bold = Main text
      Kötet, Fezejetgrey = Comment text
16082    I,     IV|          megismerkedésre, a publikum is hamar pártra kelhet. Aztán a claqueur
16083   II,     XX|                    agarát, mire a felgyulladt pártszenvedély miatt az utóbb érintett
16084    I,   XIII|                     fogunkat,~ ~ ~ ~Fogja ott pártunkat.”~ ~ ~„Az isten éltesse
16085    I,     II|                  legtökéletesebben rajzolák a parvenüt.~ ~Kárpáthynak e pillanatban
16086    I,     Sz|                 közelkeleti fejedelmi, majd a pasák férfi ivadékát és az ezredesi
16087    I,     Sz|              jövedelem nélküli foglalatosság, passzió, szenvedély~ ~szinyetátye –
16088   II,     XX|                   abból eszünk!” Végül minden pástétom és sütemény után, miken
16089    I,     IV|                    legyen, kieszközli, hogy a pástétomhordók ne hordjanak frissítőt a
16090    I,     II|                    pástétomok, miket örökségi pástétomoknak hívnak. Nincs bennök méreg,
16091   II,     XX|                       gyűlésekről a szónokok, pástétomokról Málnay úr, férjét ölelte
16092    I,     II| Mississippi-részvényeket. Mr. Griffard eladta pástétomos boltját a legöregebb legényének,
16093    I,     II|                       emlékeztetett a hajdani pástétomsütőre; midőn az emigráltak kastélyait
16094    I,     II|                   pástétomok” – ami a hajdani pástétomsütőt egyébiránt éppen nem bosszantotta;
16095   II,  XXIII|                        Hoztál azokból a famóz pastillokból, amiket zseniális leveleidben
16096   II,   XVII|              okosabbat gondolt később. Fogá a paszkvillt, úgy ahogy volt, egy szelet
16097    I,   VIII|                       elszórva tanyázó gulyák pásztoraitól csekély fáradsággal meg
16098    I,     IV|                       a kis táncosnőre valami pásztoróra várakozék odakünn, mire
16099    I,    III|                   alkalmas hely volt szerelmi pásztorórákra; hanem egyszer nekijött
16100    I,      I|                       megpróbálni két jó futó pataki diák; azok is annak köszönjék,
16101   II,     Sz|                      személyeskedő gúnyirat~ ~patentíroz – szabadalmaz, elismer~ ~
16102   II,  XVIII|                 Csepcsi Aladár, minden bálban patentírozott * előtáncos, aki nem emlékezik
16103   II,   XXXI|                 valamennyi domíniumán, csak a patikában szabad ezentúl árulni.~ ~–
16104    I,   XIII|                  Sohse költstön annyi pénzt a patikára,~ ~ ~ ~Mint a Katikára.~ ~ ~ ~
16105    I,    VII|                       Grignon, ki fiatal rat (patkány; így hívják az operáknál
16106    I,      X|                 Balgatag ember! Kenyeret ad a patkányoknak, hogy éjszaka ne zörögjenek,
16107    I,   XIII|                  galambokat, s két szép darab patkányt alkalmazott helyökbe, mikor
16108    I,   VIII|                      földre. Az utána rohanók patkói mind összegázolták.~ ~Ő
16109    I,   XIII|                    bársonnyal behúzott, ezüst patkószegekkel kivert napra épkézláb fel
16110   II,     XX|                     János úr fel is hagyott a pátosszal, s indítványa formulázására
16111    I,   XIII|                        Izsák és a többi zsidó pátriárkák, harmincháromezer vörös
16112    I,   VIII|                       jelenti, hogy a legfőbb patrónus, Jancsi úr, a gazdag nábob,
16113    I,   XIII|                    hol neve dicsőítteték, hol patrónusi szerepet viselhetett, s
16114    I,   XIII|                   köszöntő versbe, hogy az új patrónusnak is elmondhassa ugyanazt.
16115    I,   VIII|                     hely maradt még a meghalt patrónusok, esperesek, kurátorok, alapítók
16116    I,   XIII|                       az örökös úrral, leendő patrónusukkal. Ezek még bővebb részleteket
16117    I,   VIII|                   vágás a nyakát érte, hegyes pattanással csípve ki egy folt bőrt;
16118   II,     XV|                 tréfás megjegyzésre. A kocsis pattogva ereszté ki sudarát, a sárkányok
16119    I,     Sz|                       fenét, egyáltalán nem~ ~patvarista – joggyakornok~ ~patzenhäusli (
16120    I,      X|                   úrnál; így szokta nevezni a patvaristáját, * hajdúját és a pörös feleket,
16121   II,     XV|                    idomait elárulja az utolsó patyolat öltöny. Ki látja azt? Nő –
16122    I,     Sz|                   patvarista – joggyakornok~ ~patzenhäusli (platzen…) – piaci bódé~ ~
16123    I,    XII|                       az ötleten, s a legelső patzenhäusliban * tollat és tintát kerítve,
16124    I,    VII|                    rövid ujjaival s a hosszú, pávafark nagyságú festett legyezőt
16125   II,  XXIII|                      oly éles, hangon, hogy a pávián ott a háta mögött ijedtében
16126    I,     II|                  domínium.~ ~Mindazon villák, pavilonok és tusculanumok * között,
16127    I,     IX|                    beszéltek; idegen helyekre pazarlák gazdagságukat, szellemtelen
16128    I,   XIII|                 voltak markai, s dacára annyi pazarlás-, oktalanságnak, év végével
16129    I,     II|               bohóságait, vagyoni állapotját, pazarlását vagy pénzszűkét alaposan
16130   II,   XXII|                   mint mennyit ő lelkében reá pazarlott. És e nő és e férfiideál
16131   II,   XXIV|                    éspedig nagyon sok ezreket pazarolt, s amellett, hogy ex nobili
16132    I,     IV|                  csaholására és ugrándozásira pazaroltatik.~ ~– Ez nem rosszul beszél –
16133    I,   VIII|                   földet, azután végignyúlt a pázsiton, és megszűnt élni.~ ~A népség
16134    I,    III|                    elődei: a hunok, avarok és pecsenégek. Városait, nagyobb kereskedelmi
16135    I,   XIII|                      fekete.~ ~ ~ ~Bor, búza, pecsenye mindig elég legyen,~ ~ ~ ~
16136    I,      V|                     koronákat viselnek; ennek pecsétje egy méh, a szorgalom jelképe;
16137    I,      V|                    illatos leveleknek, miknek pecsétjei tízágú koronákat viselnek;
16138    I,   VIII|                 gomblyukba, ujjain karika- és pecsétnyomó gyűrűk úgy belédagadva,
16139   II,    XXV|                   háladatosan gondolt a német példabeszédre, mely szerint szeretőknek
16140   II,    Veg|                     és az okszerű gazdálkodás példáit tőlük várja a nemzet.~ ~
16141   II,    Veg|                tagjának. Nagy és nemes elődök példája megmutatta, hogy boldogítni
16142    I,    VII|                   morál és legszigorúbb erény példaképe – afgán fogalmak szerint.~ ~
16143    I,     XI|                     Efelől alig mertek előtte példálózni.~ ~Pedig Teréz előtt nem
16144   II,    XIV|                       kötekedék gyámleányával példálózva előtte tréfás célzatokkal,
16145    I,      I|                      fel, s a hintó okuljon a példán, és kikerülje a helyet.~ ~
16146    I,   XIII|                      Fricin kellett a szomorú példának megesni. Kassay Lőrinc most
16147    I,   XIII|                       uradalomban, hanem ez a példánygazdászat példátlanul többe került,
16148    I,   XIII|                   vállalkozó szellem volt, ki példánygazdászatot állíta a kezeire bízott
16149   II,    XXV|                 Rudolf igen szépnek találta a példányt, s bizonyítá, miszerint
16150    I,   XIII|                   hanem ez a példánygazdászat példátlanul többe került, mint amennyit
16151    I,    III|                      Mert valakinek csak kell példával elöljárulni, a lélek nem
16152    I,     IV|                     onnan egyenesen vágtattam Pelerinhez, kié az a művészkutya. Kihívattam
16153   II,     Sz|                   görög mitológiában; ő dobta Péleusz és Thetisz lakodalmán „a
16154    I,    III|                       fölött rövid kis bajusz pelyhedzik; ha olykor megszólal, oly
16155    I,    XII|                       akkor pisztolyba tömött pelyhet kell a szeme közé lőni,
16156   II,   XVII|                  ahogy volt, egy szelet érett penészes sajtot s egy darab jól behamuzott
16157   II,    XIV|                       vén ember ott a holdban pengeti az ezüstsugárokat; mikor
16158    I,     Sz|                   használt utasítás: ujjakkal pengetve, csipkedve, tépve~ ~Place
16159   II,     XV|                  tudja a többit.~ ~Hatvanezer pengőben alkudtak meg, ha a terv
16160    I,   VIII|                      azt, hogy ez nem a város pénzéből telik, hanem hogy nagyságos
16161   II,     XV|                      gazdagabb, mint te vagy, pénzed el nem bolondítja, ha pedig
16162   II,   XVII|                  vásálni megy valahova a maga pénzeért, nem az ő kötelessége az
16163    I,     Sz|                      sziget~ ~livre – francia pénzegység, a frank elődje~ ~Lord-Mayor –
16164    I,      X|                 törvényes kamatokon künn levő pénzeit, sok nélkülözésteljes év
16165   II,   XVII|                       helyöket a családi régi pénzek és festmények gyűjteménye,
16166    I,     IV|                      mondva, hogy nincs annyi pénzem, amennyiért azt megvehessem.
16167    I,     II|                szétnyitott ajtókon meglátta a pénzember Kárpáthyt, letette hírlapját,
16168    I,     II|                   időkben Párizs leggazdagabb pénzembereinek.~ ~Griffard úr még 1780-
16169    I,     II|                        a párizsi leggazdagabb pénzemberek villáinak kiváltságos helye,
16170   II,     XX|                     alapíttassanak a társaság pénzerejéhez képest a következő célra
16171    I,   VIII|                       oly hidegvérrel nyúlt a pénzhez, mintha otthon zsákkal állna
16172    I,     Sz|                      nagy bulvár egy része, a pénzmágnások lakhelye Párizsban~ ~Boulevard
16173    I,      X|                       hogy kell hazudni, hogy pénzöket kicsikarják!~ ~A szerencsétlen
16174   II,   XVII|           számadoltassa a tiszteket, mert sok pénzre van szükség a közügyek számára.
16175    I,     II|                   állapotját, pazarlását vagy pénzszűkét alaposan kitanulhassa, s
16176    I,     II|                       újság Párizsban, kedves pénzszuverénem? Rossz nem kell, csak azt
16177    I,     Sz|                   hívják?~ ~comptoir – iroda, pénztár~ ~comte – gróf~ ~Conciergerie –
16178   II,     XX|                       ki nem telik a társaság pénztárából, azt a hiányt én magam fedezem.”~ ~
16179    I,     VI|                       népen keresztül, mely a pénztárak- és előcsarnokokban tolong,
16180    I,     IV|                     diadém számára; ha a klub pénztárát meghaladja a költség, azt
16181    I,      X|                   előleges tudtul adás nélkül pénztárvizsgálatot rendeltek, s a Mayer által
16182    I,     II|                   várni, miért ne az elvetett pénztől? Azt is tekintetbe kell
16183   II,     XV|                       fogadás és mellőztetés, pénzveszteség és a győztes, a nyerő általi
16184    I,     II|                     fenekén, és azért, hogy a pénzvilágot kormányzó emberek valamit
16185    I,     II|                      látta, hogy ha Kárpáthyt pénzzavarából kisegíteni késznek mutatkozik,
16186   II,   XXXI|                    reménylett örökség fejében pénzzel tartották, most szép savanyú
16187    I,    VII|                      levelét, pedig elválásuk percében megígérte, hogy amint megérkezik,
16188   II,   XXIX|                       a papíron nyargaló toll percegése által zavarva.~ ~Midőn az
16189    I,      V|                 sóhajtását, számlálta az órák perceit, nehogy a gyógyszer bevételével
16190   II,  XXVII|                       számára csak órák, csak percek vannak még hátra, azért
16191    I,     XI|                       elnéző, idejének minden percére munkát szabott, és azt számon
16192   II,    XXI|            labdázhasson vele a levegőben. Egy percnél tovább sohasem tartotta
16193   II, XXVIII|                      lilaszín gőzkör * , mely percről percre magasabban emelkedik,
16194   II,  XVIII|                     sovány vállakat és a nyak perec kiülő csontjait; összefüggésben
16195    I,     II|                 mindenütt azt beszéltem, hogy perelni fogok.~ ~– Csak maradjon
16196   II,  XVIII|                    nekem különben is egy régi perem van Kárpáthy János úrral (
16197   II,     XV|                  anyját, nénjeit s más efféle pereputtyját.~ ~Ah, tehát közönségrül
16198   II,     XX|              méltóságod azt az egész irodalmi pereputtyot, elég nyomorúság a hazára
16199    I,    XII|                        Ez a legtermészetesebb perfolyama hasonló eljárásoknak.~ ~
16200    I,   XIII|                      egyre. Hátul a függönyös peristylben harcias ének mellett fehér
16201    I,   XIII|                       költeni? Vagy tán éppen perlekedjék azok ellen, akiken követelése
16202   II,     XX|                    elé terjeszti, mely legyen permanens. – 2-szor határoztassék
16203    I,     VI|                       sima öltönyeiket a nagy perpatvarban, mely Catalani contra Mainvielle
16204   II,     XV|                       is letevé kezéből azt a perpetuum mobilét, amit az asszonyok
16205   II,     Sz|                 eleuszi misztérium – Démétér, Perszephoné és Dionüszosz titkos kultusza,
16206   II,     Sz|                 aranyeső képében nemzett fia, Perszeusz akaratlanul valóban agyonütötte
16207    I,     Sz|                        itt: oszlopos tornác~ ~perszonális – személynök, magas hivatalnoki
16208    I,     IX|                       óta Pozsonyban lakik, a perszonálisnál * van praxison, s valamennyi
16209   II,     Sz|                        szabadalmaz, elismer~ ~perszvadeál – vádol~ ~p. forint – pengő
16210   II,   XVII|              isteneket és istenasszonyokat is perszvadeálta, * hogy viseljék magukat
16211    I,   VIII|                       fiatal főurak nagyrésze pertu volt már, s itt-ott lehetett
16212   II,  XXIII|                        Úgy látszik, hogy most Pest kezd lenni az elegáns világ
16213    I,    VII|                 Pesten fogunk lakni. Minthogy Pestnek úgyis kevés díszes épülete
16214    I,      X|             fogyasztás, az asszonyság bízta a pesztonkára a fazekakat, s a szomszédasszonyokkal
16215    I,      I|                    Hogy híják?~ ~– Engem? Bús Péternek~ ~– Diable! * nem magát,
16216    I,      I|                  szolgáljon kend ízibe!~ ~Bús Pétert mintha kiöntötték volna
16217    I,     IV|                   Tehát a fiú inas lett a kis Petit-pas-nál – nevetett Iván –, tán éppen
16218    I,    VII|                       hírt valami mangeur des petits enfants (kisgyermek-evő),
16219    I,      I|                    torma közé, a szájába zöld petrezselyem téve, ahogy egy bizonyos
16220    I,     VI|                      karzatról:~ ~– Au nom du peuple! (A nép nevében!)~ ~S a
16221   II,     XV|                      falatoznak, nehány pohár pezsgő üríttetik a jelenlevő hölgyek
16222    I,     IV|                 kilőtte a tábornok szemét egy pezsgődugóval. Erre már mégiscsak ránézett,
16223    I,      I|              jövedelmem a capitálissal együtt phű!~ ~Itt kézzel és szájjal
16224    I,     Sz|                    Phüntiasz a két hű barát). Phülllisz trák királyleány – az ókori
16225    I,     Sz|                     és Phüllisz (nem Damón és Phüntiasz a két hű barát). Phülllisz
16226    I,     Sz|                     patzenhäusli (platzen…) – piaci bódé~ ~peremptórius – hirtelen
16227    I,     II|                milliomos lett; úton, útfélen, piacokon, köztéreken árulták, adták,
16228    I,     VI|                    méla ária közepett, a halk pianissimo alatt, mint Oignon úr eleve
16229    I,     IV|            földszintre esik, egy ember, aki a pianisszimóban irtóztató nagyot ásít, hogy
16230    I,     VI|                   Ilyenkor tapsoltat, mikor a piano van.”~ ~Catalani megállt
16231    I,     II|                   finánctudományát még csak a picpus-i * kollégium diákjain élesítgeté,
16232    I,     Sz|              bélcsatorna nyirokereibe~ ~Cid – Pierre Corneille (1606–1669) színműve;
16233   II,  XXVII|               nehezebb lesz, keble lázasabban piheg, fejét nem bírja egy helyen
16234    I,     Sz|                      est piquant – ez csípős, pikáns~ ~C'est pour se brűler la
16235   II,     XV|                    frissen sült újdonságokat, pikant anekdotákat szór a csoportozatok
16236   II,     XV|                     az a legnagyobbik, s nagy pikantul még azt mondja, hogy ha
16237    I,     Sz|             Kis-lépésnek” becézett táncosnő~ ~pikétasztal – kártyaasztal~ ~Picpus –
16238    I,     IV|                  férjével. Minden szobában, a pikétasztaloknál * úgy, mint a biliárdok
16239    I,   XIII|                   gyümölcs, aranybélű dinnye, pikkelyes ananász egész kazalokban
16240   II,     XV|                     hozott végre álmot fáradt pilláira.~ ~A nap már besütött az
16241   II,   XXXI|                       csúsznia, csak hogy egy pillanatig láthassa valahonnan, valami
16242   II,    XXV|                   tetszett az hosszabbnak egy pillanatnál, azután késő estig együtt
16243    I,    III|                     alak, s az úton megállva, pillanatokig a hallott beszédre látszik
16244    I,    III|                     arcnak, mely azonban csak pillanatokra jelen meg, s eltűnik; a
16245   II,    XIV|                       gyermekrém a fekete éji pillangón repkedve; …mikor a fiatal
16246    I,    VII|                  divat szerint öltözött ifjút pillanta meg, de ki egészen össze
16247   II,  XVIII|                     közel, kit lelkébe hagyna pillantani, ahol az őrzött kép senkitől
16248   II,    XXX|                  nejének arcképe, hogy utolsó pillantása is őreá essék. Oly tiszteletreméltó
16249   II,    XIV|                       kiknek szabad szemeinek pillantásaival találkozni, előtte elpirulni,
16250    I,     Sz|                tivornya~ ~baziliszk – halálos pillantású mesebeli sárkány, baziliszkusz~ ~
16251    I,      V|                 gondolok én már vele!~ ~S itt pillantatai alvó férjére estek.~ ~–
16252   II,    XXI|                       újra, s egy falka ökröt pillantva meg az országúton, egyenesen
16253    I,     IV|                      hálálta meg? Avval, hogy pimaszul elvonult előlünk morózus,
16254   II,   XXXI|                    valami toronyból, akár egy pinceablakból, hogy őtet észre ne vegye
16255   II,   XXXI|                      Utolsó nap befalaztatá a pinceajtót, magam beszéltem a kőművessel.
16256   II,     XV|                        ne nagyobbat, mint egy pincegége, csak hogy a leányát láthassa
16257    I,     II|                         én öné vagyok egész a pincém fenekéig.~ ~– Hahaha! hahaha!
16258    I,      X|                    tőle: honnan jutott e szép pipához, amiben azon mellékeszméje
16259    I,      I|                     könnyebbült szívvel verte pipája hamvát a tenyerébe. Hála
16260   II,    XIX|         konzervativizmusa, csökönössége, nagy pipájú, kevés dohányú volta felől,
16261    I,   XIII|                   emberek elejbe.~ ~– Merre a pipám?~ ~– Csitt! Micsoda pipa?
16262    I,   VIII|                      székrül, s gyújtsd meg a pipámat.~ ~– Ott a fidibusz mellette,
16263   II,     XV|                    arra kért engedelmet, hogy pipára gyújthasson, s azután engedé
16264    I,   XIII|                   menni, imádkozni, addig nem pipázik senki.~ ~– Úgy! Biz igazad
16265   II,   XXXI|                       fiút, mint lovagolni és pipázni. Képzelem, Rudolf neje mennyire
16266   II,   XXXI|                   Táncszünet van; a férfiak a pipázóterembe gyűltek.~ ~Egy emancipált
16267    I,     XI|                asszonyság – ezúttal vasárnapi piperében – ott ült egyik oldaloltár
16268   II,  XVIII|             szerencsésen átment a társalgás a piperére, női munkákra, kézművekre
16269    I,      X|                       ülnek a szabók, vargák, piperészek, fodrászok, selyemkereskedők
16270   II,  XVIII|                       gyönyörködni szoktak, a piperétől kezdve egész az imádókig.~ ~
16271   II,     XV|              legelegánsabb delnő rábízhatta a piperevásárt, az nagyon valószínű; ő
16272    I,     Sz|                     itt: divaturacs, arszlán, piperkőc férfi~ ~donjon – torony~ ~
16273    I,   XIII|                      célra használták az ősök piramidjait, a népszerűbb egyéniségek
16274    I,     II|                    futtatni fel, másutt egész piramidok egymásra halmozott divatvirágokból,
16275    I,      I|       hercegasszonyokat nem szöktetünk, sem a piramisokra nem mászunk; ha tetszik –
16276    I,      V|                    homlokomon látni a szégyen pírját.~ ~– S én addig itt az ágyban
16277    I,   VIII|                 fognak káromkodni az úrfiak s pironkodni a dámák, ha megtudják, hogy
16278   II,    XXI|                      Flóra arca e percben még pirosabbá lesz, Fannyé halavány, mint
16279    I,    VII|                  ragyog; ajkai oly parányiak, pirosak, töltek, mint egy meghasadt
16280    I,   XIII|                     kissé nehéz lévén festeni pirosba veressel.~ ~– Méltóztatott
16281    I,    VII|                       mezők zöldje s a hajnal pirossága játszik egymással, benne
16282   II,     XV|                  kérdést téve még csak el sem pirul, hanem hideg, halvány maradt.~ ~
16283    I,     XI|                 illetlen tekintet képes arcát pirulásra indítni? Lelke tiszta, erénye
16284   II,   XXIV|                     szemet, egy sóhajtól, egy pirulástól nem engedve magát meglepetni,
16285    I,    VII|              vonásokat, hogy a leányka lassan pirulni kezdett, mint a napsugártól
16286    I,    VII|                      maga elé képzelé a szép, piruló leánykát, Flórát, nehány
16287    I,   XIII|                     lyánkától.~ ~Zsuzsi fülig pirult, s eléggé érthető hangon
16288    I,     IX|                   ismét előtűnik; hogy el van pirulva, nagy fekete szemei félénken
16289    I,      I|                     zsenírozni, ha dáma, tant pis pour elle, annál rosszabb
16290    I,   XIII|                       rebegé a lyánka fel sem pislantva.~ ~– Hogy az édesapád válasszon
16291   II,  XVIII|                      a székre, félszemüveggel pislog, inggallérát az orráig ereszti,
16292    I,     VI|                  utasítást adok embereimnek a pisszegésre, a sípra nézve ma rossz
16293    I,     VI|                  nehányan nevettek, egy-kettő pisszegett, azután ismét csendesség
16294    I,     VI|                     melléjök, minden fogadott pisszegő mellé egy tenyeres-talpas
16295    I,     VI|                    pillanatban, amint az első pisszenés megtörtént, mint a parancsolat
16296    I,      X|                  Mayer úr, s elkezdé a fogait piszkálni.~ ~Az asszony egy ideig
16297    I,     Sz|                   köszméte – pöszméte, egres, piszke~ ~kraneológ – kraniológ,
16298   II,     XV|               nyomorúságban… ilyen rongyosan, piszkosan,… így megvénülve,… legalább
16299   II,     XV|                       hogy magam cudarkodtam, piszokban, rongyban jártam, csak hogy
16300    I,   XIII|                       gallérja elhízva sokévi piszoktól, a kabát eleje is csillog
16301    I,    XII|               vontcsövű peckes (Schneller * ) pisztolyait, s produkciókat tartott
16302    I,    XII|                    félig meg van halva, akkor pisztolyba tömött pelyhet kell a szeme
16303    I,    XII|                     fülébe:~ ~– Nem azokkal a pisztolyokkal fognak önök lőni, hanem
16304   II,    XVI|              határozottan kijelenték, hogy ők pisztolyra nem engedik őket menni,
16305   II,   XXVI|                  akarsz barátom, akkor olvasd Pitavált, abban mindenféle nemeit
16306    I,   XIII|                    trombitaszóval ama mennyei pitvarba, ahol Ábrahám, Izsák és
16307   II,     XV|                      törekvéseinek Mayernét a pitvarból a szobába betuszkolni, ott
16308    I,     Sz|                     neves operát mutattak be (pl. Verdi Rigolettóját)~ ~feuilletonista –
16309    I,     IV|                      terem, művészi festményű plafonnal, melyen Lebrun ecsetje remekelt.~ ~
16310    I,     II|                       osztanak szakaszokra, a plafontól a földig levén vonva s középett
16311    I,      I|                      s ez a figura neveztetik plágiumnak.~ ~A nagy úr intésére felhordák
16312    I,     Sz|                  Panthéon – l. Panthéon tér~ ~plaisanteria, plaisanterie – tréfa~ ~
16313    I,     II|                válaszolt Mr. Griffard hasonló plaisanteriával * – én öné vagyok egész
16314   II,     XX|                      derék hazafinak hirtelen plajbásszal tárcájába jegyzé e felejthetetlen
16315    I,     Sz|                  joggyakornok~ ~patzenhäusli (platzen…) – piaci bódé~ ~peremptórius –
16316    I,      V|                        Te nuova Euterpe Adria plaudente onora”. (Téged, új Euterpé, *
16317    I,      I|                       oly alakú, mint egy kis pléh casserole, * oly keskeny
16318    I,     Sz|                    sessione – teljes ülésben, plenáris ülésen~ ~pleonazmus – felesleges
16319    I,     Sz|                    ülésben, plenáris ülésen~ ~pleonazmus – felesleges ismétlés, szószaporítás~ ~
16320    I,     IV|                       fiatalságnak. (E mondat pleonazmusnak * látszik, miután elegáns
16321   II,     Sz|                        médisance – megszólás, pletyka~ ~meritum – itt: érdembeli
16322   II,    XIV|              izeneteket hordani; nem is csupa pletykázás végett jöttem én ide, hanem
16323   II,     XV|                  egyszer-másszor valaki mégis pletykázik róluk, akkor azt mondják,
16324    I,   XIII|               aranysarkantyús csizmái a bajok pocsétájában be nem sározódván, jókedvének
16325    I,     IX|                   Telekit, egy Majláthot, egy Podmaniczkyt, egy Dessewffyt, kik első
16326    I,     IX|                    rátámaszkodott, a bajuszát pödörgette, társaihoz fordult furcsa
16327   II,     XV|                  rózsa.~ ~Boltay mester egyre pödrötte a bajuszát, mint ki rettentő
16328   II,    XIV|                        szemei körül a mámoros pöffedés; az emberekkel komolyan
16329   II,   XVII|                   részén találhatá. A küldött poéma annyira túl volt halmozva
16330   II,  XVIII|                  nejének zavarát. – Nagyságod pöre végett méltóztatott azon
16331   II,   XXIV|                      fütyörészni, cselédekkel pörlekedni, házi bajokkal, mindennapi
16332    I,     II|                      mint mindenütt keresni a pört, csinálni ahol nincs, s
16333    I,     Sz|                       kerületben~ ~köszméte – pöszméte, egres, piszke~ ~kraneológ –
16334    I,   XIII|                 papjait, diákjait, cigányait, poétáit, színészeit és parasztmenyecskéit.
16335   II,   XVII|               rajtamenjen Kutyfalvi Bandin, s poétájával együtt ott saját portáján
16336    I,     IV|                     volt) beszéljen azokkal a poétákkal, akik nekünk dedikálni szoktak,
16337    I,      I|                        ez poetica licentia: a poétáknak szabad egymástul lopni,
16338   II,    XIV|                   töröd rajta a fejedet, édes poétám, miként szabadítsd azt meg;
16339    I,      I|                     hozzányúlnék-e?~ ~Ekkor a poétára került a sor.~ ~– Pardon,
16340    I,      I|                 megzavarhatatlan képpel –, ez poetica licentia: a poétáknak szabad
16341   II,     XV|                  világból való. A vallás csak poézis.~ ~– Sőt tíz esztendeig
16342    I,     IV|                      művészetnek; lealázása a poézisnek! Philax úr azért folytatá
16343    I,     Sz|                jóságos isten~ ~bonhomme – jó (pofa) ember; tréfás, kedélyes
16344    I,   XIII|                      a lyánkához, megveregeté pofácskáját, megsimogatá fejét; s nyájasan
16345    I,      I|                       eközben előtolta fekete pofáját, mely vetekedett akármelyik
16346    I,     VI|                      De csupa merő ismeretlen pofák, s mit tudom én, kinek a
16347   II,    XIV|                  Ugyan ne csinálj olyan szent pofákat! Énelőttem akarsz titkolózni?
16348    I,    XII|            filiszterek azokkal a vastag húsos pofákkal így keresztüllássanak minden
16349    I,     II|                  induló vajas szarvas * alakú pofaszakáll ad új idomot az arcnak,
16350   II,    XIV|                      szegődött, mintha hosszú pofát ölt, hogy morált prédikáljon,
16351    I,    XII|                       hogy miért nem ütötte ő pofon azt az embert. Ezúttal azonban
16352   II,   XXIV|               testvérek között is felér három pofoncsapással. Erre jól emlékezem, mert
16353    I,   XIII|                      mindenütt őt vivátozták, pofozni sem igen merte őket, mert
16354    I,     II|                   adós maradt a fellakomázott pogácsák árával, hogy lehessen azt
16355    I,     II|                       régi római lepények- és pogácsákkal, amilyenek Egeria * nimfa
16356    I,      I|                    ilyen szavakkal egy hajdú, pogány dörömbözést mívelvén az
16357    I,   VIII|                         Mellette kétfelől két pógár lovagol kivont kardokkal,
16358    I,   XIII|                       ecetet önt a szomszédja poharába, ha oda nem néz. Az alsóbb
16359   II,     XX|                       élces mondatokban, mind poharak ürítésében ő volt a társaság
16360    I,    XII|                 bujdosó lesz a „Hébé”, * ki a poharakba bort s a szívekbe szerelmet
16361    I,      V|                  hallani a sziszegést, mintha poharamból hangzanék felém. Ah, nyújtsd
16362    I,   VIII|             nemegyszer egyik-másik cimboráját poharazás közben. Ah, jól esik őkelmének!
16363   II,     XV|                       és vénebb – marad hátra poharazni és kártyázni.~ ~Ebből láthatja
16364    I,   XIII|                      már a vígság; dal, zene, pohárcsörgés és vidám beszédek vegyültek
16365    I,     Sz|                 ifjúság istennője, az istenek pohárnoka az ókori görög mitológiában~ ~
16366   II,   XVII|            gyűjteménye, melyeket eddig por és pókháló lepett. Az ittas vendégek
16367   II,     XV|                    egekbe vitték volna vagy a poklok fenekére, ha sziklavárban
16368    I,      X|                       eljegyzette a mélységes poklokkal és botránykoztatására szolgál
16369    I,     XI|                  megismertetni vele egy egész pokolegyetemét azon új, azon szárasztó,
16370    I,     XI|                     egyszerre egy nagy mérges pókot látott volna meg, elejté
16371    I,      I|                      szekérderék be van fedve pokróccal, melynek domborulásairól
16372    I,     IX|                       imádkozó nagynéne s egy pokrócgoromba, harapós nagybátya őrzi,
16373   II,    XIV|                     leány.~ ~– Ah, az a kövér póktermetű ember!~ ~– De – termete
16374   II,   XVII|                     is. Fogják-e ezek őt azon polcon elismerni, melyre a szerencse
16375    I,     II|                     dolgok meg voltak írva. E polémia egypár évre nevezetes emberré
16376   II,     XV|                     rá nézve. Lám, ha ahhoz a polgáremberhez ment volna, akihez a szülői
16377    I,    III|                 tehetségeinek. Elfogadandja a polgárisulás minden jelszavait, lépést
16378   II,    XIV|                    után. Értjük alatta a szép polgárleány ellen intézett hajhát.~ ~
16379   II,    XIX|              ünnepélyen megjelennek, ahol egy polgárleányból lett úrnő játssza a háziasszony
16380    I,      X|                    tisztességesen, becsületes polgárleányhoz illő módon. Még az ő lelke
16381    I,    XII|                   nősülni fogok, s egy fiatal polgárleánykát veszek nőül; ne csodálkozzék
16382   II,     XX|                       benne. Elismeri, hogy a polgárleányok sem rút asszonyok, ha egyszer
16383    I,    XII|                       beszélnek-e valahol egy polgárlyánról, ki foglalót vett fel erényei
16384    I,     IX|                 egyszerre látható lett a szép polgárlyány alakja, ki csak nehány percig
16385   II,   XXXI|                       őt többé vissza, s a jó polgárnőnek sohasem volt alkalma arra
16386    I,   XIII|                     szemei előtt, józan német polgárok városában, bérbe vett szűk
16387    I,    XII|                        ezt szeretem, a munkás polgárokat én nagyra becsülöm.~ ~Boltay
16388    I,     VI|                 vitték ezúttal a legtitkosabb policiát. Társuk által felbuzdítva,
16389    I,    VII|            használhatnának odahaza! Látja, én politikához nem értek, nem tudom, van-e
16390    I,   VIII|                    galagonyatüskéibe; kezdtek politikáról beszélni. Még ez is elég
16391   II,   XXIV|                      annyi mindenféle unalmas politikus hazafi, annyi dohányszagú
16392   II,     XV|                      másikban ugyan ellenkező póluson áll az iránytűd. Diable,
16393    I,    VII|               legutolsó, a legkisebb, egy kis pólyában fekvő csecsemő, kit bizonyosan
16394   II,    Meg|                   diétát s a honatyák nemzeti pompáját mint pozsonyi diák szemeimmel
16395   II,   XXIV|                 beiktatása a lehető legkisebb pompával menjen véghez, mert azt
16396    I,     II|                    miket a nemrég felfedezett Pompéji omladékai közül ástak ki,
16397   II,   XVII|                       egy kötényt festetett a pongyola gráciáknak, s Apollónak, *
16398   II,  XXIII|                    vissza az érkező szokatlan pongyolájától.~ ~Hanem egy perc múlva
16399    I,    III|                    Viseletökben, minden útias pongyolasága mellett is, észre lehet
16400    I,     IX|                 mindjárt az ötödik oszlopnál, pontban tizenegy órakor, ott ahol
16401   II,     XX|                      melyet is én e következő pontokban látok jónak meghatározni:
16402    I,    XII|                   kiállíták őket a kiindulási pontokra; a sorompók fehér kendőkkel
16403    I,   XIII|                 században elsajátított modor, pontos alkalmazkodás és múlhatatlan
16404   II,   XVII|              figyelmezteti Varga uramat, hogy pontosan számadoltassa a tiszteket,
16405   II,    Meg|                     az acélmetszés modorában, pontozva kellett megrajzolnom. Azt
16406    I,     II|            ajánlataimat tenni. De még egy más pontra nézve kell önnek biztosítékot
16407    I,   VIII|               színészek ütik fel a szín alatt ponyvaberkeiket, poéták jönnek versenyezni
16408   II,   XVII|                   gyűjteménye, melyeket eddig por és pókháló lepett. Az ittas
16409   II, XXVIII|                    magát, hogy az csak nyugvó porában látogathatja őt meg újra.~ ~
16410   II,     XV|                       úr, engedje, hogy lábai porát csókolhassam, hogy még a
16411   II,    XXI|                      leszedték a szekérről, a pórázokat eloldozták, mire azok nyihogva
16412    I,    VII|                  Szemeinek fehére valami mély porcelánszerű kékséggel bír, szivárványa
16413    I,     IV|                      elejtett fél tucat kínai porcelánt a földre ijedtében. A kis
16414    I,   VIII|                      összevissza zúzta minden porcikáját, s felébredvén nagyon csodálkozott
16415    I,      I|                   őznek a vaja, meg a kecsege porcogójából főzött kocsonya; sohasem
16416    I,   XIII|          legillendőbben viseljék magukat, s a pőre népnek tudtára adatott,
16417    I,   VIII|                Nemsokára a kertek alól támadó porfelleg jelenti, hogy Jancsi úr
16418   II,    XXI|                 vállán úrnője lábnyoma könnyű porfoltot hagyott maga után. A világért
16419    I,      I|                   ültették mellé a két fiatal pórleányt, hogy azoknak életerős magnetizmusa
16420    I,     Sz|                   sétavesszőt, esernyőnyelet, porolót és nádszéket készítenek~ ~
16421   II,    XIV|                       tudás, az emlék száraz, poros nyomait, vagy repkedtek
16422   II, XXVIII|               megváltoztatta irányát, s gyors poroszkálással tartott a fenyves felé.~ ~
16423   II,     Sz|                Belgiumban, róla nevezték el a poroszok a waterlooi csatát~ ~Boulevard
16424   II,    XXX|                   urak, kiktől egy alázatosan porrá lett halott – vitézlett
16425   II,   XXIX|                   vetett bizalommal közelitek porrá-lételem órája felé.”~ ~Az utolsó
16426    I,    VII|                   sokáig, még mind ilyen apró porszemekké válnak, minők itt a függönyök
16427   II,   XVII|                   poétájával együtt ott saját portáján megcsapassa, hanem csak
16428    I,    VII|                    hotel előtt; hallatszott a portás csengettyűje; azután ismét
16429   II,  XVIII|                  mindezekre; a hölgy veszendő portéka, fiatal, szenvedélyes, hiú,
16430   II,  XVIII|                      és minden zálogba vehető portékát, amiket el szokás szedni
16431   II,     XV|                     útba, s perc múlva messze porzott a hintó az országúton.~ ~…
16432   II,     XX|                      szeretettel”, hogy még a posta is gyöngédebb kezekkel nyúljon
16433    I,    VII|                minthogy itt úri előfogatok és postakocsik úgysem robognak keresztül,
16434    I,      I|                   hogy vigyázzon a holmire, a postakocsist a kocsilámpával maga előtt
16435    I,      I|                       egy hintót jó tova négy postalóval lubickolni a gáton, s megnyugtató
16436    I,      I|                     sem akar illeni a skarlát posztódolmányhoz.~ ~Most lássuk a szekeret;
16437    I,   XIII|                  őszre híre-hamva sem volt.~ ~Posztógyárt állított, Szakolcáról hozatott
16438   II,   XXXI|                   csizmában, zsíros kalappal, posztószélből varrott tarisnyával s nagy
16439   II,    XXV|                        hogy valamennyi keleti potentát kedvéért sem hagyná el délutáni
16440   II,     XV|                      elől, egy új József * és Potifárné. Sőt kénytelen vigyázni,
16441   II,     XV|                      s egy olyan korszükséget pótol, melyet nála nélkül sokkal
16442   II,  XVIII|                  Eszékiné volt, bizonyára nem pótolhat senki. Senki. Senki. Megvallom,
16443    I,      V|                  jöhetne a dicsőség, soha nem pótolná vissza.~ ~Egyszer halkan
16444    I,   XIII|                     fel magában –, és ki lesz pótolva, amit a többi elmulasztott.
16445    I,      X|                    primadonnák szokták azokat potom árért elvesztegetni, s ha
16446    I,     Sz|                    annyi mint égből a pokolba pottyanni~ ~ventrebleu! – teringettét!~ ~
16447    I,      I|                     Párizsból idejönni, égből potyogni pokolba. C'est merveilleux, *
16448    I,   XIII|                   észrevételt tenni az illető pozíciókra nézve, ha kegyeskednék azokat
16449   II,   XVII|                    társadalom világának egyik pozitív tényezőjét tárgyalni.~ ~
16450   II,   XXIV|                tartják magukat mindig abban a pozitúrában, amiben arcképeiket látni
16451    I,     II|              tartalmát nem ismerik, levevék a póznárul, s egy a több közül, aki
16452    I,   XIII|                köszönteni; csak azért jött le Pozsonybul, de az az útban megbetegedett,
16453   II,     XV|                    hoztak oly közel a vasutak Pozsonyhoz, mint most, hogy saját szemeivel
16454   II,   XXXI|                       hölgyet, hogy hagyja el Pozsonyt megholt barátnéja iránti
16455   II,    XXI|                    vasárnapi boltoslegények a Práteren: szétvetett lábakkal, élethű
16456    I,      X|                 rendkívül száraz ember, csupa praxis és józan okosság, emellett
16457    I,     IX|                        a perszonálisnál * van praxison, s valamennyi celebritással
16458   II,   XXXI|                    mint mikor még milliomokat prédált el. Úgy magasztal mindent,
16459    I,      I|                      Bús Péter uram nézi igaz predestinációt hivő képpel a más veszedelmét,
16460    I,     Sz|                református kollégiumból ünnepi prédikálásra kiküldött diák~ ~lejupitereztet –
16461   II,    XIV|                 hosszú pofát ölt, hogy morált prédikáljon, s a társadalom fenéit gyógyítgassa.~ ~
16462   II,    Meg|                    fényes ősi nevéhez még egy predikátumot ragasztott a nagyvilági
16463    I,     Sz|                       bőréből készített finom prém~ ~atelier – műhely~ ~au
16464    I,     II|                   vásárolta; a falak ezüsttel préselt szőnyegekkel bevonva, miket
16465    I,    XII|                  hanem összesepré, elvitte a „Pressburger Zeitung” érdemes szerkesztőjéhez,
16466    I,      V|              Griseldában fellépett, az elébbi primadonna, signora Barilli örök feledékenység
16467    I,      X|                  veszi azokat Matild, hanem a primadonnák szokták azokat potom árért
16468    I,      X|                       ruhák, miket ő visel; a primadonnáktól veszi.~ ~– Az sem igaz,
16469    I,     IX|                     hirtelen szaladnia kell a principálisához, ha azalatt Kárpáthy beszélni
16470    I,      X|                  nincs is reászorulva, mert a próbákon sohasem jelenik meg, fizetésének
16471    I,    VII|                      ő az embert kényelmetlen próbákra állítja, s ha ki nem állotta
16472   II,    XXI|                      fehér közöl, s jobb felé próbál menekülést.~ ~Újra utána
16473   II,    XXI|                        akit a vásáron elkap a próbálgatott ló, s beleviszi a ménes
16474   II,   XXIV|                       látom át, hogy miért ne próbálhatna nála egyikünk-másikunk szerencsét.~ ~
16475    I,      X|                   mint a vénkisasszony; ne is próbálja többet betenni lábát a házba,
16476    I,   XIII|                     ereszről, de verekedni ne próbáljanak,, mert az most az egyszer
16477    I,   VIII|                 csináljátok meg azt, amit én! Próbáljon valaki úgy, miként én, dalolva
16478    I,   VIII|                 röviden, hogy ő is szerencsét próbálni jött a pünkösdi királyságért.~ ~–
16479   II,  XVIII|                   elém adott kérdésre felelni próbálok. Nem tartom legelőször is
16480    I,   VIII|                  Egyszer valami külföldi bort próbáltak ilyképpen, akkor meg az
16481   II,     XX|                   mondani fog:~ ~– Asszonyom! Próbálták ezt már velem mások is.
16482   II,    XIX|                  mindig sakkban tartja őt; én próbáltam, és sikerült. – Valahányszor
16483   II,  XXVII|                     látta a fájdalom által is próbára tenni azt.~ ~– Mit akar
16484   II,     XX|                 keresztülmentek azon a kémiai procedúrán, miszerint a hölgyek és
16485    I,     IV|                  tejárus panaszra ment, rövid processzust csinált, elővette az erszényét: „
16486   II,    XIX|                  társaságot mulattatni bírja. Produkálja a világ minden nemzeteit
16487   II,   XVII|                    gulyára meg a ménesre. Ott produkálják magukat.~ ~A tisztviselőknek
16488    I,   XIII|                  mellett egy víg komédiát fog produkálni, melynek címe Doktor Faust.
16489   II,    XXI|                 mindenféle ügyetlen lovasokat produkált, pedig ő maga a leggyakorlottabbak
16490    I,    XII|                  Schneller * ) pisztolyait, s produkciókat tartott a társaság előtt.
16491    I,    VII|                      és anekdota ez akrobatai produkcióról a jobb körökben elég.~ ~
16492   II,   XVII|             valahányszor belép, csupán nehány profánus vakmerő levele vándorol
16493   II,  XXIII|                      s add a dolgot furfangos prókátorok kezébe; de nekem hagyj békét,
16494    I,     II|                   Emellett az ország tele van prókátorokkal, a parasztság csak két osztályból
16495    I,     II|                    nem tudom miért; ezeknek a prókátoroknak nincsen egyéb dolguk, mint
16496    I,     II|                  nincs, s ennyi tenger pörre, prókátorra van minden departement-ban
16497   II,    XIX|                   kidisputálja a legkörmösebb prókátort, iszik hatalmasan, és gyönyörűen
16498    I,     VI|                     sietett elkotródni a maga prológjával, helyet adva Zelmirának,
16499    I,     VI|                   librettóírójával együtt, ki prológokat készít az operák elé, s
16500    I,     VI|                    hanem signora Brussi, ki a prológot fogja elmondani! Csendesüljetek
16501   II,     XV|                       nem kérdik, ki és mi. A promenádon karonfogva sétál vele, s
16502   II,     Sz|                      de chèvre – kecskeszőr~ ~prostituál – szégyenbe, gyalázatba
16503    I,     Sz|                 vallásos keretben berendezett prostituált házáról híres ókori város
16504   II,    XVI|                      politikai vitában valaki prostituálva * érzi magát.~ ~Egyszóval,
16505    I,   XIII|                   iszik belőle, mindannyiszor prószitot kiáltson valamennyi selyembocskorban
16506   II,  XXIII|             visszajöttél Indiákról * – szólt, protektori arccal öltve karját Abellinóéba,
16507   II,     XX|                     ellene, az eredeti fickók protestáltak mindennemű fizetés ellen,
16508   II,  XVIII|                       revánsot adtam ön egyik protezséjának az iméntiért. Nem akartam
16509   II,     Sz|               szégyenletes állapotba juttat~ ~protokolláltat – jegyzőkönyvbe felvétet,
16510   II,     XX|                    mindez annak rendi szerint protokolláltaték. * ~ ~Az alapkő le volt
16511   II,    XIV|                       magát. A patvarba! szép provinciát választott magának. Egy
16512   II,   XVII|                     fickóktul, ki versben, ki prózában.~ ~Varga uramnak gondja
16513   II,     XV|                 szelíden simult hozzá, minden prűd, ízetlen vonakodás és minden
16514    I,    VII|                      ablakáig sem bírtak vele prüszkölni.~ ~– De hát nincs itt közelében
16515    I,     Sz|                  pszeudo – ál~ ~puszli – vsz. pruszlik, mellény~ ~ ~ ~Rambuteau
16516    I,    VII|                     uraim – szólt Abellino. – Psychologicus adataim vannak, hogy az
16517    I,     Sz|             felesleges nagy bőség, felesleg~ ~pszeudo – ál~ ~puszli – vsz. pruszlik,
16518    I,   VIII|                 mulatságból tevé, miszerint a pszeudonemessel * ott még több főurat hozzon
16519   II,    Meg|                     legkisebb nővér valóságos Psziché-ideál: görög szoborminta, élő
16520   II,     XX|                       urát? Ellenkezőleg, nem pszichológiai igazság-e az, hogy bármily
16521    I,     IV|                       való megismerkedésre, a publikum is hamar pártra kelhet.
16522    I,     IV|                       főszerepet Philax úr, a pudli viszi. Philax úr bejárta
16523    I,     IV|                  eltette a bankbiléteket, s a pudlit örvénél fogva odavezette
16524    I,     IV|                sorompók előtt, s a bosszúálló pudlival megvívni, mely által csakugyan
16525   II,     XX|                Körösön keresztül szökött haza Püspökladányba.~ ~„– Végül szabad legyen
16526    I,   VIII|                       azután lenyúlik egészen Püspökladányig és fel Nádudvarig és Tiszafüredig;
16527    I,     IV|             nyeregkápámból egy tercerolt, * s puff! ott hevert a kutya agyonlőve –,
16528    I,      I|                    ujjai pedig éktelen bővek, pufogósak, vállain magasra felemelkedve.~ ~
16529    I,      V|                    halkan nyílik az ajtó, s a puha szőnyegeken óvatosan lép
16530   II,     Sz|                     színpadiasság~ ~pukerli – pukedli (szertartásos bók térdhajtással)
16531   II,     Sz|               fondorlatosság, színpadiasság~ ~pukerli – pukedli (szertartásos
16532   II,    XIV|                       Azzal a legcsintalanabb pukerlivel * lehajolva megcsókolá a
16533    I,   VIII|                      apróra. Ekkor a harmadik pukkanás is elhangzott, s azon percben
16534    I,    VII|                      ez ifjú nem aszkéta vagy puritán, hogy kerülje azon köröket,
16535   II,     Sz|                       laine – tiszta gyapjú~ ~purizmus – tartózkodás az idegen
16536    I,   XIII|                     az érkező uraság elé, egy puska sem sült el, a mákoskalácsok
16537    I,    XII|                  díszmenetek alkalmával saját puskáikat el kell sütni, hogy megijednek
16538    I,   XIII|                  konyhába, a mákot kicserélte puskaporral, a hajdúk puskaportartóit
16539    I,   XIII|              kicserélte puskaporral, a hajdúk puskaportartóit pedig teletölté mákkal,
16540    I,     Sz|                     felesleg~ ~pszeudo – ál~ ~puszli – vsz. pruszlik, mellény~ ~ ~ ~
16541    I,   VIII|                      gulya közül, belevadul a pusztába, véres nyelvvel, véres szemekkel
16542    I,    III|                      faj apródonként kiszorul pusztáira, karámjaiba; lassankint
16543   II,    Meg|                      önkényével vitte magával pusztákon, ingoványokon, szalonokon,
16544    I,   VIII|                    kezdésére, amidőn túlnan a pusztáról nagy vágtatva lát közeledni
16545   II,    XIV|                      le, vágd le, akaszd fel, pusztítsd el a csábítót, mert meg
16546    I,   XIII|                     ha a kurucjáráskor el nem pusztult volna, kitenne magán a bécsin.~ ~ ~ ~
16547    I,     Sz|                       eső és földrengés által pusztultak el~ ~sonica – azonnal, nyomban~ ~
16548    I,     Sz|                Quiroga köpönyeg – Don Antonio Q uiroga (1784–1841) spanyol
16549   II,     XV|                zongora mellett néhány szerény quadrille-t, * keringőt táncolnak el,
16550    I,     II|             példabeszéd azt mondja: „Bis dat, qui cito dat”. „Kétszer ád,
16551   II,     Sz|                 species – Óh, mily látvány!~ ~quinterno – ötös találat a lottón~ ~ ~ ~
16552   II,     XV|                  fogni, hogy lutriba tett, és quinternót * csinált, de mit nyerhetett
16553   II, XXVIII|                     figyelmeztetve. – Könnyen ráakadhatunk a friss hóban, ha vigyázunk
16554    I,     II|                   valahára mégis okkal-móddal ráakadt a tusculanumhoz vezető sétányra,
16555   II,   XXIV|                        Igaz ugyan, hogy ő már ráállt az ajánlatra, s édesanyjának,
16556   II,    XXV|                 sietett.~ ~Mi a halálra ítélt rab vérpadtóli félelme ahhoz,
16557   II,    XIV|                    elszörnyedve a kézműves, s rábámult a főúrra, mintha alig hihetné,
16558    I,      V|                     Jozefine-ről. A hír, ez a rábeszélő kerítőné, járt egyiktől
16559   II,     XV|                       az ő fáradsága, hogy őt rábeszélte. Ah, minő keserű aggodalmakkal
16560   II,    XVI|                       Abellinót fogták körül, rábeszélve, hogy tegye le a kardot.~ ~
16561   II,    XVI|                          Különös, hogy minden rabiátus ügynél inkább választják
16562    I,      X|             kifejezhesse, sőt még leányait is rábírta, hogy elmenjenek hozzá kezét
16563   II,  XVIII|                      akire egy őszinte szavát rábízhassa, akitől tanácsot kérjen,
16564   II,   XVII|                       vele, okos fiú az, arra rábízhat mindent. Hogy is híják csak?~ ~
16565   II,     XV|                    kire a legelegánsabb delnő rábízhatta a piperevásárt, az nagyon
16566    I,     XI|                Gyakran magára merte hagyni, a rábízott dolgoknak nem járt utána,
16567    I,     IV|                     magyar gróf – és akire én rábíztam, hogy szerelmes leveleimet
16568    I,     II|                       magyar nemes vagyonának rabja, s azt a törvényes örökösön
16569    I,      X|                énfelőlem? Tolvaj vagyok-e én? Rablókapitány vagy hamispénzverő? Istenkáromlásokat
16570   II,    XIV|                 magadnak, nekem mosolyköteles rabnőm, ki téged meg sem lát, midőn
16571   II,     XV|                 rabszolgatartók, nem volnának rabszolgakereskedők.~ ~Egy óra múlva előállt
16572   II,     XV|                          Mert ha nem volnának rabszolgatartók, nem volnának rabszolgakereskedők.~ ~
16573    I,     Sz|                      elődje~ ~Hermione – Jean Racine (1639–1684) Andromaque c.
16574    I,   XIII|                 betétettek a családi archívum rácsai mögé, soha többé napfényt
16575    I,     XI|                    isten templomában, rejtett rácsozat mögött, magasztos, lélekemelő
16576    I,     IV|              lustasággal veté hátát az erkély rácsozatának, két karját túllógatva rajta. –
16577    I,   XIII|                   aranyozott szekrényei likas rácsozattal a boltozatig emelkednek,
16578    I,    III|                     Dessewffy, Teleky Ferenc, Ráday Gedeon, Majláth, akik már
16579    I,     IX|                nemzeti múzeum teremtőjét, egy Rádayt, egy Telekit, egy Majláthot,
16580   II,   XVII|                     reformer vagy liberálnak (radikálról még akkor szó sem volt) –
16581   II,   XVII|                      férő hazafiak a nemzetre rádisputáltak. Igaz ugyan, hogy annak
16582    I,   VIII|                      Most háromnegyed négyre. Ráemlékezzél! Mához esztendőre háromnegyed
16583    I,      X|                 Nehány szóm volna önhöz, s ha ráér, vendégeit egy pár pillanatra
16584    I,      I|                     úgy mérgelődni, hiszen én ráérek, én még fiatal vagyok.~ ~
16585    I,     XI|                   kísérgették ezek a mindenre ráérő chevalier errant-ok, * törték
16586    I,   VIII|             szétszalad előle, nehogy valakire ráessék, azután meg hogy leesett,
16587   II,    XIV|                  kézműves karját, hogy jobban ráfigyeljen.~ ~– Egy mód van, mely Abellino
16588   II,     XV|                     őrzött virágai; rátok nem ragad ebből semmi, mert ez csak
16589    I,      V|                       hogy ha ragályos a láz, ragadjon őreá, s ha meghal a férj,
16590   II,    XXI|                      emberi szenvedélyek hogy ragadnak el az állatra.~ ~János kiválaszta
16591   II,     XV|                     egyszer újólag meg akarta ragadni Boltay csizmáit, de az emberséges
16592   II,  XVIII|                   Várnak reá.~ ~Mindenki kész ragadománynak hiszi.~ ~Csak hadd jelenjen
16593    I,      V|                   melyben mindenkit bámulatra ragadott.~ ~Két év múlva újra hallották
16594   II,     XX|                      még a hölgyek is poharat ragadtak, s kocintottak vele.~ ~A
16595   II,   XXIV|                    mik annak múltjához vannak ragadva, magát fogja elszennyezni.~ ~
16596   II,   XXXI|                       Gergely gróf a kedélyes rágalmakat sardonicus * mosolygással –,
16597   II,  XVIII|                      féltékenység, akár azt a rágalmat, hogy a Kárpáthy-kastély
16598   II,   XXIV|                 kívánom, hogy nőm kedveért őt rágalmazd, sőt elismerem, hogy Kárpáthyné
16599   II,    XIX|                 árulkodó, mindenkit megszóló, rágalmazó asszony van itt a több között,
16600    I,     IV|                        a legszeretetreméltóbb rágalmazót, kinek minden apró kalandot,
16601    I,     IV|                 vonzalmat érez.~ ~– Debry! Ne rágalmazz! – kiálta tréfás feddőzéssel
16602   II,   XXVI|                 engedem, hogy előttem egy nőt rágalmazzanak, akit én tisztelek.~ ~Ez
16603   II,    XIX|                   Tehát fogjunk hozzá a nemes rágalomhoz.~ ~Legelőbb is a férfiak.~ ~
16604   II,     XV|                       kedélyek, kik az unalom ragályát terjengetik; őrült poéták,
16605    I,     VI|                      fekete szépségflastromot ragassza fel korallpiros ajkai fölé.
16606   II,  XVIII|              személyére nézve a hozzájok való ragaszkodás. Ellenkezőleg, ki fogom
16607   II,     XX|                 tárgyalt állatosztály hűsége, ragaszkodása mindent felyülmúl, ami e
16608    I,     II|                      jussát kiszolgáltatni, s ragaszkodik ahhoz az ostoba nagy könyvhez,
16609   II,  XVIII|                    tudom, kitől féljek, kihez ragaszkodjam, kit nevezzek barátomnak,
16610   II,  XVIII|                 kérjen, akiben bízzék, akihez ragaszkodjék, aki pártját fogja, vezesse,
16611   II,    Meg|                  nevéhez még egy predikátumot ragasztott a nagyvilági médisance * :
16612    I,      V|               széttépni lapjait és papucsával rágázolni; de Jozefine nem haragszik,
16613    I,   VIII|                      s egypár keserű mandulát rágogatva ült karszékében. Mindez
16614   II,   XXIX|                      látom azt, és megszoktam rágondolni, gyakran belefekszem, és
16615   II,     XX|              udvaronci tehetségeit legnagyobb ragyogásukban kitüntethetni. A kortyondi
16616    I,     IX|                      ott a legnagyobb fényben ragyoghat, magát közbeszéd, hír, dicsőség
16617    I,    VII|                     azon órát, melyben őt oly ragyogónak látta, s halvány körrajzokat
16618   II,    XIV|                   lehessen érte hagyni. Ennyi ragyogvány, hatalom mellett még a szégyent
16619   II,    XIV|                      s megvetheti a gazdagság ragyogványát akkor, midőn csak kezét
16620   II,    XIV|                      ifjú ajánlatát, pénzért, ragyogványért egy nem szeretett aggnak
16621    I,      I|                 gyertyát, s bement lefekünni, ráhagyva az idegenre, hogy keresse
16622    I,    XII|                       dolgozás közben; s most ráhallgatott, hogy az mind Kárpáthy nevét
16623    I,     II|                       legtöbbre nagy betűkkel ráhímezve e szó „souvenir”, * de ami
16624    I,    XII|                        ha az egyszer keményen ráijesztett, nemcsak felhagyott a bántalmakkal,
16625    I,     IV|              kikerülte volna, hogy nagybátyja ráismerjen, mert cselédeket nemigen
16626   II,    XXI|                       mint a halál.~ ~Ez ő!~ ~Ráismernek mind a ketten. Ez ő. Egyiknek
16627    I,   VIII|                       ember örült rajta, hogy rájárt a rúd, s midőn végre Kis
16628    I,     II|                     élelmezési biztost majd a rajnai, majd az olaszországi hadseregnél;
16629   II,   XXIV|                        Mást akart mondani, de rajtakapták.~ ~– Ah, ez nem megy barátom,
16630    I,    VII|                 bennünket; de most az egyszer rajtakaptuk, s mi kerestük önt fel.~ ~–
16631   II,   XVII|                  összeszedve a nábob hajdúit, rajtamenjen Kutyfalvi Bandin, s poétájával
16632    I,   XIII|                   abból indigót * támaszt; de rajtasavanyodott a kifacsart lé, mert nem
16633    I,    VII|                rokonoktól, egy regényes tájék rajza a Duna csendes partjain,
16634    I,    VII|                    oly harmonikus ártatlanság rajzát adják elénk, miknek látása
16635    I,    XII|                      szép remek bútormintákat rajzol…~ ~– Nem én rajzolom uram,
16636    I,     II|             vállveregetés a legtökéletesebben rajzolák a parvenüt.~ ~Kárpáthynak
16637   II,     XX|                      az agárhűség ez érzékeny rajzolása.~ ~János úr fel is hagyott
16638    I,    XII|              bútormintákat rajzol…~ ~– Nem én rajzolom uram, az első legényem,
16639    I,    III|                 kirakatban látható, azokat én rajzoltam.~ ~– Miért nem iparkodik
16640   II,     XX|              arszlánjai, mint bolygócsillagok rajzották körül a társaság e két napját;
16641   II,    Meg|                      nálam. Gyermekkoromban a rajztanárom egy acélmetszetű női arcképet
16642   II,    XIX|                      ostort, s a nyelével jót rak a hátára. Különben a legjobb
16643    I,    XII|                       nem amputálják, könnyen rák eshetik bele.~ ~Még csak
16644    I,   XIII|                 sohasem látott ennyi urat egy rakáson; képzelhetni a jámbor ijedelmét,
16645    I,   XIII|                 melyek takarmány hiánya miatt rakásra hullottak.~ ~– Lám, a kár
16646   II,    XXI|             kiszakadása a Berettyónak, melyet rákászati tapasztalataiból s nyári
16647    I,   XIII|               irtóztató kaszárnyát kezdett el rakatni azon szándékkal, hogy abból
16648   II,   XVII|             tájfestmények, komoly ábrázolatok rakattak, amazokat elvitték a madarasi
16649   II,  XXIII|                        és azután rávalljanak, rakd körül kémekkel, vigyáztass
16650    I,   XIII|                     hetest tölti; ideje, hogy rákerüljön a sor.~ ~– De biz azt hiszem,
16651    I,   XIII|                       szenet és szalamiát * a rakétákhoz. Debreceni diákok tanulták
16652    I,      X|                     ismétlődik; harmadszor is rákezdi, végre egy vidám cimbora
16653    I,     VI|                legközelebbi ruládig, * megint rákezdték a tapsot és a brávókiáltást.~ ~–
16654    I,      I|                     fácánhúst, árticsókát meg rákfarkat!~ ~A kocsmáros levette nagy
16655   II,     Sz|                   ótestamentumi hős, Jákob és Rákhel első fia~ ~jurium director –
16656    I,   XIII|             tiszttartó a tornácból, s nevetve rákiálta:~ ~– No, te is eljöttél,
16657    I,    XII|                     hogy Boltay uram utoljára rákiáltott a legényekre, „Ne húzzátok
16658    I,   VIII|                   egyet pattant az ostorával, rákiáltva hetykén:~ ~– Szorítsd öcsém!~ ~
16659   II,    Meg|             életismeret egyiptomi kemencéjébe rakja be az eszmetojását, aminek
16660    I,     Sz|                    szétbomlaszt~ ~débardeur – rakodómunkás, kikötőmunkás~ ~debütírozni –
16661    I,      I|               fácánjaim még nem híztak meg, a rákok pedig, amint tetszik látni,
16662    I,     VI|                      új erőre ébredt bennök a rakoncátlankodási vágy.~ ~A második felvonásban
16663    I,    XII|                      Számtalan eset van, hogy rakoncátlankodó ember, ki nem szűnt meg
16664    I,   XIII|                       otthoni úri kényelem, a rakoncátlanság és dévajság senkitől meg
16665   II,  XVIII|                       egész felső sor fogait (raktár: Paris, Rue Vivienne Nr.
16666    I,     XI|                     házában, hol egyszersmind raktára is volt; hanem azért mindent
16667    I,    III|                    neve, s oda felállva éppen ráláthatunk a bölcs sírkövére.~ ~Az
16668    I,     XI|                       kert hátulsó ajtaját, s rálesettek, midőn a chevalier bement,
16669   II,   XXXI|               gyermeteg lelkesüléssel, hogy a ráleső Flóra el volt ragadtatva.~ ~
16670    I,     XI|                       mely nem engedé, hogy a rálőtt nyilak érjék: e csillag
16671    I,      X|                        Már annak nem jutott a rámából. Tehát ököllel üté meg úgy,
16672   II,   XVII|                       volt rakva, kiszedettek rámáikból, s helyettök szép tájfestmények,
16673   II,  XXVII|                    amit mi beszélünk.~ ~János rámeredt. Rosszul kezde lenni az
16674    I,   VIII|                      maga; eléri.~ ~Jancsi úr rámeresztette szemeit.~ ~A fiú bizonyosan
16675   II,    XIV|                        ifja, véne kacagva fog rámutatni, mert számára olyan szerep
16676    I,      I|                       hajdúk ki akarták alóla ráncigálni a székeket, s a holmit készültek
16677    I,   XIII|                    képéről eltűntek a torzító ráncok.~ ~Átellenben a derék tisztviselő,
16678   II,    XVI|                    pillanatban egy sóhaj, egy rándulás, egy fájdalmas arcmozdulat
16679    I,   VIII|                   gazdája, ki át szokott néha rándulni egy szóra a szomszédba (
16680    I,      X|                 mindenki megijedjen tőle, aki ránéz.~ ~Senkire sem tekintett,
16681   II,     XV|                 szemek a sötéten keresztül is ránéznek, s még most is hallani vélte: „
16682    I,    VII|                     és megvetésnek, hogy akik ránéztek, önkénytelen elhagyták a
16683    I,      X|                    szerencsétlen kliens elé s ránézve ijesztően felnyitott szemeivel.~ ~
16684    I,      I|                 feltátott szájára, és elkezde rángatózni.~ ~– Ahol van ni, a torkán
16685   II,    XIV|                      előtte ajtaikat, s ő egy rangban, egy légkörben álljon azon
16686    I,   VIII|                      kékbe van öltözve, ahogy rangbeli emberhez illik, pörge kalapját
16687   II,  XVIII|                   végig a lépcsőn, s minthogy rangján alóli dolognak tartá a lába
16688    I,     Sz|                       ivadékát és az ezredesi rangot elnyert hivatalnokokat illető
16689   II,    XIX|                    van, s azon valaki nálánál rangra alábbvaló, és te azon hibát
16690    I,     Sz|                         minősítés, értékelés, rangsor~ ~ ~ ~La belle laitière –
16691   II,    XIX|                       szeretni fog, és kardot ránt melletted, s ha valahol
16692   II,     XV|                  befonva hagyta haját, magára rántá fehér takaróját, s elfútta
16693   II,   XXIV|                         S hátha magával talál rántani?~ ~– Ezt nem értem.~ ~–
16694   II,    XXV|                    összerezzent. János érzé a rántást karján.~ ~– El akartál esni?~ ~–
16695    I,      X|                     eszik egyebet köménymagos rántottlevesnél beleaprított zsemlyével.
16696    I,     II|                 kétfelé van simítva, s felyül rányomva egy irtóztató valami, melyet
16697    I,      X|                kitelhető legharagosabb hangon ráordíta:~ ~– Hát miért mondja el
16698    I,   XIII|                  útféli kifejezés; a cigányra ráparancsoltatott, hogy ha leissza magát,
16699    I,   XIII|             Nagykunmadarason az új kaputokat, ráparancsolván a szabóra, hogy „Zsebet
16700    I,    XII|                   vagy olvasási tehetségében. Rárivallt:~ ~– Olvasta ön, mi van
16701    I,   VIII|                        ha belehalunk is. Ugye Ráró?~ ~A paripa, mintha értené,
16702    I,   XIII|                  keresztülszökve az asztalon, rárohant a szökni készülőre, s megragadó
16703   II,    XXI|                       izenve fajának, s azzal rászánja magát a futásra, s a legelső
16704   II,    XIV|                  nincs egyéb dolga, mint az ő rászedésén törni a fejét, míg ő ostoba
16705   II,    XIV|                        Mindig azt hiszi, hogy rászedik, és éppen akkor szedik rá,
16706    I,    VII|                 fiatal dandyt, ki őt valahogy rászedte, a Palais Royal * legnépesebb
16707   II,     XV|                   előszobában.~ ~– Diable! ha rászedtek volna!~ ~Ott pedig nem vala
16708    I,     IX|                        kezdi észrevenni, hogy rászedték. Azzal menni akar, s íme
16709   II,  XVIII|                   senki.~ ~Azokból a sötétben rászegzett szemekből nagyon jól megérté
16710    I,    VII|               mademoiselle Grignon, ki fiatal rat (patkány; így hívják az
16711    I,   VIII|                 utasítása szerint könnyű volt rátalálni a bika tanyájára, a magas
16712    I,   XIII|                    Péter úr elé, ki is rögtön rátalált a keresett lajstromra.~ ~–
16713    I,     IX|                 kardját ölébe kapta, majd meg rátámaszkodott, a bajuszát pödörgette,
16714    I,     IV|                  színpadot körüljárt, s a két rátartó színház, a Théâtre Français *
16715    I,     IV|                      kellett nézni. Hát amint rátekint, majd a föld alá süllyed
16716   II,  XVIII|                       vidám arca miatt; amint rátekintett, kénytelen volt ő is nevetni.~ ~–
16717    I,   VIII|                       erejű ember mozdulatlan rátérdelő ellenfele alatt, s engedi
16718    I,      I|                     hosszas küszködés után, a ráterített pokróc alól kibirkózza magát
16719    I,     IV|               csakugyan az ő feje-e az, amire ráteszi.~ ~– Honnan késik ez el? –
16720    I,     IV|                   Ilyenformán megköttetett és ratifikáltatott az egyesség a holnaputáni
16721   II,     XV|                  világkör jól őrzött virágai; rátok nem ragad ebből semmi, mert
16722    I,   XIII|                    paripa úgy vágta a földhöz ráülő gazdáját, hogy menten elájult.~ ~
16723   II,    XIV|                     lesz neked akkor, majd ha ráuntam én!”~ ~Nem ez-e az élet?~ ~
16724   II,  XXIII|                      eltántorítsák, és azután rávalljanak, rakd körül kémekkel, vigyáztass
16725    I,      V|                    hallottam. – Óh, a betegek ravaszok, sokszor lehunyják szemeiket,
16726   II,     XV|                  miszerint Mayerné (az anya!) ravaszul férkőzzék a Boltay-család
16727    I,      I|                      meg van halva, felugrott ravataláról, s nekiesett, átölelte,
16728   II,    XXX|                Ugyanazon szobában állíták fel ravatalát, ahol neje feküdt.~ ~Felöltözteték
16729   II,    XXX|                     készítve hálószobájában a ravatalhoz. Koporsó, szemfödél, címerek,
16730   II,    XXX|                   vége volt mindennek, csak a ravatalra volt szükség.~ ~Minden előre
16731    I,      I|                      gyertyákkal, mint valami ravatalt, s a hajdúknak énekelni
16732   II,     XV|              ékesszólással volt, míg a leányt rávehette az engedékenységre. Mert
16733    I,     IV|                       a bolondos lord egyszer ráveszi a Gaieté igazgatóját, hogy
16734   II,    XXV|                     félretett, s zsebkendőjét rávetette, hogy Rudolf meg ne lássa
16735    I,   XIII|                      kóbor társaságok, melyek rávetették a fejöket, hogy oda menjenek
16736   II,    XIV|                       szükség önnek tagadólag rázni fejét, mert úgy van. Bizonyára
16737   II,    XXI|               megkapta hátán a bőrét, s egyet rázott rajta a levegőben, s azzal
16738    I,    VII|                      szép hajadon fejecskéjét rázva mutatá, hogy nem érti.~ ~
16739   II,    XXI|                  hangnyomatékot vetve az „én”-re, miután észrevette, hogy
16740   II,   XVII|              haragudván megfejthetlen okokbul reájuk, a negyedikért áldozatul
16741   II,    Meg|                      lidérc (baziliszk * )? A realisztikus tollas már komolyabban végzi;
16742   II,   XXIX|                  önkénytelen eszébe juttatá a reánézőnek ama rég elhunyt ősöket,
16743    I,      X|                    úgy látszik, hogy nincs is reászorulva, mert a próbákon sohasem
16744   II,  XXVII|                    Csak egyes zavart szavakat rebeg még, melyek iszonyú kínt
16745   II,  XVIII|                         Varga úr olyasvalamit rebegett, mintha meg nem foghatná,
16746    I,   XIII|                   félelmesen elkékülni kezde; rebegő ajkain látszott, hogy akarna
16747    I,      V|                  magához, halk suttogó hangon rebegve:~ ~– Mindent hallottam. –
16748   II,  XVIII|                      oldalválasztékaiban szép recés hullámzatokat képezett.
16749   II,  XXIII|                    torkának feszített hangján recsegé:~ ~– Kinek tartasz te engemet,
16750    I,     Sz|                      és IV. kerület határán~ ~redingote – császárkabát, ferencjóska,
16751    I,     IV|                  adtam neki.~ ~– És aki az én redingote-omat * teával végigöntötte –
16752   II,  XVIII|                       volt ott sok mindenféle redő) fordult János úrhoz:~ ~–
16753   II,  XVIII|                 Minden felelet helyett komoly redőkbe szedett arccal (volt ott
16754    I,   VIII|                   utcák lakói, ablaktáblákat, redőnyöket nyitogatnak, a fiatal leánykák
16755    I,     Sz|          férfiöltönyhöz tartozó hosszúkabát~ ~redoute – vigadó, bálterem, álarcosbál~ ~
16756    I,      X|                     már 1818-ban nagy volt; a redoute-ok * ünnepelt szépségei, bálkirálynék!
16757    I,      X|                   földesúr, ki vele a tavalyi redoute-okban ismerkedett meg; az talán
16758    I,      X|                    bátorsága. Elkezdett nekik referálni róla, hogy mi hozta ide
16759   II,   XVII|                     alatt úgy keresztül-kasul reformált minden intézményt, mely
16760   II,   XVII|                   légyen magukat konzervatív, reformer vagy liberálnak (radikálról
16761    I,     IX|                   Nagy eszmék, messze terjedő reformok merülnek fel a nyilvánosság
16762    I,   XIII|                     személyzete közt gyökeres reformokat kíván létrehozni, melyek
16763    I,     Sz|                      álarcosbál~ ~refüzíroz – refüzál, ellenez, visszautasít,
16764    I,     Sz|                        bálterem, álarcosbál~ ~refüzíroz – refüzál, ellenez, visszautasít,
16765    I,      I|                      én gentleman vagyok, kit refüzírozni * nem lehet.~ ~– Az bizony
16766   II,     Sz|                     királyfi megszöktetett; a rege szerint emiatt tört ki a
16767    I,    VII|                    kalandot nem tudott felőle regélni, lett legyen az való avagy
16768   II,    Meg|                     irányában.~ ~Ezen az úton regélte el nekem a feleségem azt
16769    I,      I|                   engem örökölni, a hitelezői regementestül jönnek utána, s most úgy
16770   II,    Veg|                      nagy nevet beleszőttem e regénybe, kiknek azután nem adtam
16771   II,    Meg|                      ízlésnek élő személyeket regényben név szerint szerepeltetni.
16772    I,     IV|                      anecdotont, mint Scott a regényeit: ki meddig élt, és hogyan
16773   II,    Meg|                     mikor a magyar történelmi regények terére átbarangoltam, ott
16774   II,    Meg|                   benne azt az alakot, akit a regényem hősnőjévé tegyek. Ő lett
16775   II,    Meg|                      nagy vezéralakban, kiket regényemben István grófnak és Miklós
16776   II,    Meg|                       remek korrajzokat; de a regényírásnál egyesülni kell mind a kettőnek.
16777   II,    Meg|                       kell mind a kettőnek. A regényírónak érezni is kell, tudni is
16778   II,    Veg|                   hogy az első kötet, tehát a regénynek egynegyed része, csupa epizódokból
16779   II,    Veg|              szíveskedett a türelmes olvasó e regényt végiglapozni – meglelé.~ ~
16780   II,  XXVII|                       lett. Fiat szült.~ ~Egy reggelen ezen örömhírrel lepé meg
16781   II,     XV|                felszolgálni.~ ~A válságos nap reggelén, mely ifjú honatyáinkat
16782    I,   XIII|                      bevárni a János fővétele reggelét; úgy örült előre, mint egy
16783   II,    XXI|                      megszólalt a csengettyű. Reggelire hívattak a vendégek. Korhelyleves,
16784   II,     XV|                      Fanny költse el az egész reggelit.~ ~– Mama – kezdé a lyán
16785    I,   VIII|                     rajta, de ez nem a bevett reggelitől van, ez csak megszokott
16786    I,    XII|                      hogy nem kívánna-e elébb reggelizni.~ ~– Köszönöm – felelt ez. –
16787    I,   XIII|                       aligha fogja már holnap reggelnél tovább vihetni.~ ~Abellino
16788    I,      I|                   eszi magát bíbictojással, s reggelre meghal nekem; amiről engem
16789   II,     Sz|                   ötös találat a lottón~ ~ ~ ~reggély – a reggel szóból az estély (
16790   II,     XV|                   termei, az ő estélyei, az ő reggélyei * szoktak gyűlpontjai lenni
16791   II,  XVIII|                beszélgettek egymással, mintha régi-régi jó ismerősök volnának.~ ~–
16792   II,   XVII|                   mindent, ami illetlen avagy régibb botrányos kalandra emlékeztet,
16793   II,    Veg|                       hogy kénytelen vagyok a régieket visszakérni s használatban
16794    I,      X|                      csinált snekklijeire * s régimódi öltözetére.~ ~Mayer égre-földre
16795    I,    III|                     ami; új életet kezd, de a réginek meghal; lehet boldog nép,
16796    I,   XIII|             csillagokkal fizetne! Maradjunk a réginél. Mi az a másik csomó?~ ~–
16797    I,   XIII|                     töröknek, ki magyarnak; a régiségtárbul elő is hordtunk már minden
16798    I,     VI|                      kiáltá:~ ~– Au nom de la reine! (A királynő nevében!)~ ~
16799    I,     VI|                      monda a szép asszony nem rejtegetett örömmel, kicsi, gömbölyű
16800   II,  XVIII|                       Kárpáthy úr persze hogy rejtegeti nejét, eldugja a hamis,
16801   II,    XIV|                  megtudta Abellino, hogy hová rejték előle a leányt, s néhány
16802   II,    XIV|                  faragványokkal, meglelhetlen rejtekfiókokkal. Egészen el volt művébe
16803    I,     VI|                   között; de mindhasztalan; a rejtélyt nem bírták kibonyolítani.~ ~
16804   II,     XV|                        ki neki édesanyja. Mit rejtené magát, mit óvakodnék ez
16805   II,   XXIV|                    hogy ez ember elől el kell rejtenie lelkét, s hideg mosollyal
16806   II,  XVIII|                  fölkeresni még a legtávolabb rejtezkedőket is, s a ruhán és a páncélon
16807    I,    III|                          Az ifjú kézműves nem rejthette el meglepetését.~ ~– Önök
16808   II,    XXV|                     rettentené úgy meg.~ ~Nem rejtőzhetett sehova előle. Bár legalább
16809   II,    XXI|                    valahol hátul egy csézában rejtőzködik. Ha figyelmezne rá valaki,
16810    I,    VII|                 lehetett az? Mi oka van előle rejtőzni? Nincs senki, aki őt ismerte
16811    I,   XIII|                  szelek, melynek lombjai közt rejtőzött Kárpáthy Kupa három nap
16812    I,     Sz|                esztranga – esztrenga, juhfejő rekesz az akolban~ ~établíroz –
16813    I,   XIII|                dámvaddal, s azok számára téli rekesztékek; ezek ötlenek már messziről
16814   II,    XIX|                            E szavakkal be van rekesztve a szemle a férfiak fölött.~ ~
16815   II,    XXI|                    mind sásos, csátés * avar, rekettyés berek, egészen rókáknak
16816   II,     Sz|                       mintájára képzett szó~ ~rekommendál – ajánl~ ~repülő só – illanó
16817   II,  XVIII|                     leánya volna, egyiket sem rekommendálná * bizodalmába.~ ~Pedig Fannyt
16818    I,   XIII|                    jött; Bihari is itt van, a rektor is felállította a parasztfattyúkat
16819   II,    XXX|                   kulcsolódva, álla görcsösen remegett, mint aki sírni akar, és
16820    I,     IX|               szokatlanul égni látszik, ajkai remegnek, mint aki fél; szemeivel
16821   II,     XX|                    Felszakítá a hölgy örömtül remegő kézzel a pecsétet, miután
16822    I,    XII|                     ellenfélnek, mely a kissé remegős szívűt rendesen arra kényszeríti,
16823    I,      V|               Jozefine arca kigyulladt, ajkai remegtek, és keble hevült.~ ~– Tisztelem
16824    I,    XII|                lelőtte.~ ~Ez csak az ellenfél remegtetéséért történt.~ ~Miklós észrevevé
16825   II,    XIV|                      meg az ifjút a mester –, remeked valóban remek.~ ~– Büszke
16826   II,    XIV|              felkeresni.~ ~A derék ifjú éppen remekét végzé be, egy pompás íróasztalt
16827   II,   XXII|                    ily beszédre? Nem való az. Rémeket, iszonyatot lát az ily beteg
16828   II,   XVII|                       érdemes férfiú kezét –, remélem, látjuk egymást. Ön tartozik
16829   II,   XXIV|                 nélkül múlt el, ahogy sohasem remélte volna.~ ~Szentirmayné sokkal
16830   II,  XXVII|                         azt mondanám, még van remény; de kötelességem megmondani
16831   II,   XXIX|                       kincsem, örömem, lelkem reménye itt marad. És ez fiam.~ ~
16832   II,  XVIII|                       van mindenkinek érdekes reményeket táplálni: egyik a férj,
16833   II,   XXII|                 emberi szeszélyekre építhetné reményét, ha azt hihetné, hogy Rudolf
16834   II,   XXXI|                   hiszem, hogy hitelezői, kik reménylett örökség fejében pénzzel
16835   II,   XXXI|                  keserűség egy anya szívének. Reményli, hogy Rudolf nem lesz oly
16836    I,   VIII|                       valami biztató sugára a reménynek, hogy hátha ő lesz nyertes!
16837   II,   XVII|                kereskedők visszarendelék nagy reményre készült divatkelméiket,
16838   II,    XIX|                 szívből, Fanny lemondott azon reményről, hogy őt valaha lássa, s
16839    I,     II|                     hagy, amihez nagyon kevés reménységem van, bármennyire sajnáljam
16840    I,     II|                      a bankár felugorva –, ez reménytelen, csak tréfa volt öntől.~ ~–
16841    I,     II|                 tanyáikon, melyek szinte majd remetegunyhót, majd tengeri világítótornyot
16842   II,     Sz|               Palesztinában; a IV. század óta remeték lakhelye; kedvelt zarándokhely~ ~
16843   II,     XX|                  nőjön, s most kopasz fejével rémíti a gyenge szívűeket. Gróf
16844    I,   VIII|                       reá egyenesen. Egyetlen rémkiáltás tölté be a levegőt, többen
16845    I,     IX|                 melynek bonyolult exordiuma * rémletes távolságban engedi gyanítni
16846    I,   XIII|                  Kárpáthy-kastélyt. Iszony és rémület szállt vendégül abba, csak
16847    I,   XIII|                       önté.~ ~A többiek egyik rémületből a másikba estek, ki-ki kereste
16848   II,    XIV|                       sóhaja volt az, hanem a rémületé, az elszörnyedésé! Ha ez
16849   II,     XV|                       és ne mutassanak valami rémületes meglepetést, ha meglátják.
16850    I,   XIII|             megbántást s megcsúfolást, csak a rémületet, mely e szavakra szívében
16851    I,      V|                     ifjú óriások számításain! Rémültökben ők adták azt a tanácsot
16852    I,   XIII|                     Mi lelte most?~ ~Meg volt rémülve ő is. Midőn az ifjabb Kárpáthyval
16853   II,    XXV|                       határvillongásnak kelle rendbehozatni, ami eltarthatott több napokon
16854    I,     IV|                   szakállát festi, és harminc rendbeli álhajat visel, mindennap
16855   II,   XVII|           Szétoszlottak a tekintetes karok és rendek, vége volt az országgyűlésnek,
16856    I,     IV|                    mire a király ordáliákat * rendel, hol a vádlottnak meg kell
16857    I,     IX|                       Fanny nevében légyottra rendelé Fennimort a ház melletti
16858   II,   XXIX|                      fiamnak törvényes gyámul rendelek: gróf Szentirmay Rudolf.~ ~
16859   II,    XIX|                       minden aggodalom nélkül rendelék meg a divatárusnőknél a
16860   II,   XXIX|                     ajtajára szoruljon. Hanem rendelem, miszerint Pesten lakó jogigazgatómnál
16861   II,   XXII|                      menni a hidegre, orvosai rendeletét szigorúan megtartsa, s minden
16862    I,     XI|                      egy, majd más női munkát rendeljen meg, Fanny által készítendőt,
16863   II,     XV|                    egy akkorka kis szobácskát rendeljenek számára, ahol kezét-lábát
16864   II,   XXIX|                     forintra menő készpénzzel rendelkezhetem, mint amely szerzeményem.
16865   II,   XXIX|                       el fizetéseiket.~ ~…Ami rendelkezhető vagyonom ezeken felyül megmarad,
16866   II,   XXIX|                   alkalmaknál, amidőn egy élő rendelkezik a halála utániakról.~ ~János
16867    I,    VII|                       hozom, s szekerem iránt rendelkeznem, hogy el ne maradjak.~ ~
16868    I,     Sz|                       Egeria – jóstehetséggel rendelkező forrásnimfa a római mitológiában;
16869   II, XXVIII|               valamiben szolgálatára lehetek, rendelkezzék velem.~ ~– Köszönöm, uram,
16870    I,      X|                     nélkül pénztárvizsgálatot rendeltek, s a Mayer által kezelt
16871    I,     VI|              vizsgálni jár, ha vajon mindenki rendeltetése helyén áll-e. A tapsot a
16872    I,   XIII|                   mint többi, s csak arra van rendeltetve, hogy az urát mulattassa.
16873   II,     XV|                        az estély is azért van rendelve. Nem, nem lehet, jobban
16874   II,   XVII|                     búvóhelyek, a palotából a rendetlen álfolyosók részint lerontattak,
16875   II,     XV|            tiszteletére másnapra nagy estélyt rendez Kecskerey úr őnagysága szállásán,
16876    I,      I|                       a megtörtént tréfa után rendezendő lakomához, nem feledkezvén
16877    I,     IV|              steeplechase-ek * és lóversenyek rendezései, bankettek híres művészek
16878   II,   XXIX|                   mint aki vőlegényi szobáját rendezi.~ ~– Meglevén pedig az eltemetés,
16879    I,     II|                 építtetni, kerteket, parkokat rendezni, mert ezen a helyen minden
16880    I,     VI|                    érkezett két magyar mágnás rendezte az egészet. Nem, nem, azok
16881    I,    VII|                     tűzoltó intézetek oly jól rendezve, mint most, s minden gyulladásnál
16882    I,   VIII|                       nehezen esik aztán újra rendhez szokni, fizetett bort inni,
16883    I,     VI|                   kérdezik egymástól: „Minden rendiben van?” – A fiatal alispánffy
16884    I,    VII|                    átka ez mindazokon, kiknek rendkí vüli szellemerőt adott a
16885    I,     VI|                    maga anyagot. Egy időben e rendkívülisége által, midőn az opera igazgatónéja
16886    I,     VI|                      mert hiszen ma nevezetes rendkívüliségnek kell történni; a színház
16887    I,   XIII|            őrangyalokra, itt e földön pedig a rendőrökre van bízva, előre folytak
16888    I,     IX|                    szaloni ügyesség, a klubok rendszabályainak s a code du duelnek * ismerete
16889    I,    XII|                   szokásos dolog-e ez párbaji rendszabályok szerint. Livius emlékezett
16890    I,   XIII|                     ha oda nem néz. Az alsóbb rendű nép más asztalt foglalt
16891   II,   XXIX|              megvilágítottak, Rudolf döbbenve rendült össze.~ ~– Öreg, nem jó
16892   II,    XIX|                  mikor elkezd nevetni, szinte reng bele a ház. Megregulázza
16893    I,   XIII|                  között, s cet nagyságú halak rengő kocsonya közepett ejték
16894   II,     XV|                      engedné! Ő büszke a maga renoméjára. Ő csupán alkalmakat szokott
16895   II,   XXIV|                     úr a legfigyelemreméltóbb renoméval bíró egyéniségnek tartatott
16896    I,   XIII|                dolognak tekintse holmi világi repcénél? Csak hagyja azt kegyelmed
16897    I,      V|                   azután végképp kitörülték a repertoárból. Jozefine megismerkedett
16898    I,     IX|                  országház ajtajában, szívünk repesne örömében látva e derék,
16899    I,    VII|                      mindkettőjök feje fölött repkednek. Nézd, nézd, most sebesen
16900    I,    VII|                     Apró gyermekfők a földön, repkedő kígyók a légben vonulnak
16901   II,    XIV|                   száraz, poros nyomait, vagy repkedtek szanaszét a csillagos jövőben,
16902   II,    XIV|             gyermekrém a fekete éji pillangón repkedve; …mikor a fiatal leányok
16903    I,      I|                    Minerva * alatt divat volt republikánusnak lenni, római és görög neveket
16904    I,   VIII|                  lovának. Egyet pattantott, s repül mint a fergeteg; milliom
16905    I,   XIII|                     hogy azt nem mondta, hogy repüljek.~ ~Jancsi úr addig senkihez
16906    I,   VIII|                     kalapok hullnak, a menték repülnek, a pálya közepén mindenki
16907    I,     VI|                     már, a koszorúk és versek repülőfélben, úgy, hogy midőn a megnyílt
16908    I,     IX|                  társaj előtt ennélfogva némi reputációban tud állani.~ ~– Nézzétek,
16909   II,   XVII|                      ismét háttérbe szorított reputációjokhoz jutni.~ ~Kárpáthy János
16910    I,     IV|                       micsoda tréfa, s máskor respektusod legyen előtte, hát íme,
16911    I,    XII|                       minden megillető nemesi respektusról lemondott; ez, mondom, kérdésbe
16912    I,   VIII|                      szilaj állat is tartozik respektussal viseltetni?~ ~Alig félórányira
16913   II,   XVII|                      azonban szintén nem volt rest, hanem amint becsukták mögötte
16914    I,     II|                   midőn újra visszajövének, a restauráció napjaiban, Mr. Griffard
16915   II,  XVIII|                       forgat a szájában, amit restell lenyelni. – Megbocsát kedves
16916   II,   XXXI|                    örökös miatt. Azt ő nagyon restellené, ha valaha a világ megtudná,
16917    I,    VII|                    hosszúkásra vált, s kezdte restelleni, hogy a fiatal óriások ezt
16918    I,    III|                       ha azon járnak önök, ne restelljék megtekinteni azon díszműmintákat
16919    I,   VIII|                     sikerül, csak az ember ne restelljen egypár ütleget kiállni a
16920    I,   VIII|                  öcsém!~ ~A pályatér negyedik részében már világosan elhagyta valamennyit,
16921    I,     VI|                     ön uram, mert ezek valami részeg ouvrier-k, * akik hamar
16922    I,   XIII|            férfinépből ki félholtan, ki egész részegen, jól megverve, pénzét elkártyázva
16923   II,     XV|                        mit nyer vele? Korhely részeges férjet kap, egész élete
16924   II,   XXXI|                 alkalma az ő borának miatta a részegség bűnébe esni, s megtiltotta
16925   II,    XVI|                  szabad. Cselvágások a kivett részekre tiltva vannak. Szúrni egyáltaljában
16926   II,   XXIX|                      a halálra vált betegeket részeltetik.~ ~A pap odaállt az asztal
16927    I,      I|                      a borzalmas állatot azon részénél fogva, mely legtávolabb
16928   II,   XVII|                 jeleivel szeretetének s férje részérőli legszívesebb üdvözleteknek
16929   II,    XIX|                     Szentirmayné barátságában részesíte. A büszke delnők, kik eddig
16930    I,   VIII|               delnőről, ki némi kitüntetésben részesíté a dali kalandort, kiről
16931    I,   VIII|                 birtokában azokat is kívánják részesíteni, alulírtnál ezer forint
16932   II,     XV|                     Nagysád nagy tiszteletben részesíti szegény házamat jelenléte
16933   II,  XVIII|                méltóztatott azon tiszteletben részesítni, hogy házamnál elfogadhassam;
16934   II,  XVIII|                   talált, kit jótéteményeiben részesítnie kell, de e jótét nagyságát
16935    I,    VII|              valamelyikét ebben a dicsőségben részesítse – szólt nevetve Abellino,
16936   II,  XVIII|                     Boldog okirat, mely benne részesül.~ ~Fanny keble alig bírta
16937   II,     XV|             kellemetlen meglepetésben kellett részesülnie, hogy amint a cselédektől
16938   II,  XVIII|           kigömbölyödnek arca vonásai.~ ~Keze reszket a papíron, amint e névhez
16939   II,  XVIII|                   Fanny az öröm, a meglepetés reszketegségével várta bejelentett vendégét.
16940   II,   XXII|                 arcának elpirulása, hangjának reszketése elárulja, amit soha nem
16941   II,     XV|                   Fanny erőt vett önkénytelen reszketésén, és alig hallhatólag rebegé:~ ~–
16942   II,   XVII|                        nem szokott jó fiúk, s reszkettek azon gondolattól, hogy Szentirmay
16943    I,     Sz|                 nyugati partján~ ~parciális – részleges~ ~Par Dieu! – Istenemre!~ ~
16944    I,   XIII|                patrónusukkal. Ezek még bővebb részleteket is tudtak a haldokló testi
16945    I,    XII|                      eszébe életéből ily apró részletekre emlékezni.~ ~– Úgy kegyed
16946   II,    Meg|                  Ifjúkori utazásaikat érdekes részletezéssel írta meg báró Kemény Zsigmond
16947    I,   VIII|                       körülírással nem bírjuk részletezni.~ ~Igen jó mulatságnak tartják
16948    I,   XIII|                    spanyolfalakkal három-négy részre, hanem a következő évben
16949   II,    XIX|                     megelégedés legyen minden részről; neki kell ismernie vendégei
16950   II,  XVIII|                       találkozik, ahol meleg, résztvevő kebelre vélt találni?~ ~
16951   II,   XVII|                 átvágásait létrehozó társulat részvényei által. Ha jobb szerette
16952   II,    XIX|                     fázisba lépett ezáltal, a részvényes korifeusoknak egy okkal
16953   II,     XX|                      Én magam elvállalok ezer részvényt. (Általános éljen!) 3-szor
16954   II,   XXII|                      gondolnak arra, hogy ő e részvétet nem érdemli! Hogy vonnák
16955    I,   XIII|                   örvendő tanúi lehessenek, s részvétüket tudtul adhassák. És aki
16956   II,     XX|                  nagyon helyeslem, s magam is részvevő vagyok valamennyiben, meg
16957   II,   XVII|                megmozgatá a társadalom minden rétegét, elfeledteté a tisztújítási
16958    I,   VIII|                    keskeny gát választja el a rétet és kaszálót az ingoványtól.~ ~
16959   II,    XXI|              belészeretne.~ ~Most egyszerre a rétre ért ki a róka; egy több
16960    I,    XII|                   látja magát iránta, és fél, retteg tőle, nem mer az utcán megjelenni,
16961   II,  XXIII|               Találjon megtörténni az, amitől rettegek, akkor főbelőhetem magamat.
16962   II,     XV|               kíváncsiság; tudja, hogy félni, rettegni fog attól, amit megtud,
16963   II,     XV|                      viszonza Fanny halkan, s rettegve várta, mi új fordulat, mi
16964   II,    XXV|                      volna meg előtte, az nem rettentené úgy meg.~ ~Nem rejtőzhetett
16965   II,  XVIII|                    Bocsánat, hogy akaratlanul revánsot adtam ön egyik protezséjának
16966   II,    Meg|                      Káspi-tó mellett. Ezen a réven mégiscsak csempésztem be
16967    I,      I|                  volna megengesztelni a halál révéről érkezett bohócot.~ ~– Köszönöm –
16968    I,   XIII|                   játszották a Lengyel László révészeit, a gyűrűhajtást s más ártatlan
16969    I,      I|                       a kiskutyákat detto! Au revoir! A viszontlátásig!~ ~És
16970   II,     XX|                       rajtok, ami másutt csak réz. Ezek a nagyságos és méltóságos
16971    I,   VIII|                  széles derékszíjának villogó rézcsatja szépen kilátszik a rövid
16972    I,   VIII|                     esküdt pántlikával bevont rézfokost tartva kezében, utánuk a
16973    I,    III|                      szigetének hívnak, ott a rezgő lombú fák alatt fehérlik
16974    I,      I|                     ki van hasogatva, a frakk rézgombjai nem nagyobbak egy meggymagnál,
16975    I,   XIII|                        Menjen már közelebb! – riadt rá a konfidens * hajdú. –
16976   II,   XXXI|           paradicsomból képes volna őt vissza riasztani azon gondolat, hogy Teréz
16977   II,   XXII|                       hívta, amennyi háborító riasztó vissza.~ ~Egy nőszívet keresett,
16978    I,     Sz|                       idézet Shakespeare III. Richardjából~ ~à la calicot – a szövőiparáról
16979    I,    III|                költötték-e azt bennem, vagy e rideg magány, melyet egészen másképpen
16980    I,     Sz|                 operát mutattak be (pl. Verdi Rigolettóját)~ ~feuilletonista – hírlapi
16981   II,     Sz|                      repülő só – illanó sav~ ~rigorózum – szigorúság, kényelmetlen
16982   II,  XVIII|                     Varga uram sem volt ilyen rigorózumba * fogva soha.~ ~Ha azt kívánta
16983    I,     IV|                       mellette ültem, s ő oly rigyesen hajtatott neki, hogy beleakadva
16984   II,    XVI|                    tréfa! – dühönge szokatlan rikácsolásával Fennimor. – Hisz önök csak
16985   II,     XV|                       düh erőködésében rekedt rikácsolássá válik. Abellino nem szól
16986    I,      I|                fáklyás lovagjaival.~ ~Gúnyos, rikácsoló hangon szólt utána a roué
16987    I,    VII|                     legellentétesebb neműeket rikítóan rakva egymás mellé, s az
16988    I,   XIII|                    ember még csak el sem meri rikkantani magát.~ ~Akik ismerék Jancsi
16989    I,   VIII|                   kieresztve karikását, egyet rikolt, és három szökéssel kinn
16990    I,   VIII|                     kiknek nem győzött eleget rimánkodni a saraglyában ülő vén brúgós, *
16991   II,   XVII|                       akár szitkozódott, akár rimánkodott, akár szabódott, meg volt
16992   II,     Sz|                     keserűség~ ~cula – rongy, ringyó, szajha~ ~csáté – nedves
16993    I,   VIII|                  senki holtrészegnek.~ ~Ilyen ripők kompániából állott Jancsi
16994   II,  XVIII|                      jó bora és rossz tréfái, ripőkjei és menyecskéi csalnak oda,
16995    I,     II|                   Hanem az utolsó eset sokkal ritkább.~ ~Mr. Griffard szerencséjére
16996    I,    XII|                        Ilyen affront * azután ritkítja párját a társadalmi élet
16997    I,     IX|                     mellett szokott ülni és a rituálékban együtt énekelni.~ ~– Mind
16998    I,   XIII|                     Fogja be kend a száját! – rivallá rá Jancsi úr; mire Palkó
16999    I,    VII|               bravúrért.~ ~E pillanatban nagy robajjal omlott össze az égő ház
17000    I,     Sz|              bevezetése, kezdete~ ~explózió – robbanás~ ~ex tempore – rögtönözve,
17001    I,     Sz|                       chapeau à la Robinson – Robinsonról elnevezett háromszögletű
17002   II,    XXI|                     többé.~ ~A társaság vígan robog tova.~ ~A menet a helységen
17003    I,   XIII|                      az udvarra gördülő hintó robogása.~ ~Az elküldött fiskális
17004    I,    VII|              előfogatok és postakocsik úgysem robognak keresztül, az utca néhol
17005   II,    XXX|                    kandallóban barátságos tűz robogott; éjfélen túl elült ott a
17006   II,   XVII|                  kocsisnak, s a hintó kerekei robogtak végig a kövezeten.~ ~Alig
17007    I,     IX|                     nem létezett sehol. Mikor robot ideje volt, akkor néha találkoztunk
17008   II,     XV|                  kényök szerint; ütni, verni, robotoltatni kellett volna őket, akkor
17009   II,    XVI|                     merev nyílásán a halál, a rögtöni halál; csak a szívén keresztülütött
17010    I,     Sz|                       robbanás~ ~ex tempore – rögtönözve, kapásból~ ~Extra Hungariam
17011    I,     Sz|                   egyik tagja~ ~skiccírozás – rögtönzésszerű, kezdetleges, hevenyészett
17012    I,     Sz|                    hatást keltő~ ~impromptu – rögtönzött, előkészület nélküli, kapásból~ ~
17013    I,   XIII|                       abba, csak a tűzi játék röppentyűi szálltak még a magasba,
17014    I,   XIII|               tűzijátékos mesterművei, a futó röppentyűk kékre, rózsaszínre váló
17015   II,    XIV|                   minthogy nekem valószínűleg rövidebb utam van a halálig, mint
17016   II,     XV|                    idők divatja szerint kissé rövidre hagyva s bámultatni engedve
17017   II,   XVII|               választottjaihoz mázolni. Undok rohadékai a költészetnek, minőket
17018    I,   VIII|          egyszer-egyszer csendesült tüdejének rohama ököllel mutatva Miskára
17019    I,   VIII|                       öreg Kárpáthynak furcsa rohamai kezdődtek; gyakran a legkomolyabb
17020   II,     XX|                      nagyságos asszony görcse rohamait, kinek idegeire rendkívül
17021   II,     XV|              válaszolt. Mayerné abbanhagyta e rohamot, egyet ásított, azután kezdett
17022    I,     VI|                       utána kiáltozni, hogy e rohanás afficiálja * a tüdőket.~ ~–
17023    I,    VII|                   mélységbe, s magam is utána rohanjak, és ott vesszünk el együtt
17024    I,    VII|            visszatartóztatni, hogy a tűzbe ne rohanjanak.~ ~– Mi baja azon asszonyoknak? –
17025   II,    XVI|                       háttal álló ellenfelére rohanjon, s kardjával hátulról megszúrja.~ ~
17026    I,   XIII|                   ahelyett, hogy megbántójára rohanna – elkezde kifelé hátrálni.
17027    I,   VIII|                     lehull a földre. Az utána rohanók patkói mind összegázolták.~ ~
17028    I,   VIII|                    szemközt jövő gőzmozdonyra rohanva előretartott szarvaival,
17029    I,      I|                     gúnya, de azon alól kurta rojtos vászon lábravaló következik,
17030   II,     Sz|                    kevert, vegyes~ ~amaránt – rókafark nevű, egy évig élő, trópusi
17031   II,    XXI|                     magyarban létezik, s mely rókafogások alkalmával el nem szokott
17032   II,    XXI|                      az is megfogná őtet, s a rókaharapásról igen sajátságos fogalmaik
17033   II,     XV|                            mondaná rá Aesopus rókája. Most belép a vendégeket
17034   II,    XXI|                      rekettyés berek, egészen rókáknak való ország. Innen a mulatólak
17035   II,     XX|                       álmodott szép dolgokat. Rókákrul az agarászok, gyűlésekről
17036   II, XXVIII|               hosszúra bocsátott pórázon.~ ~– Rókanyomokat látok Márton – szól az elöl
17037    I,     II|                       akar; leeshetik a lóról rókavadászaton vagy versenyfuttatáson,
17038    I,    VII|                 voltak, kik ott vesződtek egy rokkant kertészfecskendővel, aminővel
17039    I,     II|              klasszicitást és másfelől minden rokokóneműt, ehelyett iparkodott mindenben
17040    I,    VII|              csodaszép tarkasággal szőtt indu rokolyát, ahogy csak a keleti kelmeszövők
17041    I,   VIII|               emlékeznek Szabolcsba vándorolt rokonaikra, s nemesi leveleik birtokában
17042    I,   VIII|                   emlékezett vissza szabolcsi rokonaira, s hozta hozzám különféle
17043   II,   XXIX|                    fiam gyámsága legközelebbi rokonára jutna, vagy megvesztegetett
17044    I,     XI|                      aminek már negyven éve – rokonérzelemmel viseltetett Teréz iránt,
17045   II,  XXIII|                  Verje meg a számum a piszkos rokonodat! Ha tudom, máskor bottal
17046   II,   XXXI|                       a legtiszteletreméltóbb rokonoknak.~ ~Az ő jelenléte igen természetesen
17047    I,    VII|                 Egy-egy arckép rég nem látott rokonoktól, egy regényes tájék rajza
17048   II,  XVIII|                    minden előkelő családjával rokonságban van; úgy hiszem, a naptárban
17049    I,     IX|                  pártok már megalakulvák, s a rokonszenvek a konferenciák és klubok
17050    I,   VIII|                  megnyerék számára a közönség rokonszenvét a garázda Márton ellenében,
17051   II,  XVIII|                      érzelemdús lyánka, ifjú, rokonszenvű hölgy, kiket testvérei gyanánt
17052    I,     VI|                       beteg férjét a látottak ról tudósítani – s azzal ismét
17053    I,     Sz|              tönkrement, romba dőlt~ ~rulád – rolád, énekfutam~ ~ ~ ~que diable –
17054   II,    Veg|                       különbség csak az, hogy rólok csipán valót szabad írni,
17055   II,    Meg|                 világrészbe; aztán meg a régi Rómába, s ha már éppen valami magyart
17056    I,     Sz|                      utalás arra, hogy a régi rómaiak hite szerint Jupitertől,
17057    I,      X|                        valami múlt századbeli románban olvashatott ilyen esetet.~ ~
17058   II,    XVI|                      ahogy mi határoztunk. Ha romantice akartok vívni, menjetek
17059    I,     Sz|                         ruinált – tönkrement, romba dőlt~ ~rulád – rolád, énekfutam~ ~ ~ ~
17060    I,      X|                        Szerencsére oly zajjal rombolt be a házba, hogy a családnak
17061    I,    XII|                      annyi évek fáradalmainak romjain látta magát.~ ~Tehát még
17062    I,   XIII|              gesztenyék árnyékában egy fekete romladékot, mely eredetileg nem is
17063    I,    VII|              háromemeletes, de mind oly ódon, romladozott, elfeketült falakkal, szúette
17064    I,   XIII|                       kellett volna el hagyni romlani a gátot, akkor nem vitte
17065   II,     XX|                     ellen, mint amelyben nagy romlás magját sejtik; néhány közbirtokos
17066    I,      X|              kereskedést, s házát a fiatalság romlása helyének tartják.~ ~Pedig
17067   II,     Sz|                     II. kerületben~ ~ruinál – romlásba dönt, tönkretesz~ ~ ~ ~salavári –
17068    I,      X|                    illő módon. Még az ő lelke romlatlan, még isten kezében van,
17069    I,     II|             divatvirágokból, majd mesterséges romok, közéjök ültetett agave
17070   II,    XXI|                       indulnak meg a csalitos rónának, az agarakat előrebocsátják,
17071    I,     VI|                  véletlenül szétpattant gőzös roncsában egyszerre a tenger fenekére
17072   II,   XVII|                       ötletekkel, amilyeneket ronda lelkű poéták szoktak versbe
17073    I,     Sz|                       rezultátum – eredmény~ ~rondella – körbástya~ ~Rosina – A
17074    I,   XIII|                      a Berettyópartra divatos rondellákkal * s középen aranyos donjonnal, *
17075    I,     II|                   vagy kövér pástétomok által rongáljam szegénynek az egészségét.
17076   II,     Sz|              szívfájdalom, keserűség~ ~cula – rongy, ringyó, szajha~ ~csáté –
17077   II,     XV|                  kellett cserélni nagy hatású rongyait.~ ~Hogy Boltay mesternek
17078   II,     XV|                       cudarkodtam, piszokban, rongyban jártam, csak hogy titeket
17079    I,     Sz|                       lafanc – rongyos ember, rongyember~ ~lago di Como – Comói tó,
17080    I,      X|                     leányokra), de büszke ő e rongyokra, s kívánja, hogy leányai
17081    I,    VII|                  dolgoznak, és éjszaka mennek rongyot keresni.~ ~Az utca egyik