bold = Main text
      Kötet, Fezejetgrey = Comment text
13072    I,   VIII|                   pünkösdi királyt, a nagy úr meghagyá, hogy mindenki takarodjék
13073    I,    VII|                     két gyermeket ültetett rá meghagyva nekik, hogy kapaszkodjanak
13074    I,    XII|                 csatában valaki irgalmatlanul meghajigálta vereshagymával.~ ~Livius
13075   II,    XIV|                  valami kutyára les, hogy azt meghajítsa.~ ~A jámbor férfiúnak nagyon
13076    I,   VIII|                   szarva korábbi tülekedésben meghajolva előre állt, a másik hegyesen
13077   II,     XV|                      Griffard, banquier. * ~ ~Meghajtások, bókok, kézszorítások.~ ~–
13078   II,   XXIV|             udvariasan járult eléje, s délceg meghajtással hívta őt fel a táncra.~ ~
13079   II,  XVIII|                     miszerint minden lépésnél meghajtsa magát, előrehúzta, leültette
13080    I,     IV|                  számára; ha a klub pénztárát meghaladja a költség, azt én fedezem.~ ~
13081    I,      X|                    kedves nénje jótékonyságát meghálálhatni.~ ~– Azt azáltal érheted
13082   II,     XX|                        midőn egy agár gazdája meghalálozik, mit cselekszik a hű eb?
13083    I,    III|                     az erős hang jó cáfolat a meghalás ellen, akkor helyesen teszitek,
13084   II,     XV|                      Istennek úgy tetszik, és meghalhatsz, ha megeléglette szenvedéseidet
13085    I,      X|                  ember; idegen ajkról kellett meghallania, hogy őt lenézik, csúfolják,
13086    I,     II|                      mi szükség nekem mindezt meghallanom?~ ~– Annak bizonyítékául,
13087   II,   XXIV|                   értsd hatvanezer forintját, meghallgatja, amidőn a szerencsés véletlen
13088   II,    XIX|                       emberek, akik mindenkit meghallgatnak, mindenkinek igazat adnak,
13089    I,   XIII|                        ha kegyeskednék azokat meghallgatni.~ ~Jancsi úr inte, hogy
13090    I,    VII|                       hogy mindazon sóhajtást meghallhassa, melyek hozzá intéztetnek.~ ~
13091   II,    Veg|                      illető megrovásait elébb meghallhassam, s szólhassak művem hibáiról.~ ~
13092    I,      I|                csengettyű lóg, hogy messziről meghallja a szembejövő a neszt, s
13093    I,   VIII|                    törtetett elő a sás közől. Meghallva a hajcolás zaját, sietett
13094    I,   XIII|                      azokat, akár élnek, akár meghalnak, semminemű malőr * nem érheti.~ ~
13095   II,     XV|                     akar látni, az utcán kell meghalnom éhen, mert inkább elveszek,
13096   II,   XXIX|           imádkozzanak Istenhez azokért, akik meghaltak, akkor háromnak a szűzek
13097   II,   XXIX|                   többit”.~ ~– Ennyit rólunk, meghaltakról, elmúlandókról – folytatá
13098   II,    XIV|                     halálom órájára, és ha én meghaltam, ne őrá szálljanak vagyonaim,
13099   II,    XVI|                     közepébe! Én látni akarom meghalva.~ ~– Csendesen, barátom,
13100    I,     IV|                civilizált világban nem szokás megharagudni.~ ~A körüle álló ifjak kacagása
13101    I,      I|                   ereszték le újra.~ ~A bohóc megharagudott.~ ~– Én meghalok. Én nem
13102    I,   XIII|                      egyszerre?)~ ~Erre ismét megharsantak a trombiták, az úri vendégek
13103    I,    VII|                     pirosak, töltek, mint egy meghasadt cseresnye, s termete karcsú
13104   II,    Meg|                   nézve ez műszaki kifejezés. Meghatározója annak az agyműködésnek,
13105   II,    XXX|                   énekeltek olyan szép, olyan megható halotti dalokat. Ugyanezen
13106    I,    VII|                      érzé magát kellemetlenül meghatva, ellenkezőleg: oly megnyugtató
13107    I,     II|            megszüntetné.~ ~– És az?~ ~– Ha ön megházasodnék.~ ~– Parbleu! Ekkor inkább
13108   II,    XIV|                      lesz egyéb, mint hogy én megházasodom…~ ~Itt megállt Kárpáthy
13109   II,   XXII|                      beszéli, hogy Kárpáthyné meghimlőzött.~ ~Ha csak ez volna a szegény
13110    I,   VIII|                    sőt titok fejében megsúgák meghittebb barátnéiknak a kitüntetéseket,
13111    I,   XIII|                 negyven év óta mindig szokta, meghíva a hű tisztviselőt asztalához,
13112   II,     XV|                 örömmel fogadtam el ön becses meghívását – családommal együtt; ím
13113   II,     XV|                    ide van mellékelve a cifra meghívási jegy.~ ~„Mademoiselle Fanny
13114   II,   XXXI|                     állhatott ellent a szíves meghívásnak, sőt némi kötelességet vélt
13115   II,     XV|                     hogy nem veté meg szerény meghívásomat. – Nagysád nagy tiszteletben
13116   II,   XVII|                gondolt rá, vajon eljönnek-e a meghívásra a vidék előkelő delnői?
13117    I,      V|                   hollandi udvarnál, s általa meghívatott Oroszországba, hol a szépművészeteket
13118   II,     XV|                      arra Fannyt ünnepélyesen meghívja; ide van mellékelve a cifra
13119   II,     XV|                 egyenruhás inasok szedik el a meghívójegyeket, mikre szokásos felügyelet
13120   II,  XVIII|                      az adandó vigalomra, s a meghívottak neveit feljegyeztetvén egy
13121    I,   VIII|                   ligetben, melyre mindazokat meghívta, akik Miskával valami ismeretségben
13122    I,    XII|                    gyűlésekbe néha Sándort is meghívták, kinek ez idő óta sok helyen
13123   II,   XXIV|                     alliance! * Hisz külön is meghódíthatnák a világot; mi szükség nekik
13124    I,      V|                     egy művésznő, bármennyire meghódítja is a közönség szívét, ha
13125    I,     VI|             mesterfogásokat, mik a közönséget meghódítják, s teleszórta csillagokkal
13126   II,     XX|                  szerelmeskedni szoktam, őket meghódítom, de velök nem harcolok,
13127   II,     XX|                      az első órában megnyert, meghódított mindenkit. – A férfiakat
13128    I,    XII|        tündérkisasszony, kinek őriző sárkánya meghódíttatott.~ ~Az élettapasztalás jogot
13129   II,    XXV|                   fogja kényszeríteni nejét a meghódolásra. Ezeken a magános álmatlan
13130   II,    XXI|                     áll a két agárral. – Azok meghökkenve állnak meg előtte, mérges
13131   II,     XX|        helyreigazítást. – Ez állati személyek meghonosulva ne volnának? És íme, eddigelé
13132    I,   VIII|                       tudja, hátha tavaly óta meghosszabbodtak a lova lábai? Hátha a többié
13133    I,      V|                       a művészi élet alkonyán meghosszabbul minden árnyék, de egy tekintet
13134    I,     II|                       párbajban, egy láz, egy meghűlés, s én tehetek gyászt a kalapomra
13135    I,      X|                         Mayer úrban egyszerre meghűlt a lélek, nem tudott felelni,
13136   II,     XV|                    Ekkor uram, ahelyett, hogy meghunyászkodnék, nekem áll az a legnagyobbik,
13137    I,      V|               bocsátani? Mindennapi ember, ha meghűtötte a gyomrát, lehet kedvetlen,
13138   II,   XXXI|                     állított az ágya körül, s meghúzatott minden harangot, úgy imádkoztak
13139   II,     XV|                     adnak helyet, ahol élhess meghúzódva, amíg Istennek úgy tetszik,
13140    I,   VIII|                  tudott lábaival parancsolni, meghúzta magát az asztal alatt.~ ~
13141   II,   XVII|                  valamennyi háznál sorba mind meghúzták a csengettyűket, megverték
13142    I,     II|                    akiket már a cselédjeik is megidéztettek ki nem fizetett havi béreikért,
13143   II,     XV|                     Ej, ej, bizony húsz évvel megifjúlt. Oly kedve van, hogy madarat
13144   II,    XXI|                      jól van így, nem szükség megigazítani.~ ~E pillanatban, senki
13145    I,     IV|                   bankárommal (ennél a szónál megigazította kravátliját, hogy hallgatói
13146   II,  XVIII|                   vége van, ezen átestünk. Ha megígéred, hogy erről nem beszélünk
13147   II,   XVII|              elsőbbséget, midőn indítványozói megígérték, hogy eme második közérdekű
13148   II,   XXII|                    útra a kedves szomszédnőt, megígértetve vele, hogy minél előbb meg
13149    I,   XIII|                esperes urat kellett felkérni, megígértetvén elébb vele, hogy prédikálni
13150   II,     XV|                       a tisztes asszonyságot, megígérve neki, hogy egy óra múlva
13151    I,    XII|                    azáltal elérve?~ ~Az, hogy megijed a filiszter. Megtér, megjuhászodik,
13152   II,     XV|                     Pozsonyba.~ ~Helye volt a megijedésnek.~ ~– Tán az öregek vitték
13153    I,      X|                      annak ideje lett volna a megijedésre, olyan sort vert rajta,
13154    I,      X|                    zavart arra, hogy mindenki megijedjen tőle, aki ránéz.~ ~Senkire
13155    I,    XII|                 puskáikat el kell sütni, hogy megijednek tőle! Ez nem fog párbajt
13156    I,    VII|                        mint szoktak azok, kik megijedtek a komoly szótól.~ ~– Hinni
13157   II,    XXV|               elhalványult.~ ~– Bohó te, hogy megijedtél tőle. – Tudtam, hogy Flóra
13158    I,     Sz|                        dohányzás, korzózás, s megilleti őket az úr megszólítás~ ~
13159   II,   XXIV|                      szép, nemes arcán valódi megilletődés látszott. Amerre jött, hangos
13160    I,   XIII|                  térni.~ ~Jancsi úr szokatlan megilletődése egy cseppet sem akadályozta
13161    I,    VII|                      álom volt.~ ~Szerencsére megilletődését nem vevék észre a jelenlevők,
13162   II,   XVII|                        ki az eszmének legelső megindítója vala, amely rövid időn az
13163   II,    XXI|                segedelmével sürgetni a hajsza megindulását.~ ~A paripák, agarak nyugtalan
13164    I,   VIII|                   húzzák az én nótámat, mikor megindulnak, nekem pedig tartsa a lovamat
13165    I,    III|                      fogadták az ajánlatot, s megindultak a sűrű bozóttá vált csaliton
13166   II,    XXV|                   Rudolf elfeledé szerepét, s megindulva rebegé:~ ~– Én Istenem!~ ~
13167   II,     XX|                     meri állítani, hogy ebben megingatja, az mindennemű jóindulata
13168    I,      X|                      még tán használt volna e megintés; így csak fájdalmat okozott.~ ~
13169   II,    Meg|               Magyarországon, Kétszarvú ember megírásánál egyedüli kútforrásom volt
13170   II,    Veg|                     földi jutalma.~ ~E végszó megírásával azért késtem, hogy barátaim (
13171   II,     XX|                     nejének örömet szerezzen, megírja jövetele napját. Nem jön
13172   II,    Meg|                        ma” nem tudnám ezt így megírni, mint negyven év előtt.~ ~ ~ ~
13173   II,   XXIX|                szokott, az asztalon egy félig megírt levél, melyet senki sem
13174    I,    VII|                    nincsenek, hogy az unalmat megismerhesse.~ ~– Ezt a bókot elteszem
13175   II, XXVIII|                            Igenis, ifjú uram. Megismerhetni azokat messziről, mert akkor
13176   II,    XXI|                 bekanyarodni.~ ~Már messziről megismeri mindenki lovaglása módjáról,
13177    I,     IV|                      a gendarmerie-vel * való megismerkedésre, a publikum is hamar pártra
13178    I,      V|                      a repertoárból. Jozefine megismerkedett a művel, s lánglelke belátta
13179   II,     XV|                   hogy ily jeles egyéniséggel megismerkedhetni szerencséje lehet. Ismét
13180   II,   XVII|                     erőteljes magyar nyelvvel megismerkedni; magunk között aztán odahaza
13181   II,     XX|                 helyezve, hogy egymással mind megismerkedtek volna, s csak úgy meredeznek
13182    I,     IX|             meghagyott tuhutumi szakállal, és megismernők bennök egyenkint majd a
13183    I,      I|                 amennyire lehet, hirtelenében megismernünk.~ ~Külső viselete mutatá,
13184   II,    XXV|                  szemei gyöngék voltak. Lovat megismert távolból is, de embert nem
13185    I,      X|                   díszes vendégeket fejenként megismertesse-e Terézzel, mint házának mindmegannyi
13186   II,    XVI|            vendéglőben, aholott is bezárkózva megismerteték a feleket a kölcsönösen
13187   II,     XV|                     magát Mr. Griffard-ral is megismertetendő, ki rendkívüli örömét fejezé
13188   II,    XIX|                       felocsúdik.~ ~– Ezt jól megismertük. A neve után: repülő só. *~ ~–
13189    I,    XII|                   azazhogy bocsánatot kér, és megisszuk az áldomást, melynél a szép
13190    I,   XIII|                     rögtön folytatá: „…vízzel megitatott Jézus monda fejét lehajtván: „
13191    I,      I|                   alak – kiről hirtelen nehéz megítélni: felesége-e vagy szolgálója –
13192   II,    XIV|                       ez nem szokásunk, hanem megittasodni szerelmétől, s azután látni
13193    I,      I|                       nagyságos úrnak, azt is megittuk volna. Akkor volt az!~ ~–
13194    I,   XIII|                        a többi megevődött, és megivódott; summa summarum: itt van
13195    I,   XIII|                           Még egyet kell neki megizenni, hogy: „Hosszú kolbász,
13196   II,     XV|                     országúton. Két óra alatt megjárják az utat, ami Boltay mester
13197   II,  XVIII|                        s úgy megjön-megy, úgy megjárkál örömében alá és fel kezeit
13198    I,      I|                       két pisztoly. Övig csak megjárná a gúnya, de azon alól kurta
13199    I,      X|                     látta fizetését tetemesen megjavítani; amit azonban egy ideig
13200    I,      X|                    mentségeket keres, mintsem megjavításukkal fárassza magát.~ ~Ez kétségtelenül
13201    I,    VII|                 herceg.~ ~– Hogyne! – szólt a megjavíthatlan alispánfi, ki azt hivé,
13202   II,     XV|                       becsülte légyen a magát megjavított asszonyságot, de csak mégis
13203   II,     XV|                     csak azt hiszi, hogy majd megjavulnak; óh, bár vakultam és süketültem
13204   II,    XIV|                       ember!~ ~– De – termete megjavult egy idő óta.~ ~– Akit olyan
13205   II,    XXI|                        ez szabadságot ad neki megjegyezhetni, miszerint termetét nem
13206   II,    XIX|                    szerencsém. De egyet mégis megjegyeztem róla: azt, hogy fölséges
13207   II,    Veg|                       anakronizmusokat hallék megjegyeztetni, miknek megrovását köszönettel
13208    I,     IX|                  Kárpáthy beszélni talál, jól megjegyezzék, mit mondott, hogy őneki
13209   II,  XVIII|                  félreértés kikerülése végett megjegyezzük, hogy Flórát értettük itt.)~ ~–
13210   II,     XV|                    jókedvűn nevetett e tréfás megjegyzésre. A kocsis pattogva ereszté
13211    I,     IV|              maradjunk a tárgynál. A tábornok megjelen, a kis Petit-pas két terítékre
13212   II,  XVIII|                   magamban ily magas körökben megjelenésem előtt. Én igen egyszerű
13213   II,     XV|                      magyarázatot adott anyja megjelenésének:~ ~„Anyám kétségkívül régóta
13214    I,   XIII|          trombitaszóval háromszor tust fúttak megjelenésére minden jelenlevő cigányok,
13215   II,     XV|               Fennimoré, kinek ez estve Fanny megjelenésével ezer aranyat kelle veszíteni,
13216    I,     VI|                    lángra buzdítandja erélyes megjelenésök.~ ~Jaj, de már akkor az
13217    I,   XIII|                 ismerőinek, akik e névnapon a megjelenést elmulasztották. Ez alól
13218   II,     XV|              kegyelése a finom társaságokbani megjelenhetésre jogosít, s tisztességes
13219   II,     XV|                       férfinak tartatik. Nála megjelenhetni megtiszteltetés. Nála nem
13220   II,    XIX|                  tanúsítani, ha az ünnepélyen megjelennek, ahol egy polgárleányból
13221    I,   XIII|                   előkelő vendég társaságában megjelennem, majd én csak holnapután
13222    I,     VI|                       Kárpáthy.~ ~– Ah, ti is megjelentetek? Nagyon szép. Csak kérlek,
13223   II,  XVIII|                     Úgy minden kétségen kívül megjön. A szép hölgyeknek adott
13224   II,  XVIII|                   azokat az archívumba, s úgy megjön-megy, úgy megjárkál örömében
13225    I,      X|                    megjelenését, s e tréfákra megjött Mayer papa bátorsága. Elkezdett
13226    I,     IX|                      utókorral.~ ~Mint egykor megjövendölé, amit a poéták kantilénái *
13227    I,    XII|                  megijed a filiszter. Megtér, megjuhászodik, megszelídül. És azután
13228    I,   XIII|                    vezér megsüttetése után, a megjuhászodott kurucokkal darabról darabra
13229    I,     XI|                    keblére a gyermeket. Isten megjutalmazá őt háromévi lelki, testi
13230    I,     XI|              becsületes fáradságát legelőször megjutalmazva látja; az a büszke öntudat,
13231   II,    XIV|                készült, leüti a derekát, akit megkap! Igen, de nem lehet senkit
13232   II,  XXVII|                       hiszen csak még egyszer megkaphassa, sohasem teszi őt le kezéből!~ ~
13233    I,     VI|                      bokrétáikból egy levelet megkaphassanak; a művésznőt Zelmira jelmezében
13234   II,    XVI|                  birodalomban, mert ott hamar megkapnak olyan embert, kinek sok
13235   II,    XIV|                     Igen, de nem lehet senkit megkapni. Az ellenség könnyű, mozgékony,
13236    I,    VII|                      megnevetni. – Hát azután megkapta-e a csókot?~ ~– Hagyjon ön
13237    I,    VII|                     kik gyermekeiket legelébb megkapták, nézzétek ezt az őrjöngést;
13238   II,    XXV|                     Egy szót sem szólt többé, megkeményíté szívét, arcát, s férje karján
13239   II,  XVIII|               gyávaság kísérteteinek, s azzal megkeményítve lelkét, válaszolt.~ ~– Nagyságos
13240   II,  XVIII|                    középen szétválasztott haj megkenve, megbodorítva. Két okos
13241    I,    III|                     együtt. Akkor azután majd megkérdem tőled: „Akarod-e és hiszed-e
13242    I,    VII|                    fogja.~ ~És itt helyén van megkérdenünk: „Tréfa ez vagy való? És
13243    I,     VI|               kifogyva a többiből, még azt is megkérdezi: – „Nem látták-e monsieur
13244    I,    XII|                      hivők; még a virágtól is megkérdezik: „Szeret-e, nem szeret-e?”
13245   II,  XXVII|                     gyermek; minden kijövőtől megkérdezte, hogy mit csinál, hogy van
13246    I,     VI|                     hogy minden szembejövőtül megkérdezze: Nem látta ön monsieur *
13247    I,      X|                 tennék, ami mondva van, elébb megkérdik: „Miért?”~ ~– Jössz velem.~ ~–
13248   II,    XIV|                   szívesen násznagyod, még ma megkérem a leányt neked, s holnap,
13249    I,      X|                    segítsenek rajtok! – Egyik megkeresheti a kenyerét mint divatárusnő,
13250   II,     XV|                   házigazdát, s nagy titokban megkéri, hogy legyen szíves elfogadni
13251   II, XXVIII|                       nekem, én az erdő felől megkerítem addig.~ ~Azzal átvett a
13252    I,   VIII|              pásztorok gubáik alatt alusznak, megkeríti egymást a két ellenséges
13253   II,    XXI|                       úszik örömest; de odáig megkerítik, s lehúzzák a bundáját,
13254    I,     VI|                   mint egy tapsoló közönséget megkérlelni, hogy ne tapsoljon. Zelmira
13255   II,     XV|                  Fannyt Mayerné jöveteléről s megkérni őket szépen, hogy amennyire
13256   II,     XV|                   Fannynak az anyja! – zokogá megkeseredett szívvel az asszonyság, s
13257   II,     XX|                     gyűlés, a tanácskozmányok megkezdésére. És ez valóban nem rossz
13258   II,   XVII|                   népszerűségnek örvend, mint megkezdetése napjaiban, s közlelkesedésre
13259    I,     VI|                    rendbe hozattak, a nyitány megkezdetett. Mindenki helyére ült, szeméhez
13260   II,   XXXI|                     erőt ad lelkemnek, egykor megkísérlendem őket nagyságuk tetőpontján
13261    I,    XII|            Mindamellett kötelességökhez híven megkísérték a tanúk elébb a felek kibékítését.
13262   II,     XV|                       mindened van, amit csak megkívánsz. Itt már csak nyugodtan
13263   II,     XX|                      egy agáriskola, melyre a megkívántató telket és épületet én bármelyik
13264   II,    Meg|                   Magyar Nábob” megköltése~ ~„Megköltés”: ez megint új szó. Én csináltam.
13265   II,    Meg|                              A „Magyar Nábob” megköltése~ ~„Megköltés”: ez megint
13266   II,    Meg|                    fantázia vállalta magára a megköltést, s mikor a magyar történelmi
13267   II,    Meg|                    amiből én a Magyar nábobot megköltöttem.~ ~A többi munkáimnál is
13268    I,   VIII|                   hányatott hajón van, s hogy megkönnyebbítse a hajót, kihányt az ablakon
13269   II,  XXVII|                   forró többé; lélegzetvétele megkönnyebbül.~ ~Tisztán kezd látni ismét,
13270    I,    XII|                       rende szerint.~ ~Sándor megköszöné szívességeiket, és nagyon
13271    I,      I|                   adok száz forintot? Nemhogy megköszönnéd, hogy olyan ritka sültet
13272    I,      I|                     az lenyomtatja.~ ~A bohóc megköszönte a hátbaütést, s amint az
13273    I,   XIII|                   férfias díszét arcaiknak, s megköszönték szépen a gombos frakkot,
13274    I,   XIII|                       nélkül elmondá a furcsa megköszöntést. Ezúttal mindazt nem találta
13275    I,   XIII|                    tanulták a kántust, * szép megköszöntő éneket s cifra népdalokat
13276    I,   XIII|                    mosolygott.~ ~– Majd én is megköszöntöm őt – mormogá fogai közől. –
13277    I,    VII|                     üdvözlettel nevén szólítá megköszönve, anélkül, hogy bókot mondana,
13278   II, XXVIII|                     leszállt nyergéből, lovát megköté egy bokorhoz, agarát a nyeregkápához,
13279   II,   XXII|                    aki tombol, és üvölt, akit megkötöznek lánccal, aki fogait csikorgatja,
13280    I,   XIII|                    valaha fehér is, hátul van megkötve, ahogy ez egy időben divat
13281   II,    XVI|             megszorításokkal.~ ~Kibékítésről, megkövetésről szó sem volt.~ ~Vérnek okvetlen
13282    I,    III|                    lesz magyar, mentül inkább megközelít más világnemzetet, annál
13283    I,     VI|                  meglepetett, az valamennyire megközelítené az ifjú merveilleux-k belső
13284   II,    XXI|                   vágtatnak utána, nem bírják megközelíteni, csak Rudolf ér vele.~ ~
13285   II,    XIV|                      ingert, s minthogy a cél megközelítése nehézségekkel járt, elnyerése
13286   II,     XV|                     férjhez, s ezáltal örökre megközelíthetlenné vált rá nézve.~ ~Ha az egekbe
13287   II,     XV|                 leánya alszik, mely kívánatát megközelítőleg Teréz egy benyílót rendezett
13288    I,      V|                       színházban ünnepélyesen megkoronázták, s emlékére arany-, ezüst-,
13289    I,      X|                      Mayer mamával kötekedni, megkóstolják az ételeit, ellopják a palacsintát,
13290   II,     XX|                    áldozat, melynek már előre megküldték a koporsót, csak egypár
13291   II,    XXV|                      is, de embert nem tudott megkülönböztetni.~ ~– Jer, menjünk eléje –
13292    I,     IX|                  mellett) szavazok”, alig bír megküzdeni az akadályokkal, hosszabb
13293    I,    XII|                       támadással neki kellene megküzdenie.~ ~Az érkező léptei végighangzottak
13294    I,     IV|                nyomott argumentum végre mégis meglágyít; majd meglátja, hogy mit
13295   II,    XXI|                      legsebesebb futás közben meglapul, de Matyi nem ugrik rajta
13296   II,    XXI|                       cseleit, félreszökellt, meglapult, fogait csattogtatta; mindhiába,
13297    I,     XI|                       kellett fordulnia, hogy meglássa, ki osztja ily mértékben
13298   II,   XXIV|                   székre áll fel, hogy jobban meglássék. Eleinte nem ismerte fel
13299    I,      I|               letörölve róla az izzadságot, s megláta egy hintót jó tova négy
13300    I,   XIII|                  asztalra, hogy minden vendég megláthassa.~ ~A láda minden szegletén
13301   II,     XV|                  figyelt volna leánya arcára, megláthatá, hogy az ily kérdést téve
13302    I,     XI|                    hogy ismeretlen jóltevőjét megláthatja holnap az országgyűlésen,
13303   II,    XXI|               egyszerre szemközt jönne, és őt meglátná – és újra belészeretne.~ ~
13304    I,     II|                    legelső fiatal ladyt, akit meglátnak, legyen az bár néha konyhaszolgáló,
13305   II,  XVIII|                    pedig ketten leszünk, majd meglátod, mennyi tréfa lesz azzal,
13306   II,   XXXI|                       a fenyőfák ligetéhez, s meglátogatni azt a sírkövet, melynek
13307    I,     IV|                      diszkréció.~ ~– Ekkor én meglátogatom monsieur Deboureux-t, s
13308    I,     IX|                        Hanem ez év eredményei meglátszottak a közéletben is; a Pozsonyban
13309   II,     XV|                    valamennyi közül. Amint őt meglátták, rögtön félbeszakadt nevetés,
13310   II,     XV|                      ismertem volna rád, hogy megláttalak. Ha az utcán találkozunk,
13311   II,    XIV|                 Boltay mester. Amint ön arcát megláttam, már készen voltam ezen
13312   II,     XV|            tisztességes viszonya, ami mellett meglehetett volna, de nem becsülte meg,
13313   II,    XIV|                      gyönyörű faragványokkal, meglelhetlen rejtekfiókokkal. Egészen
13314   II,     XV|                    pici lábacskáit iparkodván meglelni, hogy azokat megcsókolja.
13315    I,     IV|                   frakkja zsebébe, s kalapját meglelve az asztalon abba beledugta
13316   II,    XIV|                 ajánlata engem megtisztel, és meglep; ön másfél millió évi jövedelem
13317    I,     XI|                     az, de a műértő karnagyot meglepé a szép csengésű fiatal hang,
13318   II,     XV|                     Hanem abban a kellemetlen meglepetésben kellett részesülnie, hogy
13319   II,     XX|                       az esperes úr személyes meglepetésére, kinek e gyöngeségét a tisztelendő
13320    I,    XII|                   hanyatt nem esett.~ ~Erre a meglepetésre csakugyan nem számolt.~ ~
13321    I,     VI|                       azon érzést, mely által meglepetett, az valamennyire megközelítené
13322    I,   VIII|             érdekesebb lesz, ha még ő maga is meglepetik általa.~ ~– Hát szerelmes
13323   II,   XXIV|                  pirulástól nem engedve magát meglepetni, hogy sejtelme, gyanúja
13324    I,      I|                       oly szokatlanul képesek meglepni a szemlélőt; egy eltévedt
13325   II,     XX|               megviselt hintót, melyet rögtön megleptek a verebek az egész úton
13326   II,   XXIX|               vőlegényi szobáját rendezi.~ ~– Meglevén pedig az eltemetés, sírkövemet,
13327    I,    VII|                chevalier-k * a legelső kútnál meglocsoltatták öltözeteiket, hogy azt mondhassák
13328    I,     II|                   gyűlölni, tudok gyűlöletből meglőni, leszúrni valakit, de meggyilkoltatni
13329   II,    XXV|                       használ neki, ha az, ki meglopatott, nem tudja annak értékét,
13330   II,    XIV|                       kettős sikere van: őket meglophatni és kinevethetni; s egyúttal
13331   II,   XXII|                      akarná csalni, megtörni, meglopni e nőt, nem volna-e ez őrült
13332    I,   XIII|                      Nem elég azt tudni, hogy meglopták, még azt is tudni akarja,
13333   II,     XV|                     idejött Pozsonyba amiatt, megmagyaráztatta magának, hol lakott az,
13334   II,   XXIX|          rendelkezhető vagyonom ezeken felyül megmarad, azt jelen végintézetem
13335    I,   XIII|                     nem lehetett az utóbbiban megmaradni a moslékszag miatt, s istállón
13336    I,     VI|                       ouvrier-k, * akik hamar megmarkolásszák az embert.~ ~Abellino kétségbeesve
13337    I,    XII|                       az emberséges kézművest megmenteni. Fájt volna nekik a gondolat,
13338    I,    VII|                    ifjú özvegy keblére tevé a megmentett csecsemőt, a keblén viselt
13339   II,    XXI|                 folyam nincs, mely üldözőitől megmentse. Volt ugyan oldalvást egy
13340    I,      I|                  mozdult meg többet. Elnyúlt, megmerevedett, lélegzete elállt, hiába
13341    I,     II|                      hogy midőn az embereknek megmérhetetlen kincseket osztogat, lelkeiket
13342    I,    VII|                       ig. Ekkorra, mint előre megmondá, minden~ ~pénzét elköltötte
13343   II,     XV|                       ujjadat, mert ha szóval megmondanád is, átadnám.~ ~– Jól van
13344   II,   XXIV|                          Ki felől?~ ~– Óh, ha megmondanám, akkor nem lenne többé talány.
13345   II,   XXIV|                 holnap.~ ~– Nem, nem. Ma kell megmondanod. Látod, én haragszom, s
13346    I,    VII|                     semmi egyébért, mint hogy megmondhassa neki: „Ön derék férfi!”~ ~
13347   II,   XXIV|                szándékkal jöttem hozzád, hogy megmondjam; hanem azután mégsem akartalak
13348    I,   XIII|                       Tartsa be a száját; nem megmondtam már, hogy ne egyék fokhagymát,
13349    I,   XIII|                       Jancsi urat, megfésülé, megmosdatta, elvagdalta a körmeit, megborotválá,
13350   II,   XVII|                       és kezét tisztességesen megmosni tartozik, egyúttal az is
13351   II,   XVII|                 példabeszéddé vált letargiát, megmozgatá a társadalom minden rétegét,
13352   II,    XXV|                    gyöngesége felől, hogy azt megmutathassa nejének, s elmondhassa neki: „
13353   II,    XXI|                       leesnék a lórul, hogy ő megmutathatná, milyen szépen el tud ájulni
13354   II,    XXI|               vendégek kijöttek a tornácokra, megmutatni magukat és megnézni az időt.~ ~
13355   II,  XVIII|                     amazonnak, ki még egyszer megmutatva az ott maradóknak mosolygásra
13356    I,      I|                       dombon, mint valami vár megnagyítva az éji látás csalódásától.~ ~
13357    I,   XIII|                   maradunk.”~ ~Az öreg szemei megnedvesedtek e sorok mondolása alatt,
13358    I,     IV|                  ebszezonnak.~ ~A csodálkozás megnémítá az ajkakat, csak egy önkénytelen
13359    I,      I|                        maga Bús Péter uram is megnémult, amint a hallgató néma arcra
13360   II,     XV|                     szólt egy szót is, mintha megnémultak volna.~ ~Aki ezt a lehangoltságot
13361    I,    VII|                      volt másnak rossz élceit megnevetni. – Hát azután megkapta-e
13362   II,   XVII|                       csinál magából, hogy őt megnevettesse, Kiss Miskát, a szilaj kedvű
13363   II,    XIX|                látszik helyezni, hogy másokat megnevettessen. Mondhatni, olyan ártatlan,
13364   II,   XVII|                       adakozott ő mind a fenn megnevezett célokra is, miket egy nyughatatlan
13365   II,  XVIII|                 Talált vég tére valakit, akit megnevezhet, akit magasztalásival elhalmozhat,
13366   II,    Meg|                       a kettő a múlté; bátran megnevezhetem ideál alakjaimat: Széchenyi
13367   II,    XIV|                     most ő, az ismeretlen – a megnevezhetlen – az elfelejthetlen? Bizonyára
13368    I,   XIII|                     alatt szép sommák szoktak megnevezve lenni.~ ~– No annak hát
13369   II,    XIX|                      igazán azt kívánod, hogy megnevezzem őt előtted? – kérdé tréfás
13370    I,   VIII|                        Nem bánom.~ ~Jancsi úr megnézé óráját:~ ~– Most háromnegyed
13371    I,     IV|                összehúzott érzékeny szemekkel megnézve kívül-belől, ha vajon csakugyan
13372    I,      X|                      a legkisebb leány is jól megnőtt, tizenkét éves volt, s látni
13373   II,    XIX|                  Kicsoda is ez? – szólt Fanny megnyálazva irónjának hegyét. – Szépkiesdy
13374    I,   VIII|             önbizakodó engedékenység teljesen megnyerék számára a közönség rokonszenvét
13375    I,     II|                 helyett, majd ha miajorátusát megnyeri, hatszázezret fizessen vissza.~ ~–
13376    I,    VII|                  csupán azért, hogy fogadását megnyerje, megölje magát? Ez Rudolftól
13377   II,     XV|                 hatvanezer pengőt azért, hogy megnyerjen egy ezer aranyas fogadást,
13378    I,     VI|                      varázsütéssel képes volt megnyerni számára a közönséget, úgyhogy
13379    I,     II|                     mondhatni első tekintetre megnyerő; nemcsak viselete, de egész
13380   II,    XXV|                     Rudolf azt hivé, hogy már megnyerte e nőt, s a nő azt hivé,
13381    I,     IX|                  nehány hóval az országgyűlés megnyílása után érkezünk, igen érdekes
13382   II,    XIV|                     ajtón, mely aranyai előtt megnyílik; minden virágbokrétát kifürkész,
13383    I,     VI|               repülőfélben, úgy, hogy midőn a megnyílt színpad félsötét hátteréből
13384    I,     IV|                     diadallal üdvözlenének, s megnyílva az erkélyterem ajtaja, dicsőségtől
13385   II,     Sz|                      a görög vallás legrégibb megnyilvánulása Attikában, Athén mellett~ ~
13386    I,     IV|                  végén aztán azt mondja, hogy megnyíratja a haját, s ismét újrakezdi,
13387   II,    XIV|                   termek legbüszkébb küszöbei megnyissák előtte ajtaikat, s ő egy
13388    I,     IX|                    adni, mert az országgyűlés megnyitása óta Pozsonyban lakik, a
13389   II,     XX|                     Kárpáthy János mint elnök megnyitó beszéde által roppant hatást
13390    I,    XII|                      úr… (az „úr” szót erősen megnyomva, hogy a fickó észrevehesse,
13391   II,    XIV|                   körüle, s oly jólesett azon megnyugodni.~ ~Nem jutott eszébe akkor
13392   II,     XV|                     testéhez érjen.~ ~Mayerné megnyugodott benne, hogy leánya nem fázik.
13393   II,    XIV|                      mondja rá: „Nem!” úgy én megnyugszom válaszában, elhallgatunk
13394    I,    VII|                    omlik-e le alatta. Kezével megnyugtatólag int az alant állóknak, hogy
13395    I,      X|                       úr, kit e levél egészen megnyugtatott –, ez már egészen más; de
13396   II,     XV|                   engem.~ ~– Efelől legyen ön megnyugtatva, asszonyom. Önt sohasem
13397    I,   XIII|                       sok meggyógyít, a kevés megöl.~ ~– No de lássuk a többieket!
13398   II,  XVIII|                    őszinte örömmel fog futni, megölelni, megcsókolni; ah ez nem
13399   II, XXVIII|                 jönnöm, hogy megpróbáljam, ha megöli-e hát az embert a szívbeli
13400   II,     XV|                       még ha bűnös is, még ha megölik, sem térdel.~ ~A jó kézműves
13401    I,    VII|                     hogy fogadását megnyerje, megölje magát? Ez Rudolftól bizonyosan
13402   II, XXVIII|                        nem tudtam volna élni; megölt, álomkórossá tett az a gondolat,
13403    I,     XI|                   napon keresztül azután majd megölte a tudnivágy, hogy mi baja
13404   II,  XXIII|                       lettél volna. Fennimort megölted. Fennimornak volt egy cadet *
13405    I,     IV|                    tárgy az, hogy egy lovagot megöltek, s annak hűséges kutyája
13406   II,     XV|                     fordult vissza szobájába, megöntözé virágait, megeteté madarait,
13407    I,   XIII|                    óhajtá magát építményeiben megörökíteni, egyik jobb szeretett a
13408    I,      I|                       fakadt rajta, s kívánta megörökíttetni.~ ~– Hol van Gyárfás? Hol
13409    I,      X|                barátom uram Mayer?~ ~Mayer úr megörült a „barát” szónak, pedig
13410    I,      X|                       születésnapi ajándokkal megörvendeztetni; végre maga kezdé meg a
13411    I,      X|                       hogy őt a jó erkölcsben megőrizhessem, s öntől egyebet nem kívánok,
13412   II,   XXII|                  imádásához szoktatott kezek, megőrizték, megvédték minden veszély
13413   II,   XXII|                      minden indulatoskodástól megőrizze; olvasni sokáig nem lesz
13414    I,      X|                    nevedet e nagy gyalázattól megőrizzem, most te is vigyázz, hogy
13415    I,     VI|                        hogy kellemeit emelje; megőrül a kulisszák közé mosolyogva,
13416   II,    XXI|                  szerelmes volt beléjük, most megőrülhet miattok!~ ~Azonban megszólalt
13417   II,   XXII|                   eszmét, amitől könnyű volna megőrülni.~ ~Most már hidegen lehetett
13418    I,     VI|                       és a brávókiáltást.~ ~– Megőrült ez az Oignon? – kiálta Kárpáthy
13419   II,    XXV|                      szabad ég oltalma jobban megőrzé a rettegett veszélytől.~ ~
13420    I,    III|                   mindazt megtartva, örökítve megőrzeni, ami azokban nemes, életrevaló
13421   II,   XVII|                  gonosztól megóvja az embert; megőrzi mindenféle rossz könyvek,
13422    I,   XIII|                    feleségének.~ ~– De már én megőrzöm! – monda Marci hetykén,
13423   II,   XXXI|                      gondjait Szentirmaynéval megossza. Midőn Pozsonyból eltávozott,
13424    I,     VI|                 kiszegezé távcső-battériáit * megostromolva a páholyok sorait, a világszépségek
13425   II,   XXIX|                     ajánlva várom nyugodalmas megoszlattatásomat, s Istenben vetett bizalommal
13426   II,   XXII|                   háziasszonyi gondokat velem megosztandja. Egyébiránt nem tudja, hogy
13427    I,      I|                     valaki.~ ~– C'est rien. * Megosztozunk. Ha férfi, nem kell neki
13428   II,     XX|                        vannak, kik a kisdedek megóvását vevék feladatul, ismét,
13429    I,      X|                      most te is vigyázz, hogy megóvd azt még nagyobb gyalázattól,
13430   II,   XVII|                  talált élvezet sok gonosztól megóvja az embert; megőrzi mindenféle
13431    I,      X|                 leányt mindenféle vagyonaiból megparancsolván, hogy azon födél alá ne
13432   II,   XXIX|                     volt tanúk mind aláírták, megpecsételék azt, s még azon éjjel másik
13433    I,     II|                   jogot adjon élő nagybátyját megperelhetni, hogy mért nem halt meg.~ ~–
13434   II,     XV|                      E kegyes észrevétel után megpihent Mayerné, s Fannynak ideje
13435   II,    XXI|                      egyszerre üldözői, amint megpillantották a dombon. A következő percben
13436   II,  XVIII|                    kiáltottak, hogy „Szabad!” Megpillantva úrnőjét nagy tisztelettel
13437   II,     XV|                    konyhán, megfőzte a kávét, megpirította a kenyérszeletkéket, semmit
13438   II,    XVI|                       magának ellenfele arcát megpiszkolhatni, orrát vagy szemét bélyegezni
13439   II,    XXI|                   fogunk – felelt Kiss Miska, megpödörintve hetyke bajuszát.~ ~– Majd
13440   II, XXVIII|                       El kellett jönnöm, hogy megpróbáljam, ha megöli-e hát az embert
13441    I,     II|                biztató hangon monda:~ ~– Majd megpróbáljuk, mint lehetne önön segíteni.~ ~
13442    I,      I|                  valaki, csupán egyszer merte megpróbálni két jó futó pataki diák;
13443   II,    Meg|             megrajzolnom. Azt én háromszor is megpróbáltam, amíg csak tökéletesen nem
13444    I,   VIII|                    felugrált, a társaság majd megpukkadt a kacagás miatt, még Bandi
13445   II,    XXI|                     hátra nyergéből, hirtelen megragadja karját, s izmos kézzel odaöleli
13446    I,      I|                       folyvást kacagó cigányt megragadták, felállíták egy székre,
13447   II,   XVII|                    azt bolondságnak tartotta, megragadtaték a Berettyó átvágásait létrehozó
13448   II,    Meg|                   modorában, pontozva kellett megrajzolnom. Azt én háromszor is megpróbáltam,
13449    I,      I|                     hozott hideg étkeket, s a megrakott asztalt odatolva elé, míg
13450   II,   XXIV|                       s azt háromszor hevesen megrántá.~ ~A szobaleány bejött.~ ~–
13451    I,      I|                       csak olyankor ébred, ha megrántják a kezében a gyeplűt; akkor
13452    I,   XIII|             sodorított a bajuszán, a mentéjét megrántotta elöl kétszer, a hajába mélyebben
13453   II,    XIX|                       szinte reng bele a ház. Megregulázza az egész társaságot, s ha
13454   II,  XVIII|                        mely akkor tüsszög, ha megrémült, odafordula János úrhoz.~ ~–
13455   II,    XXX|                     Úgy történt minden, ahogy megrendelé.~ ~Ugyanazon szobában állíták
13456    I,   XIII|                       már előtte egy hónappal megrendelék Debrecenben vagy Nagykunmadarason
13457    I,      V|                   szívvel. – Ma nem fog semmi megrendíteni.~ ~S kiment elé a szalonba,
13458    I,    VII|                     volna minden ízeiben, úgy megrendült e névre, arca elhalványult,
13459   II,     XV|                   valaha ember? Nem. A szívem megreped, ha el kell mondanom; de
13460    I,    XII|                    suttogák, hogy fülhártyája megrepedt, s egész életén át nagyot
13461    I,     XI|             fölfedezés az első percben nagyon megrettenté Fannyt, de későbben annál
13462    I,     XI|                      fáradozásait.~ ~Mennyire megrezzent e szavakon Teréz!…~ ~A leány
13463    I,   VIII|                   ostorával az idegen, mire a megriadt paripa három nekidühödt
13464   II,     XV|                       a Wildner, akkor is úgy megríkatta az eset.~ ~– No, no, asszonyom.
13465    I,   XIII|                       számadása.~ ~Jövedelmét megrövidíté a célszerűtlen gazdálkodás,
13466    I,     IV|                       két lábra áll, a vadász megrohanja, a lord olyat üt a medvetalpával
13467    I,      V|                     igazgatót minden oldalról megrohanják, hogy miért nem lépteti
13468    I,   XIII|                     is, tizenegyedszer megint megrohanta volna.~ ~Egy napon, akik
13469   II,   XXIX|            gondolattól, hogy fiamat egy olyan megromlott szellem gondnoksága alatt
13470   II,   XXIX|                        hízelgő gyámokat, azok megrontanák szívét, könnyelmű, esztelen
13471   II,   XXIX|                  ártatlan hajadon lelki üdvét megrontani nem törekszik, sohasem lettem
13472   II,     XV|                        hogy ez mégis nem az ő megrontására hozatott fel.~ ~Kellett
13473    I,   XIII|                      volt reá nézve, s akinek megrontását egyszer föltette magában,
13474   II,     XX|                 jellemet ősi sajátságaiból, s megrontják nyelvünket, hogy utoljára
13475    I,      X|                     tiszta lelkű embernek; ön megrontója a városi fiatalságnak, akinek
13476   II,    Veg|                    szót) véleményét és illető megrovásait elébb meghallhassam, s szólhassak
13477   II,    Veg|                 hallék megjegyeztetni, miknek megrovását köszönettel fogadva, iparkodtam
13478   II,    XXI|                       hozatja, féltve, nehogy megrúgja valami ló.~ ~Lőfegyver természetesen
13479   II,    XIV|                     másképpen akarja.~ ~Fanny megsajnálta könnyező gyámjait, s térdre
13480   II,  XVIII|                      elfogták, vagy párbajban megsebesítették.~ ~Flóra jóízűen nevetett
13481    I,      X|                       Engemet jó szándokomban megsegít az isten. Jónak látom egyébiránt
13482    I,    VII|                      imádkozik, hogy az isten megsegítse a fáradozókat.~ ~Az ifjú
13483   II,     Sz|                    ellenzék~ ~orrolni kezdé – megsejtette~ ~ottomán – kerevet; török
13484    I,     Sz|           peremptórius – hirtelen határozott, megsemmisítő~ ~perillustris ac generosus –
13485   II,  XVIII|                        érzem, hogy önt nagyon megsértem, amidőn azt mondom, nincs!
13486    I,    XII|                     alkalommal mindenesetre a megsértettet játszani.~ ~Némán, grandseigneuri
13487    I,   XIII|                      megveregeté pofácskáját, megsimogatá fejét; s nyájasan kérdezé:~ ~–
13488   II,   XXII|                      odalépett ágyához, fejét megsimogatta, kezét kezébe vette, és
13489   II, XXVIII|                       e hölgyet. Ön eljött őt megsiratni?~ ~– Igen, uram. Nincs akit
13490   II,   XXXI|                       ha nem találna-e örökre megsiratott leányától vagy egy fél kesztyűt,
13491   II,    XIV|                 utcára nem teend, és ha végre megsokallom az üldöztetést, itt hagyom
13492   II,     XV|                     tegnap volt a napja, hogy megsokalltam a hosszú tűrést, és kifakadtam,
13493    I,      I|                      keserű kenyér.~ ~Ezalatt megsült az egér. Maga a kocsmáros
13494    I,      I|            elszörnyedni való, hogy egy egeret megsütnek? Kivált mikor az Kínában
13495    I,      I|                      atyámfia, azt nem szabad megsütni.~ ~A nagy úr kacagni kezdett
13496    I,   XIII|                        s mindjárt Dózsa vezér megsüttetése után, a megjuhászodott kurucokkal
13497    I,   XIII|                 egybegyűlt parasztság számára megsüttetni.~ ~Ezek után jött a városbeli
13498    I,      X|                        s ha véletlenül valaki megsúgná neki, hogy Mayer leánya
13499    I,    VII|                       nincs mód e gyermekeket megszabadítani?~ ~– Van egy – szólt hidegvérrel
13500    I,     XI|                   feltettem magamban, hogy őt megszabadítom az álnokok cseleitől. Legyen
13501   II,     XV|                   hogy holmi incselkedésektől megszabadítsam. Ott lakik atyja testvérével
13502    I,      I|                       hogy elbújtak a sásban, megszabadulásokat, mert utánok indult lóháton,
13503   II,     XV|                    alkalmat leste, hogy tőlök megszabadulhasson. Most megtudta valahonnan,
13504    I,     VI|                    hogy legjobb művésznőjétől megszabaduljon…~ ~
13505    I,      I|                   tréfa mégis jól ütvén ki, s megszabadulván a nagy ijedségtől, a nagy
13506    I,   VIII|                       kopók közé téved, s úgy megszabdalják, hogy sohasem látott olyat.
13507    I,      X|                     tudjuk, egy közhivatalnok megszabott fizetése annak nemigen nevezhető.
13508    I,    VII|                    jön ezúttal. A fiatal anya megszakadó szívvel tekint fel az égre,
13509   II,    XXI|                      aki csak látja, mindenki megszámlálja: egy, kettő, három.~ ~Fanny
13510    I,      V|                      hogy már régen él; éveit megszámlálják; elmondják, hogy erre meg
13511   II,    XXI|                      Mi jogon meri azt valaki megszámlálni: egy, kettő, három? Pedig
13512   II,   XXIX|                  mélyen elhallgatott. – Isten megszámlálta napjaimat, s múlandó éltemet
13513   II,  XVIII|                  áldott lény, ki rám gondolt, megszánt és boldoggá tett.”~ ~– Óh,
13514   II,     XX|                    azt a társaság egyhangúlag megszavazta, s e határozat legeslegvégül,
13515    I,     IV|                      szót sem fogok szólni.~ ~Megszavaztatott a diszkréció.~ ~– Ekkor
13516   II,     XV|                       nagy urat, aki a szavát megszegje, hogy hatvanezer forintot
13517   II,  XVIII|                    szép hölgyeknek adott szót megszegni lehetetlen. Akit oly mágnes
13518   II, XXVIII|                        Igen, uram. Nincs akit megszégyenítsek vele. A halottakat szabad
13519    I,   XIII|                       s a Fanny által történt megszégyenülés szüntelen háboríták kedélyét.
13520    I,    XII|                   nincsen kedvesebb ember egy megszelídült, megtért ellenségnél, mert
13521    I,     Sz|                      mitológiában a gazdagság megszemélyesítője~ ~point d'honneur – becsületbeli
13522    I,      I|                       száz forintot – szólt a megszeppent nagy úr, ki az ijedségből
13523    I,    III|            fáradságomat jól fizetik, az ember megszereti itt mesterségét, mert az
13524    I,     XI|              fogalmakkal bajlódó emberek, kik megszerettek egy leányt, azt nőül veszitek,
13525   II,  XVIII|                     ahogy az első pillanattól megszerettem, hogy fenntarthassam magamat
13526    I,     IX|                      főuraink hazajöttét, azt megszerezték a regálisok. * Az országgyűlés
13527   II,     XV|                   legjobb, legszebb, azt mind megszerzi neki; a cselédek nagyságos
13528    I,      X|                       a pörös feleket, akiket megszid.~ ~Elmondá panaszát nagy
13529   II,    XIX|                    okkal több volt társulatuk megszilárdítására; a kortyondi fráterek, az
13530    I,      X|               tudniillik, hogy az úrfiak mind megszökdöstek a házból. Teréz fenyegetésében
13531    I,    XII|                       útfélen, míg Pozsonyból megszökik.~ ~Mi cél lesz azáltal elérve?~ ~
13532    I,   XIII|                  tervet, mint lehetne akkorra megszökni Nyíregyházáról.~ ~Az úriabb
13533    I,   VIII|                      vannak, hogy minél elébb megszöktessék őket a társaságból; az ilyen
13534   II,     Sz|                   akit Parisz trójai királyfi megszöktetett; a rege szerint emiatt tört
13535    I,     II|                       lakjam, képes volnék őt megszöktetni a világból.~ ~– Kár volna,
13536    I,   XIII|                      női renden levő teremtés megszökvén onnan, az utolsón pedig
13537    I,      V|               lassankint elhidegülnek iránta, megszokják, és nem veszik többé észre
13538    I,    VII|                   idegenszerű szépség, mely a megszokottól annyiban elüt, s szokatlan
13539   II,   XXIX|                       mindennap látom azt, és megszoktam rágondolni, gyakran belefekszem,
13540    I,    III|                  bajusz pelyhedzik; ha olykor megszólal, oly mély, dörgő hangot
13541   II,   XXXI|                  legyen önre nézve a szemei a megszólalásig hasonlítanak Rudolf szemeihez.~ ~–
13542    I,     Sz|                    romantikus kor dörzsölésre megszólaló hangszere~ ~ ~ ~vajas szarvas –
13543    I,   XIII|                      az asszonyoknak volt mit megszólani ifjakon és öregeken.~ ~Feljutva
13544   II,     Sz|                    mitológiában~ ~médisance – megszólás, pletyka~ ~meritum – itt:
13545    I,     XI|                       mely becsületesen nincs megszolgálva! Hát még a másik pont: a
13546    I,    VII|                    magam előtt, és nem tudtam megszólítani.~ ~– Én is sokat gondolkoztam
13547    I,      I|                       fejez ki valami hízelgő megszólítást, és hogy azt nemesembernek
13548   II,    XIV|                 Boltay mester háza, uram?~ ~A megszólított annyira el volt gondolkozva,
13549   II,     XV|                 tetsző színben tűnhessék fel. Megszólni azokat, kik világ leányaivá
13550   II,    XIX|                       egy árulkodó, mindenkit megszóló, rágalmazó asszony van itt
13551    I,      V|           előkészületeket tesznek, melyek önt megszomoríthatnák; én bizonyosan mondhatom
13552   II,     XV|                  Boltay mester kérte a mélyen megszomorodott Mayernét, hogy szíveskedjék
13553   II,    XIV|                 szemeit, elhalaványult, némán megszorítá Boltay mester kezét, azután
13554    I,      V|                leányka kezét mindenki láttára megszorítaná, s nem telt bele egy hét,
13555   II,     XV|                         Szabad-e e szép kezet megszorítanom?~ ~Fanny szívélyesen nyújtá
13556   II,    XVI|               megállapított egyezményekkel és megszorításokkal.~ ~Kibékítésről, megkövetésről
13557    I,      X|                  ágában a kiadásoknak lehetne megszorítást tenni, de sehol sem talált
13558   II,  XXVII|               visszateszi őt Flóra keblére, s megszorítja a delnő kezét, és suttogva
13559   II,    XXV|                    melyet Rudolf barátságosan megszorított.~ ~– No – te is nyújtsd
13560   II, XXVIII|                       a szegény ifjú kezét, s megszorította azt.~ ~– Ön szereté e hölgyet.
13561   II,    XIV|                fölkelt a főúr, s barátságosan megszorítván Boltay mester kezét, otthagyá
13562    I,    VII|            hidegvérrel azon ifjú, ki legelébb megszórttá a delnőt –, hágcsót támasztani
13563    I,   XIII|                  ünnepe, mert amióta János úr megszületett, minden évfordulatban nagynál
13564    I,    III|                   válik, nagyobb városainkban megszületik a nemzeti szellem, az ország
13565    I,     II|                    esetet, mely azokat azután megszüntetné.~ ~– És az?~ ~– Ha ön megházasodnék.~ ~–
13566    I,     XI|                 ellenkezőt tudnék meg, rögtön megszüntetném pártfogásomat. Most tehát
13567    I,    III|                       újabb fogalmak szabnak, megszűnik lenni az, ami; új életet
13568   II,  XVIII|            kárpátfalvi háztól, a régi dáridók megszűntével, helyettük más, új világ
13569   II,    XVI|                rohanjon, s kardjával hátulról megszúrja.~ ~A szúrás Abellino lapockájában
13570    I,     Sz|                        ellenez, visszautasít, megtagad~ ~regálisok – az országgyűlés
13571    I,      X|                      szívének lenni, hogy azt megtagadhassa tőle. Megbocsátott neki.
13572    I,     IX|                   minden magasabb míveltséget megtagadott; ez valódi betyárpropaganda
13573    I,    VII|                    képes a vulgivaga * Vénust megtagadtatni a szemlélővel. Egyike azon
13574   II,   XXII|                      ágya mellett éjről éjre, megtagadva magától az álmot, meg férje
13575    I,   VIII|                  lelkek egymást Pozsonyban is megtalálják, mégis az akkori időknek
13576    I,    VII|               tűzfalra – és karján hozá fel a megtalált csecsemőt.~ ~Nehány pillanat
13577    I,     Sz|                   afficiál – itt: egészségben megtámad, kóros megbetegedést okoz~ ~
13578   II,    XVI|                       Vannak sérelmek, vannak megtámadások, mik ellen a törvény ótalmat
13579    I,      X|                       hogy Teréz milyen álnok megtámadással fenyegeti, hogy őt még a
13580    I,   XIII|                      elfutotta a vér, kezével megtámadója kezét iparkodott letépni
13581    I,   XIII|                       bor a serlegben volt, a megtámadott szeme közé önté.~ ~A többiek
13582    I,   VIII|                Szolnok felé járó vaskocsit is megtámadta egy ily bőszült állat, a
13583   II,   XVII|             nyugtalanító vállalatról hallani, megtámadtaték mind a négy szuperintendencia *
13584    I,   VIII|                    csak gyere másodszor, majd megtanítalak rá, hogy ki a legény a gáton!~ ~
13585    I,     II|                     idomtalanságokra (Unform) megtaníthat, miket a tiers état * emberei,
13586   II,   XXIX|                    férfit nyert volna meg, ki megtanított volna rá, mint használjam
13587    I,      X|                       őket a többet ígérőnek, megtanította őket, hogy kell az utcán
13588    I,    VII|               elfásult szívvel, aki őt valaha megtanítsa élni és érezni?”~ ~Azonban
13589   II,    XIV|                      kinevethetni; s egyúttal megtanulhatjátok azon általános előszeretetből,
13590   II,  XXVII|                       neki szavakat, miket az megtanuljon és ne felejtsen el soha,
13591    I,    VII|                   ifjú helyet keres lábaival, megtapogatva a falat, ha nem omlik-e
13592    I,      X|                      hogy becsületes hírnevét megtarthatta, bár szegény és kaputja
13593   II,     XX|                   leírásától lelkiismeretesen megtartóztatom magamat, először és másodszor
13594   II,   XXII|                  orvosai rendeletét szigorúan megtartsa, s minden indulatoskodástól
13595    I,    III|                       sajátságainkból mindazt megtartva, örökítve megőrzeni, ami
13596    I,      X|                       szája mozgott, mint egy megtaszított gipszfigurának.~ ~– Mi?! –
13597   II,    XXI|              lovaikról e kellemes szolgálatot megteendők, legelső volt a pünkösdi
13598    I,    III|                    járnak önök, ne restelljék megtekinteni azon díszműmintákat és egy
13599   II,    XIV|                      alkalmatlankodni. Ennyit megtenni önnek gyámapai kötelessége.
13600    I,    XII|                     hogy megijed a filiszter. Megtér, megjuhászodik, megszelídül.
13601   II,    Meg|                    egy esemény, abból kellett megteremteni az egész történetet, nagy
13602   II,    XIX|                      étvágya, ebéd után, hogy megterhelte magát; ha nem kínálod, megharagszik,
13603   II,   XXIX|                       Éljen és maradjon ideje megtérni Istenhez. Nem kívánom, hogy
13604    I,   VIII|                     az esküdtekkel egyetemben megtérnie.~ ~Fenntartjuk magunknak
13605   II,   XXXI|                megtudni, vajon utolsó óráiban megtért-e az öreg az ellenzék zászlói
13606   II,   XXVI|                      a főuraságok mindenünnen megtértek téli szállásaikra. Kezdenek
13607   II,   XXVI|             bivalyvadászatra járván, hanem ha megtértünk, majd igen szép vadászkalandokat
13608   II,     XV|                      uram, e szavakra, mint a megtestesült hárpiák, úgy támadtak rám
13609    I,      I|                    Száz forintért, nem bánom, megteszem.~ ~– Hadd lássuk.~ ~A bohóc
13610    I,      I|                      nagy melltászli által.~ ~Megteszi az egészet az à la cosaque *
13611    I,   VIII|                      derék fiú vagy! Te nekem megtetszettél. Mármost te esztendeig pünkösdi
13612   II,   XXVI|                     láttam, már akkor orvosai megtilták neki mind a lovaglást, mind
13613   II,   XXXI|                      részegség bűnébe esni, s megtiltotta a bormérést valamennyi domíniumán,
13614    I,     XI|                     szívének egész bizalmával megtisztelé a derék asszonyságot.~ ~–
13615   II,   XVII|            megválaszták; ha aláírási íveikkel megtisztelék. Midőn aztán jöttek a kortyondi
13616   II,     XX|                 egymást kölcsönösen és méltán megtisztelik.~ ~A gyűlésteremből megválva
13617    I,     VI|                       tetszésnyilatkozatokkal megtiszteljék, hanem egyúttal abban is,
13618    I,     II|                        Ön egy elegáns hölgyet megtisztelne kezével; az első évet eltöltené
13619    I,   VIII|                        méltóságos Jancsi urat megtisztelni annak rendi módja szerint.~ ~
13620   II,     XV|         feuilletonistát, ha mindenkinek külön megtisztelő epithetonnal * akar felszolgálni.~ ~
13621    I,   XIII|                     mellett, amivel Jancsi úr megtisztelőit fogadta, nem lehete észre
13622    I,     IV|              gondolkozott, ha vajon elég nagy megtiszteltetés-e ez rá nézve vagy sem. Végre
13623    I,     XI|                   tudott is, és ez felemelte, megtisztítá a gyermek kedélyét. Látva,
13624   II,    Meg|            kopáncsaiban * bemutatom, s azután megtisztulva állítom elé jobb tulajdonságai
13625    I,   XIII|                       aztán fogá a poharat, s megtöltvén, elköszönté a nagyságos
13626    I,     XI|                   szívű volt iránta Teréz, ez megtöré a gyermeklélek tövises makacsságát.
13627   II,  XVIII|                     bátran, biztosan lép fel, megtörik, ha megalázza magát, kigúnyolják,
13628   II,   XXII|                ismerni? Ha meg akarná csalni, megtörni, meglopni e nőt, nem volna-e
13629   II,    XXV|                    leleplezett imakönyvről, s megtörölve könnyes szemeit, megszilárdult
13630   II,     XV|               Mayernéhoz, s mielőtt a botrány megtörténhetett volna, felemelte őt magához,
13631    I,    XII|                    veszélyes ügybe keverni. – Megtörténhetik, hogy én a kihívót lelövöm,
13632   II,  XVIII|                    ezúttal a homlokát kellett megtörülni véle, mert nagyon izzadt.~ ~–
13633   II,    XIV|                ingerlő ábra.~ ~És a bosszú, a megtorlás; találkozhatni azon emberrel
13634    I,    XII|                        hogy ezt a bosszantást megtorlatlan hagyni nem lehet. Abellino
13635   II,     XV|                vermében. Megcsalva, megvetve, megtorolva.~ ~Abellino feszesen meghajtá
13636    I,      I|                     el nem megy a jövedelmem, megtraktálom a mezőn lakó darvakat, vagy
13637   II,     XV|                      rettegni fog attól, amit megtud, és mégis meg akarja azt
13638    I,     XI|                      Ő tehát egy napon, midőn megtudá, hogy Fanny egyedül van
13639    I,      X|               kárhoztatott intézetnek a valót megtudakolandó.~ ~Így azt hivé Mayer, hogy
13640    I,    XII|                     Konrád félrevoná Liviust, megtudandó tőle, ha szokásos dolog-e
13641    I,   XIII|                    tanulságos fog lenni annak megtudása, hogyan gazdálkodtak a nábob
13642    I,    VII|               természetes volt, nehogy a hírt megtudhassa maga az érdekelt delnő.~ ~
13643    I,      X|                      ő hisz.~ ~– Az nem igaz. Megtudhatja ön magától az igazgatótól,
13644   II,   XXXI|                     mind összeszedjük, azt is megtudjuk, ami nem igaz.~ ~Jerünk
13645   II,   XXXI|                 restellené, ha valaha a világ megtudná, miszerint egy vastag fejű
13646    I,     II|                     kormányzó emberek valamit megtudnak, az váltig titok maradhat,
13647    I,     VI|                    ismernék közőlök, mindjárt megtudnám, ki lappang a hátuk mögött.
13648    I,      X|                   Tehát másoktól kellett neki megtudnia, hogy ő nem becsületes ember;
13649    I,     IV|                     Mind szükség minekünk ezt megtudnunk? – kiálta fel egy türelmetlen
13650    I,    XII|                     hozzájok valaki.~ ~Sándor megtudott mindent, nagyon szomorú
13651    I,    VII|                      most érkeztek Londonbul, megtudták, hogy itt vagy, az öreg
13652   II,    XXI|                  egyszerű gyémántcsattal volt megtűzve; fejét fényes fekete kalap
13653    I,   XIII|                  hanem ha elejtettük a vadat, megüljük a torát!~ ~Kutyfalvi szemeit
13654    I,   XIII|                 nagyobb dáridóval szokták azt megülni és ületni; elsőbb ugyan
13655    I,   VIII|                      Bandi roppant termetével megüté a földet, s látták, mint
13656    I,      I|                       magát; így még hamarább megüti a guta. Nono, jó öreg, nem
13657    I,   VIII|                         kérdé Miska legkisebb megütközés nélkül, atillája antik opálgombjait
13658   II,   XXIV|                     Hogyan érted azt? – szólt megütközve Rudolf.~ ~Kecskerey kedélyesen
13659    I,      X|                figyelmére is méltatná, minden megütődés nélkül odajárult Mayer úrhoz.~ ~
13660    I,      X|                   taplót.~ ~Mayer uram nagyon megütődött e szavakon; felkelt, egy
13661    I,     VI|                   oktáván keresztül, s mint a megütött harang zúgott tiszta érchangja
13662    I,     II|                      kiálta a bankár homlokát megütve. – Ön kevésbé bánná, ha
13663    I,   XIII|                     ablak alatt, hogy könnyen megugorhassék; de azt nem gondolá, hogy
13664    I,    VII|                    névjegyeket. Mind ismerős, megunt, elutasított emberek. De
13665    I,      I|                    Miután ezt a mulatságot is megunta, alvó társaira vetette figyelmét,
13666   II,    XIV|                            Mert látod, én már meguntam a bajlódást, s szeretném
13667    I,      X|                   öcsénk!~ ~A gyermeket egész megvadították ezzel a sok sopánkodással,
13668    I,     XI|                      legnagyobb jellemeket is megvakítja. De én feltettem magamban,
13669   II,   XXXI|                            De iszen annak már megválasztá János úr Rudolfot – szólt
13670   II,   XVII|           tiszteletbeli elnöknek, pártfogónak megválaszták; ha aláírási íveikkel megtisztelék.
13671   II,     XX|                       általános felkiáltással megválasztatott elnöknek, a nagy hazafi
13672    I,      I|                       académie des sciences * megválasztott érte tagjának; homburgi *
13673   II,    Veg|               kénytelen vagyok egész őszintén megvallani, miszerint én a végletekig
13674    I,     XI|              asszonyság.~ ~– Fájdalommal kell megvallanom, asszonyom – folytatá reszketeg
13675   II,  XVIII|                        öles gróf, aki maga is megvallja magáról, hogy rútabb embert
13676    I,     XI|                      a leány őszintén, igazán megvallva gondolatát, mert hisz az
13677   II,   XXVI|                      kellett történni a tagok megválogatása következtében, mint megszilárdult
13678   II,   XVII|                      szavait sem igen szükség megválogatni, mert odahaza hallhatott
13679    I,   VIII|                      alkotmányos foglalkozás; megvált, bármi nehezen esék, bohócaitól,
13680    I,   XIII|                       hét esztendőben egyszer megváltozik; ő már isten kegyelméből
13681   II,    XIX|                 állását a világ előtt egészen megváltoztatni. Minden elővélemény kedvezőbb
13682   II,     XX|              megtisztelik.~ ~A gyűlésteremből megválva a nagy társalgási teremben
13683    I,     XI|                ismerik, tudják, hogy annak is megvannak a maga örömei, miket mások
13684    I,    XII|                          Tessék elolvasni, én megvárom a választ.~ ~Sándor felszakítá
13685   II,   XXIX|                     kívánságom.~ ~Itt megállt megvárva, míg az ügyvéd utoléri az
13686    I,     II|                      az emigráltak kastélyait megvásárlá, azoknak komornyikjait is
13687    I,     VI|                    rögtön futott le a piacra, megvásárolt egy egész hagymáskofát,
13688    I,   VIII|                      a napon, hogy koponyájok megvastagodjék, úgy hogy a fokos se törje
13689   II,   XXII|                 szoktatott kezek, megőrizték, megvédték minden veszély ellen, csendes,
13690    I,     IV|                  annyi pénzem, amennyiért azt megvehessem. Par Dieu! * Lehet-e magyar
13691   II,    XIV|                     sok pénze van, az mindent megvehet, az előtt semmi sincs lehetetlen!
13692    I,      X|                   szobából, s ha önnek lelkét megvehetik mások egy tajtékpipáért,
13693   II,     XV|                 minden benne levőkkel együtt, megvehetné; minek örül ez?~ ~Boltay
13694   II,    XIV|                     hogy eladta azt, mit újra megvenni nem lehet, élte nyugodalmát;
13695   II,     XV|               nagybátyja meghal, mert akkorra megvénülhet, addig nem lehet mindig
13696    I,      V|                       nem kell meghalni, csak megvénülni; még él, de már eltemették.~ ~
13697    I,     XI|                 boldogításában töritek össze; megvénültök vele, míg megőszült, míg
13698   II,     XV|                    rongyosan, piszkosan,… így megvénülve,… legalább csak én láthatnám
13699    I,   VIII|                     garázdálkodol, verekedel, megvered a férfit, s elcsábítod a
13700   II,     XX|                  azután odaragadja magához, s megveregeti nagytenyerével, mély gordonkahangon
13701    I,      I|                       amiért ő azt azután jól megvereti hajdúival. A kocsmáros nemesember,
13702   II,     XV|                 mindenét elkölti, s mindennap megveri a feleségét. Ha Rézi megy
13703    I,   XIII|                     nagy gyerekek, félt, hogy megverik, hanem segítségért kiabált.~ ~
13704    I,      X|                      végig sírt az utcán.~ ~A megvert leányok haragjokban azt
13705   II,   XVII|                    meghúzták a csengettyűket, megverték az ablakokat; nem kellett
13706    I,   XIII|                        ki egész részegen, jól megverve, pénzét elkártyázva szállingózván
13707   II,   XXIX|             legközelebbi rokonára jutna, vagy megvesztegetett bírák neveznének ki számára
13708    I,      X|                       Emellett ismeretes volt megvesztegethetlensége felől; aki aranyakat hozott
13709   II,     Sz|                 civakodó istennők kölcsönösen megvesztegették a döntőbírának felkért Pariszt,
13710   II,    Veg|                kimenthető betű nincsen rajta. Megvetés, kigúnyoltatás e földi jutalma.~ ~
13711   II,    XIV|                   éreztethetni vele mélységes megvetését, olyankor, midőn e megvetést,
13712    I,    VII|             bosszúságnak, embergyűlöletnek és megvetésnek, hogy akik ránéztek, önkénytelen
13713   II,    XIV|                gyermek lelke is lehet erős, s megvetheti a gazdagság ragyogványát
13714   II,   XXXI|                       szomorú tud lenni, hogy megveti az életet, hogy meg tud
13715   II,   XXII|                      De milyen szerelmet? Nem megvetné-e azt ő maga is?~ ~Óh, kétségbeejtő,
13716    I,    XII|                     ezt nem teszi.~ ~Kárpáthy megvetően elfordult, s becsapva maga
13717    I,     II|                            Fi donc! * – szólt megvetőleg Kárpáthy, kiben egy percre
13718   II,   XXIV|                   neki: „Te engemet gyűlölsz, megvetsz, haragszol rám, pedig én
13719    I,     XI|                     ezalatt meggazdagodott, s megvette azt a házat, melyben Teréz
13720    I,     XI|                    egy előkelő hölgy erényeit megvették pénzen? Nem. Ez csak a szegény
13721    I,   XIII|                        Utódai, kiket szörnyen megvexált azáltal, hogy sokáig élt,
13722    I,      X|                        A jámbor Mayer egészen megvigasztalódottan tért vissza nénjétől. Nem
13723   II,   XXIX|                       melyet amint a gyertyák megvilágítottak, Rudolf döbbenve rendült
13724   II,     XX|                        Amott látni egy nagyon megviselt hintót, melyet rögtön megleptek
13725   II,    XXI|                       szokott maradni, eléggé megviselték, s különféle tajtékpipákba
13726    I,     IV|                       s a bosszúálló pudlival megvívni, mely által csakugyan legyőzetik.
13727    I,   XIII|                     leereszkedni a számadások megvizsgálása végett; annak okáért bátorkodtam
13728    I,     IV|                     versszórás dolgában hamar megvolt az alku. A másik kissé nehezebben
13729   II,  XVIII|                   főispánnak neveztetett ki **megyébe, két hónap múlva foglalja
13730   II,   XXIX|                    kiállítva, azt Rudolf mint megyefőnök átvette.~ ~Ekkor mondá Kárpáthy
13731   II,     XX|                   beiktatáson, harmadszor egy megyegyűlésen és most az agarásztársulat
13732   II,   XXXI|                       a gyermekszobába, s ott megyegyűlést játszva velük, oly komoly
13733   II,   XXIV|            Kárpáthynéval, hol férje számára a megyeháznál volt elkészítve a főispáni
13734    I,   VIII|               akárhova kárba megy, nem szabad megzálogolni, hanem fizeti a kárt, aki
13735    I,   XIII|                 szállt, s az ismeretlen mámor megzavará a lyánka agyát; hanem azért
13736    I,      I|                 Pardon grácia – szólt a poéta megzavarhatatlan képpel –, ez poetica licentia:
13737   II,     XX|                    érdeklett feleknek könnyen megzavarhatta volna a gyűlés tekintélyét,
13738    I,   VIII|                      őt legkevésbé sem szokta megzavarni. Végezetre itt van Kutyfalvi
13739   II,    XXV|                   virág ugyanazonsága annyira megzavarta, és elvonta figyelmét, hogy
13740   II,     XX|                  derült arcokat körül.~ ~Majd megzendült az előszobákban Bihari hegedűje,
13741    I,     Sz|               Palestrina, Haydn és Rossini is megzenésítette~ ~statutio – ünnepélyes
13742    I,      V|                  viselnek; ennek pecsétje egy méh, a szorgalom jelképe; óh,
13743   II,   XXII|                       jönni többé vissza.~ ~– Mehádia úgy hiszem legkedvesebb
13744   II,    XIV|                       hány rajt eresztettek a méhek, befőzött gyümölcsei hogy
13745    I,      X|                    legyen együttlételöknek, s mehessen ki-ki ismét fáradságos dolgai
13746   II,    XIV|                     mérte, rovást vágva róla, mekkorát nőttek a nemes oltványok
13747    I,     VI|                    legszebb fénypontja, hol a mélabús áriát csak egy fuvola, egy
13748    I,     IV|                    nem elég Petit-pas-nak egy melaleuca-bokrétára, azonfelül arra sincs születve,
13749    I,    VII|                       tenni Rudolfért, ki egy melankólikus, spleenes, jenki szokásokkal
13750   II, XXVIII|                     kastély oly búsan látszik mélázni az egykedvű, egyszínű tájkép
13751    I,      I|                     magnetizmusa kölcsönözzön meleget szétbomladozó életműszereinek.~ ~
13752    I,    VII|                   Arcán az elpirulás ifjúkori melegét érzé elömleni. Új érzések,
13753   II,    Meg|               tikgömbön, * * saját fantáziája melegével iparkodva azt kikölteni,
13754    I,      I|            lábtarisznyája? Hej fickók, téglát melegíteni az én kedves onklim lába
13755    I,     IV|                    közönség zúgolódjék a nagy melegségben, aztán egy-egy kis véletlen
13756    I,    VII|                   megtagadja szívét, még vére melegségét is; mosolyog, vagy még azt
13757   II,    Meg|                       az új költeményt életre melengetni.~ ~Ha lehet a galamb vallási
13758    I,    III|                 atlétai termetű alak, roppant mell, sűrű fekete haj, merész,
13759   II,     XV|                      nem szól egy szót is, de melle zihál, és szemeit elfutja
13760    I,      I|                      parasztleány ül szorosan melléférkőzve, két pirospozsgás leányzó,
13761    I,     VI|                     meggyérül, odafurakodának melléjök, minden fogadott pisszegő
13762   II,    Meg|                 között is valódi esemény.~ ~A mellékalakok, még a legbizarrabb különcök
13763    I,     II|            odatalálhatna, ahova akar; az utak melléke mindenütt teleültetve nyíló
13764   II,     XV|                ünnepélyesen meghívja; ide van mellékelve a cifra meghívási jegy.~ ~„
13765    I,      X|                     szép pipához, amiben azon mellékeszméje is volt, hogy megtudva annak
13766   II,  XVIII|                     azt mondassa magának. Egy mellékfotelbe bocsátkozék le, amelyből
13767   II,    Meg|                 Tudományos Gyűjtemény Koszoru melléklapjában találtam. Ugyanebben leltem
13768   II,  XXVII|                       mint hogy odalopózott a mellékszobába, s ott hallgatózott, ott
13769   II,  XXVII|                     féltem, azért hittam ki a mellékszobából; legyen ön keresztyén, és
13770    I,    XII|                      pisztoly ellen, födetlen mellel egy arasznyira a kard hegye
13771   II,    XXI|                  lobogós ingujjakkal, pitykés mellénnyel, darutollas kucsmával voltak
13772    I,     VI|                        mely bepiszkolta fehér mellényeiket, behorpasztotta kasztorkalapjaikat,
13773    I,   XIII|                   csípőn alul érő ezüstgombos mellényt.~ ~Mögötte áll Palkó, a
13774    I,   XIII|                      kezét iparkodott letépni melléről, s az ajtó felé törekedett;
13775    I,     II|                        mint mondák, igen jó a mellfájás ellen, de rendkívül drága,
13776    I,     II|                    sok nagy úr divatnak tartá mellfájásban szenvedni, hogy vele élhessen.~ ~
13777    I,      I|                      lehet belőle kilátszani, mellhajtókája pedig kétszer-háromszor
13778    I,      V|                 miknek egyik felén a művésznő mellképe volt nevével körülvéve,
13779    I,   VIII|                     fogadást, kezdtek tágulni mellőlök, hisz ezek veszett emberek,
13780    I,     IV|                    most jött és még fiatal, s mellőzendi-e madame Mainvielle-t, ki
13781    I,      X|                      oly minden udvariasságot mellőző modorral viseltetett, hogy
13782   II,  XVIII|                  ijedten veszi észre, mennyit mellőzött már hallgatással. S homloka
13783   II,     XV|                   okoz.~ ~Vesztett fogadás és mellőztetés, pénzveszteség és a győztes,
13784    I,      I|                  takarva félig a kihajló nagy melltászli által.~ ~Megteszi az egészet
13785   II,   XXXI|                        mely igen szép halotti melódiával kezdődik, hanem azután végződik
13786   II,   XXIV|                 gyöngeség, amely ritkán talál méltánylatra.~ ~Így Fannyra nézve nem
13787   II,  XXIII|                       és kérdést a legnagyobb méltatlankodással szokott visszautasítani,
13788    I,     IV|                     diszkréciót kérek – szólt méltatlankodva Abellino –, különben egy
13789    I,      X|                       legkisebb figyelmére is méltatná, minden megütődés nélkül
13790   II,  XVIII|                    hogy őt leírhassam hozzája méltón. Amiket egy nőnél erényekben
13791    I,    VII|                      lenni; előtte szeretetre méltónak kell lenni, mert ő szerelmet
13792    I,   VIII|                     esküdt, s arcának haragos méltóságán meglátszik, hogy fontos
13793    I,   XIII|           félbeszakítá az olvasást Péter.~ ~– Méltóságodnak kegyes engedelmével, ide
13794    I,   XIII|                      szisztémába szedni, hogy méltóságodra nézve annál könnyebb legyen
13795    I,   VIII|                 nadrághasítékba akasztva nagy méltóságosan.~ ~A tanácsbeliek is átlátták,
13796   II,  XVIII|                   tagadhatott meg magától egy méltóságteljes tekintetet, annak napvilágra
13797    I,      I|                      két lábra a szekérben, s méltóságteljesen ásított egy nagyot, azután
13798   II,    XXV|                  Rudolfnak érdekében volt egy mélyebb pillantást vethetni e nő
13799    I,   XIII|            megrántotta elöl kétszer, a hajába mélyebben vágta a görbe fésűt, és
13800   II,     XV|                        A poétának lapokat ad, melyekben tulajdon munkáit olvashassa;
13801    I,      I|                     elméncségeket az egérről, melyeken a másik kettőnek hahotával
13802   II,     XX|                    azon számtalan éljenekhez, melyekkel a társulat tagjai egymást
13803    I,   VIII|                    kordovány csizmákba húzva, melyekről hosszú bojtok fityegnek
13804   II,    XXI|                      látni az egész versenyt, melyhez pampás látcsövek voltak
13805    I,     IX|                   kávéházba szokott az egyik, melyikbe a másik pártbeli járni,
13806    I,    XII|                       ennek a filiszternek, s melyikben tartja fogva a szép kis
13807   II,    XIX|                       vitakérdés felett, hogy melyike a két hölgynek bír nagyobb
13808    I,   VIII|                   váljék el hát köztünk, hogy melyikünk a derekabb legény. Itt a
13809   II,  XXIII|                         most nem tudtam, hogy melyitek a gazda, úgy hasonlítotok
13810    I,    VII|               felvonjam, levessem a kötelet a mélységbe, s magam is utána rohanjak,
13811   II,    XXI|                nyargal végig, túlnan hatölnyi mélységben a Berettyó vize. Egy bukás,
13812    I,      X|              madarainak a meglepett búzaföld, melytől nem kérdezik, hogy ki vetette
13813   II,  XVIII|                     az sohasem üres fecsegés, mendemonda, szószaporítás, amint más
13814   II,   XXIV|                 számlálgatá a talányt.~ ~– Te mendemondákat hallottál?~ ~– Olyasmit.~ ~–
13815    I,      I|                      lévén kocsmárosa.~ ~Szép menedék volt a Törikszakad csárda
13816   II,   XXII|                 veszély ellen, csendes, békés menedéket készítének számára, ahol
13817   II,   XXII|                     fészkén az erdei madár.~ ~Menedékét el kelle hagyni, hogy egy
13818   II,   XVII|                     elbocsátá őket a hánykódó méneken, miket hosszú karikás ostorral
13819   II,   XVII|                        meg volt szorítva, nem menekülhetett, ki kellett magát váltania,
13820    I,   VIII|                  annak ideje lett volna előle menekülhetni, oldalt kapta, és iszonyú
13821    I,   XIII|                  hozzálátott, hogy a magáétól meneküljön. Jobb felől ült Jancsi úr
13822   II,    XXI|                   vissza futtában, nincs hova menekülnie, a sűrű ostorpattogás minden
13823    I,   XIII|                      kastélyból lélekszakadva menekülő vendégek útba ejtsék a szomszéd
13824   II,    XIV|                      a csábítót, mert meg nem menekülsz tőle különben.~ ~Már az
13825    I,   VIII|                    kompániát!~ ~E szóra ki-ki menekült az ajtók felé; ismerték
13826   II,     Sz|                      a görög hősmonda szerint Menelaosz spártai király csodaszép
13827    I,    VII|                  Végre elhatározá, hogy utána menend Londonba.~ ~Ösztönszerű
13828    I,   VIII|                  legények lóra kaptak, utánok menendők, hogy meglássák a merénylet
13829    I,      I|             engedelmet kérnem, hogy tokaji és ménesi borom nincs, a fácánjaim
13830   II,   XVII|                kiutasíttattak a gulyára meg a ménesre. Ott produkálják magukat.~ ~
13831    I,    III|                    kénytelen megállni, hogy a menetrendet helyreállítsa, mely a heves
13832    I,     VI|                       s maguk vonták diadalmi menettel egész szállásaig, hol ismét
13833    I,   XIII|                       senkitől meg nem bírált menhelye; mert hisz akkor három mérföldnyi *
13834   II,    XIV|                hiúsítani e léha üldözést, oly menhelyet akarok neki adni, ahol őt
13835   II,    XVI|                      romantice akartok vívni, menjetek Amerikába; ott zárkózzatok
13836   II, XXVIII|                     csendesen haladt tüszkölő ménjével a hósíkon keresztül… Ismét
13837    I,   XIII|                   tiszttartó, hozott egy nagy menkő sajtot; aztán a dudai *
13838    I,      I|                 lássuk a hintót.~ ~Öt televér ménló van eléje fogva, csak úgy
13839    I,   XIII|                       írja meg neki, hogy ami ménlovat kért tőlem, de akkor nem
13840   II,    XXI|                      jó volna mégis, ha utána mennék.~ ~– Igazán mondod. Ülj
13841   II,    XVI|                 sokáig tartana, míg Amerikába mennének, s jobbnak találta csak
13842    I,   VIII|                   harmadikat. Nem kell messze mennünk, itt a nádas közepén van
13843   II,  XVIII|                   találkozásakor, ez valami a menny, az üdv érzeményei közül.~ ~–
13844   II,     XV|                       ön úgy beszél, mint egy mennyből leszállt angyal. De a leányom,
13845    I,     Sz|                        mille tonnerres – ezer mennydörgés, „ezer ördög”-féle káromkodás~ ~
13846    I,    VII|                  lovainak, a nehéz tűzoltógép mennydörögve gördült végig a kövezeten
13847   II,    XXI|                   szenvedélyes agarászt, hogy mennyiért adna egy ilyen látványt?~ ~
13848    I,      I|                  hajerdő bokrosodik elő olyan mennyiségben, hogy felyülkerül a kalap
13849    I,   XIII|                      csülleng * hírét, s nagy mennyiséget vett belőle, hogy majd ő
13850   II,     XX|                 azonban kacaj, szitkozódás és mennykőemlegetés; e heveskedése az érdeklett
13851    I,     VI|                    prédára jutott vereshagyma mennykövektől.~ ~Benn a színházban minderről
13852    I,     XI|                  közelebb vannak a gazdagok a mennyországhoz, mint a szegény emberek!~ ~
13853    I,      X|                      őket, hogy kell az utcán menőket elfogni szemeik tekintetével,
13854    I,   VIII|              változott volna rajta, mint hogy mente helyett atillát vett fel.
13855    I,   XIII|                 bársonykefét, mellyel éppen a mentegallért készült végigsimítani.~ ~–
13856   II,   XXVI|                      álltak, tréfásan kezdtek mentegetőzni, hogy rájuk ne gyanakodjék,
13857   II,   XVII|                   aranyzsinóros, hattyúprémes mentéikkel, az úri előfogatok divatos
13858    I,   XIII|                      sodorított a bajuszán, a mentéjét megrántotta elöl kétszer,
13859    I,   VIII|                 fekszik, a kalapok hullnak, a menték repülnek, a pálya közepén
13860    I,     IX|                      prémes, sinóros ősmagyar mentékben, kacagányokban; türkizzel
13861    I,     II|                    bizonyos örökséget átvenni mentem la Hongrie-ba, * bizonyos
13862   II,    XIV|                    nyomortól, tán kárhozattól mentene meg: anyja és testvérei.~ ~
13863    I,      X|                       szerencsétlen gyermeket menteni attól, hogy ártatlansága
13864    I,    VII|                    felé az égő szálfa. Többen mentésére sietnek fel a lábtón a példa
13865   II,    XIV|                    lesz biz az, Boltay bácsi, mentől elébb, annál jobb –, hanem
13866    I,   XIII|                     csak a halál volt okszerű mentség.~ ~Ezen évben tehát kénytelen
13867    I,      X|                       hibák számára is inkább mentségeket keres, mintsem megjavításukkal
13868   II,    Veg|                     magam sem találok számára mentséget; hanem azt hiszem, hogy
13869    I,   XIII|                 egyszeri deputáció; „Jöttünk, mentünk: száz forint; ettünk, ittunk:
13870    I,     II|                   olvasott, s az ajtóig eléje menvén, a kitelhető legnyájasabban
13871    I,    XII|                 milyen bútorzatot vegyek neki menyasszonyajándokul?~ ~Mind e szavakat jól hallhatták
13872   II,     XV|                 Rögtön, azonnal akart menni a menyasszonyért. Azon gondolat, hogy a tündér
13873   II,   XXIX|                   nyújtsa át a község előtt a menyasszonyi koszorút és az összeget,
13874    I,     XI|                   nekem is volt egy kedvesem, menyasszonyom, ki éppen ily szépen énekelt,
13875   II,     XV|                   Teréz berándult Pozsonyba a menyasszonyruhák után nézendő, s minthogy
13876   II,    XXV|                    lehet követni. Ehhez a kis menyecskéhez képest egy Caligula, egy
13877   II,  XVIII|                     rossz tréfái, ripőkjei és menyecskéi csalnak oda, hanem a szép
13878   II,   XVII|             összeesküdve lenni, hogy a fiatal menyecskét mulattassák, neki jókedvet,
13879   II,   XXIX|            könnytelenül, mosolyogva, mint aki menyegzőjére készül, hagyá el a szobát,
13880    I,     XI|                       magát hallanám. Éppen a menyegzőnkre kitűzött napon halt meg.
13881    I,     IX|                        őt hevesebb szenvedély meredekebb utakon ragadja; körüle sereglik
13882   II,     XX|              megismerkedtek volna, s csak úgy meredeznek egymásra, mikor két ismeretlen
13883    I,   XIII|                    fehér és rózsaszín fényben meredtek, változtak Lokodi uram eleven
13884    I,     IX|                   élesebb, egy sincs oly maró méregbe mártva, mint unokaöccseé,
13885    I,      X|                     ki az utálatos, fertelmes meregkeverőnét.~ ~Maga Mayer úr is egészen
13886    I,     II|                   dandy. – Nincs gyilokrul és méregrül szó, még csak azon sem gondolkozom,
13887    I,     II|                  parancsol, s bátran kérdésbe merem hozni, hogy rajtam és a
13888   II,     XV|                       míg elmondta szerencsés merényletét, mennyit küzdött, milyen
13889    I,      I|                    benn sem lett volna; azt a merényt pedig, hogy őt „hallja kend”-
13890    I,   VIII|                       s a fűszeresebb virágok merészebbé tesznek minden fűevő állatot,
13891    I,    XII|                     ember bejő, ha szemei elé merészel lépni, nem tudta, mit fog
13892    I,      X|                        hogy azon födél alá ne merészeljen lépni, amely alatt ő lakik,
13893   II, XXVIII|                   érte oly bátran, oly lovagi merészséggel tette ki magát a halálnak.~ ~
13894   II,    XVI|                      fénytelen golyóján, ajka merev nyílásán a halál, a rögtöni
13895    I,      I|                     fújva.~ ~Jancsi úr mindig merevebb tekintettel néze a még nem
13896    I,     Sz|                     illatú, örökzöld növény~ ~mérföld – magyar: 8,3536 km; osztrák:
13897   II,     XX|                     az régi gazdájához, bárha mérföldek is volnának közben? Kivel
13898    I,   XIII|                       kiáltó, mi az embereket mérföldekre figyelmessé teszi, az ő
13899   II,     XX|                    esetre, mindenki számtalan mérföldekről látott vagy hallott hazaérkező
13900   II,   XVII|                       fiút, ki mindennap négy mérföldet nyargal lóháton, hogy őt
13901    I,    III|              nyelvemet beszéli, száz meg száz mérföldnyire * van hozzám, és én nem
13902    I,   VIII|                      esküdtek odajövének, s a mérgében reszkető pünkösdi király
13903    I,      I|                   Nono, jó öreg, nem kell úgy mérgelődni, hiszen én ráérek, én még
13904   II,    XIV|              önelégülten szívni fel a halálos mérget, mely a néma szerelemből
13905   II,   XXVI|                 fajait meg fogod ismerhetni a mérgezéseknek növényi és ásványi méreggel,
13906   II,     Sz|              médisance – megszólás, pletyka~ ~meritum – itt: érdembeli rész, lényeg~ ~
13907   II,     XX|                   ezután került a sor a tárgy meritumára, * az agarakra, melyek hogy
13908    I,      I|                   alakjában; mille tonnerres! Merje nekem még valaki mondani,
13909    I,      X|            megparancsolá, hogy odahaza elő ne merjék annak a nevét hozni, mert
13910   II,  XXVII|                  Önnek neje fiat szült!”~ ~Ki merne hozzáfogni, hogy János örömét
13911    I,   VIII|                   holmi valódi betyár fel sem merné itt ütni a fejét, míg ez
13912   II,  XVIII|                  jónak látott egy duplavágást mérni a hátramaradtak fejére.~ ~–
13913    I,    VII|                       fogva kezében tartja, s merőn a tűzbe bámul.~ ~Legtöbben
13914   II,    XIV|                     gabonát a szérűkön, be is mérte, rovást vágva róla, mekkorát
13915    I,      I|                   első eset volt ez, hogy így merték őt felboszontani. Hah! ha
13916   II,    XVI|                      s most már szép óvatosan mérték össze kardjaikat; nem sokat
13917   II,   XVII|                  minden fogalmat felyülhaladó mértékre kezd növekedni szeretetreméltóságában.~ ~
13918    I,     IX|                       messze terjedő reformok merülnek fel a nyilvánosság terén,
13919    I,     VI|                      a legmélyebb hallgatásba merült.~ ~A függöny lassan felgördült.
13920    I,    VII|                   tért, mely számukra ki volt mérve, s büntetésül ostorrá vált
13921    I,     Sz|                       pedig 93,7 liter volt~ ~mésalliance – nem egyenrangúak között
13922    I,     IV|         visszaérkezett az alispáni és bárónői mésalliance-ból * származott fiatalember
13923   II,    Meg|              alapeszméhez, némelykor az egész meséhez; annál inkább bevallhatom
13924    I,   XIII|                   bohó és nevetséges kalandok meséiből, miket a jámbor öregre tudtak,
13925    I,     IV|                      arccal hallgatta a márki meséjét, s meg nem zavarta, míg
13926    I,     IV|                      belőle.~ ~– Ah, minő fád mesék – sóhajta a szenzitív szittya
13927    I,     IV|                  éppen valami kedves kalandot mesél, néha a beszéd a suttogásig
13928   II,   XXVI|                       vadászkalandokat fogunk mesélhetni.~ ~Ezalatt éppen vége van
13929    I,      I|                   akiről ezerféle ostobaságot mesélnek.~ ~– Valójában?~ ~– Igen.
13930   II,   XXVI|                   kedves csípős anekdotát tud mesélni műutazása köréből, hogy
13931    I,    III|                      más világnemzetet, annál messzebb távozik önmagától; poéták
13932    I,    VII|                        s midőn készen volt, s messzi tartá azt magától, hogy
13933    I,     II|                    fordítva, derekát, amilyen messzire lehetett, meghajtá, s azzal
13934   II,    XIV|                       úr mosolygott, karját a mesterébe ölté, s kitűnő szívességgel
13935    I,    XII|                   kihívó levelet, melyet azok mesteréhez intéztek. – Tessék ideírni,
13936    I,    III|                     Jobbat kívánni sem lehet. Mestereim becsülnek, fáradságomat
13937    I,      V|                 együtt nevelteté európai hírű mesterek által. A kisleány már tízéves
13938    I,    VII|                      munkát hazai művészek és mesteremberek által teljesíttethessünk;
13939    I,    III|               tulipántos ládákat, mert magyar mesterembertől nem várnak egyebet; de én
13940    I,    XII|                   tisztelve) ezen levél az ön mesterének szól…~ ~– Bátran átadhatja
13941    I,     VI|                 virágaival, elővette mindazon mesterfogásokat, mik a közönséget meghódítják,
13942   II,     XV|                       minek örül ez?~ ~Boltay mesterhez érve, annak meg kellett
13943    I,    XII|                dolognak tekintetik. A szegény mesterlegényt bizony senki sem szándékozott
13944    I,   XIII|                    kigyulladni, a tűzijátékos mesterművei, a futó röppentyűk kékre,
13945   II,    XIV|                       mosolygással tekintve a mesterre –, legelsőbb is essünk át
13946   II,    XIV|                      éppen magával az érdemes mesterrel vagyok szerencsés szólhatni?~ ~
13947   II,  XXIII|                  gondolat; de nem az említett mesterség. Te meglehetős kelepcében
13948    I,     IV|                       mutogatom, hogy micsoda mesterségeket tud. No semmirevaló, hogy
13949   II,  XXIII|            nagybátyáddal.~ ~– De már a koldus mesterségénél többre becsülöm a banditáét.~ ~–
13950   II,    XXI|                 legjobban érzi magát, mikor a mesterségéről beszélhet; figyelmes szemmel
13951    I,    III|                       az ember megszereti itt mesterségét, mert az örökké változó
13952    I,     IX|                  paraszt, a gazdálkodás kevés mesterséggel járt.~ ~Tudományokra mi
13953   II,    XVI|              distanciát! Úgy vívtok, mint két mészároslegény.~ ~Ezt Konrád mondta, ki
13954    I,   VIII|         felpántlikázott tulok, nekigyürkőzött mészároslegények által vezettetve, kiknek
13955    I,   VIII|                      után kötni? holott azt a mészárosoknak kell kétfelől szarvánál
13956   II,   XVII|                   kordovány csizmában járt, s meszelt falú, zsúrolt padlatú szobában
13957   II,     Sz|                Karmel-hegy – kb. 20 km hosszú mészkőhegy Palesztinában; a IV. század
13958    I,    XII|                    furnírozásokat volt szokás metszeni, ez minden vonásnál oly
13959    I,      I|            nyújtogaták fel karcsú nyakaikat a metszett velencei kristályedények,
13960    I,   VIII|                       egy hajlós fűzfavesszőt metszve, arról lehántá a leveleket,
13961    I,     Sz|                         messzely – kb. 7 dl~ ~meute – kutyafalka, agársereg~ ~
13962    I,      I|                    tartottam Párizsban, saját meute-ét * és écurie-t * tartottam,
13963    I,      I|                    vinni, cukor helyett pedig mézet használ. Nem bolond ez?~ ~–
13964   II,   XXXI|                    ahol egy íriszt találnak a mezőben, azt le ne kaszálják, hanem
13965    I,    III|              tisztelni fogják törekvéseinket; mezőinken új élet fog virulni, szárazi
13966    I,   VIII|                       s bekergeti a városba a mezőről a munkásokat, a város valamennyi
13967   II,   XVII|                    erdélyi csodaállatot, mely mezőségi közbirtokosé, s melyért
13968    I,     II|                       összeg helyett, majd ha miajorátusát megnyeri, hatszázezret fizessen
13969   II,     XV|                      ember egészen őrült volt miattad!~ ~Hát ennyire vagyunk?~ ~
13970   II,    XXI|                      beléjük, most megőrülhet miattok!~ ~Azonban megszólalt a
13971   II,     XV|                     törődnek. Azok ellehetnek miattuk.~ ~(Igen, azokat megvetik,
13972    I,   XIII|                  micsoda szavakon kezdődik a „Miatyánk”. Azon módon visszament
13973    I,      X|                   akkor egypár ezer forinttal mibe kerül neki őt kisegíteni
13974    I,      I|                 háttal a kocsisnak; kicsodák, micsodák? Azt hirtelen kivenni nem
13975    I,   XIII|             tarthatatlan madárlép alakú cukor miden fontja * tíz forintba került.~ ~
13976    I,    XII|               ismeretesek – szólt Rudolf. – A mieink egészen újak.~ ~– Elfogadjuk –
13977    I,    XII|                     fognak önök lőni, hanem a mieinkkel, melyek egészen újak, s
13978    I,     IV|                    Que diable? * Mit léphetne miellenünk? Mi közönség vagyunk és
13979    I,    XII|                   magát, s vágtatott utána. A Mihály-kapunál utolérte, itt kiszállt a
13980    I,     Sz|                kótyomfitty – hitvány, silány, mihaszna~ ~Kőrösi-udvar – az ún.
13981    I,    III|                       itt nem felelek – szólt Miklósra mutatva –, mert képes lenne
13982   II,    Meg|               Széchenyi Istvánt és Wesselényi Miklóst. Ifjúkori utazásaikat érdekes
13983   II,    XXI|                   hogy erejével gazdálkodjék, miközben szüntelen csavarogva, félrecsapva,
13984   II,    XIV|                       legyen az, kinek másfél milió évi jövedelme van.~ ~– Úgy
13985   II,     XV|                     százezer pengőt a második millióból. Abellino mellett szüntelen
13986    I,      I|                       míg az embernek van egy milliója, abból elkölthet kétmilliót;
13987   II,   XXXI|                       már nagybátyja rovására milliókat szedett föl, egyszerre koldussá
13988    I,   VIII|                      s repül mint a fergeteg; milliom adta, milyen ló, s hogy
13989    I,     II|                     maradt ismeretlen. Akinek milliomai vannak, az kevés fáradsággal
13990    I,     II|                     forintra vergődni, de egy milliomosnak csekélység másik milliomot
13991    I,     II|                 milliomosnak csekélység másik milliomot szerezni. – Hiába, a pénz
13992    I,     II|                     helye, hol minden rongyos millionaire-nek nemigen állt módjában mulatóházat
13993   II,    XIV|                      jövedelme felmegy másfél millióra.~ ~– Másfél millió! – kiálta
13994    I,     II|                    adok önnek adóslevelet két millióról, mely akkor lesz lefizethető,
13995   II,   XXIX|                       Mutassa ő meg életével, milyeneknek kellett volna lennünk. A
13996   II,  XVIII|                  jelleműeknek ismeri őket ön, milyennek a világ. Kiket tart szeretetre,
13997    I,      X|                       hangon kiálta rá, daróc mimikával kísérve szavait:~ ~– No
13998   II,    XXI|                  oldalréshez jutni. Az agarak mind-mind messze maradnak el mögötte.~ ~
13999   II,     XV|                       nevetnek, mint kacagnak mindannyian, Fennimor éles hangja kitört
14000   II,  XVIII|                     valami kifogást találnék, mindazáltal lehetnek okok, miknél fogva
14001    I,   XIII|                    mondom el; írjon leveleket mindazoknak az úri barátimnak, akikkel
14002    I,    VII|                 világban. A tétlenség átka ez mindazokon, kiknek rendkí vüli szellemerőt
14003    I,   VIII|                    Miska természetesen szinte mindazokra jól emlékezett, s egy perc
14004    I,      V|                      neki meg kell ismerkedni mindazzal, ami a közönség elhidegülését
14005   II,  XVIII|                  ismét eggyel szaporodott, de mindeddig nem találkozhattunk kegyeddel,
14006   II,   XXII|                 virrasztva ezt a két nőt, kik mindegyikének annyival tartozik, kik oly
14007    I,   XIII|                    becsukva előtte, akár nem, mindegyiknél megállt, kocogtatott, ha
14008    I,   XIII|                       katedrára, úgy belesült mindenbe, hogy azt sem tudta, micsoda
14009   II,     XV|                     nézve, hogy ide kerültél; mindened van, amit csak megkívánsz.
14010   II,     XX|                     valaki egyet szólt volna, mindenek előtt indítványba tevé,
14011    I,   VIII|                 hallgatott el.~ ~Tudnunk kell mindenekelőtt, hogy miféle karakterbeli
14012    I,     XI|                       művésznő lesz, s ami őt mindeneknek fölé fogja emelni, ritka
14013    I,      X|                       szerzesz. Én úgyszólván mindenemet odaadtam azért, hogy nevedet
14014    I,     IX|                        mert szörnyen bámulnak mindenen, s egyre kérdezgetik amazt: – „
14015   II,   XXIV|                      de azt is tudta, hogy ez mindenért, amit mondott, helytáll.
14016   II,    Meg|                   Nábobot megírtam, azóta sok mindenfélét összeírtam; de most is ezt
14017    I,      X|                          áh! – óh! – hangzott mindenfelől.~ ~– És miért? Szeretném
14018    I,      X|                   isten kegyelme legyen önnel mindenha.~ ~Ezzel megfordult az éltes
14019    I,    VII|                         állítottak fel, isten mindenható maradt, s csodái nemcsak
14020   II,    XXV|                  minekünk. A költők ábrándjai mindenikhez s át jelentést, apró regéket
14021   II,   XXIX|          körülvándorolt a többi öregek kezén; mindenikre oly komolyan tekinte, mintha
14022   II,     XX|                       Mennyivel szerencsésebb mindenkinél maga a háziasszony, ő már
14023   II,  XXVII|                     bűnös leányodnak. Most és mindenkoron. Ámen…~ ~Azzal lehunyja
14024    I,    III|                kenyeréhez, csodáit fogja adni mindenoldalú tehetségeinek. Elfogadandja
14025   II,   XXVI|               figyelmedbe. Hahaha.~ ~Abellino minderre nem ügyelt.~ ~– Ki lehet
14026    I,     VI|            mennykövektől.~ ~Benn a színházban minderről semmit sem tudtak; tizenkétszer
14027    I,    VII|                     annyira utána.~ ~Különben mindezekből nem szükség Chataquéla ellen
14028   II,    XIX|                    azt sem tudná, hol kezdjen mindezekhez. Flóra ügyelete mellett
14029    I,     II|                     megpróbálom a házasságot. Mindezeknél sokkal jobb eset volna az,
14030    I,    III|                  magyar főnemes mind a három. Mindháromnak hallottuk már hírét monsieur
14031    I,     VI|                  váratlan ellenség között; de mindhasztalan; a rejtélyt nem bírták kibonyolítani.~ ~
14032   II,    XXI|               meglapult, fogait csattogtatta; mindhiába, próbált ellenféllel volt
14033   II,   XXIX|                    Kétszer éreztem hasonlóul, mindkétszer szélütést kaptam; úgy hiszem,
14034    I,    VII|                      a kígyók galambokká, mik mindkettőjök feje fölött repkednek. Nézd,
14035    I,    VII|                       perccel elébb történik, mindkettőt odatemeti.~ ~Azonban a tűz
14036    I,     IX|               ismerősével találkozott hazáig, mindnek azt mondta, hogy most jön
14037    I,     IX|                      az ősi ugarokon nem volt mindnyájok számára elegendő nyúl, amit
14038    I,     IV|                    meg valakit közületek?~ ~– Mindnyájunkat! Vérig sértett! Hogy négy
14039    I,     IX|                     között tisztelve említünk mindörökké egy Festetich Györgyöt,
14040    I,    VII|             összeköttetésekre nézve. Az egész mindössze abból áll, hogy ha egy férfinak
14041   II,   XXIV|                    érdemeivel dicsekedni, azt minduntalan magasztalni, olyan gyöngeség,
14042    I,   XIII|                       a nagyságos úrnak, hogy minekutána e mai arannyal foldozott,
14043    I,   VIII|                  lónemesítés előmozdíttassék, minélfogvást minden pünkösd harmadik
14044    I,     XI|                      Fannyt. Valami „Gyöngyöm Minkám el kell válnom”-féle együgyű
14045    I,    VII|                      apró porszemekké válnak, minők itt a függönyök közt besütő
14046   II,   XVII|                     rohadékai a költészetnek, minőket nyomtatásban soha nem látni,
14047    I,     Sz|                    árfolyama~ ~kvalifikáció – minősítés, értékelés, rangsor~ ~ ~ ~
14048    I,     XI|                  illettek a lelkében alkotott minta helyébe.~ ~Végre egy napon
14049   II,   XXIV|                      ez arcról. Egy ókori hős mintája lehetett az; minőnek képzeljük
14050    I,    VII|                   tökéletesen hasonlított élő mintájához, és szerelem és mosoly sugárzott
14051   II,     Sz|                       szóból az estély (este) mintájára képzett szó~ ~rekommendál –
14052   II,    Meg|                      vettem Flóra grófnőnek a mintáját, arcban és lélekben.~ ~Végül
14053    I,    XII|                       jöttem magam, hogy azon mintákból válasszak, mert szeretnék
14054   II,    Veg|                       Vannak-e még a jelenben mintaképei e torzalakoknak? Nem hiszem,
14055    I,   XIII|                   támasztatott a versailles-i mintára épült kastély oldalának,
14056   II,     Sz|              irányában haladó, finom szövésű, mintás lenvászon~ ~Schönbrunn –
14057   II,   XXXI|                     Kárpáthy Jánosné, s ámbár miránk nem hagyott semmit – a fukar,
14058    I,     Sz|                       június 8.~ ~melaleuca – mirtuszfélékhez tartozó, balzsamos illatú,
14059    I,      I|                     nílusi aligátorok, s ez a miserable * ország – – – hogy híják
14060    I,     Sz|                       az ó-itáliai népeknél~ ~misérable – nyomorúságos~ ~Mississippi-őrjöngés –
14061    I,   VIII|              tüdejének rohama ököllel mutatva Miskára és kiáltva: – „Megöllek!
14062    I,   VIII|                       parasztleányaitól. Csak Miskától nem bírt megválni. Őt elvitte
14063    I,     II|                      árulták, adták, vették a Mississippi-részvényeket. Mr. Griffard eladta pástétomos
14064    I,     II|          szappanbuborék, szétpattant az egész Mississippi-tréfa, s Mr. Griffard kilenc sou-val *
14065    I,    III|                  csendesen mosolygott.~ ~– Te misszionárius vagy, ki meg akarod téríteni
14066   II,     Sz|                       verset ír~ ~ ~ ~eleuszi misztérium – Démétér, Perszephoné és
14067   II,    XIX|                   kárpátfalvi kastély eleuszi misztériumokkal * teljes labirintjába vezetni,
14068   II,   XVII|                     Nem tekintve azon csaknem misztikus, mondhatnók delejes hajlamot,
14069    I,   XIII|                     valamitől, ki tudná, hogy mitől. Kétséges színű mellénye
14070   II,    Veg|                      Én e két jellemet valódi mítoszi alaknak tartom társadalmunk
14071    I,   VIII|                    fogsz lenni, ugyé? Hát mit mívelsz ez alatt az esztendő alatt?~ ~
14072   II,    XVI|                 legközelebb lefolyt években a míveltebb körök történetének évlapjait
14073    I,     XI|                      halmozék, haladtak bár a míveltségben, de megbuktak az erény útján.
14074   II,   XVII|                  mondják, igen finom és magas míveltségű delnő, s vannak emberek,
14075    I,     XI|                       kincset bír, hogy ha az mívelve fog lenni, ezek a gavallérok
14076    I,      I|                     hajdú, pogány dörömbözést mívelvén az ablakán:~ ~– Keljen fel