bold = Main text
      Kötet, Fezejetgrey = Comment text
15077    I,    XII|                     pedig fölösleges volt azt odajegyezni. Évek, évtizedek múlva is
15078   II,    Meg|                  barátaimnak, Lisznyai Kálmán odajön hozzám, s beavat a legmélyebb
15079   II,     XX|                     hagyott el és az agaraim. Odajöttek azon szoba ajtajához, melyben
15080    I,   VIII|                    Hasztalan düh. Az esküdtek odajövének, s a mérgében reszkető pünkösdi
15081   II,    XIV|                       zárva minden út, melyen odajutni lehet, hogy az imádó vonzalom
15082   II,   XVII|                      kompániák ismét kezdenek odakapni hozzá, s van kilátás, hogy
15083   II,   XXXI|                          Kutyfalvinál vannak. Odakaptak most valamennyien.~ ~Forog
15084    I,   VIII|                   egy-egy tarka kendő lóg ki, odakötve egyik szegleténél fogva
15085    I,      V|           megcselekszi, csak bocsássák; ekkor odaküldik legkiállhatatlanabb szerepét;
15086    I,      X|               tekintetes Bordácsi úr, egészen odalépve a szerencsétlen kliens elé
15087   II,  XXVII|                   tehetett egyebet, mint hogy odalopózott a mellékszobába, s ott hallgatózott,
15088   II,    XIV|                      a fickónak fájni, mintha odalőtt volna; azt mondhatni neki: „
15089   II,  XXVII|                 megérteni a csecsemő beszédét odamagyarázva azt, hogy az visszakívánkozik
15090   II,   XXXI|                       nyelvének, hogy Mayerné odamenjen érzékeny jeleneteket játszani
15091    I,     IX|                     ketten is fölkeltek, hogy odamenjenek hozzá! Azokat is mind ismerem.
15092    I,      X|                     Teréznek, hogy ő nem akar odamenni, majd a többiek azután mind
15093    I,   XIII|                      ahelyett, hogy egyenesen odament volna az eléje nyújtott
15094    I,   XIII|              bevárhatjuk, míg a zápor átmegy. Odanyargalunk nagy sietve, hát erdőnek
15095    I,      X|                        Nézze hát!~ ~E szókkal odanyújtá Teréznek a szép műdarabot.~ ~
15096    I,   XIII|                       volna venni, hogy kezét odanyújtsa Jancsi úrnak, kinek a világon
15097   II,  XVIII|                   nagyságos asszonyom! – szól odanyújtva a névsorozatot. – E derék
15098   II,    XXI|             megragadja karját, s izmos kézzel odaöleli magához, át a nyeregbe.
15099   II,  XVIII|             megakadályozza Fannyt e tettében, odaölelte őt magához, és arcát csókolta
15100   II,     XX|                    akarna rajta nézni, azután odaragadja magához, s megveregeti nagytenyerével,
15101    I,   VIII|                    Frici nagy érzékenységében odarohant hozzá, s összeölelgette.~ ~–
15102   II,    XXV|                      ifjú főúr meglátva őket, odasietett hozzájuk. Kárpáthy már messziről
15103   II,    XXV|                 ellenével játszani kezdjen.~ ~Odasimult hozzá, és karját karjába
15104    I,    III|                       odafordult Rudolfhoz, s odasúgva monda:~ ~– Látod ezt? Ha
15105    I,   XIII|                 gondolkodási határidő, menten odaszökött, kezén fogá a lyánt; Jancsi
15106   II,  XVIII|                  helyettük más, új világ kezd odaszokni, kiket többé nem a nábob
15107    I,      X|                      a leány megragadá kezét, odaszorítá kebléhez, csókjaival halmozta,
15108    I,     II|         elcsavaroghatván órákig anélkül, hogy odatalálhatna, ahova akar; az utak melléke
15109    I,   XIII|                  iratokat.~ ~Ez nagy mérgesen odatálalta valamennyit az asztalra.
15110   II,    XXV|                       szokott látogatók ismét odataláltak Madarasra, azalatt meglehetős
15111    I,      I|                     gondja.~ ~És azzal szépen odatartá nagy flegmával a gyertyát
15112   II,  XXVII|                       ölében tartott kisdedét odatartja a beteg ajkához.~ ~Fanny
15113    I,    VII|                    elébb történik, mindkettőt odatemeti.~ ~Azonban a tűz ez oldalon
15114    I,   XIII|                   hogy a családi billikom van odatéve? Hát gondoltam, hogy ha
15115   II,   XXIV|                   összezavará, s valahányszor odatévedt pillanata, bosszúsan tapasztalá,
15116    I,   VIII|                       meg hogy leesett, ismét odatódulnak meglátni, hogy nem lett-e
15117    I,   XIII|                       találja az elejét, mire odatolá azt Péter úr elé, ki is
15118    I,      I|                étkeket, s a megrakott asztalt odatolva elé, míg ő maga ágyán fekve
15119    I,     IV|                  jókedvű ember, Saint-Michelt odaültették az asztalhoz, terítéket
15120    I,   VIII|                megállt. Márton azonban, amint odaugratott, hirtelen kikapta Varju
15121    I,      X|                       végre egy vidám cimbora odaugrik, s feltárja az ajtót gondolva,
15122   II,   XXVI|                     karcsú őzike termet! Mind odavan!~ ~(Úgy kell neki – gondolá
15123    I,   XIII|                       tréfából Horhi Miska is odavegyíté magát, de Jancsi úr félrehajtá
15124    I,     IV|                tárcámból ötven bankbilétet, s odavetém neki. A fickó elbámult;
15125   II,    XIV|                   cserébe adni e gondolatért, odavetette volna!~ ~ ~ ~Boltay mester
15126    I,     IV|                        míg odabenn leszek”, s odaveti neki a kantárját. A herceg
15127    I,   VIII|                      előrizte a fa alatt, míg odavetődő csikósok el nem terelték
15128   II,   XXXI|                       Egy emancipált hölgy is odavetődött közéjök, kecsesen füstölve
15129    I,    VII|                       szólt Rudolf, könnyeden odavetve a szót Kárpáthyhoz.~ ~–
15130   II,    XXI|                      vetve nekik két ujjával, odavezeté nejéhez.~ ~– A két legszebb
15131    I,     IV|                      s a pudlit örvénél fogva odavezette hozzám, s vigyorogva mondá: „
15132    I,      I|              parasztleányok majd a másikat is odaviszik, és akkor mindene az enyim
15133    I,      V|                    szerzett koszorúit, de aki odavitte, és onnan visszahozta hervadatlanul,
15134   II,  XXVII|                      megfogja vele férjeét, s odavonja azt lihegő ajkaihoz.~ ~…–
15135    I,     Sz|              institúció – elavult intézmény~ ~Odéon – 1791-ben épült francia
15136    I,     IV|                      egy élc miatt, amidőn az Odéonban * voltak, s a fiatal óriások
15137    I,    VII|                    háromemeletes, de mind oly ódon, romladozott, elfeketült
15138    I,    XII|                    medvéket is visszakergetni odúikba.~ ~E két érdemes lovag tehát,
15139    I,      X|                      valami törődött, azonnal öccseinek adta; azt is tapasztalá,
15140    I,      X|                    kisasszony, amint meghallá öccsének szomorú esetét, felszedé
15141    I,      X|                  Szegény leányom!~ ~– Szegény öcsénk!~ ~A gyermeket egész megvadították
15142    I,   XIII|                  mintegy öntudatlanul szorítá öklébe a nehéz aranyserleget, mely
15143    I,     VI|                      örömmel, kicsi, gömbölyű ökleit egymáshoz ütögetve. Később
15144   II,    XIV|                   szarvakat növesztenek, hogy öklelhessenek velök. Óh, e szarvak nagyra
15145    I,     VI|                  hegyes könyök vagy egy izmos ököl. Az aztán meg sem mukkant
15146   II,     XX|                       Miska utazott ide nyolc ökörrel és hat agárral; hat cigány
15147    I,   XIII|                        mert az árvíz miatt az ökröknek úgysem volt semmi dolguk.~ ~–
15148    I,      I|                  Mikor a sátorban laktál, egy ökröm megdühödött, s ti megettétek.~ ~–
15149   II, XXVIII|                      Most már tudom, hogy nem öl meg, most már megpróbálom,
15150    I,      X|                       házához jártam, kicsiny ölbeli gyermek volt, mindnyájan
15151   II,    XXX|                    még csak félesztendős, azt ölben kellett vinni. Szentirmayné
15152   II,    XXV|                 oroszlánnak martalékul vetett ölebecskét kényszeríti, hogy félelmes
15153   II,    XIX|                      semmi sem történt volna, ölel, csókol, és el van ragadtatva.
15154   II,    XXI|                   arannyal áttört, keleti sál ölelé, pálmákkal hímzett végeit
15155   II,     XV|               Abellino fut nagybátyja nejének ölelése elől, egy új József * és
15156    I,      I|                    kifeszegetve magát a bohóc ölelései közül. – Ne csókolj meg
15157   II,     XV|                 magához, melyet a kegyes anya ölelésnek véve, odaborult leánya keblére,
15158   II,     XV|                       tartotta, anélkül, hogy ölelést, zokogást vagy csókot vissza
15159    I,   XIII|                 kibékülni vele! Mit bánom én. Ölelgessék egymást! Ha egymásnak móringolnak, *
15160    I,   XIII|                 lováról. Nemsokára agyba-főbe ölelgeték egymást.~ ~– No, csakhogy
15161    I,   VIII|                      ne lopd valamimet a nagy ölelgetésben, hej! – monda neki Miska,
15162   II,   XVII|                       melyben kedves rokonait ölelhesse, s ezzel bezárja a levelet.~ ~
15163    I,    VII|                lassankint minden anya keblére ölelheti gyermekeit. Már az utolsó
15164   II,    XIX|                   ismer, de ha összejön vele, öleli, csókolja, azt hinnéd szerelmes
15165   II,     XV|                 akadályozandotta az anyjávali ölelkezésben; Teréz is letevé kezéből
15166   II,   XXVI|                   Akárhányszor láttam őt vele ölelkezni, nyakába borulni és megcsókolni.~ ~–
15167   II,   XXVI|                      köszöntetnek, csókolnak, ölelnek odahaza. Az öregúr egészséges,
15168   II,   XXIV|                hirtelen Flóra kibontakozva az ölelő karok közül –, tudja-e ön,
15169    I,      X|                  kapta ki a legkisebb leányt, ölelték, csókolták, mintha valami
15170   II,  XVIII|                        ahogy ő.~ ~Egy hosszú, öles gróf, aki maga is megvallja
15171   II,   XXXI|                     bűne, ami valaha terhelé. Ölhetett akárhány embert könnyelmű
15172    I,      X|                  válhaatik vízzé, egy apa nem ölheti meg szülöttjét egy kis botlás
15173   II,   XXXI|                      hasonlít hozzá – s azzal ölibe kapta a gyermeket, s összecsókolá
15174    I,    VII|                   hogy Chataquéla magát utána ölje, mert Indiában ez így szokás.
15175    I,   VIII|                közepén már mind elhagyták egy öllel a hozzájok közelebb jövőket,
15176   II,  XVIII|                       hogy ez elég vágás volt őellene, s a következő battéria *
15177    I,     II|                  volna szegény emberekért; ki ölné meg kárpitosát, a kocsigyártóját,
15178    I,   VIII|                       hozzá, maga Márton több ölnyi távolságra maradt el mögötte
15179    I,      I|                      a Vidra! Még ha a farkas ölte volna meg a Vidrát, de egér
15180   II,     XV|                      komoly és hallgató képet ölteni.~ ~Lehet-e ennél boszontóbb
15181   II,     XV|                    midőn betoppant. Ugyanazon öltönyben volt, melyet Boltay mester
15182   II,   XXIV|                        Flóra még egészen báli öltönyében volt. Szobaleánya hajfürtei
15183    I,     VI|          glaszécsizmáikat, s össze tépte sima öltönyeiket a nagy perpatvarban, mely
15184   II,    XXV|                       tíz gombot leszaggatott öltönyéről lefekvéshez készültében,
15185    I,    VII|                        hirtelen kikapcsolá az öltönyét elöl összetartó agrafe-jait, *
15186    I,      X|                  Minek visel Matild ily drága öltönyöket?”~ ~A jó asszonyság azonban
15187   II,  XXIII|                     Kecskerey neheztelő arcot öltött.~ ~– Édes barátom. Én meg
15188    I,     IX|                   kezdik a színeket válogatni öltözékeikhez, a közvélemény sújt és emel,
15189    I,      V|                       diadémját, legpompásabb öltözékeit készítse el számára.~ ~Ah!
15190    I,    VII|                   számára, ki pompás kasmír * öltözetében hanyagul hátraveté magát
15191    I,    VII|                legelső kútnál meglocsoltatták öltözeteiket, hogy azt mondhassák majd,
15192    I,   XIII|          körültörülgetve, ha mi ráncot talált öltözetén.~ ~– Hát valaki, valami
15193    I,      X|                     snekklijeire * s régimódi öltözetére.~ ~Mayer égre-földre esküdött,
15194   II,     XV|                szomorítsa, s egy egész teljes öltözettel tért vissza a házba, mellyel
15195    I,     VI|                   felvonás múlva jön, s addig öltözőszobájában marad.~ ~Catalani ma csupa
15196   II,   XXIX|                    kívánom, hogy azon ruhámba öltöztessenek, melyben vele megesküvém,
15197    I,      I|                      legújabb divatok szerint öltözteté őt fel, amint jöttek a bécsi
15198   II,   XXII|            kikocsizhatik, de akkor is melegen öltözzék, s több efféle, ahogy azt
15199    I,    VII|                    ábrándok tiszteletre méltó ömlengései, egy ősz hajfürt az elhalt
15200    I,   VIII|                 felfelé volt csapva, vállaira ömlő haja göndör karikába szedve,
15201   II,    XIX|                 kiismerni. Lelke nagyon kevés önállósághoz volt szokva.~ ~– Van még
15202    I,      V|                      színházba, mindazok, kik önben a művészetet és nem személyes
15203    I,     II|                       vállalatokat legnagyobb önbizakodással elfogadott, vagyonbukott
15204    I,     XI|                       nevelőnője bízik benne, önbizalomhoz jutott. És ez drága kincs!
15205   II,    XIV|                  kísérni mindenüvé s titokban önelégülten szívni fel a halálos mérget,
15206   II,   XXIV|                       szebb… – felelt rá édes önelégültséggel Rudolf.~ ~– Imádlak e szavadért,
15207   II,   XXIV|                   mégis visszatartá a férfiúi önérzet.~ ~Ily hamar nem volt szabad
15208   II,   XXIV|                      Flóra láthatólag sértett önérzettel. Azután vállat voníta. –
15209    I,    VII|                  végtelen volt annak szerelmi önfeláldozása. De hasztalan! Az érzelmeket
15210    I,      X|                   eléggé mutatja a jó leányok önfeláldozását, hogy nem sajnálták rózsához
15211    I,    VII|                   hősnek, bátornak, eszesnek, önfeláldozónak kell lenni, s nem elég mindez
15212   II,    XXV|           gyönyörűsége, a gondtalan nyugalmas önfeledés, az enyelgő tréfa, minden,
15213   II,    XIV|                      néha az elkeseredés, egy önfeledő pillanat, melyben a szív
15214    I,    VII|                visszatértek, oly hosszan, oly önfeledten nézte e szép, nemes vonásokat,
15215    I,      X|                        Nem gondolkozott többé öngyilkolásról, hanem nagy hamar beavatá
15216    I,     Sz|                       ill. más verzió szerint öngyilkos lett.~ ~debandíroz – szétbomlaszt~ ~
15217   II,   XXIX|                    mert a kéjencek nem tudnak öngyilkosok lenni. Ne is legyen az!
15218   II,    XIV|                      a Dunából vonták ki mint öngyilkost, én gyámleányomat boldoggá
15219   II,    Veg|                tekintélynek esztelen, úrnak – önhibája miatt – koldus. Egy kimenthető
15220   II,    Meg|                       a másikat, s az erősebb önkényével vitte magával pusztákon,
15221    I,      X|                 szerelemkalmárnak nevezik, ki önleányai szerelmével űz kereskedést,
15222   II,    XXV|                   ismeretes bokrok eltakarják önlelke elől. Így bolyongott egyes-egyedül
15223    I,      I|                  kicsiségekben, s most mintha önmagán bámulna el, oly mereven
15224    I,     XI|                     az a büszke öntudat, hogy önmagának hasznos tud lenni, s megél
15225    I,    III|                        annál messzebb távozik önmagától; poéták és népzenészek fenn
15226   II,     XV|         belebonyolódott a jó asszonyság, hogy önmagával lőn kénytelen disputálni,
15227    I,    XII|                 asztalosmestertől azt a ritka önmérsékletet, hogy dühös, szangvinikus
15228   II,   XXII|                       látogatás sora most már önökön van, egy hónap múlva úgy
15229   II,    XIV|                     szentelni; én nem óhajtok önöktől megválni, ne űzzenek, ne
15230   II,  XVIII|                  Éppen midőn megérkezett ide, önrül hallottam beszélni, s azokból,
15231    I,   XIII|                      a megtámadott szeme közé önté.~ ~A többiek egyik rémületből
15232    I,     IX|                    reggelig, mintha cseberből öntenék, az egész kertben pedig
15233   II,   XVII|                     egy új tárgy kezd érdeket önteni János úr életébe.~ ~Mióta
15234   II,    XIV|                       tapasztalás mint ércből öntött valóságot állít fel. Tehát
15235    I,    VII|                      kinek hamvait könnyeivel öntözi most is.~ ~Rudolf lelkének
15236    I,   XIII|              hajszálait, hanem annyi áldással öntse kegyelmedet nyakon, amennyi
15237   II,    XIV|               áldoznak, mennyit veszít? Lelke öntudatát adja érte, a gazdagság nem
15238    I,     IX|                        s éltek abban a boldog öntudatban, hogy ők nemcsak az igazi
15239    I,     XI|             tapasztalatlan leány a meglepetés öntudatlanságában elfogadá a küldött virágot.
15240   II,  XVIII|                      magáé, mert Flóra jósága öntudatos, eszmélő, mások által is
15241    I,    XII|                megsérteni? Akarta, világosan, öntudatosan akarta, a sértést egyenesen
15242   II,  XVIII|                    szerelmet, nyugalmat, édes öntudatot.~ ~És az előkelő név?~ ~
15243    I,    III|                   látom, tudom, érzem, bennem öntudattá van fagyva, hogy fajunk
15244   II,   XXII|                      ön meg, ha valamit kérek öntül?~ ~– Ezeret! ezeret! Ne
15245   II, XXVIII|                       Mennyi nemesség, mennyi önzéstelen szerelem fogadta volna az
15246   II,  XVIII|                    magának szívében!~ ~Milyen önzők, üres lelkűek, haszontalanok,
15247   II,   XXIX|                      több hasznot hajtanak az önzőknek, mint erényeik. És elborzadok
15248    I,     Sz|                     középső részén~ ~diable – ördögbe, ördögöt~ ~direktórium alatt –
15249    I,     XI|                     hogy az istent eladják az ördögért? Nagyon sűrű. És a szégyen
15250   II,  XXIII|                       ruinált * ember vagyok; ördögi, pokoli cselszövénnyel semmivé
15251    I,   XIII|                  szólt egyszerre az öreg.~ ~– Ördögöd van! – monda Kutyfalvi Bandi,
15252    I,      I|                       itten, lakom Párizsban. Ördögök engem ide hoztak. Bár vinnének
15253    I,     IX|                        mondák oda alant. – Ez ördögség Bélától!~ ~E percben hangzottak
15254    I,    XII|                   folyvást fülén tartva. – Az ördöngős golyó éppen fülem mellett
15255    I,    VII|                    volt jelen a páholyban: az öreganya, a derék, kedélyes gróf
15256    I,      I|                       sem.~ ~– Légy különb az öregapádnál.~ ~– Különb leszek – száz
15257    I,   XIII|                    borbélylegény, aki játszik öregapákat és egy éltes asszonyság,
15258    I,      I|                 állattal nem hadakozott ám az öregapám sem.~ ~– Légy különb az
15259   II,     XV|                  panaszkodja ki magát szegény öregasszony. Fannynak bizonyosan nincs
15260    I,    III|                    húsz.~ ~– Holnap tíz évvel öregebb leszesz. Holnap jöjjetek
15261    I,   XIII|                     mit megszólani ifjakon és öregeken.~ ~Feljutva a palotába,
15262   II, XXVIII|                  azonnal közlé határozatát az öregekkel.~ ~El kellett vándorolnia
15263    I,   XIII|                   aranyat, azt a tulkot átadó öregeknek nyújtá, magát a kövér barmot
15264   II,   XXII|                       meg lehet bírni! A bohó öregember térdre esett neje ágya mellett,
15265   II,     XV|                     te?~ ~– Húsz esztendőt az öregségből, nagyságos ifjúúr! – viszonza
15266   II,  XVIII|                     Milyen e nő? – kérdé a jó öregtől.~ ~– Valóban nagy ékesenszólással
15267   II,     XV|                     arisztokratái, gourmand * öregurak, kiknek csak a szeme és
15268   II,   XXXI|                    Kecskerey barátunk.~ ~– Az öregúrtól mindenesetre igen szép gyöngédség
15269    I,     XI|                      kedvence, kit úgyszólván örökbe fogadott, s mindenét rá
15270   II,   XVII|                      a leghírhedettebb költők örökbecsű munkáit.~ ~A Kárpáthyhoz
15271    I,     IX|                  milliók áldó magasztalásában örökítsék neveiket, örömüket találták
15272    I,    III|            sajátságainkból mindazt megtartva, örökítve megőrzeni, ami azokban nemes,
15273   II,   XXIX|                legutolsó, midőn lefekszem, és örökkévaló, midőn majd nem ébredek
15274    I,     Sz|                  legidősebb tagja (majoresco) örököl~ ~mal à propos – itt: rosszkor,
15275   II,   XXIX|                   elpazarolván az enyimet nem örökölheti; maga kereste, maga érdemelte,
15276    I,     II|                   meggyilkoltatni azért, hogy örököljem, nem természetem; hanem
15277    I,   XIII|                   Abellinót-e, hogy miért nem örökölt valóban, vagy Jancsi urat,
15278    I,     II|                        hogy: „Élők után nincs örökösödés.”~ ~Az ifjú dandy nagy szemeket
15279   II,   XXIX|                   volna gyermekem, ő leendett örökösöm. Isten akarta így, s ő hozta
15280    I,     II|                      rabja, s azt a törvényes örökösön kívül másra nem hagyhatja.~ ~–
15281   II,    XIV|                    lehet, mert az a törvényes örökösre marad, és eddigelé ő a törvényes
15282    I,     II|                  monseigneur Kárpáthy, gazdag örökségében szintén intra dominium ül
15283    I,     IV|                   velem együtt”), jövendőbeli örökségét pedig eddigelé még őelőtte
15284    I,     II|                      gonosz bitorló, ki önnek örökségével visszaél, senki sem más,
15285   II,   XXIX|                  milyen jó anyát hagyunk neki örökségül!~ ~A jó öreg sokáig nem
15286   II,   XVII|                  felszabadítása az úrbér alól örökváltság útján, s más, magához hasonló
15287    I,     Sz|                    tartozó, balzsamos illatú, örökzöld növény~ ~mérföld – magyar:
15288    I,      V|                    hervadatlanul, annak fején örökzölddé lettek azok.~ ~A velencei
15289   II,    XIV|                       boldog unokákkal játszó örömapának, te álmodjál zárdai csendes
15290    I,    VII|                 azután elmerül a világ minden örömébe, vad, gyönyörvadászó lesz,
15291   II,   XXII|                         Ahogy kívánod. Teljék örömed a könnyek felszárításában.
15292    I,   XIII|                       szokva volt az ezen nap örömeihez, hogy elveszettnek hitte
15293   II,     XV|                     polgári csendélet szerény örömeire visszagondol.~ ~Fanny férjhez
15294   II,     XV|                    olyan hölgyek, kik a világ örömeitől megfosztják magukat, hamarább
15295   II,   XXIX|               egyesülni fogok. Másik kincsem, örömem, lelkem reménye itt marad.
15296   II,    XXV|                    nemsokára elűzte napfényes örömével. Rudolf a boldogság özönében
15297   II,   XXIV|                    vagyok.~ ~– E napokban egy örömhír villanyozta fel a fővárosunkat,
15298   II,  XXVII|                    szült.~ ~Egy reggelen ezen örömhírrel lepé meg háziorvosa a nábobot: „
15299    I,   XIII|                      volt az utolsó, kinek ez örömhírt síró arccal tudtul adák.
15300    I,     XI|                  megmutatja neki a gazdag, az örömökben és élvezetekben határtalan
15301   II,  XVIII|                     itt.)~ ~– Amilyen nagy az örömöm szép kis szomszédnőmet házamnál
15302    I,    VII|                   keresné benne, midőn óriási örömriadal zendül meg körüle; a delnő
15303   II,    XXI|                      szeretett ideál.~ ~Flóra örömriadva rohan elé szerelmes sikoltással.~ ~–
15304   II,     XX|                      öröm lesz!~ ~A két hölgy örömsugárzó arccal tért vissza a társaság
15305   II,     XX|                    írva.~ ~Felszakítá a hölgy örömtül remegő kézzel a pecsétet,
15306    I,      X|                     is szokott nyújtani, hogy örömük, büszkeségük legyen az elkezdett
15307    I,     IX|           magasztalásában örökítsék neveiket, örömüket találták benne, ha a bolondok
15308   II,     XX|                óhajtásunkat csatolni efölötti örömünkhez, vajha mindezen igen tisztelt
15309    I,    VII|                  állotta azokat, kikacagja.~ ~Őérte fáradni, küzdeni kell, pedig
15310   II,   XXIX|                   aranyat. Akarom, hogy előre örüljön e napnak minden esztendőben,
15311   II,     XV|                   Teréz, én nem tehetek róla; örülnöm kellene, hogy anyámat látom,
15312   II,   XXII|                   látom, hogy te semminek sem örülsz, mikor szomorú vagy, mikor
15313   II,  XVIII|                    társaságban élünk, s előre örültünk, hogy társnéink száma ismét
15314   II,   XVII|                      nagyobb – népszerűségnek örvend, mint megkezdetése napjaiban,
15315   II,    XXI|                     melynek hónapok óta előre örvendett, hogy Fanny egészen elérzékenyülve
15316   II,     XV|                házasulandó vőlegényt), s nagy örvendezésére hallá a választ, miszerint
15317    I,      X|                      egy becses tajtékpipával örvendezteté meg, melyre vadászkutyák
15318    I,     XI|                      alá téve a kulcsokat, és örvendve hallgaták, amint az eső
15319    I,     IV|                     bankbiléteket, s a pudlit örvénél fogva odavezette hozzám,
15320    I,     II|                         őt is magával sodorta örvényébe. Párizsban akkor minden
15321   II,    XIV|                    sugarait követi, s szédítő örvények fölé hág, hogy hozzá közelebb
15322    I,      I|                       csengő-bongó acélláncos örvét, s minthogy egy impertinens
15323    I,     II|               különben alig bátorkodtam volna örviek ajánlataimat tenni. De még
15324   II,     XV|                     maguknak ily szellemdúsan összeállított világot alkossanak, melyben
15325    I,      I|                       enni, a bor apródonkint összeatyafiasítá őket, a poéta a cigányt
15326   II,    XVI|                             Egyszerre, mintha összebeszéltek volna, oly közel rohant
15327   II,    XXI|                     farkát maga alá csapja, s összecsattogtatva fogait szembe áll a két
15328   II,    XIV|                 vehetni! Koldusok!~ ~A leányt összecsókolák mind a ketten, s jó éjt
15329   II,   XXXI|                      és százszor meg százszor összecsókolhasson, s hogy ez milyen nagy keserűség
15330   II,  XXVII|                   szorítja őt lihegő keblére, összecsókolja az alvó gyermek arcát, ki
15331    I,   VIII|                  legkülönb címere volt, azzal összecsókolóztunk, megcsináltuk a genealógiát,
15332    I,     IV|                    rajta Kárpáthy, kisérve az összecsoportosult fiatal óriásoktól, kik abbahagytak
15333    I,   XIII|                   lehet e ládában? A vendégek összedugták fejeiket, hogy meglássák,
15334   II,   XXIV|                  képtelenség szívviszonyainak összeegyeztetése, hisz az élet, a praktikus
15335   II, XXVIII|                    míg végre az ég boltozatán összeér, és éjszaka van. Csak a
15336    I,    VII|                Mindjárt egymáshoz érnek. Most összeértek – mindkét alak egyszerre
15337   II,  XVIII|                      kegyeddel, pedig egészen összeesküdtünk már ellene, hogy közöttünk
15338   II,   XVII|                       kik mind arra látszanak összeesküdve lenni, hogy a fiatal menyecskét
15339    I,     VI|                     Ez ármány! Ez komplott! * Összeesküvés! Kinek a műve? Áruló volna
15340   II,    XIV|                      hamarább; ki ellen finom összeesküvések vannak forralva, láthatlan
15341    I,   XIII|                       erős vaskapcsokkal volt összefoglalva; elébb azokat kell harapófogakkal
15342   II,  XXVII|                    haldokló szobájába. Előtte összefolyt a világ; nem látott ő senkit,
15343    I,    XII|                lehetett mit felelni.~ ~Konrád összefoná nagy mellén rettentő karjait,
15344   II,    XXV|                     volt az örömtől, s kezeit összefonva tartá Flóra körül, mintha
15345   II,  XVIII|                   nyak perec kiülő csontjait; összefüggésben áll vele a két rendkívül
15346    I,    VII|                    hegyén-hátán hömpölygenek, összefüggő regéket alakítani. Elmondja
15347   II,    XXI|                      versenyfeleket párosával összefűzve vezetik pórázon a pecérek,
15348    I,   VIII|                     utána rohanók patkói mind összegázolták.~ ~Ő maga észre sem vevé
15349    I,      X|                        s a Mayer által kezelt összegekben hatezer forintnyi hiány
15350    I,     II|                   volt a világon. Ő mert nagy összegeket kölcsönözni oly ruinált *
15351   II,   XVII|                     felesége neve, ugyanannyi összeggel; a verembe esett látogató
15352    I,     II|               keresztülvető leffentyűkkel van összegombolva, a feszes kimondhatatlan
15353    I,     IX|                       kik ide minden határból összegyülekeztek, nejei és leányai ellen
15354   II,   XXXI|                    végig, s midőn hazavitték, összegyűjté Rudolf apró gyermekeit s
15355   II,   XXIX|                   várnak már. Akiket hirtelen összegyűjthettem, különben becsületes emberek
15356   II,   XXXI|                     esztendőben halála napján összegyűljenek, s ott a sírja fölött igyanak
15357    I,   VIII|                      pünkösd harmadik ünnepén összegyűlnek a lovaslegények a környékből,
15358   II,     XV|                       egy rövid levelkét írt, összehajtá, bepecsétlé, s átnyújtotta
15359    I,      V|                       színész hűs életútjával összehasonlítja.~ ~Így jutottak vissza Párizsba.~ ~
15360   II,    Veg|                  időkben avatatlan, a nyelvek összehasonlított jellemét nem értő nyelvészek
15361   II,  XVIII|                       ezek mind azon férfival összehasonlítva, kinek képét lelke szentélyében
15362   II,  XVIII|                  tartani, egy nagy ünnepélyre összehíva, nejét ott fogja bemutatni.
15363   II,  XVIII|                      a világ minden részeiből összehordja azt, amiben asszonyok gyönyörködni
15364    I,   XIII|                   ismét morzsánként alig győz összehordogatni, hogy felépítse apródonként
15365   II,     XV|                       Nem én – rebegé a leány összehúzódva takarója alatt.~ ~– Úgy
15366    I,     IV|                     azzal felkeresé kalapját, összehúzott érzékeny szemekkel megnézve
15367   II,     XV|               feszesen meghajtá magát, ajkait összehúzta, és fehér volt, mint a fal.~ ~
15368   II,     XV|                     számára, ahol kezét-lábát összehúzva elférhet, ne nagyobbat,
15369   II,    Meg|               megírtam, azóta sok mindenfélét összeírtam; de most is ezt tartom a
15370    I,     XI|              mulatságokat is tudott szerezni; összejöttek az ismerős ifjak, lyánkák,
15371   II,     XV|                   alkalmakat szokott szerezni összejövetelekre, de ő szerelmet nem szerez. –
15372   II,   XVII|                      emeli a várost. Az őnála összejövő urak csaknem mindegyike
15373   II,   XXVI|                   kitűnő gavallérokkal fogunk összejőni.~ ~Kecskerey úr maga is
15374    I,     IV|                elhullatja a vadászkést, akkor összekapnak, a vadász nem bír a medvével,
15375    I,      I|               veszekedtek az éjszakai álláson összekapott apró baromfiak. Maga is
15376   II,     XV|                    figyelmeztetni rá, hogy az összekelésnek még néminemű előkészülési
15377    I,    VII|                       háromszáz esztendősnél, összekeveredve apró szűk sikátorokkal,
15378    I,   XIII|                  barátimnak, akikkel néminémű összekoccanásban voltam az idén, tudósítván
15379   II,   XVII|                      milyen szép volna, ha az összekoccantott pohár méreggel volna telve,
15380    I,      V|                    fel annyi diadal emlékével összekötött jól hangzó nevét egy barbár
15381    I,    VII|                 Amelyik félnek nem tetszik az összeköttetés többé, leoldja derekáról
15382    I,     VI|                   nincs-e e botránynak valami összeköttetése az ő szeparatizmusokkal. * ~–
15383    I,    VII|              megalapítva a hivatalos szerelmi összeköttetésekre nézve. Az egész mindössze
15384   II,  XVIII|                       Kárpáthy-család roppant összeköttetéssel bír, női ágon az ország
15385   II,    XXV|                    amint lassan, öntudatlanul összekulcsolá kezeit, és keblére szorítá,
15386    I,    VII|                       is.~ ~Kezei önkénytelen összekulcsolódtak – kebléből egy fohász szállt
15387   II,  XXVII|                   Flóra.~ ~A jó öreg nagynéne összekulcsolt kezekkel imádkozik, arcát
15388    I,   XIII|               megázott egyszer, akkor meg úgy összement, hogy a könyökéig ért az
15389   II,    XVI|               kétfelől, kivont karddal. Azzal összemérték a vívókardokat, s egyenlőnek
15390    I,   VIII|            érzékenységében odarohant hozzá, s összeölelgette.~ ~– El ne lopd valamimet
15391   II,    XIX|                  borult barátnéja keblére, őt összeölelve, csókolva, és azután még
15392    I,   XIII|                   Abellinoval, s ha három nap összeragadt volna is, mégsem fogytak
15393   II,   XXIX|                     még a hidegvérű ügyvéd is összerágta tollát, s nem látta a betűket,
15394    I,     II|                       kezdve a fa és kéregből összerakott s téli zöldekkel befuttatott
15395    I,      I|                       Koporsóba! – kiálta fel összerendülve az öreg, s arca egyszerre
15396    I,    XII|                     akkor szállt ki. Ijedten, összerezzenve kapta vissza fejét, arca
15397   II,    XVI|                       egyenesen állva… Azután összerogy mind a kettő.~ ~– ~ ~Akik
15398    I,   XIII|                        hogy egykori jóltevője összerogyott, le nem vevé szemeit szomszédja
15399    I,     XI|                      vele, míg megőszült, míg összeroskad, és akkor is szeretitek;
15400   II, XXVIII|               talapján egy férfialakot látott összeroskadt, félig ülő, félig térdeplő
15401    I,    XII|                 asztalon hagyott pénzt, hanem összesepré, elvitte a „Pressburger
15402    I,   VIII|                       szokott mutatni, amidőn összesereglik a gazdag nábob névnapjára
15403   II,    XIV|               egymásra néznek, elmosolyodnak, összesúgnak, valami tervök lehet Abellino
15404   II,    XVI|                       vívó szándokát, s ismét összesúgtak, mielőtt a kardokat átadnák
15405   II,   XXIV|                    közelebb.~ ~Fanny hirtelen összeszedé magát, mintha sejtené, hogy
15406    I,   VIII|                   karikását, karjára öltve az összeszedett pányvát, merészen nekiindult
15407   II,   XXXI|                      s ha e sok beszédet mind összeszedjük, azt is megtudjuk, ami nem
15408    I,    XII|                       beszéd alatt lassankint összeszedte magát, s minden válasz nélkül
15409   II,   XVII|                    azon gondolatra jött, hogy összeszedve a nábob hajdúit, rajtamenjen
15410    I,      V|                      hír nem egyszer bírt már összeszerezni két híres embert, férfit
15411    I,      I|                      könnyen kapni tőle, mint összeszidást; egy görbe nézés elég volt
15412    I,     II|                    középett ezüstkígyók által összeszorítva, minden szakaszban pompás
15413    I,      I|                székeket, s a holmit készültek összetakarítani.~ ~– Hagyjatok mindent,
15414    I,     VI|             foglalatosságban járnak; ha kettő összetalálkozik, nagy, gondos fontossággal
15415    I,   VIII|                     csendesen, legfeljebb, ha összetalálkoznak is, nagy morogva összevetik
15416    I,     II|                    világban csak kaucsuklánc, összetart, ha akarjuk, de nyúlik,
15417    I,    VII|                   kikapcsolá az öltönyét elöl összetartó agrafe-jait, * s anélkül,
15418    I,      I|                      mellette a jámbor, hátul összetett kezekkel, sovány, száraz,
15419    I,      X|                   hasonlító ajkaikat az öreg, összetöpörödött kezekkel érintkezésbe hózni,
15420    I,      X|             hímzőrámának, azt Mayer papa mind összetöré rajtok, utoljára került
15421    I,   VIII|                       az egész teremben semmi összetörhető bútor nincsen, csupán kicsiny,
15422    I,     VI|                 vagyok én többé nagy ember. – Összetört, semmivé tett ember vagyok.
15423    I,   VIII|                    azáltal, hogy minden héten összetörte az üvegeit, fizette a város.~ ~–
15424    I,     VI|                     végre valahára megalázva, összetörve lássa. Utoljára is töredékeny
15425   II,   XXIV|                  térve vissza, törvényt hozni összeültek, kik félelme voltak az ellenségnek,
15426    I,     Sz|              rencontre – találkozás, véletlen összeütközés, véletlen alkalom~ ~renomirt
15427    I,    III|                   amint a civilizációval első összeütközésbe jön. Nem a barbárok fogják
15428    I,   VIII|                 előretartott szarvaival, s az összeütközésnél agyonzúzatott.~ ~A gulyások
15429   II,     XV|                       egy ruhaáruló boltba, s összevásárlott mindenféle kész öltözetet
15430   II,   XVII|                       abból a legszebbet mind összevásárolta János úr szép neje számára,
15431   II,    XVI|          inzultációkon * vesznek össze, mikor összeverekedtek, egymást meggyalázták; olyankor
15432   II,    XVI|                     mely nagyon különbözik az összevert színpadi kardok csattogásaitól.~ ~
15433    I,    XII|                     gyárnak, nehogy valakivel összevesszen, csak aziránt tett parancsokat,
15434    I,      V|                       egy színésznő férje, ki összevész azokkal, akik feleségének
15435    I,   XIII|                     köszönteni?” Ha két ember összeveszett, egy harmadiknak csak ezt
15436    I,      I|                     eltáncol velök, akkor meg összeveszíti a társaságot, s vérig verekesznek.~ ~–
15437    I,    XII|           gyönyörűséget abban, hogy embereket összeveszítsünk, s párbajokat siettessünk,
15438   II,    XIX|                  hiábavaló dolog vele nyíltan összeveszni, holnap már megint úgy tesz,
15439   II,     XV|                     hogy Fennimor és Abellino összevesztek a kártyán, de mindenki úgy
15440    I,    XII|              élettapasztalás jogot ád hasonló összevetésekre. Számtalan eset van, hogy
15441   II,     XV|              titoktartásra szólíták fel, s ez összevetést közölte Terézzel.~ ~E körülmény
15442    I,   VIII|             összetalálkoznak is, nagy morogva összevetik homlokaikat, s úgy elforognak
15443    I,    VII|                    élére vert néptömeg rögtön összezárult a fecskendő mögött, s míg
15444   II,   XXIV|                   ember láttára, mely idegeit összezavará, s valahányszor odatévedt
15445   II,    XXV|                    szeretne leugrani, s alant összezúzni magát.~ ~Majd a gazdagon
15446    I,     XI|                     magasból leszédül, mindig összezúzza magát, s a természet rende
15447    I,     VI|                   szerepének keresztülgondolt összhangot adni, hanem az egy változatos
15448    I,    VII|                   mellé, s az egész mégis oly összhangzó. Keblén hármas rubinkapocs
15449    I,     XI|                    szíves kegyed az első havi összletet tőlem átvenni s célszerűen
15450    I,    III|                    ország fővárosában, Pesten összpontosulni fog a nemzet fénye, ereje,
15451   II,    XIV|                  kinek karján az élet csendes ösvényén végigvándoroljon; de e sors
15452    I,     XI|                        hogy az életfenntartás ösztöne oly lépésre kényszeríti
15453    I,   XIII|             barátságos részvét önkényt támadó ösztönével unszolák a nagyra becsült
15454   II,    XIV|                 Kárpáthyt tervében kitartásra ösztönözze, magában elég leende az,
15455    I,      X|                gondoskodásból valami jótékony ösztönt is szokott nyújtani, hogy
15456   II,    XIV|                      a hiúság, nem a kérkedés ösztönzé csupán, hogy őt elcsábítsa,
15457   II, XXVIII|                 hajtja egy parasztember a két ösztövér lovat.~ ~A hátul ülő gyakran
15458    I,   VIII|               országgyűléseken sokkal nagyobb öszvegeket is volt szokás nyerni és
15459    I,     II|            csodálkozva tekinte az új, pompás, ötemeletes palotára a Boulevard des
15460    I,   XIII|                     az nekik.~ ~– Hiszen csak öten vannak.~ ~– Igen, de valamennyi
15461   II,    XXI|                    kengyelszíjat.~ ~Egyszerre öten-hatan ugrottak le lovaikról e
15462    I,   VIII|                      Bács megyei Horhi Miska, ötezer holdnyi birtok gazdája,
15463    I,     Sz|                       peták – csekély értékű, ötkrajcáros váltópénz~ ~Petit-pas –
15464    I,   XIII|                számára téli rekesztékek; ezek ötlenek már messziről a közeledő
15465    I,     IV|                Petit-pas-nak * szemébe tudjon ötleni, mert szegény fiú velem
15466    I,      I|                    skarlát montúrjára, * s az ötlet azonnal félrevitte a nagy
15467    I,   XIII|                     minek következtében az az ötlete jött, hogy neki kell legelőször
15468    I,     VI|                    kedély, elmés, néha csípős ötletei mindenkit jókedvre hangolnak;
15469   II,    Meg|                     kifejezése, akinek bizarr ötleteit, hatalmaskodásait, tréfás
15470   II,     XV|                  nemcsak ábrándképeket, de jó ötleteket is ad. Ilyenkor lát az álmodó
15471   II,   XVII|                  mindenféle piszkos, szennyes ötletekkel, amilyeneket ronda lelkű
15472   II,   XVII|                számítani, mint hetyke, tréfás ötleteknél.~ ~Aztán ily esetnél az
15473   II,    XIV|                     mulatságosnak az unokaöcs ötletét, de majd mindjárt nevetni
15474   II,    XIX|                  valamennyi között, ki tréfás ötletével az egész társaságot mulattatni
15475    I,     II|                       hogy az esprit-teljes * ötletnek gratulálhasson.~ ~Az csak
15476    I,      I|                   egyetlen úr azon sajátságos ötletre vetemedni, hogy magát gyalog
15477   II,  XVIII|         kalaplevételkor természetesen szemébe ötlött Fannynak Flóra gyönyörű
15478    I,     II|                     azt mondám az imént, hogy ötnek nagybátyja megházasodhatik.
15479    I,     Sz|                   ouvrier – munkás~ ~ötödfű – ötödéves~ ~ ~ ~Palais Royal – Királyi
15480    I,     Sz|                használja~ ~ouvrier – munkás~ ~ötödfű – ötödéves~ ~ ~ ~Palais
15481    I,   XIII|                         Járván ez ideig éppen ötödfűben, *~ ~ ~Annyi esztendeig
15482    I,      X|                     elvesztett, mentse meg az ötödikben, mert tudom jól, hogyha
15483    I,   XIII|                    Megint itt van az a Lokodi ötödmagával: ő maga, aki vitézeket játszik,
15484    I,   XIII|                     imát bocsásson az égbe.~ ~Ötödnap már nem volt, aki hírt hozzon
15485   II,   XVII|                    egy-egy boltosinasnak, aki ötölve-hatolva tudott valamit beszélni
15486   II,     Sz|                   mily látvány!~ ~quinterno – ötös találat a lottón~ ~ ~ ~reggély –
15487   II,  XVIII|                       hogy hívjon ki párbajra ötöt-hatot azok közől, akik ott fel
15488    I,     XI|                     holtiglani jövedelme volt ötszáz forint évdíj, melynek feléből
15489   II,    XVI|                      mintha egyszerre mind az öttel meg akarna vívni, ami annál
15490   II,     XV|                      élni, hanem korán reggel ötvenesztendős szokás szerint szalonnázott,
15491    I,   VIII|                      jelenteni. Egy hét alatt ötvenkilenc Kiss família emlékezett
15492    I,     VI|                      a gazdagon hímzett piros öv úgy van kötve karcsú derekára,
15493   II,   XXIV|                      osztotta Szentirmayné az övéit az agarászegylet gyűlése
15494   II,     XX|               Kárpáthy jószágán, miért nem az övén. Nagy ellenszenvre talált
15495   II,    XIX|                       maradhatott ki onnan az övénél, melyről még nem szóltak.~ ~
15496   II,  XVIII|                       volnának húzva, mint az övére.~ ~– Azt a szívességet várom
15497    I,    VII|                   többé, leoldja derekáról az övet, s visszaküldi annak, akitől
15498    I,      I|                     akasztva és két pisztoly. Övig csak megjárná a gúnya, de
15499    I,    VII|                      derekat, hímzett virágos övvel, a szűk, megfeszülő ruhát
15500    I,   XIII|                 siettek magukat megismertetni őexcellenciájával az örökös úrral, leendő
15501   II,    XXV|                  örömével. Rudolf a boldogság özönében úszott; de a legboldogabb
15502    I,     VI|                koszorút felemelni, mely egész özönével felért a fizetett bokrétáknak,
15503    I,      I|                       a Noé, ki e parciális * özönvízből embert és barmot kiszabadít.~ ~
15504   II,     XV|                      találja szúrni testvérje özvegyének a szemét.~ ~Mayerné asszonyság
15505   II,    XXI|                 kellemesebb nőnek lenni, mint özvegynek.~ ~– Mindenesetre kellemesebb,
15506    I,   XIII|                   miután az elődök mindegyike óhajtá magát építményeiben megörökíteni,
15507   II,  XVIII|                 névsorozatból, akit ott látni óhajtana, jegyezze fel.~ ~E különös
15508    I,    XII|             oldalbordáim közé ment volna.~ ~– Óhajtanám, hogy oda ment volna! –
15509    I,   XIII|                   születésem napjának ünnepén óhajtanék velök kibékülni. Név szerint:
15510   II,     XV|                     és számtalanszor hallható óhajtás rendesen olyankor szokott
15511   II,   XXIV|                    nem sietne teljesítni neje óhajtását?~ ~– Én nem mondtam senkinek,
15512   II,  XVIII|               köhögéssel, s valami olyanforma óhajtásnak kezde helyet adni szívében,
15513   II,    XIV|               koporsót küldött ajándékba azon óhajtással, hogy használjam azt minél
15514   II,    XIX|                    egész alak egy vágyat, egy óhajtást látszik kifejezni, azt,
15515   II,     XX|                      hátra, mint azon őszinte óhajtásunkat csatolni efölötti örömünkhez,
15516   II,     XX|                    selyembogarak tenyésztését óhajtják, és én mindezeket nagyon
15517   II,   XXIX|                     szolgálandnak; kívánom és óhajtom Istentől, hogy az a hon,
15518   II,  XVIII|                 fülébe súghatni:~ ~– Én régen óhajtottam kegyeddel találkozhatni,
15519   II,    XXV|                       állíthatjuk, hogy ő sem óhajtozott más társaság után.~ ~Éppen
15520    I,    VII|                 ismeré azon áldást, hogy amit óhajtunk, azért imádkozni is lehet,
15521   II,     XV|                      kérkedő, kinek imádottja őhelyette nagybátyjának adta kezét.~ ~
15522   II,  XVIII|                     volna ki. Hahaha! Hahaha! óhhaha!~ ~János úr úgy el tudott
15523    I,   XIII|                 aprószentek itt vannak-e?~ ~– Ohohohühühü? – mosolyga Pál –, itt ám;
15524    I,     VI|                      helyett koszorúba fonott oignonokat.~ ~– Ah uram, gondolja ön,
15525    I,   VIII|        parasztszekerével. Tán azt hitte, hogy őiránta még a szilaj állat is tartozik
15526   II,   XVII|                       nyulak, melyek a fiatal ojtványok kérgét lerágják, s ekként
15527   II,     XV|                      Konrádot. Sőt neked nagy okaid vannak éppen attól őrizkedni,
15528    I,     II|                        s meglátom a szenvedés okait az arc színéből. Hátha mégis
15529   II,     XV|                    volt idejönni. Mert valami okának kellett lenni, az bizonyos.~ ~
15530   II,   XXXI|                       embert könnyelmű párbaj okban, tehetett semmivé akárhány
15531   II,  XVIII|                   volt jelen, aki előtt bármi okból is le kellett volna sütni
15532   II,  XVIII|                       csuklóban, nem tudom mi okbul, szörnyű hattyúprém karmantyúkkal *
15533    I,   VIII|                poharazás közben. Ah, jól esik őkelmének! Minden ember örült rajta,
15534   II,  XVIII|                     hitelesítő pecsét! Boldog okirat, mely benne részesül.~ ~
15535    I,      X|                     pápaszemét, s a kinyitott okiratba tette, hogy az olvasás fonalát
15536    I,   XIII|                       emelkednek, telve lévén okiratok és bevégzett számadások
15537    I,    XII|                        Az ekként hitelesített okiratot zsebébe dugva, köszönetet
15538   II,    XIX|                  részvényes korifeusoknak egy okkal több volt társulatuk megszilárdítására;
15539    I,     II|                     megbámulá, valahára mégis okkal-móddal ráakadt a tusculanumhoz
15540   II,    XIX|                        hogy valami ismeretlen oknál fogva valamelyikre haragszik,
15541   II,  XVIII|                találnék, mindazáltal lehetnek okok, miknél fogva nem éppen
15542   II,   XVII|                      haragudván megfejthetlen okokbul reájuk, a negyedikért áldozatul
15543    I,   VIII|             beérkeztek, kiket Márton százféle okokkal sietett felvilágosítani,
15544   II,   XVII|                 megcsapassa, hanem csak mégis okosabbat gondolt később. Fogá a paszkvillt,
15545   II,    XXV|                      nőmhöz fecsegni, vagy ha okosabbnak tartod, használd könyvtáramat.~ ~
15546   II,     XV|                  lettek, mért nem voltak elég okosak maguknak tisztességes viszonyt
15547   II,    XXV|                    untatták egymást politikai okoskodásokkal; ki gondolt volna a nőre!~ ~
15548    I,      I|                       nem tetszett neki, vagy okoskodni próbált az ellen, amit ő
15549   II,   XXIV|                 hintázta magát a pamlagon, és okoskodott.~ ~(– Miért volt oly nehéz
15550   II,    XIV|                      tartanak!~ ~– Sőt meg is okosodott.~ ~– Örökké iszik, és parasztlányokkal
15551   II,  XVIII|                      ő mind gazdag. Szelídség okossággal párosulva jár ővele, minden
15552    I,    XII|                 előnyt adott; e merészség azt okozá, hogy Abellino megállt hat
15553   II,    XVI|                      mikor tettleges sérelmek okozák a párbajt, mikor a felek
15554   II,  XXVII|                      még, melyek iszonyú kínt okozhatnak neki; óh, a test küzdelme
15555    I,      I|                      oly visszataszító hatást okoznak első tekintetre, pedig ha
15556    I,      V|                 kezével intve, hogy zörejt ne okozzon, mert férje alszik.~ ~–
15557    I,    III|                    jólétből elkívánkozik.~ ~– Oktalanság biz az, uraim, és én magam
15558    I,   XIII|                       dacára annyi pazarlás-, oktalanságnak, év végével mégis kétszáz
15559   II,     XX|                   aholott az agarak hozzáértő oktatók által kellőleg neveltessenek;
15560    I,     VI|                       lement mélyen harmadfél oktáván keresztül, s mint a megütött
15561    I,     Sz|                      direktórium alatt – 1795 októbere és 1799 novembere között~ ~
15562   II,   XXXI|                       előnyén kívül más egyéb okuk is lehet e sötét színű kelmékhez,
15563    I,      I|                  szekér dűljön fel, s a hintó okuljon a példán, és kikerülje a
15564    I,   XIII|                      ha a színész nem tudta j ól a szerepet, ott in facie
15565    I,   VIII|                    dalolni:~ ~Valahányszor az oláh mondja: „szinyetátye” *
15566    I,   VIII|                      volna, ahol szent Pál az oláhokat. No de csak gyere másodszor,
15567    I,     II|                   dolgozószobákban nem szokás olajfestményeket tartani, azok a szalonba
15568   II,     XX|                      jövetele napját. Nem jön ólálkodva, meglepve, mint aki féltékeny,
15569    I,      V|              tetőpontját. Ritka művész az, ki Olaszhonba viszi másutt szerzett koszorúit,
15570   II,    XXI|                       vidám társaság a hosszú olaszjegenye sétányon végigvonul, a sétány
15571    I,     Sz|                  Comói tó, festői szépségű tó Olaszország északi részén~ ~la Hongrie –
15572   II,     Sz|                 híveinek pártján levő személy Olaszországban a pápa és a német-római
15573    I,     II|                biztost majd a rajnai, majd az olaszországi hadseregnél; aszerint, amint
15574    I,     VI|               parancsolat fúródott a sziszegő oldalába egy-egy hegyes könyök vagy
15575   II, XXVIII|                      emelkedett egy zöld lomb oldalában, rajta fenn a halál szomorú
15576   II,   XVII|                  tekintettel a helység felé s oldalablakaival az angolkertnek * fordulva –
15577    I,   XIII|            versailles-i mintára épült kastély oldalának, hogy nem lehetett az utóbbiban
15578    I,    XII|                     Őrdöngős golyó! Inkább az oldalbordáim közé ment volna.~ ~– Óhajtanám,
15579    I,    XII|                   gúnyolni szoktak. Inkább az oldalbordák közé ment volna az a golyó.~ ~
15580    I,     XI|                     piperében – ott ült egyik oldaloltár előtt, és magában gyönyörködött
15581   II,    XXI|                  annyi üldözőjét kijátszani s oldalréshez jutni. Az agarak mind-mind
15582    I,     Sz|                  fáraszt, kimerít~ ~favoris – oldalszakáll~ ~Fenice – Velence híres
15583   II,    XXI|               fordítja az üldözött vad, s egy oldalszőkéssel kisikamlik a két fehér közöl,
15584    I,     Sz|                      vsz. kas (vesszőből font oldalú hintó) helyett~ ~Kecskeméti-udvar –
15585   II,  XVIII|                  Flóra gyönyörű hajzata, mely oldalválasztékaiban szép recés hullámzatokat
15586   II,    Meg|                felkerestem a régi várkunokat, Oldamurt az ő Dalmájával, valahol
15587    I,     II|                        s azontúl ön fel lenne oldva terhes fogadása alól, nyakát
15588   II,  XXIII|               nyugodott, míg egy kezébe akadt ollónak ki nem tekerte a nyakát.~ ~
15589    I,   VIII|                       könyvek lenyomtatva egy ólomkalamárissal, az asztal alja szépen be
15590   II,     XV|                  oltalmukba venni, s idegenek oltalmábul kelle elorozni!!~ ~Óh! Feketébb
15591    I,    XII|                mindent, és kérte, hogy védje, oltalmazza a leányt, mert asszonyvédelem
15592   II,     XV|             tisztasága, mit idegeneknek kelle oltalmukba venni, s idegenek oltalmábul
15593    I,   XIII|                       visszatérve, amit az úr oltára előtt fogadott, hogy aznapon
15594    I,    VII|                   áldozat lesz egy új bálvány oltárán.~ ~Tehát ápril 1-jétől egész
15595    I,      V|                        az én bálványom, az én oltárképem, a szégyenpadon állasz,
15596    I,    VII|                       tudna beszélni e szemek olthatlan tüzéről, mely világít és
15597    I,      X|                       talált, amint szegfűket oltogatott.~ ~Elmondá neki panaszát.
15598    I,   VIII|                   fordulata, amely más ágakat oltott az elvadult kedélyek galagonyatüskéibe;
15599    I,    VII|                     fojtva, s másfelől erősen oltották; a népség széledezni kezdett.~ ~
15600   II,    XIV|                 családból eredett, véribe van oltva születése óta a könnyelműség;
15601   II,    XIV|                       mekkorát nőttek a nemes oltványok a faiskolában, hány rajt
15602    I,     VI|                  annál jobban megérthessék, s olvadékony, lágy hangon elkezdé a románcot
15603    I,    VII|                   tárgyak mindinkább egymásba olvadnak, a szivárványló színek elsápadnak,
15604    I,    III|                  kristály azt mondja: „Én nem olvadok!” és szikrátvet a napban.
15605   II,     XX|                      levelet, s e nehány sort olvasák belőle:~ ~„Holnap Kárpátfalván
15606    I,   XIII|                       holott én az újságokban olvasám, hogy Pesten tizenegy forinttal
15607    I,      X|                       okiratba tette, hogy az olvasás fonalát el ne veszítse,
15608    I,     IX|                      támadni hírlapok, miknek olvasása a mai kor szülötteire nézve
15609   II,   XVII|                       könyvek, ostoba újságok olvasásától, s a nemzeti kedélyt azon
15610    I,    XII|                     legény józan eszében vagy olvasási tehetségében. Rárivallt:~ ~–
15611    I,   XIII|                     Itt elébb félbeszakítá az olvasást Péter.~ ~– Méltóságodnak
15612    I,    VII|                       E két ember arcából azt olvashatná le egy fiziognóm, hogy ezek
15613    I,    XII|                     következő hirdetmény volt olvasható:~ ~„Egy helybeli családapa
15614   II,   XVII|                    szomorú hirdetményei lőnek olvashatók, a kereskedők visszarendelék
15615    I,      X|                      múlt századbeli románban olvashatott ilyen esetet.~ ~Ily úri
15616   II,   XXII|                    közelében tölte, hímzését, olvasmányát az ő szobájába vitte; behítta
15617   II,    XIV|                    mellyel hasonló mulatságos olvasmányok fogadtatnak, hogy a költő
15618   II,   XVII|              amelyeket számtalanszor leírnak, olvasnak, egyik kéziratból a másikra
15619   II,     XX|             tartalmára, s újra el kellene azt olvasnia, hogy tökéletesen megértse,
15620   II,    Meg|                       kiadásnál újból át kell olvasnom az egészet, nem találok
15621   II,    Veg|                       bocsánatot kérve szíves olvasóimtól hosszadalmasságomért, kérem
15622   II,    XIV|                   külsejű levelet akart Fanny olvasókönyvébe lopni. Azt a cselédet rögtön
15623   II,    XIV|                       a divatköltészetnek, ha olvassátok a vidám Boccaccio Dekameronját,
15624    I,    XII|                  tehetségében. Rárivallt:~ ~– Olvasta ön, mi van azon levélben?~ ~–
15625    I,   VIII|                       s éppen a jegyzőkönyvet olvasták fel, a főúr észrevéve, hogy
15626    I,    VII|                    ezalatt valami angol lapot olvasva.~ ~– E némbernek nagy kedve
15627   II,    XIX|                    hogy ő már képzeletében is olyannak hitte Szentirmaynét, mint
15628   II,   XVII|              egyébiránt szokatlan fülek előtt olyformán hangzott, mintha azt mondaná: „
15629    I,     VI|                     rohantak fel a mennydörgő Olympra, azt vélve, hogy szövetségeseiket
15630   II,   XXIX|                      boldog gondolattal, hogy őmellette fogok alunni a boldog feltámadás
15631    I,    XII|                  Nagyra becsülöm ez ajánlatát őméltóságaiknak – monda a hajdúhoz fordulva –,
15632    I,   XIII|                Nagyságos Kárpáthy Béla úrnak, őméltóságának Pozsonyban. Egy lovaslegény
15633    I,     II|                    nemrég felfedezett Pompéji omladékai közül ástak ki, és a tarka,
15634    I,   VIII|                rózsákkal ékes füzérek hosszan omlanak a legény vállaira, mint
15635    I,     VI|                    fekete haja félig lebontva omlatag fürtökké szoríttatik össze
15636    I,    VII|                  megtapogatva a falat, ha nem omlik-e le alatta. Kezével megnyugtatólag
15637   II,    XXI|                     két hosszú tömött rendben omlottak alá éjfekete hajfürtei,
15638   II,     XX|                    mondani szoká: castis sunt omnia casta, a tisztáknak minden
15639   II,    XXV|                      kétségbeesésében keblére omoljon, s zokogva, fuldokolva ölelje
15640   II,    XIV|                   könnyező gyámjait, s térdre omolt Boltay előtt, fejét annak
15641   II,  XVIII|                     gróf Szentirmay Rudolf úr őnagyméltósága; óh, az nagy ember! Mindenki
15642    I,   VIII|                       a legfontosabb hivatás, őnagyságát, méltóságos Jancsi urat
15643    I,      I|                    írták le az én egyetlenegy onklimat, úgy, hogy éppen nem képzelhettem
15644    I,      I|                     Ez nagyon derék: egy holt onklit keresek, és találok egy
15645    I,      V|                       Euterpe Adria plaudente onora”. (Téged, új Euterpé, *
15646    I,   XIII|                   kezdte válogatni.~ ~– Ez az opálbányák árendásának a jelentése.
15647    I,   VIII|             megütközés nélkül, atillája antik opálgombjait csiszolva selyemkendőjével.~ ~–
15648    I,      X|                  utcataposó, kalap-félrevágó, opera-fütyörésző lafancok * körmei közt hervadjon
15649    I,     VI|                 feltalálta magát, s egy másik operából, mely a közönség kedvence
15650    I,      V|                   tekintendi mindenki, aki az operaénekesek ragyogó pályáját a drámai
15651    I,      I|               másikkal taktust ütve valami új operai dallamhoz, melyet beszéd
15652   II,     Sz|                   híres ária Bellini Norma c. operájából~ ~C'est bien fatal – Ez
15653    I,     Sz|                     női főszereplője; Rossini operájának kolozsvári bemutatóján Déryné
15654    I,      V|                       Koppenhágát, Hamburgot; operájok nem volt, és Jozefine játszott
15655    I,     VI|                       ki prológokat készít az operák elé, s másnak szóratja a
15656   II,   XXXI|                    van téve ezüstből, azonban operákat csak hallótülkön keresztül
15657    I,    VII|                        patkány; így hívják az operáknál a némaszemélyzetet) létére
15658    I,      V|                      súlya, ő az orosz udvari operánál volt szerződtetve, s nem
15659    I,     IV|                      cifra neve volt akkor az operaszínháznak) igazgatója fog-e bírni
15660    I,      V|               énekesnőt szerződteték az olasz operatársasághoz, s midőn Griseldában fellépett,
15661    I,     Sz|                    opéra comique – vígopera~ ~optimates – itt: a legkiválóbb, legjobb,
15662    I,    III|                     kevés magyar lakja. A faj optimatesei * csak a térképről tudják,
15663    I,     Sz|             könnyűvérű nő~ ~louisdor (Louis d'or) – XIII. Lajosról elnevezett
15664   II,  XVIII|              hagymázbeteg voltam, legnehezebb óráimban egy szép delnő, egy nem
15665   II,     XX|                 asztalnál eszik, mely unalmas óráinkban velünk barátságosan együtt
15666   II,   XXIX|                       szólt a nábob. – Utolsó órájában mondá e szavakat, kedves
15667   II,    XIV|                 Abellino hiába várjon halálom órájára, és ha én meghaltam, ne
15668   II,    XXV|                 hosszú is lesz.~ ~A délelőtti órákat a férfiak együtt tölték
15669   II,    XIX|                      a mulatságosan eltöltött órákra.~ ~– E szavakkal be van
15670   II, XXVIII|                     addig egyet fordulok. Egy óránál tovább nem maradok ki.~ ~–
15671   II,     XV|                     egy ezerforintost, és egy óranegyed múlva az egész társaság
15672   II,  XXIII|                      csaknem egyenlő nagyságú orángutáng ül hasonló kecses helyzetben,
15673    I,   XIII|                    hivatalt, mely az égben az őrangyalokra, itt e földön pedig a rendőrökre
15674   II,     XV|               megtudta, hogy a te hímzésed, s óraszámra elnézte azt a képet ottan
15675    I,      X|                 sohasem tért többé vissza. Ez órától fogva eltűnt Pozsonyból.
15676   II,  XXVII|                    hosszú szempillák gömbölyű orcáira feküdtek. Nem sírt, egészen
15677   II,  XVIII|                  egészen elbújtak a szemei az orcájába, s midőn ismét napvilágra
15678    I,      V|                      kutyák, szemfényvesztők, orcátlan balettmeztelenség kell ide,
15679    I,     Sz|                legjobb, legelőkelőbb polgár~ ~ordália – istenítélet (középkori
15680    I,     IV|                  gyilkos ellen, mire a király ordáliákat * rendel, hol a vádlottnak
15681    I,   VIII|                      ért az összegyűlt népség ordító tömege közé; erős lábai
15682   II,     XX|                    lehetett verni, és a többi ordított az udvaron egész nap, keserűségében.”~ ~–
15683    I,      I|                        hanem a víg danolás és ordítozás hangjai vezetőül szolgáltak
15684    I,   VIII|                    fekvők tengeri betegségről ordítoztak, s Kutyfalvi Bandi mind
15685    I,    XII|                   abból, amit magam beszélek. Őrdöngős golyó! Inkább az oldalbordáim
15686   II,    XXI|                       egyik kerék hiányzik az organizmusomból; bizonyosan kivette belőlem
15687   II,     XX|                   alapíttassék egy nyomtatott orgánum, egy agarászati lap, mely
15688    I,     II|                     egy lófuttatás, egy derék orgia, egy híres szöktetés nem
15689    I,   XIII|                 valami mondásba, kezdje rá az orgonát; utoljára pedig kicserélték
15690    I,   XIII|                 építtetett oda harangokkal és orgonával ellátva, s alapítványt tett
15691   II,     XX|                 megint akadt valakire, aki őt óriásnak nézi. Gróf Erdey Gergelynek
15692    I,     VI|                        Ez jó jel volt az ifjú óriásoknak. Sokan Oignon úr bandájából
15693    I,     IV|                      Itt körülnézett a fiatal óriásokon, s miután azok hallgattak,
15694    I,     IV|                      összecsoportosult fiatal óriásoktól, kik abbahagytak kártyát,
15695   II,   XXXI|                       ismerénk meg, azóta két óriássá nőtt fel nemzetünk történetében.
15696    I,     VI|                 lépcsőkre, az egész fellázadt óriássereg lejupitereztetett * a paradicsomból,
15697   II,    XIV|                    állanak az ajtó előtt, míg őrizetük tárgya kedvesével ott benn
15698    I,      X|                    tudakozódott a másik után, őrizkedett mindenki bármiféle beszédhez
15699    I,     XI|                   hogy az ismeretlen úr ugyan őrizkedik valamiképp közel jutni a
15700   II,     XV|                      okaid vannak éppen attól őrizkedni, hogy beléd ne szeressen,
15701   II,   XVII|                   nyoma.~ ~A cimborák eleinte őrizkedtek kíméletlen emlékeztetéseket
15702    I,    VII|                      helyes hangon válaszolt, őrizkedve, hogy beszéde sem oly magas
15703   II,     XV|                     fenekére, ha sziklavárban őriznék, vagy égő karddal vigyáznának
15704    I,   VIII|                  lovait minden gazda tartozik őrizni, s akárhova kárba megy,
15705   II,    XIV|                     Jupiter mégis meglopta az őrizőket, s ha egyszer e nemes utánzói
15706    I,      I|                   terembe; az ajtót senki sem őrizte, csak akkor vették észre,
15707   II,    Meg|                világított az arcáról. Ezt már őrizték, mint drága kincset.~ ~Megtaláltam
15708    I,      X|                       segíthessenek. Az isten őrizze meg őket attól, hogy mások
15709    I,     XI|                       felügyelői, hogy őt jól őrizzék. A fény a legnagyobb jellemeket
15710   II,  XVIII|                   érezni; mert, ámbátor isten őrizzen engemet azon gondolattól,
15711   II,    XIV|               becsesebbnek látszott. Végre az őrjöngésig szerelmes kezdett lenni
15712    I,    VII|                    megkapták, nézzétek ezt az őrjöngést; mint szorítják kebleikre,
15713   II,    XXV|                   csak szakadjon meg.~ ~Az az őrjöngő vágy ez, amit érez valaki,
15714   II,  XVIII|                      vezérletet; ah, egy anya őrködő gondja megbecsülhetlen egy
15715    I,    VII|                      éljünk: kik voltak a nap oroszlánai?~ ~Mert egyik hír a másikat
15716    I,     VI|                  Abellino ezzel visszatért az oroszlánbarlangba elmondva erélyes föllépését
15717   II,     Sz|                 kedves szomszédnő~ ~chiméra – oroszlánfejű, kígyófarkú, kecsketestű,
15718   II,    XXV|                 kétségbeesés volt ez, mely az oroszlánnak martalékul vetett ölebecskét
15719    I,      V|                udvarnál, s általa meghívatott Oroszországba, hol a szépművészeteket
15720    I,      V|                   éppoly nagynak tarták, mint Oroszországban, s a Tuilériákban * éppúgy
15721   II,     XV|                   volnának. Kecskerey úr éles orrhangja keresztülhangzik az egész
15722   II,   XXVI|                      Gratulálok! – kiált éles orrhangon Kecskerey hosszú kezeit
15723    I,   XIII|                      fekete szalag közé fonva ország-világ láttára viseli az emberséges
15724    I,     IX|                       foglalandók a műveltség országában a magyar nemzetnek és Magyarországon
15725   II,    XIV|                     emberek csodájára a halál országából, midőn már mindenki hitte
15726    I,     XI|                     gondolkozik, mint lehetne országát és népét boldogabbá tenni?
15727    I,     IX|                       ügyet, egy Ürményi Anna országbíróné neve Magyarországon, egy
15728    I,     IX|                      nagyobb kedvvel, mint az országgyűlésbe.~ ~Ma éppen a főrendi táblának
15729    I,   VIII|                      lett a dolog; a pozsonyi országgyűléseken sokkal nagyobb öszvegeket
15730   II,   XVII|                       és rendek, vége volt az országgyűlésnek, a jurátusok fekete atilláikkal
15731    I,     Sz|                      munkája, mely az 1790-es országgyűlésről készült~ ~Tuilériák – francia
15732    I,     IX|                     ülés előtt megállanánk az országház ajtajában, szívünk repesne
15733   II,   XVII|                      melyik fogja elnyerni az országhírű versenyzők közül? János
15734    I,     XI|               megmutatá neki a földnek minden országit egy szempillantásban. És
15735   II,     XX|          gondviselésre szorult egyéniségei az országnak. Mi ok tarthatna engemet
15736    I,     VI|                   Semiramis lett, a szíveket, országokat hódító királyné…~ ~Sohasem
15737   II,    XIV|                       szokott lenni; ez külső országokon járt, akárki előtt megállhat..
15738   II,   XVII|                     mindazok, akik hírnévvel, országosan ismert hitellel bírnak.
15739    I,   XIII|            hatvankilenc esztendő óta hetedhét országra szóló vigalomnak ünnepe,
15740    I,     Sz|               gyapjúáru készül (Kasmír indiai országrész nevéből); kasmírkecske gyapjából
15741    I,     II|               törvénykezés mégis rosszabb. Az országutak, ha száraz idő van, lehetnek
15742    I,     II|                       törvénykezés, kivéve az országutakat. De nem, a törvénykezés
15743    I,   XIII|                    erdők közé, ismét másik az országútra akart látni, a negyedik
15744    I,    VII|                    megszabadult, önnek valami őrszellem azt tanácslá, hogy menjen
15745   II,    XIV|                   apákkal és gyámapákkal, kik őrt állanak az ajtó előtt, míg
15746    I,   VIII|                 úszóiskolában szokás viselni; ortodox zsidókkal szalonnát etetni,
15747    I,    VII|                 ismerik jól, hogy ez vezet az őrüléshez.~ ~– Tudja-e ön, mit gondoltam
15748    I,    VII|                      hogy az emberek utána ne őrüljenek. Tekintetének nyugalma,
15749   II,    XXV|                     férfi, kit anélkül is oly őrülten imád, azt akarja, hogy őt
15750   II,    XIV|             szerencséjének? Bizonyára a világ őrültnek fogná mondani, aki ezt visszautasítná.~ ~
15751   II,  XVIII|                     ember, aki igazán meg van őrülve a szép asszony iránti szerelmében,
15752   II,    XXX|               közelléte volt.~ ~Rudolf rögtön orvosáért küldött, ámbár egy tekintet
15753   II,   XXII|                      Kárpáthy a világ legelső orvosait hozatta el számára; tanácskoztak,
15754    I,   XIII|                    kissé magához tért; azután orvosért akartak küldeni, de azzal
15755   II,    XXX|                   meggyőzheté, hogy itt többé orvosra nincsen szükség. Mire az
15756    I,      X|           selyemkendőit csak nem itta be mind orvosságban egy hét alatt.~ ~A leány
15757    I,      V|                      neki, hát hivasson hozzá orvost, ő úgysem gyógyítja meg;
15758    I,    VII|                     ki: azt oly erős lélekkel őrzé meg.~ ~Nehányan azt állítják,
15759    I,     Sz|                       az aranyalmát termő fát őrzik~ ~hippopotamus – víziló~ ~
15760    I,   VIII|                       törődöm én vele. Nem én őrzöm, hanem az alattvalóim.~ ~–
15761   II,  XXVII|                   nevelés által, mint minőben ősei részesültek! Mennyi boldogság,
15762    I,     IX|                       előttük a nyelv, melyen őseik beszéltek; idegen helyekre
15763   II,  XXIII|                  ember eredetileg majom volt. Őseink iránt tehát illendő tisztelettel
15764    I,      I|                   vala a kocsmáros. Nevét nem őseitől nyerte e derék ház, hanem
15765   II,    Meg|                 eszmém támadt, hogy én ezt az őseredeti magyar alakot, elébb a maga
15766   II,     Sz|                      hunokkal közös mondabeli őshazája~ ~idióma – itt: nyelv~ ~ ~ ~
15767    I,   XIII|                     fekszik a Kárpáthy-család őskastélya.~ ~Azt illetőleg nehéz volna
15768    I,   XIII|                       más célra használták az ősök piramidjait, a népszerűbb
15769   II,   XXIX|                    reánézőnek ama rég elhunyt ősöket, kiknek midőn lankadt kezéből
15770   II,  XXVII|                        kik a legelső Kárpáthy őssel áldomást ittak a szép Hunnia *
15771   II,    XIV|                       utód szórja a szelekbe, ossza darabokra, juttassa idegenek,
15772   II,     XV|                     minek fordul el annyit?~ ~Osszátok azt a kártyát.~ ~Legalább
15773   II,    Veg|                       valódi míveltséget s az ősszokásokból csak a valódi honfiúságot
15774   II,  XVIII|                     mulatni.~ ~Milyen törpék, ostobák, ízetlenek, fajankók ezek
15775    I,    III|                      pedig, hogy a külföldnek ostobaságainkkal legyünk hasznára, akkor
15776    I,   XIII|                       cimborái valami felötlő ostobasághoz kezdtek, rögtön az jutott
15777    I,   VIII|                      hallott, szem nem látott ostobaságokon törték a fejüket, melyek
15778    I,   VIII|                   horgos acélsodrony, mely az ostor végébe volt fonva, egész
15779    I,   VIII|                   lovag ekkor elővoná karikás ostorát, s elkezdte vágni hátulról
15780    I,   VIII|                     felriasztani.~ ~Ekkor egy ostorcsapás hirtelen a szemét találta
15781    I,   VIII|                    Ekkor kezdődik a lárma, az ostorcsattogás, valamennyi lovas lova nyakára
15782   II,    XXI|                      az udvaron csaholó ebek, ostorkongatások, nyerítő paripák fölverték
15783   II,    XXI|                   tőnek, elkezdik a kürtök és ostorok segedelmével sürgetni a
15784    I,    VII|                      volt mérve, s büntetésül ostorrá vált rájuk nézve éppen e
15785   II,     XX|                    erősebb ok volt az obligát ostromlásra.~ ~– Tudja-e ön azt, gróf –
15786    I,      X|                     ifjú leányzó erényei mily ostromolhatlan sáncok közé vannak zárva,
15787    I,    VII|                szűntek meg remélni; mindennap ostromolják a szép egzotikus hölgy termeit
15788   II,    XIX|                       s mikor legtüzetesebben ostromolna, akkor úgy bámulják, mint
15789    I,     VI|                    kesztyűk) nem állták ki az ostromot, ki kalap, ki frakkszárny
15790   II,     XV|                  számatokra többnyire csak az őszi alkonyat deres fénye jut.~ ~
15791    I,   XIII|                   szilvóriumot s tízesztendős őszibarackszeszt hurcoltak körül cipószeletekkel
15792   II,   XXIX|                     ezért kora tavasztól késő őszig írisz és amaránt virágokat
15793   II,  XVIII|                       mindenre.~ ~– De nagyon őszintének kell önnek irántam lenni;
15794    I,     XI|                 kellemeit is tanulja ismerni. Őszinteségével egyenlő arányban nőtt Teréz
15795    I,     IV|                         és melaleuca * között oszlanak meg a vélemények, s nem
15796   II,    XXV|                       inogni, s a vén palota, oszlopaival és kőalakjaival táncol,
15797    I,     IX|                        itt mindjárt az ötödik oszlopnál, pontban tizenegy órakor,
15798    I,     Sz|             tekintélyes és nemes~ ~peristyl – oszlopokkal körülvett szabad tér az
15799    I,     Sz|                   kőből faragott nőalak, mely oszlopot helyettesítve párkányzatot,
15800    I,     XI|                    ott szokott ülni az ötödik oszloppal szemben.~ ~Ah! Tehát főfő
15801    I,     IX|                 dolgait.~ ~E két irány között oszlott meg a köznemesség tömege
15802    I,   XIII|              futóhomokba, mégpedig tavaszkor; őszre híre-hamva sem volt.~ ~Posztógyárt
15803    I,    VII|                  zárva örökké. Ő csak szomjat oszt, de nem enyhítését a szomjnak.
15804   II,     XX|                          És Fanny is teljesen osztá barátnéja örömét, az öröm
15805   II,     XX|                    attól, hogy midőn mindezen osztályai számára az emberi és nem
15806   II,   XVII|                társadalom minden név szerinti osztályának kivétel nélküli tetszésében
15807    I,     II|          prókátorokkal, a parasztság csak két osztályból áll, földmívelő és prókátor;
15808    I,     II|                         lateiner és filiszter osztályok annyira bámulnak, és nem
15809    I,     IX|                      dicsőség juthatott volna osztályrészül, hogy milliók áldó magasztalásában
15810    I,     IX|                       az előítéletet, mely ez osztályt terhelni szokta. Erdély
15811    I,     IX|                       megteltek mindennemű és osztályú hallgatósággal, mert már
15812    I,      I|                     mintha az utolsó falatját osztaná meg vele: „Nesze, Matyi!” (
15813    I,     II|                  miket a virágos tibetsálok * osztanak szakaszokra, a plafontól
15814   II,    XVI|                       életveszélyes vágásokat osztaniok.~ ~A kardok szikráztak és
15815    I,     IV|       előkészületekről, a szerepeket fel kell osztanunk, hogy mindenre időnk teljék,
15816    I,   VIII|                  üljön fel négy-négy szűz, az osztogassa onnan füleskancsókkal a
15817    I,     II|                      megmérhetetlen kincseket osztogat, lelkeiket vérrel aláírt
15818    I,    III|             legszabadelvűbb volt a baráti szó osztogatásában. – Lesz ön szíves bennünket
15819    I,     II|               zsebkendő feladásáért aranyakat osztogatni. Tudnunk kell, hogy elegáns
15820    I,     IV|                     ragyogó érzelem jutalmául osztogatott taps és koszorú egy oktalan
15821   II,    XIX|                     mert azon időkben nemigen osztogatták fiatal embereknek a tekintetes
15822   II,   XXIV|                      osztani fogja vele, mint osztotta Szentirmayné az övéit az
15823    I,      X|                 gyalázatos keresményében vele osztozni, hanem még idejön hozzám
15824   II,    XIV|                      eddig, azért nem szükség osztoznunk.~ ~– De ha én úgy akarom.
15825   II,    XIV|                      és azután a jövedelemben osztozunk. Látod, ilyen ravasz vagyok
15826    I,     Sz|                  mérföld – magyar: 8,3536 km; osztrák: 7,5859 km~ ~mérő – a pozsonyi
15827    I,   XIII|                  lyánnak az apja?~ ~Egy félig őszült ember kullogott elé levett
15828   II,    XVI|             megtámadások, mik ellen a törvény ótalmat nem nyújt, a közhatóságok
15829   II,     Sz|                      Párizsban~ ~ ~ ~József – ótestamentumi hős, Jákob és Rákhel első
15830    I,      V|                     nem színházat. Farewell * Othello! Bamboche-é * a vásár!~ ~
15831   II,   XXIV|                     pesti palotájukat egészen ott-lakáshoz alkalmazzák. Mindjárt kitudjuk.)~ ~–
15832   II,    XIV|             megszorítván Boltay mester kezét, otthagyá őt összevissza zavart gondolatai
15833    I,      I|                  suhancnak a hátára, s inasát otthagyva a hintón, hogy vigyázzon
15834    I,   XIII|                   volnának is, hol maradna az otthoni úri kényelem, a rakoncátlanság
15835   II,    XIX|             meggyőződésben élt, hogy felesége otthonias mindezen dolgokban, mintha
15836    I,     Sz|                       air – feltalálja magát, otthonosan érzi magát~ ~prezervatíva –
15837   II,   XXXI|                    elriasztott a háztól Teréz ottléte. És ez Marion kisasszony.~ ~
15838    I,    VII|               városból ismét továbbutazott.~ ~Őutána következett a világhírben
15839    I,     VI|                       mert ezek valami részeg ouvrier-k, * akik hamar megmarkolásszák
15840   II,     XV|                        Mit rejtené magát, mit óvakodnék ez előtt? Tulajdonképpen
15841   II,  XVIII|                   teszem – monda Szentirmayné óvást teve mindennemű hála és
15842    I,   VIII|                    akadt italt.~ ~E jelenetet óvatosabb körülírással nem bírjuk
15843   II,     XV|                 hölgyek előtt nemigen szoktak óvatosak lenni, midőn éjszakai toalettjöket
15844    I,     XI|                    Más küldemény figyelmessé, óvatossá tehette volna, de hisz a
15845    I,     IV|                   rózsalugas alá, éppen ahogy Ovidius Naso idejében szokták a
15846   II,     Sz|                    nők hordanak, hogy kezüket óvják a hidegtől; muff~ ~Karmel-hegy –
15847   II,   XXIV|                       szövetkezniök; barátom, óvlak e veszélyes szövetségtől.
15848   II,    XIX|                      lelkekkel megismertetni, óvni, figyelmeztetni valakit,
15849    I,     Sz|                   érzi magát~ ~prezervatíva – óvszer, védő szer~ ~pro superabundanti –
15850    I,      I|                      a hátbaütést, s amint az őzhúst eléje tették azzal a kétes
15851   II,    XXV|                    János úr nejével. A szelíd őzikék ismerték már asszonyukat.
15852    I,     XI|                   nyilaztak felé, de a tündér őzikének egy csillag lebegett feje
15853    I,     IV|               Saint-Michel, hogy a kedves kis őzlábú táncosnő közelébe juthasson,
15854   II,    Meg|                      Apor monográfiája, Décsy ozmanográfiája legalább segített stílszerűen
15855    I,      I|                 kolibrimadár-tojás, szoptatós őznek a vaja, meg a kecsege porcogójából
15856    I,      I|               kicsinyt hátba; hozzátok elő az őzpecsenyét, majd az lenyomtatja.~ ~
15857    I,   VIII|                      Kárpáthy nagy, költséges ozsonnát rendezett a Dunán túli ligetben,
15858   II,   XVII|                   elvitték a madarasi kastély padlására. E buzgalmát annyira vitte
15859   II,     XV|                       ki akart menni. Elébb a padláson akart hálni, azután a konyhában
15860    I,     XI|                 bezáratták. Ők maguk azután a padlásszoba ablakából nézték felváltva,
15861    I,      X|              Zuckermandlira, ahol egy szegény padlásszobában feküdt Matild, melyben a
15862   II,  XXIII|                    neki, hogy a dohányhamut a padlat mázába tapodhatta, s addig
15863   II,   XVII|                       s meszelt falú, zsúrolt padlatú szobában lakott, azért oly
15864    I,     IV|                      színház játszhatott üres padok előtt, adhatták ott Cidet, *
15865    I,     IX|                      maradnak a sarkából.~ ~– Pah! A kegyes nagynénét elbolondítjuk,
15866    I,    VII|                       a legelső emberrel, aki páholyába benyit, össze fog veszni.~ ~
15867    I,     VI|                    színházba visszatérhessen, páholyában élvezendő diadala másik
15868    I,     VI|              tartóztatják.~ ~Sietett mindenki páholyaiba. Abellino még egyszer végigfutotta
15869    I,     IV|                  Philax úr után, felvitték őt páholyaikba, caressírozták, * hízelgésekkel
15870    I,     VI|                Nemours és Berry hercegnők már páholyaikban vannak.~ ~– Mit nekem Nemours
15871    I,     VI|                  végigfutotta a szövetségesek páholyait intve, serkentve és buzdítva
15872    I,     IV|                    szüntelen nyitva hagyták a páholyajtót, s Debry lármázott, hogy
15873    I,     VI|                      dühösen rohant erre ki a páholyból, fel a második karzatra,
15874    I,     VI|           távcső-battériáit * megostromolva a páholyok sorait, a világszépségek
15875    I,    VII|                  ahelyett, hogy sorba nézné a páholyokat, behúzza magát kerevete
15876    I,    VII|           impertinenskedtek oly ügyetlenül, a páholyokban sohasem viselte magát oly
15877    I,     IV|                   fokhagyma- és pálinkaillatú páholyokból a legismertebb divathölgyek
15878    I,    VII|                      köreinkben. Végignézek a páholysorokon, s öt-hat magyar főurat
15879    I,     VI|                       szép. Csak kérlek, a mi páholyunkra vigyázzatok.~ ~– Úgy látszik –
15880    I,   VIII|                  lármás, beszédes lesz, egyik pajkos anekdota a másikat éri,
15881   II,    XIV|                     Férjhez ám – nevete Fanny pajkosan kapaszkodva Boltay mester
15882    I,      I|                       felnyitá egyetlen nagy, pajtányi szobáját az úri vendég számára,
15883    I,      I|               bolondokra, nekem vannak betyár pajtásaim, hajdúim és léhűtőim falkaszámra
15884   II,   XXXI|                    apró gyermekeit s több kis pajtását a gyermekszobába, s ott
15885    I,   VIII|                  emlékezett, s egy perc alatt pajtásságot ivott az egész társasággal,
15886   II,   XVII|                    azokat egy külön borítékba pakolva küldé vissza Kutyfalvi úrnak,
15887    I,      I|                      hajdúk hirtelen kapták a palackokat, s kezdek itceszámra * töltögetni
15888    I,     IV|                azalatt a dugókat húzogassák a palackokból, míg ők azoknak tartalmát
15889    I,      X|           megkóstolják az ételeit, ellopják a palacsintát, olyan kedves, bohó fiúk.~ ~
15890   II,   XVII|                lovával egyenesen átugratott a palánkon, s Varga uram nagy szatiszfakciójára *
15891    I,      I|                   ment a poéta, nyakába kötve palástul az abroszt, s pokolnak való
15892    I,   VIII|                      király, akkor ő pünkösdi palatínus.~ ~Végre jött a pünkösdi
15893    I,   VIII|                  mennek, akkor int feltartott pálcájával, hogy menni lassabban kell,
15894   II,     XV|                    Halmék, akik olyan könnyen pálcát törtek más ember leánya
15895    I,      I|                     egy vékony tekenősbékahéj pálcikó elefántcsontból faragott
15896    I,     Sz|                   egyházi himnusz kezdősorai; Palestrina, Haydn és Rossini is megzenésítette~ ~
15897   II,    XVI|                      nap múlva a szent sírhoz Palesztinába – mint a tréfás közvélemény
15898   II,     Sz|                       20 km hosszú mészkőhegy Palesztinában; a IV. század óta remeték
15899    I,     Sz|                          Sodoma és Gomorrha – palesztinai városok, melyeknek lakói
15900    I,   VIII|                  abból áll, hogy ott egy ital pálinka vár reá, melynek szelídítő
15901   II,     Sz|                       erős orosz vagy lengyel pálinkafajta~ ~Rue Vivienne Nr. II. –
15902    I,   XIII|                  egymás hegyire-hátára, olyan pálinkafőző házat támasztatott a versailles-i
15903    I,     IV|                     tölt meg; a fokhagyma- és pálinkaillatú páholyokból a legismertebb
15904   II,    XXX|                    Szemben találkozék az öreg Pállal.~ ~– Mi baj? – kérdezé tőle.~ ~
15905    I,     VI|                   férfiak botjaikkal verték a pallót; alig akartak megválni tőle.~ ~
15906    I,   XIII|                       Daliáé volt, nem mintha pálmákat akart volna benne növelni,
15907   II,    XXI|                     áttört, keleti sál ölelé, pálmákkal hímzett végeit ölébe hullatva;
15908   II,   XVII|                 váltak, akárkivel találkozott palotában és udvaron, az mind becsülettudó,
15909    I,     II|                      habituéknak, * kik saját palotáik balkonjárul nézték az egyesült
15910    I,   XIII|                     ismét a Berettyó partján, palotája mellett, s jaj lett volna
15911    I,    VII|                       művésznő egyenesen az ő palotájába hajtatott be, hol őt a herceg
15912    I,    VII|                       azok helyett az ő saját palotájára tetetett vendéglői jelvényt,
15913   II,   XXIV|                       Kecskerey –, hisz pesti palotájukat egészen ott-lakáshoz alkalmazzák.
15914   II,  XVIII|                   kunyhókban, hanem gyakran a palotákban is talál szűkölködőket,
15915    I,      I|                       maig is fennmaradt, kik palotáról palotára henyeséggel és
15916    I,    VII|                  miknek zengése Sault * szent Pálra változtató.~ ~És csodálatos!
15917    I,   VIII|                      s ez a különbség egész a pályacélig változatlanul megmaradt
15918   II,   XVII|                   Küzdeni hogyha tanulsz, vár pályádonn a borostyán!”, mely igen
15919    I,      V|                         V. Egy híres művésznő pályája~ ~Nem ideális dolgokrul
15920    I,     VI|                   hozzájok fenjék. Egy művész pályáján még az idegen emberek szerencsétlensége
15921    I,      V|                      az operaénekesek ragyogó pályáját a drámai színész hűs életútjával
15922    I,   VIII|                      megindult az egész sor a pályasíkon.~ ~Öt-hat mindjárt eleinte
15923    I,     XI|                       mely őt dicsőséges úton pályatársai fölé emelheti… És többé
15924   II,     XX|                     mellé jutott, ahol teljes pályatere nyílt Talleyrand korából
15925    I,   VIII|                  elöljáró esküdtek kimérték a pályatért, a cél végéhez odaállíták
15926    I,   VIII|                  Utána jönnek hosszú sorral a pályázó legények, mindegyik arcán
15927    I,   VIII|                  kondítva karikásával rohan a pályázók felé, s nemsokára a két
15928   II,     XV|                     Mayerné küldött a hímzett pamlaggal Fannyhoz.~ ~A cseléd titokban
15929   II,  XVIII|                       hogy onnan az ajtóból a pamlagig nyújthatná az írást.~ ~Fanny
15930    I,     II|                     masszív része, a fotelek, pamlagok, író- és könyvtartó asztalok
15931   II,     XV|                   leány!)~ ~– Nevezetesen egy pamlagom van ottan, tudja mama, magam
15932   II,     XV|                        hogy elfogadja annak a pamlagülő úrnak az ajánlatát, s mily
15933   II,    XIX|                asztalról a hosszú iratot, s a pamlagvánkosra vetve magát, maga elé tartá
15934   II,   XXXI|                      Kecskerey barátunk három pamlagvánkost gyűrt maga alá, azokon ül,
15935   II,    XXI|                       egész versenyt, melyhez pampás látcsövek voltak előre készítve.~ ~
15936    I,     Sz|                       fonalakból szőtt, nyers pamutszövet párizsi divatja a XIX. század
15937   II,  XVIII|                 Kárpáthy, valóban önnek semmi panasza sem lehet a sors ellen.
15938    I,      X|                úgyhogy Mayer úr jobbnak látta panaszával második ismerősét keresni
15939   II,   XXIV|                  egészséges volt, hogy nem is panaszkodhatott.~ ~El kellett szánnia magát.~ ~
15940    I,      X|                     dolog.~ ~És azután vannak panaszok, melyek hallgatva is beszélnek;
15941    I,      X|                       panasz lesz, és családi panaszokat hallgatni valami irtózatos
15942    I,     XI|                    Krammnéhoz, zokogások közt panaszolva el esetét. Azt hivé, hogy
15943    I,     IV|              Conciergerie-n, * hova a tejárus panaszra ment, rövid processzust
15944   II,  XVIII|              rejtezkedőket is, s a ruhán és a páncélon és a szíven keresztül képes
15945    I,   XIII|                célszerűen rá van fogantatva a pantalló legfelső gombjára, ilyenformán
15946    I,    VII|                    kocsisának, hogy hajtson a Panthéonba.~ ~Odaérve kifogatá hintaja
15947    I,   VIII|                      Elöl lovagolt két esküdt pántlikával bevont rézfokost tartva
15948    I,   VIII|             lábravalókban, pitykés dolmányaik panyókára vetve, valemennyinek tarka
15949    I,   VIII|                hátrakapta. Egy ügyesen vetett pányva hurkolása szorította azt
15950    I,   VIII|             megfordította a kantárszárát, s a pányvakötelet vállára kapva elkezdett
15951    I,     IV|                kocsisával; egy reggel bejön a papához, azt mondja; „Excellenciás
15952   II,     Sz|                   inas, szolgafiú~ ~guelf – a pápai hatalom híveinek pártja
15953   II,   XXXI|                ezelőtt húsz esztendővel önnek papájára hallgattam volna, most ön
15954    I,   XIII|                       dacára hajlott korának, pápaszem nélkül olvasott.~ ~… „Az
15955    I,      X|                     belépő Mayer urat, levevé pápaszemét, s a kinyitott okiratba
15956    I,      X|                    bölcs dolgokat beszélnek a papával, s oly szerényen hajtják
15957    I,     Sz|                   templomról elnevezett tér~ ~Paphosz – föníciai gyarmatosítók
15958    I,    VII|                    van. E kényes istenasszony paphoszi * szigetén, Párizsban a
15959    I,   XIII|                         monda Pál és lódult a paphoz, kinél tulajdonképpen nem
15960    I,     II|                      hirtelen nagy mennyiségű papírjait bocsátá áruba, hanyatt-homlok
15961   II,    Meg|                    szólt, szépen betapostatta papírmasénak; Sajó barátom letűnt a láthatárról,
15962   II,  XVIII|                       a túlsó felére nézett a papirosnak, oda, ahol már semmi sem
15963    I,   XIII|                      nagyságos úrnak, ha üres papirost mutatnának neki e helyett,
15964   II,   XXIX|                      az ügyvéd feltekintett a papírról mutatva, hogy mindent leírt,
15965   II,   XXXI|                     kecsesen füstölve a fehér papírszivarral, s délcegen hintázva magát
15966    I,   XIII|                 minden cimboráit, ismerőseit, papjait, diákjait, cigányait, poétáit,
15967    I,     Sz|                 felekezeti iskolája; e világi papokból és laikusokból álló egyesületnek
15968   II,   XXXI|                   elközelgetni halálát, nyolc papot állított az ágya körül,
15969   II,     XV|                     érzett meg egy kicsinyt a papramorgó.~ ~Fanny és anyja egyedül
15970   II,     XV|                    elgyűrvén jó darab füstölt paprikás szalonnát, s bevágott utána
15971    I,      I|                    nem idebenn termett, hanem paprikát, s kávét nem szabad a házához
15972   II,   XXIX|                   előtt még a két kis hímzett papucs, akkorák, mintha gyermek
15973    I,      V|                szerepét, széttépni lapjait és papucsával rágázolni; de Jozefine nem
15974   II,     XV|                  egyebet is húzzon a kis házi papucsoknál, s azon veszedelemben forgott,
15975   II,  XXIII|                 csizmelirimi, szamár, hanem a papucsom add ide! Milyen nehéz baromból
15976    I,   XIII|                   nevelt ló szállítja, amikor parádézik.~ ~Most is arról látjuk
15977   II,   XVII|                   hagyott magától, hanem vele parádézott, mint mikor a gyermek új
15978    I,   XIII|                       személye táját, két-két paradicsombeli hajdú álljon ott kétfelül
15979   II,     XV|                       Semmi szükségem sincs a paradicsomra többé; ezen a világon idvezültem.~ ~
15980   II,     XV|            prozopopeával fogadja. Ezúttal nem paradoxon azt mondani: természethű
15981   II,  XVIII|                  kérdeznivalóim lesznek.~ ~Ez parancs volt. Varga úrnak le kellett
15982    I,     XI|                 kényszeríti őket, amire isten parancsa és a világ ítélete átkot
15983    I,    VII|                    fogadá, s teljesíté minden parancsait, csak azután tudatva vele,
15984    I,     VI|                       s mit tudom én, kinek a parancsára működnek.~ ~– Jól van Oignon,
15985    I,   XIII|             lélegzetet nyögi; egyszerre kiadá parancsban, hogy ő a Kárpáthy-uradalmak
15986    I,    XII|               összevesszen, csak aziránt tett parancsokat, hogy Teréz holmiját szállítsák
15987    I,    XII|                    járult, kérdezve, hogy mit parancsolnak.~ ~– Hm, fiatalember! –
15988    I,   VIII|                   füleskancsókkal a bort!~ ~– Parancsolsz-e még valamit, Márton?~ ~–
15989    I,      I|                mindennel szolgálok, amit csak parancsolt; csupáncsak azért kell engedelmet
15990    I,      I|                     van fizetve az ára; ő azt parancsolta, hogy a kocsmát fel kell
15991    I,    VII|               feketeségével ragyog; ajkai oly parányiak, pirosak, töltek, mint egy
15992   II,    XIX|                 szenvedély. Dezsőnek hívják a parányit; tudakozódjál felőle. Véghetetlenül
15993   II,    XIV|                magában elég leende az, hogy e parasztbüszke kézművesnek, ki elég szemtelen
15994   II, XXVIII|                     juhászbundából hajtja egy parasztember a két ösztövér lovat.~ ~
15995   II,    XIV|                       mező látása, az együgyű parasztemberek beszéde, a rendes és mégis
15996    I,   XIII|                      rektor is felállította a parasztfattyúkat az udvaron; meg ne ijedjen
15997    I,   VIII|                 hamarább, csupán csakhogy egy paraszthajszállal volt előbbre a lovának a
15998    I,   XIII|                   lehete hová, de a háromszáz parasztkölyök is mind neki uszult, s akármerre
15999    I,     IX|              életrövidítő eszköznek, a munkát parasztkötelességnek, s éltek abban a boldog
16000   II,    XIV|               okosodott.~ ~– Örökké iszik, és parasztlányokkal vigad.~ ~– Megváltoztatta
16001    I,   VIII|                     cimboráitól, hajdúitól és parasztleányaitól. Csak Miskától nem bírt
16002    I,      I|                       Hogy egész háremet tart parasztleányokból, s magához hasonló betyárok
16003   II,   XVII|                        hogy János úr tizenkét parasztleányt szilaj lovakra ültetett,
16004    I,    III|                    azt akarom, hegy élhessek, parasztlócákat leszek kénytelen faragni
16005    I,      I|                      cigány; erre pedig a két parasztlyánnak táncolni kellett előtte
16006    I,   XIII|                        poétáit, színészeit és parasztmenyecskéit. Ez mind nem történhetik
16007   II,  XVIII|                  Kárpátfalván virul, amióta a parasztmenyecskéket ideálszépségű delnővel váltotta
16008    I,   VIII|                 nótáikat, s az urak táncolnak parasztmenyecskékkel.~ ~Mindezek helyett most
16009    I,   XIII|                       urbarialis * gyűléseken parasztokat megcsapatni.~ ~Ezt per „
16010   II,    XIX|                      rettenetes arisztokrata. Parasztokkal, szegény emberekkel örömest
16011    I,     II|                    prókátor; ott ugyan némely parasztot nemes embernek hínak, nem
16012    I,   VIII|                   szemérmetesség az, amiről a parasztra rá lehet ismerni.~ ~– Ha
16013   II, XXVIII|                     est beálltával csengőtlen parasztszánt látunk végigsikamlani, mely
16014   II,     XX|                       látni ezek között cifra parasztszekereket, miken sallangos, csengős
16015    I,   VIII|                    Jancsi úr is nekihajtatott parasztszekerével. Tán azt hitte, hogy őiránta
16016    I,   VIII|                    boldogító közelléte, kik a parasztszolgálón s a városi olcsó szépségeken
16017   II,     XX|                      Amott egy szerény cséza, paraszttengelyre kötött hintócím. Furcsa
16018   II,     Sz|               háttámla nélküli ülőbútor~ ~ ~ ~parazol – napernyő~ ~parforce vadászat –
16019   II,  XVIII|                   elbámulva állt hosszú nyelű parazoljával * hosszú kezében, mint Diána, *
16020   II,    XIX|                  egyet sóhajtani. Mintha izzó parázsra tennék, aki előtte áll,
16021    I,    XII|                      meg van elégedve ezzel a párbajjal, hogy zsivány legyen a neve,
16022   II,    XVI|                     tenni a kardot, s azzal a párbajnak vége.~ ~A segédek ezzel
16023   II,  XXIII|                beszéljenek, mint a te rongyos párbajodról. Van eszébe valakinek. Úgy
16024    I,    XII|                  embereket összeveszítsünk, s párbajokat siettessünk, mi körünkben,
16025   II,   XXVI|                  keresztülesve azokon az apró párbajokon, melyeknek okvetlenül kellett
16026   II,    XVI|                   rendesen ilyenkor szoktak a párbajsegédek pisztolyt adni a vívók kezébe.
16027    I,    XII|                        Majd jövök én többször párbajsegédnek, csak egy ekkora gyereket
16028    I,     II|                      Ha ön megházasodnék.~ ~– Parbleu! Ekkor inkább azt fogadom
16029    I,     IV|                jelenlevő asszonyságokkal.~ ~– Párducos Árpád! – sóhajtja Miklós
16030    I,      I|                     Macbeth boszorkányai, ott parfüm, itt hagymaillat, c'est
16031    I,    III|              irodalommal foglalkozók a nemzet páriáinak tartatnak; az idei Hébé *
16032    I,   VIII|                      sikerét; az urak is mind paripáikat hozatták elő, még Jancsi
16033   II,   XXIX|                mellettem; neki hagyom kedvenc paripáimat, kedvenc agaraimat. Ezeknek
16034   II,   XXXI|                lovagol – a hölgy szelíd fehér paripáján, a gyermek egy kis eleven
16035    I,   VIII|               gavallér.~ ~Akárhol vette azt a paripát, amelyen ül, de gyönyörű
16036   II,   XXIV|                almáját a nyomorult mitológiai Páris, ha e két istennő közül
16037   II,     Sz|                      csodaszép felesége, akit Parisz trójai királyfi megszöktetett;
16038   II,     Sz|        megvesztegették a döntőbírának felkért Pariszt, aki szép Heléna elnyeréséért
16039    I,      V|               Moszkautól Velencéig és Bécstől Párizsig és Londonig; beszéltek róla,
16040    I,    XII|                     affront * azután ritkítja párját a társadalmi élet történetében.~ ~
16041   II,     XX|              valamelyik esperes úr jött élete párjával. Amott egy szerény cséza,
16042    I,    VII|                     körülkerítik, azzal a fal párkányába fogózva lassankint lebocsátkozik;
16043    I,     Sz|                   mely oszlopot helyettesítve párkányzatot, erkélyt tart~ ~karikatúr –
16044   II,    XXV|                      nejéhez, amint a hintó a parkba becsavarodott.~ ~Fanny állva
16045    I,     II|              mulatóházat építtetni, kerteket, parkokat rendezni, mert ezen a helyen
16046   II,    Veg|                     divathőseit vagy a durva, parlagi, borzas jellemeket mutassa
16047   II,     XV|                    még sokáig hánykódott ágya párnái közt, küszködvén lelkében
16048   II,  XXVII|                       mellett, s arcát a holt párnáiba temetve, zokog keservesen…
16049    I,      I|                       lepakolván a szekérről, párnákat, szőnyegeket, tábori székeket
16050    I,      I|                   hajdúval.~ ~A bohó temetési paródia, össze-vissza keveredve
16051    I,     Sz|                    hölgy~ ~dupé – vsz. álhaj, paróka~ ~ ~ ~eau de Cologne – kölnivíz~ ~
16052    I,     IV|                     és nagyon haragszik, ha a parókájára vonatkoznak; egyszer az
16053   II,     XX|                      a kalapjával, másikban a parókájával köszön neki, ami óriási
16054    I,      I|              össze-vissza keveredve a táncoló párokkal, a muzsikáló úr hegedűvel
16055   II,    XXI|                      agár.~ ~A versenyfeleket párosával összefűzve vezetik pórázon
16056    I,     IX|                       egyik, melyikbe a másik pártbeli járni, s társaj előtt ennélfogva
16057    I,     Sz|                    ókori latin mitológiában~ ~parterre – földszint~ ~pas donc –
16058   II,     XX|              leteperné a földre; erre a többi pártfelek is, agár-guelfek * és ghibellinok *
16059   II,     XX|                     egy oly állati személyzet pártfogására indítványt ne emeljek, mely
16060    I,     XI|                     meg, rögtön megszüntetném pártfogásomat. Most tehát legyen szíves
16061    I,     XI|                     védence tökéletesen méltó pártfogásomra. E lyánkából egykor híres
16062    I,    XII|                  Boltay örömmel ajánlkozott a pártfogásra. A durva tenyerű kézműves
16063    I,      X|                      kérni jöttem ide és – és pártfogást.~ ~– Micsoda? Hát azt gondolja
16064   II,     XX|                        melyek a juhokat vevék pártfogásuk alá, sőt olyanok is vagynak,
16065   II,   XVII|                       tiszteletbeli elnöknek, pártfogónak megválaszták; ha aláírási
16066    I,     IV|                      felett. Ekkor az én régi pártfogóném, a szerencsés véletlen,
16067    I,     IX|                       amidőn az a konzervatív párthoz tartozik. Mernék én Gergely
16068   II,  XVIII|                 milyen gazdag volnék most, jó parti! (értsd: János úr már akkor
16069    I,     VI|                 tulajdonsága levén, miszerint partitúrája szövegét rendesen fölöslegesnek
16070   II,     Sz|                      a pápai hatalom híveinek pártja a XII–XIII. században, a
16071    I,    VII|                    tájék rajza a Duna csendes partjain, egy ép színben megmaradt
16072   II,     Sz|                     császári hatalom híveinek pártján levő személy Olaszországban
16073    I,     IX|             csoportozatokat fogunk találni. A pártok már megalakulvák, s a rokonszenvek
16074   II,     XX|                     egymásra morgó és csaholó pártokat.~ ~– Uraim! önöknek odakinn
16075   II,   XVII|                     vajon a hazánkban annyira pártolandó lótenyésztés és nemesítésnek
16076   II,  XVIII|                       Ajánlom önnek figyelmes pártolásába. Vajon nem lépek-e valahol
16077   II,  XVIII|                   múlva egyedül, ismeretlenül pártolatlanul fog tévedezni a világban,
16078    I,     IV|                    adni, kit a fiatal óriások pártolni kívántak, mivel most jött
16079   II,  XVIII|                     minden ügyefogyott titkos pártolójára talál benne, ő ugyan titokban
16080   II,  XVIII|                  nehezen tűrő asszonyok benne pártolóra, védőre találnak, ki azt
16081   II,   XVII|              varázshatalommal egyesíte minden pártot, akár fehér, fekete, veres