bold = Main text
      Kötet, Fezejetgrey = Comment text
11059    I,   VIII|                nyitogatnak, a fiatal leánykák köténnyel eltakarva kebleiket néznek
11060    I,      X|                 sírtok itt nekem?~ ~A leányok kötényeiket emelték szemeikhez, s még
11061    I,   XIII|                mondták neki, hogy ne tartsa a kötényét a szája elé, mert nem értik
11062   II,   XVII|             tisztességesebben, s legalább egy kötényt festetett a pongyola gráciáknak,
11063   II,     XV|                    mobilét, amit az asszonyok kötésnek neveznek, nehogy a tűkkel
11064   II,   XXVI|              megégetve. Az egész egy tizenkét kötetes kis könyvtár; amit ha az
11065   II,  XVIII|                      a háládatos nyelveket ki kötheti le, hogy róla ne beszéljenek!
11066   II,   XXVI|                  iparkodik velök ismeretséget köthetni, s elég delnő és lovag akad,
11067   II,   XVII|            tulajdonosa nem adá, s most erősen köti az ebeket a karóhoz, hogy
11068   II,   XXXI|              szeretőjük fog lenni, csupán azt kötötte ki, hogy a temetőbe ne járjanak
11069    I,      X|              elhiggyen. Ezt természetesen nem kötötték Teréz néni orrára, hanem
11070    I,     XI|                magának. Én csak egy föltételt kötöttem e kivánatához: ha azon hölgy
11071    I,      X|                       úri módon. A közönséges kötőiskolák helyett a legelső nevelőintézetekbe
11072    I,   VIII|                      hengerült le, s a kiálló köveken összevissza zúzta minden
11073   II,  XXVII|                 nyakánál szinte ránc támadt a kövérség miatt, szája alig volt nagyobb,
11074    I,   XIII|                     nehogy azt a gorombaságot kövesse el, hogy bal kéz felül ejtse
11075    I,    VII|                    oda nézett. Rudolf maga is követé a közfigyelmet, s első volt,
11076    I,     XI|                       az égből. Én csak egyet követelek; azt, hogy erényes maradjon.
11077    I,     IV|                 mellett, hogy Zelmirát minden követeléseink dacára se adja Catalaninak,
11078    I,    XII|                       elolvashassak, s idegen követeléseket, tartozásokat kifizessek.~ ~–
11079    I,    XII|                       uraim, saldírozni ezt a követelést! – szólt Sándor a tanúkhoz
11080   II,    XIX|                      Mindenkire figyelmez, és követeli, hogy mindenki figyelmezzen
11081    I,      X|                       s ők is fizetésjavítást követeljenek. Mayer úr ezt igen természetesnek
11082    I,      V|                művészet kéjeit élvezik, s nem követelnek a művésznőtől többet, mégsem
11083   II,   XXII|                     arra kényszerít, hogy még követelőbb legyek.~ ~– Szólj, szólj.
11084    I,    III|                      férfiasan, mit társai is követének.~ ~Az ifjú kézműves egészen
11085    I,     II|                   semmi szokásos eredmény nem követhetne.~ ~– Eziránt meg vagyok
11086   II,    XIV|                       a kórosról, ki sugarait követi, s szédítő örvények fölé
11087   II,    XVI|                 bűneiért vezekelni.~ ~Oda nem követjük, ha visszajön, úgyis ki
11088    I,     IX|                termetével a legtermészetesebb következetességgel képviseli a tunya maradás
11089   II,   XVII|                       áldomást inni?~ ~Másnap következni fog az agárverseny. Nők,
11090    I,   XIII|                       stria bizonyíttatnak, e következők:~ ~Itt elébb félbeszakítá
11091    I,     II|                   kastély felé.~ ~A hídon túl következtek az angolkert tekervényes
11092   II,    Veg|               Európában. Ez a másik tény.~ ~A következtetést – ha szíveskedett a türelmes
11093   II,     XV|                azokban menni.~ ~Aki ebből azt következtetné, hogy Kecskerey úrnak valami
11094   II,   XXVI|               nemesemberekhez nem illő tréfát követnek el egy asszony nevével,
11095    I,     IV|                 mondani.~ ~– A minap az orosz követségi palota előtt találkozik
11096    I,   XIII|                    aláíratni a kodicillust.~ ~Követték még aznap az esperes urat
11097   II,    XIV|              tévedeztek-e a hallottak nyomán, követték-e nyomrul nyomra a tudás,
11098   II,   XVII|                      szedni, s tisztújítások, követválasztások alkalmával egymás választottjaihoz
11099    I,   XIII|                     észrevenni, mint fordítja kövével kifelé. Kiss kezében tartá
11100   II,   XXIX|                    bölcs belátása szerint oly köz hazai intézményekre fordítsa,
11101   II,     XV|                       hozatott fel.~ ~Kellett közbe-közbe valami tréfás, közönyös
11102   II,     XV|                   tülekedők között, harsányan közbekiált:~ ~– Tiszteljétek házam
11103    I,     IX|                   szájasabb tagjai nem késnek közbekiáltani: – „Óh, óh!” – Hol a kifejezések
11104   II,     XV|              szolgálatok után a szolgálattevő közbenjárókat legjobb nélkülözni. No ez
11105    I,      X|                    Amióta innen elment…~ ~Itt közbeszakítá a beszédet az általános
11106   II,    XVI|                    egyszerre mind a négy kard közbeszaladt, kardjaikat le- és felcsapták,
11107    I,    VII|                       tárgya volt a hírnek, a közbeszédnek, vagy hogy műszóval éljünk:
11108    I,    III|               lemásolásával, s dörgő szavával közbeszólt:~ ~– Hát a magyarnak, mint
11109    I,     IV|             Mainvielle-né ez – kérdezé István közbeszólva –, ki nehány év előtt oly
11110    I,     IX|                       végszavai a hallgatóság közbevegyült dörejétől kísérve.~ ~– Mit?
11111    I,      X|                     szíve.~ ~A testvérek mind közbeveték magukat; éppen jókor! Ahány
11112   II,     XV|                      akar rohanni. A társaság közbeveti magát, Fennimort visszatartják.~ ~–
11113    I,   XIII|                  fogva. Senki sem merte magát közbevetni, hogy őket elválassza. Fegyver
11114   II,     XX|                  romlás magját sejtik; néhány közbirtokos orrolni kezdé * , hogy miért
11115   II,   XVII|                   csodaállatot, mely mezőségi közbirtokosé, s melyért magyarországi
11116   II,     XV|                 földesurak s más efféle buzgó közbirtokosok, kiknek halmaza kétségbe
11117   II,     Sz|                 salavári – bőszárú női nadrág Közel- és Közép-Keleten~ ~sardonicus –
11118    I,     IV|                    kedves kis őzlábú táncosnő közelébe juthasson, vele mindennap
11119    I,     VI|             akadályára szolgált a súgólyukhoz közeledésben; azon különös tulajdonsága
11120    I,      X|                     ártatlan, tiszta szándokú közeledése által oly félreértésekre
11121    I,   XIII|                 frázis.~ ~Amint születésnapja közeledett, valami szokatlan áhítat
11122    I,      X|                   teszi, hogy ismét egymáshoz közeledhessünk; ez, úgy hiszem, nem nagy
11123    I,   VIII|                        messziről hason mászva közeledik feléjök hosszú póznára szúrt
11124    I,   XIII|                  jutott. Jancsi úr meglátva a közeledőt, előbbre ült karszékében,
11125   II,    XIV|                    addig… meg ne kapjak itt a közelemben egyet azok közül a hímes
11126   II,   XVII|                  hivatásánál fogva, mellyel a közélet rugóiba vág, kénytelenek
11127    I,     IX|                  klubok útján leszivárogtak a közéletbe.~ ~Ismerős alakjaink nagyobb
11128   II,    XIV|              használjam azt minél elébb. Most közelget az ő neve napja, én pedig
11129   II,   XXIX|                    Istenben vetett bizalommal közelitek porrá-lételem órája felé.”~ ~
11130    I,    VII|                       rágalom. Most egymáshoz közelítenek, a sárga alak megáll, a
11131    I,      I|           vendégszobájában, addig új vendégek közelítének a vendégnemszerető hajlék
11132   II,     XV|                    előtt szégyenlé bizalmasan közelíteni nagynénjéhez vagy gyámjához.
11133   II,   XVII|                 falusi gazdák a veszettséghez közelítő kutyákat gyógyítani, s azokat
11134   II,  XVIII|                      ismerhessen azokra, hogy közelítsen hozzájok, mi által nyerje
11135    I,     Sz|                    bej – bey, bég; eredetileg közelkeleti fejedelmi, majd a pasák
11136    I,   XIII|                   udvarú szálláson, újságírók közellétében; az ember még csak el sem
11137    I,     II|               csinálnak. Hiszen tudhatja, aki közelről szeret látni, hogy a házasság
11138    I,   XIII|                   szalonnás kamrák kecsegtető közelségben vannak.~ ~Míg az érdemes
11139   II,    XVI|              egymáshoz mindkét vívó, hogy ily közelségből nem is lehetett mást, mint
11140    I,    VII|                       nem dicsekszik vele? Ha közember, miért nem siet jutalmát
11141    I,   VIII|                  Viselete nem olyan, mint más közemberé, vászon lábravaló helyett
11142   II,     Sz|                  bőszárú női nadrág Közel- és Közép-Keleten~ ~sardonicus – gúnyos~ ~
11143   II,    XXI|               megázott volna.~ ~Már a kaszáló közepe táján észre lehet venni,
11144   II,    XVI|                szívébe akarok szúrni, a szíve közepébe! Én látni akarom meghalva.~ ~–
11145    I,   XIII|                      egy oszlopos peristyl, * közepét foglalva el a feldíszített
11146    I,     II|              plafontól a földig levén vonva s középett ezüstkígyók által összeszorítva,
11147    I,     Sz|                   szaracén – az arabok neve a középkorban~ ~szemfegyver – távcső~ ~
11148    I,     Sz|                    csúcs Nepalban, a Himalája középső részén~ ~diable – ördögbe,
11149    I,     II|                       oly áron kelt, mint egy középszerű magyarországi domínium.~ ~
11150    I,   VIII|                     is.~ ~A pünkösdi király a középtájon lovagol még csípőre tett
11151    I,     IV|                    foglalkoztat, alig bírja a közérdeket egy percre magára vonni
11152   II,   XVII|               mindazok, akikkel közlötte, oly közérdekűnek találtak, hogy efölötti
11153   II,   XXIX|                    fülke között töressék át a közfalat, hogy ne legyen az én koporsóm
11154    I,    VII|                       Rudolf maga is követé a közfigyelmet, s első volt, ki a szavalás
11155    I,   VIII|                     kalandróli monda volt már közforgalomban egyik vagy másik delnőről,
11156   II,    XVI|                  törvény ótalmat nem nyújt, a közhatóságok nem biztosítanak.~ ~Ha egy
11157    I,      X|                       pedig, mint tudjuk, egy közhivatalnok megszabott fizetése annak
11158    I,    VII|                     csak nem ülhetek.~ ~Azzal közibe vágott az ostorral lovainak,
11159    I,     IX|                tartott országgyűlés nemcsak a közigazgatást szaporítá új, üdvös törvényekkel,
11160   II,   XVII|                       többi indítványokban és közintézményekben, gőzhajókban, töltésekben,
11161   II,   XVII|                         Alapítványokat tesz a köziskolákban – sokszor eljár a szomszéd
11162    I,     Sz|                  volant – fodor~ ~vulgivaga – közismerten csapodár nő~ ~ ~ ~Zelmira –
11163    I,   VIII|                 tudományozza magát, s bárha a közjogi és alkotmányos viták alatt
11164    I,   VIII|                    hány a poéta cigánykereket közkívánatra, s hogy mond viszont verseket
11165   II,   XVII|                     megkezdetése napjaiban, s közlelkesedésre gyújtó érdekéből azóta sem
11166   II,     XV|                    melyet Teréz nem mert vele közleni, hogy anyja lélekkísértőül
11167   II,   XVII|                      nemzetek felett, midőn a közmíveltség ezen ágazatát oly tökélyre
11168   II,     XV|         szerencsétlenségével hazudtolta meg a közmondást, én megyek azt kettős szerencsémmel
11169    I,     IX|                    irány között oszlott meg a köznemesség tömege is. Jobb házainknál
11170   II,     XV|                szólíták fel, s ez összevetést közölte Terézzel.~ ~E körülmény
11171   II,     XX|                 fickók, a nagy hazafi obligát közönsége, a frázisok claqueurjei,
11172    I,     IX|                  idegen nyelven beszélt, csak közönségesebb cselédjeikkel szólottak
11173    I,     XI|                alacsony, fürgenc emberke, kit közönségesen nem a nevén szoktak híni,
11174    I,     VI|                 explózió * történt volna.~ ~A közönségnél a méltatlanságot a nagylelkűségtől
11175   II,     XV|                     pereputtyját.~ ~Ah, tehát közönségrül is van gondoskodva! Nagy
11176   II,  XVIII|                könnyebbé tenni.~ ~Ott ült már közörvendezésre, de még onnan is jónak látott
11177    I,    VII|                 hoznak: reám.~ ~– Közöttük és közötted állok! – szólt Rudolf magához
11178    I,    VII|                       De ah, egy új mégis van közöttök.~ ~Egy név, melyet sohasem
11179    I,     VI|              egyikünké sem a diadal, mert nem közőlünk való szerzette.~ ~– Ahán!
11180    I,      X|                       magára.~ ~Az apa valami közpénztár kezelője volt, és volt neki
11181    I,      I|                   hintót s egy szekeret fogva közre.~ ~A szekér elöl megy, a
11182   II,    XXI|                     vannak feszítve, kétfelől közrebocsátják a rókát, még néhány perc
11183    I,   XIII|                    mutogatni, azután a diákok közremunkálása mellett egy víg komédiát
11184    I,    XII|                      rendkívüli valami, ami a közrendűek között nem fordul elő. Nekem
11185    I,   VIII|                    jelentést kellett tennie a községházánál bírák uraiméknak, melyet
11186    I,   VIII|           nevezetesebb embereket.~ ~A tisztes községi teremben ülnek hosszú sorral
11187   II,   XXXI|                        hányódjék, vetődjék, s közszemlére legyen kitéve.~ ~Szentirmayné
11188    I,     II|                      úton, útfélen, piacokon, köztéreken árulták, adták, vették a
11189   II,    XXV|            idejövetele okát. Valami két megye közti határvillongásnak kelle
11190    I,     IV|                    kissé nehezebben ment; egy köztiszteletben álló művésznőt kipisszegtetni
11191    I,   VIII|                       dühtől –, váljék el hát köztünk, hogy melyikünk a derekabb
11192    I,    VII|                tetszék, mintha a lárma, zavar közü1 távol gyermeksírás hangjait
11193    I,     II|                     se mondhassa, miszerint a közügyekkel nem törődik, a börzén mindig
11194   II,   XVII|                    vette, hogy ő a hazának, a közügyeknek használni akar.~ ~Alapítványokat
11195    I,   VIII|                   egymás körül, s ha a bojtár közükbe hajítja botját, szétszaladnak;
11196    I,     XI|                    főrendi táblánál a holnapi közülésen, ott szokott ülni az ötödik
11197    I,     IV|                    ellen? Sértett meg valakit közületek?~ ~– Mindnyájunkat! Vérig
11198    I,    VII|                      keze-lába van, siessen a közveszélyt meggátolni.~ ~A Mouffetard
11199   II,     XV|                     arisztokráciája. Ez elmés közvetítése a különböző társadalmi köröknek.
11200    I,   VIII|                       nótáját. Ezek után jött közvetlen a két felpántlikázott tulok,
11201   II,    XXI|                    úgy félretáncoltatni, hogy közvetlenül Kárpáthyné mellé juthasson,
11202    I,     IX|                       körös-körül áthághatlan kőfal. Nem volt más választás,
11203   II,   XXXI|                      ő is ott marad végképpen Kőhalmon – vegzálni a kasznárnékat
11204    I,      I|                    megnyugtatá a nagy urat. A kohót búsan, keservesen evett,
11205    I,     Sz|              nászéjszakájára~ ~ ~ ~Kakad – ma Kokad, község Bihar megyében~ ~
11206    I,   XIII|                      megizenni, hogy: „Hosszú kolbász, rövid prédikáció!”~ ~–
11207   II,   XXIX|                   Istenhez. Nem kívánom, hogy kolduljon, nem kívánom, hogy szükséget
11208   II,     XV|                      háladatlan gyermekektől; koldulni pedig nem tudok, én csak
11209   II,    XXV|                     szerelmet, csak szánalmat koldulok. Valahogy el tudok veszni
11210   II,   XXIX|                      magára veszedelmét. Most koldusbotra jut. Adóssága több, mint
11211   II,   XXXI|                  elvinnie, mégpedig tökéletes kolduskosztümben: rongyos szűr a nyakában,
11212   II,  XXIII|                megengedni, hogy egy nyomorult koldusnő feltolakodjék egy előkelő
11213   II,    XIV|                 forintért meg fogják vehetni! Koldusok!~ ~A leányt összecsókolák
11214    I,     II|                 szokott lenni – olyanok, akik koldusokká lesznek, és olyanok, akik
11215    I,     XI|              gavallérok minden jövedelmeikkel koldusoknak fognak mellette látszani,
11216    I,      I|                      kell egyéb, mint egy tál kolibrimadár-tojás, szoptatós őznek a vaja,
11217    I,     Sz|                        legátus – a református kollégiumból ünnepi prédikálásra kiküldött
11218    I,     Sz|                  kántus prézes – a református kollégiumi énekkar vezetője~ ~kariatida –
11219    I,   XIII|                 Bertalan, magtárnak fordítá a kollégiumnak kandidált * falakat.~ ~Ennek
11220   II,     XX|                 egyesületekért, vármegyékért, kollégiumokért, ennek meg amannak a korszerű
11221    I,   XIII|                      aláírta-e Jancsi úr a ** kollégiumot érdeklő kodicillust * –,
11222    I,    VII|                    hanem egy nagy német-zsidó kolónia, ahol csak a kőrösi * ,
11223    I,     Sz|                     végrendelet (függeléke)~ ~kolonizál – itt: telepít~ ~kompareál –
11224    I,     Sz|                       eredetileg a Port Royal kolostora volt, s abból alakították
11225    I,     Sz|                 századi híres börtön egy régi kolostori épületben; főleg a politikai
11226    I,     Sz|              főszereplője; Rossini operájának kolozsvári bemutatóján Déryné alakította
11227    I,   VIII|              szomszédba (Nagykanságba) kedves komájához, úgy például eljött hozzá
11228   II,   XVII|                       házakhoz kiadni cserébe Komáromba vagy Somorjába, mely igen
11229    I,      I|                     hogy a kocsmáros csak úgy komázik vele. Ezt nem várta, és
11230    I,   VIII|                       egész világgal csak úgy komázva bánik. Most már mindenki
11231    I,   XIII|                      A vén golyhó úgy örült a komédiának, mint egy gyerek.~ ~Ezalatt
11232    I,      I|                      teátrumot, melyben saját komédiásai játszanak, s oda hozatja
11233    I,      X|                     csodálom, hogy valamelyik komédiásnak nem jutott eszébe még színdarabot
11234   II,   XXXI|                  éppen a végrendeletet kíséri kommentárokkal és illő travesztációkkal *
11235   II,    Meg|                       realisztikus tollas már komolyabban végzi; ő a tapasztalat,
11236    I,   VIII|          férfiasságnak és a figyelmetlenséget komolyságnak; ilyenformán Miska egy sereg
11237   II,  XVIII|                    hogy szép arcaikat meglett komolyságra kényszerítsék.~ ~János úr
11238   II,     XV|                      az ajtóig megy eléjök, a komorn kitárja a szárnyajtókat,
11239   II,   XVII|                 asszony kocsisává, neje pedig komornájává iktattatván; a legszelídebb
11240   II,  XVIII|                       pillanat múlva Marci, a komornok lépett be Kárpáthynéhoz,
11241    I,     II|                kastélyait megvásárlá, azoknak komornyikjait is magához váltogatta, s
11242    I,   VIII|                       beültetnélek ide az úri kompánia közé, adnék pénzt, amennyi
11243    I,   VIII|                  holtrészegnek.~ ~Ilyen ripők kompániából állott Jancsi úr környezete,
11244    I,   VIII|                    megöllek! Megölöm az egész kompániát!~ ~E szóra ki-ki menekült
11245    I,     Sz|                    kolonizál – itt: telepít~ ~kompareál – megjelenik~ ~komplott –
11246    I,   XIII|                   rendben lévő jómadarak mind kompareáltak. * Kalotai Frici is itt
11247   II,   XXXI|                 pinceajtót, magam beszéltem a kőművessel. aki ott dolgozott, hogy
11248    I,   XIII|               vendégek tányérjáról elszedni a koncot, mint máskor; cigányok,
11249    I,   XIII|                   hasonkorú férfi, kinek apja kondás volt Jancsi úr apjánál,
11250    I,   VIII|                     lovaslegényt, ki nagyokat kondítva karikásával rohan a pályázók
11251    I,      I|                   forintért! – szólt a bohóc, kondor haját körülvakargatva.~ ~
11252    I,     Sz|                  cselszövés, bűnszövetkezés~ ~kondorul – göndörödik~ ~konfidens –
11253    I,   XIII|              maradványai ezüst billengekben * kondorultak * tarkója és halántéki körül.
11254    I,    VII|                     bölcsőtől a sírig.~ ~Alig kondult meg a Saint Médard templomában
11255    I,    XII|               elegánsoknak Mayeréknél tartott konferenciáján, hogy magát a családapát
11256    I,     IX|              megalakulvák, s a rokonszenvek a konferenciák és klubok útján leszivárogtak
11257   II,     Sz|                      komitíva – kísérőlevél~ ~konfúzió – zavar~ ~kontumácia – állhatatosság,
11258   II,  XXIII|              származási rendében, igen furcsa konfúziók * támadhatnának a családfák
11259   II,     Sz|                  szórakozott, zavarba hozott, konfúzus~ ~convenant – megfelelő,
11260   II,    Veg|                   vegytani műszavak rejtelmes kongása előtt.~ ~Végre bocsánatot
11261    I,   VIII|                   beledugta a sásba, s azután kongathatott tőle eleget a csikós, nem
11262    I,   VIII|                 fincoltatja a lovát, nagyokat kongatnak karikásaikkal, fogadásokat
11263   II,   XVII|                   divatkelméiket, a kávéházak kongtak az ürességtől, úgy látszván
11264    I,    XII|                      szíve van – monda Livius Konrádhoz eltávozásuk közben.~ ~–
11265   II,     XV|                      engem, akár Liviust vagy Konrádot. Sőt neked nagy okaid vannak
11266    I,      I|                      a legderekabb gavallér a kontinensen! Vigasztalhatatlan volnék,
11267    I,   XIII|                      egész debreceni kántus a kontrával együtt; négy banda cigány
11268   II,     Sz|              kísérőlevél~ ~konfúzió – zavar~ ~kontumácia – állhatatosság, makacsság,
11269   II,   XXIV|                   lesz az első, aki megtöri a kontumáciát. *~ ~Hasonló esetek a legszeretőbb,
11270    I,   XIII|                   lesz huszonnégy katedrával, konviktussal, kilencszáz diákra könyvtárral,
11271    I,      I|                Béranger-bul), amint berúgta a konyha ajtaját, s megrázta esőtül
11272    I,      I|                       az almáriomba ment be a konyhaajtó helyett.~ ~Amint azonban
11273   II,     XV|                  mellette mint szolgáló, mint konyhacseléd, csak hogy leányom, egyetlenegy
11274    I,      I|                    miután eléggé megbámulta a konyhájába betört jövevényt és szolgáját,
11275    I,      X|                    mint éppen az utolsó napok konyhaköltsége, elment a virágárushoz,
11276    I,      I|                      ezt a tizenkét rákot itt konyhámra nem adja nagyságod.~ ~Ez
11277    I,     II|                 meglátnak, legyen az bár néha konyhaszolgáló, kezeikkel megajándékozzák.
11278   II,     XX|                   hírének megfelelt, a magyar konyhától kezdve a francia szakácsművészet
11279   II,    XIX|                     festve a tekintetes világ konzervativizmusa, csökönössége, nagy pipájú,
11280    I,    III|                     bölcsnek sírja; egy magas kőobeliszk az egész, ráírva e szavak:~ ~ ~ ~„
11281    I,    III|                templom előtt heverő kettétört kőoszlopot állíta fel, melyre ez embléma
11282    I,   XIII|                     kertben, a parkban erősen kopácsolnak, mind ünnepélyes előkészület
11283   II,     Sz|                       makacsság, vesztegzár~ ~kopáncs – itt: vadgesztenye burok~ ~„
11284   II,    Meg|                   alakot, elébb a maga tüskés kopáncsaiban * bemutatom, s azután megtisztulva
11285   II,  XVIII|                        No de ön is szerencsés kópé, Kárpáthy, valóban önnek
11286    I,      I|                     Én pedig senki fiáért sem koplalok.~ ~Végre mégis kitekinte
11287   II,    XXI|                     őt feljogosítja iszonyúan kopogni, mikor megy, és egészen
11288    I,   XIII|                 tuszkolta erővel, hogy sohase kopogtasson ott, mert senki sem felel.
11289   II,  XVIII|                    elhozá a lajstromot, sorba kopogtatott minden ajtót, s ki nem nyitott
11290    I,    XII|                    felfelé rúg, akkor éppen a koponyájába.~ ~Ezalatt megtöltötték
11291    I,   VIII|                     fővel járni a napon, hogy koponyájok megvastagodjék, úgy hogy
11292    I,     Sz|                        kraneológ – kraniológ, koponyatannal, kraniológiával foglalkozó~ ~
11293   II,   XXXI|               Végrendeletében meghagyta, hogy koporsójára szőlőkoszorút tegyenek,
11294   II,    XIV|                mulatságos, dicsőséges tromf a koporsóküldésre; még most a fiatal rouék
11295   II,    XXX|                  címerek, fáklyák. Nem félt a koporsótól úgy, miként ama névünnepén.~ ~
11296    I,      X|                    lóg rajtok minden öltözet, kopottnak látszik, anélkül hogy ócska
11297    I,      V|                    vele bejárták Stockholmot, Koppenhágát, Hamburgot; operájok nem
11298    I,      V|                   biztató suttogásával űzte a kór ijesztő álmait. Látogatók,
11299   II,     XV|                       látva, hogy Mayerné már korábban felkelt, és ki is ment,
11300   II,  XVIII|                      szószaporítás, amint más korabeli ifjú amazonoknál szokott
11301   II,   XXII|                    aznap érkezett, hogy Fanny kórállapotja jobbra fordult, s Flórát
11302    I,     VI|                szépségflastromot ragassza fel korallpiros ajkai fölé. E kitüntetést
11303   II,    XXV|                       egy ideig lakni, bár az koránsem volt oly kedvére való hely,
11304    I,   XIII|                        hogy negyven esztendős korára jön meg a sütnivalója; az
11305    I,   VIII|                    kézzel, s meg sem mozdítja korbácsát.~ ~Midőn háromszáz lépésnyire
11306   II,    XXI|                         szól ijedten Flóra, s korbácsot ad lovának, hogy őt utolérje.~ ~
11307   II,     XX|                 találná támadni, a még súlyos korbácsütésektől jajveszékelő agár nem az
11308   II,    XIV|             elégültsége felől; de hisz ön oly korban vette őt gyámsága alá, midőn
11309    I,   VIII|                       bomlott meg miatta, egy korcsmárost pedig tökéle tesen gazdaggá
11310    I,     Sz|                      a gyermekágyas asszonyok kórházává~ ~La Pitié kórház – híres
11311   II,     XV|                   egyik-másik, mit nyer vele? Korhely részeges férjet kap, egész
11312   II,    XXI|                Reggelire hívattak a vendégek. Korhelyleves, villás étkek s megfelelő
11313   II,    XIV|            sziklatoronyba volt zárva; azért a korhelység gavallér istene, Jupiter
11314    I,     IX|                           Nos? Nos? – kérdé a korifeus hazaérkező társaitól. –
11315   II,    XIX|                  lépett ezáltal, a részvényes korifeusoknak egy okkal több volt társulatuk
11316    I,     II|                    szükség az. Előbb lássuk a kórjeleket. Tehát van önnek egy kis
11317    I,    XII|                   negyvenöt lépés, huszonöt a korlát.~ ~Ez értekezés alatt Abellino
11318    I,     IX|                      ezen szívünk örömét alig korlátolná egyéb, mint annak tudata,
11319   II,    XXI|                      itt egy meglehetős magas korlátot kellett átugratniok, amidőn
11320   II,  XVIII|                    nem találták fel a léggömb kormányozhatásának titkát, én megmondom nekik;
11321    I,    VII|                  szeglethez iparkodott azokat kormányozni, hol egy ügyetlen fecskendő
11322   II,  XVIII|                       magához ragadta ismét a kormányrudat.~ ~– Már azt valóban el
11323    I,    VII|                       siet jutalmát elvenni a kormánytól; ha főúr, Chataquélától?~ ~
11324    I,     II|                     azért, hogy a pénzvilágot kormányzó emberek valamit megtudnak,
11325    I,      V|                    kezdem az életet, lovardát kormányzok, nem színházat. Farewell *
11326    I,      V|                     történt a szabály alól. A kornak két leghíresebb művésze
11327    I,    XII|                krajcárt adott által a polgári kóroda számára, mely összeget nagyságos
11328    I,     Sz|                         Kőrösi-udvar – az ún. Kőrösi-ház udvara, üzletháza; a régi
11329    I,     Sz|                   hitvány, silány, mihaszna~ ~Kőrösi-udvar – az ún. Kőrösi-ház udvara,
11330    I,   VIII|                 fejéről a hosszú virágfüzéres korona, s lehull a földre. Az utána
11331    I,    III|                      talapjára a tört darabot koronájával állítá megcáfolva a bölcs
11332    I,      V|                       miknek pecsétjei tízágú koronákat viselnek; ennek pecsétje
11333    I,     II|                      laposdad csésze, melyből koronként valami hígságot szörpölgetett,
11334    I,    VII|                        cabriolet-k álltak meg koronkint a hotel előtt; hallatszott
11335    I,     VI|                      pizzicato * s egy oboe * koronkinti kísérete mellett énekli.~ ~–
11336    I,     Sz|                    itt: egészségben megtámad, kóros megbetegedést okoz~ ~affront –
11337   II,    XIV|                      a holdnak nincs tudata a kórosról, ki sugarait követi, s szédítő
11338    I,   XIII|                       számadása. Ez is mindig korpával számol be.~ ~– Hagyja el
11339   II,    Meg|             Abellinónak az alakja is teljesen korrajzi sablon. Volt olyan elég.
11340   II,    Meg|                       nélkül lehet írni remek korrajzokat; de a regényírásnál egyesülni
11341    I,   XIII|                       ki Mária Terézia fényes korszakában díszlett, új, pompás kétemeletes
11342   II,    Meg|               közéletnek, mondhatni egy egész korszaknak a kifejezése, akinek bizarr
11343    I,     IX|         ezernyolcszázhuszonötödik év, mely új korszakot kezde meg nemzetünk életében.~ ~
11344   II,   XVII|                  költészet nem cserélték ki a korszellemet.~ ~Azt se gondold pedig
11345   II,     XV|                 szokott játszani, s egy olyan korszükséget pótol, melyet nála nélkül
11346   II,    XIV|                      kit Abellino üldöz, kire kortársai fogadásokat tesznek, mint
11347   II,   XXIV|                     hazafi, annyi dohányszagú kortesvezér, annyi bölcs főbíró, nótárius,
11348    I,   VIII|             használjunk – anélkül, hogy egyet kortyantana. Ehhez, mint tudva van,
11349   II,    XXI|                     étkek s megfelelő szeszes kortyok vártak rájok a teremben;
11350    I,    III|                 hallat, hogy az ember meglett korú férfinak tartaná, arcát
11351    I,    XII|                       és Boltay között fiatal korukban, vagy talán azért ment oda,
11352   II,     XX|               tisztelendő és tekintetes urak, korunk a haladás kora. Mindenféle
11353    I,    III|                     ha költői szólni kezdtek. Korunkban egy Hunyadi János szellemére
11354    I,     Sz|                   sétabot viselés, dohányzás, korzózás, s megilleti őket az úr
11355    I,     IX|                     jámbor urat mint türelmes kost állítva elő, mely urbarialis *
11356    I,     II|               hajlamuk, s évek múltán, mint a kőszénbe szorult rovar, új életre
11357   II,    Meg|                       a Tudományos Gyűjtemény Koszoru melléklapjában találtam.
11358    I,     VI|                       és küldjön maga helyett koszorúba fonott oignonokat.~ ~– Ah
11359    I,     IV|                      első cikk iránt, a taps, koszorúhányás és versszórás dolgában hamar
11360    I,   VIII|                         Ő maga észre sem vevé koszorúja elestét, míg a célhoz nem
11361    I,     VI|                       ifjú vállán a veszélyes koszorúkkal; két-három lépcsőt ugrott
11362    I,     VI|                      hogy most tapsoljatok. A koszorúvetők már be vannak tanítva s
11363    I,   XIII|           viszontagság kényszeríti eme sovány kosztra, amidőn hombárok és szalonnás
11364    I,   VIII|                       nép jár a városban, oly kosztümben járni végig a sétányon,
11365   II,     Sz|                       egy része~ ~brütet – 1. kotlik, költ 2. tépelődik~ ~ ~ ~
11366    I,   VIII|                       se feküdt.~ ~Varju uram kotródott tovább. Most még jelentést
11367   II,     XV|                       bevágott utána egy tele kotyogós szilvapálinkát, s azzal
11368    I,   XIII|                  Állított ő cukorgyárat, de a kotyvadékot sohasem vitte odább a szörpnél,
11369    I,     IV|                   palota előtt találkozik egy kozákkal, aki éppen akkor száll le
11370    I,     IV|                         kiált rá a kozák –, a kozáknak mindenki paraszt, aki puskát
11371    I,     Sz|                     la cosaque – kozák módra, kozákos~ ~à la Quiroga köpönyeg –
11372    I,     IV|                      kiabálva a szemközt jövő kozákra, hogy az istenért, mit cselekedék!
11373    I,      X|                 főzéshez, Mayer úrnak pedig a kozmás levesekhez; az egész család
11374   II,   XXIV|                némelyikre ez ünnepélyes arcok kozül, annyira más alakot adott
11375    I,     XI|                 elején nem személyesen adá át Krammnénak az újabb háromszáz forintot,
11376    I,    XII|                         monda. Többé nem volt Krammnéra szüksége, sietett ki a csarnokból.~ ~
11377    I,    XII|            mesterember az a Boltay? – kérdezé Krammnétól.~ ~– Asztalos – lőn a felelet.~ ~
11378    I,     Sz|                     pöszméte, egres, piszke~ ~kraneológ – kraniológ, koponyatannal,
11379    I,     XI|                   nevelés tudománya megtöri a kraneológok * tanait. – Fannyból, a
11380    I,     Sz|                   egres, piszke~ ~kraneológ – kraniológ, koponyatannal, kraniológiával
11381    I,     Sz|                     kraniológ, koponyatannal, kraniológiával foglalkozó~ ~kurzus – itt:
11382    I,      I|                       a nyak egy magas kemény kravátliba van szorítva, melyet két
11383    I,      I|             sértegetni tudnak. S ezzel nyakát kravátlijában nagy dölyfösen hátraigazítva,
11384    I,     IV|                  ennél a szónál megigazította kravátliját, hogy hallgatói azalatt
11385   II,  XXIII|                    cselédeiket, uszítsd rájok kreatúráidat, akik az asszonyt eltántorítsák,
11386    I,      V|                elismerék fensőbbségét, mint a Kremlben. Nevét úgy ismerte mindenki,
11387   II,   XXII|            aláfűttetve, mint ahogy a moszkvai Kremlt építették.~ ~– Köszönöm,
11388    I,   XIII|                 találta ki, hogy miáltal lesz kristállyá.~ ~Állított üveghutát is,
11389    I,    III|              elolvasszon. Elolvad a jég, de a kristály azt mondja: „Én nem olvadok!”
11390    I,      I|                 nyakaikat a metszett velencei kristályedények, mik csábító tartalmat látszottak
11391    I,     II|                       amelyet bizonyos tejből kristályosult cukorral édesíte, ami akkor
11392    I,    VII|                        tele valamely sűrű, de kristálytiszta nedvvel. Ekkor felül a szűk
11393    I,     II|                    érzésből, melyet egy angol kritikai lap támasztott kedélyében,
11394   II,     Sz|                      apró történeteket, rövid krónikákat is tartalmazott; első példánya
11395   II,     XX|                      Mi az? – kiálta Málnay – krumpli? – De már abból eszünk!”~ ~
11396   II,    XIV|                      minden nyilvános helyre; kszor találkoznak Abellinóval,
11397   II,    XXI|                pitykés mellénnyel, darutollas kucsmával voltak nekikészülve a vadászatnak;
11398   II,     XV|                       ismét ő) az utóbbi idők kudarcai által a dühig tokozott szenvedéllyel
11399    I,   VIII|                       pohár bor egy-egy újabb kudarcnak lett okozója, az ivók egymáson
11400    I,     XI|                    virágokból kötött bokrétát külde hozzá, amibe egy szerelmi
11401    I,     XI|                ügyesen volt kigondolva.~ ~Más küldemény figyelmessé, óvatossá tehette
11402   II,     XX|                    100-at előlegezni akarna e küldeményből, s azután elrejté keblébe,
11403    I,    VII|                          ha hatalomkarral nem küldenék érte, bizony nem is szólhatnánk
11404    I,   XIII|               születésnapi ajándékul koporsót küldjenek, Kutyfalvi azt hivé, hogy
11405    I,   XIII|                    menten foganatba vevé.~ ~– Küldjétek legelébb is a jószágigazgatót!~ ~
11406    I,   XIII|                        mormogá fogai közől. – Küldök neki névnapi ajándékot,
11407    I,     II|                  Castro, a fél bajuszomat nem küldöm Toledóba, hogy adjanak rá
11408   II,     Sz|                  granárium – magtár~ ~groom – küldönc, inas, szolgafiú~ ~guelf –
11409    I,     VI|                       hogy az excellens ifjút küldötte előre.~ ~S az ifjú titánok
11410   II,   XVII|                       szálljon róla, amikor a küldötteket kézbesíti, mely, hogy nem
11411    I,     XI|                   vette, s ez idő óta gyakran küldözött oda egy fiatal legényt,
11412    I,     XI|                  Darvai Máriát, a jótékonyság küldőjeül. Valóban ő is küldi azt,
11413    I,   XIII|                    mert tavaly névnapomra nem küldték el a szuplikánst! *~ ~–
11414    I,   XIII|                     kaptál, amikor Debrecenbe küldtelek? No most tessék előállni,
11415   II,     XV|                       helyett ezalatt Boltayt küldve ki házőrzőnek.~ ~Fanny ez
11416    I,      V|         visszakövetelte őt Párizs. Rendesen a külföld becsülése után tudjuk meg
11417    I,     IX|                    kik a hazai indolencia s a külföldieskedés visszhatása ellenében csodabizalommal
11418    I,    III|           bölcsességünkkel, nem pedig, hogy a külföldnek ostobaságainkkal legyünk
11419    I,      I|                kiássák, kiemelik a kereket, a küllőkről lefaragják az egy tömeggé
11420   II,  XVIII|                  jelesül elmulattatni, mintha külön-külön mindenkit egy-egy hangyafészekre
11421    I,   VIII|            előkészületeire.~ ~Négy hordó bor, külön-különféle, volt szekerekre rakva,
11422   II,    XVI|                    csesszenése, s mely nagyon különbözik az összevert színpadi kardok
11423    I,     IV|                    csak neki van kiváltsága a különcködésre – szólt Debry. – Hallották
11424   II,    Meg|              mellékalakok, még a legbizarrabb különcök is, csupa ismerősök, akik
11425   II,  XVIII|                       báró Berky Tivadar, aki különcöt játszik, nyergelve ül a
11426   II,    XVI|                       akarna vívni, ami annál különösebb volt, mert ő nem bírt valami
11427   II,    XVI|                legmagasabb foka, a háromszori különválasztás teszi megfoghatóvá, hogy
11428   II,     XX|                miszerint a hölgyek és férfiak különváltak, azonban még nincsenek abba
11429    I,      X|                  valami lomposságot venni fel külsejében, amire jutnak mindazok,
11430    I,    III|                    beszédre látszik figyelni. Külsejéről ítélve a munkásosztályhoz
11431   II,     XV|                átallta őt azon kétségbe esett külsővel leánya elé vinni, hogy azt
11432    I,     II|                  pástétomsütő volt valamelyik külvárosban, s finánctudományát még
11433    I,     XI|                    elszegényült, s ő maga egy külvárosi házba szorult lakni, s ott
11434    I,     Sz|                   határának egy része; ma már külvárosnak számít~ ~ ~ ~oboe – oboa,
11435   II,    XXI|                    fogadást tőnek, elkezdik a kürtök és ostorok segedelmével
11436   II, XXVIII|                      találta, már nyugtalanul kürtölt a vadaskert szélében, azt
11437   II,    XXI|               szökelléssel kezdenek mozogni a kürtszóra, a társaság három külön
11438    I,      I|                       végre csakugyan hosszas küszködés után, a ráterített pokróc
11439   II,     XV|                  hánykódott ágya párnái közt, küszködvén lelkében iszonyattal, gyűlölettel
11440   II,  XVIII|                       tisztelettel állt meg a küszöbben, s nagyon szerette volna,
11441   II,    XIV|                    előkelő termek legbüszkébb küszöbei megnyissák előtte ajtaikat,
11442    I,   XIII|                bezúzott homlokkal terült el a küszöbön.~ ~A vendégsereg rémülten
11443   II,    XXV|                 esztelen nő a kétségbeeséssel küzd, midőn önre gondol? Boldogabb
11444   II,  XXVII|                   okozhatnak neki; óh, a test küzdelme a lélekkel mily nehéz, amíg
11445   II,   XXII|                      Az ifjú véralkatnak erős küzdelmei szoktak lenni a halállal,
11446   II,   XXIV|                   hogy az ideálok is csak úgy küzdenek az élet apró szükségeivel,
11447   II,  XXVII|                    elcsöndesült a beteg lázas küzdése, vérerei nem lüktetnek oly
11448    I,    VII|                  karjai fáradságára, szelleme küzdésére és szíve legmélyebb szeretetére
11449    I,   VIII|                    benne a büszkeség; egyedül küzdhetni le az állatot, s kibontva
11450   II,   XXXI|                     Gergely, az étvágya ellen küzdő Málnay Georges, a szabadelvű
11451   II,     XV|               szerencsés merényletét, mennyit küzdött, milyen ékesszólással volt,
11452    I,     IX|               többeket a míveltség és haladás küzdterén, kik a hazai indolencia
11453   II,     XX|                   úton elhullatott kalács- és kuglófmorzsák miatt, ezen valamelyik esperes
11454   II,     XX|                       betegektől, sőt még ama kukacoktól sem, melyek a selymet fújják,
11455    I,   XIII|                     Kérdem utoljára egy ázott kukoricacsősztől, hol itt a talpadi erdő?
11456    I,     II|                    emberrel, hanem annál több kukoricát fogyasztottak, ami akkor
11457    I,      I|                  kakasai egyre-másra kezdenek kukoríkolni, midőn világosság kezd támadni
11458    I,   XIII|               teremben az urak, a konyhában a kukták, a tornácon a hajdúk, s
11459    I,   XIII|                    nem sározódván, jókedvének kulacsa mindig tele legyen piros
11460   II,   XXXI|                  melynek szövege: „Fogj nosza kulacsot!” Két cigánybandának pedig
11461   II,    XXV|                   hallá, mint fordul kettőt a kulcs.~ ~Ez már mégis több volt,
11462   II,    XIX|                     jó, s a jó szívhez vannak kulcsaink. És nem volna utolsó vállalat
11463    I,   XIII|                     Harmadnap még a hajdúk és kulcsárok is átvándoroltak Abellinóhoz;
11464    I,     XI|                   lefeküdni, fejük alá téve a kulcsokat, és örvendve hallgaták,
11465   II,    XXX|                  akart, de ajkai össze voltak kulcsolódva, álla görcsösen remegett,
11466    I,     IX|                   Mindeniknek van szíve, csak kulcsot kell találni hozzá.~ ~–
11467    I,   XIII|                        Egy félig őszült ember kullogott elé levett kalappal.~ ~–
11468   II,     Sz|              Perszephoné és Dionüszosz titkos kultusza, rejtelmes istentisztelet,
11469    I,     Sz|                 heliotropium – kerti vanília, kunkor~ ~Hellasz – Görögország~ ~
11470   II,  XVIII|                       s ilyenformán nemcsak a kunyhókban, hanem gyakran a palotákban
11471    I,   XIII|                       közt rejtőzött Kárpáthy Kupa három nap és három éjjel,
11472    I,     IV|                     és a vadász hátul ülnek a kupéban.~ ~– Nézzétek Kárpáthyt –
11473   II,    XXI|                  talyiga előtt; végül a zsidó kupecet, akit a vásáron elkap a
11474    I,   XIII|                    fénylett, mint egy templom kúpja, ősz hajzatának gyér maradványai
11475    I,      V|                 meghalt. Ekkor ismerkedék meg Kurakin herceggel, ki követ képp
11476    I,   VIII|                meghalt patrónusok, esperesek, kurátorok, alapítók halotti címerei
11477   II,   XVII|                 hosszú karikás ostorral űztek kurjongató hajdúk. Volt nevetség és
11478    I,   XIII|                      hálálkodás; ezekkel nagy kurtán beszélt, s megértve tőlök,
11479    I,   XIII|                múlhatatlan tisztelet; bajusza kurtára van nyírva, hogy sok baja
11480    I,   XIII|                     nemzeti múzeumnak, s ha a kurucjáráskor el nem pusztult volna, kitenne
11481    I,   XIII|           megsüttetése után, a megjuhászodott kurucokkal darabról darabra elhordatá
11482    I,     Sz|                   kraniológiával foglalkozó~ ~kurzus – itt: tőzsdei értékpapírok
11483    I,     II|                ijedtében, s futottak lefelé a kurzusok, * ha pedig ő vásárolni
11484    I,      V|                     szeretik. Megbocsásson ön kuszált soraimért; én, ki ezeket
11485   II,  XXIII|             törvényeink nagyon lelkiismeretes kutatásokat akarnának tenni családjaink
11486    I,    XII|                      Abellino maga segített a kutatókon.~ ~Sándor minden vasárnap
11487   II,    Meg|                    ember megírásánál egyedüli kútforrásom volt Cserei Mihály naplója.
11488    I,    VII|                       chevalier-k * a legelső kútnál meglocsoltatták öltözeteiket,
11489    I,      I|                          Hol van Gyárfás? Hol kuttog a poéta? – kiálta összevissza;
11490    I,     IV|                      egészen szerelmes volt a kutyába.~ ~– Monsieur! * Mind szükség
11491    I,     Sz|                 messzely – kb. 7 dl~ ~meute – kutyafalka, agársereg~ ~mille tonnerres –
11492   II,    XXI|                        hogy magyarázzák meg a kutyáiknak, hogy nem ő a róka.~ ~A
11493    I,      I|                      úr bohócának állatnevet, kutyáinak embernevet adott.)~ ~A tréfa
11494    I,   VIII|                     nehezen esék, bohócaitól, kutyáitól, cimboráitól, hajdúitól
11495    I,     IV|                     hogy én nem tudom megadni kutyájának az árát? Mit kér ön érte? –
11496   II,  XVIII|                kezében, mint Diána, * mikor a kutyáját lőtte meg nyúl helyett.
11497   II,     Sz|                  falkavadászat, hajtóvadászat kutyákkal~ ~paszkvill – személyeskedő
11498   II,    XXI|                 sajátságos fogalmaik vannak a kutyáknak, azt minden ismeretes harapások
11499    I,   XIII|                    halálára, a piszkos lakást kutyapecéreik számára áldozák föl.~ ~Az
11500   II,    XIV|                  kurta botot, mint aki valami kutyára les, hogy azt meghajítsa.~ ~
11501    I,     IV|              művészkutya. Kihívattam magamhoz kutyástul, s le sem szállva lovamról
11502    I,   XIII|                    volt az, melyben tudatja a Kutyfalvi-kastélyba gyülekezett tisztviselőivel,
11503   II,   XXXI|                       kortyondi frátereket.~ ~Kutyfalvinál vannak. Odakaptak most valamennyien.~ ~
11504    I,   XIII|                     csattanó szózattal ordítá Kutyfalvira:~ ~– Kend cimborájával együtt
11505    I,   XIII|                   hitte, hogy haragszom rá, s Kutyfalvit küldte előre; mégis szép
11506   II,    XIV|                  párizsi üzértől. Így én neki láb alatt vagyok, ő pedig nekem
11507   II,    XXI|                    kengyel igen hosszú, a bal lábacska alig ér bele a hegyével.
11508   II,     XV|                     engedve láttatni szalagos lábacskáikat a szemüvegező gavallérok
11509   II,     XV|                      sem ért rá, hogy parányi lábacskáira egyebet is húzzon a kis
11510   II,     XV|                    térdre rogyott, Fanny pici lábacskáit iparkodván meglelni, hogy
11511   II,     XV|                     engedve a parányi domború lábacskákat; gazdag hajtekercsét könnyű
11512   II,     XV|                    reád, vagy megdörzsöljem a lábaidat!~ ~– Ne! nem! Nem fázom –
11513    I,     XI|                    vetünk nekik, vermet ásunk lábaik alá, tükröt villogtatunk
11514   II,    XXI|                  mérges nyifogással vetve meg lábaikat, s sebesen csóválva felkunkorodott
11515   II,   XXXI|                       mellette, majd lehúzták lábaiknál fogva az angyalokat az égből,
11516   II,    XIV|                 idvességet ígéred neki, nekem lábaimhoz borul, s kezemet csókolja,
11517    I,   VIII|                     kartalan, gömbölyű székek lábak nélkül, melyeket nem lehet
11518   II,    XXI|         boltoslegények a Práteren: szétvetett lábakkal, élethű kifejezésével azon
11519    I,      I|                 tábori ágyon, hajdúi lehúzták lábáról a nagy sarkantyús csizmákat,
11520    I,     Sz|             caressíroz –cirógat~ ~casserole – lábas, kaszrol~ ~ce drôle de cigány –
11521   II,  XXIII|                    olyat húzott vele a vendég lábaszárára, hogy az nem bánta volna,
11522   II,    XVI|                       Arcot, kart, mellett és lábat vágni szabad. Cselvágások
11523   II,    XXI|                     ott azoknak szeme láttára labdázhasson vele a levegőben. Egy percnél
11524    I,   XIII|                      úrral, mint mikor együtt labdáztak az udvaron.~ ~Megőszült
11525    I,     IV|                    lőcsért, ennyi az eltörött lábért.” Milyen elméncség! Éppen
11526    I,     II|                  hirtelen felemelkedett a két lábhegyére, egyszersmind a kezét ujjaival
11527   II,  XXIII|                      kis groom kifelé forduló lábikráira egyet csíphetni; általában
11528   II,    XIX|                      misztériumokkal * teljes labirintjába vezetni, most minden aggodalom
11529   II,    XXI|                    felére. Ball vállán úrnője lábnyoma könnyű porfoltot hagyott
11530    I,   VIII|                  kurta, térdig érő, bő gyolcs lábravalókban, pitykés dolmányaik panyókára
11531    I,     II|                   kínai porcelán asztalkák. A lábszőnyegek mind kézzel hímzett munkák;
11532    I,      I|                        hol van a nagyságos úr lábtarisznyája? Hej fickók, téglát melegíteni
11533    I,     Sz|                     utána pedig kórház volt~ ~lábtó – létra~ ~lafanc – rongyos
11534    I,    VII|                        felállítja az alacsony lábú asztalkára a hindu palackot.
11535   II,   XXII|                       nézve alkalmatlan, szép lábujjhegyen besompolyodott hozzá, odalépett
11536    I,      X|                     haragszik rájok, hacsak a lábukra nem gázol; kik észre nem
11537    I,   XIII|                     burjányosi halmot. Csenkő Lacinak írja meg azt (el ne felejtse,
11538    I,   XIII|              lefeszegetni.~ ~Vajon mi lehet e ládában? A vendégek összedugták
11539    I,    III|              kénytelen faragni meg tulipántos ládákat, mert magyar mesterembertől
11540    I,   XIII|                       adott felhozni a hosszú ládát, melybe a születésnapi ajándék
11541    I,     Sz|                   csibész, utcagyerek~ ~Gazza ladra – Tolvaj szarka, Rossini
11542    I,     IV|                   amott Cenerentolát, * Gazza ladrát, * Alcidort, vagy Nurmahalt,
11543    I,     II|                       órában a legelső fiatal ladyt, akit meglátnak, legyen
11544    I,     Sz|                 kórház volt~ ~lábtó – létra~ ~lafanc – rongyos ember, rongyember~ ~
11545    I,      X|             kalap-félrevágó, opera-fütyörésző lafancok * körmei közt hervadjon
11546    I,     Sz|                iskolája; e világi papokból és laikusokból álló egyesületnek kezdetben
11547    I,     Sz|                francia aranypénz, húszfrankos Lajos-arany~ ~Luxembourg színház – Théâtre
11548   II,    XIX|            levélboríték, melyen Louis helyett Lajosnak van fordítva, elég arra,
11549    I,     Sz|                 louisdor (Louis d'or) – XIII. Lajosról elnevezett értékes francia
11550   II,    XXX|           előszámlálnia, mely végeszakadatlan lajstrom tökéletesen kivert minden
11551    I,   XIII|                     évi kiadások és bevételek lajstroma.~ ~Hallgassuk meg mi is.
11552    I,   VIII|                      a rovásán!~ ~És kisült a lajstromból, hogy Márton hat évi pünkösdi
11553   II,    XIV|                   urak jártak vadászni falusi laka körül, s ezerféle furfangot
11554   II,    XXV|                      keresztülérzett!~ ~Saját lakában elfogadni azt, ki iránti
11555    I,      I|                       főispáni beiktatásokra, lakadalmakra és keresztelőkre, nem különben
11556    I,   XIII|                       négy óra járásnyira eső lakásába.~ ~Mi volt természetesebb,
11557    I,      X|                    ment végig a városon Teréz lakásáig.~ ~A jámbor kisasszony ott
11558   II,     XV|              könyörgött, hogy ha már szobában lakásra érdemesítik, csak egy akkorka
11559    I,   XIII|                      őket halálára, a piszkos lakást kutyapecéreik számára áldozák
11560    I,    VII|                     tudni, legyen bár a titok lakat, diplomáciai pecsét, káptalani
11561   II,     XV|                       Teréz ezalatt a Mayerné lakául szánt szobát siettek rendbe
11562   II,   XXII|                      csendes, nyugalmas mezei lakban, nem törődve mással, mint
11563   II,    XIX|              szemekben csak tiszta szép lélek lakhatik, hisz minden vonás férfierényt,
11564   II,    XIV|                     úgy van. Bizonyára ön itt lakhatott volna holtig, és én nem
11565   II,    XIV|                kívánod, két külön vármegyében lakhattok egymástól, s egyébkor akár
11566    I,   XIII|                      közől a voltaképpeni ősi lakhely, miután az elődök mindegyike
11567    I,   XIII|                       Jancsi úr legkedvencebb lakhelyén, aholott nem lakik senki
11568    I,     II|                      magamnak, hogy közelében lakjam, képes volnék őt megszöktetni
11569   II,  XXIII|                    vette, hogy ezentúl Pesten lakjék, s most azoknak a kedvéért
11570    I,      I|                     elő, s egy perc alatt úri lakká varázsolák az üres, kongó
11571    I,     Sz|                   tyúkverő – a legények zenés lakmározással egybekötött látogatása a
11572   II,     XV|                      nem tetszik velök együtt laknom, és magamat általok tartatnom,
11573    I,   XIII|                     esett egy héttel később a lakodalmad, új földesurad úzusba *
11574   II,     Sz|                      dobta Péleusz és Thetisz lakodalmán „a legszebbnek” feliratú
11575   II,     XV|                        A dandy, ki nagybátyja lakodalmát üli!~ ~A kijátszott kérkedő,
11576    I,     Sz|                      a nászvendégek házánál a lakodalom után~ ~ ~ ~une bagatelle –
11577    I,   VIII|                     mindenféle vendégségbe és lakodalomba, és ha egyszer-másszor jókedvéből
11578    I,   VIII|                   vendégségből, disznótorból, lakodalomból hánytad ki a vendégeket?~ ~–
11579    I,    XII|                      azon az éjjel az ő saját lakóházába, tulajdon szállása egyik
11580    I,     XI|                     csináltatott, a lármásabb lakókat eltávolította, és a legcsekélyebb
11581   II,     XV|                   mikor megtudta, hogy te nem lakol már ott. Főbe akarta magát
11582    I,      I|              megtörtént tréfa után rendezendő lakomához, nem feledkezvén meg egyúttal
11583    I,     IX|                       hírlapokat, estélyeken, lakomákon egyebekről is beszélnek,
11584    I,   XIII|               vendégek útba ejtsék a szomszéd lakot; már ha csupa keresztyéni
11585    I,     XI|                  között.~ ~Azon ház, amelyben laktak, egy magyar asztalosmesteré
11586    I,      I|                  félsz tőle? Mikor a sátorban laktál, egy ökröm megdühödött,
11587   II,     XV|                     az? Tudhatod, szomszédban laktunk, milyen büszkék voltak valamennyien!
11588    I,    VII|                  város kitűnőbb helyén. Nyári lakul választjuk a budai hegyeket;
11589   II,   XXIX|                       minden a régi helyén: a lámpa, melynél írni szokott, az
11590    I,     VI|                    szép asszony volt; – itt a lámpafény mellett gyermekded leánykának
11591    I,      V|                       s semmi köze a csillogó lámpafényhez. Lám, amiért imádkozott
11592    I,      X|                       nem látja a fejére tett lámpást, amit mindenki lát; ön egy
11593    I,     II|                  igazi múmiákkal s örökké égő lámpával, melybe minden reggel olajat
11594   II,     Sz|             bronzszobrait) tárták fel~ ~hímen láncai – itt: házassági kötelékek~ ~
11595   II,     XV|                szabadelvű amazonok, kik hímen láncain * túl terjeszték viszonyaikat,
11596   II,   XXII|                       üvölt, akit megkötöznek lánccal, aki fogait csikorgatja,
11597    I,     Sz|                        nyugtalanít~ ~amerikai lánchíd – függőhíd, melynél drótkötél
11598    I,     II|               vezettek keresztül, az amerikai lánchídon * kezdve a fa és kéregből
11599    I,     VI|                       hanem az egy változatos láncolata volt mindennek, ami varázsló,
11600    I,     IV|                csakugyan legyőzetik. Valamely lángész ebből érzékeny drámát csinált,
11601    I,     IX|                       István gróf, kinek ifjú lángeszét, annyi agg bölcsességgel
11602    I,    VII|               kigyullaszt a néma szenvedélyek lángja. Szemeinek fehére valami
11603    I,   VIII|                    csűrök égnek le, s az égés lángjai közt ott húzzák a barna
11604    I,      V|                     megismerkedett a művel, s lánglelke belátta annak szépségeit.
11605    I,    VII|              megismeré egy csata alkalmával a lánglelkű szellemóriást, Byront, s
11606    I,    VII|                 gomolygani, melyet utóbb éles lángnyelvek cikáztak keresztül.~ ~A
11607   II,    XXV|                      nem halavány most, hanem lángtól égnek arcai, Rudolfot meglátva
11608   II,   XXIX|                  elhunyt ősöket, kiknek midőn lankadt kezéből kihullott a buzogány
11609    I,     Sz|                          Hébé – Zeusz és Héra lánya, az ifjúság istennője, az
11610    I,      X|                   Kérdé, hogy mi fizetése van lányának.~ ~Az igazgató könyv nélkül
11611   II,    XIV|                     vidék csendes volt, a lég lanyha; olyan éj, melyben a lidérkék *
11612   II,     XV|                     valaha az én lelkem Fanny lányomnak egy jó szavát hallhatnám.
11613    I,     Sz|                       látogatása férjhez ment lányuknál~ ~kasmír – kecskefajta,
11614   II,   XXIX|                     öreg Vidra bohócomat és a lapáji pusztát, melyet magam szerzék,
11615    I,      X|                       kiseprűzik, lelúgozzák, lapáton vetik ki az utálatos, fertelmes
11616    I,      V|                   csapnia szerepét, széttépni lapjait és papucsával rágázolni;
11617    I,     II|                    felkelve helyéről, s körme lapjával kiegyenesítve ülés közben
11618   II,    XVI|                megszúrja.~ ~A szúrás Abellino lapockájában akadt meg, különben keresztülmegy
11619    I,    VII|                       megmaradt virág, mely a lapok közül kihull azon gyermekévekre
11620   II,    Meg|                párizsi eseményeket az egykorú lapokból tanulmányoztam, a Catalani–
11621    I,   VIII|                   aztán már ezerek állnak egy lapon, s nem egy bölcs, előrelátó
11622    I,     II|             teakészület állt s egy félig tölt laposdad csésze, melyből koronként
11623    I,      I|                      azalatt úgy kitanulták a laposok és dombosok minden tekervényeit,
11624    I,     IX|            hosszadalmasságáról és kifejezései laposságáról félelmetesen ismert szónok,
11625   II,   XXVI|                     teszünk, mint az amerikai lapszerkesztő: pihenést adunk a közönségnek,
11626    I,   XIII|                    vidék, a mezőkön ezüst köd lapult meg, mintha tündér tenger
11627    I,     Sz|             bojtorjány – itt valójában keserű lapuról van szó~ ~voilà – íme~ ~
11628    I,      V|                      aggodalmak között van. – Lárifári! Ki hinné ezt? Azért nem
11629    I,    VII|                  hangjai hallatszanak a tömeg lármája közül.~ ~A Gobelin-gyárból
11630    I,   VIII|                boszontott a bika gyávasága, s lármájokkal igyekeztek azt felriasztani.~ ~
11631    I,   VIII|                       pohár, akkor a közönség lármás, beszédes lesz, egyik pajkos
11632    I,     XI|               udvarból kertet csináltatott, a lármásabb lakókat eltávolította, és
11633   II,    XIX|                    rágalmazni találnak, olyan lármát csinál érted, hogy mind
11634   II,    XVI|                Csendesen, barátom, csendesen. Lármával semmire sem megyünk, legfeljebb
11635    I,   VIII|             feltartott pálcájával, hogy menni lassabban kell, a trombitát fújni
11636   II,    XXV|                     Istenhez, hogy önt sohase lássam meg többet, mikor én kerültem
11637    I,      I|                     mozdulatát, s arcvonásain lassanként valami csendes szomorúság
11638    I,    VII|                    szállítának le a lábtón.~ ~Lássátok azon anyák örömét, kik gyermekeiket
11639    I,    VII|                      mozgó alakok, majd végre lassúbb lesz a ködalakok mozgása,
11640   II,    XXI|                      lehet venni, hogy futása lassúdik, nemsokára körül lesz fogva.~ ~–
11641    I,   VIII|                       van, Varju uram.~ ~Most lássunk nevezetesebb embereket.~ ~
11642   II,  XVIII|                    tesz semmit – suttogá nagy lassúsággal a derék kisasszony megbocsátani
11643    I,   XIII|                  leányok játszották a Lengyel László révészeit, a gyűrűhajtást
11644   II,   XXII|                 elmével maga körül, két lényt láta maga mellett ülni. Egyik
11645   II,   XXIV|                  dobogott a szíve, midőn felé látá őt közeledni. Szentirmaynét
11646   II,  XXIII|                     hogy minél hamarább ismét látandják egymást.~ ~ ~ ~
11647   II,   XXXI|                   vele, mint boldog édesanyát látandjuk, angyalszép és angyaljó
11648    I,   XIII|                    napfényt és kalamárist nem látandók.~ ~Mennyi nemzeti intézet,
11649   II,   XXII|                   magától az álmot, meg férje látását, dacára Marion ijesztgetésinek,
11650    I,   VIII|                 emlékezett rá, hogy a legelső látásnál felismerte benne az urat,
11651    I,      X|           megemésztenek, a terített asztalnál látatlan alakban ott ülnek a szabók,
11652   II,  XVIII|              kockáztatott tekintélyét vetve a latba.~ ~– Bagatell, nagynéni.
11653    I,     VI|             fellebbent.~ ~Minden szem, minden látcső oda volt fordulva, minden
11654    I,     VI|                          Abellino oda irányzá látcsöveit.~ ~– Bon Dieu! * Ki az ördög
11655   II,    XXI|                      versenyt, melyhez pampás látcsövek voltak előre készítve.~ ~
11656    I,    VII|                      térdére fektetett hosszú látcsővel vizsgálva az égés terjedését;
11657    I,     II|                        emberei, a chinéser, * lateiner és filiszter osztályok annyira
11658    I,   VIII|                 futtatást a legkényelmesebben láthassák hintaikról.~ ~A pályatér
11659   II,     XV|                    ablakon keresztül, elbújva láthassam őt előttem elmenni, hallhassam,
11660   II,    Meg|           papírmasénak; Sajó barátom letűnt a láthatárról, s az én fantáziám is kivándorolt
11661   II, XXVIII|                délután négy órakor elkezdte a láthatárt körülfogni az a sötétszürkés,
11662    I,     II|                 miszerint önt ismét Párizsban láthatjuk. És még annál is jobb újság
11663   II,    XIV|               összeesküvések vannak forralva, láthatlan tőrök kivetve minden lépten-nyomon.
11664   II,   XXXI|                   tudtára, hogyan és miképpen láthatná ő meg egyetlenegy reményteljes
11665   II,    XIV|                      ha őket együtt boldognak láthatnák. És a sors másképpen akarja.~ ~
11666   II,     XV|                 megvénülve,… legalább csak én láthatnám őt még egyszer – nem kívánom
11667   II,     XV|                  nevetné magát, haragosnak is láthatnók.~ ~Még a jámbor Teréz szemei
11668    I,   VIII|                   járt.~ ~Amint az úri hintók láthatóvá lőnek, hol a nép előtt elhaladtak,
11669   II,   XXXI|                      unokáját még csak nem is láthatta, ha még csak álmodni sem
11670    I,     IX|                  hosszabb beszédet pedig csak latinul tud elmondani.~ ~De alig
11671    I,   XIII|                       térhetek Istenhez.”~ ~– Látjátok barátim – szólt végre kitörő
11672   II,     XV|                       valami fogalmatok, minő látkör alatt vesznek el azon szerelem
11673    I,     XI|                     Krammné asszonnyal együtt látleletet tartának a még lepecsételve
11674    I,      X|                       úgy tesznek, mintha nem látnák, sőt ha leányaival találkoznak
11675   II,  XVIII|                       egymással egyetértésben látnám.~ ~Fanny megilletődött arca
11676   II,   XXIV|                    jobb lett volna őt így nem látnia!~ ~A menet keresztülvonul
11677   II,   XXXI|                    Mayerné nagyon kellemetlen látogatását távol tartandá házától.~ ~
11678    I,   XIII|               helyettök a tisztelendő úr tett látogatásokat a kastély uránál; a kutyákat,
11679   II,   XVII|                egymást. Ön tartozik nekem egy látogatással. Én már voltam az ön jószágán
11680   II, XXVIII|                   hogy az csak nyugvó porában látogathatja őt meg újra.~ ~És a kézműves
11681   II,  XXIII|                    hogy ilyenkor őt a hölgyek látogathatják.~ ~Mind e tilalom dacára
11682    I,    III|                    sírja, akit nagyon kevesen látogatnak. De igen örülök rajta, hogy
11683   II,  XXIII|                 herculaneumi * bronzcsészében látogatójegyek, mind merő nevezetes férfiak-
11684   II,  XXIII|                      hajigálta a kezébe akadt látogatójegyeket Zsokó fejéhez; ismerte már
11685   II,  XXIII|                      Abellino békét hagyott a látogatójegyeknek, s érdekelten kezde hallgatni.~ ~
11686   II,  XXIII|                tizenkét óráig semmiféle férfi látogatót be nem szabad bocsátani.
11687    I,    VII|                       a nyomor vagy bűn által látogatott nők számára van szülőintézet,
11688    I,      X|                 kifejlett, annyival zajosabb, látogatottabb lőn Mayer uram háza; a régi
11689   II,    Meg|                   Erdély aranykorát megírtam, látogattam el Erdélybe. A nőmmel együtt
11690   II,   XXXI|                  szerencsétlen, balsors által látogattatott anyát imádott leányára való
11691   II,     XV|                       minden égi-földi jóval! Látott-e ilyen esetet, mint ez az
11692    I,     VI|                   hogy siessen beteg férjét a látottak ról tudósítani – s azzal
11693    I,    VII|                Szépsége fölülmúl minden eddig látottat, sajátságai elragadók.~ ~
11694   II,  XVIII|                      köszönöd, hogy bennünket látsz és a pernek, nem Rudolfné
11695   II,   XVII|                      Fanny előtt merő mesének látszhatott mindaz, amit a nábobrul
11696    I,    VII|                    meg, mint a tenger fenekén látszó virágok, mikről azt hiszi
11697   II,   XVII|                    kongtak az ürességtől, úgy látszván meg bennök azon néhány bennszülött
11698    I,     VI|                     azt is megkérdezi: – „Nem látták-e monsieur Oignont? * ” –
11699    I,   VIII|                      tartozik azon érdekesebb látványok közé, miket a Kárpáthy-kastély
11700    I,      X|                     apa szíve elfacsarodott e látványon. Tehát Matildnak semmije
11701    I,   XIII|                    mik részint saját, részint Lavotta legkedvencebb szerzeményei.~ ~
11702    I,     Sz|                   Mississippi-őrjöngés – John Law (1671–1729) hírhedett tőzsdei
11703   II,     XV|              megboldogult hazánkfiának, P. H. Lázárnak, kire a legelegánsabb delnő
11704   II,  XXVII|                   mindig nehezebb lesz, keble lázasabban piheg, fejét nem bírja egy
11705    I,    VII|            elhomályosítja Aubry kutyája, mely lázba hozta az egész közönséget.
11706    I,    VII|                      minő mélyen vannak.~ ~Ez lázítá fel az egész elegáns fiatalságot,
11707   II,     Sz|                       széteresztett, lobogó~ ~lazúr – áttetsző égszínkék festék~ ~
11708   II,  XXVII|                 ragyogó szemei, miknek tiszta lazúrját * semmi drágakőhöz nem lehet
11709    I,   XIII|                  rajtasavanyodott a kifacsart lé, mert nem találta ki, hogy
11710    I,     IV|              megbecstelenítése a művészetnek; lealázása a poézisnek! Philax úr azért
11711    I,     XI|                     ott felejti magát az ifjú leánnyali beszélgetésben.~ ~Tán gondoltak
11712    I,      X|                    könyörögve, hogy amit négy leányában elvesztett, mentse meg az
11713    I,   XIII|        Kárpáthy-családot, annak minden fi- és leányágon lévő ivadékit in ascendenti
11714    I,      X|               legalább van mire támaszkodnod; leányaid elég nagyok már, hogy magukon
11715   II,     XV|                       tisztességes anyák, kik leányaikkal együtt jőnek ide, akik elég
11716    I,      X|                  Milyen jó leányok ezek az én leányaim! – mondá a boldog családfő
11717    I,      X|                  szememre? Nem úgy bánok-e én leányaimmal, mint a szemeim fényével?
11718   II,     XV|                   Megszólni azokat, kik világ leányaivá lettek, mért nem voltak
11719    I,      X|            tisztességes, jó hírben álló ember leányával, s akkor egypár ezer forinttal
11720   II,    XIV|                     szerelmes kezdett lenni a leányba; nem a fogadás, nem a hiúság,
11721    I,      I|                     nálam amennyit akar, szép leányban is válogathat untig, s ha
11722    I,      X|                  tudom, hogy több baj van egy leánygyermekkel, mint három fiúval. Én bizony
11723    I,   VIII|                  legény vállaira, mint hosszú leányhaj, csak arcát hagyva szabadon,
11724    I,     XI|                      valamiképp közel jutni a leányhoz, s azt erővel kell keresni.~ ~
11725    I,   VIII|              redőnyöket nyitogatnak, a fiatal leánykák köténnyel eltakarva kebleiket
11726    I,      X|                      fiatal enyelgett a vidám leánykákkal, jutott egy elefánt a mamának
11727    I,   XIII|                       kérdezé:~ ~– Mi a neved leánykám?~ ~– Zsuzsi – mondá alig
11728    I,     VI|                  lámpafény mellett gyermekded leánykának tetszett, minden pillanata
11729    I,    VII|                    elé képzelé a szép, piruló leánykát, Flórát, nehány vonást igazíta
11730    I,      X|                 megbántott családodtul.~ ~Más leánynál ugyan azt felelné az ember
11731   II,     XV|                    Hiszen van még teneked egy leányod, akit emberséges emberek
11732   II,  XXVII|                 irgalmas nékem. Szegény bűnös leányodnak. Most és mindenkoron. Ámen…~ ~
11733    I,     IX|                leányok nem tanultak semmit; a leányoknak úgysem kell tanulni, mert
11734   II,   XXXI|                      én feledhetetlen angyali leányomat, az én gyönyörű Fannymat,
11735   II,   XVII|                       nemesség szállt anyáról leányra, hanem az erény, a szeplőtelen
11736   II,    XIV|                    sem alszik, kivált ha szép leányról van szó. Az én öcsém azon
11737   II,    XIV|                     mozzanat közt, melyek egy leányszív világát vezetik, s nem engedik
11738   II,     XV|                  veled sem hagyták beszélni a leányukat. És most, tudod mi történt
11739   II,     XV|                      most, tudod mi történt a leányukkal? Egy gazdag földesúr megszerette,
11740    I,   XIII|                       feleségül ezt a hajadon leányzót?~ ~Tizen is ugrottak, Marci
11741    I,   VIII|                      föld, melyet beszántunk, learatunk, melyet zálogba adunk, elvesztegetünk,
11742   II,    XXI|                   lélegzete éri, hajfürteinek lebbenése az ő orcáját legyinti, és
11743   II,  XVIII|                     árultassanak, s azzal egy lebbenéssel a hintóba, melyet valamennyi
11744    I,     IV|                      fiatal lion nonchalant * lebegéssel a több óriások közé vegyült.~ ~
11745   II,  XVIII|                  teketória kellett. A sleppet lebegő állapotba helyezni, hogy
11746    I,      I|                spékelten, jó borsos, tejfeles lében volt elkészítve, s abból
11747    I,   VIII|                   lyukat hasított annak piros lebernyegén. Hasztalan düh. Az esküdtek
11748   II,     XV|                       fésűjét kivonva hajából lebocsátá a hosszú tömött kettős tekercset,
11749   II,     XV|                        s nem várva, míg Palkó lebocsátja a felhágót, onnan is visszakiálta:~ ~–
11750    I,    VII|                 párkányába fogózva lassankint lebocsátkozik; a kötél az ifjú kezében
11751    I,   VIII|               hirtelen a sebes roham közepett lebontakozik a legény fejéről a hosszú
11752    I,     VI|                     Hosszú, fekete haja félig lebontva omlatag fürtökké szoríttatik
11753   II,     XX|                vendégsereg között. A bohó fiú leborotváltatta mind a haját, hogy erősebben
11754    I,   XIII|              kifejezéseit lehete látni. Midőn leborult imádkozni, valódi mély áhítat
11755    I,     IV|                   festményű plafonnal, melyen Lebrun ecsetje remekelt.~ ~Az erkélyen
11756    I,      I|                türelmét, s az egész kelletlen lecke alatt szüntelen forgatta
11757    I,      X|                     házánál; nem akarok önnek leckéket tartani erkölcsről, vallásról,
11758    I,   XIII|                  helyett Petike tanulja meg a leckét, s később a fiút elküldé
11759   II,     XV|                  támadtak rám egyszerre: „Mit leckéz minket az anyánk, mi köze
11760    I,     IV|                   elviszlek közülök.~ ~Rudolf lecsüggeszté fejét, és hallgatva ment
11761   II,  XXVII|                      gyógyulás jele; az orvos lecsüggeszti fejét, ő tudja, hogy ez
11762   II,  XXVII|                  annál nagyobbak, s ha olykor lecsukta azokat, a hosszú szempillák
11763    I,     Sz|                         lejupitereztet – itt: ledobat, kiűzet; mitológiai utalás
11764    I,    VII|                    miatt, nem találta helyét, ledűlt kerevetére, s ismét felszökött,
11765   II,    XIV|                      ösztönözze, magában elég leende az, hogy e parasztbüszke
11766   II,    XIV|                    hogy holnapután már mester leendesz.~ ~– Arról bizonyos vagyok.~ ~–
11767    I,   VIII|                  tarackokat, a harmadik lövés leendvén jel a verseny kezdésére,
11768   II,    XIX|                      róla gondolkozni, hogy a leereszkedéshez kevesebb előkészülettel
11769    I,    VII|                     hát az a másik, aki onnan leereszkedik arra a veszélyre, hogyha
11770    I,   XIII|                    állva – becses személyében leereszkedni a számadások megvizsgálása
11771    I,    XII|                    maradt helyén, a pisztolyt leeresztett kezében tartva. Arcán hideg
11772    I,    VII|                       ember a másikat kötélen leereszti az udvarba, s ez ugyanazon
11773    I,     II|                      menjek, mert ittas fővel leeshetem, s kitörhetem a nyakam?~ ~–
11774    I,     II|                       aki után örökölni akar; leeshetik a lóról rókavadászaton vagy
11775   II,     XV|                       szállni, hanem csak úgy leesni a szekérből, amit azonban
11776    I,    XII|                    szemei elhidegültek, kezei leestek ölébe.~ ~Mindez nem kerülé
11777    I,      I|               kiemelik a kereket, a küllőkről lefaragják az egy tömeggé vált sarat,
11778    I,   XIII|                    kötelességöket teljesítik, lefaragók azok is a sok esztendeig
11779    I,    VII|                      meg egymás után, s ezért lefejeztetett. Mert ez is elég arra, hogy
11780    I,      V|                  annak köhögni, gyöngélkedni, lefekfüdni?~ ~S hát olyat hallott-e
11781    I,      V|                     ha nem bír lábain állani, lefekhetik; de egy művész, kinek kötelessége
11782   II,   XXIX|               felébredek, és legutolsó, midőn lefekszem, és örökkévaló, midőn majd
11783   II,     XX|                      gazdája sírhalmához, ott lefekszik, nem eszik és nem iszik
11784    I,   VIII|                  azután a hajdúk felfogják, s lefektetik a fal mellé egy gyékényre;
11785    I,      I|                  istrángok elszakadtak, lovak lefeküdtek a sárba, az idő is elsetétült
11786    I,      I|                  elfújta a gyertyát, s bement lefekünni, ráhagyva az idegenre, hogy
11787   II,    XXV|                       leszaggatott öltönyéről lefekvéshez készültében, s bosszújában
11788   II,     XV|                     anyja jelenlétében, miket lefekvéskor nélkülözni szokás, nem gondolva
11789   II,    XIV|                 előrehaladt már. Ideje volt a lefekvésnek. Ah, de nem volt ideje az
11790   II,     XV|                 engedje meg, hogy ily alakban lefesse. De nem, most nem ért rá.
11791   II,     XV|                   legalább háromszáz formában lefestette a képedet, el is küldte
11792   II,     XV|                     hol lakott az, akiről azt lefestették, s eljött hozzánk. Láttad
11793    I,   VIII|                  város celebritásai arcképben lefestve, közben elég hely maradt
11794    I,   XIII|                    azokat kell harapófogakkal lefeszegetni.~ ~Vajon mi lehet e ládában?
11795    I,     II|                     mely széles keresztülvető leffentyűkkel van összegombolva, a feszes
11796    I,     II|                    millióról, mely akkor lesz lefizethető, midőn nagybátyám meghal.~ ~–
11797   II,   XVII|                elkezdett szabódni, hogy ő már lefizette bűneinek zsoldját, neki
11798    I,      V|                       egész világé, s aki azt lefoglalja, az tolvaj, és azt megbüntetik.~ ~–
11799    I,   XIII|                       átutazni Kárpitfalvára, lefoglalni, lepecsételni a holmiket,
11800   II,   XXII|                    magában.)~ ~– Még ma előre lefoglalom számodra a legszebb szállást
11801   II,  XVIII|                       amiket el szokás szedni lefoglalt vendégektől, nagyobb biztonság
11802    I,      X|              hivatalából, s ami vagyona volt, lefoglalták; szó volt róla, hogy be
11803    I,   VIII|                tallért ketté tudta harapni, s lefogta egyes-egyedül a szilaj lovat,
11804    I,   XIII|                   hátrafelé van az simítva, s lefogva görbe fésűvel, bajusza hegyesebb
11805    I,    VII|             halhatatlansággal.~ ~Néhány hónap lefolyta alatt elmondjuk, hány új
11806   II,    XIV|                       a vidék csendes volt, a lég lanyha; olyan éj, melyben
11807    I,      I|                        kik éppen akkor, midőn legalázatosabbaknak kellene lenniök, szúrni,
11808   II,     XV|                    svádájukat. Ilyenkor van a legalkalmasabb idő elmondani tíz, húsz
11809    I,      X|                    hozzám el nem fogja hozni, legállhatatosabb ellenségére számolhat bennem. –
11810   II,    XXI|               láttatni engedve a fehér viganó legalsó hímzetét; arasszal átérhető
11811   II,   XVII|                       a gyümölcstenyésztésnek legátalkodottabb ellenségei a nyulak, melyek
11812    I,     VI|                      hogy mint a szépészetnek legavatottabb tanítványa, a kis fekete
11813    I,   VIII|                   rémülten futottak szerte. A legázolt paripa vergődve iparkodott
11814    I,     VI|            behorpasztotta kasztorkalapjaikat, legázolta glaszécsizmáikat, s össze
11815    I,   VIII|                   körös-körül nagy területben legázolva maga körül a tért bőszültségből
11816   II,   XXII|                lengeteg férfi, ki megcsalja a legbájosabb, a legkedvesebb nőt, egy
11817   II,   XVII|                       az ő lovagja?~ ~Estve a legbátrabb lovagnak, ki agaraival legtöbb,
11818    I,   VIII|                       a farkával csapkodott a légbe.~ ~Mártont bosszantá e makacsság,
11819    I,     IV|              visszautasította; pedig többen a legbecsületesebb liaisont * szándékoztuk
11820    I,      X|                        híres ügyvéd, egyike a legbecsültebb jellemeknek, rendkívül száraz
11821   II,    XIV|                       szónak, bevitte az urat legbelső szobájába, leültette, és
11822   II,     XV|                    mind a négyen eltávoztak a legbelsőbb szobákba, bezárva minden
11823    I,    VII|                      földön, repkedő kígyók a légben vonulnak előtte, utána.
11824   II,    Meg|                         A mellékalakok, még a legbizarrabb különcök is, csupa ismerősök,
11825    I,    VII|        ijedelemgerjesztő zűrhangokban, mikből legborzasztóbban hangzott ki a Notre-Dame-i
11826   II,    XIV|                        hogy az előkelő termek legbüszkébb küszöbei megnyissák előtte
11827    I,     XI|                     fel, miszerint legjobb és legcélszerűbb modor nők irányában az egyenes,
11828    I,     VI|                       másik, ki ásítani fog a legcsendesebb fioritúrák alatt.~ ~A fiatal
11829   II,    XIV|               vacsorát elkészíteni.~ ~Azzal a legcsintalanabb pukerlivel * lehajolva megcsókolá
11830   II,    XXI|                   jött el? Hát ki más, mint a legdaliásabb lovas, a legmerészebb udvarló,
11831    I,      X|                       pályán legkönnyebben és legdicsőbben szerezhető a gazdagság;
11832    I,   XIII|                    hogy a fiskális elindult a legdíszesebb hintóban unokaöccse elé.~ ~
11833    I,   XIII|                      aludni, a hajnali álom a legédesebb; akkor is azzal álmodott,
11834    I,      X|                     aki algebrát tanult, hogy legegyszerűbb aequatio * útján ki tudja
11835    I,    III|                      vannak azok írva, hogy a legegyügyűbb ember is gyönyörködhessék
11836   II,     XV|                      Aki ezt a lehangoltságot legélesebb figyelmére méltatá, az bizonyosan
11837    I,    VII|                   mernek bánni a színekkel, a legellentétesebb neműeket rikítóan rakva
11838    I,     Sz|               nyakravaló~ ~crème du crème – a legelőkelőbbek legelőkelőbbje, az előkelők
11839    I,     Sz|                      crème – a legelőkelőbbek legelőkelőbbje, az előkelők színe-java~ ~
11840    I,    VII|                      egyike volt Magyarország legelőkelőbbjeinek, s két tagja volt jelen
11841    I,   VIII|                  kaszálót az ingoványtól.~ ~A legelőkön elszórva tanyázó gulyák
11842    I,      I|                   uram, kinn vannak a lovak a legelőn.~ ~– C'est triste; * akkor
11843   II,    XIV|                       örömtől ragyogó szemeit legelteté kiránynői termetén.~ ~Utoljára
11844   II,  XVIII|                       arra. Olyan szép, olyan legendai szép volt e két nő együttlétében,
11845    I,    XII|                       bántalmakkal, sőt ennek legengedelmesebb jó barátja támadt belőle.~ ~
11846    I,     VI|                      abban is, hogy Oignon úr legényeinek ellenkező nyilatkozatait
11847    I,    XII|               felgyürkőzve versenyt dolgozott legényeivel, de hiába vegyült a lárma
11848    I,    XII|                    uram utoljára rákiáltott a legényekre, „Ne húzzátok olyan csúnyául
11849    I,    XII|                     én rajzolom uram, az első legényem, ki Párizsban lakott.~ ~–
11850    I,     II|               pástétomos boltját a legöregebb legényének, maga elment milliomokat
11851    I,     XI|                      egy fiatal legényt, első legényét, ki igen derék, jeles fiú
11852   II,    XIV|                   törni a fejét, míg ő ostoba legényével, Sándorral együtt buta,
11853    I,   VIII|                        s diadalmasan kiálta a legényre:~ ~– Ne is gondold öcsém,
11854   II,   XVII|                       leend a legfényesebb és legérdekesebbeknek, miután az ország legtávolabb
11855   II,   XXIX|                 szűzek közül, kiket a lelkész legérdemesebbnek fog ítélni, nyújtsa át a
11856    I,      X|                    közé vannak zárva, ő adhat legérvényesebb bizonyítványokat, s azokat,
11857    I,   VIII|                  sarkantyús csizma a lábán.~ ~Legeslegelöl mind a fiatalok között áll
11858   II,     XX|                    megszavazta, s e határozat legeslegvégül, minden paragrafus és statútum *
11859   II,   XXIV|                     egy egész hetet tölteni a legfájdalmasabb kínok között, egy hetet
11860   II,   XXXI|                   nincs gyermeke.~ ~(Egyike a legfájóbb gyöngédtelenségeknek egy
11861    I,      I|           legszebbjeiből válogatva, a bohóc a legfeketébb species, * melyet cigányok
11862    I,     IX|                        Használhatta valamire? Legfelebb aranyeret kaphatott a sok
11863   II,     XV|                        csak azért, hogy annak legféltettebb kincsét, a becsületet, az
11864    I,    VII|                       meggátolni.~ ~Ez volt a legféltőbb pont. Ha a tűz e szegletet
11865   II,    XIX|                  vannak. Itt van egy mindjárt legfelül; ez ha közönséges ember
11866    I,      X|             ajánlatomat visszautasítaná, én a legfensőbb hatóságokhoz fogok folyamodni,
11867   II,   XVII|                     kastélyban egyike leend a legfényesebb és legérdekesebbeknek, miután
11868   II,     XV|                   soron kívül is, és minden a legfényesebben szokott azokban menni.~ ~
11869   II,   XXIV|                      miszerint Kecskerey úr a legfigyelemreméltóbb renoméval bíró egyéniségnek
11870   II,     XV|                    lélek pihen, ki Isten után legfigyelmesebb szemmel tekint reá.~ ~Ez
11871    I,    VII|                   éppen azok hagynak el, akik leggazdagabbak, legnagyobbak, annak okvetlen
11872   II,  XVIII|             léghajósok még nem találták fel a léggömb kormányozhatásának titkát,
11873   II,    XXI|                     produkált, pedig ő maga a leggyakorlottabbak egyike volt; mint lovagolnak
11874    I,      I|                 győződve felőle, hogy ebből a leggyönyörűbb tréfa fog kerekedni, s előre
11875    I,   VIII|                vadállat versenyt száguldott a leggyorsabb paripával, a kötél megfeszült
11876    I,     XI|                      mikben hasonló ajánlatok leggyorsabban célhoz vezetnek.~ ~A tapasztalatlan
11877   II,  XVIII|                     sebesen kell utazni. Ha a léghajósok még nem találták fel a léggömb
11878    I,      X|                       Bordácsi úr a kitelhető legharagosabb hangon ráordíta:~ ~– Hát
11879    I,    VII|                      az egy ily különc? A cím leghátul így: „Szentirmay Rudolf
11880    I,     II|                      törődik, a börzén mindig leghitelesebbek voltak az ő tudósításai,
11881    I,     XI|                  Flóra férje, a legboldogabb, leghívebb férj, kinek őreá igazán
11882   II,   XXIV|                     hogy a legjobb hazafit, a legigazságosabb férfit nyerte meg a megye
11883   II,   XXIX|                 végintézkedéssel, s tanúkul a legigénytelenebb embereket hívta össze.~ ~
11884    I,     VI|                 háladatos lenni.~ ~Öltözete a legigézőbb. Hosszú, fekete haja félig
11885    I,   XIII|                       utasítva voltak, hogy a legillendőbben viseljék magukat, s a pőre
11886   II,    XIV|                        A patvarba! Az erény a legingerlőbb csalétek! Sohase beszéljetek
11887    I,     IV|                   pálinkaillatú páholyokból a legismertebb divathölgyek tekintgettek
11888   II,  XVIII|                    őelőtte anyáról beszélni a legiszonyúbb fájdalom, a legsértőbb szégyenpirítás,
11889    I,      I|             szemenszedett nép; a hajdúk a nép legizmosabbjaiból, a pórleányok legszebbjeiből
11890   II,    XXI|                       bokros-e az a ló?~ ~– A legjámborabb. Talán jó volna mégis, ha
11891    I,     II|                      utak közül melyik lesz a legjárhatóbb. Az ajánlott pénzt mindenesetre
11892    I,   XIII|               felszedett a szekerére, s midőn legjavában hajtatott, kiesett mind
11893    I,   VIII|                     nem bírná húzni.~ ~De ami legjelesebbé teszi a legényt, az egy
11894   II,   XXIV|                      esetek a legszeretőbb, a legkedélyesebb házastársak életében is
11895    I,     IX|               vitatkozások fognak történni; a legkedveltebb szónokok tartanak beszédet,
11896    I,      X|                       utolsó, a legszebbik, a legkedvesebbik. Mikor még én az úrék házához
11897   II,    XXV|                  előtte.~ ~Ez az elképzelhető legkegyetlenebb kínzás, amit emberen el
11898    I,     II|                       rövid időn egyike lőn a legkellemesebben hangzó jelszavaknak. Egy
11899    I,   VIII|                    nézők az egész futtatást a legkényelmesebben láthassák hintaikról.~ ~
11900   II,    XIX|              renoméjának érzetére, s a lehető legkényelmetlenebbül érzi magát oly asszonyokkal
11901   II,   XXIX|                      meg arról, aki életemnek legkeserűbb óráit okozta: unokaöcsémről,
11902    I,     II|                     ezeknek egy nagy könyvük; legkevesebbet mondok, ha épicier * strazzakönyvéhez *
11903    I,      V|                    bocsássák; ekkor odaküldik legkiállhatatlanabb szerepét; nem törődik vele,
11904    I,      V|                      percre eltávozik tőle, a legkínzóbb aggodalmak között van. –
11905    I,      X|                      mondtam, követelem, hogy legkisebbik leányát adja át nekem. Én
11906   II,  XVIII|                   hála és köszönet ellen –, a legkiszámítottabb önzésből teszek mindent;
11907   II,   XVII|                      mindenféle ágazataival a legkitartóbb fáradsággal iparkodik megismertetni,
11908    I,     II|                   legszebb, legnagyszerűbb és legköltségesebb volt tagadhatatlanul monsieur *
11909    I,    XII|                       csupán a fiatal óriások legkönnyelműbbjeitől származhattak, de az általános
11910   II,     Sz|               élvsóvár~ ~gőzkör – atmoszféra, légkör~ ~granárium – magtár~ ~groom –
11911   II,    XIV|                ajtaikat, s ő egy rangban, egy légkörben álljon azon magas, azon
11912    I,      V|                 ajándékai vannak a trópikusok légkörének, meg is halltatott tetszése
11913   II,    XIX|              törvénykönyveket, kidisputálja a legkörmösebb prókátort, iszik hatalmasan,
11914    I,    III|                   melyek ez évben kijöttek, a legkövetelőbb kritika elől sem volnánk
11915    I,     Sz|                  belső, leglényegesebb része, legközepe~ ~tollas – itt: író, tollforgató~ ~
11916    I,    XII|                       hangján beszélt velők a legközönyösebb tárgyakról, s midőn a napirenden
11917    I,   VIII|                      kiválasztani, amelyiknek legkülönb címere volt, azzal összecsókolóztunk,
11918   II,     XV|                 véghetetlenül örül, mialatt a legláthatóbb zavarban látszott szemeivel
11919    I,   XIII|                          Az ő kezeinek nyomai legláthatóbbak az ősi telepen. Minden,
11920    I,    VII|              nyilvános éttermekben ebédelt, a leglátogatottabb kioszkokba járt fagylaltozni,
11921    I,     Sz|                       a tojás sárgája, belső, leglényegesebb része, legközepe~ ~tollas –
11922    I,     II|                  nemcsak egyeseket, nemcsak a legmagasabbakat bírta ő maga iránt lekötelezni.
11923   II,   XXIV|                     nem költ, hanem kitudja a legmélyebben elhallgatott titkos gyalázatát
11924   II,    XIV|                   lehetetlen.~ ~Fanny szemeit legmesszebb kerülék az álom tündérei.~ ~
11925   II,     XV|                      idomai. Ah, ez valóban a legműértőbb szemek becsülése után sincs
11926    I,    VII|                      el, akik leggazdagabbak, legnagyobbak, annak okvetlen szegénnyé
11927   II,     XV|              meghunyászkodnék, nekem áll az a legnagyobbik, s nagy pikantul még azt
11928    I,     II|                  szigetet ellepték, legszebb, legnagyszerűbb és legköltségesebb volt
11929   II,    XIX|                     kit ő szinte legszebbnek, legnemesebbnek tartott minden férfiak között,
11930    I,    VII|                    rászedte, a Palais Royal * legnépesebb utcáján lovagkorbáccsal
11931    I,     II|                     eléje menvén, a kitelhető legnyájasabban üdvözlé.~ ~Állt pedig a
11932    I,     VI|                     felett, s midőn a függöny legördült, felrohantak a színpadra,
11933   II,   XVII|                    lóháton.~ ~Maga János úr a legörvendetesebben volt meglepetve, midőn hazaérve,
11934    I,      X|                       s újságot olvasott, ami legolcsóbb kávéházi fogyasztás, az
11935    I,    VII|                      vannak az udvarban. Most legombolítja derekáról a hölgy a kötelet,
11936    I,   VIII|                      Ez a csikóstempó, mely a legóriásibb erejű verekedők ellenében
11937   II,     XV|                    szívélyesen nyújtá eléje a legparányibb, a legsimább, a leggyöngédebb
11938    I,    XII|                   hallani.~ ~Nagyothallani! A legprózaibb minden emberi gyöngék között,
11939    I,      V|               életéről írok, egyike volt kora legragyogóbb szellemeinek, kit a természet
11940   II,  XVIII|                    Rue Vivienne Nr. 11. * Dr. Legrieux-nél), hanem egyúttal az egész
11941   II,  XVIII|                    avagy hogy valamennyinek a legrövidebb idő alatt teljes és tökéletes
11942   II,    XIX|                  nevetnivaló legyen, és ami a legsajátságosabb, ezek a bohó táblabírák,
11943   II,    XXI|                       Most a róka egyszerre a legsebesebb futás közben meglapul, de
11944   II,  XVIII|                      legiszonyúbb fájdalom, a legsértőbb szégyenpirítás, a legnagyobb
11945   II,     XV|                       eléje a legparányibb, a legsimább, a leggyöngédebb kezecskét.
11946    I,    III|                    vidéken – szólt Miklós, ki legszabadelvűbb volt a baráti szó osztogatásában. –
11947    I,   XIII|                      átnézi és helybenhagyja, legszámosabb ellenségeivel van alkalma
11948    I,    VII|                 zúgása.~ ~A Panthéon térről * legszebben lehete látni a tüzet, mely
11949   II,   XVII|              találtatott boltjaikban, abból a legszebbet mind összevásárolta János
11950    I,      X|                    van az úrnak; az utolsó, a legszebbik, a legkedvesebbik. Mikor
11951    I,      I|               legizmosabbjaiból, a pórleányok legszebbjeiből válogatva, a bohóc a legfeketébb
11952    I,   VIII|                  kivált a többi közül, ezek a legszelesebb lovasok, kik az elején sarkantyúzzák
11953    I,     VI|                titkolt előkészületei a lehető legszélesebb kiterjedésben széleszték
11954    I,   VIII|                      fejüket, melyek között a legszelídebbek közé tartoztak ezek: a vendég
11955    I,     XI|                    divatleányok testvéréből a legszendébb, a leggyöngédebb szűz lett.
11956    I,    VII|                      követ el lelkén, midőn a legszentebb érzelmet megtagadja. S e
11957   II,  XVIII|              kisasszony mögött, midőn Fanny a legszenvedélyesebb hevességgel ragadá meg egyszerre
11958   II,   XVII|                szeretetének s férje részérőli legszívesebb üdvözleteknek alig várja
11959    I,   VIII|                      két udvari bohócon kívül legszívesebben látott vendégei: a Bács
11960   II,   XVII|                     amely két idióma * volt a legszokásosabb az akkori társalgásokban;
11961    I,     II|                    életbiztosító intézetek, a legszolidabb játékbankok az ő védurasága
11962   II,   XXIX|                       volt, hogy öreg barátja legszomorúbb napjait felderítse. Valóban,
11963   II,  XVIII|                      nélkülözni, ami rá nézve legszükségesebb, a legbiztosabb támaszt,
11964   II,    XIX|                   vannak-e körüle vagy nők; a legtarkább társaságban, akárhány fiatal
11965   II,  XVIII|                       a legjobb szándékból, a legtisztább akaratból eredendő tanácsot
11966   II,    XXX|                      felett, sokan sírtak, de legtöbbet sírt maga az a pap, akinek
11967    I,     XI|                  sikertelen kísérletek miatt. Legtöbbnyire fogadásokat is tettek, és
11968    I,     II|                      kézzel hímzett munkák; a legtöbbre nagy betűkkel ráhímezve
11969    I,     II|                   leereszkedő vállveregetés a legtökéletesebben rajzolák a parvenüt.~ ~Kárpáthynak
11970    I,     IX|                    szokás gyakorolni, és ez a legtörzsökösebb magyar kisvárosokban is
11971    I,    VII|               Mainvielle-Catalani harc, erről legtovább beszéltek, ez a hír körülbelől
11972   II,    XIX|               nyilatkozatokra készül, s mikor legtüzetesebben ostromolna, akkor úgy bámulják,
11973    I,    XII|                   egész agyrendszerét megrázó légütésre önkénytelen felkapta kezét,
11974    I,      I|                   mint szedni a köpönyegét, s leguggoltatván hórihorgas lovászát, felülni
11975    I,   VIII|                      elmaradnak, köztük van a legújabban érkezett legény is.~ ~A
11976   II,     XV|           honatyáinkat jobban érdeklé, mint a legújabbi válaszfelirat, bérkocsiba
11977    I,    VII|                    tőlük végképp elválni.~ ~A legutóbbi időkben a görög thermopilaei
11978    I,     II|                 törvényszékre, melyek közöl a legutolsót septemtrionalis táblának *
11979   II,    XXV|             legnyájasabb, hízelgőbb arccal, a legvalódibb, a legszeretőbb szívdobogással
11980    I,      X|                  jókedv tanyázott a háznál; a legválogatottabb társaságok gyűltek ottan
11981    I,     IV|                       s Debry lármázott, hogy légvonat van! „Pedig önnek könnyű
11982    I,      X|                nevettesse.~ ~Mayer papa pedig legyeket ütögetett a falon, s nagy
11983   II,     XV|            gondolkozni kezdett róla, vajon ne legyen-e nagylelkű, és ne békítse-e
11984   II,   XXIX|                   dicsőbbel váltja fel; azért legyetek tanúim, hogy amiket ez órában
11985    I,    VII|                     pávafark nagyságú festett legyezőt és a könyökig érő szarvasbőr
11986    I,      I|             lubickolni a gáton, s megnyugtató legyintést téve felé kezével, vigasztalódottan
11987   II,    XXI|           hajfürteinek lebbenése az ő orcáját legyinti, és neki százszor több oka
11988   II,    XXI|                      gyöngéd ügyek, hihetőleg légyott.~ ~Amióta nem láttuk, meglehetős
11989    I,     IV|                     napon a kis Petit-pas-nak légyottja volt a boulogne-i erdőcskében, *
11990    I,     IX|                      boszorkány Fanny nevében légyottra rendelé Fennimort a ház
11991    I,    VII|                     egy vasjellem szíve által legyőzesse magát. Vevé rajzónját, s
11992    I,     IV|                megvívni, mely által csakugyan legyőzetik. Valamely lángész ebből
11993    I,   VIII|                  vagyok? Sohase kérdezzék; ha legyőznek, úgyis odább megyek, ha
11994    I,   VIII|                    kalap! – kiálta rekedten a legyőzött lovas, midőn kalapjával
11995    I,     VI|                       valakinek bátorsága azt lehajítani?~ ~– Fripon! * Lesz nekem.~ ~–
11996   II,    XIV|                   hogy az a földre köröskörül lehajlik.~ ~Csak egy eszme, egy gondolat
11997    I,    VII|                     akkor tért magához, midőn lehajló nyakán egy forró ajk égetését
11998    I,   XIII|                  megitatott Jézus monda fejét lehajtván: „Elvégeztetett!” S olyan
11999   II,     XV|                  tettetés.~ ~Emiatt oly hideg lehangoltság ült a társalgáson, valami
12000   II,     XV|                megnémultak volna.~ ~Aki ezt a lehangoltságot legélesebb figyelmére méltatá,
12001    I,   VIII|                   fűzfavesszőt metszve, arról lehántá a leveleket, s karikását
12002   II,    XXI|                 élvezetet, hogy rózsaajkaikat lehány csepp rosztopcsinnal * vagy
12003    I,   XIII|                   nagy része szétmállott üres léhaságok, oktalan fitogtatás s ízetlen
12004   II,  XVIII|                 csapat szemét ember, aki üres léhaságokat beszélni, hírt hordani,
12005    I,    VII|                     álom többé, az ifjú meleg lehelete érinté vállait.~ ~Chataquéla
12006    I,     VI|                    nem lehete egy foltot, egy leheletét a gyöngeségnek találni.~ ~
12007    I,    III|                 valamit tőle, az, mint a tüdő leheletétől a fehér chylus, * piros
12008   II,    XXV|                    alig észrevehető rózsaszín lehelettel belső szirmain. Ez még akkor
12009    I,      V|                      s a művészre bízta, hogy leheljen beléjök lelket, ami tőle
12010    I,      V|                   géniusza legforróbb ihletét lehelte, s a szeszélyes sors kinyitá
12011    I,   XIII|                    felüdültének örvendő tanúi lehessenek, s részvétüket tudtul adhassák.
12012   II,     XV|                     csak hogy ti kisasszonyok lehessetek! Ilyeneket kell énnekem
12013    I,      X|                   mely körülbelől örök időkre lehetetlenné teszi, hogy ismét egymáshoz
12014    I,    III|           hazahívogasd?~ ~– Én nem tartom azt lehetetlennek.~ ~– Boldog fiatalember,
12015    I,     XI|              alázatosan a komornyikot, ha nem lehetne-e valahol az urát, bár csak
12016   II,    XIV|                    mondta, hiszen én nagyapád lehetnék, s most Jancsi urat mutatja
12017   II,   XXIX|                       a nemzet, melynek tagja lehetnem isten megengedte, az utánam
12018   II,   XXII|                   törik a fejöket, hogy mivel lehetnének alkalmatlanok gondviselőiknek.~ ~–
12019   II,  XXVII|             emberiségnek tartozik.~ ~Mivé fog lehetni e fiú nemesebb nevelés által,
12020   II,   XXIV|                    praktikus élet olyan sokat lehetővé, megfoghatóvá tesz, amit
12021    I,    VII|                   ellen; mintegy huszonnégyen lehettek.~ ~Chataquéla hirtelen egy
12022   II, XXVIII|                      és én még csak közel sem lehettem hozzá. El kellett jönnöm,
12023   II,   XVII|                     agarászat, s mily büszkék lehetünk mi más nemzetek felett,
12024    I,    VII|       malomkelepeléshez hasonló név akárminek lehetvén képviselője, csak valami
12025    I,    III|                       képzeléd – monda Rudolf leheveredve a fűbe, míg Miklós az emlék
12026   II,   XVII|                      mögött épült lovardát is lehordatá, nehogy egyszer valaki elmondhassa
12027    I,   VIII|                 hosszú virágfüzéres korona, s lehull a földre. Az utána rohanók
12028   II,    XIV|                       jobban elhervadni bele, lehullani, sírba dőlni, hogy csak
12029   II, XXVIII|                   zöldek, mikor minden más fa lehullatta a levelét.~ ~Az egész határban
12030    I,   XIII|                     nábob terített asztaláról lehullottak, és amiket később egy nemzedék
12031    I,      V|                     betegek ravaszok, sokszor lehunyják szemeiket, tettetve, mintha
12032   II,     XV|                      ravasz lelkét, s szemeit lehunyta, és füleit eltakarta, hogy
12033    I,    III|                       Rudolf szemeit hanyagul lehunyva.~ ~– Te azt hiszed, hogy
12034   II,  XVIII|                    buzdító gyöngédség hatását lehűteni szúró észrevételével:~ ~–
12035   II,  XVIII|                     jó; meg egy másik csoport léhűtő, mely ábrándozik, sóhajtozik,
12036    I,      I|                  betyár pajtásaim, hajdúim és léhűtőim falkaszámra és, ha azokra
12037    I,     II|               előszobáin seregei hemzsegtek a léhűtőknek, ezüstös cselédi egyenruhákban
12038    I,      I|                     kapnak enni.~ ~Gyárfás úr lehúzá szemöldökét, száját feltolta
12039    I,   XIII|                 szerepet, ott in facie loci * lehúzatta a nagyságos úr, s olyan
12040   II,    XIV|                   Boltay mester szekerének, s lehúzva őt kocsijáról, vidám, nevető,
12041   II,   XVII|                 ereszteni, vagy ha kesztyűjét lehúzza, rögtön felkelnek mind,
12042   II,    XXI|                        de odáig megkerítik, s lehúzzák a bundáját, mielőtt megázott
12043    I,   XIII|                      bornál, hogy tökéletesen leigya magát, s ezt a pohár bort
12044   II,   XVII|                  úrnak ímez indítványa, annak leírásához sokkal erősebb fantázia
12045   II,    Meg|                 találtam. Ugyanebben leltem a leírását a még azon évben dívott
12046   II,     XX|               elfoglalá az asztalokat, miknek leírásától lelkiismeretesen megtartóztatom
12047    I,      X|                       a házhoz járt szépen.~ ~Leírásával nem vesződünk, mert úgysem
12048   II,   XXIX|                           Az utolsó szavak is leírattak. Az ügyész felolvasá a végrendeletet,
12049   II,  XVIII|                       kellene bírnom, hogy őt leírhassam hozzája méltón. Amiket egy
12050    I,     VI|                     tenger fenekére süllyedt, leírhatná azon érzést, mely által
12051   II,  XXVII|                 hozzáfogni, hogy János örömét leírja? Amit csak remélni, csak
12052   II,     XV|                        aki a lapokban mindent leírjon, amit Kecskerey úr estélyén
12053   II,   XVII|                       amelyeket számtalanszor leírnak, olvasnak, egyik kéziratból
12054   II,   XVII|                       látszott minden sorban, leírta azokat a mulatságos embereket,
12055    I,      I|                 érkezett vendég, s ha ruháját leírtuk, úgy hiszem, egészen ismerjük
12056   II,     XX|                      természetben mulattatók, leírva pedig véghetlenül unalmasak.
12057    I,   XIII|                    ráparancsoltatott, hogy ha leissza magát, a vendégeket sorba
12058    I,     XI|                     megindult a paradicsomból lejárogató őzike ellen.~ ~Úton-útfélen