bold = Main text
      Kötet, Fezejetgrey = Comment text
17082   II,  XXIII|                      helyett maga az érkezett ront be az ajtón:– „Impertinensek
17083    I,      I|                     Én nem szoktam mulatságot rontani; én igaz gentleman vagyok,
17084   II,   XXIX|                    nyugodva lenni, hogy ő nem ronthatja meg gyermekem szívét. Oly
17085    I,   VIII|                     bika, aki már két hét óta rontja a vidéket, embereket ölt
17086    I,   XIII|                       Azzal biz a véremet nem rontom.~ ~– Ez itt indítvány egy
17087   II,   XXIX|                       lennünk. A gazdagság ne rontsa meg szívét, hogy vénségében
17088    I,     Sz|                        rondella – körbástya~ ~Rosina – A sevillai borbély női
17089    I,     VI|                       Semiramisról, és térdre roskadt. Azt hiszik sokan, hogy
17090    I,     VI|                    színpadra pokolnak ajánlva Rossinit, ostoba librettóírójával
17091    I,    VII|                      nő vagy a jókkal, vagy a rosszakkal van szövetségben!~ ~Ugyanazon
17092   II,    Veg|                  szólhassak művem hibáiról.~ ~Rosszallják, hogy az első kötet, tehát
17093   II,   XXIX|                       s csak bolondsága menti rosszaságát. Nem! Arról meg akarok nyugodva
17094    I,     Sz|                  örököl~ ~mal à propos – itt: rosszkor, alkalmatlan időben keletkezett~ ~
17095   II,     Sz|                        kényelmetlen helyzet~ ~rosztopcsin – erős orosz vagy lengyel
17096   II,    XXI|                    rózsaajkaikat lehány csepp rosztopcsinnal * vagy harmincéves szilvóriummal
17097    I,   VIII|                      uraiméknak, melyet le is rótt Varju uram, minden hosszadalmasság
17098   II,   XXXI|                könnyelmű szerelemben, azt nem rótták fel neki vétkül, azért megbocsát
17099   II,    XIV|            koporsóküldésre; még most a fiatal rouék az ő rovására nevetnek,
17100    I,      I|                      néze a még nem igen idős rouéra, * s önkénytelen, öntudatlan
17101    I,    III|                     nagyon bántott, elővettem Rousseau-t, s úgy megcsendesített,
17102    I,     II|                       mint a kőszénbe szorult rovar, új életre támad, s ideáljokat,
17103    I,   VIII|                    hány bevert fej van neki a rovásán!~ ~És kisült a lajstromból,
17104   II,    XIV|                      a szérűkön, be is mérte, rovást vágva róla, mekkorát nőttek
17105    I,   XIII|                 villafogható embert. Máskor e rovat alatt szép sommák szoktak
17106   II,    Meg|                       világlapok legelőkelőbb rovataiban.~ ~Ezek mind élő alakok,
17107    I,     Sz|                     macskazene; Jókai humoros rovatának is ez volt a címe az 1848-
17108    I,   XIII|                   ellenben a bevétel a gyapjú rovatával, mely máskor nevezetes volt.~ ~–
17109    I,     Sz|                       működő színház a Palais Royalban~ ~Théâtre Français – a franciák
17110   II,    XXI|            bámulóiktól azt az élvezetet, hogy rózsaajkaikat lehány csepp rosztopcsinnal *
17111   II,     XX|                    kis eleven, mosolygó hölgy rózsaajkairól, mint Flóra, s erre bármelyikünk
17112   II,   XXVI|                       nem ismernél. Az a szép rózsaarc és az a karcsú őzike termet!
17113    I,    VII|                     alak megáll, a gyermekfők rózsafejekké változnak, s lugost alakítanak
17114    I,    VII|                     bűvpalackot egyszerre égő rózsafény derengi át! – Asszonyom,
17115    I,      X|            önfeláldozását, hogy nem sajnálták rózsához és eperhez hasonlító ajkaikat
17116   II,    XIV|                   ígértél gyámleányomnak arca rózsáiért; köszöni, nem adja el!”
17117   II,    XIX|                  asztalhoz; ha künn a kertben rózsák vannak, kettős ablakon keresztül
17118    I,   VIII|                       úgyhogy a szegfűkkel és rózsákkal ékes füzérek hosszan omlanak
17119   II,     XV|                      csókolódó galamb van egy rózsakoszorú közepében. Én sajnáltam
17120   II,     XV|               összhangzók ismét az arcok és a rózsás áll szerelemgödröcskéivel,
17121    I,   XIII|                      a futó röppentyűk kékre, rózsaszínre váló csillagokat szórtak
17122   II,     XV|                    van. Úgy ne járjak, mint a rozsnyói követ, aki másodmagával
17123    I,      V|                    énekesszínházhoz háromezer rubel fizetéssel szerződtesse.~ ~
17124    I,     IV|                  ajtaját kinyitotta, s és egy rubelt adtam neki.~ ~– És aki az
17125   II,    XXI|            marabutollakkal; keblén elöl három rubingomb tartá össze a sűrű csipkefodrozatot.
17126    I,    VII|                     összhangzó. Keblén hármas rubinkapocs fogja össze az öltönyt,
17127    I,     IX|                névsorában, s e név Szentirmay Rudolfé, melyet minden emberbarát
17128    I,    VII|                     gavallérok; fogja-e tenni Rudolfért, ki egy melankólikus, spleenes,
17129   II,   XXIX|                    János magánszobájában várt Rudolfra, s amint belépni látta őt,
17130    I,    VII|                  megnyerje, megölje magát? Ez Rudolftól bizonyosan csak kötekedés
17131   II,     XV|                   veri az ablaktáblát, a szél rugdalja az ajtókat, a kutyák ugatnak
17132   II,     XV|               ártatlan székeken tölti, azokat rugdalva fel.~ ~A dísztelen zajra
17133    I,   XIII|                  életmód szerzé vissza idegei rugékonyságát.~ ~Odalenn a sorba állított
17134    I,   VIII|           egyszer-másszor jókedvéből ki talál rúgni, azért őt testi büntetéssel
17135   II,   XVII|                      fogva, mellyel a közélet rugóiba vág, kénytelenek vagyunk
17136    I,      I|                      A nehéz kasornya * magas rugóin akkorákat vetődik, hogy
17137   II,   XVII|                  nemesítésnek mi a legerősebb rugója? Az agár! Ki a tatár fog
17138   II,     XX|                     mázú hintók magas, peckes rugókra helyezve, miket bűnei bűnhődéseül
17139    I,      I|                     alóla a széket.~ ~A bohóc rúgott, kapálózott, nem használt
17140   II,     XV|                       mester, hogy elment egy ruhaáruló boltba, s összevásárlott
17141    I,   VIII|                  felöltöztette pompás aranyos ruhába, őt ültette a négylovas
17142    I,      X|                    kénytelenek voltak tavalyi ruháikat előkeresni, kiigazgatni;
17143    I,      I|                    újon érkezett vendég, s ha ruháját leírtuk, úgy hiszem, egészen
17144    I,      X|                    néném gondolja. Azok ócska ruhák, miket ő visel; a primadonnáktól
17145   II,  XXIII|                  Eszbaplerimi! Csizmelerimi! (Ruhámat, csizmámat!)~ ~A kis fickó
17146   II,   XXIX|                  meghalok, kívánom, hogy azon ruhámba öltöztessenek, melyben vele
17147   II,  XVIII|             legtávolabb rejtezkedőket is, s a ruhán és a páncélon és a szíven
17148    I,   VIII|                 vivátokat kiáltott az aranyos ruhának, később pedig meglátva,
17149   II,     Sz|                  Párizsban a II. kerületben~ ~ruinál – romlásba dönt, tönkretesz~ ~ ~ ~
17150   II,   XXIV|                   Egészen bolond lett miatta. Ruinálta * is érte magát. Elköltötte
17151    I,   XIII|                       ló menjen előre, hogy a rukadi csárdánál felválthassák;
17152   II,    XIV|                     esztendőszámra? Neki kell rukkolni egyenesen! Megmondani a
17153    I,     Sz|                      tönkrement, romba dőlt~ ~rulád – rolád, énekfutam~ ~ ~ ~
17154    I,     VI|                      alig ment a legközelebbi ruládig, * megint rákezdték a tapsot
17155    I,      V|                világrész tengerén fogyasztó a rumot, neje még csak annyira sem
17156   II,  XVIII|                       megvallja magáról, hogy rútabb embert nem látott magánál,
17157    I,     VI|                  lehetett szebb, nem magaszto sabb, midőn bírái, midőn ellenei
17158   II,    Meg|                   alakja is teljesen korrajzi sablon. Volt olyan elég. A külföldön
17159    I,   XIII|                  bíbor és rózsa, karmazsin és sáfrán színeiben égett, körül még
17160    I,     Sz|                       párizsi nagybulváron, a Saint-Denis város felé vezető út végén
17161    I,     IV|                    meg.~ ~– Mi történt azután Saint-Michellel?~ ~– Abban az órában semmi.
17162    I,     IV|                    után sem engedé magát a mi Saint-Michelünk visszarettenteni – folytatá
17163    I,      X|                  bonyolult ügybe, azt annyira sajátjává tevé, hogy egészen benne
17164    I,    VII|               fölülmúl minden eddig látottat, sajátságai elragadók.~ ~Az ember tudja,
17165   II,     XX|             kiforgatják a magyar jellemet ősi sajátságaiból, s megrontják nyelvünket,
17166    I,    III|                     élni, akarjuk ősi nemzeti sajátságainkból mindazt megtartva, örökítve
17167    I,    III|                       ha fajunk levetkőzi ősi sajátságait, beletörődik azon formákba,
17168   II,   XXIV|                 Rudolf néhány udvarias szóval sajnálatát fejezte ki, hogy nem lehet
17169   II,    XIX|                  Tehát vannak, kiket még ő is sajnálhat.)~ ~– Bemutatom még Málnay
17170    I,     II|                  reménységem van, bármennyire sajnáljam is őt, alig hiszem, hogy
17171   II,    XIV|                    sóhajta a leány.~ ~– Miért sajnálkozol rajta?~ ~– Azért, hogy engem
17172    I,      X|                      önfeláldozását, hogy nem sajnálták rózsához és eperhez hasonlító
17173   II,     XV|                    rózsakoszorú közepében. Én sajnáltam a szegény embert, mert szép,
17174    I,      I|                     és barmot kiszabadít.~ ~E sajnos észrevételt nemzetes Bús
17175   II,    Meg|                    betapostatta papírmasénak; Sajó barátom letűnt a láthatárról,
17176   II,   XVII|                       a hamus kenyér és érett sajt láttára majd kiugrott a
17177   II,    XIX|                   szomszéd minden elájulásnál sajtár vízzel támogassa fel, hanem
17178   II,    XIX|                      köszörüli a napi és heti sajtó fegyvereit, tarkabarka képeket
17179   II,     XV|                    már, de az ablak helyett a sajtos almáriomba lépett, s aztán
17180    I,     Sz|                      politikai foglyokat és a sajtóvétség miatt elítélteket zárták
17181   II,     XV|                       az egész világ sötét és sajtszagú.~ ~Mayerné asszony nagyon
17182   II,    XIX|                       erényeiért. – Ez mindig sakkban tartja őt; én próbáltam,
17183   II,    XXI|                       hogy a róka mesterséges sakkfigurái ellenében visszafordította
17184   II,  XVIII|                     megérti, egy oly őszinte, salaktalan lélekre, mint a magáé; óh,
17185    I,    XII|                      legyenek szívesek uraim, saldírozni ezt a követelést! – szólt
17186    I,   VIII|                      meg volt neki adva cifra sallangokban, serénye tizenkét füzérbe
17187    I,    VII|                        ezüsttel hímzett veres sálöv, mely egészen más szabást
17188    I,      X|                   megjelenni, a legdivatosabb sálok, kalapok járták egyre, s
17189   II,     XX|                tekintetes úr; széles, üveges, salugádoros batárok, ki tudná, hány
17190    I,      X|                   erényei mily ostromolhatlan sáncok közé vannak zárva, ő adhat
17191    I,      I|                      szemmel a tömött tárcába sandítva ismétlé még egyszer:~ ~–
17192    I,    XII|                    azonban teljesen kizavarta Sándornak azon indiszkrét cselekedete,
17193    I,    VII|                   derék, kedélyes gróf Eszéki Sándornő és fiatal tizenhét éves
17194   II,    XIV|                      míg ő ostoba legényével, Sándorral együtt buta, mozdulatlan
17195   II,    XXI|                     magát, csak futott előre, sántítva, bukdácsolva három lábon.
17196    I,      I|               vaudeville-ből * eszében maradt sanzontöredéket dúdolni, végignyújtózva
17197   II,     XV|                     az elevenig hat. Abellino sápad, és elfagy a dühtől. Amit
17198    I,     VI|              bennünket?~ ~– Uram – szabódék a sápadt tapskereskedő –, bukott
17199    I,     VI|                       a második karzatra, ott sápadtan szembejövő Oignont torkon
17200   II,     XV|                   azon meg kellene látszani a sápadtságnak, melyet elfojtott dühe okoz.~ ~
17201    I,     Sz|                       sisak vagy zacskó alakú sapkája; ennek mása a nagy francia
17202    I,      I|                      Bár vinnének odább; de a sár megfogott az úton. Mármost
17203    I,   VIII|                   győzött eleget rimánkodni a saraglyában ülő vén brúgós, * hogy az
17204    I,      I|                lefaragják az egy tömeggé vált sarat, s annál nagyobb diadallal
17205    I,   XIII|               Átellenben a derék tisztviselő, sárgabarna arcán a múlt században elsajátított
17206    I,      V|                      beteg bátran, lelhette a sárgahideg, skorbut, vereshimlő, s
17207    I,     Sz|                         tojás-széke – a tojás sárgája, belső, leglényegesebb része,
17208    I,     II|               szeretni. Egy év múlva egy ifjú sarjadékkal több lenne a Kárpáthy-család,
17209    I,   XIII|              ajtóragasztón kocogtatott, míg a sarkában jövő öreg Pál hajdú, ki
17210    I,     IX|                   akik soha el nem maradnak a sarkából.~ ~– Pah! A kegyes nagynénét
17211   II,    XIV|                        s odacsukta az ajtóhoz sarkaikat; vén cigányasszonyok lopóztak
17212    I,      I|                     egy tábori karszékbe nagy sarkantytús lábait egymásra hajítva.~ ~
17213    I,   VIII|                        akkor azután egyszerre sarkantyúba kapja a lovát, s kieresztve
17214    I,      I|              csizmákra pedig irtóztató hosszú sarkantyúk vannak ütve, hogyha nem
17215    I,   VIII|                   elibe vág! Nem biz a. Ez is sarkantyút adott a lovának. Egyet pattantott,
17216    I,     Sz|                     között~ ~vitézsarkantyú – sarkantyúvirág, szarkaláb~ ~vízi bojtorjány –
17217    I,   VIII|           legszelesebb lovasok, kik az elején sarkantyúzzák lovaikat, s utóbb elmaradnak,
17218   II,     XV|                   senki sem látja őket, az öt sárkány-paripa, három előre fogva, kettő
17219    I,    XII|                 tündérkisasszony, kinek őriző sárkánya meghódíttatott.~ ~Az élettapasztalás
17220    I,    XII|             hüvelykujját elmozdítá a pisztoly sárkányáról, melyet eddig tartott.~ ~
17221   II,     XV|                pattogva ereszté ki sudarát, a sárkányok belekaptak az útba, s perc
17222   II,     XV|                    Erre hajts, ne menj neki a sárnak, jól kitérj a kapunak!”~ ~
17223    I,     XI|                      dolgokkal végre oly szűk sarokba szorítá a jámbor asszonyságot,
17224    I,   XIII|                  Üljön fel az égbe, ott sem a sarokban,~ ~ ~ ~S ha mi is itt hagyjuk
17225    I,    VII|                      rohant le a lépcsőn; egy sarokfordulatánál szinte hanyatt taszítá Debryt,
17226    I,   XIII|                     bajok pocsétájában be nem sározódván, jókedvének kulacsa mindig
17227    I,      I|                         Fripon! * Nem erről a sárról beszélek, amibe beleragadtam,
17228   II,    Meg|                    egész világ egy feneketlen sártenger; többet gyalog a kocsi mellett,
17229    I,    III|                     elhozott port leverték is saruikról, szíveiket nem adták zálogba.~ ~
17230    I,   XIII|                vetésre, néhol lekaszáltatni a sását, s majd nem dűlt volna meg;
17231    I,   VIII|                       az orrát is beledugta a sásba, s azután kongathatott tőle
17232    I,      I|                    köszönjék, hogy elbújtak a sásban, megszabadulásokat, mert
17233   II,     Sz|                    csáté – nedves helyen növő sásféle növény~ ~ ~ ~Danaé – Akrisziosz
17234    I,   XIII|                     faragott kövekből épített sasfészke, melyet a tatárok IV. Béla
17235    I,     II|                       miknek vize nagy keleti sások közé rejtett tavakba folydogált,
17236    I,   VIII|                   legény, nagy, előre görbülő sasorral, hosszú bajusza háromszor
17237    I,     IX|                    monda Livius, egy nyúlánk, sasorrú ifjú. – Ez rendkívül szigorúan
17238   II,    XXI|                       folt erdő, a többi mind sásos, csátés * avar, rekettyés
17239    I,     Sz|                      elítélteket zárták ide~ ~satellite – testőr, csatlós~ ~Saul –
17240    I,    VII|                     Rudolf –, én magam örökös satellite-je * lennék nagysádtoknak,
17241    I,    XII|               hajtattak; ott egy frissítőárus sátora állott. Ifjaink megállíták
17242    I,      I|                       mit félsz tőle? Mikor a sátorban laktál, egy ökröm megdühödött,
17243    I,     Sz|                 satellite – testőr, csatlós~ ~Saul – Pál apostol neve keresztény
17244    I,    VII|                       hallaná, miknek zengése Sault * szent Pálra változtató.~ ~
17245   II,     Sz|                    ajánl~ ~repülő só – illanó sav~ ~rigorózum – szigorúság,
17246    I,   XIII|                        s attól lett fekete és savanyodott meg.~ ~– No bizony. Hát
17247    I,     Sz|                   snekkedli, csiga, hajbodor (Schneckerl)~ ~Sodoma és Gomorrha –
17248   II,     Sz|                   szövésű, mintás lenvászon~ ~Schönbrunn – híres császári kastély –
17249   II,    XXV|               miszerint szebbet ez ideig csak Schönbrunnban * látott.~ ~S beszéltek
17250    I,     IV|                 végezzen egy anecdotont, mint Scott a regényeit: ki meddig élt,
17251   II,    XIV|                      gondolkozni, míg végre a seb halálossá válik; naponkint
17252    I,   XIII|              többedmagammal, s utolér az eső. Sebaj – mondám én –, itt kell
17253    I,   VIII|                    nagy hasítás be nem hegedt sebe látszék.~ ~Meglátva a közeledő
17254   II,    XVI|                     feküdt egy hónapig kapott sebében. Felüdültével figyelmeztetést
17255   II,   XXIX|                    fogadjon be téged testének sebeibe! És nyújtá a poharat:~ ~–
17256   II,     XV|                 Damiens nézte a testén tépett sebeket, mikbe égő olajat töltöttek.~ ~–
17257    I,   VIII|                   hátulról a bikát, az mindig sebesebben rohant; a lódobogás, ostorpattogás,
17258    I,    XII|                     utóbbihoz.~ ~– Meg van ön sebesülve?~ ~– Semmi, semmi! – inte,
17259    I,    XII|                  kezét bal fülére tapasztá. A sebészek odafutottak az utóbbihoz.~ ~–
17260    I,    XII|            sztentorral fordult a velök hozott sebészhez:~ ~– Itt vannak önnek műszerei?
17261    I,    XII|                  tokokban a pisztolyokat és a sebészi műszereket.~ ~A négy tanú
17262    I,    XII|                      szitkozódott. Inkább egy sebet kapott volna a tüdejébe.~ ~
17263   II,    XXV|                       szép szívet meg kellett sebzenie!~ ~Mit mondhatott volna
17264   II,   XVII|                       említők, „non nascitur, sed fit” (nem születés által
17265    I,    XII|                       diszkréció ez, tulajdon segédeinkre lövöldözni, ha az a fa ott
17266    I,    XII|                         Délután tehát elküldé segédeit Abellino az asztaloshoz.~ ~
17267   II,    XVI|                       törődve szabályokkal és segédekkel, egyenesen nekidöfött ellenfelének.~ ~–
17268   II,    XXI|                  elkezdik a kürtök és ostorok segedelmével sürgetni a hajsza megindulását.~ ~
17269   II,   XXIV|                Abellino ellenének én voltam a segédje.~ ~– Ah ça, ez igaz. Hanem
17270    I,    XII|                    mód, mint lőni.~ ~Abellino segédjeit fellázasztotta ellenfelök
17271   II,  XXVII|                       volna számára e világon segély – szólt az orvos –, azt
17272    I,      I|                       jó paripája, mellyel ha segélyére menne az érkező vendégnek,
17273    I,     XI|                      nem merte volna ajánlani segélyét, de ily úton el kellett
17274    I,    VII|                    hol egy ügyetlen fecskendő segélyével nehány hasonlóul díszes
17275   II,     XV|                      a nemzeti büszkeséget is segélyül hívta, hogy Mayernét egyenesen
17276    I,    XII|                      látunk abban, hogy önnek segélyünket felajánlva, ezáltal útját
17277    I,   VIII|                kártyáztál egész esztendeig, s segíted hintóba ülni a kisasszonyokat,
17278   II,  XVIII|                  örömkönnyeket.~ ~– És azután segítek neked a közelgő ünnepélyre,
17279   II,    XIX|                       s egymásnak kölcsönösen segítének az esti toalettnél, s azután
17280   II,    XIV|         valótlanságokat fogsz mondani, és nem segítesz rajta. Lődd le, vágd le,
17281    I,    VII|                      miszerint a tüzet oltani segítettek.~ ~Itt lehete látni Chataquéla
17282    I,      X|                      nagyok már, hogy magukon segíthessenek. Az isten őrizze meg őket
17283    I,      I|                 szerén nyakára hágott, de nem segíthetek rajta; a pénz nekem is kell;
17284    I,      I|                  utolsón voltam, és semmi sem segíthetett rajtam egyéb, mint egy gazdag
17285    I,      X|           selyemkereskedők és virágárusok, és segítik fogyasztani a családfő ebédjét.~ ~
17286    I,     XI|                  birtok és mások könyörülete, segítsége nélkül!~ ~És Fanny munkáját
17287    I,     IV|                      szerencsés véletlen, jön segítségemre egy pudlikutya képében.~ ~
17288   II,  XVIII|                     talál szűkölködőket, akik segítségére vannak szorulva. Ezer bocsánatot
17289    I,   XIII|                    félt, hogy megverik, hanem segítségért kiabált.~ ~Ezalatt Jancsi
17290    I,    XII|                       ember senkit sem hívhat segítségül, egyedül magára van hagyva. –
17291    I,    XII|                       hasonlót tett volna. Ha segítségünket elfogadja ön, hajdani ismeretségűnknél
17292    I,    VII|                 szolgálatára, hogy őt ülésébe segítsék.~ ~A delnő körültekintett,
17293   II,  XVIII|                   István gróf után, kit isten segítsen minden törekvéseiben, alig
17294    I,      X|                    meg őket attól, hogy mások segítsenek rajtok! – Egyik megkeresheti
17295    I,   VIII|                      vagy, gézengúz, jöttment sehonnai pimasz vagy, aki kezet csókolhat
17296    I,     II|                   nála nélkül, és Griffard úr sehonnan sem maradt el, mert hiszen
17297    I,     IX|                  színházba, sem sétányra, sem sehová, hol sok ember szokott összegyűlni,
17298   II,     Sz|                      ma a városhoz tartozik~ ~seigneur – főúr~ ~sikány – síkos,
17299   II,   XXXI|             Italiens-i * klubba.~ ~Az ismerős seigneurök * és lordok most is ott
17300   II,    Meg|                      eredetihez. Ez volt gróf Seilern Crescentia, később gróf
17301   II,  XVIII|                      mintha valami öntudatlan sejtelem megkapta volna figyelmét,
17302   II,  XVIII|               igaziakat értve), arról világos sejtelmei vannak.~ ~De hogyan ismerhessen
17303   II,   XVII|                       felfedezni magában némi sejtelmeket a magyar nyelv felől, s
17304    I,    XII|                   szemben ültek anélkül, hogy sejtelmük volna róla, hogy egyik azért
17305   II,    XIV|                    ennyi szokatlan fogalom és sejtés keletkeztére.~ ~– Önnek
17306   II,    XIV|                       a kerülgetéssel valamit sejtessen vele.~ ~A leány felsóhajtott,
17307   II,   XVII|                  felkelni maga előtt, s előre sejtett csengő tiszta szóval hallá
17308   II,    XXV|                      okos lelke vett-e észre, sejtett-e valaha e titokból valamit?
17309   II,  XVIII|                   képzeltem önt magam elé. Ön sejti azt, hogy bennem is egy
17310   II,     XX|                   amelyben nagy romlás magját sejtik; néhány közbirtokos orrolni
17311   II,  XVIII|                       őrzött kép senkitől nem sejtve pihen?~ ~A közelgő társulati
17312    I,   XIII|                 prószitot kiáltson valamennyi selyembocskorban járó angyali nemzetség,
17313   II,     XX|                  olyanok is vagynak, melyek a selyembogarak tenyésztését óhajtják, és
17314   II,     XX|                       tudósokban, juhokban és selyembogarakban bírunk, mert maguk az agarak
17315    I,     IX|                   inexpressible * volt rajta, selyemgallérú frakk és kasztorkalap. Képzelhetitek,
17316   II,     XV|                      gondatlanul azt a hosszú selyemhajat, még csak a tükörbe sem
17317    I,      X|                     jönni, hogy a csipkéit és selyemkendőit csak nem itta be mind orvosságban
17318    I,   VIII|                  antik opálgombjait csiszolva selyemkendőjével.~ ~– Hát aztán! – kiálta
17319    I,      X|                        piperészek, fodrászok, selyemkereskedők és virágárusok, és segítik
17320    I,   VIII|                 szépen kilátszik a rövid zöld selyemmellény alól, mindenik dolmányzsebéből
17321    I,    VII|                  hátra, a hosszú halványsárga selyemöltözet fedetlen hagyá karjait,
17322    I,   VIII|                      szegfű muskátlilevéllel, selyempuszlija * ezüstgombos, képe piros,
17323    I,     IV|                        ah! – iparkodék szólni selyemszál szavával a fiatal szenzitív
17324    I,     VI|                       munkával minden második selyemszálat kihúztak, hogy annál árulóbb
17325    I,     Sz|                  tafota – taft, nehéz, fényes selyemszövet~ ~tant mieux – annál jobb~ ~
17326    I,    III|                     beszédét érthetővé tegye, semhogy szónoki tehetségét bámultassa.
17327    I,      V|                  kívánatára, ki Mainviellenét Semiramide-ben * akarná hallani, ez utóbbi
17328    I,     VI|            Mainvielle-né nem Italianát, hanem Semiramide-et énekli. – Várjanak! Itt
17329    I,     VI|                     bokrétáknak, elfeledkezék Semiramisról, és térdre roskadt. Azt
17330   II,     XV|                       egy betűt sem gyaníthat semmiből. Bölcs leány, arany eszű
17331   II,     XV|                      Így vagyok, ahogyan lát. Semmim sincsen az ég alatt, még
17332    I,      I|                delictit. *~ ~– Hát te csalárd semmirekellő! – kiálta fel az úr. – Így
17333   II,    XIV|             gondolkozom.~ ~– Éjjel-nappal? És semmiről sem gondolkozol másról?~ ~–
17334   II,   XXIX|                      vagyonát külföldön őrült semmiségekre elpazarolván az enyimet
17335   II,    XXI|                       észrevétlenül, alázatos semmívélétellel; hihetőleg valahol hátul
17336    I,    III|                   otthon? – kérdé Rudolf.~ ~– Senkim a jó istenen kívül.~ ~–
17337   II,     XV|                  egészen elváltozott hangon a senzitív ifjú, ajka tajtékzik, és
17338    I,   XIII|                      hogy a kegyelmed útjából sepergessék a földi gondokat, hogy boldogságának
17339   II,     XV|                       szólt elvégre tárcájába seperve az előtte halmozott bankjegyeket –
17340   II,    XXI|                      bozontos farka, mint egy seprű húzódott utána; bukdácsolva
17341    I,   XIII|                   sínylett a homokban, mintha seprűket ültettek volna szépen sorba.
17342    I,   XIII|                    ültessen oda még egynehány seprűnyelet, ha azt akarja, hogy erdősznek
17343    I,      X|                      fertelmességről, azzal a seprűvel, mellyel e pipa cserepeit
17344    I,     Sz|            hétszemélyi tábla (helyesen Tabula Septemviralis); a királyi ítélő táblával
17345    I,     IX|                     hogy a gyorsírók tollának sercegését meg lehet hallani.~ ~Fölkel
17346    I,     II|                   bankár lépcsőin, előszobáin seregei hemzsegtek a léhűtőknek,
17347   II,    XXI|                    többi közül, gazdáik körül seregelve, a kedvenc agarakat is leszedték
17348    I,      V|                   dühbe hozta az ifjú óriások seregét. Ez merész dac s nyílt kihívás
17349    I,     VI|                    átöltözködött, hogy imádói seregével együtt a színházba visszatérhessen,
17350   II,    XXI|                      voltak nyomában, a többi sereghajtót nem is számítva.~ ~A róka
17351    I,   VIII|                     közül oda kezdettek hozzá seregleni, kiket boszontott a bika
17352    I,     IX|             meredekebb utakon ragadja; körüle sereglik a hővérű fiatalság, a vérmesebb
17353    I,   XIII|             hódolataikkal. Másnap ismét egész seregszámra jöttek Kutyfalvi udvarára
17354    I,   VIII|                    tenyerökre vevék a sok évi sérelem megbosszulóját, s azután
17355   II,    XVI|                 kívánatainak elég van téve, a sérelmes kérdés eltemettetik, s azt
17356    I,   XIII|                      Vagy utánajárjon, mint a serény gazdasszony a piacra küldött
17357    I,     VI|                szövetségesek páholyait intve, serkentve és buzdítva őket; egy páholyban
17358    I,   XIII|               orgyilkos!~ ~S azzal, ami bor a serlegben volt, a megtámadott szeme
17359    I,     IV|                   mert senkit szemben meg nem sért, ezért pedig, amit az embernek
17360   II,     Sz|             indulatszó~ ~inzultáció – sértés, sértegetés~ ~írisz – nőszirom (virág)~ ~
17361    I,    XII|              világosan, öntudatosan akarta, a sértést egyenesen magáévá teszi,
17362    I,    VII|                      uraknak, s emiatt nagyon sértette, hogy egy ilyennek a fia
17363    I,      V|                     nő. – Ne indulatoskodjál. Sérthet-e egy tiszta lelket ily bántalom?
17364    I,    VII|                 borulnak össze mögötte, s nem sértheti őt meg senki. Túlnan egy
17365    I,      V|                     tapsol Catalaninak, és ez sérti a madame-ot.~ ~Az igazgatót
17366    I,     Sz|         gyakorolhatják az ezzel járó jogokat; sétabot viselés, dohányzás, korzózás,
17367    I,     Sz|                   Párizs melletti erdő, híres sétahely, kocsikorzó~ ~Bourgogne –
17368    I,    III|                       közben a három karöltve sétáló ifjú közöl az egyik egy
17369   II,    XXI|           olaszjegenye sétányon végigvonul, a sétány túlsó oldalán egy szemközt
17370    I,      X|                      ne iparkodjék Matildot a sétányokon, a színfalak között felkeresni,
17371    I,     Sz|                nádpálma, iszlagpálma, melyből sétavesszőt, esernyőnyelet, porolót
17372    I,     IV|                   karambol vagy egy diadalmas sextet.~ ~Az elitje a társaságnak,
17373    I,     Sz|                       Hungariam non est vita, si est vita, non est ita –
17374    I,    VII|                   anyák gyermekeikért sírnak, siessetek!~ ~– Hitemre, ez asszonynak
17375    I,     II|                  szinte kezeim között van, én sietek csak átvenni a jószágokat,
17376   II,   XXIV|              udvariatlan férj volna, hogy nem sietne teljesítni neje óhajtását?~ ~–
17377   II,     XV|                     forogna kérdésben, amiért sietnie kell.~ ~Midőn a falu végére
17378    I,     IV|                   mindenre időnk teljék, mert sietnünk kell; Debryre bízzuk a virágárusnőket
17379   II,     XV|                      ma keressen fel, fontos, sietős beszédem van vele. Jöjjenek
17380   II,     XV|                véletlenül érkezvén Párizsból, siettem az alkalmat megragadni,
17381    I,    XII|                 összeveszítsünk, s párbajokat siettessünk, mi körünkben, fájdalom,
17382    I,     XI|               befolyást gerjesztett szívében. Sietteté Krammnét a karzatról, és
17383   II,  XVIII|                     álnév alatt verseket ír. (Sietünk kimenteni, e gyanú annyira
17384    I,     VI|                   többet. Un soufflet pour un sifflet! Ez volt a titkos jelszó,
17385    I,     IX|                    elvinné előle azt a hosszú sihedert.~ ~– Nini – szólt a jurátus. –
17386   II,     Sz|                  tartozik~ ~seigneur – főúr~ ~sikány – síkos, elcsúszásra alkalmas
17387   II,    XIX|                  fekvő tövisekre, kavicsokra, sikányokra, * békákra és vermekre,
17388    I,    VII|                       nem menne értök, mert a sikátorok be vannak omolva.~ ~És valóban
17389    I,    VII|                      összekeveredve apró szűk sikátorokkal, mint a St. Médard * , Arras * ,
17390    I,    VII|                     fecskendők nélkül? A szűk sikátorokon keresztül nem lehet a nagyobb
17391   II,    XIV|                    furfangos terveinek kettős sikere van: őket meglophatni és
17392    I,   XIII|                     tizenegy forinttal kelt a sikeres búza, s könnyen el lehetett
17393    I,   VIII|                    hogy meglássák a merénylet sikerét; az urak is mind paripáikat
17394   II,     XV|                       Ennyi éppen elég lesz a sikerre.~ ~Ő maga csinálá ki a tervet,
17395    I,     Sz|                      1823-ban Velencében nagy sikerrel bemutatott operája~ ~sensitif
17396    I,     XI|             Mayeréknél, s egymást gúnyolták a sikertelen kísérletek miatt. Legtöbbnyire
17397    I,     Sz|                     nő Algirban; Rossini nagy sikerű daljátéka 1813-ból~ ~itce –
17398    I,    VII|                   Vagy azt hiszi ön, hogy nem sikerülend kört alakítanunk?~ ~E kérdésnél
17399   II,     XX|                  korszerű eszmének szerencsés sikerüléseért. Gróf Szépkiesdy tartott
17400   II,     XV|                      szenvedéllyel veté magát sikerületlen terve után. – Éppen most
17401   II,     XV|                haragudott érte.~ ~E merénylet sikerülte fölötti örömében sorra ölelte
17402    I,    XII|                     repült el, aligha meg nem siketültem. Egy szót sem hallok abból,
17403   II,  XXIII|                       a háta mögött ijedtében sikoltani kezd.~ ~Felelet helyett
17404   II,    XXI|                örömriadva rohan elé szerelmes sikoltással.~ ~– Rudolf, Rudolf!~ ~Fanny
17405   II,   XXIX|                 kezeivel vergődve, s nagyokat sikongatva, mint ahogy a gyermekek
17406   II,     Sz|                    seigneur – főúr~ ~sikány – síkos, elcsúszásra alkalmas hely~ ~
17407    I,   XIII|                 darabra elhordatá a méltatlan síkságról a hun építészet eme tiszteletre
17408    I,     II|                       is különösen finomak és simák, mint szokott rendesen lenni
17409   II,   XXIV|                      méltó.~ ~Rudolf nyájasan simogatá meg hitvese fejét.~ ~– Kedves
17410    I,     II|                      dörmögé Abellino arcához simogatva fekete favoris-ját. * ~–
17411    I,     Sz|                        chapeau à la Bolivar – Simon Bolivarról (1783–1830),
17412    I,   XIII|                   volt itt.~ ~– Ejnye Pál, be simplex ember kend!~ ~– Hát mit
17413   II,     XV|                       tartá. A leány szelíden simult hozzá, minden prűd, ízetlen
17414    I,     Sz|                    szenvedély~ ~szinyetátye – sînătate, egészség, jó egészséget~ ~
17415   II,     XV|                   vagyok, ahogyan lát. Semmim sincsen az ég alatt, még ma nem
17416   II,  XVIII|                       fáznak, szűkölködnek és sínyledeznek, kenyeret, ruhát, orvosságot
17417    I,   XIII|                       ötven girbegurba nyírfa sínylett a homokban, mintha seprűket
17418    I,     Sz|                      contadino – paraszt úr~ ~Siova – a hindu szentháromság
17419    I,    VII|                   nagy kedvezésében részesült Siovának, * az afgánok szerelem-istenasszonyának,
17420    I,      I|                 szájában szokott forgatni; ha síp is volt a madár fejében,
17421    I,      I|                  Abellinót.~ ~S ezzel pálcája sípján fütyörészve, noble nonchalance-szal *
17422    I,    III|                  tartozik, fején kerek, lapos sipka, izmos tagját bő kék vászonzubbony
17423    I,    VII|                     munkás bosszúsan lerántva sipkája ernyőjét –, de ki lesz oly
17424    I,     II|                felgyürkőzött citoyen, frígiai sipkákban, * erősen kiáltozva: „Le
17425   II,    XXI|                  készül, más csizmát húz, más sipkát tesz, s azzal azt hiszi,
17426    I,    VII|                     előkötővel, hóna alá vett sipkával fogadá, s teljesíté minden
17427    I,     VI|                        Én futok.~ ~– Fuss, de sípokért és druszáidért (oignon =
17428    I,      I|                   igen úrias dolog volt rajta sípolni.~ ~Ilyen férfi volt az újon
17429    I,     VI|                  embereimnek a pisszegésre, a sípra nézve ma rossz aratás lehetne,
17430   II,  XXVII|              hallgatózott, ott fülelt, ha nem sír-e a gyermek; minden kijövőtől
17431    I,     VI|                       egész szövetséges sereg siralmasan demontírozva * volt.~ ~Miként
17432    I,      X|                       a beszédet az általános siralom ismét.~ ~– Amióta innen
17433    I,      X|                   sorra nem járva kérelemmel, siralommal ki nem vitte, hogy testvérét
17434    I,      X|                      ideig hallgatott, azután siránk hangon folytatá:~ ~– Mindig
17435   II,     XV|                      elkeseredett – biztatá a siránkozó anyát –, amit ön kíván,
17436    I,      X|                       élettervét, s azok nagy sírások között el is fogadták azt,
17437   II,    XXX|                     földön keresztül; maguk a sírásók is siettek onnan feljutni.
17438    I,      X|                       E kegyetlen mondás nagy sírásokra adott alkalmat, de Mayer
17439   II,   XXIX|                       a világon, és aki már a sírban nyugszik. Ez a sír kezdete
17440   II,   XXIX|                      őt, jobban, mint ha én a sírból kinyújtanám kezemet az ő
17441   II,    XXX|                       enyészetesen hangzott a sírboltba alá a földön keresztül;
17442   II,    XXX|              Koporsóját roppant nép követte a sírboltig; fáklyáit az ország legelőbbkelő
17443   II,   XXIX|                        És azután felnyitván a sírboltot, két fülke között töressék
17444    I,     Sz|                 boltos~ ~epitáfium – sírvers, sírfelirat~ ~esprit – szellem, szellemesség~ ~
17445   II,  XVIII|                szegény, szerencsétlen asszony sírhatsz, amidőn ilyen példás szeretetet
17446    I,    III|                                 III. Rousseau sírjánál~ ~Három könnyeden öltözött
17447    I,      I|                       gyermek nem tudja, hogy sírjon-e vagy nevessen, s majd elneveti
17448   II,   XXIX|                  Meglevén pedig az eltemetés, sírkövemet, mely szintén készen áll
17449    I,    III|                     éppen ráláthatunk a bölcs sírkövére.~ ~Az ifjak szívesen fogadták
17450   II,    XIV|                     szánó, méla részvét hoz a sírkövi oltárra.~ ~Miért nem juthat
17451   II, XXVIII|                 hogyan lehet tovább élni.~ ~A sírkőre nagy aranybetűkkel volt
17452   II,     XV|                  kellene, hogy anyámat látom, sírnom, hogy ilyen szomorú állapotba
17453    I,   XIII|                     utolsó, kinek ez örömhírt síró arccal tudtul adák. A nagy
17454    I,    III|                     emlékéhez érve, ahonnan a sírra lehete látni, a kézműves
17455    I,      X|                       Miért nem esztek? Minek sírtok itt nekem?~ ~A leányok kötényeiket
17456    I,    VII|                       ő nem tudott megválni a sírtól, mely legkedvesebb halottját
17457    I,     Sz|                 szatócs, boltos~ ~epitáfium – sírvers, sírfelirat~ ~esprit – szellem,
17458    I,     Sz|                  fennsíkjának lakói) tarajos, sisak vagy zacskó alakú sapkája;
17459   II,    XXV|                    mely ágaival oly csendesen sitteg-suttog, senki sem tudja, mit.~ ~–
17460    I,   VIII|                 állított gyerekek futnak nagy sivalkodással, mert most mindjárt nagyot
17461    I,     IX|                   bekergették a kerek világot sivár gyönyörök hajhászatában,
17462    I,     IV|                       ez engem alterál, * ily skandál a mi köreinkben!~ ~– Nincs
17463    I,     IV|                érdekes.~ ~– Nem történt semmi skandalum, felemelték; a tábornok
17464    I,   VIII|                  tréfa lesz akkor a vőlegényt skárlát montúrban * bemutatni, mint
17465   II,     Sz|                   elcsúszásra alkalmas hely~ ~skiccíroz – vázol; itt: „megfirkál”~ ~
17466    I,     Sz|                   szentháromság egyik tagja~ ~skiccírozás – rögtönzésszerű, kezdetleges,
17467   II,     XV|                       No ez szép volna, ha őt skiccírozná! *~ ~Utcu! vissza a bérkocsihoz!
17468    I,     VI|             helyrehozni, mint signora Brussit skiccírozni, * s rögtön belekapni a
17469    I,      V|                        lelhette a sárgahideg, skorbut, vereshimlő, s ami egyéb
17470    I,     II|                     íratná be.~ ~– Fölösleges skrupulusok; én nem vagyok nagybátyám
17471   II,  XVIII|                     nagy teketória kellett. A sleppet lebegő állapotba helyezni,
17472   II,  XVIII|                       futtában olyat gázolt a sleppjére, hogy az érdemes dáma szinte
17473   II,     Sz|                     vázol; itt: „megfirkál”~ ~sliffer – lepel, fátyol~ ~spencer –
17474   II,     XV|              felügyelet van, s a burnuszokat, sliffereket; * a háziúr, őnagysága Kecskerey,
17475   II,    XXI|                    hasonszínű uszály balfelől smaragd kapoccsal volt felakasztva,
17476    I,     Sz|              hevenyészett előadás~ ~snekkli – snekkedli, csiga, hajbodor (Schneckerl)~ ~
17477    I,     Sz|                        hevenyészett előadás~ ~snekkli – snekkedli, csiga, hajbodor (
17478    I,      X|                      a vén kisasszony csinált snekklijeire * s régimódi öltözetére.~ ~
17479   II,     XV|                        Az, mint Lót felesége, sóbálvánnyá változva állt a tükör előtt.~ ~
17480    I,   XIII|                  vajmi nagy vigasztalás egyet sodoríthatni a bajuszán, s ahol van ni!
17481    I,   XIII|                  megfelelő akcióképpen kettőt sodorított a bajuszán, a mentéjét megrántotta
17482    I,     II|          Mississippi-őrjöngés * őt is magával sodorta örvényébe. Párizsban akkor
17483    I,      I|                     világosság kezd támadni a sömlyéken. Tizenkét lóhátas ember
17484    I,      I|                hajdúval nekiindult az úttalan sömlyéknek, magával vivén minden enni-innivalót,
17485    I,   VIII|                        mint itt ez ismeretlen söppedékben, s mintegy kihívó jelül
17486    I,      I|                      ember ha nekibódorodik e söppedéknek, tegyen testamentomot, mert
17487    I,   VIII|                   telivér, hosszú, földig érő sörénnyel és farkkal, egy percig sem
17488   II,   XXIX|                  becsülni az idegenek. Engem, sötétebb idők szülöttét, nem használhat
17489    I,    VII|                      a palack fenekéig mindig sötétebben, mindig feketébben. Midőn
17490   II,     XV|                      azok a vizsgáló szemek a sötéten keresztül is ránéznek, s
17491    I,   XIII|                     ajtók, az elcsendesült éj sötétjéből fénylő tűzoszlopok, szikrázó
17492   II,     XV|                     kísértget, mit tapogat. A sötétségen keresztül vélte látni ravasz
17493   II, XXVIII|                     láthatárt körülfogni az a sötétszürkés, lilaszín gőzkör * , mely
17494   II,  XXIII|                   minap találkoztam Szolnokon sógorasszonyoddal, de mintha sokkal boldogabbnak,
17495    I,     IX|                  megalapítóját, s ennek méltó sógorát, gróf Széchényi Férencet,
17496   II,    XXV|                      nem sugárzott szemeiből; soha-soha nem volt ily szép.~ ~Rudolf
17497   II,    XIV|                     Nem a vágy, nem a kívánás sóhaja volt az, hanem a rémületé,
17498    I,     VI|                 jelent minden tapsviharnál; e sóhajból, biztatásból, elégültségből
17499   II,     XV|                      ha ez kérdezé, hogy mért sóhajt, azt felelte, hogy van őneki
17500   II,    XIV|                       sincs lehetetlen! Ezért sóhajtá a kézműves oly önkénytelen: „
17501    I,     XI|                testvéreire gondolt.~ ~– Miért sóhajtál? – kérdé tőle.~ ~– Szegény
17502   II,    XIX|                       mint más embernek egyet sóhajtani. Mintha izzó parázsra tennék,
17503    I,      V|                   ágya szélén, leste ajkainak sóhajtását, számlálta az órák perceit,
17504    I,    VII|                       fülekkel, hogy mindazon sóhajtást meghallhassa, melyek hozzá
17505    I,     IV|        asszonyságokkal.~ ~– Párducos Árpád! – sóhajtja Miklós mennydörgő mélységes
17506   II,   XXIV|                       könnyezni a szemet, egy sóhajtól, egy pirulástól nem engedve
17507   II,  XVIII|                      léhűtő, mely ábrándozik, sóhajtozik, eped, romantikus képeket
17508    I,      X|                   tesznek egyebet, mint egyre sóhajtoznak. Sóhajtozni szabad; akinek
17509   II,    XIV|                     légy hát olyan gyáva. Mit sóhajtozol esztendőszámra? Neki kell
17510    I,     XI|               tisztasága érzetében kevesebbet sóhajtozott utánuk. Végre annyira jutott,
17511   II,   XVII|                    ünnepély, a gyűlés, a nagy sokadalom előkészületei nagy részben
17512   II,   XXXI|                       nagy zavart idézett elő sokak számításaiban.~ ~A vélt
17513   II,     XV|                     modorú ügyeket elvégezni. Sokakat a ház szentélyérei hivatkozás
17514    I,   VIII|           körültekintve meglátta a gáton álló sokaságot, mintha sejtené, hogy mit
17515    I,     Sz|                      nehezen tud választani a sokból~ ~emfatikus – heves, érzelmileg
17516    I,   XIII|                      vagyon; gallérja elhízva sokévi piszoktól, a kabát eleje
17517   II,   XVII|               természetben, de legkivált azon sokoldalú hivatásánál fogva, mellyel
17518   II,   XVII|                     mintha azt mondaná: „alle sollen geigen”. Ilyenformán nyakra-főre
17519    I,   XIII|                     Máskor e rovat alatt szép sommák szoktak megnevezve lenni.~ ~–
17520   II,   XVII|                 kiadni cserébe Komáromba vagy Somorjába, mely igen egyszerű és legkevesebb
17521    I,      X|                     megvadították ezzel a sok sopánkodással, végre is abban állapodtak
17522   II,   XXII|                    látogatni.~ ~– A látogatás sora most már önökön van, egy
17523    I,    VII|                könnyen hozzájárulható hölgyek sorába, ő maga volt a morál és
17524    I,     IX|             közvélemény több agg celebritások sorában bálványozni, kik részint
17525    I,   VIII|                      két versenyhős a többiek sorából. A pálya közepén már mind
17526   II,   XXIV|                     és a díszes hintók hosszú sorai, mikben ragyogó főurak ültek
17527    I,      V|                       Megbocsásson ön kuszált soraimért; én, ki ezeket írtam, egyszerű
17528    I,     VI|                      megostromolva a páholyok sorait, a világszépségek eleven
17529    I,   VIII|                       versenyezni, kiálltak a sorból, s a nézők közé vegyültek,
17530    I,   VIII|                  másika a vendégeknek kidűl a sorbul, azt azután a hajdúk felfogják,
17531   II,   XXIX|                      Béla! – Ne aggódjék ön e sorokat leírni, ügyvéd úr. Én az
17532    I,    XII|                  léptekkel egész az őt illető sorompóig lépett, ott megállt, felemelé
17533    I,    XII|                 nemigen szokott senki a saját sorompójáig lépni, mert akkor rossz
17534    I,    XII|                  megállt hat lépésnyire saját sorompójától, s hüvelykujját elmozdítá
17535   II,     XV|              vendégművész keresztülutaztával, soron kívül is, és minden a legfényesebben
17536   II,  XVIII|                    keresni azon személyeket e sorozatból, akik nagyságod jóságát,
17537   II,  XVIII|                    azt illedelmesen azok közé sorozni, kiknek elismert jó tulajdonságait
17538    I,     Sz|                  iskolai albumba a tanulmányi sorrendnek megfelelően beírta nevét;
17539    I,     IX|                    vándor komédiások siralmas sorsában, kiket vad fátum vagy iskolából
17540   II,     XV|                        midőn felnőtt leányaik sorsán elkezdenek aggódni, töprenkedni.~ ~–
17541    I,     XI|                      távolból azon férfit, ki sorsáról oly titokteljesen gondoskodik,
17542    I,     XI|                    egyedül maradna is bárminő sorsban, soha a véteknek még csak
17543   II,    XIV|                    kimenthetné azon irtózatos sorsból, melybe süllyedve vannak…
17544   II,     XV|                      volna az jó; az alacsony sorsbul származott nőket azokban
17545    I,   VIII|                      pedig a lovaslegényeket, sorshúzás által határozott sorban,
17546    I,    VII|                    félévi fizetés fejében egy sorsjegyet adott, s ez nyolcvanezer
17547   II,    Meg|                  Fanny”.~ ~S milyen csodája a sorsnak! Két évvel azután, hogy
17548   II,     XV|                      nem jutottam volna ilyen sorsra. Milyen sors, milyen sors!
17549   II,  XVIII|                     szükséges. Hiába, ez a mi sorsunk. S ebben igaza van önnek,
17550    I,   XIII|                       legyen dicsősége,~ ~ ~ ~Sose legyen vége.~ ~ ~ ~Ha pediglen
17551    I,    VII|                      augusztus tizedikéig egy sou-ja * sem marad abból a nyolcvanezer
17552    I,     II|      Mississippi-tréfa, s Mr. Griffard kilenc sou-val * maradt a zsebében.~ ~Ha
17553    I,     VI|                    meg sem mukkant többet. Un soufflet pour un sifflet! Ez volt
17554   II,   XVII|                    ülni, és óhajtott elveszni sóvár bámulatában, de úgy, hogy
17555   II,  XVIII|                 először talált arra, ami után sóvárgott: egy szívre, mely megérti,
17556    I,     II|                  bajusza se legyen rosszabb a spanyolénál; én adok rá amennyit parancsol,
17557    I,   XIII|                      minden termet felosztott spanyolfalakkal három-négy részre, hanem
17558   II,    XIX|                  kalapja föltevésével angolt, spanyolt, franciát és zsidót állít
17559    I,     IX|                      üvegház, de még csak egy spárgatakaró sem találtatott, mely alá
17560    I,   XIII|                  eggyel-mással, zsebkendővel, spárgával és téli kesztyűkkel; ujjai
17561    I,      I|                   hideg sültnek, mely finoman spékelten, jó borsos, tejfeles lében
17562    I,    VII|               Rudolfért, ki egy melankólikus, spleenes, jenki szokásokkal teljes
17563    I,     Sz|            becsületbeli ügy, becsület~ ~porte St-Denis – a párizsi nagybulváron,
17564    I,     II|                    hajtatott be a minap porte St-Denis-n * aranyos hintóban, tollas
17565   II,     Sz|                      rövid kabátka, zubbony~ ~staffage – környezet, kíséret~ ~statútum –
17566   II,     XV|                     urak nevetni, ha őt ilyen staffage-zsal * meglátják!~ ~Mit?~ ~Igen,
17567    I,     II|                      alatt állottak, s hogy a státus se mondhassa, miszerint
17568    I,    III|                   tartják a nemzetéletet. – A státusférfiakról nem merek szólani, mert
17569    I,    III|                táblabírónak a kisujjában több státusférfiúi bölcsesség van, mint a legelső…~ ~(
17570    I,     II|                 melyeket kivándorolt főurak a státusra hagytak, s midőn újra visszajövének,
17571    I,     Sz|                   Rossini is megzenésítette~ ~statutio – ünnepélyes beiktatás~ ~
17572    I,   VIII|                itt-ott a főispáni ebédeken, a statutiókon * találkoztak vele. Miska
17573   II,   XVII|                  mások szívesen ajánlkoznak a statútumok * kidolgozására. Egy-egy
17574   II,     XX|                       egy bizottmányt, mely a statútumokat kidolgozza, és azokat ismét
17575    I,     Sz|                        ünnepélyes beiktatás~ ~steeplechase – akadályverseny, lóverseny
17576    I,     IV|                       foglalkodtatni szokták; steeplechase-ek * és lóversenyek rendezései,
17577    I,      X|                   evett egy falatot is, pedig sterc volt. Mayer úr nem állhatta
17578   II,    Meg|              ozmanográfiája legalább segített stílszerűen felöltöztetni az alakjaimat.
17579    I,      V|                    alakítottak, vele bejárták Stockholmot, Koppenhágát, Hamburgot;
17580    I,     II|                       saját alabárdos hídőrök strázsálták, saját megfelelő tanyáikon,
17581    I,     Sz|                     templomáról kapta nevét~ ~strazza – üzleti napló~ ~syntaxis –
17582    I,     II|            legkevesebbet mondok, ha épicier * strazzakönyvéhez * hasonlítom; abban benne
17583    I,   XIII|                 uradalomban bevételek, ut sub stria bizonyíttatnak, e következők:~ ~
17584    I,      I|                   kocsmáros; nem tesz semmit; Stuart János fejedelmi vér volt,
17585   II,   XVII|                        amihez minden előleges stúdium nélkül lehet érteni, hogy
17586    I,   XIII|                     uradalomban bevételek, ut sub stria bizonyíttatnak, e
17587   II,     XX|                     fickók kivarrott szűrben, subában, sőt egy rettentő társzekeret
17588    I,     Sz|             tagozatára beiratkozott diák, aki subscribált, azaz aláírta az iskolai
17589   II,     XV|                    kocsis pattogva ereszté ki sudarát, a sárkányok belekaptak
17590    I,      X|                        mintha azt hinné, hogy süketnek kiabál.~ ~– Én azt hittem –
17591   II,     XV|              megjavulnak; óh, bár vakultam és süketültem volna meg azóta! Négy álló
17592    I,     IV|                     rátekint, majd a föld alá süllyed a szerencsétlen Saint-Michel,
17593    I,      V|               halltatott tetszése szerint, és süllyedhetett a tengerbe, azért legkisebb
17594    I,     VI|                   egyszerre a tenger fenekére süllyedt, leírhatná azon érzést,
17595   II,    XIV|                     irtózatos sorsból, melybe süllyedve vannak… Így suttogott az
17596    I,     VI|               embereit elnyelte valami titkos süllyesztő.~ ~Ámde jöttek a triáriusok. *
17597   II,   XXVI|                    elásva, eldarabolva, vízbe süllyesztve, megégetve. Az egész egy
17598    I,   XIII|                   adatott, miszerint ökör fog sülni és bor fog csurogni az ereszről,
17599    I,      I|                     ült neki az ízletes hideg sültnek, mely finoman spékelten,
17600    I,   VIII|                       előre görbült, feketére sülve odáig, hol az ing nem éri,
17601   II,  XVIII|                    vendég érkezett. Künn nagy sürgés-forgás hallatszott, közben János
17602   II,   XXIX|                      Menjünk innen, menjünk – sürgeté őt Rudolf. – Nekem fáj az,
17603    I,     IV|                Halljuk a történetet tovább! – sürgeték mások.~ ~– Tehát a fiú inas
17604   II,    XXI|                       és ostorok segedelmével sürgetni a hajsza megindulását.~ ~
17605    I,   XIII|                 hagytad el? – kérdé Jancsi úr sürgető örömmel a mindinkább elbámuló
17606   II,    XXV|                     No jer hát barátnéd elé – sürgetőzék a jó öreg.~ ~Fanny ijedten,
17607    I,   VIII|                     aranygombú botjával, hogy süssék el a tarackokat, a harmadik
17608   II,     XX|                      Végül minden pástétom és sütemény után, miken az érdemes úr
17609    I,   XIII|                  helyet találjon.~ ~Tortától, süteménytől görnyedt minden asztal,
17610    I,   XIII|                    esztendős korára jön meg a sütnivalója; az övé hetvenre érett meg.~ ~–
17611    I,   XIII|            mákoskalácsok pedig szétvetették a sütőkemencét. A harasztosi birkás, ki
17612    I,      I|                      számot adnom.~ ~– No hát süttessen meg kend nekünk egy egeret.~ ~–
17613    I,      I|                       fejébe nagy asztrakán * süveg van húzva egész a szeméig.~ ~
17614   II,    Meg|                    Ugyanezen a hippogriffon * süvöltöztek azután a török elbeszéléseim:
17615   II,     XV|                  hirtelen, vágyó, ösztönszerű sugallattal, amint anyja elhallgatott,
17616    I,    III|                 kettőjük között halad, magas, sugár ifjú, simára borotvált arccal.
17617    I,   VIII|                  arcán látszik valami biztató sugára a reménynek, hogy hátha
17618   II,     XV|                      azon szerelem legforróbb sugarai, melyből számatokra többnyire
17619   II,    XIV|                   nincs tudata a kórosról, ki sugarait követi, s szédítő örvények
17620    I,     IX|                    öltözetű asszonyság fülébe sugdos valamit, mire a leány gyakran
17621   II,   XXIV|                  Sokszor már azt a gondolatot sugdosta fülébe a szerelmi gyávaság,
17622   II,  XVIII|                gyöngéd, biztató hangon fülébe súghatni:~ ~– Én régen óhajtottam
17623    I,     VI|                 csekély akadályára szolgált a súgólyukhoz közeledésben; azon különös
17624   II,    XXI|                          Marion kisasszony is súgott valamit a mellette ülő Kereszthynének.~ ~–
17625    I,      I|                 hórihorgas, széles vállú cseh suhancnak a hátára, s inasát otthagyva
17626    I,   XIII|                   kedvére való vőt, egy kurta suhancot, de kinek jómódú gazda volt
17627    I,     IX|                  öltözékeikhez, a közvélemény sújt és emel, hol valakit kegyence
17628    I,     VI|                     valakinek a szájára egész súlyával ütődik.~ ~A közönség hallá
17629    I,   XIII|                 hallott. Betegsége azzal lett súlyosabb, hogy belül emésztő bosszúja,
17630   II,    XIV|                      közül kiragadott hatalom súlyossá, élessé, eltűrhetlenné.~ ~
17631    I,    III|                     szónak nem ád sem nagyobb súlyt, sem erősebb hangot, mint
17632    I,   XIII|              megevődött, és megivódott; summa summarum: itt van a száz forint.~ ~
17633   II,     XX|                  jelen, mondani szoká: castis sunt omnia casta, a tisztáknak
17634   II,  XVIII|                   Egyet köhintet, és lábaival súrolta a padlót.~ ~Nagyon sok olyan
17635    I,    VII|                       lohadni kezde, de annál sűrűbben sziporkázott.~ ~Mintegy
17636    I,     IX|             kiáltsatok!~ ~E percben hölgyruha susogás hallatszott a fiatalok háta
17637   II,  XXVII|                            Emlékezzék reám… – susogja alig hallhatólag.~ ~János
17638    I,     XI|                   elragadtatott hangon hallja susogni:~ ~– Óh, mily fölséges;
17639    I,    VII|                    szerelemmel, odaült mellé, susogott fülébe… és annyiszor álmodta
17640    I,    VII|               vőlegényét várja.~ ~A szőnyegek susogtak, valaki belépett rajtok.~ ~
17641    I,    VII|                     volt.~ ~Az ifjú belépett, susogva üdvözlé, bűbájos szelíden
17642   II,   XXVI|                       a begyében, mert nagyon suttog az ismerősökkel, figyelmessé
17643    I,    XII|                       agyában. Az orvosok azt suttogák, hogy fülhártyája megrepedt,
17644   II,     XV|                       rá ügyelni, hogy minden suttogás, minden sziszegés, elül,
17645   II,     XV|                        Fáni!” … Ez a kerítőné suttogása volt.~ ~Fanny reszketve
17646    I,      V|                       égő homlokát, s biztató suttogásával űzte a kór ijesztő álmait.
17647    I,     IV|               kalandot mesél, néha a beszéd a suttogásig alászáll, a hallgatók összedugják
17648    I,    VII|                        hogy a páholyban levők suttogásnak vehessék.~ ~– Óh, most nagy
17649   II,   XXII|                       titkait, miket bizalmas suttogások óráiban a nők meg szoktak
17650   II,     XV|                 kávéztak együtt, oly bizalmas suttogással váltak el egymástól. Kezet
17651   II,  XXVII|                      elalszik.~ ~– Elaludt… – suttogja a férj csöndesen.~ ~– Meghalt… –
17652    I,     IX|                      s heves tagjártatás közt suttognak, a hallgatóság találgatja,
17653   II,   XXIV|                 asszonnyal, vele beszélgetni, suttogni, bizalmasan lenni.~ ~Mit
17654   II,    XIV|                  melybe süllyedve vannak… Így suttogott az ingerlő ábra.~ ~És a
17655    I,   XIII|                       most tisztul az esze. A svábnak azt mondják, hogy negyven
17656   II,     XV|              interjekciókkal * mozdítja előre svádájukat. Ilyenkor van a legalkalmasabb
17657   II,  XVIII|                     mintha azt gondolná, hogy sympathetica tintával mindenkinek a neve
17658    I,     Sz|                      strazza – üzleti napló~ ~syntaxis – mondattan, a régi grammatikák
17659    I,   XIII|                       mert nem érti meg, csak syntaxist * végzett), írja meg neki,
17660   II,     XV|                      Fannyra kerül a sor.~ ~– Szabad-e e szép kezet megszorítanom?~ ~
17661   II,     Sz|                       gúnyirat~ ~patentíroz – szabadalmaz, elismer~ ~perszvadeál –
17662   II,     XX|                       hazafiaknak az a kitűnő szabadalmuk van, hogy akármit mondanak,
17663   II,    XIX|                      volna utolsó vállalat őt szabadelvűbb eszmék számára meghódítani,
17664    I,    VII|                           De hát ki kell őket szabadítani.~ ~– Hiszen csak hozzá lehetne
17665   II,     XV|                      rikácsol Fennimor, s nem szabadíthatva kezeit az őt fogva tartók
17666    I,     IX|                    egy vízbe fúlni akaró fiút szabadított ki.~ ~– Ezért volt hát oly
17667   II,    XIV|                  fejedet, édes poétám, miként szabadítsd azt meg; hiába adsz neki
17668    I,   XIII|                       hogy a dohányzsacskóját Szabadkán felejtette a vendéglőben,
17669    I,     II|                      ember, az elítélt félnek szabadságában van a bírót elkergetni,
17670    I,     Sz|                államokat felszabadító spanyol szabadsághősről elnevezett kalap~ ~chapeau
17671    I,     IV|                 igazgatóhoz, hogy őt bocsássa szabadságidejére, mert férje beteg, s fürdőkre
17672    I,      V|                       fogja; a művésznő végre szabadságidejét kéri, mert férje csak úgy
17673   II,    Meg|                      egy kis hazaszeretetről, szabadságról szóló gondolatot; az államhatóság
17674    I,     II|                       szépszerivel meg tudnék szabadulni.~ ~– Ah uram – szólt a bankár
17675    I,     IX|                 reggeli hat óráig, csak ekkor szabadult ki Fennimor a zuhanyfördőből.
17676    I,      V|                szerettek.~ ~Kivétel történt a szabály alól. A kornak két leghíresebb
17677   II,    XVI|                  háromszor megszegte a párbaj szabályait – szólt Konrád –, ön meg
17678   II,    XVI|                 állnak a segédek, s amelyik e szabályok ellen vét, annak kardját
17679   II,    XVI|                      tetőpontján, nem törődve szabályokkal és segédekkel, egyenesen
17680    I,     XI|                        Az ifjú magas, ideges, szabályos termet, szőke, göndör fürtökkel
17681   II,     Sz|                         statútum – szervezeti szabályzat, alapszabály~ ~Stuhl – szék~ ~ ~ ~
17682    I,    VII|                       sálöv, mely egészen más szabást ad az akkori kurta derekú,
17683    I,   XIII|                 köntösét maig is azon divatra szabatja, melyről nem lehete tudni,
17684   II,   XXIV|                     számára magyar műszavakat szabdaljak; bízom ezt műértőbb tollakra.)~ ~
17685    I,     XI|                      jótékonysága föltételéül szabja a feddhetlen erényt. Hát
17686    I,    III|                   miket elé az újabb fogalmak szabnak, megszűnik lenni az, ami;
17687    I,      I|                    parce que * bizonyosan sok szabó lakik benne, azért híják
17688    I,     VI|                    ölni bennünket?~ ~– Uram – szabódék a sápadt tapskereskedő –,
17689   II,   XVII|                       már messziről elkezdett szabódni, hogy ő már lefizette bűneinek
17690   II,   XVII|                        akár rimánkodott, akár szabódott, meg volt szorítva, nem
17691    I,      X|                  látatlan alakban ott ülnek a szabók, vargák, piperészek, fodrászok,
17692    I,   VIII|                       Kissek, akik emlékeznek Szabolcsba vándorolt rokonaikra, s
17693    I,   XIII|                   kaputokat, ráparancsolván a szabóra, hogy „Zsebet nagyot!” Lembergi
17694   II,     XV|                       előkészülési és törvény szabta szertartásai is vannak,
17695    I,   VIII|                   azon alul mintha más bőrbül szabták volna. Viselete nem olyan,
17696    I,   XIII|                     Palkó.~ ~– Ki ne ereszd a szádon többet! – kiálta rá Jancsi
17697   II,    XIX|                   ablakon keresztül megérzi a szagát és elájul, úgyhogy abban
17698   II,  XVIII|                     kis idő? – kérdé piquant, szaggatott hangoztatással Flórától,
17699    I,    XII|                    filiszterek aligha meg nem szagoltak valamit.~ ~– Miféle mesterember
17700    I,     IV|                         Nincs valamelyiteknél szagos üveg? A gróf úr elájul! –
17701   II,    XXI|                    vállára, a paripa szilajon száguld tova!~ ~ ~ ~
17702    I,    VII|                  lovagok mint hadi nyargoncok száguldanak előre-hátra tudósításokat
17703    I,   VIII|                        melyek nagy port verve száguldnak a lovasok nyomában, megrakva
17704    I,      I|                  elhallgatott minden ember, a szájak tátva maradtak, ahogy éppen
17705   II,    XIV|                     fog tartani, mintha város szájának készülne.~ ~Teréz lelke
17706    I,     IX|                       a táblánál ülő ellenzék szájasabb tagjai nem késnek közbekiáltani: – „
17707   II,     XV|                    bevinné?~ ~Mayerné szemet, szájat meresztett. Ő nem mondta,
17708   II,     XV|                     eltöltöttem, hogy a magam szájától elvontam a falatot, csak
17709   II,     Sz|                         cula – rongy, ringyó, szajha~ ~csáté – nedves helyen
17710    I,     Sz|               bramarbas – nevetséges hencegő, szájhős~ ~Brontes (Brontész) – a
17711   II,     XV|                       látszék, hogy az udvari szájtátók láttára megy véghez ez a
17712   II,   XVII|                    Káromkodásukról, mosdatlan szájukról ismeretes cselédek kiutasíttattak
17713    I,   XIII|          császármadarakat vállaikon emelve, a szakács kijött eléjök fehér kántusában,
17714    I,   XIII|                  hasonló esetben dévaj úrfiak szakácskönyvvel helyettesítvén az imakönyvét,
17715   II,     XX|                    konyhától kezdve a francia szakácsművészet minden mesterséges teremtményéig
17716    I,   XIII|                  gazdasszony a piacra küldött szakácsnénak, hogy nem számol-e be drágábban,
17717    I,   VIII|                    1825-iki országgyűlés némi szakadást idézett elő ez erőteljes
17718    I,    XII|                       kísértetes hangja egyre szakadatlanul beszél: „Kárpáthy, Kárpáthy…”~ ~–
17719    I,      I|                farkasbőr kacagány van vetve a szakadó zápor ellen. Nyeregkápájába
17720    I,     IX|                     körül meghagyott tuhutumi szakállal, és megismernők bennök egyenkint
17721    I,     II|                biztosítékot? No, most kerül a szakállamra a sor – dörmögé Abellino
17722    I,     II|                   által összeszorítva, minden szakaszban pompás acélmetszetek (elegáns
17723    I,     II|                 virágos tibetsálok * osztanak szakaszokra, a plafontól a földig levén
17724    I,     IV|                       hogy ha én rögtön végit szakasztom ennek a kutyaszezonnak,
17725    I,      X|                   legjobb hallgatni; kérem ne szakítson félbe, nem szemrehányásul
17726    I,   XIII|                         Posztógyárt állított, Szakolcáról hozatott bele egy megbukott
17727    I,   XIII|                      haja a legénynek, de egy szála sem hiányzik; hosszan, tömötten
17728    I,      I|                       tett csigától senki sem szalad el, pedig azok sokkal iszonyúbb
17729    I,   XIII|                       szaladjon kend!~ ~– Üm. Szaladjak? – dünnyögé magában Palkó
17730    I,      I|              utcagyerekek, de magunk is utána szaladnánk.~ ~Nevezték ezen divatot
17731    I,     IX|                       hogy e percben hirtelen szaladnia kell a principálisához,
17732    I,     II|                     midőn már jött a legelébb szaladó vissza, jelentve, hogy monsieur
17733   II,    XXI|                   szép karcsú nyak volt piros szalaggal átkötve, mely vékony csipkebodrot
17734    I,    VII|               rizskalapját levette fejéről, s szalagjainál fogva kezében tartja, s
17735   II,     XV|                szűkebbre hurkolja az ingfodor szalagját.~ ~Mayerné egyre nézte a
17736   II,     XV|                  kacérsággal engedve láttatni szalagos lábacskáikat a szemüvegező
17737    I,     Sz|                 néphit szerint tűzi szellem~ ~szalamia – ammónia~ ~szaracén – az
17738    I,   XIII|                 tűzijátékos törte a szenet és szalamiát * a rakétákhoz. Debreceni
17739    I,      I|                       Vigyázzatok minden haja szálára!~ ~János úr ezalatt egy
17740    I,    VII|                    tartani, hogy terhét el ne szalassza; eközben egy feje fölött
17741   II,   XVII|                      egy-egy dévaj kifejezést szalaszt ki az ember jókedvéből az
17742    I,    VII|                 textusának, s erre e mondatot szalasztá ki ajkán:~ ~– Egy új istennek
17743    I,     IV|                     kozákkal, aki éppen akkor száll le lováról. „Te paraszt!” –
17744   II,   XXIV|                    volt elkészítve a főispáni szállás.~ ~Szentirmay ugyan azt
17745    I,     VI|                       diadalmi menettel egész szállásaig, hol ismét átöltözködött,
17746   II,   XXVI|                    mindenünnen megtértek téli szállásaikra. Kezdenek már többen Pestre
17747    I,     XI|                 viendő, üresnek találta Teréz szállását. Ajtók, ablakok tárva nyitva,
17748   II,   XVII|                utcákról; a házak ajtain kiadó szállások szomorú hirdetményei lőnek
17749    I,   XIII|                        bérbe vett szűk udvarú szálláson, újságírók közellétében;
17750   II,   XXIX|                  koporsója között semmi, hogy szállhassak sírba azon boldog gondolattal,
17751    I,    III|                      elöljárulni, a lélek nem szállhat meg egyszerre egynéhány
17752    I,   XIII|                  megverve, pénzét elkártyázva szállingózván haza.~ ~János úr ő maga
17753    I,   XIII|               Kutyfalvi Bandit vérben-fagyban szállíták haza cselédei négy óra járásnyira
17754    I,    VII|                    munkások kézről kézre adva szállítának le a lábtón.~ ~Lássátok
17755    I,   XIII|                     könnyen el lehetett volna szállítani, mert az árvíz miatt az
17756    I,   XIII|                       két, csikóbul nevelt ló szállítja, amikor parádézik.~ ~Most
17757    I,    XII|              parancsokat, hogy Teréz holmiját szállítsák át még azon az éjjel az
17758   II,    XIV|                       ha én meghaltam, ne őrá szálljanak vagyonaim, hanem valaki
17759   II,     XV|                     úr termeiben, egymás után szállnak le a kecses delnők a bejárás
17760   II,    XIV|                          Egy különös gondolat szállta meg egyszerre lelkét.~ ~
17761    I,   XIII|                       a tűzi játék röppentyűi szálltak még a magasba, s óriási
17762    I,     IV|                  magamhoz kutyástul, s le sem szállva lovamról azt kérdezém tőle: „
17763   II,     XV|                    kertből, előre leoldá nagy szalmakalapját, mely akadályozandotta az
17764   II,     XV|                    kapta, az egész házban egy szalmaszéke nincs, ami a saját keresménye
17765    I,     II|                      dörzsölve kíséré egész a szalon ajtajáig.~ ~A legszebb kilátás
17766   II,    XXI|                      kíméletet? A legfinomabb szalonember is, mikor vadászni készül,
17767    I,    III|             kereskedés, a magyar nyelv felhat szalonjainkba és divattá válik, nagyobb
17768    I,   XIII|                   kosztra, amidőn hombárok és szalonnás kamrák kecsegtető közelségben
17769   II,     XV|                 ötvenesztendős szokás szerint szalonnázott, elgyűrvén jó darab füstölt
17770   II,   XXIX|                      jó fiú elhagyta a fényes szalonokat, miknek ünnepelt hőse volt,
17771   II,    Meg|                      pusztákon, ingoványokon, szalonokon, csárdákon és emberi szenvedélyeken
17772   II,     XV|                    körül, unalmas, illedelmes szalontársalgások helyett; kegyelt művésznők,
17773   II,   XXIV|                         annyira vinni, hogy a szalonzsargon számára magyar műszavakat
17774    I,      I|                        van szerencsém önöknek szalütírozni.~ ~Amilyen nagy volt a lárma,
17775    I,   XIII|                  teletölté mákkal, hogy mikor szalvékat kellett volna adni az érkező
17776   II,     Sz|                        II. – Vivienne utca II szám Párizsban a II. kerületben~ ~
17777    I,   XIII|                      kocsmárosok és árendások számadásai, kik Jancsi úr roppant birtokán
17778    I,   XIII|                      Kárlátó János tiszttartó számadásait foglalá magában, s elkezde
17779    I,   XIII|                    fejem a sok mennykő hordta számadással.~ ~– Úgy, jó hogy eszembe
17780   II,   XVII|                   Varga uramat, hogy pontosan számadoltassa a tiszteket, mert sok pénzre
17781   II,  XXIII|                           Khair csizmelirimi, szamár, hanem a papucsom add ide!
17782    I,     II|                       újságának legújabb esti számát, s itt észrevevén, hogy
17783   II,     XV|                   legforróbb sugarai, melyből számatokra többnyire csak az őszi alkonyat
17784   II,   XVII|               gazdagabb valaki, annál nagyobb számban és általánosabb kiterjedésben,
17785   II,    XIX|                      észre őt, vagy azok közé számítá, akikben sem jó, sem rossz
17786    I,     Sz|                      aureus calculus – kedves számítás, számvetés~ ~auteur – író,
17787   II,   XXXI|                      zavart idézett elő sokak számításaiban.~ ~A vélt örökös, Abellino,
17788    I,      V|                       volt ez az ifjú óriások számításain! Rémültökben ők adták azt
17789    I,     II|                       kitanulhassa, s szilárd számításokat építhessen rájok.~ ~Griffard
17790    I,   XIII|                    hintóban unokaöccse elé.~ ~Számítgatni kezdé magában: „Odáig négy
17791    I,      X|                        amit már magában előre számítgatott, hogy ennyi meg ennyi árát
17792    I,      I|                világosságnál nagy kényelmesen számíthatá meg, mennyi pénzt kapott
17793    I,     IV|                      fiú velem együtt nemigen számíthatja magát az Adoniszok * közé (
17794   II,  XVIII|                    nálam. Látod, milyen előre számító, milyen ravasz vagyok én!~ ~
17795   II,  XVIII|                     hogy ezentúl az agarak ne számíttassanak a kutyák közé? Valóban emancipáció
17796   II,   XXIV|            csodálkozva tekinte nejére.~ ~– Ez számkivetés?~ ~– Az.~ ~– Soká fog tartani?~ ~–
17797    I,   XIII|                       évek során át egynehány számkivetett egéren kívül senki sem háborgat,
17798    I,   XIII|                    felség, tegye azt, hogy ne számlálgassa a kegyelmed hajszálait,
17799   II,   XXIV|                      hajtva, míg ez az ujjain számlálgatá a talányt.~ ~– Te mendemondákat
17800   II,   XXIX|                      Abellinónak nevezte. Nem számlálom el azon vétkeit, miket Isten,
17801    I,      V|                    leste ajkainak sóhajtását, számlálta az órák perceit, nehogy
17802    I,   XIII|                      régi gazdának meg voltak számlálva pillanatai. Senki sem merte
17803   II,  XXVII|                   alig volt nagyobb, mint egy szamóca, hanem ragyogó szemei, miknek
17804    I,   XIII|              számadása. Ez is mindig korpával számol be.~ ~– Hagyja el kegyelmed,
17805    I,   XIII|                küldött szakácsnénak, hogy nem számol-e be drágábban, mint ahogy
17806    I,      X|                  legállhatatosabb ellenségére számolhat bennem. – A bűnbocsátó isten
17807    I,   VIII|                  fizette a város.~ ~– Hát azt számolod-e, édes öcsém, hányszor mentek
17808    I,     XI|                percére munkát szabott, és azt számon kérte; egyetlen ellenmondást,
17809   II,     XX|                emeljek, mely maga felyülmúlja számra mindazon élő elemeket, kiket
17810   II,  XXIII|                   neki pipát.~ ~– Verje meg a számum a piszkos rokonodat! Ha
17811    I,     IV|              napraforgóvirág a cselédszobákba száműzetett, jelenleg a geránium * és
17812    I,     Sz|                   calculus – kedves számítás, számvetés~ ~auteur – író, szerző~ ~
17813    I,    XII|               Bizonyosan a mintákat keresi, s számvevést ír – gondolá magában Abellino,
17814   II,    XXV|                     szán. Nem szerelmet, csak szánalmat koldulok. Valahogy el tudok
17815   II,    XXV|                     valóban érte mindent.~ ~A szánalom e hangjára megtört az erőszak,
17816   II, XXVIII|                    hátul ülő gyakran feláll a szánban, s mintha keresne valamit,
17817    I,   XIII|                tetszenék neki e nagyon kegyes szándék.~ ~Eközben a hajdúk szilvóriumot
17818   II,     XV|                    Így kicsinálva kegyesen jó szándékát, be is érkezék szerencséssen
17819   II,  XVIII|                     vegye úgy, mint a legjobb szándékból, a legtisztább akaratból
17820    I,    XII|                 előidézni.~ ~Miből állottak e szándékolt tréfák, azt határozottan
17821   II,   XVII|                       az átváltozás után.~ ~A szándékosan gyűjtött frivol képek, mikkel
17822    I,    III|                     is a jegenyefák szigetére szándékoznak?~ ~– Ön csodálkozni látszik.~ ~–
17823    I,     XI|                     hogy valaha csak látni is szándékoznék, aki annyira óvatos, annyira
17824    I,   VIII|                       tisztelendő úr.~ ~– Hát szándékozol-e még az idén is pünkösdi
17825    I,     VI|                    fiatal óriások azonban nem szándékoztak örökké abban a birodalomban
17826   II,    Veg|              jellemében osztálya nyers hibáit szándékoztam visszaadni, miket jókori
17827    I,     IV|                   legbecsületesebb liaisont * szándékoztuk vele kötni, mind visszautasított.~ ~–
17828   II,    XVI|                   gyanítani kezdék a két vívó szándokát, s ismét összesúgtak, mielőtt
17829    I,      X|                  imádónak, hogy ha oly tiszta szándokkal van iránta, hát vegye el,
17830    I,      X|                      semmi gondja. Engemet jó szándokomban megsegít az isten. Jónak
17831    I,      X|                afelett, hogy ártatlan, tiszta szándokú közeledése által oly félreértésekre
17832    I,    XII|                    önmérsékletet, hogy dühös, szangvinikus természete ellenére, legkisebb
17833   II,     XV|                      tudtam már, unjam-e vagy szánjam azt a szegény embert, egészen
17834   II, XXVIII|             hóabroszon vonva, miket jövő-menő szánok törtettek egyik falutól
17835   II, XXVIII|                    Azzal leszállt az idegen a szánról, s fokosát kezébe véve,
17836    I,      I|                       járni. Bús Péter uram a szántóföldről jött meg lóháton; csak úgy
17837    I,    III|                      egyéb hivatás, mint hogy szántson és vessen, míg azon ifjaknak,
17838    I,    VII|                 amikor mi megérkezünk, mintha szántszándékkal kerülne bennünket; de most
17839    I,   VIII|                   felkapálják a füvet, mintha szántva volna. Amelyik azután végtére
17840   II,  XVIII|                   várok.~ ~Varga uram el volt szánva mindenre.~ ~– De nagyon
17841    I,     IX|                       nemcsak a közigazgatást szaporítá új, üdvös törvényekkel,
17842   II,     XV|                  gyérül, a háztartás költsége szaporodik, s ha férjhez is megy egyik-másik,
17843    I,   XIII|                     bevételek egy új tétellel szaporodtak, mely származik a juhok
17844    I,     II|                     napon aztán, mint a cifra szappanbuborék, szétpattant az egész Mississippi-tréfa,
17845    I,   XIII|               fiskális szót fogadott, kiment, szappant kért, s félóráig mívelte
17846   II,     XV|                 reggel kiszökött, és segített szappanyozni; kisöpörte a szobákat, mire
17847    I,      X|                 hasonlókkal összejön, szólja, szapulja a fiatalabb népet, talán
17848   II,     XV|                     majd mikor megtudta, hogy szapulnak, korán reggel kiszökött,
17849    I,     Sz|                szellem~ ~szalamia – ammónia~ ~szaracén – az arabok neve a középkorban~ ~
17850    I,     II|                       de Castro, ki a toledói szaracénoktól * fél bajuszára vett kölcsön.
17851    I,      X|                    szép műdarabot.~ ~Az fogta száránál fogva a pipát, s úgy vágta
17852    I,     XI|                  pokolegyetemét azon új, azon szárasztó, elemésztő szenvedélyeknek,
17853    I,    III|                mezőinken új élet fog virulni, szárazi és vízi utainkon megélénkül
17854   II,   XVII|               szerette a vizet, s nem akart a szárcsákat nyugtalanító vállalatról
17855    I,     Sz|             utcagyerek~ ~Gazza ladra – Tolvaj szarka, Rossini operája 1817-ből~ ~
17856    I,     Sz|              vitézsarkantyú – sarkantyúvirág, szarkaláb~ ~vízi bojtorjány – itt
17857    I,    VII|                        ne is folytassa tovább szarkazmusait – vágott beszédje közé Eszékiné –,
17858    I,     IV|                   kell maradni – felelt hideg szarkazmussal Rudolf, míg István megfogá
17859   II,  XXIII|                   akarnának tenni családjaink származási rendében, igen furcsa konfúziók *
17860    I,    XII|                  óriások legkönnyelműbbjeitől származhattak, de az általános hangulat
17861   II,   XVII|                      kárpátfalvi kastély azon szárnya, melyet az úrnő számára
17862    I,    XII|                       tulajdon szállása egyik szárnyába. Itt férjen azután hozzájok
17863    I,      I|                    éppen a hóna alatt van, de szárnyai térden alul érnek, s gallérja
17864    I,     VI|                ezalatt a foyer-ben * lengetik szárnyaikat Catalani körül csoportozva.
17865    I,   XIII|               szétnyittatnak a háttérben levő szárnyajtók, s pompás tűzijáték fejezi
17866   II,    XXI|                    mint egy tábor, derekat és szárnyakat képezve, indulnak meg a
17867   II,     Sz|                         hippogriff – mesebeli szárnyas ló~ ~Hunnia – Magyarország
17868    I,     II|                   feszes kimondhatatlan magas szárú, fényes csizmákba van húzva,
17869    I,      X|                    akinek akkorára nőttek már szarvai, hogy az ajtón nem fér be
17870    I,   VIII|             gőzmozdonyra rohanva előretartott szarvaival, s az összeütközésnél agyonzúzatott.~ ~
17871   II,    XIV|                    öklelhessenek velök. Óh, e szarvak nagyra fognak nőni; ha egyéb
17872   II,    XIV|                        mozdulatlan állat, kik szarvakat növesztenek, hogy öklelhessenek
17873    I,   VIII|                    szarvánál fogva vezetni, a szarvára pedig citromot kell tűzni
17874    I,   XIII|                      szerzeménye. A park tele szarvas- és dámvaddal, s azok számára
17875    I,    VII|                    legyezőt és a könyökig érő szarvasbőr kesztyűket.~ ~Ő foglalja
17876   II,     Sz|                 között fürdő Artemiszt, ez őt szarvassá változtatta, mire saját
17877   II,    XIX|                  tartani, ahol ő van. A vajas szarvastól iszonyodik, fél tőle, mint
17878    I,   VIII|                       kezdett feléje rohanni, szarvával itt-amott felhányva a földet.~ ~
17879   II,     XV|                    már gyönyörűséget; egy-egy szatirikus szellem, ki szeret mások
17880   II,     Sz|              alapszabály~ ~Stuhl – szék~ ~ ~ ~szatiszfakció – elégtétel~ ~szeladon –
17881   II,   XVII|                   palánkon, s Varga uram nagy szatiszfakciójára * azzal a hírrel ért vissza
17882   II,   XXIV|         önelégültséggel Rudolf.~ ~– Imádlak e szavadért, Rudolf. Te gyöngye a férfiaknak!
17883    I,      V|                  kérlelé heveskedő férjét, ki szavaiban végerejét látszott kimeríteni,
17884   II,   XXII|                       beszél; ki jegyezné fel szavaikat?~ ~„Távozzál tőlem – hagyj
17885   II,    XVI|                    Abellino már hajlandó volt szavaiknak engedni, s megfordult, hogy
17886    I,      X|                    azon előnyöktől, miszerint szavainak hatását az arcokból olvashassa.
17887   II,  XXIII|             alkatrészét képezi ő annak; amint szavajárása: ő amalgamázza * a társadalom
17888   II,     XV|                     Boltay megijedt az idegen szavaktól.~ ~– Csak írd le, jobb lesz.
17889    I,    VII|               közfigyelmet, s első volt, ki a szavalás végeztével tapsolni kezdett.~ ~–
17890   II,     XV|                       a művészek és művésznők szavalnak, énekelnek, furulyálnak,
17891   II,  XVIII|                       jól; óh, nagysád! nincs szavam kifejezni, amit érzek.~ ~–
17892    I,    VII|                     hogy Kárpáthy Béla nemesi szavának meg fog felelni. Addig a
17893    I,     IX|                      tekintetéből jónak látta szavazat alá bocsátani, hogy az alsóház
17894    I,     IX|                indítvány ellen (vagy mellett) szavazok”, alig bír megküzdeni az
17895   II,     XX|                    hódolatnyilatkozatot kíván szavaztatni a jelenlevő szépségek tiszteletére,
17896   II,    Veg|                    alakokul felhasználni azon századnak, melyben éltek, tiltja a
17897   II,   XVII|                     tökélyre fejlesztők, hogy századok kellenek hozzá, míg valaki
17898    I,    III|                     Látod ezt? Ha ti csak egy századrészét éreznétek ennek!~ ~Rudolf
17899   II,   XXII|                   másikért, ki annak bájaiból századrésznyit sem bír, csak azért, mert
17900   II,     Sz|                    híres naptár, mely a XVII. századtól kezdve a lőcsei Brever-féle
17901    I,      X|                        amit az ön leánya kap, százakat adni ki feltűnő fényűzésre.~ ~–
17902    I,      X|                    kifakadással Teréz. – Hisz százan, ezeren látták őt azzal
17903    I,    XII|                     az asztalhoz, s egy csomó százas bankjegy közől leszámlált
17904   II,    XIX|                    mit bír nejében. Ő maga is százszorta szebbnek, jobbnak és kedvesebbnek
17905   II,     XV|                      láttára megy véghez ez a szcéna.~ ~– Ugyan, Mayerné asszonyom,
17906    I,    VII|                    látott, az emberek jobbak, szebbek voltak, mint azelőtt, s
17907    I,     IX|                     ennek méltó sógorát, gróf Széchényi Férencet, a nemzeti múzeum
17908   II,     XV|                 markába, s azzal kissé rendbe szedé magát, felkelt, egy tükör
17909   II,     XV|                   alakot.~ ~Fanny a morzsákat szedegeté fel ujjacskáival az abroszrul,
17910    I,   VIII|                      sarkantyús; oly hegyesen szedegeti a lábait, mintha tojásokon
17911   II,    Meg|                     tovább akartam ballagni s szedegetni az élő virágot: egyszer
17912    I,   XIII|                        becsülettudó lépésekre szedegetve sarkantyús lábait, felballag
17913    I,   VIII|                       érzi a bor ízét, csak a szédelgő ingert, mely csábítja a
17914   II,    XIV|               kórosról, ki sugarait követi, s szédítő örvények fölé hág, hogy
17915    I,    VII|                kegyura, hogy minden fogadóról szedjék le a címert, s azok helyett
17916    I,      I|                       kiálta fel az úr. – Így szedsz te rá engem! Felakasztatlak.
17917    I,     IV|                  fiatal óriások szerteszéjjel szedték e szóra Abellinót.~ ~– A
17918   II,  XVIII|                     hogy a vendégeim kerekeit szedtem volna ki. Hahaha! Hahaha!
17919   II,    XXV|             önkénytelenül férje vállára hajtá szédülő fejét.~ ~Rudolf figyelmesen
17920   II,    XXV|                    uram – szólt Fanny –, néha szédülök, s azzal kezét minden tétovázás
17921    I,    VII|                    Annál szebb. Debrecen vagy Szeged, vagy akár Hódmezővásárhely
17922    I,      I|                    Három házat vehetett rajta Szegeden. Meg volt elégedve.~ ~A
17923    I,     Sz|                        élc, adoma~ ~bordure – szegély~ ~Boulevard des Italiens –
17924   II,     XV|                    lopva megcsókolta a ruhája szegélyét, elkérte imakönyvét, s midőn
17925    I,    VII|                  legnagyobbak, annak okvetlen szegénnyé és kicsinnyé kell lenni.~ ~–
17926    I,   XIII|                     udvarról, hogy a közeledő szegényeket meg ne tépjék, s az új kenyérreli
17927   II,  XVIII|                személyek is sok jót tesznek a szegényekkel, de azoknak voltaképpen
17928   II,   XXIX|                       egész összeg szálljon a szegényekre.~ ~Rudolf hideg, mozdulatlan
17929   II,  XVIII|                  bocsánatot kérek, hogy őróla szegényről beszélni voltam bátor.~ ~–
17930    I,      V|               elhagyta jó sorsát, elment vele szegénységbe, szomorúságba. Kóbor színtársulatot
17931    I,      X|                     ócska volna, s elárulja a szegénységet.~ ~A leányok kénytelenek
17932    I,    III|                     nevű emberre. Tudom, hogy szegénységgel fogok küzdeni, s ha azt
17933    I,     XI|                       Vajon minő sors érhette szegényt?~ ~Azután elment, és egy
17934   II,   XXXI|                    varrott tarisnyával s nagy szegesvégű bottal; így kell neki minden
17935    I,   VIII|                        gomblyukában egy csomó szegfű muskátlilevéllel, selyempuszlija *
17936    I,      X|                       kertjében talált, amint szegfűket oltogatott.~ ~Elmondá neki
17937    I,   VIII|                      és virágokból, úgyhogy a szegfűkkel és rózsákkal ékes füzérek
17938    I,      X|                    Schmerz úr véghetetlen sok szegfűt szándékozott oltani ezen
17939    I,     II|                   versenyfuttatáson, s nyakát szegheti, agyonlőhetik párbajban,
17940    I,     II|                  terhes fogadása alól, nyakát szeghetné, vagy főbe lövethetné magát,
17941    I,   VIII|                  asztalra, ahogy a kalapját a szegletbe vágja, azok a betyáros tempók,
17942    I,     IV|                   Rudolf és társai álltak egy szegletben.~ ~– Ahol annyi a játszó
17943    I,     II|                   részint keresztbefordítva a szegletek felé, mert most ez a divat,
17944    I,      I|                     de melyek mind oly bizarr szegletekké vannak elferdülve, e durva
17945    I,   XIII|                  megláthassa.~ ~A láda minden szegletén erős vaskapcsokkal volt
17946    I,   VIII|                  kendő lóg ki, odakötve egyik szegleténél fogva a gomblyukba, ujjain
17947    I,    VII|                   legféltőbb pont. Ha a tűz e szegletet elfoglalhatja, akkor a Médard-templom
17948    I,    VII|                     lovak zablájába kapva egy szeglethez iparkodott azokat kormányozni,
17949    I,    VII|                     miután az új fecskendőt a szegletre állíták, felszökött rá,
17950   II,   XXXI|                       volna, ha instruktornak szegődnék unokaöccse mellé – szólt
17951    I,      I|                 Mindjárt szépen felakasztotta szegre a fokost, fejébe nyomta
17952   II,  XVIII|                        mintha az érdem volna; szégyelld magadat, hogy szépséged
17953   II,     XV|                     megtiszteltetés. Nála nem szégyellheti magát senki, mert ő valóban
17954    I,      X|            gyermekeidet munkához! Te magad ne szégyellj valami kereskedőhöz könyvvezetőnek
17955   II,     XV|                   asszonyságot, de csak mégis szégyellt mellette ülni egész Pozsony
17956   II,     Sz|                     kecskeszőr~ ~prostituál – szégyenbe, gyalázatba taszít; szégyenletes
17957   II,    XVI|                  utána; efölötti bosszújában, szégyenében ismét azon vevé észre magát
17958   II,  XVIII|                  tudta, hogy azokat meg fogja szégyeníteni, senki sem volt jelen, aki
17959   II,   XXII|               családnak, mely hírét kénytelen szégyenleni, s melynek minden tagja
17960   II,     Sz|                 szégyenbe, gyalázatba taszít; szégyenletes állapotba juttat~ ~protokolláltat –
17961   II,   XXXI|                       másvilágon.~ ~– Dehogy. Szégyenlette, hogy egy Kárpáthynak ne
17962   II,     XV|                      Nem nézhet ő az anyjára, szégyenli magát, ha látja. Talán rám
17963    I,     XI|                     megbuktak az erény útján. Szégyennel gondolok reájok; pedig vannak
17964    I,      V|                bálványom, az én oltárképem, a szégyenpadon állasz, s nyomorult fickók
17965   II,  XVIII|           legiszonyúbb fájdalom, a legsértőbb szégyenpirítás, a legnagyobb kegyetlenség.~ ~
17966    I,   XIII|                       úgy apródonkint hordják széjjel a hírét hazaszállongó vendégek,
17967    I,      I|             kidülledtek, hanyatt veté magát a székben, nem tudott szólni, csak
17968    I,   XIII|                       nevét olvasá, felugrott székéből, kiterjeszté kezeit, arca
17969   II,     XV|              karjaiból, bosszúját az ártatlan székeken tölti, azokat rugdalva fel.~ ~
17970   II,     XV|                       hanem csak úgy leesni a szekérből, amit azonban sem a kocsis,
17971    I,      I|                      aztán újra elalszik.~ ~A szekérderék be van fedve pokróccal,
17972    I,      I|                       fogassa az úr a lovát a szekere hátuljába, s kocsikázzék
17973    I,     IX|                   ifjú főúrhoz, kik e percben székére hajolva beszéltek hozzá.~ ~–
17974    I,   XIII|                     mások, azalatt kiszedte a szekerekből a kerékszegeket, s Kalotai
17975    I,      I|                   vonásai látszottak. – Elő a szekerekkel! Megyünk innen, megyünk
17976    I,   VIII|                    bor, külön-különféle, volt szekerekre rakva, egy szekér tele frissen
17977    I,    VII|                      ügyeimet rendbe hozom, s szekerem iránt rendelkeznem, hogy
17978   II,    XIV|                    eléje futott Boltay mester szekerének, s lehúzva őt kocsijáról,
17979    I,   XIII|                       nyolc fiút felszedett a szekerére, s midőn legjavában hajtatott,
17980    I,   XIII|                        ne hagyják ama mennyei szekeresek sokáig forspont * után járni
17981    I,      I|                      mint kárhozik el négy ló szekerestül a hosszú gáton. A nehéz
17982    I,      I|                      vagy a hátán hordja ki a szekerét.~ ~Estére kezd már az idő
17983    I,   VIII|                     népekkel, s körültűzködve szekéroldal és lószerszám zöld gallyal
17984   II,     XX|                 agárral; hat cigány ott ült a szekéroldalon, s végigmuzsikálta valamennyi
17985    I,   XIII|                      lovon jöttem, s az egész szekérrel van.~ ~Jancsi úr reszketett
17986   II,    Meg|                      jobb tulajdonságai nemes székével (nem „Stuhl * ”, hanem „
17987    I,   XIII|                       fehér mázas, aranyozott szekrényei likas rácsozattal a boltozatig
17988    I,      X|                   ember ijedtében felugrott a székről, melyre kínálatlanul le
17989    I,   VIII|                         kelj fel csak onnan a székrül, s gyújtsd meg a pipámat.~ ~–
17990   II,   XXXI|                egyszer Flóra azzal lepi meg a székvárosból hazatérő férjét, hogy a
17991   II,     Sz|                   szatiszfakció – elégtétel~ ~szeladon – érzelgős udvarló, szerelmes;
17992   II,    XXI|                kengyelétől a szolgálatra kész szeladonokat. *~ ~– Nagyon jól van így,
17993   II,   XXXI|                       valahonnan, valami erdő széléből vagy valami toronyból, akár
17994    I,    VII|                     erősen oltották; a népség széledezni kezdett.~ ~Ezalatt Chataquéla
17995   II,   XXVI|                      s az érzékenyebb szívűek széledeztek körüle. Azt mégis borzasztó
17996   II,   XVII|                béresével együtt egész az erdő széléig szaladt utána lóháton.~ ~
17997    I,   XIII|             hatszázéves gesztenyét ne érjék a szelek, melynek lombjai közt rejtőzött
17998   II,    XIV|                       méltatlan utód szórja a szelekbe, ossza darabokra, juttassa
17999    I,      V|                       át ott ült a beteg ágya szélén, leste ajkainak sóhajtását,
18000   II,     XV|                      egész elmélázva ült ágya szélére, s fésűjét kivonva hajából
18001    I,     II|                      pedig fölfelé mindinkább szélesedett.~ ~Ez Kárpáthy Abellino.~ ~
18002   II,  XVIII|                      szívvel –, az ilyen apró szeleskedéseket meg kell bocsátanunk – fiatal
18003   II,     XV|                  veszteni kezdi hidegvérét, s szeleskedik. Nem vigyáz a tételekre,
18004    I,    VII|                      S azzal egy boldog ember szelességével meghajtva magát, elrohant.~ ~
18005    I,   VIII|                       van, a durvaságot híják szelességnek, a rossz kifejezéseket eredetiségnek,
18006    I,     VI|                    legszélesebb kiterjedésben széleszték el a hírt, hogy ma nagy
18007    I,    XII|                     ünnepélyesen fogá a levél szélét.~ ~– Tehát hallja ön, édesem,
18008   II,   XVII|                   utcán, elfogva azt az egyik szélétől a másikig, s valamennyi
18009    I,     VI|                     volt ez annyi taps ellen? Szélfúvás, mely csak a tüzet éleszté.~ ~–
18010    I,      X|                   negyvenes férfi, sima képű, szelid kedélyű ember, kit éppen
18011    I,   VIII|           magányperceikben sem vár nyájasabb, szelídebb lények boldogító közelléte,
18012   II,   XXVI|                       ez más – szólt Abellino szelídebben hangolva, s jónak látta
18013    I,    VII|                    körüle, vékony szemöldöke, szelíded szemei, finom ajkai valami
18014    I,   VIII|                      pálinka vár reá, melynek szelídítő hatása meglátszik orcáján,
18015    I,   XIII|              végigsimítani.~ ~– Kicsoda? Az a szélkergető…~ ~– Nos? Mi az? Tanulja
18016   II,     XV|                 mágnásokat, hogy maguknak ily szellemdúsan összeállított világot alkossanak,
18017    I,      V|                 egyike volt kora legragyogóbb szellemeinek, kit a természet gazdag
18018   II,  XVIII|                  vágyó szív érez magas, nemes szellemekkeli találkozásakor, ez valami
18019    I,     XI|                      Hogyan, uram?~ ~– Máriám szellemének valahára eleget fogok tehetni.~ ~
18020    I,    III|                   Korunkban egy Hunyadi János szellemére alig várna egyéb hivatás,
18021    I,    VII|                mindazokon, kiknek rendkí vüli szellemerőt adott a sors, de ők kikerülték,
18022    I,     Sz|                    jour – jó napot~ ~bonmot – szellemes megjegyzés, élc, adoma~ ~
18023    I,     Sz|                sírfelirat~ ~esprit – szellem, szellemesség~ ~esprit du corps – testületi
18024   II,    XIX|                  férfierényt, magas, fennkölt szellemet árul el.~ ~Félig habozva,
18025    I,    III|                     nincs arra szorulva, hogy szellemét tökéletesítse; pedig a magyar
18026    I,     IX|                  magyar vért megőrizhetni, ha szellemétől minden magasabb míveltséget
18027    I,      X|              ellenkezőleg, a féltés gyanakodó szellemével valami álmos ördögnek engedik
18028    I,     IX|                       zászlóemelői voltak egy szellemi mozgalomnak, mely akkor
18029    I,    VII|                  csata alkalmával a lánglelkű szellemóriást, Byront, s elválva Ulyssestől,
18030    I,     IX|                       pazarlák gazdagságukat, szellemtelen majmolásra lelkeik erejét,
18031    I,    VII|                 vagyonukat és ami annál több, szellemüket; pedig mennyit használhatnának
18032   II,     XX|                 törekvő, buzdító hatással van szellemünkre, s bennünket a haladás korszerű
18033   II,   XVII|                   Marcija-e avagy Horhi Miska Szellője? Az egész Bükkalja in massa *
18034    I,    III|                    fogjuk, hogy ama kettő, ki szélrül megy, Magyarországból jött,
18035   II,    XXI|                 fogja-e őket érni.~ ~A csapat szélsebesen haladt előre. Az agarak
18036    I,     IX|                  renden volt; vagy pedig más, szélsőségben vad, szemet szúró modor
18037    I,    XII|                     van mindenfelé. A munkáit széltire magasztalják; derék, becsületes
18038   II,   XVII|                     futtatni sebes paripán, a széltől kigyulladt arccal, sebesen,
18039   II,   XXIX|                éreztem hasonlóul, mindkétszer szélütést kaptam; úgy hiszem, most
18040    I,   VIII|                   társaság azt képzelte, hogy szélvészektől hányatott hajón van, s hogy
18041    I,    XII|                     ér, hanem meg kell állani szem-szembe, pisztoly pisztoly ellen,
18042    I,      V|                      nem használta azt, hanem szembeállt velök; a kihordó jól hallá
18043    I,     VI|                     maga számára, hogy minden szembejövőtül megkérdezze: Nem látta ön
18044    I,      X|                      könyveket olvastak, vagy szembekötősdit játszottak; a divatárusnőnél
18045    I,      X|                      igaztalan fondorlatokat, szembeötlő exceptívákat * látott, s
18046   II,    XXV|                      ittas öröm nem sugárzott szemeiből; soha-soha nem volt ily
18047    I,      I|                       süveg van húzva egész a szeméig.~ ~Belőle sem látszik egyéb
18048   II,   XXXI|             megszólalásig hasonlítanak Rudolf szemeihez.~ ~– Valóban – szólt Flóra
18049    I,     XI|                      alá, tükröt villogtatunk szemeikbe, hajtóvadászatot indítunk
18050    I,      X|                   leányok kötényeiket emelték szemeikhez, s még jobban sírtak; az
18051    I,      X|                bánok-e én leányaimmal, mint a szemeim fényével? Hallott-e valaha
18052   II,    Meg|                   pompáját mint pozsonyi diák szemeimmel láttam.~ ~Abellinónak az
18053   II,    XXX|                       szó és a könny ajkán és szemein, zokogva monda:~ ~– Meghalt… ~ ~–
18054    I,      I|                      a keresztúti gáton saját szemeink és a csapláros szemei láttára
18055    I,     XI|                   Máriám.~ ~Az ifjú itt ismét szemeire nyomá kendőjét.~ ~Milyen
18056   II,    XXI|                     vigyázzatok nőmre, mint a szemeitek fényére!~ ~– Óh, vigyázni
18057   II,  XVIII|                       majd ismét messze tartó szemeitől, mintha azzal kecsegtetné
18058   II,  XVIII|                 Azokból a sötétben rászegzett szemekből nagyon jól megérté Marion
18059    I,     XI|                 szokott ő álmodni, e szép kék szemekről, e nemes vonásokról, e délceg
18060   II,    XIV|              munkatudó, józan fiatalembert is szemelt ki számára, kinek karján
18061   II,  XVIII|              megnyugvással lenni, hogy becses személyeikben minden elismert jó tulajdonságaik
18062   II,  XVIII|                       szükségesnek, hogy azon személyekről beszéljek nagyságodnak,
18063   II,  XVIII|                  csekély embernek, mint az én személyem, olyan nevezetes férfiakról
18064   II,  XVIII|                     éppen kívánatos nagyságod személyére nézve a hozzájok való ragaszkodás.
18065    I,     IX|                      valamennyi celebritással szemelyesen ismerős; azt is tudja, melyik
18066   II,    Meg|                előrejutni.~ ~Ez új korszellem személyesítőit megtaláltam abban a két
18067   II,     Sz|                       kutyákkal~ ~paszkvill – személyeskedő gúnyirat~ ~patentíroz –
18068    I,     Sz|               oszlopos tornác~ ~perszonális – személynök, magas hivatalnoki rang
18069    I,      I|                       meg egyúttal azon három személyről, kik leginkább szokták mulattatni,
18070    I,   XIII|                     Kárpáthy-uradalmak tiszti személyzete közt gyökeres reformokat
18071    I,   XIII|                      felét elcsapná az összes személyzetnek, s azért megint kár volna,
18072   II,     XV|                       utcára kimennem, hogy a szemem ki ne égjen, ha becsületes
18073    I,    VII|                      táncolnak, s miket a nap szemenként szí fel magához. Legszebb
18074    I,      I|                      és agarak. Különben mind szemenszedett nép; a hajdúk a nép legizmosabbjaiból,
18075   II,    Veg|                aminőket Czuczor, Széchenyi és Szemere Pál tudtak helyettesítni;
18076   II,   XXII|                     erős lelkű lesz félénk, a szemérmetes hevült képekről beszél;
18077    I,   VIII|                  úrnak fognak tartani, csak a szemérmetesség az, amiről a parasztra rá
18078   II,    XIV|                      elűzte az álmot mindenki szeméről.~ ~Boltay mester olyan hosszú
18079    I,   XIII|                   Palkó egy ideig eltátotta a szemét-száját, nem tudva, mit feleljen.~ ~–
18080    I,     XI|                     gyémántlelkét a sárból, a szemétből tisztogatták ki, kinek gyöngéd
18081   II,   XXIX|                      még egy pillanatot vetve szemével, még egy néma csókot vetve