bold = Main text
      Kötet, Fezejetgrey = Comment text
12059   II,     XV|                 Lesz-e bátorsága végtől végig lejátszani rettentő szerepét? Befurakodni
12060    I,    III|                       van fagyva, hogy fajunk lejátszta szerepét, s oda fog térni,
12061   II,     XV|                      akinek semmi baja sincs, lejtett végig a társalgási termen,
12062   II,    XXI|                    karcsú, lengeteg amazonok, lejtő paripákon, körülrobogva
12063    I,     Sz|                 prédikálásra kiküldött diák~ ~lejupitereztet – itt: ledobat, kiűzet;
12064    I,     VI|                    egész fellázadt óriássereg lejupitereztetett * a paradicsomból, üldöztetve
12065    I,    VII|                   Nehány pillanat múlva ismét lejutott a két bátor mentő a hágcsókon,
12066    I,    VII|                     ablakon jött ki a láng.~ ~Lejutva a földre, Chataquéla az
12067    I,   XIII|                 minden embert szénának néz, s lekaszálja a nagyságos urat, ne hagyják
12068    I,   XIII|                     birkákat a vetésre, néhol lekaszáltatni a sását, s majd nem dűlt
12069    I,   VIII|                      ahogy székre leül, ahogy lekönyököl az asztalra, ahogy a kalapját
12070    I,     II|            legmagasabbakat bírta ő maga iránt lekötelezni. Gondja kiterjedt a tisztelt
12071   II,     XV|                      s mindenkinek tud valami lekötelezőt, valami érdekest mondani,
12072    I,   VIII|                      fogdmegeivel, s úgy kell lekötözni az ágyba.~ ~Egyszer valami
12073   II,  XVIII|                   figyelmét folytonosan képes lekötve tartani könyöke, ínye és
12074    I,   XIII|                       megtudni, hogy hirtelen lekuporodott a báránykához, s annak nyakát
12075   II,    XXI|                      szökés. A róka egyszerre lelapul, s Armida keresztülugrik
12076    I,   VIII|                   visszacsapódva az elfojtott lélegzet, mint a tengerből felmerülő
12077    I,     IV|                    Uraim, hagyjatok egy kissé lélegzethez jönnöm, egészen alterálva,
12078   II,   XVII|                     magát, hogy szinte nagyot lélegzett, midőn az utolsó búcsúszóval
12079   II,  XXVII|                     keze nem oly forró többé; lélegzetvétele megkönnyebbül.~ ~Tisztán
12080    I,    XII|                   addig nem nősülök, amíg nem lelek egy másik polgárleányt,
12081    I,      X|                  akihez szavait intézte, mely lélekbátortalanság által meg volt fosztva azon
12082   II,    XXX|                      érzésfoghatóságot minden lélekből. Annyi nagyságos, méltóságos,
12083    I,    VII|                     lép betegsége ez, hanem a léleké, és többnyire nagy lelkeké,
12084    I,     XI|                   rácsozat mögött, magasztos, lélekemelő éneket, ájtatos imádkozók
12085    I,    VII|                      vált rájuk nézve éppen e lélekerő, mert üresnek látta a világot
12086    I,     II|                      beillatszereznem. Én sok lélekerővel bírok. Ha ezt ki nem állom,
12087    I,     VI|                      zsenialitás és bámulatos lélekjelenlét.~ ~E jelenésre a még elkésett
12088   II,  XVIII|                        annyi rút, önző piszok lélekkeli érintkezés után milyen jól
12089   II,     XV|                      vele közleni, hogy anyja lélekkísértőül jött hozzá.~ ~– Fázol te
12090    I,   XIII|                      a kárpátfalvi kastélyból lélekszakadva menekülő vendégek útba ejtsék
12091    I,    VII|                    Indiában ez így szokás. Ez lélektani abszurdum. Egy nő, kinek
12092    I,     XI|                      odavivé őt Teréz, hogy a lélekváltozat kellemeit is tanulja ismerni.
12093   II,   XXIX|                     tudom minek nevezzem, nem lelem helyemet. Én halálomat érzem.
12094   II,   XXXI|                    Rettentő kacagás fogadta a leleményes illusztrációt. Mint látjuk,
12095    I,     IV|                        kiáltának mindnyájan – leleményesen van kigondolva, az arrangement *
12096   II,    XIV|              furfangos lény, ki nem fogy ki a leleményességből, kinek nincs egyéb dolga,
12097   II,   XXXI|                    okos nő volt, s kedélyének leleményességében kitalálta az ellenszert,
12098   II,    XXV|                  múlva vevé kendőjét az úgyis leleplezett imakönyvről, s megtörölve
12099    I,     II|      tartalomgazdagságának, egy cikkecskét se lelhessen benne, mely önnek jogot
12100   II,    XIX|                     fiatalembereket már előre leli a hideg, mikor meglátják;
12101   II,   XXIV|                  nézve a te tiszta, gyermeteg lelkedben minden fogalom hiányzik.~ ~–
12102    I,   XIII|                  elkövetkezik szomorú halála, lelkeért egy imát bocsásson az égbe.~ ~
12103    I,     IX|                       szellemtelen majmolásra lelkeik erejét, bekergették a kerek
12104    I,     II|            megmérhetetlen kincseket osztogat, lelkeiket vérrel aláírt szerződésben
12105    I,     XI|                     nem lettek volna azok, ha lelkeiknek más irányt tudott volna
12106    I,    VII|                     léleké, és többnyire nagy lelkeké, mert kis lelkek hamar otthon
12107   II,     XV|                   kifakadtam, és kiadtam, ami lelkemen volt. „Hát már ez így fog
12108   II,   XXIX|                nálamnál jobbaknak.~ ~…És most lelkemet Istennek, testemet a földnek
12109   II,   XXXI|                történetében. Ha Isten erőt ad lelkemnek, egykor megkísérlendem őket
12110   II,     XV|                       házigazda nagymértékben lelkére vette, hogy vendégei jól
12111   II,   XXII|                     bálványozott ifjat, kinek lelkéről, szívéről több jót és szépet
12112   II,  XXVII|                   halál megtört fényével szép lelkes szemeiben.~ ~Odaállt ágya
12113    I,     VI|                     ülteték hintajába, s nagy lelkesedésben kifogták lovait a rúd mellől,
12114    I,    III|               építészzsinór, s kik buzdítsák, lelkesítsék, lesznek magas lelkű emberei,
12115   II,     XX|               köszönté a poharat, miáltal oly lelkesülést idézett elő, hogy még a
12116    I,    VII|                    volnék, hasonló honvágytól lelkesülhetni.~ ~– Édes Rudolf – szólt
12117   II,   XXIV|           gyűlésteremben áll Rudolf, s nemes, lelkesült beszéddel tölti el a hallgatók
12118   II,   XVII|                    sokkal erősebb fantázia és lelkesültebb toll kívántatnék, mint az
12119   II,    XIX|                      az, ki Flórát előtte oly lelkesülten magasztalá, hogy ő már képzeletében
12120   II,   XVII|                 eszméről beszélnek, rendkívül lelkesülve vannak, s úgy látszik, hogy
12121   II,   XXIX|                  jámbor megnyugvással mondá a lelkésznek:~ ~– Nemsokára színről színre
12122   II,    XIV|                 gyámleánya ily természet adta lelkierőt tanúsított. Előre büszke
12123   II,  XXIII|                Barátom, ha törvényeink nagyon lelkiismeretes kutatásokat akarnának tenni
12124   II,     XX|                 asztalokat, miknek leírásától lelkiismeretesen megtartóztatom magamat,
12125   II,  XVIII|                  pártul fogja azokat is, akik lelkileg szűkölködnek, betegeket,
12126    I,   XIII|                  volna.~ ~A körülfekvő falvak lelkipásztorai már előtte egy hónappal
12127   II,  XVIII|                  gondjuk, míg ez úrhölgy őket lelkökben is ápolja, s ilyenformán
12128   II,  XVIII|                szívében!~ ~Milyen önzők, üres lelkűek, haszontalanok, hiúk ezek
12129    I,     XI|                      végre a gyermek elvadult lelkülete meg volt törve, s bebizonyítva
12130    I,     XI|                    lakott. Az ifjú, hajlékony lelkületre nagy befolyással volt a
12131    I,      X|                     álmos ördögnek engedik át lelkületüket, mely a legvilágosabb hibák
12132    I,     XI|                       örömei, miket mások nem lelnek föl, ha aranyok halmazát
12133    I,    VII|                   aminővel a hernyókat szokás lelövöldözni a fákról; persze az égő
12134    I,    XII|             Megtörténhetik, hogy én a kihívót lelövöm, s azon esetre nem akarok
12135    I,    XII|                    egymás után egyes golyóval lelőtte.~ ~Ez csak az ellenfél remegtetéséért
12136    I,     Sz|                 zárjel között~ ~inventárium – leltár, jegyzék~ ~Italiana in Algeri –
12137   II,    Meg|           melléklapjában találtam. Ugyanebben leltem a leírását a még azon évben
12138    I,      X|                   házba, mert ott kiseprűzik, lelúgozzák, lapáton vetik ki az utálatos,
12139    I,    III|                       készen volt a feliratok lemásolásával, s dörgő szavával közbeszólt:~ ~–
12140   II,    Meg|                       női arcképet adott elém lemásolásra, aki képzeletemben a női
12141    I,   XIII|                szabóra, hogy „Zsebet nagyot!” Lembergi szemfényvesztő és tűzijátékos
12142   II,    XXI|             nyughatatlan. Nem találja helyét. Lemegy lovászaihoz, s ott találva
12143    I,     VI|                    melyik a zene hangja; majd lement mélyen harmadfél oktáván
12144   II,   XXIV|                      hetet keresztülszenvedni lemondás és elrejtett szenvedély
12145    I,      V|                   hiszem, a lehető legnagyobb lemondásnak tekintendi mindenki, aki
12146    I,     XI|                       körül erény-, türelem-, lemondásnál? Szívébe edzve van a jó
12147    I,     II|                     vagyok szokva az aszkétai lemondásokhoz; egy időben homoeopathice *
12148   II,  XXIII|                     gentleman sietett magáról lemosni minden ilyes árnyalatnak
12149   II,    XIV|                   éléstárba téve, milyen szép len termett, hogyan fonatja
12150    I,   VIII|                    Miska, Bandi, Laci, Frici, Lenci. Engem úgyis tudod, hogy
12151   II,   XXIV|                   hogy Heléna * vagy Ninon de Lenclos óta születhetett nálánál
12152   II,   XXVI|                    ami bizonyosan nem csekély lendületet ad a fővárosnak.~ ~Szentirmayék
12153    I,    VII|                  monsieur * – szólt neheztelő lenézéssel Abellino, ki igen jól tudta,
12154    I,   XIII|                  kalapját, egyet köhentett, s lenézett a csizmája orrára, s elmondá
12155   II,    XIV|                      reá fogadást tett, s azt lenézhetni saját világában – éreztethetni
12156    I,     VI|         beavatottabbjai ezalatt a foyer-ben * lengetik szárnyaikat Catalani körül
12157   II,    XXI|                     ezüstfényes kalapka volt, lengő marabutollakkal; keblén
12158    I,    VII|                   magam örökös satellite-je * lennék nagysádtoknak, ha oly szerencsés
12159    I,      I|                   legalázatosabbaknak kellene lenniök, szúrni, sértegetni tudnak.
12160   II,     Sz|                 haladó, finom szövésű, mintás lenvászon~ ~Schönbrunn – híres császári
12161    I,    VII|                     ember divatba jöjjön.~ ~A lenyakazott hírét elhomályosítja Aubry
12162    I,     VI|                  hódító merészség, mely egész lényegén elömlik, azon hódolatot
12163    I,     IX|                    code du duelnek * ismerete lényeges alkatrészei-e az európai
12164    I,      I|                Töltsetek a szájába bort, hogy lenyelhesse.~ ~A hajdúk hirtelen kapták
12165    I,      I|                       társaság azt hivé, hogy lenyelte, s meg akar fúlni tőle,
12166    I,     IV|                       vadász esik el, a medve lenyomja a földre, s azzal ráül nagy
12167    I,   XIII|                      erővel kellett őt Pálnak lenyomni egy székre, de csak megint
12168    I,      I|                       az őzpecsenyét, majd az lenyomtatja.~ ~A bohóc megköszönte a
12169    I,   VIII|                  fenyegető vastagságú könyvek lenyomtatva egy ólomkalamárissal, az
12170    I,   VIII|                     mocsár, mely innen azután lenyúlik egészen Püspökladányig és
12171    I,     IV|                      ered, míg végre a vadász leöli, s végignyújtva a színpadon
12172   II,     XV|                  akkor jövén a kertből, előre leoldá nagy szalmakalapját, mely
12173    I,    VII|                       az összeköttetés többé, leoldja derekáról az övet, s visszaküldi
12174   II,   XXXI|                     igaz – szól Mr. Griffard, leoldva hosszú téli sálját nyakáról.~ ~–
12175   II,    XXI|                     rohanni mindig előre, míg leomlana előtte, és meghalna ott,
12176    I,     Sz|              thermopilaei hős (thermopülai) – Leónidasz, spártai király, ki 480
12177    I,   XIII|               elfogadni, kihurcolkodott az I. Leopold alatt épűlt roppant palotából,
12178    I,      I|                   fogason.~ ~A hajdúk azonban lepakolván a szekérről, párnákat, szőnyegeket,
12179    I,     II|                 Kárpáthy Abellino.~ ~A bankár lépcsőin, előszobáin seregei hemzsegtek
12180    I,     II|                      sétányra, melynek minden lépcsője narancsfákkal van megrakva,
12181    I,     IV|                      a klub termein, s csak a lépcsők végén mondá:~ ~– Az meglehet.~ ~ ~ ~
12182    I,     VI|              veszélyes koszorúkkal; két-három lépcsőt ugrott át egyszerre, Fennimor
12183    I,   XIII|             félretolta Palkó kezét, könnyedén lépdelt le a harminckét márványkő
12184   II,  XXVII|                      reggelen ezen örömhírrel lepé meg háziorvosa a nábobot: „
12185    I,   XIII|                    Kárpitfalvára, lefoglalni, lepecsételni a holmiket, nehogy valaki
12186    I,     XI|                     látleletet tartának a még lepecsételve talált levél felett. Fanny
12187   II,  XVIII|                       adna, mielőtt a világba lépek.~ ~E szavak oly érzékeny,
12188   II,  XVIII|              figyelmes pártolásába. Vajon nem lépek-e valahol ismét egy agárra?~ ~
12189   II,     Sz|                        megfirkál”~ ~sliffer – lepel, fátyol~ ~spencer – testhez
12190    I,     II|                  kövekből utánzott régi római lepények- és pogácsákkal, amilyenek
12191    I,   XIII|                       raktak, az arról menten lepergett, hulladékai azonban annál
12192   II,    Meg|                    szűz. De sok lepkeszárnyat leperzseltek ezek a tűzszemek! A legkisebb
12193    I,      X|                       Éppen lehetett Mayer úr lépéseit hallani a lépcsőkön.~ ~A
12194   II,    XXI|            hullámzásban kell tartani a paripa lépéseivel egyezve; a nyereg alkalmasint
12195    I,    XII|                     féloldalt állva tett apró lépéseket előre, több ízben szeméhez
12196    I,      X|                     alá s fel a szobában nagy lépésekkel, mint egy színpadi hérosz,
12197    I,   XIII|                  előre bocsátva, becsülettudó lépésekre szedegetve sarkantyús lábait,
12198   II,  XXIII|                   kémekkel, vigyáztass minden lépésére, s add a dolgot furfangos
12199   II,     XV|                    árnyék, úgy követni minden lépését.~ ~Mikor készen voltak a
12200   II,  XVIII|                    hintó hágcsójáig.~ ~Ámde e lépéshez még nagy teketória kellett.
12201   II,  XVIII|                törekvésének, miszerint minden lépésnél meghajtsa magát, előrehúzta,
12202   II,   XVII|                 melyeket eddig por és pókháló lepett. Az ittas vendégek számára
12203    I,    VII|                      tarthatja elé kezét, nem léphet előle félre, mert a kötelet
12204    I,     IV|                      Férje? Que diable? * Mit léphetne miellenünk? Mi közönség
12205   II,   XXXI|                     midőn egyszer Flóra azzal lepi meg a székvárosból hazatérő
12206   II,     XV|                        Ez volt az első roham. Lepiszkolni egy dísztelen életmód alsóbb
12207    I,      V|                      Halhatatlan művésznő! Ne lepje meg azon hír, hogy mai fölléptére
12208   II,   XVII|          csoportozatot ne képezzenek. Bárhova lépjünk be, ott húznak le bennünket
12209   II,    Meg|                bogárszemű magyar szűz. De sok lepkeszárnyat leperzseltek ezek a tűzszemek!
12210    I,     VI|                     mely termete igéző bájait leplezi, frígiai kelméből készült,
12211    I,      X|                     lesz – ki őket meg akarja lepni.~ ~Egy vén, száraz hölgy
12212    I,      V|                    elébb egyszer még fel kell lépnie, mert így van szerződésében;
12213    I,    XII|                      megküzdenie.~ ~Az érkező léptei végighangzottak a lépcsőn,
12214   II,    XXV|                 gondolatnak, amidőn egyszerre lépteket hall közeledni, s amint
12215   II,    XXV|                 akartál esni?~ ~– Egy csigára léptem – felele a nő, és elhalványult.~ ~–
12216    I,     IV|               divatból kiment operát, s abban léptesse föl Mainvielle-nét.~ ~–
12217    I,      V|                       Azt kívánta, hogy abban léptessék fel. Midőn eléneklé Rosinát, *
12218   II,   XVII|                alkalmával egy társulat életbe léptetését fogja indítványozni, melynek
12219    I,   VIII|                        s csendesen, jókedvvel léptetett vissza a kiindulási vonalra.~ ~
12220    I,      V|                   megrohanják, hogy miért nem lépteti föl Mainvielle-nét? Az igazgató
12221    I,   VIII|                       e makacsság, s közelebb léptetve a szilaj bikához, rávágott
12222    I,    XII|                       szólt Sándor a tanúkhoz lépve s eléjök mutatva azon kihívó
12223   II,   XVII|                       fiatal ojtványok kérgét lerágják, s ekként gyümölcstenyésztésről
12224    I,   XIII|               egyszerűek, hogy három húzással lerajzolhatná egy ügyesebb festő, csak
12225   II,     XX|                        sűrű fekete szemöldeit leráncolva, mintha keresztül akarna
12226    I,     Sz|                  demontíroz – valakit lováról leránt, harcképtelenné tesz~ ~département –
12227    I,    VII|                      szólt a munkás bosszúsan lerántva sipkája ernyőjét –, de ki
12228   II,     XV|                        hogy Abellino nyakáról lerázza, ki több fiatal dandy társaságában
12229    I,      X|                     ököllel üté meg úgy, hogy lerogyott a szögletbe.~ ~Nehány év
12230    I,     VI|           szeparatizmusokkal. * ~– Ah – szólt lerohanva a páholyba –, tehát a büszke
12231   II,   XVII|                  rendetlen álfolyosók részint lerontattak, részint befalaztattak,
12232    I,    VII|                  lépcsőn férfiléptek hangjait lesé el.~ ~Szíve sebesen kezdett
12233   II,     XV|                     érkezett. Fannyval azután lesétálnak a mezőre, mintha a vetéseket
12234    I,    XII|                       Sándor a kitárt levelet lesimítva kezével – én e számadást
12235    I,   XIII|                      a bizalmas hajdú, szépen lesimogatva, körültörülgetve, ha mi
12236   II,    XIX|                    mosolygó arcával, mint egy leskelődő amourette. – Kihagytam egy
12237    I,     VI|                   óriások figyelve látszottak lesni, hogy mikor kezdődik már
12238   II,     XV|                       leszállt a szekérről, s lesütött szemekkel elmondá nagy akadozva
12239   II,    XIV|                   lesz hatalma elkövetni! Ily lesujtó mennyiségű kincs ellenében
12240    I,     IV|                       indult ki a színházakat lesújtó és felemelő közvélemény,
12241    I,     IV|                     unalom és hidegség sokkal lesújtóbb nyilatkozat, mint a pisszegés
12242    I,   VIII|                     felöltöztetnek, ha készen lész, gyere le az ivóterembe.
12243   II,    XXV|                  Rudolf legalábbis tíz gombot leszaggatott öltönyéről lefekvéshez készültében,
12244    I,    III|                     kezét feje alá téve s egy leszakított fűszálat forgatva szájában.~ ~–
12245   II,    XIV|                       éltes magyar urat segít leszállani a hajdú.~ ~Az öreg úr nyájasan
12246   II,    XXI|                        A te kedvedért? Rögtön leszállok a lórul.~ ~Flóra súgva mondá
12247    I,    XII|                   csomó százas bankjegy közől leszámlált eléje hat darabot, mellé
12248   II,    XXI|              seregelve, a kedvenc agarakat is leszedték a szekérről, a pórázokat
12249    I,     XI|                    tudja, hogy aki a magasból leszédül, mindig összezúzza magát,
12250   II,     XV|           tragédiákhoz, csak állt ott, mintha leszegezték volna, és sem azt nem mondta
12251    I,   VIII|                       két ökör.~ ~– Ez nem jó leszen így – monda büszkére változtatott
12252    I,   XIII|                      Istennek tetsző vigasság lészen! – erősíté az esperes úr,
12253    I,      I|                      többi bolond utána. – Én leszidom őket, ők nem elégesznek
12254    I,     IX|                  konferenciák és klubok útján leszivárogtak a közéletbe.~ ~Ismerős alakjaink
12255    I,    VII|                     derekán a délceg csípőkre leszorulva van keresztülkötve a hosszá,
12256    I,     II|                    tudok gyűlöletből meglőni, leszúrni valakit, de meggyilkoltatni
12257    I,   XIII|                   koporsó bársony szemfedővel letakarva, tetején a Kárpáthy család
12258    I,    III|                      költői elnémultak, s egy letargiában fekvő nemzet új életének
12259    I,    III|                időkben a magyar is kezd lelki letargiájából ébredezni, s többé nem Csokonai
12260   II,   XVII|                    időre a példabeszéddé vált letargiát, megmozgatá a társadalom
12261    I,     IX|                     iparkodik az alant ülőkre letekinthetni, míg a cifra öltözetű asszonyság
12262   II,     Sz|                  bosszúját~ ~établíroz – itt: letelepedik~ ~examen – vizsga~ ~ex nobili
12263    I,   VIII|           megcsapattatódni, ha ma vagy holnap letelik rólad a pünkösdi királyság.
12264   II,   XXIX|                      fordítsa, melyek nemzeti lételünk emelésére szolgálandnak;
12265   II,     XX|                   nyakán megragadá a bőrt, és leteperné a földre; erre a többi pártfelek
12266    I,    VII|                      vakmerőt.~ ~Az asszonyok letérdepeltek az átelleni ház előtt, s
12267    I,    VII|                 operáknál a némaszemélyzetet) létére egy fiatal dandyt, ki őt
12268    I,    III|                  vérkeringés az egész fajban, leteszi a kardot, mellyel egykor
12269    I,      I|                       más állatnál szokták.~ ~Letevék az asztal közepére.~ ~Legelébb
12270   II,    XXI|                  szójátékot, mely a magyarban létezik, s mely rókafogások alkalmával
12271    I,      I|                      kell valami élő állatnak létezni, ki iránt való tiszteletében
12272   II,    XXX|                     volt ez arc a halál után, letisztulva róla a gyarló szenvedélyek,
12273    I,   VIII|                      megfeszíti, hogy ellenét letörje. Gyakran órákig eltart a
12274    I,   XIII|                     egyet húzott, s csizmáját letörülte a kezével, hármat köhentett,
12275    I,     Sz|                   pedig kórház volt~ ~lábtó – létra~ ~lafanc – rongyos ember,
12276    I,   XIII|                      indítvány jöhetett volna létre csak azon hulladékokból,
12277   II,   XVII|                          Ez egy agarászegylet létrehozatala.~ ~Persze Fanny nem érti,
12278    I,   XIII|                     gyökeres reformokat kíván létrehozni, melyek közül legelső is
12279   II,   XVII|           megragadtaték a Berettyó átvágásait létrehozó társulat részvényei által.
12280   II,   XVII|                  közérdekű intézménynek kelle létrejönni, mégpedig János úr elnöklete
12281   II,   XVII|                      hogy egy magyar akadémia létrejövetelére kész egy egész évi jövedelmét,
12282    I,   VIII|                odatódulnak meglátni, hogy nem lett-e valami belőle, amíg odafenn
12283   II,    Meg|                    papírmasénak; Sajó barátom letűnt a láthatárról, s az én fantáziám
12284    I,   XIII|                       ő a méltóságos úr mellé leüljön, hanem erővel kellett őt
12285    I,    XII|                        Így ni. Mármost tessék leülni s aláírni ezt a nyugtatványt.~ ~
12286    I,      X|                   nehány szóhoz nem szükséges leülnöm; állva is elmondhatom. Két
12287    I,    III|                      tiszteletére emeltetett; leülök, előveszem könyvét, és olyankor
12288    I,      X|                zavarban volt, nem tudta, hogy leültesse-e a tisztes kisasszonyt. Hová?
12289    I,      X|                     kivenné szájából.~ ~Teréz leülteté őt. Végtelenül fagyosan
12290   II,     XV|                      szobába betuszkolni, ott leültetni, s megfoghatóvá tenni előtte,
12291    I,     IV|                Hirtelen széket toltak alá, és leültették.~ ~– Minden nyerve van,
12292   II,    XIV|                     szörnyű dolgokra készült, leüti a derekát, akit megkap!
12293   II,    XVI|                      ellen vét, annak kardját leütik.~ ~– Ah uraim, hisz ez így
12294   II,    XXV|                     alátekint, s úgy szeretne leugrani, s alant összezúzni magát.~ ~
12295   II,  XVIII|                       világon, akár e percben leugrik az ablakon, ha a nagyságos
12296    I,     IV|                      ben. *~ ~– No, ez kemény levágás – szólt Debry –, végigmondatni
12297   II,   XXXI|                      szenvelgés.~ ~A jávorfák levágatását pedig valóságos gyilkossággá
12298    I,   VIII|                       kötve szarvánál fogva a levágatásra szánt két ökör.~ ~– Ez nem
12299    I,   VIII|                 vendég lovainak farkait tőbül levágatni; újdonatúj hintóját oly
12300    I,   VIII|                  Miska, amint beereszteték, s levágta magát egy karszékbe –, mióta
12301    I,     II|                     már azt sem tehetem, mert levágtam.~ ~– S mit fog ön tenni,
12302   II,    Meg|                       termőföld, az ege igazi levegő.~ ~Azóta negyven év elmúlt,
12303    I,      X|                    oda minden feltétel alatt, levegye róla kezeit örökre, és adja
12304    I,   XIII|                     Ezt ezen szavakkal írja a levélbe. Kalotai Fricinek – nem,
12305   II,     XV|                 természetesen megérté a másik levélből, hogy a nagybátya élve maradt,
12306   II,    XIX|                   mondja meg, hogy miért; egy levélboríték, melyen Louis helyett Lajosnak
12307   II,   XVII|                       nehány profánus vakmerő levele vándorol a tűzbe, akik olyasmit
12308    I,     Sz|                 növény, melynek gyökeréből és leveléből kék festéket nyernek~ ~ ~ ~
12309   II,   XVII|                 alacsony gondolkozású emberek levelei figyelembe sem vétetnek.
12310   II,  XXIII|                pastillokból, amiket zseniális leveleidben említesz?~ ~– Vigyen el
12311    I,   VIII|                vándorolt rokonaikra, s nemesi leveleik birtokában azokat is kívánják
12312    I,     IV|                      rábíztam, hogy szerelmes leveleimet adja át kisasszonyának.~ ~–
12313    I,   VIII|                       hozzám különféle nemesi leveleit; nekem nem volt egyéb dolgom,
12314    I,     IX|                 szerelmes ajánlatokat küldött levelekben a leánynak, ki mindazokat
12315    I,      V|                     egész halmazai az illatos leveleknek, miknek pecsétjei tízágú
12316    I,   XIII|                adóslevelet csinálni a meghívó levelemből, ez úgyis eljön, ámbátor
12317    I,   XIII|                    generosus * titulust kap a levélen, de belül diákul ne írja
12318   II,   XXXI|                    volt neki, mert képes volt levelével eldicsekedni, s azt nem
12319   II,   XVII|                   alig győzi a fiskális a sok levelezést, minélfogva most már nemcsak
12320   II,     XV|                     íróeszközeit, s egy rövid levelkét írt, összehajtá, bepecsétlé,
12321   II,   XXIX|                           Jerünk, jerünk!~ ~A levéltár nagy termében ott várták
12322   II,   XXIX|            helyeslését.~ ~– Jer tehát velem a levéltárba. A többi tanúk mind ott
12323    I,      X|                   háznál nem szokás a kalapot levenni.~ ~Tudta, hogy mindenki
12324   II,    XIV|                         A főúr ajánlata őt is leveré. Sokkal fényesebb volt,
12325    I,   XIII|                  azonban egyedül.~ ~Jancsi úr leveretten ült vissza helyére, megtudva
12326    I,   XIII|                    megtevé a veszélyes irat a leverő körutat. Az embereknek hasonló
12327    I,      X|               akárhová tekintett, rosszkedvű, levert, durcás képeket látott maga
12328   II,    XXI|                       tévedve lovával, s majd leverte Horhi Miskát a nyergéből.
12329    I,    III|                       a hazából elhozott port leverték is saruikról, szíveiket
12330    I,   XIII|                      mormogá ez durcásan.~ ~A leves elhallgattatá egy percre
12331    I,      X|                    Mayer úrnak pedig a kozmás levesekhez; az egész család naphosszant
12332    I,    VII|                     egy citromhéjnak, melynek levét az utolsó cseppig kifacsarta;
12333    I,   VIII|                      a pünkösdi királyságnak, leveted az úri gúnyát, s beállva
12334   II,     XV|                  megcsúfoltatok” – mondám, és levetém a ruhákat, amiket ők vettek
12335    I,   XIII|              felállíták reá Marcit, a hajdani levetett pünkösdi királyt, mint akinek
12336   II,     XV|                  akart neki engedni, hogy azt levethesse, alkalmat engedni, bogy
12337    I,     II|                csoport legújabb divat szerint levetkezett és felgyürkőzött citoyen,
12338    I,    III|                       állításomnak; ha fajunk levetkőzi ősi sajátságait, beletörődik
12339    I,   VIII|                          Hátha esztendő múlva levetnek?~ ~– Akkor megint visszamegyek
12340   II,     XV|                      nem engedtek neki, hanem levették szépen, s úgy tették le
12341    I,      I|                    alföldi urak közül való.~ ~Levetve bő, kurta gallérú à la Quiroga
12342   II,    XXX|                       búcsút veszen.~ ~Azután levitték őt ama csendes szobákba,
12343    I,    III|                   szemöldűé István, a középen levőé Rudolf.~ ~A figyelmes szemlélő
12344   II,   XXXI|                        s ha kifogytak a közel levőkből, előveszik azokat, akik
12345    I,     IV|             tudniillik a velünk hasonló nemen levőket; azonban a jó fiú oly zavarodott
12346   II,     XV|                       ahogy áll, minden benne levőkkel együtt, megvehetné; minek
12347   II,   XXXI|                  külföldi, s ócsárolja az itt levőt. Elfogadja, ami megvan,
12348    I,     II|                         miatt minden vagyonai lezároltattak.~ ~Kárpáthy türelmetlenül
12349    I,   XIII|                     János neve…~ ~Az iszonyat lezárt minden ajkat, csak egy fájdalomkiáltás
12350    I,    VII|                 szentély vagy becsületszó alá lezárva. Hanem azért titok maradt,
12351    I,    VII|                 bátorítva; már késő! A szálfa lezuhant! Azon percben ügyesen hajolt
12352    I,     Sz|                  dörgés~ ~Le voilà – Íme az~ ~liaison – itt: szerelmi viszony~ ~
12353   II,  XVIII|                  legtökéletesebb, hibátlanabb libegéssel átszárnyalt a családi archívumba,
12354   II,   XVII|                    konzervatív, reformer vagy liberálnak (radikálról még akkor szó
12355    I,      X|                    kapott egy levelet, melyet libériás inas hozott neki, és azt
12356    I,     VI|                      ajánlva Rossinit, ostoba librettóírójával együtt, ki prológokat készít
12357    I,      I|         megzavarhatatlan képpel –, ez poetica licentia: a poétáknak szabad egymástul
12358   II,   XVII|                       békességes alakját, s a líceumi és akadémiai ifjak kezdtek
12359   II,    Meg|                      Talán kakukk? Vagy éppen lidérc (baziliszk * )? A realisztikus
12360   II,    XIV|                   lanyha; olyan éj, melyben a lidérkék * előjönnek berkeikből,
12361    I,      I|                       csomó kifelé fodorított liffleffegő hajerdő bokrosodik elő olyan
12362    I,      I|               azonfelyűl jócskán alusznak is; líg-lóg mind a kettő feje jobbra-balra,
12363    I,    XII|                     midőn a hídon keresztül a ligetbe hajtattak; ott egy frissítőárus
12364    I,   VIII|               ozsonnát rendezett a Dunán túli ligetben, melyre mindazokat meghívta,
12365   II,   XXXI|                       elmenni vele a fenyőfák ligetéhez, s meglátogatni azt a sírkövet,
12366    I,   XIII|                  mázas, aranyozott szekrényei likas rácsozattal a boltozatig
12367   II, XXVIII|                 körülfogni az a sötétszürkés, lilaszín gőzkör * , mely percről
12368    I,    VII|                      elhagyja, gyászos kékre, lilaszínre válik. Mik ezek a barna
12369    I,      V|                   ismerte mindenki, mint most Lind Jennyét – és ennek alig
12370    I,     Sz|              berendezés, műhely~ ~Euterpé – a lirai költészet, ill. a zene múzsája
12371   II,    Meg|                 egyike a legjobb barátaimnak, Lisznyai Kálmán odajön hozzám, s
12372    I,      X|                      a férj akkora kanál sült lisztet dugva a szájába, hogy majd
12373    I,    III|                       a legutolsó költő, ki a literatúrában helyet foglal, s nem a „
12374   II,   XVII|                       az árát fordítaná hazai literatúrára, azt örök időre virágzóvá
12375    I,    XII|                         Konrád szemeivel inte Liviusnak, odadörmögé:~ ~– Nem mondtam?~ ~
12376    I,    XII|                bármikor kielégíteni.~ ~Konrád Liviusra nézett.~ ~– Ez a fickó velünk
12377    I,     Sz|                  viszony~ ~l'île – a sziget~ ~livre – francia pénzegység, a
12378    I,      I|               bagatelle: * egynéhány százezer livres. * Mi az magának?~ ~– Már
12379    I,     II|                  ahonnan saját kocsit, lovat, livrés inasokat, pompásan bútorozott
12380   II,    XXI|                felhúzva, s mind a két kezében lóbálva a felemelt kantárt. Mutogatta
12381   II,   XXVI|                   hosszú kezeit Abellino felé lobogtatva.~ ~– Mit gratulálsz nekem,
12382    I,      I|                      kettő, aszerint, amint a lőcsbe vagy egymásba ütődnek fejeikkel,
12383    I,     IV|                    eltörött egy lába, meg egy lőcse. Abellino azután a Conciergerie-n, *
12384    I,     IV|                 erszényét: „Ennyi az eltörött lőcsért, ennyi az eltörött lábért.”
12385    I,     II|               kárpitosát, a kocsigyártóját, a lócsiszárját azért, hogy ne kelljen fizetni?
12386    I,   VIII|                    Míg ott alkudozott, az úri lócsiszárok szemügyre vették a lovat,
12387    I,     Sz|             császártallér~ ~cserfel – fecseg, locsog~ ~csülleng – növény, melynek
12388    I,    VII|                      de ki egészen össze volt locsolva és bekormozva, s a lovak
12389   II,    XIV|                        és nem segítesz rajta. Lődd le, vágd le, akaszd fel,
12390    I,   VIII|                   mindig sebesebben rohant; a lódobogás, ostorpattogás, a nép ujjongatása
12391    I,   XIII|                   volt rá a felelet.~ ~– Most lóduljon kend a fiskálisért! Mondja
12392    I,   XIII|                          Tudom – monda Pál és lódult a paphoz, kinél tulajdonképpen
12393    I,   VIII|                      oldalt kapta, és iszonyú lökéssel feltaszítá a porba lovastul,
12394    I,     Sz|                       horse – Királyságom egy lóért: idézet Shakespeare III.
12395   II,    XXI|                      a debreceni cívist, hogy lötyögteti magát a lovon a talyiga
12396    I,    XII|                   kínzásnak.~ ~Abellino ekkor lövé el a negyedik hárslevelet
12397   II,    XVI|                     határozva magát kitenni a lövésnek, de ellenfelére nem lőni.
12398    I,   VIII|                hánykódni a paripák, a második lövésnél elcsendesültek füleiket
12399    I,   VIII|                      sorba álltak, a harmadik lövésre megindult a versenyző csapat.
12400    I,   VIII|                    földet.~ ~Amint a harmadik lövést tették, az idegen lovag
12401    I,     II|                   nyakát szeghetné, vagy főbe lövethetné magát, ahogy legjobban tetszik.
12402    I,      I|                     hintóba, mert rögtön főbe lövetik.~ ~Minthogy azonban mi nem
12403    I,     II|                    másik tábornok akarta főbe lövetni.~ ~Mert az élelmezési biztosoknak
12404    I,    XII|                   megesik, hogy az embert nem lövik sonica * főbe, nem találnak
12405   II,   XXVI|                        mert ő legjobb vívó és lövő a környékben, és hidegvérű
12406    I,    XII|                    nem háború, ahol messziről lövöldöznek az emberre, s le lehet a
12407    I,    XII|                      ez, tulajdon segédeinkre lövöldözni, ha az a fa ott nincs, maustodt *
12408    I,     II|                  fogják?~ ~– Az rövid. – Főbe lövöm magamat.~ ~– Ah, azt nem
12409   II,    XXI|                  nehogy megrúgja valami ló.~ ~Lőfegyver természetesen egy sincs
12410    I,     II|                     egy zseniális matiné, egy lófuttatás, egy derék orgia, egy híres
12411   II,   XXIV|                     amit a képzelet, a költői logika képtelenségnek címez.~ ~
12412    I,   VIII|           visszafizetni.~ ~A többség feje már lógott a borversenyben, mindenki
12413    I,    VII|             észrevehető volt, a láng e részen lohadni kezde, de annál sűrűbben
12414   II,     XV|                      Rajta, vissza Pozsonyba, lóhalálába! Vajon hova lehetett az
12415    I,      V|             bevételével elkéssék, hűs kezével lohasztá égő homlokát, s biztató
12416    I,      I|                 támadni a sömlyéken. Tizenkét lóhátas ember jön égő fáklyákkal,
12417    I,    XII|                     nagyobb távolságból elébb lőjön, s akkor, ha nem talált,
12418    I,   XIII|                   kellett, imert ő is, mint a lokomotív, csak a síkon tudott haladni;
12419   II, XXVIII|              márványemlék emelkedett egy zöld lomb oldalában, rajta fenn a
12420    I,   XIII|                       érjék a szelek, melynek lombjai közt rejtőzött Kárpáthy
12421    I,    VII|                       alá voltak gyűlve, mely lombjaival védte őket idáig a tűzeső
12422    I,    VII|                     őt erdő, berek, sötétzöld lombok borulnak össze mögötte,
12423   II,    XXV|                     áll egy magányos jávorfa. Lombozata milyen sárga. Szegény. Ő
12424    I,    III|                szigetének hívnak, ott a rezgő lombú fák alatt fehérlik a bölcsnek
12425    I,      X|                   minden tagja kezdett valami lomposságot venni fel külsejében, amire
12426    I,     Sz|                       nagyvárosok, elsősorban London főpolgármestere~ ~lorette –
12427    I,    VII|                     vannak itt, most érkeztek Londonbul, megtudták, hogy itt vagy,
12428    I,      V|              Velencéig és Bécstől Párizsig és Londonig; beszéltek róla, mint csodatüneményről;
12429    I,   VIII|                      másrészint pedig, hogy a lónemesítés előmozdíttassék, minélfogvást
12430    I,     Sz|                   Ezért főbe kell az embernek lőnie magát~ ~c'est rien – ez
12431    I,      I|                         Hisz ez az utolsó sor lopás Gyöngyösiből, aki hasonlót
12432    I,   VIII|                     összeölelgette.~ ~– El ne lopd valamimet a nagy ölelgetésben,
12433    I,   XIII|                      szekerén jött. Vajon hol lophatta?~ ~– De nagy bolond vagy
12434    I,   XIII|                     az urát megbecsüli és nem lopja meg, holott az ellenkezőre
12435    I,   XIII|                    ajándékoz, vagy elnézi, ha lopják, csak fizetésnagyobbításért
12436    I,     XI|                  hallhatni-e, hogy a gazdagok lopnak; hogy az életfenntartás
12437   II,    XIV|                  virágbokrétát kifürkész, nem lopnak-e abban áruló jelt házába,
12438    I,     II|                    költeményeit innen-amonnan lopogatta, s mindazok a dolgok meg
12439   II,    XXV|                   maga érzi, hogy e boldogság lopott kincs! Mit használ neki,
12440   II,    XIV|                sarkaikat; vén cigányasszonyok lopóztak az udvarra, ha észre nem
12441    I,   XIII|                     is tudni akarja, hogy mit loptak?~ ~– Ejnye, beste lélek
12442    I,     Sz|                  pénzegység, a frank elődje~ ~Lord-Mayor – az angol nagyvárosok,
12443    I,    VII|                    együgyű leány bizonyosan a Lord-Mayort * vagy valami nagy tábornokot
12444   II,   XXXI|                       ismerős seigneurök * és lordok most is ott szólják a világot
12445    I,     IV|                   játszani. Az beleegyezik. A lordot befűzik a medvebőrbe, pompásan
12446    I,   XIII|                      érte, elvitetheti. Berki Lőrincet tudósítsa, hogy mindent
12447    I,     IX|             dicsőséget; ezek a felé fordított lornyettek gyújtóüvegekként látszottak
12448    I,   VIII|                    hogy a karzaton ülő delnők lornyettjei mint keresik a körülcsoportosult
12449    I,     VI|                 helyére ült, szeméhez igazítá lornyettjeit, s kíváncsian várta a függöny
12450    I,     IX|                    csoportjához, s odairányzá lornyettjét. – Éppen most érkezett;
12451    I,     II|                    örökölni akar; leeshetik a lóról rókavadászaton vagy versenyfuttatáson,
12452    I,   VIII|                  körültűzködve szekéroldal és lószerszám zöld gallyal és repülő kendővel.~ ~
12453    I,      I|                 Fejeiken csókos kalpag, fehér lószőr bokrétával, derekukon piros
12454   II,     XV|                 keresni Abellinót.~ ~Az, mint Lót felesége, sóbálvánnyá változva
12455    I,    XII|                        mint a kiindulási és a lőtávolság és az első lövés felett.
12456   II,   XVII|                  hazánkban annyira pártolandó lótenyésztés és nemesítésnek mi a legerősebb
12457   II,   XVII|                      agarászat mozdítja elő a lótenyésztést.~ ~Ehhez járul még az is,
12458    I,    VII|                       látott évek előtt, mint lóti-futi gyerkőcöt, s alig bírta
12459   II,     Sz|                    quinterno – ötös találat a lottón~ ~ ~ ~reggély – a reggel
12460    I,   VIII|                       elébb, meg vallom, jobb lovad van, ehhez a bolond is ért,
12461    I,    XII|           mulatságoktól.~ ~E zavartól akarták lovagiasabb érzelmű ifjaink az emberséges
12462    I,     Sz|                      courtoisie– udvariasság, lovagiasság~ ~cravate à l'oreille de
12463   II,    XVI|            elfeledkezhetett magáról és minden lovagiasságról, hogy háttal álló ellenfelére
12464   II,   XVII|                     ülni… vajon ki leend az ő lovagja?~ ~Estve a legbátrabb lovagnak,
12465    I,      I|                      hintó körülfogva fáklyás lovagjaival.~ ~Gúnyos, rikácsoló hangon
12466    I,    VII|                   Royal * legnépesebb utcáján lovagkorbáccsal eldöngetett.~ ~Elmosta a
12467   II,    XXI|                  messziről megismeri mindenki lovaglása módjáról, s mint a futótűz
12468   II,    XXI|                megmutatá, hogy ő sem utolsó a lovaglásban, s valahányszor nejére tekintett,
12469   II,   XXVI|                 orvosai megtilták neki mind a lovaglást, mind a kocsizást.~ ~Abellinónak
12470   II,    XXI|                      másutt a berekből csak a lovaglók feje látszik elő, de mindenütt
12471   II,   XVII|                 lovagja?~ ~Estve a legbátrabb lovagnak, ki agaraival legtöbb, legmerészebb
12472    I,    VII|                kocsiját is körülfogva elegáns lovagoktól, kik közt látjuk Abellinót,
12473   II,    XXI|          leggyakorlottabbak egyike volt; mint lovagolnak a vasárnapi boltoslegények
12474   II,   XXXI|                       se tanítsa a fiút, mint lovagolni és pipázni. Képzelem, Rudolf
12475    I,   VIII|                  nyertes; egy paripa elbukott lovagostul a porban, a többi előrenyargal.~ ~
12476    I,   VIII|                megrázva, ádáz dühvel rohant a lovagra, s mielőtt annak ideje lett
12477   II,    XXI|                ismeretlen varázsat ad egy ily lovagviselet a hölgyeknek, aki eddig
12478    I,   VIII|                       hányszor mentek kárba a lovaid?~ ~– Sohse törődöm én vele.
12479   II,    XXI|                  eredeti fickók jöttek mokány lovaikon, végül a hintókban ülő éltes
12480   II,    XXI|              Egyszerre öten-hatan ugrottak le lovaikról e kellemes szolgálatot megteendők,
12481    I,    XII|                     az ifjú óriások tüzelték, lovalták, hogy ezt a bosszantást
12482   II,    XXI|                  Igazán mondod. Ülj fel saját lovamra. Vigyázz rá, hogy a mocsár
12483    I,     IV|                   kutyástul, s le sem szállva lovamról azt kérdezém tőle: „Hogy
12484    I,   XIII|                   most az egyszer jött a maga lován, annak meg égő taplót dugott
12485    I,   VIII|               harmadik ünnepén összegyűlnek a lovaslegények a környékből, s versenyt
12486    I,   VIII|                     zászlóval, túlnan pedig a lovaslegényeket, sorshúzás által határozott
12487    I,   VIII|                    vágtatva lát közeledni egy lovaslegényt, ki nagyokat kondítva karikásával
12488   II,    XXI|                      ne? Nem tartasz engem jó lovasnak?~ ~– Én elhiszem, hogy az,
12489    I,   VIII|                   szemügyre vették a lovat, a lovasra nem sok gondjuk volt, de
12490    I,   VIII|                     Sokan átlátva, hogy e két lovassal nincs mit versenyezni, kiálltak
12491    I,   VIII|                   lökéssel feltaszítá a porba lovastul, keresztülgázolva rajta.
12492   II,    XXI|                    Nem találja helyét. Lemegy lovászaihoz, s ott találva az öreg Pált,
12493    I,   XIII|                       fog végződni, s evégett lovászának előre meghagyta, hogy paripáját
12494    I,      I|                     leguggoltatván hórihorgas lovászát, felülni a hátára, s újra
12495    I,      I|              kimenetele leendett! A hajdúk, a lovászok reszketve állottak előtte,
12496    I,     II|                      aranyos hintóban, tollas lovászokkal egy északi herceg, kinek
12497    I,     Sz|                steeplechase – akadályverseny, lóverseny akadályokkal~ ~St. Médard
12498   II,    XIV|                     fogadásokat tesznek, mint lóversenyeken szoktak, hogy ki nyeri el
12499    I,      I|                       jó tova négy postalóval lubickolni a gáton, s megnyugtató legyintést
12500    I,     II|                      Nincs bennök méreg, csak lúdmáj és nyalánkságok. Egy jóllakás
12501    I,    VII|                     és fehér homlokán az erek lüktetése volt látható; egy percre
12502    I,   XIII|                   vonásait; a vér fájdalmasan lüktetett füle idegein keresztül.
12503   II,  XXVII|                    lázas küzdése, vérerei nem lüktetnek oly sebesen, keze nem oly
12504   II,    Meg|                       és fitos orr, rózsaszín lüktető cimpákkal. A harmadik, valódi
12505    I,    VII|                     rózsafejekké változnak, s lugost alakítanak körüle, a kígyók
12506    I,     Sz|                       mozgás~ ~gamin – fickó, lurkó, suhanc, csibész, utcagyerek~ ~
12507    I,     IV|                      tejképű ifjúé, ki kényes lustasággal veté hátát az erkély rácsozatának,
12508   II,     XV|                könnyen rá lehetne fogni, hogy lutriba tett, és quinternót * csinált,
12509    I,     IV|                    várakozáson felyül volt. A luxembourg-i nyomorult pajta, melybe
12510   II,     XV|                  reggelit.~ ~– Mama – kezdé a lyán megfogva anyja kezét; nem
12511    I,     XI|            tökéletesen méltó pártfogásomra. E lyánkából egykor híres művésznő lesz,
12512   II,    XIX|                       illendő lesz-e a fiatal lyánkáikat a kárpátfalvi kastély eleuszi
12513    I,     XI|                 összejöttek az ismerős ifjak, lyánkák, s nagy hiba volna azt hinni,
12514    I,   XIII|                     vele? – kérdé Jancsi úr a lyánkától.~ ~Zsuzsi fülig pirult,
12515    I,   XIII|                  Jancsi úr. – Hol van ennek a lyánnak az apja?~ ~Egy félig őszült
12516   II,   XVII|                       jókedv, mikor egy-egy a lyánok közül lehullott. Egyet el
12517    I,      X|                   örült e dicsőségnek. A szép lyányokat szépségüket megillető módon
12518   II,    XIX|                     el lehetne küldeni fiatal lyányokkal bálba mint garde des dames-ot * ,
12519    I,      X|                   másként, mint a „szép Mayer lyányoknak".~ ~Apa, anya hogy örült
12520    I,   XIII|                   másik oldalon üresen maradt lyuk igen célszerűen rá van fogantatva
12521    I,   VIII|                       elragadott zászlóhoz, s lyukat hasított annak piros lebernyegén.
12522    I,     Sz|                   szépségápoló tejfürdő~ ~Bal Mabille – híres mulatóhely Párizsban~ ~
12523    I,    VII|                   oltárra egy táncosnőt a Bal Mabille-ből * állítottak fel, isten
12524    I,      I|               istenasszony, másik cudar, mint Macbeth boszorkányai, ott parfüm,
12525    I,      X|                   imádkozik, templomba jár, a macskáját cirógatja, s ha magához
12526    I,      I|                      s rögtön hítta magával a macskákat a kamrába. Csak a mángorló
12527    I,      X|                    zörögjenek, ahelyett, hogy macskát tartana.~ ~Két nap alatt
12528    I,     Sz|                     orosz sapka~ ~charivari – macskazene; Jókai humoros rovatának
12529    I,      V|                    Catalaninak, és ez sérti a madame-ot.~ ~Az igazgatót minden oldalról
12530    I,      X|                      volna fel, mint az isten madarainak a meglepett búzaföld, melytől
12531   II,     XV|                  megöntözé virágait, megeteté madarait, és dalolt igen-igen jókedvűen.~ ~
12532   II,    XXV|                     könnyek nyomát.~ ~– Ah te Madarason voltál! – szólt csintalanul
12533   II,    XXV|                   látogatók ismét odataláltak Madarasra, azalatt meglehetős magányban
12534    I,      I|                      elefántcsontból faragott madárfejjel, melyet a jó szokásokkal
12535    I,   XIII|                    szörpnél, s a tarthatatlan madárlép alakú cukor miden fontja *
12536   II,   XXIV|                         Mint a Karmel-hegyi * Madonna! – szólt a derék chevalier
12537    I,   XIII|                reszketett az örömtől. Annyira magába disputálta már unokaöccse
12538    I,     Sz|               diadalív~ ~praesumptiv – bátor, magabiztos, reményteljes~ ~prendre
12539   II,   XVII|                       mindenféle bohót csinál magából, hogy őt megnevettesse,
12540    I,    III|                  olyan volt e vidék, aminőnek magadban képzeléd – monda Rudolf
12541   II,   XXIV|                   azzal nem kerülnéd ki, hogy magadviseletéről számot adj. Miért voltál
12542   II,     XX|                      boldogságának, ki bírja, magáénak mondhatja azt a férfit,
12543    I,   VIII|                  úrnak ez a tréfa még a saját magáénál is jobban tetszett; ahelyett,
12544   II,    XIX|                      rosszat gondol, kivéve a magáéról, mert azzal éppen nem gondol,
12545    I,    XII|                     maga jelen volna, felelne magáért; úgy, de eltávozott, s nekem
12546    I,   XIII|                    azután hozzálátott, hogy a magáétól meneküljön. Jobb felől ült
12547    I,    XII|                   akarta, a sértést egyenesen magáévá teszi, és azt vissza nem
12548    I,    VII|              teljesíteni, ő szolgálhat neki a magáéval, s a jámbor lord ellövi
12549   II,    Veg|                    meglelé.~ ~Nagy hiba volna magamforma apró emberektől, ha azt
12550    I,    III|                      sokszor tapasztaltam már magamon, hogy mikor valami nagy
12551    I,      X|                   marad még azért elég; úgyis magamról tudom, hogy több baj van
12552    I,     VI|               végignyúlva az ábéce valamennyi magánhangzóin.~ ~Ennyi magánhangzóra azután
12553    I,     VI|             valamennyi magánhangzóin.~ ~Ennyi magánhangzóra azután hirtelen egy mássalhangzó
12554   II,    XXV|                       nő napjai.~ ~Meg volt e magánnyal elégedve, s ha megmondjuk,
12555    I,    XII|                   időre távozik.~ ~A szobában magánosan ült Sándor, s mintákat rajzolt
12556   II,   XXIX|                       napján hagyták.~ ~János magánszobájában várt Rudolfra, s amint belépni
12557    I,    XII|              követelés, amilyet ön gondol! Ez magánügy, személyes ügy, amit ön
12558    I,    III|                      azt bennem, vagy e rideg magány, melyet egészen másképpen
12559   II,   XXIV|                       még tűrhetlenebbé tette magányát.~ ~Sokszor már azt a gondolatot
12560    I,     IX|                    büszkeséget érték. Ez csak magánybüszkeségre volt értve.~ ~És ha egy
12561   II,   XXIX|                      mellé, ne álljon ott oly magányosan; ha valaha kiszárad a fa,
12562    I,   VIII|                     azon fajta emberek, kikre magányperceikben sem vár nyájasabb, szelídebb
12563   II, XXVIII|                           mely percről percre magasabban emelkedik, míg végre az
12564    I,    VII|                       kötélbe, s azzal inte a magasban álló ifjúnak.~ ~Az felvoná
12565    I,     II|                     ha valaki már állt azon a magasságon, ahonnan saját kocsit, lovat,
12566   II,   XXXI|                   milliomokat prédált el. Úgy magasztal mindent, ami külföldi, s
12567   II,    XIX|                 Flórát előtte oly lelkesülten magasztalá, hogy ő már képzeletében
12568   II,    XIX|            hallgathatá el az öreg tisztviselő magasztalására, miszerint ő volt az, ki
12569   II,  XVIII|                  éppen róla beszéltek, amidőn magasztalásával volt elfoglalva minden szív,
12570   II,  XVIII|                        akit megnevezhet, akit magasztalásival elhalmozhat, akit leánya –
12571   II,   XVII|                   kimondtuk volna, a megelőző magasztalásokból kitalálta mindenki.~ ~Az
12572   II,   XXVI|                   mondták a hírlapok, obligát magasztalásokkal kísérve a szívély-, kedély-
12573   II,  XVIII|                   öreg elárasztandja hála- és magasztalással.~ ~– Tehát, nagyságos asszonyom,
12574    I,    XII|                      röviden félbeszakasztá a magasztalást.~ ~– Kihez legyen szerencsém?
12575   II,    XIX|             utasíthatod őt el, hanem ehelyett magasztald őt országos erényeiért. –
12576   II,   XXIV|                  férjét barátnője előtt sokat magasztalta volna. Az ilyesmi vagy igen
12577   II,   XVII|                  mindenki által igen komolyan magasztaltatik, s örökké furcsaságokon
12578   II,  XVIII|                     az egész ország dicsérve, magasztalva beszél felőle; sokat utazott
12579    I,     VI|                       nem lehetett szebb, nem magaszto sabb, midőn bírái, midőn
12580    I,     IV|                    Rossini Mózesét * adják, a magasztosabb hangzatoknál versenyt ájuldozik
12581    I,     VI|                  lépett elő. – Arca, termete, magatartása igazán királynői. Maga Semiramis
12582    I,     XI|               szemekkel, arca bátor, férfias, magatartásában semmi elhanyagolt vagy közönséges
12583   II,     XV|                       ti már sohasem fogjátok magatokat becsületesen viselni, hát
12584   II,     XX|                   szépsége, a hölgyeket eszes magátviselete nyerte meg, csak a villásreggeli
12585    I,     VI|                   Oignon ellenében, mely hősi magaviselet az egész klub helybenhagyásával
12586    I,      I|                           És annyira különc a magaviseletében, hogy semmit sem tűrhet
12587    I,    VII|                elcsodálkozva Rudolf szokatlan magaviseletén.~ ~– Fogadjon ön – szólt
12588    I,     XI|                     Fanny szépsége és erényes magaviseletének híre szét ne terjedt volna
12589    I,    XII|                   melyből kitetszett, hogy jó magaviselethez van szoktatva –, ön dolgozott
12590   II,    XIX|                       mondanók róla, illetlen magaviseletű, minden nőről rosszat gondol,
12591   II,     XX|                     mint amelyben nagy romlás magját sejtik; néhány közbirtokos
12592   II,     XV|                 diákok és incifinci negyedvér mágnásgyerekek dolga; ezeket kerüld; igazi
12593    I,     IX|                  olyan liberális fiú az egész mágnási táblánál! El lehet képzelni,
12594   II,     XV|                  bankárfiúkat s a galant öreg mágnásokat, hogy maguknak ily szellemdúsan
12595   II,  XVIII|                megszegni lehetetlen. Akit oly mágnes vonz, mint őt, annak igen
12596   II,  XVIII|                   mindenütt oda fogja vonni a magnetikus erő, ahol neje van.~ ~A
12597    I,      X|                        midőn a messzely * bor magnetizálta idegeit, akkor eredtek meg
12598    I,      I|              pórleányt, hogy azoknak életerős magnetizmusa kölcsönözzön meleget szétbomladozó
12599   II,    Veg|                emberektől, ha azt hitetnék el magokkal, hogy valami nagy bajon
12600   II,    Veg|                     vagy ha az jobbra fordul, magoknak érdemeket tulajdonítanának
12601   II,    XIV|                       űzzenek, ne verjenek el magoktól! Engem nem fog senki nőül
12602    I,     XI|               házassága szerencsétlen volt és magtalan, s mire nője meghalt, megvénült
12603   II,     Sz|              atmoszféra, légkör~ ~granárium – magtár~ ~groom – küldönc, inas,
12604    I,   XIII|                  praktikus Kárpáthy Bertalan, magtárnak fordítá a kollégiumnak kandidált *
12605    I,     II|                       s ha szabad az elvetett magtól tíz magot várni, miért ne
12606   II,    XIX|                 asszonyságok, kik kételkedtek magukban, ha illendő lesz-e a fiatal
12607   II,    XIX|                   címét el nem felejtik, és a magukéval meg vannak elégedve; a tréfát
12608   II,     XV|                 szentélyét! ~ ~Ez intervenció magukhoz téríti a feleket. Átlátják,
12609    I,   VIII|                      megtérnie.~ ~Fenntartjuk magunknak az alkalmat e kastélyról
12610    I,     XI|                    elvetni a nemesebb virágok magvait.~ ~Ezeknek a vén, életkedvhagyott
12611    I,   XIII|                     Az iskolamester már akkor magyarán mondva nyakban volt, * szegénynek
12612    I,   VIII|                     üres erszénnyel.~ ~Mint a magyarázatból látjuk, e szellemdús mulatság
12613    I,    XII|                       elfogadni, hanem inkább magyarázatokat ad, azazhogy bocsánatot
12614    I,     IX|                     Abellino kész volt rögtön magyarázatokkal szolgálni:~ ~– Hát a jó
12615   II,     XV|                       Teréz célzatát. Ő ilyen magyarázatot adott anyja megjelenésének:~ ~„
12616   II,     XV|                      felelni, meg tudta volna magyarázni az érzést, sőt a magáét
12617    I,   XIII|                     közülök számodra? – kérdé magyarázó hangon Jancsi úr. – Hol
12618   II,    XXI|                      kért minden embert, hogy magyarázzák meg a kutyáiknak, hogy nem
12619   II,    XXI|                egyetlenegy szójátékot, mely a magyarban létezik, s mely rókafogások
12620    I,   VIII|                   vagyunk a kedves, a szegény Magyarhonban.~ ~Piros pünkösd hajnala
12621    I,     IX|                    szokta. Erdély megelőzte a magyarhoniak buzgalmát, s ez évben elkészült
12622    I,      I|                 mondhatnám, hanem így híják a magyaroknak egy régi vezéréről, akivel
12623    I,      V|                       késztet, az, hogy én is Magyarországban születtem, s önre, mint
12624    I,    III|                       kettő, ki szélrül megy, Magyarországból jött, gyalog utazva be kölcsönös
12625    I,    VII|                     már indulunk az én kedves Magyarországomba.~ ~Nehány szarkasztikus
12626   II,    Meg|                 képzeletből kétszáz év előtti Magyarországot, erdélyi fejedelmi udvart,
12627   II,     Sz|                   irodalmi neve; eredetileg a magyarságnak a hunokkal közös mondabeli
12628    I,     II|                      azzal szétcsapta a magas mahagónifa szárnyajtókat, melyek Griffard
12629    I,   VIII|             háromnegyed négyre. Ráemlékezzél! Mához esztendőre háromnegyed négyre
12630   II,    Meg|                    Ezek mind élő alakok, ezek máid az életből ellesett vonások,
12631    I,     VI|                      aznap játék után sietett Mainvielle-néhez azon ajánlatot téve, hogy
12632    I,     VI|                       egy évvel sem fiatalabb Mainvielle-nénél, de a játszi vidámság, a
12633    I,      V|                    éppen annyi dicsőt beszélt Mainvielle-ről, mint Jozefine-ről. A hír,
12634    I,     VI|              felvonásban nincs mindjárt dolga Mainviellenének, elébb több apróbb szereplők
12635    I,      V|                       hercegnő kívánatára, ki Mainviellenét Semiramide-ben * akarná
12636    I,    VII|               eszmejárás? Megmondjuk.~ ~Nem a máj és lép betegsége ez, hanem
12637   II,  XXVII|                     szépen fog az hangzani!~ ~Majdan odahozták hozzá az új világpolgárt,
12638    I,    III|                  Teleky Ferenc, Ráday Gedeon, Majláth, akik már nostrasok * és
12639    I,     IX|                      Rádayt, egy Telekit, egy Majláthot, egy Podmaniczkyt, egy Dessewffyt,
12640   II,  XXIII|                            Vigyen el az ördög majmoddal együtt – szitkozódék az
12641   II,  XXIII|                    hozzád. Indiában is jártam majmok között, de ott az ember
12642   II,  XXIII|                       Ah, hagyd el barátom. A majmokból lett az emberi faj. Én azt
12643    I,     IX|                   gazdagságukat, szellemtelen majmolásra lelkeik erejét, bekergették
12644    I,    III|                       viszont nem akarunk hiú majmolói lenni annak, ami idegen,
12645   II,  XXIII|                    árral, hogy időközönkint a majmot papiros galacsinokkal hajigálhassa.~ ~–
12646   II,  XXIII|                      hogy az ember eredetileg majom volt. Őseink iránt tehát
12647   II,  XXIII|                      ez inkább méltán, mert ő majomnak csakugyan elég csúnya.~ ~
12648   II,    XXI|                      ifjú menyecske. Az ilyen majorátusi * jószágok birtokosát nagyon
12649    I,     II|                     ez ázsiai országban, ahol majorátusom fekszik, semmi sincs olyan
12650    I,     II|                     la Hongrie-ba, * bizonyos majorátust, * mely másfél milliót jövedelmez.~ ~–
12651   II,  XXIII|                     cadet * öccse, ki ezáltal majorescóvá * lett. A minap kérdezték
12652   II,    XIV|                   egyszerű képpel kertésznek, majorosnak, de szerencsére Teréz kiismerte
12653    I,     IV|                  Tehát tudják önök, hogy ez a makacs, önfejű Deboureux, az operaszínház
12654   II,    XXV|                     sikertől nincs oka félni. Makacsabb női kedélyeken is diadalmaskodott
12655    I,    XII|                     fellázasztotta ellenfelök makacssága. Most már csak azért is
12656    I,     XI|                megtöré a gyermeklélek tövises makacsságát. Legkisebb hibája iránt
12657    I,      V|                      jelen meg, kit éveken át makacsul szeret – lassankint elfogynak
12658    I,   XIII|               puskaportartóit pedig teletölté mákkal, hogy mikor szalvékat kellett
12659    I,      I|                      törülve érthetlen szókat makogott.~ ~– No, fogjad a száz forintot –
12660   II,    XXI|                   elbújhatik, azután mérgesen makogva baktatott újra tovább: a
12661    I,   XIII|                      egy puska sem sült el, a mákoskalácsok pedig szétvetették a sütőkemencét.
12662    I,   XIII|                     meg; kiment a konyhába, a mákot kicserélte puskaporral,
12663    I,   VIII|                 igazam, mert hiszen borvirág, mákvirág, akasztófavirág ott virágzik
12664   II,     Sz|                     itt: nyelv~ ~ ~ ~Indiák – maláji (indiai) szigetcsoport Ázsia
12665    I,     IV|                    látná itt megint a világos malíciát? Hát az-e a világ rende,
12666    I,    VII|                    Tisza után, újra hallani a malmok csendes kelepelését a tiszaváradi *
12667    I,    VII|                     vélne benne feltalálni; e malomkelepeléshez hasonló név akárminek lehetvén
12668    I,    VII|                      nem megyünk Tiszaváradra malomkelepelést hallgatni, s nagyon mezei
12669    I,     Sz|              alkalmatlan időben keletkezett~ ~Malomliget – a múlt századi Pozsony
12670    I,      X|              Elbúsúltában kibarangolt egész a malomligeti * tóig. – „Milyen szép tó –
12671    I,   VIII|                   kérdezős ködnek gondos édes mamák a derék ifjú körülményei
12672    I,     IV|                    Éppen hasonló eset történt mamám, a báróné kocsisával; egy
12673    I,      X|                     kimennek a konyhába Mayer mamával kötekedni, megkóstolják
12674   II,    XIV|                      veresség, szemei körül a mámoros pöffedés; az emberekkel
12675    I,   VIII|                       tartva, s egypár keserű mandulát rágogatva ült karszékében.
12676    I,    VII|                         Elmosta a hírt valami mangeur des petits enfants (kisgyermek-evő),
12677    I,      I|                   macskákat a kamrába. Csak a mángorló köveit kellett megbolygatni,
12678    I,     Sz|                       1729) hírhedett tőzsdei manipulációja~ ~moaré – habos selyem~ ~
12679   II,   XXXI|                      időkből, egyik kezében a mankósbot, mellyel köszvényes lábain
12680   II,    XXI|               ezüstfényes kalapka volt, lengő marabutollakkal; keblén elöl három rubingomb
12681    I,    XII|                   évtizedek múlva is lelkében maradandott e név, mint amelyet a fák
12682    I,     IX|          következetességgel képviseli a tunya maradás elvét, örökös céltáblája
12683   II,   XXII|                  sokáig kétséges volt életben maradása is. Kárpáthy a világ legelső
12684    I,     II|                    megtudnak, az váltig titok maradhat, s azért, hogy én tudom
12685    I,    VII|                 nagyon jól ismert. Nyugtalan, maradhatlan vágyak közt múlt a dél;
12686    I,    III|                      tehetségét; de én mégsem maradhatok Párizsban, hanem hazamegyek;
12687    I,    VII|                       most kezdődnek.~ ~– Nem maradhattam már a kis unokalyányomtól,
12688   II,   XXIV|                   engedékenynek lenni.~ ~– No maradj hát, hiszen csak tréfáltam –
12689   II,    XXI|                       kérdezné tőle, vajon ne maradjon-e ő is itt?~ ~Kárpáthy elérté
12690    I,      X|                     idén nekik itthon kellett maradniok, mert nem telt a jövedelemből.~ ~
12691   II,  XVIII|                      engedjen e boldog hitben maradnom – engedje, hogy önt szerethessem
12692    I,      I|               kocsmáros lett. Hát ha itt kell maradnunk, van-e magának jó bora és
12693   II,  XVIII|                     egyszer megmutatva az ott maradóknak mosolygásra kész ínyét,
12694    I,   XIII|                   említett napig híven meg is maradott, s ha megmondjuk, miszerint
12695    I,     IV|                     ez el? – kérdé egy az ott maradottak közül, midőn az elébbi eltávozott.~ ~–
12696    I,      V|                      azt elfeledtem. Te enyim maradsz.~ ~– Nem kellett volna engemet
12697    I,    VII|                       be az égő házba, ha nem maradt-e ott még valaki.~ ~– Igen,
12698   II,     XV|                  amazokat tőlem, hogy csak te maradtál volna, akkor tudom, nem
12699    I,   VIII|                      Hat esztendeig mindig én maradtam meg pünkösdi királynak –
12700   II, XXVIII|                       csapáson. Egyik hátrább maradva üget, négy izmos agarat
12701    I,   XIII|                    kúpja, ősz hajzatának gyér maradványai ezüst billengekben * kondorultak *
12702    I,   XIII|               építészet eme tiszteletre méltó maradványát, s ahogy állt, felállíttatá
12703   II,     XX|                        önöknek odakinn szabad marakodniok, idebenn csak nekünk.~ ~
12704    I,   XIII|             egyéniségek emlékeit nagy becsben marasztván, a kevésbé tiszteltekét
12705    I,     II|                   feltűzve zászlóképpen hozta Marat újságának legújabb esti
12706    I,   XIII|                     akkor csak mégis inkább a Marcihoz állok.~ ~Az egész társaság
12707   II,   XVII|                    versenyzők közül? János úr Marcija-e avagy Horhi Miska Szellője?
12708    I,   XIII|                   hívtad hát ide az apádat?~ ~Marcinak sem kellett gondolkodási
12709   II,    Veg|                      meg.~ ~ ~ ~Pesten, 1858. március 3-án.~ ~Jókai Mór~ ~ ~ ~
12710    I,   VIII|                      úgy például eljött hozzá márciusban, s körülbelől augusztus
12711    I,    XII|                       szemébe néze az ifjúnak marcona tekintettel.~ ~– Hát hol
12712    I,   XIII|                    kegyes engedelmével, ide a márgóra bátorkodtam egynéhány észrevételt
12713    I,     IV|                 idegeket; egy időben folyvást marhahúslében fürdött, hogy érző inai
12714    I,   XIII|                            Kárpáthy Dalia, ki Mária Terézia fényes korszakában
12715    I,     Sz|              hozományként kap~ ~mórióskodik – máriáskodik, mókázik, bolondoz~ ~Mouffetard
12716    I,     XI|                 előtte megholt arámat, Darvai Máriát, a jótékonyság küldőjeül.
12717   II,   XXXI|                   átküldé Kárpátfalvára, hogy Marionnak sohasem volt alkalma a békességes
12718    I,     Sz|                    csapás, szerencsétlenség~ ~marjul – ficamodik, bicsaklik~ ~
12719    I,   XIII|                        kinek keze, kinek lába marjult; * mert ama furfangos Horhi
12720    I,   XIII|               ügyszeretet kérte, zárva voltak markai, s dacára annyi pazarlás-,
12721    I,   XIII|                    komikus szófogadással tevé markát bajuszos ajkára, s csak
12722   II,     XX|                     elébb megfogja két vaskos markával, s eltartja magától messze,
12723    I,    VII|                       hajdani gazdáját, Debry márkit, hogy ne fogadjon helyette
12724    I,     IX|                     türkizzel kirakott kardok markolatát szorítva, gyönyörű pörge
12725   II,    XVI|                      kardjába. Ott állt meg a markolatnál. – A kard egészen keresztülment
12726    I,   VIII|                       nagy, csontos, tizenhat markos állat, s ami hiányzott rajta
12727    I,     IX|                    sem élesebb, egy sincs oly maró méregbe mártva, mint unokaöccseé,
12728   II,     Sz|                       makk alsó (kártyalap)~ ~Maroccaner-ház – Marokkói ház, híres üzletház
12729   II,   XXXI|                    kap in natura * , melyet a Maroccaner-házban * lakó ügyvivőtől kell személyesen
12730    I,      I|                      vagy Itáliába, vagy akár Marokkóba, mert az a félbolond nagybátya,
12731    I,      I|                  Abellino késével, villájával marsot verve a tányérján. – Egy
12732    I,     Sz|                        ficamodik, bicsaklik~ ~mart – part~ ~matronális – asszonyi,
12733   II,    XIV|                 összevissza zavart gondolatai martalékául.~ ~Boltay nyugtalanul kezde
12734   II,    XXV|                       ez, mely az oroszlánnak martalékul vetett ölebecskét kényszeríti,
12735    I,    III|           felhőszakadás, elhordta a kis patak martjait, * elöntötte vízzel az egész
12736    I,   XIII|                     eljöttek, magát pedig úgy mártogassa minden boldogságban, mint
12737    I,   XIII|                       írni, hanem csak azokat mártogatná a kalamárisba.~ ~Ez is Jancsi
12738    I,   VIII|                   legénynek.~ ~Végre sikerült Mártonnak lova alól kiszabadulhatni.
12739    I,   VIII|                farkával csapkodott a légbe.~ ~Mártont bosszantá e makacsság, s
12740    I,     IX|                    egy sincs oly maró méregbe mártva, mint unokaöccseé, kinek
12741   II, XXVIII|               keresett céljához.~ ~Nagy fehér márványemlék emelkedett egy zöld lomb
12742    I,   XIII|                       lépdelt le a harminckét márványkő fokon, mely a kertbe vezetett.~ ~
12743    I,     II|              szökőkutak és vízesések zuhogtak márványmedencébe üveglabdákat hajigálva a
12744   II, XXVIII|                     És midőn homlokát a hideg márványra hajtá, azt képzelé, hogy
12745   II,     XV|                 aláomlani az angolos fürtöket márványsima vállaira s elragadó szépségű
12746   II,    XIV|                 szeret egy leányt, de a leány másba szerelmes, és azon más tán
12747   II,   XXII|                       sajátja, emez idegen és másé, s unalmas kedélye óhajtja
12748    I,   XIII|                  bolondja. Mert neki nem kell másforma ember; ő különös gonddal
12749    I,      I|                       a rossz emberek egészen másformán írták le az én egyetlenegy
12750   II,  XXVII|                    árva jávor, ültessétek azt máshová…. eljössz-e hozzám, ha meghalok?
12751    I,     II|                      nem vehettek, mert talán máshoz volt kötve, midőn az hetvenéves
12752    I,    XII|                     az egyik félé, másikban a másiké. Konrád egy vastag jegenye
12753   II,  XVIII|                      egyiknek szemében könny, másikéban mosoly, ez mosolyg, hogy
12754   II,   XXII|                       a legkedvesebb nőt, egy másikért, ki annak bájaiból századrésznyit
12755    I,      I|                     egy előtte álló széken, a másikkal taktust ütve valami új operai
12756    I,     II|                     úgy hasznomra van, mint a másiknál a fénnyel takargatott szegénység.
12757    I,      X|             elvesztegetni, s ha egyet vesz, a másikon ismét túlad. Ezt így szokták
12758   II,  XVIII|              családból eredett leányt, kit ez máskint tán elcsábított volna.~ ~
12759   II,  XVIII|                  természetes, ez nem is lehet máskülönben. Egy fiatal nőnek a legnehezebb
12760   II,     XV|                   Örömében Fanny tiszteletére másnapra nagy estélyt rendez Kecskerey
12761    I,     II|                         Akkor fog ön adni egy másodikat és így tovább. Pénzét igen
12762    I,     VI|                       elsőre, éppoly kitörő a másodikban.~ ~Mainvielle-né mindenre
12763   II,    XIV|                        nem volna szükség ím e másodikkal megismertetni.~ ~Tehát elébb
12764    I,      V|                     előadáson kipisszegték, a másodikon kinevették, a harmadikon
12765    I,   XIII|                      vállat vonított Marci, a másodikra azt felelte, hogy neki a
12766   II,   XVII|                     nemcsak az ujjai tintásak másodíziglen, hanem egyúttal a hajfürtei
12767    I,    XII|                       eldördült, s rá egy fél másodperc múlva a másik. Az elősiető
12768    I,   VIII|                       idegen legény egy egész másodperccel hamarább ért a célhoz, mint
12769    I,   VIII|                         Nem tudtam. No majd a másodszori futásnál ügyelni fogok rá.~ ~–
12770    I,     IV|                   zsebéből, hanem szüntelen a másokéból költ, hogy a szakállát festi,
12771    I,    VII|                    brit poétát sem értem, sem másokért, kik mind gazdag, généreux, *
12772   II,   XVII|                    egyik kéziratból a másikra másolnak, s jobban ismernek, mint
12773    I,   VIII|                     ősi szokás fenntartassék, másrészint pedig, hogy a lónemesítés
12774    I,    VII|                 merész, hogy ez égő háztetőre másszék?~ ~– Leszek én! – szólt
12775    I,     II|                       elsajátítani. A bútorok masszív része, a fotelek, pamlagok,
12776    I,    VII|                       találta; tehát az álmok másunnan jöttek.~ ~Felöltözteté magát;
12777   II,  XVIII|                    szükség, hogy akár ő, akár másvalaki a társaságban nagyon keresse
12778   II,   XXXI|                  tettetni nem lehet.~ ~De még másvalakit is elriasztott a háztól
12779   II,   XXXI|                  tokaji üvegekkel, hogy még a másvilágra se menjen át józanon. Végrendeletében
12780   II,    XIV|                    hiszi, a szerelmes csábító mászik be rajta, pedig az ugyanakkor
12781    I,    VII|                  vezetése mellett a háztetőre mászott fel, arról verve le a tetőt.~ ~
12782    I,      I|             szöktetünk, sem a piramisokra nem mászunk; ha tetszik – enni, inni,
12783    I,   VIII|                      is járt, messziről hason mászva közeledik feléjök hosszú
12784    I,      X|              elfacsarodott e látványon. Tehát Matildnak semmije sincs! Szegény leány!~ ~
12785    I,     II|                 elegáns estély, egy zseniális matiné, egy lófuttatás, egy derék
12786    I,    XII|                egyszer meg akartam házasodni, mátkám valóságos szatócs leánya
12787    I,     Sz|                        matronális – asszonyi, matrónai~ ~maustodt, (mausetot) –
12788    I,     IV|                      senki sem járt más, mint matrózok, diákok és débardeurök, *
12789   II,    XXI|                     kiáltás csak arra buzdítá Matyit, hogy még több bravúrt mutasson
12790    I,     Sz|               asszonyi, matrónai~ ~maustodt, (mausetot) – szörnyethalt~ ~Medardus
12791    I,      X|                 sokáig lehet mellette élni.~ ~Mayerék nehány hónapig igen elvonult,
12792   II,   XXXI|                kezének írása oly háznál, mint Mayeréké, hányódjék, vetődjék, s
12793    I,      X|                jólesik!~ ~Ez ösztön hiányzott Mayeréknál; az ő munkájokon a paradicsomi
12794    I,      X|         nevezetességnek híni.~ ~Nevezzük őket Mayeréknek; ez a név olyan sok emberé,
12795    I,      X|                       kérni. Nem így van-e?~ ~Mayernak vacogtak a fogai ijedség
12796   II,     XV|                       gyorsan. Mit végzett?~ ~Mayernének két óráig tartott, míg elmondta
12797    I,      X|                       az apai könnyelműség.~ ~Mayert rögtön kitették hivatalából,
12798   II,  XXIII|                   hogy a dohányhamut a padlat mázába tapodhatta, s addig meg
12799    I,   XIII|                termében, melynek óriási fehér mázas, aranyozott szekrényei likas
12800   II,   XVII|                       egymás választottjaihoz mázolni. Undok rohadékai a költészetnek,
12801   II,   XVII|                    piszok Gyárfás poéta által mázoltatott papírra, ki eltávozván régi
12802   II,     XX|                 kapuin belől; gömbölyű, sárga mázú hintók magas, peckes rugókra
12803   II,  XVIII|                  férfival, aki úgy táncolja a mazurt és keringőt, ahogy ő.~ ~
12804    I,      I|                        gratuláló verseket úri mecénások névnapjaira, születésnapjaira,
12805    I,    VII|              szegletet elfoglalhatja, akkor a Médard-templom veszve van. Több, blúzba
12806   II,  XXIII|                hullottál ide? Azt hittük, már mediatisáltattad magadat Indiában. Jer, ülj
12807   II,    XXI|                 vadászkürt, harmadik egy szép medvebőr. Ezt az utolsót alkalmasint
12808    I,     IV|               beleegyezik. A lordot befűzik a medvebőrbe, pompásan tudott morogni,
12809    I,      V|              szülöttei azt hisszük, hogy mind medvebőrben járnak, s dobszóra táncolnak –
12810    I,    XII|                   berobogott az udvarra. Nagy medvebőrös kapus állt a bejárás alatt.~ ~–
12811    I,   VIII|                  futni vagy lefeküdni, mert a medvék természetével bírt, hogy
12812    I,     IV|                      ott danol el az elejtett medvén egy kedves kis kuplét, melyet
12813    I,     IV|                  furorét csinált. * Abban egy medvének igen érzékeny szerepe van;
12814    I,    VII|                      ig lord Burlington, ki a medvét játszta, s a vadászt földhöz
12815    I,     IV|                 megrohanja, a lord olyat üt a medvetalpával a kezére, hogy az elhullatja
12816    I,     IV|               összekapnak, a vadász nem bír a medvével, birkóznak, végre a vadász
12817   II,     XX|           bármelyikünk is azzal felelne, hogy megadná magát, s kézcsókolva kérné
12818    I,     IV|                      Hiszi, hogy én nem tudom megadni kutyájának az árát? Mit
12819   II,   XXIV|                     Ily hamar nem volt szabad megadnia magát.~ ~Meg kell mutatni,
12820    I,   XIII|                  tiszta szívből!”~ ~Jancsi úr megajándékozá a legényt, ki egy szó vétség
12821   II,    XXV|                       kegyének valami jelével megajándékozza. Többre azután nincs szüksége.~ ~
12822    I,     II|                     konyhaszolgáló, kezeikkel megajándékozzák. Vagy pedig lehet valami
12823   II,  XVIII|                   szólt Flóra, s azután, hogy megakadályozza Fannyt e tettében, odaölelte
12824    I,      I|                comment s'appelle cela? * (Itt megakadt, nem jutott eszébe a szó,
12825   II,     XX|                    nagy és nevezetes társulat megalakult, s nekünk nincsen egyéb
12826    I,     IX|                  fogunk találni. A pártok már megalakulvák, s a rokonszenvek a konferenciák
12827    I,     IX|                    Györgyöt, a magyar Helicon megalapítóját, s ennek méltó sógorát,
12828    I,    VII|                     nagyon kevés formaság van megalapítva a hivatalos szerelmi összeköttetésekre
12829    I,     VI|                       adózott, végre valahára megalázva, összetörve lássa. Utoljára
12830    I,    VII|                     boncnak, * aki őket ezért megáldja.~ ~Az elválás hasonló egyszerű
12831   II,     XV|                     minővel Boltay mester van megáldva. Nem igaz abból az egész
12832   II,    Meg|                   elfogadott, egy egész művet megalkot.~ ~A magyar nyelvben igen
12833   II,    XXI|                    mások, kik szerettek volna megalkudni magukkal még egy félórácskában,
12834    I,     IX|                    tíz órai vegyes ülés előtt megállanánk az országház ajtajában,
12835    I,    III|                választott pályán becsületesen megállani, akarjuk szeretni magunkat,
12836   II,    XVI|                       a feleket a kölcsönösen megállapított egyezményekkel és megszorításokkal.~ ~
12837    I,    VII|                 várták a sikert a magasból.~ ~Megállapodás nélkül haladtak felfelé.
12838    I,   XIII|                        s kénytelen volt nálam megállapodni; azonban hozott magával
12839   II,  XVIII|                       és sikerült is neki azt megállásra bírni, mégpedig olyan egyszerű
12840   II,    XIV|                 országokon járt, akárki előtt megállhat.. s téged mennyire szeret!~ ~–
12841   II,   XXIX|              három-négy szobán, János gyakran megállítá Rudolfot elmondva neki: „
12842    I,    XII|           frissítőárus sátora állott. Ifjaink megállíták a kocsit, s felszólíták
12843   II,  XVIII|                 boldogságának látása, hallása megannyi tőrszúrás lehet a szívedben.)~ ~
12844    I,      X|                   halála órája elhagyatott és megátkozott, s a halálon túl irtózat
12845   II,   XXXI|                       neki; hiába, félt, hogy megátkozza a másvilágon.~ ~– Dehogy.
12846    I,     II|               végigfutotta, s mind e csodákat megbámulá, valahára mégis okkal-móddal
12847   II,     XX|                    diadaljelek, miket nagyban megbámult egypár falusi fiatalember,
12848    I,      I|                      kezében, s miután eléggé megbámulta a konyhájába betört jövevényt
12849    I,     VI|               költészet!~ ~A közönség, mintha megbánását akarná benne kifejezni,
12850   II,    XXV|                      és sírt.~ ~Rudolf nagyon megbánta, amit cselekvék.~ ~Fanny
12851   II,     XV|                   indignációval Fennimor.~ ~E megbántó szóra Abellino egyszerre
12852    I,   XIII|                 közbámulatra – ahelyett, hogy megbántójára rohanna – elkezde kifelé
12853    I,   XIII|                      Aki a nagyságos urat úgy megbántotta.~ ~– S mi gondja arra kendnek?~ ~–
12854   II,    XIX|                        és azt mondja, hogy őt megbántottad. Az asztalnál kit ültess
12855   II,  XVIII|                       tiszteletlen érintéssel megbántsa azoknak tulajdonosait.~ ~
12856    I,     IV|           zsurnálfirkancok, hogy ez gyalázat, megbecstelenítése a művészetnek; lealázása
12857   II,  XXIII|                    Persze, hogy az reád nézve megbecsülhetetlen eset volna.~ ~– Engem kijátszanak!~ ~–
12858   II,  XVIII|                        egy anya őrködő gondja megbecsülhetlen egy fiatal nőre nézve.~ ~
12859    I,   XIII|                bolondság jutott, hogy az urát megbecsüli és nem lopja meg, holott
12860   II,     XV|                kellett volna őket, akkor majd megbecsültek volna, akkor majd nem hoztak
12861    I,   XIII|                  szemét – szólt ez, ugyancsak megbecsülve az illetőket.~ ~Itt van-e
12862    I,     Sz|                   egészségben megtámad, kóros megbetegedést okoz~ ~affront – sértés,
12863    I,      V|                  szeretném, ha ön ma hirtelen megbetegednék.~ ~– Jeanette, ön nekem
12864    I,   VIII|                 kicsinyt gondolkozott, azután megbiccenté fejét:~ ~– Nem bánom.~ ~
12865    I,   VIII|                   egyre vágta, ütötte a magát megbikacsoló vadat, anélkül, hogy azt
12866    I,   VIII|                     esküdt elé érve megáll, s megbillentve kalapját elmondja röviden,
12867   II,   XXII|           eltávozásomról.~ ~János úr kapott e megbízáson, s elébb megtudva Teréztől,
12868   II,  XXIII|               szokását. Ő minden dehonesztáló megbízást és kérdést a legnagyobb
12869    I,    III|                    érzelmei kifejezésére.~ ~– Megbocsássanak, uraim, hogy így önök közé
12870   II,   XXIX|                      köszönöm, hogy eljöttél; megbocsátasz, hogy ily órában, ily sietséggel
12871   II,     XV|                    család körébe, mely szánó, megbocsátó kart tár eléje, csak azért,
12872   II,   XXIX|                       és a haza, miként én is megbocsátom! De tettető és hazug volnék
12873    I,      X|                       azt megtagadhassa tőle. Megbocsátott neki. Rögtön bérkocsit rendelt,
12874   II,  XVIII|                  szétválasztott haj megkenve, megbodorítva. Két okos szót sem lehet
12875    I,    XII|                       krajcár – szólt ujjával megböködve mindenik összeget.~ ~Mi
12876    I,      I|                       mángorló köveit kellett megbolygatni, azután válogathatott bennök
12877    I,   XIII|            megmosdatta, elvagdalta a körmeit, megborotválá, felköté nyakravalóját,
12878    I,   VIII|                       vevék a sok évi sérelem megbosszulóját, s azután egész reggelig
12879    I,    VII|                  sérteni.~ ~Eszékiné komolyan megbotránkozék.~ ~– Édes Rudolf, nem jólesik
12880   II,   XVII|                        hogy a menyecske semmi megbotránkozni valót ne találjon, mire
12881    I,   XIII|                      Marci; a tiszttartó nagy megbotránykozására meg sem billentve kalapját
12882    I,      V|                 lefoglalja, az tolvaj, és azt megbüntetik.~ ~– Légy nyugodt, és ne
12883    I,     VI|                  másik részét, vetélytársnéja megbukását.~ ~Ezalatt a második darabhoz
12884    I,     XI|                       szítá a vadászok hevét. Megbukni egy tapasztalatlan gyermek
12885    I,     XI|               haladtak bár a míveltségben, de megbuktak az erény útján. Szégyennel
12886   II,     XX|                       ön ellen egyesülünk, mi megbuktathatjuk önt, s ön elveszti népszerűségét
12887    I,     IV|                    egy művésznőt és a másikat megbuktatni mellette.~ ~– Várjatok,
12888   II,  XVIII|                   mint őt elejteni, s egyszer megbuktatva nem marad számára egyéb
12889    I,     IX|                művészetet és hazai nyelvet, s megcáfolák az előítéletet, mely ez
12890   II,   XXIV|                       jelenében még több, ami megcáfolja. E nő jelleme tiszteletre
12891   II,  XVIII|                      hangon iparkodott azokat megcáfolni.~ ~– Nem, nem; de el kellett
12892    I,    III|                    darabot koronájával állítá megcáfolva a bölcs kérdést.~ ~– Tehát
12893    I,      I|                    friss magyart, oly ügyesen megcifrázva, mint akármelyik cigány;
12894   II,     XV|                 látszék magát.~ ~– Hiszen, ha megcsal, ő bánja meg, a hatvanezer
12895   II,   XXII|                      többi lengeteg férfi, ki megcsalja a legbájosabb, a legkedvesebb
12896    I,     XI|                     még ez a tétel: „Asszonyt megcsalni nem bűn.” Mért nem vigyázott
12897   II,     XX|                   gazdáját hűtlenül elhagyta, megcsalta, meglopta volna? Ismeretes-e
12898   II,     XV|                     veremben! Saját vermében. Megcsalva, megvetve, megtorolva.~ ~
12899   II,   XVII|                     együtt ott saját portáján megcsapassa, hanem csak mégis okosabbat
12900    I,   XIII|                        gyűléseken parasztokat megcsapatni.~ ~Ezt per „hallja az úr!”
12901    I,   VIII|                       inni, s vétségek esetén megcsapattatódni, ha ma vagy holnap letelik
12902    I,   VIII|                      illetni nem szabad – sem megcsapatván, sem pedig börtönbe záratván.~ ~–
12903    I,   VIII|                      vihar száguldott előre a megcsapott ló, szilajon, bőszülten
12904   II,    XIV|                      a nábob; termete annyira megcsappant ez idő alatt, hogy elébbi
12905    I,      V|              szerződésében; nem bánja, azt is megcselekszi, csak bocsássák; ekkor odaküldik
12906    I,    III|                   elővettem Rousseau-t, s úgy megcsendesített, ha olvastam. Így ünnepnapokon
12907    I,   VIII|                      azzal összecsókolóztunk, megcsináltuk a genealógiát, én kifizettem
12908   II,    XIV|                sávolyos * abrosznak!~ ~Boltay megcsipkedé a leányka arcát, mely oly
12909    I,    VII|                   kiálta ijedt tekintettel. – Megcsókolál, midőn nem vagyok tiéd,
12910   II,    XXV|                  felült is, utánafutott, hogy megcsókolhassa, és azután kiállt az erkélyre,
12911   II,    XIV|                      Boltay mester nyakába, s megcsókolva gömbölyű piros ajkaival
12912    I,   XIII|                       nem érzé a megbántást s megcsúfolást, csak a rémületet, mely
12913    I,   XIII|                      fognak még történni.~ ~A megcsúfolt verekedő a megbántás után
12914   II,     XV|                       higgyétek, hogy engemet megcsúfoltatok” – mondám, és levetém a
12915    I,   VIII|                       tömege közé; erős lábai megcsuklottak alatta, de nem bírta már
12916    I,   XIII|                  felhagyva, Palkót pedig újra megdicséré:~ ~– Látja kend, hogy mégis
12917   II,    XXX|                       nagy nesztelenség által megdöbbentve költögetni kezdé, akkor
12918   II,     XX|                   mint mondja: „meghal” vagy „megdöglik”), s hetednapra elpatkol”.~ ~
12919   II,    XXV|                      hogy élete boldog.~ ~Itt megdörzsölé Rudolf az amarántot, s számtalan
12920   II,     XV|                     vánkost teszek reád, vagy megdörzsöljem a lábaidat!~ ~– Ne! nem!
12921    I,   XIII|                   Menjünk tovább!~ ~– A repce megdohosodott a vevő utáni várakozásban,
12922    I,   XIII|                    urat, az isten nevében úgy megdorgálá mindannyiszor, hogy az összegyűlt
12923    I,     Sz|                       échauffíroz – felhevít, megdühít~ ~éclat – kiáltvány~ ~écurie –
12924    I,   XIII|                      tiszttartót Jancsi úr. – Megdűlt a gabona, a nyáron elverte
12925    I,   VIII|                bírságiumát, mégpedig egyúttal megduplázva, miután semmiképpen sem
12926    I,    VII|                     Chataquéla meghalt? Igen! Megégette magát férje után. Tehát
12927   II,   XXVI|               eldarabolva, vízbe süllyesztve, megégetve. Az egész egy tizenkét kötetes
12928    I,     XI|                     gonosz, mely keresi, akit megegyen, megtalálja a templomban
12929    I,     II|                     be az ajtót.~ ~– Eszerint megegyezénk.~ ~– Holnap reggel tizenkét
12930   II,   XXIV|                Kárpáthynéval! Miatta lehetett mégegyszer oly szép, mint volt, de
12931   II,     XV|                   dolog, hanem az ember hamar megéhezik mellette. A poéta urak szeretnek
12932    I,     XI|                önmagának hasznos tud lenni, s megél birtok és mások könyörülete,
12933   II,    XIX|                       szükséges, hogy fény és megelégedés legyen minden részről; neki
12934   II,   XVII|                   érte-e valami baj, hogy van megelégedve sorsával? Egy kicsit ő is
12935   II,     XV|                   tetszik, és meghalhatsz, ha megeléglette szenvedéseidet a mennyei
12936    I,   XIII|                      volt az apja.~ ~– No hát megelégszel vele? – kérdé Jancsi úr
12937    I,    III|                      szárazi és vízi utainkon megélénkül a kereskedés, a magyar nyelv
12938    I,    VII|                    palack belseje bámulatosan megelevenülni, jövő-menő alakok tetszenek
12939   II,     XX|                 szépen bele volt szőve minden megéljenzett frázis, ami egy esztendő
12940   II,   XVII|                elvitatni, hogy ezek majd csak megélnek azért valahogy, míg az agarászat
12941   II,     XX|                      illatszerek szerencsésen megelőzék a nagyságos asszony görcse
12942    I,   VIII|                  pálya végeig egyik sem bírta megelőzni a másikat. Midőn már csak
12943   II,   XXII|                     talán? – sietett Kárpáthy megelőzve neje gondolatát. – Minden
12944    I,      X|                    felkeresse mindegyiket, és megelőzze Terézt, ha netán az fenyegetését
12945    I,      X|                    fény az elborzadásig sokat megemésztenek, a terített asztalnál látatlan
12946   II,   XXIX|                 napnak minden esztendőben, és megemlegesse azt évrül évre.~ ~Vele elvégeztem
12947    I,    III|                    örülök rajta, hogy önök is megemlékeztek róla; az egész francia földön
12948   II,    XIX|                  rossz tulajdon nincs, amiért megemlékezzék róluk. Az nem lehet; e nemes
12949   II,   XXIX|                    Több rokonom nincs, akiről megemlékezzem.~ ~Barátaimat könnyű felszámítanom,
12950   II,     XX|                           Végül szabad legyen megemlítenem uraim, azon esetet, midőn
12951    I,     II|                       azért láttuk jónak újra megemlíteni, hogy elejét vegyük minden
12952    I,     Sz|                       az antik költők gyakran megénekelték csodás tájait~ ~tercerol –
12953   II,  XXIII|                          De azt mégsem fognák megengedni, hogy egy nyomorult koldusnő
12954   II,   XXIX|                  melynek tagja lehetnem isten megengedte, az utánam következő jobb
12955   II,   XXII|                    nem fogadott magánál. Néha megengedték neki az orvosok, hogy nejét
12956    I,      I|                        s örömest akarta volna megengesztelni a halál révéről érkezett
12957    I,      X|                     látott, s csak akkor volt megengesztelődve, ha az igazságos fél ügyesen
12958    I,      I|                       forintba, de a mulatság megér annyit.~ ~Ezért fellármázta
12959   II,    XXV|                     ékesíték. Szegény asszony megérdemelte volna, hogy boldog legyen.
12960    I,      X|           kihallgatása nélkül ítéltél? Bizony megérdemlenéd, hogy te kérj bocsánatot
12961    I,     XI|                    ily éneket hallok, a könny megered szememből.~ ~És kendőjét
12962    I,      I|                      ily kedves időben, midőn megerednek az égnek csatornái, és eszébe
12963    I,     IV|                      Mainvielle-né bizonyosan megérezte a bajt, mert még azon órában
12964   II,    XIV|                     élnünk, jó uram, hogy azt megérjük.~ ~– Eredj no, mit beszélsz,
12965   II,   XXVI|                     kik őt szívesen látták.~ ~Megérkezék azonban végtére! Nála nélkül
12966    I,    XII|                 várakozás után ellenfeleik is megérkezének.~ ~Komor, felhős reggel
12967    I,   XIII|                     disputálta már unokaöccse megérkezését, miszerint azt mint valami
12968   II,   XXVI|               legnagyobb zajt üt Kecskerey úr megérkezte. Hol volt, merre járt Kecskerey
12969   II,   XXVI|                 fővárosnak.~ ~Szentirmayék is megérkeztek, s a szép hölgy és a derék
12970   II,     XX|                sohasem elég. Gróf Kereszthyné megérkeztére őszinte örömmel fut eléje
12971   II,   XVII|                      azt elmondhassa.~ ~Fanny megérkeztével Kárpátfalvára, semmit sem
12972    I,    VII|                       egy városból, amikor mi megérkezünk, mintha szántszándékkal
12973    I,   VIII|                  tartattak.~ ~Az úri vendégek megérkezvén a barna zenészek háromszoros
12974   II,     XV|                    hogy ilyen napokat kellett megérnem! Én Istenem, én Istenem!
12975   II,  XVIII|                      érzett jelentősége által megerősödve érzé szívét a jó öreg, s
12976   II,     XV|                  kívánatnak eleget tenni nagy megerőtetésébe került a jó asszonyságnak.~ ~
12977    I,      X|                 ezüstkupakot nem is számítva, megért huszonöt pengő forintot.~ ~
12978   II,  XVIII|                    sincs hozzá közel, mely őt megértené. János úr nagyon lekötelező
12979    I,   XIII|                     meg azt nem lehetett vele megértetni, hogy ő a méltóságos úr
12980    I,   XIII|                  egyebet nem, a fiskálisomat. Megértette az úr?~ ~A fiskális intett
12981    I,     VI|                     lépett, hogy annál jobban megérthessék, s olvadékony, lágy hangon
12982   II,    XIV|                  atyafiságos viszonyt könnyen megértheti ám, ha megtudja, hogy ő
12983   II,  XXVII|                      mondjad! Ne félj semmit, megértjük mi! Mit mondtál megint?~ ~
12984    I,   XIII|                ezekkel nagy kurtán beszélt, s megértve tőlök, hogy ezentúl ő fogja
12985   II,    XIX|                      kettős ablakon keresztül megérzi a szagát és elájul, úgyhogy
12986    I,      X|                   vert rajta, hogy magának is megesett rajt a szíve.~ ~A testvérek
12987   II,  XXIII|                       kijátszanak!~ ~– Biz az megeshetik, hogy kijátszanak. Az öreg
12988   II,    XXX|                   azon köntösbe, melyben vele megesküdött, úgy tevék a koporsóba.~ ~
12989   II,   XXIX|                   öltöztessenek, melyben vele megesküvém, hű cselédem, az öreg Pál
12990   II,   XXIX|                    melyen felejthetlen nőmmel megesküvénk, gyűljenek össze az uradalombeli
12991    I,   XIII|                    kellett a szomorú példának megesni. Kassay Lőrinc most az egyszer
12992    I,   XIII|                   maradni a hátam mögött.~ ~– Megeszem én azt az írást mind, amit
12993    I,      I|                    csak verset írok arra, aki megeszi.~ ~– No hát ide, Vidra.
12994    I,   VIII|                       tart az udvarán, melyek megeszik az embert, tekintet nélkül
12995   II,     XV|                szobájába, megöntözé virágait, megeteté madarait, és dalolt igen-igen
12996    I,      I|                       ökröm megdühödött, s ti megettétek.~ ~– Meg biz azt, még ha
12997    I,   XIII|                zsebemben egy peták, * a többi megevődött, és megivódott; summa summarum:
12998    I,     VI|                       rosszul beszél azokról, megfeddik, hogy minek cselekszi azt.
12999   II,   XVII|                       kibújhatott, haragudván megfejthetlen okokbul reájuk, a negyedikért
13000   II,     XX|                   utóbb érintett agár annyira megfeledkezék a vendégi jogokrul, hogy
13001    I,    VII|                       sehova sem néz; micsoda megfeledkezés ez az illő kíváncsiságról?
13002    I,    VII|                   percre még a tűzoltásról is megfeledkeztek.~ ~Chataquéla nem vevé észre
13003   II,  XXIII|                    volna tőlünk, ha végképpen megfeledkeztünk volna róla; oly egyéniségeket,
13004   II,     XX|                   Volna csak itt Rudolf, majd megfelelne az neked.~ ~Kárpáthy János
13005    I,     Sz|                       a tanulmányi sorrendnek megfelelően beírta nevét; a tanulók
13006    I,      I|                   határoztatva, hogy a sárban megfenekelvén, ott virradjon, akkor úgy
13007    I,      I|                       szemei láttára a sárban megfeneklett, s miután a vele levő emberek
13008   II,     XX|                     az, hogy bármily keményen megfenyítse is törvényes ura az agarat,
13009    I,   XIII|                     embernek a ködmen ujja, s megfesté kékre az alatta levő inget
13010    I,   XIII|                     felöltözteté Jancsi urat, megfésülé, megmosdatta, elvagdalta
13011   II,    XXI|                  minden oldalról.~ ~Az agarak megfeszített gyorsasággal rohannak utána.~ ~
13012    I,   VIII|                       nem érez, minden erejét megfeszíti, hogy ellenét letörje. Gyakran
13013    I,    VII|                hímzett virágos övvel, a szűk, megfeszülő ruhát rövid ujjaival s a
13014    I,   VIII|                leggyorsabb paripával, a kötél megfeszült nyakán, hanyatt homlok rohant
13015   II,     Sz|                      skiccíroz – vázol; itt: „megfirkál”~ ~sliffer – lepel, fátyol~ ~
13016    I,     XI|                       ő igen gazdagon szokott megfizetni. Teréznek nem merte volna
13017    I,     IV|              tapsolunk, ha tetszik fütyülünk. Megfizettünk érte.~ ~– Egyet hagyj még
13018   II,     XV|                      az én kedvemért!~ ~Fanny megfogadá, hogy eltitkolja azt. Azt
13019    I,   VIII|                 csókolhat nekem, ha hajdúmnak megfogadom, hogy éhen vagy az akasztófán
13020    I,    XII|                  meghalt szegény. És én akkor megfogadtam, hogy addig nem nősülök,
13021    I,     XI|                       halt meg. Halálos ágyán megfogadtatá velem, hogy ha találok fiatal,
13022    I,    III|                istenen kívül.~ ~– Akkor mégis megfoghatatlan, hogy a jólétből elkívánkozik.~ ~–
13023   II,    XXI|                       másik percben már az is megfogná őtet, s a rókaharapásról
13024    I,      I|                      vinnének odább; de a sár megfogott az úton. Mármost adjon nekem –
13025   II,     XX|                    bosszúálló macska, álmában megfojtotta volna egy agár az urát?
13026   II,     XX|                     tekintetes urak, az eszme megfontolást érdemel! (Halljuk! halljuk!)
13027    I,   VIII|                      felé rohant.~ ~Ez rögtön megfordítá paripáját, s futott ki az
13028    I,    VII|                  tettét százféle toldással és megfordítással adták elő, csak azt nem
13029    I,    III|              állíthatja ezt fel újra?” Miklós megfordító a követ, tört felét a földbe
13030    I,   VIII|                 fordult; de már akkorra ez is megfordította a kantárszárát, s a pányvakötelet
13031   II,  XVIII|               hölgyekhez.~ ~Csaknem mindennap megfordulnak a kárpátfalvi kastélyban
13032   II,     XX|                 szokása volt a nagy férfiúnak megfordulni, és tovamenni, mintha nem
13033   II,  XXIII|                    téged örökségi igényeidtől megfosszon.~ ~– De ez nem lehet, ez
13034    I,     IX|                    gyönyörök hajhászatában, s megfoszták magukat a legnagyobb gyönyörtől,
13035    I,      X|                      kincstől akarják az urat megfosztani, amit jó drágáért eladhat,
13036   II,    XIV|                    aki őt ez ismerettől többé megfoszthassa. A leány lelkében már gyökeret
13037   II,     XV|                hölgyek, kik a világ örömeitől megfosztják magukat, hamarább hervadnak.~ ~–
13038   II,     XV|                   hogy magadat minden örömtől megfosztottad?~ ~Ez az asszony úgy beszél,
13039    I,      I|                  állat.~ ~Attól, hogy a rákot megfőzik, senki sem irtózik, az asztalra
13040   II,     XV|                  azalatt kinn volt a konyhán, megfőzte a kávét, megpirította a
13041    I,      X|                    dugva a szájába, hogy majd megfulladt tőle. – Olyan könnyen adják
13042    I,     IX|              tartózkodik; ha zajt csinál, úgy megfurnírozzák, hogy a tulajdon bőrére
13043   II,  XVIII|                       jótékony köhögési roham meggátlá Marion kisasszonyt a beszéd
13044   II,     XX|                    eléje Fanny, s mielőtt azt meggátolhatná, megcsókolja kezét, amivel
13045   II,  XVIII|                      sikerült Szentirmaynénak meggátolhatni, hogy Fanny lábaihoz ne
13046    I,    VII|                       isteni hatalom, mely őt meggátolja attól, hogy meghaljon hideg,
13047    I,     XI|               huszonöt év óta. Boltay ezalatt meggazdagodott, s megvette azt a házat,
13048   II,     XV|                 percben kész letenni.~ ~Fanny meggondolni látszék magát.~ ~– Hiszen,
13049    I,     IX|                       hihetlennek látszik, ha meggondolom, hogy Fennimor törekvései
13050   II,    XIV|                      azon emberrel ott, ki őt meggyalázni, társai nevetségévé tenni
13051   II,    XVI|                      összeverekedtek, egymást meggyalázták; olyankor a tanúk féltik
13052    I,   VIII|                   gyakran visszatér oda, ahol meggyaláztatott, de a gulyához nem vegyül
13053   II,   XXXI|                       a fukar, azért mi mégis meggyászoljuk.~ ~Egy napon annyira vitte
13054    I,     VI|                       tehát, midőn a közönség meggyérül, odafurakodának melléjök,
13055    I,     II|                    kapott szeretőjével együtt meggyilkolhatja. Emellett az ország tele
13056    I,     II|                 meglőni, leszúrni valakit, de meggyilkoltatni azért, hogy örököljem, nem
13057    I,      I|                  rézgombjai nem nagyobbak egy meggymagnál, ujjai pedig éktelen bővek,
13058    I,   XIII|                       oly méreg, amiből a sok meggyógyít, a kevés megöl.~ ~– No de
13059    I,      V|                gondolatja van, az, hogy férje meggyógyuland.~ ~Kezében a kiállhatatlan
13060   II,   XXII|                    felől, s míg kétséges volt meggyógyulása, addig senkit el nem fogadott
13061   II,   XXIX|                   tartsanak imát a templomban meggyógyulásomért, az hiába volna; hanem imádkozzanak
13062   II,   XXII|                      dolgokat; elcsendesült – meggyógyult, ahogy az orvosok mondák.~ ~
13063   II,    XXX|                   ámbár egy tekintet ez arcra meggyőzheté, hogy itt többé orvosra
13064   II,    XIX|                     legalább János úr abban a meggyőződésben élt, hogy felesége otthonias
13065    I,   XIII|                keresgélni mindaddig, míg azon meggyőződésre nem jutott, hogy nem találja
13066   II,     XV|                    most, hogy saját szemeivel meggyőződhessék róla, hogy vajon az a vén
13067    I,     XI|                            Íme, asszonyom, én meggyőződtem afelől, hogy az ön védence
13068   II,  XVIII|                       tekintet a delnő arcára meggyőzte arról, miszerint ő sokkal
13069   II,    XXV|                       előtt, de kényszerítve, meggyőzve nem, nem, soha!~ ~Ezt a
13070   II,   XXII|                     betegek szoktak, kiknél a meggyulladt agy ábraképekkel van tele.
13071    I,     II|                     kiegyenesítve ülés közben meggyűrődött ingelőjét.~ ~– Hogyan? –