bold = Main text
      Kötet, Fezejetgrey = Comment text
14077    I,     VI|                      ifjú merveilleux-k belső mivoltát.~ ~– Mi ez? Ez ármány! Ez
14078    I,     Sz|                       tőzsdei manipulációja~ ~moaré – habos selyem~ ~mon cher
14079    I,      X|                      hogy sokat mutatnak; ami moarénak * látszik, az csak habos
14080   II,     XV|                       kezéből azt a perpetuum mobilét, amit az asszonyok kötésnek
14081   II,   XVII|                      az ember sem szólni, sem moccanni nem mer, mert az Angliában
14082    I,   VIII|                       elbődült rá, de meg sem moccant helyéből, sőt inkább az
14083    I,   VIII|                      jár most a kivert bika a mocsárban.~ ~Jelenleg éppen a füzes
14084    I,    III|                       mert az körös-körül van mocsárral, hanem átellenben van egy
14085    I,    III|                     és vízi tulipánnal benőtt mocsárt, melynek közepén egy művészietlen
14086   II,  XXIII|                   Nagyon rosszul élne meg, ha modellnek kellene magát árulnia az
14087   II,     Sz|             mitológiában~ ~moderne jeunesse – modern fiatalság, újító ifjúság~ ~
14088    I,   VIII|                     be.~ ~– Hát ez micsoda új módi! – kiálta Miska, amint beereszteték,
14089    I,      I|                  köpönyegét, * egy sajátszerű módit engede láttatni, minőt ha
14090    I,   VIII|                      megtisztelni annak rendi módja szerint.~ ~Ez nem tréfa,
14091    I,      I|                    jövevényre, míg a bohóc eb módjára kezdte körülszaglászni az
14092   II,    XXI|                  megismeri mindenki lovaglása módjáról, s mint a futótűz terjed
14093    I,   VIII|                  Ejnye, hogy tudja az öcsém a módját!~ ~– A hordók tetejébe pedig
14094    I,    VII|                 fogadás. Ismertessen meg ön a módjával. Az idő nagy különbség,
14095    I,   VIII|                  büszkén kidüllesztve –, nagy módomban volt jussaimat kitanulni.~ ~–
14096    I,     II|                    nemcsak viselete, de egész modora is élénken emlékeztet Talleyrand-ra,
14097   II,    Meg|                        egészen az acélmetszés modorában, pontozva kellett megrajzolnom.
14098   II,     XV|                    nyert, s kötekedő, kérkedő modorával vérig boszontá azokat, akik
14099    I,      X|                  minden udvariasságot mellőző modorral viseltetett, hogy bizonyára
14100   II,     XV|                       nem itt a helye hasonló modorú ügyeket elvégezni. Sokakat
14101    I,     XI|         életkedvhagyott nagynénéknek nevelési modoruk bizonyára igen kellemetlen,
14102    I,      I|                       idomultak szokásaikkal, modorukkal, még jellemükkel is, ahogy
14103    I,      I|                     két lábra, oly ügyes, oly módos, mint akármely más állat.~ ~
14104    I,     Sz|                felében~ ~à la cosaque – kozák módra, kozákos~ ~à la Quiroga
14105   II,    XIV|                  felét sem ismeri azon ravasz módszereknek, mikkel e nagy világban
14106    I,      X|                     család egymással, s akkor mogorva, kedvetlen képpel ültek
14107   II,     Sz|               tanácsadó~ ~jux – csíny, tréfa, móka, beugrató játék~ ~ ~ ~kacsi –
14108   II,    Meg|                működésnél együtt jár.~ ~Kissé mókás helyzet ugyan, ha elképzeljük,
14109    I,     Sz|                       badinage – tréfálkozás, mókázás~ ~bain cosmétique de lait –
14110    I,     Sz|                    mórióskodik – máriáskodik, mókázik, bolondoz~ ~Mouffetard utca –
14111    I,      I|                      tőle. Csak olyan, mint a mókus, mint a tengerimalac, miket
14112    I,   XIII|                  embernek, mint egy született mókusnak, s mosdási ellenszenv miatt
14113    I,     Sz|                       annál jobb~ ~Tartuffe – Molière vígjátéka; Magyarországon
14114    I,   XIII|                      Emez pedig itt a tarcsai molnár számadása. Ez is mindig
14115    I,   XIII|                     bízza kegyelmed a tarcsai molnárnét a nagyságos úrra! – szólt
14116   II,     Sz|                 magyarságnak a hunokkal közös mondabeli őshazája~ ~idióma – itt:
14117   II,   XXIV|                      nőt; ha ismernéd őt, azt mondanád, hogy nincs a világon szánalomra
14118    I,   XIII|                       úrnak az esze tisztul – mondanák itt-amott –, máskor el szokta
14119    I,    XII|                     hogy a gyaluk, a fűrészek mondanak-e valamit dolgozás közben;
14120   II,   XXIV|                        De jó élceket is hiába mondanál, mert azzal nem kerülnéd
14121   II,    XIV|                      s kitörülte onnan.~ ~Mit mondanának jó rokonai, Boltay, Teréz?
14122    I,   XIII|                  harmadiknak csak ezt kellett mondania, hogy rögtön elnevessék
14123   II,     XV|             diskurzusnak.~ ~Mayernénak is sok mondanivalója lehetett a leányához, és
14124   II,   XXXI|                    Többi ismerőseinkről kevés mondanivalónk van még.~ ~Abbelino mind
14125    I,   XIII|                     bele talál maradni valami mondásba, kezdje rá az orgonát; utoljára
14126   II,     XX|                     és tőlök nem félek.~ ~Ily mondások után szokása volt a nagy
14127   II,  XVIII|                     kell ülnie, mint hogy azt mondassa magának. Egy mellékfotelbe
14128    I,     IV|                      elegáns fiatalságnak. (E mondat pleonazmusnak * látszik,
14129    I,     IX|                     zörögni; némely felötlőbb mondatnál a táblánál ülő ellenzék
14130   II,     XX|                     mondanók, hogy mind élces mondatokban, mind poharak ürítésében
14131    I,     Sz|                     üzleti napló~ ~syntaxis – mondattan, a régi grammatikák egyik
14132    I,   XIII|              tréfásabb akkordbul Jancsi úr. – Mondd csak, ki van még itt!~ ~–
14133   II,     XV|                  lettél. „Én nem tudom uram – mondék –, tőlem régóta el van véve.
14134    I,    VII|        meglocsoltatták öltözeteiket, hogy azt mondhassák majd, miszerint a tüzet
14135    I,    VII|                    Iván hercegnek valami újat mondhat, ki mint afféle muszka,
14136   II,   XXIV|                  életében is fordulnak elő, s mondhatjuk, hogy ezek által egyik sem
14137   II,  XXVII|            figyelhetne édes gagyogásira, hogy mondhatna neki szavakat, miket az
14138    I,    XII|                      érzeni, s még valaki azt mondhatná, hogy szíverősítőre volt
14139   II,   XVII|                       azon csaknem misztikus, mondhatnók delejes hajlamot, mellyel
14140    I,     IV|            Excellenciás uram…”~ ~A többit nem mondhatta el az ifjú merveilleux,
14141   II,    XIV|                     egészen jó hangzású nevet mondjak ki: én vagyok Kárpáthy János…
14142   II,   XXIV|                      nem meglepetés rá nézve. Mondjunk neki valakit, akiről még
14143    I,    VII|                  derék férfi!”~ ~Miként előre mondók, lesz tréfa és anekdota
14144    I,   XIII|                  elmondván a körmönfont cifra mondókát, amit szerteszét hallani
14145    I,   XIII|                 szemei megnedvesedtek e sorok mondolása alatt, s ha egy komolyabb
14146   II,     XV|                      időt engedjen Fannynak a mondottakon végiggondolni.~ ~A leány
14147   II,     XV|              Mayernéhoz megkérdezni, hogy nem mondta-e a leánynak, hogy nőül fogja
14148   II,    XIX|                  Persze, aztán mi csak igazat mondunk róluk.~ ~– És az nem emberszólás,
14149    I,     Sz|                  Bouche – Bús uram~ ~montúr – mondur, mundér~ ~móringol – hozományként
14150    I,   VIII|               Szerencséjére azonban egy vörös mondúros éppen odakinn ácsorgott
14151    I,     II|                       akármi állt a hivatalos Moniteurben, ha Mr. Griffard hirtelen
14152   II,    Meg|                       olyan volt mindaz. Apor monográfiája, Décsy ozmanográfiája legalább
14153   II,     XV|                       Nem igaz abból az egész monológból egy betű sem. Mayerné nem
14154    I,    VII|                   percben Mars kisasszony egy monológja foglalta el a figyelmet,
14155    I,    III|                     bevésve, köztük Voltaire, Montesquieu és Rousseau. Az épület félben
14156    I,     Sz|                monsignore Bouche – Bús uram~ ~montúr – mondur, mundér~ ~móringol –
14157    I,   VIII|                     akkor a vőlegényt skárlát montúrban * bemutatni, mint hajdút,
14158    I,      I|                  célzás volt a hajdúk skarlát montúrjára, * s az ötlet azonnal félrevitte
14159    I,    VII|                 hölgyek sorába, ő maga volt a morál és legszigorúbb erény példaképe –
14160    I,    VII|                     jámbor fogalmai szerint a morálnak a legtökéletesebb hölgy
14161   II,    XIV|                 mintha hosszú pofát ölt, hogy morált prédikáljon, s a társadalom
14162    I,      X|                    gyógyíthatja meg.~ ~– Üm – mordula Mayer úr, s elkezdé a fogait
14163   II,     XX|                       a még folyvást egymásra morgó és csaholó pártokat.~ ~–
14164    I,   VIII|                becsörtetni, s egész éjjel ott morgott, bőgött, csak nappal hallgatott
14165    I,     Sz|                     montúr – mondur, mundér~ ~móringol – hozományként kap~ ~mórióskodik –
14166    I,   XIII|              Ölelgessék egymást! Ha egymásnak móringolnak, * sem bánom én. Engemet
14167    I,   VIII|                 között, midőn meghallá a bika mormogását. Egy percig gondolkozott,
14168   II,   XXVI|                        felelt e kétségbeesett mormogásra.~ ~– Már ha gyilkolni akarsz
14169   II,  XXIII|                    kiváltságos jó barátok!” – mormogja magában Kecskerey úr, amidőn
14170    I,      I|                     rekedt hangon nehány szót mormogott fülébe, mire az helybenhagyólag
14171    I,    III|                    vállat vonított fogai közt mormogva:~ ~– Irigylésre méltó érzelgés.~ ~
14172   II,   XXVI|                      mit tenni más számomra – mormolá fogai közt Abellino –, mint
14173    I,   XIII|                    csak úgy azt öt ujja közül morogta:~ ~– Befogtam már.~ ~János
14174    I,     II|                      hogy rajtam és a toledói mórokon kívül tette-e azt valaki,
14175    I,     IV|                     pimaszul elvonult előlünk morózus, hypochondriacus férje mellé,
14176   II,     XV|                     férfias alakot.~ ~Fanny a morzsákat szedegeté fel ujjacskáival
14177    I,   XIII|                nemzedék hangyaszorgalma ismét morzsánként alig győz összehordogatni,
14178   II,  XVIII|                       hogy mindennap meg kell mosdani.~ ~
14179    I,   XIII|                     egy született mókusnak, s mosdási ellenszenv miatt hallatlanul
14180   II,   XVII|                  falujába.~ ~Káromkodásukról, mosdatlan szájukról ismeretes cselédek
14181    I,   XIII|                  volna az öt ujja. Menjen ki, mosdjék meg, azután jöjjön be megint.~ ~
14182    I,     IX|                       ezerféle vízben meg nem mosdott. Ehhez járult még az a kegyetlenség
14183    I,      I|                      milyen balgatagság ilyen moslék időben útnak indulni valahová!~ ~…
14184    I,   XIII|                     az utóbbiban megmaradni a moslékszag miatt, s istállón és esztrangán *
14185    I,    VII|                 szoborszerű arc hideg, keserű mosolyával, mely amazt visszatorolni
14186   II,  XVIII|                   könny, másikéban mosoly, ez mosolyg, hogy társnéja ne könnyezzen,
14187    I,   XIII|                  vannak-e?~ ~– Ohohohühühü? – mosolyga Pál –, itt ám; az egész
14188    I,    III|                      s bizonyos szarkasztikus mosolygása az arcnak, mely azonban
14189    I,   XIII|                      szisszenés szakítá félbe mosolygását, percnyi fájdalomra torzítva
14190   II,  XVIII|                  megmutatva az ott maradóknak mosolygásra kész ínyét, csontkezeit
14191   II,    XIV|                   tartogattál magadnak, nekem mosolyköteles rabnőm, ki téged meg sem
14192    I,    XII|                      nem állhatta, hogy el ne mosolyodjék.~ ~– Mindegy az nekem, uraim;
14193   II,     XV|                          viszonza amaz el nem mosolyodó képpel, s nagyot húzva azon
14194   II,   XVII|                  daliás lovagok, kik egymásra mosolyognak, és szíveikben nem gondolnak
14195   II,   XXIV|                       a kettő! Midőn egymásra mosolyogtak, az embernek önkénytelen
14196    I,   XIII|                 kezeit, arca valami irtózatos mosolyra torzult el, s lassankint
14197    I,    XII|                    Ehhez látni azt a boszontó mosolyt, azt a kötekedő, ingerlő
14198    I,    VII|               asszonyának, az ismeretlen ifjú mostan hol jár. Most virágos mezőkön
14199    I,      V|                       drámai színháza is volt Moszkaunak, melynek legünnepeltebb
14200    I,      V|                         Híre el volt terjedve Moszkautól Velencéig és Bécstől Párizsig
14201    I,     Sz|                       St. Médard utca – a Rue Mouffetról nyíló utca Párizs V. kerületében;
14202   II,  XVIII|                       eltöltött napok nemigen mozdítják elő egy nő jó hírnevét.~ ~
14203    I,     IV|                       van – szólt Rudolf alig mozdítva keserű vonásra ajkait.~ ~–
14204   II,     XX|                      és méltóságos urak földi mozdonyai. Amott látni egy nagyon
14205    I,      I|                    Hogy soha falujából ki nem mozdul, hanem ott tart a kastélyában
14206   II,   XXXI|                     elevenen –, sőt még szája mozdulása is úgy hasonlít hozzá –
14207    I,     VI|                    ölt és elevenített, minden mozdulata elbűvölt, elragadott; nem
14208    I,    III|                       bír és oly veszedelmes. Mozdulataiban angolos hanyagság, minden
14209   II,     XV|            gyönyörködni látszék benne. Minden mozdulatánál új szépségben tűntek elő
14210    I,      I|                     kísérék a jövevény minden mozdulatát, s arcvonásain lassanként
14211    I,   VIII|                     úr és nem paraszt! Minden mozdulatja, ahogy székre leül, ahogy
14212   II,   XXXI|                        mely miatt Pestről nem mozdulhat ki, csupáncsak János nap
14213   II,   XVII|                       felele. – Én innen alig mozdulhatok dolgaim miatt.~ ~– Eh patvart,
14214    I,   VIII|                     az ádámalmacsutája meg ne mozduljon, hanem még efelett az is,
14215   II,   XXVI|                    Kecskerey barátunk meg sem mozdulva helyéből, ahol lábait átölelve
14216    I,     IV|                     hogy valahányszor Rossini Mózesét * adják, a magasztosabb
14217    I,     IX|              zászlóemelői voltak egy szellemi mozgalomnak, mely akkor kezdetett meg,
14218    I,     IV|                    Mainvielle-né, ki oly erős mozgalomra adott okot az óriások világában,
14219    I,    VII|                      lassúbb lesz a ködalakok mozgása, a tárgyak mindinkább egymásba
14220    I,     IV|                     senki sem tenne fel annyi mozgékonyságot, annyi könnyűséget; úgy
14221    I,    VII|                  tündéri világítást nyernek a mozgó alakok, majd végre lassúbb
14222    I,      X|                  tudott felelni, csak a szája mozgott, mint egy megtaszított gipszfigurának.~ ~–
14223   II,    XIV|                     deríteni annyi ellenmondó mozzanat közt, melyek egy leányszív
14224    I,    XII|               összeget a legnemesebb, tisztán műbaráti célokból adta gyámleányának.~ ~
14225    I,     IV|                     melyen csupa művésznők és műbarátok valának jelen, s ő kihúzta
14226    I,      X|                     odanyújtá Teréznek a szép műdarabot.~ ~Az fogta száránál fogva
14227   II,     Sz|                 ásatások során számos értékes műemlékét (főleg bronzszobrait) tárták
14228    I,     XI|                együgyű nóta lehetett az, de a műértő karnagyot meglepé a szép
14229   II,   XXIV|              műszavakat szabdaljak; bízom ezt műértőbb tollakra.)~ ~A derék lovag (
14230   II,     Sz|                     kezüket óvják a hidegtől; muff~ ~Karmel-hegy – kb. 20 km
14231   II,  XXIII|              akkoriban kezdett a tükörcsináló műhelyeken kívül is divatba jönni.)~ ~
14232    I,    XII|                      keresé fel Boltay mester műhelyét, és Barna Sándor úr után
14233   II,    Veg|             hosszadalmasságomért, kérem derék műítészeinket, vegyék bonckés alá szerény
14234   II,     XV|                      kik a szépség és élvezet műkiállítását kívánják magok előtt látni;
14235    I,   VIII|                     nyelne aközben, vagy hogy műkifejezést használjunk – anélkül, hogy
14236   II,   XXIV|                    amiben arcképeiket látni a műkirakatokban. Nőknél ez egészen más.
14237    I,     VI|                  izmos ököl. Az aztán meg sem mukkant többet. Un soufflet pour
14238   II,    Meg|                          S ez a kettő az írói működésnél együtt jár.~ ~Kissé mókás
14239   II,    Meg|                  szerint aláfűt, s bizonyosra működik.~ ~Hát én a galamboktul
14240    I,     Sz|                     des Vaudevilles – 1807-ig működő színház a Palais Royalban~ ~
14241    I,      V|                       meg, hogy a művész híre mulandó, neki nem kell meghalni,
14242   II,    XXV|                   álmát.~ ~– Te addig, öcsém, mulasd magadat kedved szerint –
14243   II,    XXI|                kívánom, hogy elmaradj. Eredj, mulass. De vigyázz magadra! Ti
14244   II,     XV|                    azt akarta, hogy az jól is mulassa ott magát. Ő ugyan nem volt
14245   II,     XV|                   vendégei jól és fesztelenül mulassanak. Akik még nem ismerik, s
14246    I,   XIII|                    mint máskor szokott, hanem mulassunk szépen. A poétának meg kellett
14247    I,   XIII|                      egyszer ott volt, hogyan mulaszthatta volna el, hogy a jelenlevő
14248   II,    XIX|                      célt ért.~ ~Egy heti ott mulatása a kárpátfalvi kastélyban
14249    I,   VIII|                  felgyújtani, mikor legjobban mulatnak alatta; fényes délben, mikor
14250    I,     II|         millionaire-nek nemigen állt módjában mulatóházat építtetni, kerteket, parkokat
14251    I,     Sz|                tejfürdő~ ~Bal Mabille – híres mulatóhely Párizsban~ ~bamboche – tivornya~ ~
14252   II,    XXI|           kalapjaikkal integetnek egymásnak a mulatóka tornyából és vissza, azután
14253   II,     XX|                     közé, mely éjfélig együtt mulatott, azután mindenki szobáiba
14254    I,      I|                       neki az ilyenekben telt mulatsága, s hogy a kocsmáros eltalálta
14255    I,      X|                     olyan irigyek a fiatalság mulatságaira.~ ~– Hm. Tehát rólam is
14256   II,    XXI|                     lemondott egy oly kedvenc mulatságáról, melynek hónapok óta előre
14257    I,   VIII|                   most csak az örök pohár vad mulatságát fogjuk látni, mely abból
14258    I,   XIII|                       kit valami rég óhajtott mulatságba visznek; korán reggel még
14259    I,     IX|              emlékeztetne; valamely nyilvános mulatságban bármely jobb családból való
14260    I,    III|                         Pedig ez nagyon kevés mulatsággal kínálkozó hely.~ ~– Az igaz,
14261   II,    XIV|                        ha észre nem vették, s mulatságképpen kiveték a kártyán a tapasztalatlan
14262    I,    III|                olvasni nekem többet ér minden mulatságnál, mert úgy vannak azok írva,
14263    I,   XIII|                  oktalan fitogtatás s ízetlen mulatságokban; közügyekre csak ott áldozott,
14264    I,     XI|               egyszerű munkákhoz, a szegényes mulatságokhoz, miknek eddig örült; a fiatal
14265   II,   XVII|            alapszabályokat írnak, s nagyszerű mulatságokkal végzendik az egészet.~ ~
14266    I,    XII|                 fiúnak hasonló, nem neki való mulatságoktól.~ ~E zavartól akarták lovagiasabb
14267   II,    XIX|                        Csak visszaemlékezés a mulatságosan eltöltött órákra.~ ~– E
14268    I,   XIII|                     Jancsi úrral, most együtt mulattak Abellinoval, s ha három
14269    I,   XIII|                     rendeltetve, hogy az urát mulattassa. És éppen azért őt is oly
14270   II,   XVII|                      hogy a fiatal menyecskét mulattassák, neki jókedvet, örömet,
14271    I,    VII|                      még gyermek, akit minden mulattat, s még sem férje, sem imádói
14272   II,   XXXI|                         első szerepvivő volt, mulattatására legyen.~ ~Más embert vigasztal
14273    I,    VII|                       léha kedvtelések őt nem mulattatják; őelőtte hősnek, bátornak,
14274    I,     II|                 táblának * hívják.~ ~– Nagyon mulattató dolgok ezek, amiket ön nekem
14275   II,     XX|                     ilyenek csak természetben mulattatók, leírva pedig véghetlenül
14276    I,     II|                      virgonc aranyhalacskákat mulattatva; miknek vize nagy keleti
14277    I,   XIII|                       pontos alkalmazkodás és múlhatatlan tisztelet; bajusza kurtára
14278   II,    XXV|                   szokott, s már ez őnála oly múlhatlan szokás volt, hogy valamennyi
14279    I,    VII|                       vagy csaló varázslat és múló álmak foglalkodtaták lelkét.~ ~–
14280   II,     XV|               gondolatok, mintha hetek, havak múltak volna el aközben.~ ~Fanny
14281    I,    III|                     legtöbb érdemeik vannak a múltban, legtöbb bűneik a jelenben
14282   II,    Meg|          szerepeltetni. Ma már mind a kettő a múlté; bátran megnevezhetem ideál
14283   II,   XXIV|                       Talán nem egészen. E nő múltjában sok van, ami ez ítéletet
14284   II,   XXIV|                    azon emlékekkel, mik annak múltjához vannak ragadva, magát fogja
14285   II,    XXX|                      elült ott a tűz előtt, s múltról és jövőről gondolkozott.
14286    I,   XIII|                       és bevégzett számadások múmiáival, miket hosszú évek során
14287    I,     II|                      egyiptomi sírbolt, igazi múmiákkal s örökké égő lámpával, melybe
14288    I,     Sz|                       uram~ ~montúr – mondur, mundér~ ~móringol – hozományként
14289    I,     VI|                      percben el volt szedve a muníció, a zajra kirohant a lépcsőkre
14290   II,    Meg|                      neki tetszett.~ ~Későbbi munkáimban aztán egészen a fantázia
14291   II,    Meg|                       megköltöttem.~ ~A többi munkáimnál is őszintén el fogom mondani,
14292   II,    XIX|                   kiket csak egy regényíró is munkájából ki nem felejt, ha azt akarja,
14293    I,     XI|                      leány is keresett már. – Munkájaért pénzt kapott. Óh, ti ezt
14294    I,     XI|              viseltetett Fanny iránt. A leány munkájához ülve nagyot sóhajtott. Teréz
14295    I,     XI|                  segítsége nélkül!~ ~És Fanny munkáját igen jól fizették; aminek
14296    I,      X|              gondviselés azon embereknek, kik munkájok után kénytelenek élni, gyöngéd
14297    I,      X|                    hiányzott Mayeréknál; az ő munkájokon a paradicsomi elűzetés átka
14298    I,     II|              lábszőnyegek mind kézzel hímzett munkák; a legtöbbre nagy betűkkel
14299    I,     XI|                    nem volt kedve az egyszerű munkákhoz, a szegényes mulatságokhoz,
14300   II,  XVIII|                     társalgás a piperére, női munkákra, kézművekre s egyéb apróságokra,
14301    I,   VIII|                      személy tekintélye ellen munkálkodni, tehát áttérének egyenesen
14302   II,    Meg|                      a kiadóm tizenöt ív kész munkámat, ami a 48/9-es időkről szólt,
14303   II,    Meg|                       is ezt tartom a kedvenc munkámnak, s midőn a jelen kiadásnál
14304    I,    XII|                megijedt tőlök.~ ~Másnap ismét munkanap volt. Mindenki dolgai után
14305    I,     VI|             felbuzdítva, nemcsak abban voltak munkásak, hogy a nép kedvencét tetszésnyilatkozatokkal
14306   II,    XIV|                    otromba fickó, amilyen más munkásember szokott lenni; ez külső
14307    I,    XII|                           Ismerőim mind békés munkásemberek, kiket nem akarok ily veszélyes
14308    I,    VII|                      gyermeket, kiket a többi munkások kézről kézre adva szállítának
14309    I,   VIII|               bekergeti a városba a mezőről a munkásokat, a város valamennyi bérese,
14310    I,    III|                 figyelni. Külsejéről ítélve a munkásosztályhoz tartozik, fején kerek, lapos
14311    I,    VII|                      Chataquéla egy odaérkező munkástól.~ ~– A nyomorultak, midőn
14312   II,    XIV|                    tán egy derék, becsületes, munkatudó, józan fiatalembert is szemelt
14313    I,     Sz|                    lelkű, bőkezű~ ~geránium – muskátli~ ~grand – spanyol főúr~ ~ ~ ~
14314    I,   VIII|                 gomblyukában egy csomó szegfű muskátlilevéllel, selyempuszlija * ezüstgombos,
14315   II,    Meg|                      volt rá. Írókra nézve ez műszaki kifejezés. Meghatározója
14316   II,    Veg|                     emelek kalapot a vegytani műszavak rejtelmes kongása előtt.~ ~
14317    I,    XII|               sebészhez:~ ~– Itt vannak önnek műszerei? Tárja ki, tartsa készen.
14318    I,    VII|                   erőszakot elkövetni beszélő műszerein, míg e nevet ki tudja mondani:~ ~„
14319    I,    XII|                     pisztolyokat és a sebészi műszereket.~ ~A négy tanú a középre
14320    I,    VII|                       mondhat, ki mint afféle muszka, ezt bajosan tudhatja. –
14321   II,  XXIII|                        Ez a barbár mór kémiai műszó akkoriban kezdett a tükörcsináló
14322   II,   XXIV|                      kérnem e tömérdek idegen műszóért, de nincs elég bátorságom
14323    I,    VII|                       közbeszédnek, vagy hogy műszóval éljünk: kik voltak a nap
14324    I,     VI|                       a világszépségek eleven műtárlatát, onnan sorba vették a földszint,
14325   II,     XV|                     el is küldte mindenfelé a műtárlatokba, ott a legnagyobb urak vették
14326   II,   XVII|             kisdedóvókat, gazdasági egyletet, műtárlatot, Tisza-szabályozást, Vaskapu-áttörést,
14327    I,   VIII|                  gyors lova legyen; de gyere, mutasd meg: ember vagy-e ott is,
14328   II,     XV|                 bánjanak vele nyájasan, és ne mutassanak valami rémületes meglepetést,
14329   II,    XXI|                 Matyit, hogy még több bravúrt mutasson nézőinek. Most meg azt követte
14330   II,   XXVI|                      megszilárdult testületet mutathatjuk azt be, ahol csak igen jeles
14331    I,   VIII|                    betyáros tempók, világosan mutatják, hogy a jobb körökben növekedett;
14332    I,     II|              pénzzavarából kisegíteni késznek mutatkozik, ez akkor kezdi el majd
14333   II,   XVII|               jótékony vérkeringés, elevenség mutatkozni a nemzetben; közhasznú,
14334    I,      X|                      kelmék, hanem hogy sokat mutatnak; ami moarénak * látszik,
14335    I,   XIII|                       úrnak, ha üres papirost mutatnának neki e helyett, úgysem hallgat
14336    I,     IV|                     hogy szinte kiszúrhatná a mutatójával, ha üveg nem volna rajta. –
14337   II,  XVIII|                   mindig újabb nevek kerülnek mutatóujja alá, kik iránt ugyan ő mind
14338    I,     Sz|                színháza, hol sok neves operát mutattak be (pl. Verdi Rigolettóját)~ ~
14339    I,   VIII|        félbeszakítatlan hangot kell adni.~ ~E mutatványt közbámulatra remek ügyességgel
14340   II,     Sz|             művészetek pártfogója~ ~atelier – műterem~ ~ ~ ~Bacchus – a bor és
14341    I,      I|                láttatni, minőt ha napjainkban mutogatnának az utcán, nemcsak az utcagyerekek,
14342    I,     IV|                   városra járni a kutyával, s mutogatom, hogy micsoda mesterségeket
14343   II,    XXI|                   lóbálva a felemelt kantárt. Mutogatta lord Ychswichset, mint kapaszkodik
14344   II,    XIV|                        pirospozsgás jókedvvel mutogatva neki sorra, hogy felszóratta
14345   II,   XXVI|                  csípős anekdotát tud mesélni műutazása köréből, hogy még a tekeasztalokat
14346    I,     IV|                      Philax úr azért folytatá műutazását, s nehány hét előtt Párizsba
14347   II,   XXVI|                    merre járt Kecskerey úr? – Műutazást tett a hazában. Beszéltek
14348    I,     VI|                         Összeesküvés! Kinek a műve? Áruló volna tán közöttünk?
14349   II,    XIV|              rejtekfiókokkal. Egészen el volt művébe merülve.~ ~– Sándor – szólitá
14350    I,     VI|             jelenlevők, hogy mindezek kinek a művei. Természetesen, aki jelen
14351   II,    Veg|                     ragadt, hanem e vád egyéb műveimet is illeti, tehát kénytelen
14352    I,    III|        gyönyörködhessék bennök; talán ismerik műveit az urak? Ah be együgyű kérdés
14353    I,      V|                 történt, hogy Rossini legelső műveivel szerencsét próbált, de balszerencsét
14354    I,      V|                     Jozefine megismerkedett a művel, s lánglelke belátta annak
14355    I,     IX|                 nemzetnek és Magyarországon a műveltségnek. Ellenség volt és irtatlan
14356   II,    Veg|                   meghallhassam, s szólhassak művem hibáiról.~ ~Rosszallják,
14357   II,    Veg|                    vegyék bonckés alá szerény művemet, s ami hibáit még én nem
14358    I,      V|                      A kornak két leghíresebb művésze egymást megszerette, és
14359    I,    VII|                   adunk tehetséges költőknek, művészeknek, hogy Pesten élhessenek,
14360    I,      V|                     Valami harmad-negyedrendű művészetcsarnok, a Feydau * színház megengedé
14361    I,      V|                       anélkül, hogy erejében, művészetében hanyatlanék, bukva van;
14362   II,     Sz|                    Apollo – ókori napisten, a művészetek pártfogója~ ~atelier – műterem~ ~ ~ ~
14363    I,      V|                       hallották őt a moszkvai művészetimádók; már ekkor énekelt. Jelen
14364    I,      X|                     nevelőnéi pálya helyett a művészetire lépni, s minthogy csinos
14365   II,     XV|                   renoméja!” Finom, lovagias, művészetismerő, mívelt és tudós férfinak
14366    I,    III|                  örökké változó divat csaknem művészetté emeli azt; csupa gyönyörűség
14367    I,    III|                  mocsárt, melynek közepén egy művészietlen alakú fehér kő látszik,
14368    I,     VI|                      történni; a színház első művésznőjét, ki annyi éven keresztül
14369    I,     VI|                   frankot azért, hogy legjobb művésznőjétől megszabaduljon…~ ~
14370    I,     VI|              nincsenek azon gyöngéi, amik más művésznőknek, akik szeretik azt hitetni
14371    I,      V|                   gondolat nélkül szerze, s a művészre bízta, hogy leheljen beléjök
14372    I,      V|               talizmánja, mely sokat jelent a művészvilágban. Nem hordta magával férjét.
14373   II,    Meg|                 tárgyul elfogadott, egy egész művet megalkot.~ ~A magyar nyelvben
14374    I,     VI|                színfalak közül hallgatá saját művét, tapsolni kezde, a körülállóktól
14375    I,   XIII|                kilencszáz diákra könyvtárral, múzeummal s más tréfaságokkal. De
14376    I,   XIII|                     van, mint annak a nemzeti múzeumnak, s ha a kurucjáráskor el
14377   II,   XXIX|                       mely szintén készen áll múzeumomban, tegyék az övé mellé. Csak
14378   II,   XVII|                Vaskapu-áttörést, útcsinálást, múzeumot, akadémiát, színházat, takarékmagtárakat
14379    I,     Sz|                  lirai költészet, ill. a zene múzsája az ókori görög mitológiában~ ~
14380   II,  XVIII|                      fel a plafonra a festett múzsákra, mintha nem tudná, hogy
14381    I,      I|               keveredve a táncoló párokkal, a muzsikáló úr hegedűvel kezében, ének
14382    I,   VIII|                       első kakasszó után nagy muzsikával vonul keresztül egy banda
14383    I,   XIII|            becsületességéről.~ ~Mert a magyar nábobnak elve az, hogy a fizetéstől
14384   II,    Meg|                      bevallhatom ezt a Magyar nábobnál, mert a feleségemtől kaptam,
14385   II,   XVII|                    látszhatott mindaz, amit a nábobrul beszélni hallott, még mikor
14386    I,   XIII|                         Erre következett a mi nábobunk, ki holta napjáig Jancsi
14387    I,   VIII|                    kell messze mennünk, itt a nádas közepén van egy kivert bika,
14388    I,      I|                      gyertyát az eresz alatti nádkévéhez, s nagy hidegvérrel nézte,
14389    I,     Sz|                       Kelet-Indiából származó nádpálma, iszlagpálma, melyből sétavesszőt,
14390   II,     Sz|                        salavári – bőszárú női nadrág Közel- és Közép-Keleten~ ~
14391    I,     IX|             atilladolmányokban, feszes magyar nadrágban, kik közül az egyik már
14392    I,   VIII|           szemöldökével, s két hüvelykujját a nadrághasítékba akasztva nagy méltóságosan.~ ~
14393    I,   VIII|                     akit fel fog bökni, veres nadrágjának miatta.~ ~Ezek után jöttek
14394    I,      X|                       kurta viganót és fodros nadrágocskát viselt, s tömött hosszú
14395    I,   XIII|                        harmincháromezer vörös nadrágos cigány égbe repült hegedűszója
14396    I,   VIII|                     lábravaló helyett sinóros nadrágot visel, kordovány csizmákba
14397    I,   XIII|                beleegyengette nyakravalójába, nadrágszíján egyet húzott, s csizmáját
14398    I,     Sz|                     esernyőnyelet, porolót és nádszéket készítenek~ ~species – fajta~ ~
14399    I,   VIII|                 egészen Püspökladányig és fel Nádudvarig és Tiszafüredig; abban bizony
14400    I,   VIII|                 megint visszamegyek csikósnak Nádudvarra, ahonnan jöttem.~ ~– Nincs
14401    I,    III|                      a könyvnyomtatás, melyen naggyá lehet lenni?~ ~– Barátom,
14402    I,   XIII|              találtatott. Ez volt a legrégibb nagyapának, Kárpáthy Ubulnak erős faragott
14403   II,   XXVI|                       legkisebb aggodalmad, a nagybácsi jól érzi magát. Hanem a
14404   II,  XXIII|                      csak képzelni lehet.~ ~– Nagybátyád feleségébe még mindig szerelmes
14405   II,  XXIII|               okosabban tennél, ha kibékülnél nagybátyáddal.~ ~– De már a koldus mesterségénél
14406   II,   XXVI|                    nevetőket.~ ~– Tudod, hogy nagybátyádtól jövök, kedvesem.~ ~– Ah,
14407    I,     IV|                       az órában semmi. Vannak nagybátyák, akik szeretetreméltóbbak
14408    I,     II|                  Abellino felkacagott.~ ~– Ön nagybátyámat valami szeretetre méltó
14409    I,     II|                 sokkal jobb eset volna az, ha nagybátyámtól szépszerivel meg tudnék
14410    I,     IX|                      elbolondítjuk, a goromba nagybátyát pedig elriasztjuk, s a Heszperidák *
14411    I,     IX|                     azzal mulatta magát, hogy nagybátyával szemközt ülvén, arról egy
14412   II,     XV|            szerelmével oly kitartón üldözött, nagybátyjához ment férjhez, s ezáltal
14413    I,     IX|                kezdhet, mint azon eszme, hogy nagybátyjával mindennap találkozhatik
14414    I,   XIII|            szőnyegezve, nem különben megrakva nagybecsű képekkel és ellátva titkos
14415   II,   XXIV|                       szabad táncolnom, uram. Nagybeteg voltam…~ ~El kelle hinni,
14416    I,     Sz|                       mitológiában~ ~brúgós – nagybőgős~ ~ ~ ~çà – no, nohát~ ~cabriolet –
14417    I,     Sz|                    porte St-Denis – a párizsi nagybulváron, a Saint-Denis város felé
14418    I,     Sz|                    rend, polgárság~ ~tiltul – nagyjából, tessék-lássék~ ~Tiszavárad –
14419    I,   VIII|                       egy szóra a szomszédba (Nagykanságba) kedves komájához, úgy például
14420    I,   VIII|                     van, igazán piros hajnal. Nagykunmadaras utcáin korán, az első kakasszó
14421   II,    XXV|                       hová.~ ~Kárpáthyék most nagykunmadarasi kastélyukban vannak. E hetet
14422    I,   XIII|                  megrendelék Debrecenben vagy Nagykunmadarason az új kaputokat, ráparancsolván
14423    I,    VII|              szükségből el kellett fogadnia a nagylelkűséget.~ ~E fogadás bámulatos derék
14424    I,     VI|                közönségnél a méltatlanságot a nagylelkűségtől csak egy hártya választja
14425    I,    VII|                     kérdésére.~ ~Azonban a jó nagymamának azon kedves szokása volt,
14426   II,   XXXI|                     örökre távol tartá adrága nagymamát, aki a kerek földön senkitől
14427    I,   XIII|            megszületett, minden évfordulatban nagynál nagyobb dáridóval szokták
14428   II,  XVIII|                     az őket ékesíti, de már a nagynénék sokkal kellemetlenebb, sokkal
14429    I,     XI|                Ezeknek a vén, életkedvhagyott nagynénéknek nevelési modoruk bizonyára
14430   II,   XXXI|                     hanem ők is elmondák:~ ~– Nagynénénk (!) holt meg; a gazdag Kárpáthy
14431    I,     IX|                   sarkából.~ ~– Pah! A kegyes nagynénét elbolondítjuk, a goromba
14432    I,     XI|                      le már, hogy Fanny Teréz nagynénjénél lakott. Az ifjú, hajlékony
14433   II,   XVII|                     jólelkű lényt: gyámját és nagynénjét. Hidegen, szótlanul iparkodtak
14434   II,   XXXI|                       Terézről, hogy az nekik nagynénjük. Flóra mindegyiket egyiránt
14435    I,      X|                    szerencséjöket elrontsa, a nagyobbiknak éppen akkor udvarolt valami
14436    I,      X|                      a sovány étkek felett, a nagyobbja cukros nyalánkságok által
14437   II,    XIX|              Szentirmayné figyelmét, különben nagyobbrészint olyan emberek, akiket egyszer
14438    I,    VII|                épülete van (1822), építtetünk nagyobbszerű palotát a város kitűnőbb
14439   II,   XXXI|                      még ama jeles párbaj óta nagyothall, s abba kis hallócsiga van
14440    I,    XII|                      át nagyot fog hallani.~ ~Nagyothallani! A legprózaibb minden emberi
14441   II,    XIX|                   lyánkát elcsábítani; minden nagyravágyását abban látszik helyezni,
14442   II,    XIV|                      nyújtaná kezét. Pénzért, nagyravágyásért.~ ~De mégis. Vannak másfelől
14443   II,   XVII|                  vásálnak; minélfogva siettek nagyreményű fiaikat és leányaikat tisztességes
14444    I,   VIII|                      Miskával a fiatal főurak nagyrésze pertu volt már, s itt-ott
14445   II,   XXIV|                         Nem fog terhére lenni nagysádnak, ha egy kevéssé fecsegünk?~ ~–
14446   II,  XVIII|                   ragadós – engedelmet kérünk nagysádtól, Marion kisasszony –, maga
14447   II,  XXVII|                      Mennyi boldogság, mennyi nagyság vár majd egykor rá! Hogy
14448   II,  XVIII|                  részesítnie kell, de e jótét nagyságát csak én tudom, csak én érzem.~ ~
14449    I,   XIII|                      pástétomok ijesztő alakú nagyságban emelkedtek az átellenben
14450    I,      I|                      a poéta a cigányt kezdte nagyságolni, a bohóc meg az urát tegezte,~ ~
14451    I,    VII|                    tartani.~ ~– Mikor utaznak nagyságtok Magyarhonba?~ ~– Holnap
14452    I,      I|                     son air. * Van szerencsém nagyságtoknak magamban bemutatni Kárpáti
14453   II,   XXXI|                    egykor megkísérlendem őket nagyságuk tetőpontján bemutathatni.~ ~ ~ ~
14454    I,     VI|                  magukon kívül voltak a siker nagyszerűsége felett, s midőn a függöny
14455   II,   XVII|                   jobban át van hatva eszméje nagyszerűségétől, hogysem visszariasztatni
14456   II,     XX|             odaragadja magához, s megveregeti nagytenyerével, mély gordonkahangon mondva: „
14457    I,     XI|                könnyelmű ember.~ ~Hajh, sokan nagyuraink közül, ha ismernék azon
14458   II,    Meg|               kezdődik. Ő találkozott egykor, nagyváradi vendégszereplése alkalmával,
14459   II,    Meg|                     Négy nap alatt Szolnoktul Nagyváradig gyors (?) kocsin. Az egész
14460    I,     Sz|                         Lord-Mayor – az angol nagyvárosok, elsősorban London főpolgármestere~ ~
14461   II,     XV|                     előveheti, ha néha-néha a nagyvilág zajából a polgári csendélet
14462    I,     XI|                    hatást lehetne előidézni a nagyvilágban; szépen egymáshoz illenének –
14463    I,     Sz|                    1818-ban írt operája~ ~ ~ ~najád – vízi tündér~ ~nílló –
14464    I,    III|                    Tempe-völgy, melyből még a najádok sem hiányzottak, Párizs
14465    I,    III|                     szigetecskével, hová csak najádokat * és tilinkós faunokat kell
14466   II,    XIX|                     már ezeket jobban ismerem náladnál. Többet tudok róluk, mint
14467   II,     XV|                       a gardróbomat, és éljek nálok nélkül olyan tisztességesen,
14468    I,     IX|                    Fennimor a zuhanyfördőből. Nanking inexpressible * volt rajta,
14469    I,    VII|                  halnak meg, azok egyszerre a napba jutnak, akik a földben halnak
14470    I,    III|                     olvadok!” és szikrátvet a napban. A népek át fogják látni,
14471   II,   XVII|                  csendesen végiggördült erős, napbarnította orcáján. Amire aztán Teréz
14472   II,     Sz|                      ülőbútor~ ~ ~ ~parazol – napernyő~ ~parforce vadászat – falkavadászat,
14473   II,   XXXI|              kisasszony bosszúsan feszítve ki napernyőjét – pedig árnyékban voltak –
14474   II,  XVIII|                       közepén, a hölgy hosszú napernyőjével int vissza, bizonyosan azt
14475   II,    XIV|                      szerelem viszi előtted a napfáklyát, * az fog vezetni jó és
14476    I,     II|                  mindegy – akár eső van, akár napfény.~ ~Itt megállt az ifjú merveilleux,
14477    I,   XIII|                       rácsai mögé, soha többé napfényt és kalamárist nem látandók.~ ~
14478    I,      X|                   levesekhez; az egész család naphosszant dolgozott. Mayer reggeltől
14479   II,   XVII|                      az, miszerint mind e mai napiglan hasonló – ha nem nagyobb –
14480   II,     Sz|                     díszpark~ ~Apollo – ókori napisten, a művészetek pártfogója~ ~
14481   II,    XXV|             meglehetős magányban folytak a nő napjai.~ ~Meg volt e magánnyal
14482    I,      X|               Teréznél.~ ~– Óh, milyen kedves napjaid lesznek; egész nap kötni,
14483   II,   XXIX|            elhallgatott. – Isten megszámlálta napjaimat, s múlandó éltemet dicsőbbel
14484    I,      I|                     engede láttatni, minőt ha napjainkban mutogatnának az utcán, nemcsak
14485    I,   XIII|                   miszerint adandó születésem napjának ünnepén óhajtanék velök
14486    I,      V|                      műnek el kellett maradni napjáról, mert a főszerepvivőnő aznap
14487   II,    Meg|                kútforrásom volt Cserei Mihály naplója. Egy vonás, egy esemény,
14488   II,    Meg|                    Csataképek-et és a Bujdosó naplójá-t írtam: ezekben már volt
14489    I,    VII|                       Vevé rajzónját, s leült naplójához, hogy emlékéből belérajzolja
14490    I,    VII|                     megszabadult, s hazaérve, naplóját vevé elé, hogy újra emlékébe
14491    I,     IX|               vitákról tudósító országgyűlési naplók hasábjain, sem a divateseményekről
14492    I,   XIII|                     füzek aljába, s egy csomó naplopót belekolonizált; * a kastélyban
14493   II,     XV|                szellem, filozófasszonyok, kik naplót írnak minden emberről, akit
14494   II,    XXV|          rendbehozatni, ami eltarthatott több napokon keresztül.~ ~Tehát a szenvedés
14495    I,      V|                       tökéletesebb volt, mint Napóleoné, mert ő nemcsak egy-egy
14496    I,      I|                          nyúlfülű nyakravaló) napóleoni szimpátiákat föltételezett;
14497   II,     Sz|                    itáliai város Campaniában, Nápolytól délkeletre, a Vezúv nyugati
14498   II,  XVIII|                    kegyeddel találkozhatni, s naponként készültem ide.~ ~Fanny hálásan
14499   II,    XIV|                  végre a seb halálossá válik; naponkint jobban elhervadni bele,
14500   II,    XIV|                    nem hiszi; sem éjjele, sem nappala, felébred minden zörgésre;
14501    I,     IV|                      most már a narancs- és a napraforgóvirág a cselédszobákba száműzetett,
14502   II,   XXII|                      sétált végig a szobákon; napról napra megtért egészsége,
14503   II,   XXIV|               másiknak. Fanny kezdi helyzetét naprul napra természetesebbnek
14504    I,    VII|                szivárvány, mert feketéjében a napsugár minden színét vélheted ragyogni.
14505   II,     Sz|                    lőcsei kalendárium – híres naptár, mely a XVII. századtól
14506   II,  XVIII|                rokonságban van; úgy hiszem, a naptárban létező minden nevek feltalálhatók
14507   II,     Sz|            Brever-féle nyomdában készült, s a naptári részen kívül apró történeteket,
14508    I,     IV|                      kiszorította, most már a narancs- és a napraforgóvirág a cselédszobákba
14509    I,     II|                gyümölcseinek terhe húzza.~ ~E narancsfák között látjuk az ifjú gentlemant,
14510    I,     II|                       melynek minden lépcsője narancsfákkal van megrakva, egyik még
14511    I,     IV|                hortenzia volt, de vége felé a narancsvirág és a heliotropium * kiszorította,
14512   II,     Sz|                        kedves Abellinóm~ ~ ~ ~nargila – nargilé; perzsa eredetű
14513   II,  XXIII|                 számára pipát. Sajnálom, hogy nargilával * nem szolgálhatok.~ ~Abellino
14514   II,     Sz|                     Abellinóm~ ~ ~ ~nargila – nargilé; perzsa eredetű török vízipipa,
14515   II,   XVII|                        mint már említők, „non nascitur, sed fit” (nem születés
14516    I,     IV|                      alá, éppen ahogy Ovidius Naso idejében szokták a pásztorok,
14517    I,     Sz|                     földesúr joga jobbágynője nászéjszakájára~ ~ ~ ~Kakad – ma Kokad,
14518   II,    XIV|                    sem bánom, leszek szívesen násznagyod, még ma megkérem a leányt
14519   II,     XV|                   kérte tehát Kárpáthy leendő nászurát (ki nálánál, mellesleg mondva,
14520    I,     Sz|                      egybekötött látogatása a nászvendégek házánál a lakodalom után~ ~ ~ ~
14521    I,    VII|                     Most az alakok elülnek, a nedv elsápad, elhomályosul. –
14522    I,    VII|                      a varázslónő, s a palack nedve azonnal elhomályosul, mintha
14523   II,    XXI|              harmincéves szilvóriummal meg ne nedvesítsék; ma minden szabad. Ma erős
14524    I,   XIII|                 tiszta tokaji bort topázsárga nedvsugárban.~ ~Ki-ki helyéhez sietett;
14525   II,  XXIII|                   mint beszél az érkezettel a néger fickó saját kaffer nyelvén,
14526    I,      I|                     Nem tesz semmit. Én tudok négerül is. Az nem árt egy igazi
14527    I,   VIII|                      tetejébe pedig üljön fel négy-négy szűz, az osztogassa onnan
14528    I,   XIII|                     okos embernek való.~ ~Egy negyed múlva hozta Pál a fiskálist.~ ~
14529    I,     IX|                       viszonyok e század első negyedében…~ ~Sokan legnagyobb uraink
14530    I,   XIII|                     kegyeiben minden lélek, a negyedikben aztán hordta mindenki az
14531   II,   XVII|               megfejthetlen okokbul reájuk, a negyedikért áldozatul kellett esnie.~ ~
14532    I,    VII|                     kacér, harmadiknak hősné, negyediknek gyermeteg, itt óvatos, amott
14533    I,   XIII|             gúnyájukat fel fogják cserélni.~ ~Negyednap nem maradt a halál révén
14534    I,   XIII|                  midőn tudtára adók, hogy egy negyedóra múlva ő fog prédikálni ennyi
14535   II,     XV|                   négyszer kilenc harminchat. Negyedrésznyi jövedelme volt.~ ~– De hát
14536   II,     XX|                       akik már ezt a beszédet negyedszer hallották, egyszer az országgyűlésen,
14537   II,     XV|                    komisz diákok és incifinci negyedvér mágnásgyerekek dolga; ezeket
14538   II,     Sz|                           quadrille – francia négyes~ ~quanta species – Óh, mily
14539    I,   XIII|                    árendásának a jelentése. A négyezer forint haszonbér fejében
14540    I,   XIII|                    kapocs, a láda négy oldala négyfelé esett, s az asztalon állt –
14541   II,     XX|                   mindenféle fajai és nemei a négykerekű állatoknak voltak e napon
14542    I,   VIII|                  aranyos ruhába, őt ültette a négylovas díszhintóba, maga pedig
14543    I,      I|               frakkját, ostoba gömbölyű képét négyszegletesre húzta, nehányszor alá s
14544    I,     II|                     mert ezen a helyen minden négyszegölet ezer, néha ezerkétszáz frankon
14545   II,   XXIV|                    helyesebben mondva, mind a négyünkre nézve.~ ~E negyedik alatt
14546    I,      X|                 Schmerz úr, tanácsos, nőtlen, negyvenes férfi, sima képű, szelid
14547    I,    XII|               bízatott. A kiindulási távolság negyvenöt lépés, huszonöt a korlát.~ ~
14548   II,  XVIII|                  derék, jó szelíd anyát, mint néhai Eszékiné volt, bizonyára
14549    I,   XIII|                   kezdett bomlani a társaság, néhányan a főúrhoz futottak, hogy
14550    I,      I|                  képét négyszegletesre húzta, nehányszor alá s fel tolta mozgékony
14551    I,      I|                        majd egyik, majd másik nehezedik a lépcsőkre, ahol pedig
14552    I,    VII|                    övével keblére köté, s így nehézkedett a kötélre. És én nem tehettem
14553   II,    XIV|                  minthogy a cél megközelítése nehézségekkel járt, elnyerése sokkal becsesebbnek
14554   II,   XVII|                       minden bohóságot, s nem neheztel meg, ha véletlen egy-egy
14555   II,    XXV|                      szép arcán semmi nyoma a neheztelésnek, oly hódító, oly bájoló
14556   II,     XX|               feszesen, senkinek sem volt oka neheztelésre; Louis Karvay két fiatal
14557   II,     XV|             összevissza! – pattant fel jámbor nehezteléssel Boltay. – Van énnekem cselédem
14558   II,    XXV|                  akiért képes voltál férjedre neheztelni, őt szívedtől, a legnagyobb
14559   II,    XIX|                     kezdené felfogni, mit bír nejében. Ő maga is százszorta szebbnek,
14560    I,     IX|                    határból összegyülekeztek, nejei és leányai ellen hódító
14561    I,      X|       nyughatatlanságban, hogy meg is kérdezé nejétől: „Minek visel Matild ily
14562   II,    XIV|                   vállalsz magadra, mint hogy nejévé esküszöl, és őt tisztelni
14563    I,      I|                  pedig, hogy őt „hallja kend”-nek szólítsa valaki, csupán
14564   II,  XXVII|                     Én Istenem. Légy irgalmas nékem. Szegény bűnös leányodnak.
14565    I,     XI|                    szempillantásban. És monda néki: „Ím én neked adom mindazt
14566   II,    XXI|                     melyből kiugrasztották, s neki-nekifutott egy-egy boglyának, mintha
14567    I,      I|                  tetszik. Ismeretlen ember ha nekibódorodik e söppedéknek, tegyen testamentomot,
14568    I,   VIII|                   pásztorok szétválasztani, a nekibőszült állat nem lát és nem érez,
14569   II,    XVI|                      és segédekkel, egyenesen nekidöfött ellenfelének.~ ~– Ah! Le
14570    I,   VIII|                       a megriadt paripa három nekidühödt szökést téve, egy egész
14571    I,      I|                      felugrott ravataláról, s nekiesett, átölelte, s megcsókolta: „
14572    I,      I|                     magokat a lovakra, azután nekifanyalodnak, kapával, doronggal kiássák,
14573    I,      I|                   kétségbeesett elszántsággal nekifanyalodva eltátá a száját, szemeit
14574    I,   VIII|                    két felpántlikázott tulok, nekigyürkőzött mészároslegények által vezettetve,
14575    I,   VIII|                hozatták elő, még Jancsi úr is nekihajtatott parasztszekerével. Tán azt
14576    I,    III|                  pásztorórákra; hanem egyszer nekijött egy felhőszakadás, elhordta
14577   II,    XXI|                   darutollas kucsmával voltak nekikészülve a vadászatnak; feszes dolmányokban,
14578    I,   VIII|                       idegen legény.~ ~Márton nekirugaszkodik ennek is, az ő lova hosszabb,
14579   II,   XXXI|                 összevissza bonyolult esetnél nekiszabadult a világ nyelve, nehány hétig
14580    I,    VII|                  kötelet hozott elé; a lábtót nekitámaszták az égő háznak, a kötelet
14581   II,    XXI|                   férje.~ ~Rudolf kénytelen a nekivadított paripa elfogásával felhagyni,
14582   II,    XXI|                  érnek. Szentirmayné merészen nekivágtat, és keresztülszökell rajta,
14583   II,    XXI|                  honnan jön az ellen, s azzal nekiveti magát az avarnak.~ ~– Ni
14584   II,    XXI|                     visszafelé fordítja fejét nekivicsorított fogaival, egyszerre túlnan
14585    I,    III|                 tagadjátok a gondolatot, mert nektek még fáj; de én látom, tudom,
14586   II,   XVII|                váltania, mint a „kútba estem”-nél. * Ha nem kellett neki tudóstársaság,
14587   II,    XIX|                       meg Szentirmayné kezét. Nélküle mennyit kellett volna botlania!
14588   II,     XV|                 engedni; hajfodrozata kifogás nelküli, arca sima, bajusza, szakálla
14589    I,    III|                      be kölcsönös fogadásból, nélkülözésekbeni versenyzés mellett egész
14590    I,      X|              kamatokon künn levő pénzeit, sok nélkülözésteljes év forintonkint félrerakott
14591    I,   VIII|             befolyását minden nyilvános téren nélkülözze, hanem ezt még társadalmi
14592   II,    XIX|                    akkor úgy bámulják, mint a Nelson szobrát, aki négyszer magasabb
14593   II,    XXI|                          Fanny a kétségbeesés némaságával fordul el, s nyargalni kezd
14594    I,    VII|                     így hívják az operáknál a némaszemélyzetet) létére egy fiatal dandyt,
14595    I,    VII|                   Gobelin-gyárból egy csoport némber jő, kezeit tördelve, a legnagyobb
14596    I,      I|                    háborog magában, egy kétes némberi alak – kiről hirtelen nehéz
14597    I,    VII|                    angol lapot olvasva.~ ~– E némbernek nagy kedve lehet a tűzben
14598    I,   VIII|                     mással, ahogy ő verte meg nemegyszer egyik-másik cimboráját poharazás
14599   II,     XX|                 udvarára, mindenféle fajai és nemei a négykerekű állatoknak
14600   II,   XXVI|                    Pitavált, abban mindenféle nemeit és fajait meg fogod ismerhetni
14601    I,      I|                   melyet oly jogosan bámulunk némelyembereknél, kik éppen akkor, midőn
14602    I,    VII|                 egyenkint fel kellett akadni, némelyiken sokáig elmerengett, s midőn
14603   II,   XVII|                  lóversenyen egyéb, mint hogy némelyiket ezek közül mulatság látni;
14604   II,   XXIV|                  Kárpáthyné is.~ ~Alig ismert némelyikre ez ünnepélyes arcok kozül,
14605   II,    Meg|                     jutottam az alapeszméhez, némelykor az egész meséhez; annál
14606    I,     IV|                   tudniillik a velünk hasonló nemen levőket; azonban a jó fiú
14607   II,   XXVI|                      észre, hogy helytelen és nemesemberekhez nem illő tréfát követnek
14608    I,      I|                     megszólítást, és hogy azt nemesembernek mondani, még ha kocsmáros
14609   II,   XVII|             kiterjedésben, de a legszegényebb nemesembernél is hasonló előjogokban és
14610   II,    XIX|                  egész Magyarországon, de nem nemesembert még csak irnokai közt sem
14611   II,    XVI|                       lőni. A párbaj végződik nemesen, férfiasan. Az illem kívánatainak
14612   II,   XVII|                    pártolandó lótenyésztés és nemesítésnek mi a legerősebb rugója?
14613    I,   VIII|                 négyre kitelik az uraságod és nemességed, addig oly úr vagy, mint
14614    I,    VII|                  magyar város, hanem egy nagy német-zsidó kolónia, ahol csak a kőrösi * ,
14615    I,     Sz|                    fürdőjéről híres üdülőhely Németországban; fényét emelte a környékére
14616    I,     Sz|                     álló, 1672-ben XIV. Lajos németországi győzelmének emlékére épült
14617    I,      I|                      hogy adok száz forintot? Nemhogy megköszönnéd, hogy olyan
14618    I,   VIII|                       bolondultak el?~ ~– Sok nemigaz jószág fordult meg a kezeden.~ ~–-
14619   II,     XV|                     hogy az összekelésnek még néminemű előkészülési és törvény
14620    I,   XIII|                       úri barátimnak, akikkel néminémű összekoccanásban voltam
14621   II,    XIX|                      szép foglalatosságok, ez nemtelen rágalom; de ismerni a világ
14622    I,      V|                    csak hideg, közönyös lesz; nemtetszését fogja éreztetni.~ ~– Eltűröm
14623    I,     Sz|          nemtörődömség~ ~nonchalant – hanyag, nemtörődöm, hányaveti~ ~nostras – honi,
14624    I,     Sz|                       noble nonchalance – úri nemtörődömség~ ~nonchalant – hanyag, nemtörődöm,
14625    I,     XI|                 magának! Ez ő! Ez az ő titkos nemtője, ki nem akarja, hogy őt
14626    I,    VII|                 színekkel, a legellentétesebb neműeket rikítóan rakva egymás mellé,
14627    I,     VI|                  infernale népessége meg volt némulva; ha valaki, aki egy véletlenül
14628    I,     IX|                    nemet kimondták; a mi ifjú nemzedékünk mondta, ami nyelvére akadt.~ ~
14629   II,   XVII|                        elevenség mutatkozni a nemzetben; közhasznú, közérdekű társulatok
14630   II,    XIX|                     Produkálja a világ minden nemzeteit ellesett alaktalanságaikkal,
14631    I,    III|                     minden téren a világ első nemzeteivel; lesz új élet, új mozgás,
14632    I,    III|                népzenészek fenn nem tartják a nemzetéletet. – A státusférfiakról nem
14633    I,      I|                    becsületet akar szerezni a nemzetének, meg kell mutatni a külföldön,
14634   II,    Veg|                      vagyont, értelmiséget és nemzeterőt. Ez az egyik tény.~ ~És
14635   II,   XVII|              fensőbbségi szimbólumainak.~ ~De nemzetgazdászati tekintetben is fontos és
14636    I,    III|                   átszegődhetnek akármely más nemzethez; az eredeti faj apródonként
14637    I,     II|                    tudják azt, hogy külföldön nemzetők becsületét különösen a cselédek
14638   II,   XVII|                   bőrükbe nem férő hazafiak a nemzetre rádisputáltak. Igaz ugyan,
14639    I,   XIII|                 selyembocskorban járó angyali nemzetség, s ha netalántán csúz vagy
14640    I,   XIII|                      új örömét találja,~ ~ ~ ~Nemzetségének nagy legyen dicsősége,~ ~ ~ ~
14641   II,     Sz|                     Zeusztól aranyeső képében nemzett fia, Perszeusz akaratlanul
14642    I,     IX|                 helyet sem foglalt semmi, ami nemzetünkre s nemzetünk nyelvére emlékeztetne;
14643   II,     XV|                      nem álltak velünk. Mikor nénéddel az a szerencsétlenség történt,
14644    I,      X|               nénéimnél.~ ~– Az anyádnál és a nénéidnél? És lenni az, ami ők?~ ~
14645   II,     XV|                 hímzéseim, nem akarom, hogy a nénéim elhányják, még zsibvásárra
14646   II,     XV|                       semmi esetre sem akarom nénéimnek hagyni. Érti?~ ~De hogyne
14647    I,      X|                      maradni az anyámnál és a nénéimnél.~ ~– Az anyádnál és a nénéidnél?
14648   II,     XV|                     bácsi, tehát mondja meg a néninek, hogy vegyen nekem egy köteg
14649   II,     XV|                          Értve alatta anyját, nénjeit s más efféle pereputtyját.~ ~
14650   II,   XVII|                   beszélni hallott, még mikor nénjeivel lakott, s gyermekésszel
14651    I,      X|                  fejlődéséből, hogy mindegyik nénjénél szebb lesz. Még most kurta
14652    I,      X|               megvigasztalódottan tért vissza nénjétől. Nem gondolkozott többé
14653    I,     Sz|              Dhavalagiri – eljegesedett csúcs Nepalban, a Himalája középső részén~ ~
14654    I,     II|                  hallgatni szoktam. Előttem a nepauli herceg családi viszonyai
14655    I,   XIII|                    megköszöntő éneket s cifra népdalokat hármóniás nótára; cigányprímás
14656    I,   XIII|              nevenapja van most.~ ~Az érdemes népegyengető azután annak esett neki;
14657    I,   VIII|                        megrakva vidám ünneplő népekkel, s körültűzködve szekéroldal
14658    I,     Sz|                  tudomány istene az ó-itáliai népeknél~ ~misérable – nyomorúságos~ ~
14659    I,     VI|                 merveilleux-k törik magokat a népen keresztül, mely a pénztárak-
14660    I,     VI|                   találni.~ ~A loge infernale népessége meg volt némulva; ha valaki,
14661    I,    VII|               szőnyeggyár, mely az egész utca népességének ád munkát, kik egész nap
14662    I,    VII|                   halálra ítélteknek. Ez utca népességéről tehát gondoskodva van a
14663    I,     Sz|                    fejezete~ ~szalamander – a néphit szerint tűzi szellem~ ~szalamia –
14664    I,     Sz|                    donjon – torony~ ~doromb – népi hangszer~ ~Duda – vsz. Dudar;
14665    I,   VIII|                      izmos és ügyes, viselete népies, de a kényességig tiszta,
14666   II,   XVII|                     azon gondolkoznátok, hogy népiskolákat, kisdedóvókat, gazdasági
14667   II,    XXX|                  ünnepély napján, ismét tarka néppel tölt meg a kárpátfalvi udvar.
14668    I,     IX|                  széltére azt hitték a magyar népről, hogy ez csak a kardforgatáshoz
14669   II,   XVII|             érdeklőnek, tetszhetett aláírni a népszerű iskolai könyvek terjesztésére;
14670    I,   XIII|             használták az ősök piramidjait, a népszerűbb egyéniségek emlékeit nagy
14671   II,     XX|                   soha meg nem bocsát. Neki a népszerűség az aranybornyúja, s aki
14672   II,     XX|            megbuktathatjuk önt, s ön elveszti népszerűségét az egész országban.~ ~Ez
14673   II,   XVII|                    hasonló – ha nem nagyobb – népszerűségnek örvend, mint megkezdetése
14674   II,    Meg|                  évben dívott pünkösdi király népszokásnak.~ ~A pozsonyi diétát s a
14675    I,    VII|                        s jónak látták onnan a néptolongás elől visszatérni, csupán
14676    I,    III|                       civilizáció, s mije van népünknek, mely jövendőt ígérjen neki?~ ~–
14677    I,    III|                  távozik önmagától; poéták és népzenészek fenn nem tartják a nemzetéletet. –
14678   II,    XXV|                      képest egy Caligula, egy Néró valóságos filantróp!~ ~–
14679    I,   VIII|               szelleme hozza magával.~ ~Mikor neszmélyire jár az örök pohár, akkor
14680    I,      I|                      meghallja a szembejövő a neszt, s előre kitérhessen.~ ~
14681   II,    XXX|                   aludt, és csak midőn a nagy nesztelenség által megdöbbentve költögetni
14682    I,   XIII|                       angyali nemzetség, s ha netalántán csúz vagy hideglelés, köszvény,
14683   II,   XXIV|                      A szobaleány bejött.~ ~– Netti, ön idebenn fog nálam aludni.~ ~
14684   II,   XXIV|                   nyitá meg a táncot herceg **néval, akit a hölgyek közt tekintélynek
14685    I,    XII|                    mint szokás, legelébb is a névaláírásra tekintett, a meglepetés
14686    I,     Sz|                      Kasmír indiai országrész nevéből); kasmírkecske gyapjából
14687    I,      X|               mindenemet odaadtam azért, hogy nevedet e nagy gyalázattól megőrizzem,
14688   II,   XXII|                       által, miket a hála fog nevedre halmozni.~ ~– Ezt tehát
14689   II,    Meg|                     kitűnt: akinek fényes ősi nevéhez még egy predikátumot ragasztott
14690    I,    III|                 társai kezét, s anélkül, hogy neveik után tudakozódnék, eltávozott
14691    I,      V|                   szépségének éveivel történt nevekedése azt, mennyire szerette ő
14692   II,  XVIII|              végighúzva rajta, de úgy, hogy a nevekhez ne értesse, nehogy e tiszteletlen
14693    I,    III|                     almanachban találkozhatol nevekkel, mint Dessewffy, Teleky
14694    I,      X|               Szeretném tudni, miért? Hát nem nevelem-e én őt tisztességesen? Hát
14695   II,    XIV|                 születése óta a könnyelműség; nevelése nagyravágyás, élvhajhászat,
14696    I,      X|                       ilyen esetet.~ ~Ily úri neveléshez úri jövedelem is kellett,
14697    I,      I|                   noble dáma volt, igen finom nevelésű, hanem az apám az egy kissé
14698   II,   XVII|                        hogy mikor fog iszonyú neveletlenséget elkövetni.~ ~Mint már fülheggyel
14699   II,    XIV|         gyermekségétől fogva szigorú elveiben nevelheté a gyermeket, akkor jótállhatna
14700   II,  XVIII|                      tekintetet ad alakjának; neveli e hatást a mélyen kivágott
14701   II,    XIX|                  mintha örökké grófi házakban nevelkedett volna.~ ~És mikor eljött
14702   II,  XVIII|                    igen egyszerű emberek közt nevelkedtem, s szerfelett hálásnak érzem
14703   II,   XXIX|                    könnyelmű, esztelen embert nevelnének belőle, lelkét készakarva
14704    I,     II|                     ügyes komornyik a legjobb nevelő, aki valakit amaz előkelő
14705    I,   XIII|                       Ami tudományt Jancsi úr nevelői az ifjú úrra raktak, az
14706    I,      X|                 kötőiskolák helyett a legelső nevelőintézetekbe irattik őket, az egyik kitűnően
14707    I,      X|                 sokkal kedvezőbbnek találta a nevelőnéi pálya helyett a művészetire
14708    I,      X|                  kézimunkákhoz, másik elmehet nevelőnének valamely tisztességes úri
14709    I,      X|                 hitették el vele, hogy Matild nevelőnő; hisz a tisztes kisasszony
14710    I,     XI|                 kedélyét. Látva, hogy szigorú nevelőnője bízik benne, önbizalomhoz
14711    I,      X|                      azt mondta, hogy leányát nevelőnőnek adta, holott azt a színpadra
14712    I,      X|                   szépségüket megillető módon nevelték; nem alacsony munka és házi
14713   II,     XV|                    magam vagyok az oka, minek neveltem őket kényök szerint; ütni,
14714   II,     XX|              hozzáértő oktatók által kellőleg neveltessenek; továbbá alapíttassék egy
14715    I,      V|                  hercegkisasszonyaival együtt nevelteté európai hírű mesterek által.
14716    I,     XI|                   idvezítő magához bocsátott; neveltetése pedig oly szigorú, hogy
14717   II,   XVII|                      bőnyi születésű, kisbéri neveltetésű Szikráé leend mindenekfelett
14718    I,   XIII|                       kisasszonyaikat Bécsben neveltetik, ő pedig alig tudott annyira
14719   II,  XXIII|                   által. Zsokó, bizonyítsd be neveltségedet azáltal, hogy nyújts egy
14720   II,    XIV|                    bolond címet kiköszörüljem nevemből.~ ~Boltay mester lassan
14721   II,     XV|                    komolyan használatba vette nevemet. No csak tessék neki, ha
14722    I,   XIII|                       nem lehete félni, midőn nevenapján történt valamely tablókkal *
14723    I,    XII|              cselekedete, miszerint a mestere nevére címzett levelet feltöré,
14724    I,     Sz|                       híres színháza, hol sok neves operát mutattak be (pl.
14725   II,     XV|                    keserűsége engedvén, el ne nevesse magát saját figurája felett! –
14726   II,     XV|                  ember igazán nem tudja, hogy nevessen-e rajta, vagy csodálkozzék.
14727    I,    VII|                       nem teszi kötelességét, nevessenek ki; ha pedig mindkettő megtörtént,
14728   II,     XV|                   láttára hangos, impertinens nevetésre fakadt Abellino.~ ~– Ah,
14729    I,   XIII|             megkezdett jókedvében; tréfáltak, nevetgéltek, míg a templomtól a kastélyig
14730   II,    XIX|                    ahol mindenki vigad, s nem nevetkéreznek, ahol más figyelmez. Kiken
14731   II,     XV|                      készül; ha olykor el nem nevetné magát, haragosnak is láthatnók.~ ~
14732   II,    XIX|                     hogy abban magyar elem és nevetnivaló legyen, és ami a legsajátságosabb,
14733   II,    XIX|                       szólná meg őket érte. A nevetők mindig az ő részén vannak.~ ~–
14734   II,   XXVI|                      Abellino részére húzta a nevetőket.~ ~– Tudod, hogy nagybátyádtól
14735    I,     VI|                     vagy az ásítóknak, vagy a nevetőknek.~ ~Több nem hallatszott.~ ~
14736    I,      X|                    boldogabb időkben a család nevetségeinek céltáblája; ki egész nap
14737   II,    Veg|                       magunk, sem mások előtt nevetségesekké. Vannak-e még a jelenben
14738    I,    VII|                      befolyása alatt írt, oly nevetségeseknek, oly szánalomra méltóknak
14739   II,    XIV|                     ki őt meggyalázni, társai nevetségévé tenni akarta; ki reá fogadást
14740    I,    XII|                       körben jól ismerék, itt nevették, ott szörnyűködtek a furcsa
14741    I,      X|                   elefánt a mamának is, ki őt nevettesse.~ ~Mayer papa pedig legyeket
14742    I,      X|                 mulatságos fiúk, akik halálra nevettetik az embert tréfáikkal, akik
14743    I,      V|                     csáb, halvány bosszú vagy nevettető tréfa egyforma tökéllyel
14744    I,     IV|                      fickóra – Monsieur, mint nevez ön pénznek? Hiszi, hogy
14745   II,    XIX|                  jutni. Csókolj neki kezet, s nevezd asszonynénémnek, azontúl
14746   II,    Meg|                     grófnak és Miklós bárónak nevezek. Akkor még mind a kettő
14747   II,     XV|                        arany eszű leány!)~ ~– Nevezetesen egy pamlagom van ottan,
14748    I,   XIII|                    szemébe vágta az orgyilkos nevezetet, elzsibbadt bele minden
14749   II,   XXIX|                      ismerek, kit valóban így nevezhetek s nem puszta szokásból.
14750    I,   VIII|                     számára. Ha poéta volnék, nevezhetném az ilyen hímtársaságokat
14751    I,    XII|                     nyugalom ült, bánatnak is nevezhetnők, ha ez egy neme nem volna
14752    I,      X|             megszabott fizetése annak nemigen nevezhető. A háztartás sokkal többe
14753   II,   XXIX|                    vagy megvesztegetett bírák neveznének ki számára önző, hízelgő
14754   II,     XV|                 nemigen szabad már őt öregnek neveznünk, egy házasulandó vőlegényt),
14755   II,   XXIX|                        s ki magát Abellinónak nevezte. Nem számlálom el azon vétkeit,
14756   II,  XVIII|                        férjem most főispánnak neveztetett ki **megyébe, két hónap
14757    I,      I|                      tesz az: egy Kárpáthynak neveztetni? Viselni olyan nevet, melyet
14758   II,   XXVI|                olyasmit, amit most kaszálónak nevezünk, s keresztülesve azokon
14759    I,     XI|                meglehet, hogy el nem fogadná. Nevezze előtte megholt arámat, Darvai
14760   II,  XVIII|                       kihez ragaszkodjam, kit nevezzek barátomnak, barátnémnak,
14761    I,      X|                       nevezetességnek híni.~ ~Nevezzük őket Mayeréknek; ez a név
14762    I,    VII|                      neki a tegnapi látogatók névjegyeit, kik aznap nem juthattak
14763    I,    VII|            szeszélyből.~ ~A delnő végignézi a névjegyeket. Mind ismerős, megunt, elutasított
14764   II,  XVIII|               közelebb voná hozzá székét, s a névjegyzéket egész hosszában kiterjeszté
14765    I,   XIII|                   valakitől kívánni, hogy egy névnap kedvéért hat napi utat tegyen,
14766    I,   XIII|                   Kárpáthy János úr őnagysága névnapja ez, s minthogy ugyanazon
14767    I,      I|              gratuláló verseket úri mecénások névnapjaira, születésnapjaira, főispáni
14768    I,   XIII|                      jó szokás volt Jancsi úr névnapján, hogy a köszöntő lyánkát
14769    I,   XIII|                  másik teríték is áll. Az más névnapokon is ott szokott lenni; ott
14770   II,   XXIX|                       fejére üssön vele. Ha ő névnapomon kibékülés helyett koporsót
14771    I,   XIII|                     Nem is kapja, mert tavaly névnapomra nem küldték el a szuplikánst! *~ ~–
14772    I,   XIII|                       azon ismerőinek, akik e névnapon a megjelenést elmulasztották.
14773    I,   XIII|               szomszéd faluban, hozzád indult névnapot köszönteni; csak azért jött
14774   II, XXVIII|                szokták érinteni, megcsókolá e névnek „Fanny” mindenik betűjét.~ ~–
14775    I,     IX|                    nemzeti intézetek alapítói névsorában, s e név Szentirmay Rudolfé,
14776   II,  XVIII|                      várom öntől, hogy akik e névsorozatba fel vannak jegyezve, vegye
14777   II,    XIX|                       Vagy tán ő is ott van e névsorozatban, hisz Pozsonyban többször
14778   II,  XVIII|                   kifelejtett volna valakit a névsorozatból, akit ott látni óhajtana,
14779   II,  XVIII|                    Emlékezék rá, hogy midőn a névsorozaton magától végigfutott, mikor
14780   II,  XVIII|                confuse * vagyok a sok családi névtől, amivel Kárpáthy úr jurium
14781   II,    XXX|                    koporsótól úgy, miként ama névünnepén.~ ~Úgy történt minden, ahogy
14782   II,     XV|                  mindenféle jámbor könyveket, nézegessen belőlök.~ ~Ezt az egyórai
14783    I,     IV|                    nemigen szokás figyelmesen nézegetni, értve tudniillik a velünk
14784    I,     IV|                 gorombaságot mondani? Hát úgy nézek én ki, uraim, mint akinek
14785   II,  XXIII|                      mondod ezeket nekem? Úgy nézek-e én ki, mint aki ilyen dolgokban
14786   II,     XV|                       a menyasszonyruhák után nézendő, s minthogy azok nem voltak
14787    I,      I|                       összeszidást; egy görbe nézés elég volt rá, hogy az emberbe
14788    I,      X|                      önnek elmondani, hogy mi nézeteim vannak ez életpálya felől;
14789   II,     XV|                    Nem lehet az, ugyebár? Nem nézhet ő az anyjára, szégyenli
14790   II,    XXI|                     hogy agaraim Actaeonnak * nézhetnek.~ ~– Adtam volna talán rá
14791   II,  XXIII|                       képek, mik, ha egymásra nézhetnének, bizonyosan nagyon elszégyellnék
14792    I,   VIII|                  tojásokon járna, s félre nem nézne a világért, még kevésbé
14793   II,     XV|                    mezőre, mintha a vetéseket néznék, s a bérkocsihoz jutva felülnek,
14794   II,     XV|                        És Abellinónak mindezt néznie kellett.~ ~Elgondolni, hogy
14795    I,   VIII|                      bőszült vadat keresni. A nézőbe jött lovasok ezalatt a magas
14796   II,    XXI|                     még több bravúrt mutasson nézőinek. Most meg azt követte el,
14797    I,     IV|                       annyi a játszó személy, nézőnek is csak kell maradni – felelt
14798    I,    XII|                     meg ellenfele helyett. No nézzék uraim, amely fa mellett
14799    I,   VIII|                  magamat viselnem, hogy úrnak nézzenek.~ ~– Légy mentül nagyobb
14800    I,     IX|                     félénken járnak körül; ne nézzetek nagyon oda, mert észreveszi,
14801    I,      I|                   félünk a főbelövethetéstől, nézzük meg, ki van ottan.~ ~A kocsi
14802    I,     Sz|                         najád – vízi tündér~ ~nílló – nílusi ló, víziló~ ~noble
14803    I,      I|                  barakkban vagyok, s ez itt a Nílus áradva ki, s ezek az állatok,
14804   II,    Meg|                     Még most is él, s a nevét nimbusz veszi körül. Minden évben
14805   II,    XIX|              kedvesebbnek képzelte őt e delnő nimbuszától körülsugározva.~ ~Egész
14806   II,     XX|                  nézve e nemes barátnő, ki őt nimbuszával körülfogja, ki – hogy az
14807   II,   XXIV|                    vesztenek házi köreikben a nimbuszból, melyet másutt magukkal
14808    I,     II|               pogácsákkal, amilyenek Egeria * nimfa idejében jók voltak a római
14809   II,     Sz|                    vadászat közben meglátta a nimfák között fürdő Artemiszt,
14810   II,   XXIV|                 elvitatni, hogy Heléna * vagy Ninon de Lenclos óta születhetett
14811    I,     IX|                    melyet vegyesen foglalt el nő- és férfihallgatóság, egy
14812   II,   XVII|                valamennyiből egy hosszú terem nőcselédek számára. Nem jöhetett elő
14813    I,     Sz|                 Karikatúra-újság~ ~jus primae noctis – az első éjszaka joga;
14814    I,   XIII|                         hozhatná a jus primae noctist. * Hát mi újság Kárpátfalván?~ ~
14815    I,      I|                       nem tudom, ki lesz az a Noé, ki e parciális * özönvízből
14816    I,   VIII|                mutatják, hogy a jobb körökben növekedett; holmi valódi betyár fel
14817   II,   XVII|                    felyülhaladó mértékre kezd növekedni szeretetreméltóságában.~ ~
14818   II,    XXI|                   akadályozva voltak a nőttön növekedő zsibaj által, mely a Kárpáthy-kastélyt
14819    I,     IX|                   magyarul; fiak, leányok oly növeldékben képeztettek, miknek tanrendszerében
14820    I,     IV|               világában, s kinek érdekességét növeli előttünk az, hogy magyar
14821    I,   XIII|                    pálmákat akart volna benne növelni, hanem hogy a roppant hatszázéves
14822    I,     VI|                     ajkai fölé. E kitüntetést növelte az is, hogy a pompás gyémántokkal
14823   II,    XIV|                    meghiúsult kísérletek csak növelték az ingert, s minthogy a
14824   II,   XVII|                    nem mer, mert az Angliában növeltetett, mely ország asszonyairól
14825   II,   XXVI|                    ismerhetni a mérgezéseknek növényi és ásványi méreggel, a késsel
14826    I,    III|                  körös-körül zöldülő bokrokat növeszt, mintha egészen el akarná
14827   II,    XIV|              mozdulatlan állat, kik szarvakat növesztenek, hogy öklelhessenek velök.
14828   II,     Sz|                         csáté – nedves helyen növő sásféle növény~ ~ ~ ~Danaé –
14829    I,   VIII|                   többiekkel egyenlő érdekűvé nőhetni ki, ezúttal a mellékes tárgyakról
14830   II,     XX|                       a haját, hogy erősebben nőjön, s most kopasz fejével rémíti
14831   II,     XV|                   alacsony sorsbul származott nőket azokban az úri társaságokban
14832   II,   XXIV|                       látni a műkirakatokban. Nőknél ez egészen más. A nő születve
14833   II,    XXV|                      monda Rudolfnak –, eredj nőmhöz fecsegni, vagy ha okosabbnak
14834   II,     XX|                     kiírni a cím alá: „Kedves nőmnek, legnagyobb szeretettel”,
14835   II,    XXI|                      Ti fiúk, úgy vigyázzatok nőmre, mint a szemeitek fényére!~ ~–
14836    I,     Sz|                    nemesi testőrgárda~ ~noble nonchalance – úri nemtörődömség~ ~nonchalant –
14837    I,      I|                     sípján fütyörészve, noble nonchalance-szal * veté le magát egy tábori
14838   II,  XVIII|                    hozzája méltón. Amiket egy nőnél erényekben lehet keresni,
14839    I,    VII|                    magát oly kacérul a fiatal nőnem, s az ifjú óriások sohasem
14840    I,     VI|                       társaságának valamennyi nőnemen levő tagja otthagyta, s
14841   II,    XIV|                       e szarvak nagyra fognak nőni; ha egyéb ok nem volna is,
14842   II,    XIX|                     tüskés gentleman. (Megint nonszensz.)~ ~– Most jön gróf Sárosdy
14843   II,    XIX|                    lesznek, akik e szót ismét nonszensznak fogják nevezni.)~ ~Tehát
14844   II,     Sz|                   istennő, híres ária Bellini Norma c. operájából~ ~C'est bien
14845    I,   VIII|                     ismeretséget kerülnek; ha nősök, feleségeikkel úgy bánnak,
14846   II,     Sz|                  arszlán, aranyifjú; lionne – nőstényoroszlán, világszép nő~ ~lőcsei kalendárium –
14847    I,     Sz|                       nemtörődöm, hányaveti~ ~nostras – honi, földi, honfitárs~ ~
14848    I,    III|                     Gedeon, Majláth, akik már nostrasok * és nem ismeretlen nevek.~ ~
14849    I,    XII|                   Megmondom, hogy miért. Mert nősülni fogok, s egy fiatal polgárleánykát
14850    I,    XII|                   megfogadtam, hogy addig nem nősülök, amíg nem lelek egy másik
14851    I,      V|                        s egy francia hölggyel nősülve, Montmorency herceg által
14852   II,   XXXI|                        melynek szövege: „Fogj nosza kulacsot!” Két cigánybandának
14853   II,     Sz|                  sértés, sértegetés~ ~írisz – nőszirom (virág)~ ~Île de Jérusalem –
14854   II,   XXII|                háborító riasztó vissza.~ ~Egy nőszívet keresett, mely őt megértse,
14855    I,     XI|                     kell válnom”-féle együgyű nóta lehetett az, de a műértő
14856    I,     IX|                       csak – szólt a jurátusi notabilitás újonctársaihoz –, most őméltósága
14857    I,   VIII|                      zenészek táncra kerekítő nótáikat, s az urak táncolnak parasztmenyecskékkel.~ ~
14858   II,   XXXI|                 elhúzzák sírja fölött kedvenc nótáit; a kortyondi frátereknek
14859    I,   VIII|                 hangokon harsogtatva a Márton nótáját. Ezek után jött közvetlen
14860    I,   XIII|                    fogja kitölteni válogatott nótákkal, mik részint saját, részint
14861    I,   VIII|                       A cigányok húzzák az én nótámat, mikor megindulnak, nekem
14862    I,   XIII|                    cifra népdalokat hármóniás nótára; cigányprímás sorra alkudott
14863   II,   XXIV|              kortesvezér, annyi bölcs főbíró, nótárius, esküdt és fiskális jött-ment
14864    I,    VII|                legborzasztóbban hangzott ki a Notre-Dame-i harang iszonyú zúgása.~ ~
14865   II,    XXI|                   erősen akadályozva voltak a nőttön növekedő zsibaj által, mely
14866   II,    XXV|                   keggyel elhalmozá, amit egy nőtül kedvesen vehetni – egész
14867    I,   VIII|                     lovon, mintha hozzá volna nőve.~ ~Mellette kétfelől két
14868   II,    XIV|                     Dekameronját, La Fontaine novelláit, akár De Cock Pált, számtalan
14869    I,     Sz|                         1795 októbere és 1799 novembere között~ ~divatlion – itt:
14870   II,    Meg|                      a tűzszemek! A legkisebb nővér valóságos Psziché-ideál:
14871   II,     XV|                   arca még engedne meg valami nüanszot visszafelé, úgy azon meg
14872    I,     Sz|             forrásnimfa a római mitológiában; Numa király kedvese és tanácsadója~ ~
14873    I,      V|             borostyánkoszorú e szavakkal: „Te nuova Euterpe Adria plaudente
14874    I,     IV|                      ladrát, * Alcidort, vagy Nurmahalt, a színház üres volt, s
14875    I,   VIII|                      magányperceikben sem vár nyájasabb, szelídebb lények boldogító
14876   II,    XXV|                      őt egyedül, neje nélkül. Nyájasnak lenni hozzá, mert az illem,
14877   II,  XVIII|                       öreg zavarát, s buzdító nyájassággal fordult ismét hozzá.~ ~–
14878    I,     II|           tiszteletreméltó ősz férfiú, arca a nyájasságig kedves, mondhatni első tekintetre
14879   II,     XX|                      a szalonokban az irántai nyájasságot.~ ~Az elegáns ifjak, a szalonok
14880    I,   VIII|                megerősítve viaszos kenőccsel; nyaka hosszú és előre görbült,
14881   II,   XXXI|              kolduskosztümben: rongyos szűr a nyakában, kiszakadt csizmában, zsíros
14882   II,    XXI|                       vágtatnak utána, karcsú nyakaik előre vannak feszítve, kétfelől
14883    I,      I|                 eltéve nyújtogaták fel karcsú nyakaikat a metszett velencei kristályedények,
14884    I,     II|                     leeshetem, s kitörhetem a nyakam?~ ~– Azt nem vesszük oly
14885   II,    XIV|                       vagyok, ő pedig nekem a nyakamon van.~ ~– Ő azt akarja, hogy
14886    I,     IV|                   nála, annak akivel beszélt, nyakkendőjét igazgatva –, ez a nő magyar
14887   II,   XVII|                   sollen geigen”. Ilyenformán nyakra-főre minden boltosférfi iparkodott
14888    I,   XIII|                       és állát beleegyengette nyakravalójába, nadrágszíján egyet húzott,
14889   II,    XXI|                     nagyon erős okai vannak a nyaktöréstől félteni a hitvestársnak;
14890   II,     XV|                      három gyerek nem volna a nyakukon, régen el is váltak volna;
14891    I,   XIII|                    hajdú, ki az aktákat hozta nyalábban, be nem tuszkolta erővel,
14892   II,    XXI|                    után, ahol lehetett, egyet nyalva rajtok. Különös, hogy az
14893    I,     II|                      van azon ideájuk, hogy a nyár azért adatott a teremtőtől,
14894    I,    III|                      legkevésbé festői fekete nyárfák alatt.~ ~– Egykor olyan
14895   II,    XXI|                     névtelen ideál – mellette nyargalna sebes paripán, és látná
14896   II,    XXI|                      némaságával fordul el, s nyargalni kezd visszafelé.~ ~– Az
14897    I,   VIII|                       ló, szilajon, bőszülten nyargalta be a tért, ahogy csak akkor
14898   II,     XV|                     előre fogva, kettő hátul, nyargalva vágtat végig az országúton.
14899    I,    VII|                       többi lovagok mint hadi nyargoncok száguldanak előre-hátra
14900    I,     IV|                   tartatja a lovát. A szegény nyavalyás ijedtében majd elhalt, térdre
14901    I,      V|                     madame, nem valami tartás nyavalyát értettem, hanem csak valami
14902   II,    XIX|                kiveszi kezéből az ostort, s a nyelével jót rak a hátára. Különben
14903    I,   VIII|                     inni, anélkül, hogy egyet nyelne aközben, vagy hogy műkifejezést
14904   II,  XVIII|                   pedig elbámulva állt hosszú nyelű parazoljával * hosszú kezében,
14905    I,    III|                       a vénasszonynak, csak a nyelvében van már minden büszkesége,
14906   II,  XVIII|                 jótéteményeit, de a háládatos nyelveket ki kötheti le, hogy róla
14907    I,    III|                       az a nép, amelyik az én nyelvemet beszéli, száz meg száz mérföldnyire *
14908   II,   XXXI|                   csak az kellene még a világ nyelvének, hogy Mayerné odamenjen
14909   II,    Veg|            összehasonlított jellemét nem értő nyelvészek annyira elszaporították
14910   II,     Sz|                  kifejezések használatától; a nyelvi hibák és idegenségek üldözése~ ~ ~ ~
14911    I,     Sz|                 babuka – a büdösbanka régi és nyelvjárási neve~ ~badinage – tréfálkozás,
14912   II,   XVII|                    járó neme a mester nélküli nyelvtanulásnak. E hatás következtében feltevé
14913   II,    Veg|           elszaporították a rossz új szavakat nyelvünkben, hogy kénytelen vagyok a
14914   II,     XX|                   sajátságaiból, s megrontják nyelvünket, hogy utoljára magunk magunkat
14915    I,    VII|                amilyen különösen hangzik a mi nyelvünknek, kétszeres bajt okoz a franciának,
14916    I,    III|                    büszkévé tesznek bennünket nyelvünkre, fajunkra.~ ~Miklós készen
14917   II,    XXI|                  paripa lépéseivel egyezve; a nyereg alkalmasint félre van csúszva,
14918   II,    XXI|                paraszt: hanyatt vetve magát a nyeregben, térdeit felhúzva, s mind
14919   II, XXVIII|                megköté egy bokorhoz, agarát a nyeregkápához, s átmászott a széles árkon.~ ~
14920    I,      I|                  vetve a szakadó zápor ellen. Nyeregkápájába mindegyiknek fokos van akasztva
14921    I,     IV|                      nézz ide! Azzal kivontam nyeregkápámból egy tercerolt, * s puff!
14922   II,    XXI|                      hogy ha valami baj van a nyeregszerszámon, parancsoljon a nagyságos
14923    I,   VIII|                  füzérbe szalagok közé fonva, nyeregtakarója farkasbőrbül.~ ~Nem rosszul
14924   II,   XVII|                     arany és gyönggyel kivert nyeregtakarót fog ajándékba adni a ház
14925   II,     XV|                     játszani, s egyedül lát a nyereséges üzlet után? Tán csak nem
14926    I,   XIII|                        mint hogy mentül előbb nyergében ülhessen, s futhasson el
14927   II,  XVIII|                Tivadar, aki különcöt játszik, nyergelve ül a székre, félszemüveggel
14928   II,    XXV|                      hogy ezáltal saját nejét nyerhesse vissza.~ ~Ha tudná, mit
14929   II,     XV|                  quinternót * csinált, de mit nyerhetett ez a nábob, aki egész Pozsony
14930   II,    XXI|                csaholó ebek, ostorkongatások, nyerítő paripák fölverték volna
14931   II,   XXII|                      lett szenvedély kívánja, nyerne-e mást, mint megvetést? Hasonlíthatja-e
14932   II,     XV|                   Diable, neked ma sokat kell nyerned, mert ellenemben ezer aranyat
14933   II,     XV|                 pénzveszteség és a győztes, a nyerő általi kigyúnyoltatás epével,
14934   II,     XV|                     Nem vigyáz a tételekre, a nyerőt húzza be, s a vesztőnek
14935    I,     IV|                     és leültették.~ ~– Minden nyerve van, többet kivívtam, mint
14936   II,    XXI|                     állnak meg előtte, mérges nyifogással vetve meg lábaikat, s sebesen
14937   II,    XXI|               pórázokat eloldozták, mire azok nyihogva ugráltak fel gazdáik kezei
14938    I,     XI|                     nem engedé, hogy a rálőtt nyilak érjék: e csillag volt az
14939    I,     Sz|                       ittas volt, benyakalt~ ~Nyilas – Debrecen határának egy
14940    I,   XIII|                    Kajaput Taddé számadása, a nyilasi * uradalom kasznárjáé.~ ~–
14941    I,    VII|                   nedvvel. Ekkor felül a szűk nyíláson valami aranytiszta sárga
14942    I,     VI|             találkozott, s mindnyájan késznek nyilatkozának azon esetben, ha Oignon
14943    I,     IV|                     hidegség sokkal lesújtóbb nyilatkozat, mint a pisszegés és fütty,
14944    I,     VI|                      úr legényeinek ellenkező nyilatkozatait idejekorán elfojtsák.~ ~
14945   II,   XVII|                hajdani hadvezér Bástának azon nyilatkozatát, miszerint egy időben azzal
14946   II,     XX|                     csendre intetik, az ilyen nyilatkozatok kikéretnek.”) Uraim! nagyságos,
14947   II,    XIX|                   magasztalják, mikor ő meleg nyilatkozatokra készül, s mikor legtüzetesebben
14948    I,    XII|               ugyanazon téren, melyen a sértő nyilatkozatot tevé, be fogja iktatni,
14949   II,     XX|                       hallgathassák ők is, és nyilatkozhassanak.~ ~Milyen nagy előnyt ád
14950   II,     XX|                   összegyűlt érdemes társaság nyilatkoztassa magát megalakultnak, választván
14951   II,    XVI|                    tekintetik, s mi ki fogjuk nyilatkoztatni, hogy Abellino eleget tett
14952    I,     XI|                      hódolatokat, ajánlatokat nyilaztak felé, de a tündér őzikének
14953   II,   XVII|                     mik egy hosszú folyosórul nyíltak, áttörettek, s lett valamennyiből
14954    I,   XIII|                  barátim – szólt végre kitörő nyíltsággal a körülállókhoz –, ez ünnepély
14955    I,      V|                   látható, a becsületesség, a nyíltszívűség, és ez volt valódi jelleme,
14956   II,   XVII|                      a társulat megalakultnak nyilvánítandja magát, alapszabályokat írnak,
14957    I,   XIII|                      tiszteletét és hódolatát nyilvánítsa.~ ~Mindnyájan látták Kárpáthy
14958    I,     IX|                       reformok merülnek fel a nyilvánosság terén, a kávéházakban falják
14959    I,      I|                  veszedelem: a túlsó oldalon. Nyíregyháza felé nincsen ugyan gát,
14960    I,   XIII|                     lehetne akkorra megszökni Nyíregyházáról.~ ~Az úriabb körökben, hol
14961    I,   XIII|                    ahol vagy ötven girbegurba nyírfa sínylett a homokban, mintha
14962    I,    VII|                  kaszálják, a bárányokat most nyírják, ilyenkor jó gazdasszonynak
14963    I,     Sz|                 emésztéskor jut a bélcsatorna nyirokereibe~ ~Cid – Pierre Corneille (
14964    I,     II|                     azon időben a színfalakká nyírt korábbi falegyenes allék
14965    I,   XIII|                tisztelet; bajusza kurtára van nyírva, hogy sok baja ne legyen
14966    I,      I|               erőtetett, felcsapott hangon. – Nyisson kend nekünk szobákat, és
14967    I,   VIII|                    újabb szerepvivőjének tért nyithassunk, magát a többiekkel egyenlő
14968    I,     IV|                   magának fűszerszámos boltot nyithat, s élhet belőle holtig;
14969    I,     IX|                      mikor a kertész ki fogja nyitni az ajtót. Képzelhetni, mily
14970   II,     XV|                     az ajtókat, mintha valaki nyitogatná kívül. Fanny behívta magához
14971    I,   VIII|                     ablaktáblákat, redőnyöket nyitogatnak, a fiatal leánykák köténnyel
14972    I,    VII|                  szemek kevéssel derültebbek, nyitottabbak, a szemöld keskenyebb, az
14973    I,      V|                      volt ellenökben; ők tért nyitottak neki, hogy visszavonulhasson,
14974    I,      I|                       bohócot.~ ~– Köszönöm – nyögé az keservesen –, nem kell
14975   II,  XXVII|                      a haláltól.~ ~A haldokló nyögése mindig nehezebb lesz, keble
14976    I,   XIII|               nagybátyja az utolsó lélegzetet nyögi; egyszerre kiadá parancsban,
14977    I,   VIII|                   földön heverők ordít nak és nyögnek, az utolsó hős birkózásnak
14978    I,   VIII|                    egy folt bőrt; a bika csak nyögött, de fel nem állt, s fejét
14979    I,      I|                      a nagy úr elé fuldokolva nyögvén: „Azt a száz forintot!”~ ~–
14980    I,   XIII|                úgyhogy nem folyt be érte több nyolcezer forintnál. Ez hibás állapot,
14981   II,     XV|           kétszer-háromszor, hogy négyszeres, nyolcszoros húzást tegyen.~ ~Abellino
14982    I,     II|                    élemedett gentlemanek, kik nyolcvan évig irtóztak a házasságtól,
14983    I,      V|                      a „Sevillai borbély”-ban nyolcvanszor hallgatá és tapsolá meg
14984   II,   XVII|                      tartá szeretőit.” Minden nyom el volt törölve.~ ~Sőt még
14985   II,    XXV|                      letörlé a keserű könnyek nyomát.~ ~– Ah te Madarason voltál! –
14986    I,     Sz|                     na (indulatszó, kérdőszó, nyomaték)~ ~Hélas – ó, jaj~ ~heliotropium –
14987   II,     XV|                szépség – folytatá még erősebb nyomattal Mayerné –, mert az olyan
14988    I,      I|               csavargott úrtól úrhoz, írva és nyomatva köszöntő, beköszöntő, üdvözlő
14989   II,     Sz|                   kezdve a lőcsei Brever-féle nyomdában készült, s a naptári részen
14990   II,    XIV|                mennyiségű kincs ellenében mit nyomhat az erény, a szegény ember
14991   II,   XXIV|                      forró, szerető csókot ne nyomjon mosolygó arcára!~ ~– Ah,
14992   II,    XIV|                      terme, gyalázattól, késő nyomortól, tán kárhozattól mentene
14993    I,    VII|                     Hogy fogják áldani majd a nyomorú viskókban! – És hogy kigúnyolják
14994    I,    VII|                    odaérkező munkástól.~ ~– A nyomorultak, midőn dolgozni mentek a
14995   II,    XXI|                    venni, hogy a ravasz állat nyomot iparkodik veszteni. El-elbukik
14996    I,     II|                     aholott bizonyos Watts úr nyomról nyomra be akarja bizonyítani,
14997   II,    XIV|                  hallottak nyomán, követték-e nyomrul nyomra a tudás, az emlék
14998    I,    XII|                      el Fanny oly rögtön, oly nyomtalan, nagynénjével együtt?~ ~
14999    I,    VII|                   csak egyszer látott, s mely nyomtalanul eltűnt. Ki lehetett az?
15000   II,     XX|                    ellenszenvre talált minden nyomtatandó betű, s ámbár utoljára János
15001   II,   XVII|                       a költészetnek, minőket nyomtatásban soha nem látni, de amelyeket
15002   II,     XX|                      továbbá alapíttassék egy nyomtatott orgánum, egy agarászati
15003    I,      I|                     szegletében volt egy üres nyoszolya, a másikban pedig egy fogas.
15004    I,      I|                       ha nem tetszett háli. a nyoszolyában, hálhatott a fogason.~ ~
15005   II,  XVIII|                   fiatal hölgy pedig, amint a nyűg eltávozott, dévaj jókedvvel
15006    I,    VII|                       őrüljenek. Tekintetének nyugalma, szép tojásdad arcának halvány
15007   II,    XXI|                  volna még a hétalvót is édes nyugalmából. Ki várhatna a vadász emberektől
15008   II,  XVIII|                       boldogságot, szerelmet, nyugalmat, édes öntudatot.~ ~És az
15009   II,  XVIII|                       egy-egy kedvencnek déli nyugalmát tartani. Adieu!~ ~Megy már.~ ~
15010   II,    XIV|                       álmodjál zárdai csendes nyugalomról, te pedig álmodd magadat
15011    I,     Sz|                    mitológia szerint a távoli nyugaton az aranyalmát termő fát
15012   II,   XVII|             állapotban fog találtatni, menten nyugdíjaztatik.~ ~Marci feleségestől berendeltetett
15013    I,      X|                    sőt egyszer annyira ment a nyughatatlanságban, hogy meg is kérdezé nejétől: „
15014    I,      X|                egészen dühbe kezde jönni. Nem nyughatott a haragtól, el kellett neki
15015   II,    XIV|                      megvenni nem lehet, élte nyugodalmát; pedig el fogja adni, ha
15016   II,   XXIX|                       melyben én is nemsokára nyugodni fogok, örökké boldog legyen
15017   II,    XVI|                    menni, s ebben meg kellett nyugodniok.~ ~Fennimor még egy kicsit
15018   II,   XXIV|                       a távolból hitte azt, s nyugodtabban látta Rudolfot szemeivel,
15019   II,   XXIX|                        melynek földében őseim nyugszanak, s melyben én is nemsokára
15020    I,    VII|                       Londonba.~ ~Ösztönszerű nyugtalanság volt-e ez vagy valódi szerelem,
15021   II,   XXIX|                      hajadon férje, kit Isten nyugtasson meg a földben, s dicsőítsen
15022    I,    XII|                       a pénzét, és írja alá a nyugtát, mert bizonyomra, meg fogja
15023    I,    XII|                nyugtatványt.~ ~Azzal egy kész nyugtatót adott a chevalier * kezébe
15024   II,    XIV|                      fejét annak durva kezére nyugtatva.~ ~– Háladatlan vagyok ugye,
15025    I,    XII|                 tessék leülni s aláírni ezt a nyugtatványt.~ ~Azzal egy kész nyugtatót
15026    I,   VIII|                   farkkal, egy percig sem tud nyugton maradni, egyre táncol és
15027    I,   XIII|                       neki, hogy békülő kezet nyújta neki, s bár alig volt hihető,
15028    I,     XI|                   hogy azon hölgynek alkalmat nyújthassak magát a magasabb művészetben
15029   II,   XXII|             kívánatait, s boldog volt, hogy ő nyújthatá neki az orvosságot.~ ~–
15030   II,  XVIII|                   onnan az ajtóból a pamlagig nyújthatná az írást.~ ~Fanny különösen
15031   II,  XVIII|                     voltam.~ ~János úr karját nyújtó az amazonnak, ki még egyszer
15032    I,      I|                ezüstvedrekben jég közé eltéve nyújtogaták fel karcsú nyakaikat a metszett
15033    I,   XIII|                      hajdú. – Nem látja, hogy nyújtogatja az első lábát a nagyságos
15034    I,   XIII|                      kibékülék, atyafiságosan nyújtom kezemet öcsémuramnak is,
15035    I,      I|                       a másik kezét egyszerre nyújtotta a nagy úr elé fuldokolva
15036   II,  XVIII|                  tornácban úgy lépett egy ott nyújtózkodó agárnak a farkára, hogy
15037   II,  XXIII|                   neveltségedet azáltal, hogy nyújts egy pipát vendégemnek.~ ~
15038   II,   XXIX|                  legérdemesebbnek fog ítélni, nyújtsa át a község előtt a menyasszonyi
15039    I,     VI|                       legkellemesebb kilátást nyújtván balettek alkalmával.~ ~A
15040    I,   XIII|                     ki a levegőbe hajigálja a nyulat, és úgy kapja el. Csakhogy
15041    I,     II|                     összetart, ha akarjuk, de nyúlik, amennyire akarjuk. Ön egy
15042    I,     Sz|                       és a tudomány istene az ó-itáliai népeknél~ ~misérable – nyomorúságos~ ~
15043    I,     IX|                       megbukott, bárha nem is őáltala. – Bizonyossá tehetem, hogy
15044   II,   XXXI|                        Azaz, hogy az elem van őbennük, a bor. Óriási nagyokat
15045   II,    Meg|                 szabadok és hazaszeretők – az obi pusztán?~ ~Egy évvel később,
15046    I,     Sz|               külvárosnak számít~ ~ ~ ~oboe – oboa, fúvós hangszer~ ~obsolet
15047   II,    Meg|                    kivándorolt Törökországba, Óceániába, egy elsüllyedt világrészbe;
15048   II,   XXXI|                      mindent, ami külföldi, s ócsárolja az itt levőt. Elfogadja,
15049    I,      X|                      Én úgyszólván mindenemet odaadtam azért, hogy nevedet e nagy
15050    I,   VIII|                      pályatért, a cél végéhez odaállíták Varju uramat a vörös zászlóval,
15051    I,   VIII|                  egyre táncol és ágaskodik.~ ~Odaállítják őt is sorsot húzni, s azután
15052   II,    XIV|                  kiismerte ravasz képeiket, s odacsukta az ajtóhoz sarkaikat; vén
15053    I,    XII|                     szemeivel inte Liviusnak, odadörmögé:~ ~– Nem mondtam?~ ~Azután
15054    I,    VII|                gyermekeket, és azok most mind odaégnek.~ ~– De hát ki kell őket
15055   II,     XV|                 kertek alatt, s mire a szekér odaér, ő is otthon lesz.~ ~Alig
15056    I,     II|                      kiköszörültette; azalatt odaérkezett egy csoport legújabb divat
15057    I,    VII|                          kérdé Chataquéla egy odaérkező munkástól.~ ~– A nyomorultak,
15058    I,   VIII|                     az idegen legény hamarább odaérni, mint ő. Utoljára még az
15059    I,   XIII|                     asztalfőhöz indult. Midőn odaért, megpillantá, hogy mellette
15060   II,     XV|                legelső gondolatom. Hanem mire odaértem, mintha valami angyal súgta
15061   II,  XVIII|                  akkor tüsszög, ha megrémült, odafordula János úrhoz.~ ~– Bocsánat,
15062    I,    III|                    asztaloslegények!~ ~István odafordult Rudolfhoz, s odasúgva monda:~ ~–
15063    I,     IV|               mozdítani, he? – kérdé Abellino odafordulva, hol Rudolf és társai álltak
15064    I,     VI|                   midőn a közönség meggyérül, odafurakodának melléjök, minden fogadott
15065    I,    XII|                   fülére tapasztá. A sebészek odafutottak az utóbbihoz.~ ~– Meg van
15066   II,   XXVI|                       még a tekeasztalokat is odahagyják az ő elmés előadásait hallgatandók,
15067   II,  XVIII|                    alkalmul szolgált Flórának odahajolhatni Fannyhoz, s gyöngéd, biztató
15068   II, XXVIII|           Gondolkozott… gondolkozott…~ ~Végre odahajolt, és megcsókolá sorba az
15069   II,    XXV|                szelíden kifejlék karjaiból, s odahajolva vállára, fülébe súgá:~ ~–
15070    I,    VII|                        Ön tán nem akarja maga odahajtani a lovakat?~ ~– Hát mit tegyek?
15071   II,  XXVII|                     fog az hangzani!~ ~Majdan odahozták hozzá az új világpolgárt,
15072    I,    VII|                       nincsenek lovak, melyek odahúzzák.~ ~– Azon könnyű segíteni –
15073    I,     IX|               Abbelino társai csoportjához, s odairányzá lornyettjét. – Éppen most
15074    I,     IV|                    bajt, mert még azon órában odaizent az igazgatóhoz, hogy őt
15075   II,   XXVI|                    kettőst. *~ ~Abellino erre odajárul, személye iránti különös
15076    I,      X|                       minden megütődés nélkül odajárult Mayer úrhoz.~ ~A jámbor