak a síkra, egy-kettő kevélyen fincoltatja a lovát, nagyokat
10077    I,     II|                 ezüstös cselédi egyenruhákban kevélykedve, kik az érkező vendégeket
10078   II,     Sz|                felizgat~ ~amalgamáz – vegyít, kever~ ~amalgamizált – itt: kevert,
10079   II,     XX|                      a tanácskozók lábai közé keveredének, míg a pecérek beavatkozása
10080    I,    VII|                       a lámpák alá, e szurtos keverékben csak a népség legszegényebb
10081    I,    XII|                    akarok ily veszélyes ügybe keverni. – Megtörténhetik, hogy
10082    I,    III|                 bölcsnek a sírja, akit nagyon kevesen látogatnak. De igen örülök
10083    I,    VII|                   hosszúkásabb lett, a szemek kevéssel derültebbek, nyitottabbak,
10084   II,   XVII|                    róla, amikor a küldötteket kézbesíti, mely, hogy nem maradt kívánatos
10085   II,     XX|                felelne, hogy megadná magát, s kézcsókolva kérné irgalmas felfüggesztését
10086   II,    XVI|                       ők.~ ~A tanúk gyanítani kezdék a két vívó szándokát, s
10087    I,      I|                  abból akkora falatokat kezde kezdemagába tömni, hogy nincs a világon
10088   II,    XIX|                       János úr maga csak most kezdené felfogni, mit bír nejében.
10089    I,    VII|                    hangon, midőn ismét vissza kezdének térni gondolatai.~ ~– E
10090   II,    XIV|                 magamat bemutassam. Azon kell kezdenem, hogy egy ön előtt nem egészen
10091   II,    XIX|                     én bizonyosan a hölgyeken kezdeném.~ ~– Ezek itt felyül mind
10092    I,   VIII|                  lövés leendvén jel a verseny kezdésére, amidőn túlnan a pusztáról
10093    I,    XII|                fordulva –, hogy midőn célozni kezdesz, ne felülről bocsásd lefelé
10094    I,     Sz|                 laikusokból álló egyesületnek kezdetben a szegény gyerekek tanítása
10095    I,     IX|             hazakerültünk.~ ~Eredménydús idők kezdetét éljük, ezt érzi minden ember.~ ~
10096    I,     IX|                       mozgalomnak, mely akkor kezdetett meg, midőn széltére azt
10097    I,     Sz|                 skiccírozás – rögtönzésszerű, kezdetleges, hevenyészett előadás~ ~
10098    I,   VIII|                    többen a lovasok közül oda kezdettek hozzá seregleni, kiket boszontott
10099    I,     IX|                       ellen hódító hadjáratot kezdhet, mint azon eszme, hogy nagybátyjával
10100    I,     IX|                     divatkelmékről, a hölgyek kezdik a színeket válogatni öltözékeikhez,
10101    I,      V|                      s szemei újra mosolyogni kezdnek, hisz az mind csak komédia!
10102    I,    VII|                 Jersey szigeten még csak most kezdődnek.~ ~– Nem maradhattam már
10103    I,     VI|                     veszélyes helynél szokott kezdődni, s arcán egy vonása sem
10104    I,   VIII|                    Kárpáthynak furcsa rohamai kezdődtek; gyakran a legkomolyabb
10105    I,     Sz|                     katolikus egyházi himnusz kezdősorai; Palestrina, Haydn és Rossini
10106    I,    VII|                  kellett ütni, hogy akinek ép keze-lába van, siessen a közveszélyt
10107   II,  XXVII|                  piros képű angyal, hogy apró kezecskéinél s nyakánál szinte ránc támadt
10108   II,   XXIV|                    elkaphatni a fenyegető kis kezecskék egyikét, s előbb ajkához,
10109   II,     XV|                    legsimább, a leggyöngédebb kezecskét. A villanyos érintésre egészen
10110   II,    XIV|                     mint akinek kezében remeg kezed…~ ~Menj fátumod után!~ ~
10111    I,   VIII|                  nemigaz jószág fordult meg a kezeden.~ ~–- Engem nem kapott rajta
10112   II,   XXII|                       ágya mellett, és kezeit kezeikbe tartják, és nem gondolnak
10113   II,   XXII|                   érdemli! Hogy vonnák vissza kezeiket, ha tudnák, minő gondolatok
10114    I,     II|                      bár néha konyhaszolgáló, kezeikkel megajándékozzák. Vagy pedig
10115    I,     II|                       jövedelemmel már szinte kezeim között van, én sietek csak
10116   II,   XXIX|                  legyen azon, mint volt az én kezeimben rajta! Végrendeletemet azon
10117   II,   XXIX|                   miket Isten ő szent felsége kezeimre bízott, több, mint egymillió
10118    I,   XIII|                   példánygazdászatot állíta a kezeire bízott uradalomban, hanem
10119   II,     XV|                  szerzemények, csak a művészi kezelés a házigazdáé. – Magyarul
10120    I,      I|                     egy betyárképű vén kocsis kezeli. Alszik a jó fiú, mert hiszen
10121   II,   XXIX|                    jelenleg földi birtokaimat kezelik, fizetéseikben maradjanak,
10122    I,      X|                      Az apa valami közpénztár kezelője volt, és volt neki öt szép
10123    I,      X|                    rendeltek, s a Mayer által kezelt összegekben hatezer forintnyi
10124    I,   VIII|                    pünkösdi király.~ ~– Itt a kezem! – szólt versenytársa tenyerébe
10125    I,     II|                     szólt tréfálva –, de ne a kezemhez, hanem a zsebemhez nyúljon.~ ~–
10126    I,    VII|                      mintha valaki vont volna kezemnél fogva, hogy menjek oda.~ ~–
10127   II,   XXXI|                        s azt nem akarta, hogy kezének írása oly háznál, mint Mayeréké,
10128   II,     XV|                     rendeljenek számára, ahol kezét-lábát összehúzva elférhet, ne
10129    I,   VIII|                    tulajdonsága van, hogy ami kezeügyébe akad, pipa, ezüstkanál,
10130   II,    XIV|                      s holnap, fogadom, olyan kézfogót csapunk, hogy még az angyalok
10131    I,     IX|                       indítványoz. Ahán, most kézfül kézre adja. – Mindenkinek
10132    I,    XII|                  nemesember is, azáltal, hogy kézi munkára adta magát, azáltal,
10133   II,   XXIX|                     kihullott a buzogány és a kézíj, a körülálló ivadéknak tanácsokat
10134    I,     XI|                       csipkéket viselt, míg ő kézimunkája mellett oly boldog tudott
10135    I,      X|                 divatárusnő, mert ért a finom kézimunkákhoz, másik elmehet nevelőnének
10136    I,    XII|                   utcára nyíló ablakban ültek kézimunkával foglalkozva, szótlanul,
10137    I,   XIII|                     öreg Kárpáthy János saját kézírása volt az, melyben tudatja
10138   II,     XX|                  ismeré meg a borítékon férje kézírását, azonkívül is szokás volt
10139   II,   XVII|                      leírnak, olvasnak, egyik kéziratból a másikra másolnak, s jobban
10140    I,     VI|                     jól viselték magukat, egy kézmozdulatára Kárpáthynak száz meg száz
10141   II,  XVIII|                       piperére, női munkákra, kézművekre s egyéb apróságokra, amik
10142   II,    XIV|                      az, hogy e parasztbüszke kézművesnek, ki elég szemtelen volt
10143    I,     Sz|              milliomos~ ~Minerva – az ipar, a kézművesség és a tudomány istene az
10144    I,    VII|                   felhúzza a gyermeket, s így kézről-kézre le lehet adogatni.~ ~– Igen –
10145    I,   XIII|                   után e napon fog barátságos kézszorítással egymással egyesülni.~ ~–
10146    I,     VI|                   azután akad valami hirtelen kezű ember, aki rögtön előteremti
10147   II,     Sz|                   melyet a nők hordanak, hogy kezüket óvják a hidegtől; muff~ ~
10148    I,      X|                       említett földesúr saját kezűleg írta hozzá, mély fájdalmát
10149   II,  XXIII|                       nagy sárga csizmát.~ ~– Khair csizmelirimi, szamár, hanem
10150   II,  XXIII|                kezdett kiabálni.~ ~– Bre bre! Khizmetkiár!~ ~A groom futott befelé.~ ~–
10151    I,      X|                      azt hinné, hogy süketnek kiabál.~ ~– Én azt hittem – hebegé
10152    I,   VIII|                     az urak onnan a hintókról kiabálják: – „Ne hagyd magad!” – mely
10153    I,   XIII|                       a teríték?~ ~– Ugyan ne kiabáljon olyan nagyon már no! Hát
10154    I,     IV|                      és louisdor; * hasztalan kiabáltak a költők, a zsurnálfirkancok,
10155    I,   XIII|                   lélegzetet nyögi; egyszerre kiadá parancsban, hogy ő a Kárpáthy-uradalmak
10156   II,    Veg|                 fogadva, iparkodtam e második kiadásban kiigazítani.~ ~A nyelv ellen
10157   II,    Meg|                    munkámnak, s midőn a jelen kiadásnál újból át kell olvasnom az
10158    I,   XIII|                   kakadi * jószágról kelt évi kiadások és bevételek lajstroma.~ ~
10159    I,      X|                     hogy hol, melyik ágában a kiadásoknak lehetne megszorítást tenni,
10160    I,      V|                      azoknak, mikben a művész kiadja testi-lelki erejét anélkül,
10161    I,   XIII|                       az idén elküldik, akkor kiadjuk nekik?~ ~– A tavalyit is.~ ~–
10162   II,   XVII|                      utcákról; a házak ajtain kiadó szállások szomorú hirdetményei
10163   II,    Meg|                magyarul „kacsi * ”! s azzal a kiadóm tizenöt ív kész munkámat,
10164    I,     Sz|                         a Nagyopera környékén kialakult nagy bulvár egy része, a
10165    I,      I|                   tengelyig, s mind a négy ló kiáll, elébb kikiabálják magokat
10166    I,     II|                       megpróbálom, hogy tudom kiállani önnek elém szabott tilalmait.
10167   II,  XXVII|                     iszonyú kínt kell ezalatt kiállania, amíg e szavakat mondja.~ ~
10168    I,    XII|                   választott belőlük.~ ~Azzal kiállíták őket a kiindulási pontokra;
10169    I,    XII|                     amellett egyszerű polgári kiállítást, tudja ön, polgári ízlésben.
10170   II,   XXIX|                     éjjel másik példányban is kiállítva, azt Rudolf mint megyefőnök
10171   II,     XV|                      inteni kell, hogy rögtön kiálljanak a középre, s rettentő grimaszokkal
10172    I,   VIII|                     magát. A bizakodó lovasok kiállnak a síkra, egy-kettő kevélyen
10173    I,   VIII|                     restelljen egypár ütleget kiállni a fejére, mire nézve gyakorta
10174    I,      X|                       baja.~ ~Egy egész hétig kiállotta a kegyetlenséget, nem bánta
10175   II,    XXV|                     megcsókolhassa, és azután kiállt az erkélyre, és utána nézett,
10176    I,   VIII|               lovassal nincs mit versenyezni, kiálltak a sorból, s a nézők közé
10177   II,  XXVII|                      leírni, ha egy-egy vidám kiáltása a gyermeknek kihallatszott
10178   II,    XXI|                     avarnak.~ ~– Ni a róka! – kiáltják egyszerre üldözői, amint
10179    I,   XIII|                        Minden, mi felötlő, mi kiáltó, mi az embereket mérföldekre
10180    I,      I|                     van ni, a torkán akadt! – kiáltónak többen.~ ~A nagy úr nagyon
10181   II,  XVIII|                 nyitott egyet is, amíg rá nem kiáltottak, hogy „Szabad!” Megpillantva
10182   II,    XXI|              jövő-menő léptek, ismerős hangok kiáltozása a tornácokon, az udvaron
10183    I,     VI|                    Fennimor nem győzött utána kiáltozni, hogy e rohanás afficiálja *
10184    I,   VIII|                  porba.~ ~– Ez nem igazság! – kiáltozott a nagy rész, míg többen
10185    I,   XIII|                    vitessék, mások orvos után kiáltoztak, többen a koporsót vették
10186    I,    III|                   helyesen teszitek, hogy úgy kiáltoztok rám; ti tagadjátok a gondolatot,
10187    I,     II|                   frígiai sipkákban, * erősen kiáltozva: „Le az arisztokratákkal!” –
10188    I,     IX|            éljenezzünk neki! Csak jó nagyokat kiáltsatok!~ ~E percben hölgyruha susogás
10189    I,   VIII|                    percig gondolkozott, ha ne kiáltson-e a más úton járó legénynek.
10190    I,   VIII|                    ököllel mutatva Miskára és kiáltva: – „Megöllek! megöllek!” –
10191    I,     Sz|                  felhevít, megdühít~ ~éclat – kiáltvány~ ~écurie – istálló~ ~Egeria –
10192    I,     VI|                     máskor otthon fogja magát kialudni. Az egész claque * le volt
10193   II,    XXV|                előzékenység.~ ~(„Tudtam, hogy kialussza haragját!” – gondolá magában
10194    I,      I|                      a parancsolat; minden ér kiáradt, kiöntött, nád terem a búzavetés
10195   II,  XVIII|                    jól érezze magát.~ ~Marion kiasasszony sietett e buzdító gyöngédség
10196    I,      I|           nekifanyalodnak, kapával, doronggal kiássák, kiemelik a kereket, a küllőkről
10197   II,     XV|            megszerette, elszöktette; ők elébb kiátkozták, kitagadták, később a földesúr
10198    I,      X|                       a lábát.~ ~Elbúsúltában kibarangolt egész a malomligeti * tóig. – „
10199   II,     XV|                      szigorú személy, de majd kibékítem én őt magával.~ ~– Óh, uram,
10200    I,    XII|             megkísérték a tanúk elébb a felek kibékítését. Abellino e két föltétel
10201   II,    XVI|         egyezményekkel és megszorításokkal.~ ~Kibékítésről, megkövetésről szó sem volt.~ ~
10202    I,   XIII|                  melyben minden haragosaimmal kibékülék, atyafiságosan nyújtom kezemet
10203    I,   XIII|                  előtt fogadott, hogy aznapon kibékülend minden ellenségeivel, azt
10204   II,   XXIX|                   üssön vele. Ha ő névnapomon kibékülés helyett koporsót nem küld,
10205    I,   XIII|                    nemszeretem dolgokkal való kibékülésben, ha olyan ménkű tintás nem
10206    I,   XIII|                       vendég urak között.~ ~E kibékülési szimptómákra történt hivatkozás
10207    I,   XIII|                 rögtön elnevessék magukat, és kibéküljenek.~ ~E példabeszéd eljutott
10208    I,      I|                    nézné az ember, lassankint kibékülne minden vonással; kivált
10209   II,  XXIII|                    Annál okosabban tennél, ha kibékülnél nagybátyáddal.~ ~– De már
10210   II,     XV|                      egy szép jószágot, akkor kibékültek vele, s most valamennyien
10211   II,    XVI|                     kardokkal.~ ~Viadalhelyül kibérlének egy nagy tágas termet a „
10212    I,      I|                      a ráterített pokróc alól kibirkózza magát a rejtélyes valaki,
10213   II,   XXIV|                     ön – szólt hirtelen Flóra kibontakozva az ölelő karok közül –,
10214   II,   XXIV|                   volt. Szobaleánya hajfürtei kibontásával fáradott.~ ~– Szabad egy
10215   II,     XV|                       kezdé azt újra fonni; a kibontott gyönyörű haj, mint egy varázsfátyol
10216    I,     VI|          mindhasztalan; a rejtélyt nem bírták kibonyolítani.~ ~Abellino ezalatt rohana
10217    I,      V|                 kiütésekor Montmorency herceg kibujdosott, s Fodor József visszatért
10218   II,   XVII|                      nevében, s ha három alól kibújhatott, haragudván megfejthetlen
10219    I,   XIII|                     feszengést, azt a bőréből kibújni vágyást, amit e nyomasztó
10220    I,     IX|                     fátum vagy iskolából való kicsapatás e tüskés pályára üldözött.~ ~
10221    I,    VII|                  óvatos, amott öntudatlan, ma kicsapongásig víg, holnap ábrándos és
10222   II,  XVIII|                       amint ott ül, egyszerre kicseréljék az ezeregyéjszakai szellemek,
10223    I,   VIII|                 előveszik a kártyákat. – Csak kicsiben fognak játszani – mondják –,
10224   II,  XVIII|                 hiszem azt egy férfira nézve. Kicsicsomázott arc, középen szétválasztott
10225    I,      X|                   kell hazudni, hogy pénzöket kicsikarják!~ ~A szerencsétlen ember
10226    I,   XIII|                   Midőn az ifjabb Kárpáthyval kicsinálták, hogy az öregnek születésnapi
10227    I,    VII|                   annak okvetlen szegénnyé és kicsinnyé kell lenni.~ ~– Mások használhatnának
10228    I,      X|                      vásált, a viseletek újra kicsinosultak, az ételek kezdtek jobbak
10229   II,     XV|                     Ez megint megnyugtatá egy kicsint, s újra visszament a társalgási
10230   II,     XV|               maradnak a leányok mindig olyan kicsinyek!~ ~Ezen együgyű és számtalanszor
10231   II,  XXVII|                            Beszélj még lelkem kicsinyem – rebegé János látva, hogy
10232   II,  XVIII|                 tartani.~ ~– Ah, úgy? – monda kicsinylőleg Marion kisasszony. – No
10233    I,   XIII|                elverte a jég, a sok eső miatt kicsírázott az asztagban.~ ~Így mondá
10234    I,      I|                  miatt kereste a szokatlant a kicsiségekben, s most mintha önmagán bámulna
10235    I,      I|                    férfiú háttal a kocsisnak; kicsodák, micsodák? Azt hirtelen
10236   II,  XXVII|                    csókolja meg: az örömkönny kicsordult szeméből, alig látott tőle,
10237    I,   VIII|                     tajtéktól habzott, nyelve kicsüggött szájából; végre a versenytérre
10238   II,    XXI|                  lehet; a futtatásban könnyen kicsúszhatik a kengyel a talp alól. Meg
10239    I,      I|                      hívják annak, majd az is kiderül.~ ~Ott a bolondos tréfa
10240   II,    XIX|                    ismeri a törvénykönyveket, kidisputálja a legkörmösebb prókátort,
10241   II,     XV|                    nyakára nő, s ha megvénül, kidobják az utcára. Héj, bizony jobban
10242    I,     IV|                   embernek ötvenezer forintot kidobni micsoda tréfa, s máskor
10243    I,    XII|                 fáradozott a „Code du duel” * kidolgozásában.~ ~Másik volt Konrád (magyar
10244   II,   XVII|                    ajánlkoznak a statútumok * kidolgozására. Egy-egy holta napjáig boldognak
10245   II,     XX|              bizottmányt, mely a statútumokat kidolgozza, és azokat ismét egy hatvantagú
10246    I,      I|                   elkékült, elzöldült, szemei kidülledtek, hanyatt veté magát a székben,
10247    I,   VIII|                      a legény, mellét büszkén kidüllesztve –, nagy módomban volt jussaimat
10248    I,      I|                   magát a rejtélyes valaki, s kidugja fejét a világba egy gyönyörű
10249    I,      I|                   hasítva, ott kell a csizmát kidugni rajta.~ ~A mellény alul
10250    I,   VIII|                     majd másika a vendégeknek kidűl a sorbul, azt azután a hajdúk
10251    I,   VIII|                   kacagnak rajta eleget; akik kidűlnek, alusznak csendesen horkolva,
10252    I,     IV|               egyenesen vágtattam Pelerinhez, kié az a művészkutya. Kihívattam
10253    I,      I|             tudniillik sehol sem volt harc.~ ~Kiegészíté a viseletet egy vékony tekenősbékahéj
10254   II,    Meg|                    akkor a magyar társadalmat kiegészítették, a kortyondi fráterek, a
10255   II,   XVII|                        melyben e nemes barmok kiegészítő csoportozatot ne képezzenek.
10256    I,    VII|                  attól, hogy meghaljon hideg, kiégett, elfásult szívvel, aki őt
10257   II,  XVIII|                   nézve.~ ~Fanny szemeit érzé kiégni; nem rejté el, arca bíborvörös
10258    I,      I|                 ütődnek fejeikkel, s olyankor kiegyenesedik, mintha elszántan mondaná: „
10259    I,     II|                    helyéről, s körme lapjával kiegyenesítve ülés közben meggyűrődött
10260   II,    XVI|                     segédek kardot határoztak kiegyenlítési eszközül.~ ~Különös, hogy
10261    I,      I|                     volt zavarodva. Jancsi úr kiejté kezéből a vonót, mert szerette
10262    I,      I|                       törte a magyar nyelvet, kiejtésén nagyon észrevehetőleg megérzett
10263    I,    XII|                     ellene intézett követelés kielégítésére megbízott.~ ~– Nos? Hát
10264    I,    XII|                   vagy tőlem fogadni el annak kielégítését.~ ~Konrád félrevoná Liviust,
10265    I,     IX|             természetesen mindezen kérdésekre kielégítő feleleteket tud adni, mert
10266    I,     Sz|                    élvhajhász, feslett életű, kiélt ember, kéjenc~ ~rouerie –
10267    I,      I|                   kapával, doronggal kiássák, kiemelik a kereket, a küllőkről lefaragják
10268   II,     XV|                      meg, míg egy nagybátyját kiengeszteli, s az emberek elhiszik,
10269   II,    Veg|               találtam semmi szépíteni, semmi kiengesztelni valót. Az ő botlásai nem
10270    I,   VIII|                    fickóknak tartsák, s ennek kiérdemlésére fül nem hallott, szem nem
10271    I,   VIII|                  sarkantyúba kapja a lovát, s kieresztve karikását, egyet rikolt,
10272    I,   VIII|                      a bőszült bikát.~ ~Amint kiért a vadállat a mezőre, s körültekintve
10273    I,   XIII|                   midőn legjavában hajtatott, kiesett mind a négy kereke, feldűlt
10274    I,    III|                      én nem lehetek közöttük, kiesik a könny szememből, és én
10275    I,     IV|                      fogadtatás hideg legyen, kieszközli, hogy a pástétomhordók ne
10276    I,    VII|                      mely egy életunt kezéből kifacsarja a saját maga ellen irányzott
10277    I,   XIII|                támaszt; de rajtasavanyodott a kifacsart lé, mert nem találta ki,
10278    I,    VII|                       levét az utolsó cseppig kifacsarta; s ez tart harmincéves koráig,
10279    I,      X|                          kiálta rá végre epés kifakadással Teréz. – Hisz százan, ezeren
10280   II,     XV|              megsokalltam a hosszú tűrést, és kifakadtam, és kiadtam, ami lelkemen
10281   II,    XXV|                  kérdé végre egy napon Rudolf kifakadva.~ ~– Mindaddig, míg ön vissza
10282   II,     XV|                    szép menyecske bámulásában kifáradt, őreá tévedt vissza, s minden
10283   II,    XVI|                    csapásokkal iparkodott azt kifárasztani; nem is gondolt már magával,
10284   II,    XXI|                       félrecsapva, ellenfelei kifárasztására törekedett. – Fél szemmel
10285   II,    XXI|                 hajigálni, földhöz verni, míg kifárasztja. A róka már nem is védte
10286    I,    VII|                      jelenlevőkre nézve, hogy kifecsegni nem lehetett. Rudolf becsületüggyé
10287    I,     VI|                     vár; később azután azt is kifecsegték, hogy miből álland e meglepetés;
10288   II,    XXV|                        amit a magyar e szóval kifejez „kettecskén”; ott van abban,
10289    I,     IX|                    egy hosszadalmasságáról és kifejezései laposságáról félelmetesen
10290    I,     IV|                     különben jobban vigyáznék kifejezéseimre. Annyi kétségtelen, hogy
10291    I,   XIII|                       nem mindennapi érzelmek kifejezéseit lehete látni. Midőn leborult
10292    I,    XII|                  hidegvérrel bírt, hogy még a kifejezésekben is bírt válogatni.~ ~– Jól
10293    I,   VIII|                   híják szelességnek, a rossz kifejezéseket eredetiségnek, a hevességet
10294   II,   XVII|                   boszontó, ingerlő, undorító kifejezésekkel, hogy a becsületes jószágigazgató
10295    I,    III|                   alig lelt szavakat érzelmei kifejezésére.~ ~– Megbocsássanak, uraim,
10296    I,    XII|                    füttyentett, mintegy annak kifejezéseül, hogy ily haszontalan emberre
10297    I,    XII|                     arcán nem is volna szabad kifejezésnek lenni, hanem folytatá amint
10298    I,      X|                    hogy hóladatosságát iránta kifejezhesse, sőt még leányait is rábírta,
10299   II,    Veg|                       melyben valódi értelmű, kifejező és magyar hangzású műszavakat
10300   II,    XXV|                tartani, a szép hölgy szelíden kifejlék karjaiból, s odahajolva
10301   II,  XVIII|                   nézze át, s ha történetesen kifelejtett volna valakit a névsorozatból,
10302   II,   XXVI|                    oly hangosan, ahogy torkán kifért, felelt e kétségbeesett
10303    I,   XIII|                  folyosók, boltozatos termek, kifestve, táblázva és szőnyegezve,
10304    I,      I|                   cigány! * – szólt az idegen kifeszegetve magát a bohóc ölelései közül. –
10305   II,    XVI|                 merően néztek egymás szemébe, kifeszített karjaikban csak a vékony
10306    I,     II|                      folytatá Abellino mellét kifeszítve s jobb karját a karszék
10307    I,     II|                     nem elég, hogy adósságait kifizesse, még ezutánra is kell, legalább
10308    I,    XII|                   követeléseket, tartozásokat kifizessek.~ ~– De ez nem olyan követelés,
10309    I,      I|                ajánlatot teszem, hogy ha most kifizeti adósságaimat egyszerre,
10310    I,   VIII|                megcsináltuk a genealógiát, én kifizettem az ezer forintot, ők atyafivá
10311    I,      X|                  elmene fel a városházára, és kifizetvén a pénztárban talált hiányt,
10312    I,     Sz|                         vajas szarvas – vajas kifli~ ~Varietés – a francia varieté~ ~
10313    I,      X|                    énellenem valakinek valami kifogása? Vethet nekem valaki valamit
10314   II,  XVIII|                      legtökéletesebb s minden kifogáson felyülálló bókolattal üdvözlé
10315   II,  XVIII|                  asszonyságok életében valami kifogást találnék, mindazáltal lehetnek
10316    I,    VII|                       a Panthéonba.~ ~Odaérve kifogatá hintaja elől pompás angol
10317    I,      V|                       mondá meg:~ ~– Hogy önt kifogják pisszegni…~ ~Jozefine egy
10318   II,    XVI|                      iparkodtak ellenfeleiken kifogni. Mindkettő gyakorlott vívó
10319    I,     VI|               hintajába, s nagy lelkesedésben kifogták lovait a rúd mellől, s maguk
10320    I,     IX|                  bámulásában a mi jurátusaink kifogyhatatlanok voltak, mialatt a többi
10321   II,    XXV|                     egyébkor, férje irányában kifogyhatlan szívesség, előzékenység.~ ~(„
10322    I,     VI|                monsieur Fennimort? – Utoljára kifogyva a többiből, még azt is megkérdezi: – „
10323   II,    XIV|                   Boltay mester kezét, azután kifordult a szobából. Ki tudja, mi
10324   II,     XX|                    köszönhetjük, hogy egészen kiforgatják a magyar jellemet ősi sajátságaiból,
10325    I,      I|                       kifejezés, mely egészen kiforgatta azt joviális vonásaiból.~ ~–
10326   II,    XXV|                      elég ideje volt a tervet kifőzni magában.~ ~El fog távozni
10327   II,    XIV|               megnyílik; minden virágbokrétát kifürkész, nem lopnak-e abban áruló
10328   II,    Meg|             fölébredtében az egész szimfóniát kifundálja belőle. Szabadon alkothattam
10329   II,    XXV|               foglaljon helyet, és maga addig kifut a szobából. Társalkodónéját
10330   II,   XXIV|                      a karcsú rózsaszín derék kifűzéséhez fogott.~ ~– Nem volnék én
10331   II,  XVIII|                          Ah, végtére valahára kigömbölyödnek arca vonásai.~ ~Keze reszket
10332    I,   XIII|                    Jancsi úr ábrázatja szépen kigömbölyödött e szóra, tetszett neki ez
10333    I,     II|                       vásárolni kezde, szépen kigömbölyödtek az arcok, s mint a napsugártól
10334   II, XXVIII|                   szíve van, ki engem nem fog kigúnyolni.~ ~Rudolf nem felelt semmit,
10335    I,      X|                       és nagy szellemek által kigúnyolt szenteskedők annyit emlegetnek;
10336   II,    Veg|                      nincsen rajta. Megvetés, kigúnyoltatás e földi jutalma.~ ~E végszó
10337   II,     Sz|                       chiméra – oroszlánfejű, kígyófarkú, kecsketestű, tűzokádó szörnyeteg
10338    I,     IV|                kutyaszezonnak, s a közönséget kigyógyítom caniculai szenvedélyéből,
10339   II,     XV|                     természetes göndörödéssel kígyózva le egész térdeig.~ ~Mayerné
10340    I,   XIII|                       emelkedő napok kezdenek kigyulladni, a tűzijátékos mesterművei,
10341    I,    VII|                      színe, melyet láthatólag kigyullaszt a néma szenvedélyek lángja.
10342   II,     XV|                       győztes, a nyerő általi kigyúnyoltatás epével, méreggel tölték
10343   II,     XX|                    társulat a kérdéses pontok kihagyásával elfogadá az indítványt.
10344   II,    XIX|                    egy leskelődő amourette. – Kihagytam egy nevet. Pedig nagyon
10345    I,     XI|                   volna, hogy a szigorú hölgy kihajította volna a pénzt az ablakon,
10346    I,      I|                csaknem el van takarva félig a kihajló nagy melltászli által.~ ~
10347    I,    III|                       tarka inggallér látszik kihajtva.~ ~Az ifjú arcán öröm és
10348   II,  XXVII|                   vidám kiáltása a gyermeknek kihallatszott a szobából; hiszen csak
10349    I,      V|                   alunnának, csak azért, hogy kihallgassák, mit beszélnek körülöttük…
10350    I,      X|                      eszed, midőn a másik fél kihallgatása nélkül ítéltél? Bizony megérdemlenéd,
10351   II,    XVI|                       sem megyünk, legfeljebb kihallik az utcára, s elfognak bennünket.~ ~
10352    I,   VIII|                      megkönnyebbítse a hajót, kihányt az ablakon minden széket
10353    I,   XIII|                       mert Jancsi úr gazdagon kiházasítá, s az apjából hatökrös gazda
10354   II,     XV|                     idő alatt, mint szokás, a kiházasítási cikkek után kezdtek látni,
10355   II,   XVII|                    győzedelmi pálmát.~ ~Már a kihirdetett ülés napját megelőző hetekben
10356    I,   VIII|                 atyafivá fogadtak, a diplomát kihirdették a vármegyén, és most én
10357    I,   VIII|               dunántúli megyében időztem; ott kihirdettetém, hogy egy elszakadt tagja
10358    I,      V|                    eléggé bosszantó-e, ha egy kihírlelt műnek el kellett maradni
10359    I,     VI|                    művésznőt nyílt jelenetben kihívá.~ ~Már ekkor az ellenfél
10360    I,     IV|             Pelerinhez, kié az a művészkutya. Kihívattam magamhoz kutyástul, s le
10361    I,    XII|                      családapát kell párbajra kihívni.~ ~Kit? Boltay uramat? Az
10362    I,    XII|                 aggodalomra okot, miszerint a kihívók részéről e párbaj inkább
10363    I,    XII|                      rendi szerint aláírták a kihívólevélre a „saldirt”-ot.~ ~Saját
10364    I,      V|                keresztülgázolni? Én! Én magam kihívom az egész világot!~ ~– Feküdjél
10365    I,    XII|                     Megtörténhetik, hogy én a kihívót lelövöm, s azon esetre nem
10366   II,   XVII|            fördőteremmé.~ ~A nagy ivószobábul kihordatott mindent, ami egykori tivornyákra
10367    I,    VII|                     virág, mely a lapok közül kihull azon gyermekévekre emlékeztetve,
10368    I,   XIII|                   legyen kénytelen elfogadni, kihurcolkodott az I. Leopold alatt épűlt
10369    I,      I|                    ezalatt kezdett egyet-mást kihurcolni a szobából, ágyakat és asztalokat,
10370    I,     VI|                   minden második selyemszálat kihúztak, hogy annál árulóbb legyen;
10371    I,      X|                  tavalyi ruháikat előkeresni, kiigazgatni; eljött a farsang, nagy
10372   II,     XX|                       a levelek borítékára is kiírni a cím alá: „Kedves nőmnek,
10373    I,   XIII|                magasba, s óriási égő betűkkel kiírva ragyogott a távolba a „Kárpáthy”
10374    I,   XIII|                       tíz mérföldnyi távolból kiismerje a többi falunyelek * közül.~ ~
10375   II,    XIX|                       figyelni, nem embereket kiismerni. Lelke nagyon kevés önállósághoz
10376   II,    XIV|              majorosnak, de szerencsére Teréz kiismerte ravasz képeiket, s odacsukta
10377    I,   VIII|                       valahányszor egy vendég kiissza, a többinek ezt a nótát
10378   II,   XXXI|                     láthatják.~ ~Minden napra kijár az egy arany, mely miatt
10379   II,   XXIX|                  jogigazgatómnál minden napra kijárjon számára egy arany. Ez úgy
10380    I,    III|                          Csak úgy szoktam ide kijárni valahányszor üres időm van.~ ~–
10381   II,    XXI|                      fickónak annyi üldözőjét kijátszani s oldalréshez jutni. Az
10382    I,     XI|                 tapasztalatlan gyermek előtt, kijátszatni vénasszonyok által – ezt
10383   II,     XV|                nagybátyja lakodalmát üli!~ ~A kijátszott kérkedő, kinek imádottja
10384   II,    XVI|                különösen Konrád) határozottan kijelenték, hogy ők pisztolyra nem
10385    I,     IX|                  félreértés kikerülése végett kijelentem, hogy nem nemzeti büszkeséget
10386    I,     VI|                    tapsoljon. Zelmira kezdett kijönni a szerepéből, s a fejét
10387    I,    III|                   beszélnék. Már korán reggel kijöttem, most visszatérőben vagyok.~ ~
10388   II,  XXVII|                       sír-e a gyermek; minden kijövőtől megkérdezte, hogy mit csinál,
10389    I,    VII|                     ha ki nem állotta azokat, kikacagja.~ ~Őérte fáradni, küzdeni
10390    I,   XIII|                   monda Jancsi úr, miután jól kikacagta magát az egyes tételeken.~ ~–
10391    I,    VII|                   tanakodva magával, hirtelen kikapcsolá az öltönyét elöl összetartó
10392    I,     VI|                       kedvence volt, hirtelen kikapott egy finálét, s azt énekelte
10393   II,   XXIV|                  tölti el a hallgatók lelkét, kikből e ragyogó, ez édes, e biztató
10394   II,    Meg|                       hogy mi lesz belőle, ha kikel. Talán kakukk? Vagy éppen
10395    I,     IX|                       Előtünedeztek a közelgő kikelet dalnokai: Berzsenyi, Kazinczy,
10396   II,    XIX|            nevetkéreznek, ahol más figyelmez. Kiken harminc esztendő óta köszörüli
10397    I,     XI|                  magát a magasabb művészetben kiképezhetni, s így boldogságot szerezhetni
10398   II,   XVII|                    lesz agárrá, hanem a kellő kiképeztetés által).~ ~…De most hátrább
10399    I,    VII|                    ahogy gyermekeket szoktunk kikérdezni.~ ~– E híres férfi – monda
10400   II,     XV|                     örült előre, ez volt az a kikeresett bosszúállás, mely az üldözött
10401   II,     XX|                        az ilyen nyilatkozatok kikéretnek.”) Uraim! nagyságos, méltóságos,
10402    I,   XIII|                      ne csókolja, az agarakat kikergették a tornácba, s nem volt nekik
10403    I,    VII|                       valakit keresne. Mindig kikerülik egymást. Apró gyermekfők
10404    I,      I|                    hintó okuljon a példán, és kikerülje a helyet.~ ~A fáklyát vivő
10405   II,   XXXI|                    azt le ne kaszálják, hanem kikerüljék.~ ~Az emancipált hölgy azt
10406    I,    VII|               szellemerőt adott a sors, de ők kikerülték, nem keresték a tért, mely
10407   II,   XXIV|                      több ismerősök érkeztek, kikhez csatlakozva elvált Kecskereytől.
10408    I,      I|                   mind a négy ló kiáll, elébb kikiabálják magokat a lovakra, azután
10409    I,      X|                   elhagyá a házat.~ ~Mayer úr kikísérte nénjét, s míg őt maga előtt
10410   II,   XXII|                   szép idő lesz, egy félórára kikocsizhatik, de akkor is melegen öltözzék,
10411   II,    Meg|                       melegével iparkodva azt kikölteni, s maga sem tudja, hogy
10412    I,   VIII|                   hogy ismerősei közül valaki kikössön vele, s az ily merénylet
10413   II,    XIV|                fordítani, hogy a bolond címet kiköszörüljem nevemből.~ ~Boltay mester
10414    I,     II|                  foglalatosságot is lehet egy kiköszörült késsel mívelni, mint hogy
10415    I,     II|                    egy nagy kést, két sou-ért kiköszörültette; azalatt odaérkezett egy
10416    I,     IV|                   uraim! Mindent elmondok, de kikötöm, hogy senki bele ne szóljon
10417    I,     Sz|                     débardeur – rakodómunkás, kikötőmunkás~ ~debütírozni – először
10418   II,   XXXI|                 Rudolfot – szólt Kecskerey –, kikötve, hogy semmire se tanítsa
10419    I,    III|               karámjaiba; lassankint onnan is kikoptatják nálánál életrevalóbb gazdák,
10420    I,      V|                    alatt, ama barbár emberek, kikről mi forró égalj művelt szülöttei
10421   II,    XXX|                     nemzetes és vitézlő urak, kiktől egy alázatosan porrá lett
10422   II,    XIX|                      Olyankor szobaleányaikat kiküldék, s egymásnak kölcsönösen
10423    I,     Sz|              kollégiumból ünnepi prédikálásra kiküldött diák~ ~lejupitereztet –
10424    I,      X|                  kezde magához térni, hogy őt kiküszöbölte. A leányok, az ifjoncok
10425   II,   XXXI|               koldussá lett, hogy legmagasabb kilátásaiból alásüllyedt, azt nem bocsáthatták
10426    I,      I|                        hogy alig lehet belőle kilátszani, mellhajtókája pedig kétszer-háromszor
10427    I,   VIII|                      villogó rézcsatja szépen kilátszik a rövid zöld selyemmellény
10428    I,     XI|                   hölgy vigasztalásainak, úgy kilelte a hideg, hogy egész éjszaka
10429    I,   XIII|                     váltócédulában – összesen kilencvenhatezer forintért, holott én az
10430   II,   XVII|                       a bolt előtt hintajából kilépni – s ki ne ismerte volna
10431    I,   XIII|                       hosszú szekerek oldalán kilógott a szarvas feje címeres ágabogával,
10432    I,   XIII|                      volt rejtve. Horhi Miska kilopta belőle a galambokat, s két
10433    I,     IV|                   dugott a fagylaltba, s majd kilőtte a tábornok szemét egy pezsgődugóval.
10434    I,     Sz|                      francia klasszikus dráma kimagasló alkotása; nálunk 1853-ban
10435   II,    XXX|                      Az a névtelen öröm, az a kimagyarázhatlan jóérzés a halál közelléte
10436    I,   VIII|             testalkatú ellenfelét tökéletesen kimángorolta.~ ~Jaj teneked Kis Miska! –
10437    I,   XIII|                       illett.~ ~– No már most kimehet emberek elejbe.~ ~– Merre
10438   II,     XX|               gyönyörű neje iránti hódolatból kímélem, azt mondanám, hogy utálom
10439   II,    XXI|                       emberektől diszkréciót, kíméletet? A legfinomabb szalonember
10440   II,   XVII|                   cimborák eleinte őrizkedtek kíméletlen emlékeztetéseket tenni János
10441   II,   XXIV|                      szokását, hogy az szeret kíméletlenül rágalmazni, de azt is tudta,
10442    I,      X|                       embert tréfáikkal, akik kimennek a konyhába Mayer mamával
10443   II,     XV|                       sohasem lehet az utcára kimennem, hogy a szemem ki ne égjen,
10444   II,     XV|                     jobbnak látta felállni és kimenni a szobából.~ ~Abellino tovább
10445   II,    XIV|                        Őket, ha gazdag lenne, kimenthetné azon irtózatos sorsból,
10446   II,    Veg|                  önhibája miatt – koldus. Egy kimenthető betű nincsen rajta. Megvetés,
10447    I,      V|                    művésznőt a hercegnő előtt kimentse.~ ~A kedves, engedékeny
10448    I,     Sz|                    veled~ ~fatigál – fáraszt, kimerít~ ~favoris – oldalszakáll~ ~
10449    I,      V|                  szavaiban végerejét látszott kimeríteni, midőn visszatért Jeanette
10450   II,  XXIII|                        hanem azért iparkodott kimerítő feleletet adni.~ ~Abellino
10451    I,   VIII|                    azzal az elöljáró esküdtek kimérték a pályatért, a cél végéhez
10452    I,    III|                   mindazon előnyt felkeresni, kimívelni, ami fajunkat emeli; és
10453    I,     XI|                    biztosság, mit az egyiránt kimívelt lélek és test szokott adni.
10454   II,     XV|                       s úgy örült, hogy elébb kimondhatá az áment, mint anyja beleszólt
10455   II,     XX|               asztalhoz jutottak, mely felett kimondhatatlanul meg voltak elégedve, s általában
10456   II,  XVIII|                       addig, amíg határtalan, kimondhatlan hálámat ki nem fejezem nagyságod
10457   II,  XVIII|               embernek, mint ő, hogy neveiket kimondja.~ ~Varga uram kétségbeesetten
10458   II,    XIV|                  tudom, hogy kit szeretsz. No kimondjam? Ne légy hát olyan gyáva.
10459   II,    XIV|                   midőn az oltár előtt e szót kimondod: „szeretem”, és akkor másra
10460   II,   XXIV|                     hogy ő most egy könnyeden kimondott szó miatt egyedül hánykódik
10461    I,     IX|                       míg az igent vagy nemet kimondták; a mi ifjú nemzedékünk mondta,
10462   II,   XVII|                        miszerint azt, mielőtt kimondtuk volna, a megelőző magasztalásokból
10463    I,   VIII|             tartózkodás nélkül nyakon fogják, kimotozzák a zsebeit, s ez őt legkevésbé
10464    I,     II|                 beszélek kedves rokona lehető kimúlta felöl.~ ~– Tessék bátran.~ ~–
10465    I,      I|                    megsütnek? Kivált mikor az Kínában a legnagyobb delícia, *
10466   II,    XIV|                      a leggazdagabb főuraknak kínál meg egy szegény, családhagyott
10467   II,     XX|                   magához sem térhetett a sok kínálás miatt, s az egész reggeli
10468    I,      X|                   felugrott a székről, melyre kínálatlanul le talált ülni, s csaknem
10469    I,    VII|                legritkább élvezetekkel fognak kínálkozni.~ ~Teszem föl Debrecenben
10470    I,    III|                      nagyon kevés mulatsággal kínálkozó hely.~ ~– Az igaz, hogy
10471    I,     II|                     az ily alkalmak mind igen kínálkozók arra, hogy egy ügyes, figyelmező
10472   II,    XIX|                     megterhelte magát; ha nem kínálod, megharagszik, és éhen marad.
10473    I,      I|               közepére.~ ~Legelébb a hajdúkat kínálta vele sorba a nagy úr. Nem
10474    I,   VIII|                       lovas, midőn kalapjával kínálták. – Visszanyerem én még azt
10475    I,      X|                      le is ült, anélkül, hogy kínálva lett volna, mint a hajdani
10476    I,     XI|                   megbocsátani neki, hogy oly kinccsel bír, amivel ők nem: ártatlansággal.
10477    I,   XIII|              ezüstedényekben egy egész múzeum kincse volt felrakva az asztalokra.
10478   II,  XVIII|                      hajnal, s a világ minden kincsei birtokosának sem árulnak
10479    I,      V|                       válogasson annak minden kincseiből.~ ~Híre el volt terjedve
10480   II,   XXIX|                     volna rólam így. Bár apám kincseinek felén vezetőt, férfit nyert
10481    I,   XIII|                      örömest vesz el, annak a kincsek közepett könnyen felkopik
10482    I,     II|                     embereknek megmérhetetlen kincseket osztogat, lelkeiket vérrel
10483   II,    XIV|                     boldoggá akarom tenni, de kincsért, gazdagságért el nem adom.~ ~
10484   II,     XV|                      hogy annak legféltettebb kincsét, a becsületet, az erényt,
10485    I,      X|                      Persze, mert hiszen nagy kincstől akarják az urat megfosztani,
10486   II,    XIV|                      van: őket meglophatni és kinevethetni; s egyúttal megtanulhatjátok
10487   II,   XXXI|                    azok őrjöngnek utána, s ha kinevetik, azt hiszi, örömükben nevetnek,
10488   II,  XVIII|                     ülnie egy karszékbe magát kinevetni, állva már nem győzte.~ ~
10489    I,      V|                     kipisszegték, a másodikon kinevették, a harmadikon nem nézték
10490   II,    XIV|                     ünnepelve, a szigorúságot kinevetve látta; ez rossz tapasztalás,
10491    I,    XII|                   körükből számomra két tanút kinevezni, én elfogadom, bárkik legyenek.
10492   II,   XVII|                     az igazgató választmányba kineveztetnék; más kéri a nagyon tisztelt
10493    I,     Sz|                      kóbor lovag~ ~chinéser – kinézer, házaló~ ~chut! – pszt!
10494    I,      X|                  venni, mert hiszen más egyéb kinézése nem lehet tisztességes,
10495    I,    XII|                      egész háznál oly harapós kinézésű volt minden ember, hogy
10496    I,   XIII|                       ablakban találta, amint kinézett az udvarra, hátratéve kezeit,
10497    I,   XIII|                       bajuszát mint dísztelen kinövést, menten kiirtani! A tiszttartók,
10498   II,   XXIV|                     tölteni a legfájdalmasabb kínok között, egy hetet keresztülszenvedni
10499    I,    VII|                    mely világít és éget, mely kínoz és epeszt, mely boldogít
10500   II,   XXIV|                         De kiről hát?~ ~– Nem kínozlak vele. Elmondom. Azzal a
10501    I,    XII|                     csak azért is meg kell őt kínozni.~ ~Konrád nagy sztentorral
10502   II,  XXVII|                viselni az Isten kezét.~ ~– Ne kínozzon ön, mondja, mi történik?~ ~–
10503   II,     XV|                      iszonyatos egy anyának a kínszenvedése, akinek rossz leányai vannak,
10504   II,   XXIV|                      Ki kellett állania azt a kínszenvedést, hogy lássa őt dicsősége,
10505   II,     XV|                      végén hallatszott, már ő kint állt a kapuban vendégét
10506    I,    XII|                    fél a védett firma nevében kinyilatkoztatja, miszerint őt megsérteni
10507    I,   VIII|              szétszaladnak; de amint a tavasz kinyílik, s a fűszeresebb virágok
10508   II,    XXV|                 szorosan nője mellett, együtt kinyílnak, együtt elhervadnak, egyik
10509    I,      X|                        levevé pápaszemét, s a kinyitott okiratba tette, hogy az
10510    I,     IV|                      a múltkor kocsim ajtaját kinyitotta, s és egy rubelt adtam neki.~ ~–
10511   II,     XV|                     János úr hintajához, maga kinyitva annak ajtaját, s nem várva,
10512   II,   XXIX|                   jobban, mint ha én a sírból kinyújtanám kezemet az ő védelmezésére,
10513   II,    XIV|                      midőn csak kezét kellene kinyújtani, hogy a hatalmat mint jegygyűrűt
10514   II,  XXVII|                  törtvilágú szemeit férjéhez; kinyújtja reszkető forró kezét, s
10515    I,      V|                       szemeit, s száraz kezét kinyújtva, megfogá Jozefine sima fehér
10516   II,    XXV|                  elképzelhető legkegyetlenebb kínzás, amit emberen el lehet követni.
10517    I,    XII|                        Ez a lehető legnagyobb kínzása az ellenfélnek, mely a kissé
10518    I,    XII|                  véget vetendő a gyöngédtelen kínzásnak.~ ~Abellino ekkor lövé el
10519   II,    XXV|                      ha tudná, minő kegyetlen kínzást követ el e szegény asszony
10520   II,     XV|                    engedni, bogy csigaházából kiöltse szarvait, úgy tenni, mintha
10521    I,      V|                       van, köhöghet, ha epéje kiömlött, lehet haragos, ha nem bír
10522   II,   XXXI|                       benne a méreg, hogy azt kiönthesse.~ ~Flóra ilyenkor rendesen
10523    I,      I|               parancsolat; minden ér kiáradt, kiöntött, nád terem a búzavetés helyén,
10524    I,      I|                    ízibe!~ ~Bús Pétert mintha kiöntötték volna e szóra az ágyából,
10525    I,      X|                       hazulról, hogy panaszát kiöntse.~ ~Volt három régi jó ismerőse
10526    I,      I|                gyertya drága – még a tüzet is kioltá; s ott bundáján heverészve,
10527    I,    VII|                   ebédelt, a leglátogatottabb kioszkokba járt fagylaltozni, este
10528    I,    VII|                  utána halt, magára gyújtva a kioszkot, melyben lakott. Tán hallotta
10529   II,    XXI|                    Itt fognak majd a jutalmak kiosztatni. A nem lovagló hölgyek és
10530    I,     VI|                      kedvence volt, fogják ma kipisszegni, s a közönség némi elégtételt
10531    I,      V|                  színpadra; az első előadáson kipisszegték, a másodikon kinevették,
10532    I,     IV|                köztiszteletben álló művésznőt kipisszegtetni nem tréfa dolog, s ahhoz
10533    I,      V|                       Zelmira * után, könnyen kiragadja a pálmát Catalani kezéből.
10534    I,    III|                   templomfelszerelést, mely a kirakatban látható, azokat én rajzoltam.~ ~–
10535    I,     Sz|                     hű barát). Phülllisz trák királyleány – az ókori görög mitológia
10536   II,   XXIV|                       két fiatal delnő, a bál királynéi karöltve sétáltak el előttük;
10537    I,     VI|                        Au nom de la reine! (A királynő nevében!)~ ~S a közönség
10538    I,     VI|                   termete, magatartása igazán királynői. Maga Semiramis nem lehetett
10539    I,   VIII|                       Márton hat évi pünkösdi királysága 72 akó borba került a községnek,
10540    I,     Sz|                       A kingdom for a horse – Királyságom egy lóért: idézet Shakespeare
10541    I,   VIII|                     öcsém? – kérdé a pünkösdi királytól~ ~– Kis Mihálynak, szolgálatjára,
10542    I,    VII|              lóversenyek, vadászatok, tengeri kirándulások, a víg mulatságok a Jersey
10543   II,   XXXI|                   megérkezett, ő szíveskedett kirándulni kőhalmi jószágára, csak
10544    I,      I|                        Itt az egér!~ ~S azzal kirántá azt frakkja belső zsebéből,
10545    I,      I|                      az érkező vendégnek, úgy kirántaná a sárból, hogy a szeme is
10546   II,   XVII|                      felét ezen vállalatoknak kiránthatná a sárból; azonban azt sem
10547    I,     IV|                   frankod! – kiálték hirtelen kirántva tárcámból ötven bankbilétet,
10548   II,    XIV|                     ragyogó szemeit legelteté kiránynői termetén.~ ~Utoljára Boltay
10549   II,     XV|                      rosszat beszéljenek.~ ~A kirendelt napon elküldé Boltayhoz
10550    I,      I|                      tartsa meg mind.~ ~Azzal kirobogott a hintó körülfogva fáklyás
10551    I,     VI|                     szedve a muníció, a zajra kirohant a lépcsőkre a sok mindenféle
10552    I,      I|           keresztülhúzták a gerendán, s akkor kirúgták alóla a széket.~ ~A bohóc
10553   II,   XXIV|                       atyafinak eszébe jutott kirugtatni a középre s eljárni a kállai
10554    I,      I|                 csóválták; végre a legöregebb kirukkolt a szóval:~ ~– Hátha ezt
10555    I,     Sz|                       apró, tipegő járásáról „Kis-lépésnek” becézett táncosnő~ ~pikétasztal –
10556    I,     IV|                    inasnak oda kellett állani kisasszonya széke mögé tányérral hóna
10557    I,   XIII|                 járnak, ezüstről ebédelnek, s kisasszonyaikat Bécsben neveltetik, ő pedig
10558    I,     IV|                  szerelmes leveleimet adja át kisasszonyának.~ ~– No, azokat bizonyosan
10559    I,    VII|                Londonba; ott azonban egy lord kisasszonyát véve nőül, tőle a fent leírt
10560   II,     XV|                      a szolgáló, csak hogy ti kisasszonyok lehessetek! Ilyeneket kell
10561    I,     Sz|                     eredetileg a régi frígek (Kisázsia egyik fennsíkjának lakói)
10562   II,   XVII|                   vármegyei, bőnyi születésű, kisbéri neveltetésű Szikráé leend
10563   II,     XX|                    vannak, hogysem valamennyi kisdedei, tudósai és egyéb gondviselésre
10564   II,     XX|                 részint másutt; vannak, kik a kisdedek megóvását vevék feladatul,
10565   II,     XX|                  elemeket, kiket ez országban kisdedekben, tudósokban, juhokban és
10566   II,     XX|                   csekély tehetségeimet sem a kisdedektől, sem a tudósoktól, sem a
10567   II,  XXVII|                     barátné, s ölében tartott kisdedét odatartja a beteg ajkához.~ ~
10568   II,   XVII|            gondolkoznátok, hogy népiskolákat, kisdedóvókat, gazdasági egyletet, műtárlatot,
10569    I,     IX|                      míveltségnek?~ ~Más, bár kisebb része főurainknak itthon
10570   II,    XIX|                méltóságos úr következett, kik kisebb-nagyobb mértékben szintén igénybe
10571    I,   XIII|                   akarom, hogy a Kárpáthy név kisebbítve legyen, e mai napon, melyben
10572   II,   XXIV|                        Egyszóval Fanny sokkal kisebbnek érzé a veszélyt, midőn szemei
10573    I,      X|                    mindmegannyi tisztelőit?~ ~Kisegíté őt a zavarból maga Teréz.
10574    I,      X|                   pipa cserepeit kitakarítom, kiseperném önt is a szobából, s ha
10575   II,   XVII|                      a borítékokat sem engedi kiseperni a szobából. Legyenek ott;
10576    I,      X|                       lábát a házba, mert ott kiseprűzik, lelúgozzák, lapáton vetik
10577   II,     Sz|                         staffage – környezet, kíséret~ ~statútum – szervezeti
10578    I,     VI|                       s egy oboe * koronkinti kísérete mellett énekli.~ ~– Csitt!
10579   II,    XXX|                       örökös, az egyetlen fiú kísérje atyja koporsóját. De az
10580   II,    Meg|                       az én elméletem.~ ~Első kísérletemnél, mikor a Hétköznapokat írtam,
10581    I,   VIII|                   Bandi, s hozzáfogott ő is a kísérlethez; egy darabig csak ment is
10582    I,    VII|                          Ah! – szörnyűködének kísérői. – Ön tán nem akarja maga
10583   II,    XXI|              hullámzik a szökés közben; utána kísérőik, Gergely gróf, a pünkösdi
10584   II,     Sz|                      mag, lényeg~ ~komitíva – kísérőlevél~ ~konfúzió – zavar~ ~kontumácia –
10585    I,     IX|                  percig időzött ott, és aztán kísérőnéjével együtt ismét eltávozott.~ ~–
10586   II,    Meg|                    keresztül városról városra kísért, s akire a fél vagyonát
10587   II,    XIV|                 kezébe tedd kezedet, s istent kísérteni mégy, midőn az oltár előtt
10588   II,  XVIII|                      Azzal nagy prozopopeával kísérteté magát végig a lépcsőn, s
10589   II,  XVIII|                      végső adieu-t a gyávaság kísérteteinek, s azzal megkeményítve lelkét,
10590    I,    XII|                 gyaluk és fűrészek pokolbeli, kísértetes hangja egyre szakadatlanul
10591   II, XXVIII|                   olvasá azt a nevet…. Mint a kísértethívás, oly csábítón ragyogott
10592   II,     XV|                       beszél, hová céloz, mit kísértget, mit tapogat. A sötétségen
10593    I,    XII|                    végtére meglelé a templomi kísértőt! Abellino sietve ment az
10594   II,     XV|                     helyet az asztalnál, hadd kísértsek én is szerencsét!~ ~Fennimor
10595    I,     IV|                 arccal lép be rajta Kárpáthy, kisérve az összecsoportosult fiatal
10596    I,     IX|                    Berzsenyi, Kazinczy, a két Kisfaludy, Kölcsey, Vörösmarty és
10597    I,    VII|                   mangeur des petits enfants (kisgyermek-evő), ki tán öt vagy hat embert
10598   II,  XXVII|                      vánkosba rejtve. Flóra a kisgyermeket tartja ölében, ki keblén
10599   II,    XXI|                     vad, s egy oldalszőkéssel kisikamlik a két fehér közöl, s jobb
10600   II, XXVIII|                       jobb kedvű lesz, ha ott kisírhatta magát.~ ~Télvíz idején útnak
10601   II, XXVIII|                    kín és fájó gyönyör között kisírja fájdalmát, melyet éveken
10602    I,      I|                   kisasszonyokat odahaza és a kiskutyákat detto! Au revoir! A viszontlátásig!~ ~
10603    I,      V|                európai hírű mesterek által. A kisleány már tízéves korában a világ
10604   II,     XV|                     és segített szappanyozni; kisöpörte a szobákat, mire észrevették;
10605    I,   VIII|                    vannak e vármegyében nemes Kissek, akik emlékeznek Szabolcsba
10606   II,    XXI|                     még erre se ébredjen fel, kisütögettek egynehány puskát az udvaron.~ ~
10607    I,    III|               legutolsó magyar táblabírónak a kisujjában több státusférfiúi bölcsesség
10608    I,   XIII|                       való harcnál. Kutyfalvi kisujján egy dió nagyságú antik gyűrűt
10609    I,     IX|                  dolog, kettő is kevés lesz a kisujjára…~ ~– …No hát fogadjunk,
10610    I,     IX|                      a legtörzsökösebb magyar kisvárosokban is ily renden volt; vagy
10611    I,      I|                   özönvízből embert és barmot kiszabadít.~ ~E sajnos észrevételt
10612    I,    VII|                 osztva a márki derültségét, s kiszabadítva frakkja szárnyát sietett
10613    I,   VIII|                  sikerült Mártonnak lova alól kiszabadulhatni. Amint a bika meglátta,
10614    I,   VIII|                      keveredve, nem bír alóla kiszabadulni.~ ~A felzaklatott vad irtóztató
10615    I,     XI|           könyörtelenül, bimbójából egyenkint kiszaggatni a leveleket, belehurcolni
10616   II,    XXI|                      Volt ugyan oldalvást egy kiszakadása a Berettyónak, melyet rákászati
10617   II,   XXXI|                      rongyos szűr a nyakában, kiszakadt csizmában, zsíros kalappal,
10618   II,  XXIII|                   kiálta fel dühösen Abellino kiszakítva karját Kecskereyéből, s
10619   II,     XV|                     rendesen olyankor szokott kiszalasztódni a jámbor anyák ajkain, midőn
10620   II,   XXIX|                   milyen jó lesz, ha nem kell kiszállni belőle többé. Egészen fel
10621    I,    XII|                  Mihály-kapunál utolérte, itt kiszállt a főúr, hintaja berobogott
10622    I,    VII|                       nagyon könnyű volt neki kiszámítani, hogy négy hónap múlva,
10623    I,     XI|                     küldé meg.~ ~Milyen finom kiszámítás.~ ~Krammné nem hihetett
10624   II,    XVI|             Abellinóra, és sűrű, de ügyetlen, kiszámítatlan csapásokkal iparkodott azt
10625   II,  XVIII|                   mögött titkos célzás, bántó kiszámolás van rejtve. Jaj neki, ha
10626   II,   XXIX|                     oly magányosan; ha valaha kiszárad a fa, vagy valami tiszteletlen
10627   II,  XVIII|                      a kocsikerekeket szoktam kiszedetni, de arra nem volt még eset,
10628   II,   XVII|                  minden szoba meg volt rakva, kiszedettek rámáikból, s helyettök szép
10629    I,   XIII|               templomban ültek mások, azalatt kiszedte a szekerekből a kerékszegeket,
10630    I,     VI|                      ezalatt a loge infernale kiszegezé távcső-battériáit * megostromolva
10631    I,    XII|                   több ízben szeméhez vonva a kiszegzett pisztolyt, mintha rögtön
10632   II,    XIV|                fogalmazva.~ ~Boltay még aznap kiszekerezett falusi tanyájára, mely egy
10633   II,    XVI|                    kissé elcsendesül, jó lesz kiszellőztetni magát valahol a külföldön.
10634    I,     VI|                       igen együgyű dolog volt kiszemelniök azon választottakat, kik
10635    I,     Sz|             búzakereszt~ ~kandidált – jelölt, kiszemelt~ ~kantiléna – vallásos tárgyú,
10636   II,     XV|                       szapulnak, korán reggel kiszökött, és segített szappanyozni;
10637    I,      X|              prédikáció elől apródonkint mind kiszöktek a szobából.~ ~Egyszer azonban
10638    I,     II|                      akarja önnek igaz jussát kiszolgáltatni, s ragaszkodik ahhoz az
10639   II,     XV|                    leány!~ ~Boltay egy percre kiszólt a kocsisához, hogy csináljon
10640    I,     IV|              narancsvirág és a heliotropium * kiszorította, most már a narancs- és
10641    I,    III|                       eredeti faj apródonként kiszorul pusztáira, karámjaiba; lassankint
10642   II,    XXI|                     volt rá nézve ide a síkra kiszorulni, ahol sem búvóhely, sem
10643    I,      I|                   hogyha nem vigyáz az ember, kiszúrhatja velők a szemét.~ ~Ilyen
10644    I,     IV|                  tartva szeméhez, hogy szinte kiszúrhatná a mutatójával, ha üveg nem
10645    I,     IV|                      magamat már több helyről kiszúrt.~ ~– Ne beszélj magadról,
10646    I,      X|                 elégtételt vevé magának, hogy kitagadá az elvetemült leányt mindenféle
10647   II,   XXXI|                    unokaöccsét csak nem merte kitagadni.~ ~– Esztendei fizetést
10648   II,     XV|             elszöktette; ők elébb kiátkozták, kitagadták, később a földesúr vett
10649    I,      X|                      mellyel e pipa cserepeit kitakarítom, kiseperném önt is a szobából,
10650    I,     IV|                   adok száz aranyat annak, ki kitalálja.~ ~– Add magadnak azt a
10651   II,    XIX|                      bántani nem fog. Hát ezt kitalálod-e?~ ~Fanny félig nevetve,
10652   II,   XXIV|                   meséket. Fogadjunk, hogy én kitalálom, mi bajod.~ ~– Lássuk –
10653    I,     II|                      vagy pénzszűkét alaposan kitanulhassa, s szilárd számításokat
10654   II,    XIV|                        mikkel e nagy világban kitanult derék ifjak hasonló vállalatokhoz
10655    I,      I|                      a vidéken, s azalatt úgy kitanulták a laposok és dombosok minden
10656   II,     XV|                  ajtóig megy eléjök, a komorn kitárja a szárnyajtókat, s belép
10657    I,     II|                    olyankor iszonyúakat nyert kitartása által.~ ~Ő maga sem tudta
10658   II,    XIV|                       mely Kárpáthyt tervében kitartásra ösztönözze, magában elég
10659    I,     II|                      ő egyedül egymaga maradt kitartó az egész börzeingadozásban,
10660   II,     XV|                  leány, kit ő szerelmével oly kitartón üldözött, nagybátyjához
10661    I,     Sz|                színházi szünet~ ~entretenue – kitartott nő~ ~épicier – szatócs,
10662   II,   XXIX|                     is felnyitva, az ábrándmű kitárva a támlán. Ha még egyszer
10663    I,    XII|                    fiatal leányok szokásakint kitekintett az ablakon; a hintóban ülő
10664    I,   VIII|                 esztendőre háromnegyed négyre kitelik az uraságod és nemességed,
10665    I,   XIII|          kurucjáráskor el nem pusztult volna, kitenne magán a bécsin.~ ~ ~ ~Ilyenforma
10666   II,    XVI|              mindegyik el van határozva magát kitenni a lövésnek, de ellenfelére
10667    I,     XI|                csírájában levő gondolatot, és kitépte onnan. Hiába, elébb a gyomot
10668   II,    Meg|                        Véres könyv.~ ~Egy kis kitérés az élő világba esett meg
10669    I,      I|                   szembejövő a neszt, s előre kitérhessen.~ ~A bakon vén kocsis ül
10670    I,      I|                     konyhába átázott bundáját kiterítni a tűzhely elé, s csak ott
10671   II,     XV|                       menj neki a sárnak, jól kitérj a kapunak!”~ ~A két hölgy
10672    I,     Sz|                       táj hatását keltő, hagy kiterjedésű díszkert, park~ ~anticipál –
10673    I,     II|                     iránt lekötelezni. Gondja kiterjedt a tisztelt közönségre is.
10674   II,    XIX|                     magát, maga elé tartá azt kiterjesztve s onnan kandikálva elő mosolygó
10675    I,     IV|                tejárus szekér nem akart előle kitérni. „No várj!” – monda neki,
10676   II,   XVII|                alispán Fecskéje mind a kettőn kitesz, míg a dunántúli kerületben
10677    I,    XII|                      udvarias hangon, melyből kitetszett, hogy jó magaviselethez
10678    I,      I|                    uramnak címezni, annak úgy kitette a szűrét, mintha benn sem
10679    I,      X|                 könnyelműség.~ ~Mayert rögtön kitették hivatalából, s ami vagyona
10680    I,    VII|              megvetése a világnak, ez útjából kitévedt eszmejárás? Megmondjuk.~ ~
10681   II,     XV|                       egy falatot, s ha az úr kitilt a házából, ha a leányom
10682    I,      V|                       ekkor Sándor cár rögtön kitiltott birodalmából minden francia
10683    I,   XIII|               időközöket Bihari bandája fogja kitölteni válogatott nótákkal, mik
10684    I,     IV|               összedugják fejeiket, egyszerre kitör ismét a kacaj, s dűlnek
10685   II,     Sz|                        században a Vezúv nagy kitörése teljesen eltemette; a XVII.
10686   II,    XXV|                 keblére szorítá, hogy könnyei kitörését erőszakkal fojtsa vissza.~ ~
10687    I,     II|                      ittas fővel leeshetem, s kitörhetem a nyakam?~ ~– Azt nem vesszük
10688    I,    VII|                    egy szerető hölgy szívéből kitörölhesse.~ ~És az ifjú óriások azért
10689   II,    XIV|                        a magányos órák ihlete kitörölte emlékéből a szomorú ifjú
10690    I,   XIII|                   urára a dolmányt, hogy majd kitörte vele a kezét.~ ~– Az akarom
10691   II,    XIV|                 percig tartott az lelkében, s kitörülte onnan.~ ~Mit mondanának
10692    I,      V|                    nézték meg, azután végképp kitörülték a repertoárból. Jozefine
10693    I,    XII|                      ismeretlen nagy úr nevét kitudhassák. Minek volt az nekik? Vissza
10694   II,   XXIV|                     álhíreket nem költ, hanem kitudja a legmélyebben elhallgatott
10695   II,   XXIV|            ott-lakáshoz alkalmazzák. Mindjárt kitudjuk.)~ ~– Pedig e télen igen
10696    I,      X|                  csábítás, az csak tisztelet, kitüntetés, méltó elismerés, s abból
10697    I,   VIII|                       másik delnőről, ki némi kitüntetésben részesíté a dali kalandort,
10698    I,   VIII|                     meghittebb barátnéiknak a kitüntetéseket, melyek okot engedének azt
10699    I,   XIII|          jószágigazgató –, nem vagyok én azon kitüntetésre érdemes.~ ~És a nagy világért
10700   II,    XXI|                  delnőnek gyönyörű ügyességét kitüntetni; szerencsésen átszökellt
10701    I,    III|                  nevezetes bohó életmód által kitüntették magukat. A magyar előkelő
10702   II,    XIV|                     nagyravágyás, a fényleni, kitűnni törekvés. Nem vette ön észre,
10703    I,    VII|                  nagyobbszerű palotát a város kitűnőbb helyén. Nyári lakul választjuk
10704    I,      X|                 kriminális asszesszort, kinek kitűnőleg azon szokása volt, hogy
10705   II,    XIV|                    utánzói a görög isteneknek kitűzének egy nőt áldozatul, hiába
10706   II,  XVIII|                      vállakat és a nyak perec kiülő csontjait; összefüggésben
10707    I,   VIII|                       úgy, miként én, dalolva kiüríteni egy poharat, anélkül, hogy
10708    I,      V|                          A francia forradalom kiütésekor Montmorency herceg kibujdosott,
10709    I,    VII|                   tekebírót kellene választva kiütni.~ ~– Ez pompás tréfa! –
10710    I,      V|                  látta a színpadon.~ ~Azonban kiütött a harc az orosz és francia
10711   II,   XXIV|                  szavak hallatára a szív akar kiugrani. – Kárpáthyné a karzatról
10712   II,    XXI|                    látszott a berket, melyből kiugrasztották, s neki-nekifutott egy-egy
10713    I,      I|               megbökve homlokát, ex tempore * kiugratá a distichont:~ ~ ~„Enni
10714   II,   XVII|                  szájukról ismeretes cselédek kiutasíttattak a gulyára meg a ménesre.
10715    I,     Sz|                lejupitereztet – itt: ledobat, kiűzet; mitológiai utalás arra,
10716    I,      I|                 kiűztél engem a csárdából, én kiűzlek téged a világból! – mormogá
10717    I,      I|                    magát a hintójához.~ ~– Te kiűztél engem a csárdából, én kiűzlek
10718   II,   XXIX|                      valami tiszteletlen utód kivágatja azt, az egész összeg szálljon
10719    I,      X|                      az igazságos fél ügyesen kivágta magát. Emellett ismeretes
10720   II,    XXI|               ragadnak el az állatra.~ ~János kiválaszta a többi közül két tiszta
10721    I,   VIII|                       volt egyéb dolgom, mint kiválasztani, amelyiknek legkülönb címere
10722   II,   XVII|             legszelídebb szürkék közül négyet kiválasztott előfogatul, egyet-egyet
10723    I,     XI|                   tért haza.~ ~Otthon mindent kivallott nagynénjének; ábrándjait,
10724   II,     XX|                   minden vendég egészségeért, kiváltképpen a háziúrért és háziasszonyért,
10725    I,     IV|                     hiszi, hogy csak neki van kiváltsága a különcködésre – szólt
10726   II,     XX|                     asszony körül legyenek, s kívánalmait teljesítsék, ami viszont
10727   II,    XIV|                    mondott. Nem a vágy, nem a kívánás sóhaja volt az, hanem a
10728    I,   XIII|                    nagybátyjának azon őszinte kívánással, hogy találja abban legnagyobb
10729   II,   XXII|                     De ez nagyobb és nehezebb kívánat a többinél.~ ~– Annál kedvesebb;
10730    I,     XI|                      egy föltételt kötöttem e kivánatához: ha azon hölgy éppoly tiszta,
10731   II,    XVI|                  nemesen, férfiasan. Az illem kívánatainak elég van téve, a sérelmes
10732    I,      V|                     érkezett Nemours hercegnő kívánatára, ki Mainviellenét Semiramide-ben *
10733   II,     XV|                  kocsis előtt, hogy sír, mely kívánatnak eleget tenni nagy megerőtetésébe
10734   II,   XXIV|                    elküldeni, mert nem voltam kívánatodra elég komoly.~ ~– No igen.
10735   II,  XVIII|                        melyek nagyságod előtt kívánatosak volnának.~ ~– Helyesen,
10736   II,  XVIII|                      volt egymás után, akiket kívánatosnak talált éppen semmi észrevételekkel
10737   II,     XV|                    emberben néha olyan merész kíváncsiság; tudja, hogy félni, rettegni
10738    I,    VII|                      megfeledkezés ez az illő kíváncsiságról? Ön rossz ember, ön mindig
10739   II,   XVII|                    székek, a nagy diófaasztal kivándoroltak, s elfoglalta helyöket a
10740    I,   VIII|                      néznek ki a kapuajtón, s kívángatnak szerencsés jó reggelt Varju
10741   II,    XIX|                  örömest tesz jót, de azt nem kívánhatják tőle, hogy őket embereknek
10742    I,     II|                      aki rögtön ád.” Miért ne kívánhatná tehát kétszeresen vissza?
10743   II,   XXII|                      gondviselőiknek.~ ~– Óh, kívánj bármit. Bizonyos lehetsz
10744   II,     XV|                     kezét karja alá fűzé.~ ~– Kívánjon ön nekem szerencsét, tisztelt
10745   II,    XXV|                     édes Rudolf, isten veled! Kívánjunk egymásnak jó éjt!~ ~Rudolf
10746   II,    XXV|                   Szentirmáról, és Pestre sem kívánkozott többé, amióta meghallá Kecskereytől,
10747   II,     XX|                     többi 900-at még későbbre kívánná eltenni, azután ismét elővette,
10748    I,    XII|                 felszólíták Sándort, hogy nem kívánna-e elébb reggelizni.~ ~– Köszönöm –
10749    I,   XIII|                       kétségbe a belőlük enni kívánókat. Minden étel között koszorúk,
10750   II,   XXII|                      Bár vége-hossza ne volna kívánságaidnak. Hidd el, hogy csak akkor
10751   II,    XXV|           tartózkodtak, az öreg Kárpáthy neje kívánságának engedett, ki őt arra kérte,
10752   II,     XV|                    férj a feleségéhez, minden kívánságát teljesíti, ami legjobb,
10753    I,      X|                  vissza se térne többet. Ez a kívánságuk be is telt, mert Mayer úr
10754    I,     IV|                       fiatal óriások pártolni kívántak, mivel most jött és még
10755    I,      X|                       leányok haragjokban azt kívánták, ahogy apjok eltávozott,
10756   II,   XXIX|                  melynek végrehajtására téged kívántalak felkérni. Elfogadod-e azt?~ ~
10757   II,    Meg|                      már éppen valami magyart kívántam írni, felkerestem a régi
10758   II,   XVII|                    ész és nem higgadt erszény kívántatnak; egy-egy jó agár öt-hatszáz
10759   II,   XVII|                 fantázia és lelkesültebb toll kívántatnék, mint az enyém. Felvillanyozta
10760   II,    XIV|                       mind a ketten, s jó éjt kívánva egymásnak, ki-ki saját szobájába
10761   II,     XX|                      jöttek az eredeti fickók kivarrott szűrben, subában, sőt egy
10762    I,    VII|                       tetszése szerinti módon kivégezni; ez a negyedik.~ ~– Ah,
10763    I,      X|                     egyéb legkevésbé szokásos kivégzések nemével irtja ki a világból.~ ~
10764    I,     VI|                     első galéria közepén, jól kiveheted, mert valami sajátságos
10765    I,   VIII|                      között két külön út volt kivehető, melyeket maga előtt gázolt;
10766    I,      X|                      őt anélkül, hogy pipáját kivenné szájából.~ ~Teréz leülteté
10767   II,     XX|                társulatot, az agárhallgatóság kiveretett a teremből, s a társulat
10768    I,   XIII|                        oldalán ezüstszegekkel kiverve Kárpáthy János neve…~ ~Az
10769    I,     IV|                   kancsukában. Ekkor a herceg kivesz két aranyat, és markába
10770   II,    XIV|                      vették, s mulatságképpen kiveték a kártyán a tapasztalatlan
10771   II,   XVII|                       és maguknak többé semmi kivételes szabadságot a kastélyban
10772   II,    XVI|                    feltűrt ingujjal vívnak.~ ~Kivétetnek a fej- és hasvágások. Arcot,
10773   II,     XV|                       tréfa angolos. Abellino kivetett hatvanezer pengőt azért,
10774   II,    XIV|                     forralva, láthatlan tőrök kivetve minden lépten-nyomon. Én
10775   II,   XXIV|                 maradt még ott a zenészekkel, kivigadni magát kivilágos kivirradtig.~ ~
10776   II,   XXXI|              miszerint ezt alig hiszi jogosan kivihető esetnek.~ ~– Magam sem hiszem –
10777    I,     Sz|                     Párizsban~ ~illumináció – kivilágítás~ ~immortelle – itt: hervadhatatlan
10778   II,   XXIV|                  zenészekkel, kivigadni magát kivilágos kivirradtig.~ ~Rudolf sietett
10779   II,   XXIV|                     kivigadni magát kivilágos kivirradtig.~ ~Rudolf sietett nejét
10780    I,   VIII|                    volt és igen nehéz, miután kivitelére nemcsak az szükséges, hogy
10781    I,   VIII|                     cselédek e kis tréfa után kivittek a teremből, s szépen ágyba
10782    I,     IV|                     Minden nyerve van, többet kivívtam, mint amennyit kívánt a
10783    I,     IV|                      hát íme, nézz ide! Azzal kivontam nyeregkápámból egy tercerolt, *
10784    I,     IV|                   érzékeny szemekkel megnézve kívül-belől, ha vajon csakugyan az ő
10785    I,     II|                  János holta után még e nevet kívülem viseli.~ ~– Azt tudom. De
10786   II,   XVII|                   vásárolt, mert ámbár ő maga kívülhúzott kordovány csizmában járt,
10787    I,     Sz|                     majd 1817 után az Európán kívüli igehirdetés volt a fő célja~ ~
10788    I,   XIII|                       a bohócok, a pórleányok kizárattak a kastélyból, helyettök
10789    I,    XII|                       mikből azonban teljesen kizavarta Sándornak azon indiszkrét
10790    I,     II|                   mely megvetve minden pedáns klasszicitást és másfelől minden rokokóneműt,
10791    I,     Sz|                     1669) színműve; a francia klasszikus dráma kimagasló alkotása;
10792    I,      X|                      odalépve a szerencsétlen kliens elé s ránézve ijesztően
10793   II,   XXXI|                    Boulevard des Italiens-i * klubba.~ ~Az ismerős seigneurök *
10794    I,    VII|                      elég.~ ~A fiatal óriások klubjában az a boldogabb, aki szebb
10795    I,    III|                      művészietlen alakú fehér kő látszik, a legkevésbé festői
10796   II,    XXV|                    vén palota, oszlopaival és kőalakjaival táncol, forog körülötte.~ ~
10797    I,   VIII|                    magas hegytetőről egy mély kőbányába hengerült le, s a kiálló
10798    I,   VIII|                     nyelvvel, véres szemekkel kóborol keresztülkasul mezőkön,
10799    I,      X|                       bocsánatáért.~ ~Valóban kőbül kellett volna a jámbor apa
10800   II,     XX|                hölgyek is poharat ragadtak, s kocintottak vele.~ ~A sugárzó öröm e
10801   II,  XVIII|                   dolmánya belső zsebéből egy kockás gyapot zsebkendőt elővonva,
10802    I,     IX|                   érkeznek pompás fogataikon, kócsagos kalpagokkal, prémes, sinóros
10803    I,      I|                     befordulva az üresen álló kocsiállást megpillantá, melyben kedélyesen
10804    I,      I|                       A hajdúk nagy nehezen a kocsiba emelték; a két leány mellé
10805   II,    XXV|                       Rudolf pedig kihajolt a kocsiból, s úgy integettek egymásnak
10806    I,     II|                     ki ölné meg kárpitosát, a kocsigyártóját, a lócsiszárját azért, hogy
10807    I,    VII|                frakkja szárnyát sietett magát kocsijába vetni s hazahajtatni.~ ~
10808    I,    XII|                       az a golyó.~ ~Kárpáthyt kocsijához kelle vezetni. Ha fájdalmai
10809   II,    XIV|                      szekerének, s lehúzva őt kocsijáról, vidám, nevető, gyermeteg
10810    I,    VII|                      látni Chataquéla nyitott kocsiját is körülfogva elegáns lovagoktól,
10811    I,    VII|               folytatni, miként a márki maga; kocsikat, lovakat vásárolt, hotelt
10812   II,   XXII|                     midőn zongorázott, együtt kocsikázott vele, sohasem hagyta el.
10813    I,      I|             jövedelmemből sem táncosnékat nem kocsikáztatunk, sem marokkói hercegasszonyokat
10814    I,      I|                  lovát a szekere hátuljába, s kocsikázzék vissza Párizsba vagy Itáliába,
10815   II,  XVIII|                         Engem uccse én csak a kocsikerekeket szoktam kiszedetni, de arra
10816    I,     Sz|                melletti erdő, híres sétahely, kocsikorzó~ ~Bourgogne – Franciaország
10817    I,      I|                     holmire, a postakocsist a kocsilámpával maga előtt küldé, s ilyen
10818    I,     IV|                   éppen az volt, ki a múltkor kocsim ajtaját kinyitotta, s és
10819   II,   XXII|                megcsókolá néma ajkát, s aztán kocsira ült, önkénytelenül sóhajta
10820   II,  XVIII|                       e szavakra.~ ~E percben kocsirobaj hallatszott az udvaron;
10821    I,   XIII|                felejtette a vendéglőben, ha a kocsiról erővel le nem húzom, visszamegy.~ ~–
10822   II,     XV|                   Boltay egy percre kiszólt a kocsisához, hogy csináljon ülést az
10823    I,    VII|                      szólt Chataquéla, s inte kocsisának, hogy hajtson a Panthéonba.~ ~
10824   II, XXVIII|                     ugyebár fenyőfák? – kérdi kocsisától.~ ~– Igenis, ifjú uram.
10825   II,   XVII|                      maga a nagyságos asszony kocsisává, neje pedig komornájává
10826    I,     IV|                       történt mamám, a báróné kocsisával; egy reggel bejön a papához,
10827   II,     XV|                      ült mellé, hanem kiült a kocsishoz. Azzal menté magát, hogy
10828   II,     XV|              fölösleges buzgalommal kiabált a kocsisra: „Erre hajts, ne menj neki
10829   II,   XXVI|                      mind a lovaglást, mind a kocsizást.~ ~Abellinónak még most
10830    I,    VII|                       szüntelen Párizs utcáin kocsizott, nyilvános éttermekben ebédelt,
10831    I,      I|                      a helyen nem lesz többet kocsma; a többire kinek mi gondja.~ ~
10832    I,   VIII|                      ivása van a város minden kocsmájában, annak a lovait minden gazda
10833    I,      I|                   Törikszakad csárdának lévén kocsmárosa.~ ~Szép menedék volt a Törikszakad
10834    I,      I|                      meglátott volna, ismét a kocsmároshoz szólt:~ ~– Van kendnek egere?~ ~–
10835    I,   XIII|              tiszttartók, ispánok, kasznárok, kocsmárosok és árendások számadásai,
10836    I,      I|                    nekem adná a nagyságos úr, kocsmárostól, hozzányúlnék-e?~ ~Ekkor
10837    I,      I|                       azt parancsolta, hogy a kocsmát fel kell gyújtani, s ezen
10838    I,     Sz|                       code du duel – a párbaj kódexe, törvénykönyve~ ~colonel –
10839    I,    VII|                          Az afgánok házassági kódexeiben nagyon kevés formaság van
10840    I,     Sz|                      Magyarország és Erdély~ ~kodicillus – végrendelet (függeléke)~ ~
10841    I,   XIII|                     tizenkétezer mérő * élet, köblét nyolc forinttal véve – ennyit
10842    I,   XIII|                       gabonatermelése 12 ezer köböl tiszta búzát. Eszerint alig
10843    I,    VII|                     majd végre lassúbb lesz a ködalakok mozgása, a tárgyak mindinkább
10844    I,   XIII|                       alatt Lokodi uram elébb ködfátyolképeket fog mutogatni, azután a
10845    I,   XIII|                   könyökéig ért az embernek a ködmen ujja, s megfesté kékre az
10846    I,   XIII|                       nem volt többé szüksége ködmenre.~ ~Egyszóval sokkal több
10847    I,   VIII|               lehetett hallani, mint kérdezős ködnek gondos édes mamák a derék
10848   II,  XVIII|                tulajdonosait.~ ~Hm, hm. Egyet köhintet, és lábaival súrolta a padlót.~ ~
10849   II,  XVIII|                      bátran és elhatározottan köhintett, mint végső adieu-t a gyávaság
10850   II,  XVIII|                 uramat nagyon elérte a titkos köhögés; a tarka gyapot zsebkendő
10851   II,  XVIII|                     meg volt akadva mai nap a köhögéssel, s valami olyanforma óhajtásnak
10852    I,   VIII|                        még Bandi fuldoklott a köhögéstől, ha egyszer-egyszer csendesült
10853    I,      V|                    kedvetlen, ha hurutja van, köhöghet, ha epéje kiömlött, lehet
10854    I,      V|                 mulattatni, mi joga van annak köhögni, gyöngélkedni, lefekfüdni?~ ~
10855    I,     IX|                    Kazinczy, a két Kisfaludy, Kölcsey, Vörösmarty és Bajza, még
10856   II,     XV|               hintókból alálépve; a tornácban kölcsönadott egyenruhás inasok szedik
10857    I,    XII|                     Mayer Fanny kisasszonynak kölcsönadván, ez alulírt napon hiányosság
10858   II,    XIX|                     hölgyeket.~ ~– Úgyis csak kölcsönbe esik.~ ~– Persze, aztán
10859    I,     II|           gazdagságaik vannak otthon, hogy ők kölcsönözhetnének nekem; ellenben hat fehér
10860    I,      I|                 azoknak életerős magnetizmusa kölcsönözzön meleget szétbomladozó életműszereinek.~ ~
10861    I,     Sz|                   tárgyú, középkori elbeszélő költemény~ ~kántus – itt: köszöntő
10862    I,     II|              felfuvalkodott lord Byron minden költeményeit innen-amonnan lopogatta,
10863   II,    Meg|                     Ezeknek együtt kell az új költeményt életre melengetni.~ ~Ha
10864    I,   XIII|                      pénze, hogy el sem bírja költeni? Vagy tán éppen perlekedjék
10865   II,     XV|                célszerűen vegyítvén a valót a költészettel, néha annyira belebonyolódott
10866   II,   XXIV|                        hogy valaki rólad hírt költhessen.~ ~E bókért meg kelle Rudolf
10867   II,    XXX|               nesztelenség által megdöbbentve költögetni kezdé, akkor látta, hogy
10868    I,     II|                      lenni. Mentül több pénzt költök el, az csak önnek használ,
10869    I,      I|                     is kell; én is bolondokra költöm, de itthon termő bolondokra,
10870    I,    III|                       Nem tudom, e fiú szavai költötték-e azt bennem, vagy e rideg
10871    I,     II|                      1822) európai unalmat és költőietlenséget akarják képviselni, mint
10872    I,    III|                 előszeretet, ez öntudat; ifjú költőink, kik újabb időkben felmerültek,
10873   II,    Meg|                  odajött hozzám a palóc dalok költője.~ ~– Hát már nem veszem
10874   II,    Meg|               családnevük volt; előkelő.)~ ~A költőket különösen nagy előszeretettel
10875    I,    VII|                     alkalmat adunk tehetséges költőknek, művészeknek, hogy Pesten
10876    I,    VII|                 bátorsága festőnek ecsetéhez, költőnek tollához nyúlni, ha látná
10877    I,    VII|                     más éghajlat leánya, ki a költőt nagyon szerette, saját istenei
10878    I,    VII|                   sokat vándorolt övével, s a költővel vissza is jöve Londonba.~ ~
10879   II,     XV|                 erővel azt akarta, hogy Fanny költse el az egész reggelit.~ ~–
10880   II,     XV|                    mindig gyérül, a háztartás költsége szaporodik, s ha férjhez
10881   II,     XV|                       hogy ez az estély az én költségemre megy? Csalatkoztok. Ennek
10882   II,     XX|                       János úr mindent a maga költségére vállalt is, indítványának
10883    I,   VIII|                       napja.~ ~Kárpáthy nagy, költséges ozsonnát rendezett a Dunán
10884    I,   XIII|                      elég legyen,~ ~ ~ ~Sohse költstön annyi pénzt a patikára,~ ~ ~ ~
10885    I,   VIII|                      vagy; s az urakat csak a kölyök neveiken szólítsd, per Miska,
10886   II,   XVII|                     egyszer életében csak egy kölyökagárnak az árát fordítaná hazai
10887    I,      X|                       hétre nem eszik egyebet köménymagos rántottlevesnél beleaprított
10888   II,     XV|                 benedvesítve. Azok bizonyosan könnycseppek akartak lenni.~ ~Olykor
10889    I,      I|                       balra forog, sír szeme, könnye csorog.”~ ~ ~– Ejnye kend
10890   II,  XVIII|                    levő kéz iparkodott mentül könnyebbé tenni.~ ~Ott ült már közörvendezésre,
10891    I,      I|             elsetétült szépen. Bús Péter uram könnyebbült szívvel verte pipája hamvát
10892    I,     IV|                  nagyot ásít, hogy a közönség könnyebbvérű része kacagva fakadjon,
10893   II,     XV|                      sem tud érezni; az egyik könnyekbe olvad fel a találkozásnál,
10894   II, XXVIII|                gondolt, szép szemei megteltek könnyel.~ ~Az eltávozott ifjú térdének
10895    I,    VII|                       ifjú, kire ő életét oly könnyelműen rábízta, s ki: azt oly erős
10896   II,  XVIII|              szenvedélyes, hiú, teli vággyal, könnyelműséggel, legalább minden arra mutat,
10897   II,  XXVII|                    lássa a haldokló szemeinek könnyezését.~ ~Ekkor elvonja kezeit
10898   II,   XXIV|                  vérezni a szívet, nem hagyni könnyezni a szemet, egy sóhajtól,
10899   II,    XIV|                   akarja.~ ~Fanny megsajnálta könnyező gyámjait, s térdre omolt
10900   II,   XXXI|                      egy égő szem volna, mely könnyezve mosolyog!....~ ~Egy szép
10901   II,  XVIII|                     mosolyg, hogy társnéja ne könnyezzen, amaz örömkönnyeket sír,
10902   II,  XXVII|                     szólt egy szót is. Szemei könnytelenek voltak. A szoba tele van
10903   II,   XXIX|                        Menjünk, menjünk.~ ~És könnytelenül, mosolyogva, mint aki menyegzőjére
10904    I,   XIII|                    kétszázezer forintban, oly könnyülten sóhajta fel. Sohasem érzé
10905    I,     IV|                   annyi mozgékonyságot, annyi könnyűséget; úgy tudja kezeivel, arcával
10906    I,     Sz|            főpolgármestere~ ~lorette – kéjnő, könnyűvérű nő~ ~louisdor (Louis d'or) –
10907   II,   XXIV|                     azoknak a gyönyörű keleti köntös és keleti komolyság. Többen
10908   II,    XXX|                  feküdt.~ ~Felöltözteték azon köntösbe, melyben vele megesküdött,
10909    I,   XIII|                 viseli az emberséges ember, s köntösét maig is azon divatra szabatja,
10910    I,     VI|                       oldalába egy-egy hegyes könyök vagy egy izmos ököl. Az
10911   II,  XVIII|             folytonosan képes lekötve tartani könyöke, ínye és vállperecei iránti
10912    I,   XIII|                     meg úgy összement, hogy a könyökéig ért az embernek a ködmen
10913    I,    VII|                nagyságú festett legyezőt és a könyökig érő szarvasbőr kesztyűket.~ ~
10914    I,   VIII|                   gyülekezve a terembe, s ott könyökölnek szép rendben a hosszú asztal
10915    I,     II|                      a nyeregbe s a támlájára könyökölni. Még ezt Abellino nem tudhatta.~ ~–
10916    I,     IV|                       esik a herceg előtt, és könyörög, hogy legyen iránta kegyelmes,
10917   II,     XV|                      még a másvilágon is érte könyöröghessek. Maga a minden igazak őriző
10918    I,      X|                     önnek atyai szívére hatni könyörögve, hogy amit négy leányában
10919    I,     XI|               vigalmakról eszmél; ezt letépni könyörtelenül, bimbójából egyenkint kiszaggatni
10920    I,     XI|                       s megél birtok és mások könyörülete, segítsége nélkül!~ ~És
10921    I,     Sz|                      lakói a bibliában, Mózes könyve szerint kicsapongó életük
10922    I,    III|                       a legkedvesebb emberem. Könyveit százszor keresztülolvastam
10923   II,     XX|                   agarászatról írandó legjobb könyvekre. (Zúgás; egy hang: „Hisz
10924    I,     II|              ragaszkodik ahhoz az ostoba nagy könyvhez, melyben a sok paragrafus
10925    I,    III|                     tér, mint a versírás és a könyvnyomtatás, melyen naggyá lehet lenni?~ ~–
10926   II,    XXV|           szigorúaknak látszani.~ ~Felemelé a könyvről a zsebkendőt, s felnyitá
10927   II,   XXVI|                      egy tizenkét kötetes kis könyvtár; amit ha az ember végigolvasott,
10928   II,    XXV|                   okosabbnak tartod, használd könyvtáramat.~ ~A választás nem volt
10929    I,   XIII|               konviktussal, kilencszáz diákra könyvtárral, múzeummal s más tréfaságokkal.
10930    I,     II|                    fotelek, pamlagok, író- és könyvtartó asztalok ébenfából, ezüstékítényekkel,
10931    I,     II|                     hogy van ezeknek egy nagy könyvük; legkevesebbet mondok, ha
10932    I,   XIII|                       egy nagy baromorvoslási könyvvel.~ ~A jámbor diák nem bírt
10933    I,      X|                 szégyellj valami kereskedőhöz könyvvezetőnek beállani, ahhoz értesz,
10934   II, XXVIII|                      szán hátuljában egyszerű köpenybe burkolt férfi ül, elöl juhászbundából
10935   II,  XVIII|                        ami háta mögött van.~ ~Köpenye fél válláról le van csúsztatva,
10936    I,      X|                Fannyhoz szólt.~ ~– Vedd fel a köpenyedet, tégy kalapot és készülj!~ ~–
10937   II,  XVIII|                  fejét, amint Flórát kalap és köpenyke nélkül látta. – Ön egészen
10938   II,  XVIII|                    Flórától elszedni kalapot, köpenyt és minden zálogba vehető
10939    I,   XIII|                   Gyárfás poéta, aki verseket köpköd maga körül, mint Lokodi
10940   II,   XVII|                        Bacchusnak * igen szép köpönyegekkel kívánt kedveskedni.~ ~Mindent,
10941    I,     Sz|                         eredmény~ ~rondella – körbástya~ ~Rosina – A sevillai borbély
10942    I,   VIII|                   hogy egy nagy üres teremben körbeülnek az eredeti fickók egy nagy
10943   II,   XVII|             Érdemesítik-e őt arra, hogy magas köreikbe felvegyék? E magas, feddhetlen
10944   II,   XXIV|                 rendesen sokat vesztenek házi köreikben a nimbuszból, melyet másutt
10945   II,   XXIV|                     valamelyik ifjú lovag egy körfordulóra, s ő egyedül ült ott.~ ~
10946    I,    VII|             szivárványló színek elsápadnak, a körforgás csodái elülepednek, s az
10947    I,   XIII|               kanyarodása mintegy félszigetbe körít nehány ezer holdnyi területet,
10948    I,   XIII|                     egy csomó folyamodvány és körív van még hátra.~ ~– Mik azok?~ ~–
10949    I,     Sz|                 Nemzeti Színház~ ~cirkuláré – körlevél, körözvény~ ~claque – itt:
10950    I,     II|                 Abellino felkelve helyéről, s körme lapjával kiegyenesítve ülés
10951    I,      X|                   opera-fütyörésző lafancok * körmei közt hervadjon el, hogy
10952    I,   XIII|                     megmosdatta, elvagdalta a körmeit, megborotválá, felköté nyakravalóját,
10953    I,   XIII|                   nagyságos úrra, elmondván a körmönfont cifra mondókát, amit szerteszét
10954    I,   XIII|                   tetejét, galamb helyett íme körmös állatok ugrottak a vendégsereg
10955   II,     XV|                     nejét a tiszteletre méltó körnek, mely által üdvkívánatokkal
10956    I,     Sz|               Németországban; fényét emelte a környékére épített porosz királyi palota~ ~
10957    I,    VII|                    benne támadt égés az egész környékre nézve veszélyessé váljék.~ ~
10958   II,   XXIV|                      csoport üres lelkű ember környezetében él, kik bizonyosan nem használnak
10959   II,   XXIV|              ellenkezőre okot?~ ~– Te nem. De környezeted. Ez a Kárpáthyné egy nagyon
10960   II,    XXI|                    neki mindazokat, akik őket környezik, úgy félretáncoltatni, hogy
10961   II,     XV|                      egy-egy delnő a magasabb körökbül, kit nagy énekesnőnek tart
10962   II,    XIV|                szépségének híre a legmagasabb körökig felhatott és egyúttal erényeié.
10963    I,   VIII|                 haladta túl, a poharat mindig körömpróbáig hajtotta fel; elkezdtek
10964   II,    XIV|                     gyermek, hogy az a földre köröskörül lehajlik.~ ~Csak egy eszme,
10965   II,     XX|                        Tiszán és mind a három Körösön keresztül szökött haza Püspökladányba.~ ~„–
10966    I,     Sz|                         cirkuláré – körlevél, körözvény~ ~claque – itt: bértapsoló
10967    I,    VII|                   ragyogónak látta, s halvány körrajzokat vetett a papírra. A kép
10968   II,    XIX|                       Tovább lássuk nagyságos Körtvélyiné asszonyságot. Ennek egy
10969    I,    XII|                    önök szívesek saját becses körükből számomra két tanút kinevezni,
10970    I,    VII|              agrafe-jait, * s anélkül, hogy a körülállókkal törődnék, hirtelen leveté
10971   II,   XXIX|                      jelen voltak, odamentek, körülállták a gyermek bölcsőjét; az
10972    I,   VIII|                    lornyettjei mint keresik a körülcsoportosult fiatalság között Miska deli
10973   II,   XXII|                       víg társaságokat fogunk körüled gyűjteni, fényes estélyeket…~ ~–
10974    I,   XIII|                   tudomása ne lett volna.~ ~A körülfekvő falvak lelkipásztorai már
10975   II,     XX|                    barátnő, ki őt nimbuszával körülfogja, ki – hogy az igazi szót
10976   II, XXVIII|                   órakor elkezdte a láthatárt körülfogni az a sötétszürkés, lilaszín
10977    I,   XIII|                   cigány a kántor, ezt azután körülfogta, hogy ha bele talál maradni
10978   II,    XXI|                     azonban egészen elpirulva körülforgatá lovát, visszatartóztatva
10979    I,      I|                       mert elég volt.~ ~Azzal körülhajtá magát a díszes társaság
10980    I,     XI|                  ártatlan, ismeretlen szívek, körülhálózzuk, tőrt vetünk nekik, vermet
10981    I,   XIII|                      nyújtott kezet megfogni, körülhátrálta a hosszú tölgyfa asztalt,
10982    I,      I|                  együtt négy lábánál fogva, s körülhordozák nagy, vonító énekszóval,
10983    I,      I|                   úrnak annyira megtetszett e körülírása a semminek, hogy hahotára
10984    I,   VIII|                         E jelenetet óvatosabb körülírással nem bírjuk részletezni.~ ~
10985    I,   VIII|                 átadni, ilyenformán szüntelen körüljár a pohár, s valahányszor
10986    I,     IV|                      minden párizsi színpadot körüljárt, s a két rátartó színház,
10987    I,    VII|                      kiálló gerendára kétszer körülkerítik, azzal a fal párkányába
10988   II,   XXIV|                       vele beszéljen, hogy őt körüllengje, hogy elmondja neki: „Te
10989   II,     XX|                lélekjelenléttel, melyet semmi körülményben el nem vesztett, meg nem
10990    I,   VIII|                       édes mamák a derék ifjú körülményei felől, kik nem látták kedvetlenül
10991    I,     II|                       én tudom önnek érzékeny körülményeit, ön egészen mást beszélhet
10992    I,   XIII|                     vágyást, amit e nyomasztó körülmények idéztek elé benne, s midőn
10993   II,   XXXI|                       fogja azt tudni, mert ő körülményesebben ismerte – kiált elé a vidám
10994    I,     II|                       zsebbeli tükörből elébb körülnézve magát, ha sima haját nem
10995   II,   XXXI|                      és angyaljó gyermekektől körülrajongva, kiknek mindegyike azt hiszi
10996   II,   XXXI|              parasztnótákat húztak fölötte, s körülrakta magát tokaji üvegekkel,
10997    I,      I|                   Akkor feltevék az asztalra, körülrakták égő gyertyákkal, mint valami
10998   II,    XIX|               képzelte őt e delnő nimbuszától körülsugározva.~ ~Egész nap együtt lehete
10999    I,      I|                       bohóc eb módjára kezdte körülszaglászni az idegent.~ ~Végre ünnepélyes,
11000   II,    XIV|                   akkor jelent meg egy percre körültekinteni, ha minden rendben van-e
11001    I,    VII|                   ülésébe segítsék.~ ~A delnő körültekintett, mintha valakit keresne,
11002    I,   VIII|                  kiért a vadállat a mezőre, s körültekintve meglátta a gáton álló sokaságot,
11003    I,   XIII|                    hajdú, szépen lesimogatva, körültörülgetve, ha mi ráncot talált öltözetén.~ ~–
11004    I,   VIII|                     vidám ünneplő népekkel, s körültűzködve szekéroldal és lószerszám
11005    I,      I|                   szólt a bohóc, kondor haját körülvakargatva.~ ~A nagy úr dolmánya zsebébe
11006   II,   XXIX|            illesztgette apró ajkait.~ ~Azután körülvándorolt a többi öregek kezén; mindenikre
11007    I,     Sz|                        peristyl – oszlopokkal körülvett szabad tér az ókori építészetben,
11008   II, XXVIII|                   felé.~ ~Odaérve, a fenyvest körülvevő árok előtt leszállt nyergéből,
11009    I,   XIII|                       veszélyes irat a leverő körutat. Az embereknek hasonló esetekben
11010   II,   XXVI|                Általános diadallal mindenütt; körútja egyetlen szívhódítási expedíció
11011    I,      I|                      az álom elsimítja a dúlt körvonalakat, oly ős patriarkális tekintetet
11012    I,   XIII|             nemesemberhez méltó fáradság.~ ~– Kösse össze Varga Péter uram az
11013   II,   XXIV|                     hogy e nővel ismeretséget kössön? Flóra olyan jószívű, szánalomból
11014    I,     Sz|                 Pesten, a mai V. kerületben~ ~köszméte – pöszméte, egres, piszke~ ~
11015    I,     IX|                    egy ideig vár türelmesen a köszmétebokrok * között, majd hogy senki
11016    I,   VIII|                   hajasan. Most is csak annak köszönd, hogy a lovam megijedt a
11017   II,    XXI|                     Fanny háládatos mosollyal köszöné meg az öreg hivatalnok készségét,
11018    I,    XII|                       okiratot zsebébe dugva, köszönetet monda az ifjú saját tanúinak
11019    I,     XI|                      jóltevőnőhöz, hogy forró köszönetét elmondhassa neki, s további
11020   II,   XXIV|                     minden arravaló tagjaival köszöngetve, sőt később egy székre áll
11021   II,     XX|              haszontalanság tőlük ered, nekik köszönhetjük, hogy egészen kiforgatják
11022    I,      I|                    pataki diák; azok is annak köszönjék, hogy elbújtak a sásban,
11023   II,   XVII|                     úrnak egy „alásszolgáját” köszönjön, ami egyébiránt szokatlan
11024   II,   XXIV|                   tesz kérdéseket, amikre nem köszönné meg, ha feleletet kapna.
11025    I,      I|                     anélkül, hogy meg kellene köszönnöm.~ ~– Kocsisok! – ordíta
11026   II,  XVIII|                      János úrral (tehát nekem köszönöd, hogy bennünket látsz és
11027   II,  XVIII|                     magát, és igen alázatosan köszönt is személy szerint mindenkinek.
11028   II,     XX|                      kettőnek érdemeit, rájok köszönté a poharat, miáltal oly lelkesülést
11029   II,   XXVI|                  azért gratulálok. Mindnyájan köszöntetnek, csókolnak, ölelnek odahaza.
11030   II,    XXI|                      valamennyi tagját sorban köszöntötte, még az agarakat is neveiken
11031   II,   XXIV|                 chevalier chapeau bas-jával * köszöntve, s bizalmasan lépett hozzá
11032   II,    XIX|                    Kiken harminc esztendő óta köszörüli a napi és heti sajtó fegyvereit,
11033   II,    XVI|                    hideg bántó hangot, minő a köszörült kardok csesszenése, s mely
11034    I,     II|                     fennhangon elolvasá azt a köszörűs butikja előtt; amiből aztán
11035    I,   XIII|              netalántán csúz vagy hideglelés, köszvény, guta és más nemszeretem
11036   II,   XXXI|                  kezében a mankósbot, mellyel köszvényes lábain segít, másikban a
11037    I,    VII|                 hozott ki, azt övével keblére köté, s így nehézkedett a kötélre.
11038   II,    XIV|                   felett Boltay mester váltig kötekedék gyámleányával példálózva
11039    I,    VII|                     Rudolftól bizonyosan csak kötekedés és feltűnési vágy, mely
11040    I,      X|                      a konyhába Mayer mamával kötekedni, megkóstolják az ételeit,
11041   II,    XIX|                      iratba, melyet barátnéja kötekedve vont el szemei elől, s nagy
11042    I,    VII|                     hogy kapaszkodjanak jól a kötélbe, s azzal inte a magasban
11043   II,     Sz|                       láncai – itt: házassági kötelékek~ ~hippogriff – mesebeli
11044   II,    XXV|                       hozzá, mert az illem, a kötelesség úgy parancsolja. Tán mulattatni
11045    I,      X|                       vár a polgári háztartás kötelességeinél: fényes, úri módon. A közönséges
11046   II,   XXIV|                      jó férj fog lenni, akkor kötelességévé teszi magának nem udvarolni
11047    I,   XIII|                 császárarany * ígértetett, ha kötelességöket teljesítik, lefaragók azok
11048    I,    XII|                  becsületénél.~ ~Mindamellett kötelességökhez híven megkísérték a tanúk
11049   II,   XXIX|                  kertészei, kiknek firól fira kötelességük leend ezért egy, az üvegház
11050   II,   XXII|               gondolok most. Óh, nekünk annyi kötelességünk van, miknek betöltését emberiség,
11051   II,     Sz|                       nobili officio – nemesi kötelezettségből~ ~ ~ ~faute de mieux – jobb
11052    I,    VII|               életökben elvált, s így vallási kötelezettsége megszűnt irántok.~ ~– Ejh,
11053    I,     II|                    vérrel aláírt szerződésben kötelezi le magának. Par Dieu! *
11054   II,   XVII|                    melynek tagjai kölcsönösen kötelezik magukat: soha senkivel,
11055    I,     VI|                       jók voltak arra, hogy a kötelőzködés fegyvereit előre hozzájok
11056    I,    VII|                     köté, s így nehézkedett a kötélre. És én nem tehettem többé
11057    I,      V|                      zokogással Mainvielle –, kötéltáncos leszek! Cirkusz, ugrálni
11058    I,    VII|              kigúnyolják majd a szalonokban e kötéltáncosi bravúrért.~ ~E pillanatban