bold = Main text
      Kötet, Fezejetgrey = Comment text
18082    I,   XIII|                        fekete koporsó bársony szemfedővel letakarva, tetején a Kárpáthy
18083    I,     Sz|                   arabok neve a középkorban~ ~szemfegyver – távcső~ ~szeparatizmus –
18084    I,     VI|          arszlánpáholy felé fordítva, melynek szemfegyverei * rettenetesen dolgoztak,
18085    I,   XIII|                      Zsebet nagyot!” Lembergi szemfényvesztő és tűzijátékos törte a szenet
18086    I,      V|                      ugrálni tanított kutyák, szemfényvesztők, orcátlan balettmeztelenség
18087    I,    VII|                        aki nílusi lovat, arab szemfényvesztőt vagy ausztráliai madarat
18088   II,    XXX|         hálószobájában a ravatalhoz. Koporsó, szemfödél, címerek, fáklyák. Nem félt
18089   II,   XXXI|                       orcával. Egy vonás, egy szemhunyorítás, egy ránc a homlokon nem
18090   II,    XIX|                  szavakkal be van rekesztve a szemle a férfiak fölött.~ ~Fannyt
18091   II,     XV|                    ami Boltay mestert csendes szemlélődéseiben éppen nem háborította.~ ~
18092    I,      I|                szokatlanul képesek meglepni a szemlélőt; egy eltévedt lélek látszik
18093    I,    VII|                        Vénust megtagadtatni a szemlélővel. Egyike azon arcoknak, miknek
18094    I,      I|                      vált orcával kedvetlenül szemlélve az egész mulatságot. – Frissen,
18095   II,    XIX|                    valóban.~ ~– Aha! Ti tehát szemlét, bírálatot tartottatok vendégeitek
18096   II,     XV|                 ígéretteljes hangnyomattal, s szemök különös tűztől villog, amint
18097    I,    XII|                  szeret-e?” Hát még ha valaki szemökbe mondja.~ ~Boltay uram e
18098    I,    VII|                  derültebbek, nyitottabbak, a szemöld keskenyebb, az ajk komolyabb,
18099   II,     XX|                   magától messze, sűrű fekete szemöldeit leráncolva, mintha keresztül
18100    I,    VII|                dicsfényt látna körüle, vékony szemöldöke, szelíded szemei, finom
18101    I,      I|                     enni.~ ~Gyárfás úr lehúzá szemöldökét, száját feltolta az orráig,
18102    I,   VIII|                   Márton, hetykén intve a fél szemöldökével, s két hüvelykujját a nadrághasítékba
18103   II,    XIX|                   férfias alak széles, vastag szemöldökkel; sohasem beszél alantabb
18104    I,    III|                   ifjú neve Miklós, ama sötét szemöldűé István, a középen levőé
18105   II,    XXI|                       volna még örömest nehéz szempilláiknak, e föltételökben erősen
18106    I,      V|                      most üdítő álom fogta le szempilláit, az orvosok biztatása szerint
18107   II,  XXVII|                     lecsukta azokat, a hosszú szempillák gömbölyű orcáira feküdtek.
18108    I,     XI|                   földnek minden országit egy szempillantásban. És monda néki: „Ím én neked
18109    I,    XII|                      Ő nem hallá többé Konrád szemrehányásait, füléből lassú cseppekkel
18110    I,    VII|                hazahajtatni.~ ~Útközben mégis szemrehányásokat akart magának tenni, hogy
18111    I,      X|                       ne szakítson félbe, nem szemrehányásul mondtam. Ön ura saját tetteinek.
18112   II,    XIX|                       nem szeretetreméltók.~ ~Szemtirmayné kedélyesen kacagott.~ ~–
18113   II,   XXIV|                    férfiúval és annak nejével szemtől szemben kell majd állania
18114    I,      I|                       engedé a sok szép veres szemű bankót.~ ~A bohóc fél szemmel
18115    I,   VIII|                alkudozott, az úri lócsiszárok szemügyre vették a lovat, a lovasra
18116   II,  XVIII|                       meglehet különben, hogy szemünk láttára ment el a jámbor,
18117    I,     II|                     letette hírlapját, melyet szemüveg nélkül olvasott, s az ajtóig
18118    I,    VII|                   rendre járta a színházakat, szemüvege szüntelen sorba vett minden
18119    I,     VI|                       mondani? – szólt Rudolf szemüvegét az arszlánpáholy felé fordítva,
18120   II,     XV|                       szalagos lábacskáikat a szemüvegező gavallérok előtt a hintókból
18121    I,   XIII|                     kaszás, aki minden embert szénának néz, s lekaszálja a nagyságos
18122    I,    VII|                    másnak fogja látni; egynek szende, másnak kacér, harmadiknak
18123    I,   XIII|         szemfényvesztő és tűzijátékos törte a szenet és szalamiát * a rakétákhoz.
18124   II,     XV|                    házában, berohan hozzá egy szennyesen, csaknem rongyosan öltözött
18125    I,     XI|                      évben háromezer forintot szenteljek arra, hogy azon hölgynek
18126    I,    VII|                      azt egészen a bejövőknek szentelné.~ ~– Ön rossz ember – szólt
18127   II,    XIV|                       ön és nagynéném örömére szentelni; én nem óhajtok önöktől
18128    I,    VII|                 diplomáciai pecsét, káptalani szentély vagy becsületszó alá lezárva.
18129   II,  XVIII|            összehasonlítva, kinek képét lelke szentélyében őrzi!~ ~Miért nincs legalább
18130   II,     XV|                      elvégezni. Sokakat a ház szentélyérei hivatkozás éppen jókedvre
18131   II,     XV|                            Tiszteljétek házam szentélyét! ~ ~Ez intervenció magukhoz
18132    I,      X|                     szellemek által kigúnyolt szenteskedők annyit emlegetnek; nem akarok
18133    I,     Sz|                  paraszt úr~ ~Siova – a hindu szentháromság egyik tagja~ ~skiccírozás –
18134    I,     XI|                Távozzál éntőlem sátán!”~ ~ ~ ~Szentírás.~ ~ ~ ~Boldog isten! Mennyivel
18135   II,   XXIV|                       volt oly kínszenvedés a Szentirmay-kastélyban töltött idő. Az utóbbi napokban
18136   II,   XVII|                        azt elcsalta magával a Szentirmaynál tartani szokott közérdekű
18137   II,     XX|            pillanatában egy szolga lépett oda Szentirmaynéhoz, s egy levelet adott, melyet
18138   II,  XVIII|                       elővigyázattal sikerült Szentirmaynénak meggátolhatni, hogy Fanny
18139   II,   XXXI|                 gyermekének nevelési gondjait Szentirmaynéval megossza. Midőn Pozsonyból
18140    I,     IV|                      oly kitűnően fogadtatott Szentpétervárott, Velencében és itt Párizsban?~ ~–
18141   II,   XXIX|                     betűt nem olvastam abból. Szentség az előttem. Az ágy előtt
18142   II,   XXII|                       a szív fenekére zár? Az szenved-e jobban, aki tombol, és üvölt,
18143    I,     XI|                  bátor, komoly, erőteljes, ez szenvedély- és érzelemgazdag – azonban
18144    I,     IV|              közönséget kigyógyítom caniculai szenvedélyéből, minő hálával fog nekem
18145   II,    Meg|               szalonokon, csárdákon és emberi szenvedélyeken keresztül, amerre neki tetszett.~ ~
18146   II,    XXV|              gyöngédség és hízelgés, soha oly szenvedélyesen forrók nem voltak csókjai,
18147   II,    XXV|                    Miért jött ön ide? – kérdé szenvedélytől reszkető hangon a hölgy
18148   II,     XV|                  meghalhatsz, ha megeléglette szenvedéseidet a mennyei felség.” Ezzel
18149   II,   XXII|               betöltését emberiség, közügyek, szenvedők várják tőlünk.~ ~Szegény
18150   II,    XIV|                  fogsz majd tehetni szükséget szenvedőkkel, boldogtalanokkal, ittasítsd
18151   II,  XVIII|                  tudja keresni, mi baja van a szenvedőnek a szívében. Engedelmet kérek,
18152   II,    XXV|                        Ah, már én akkor sokat szenvedtem ön miatt. Óh, miért kellett
18153    I,    VII|                       elég mindez indulatokat szenvelgeni, ő az embert kényelmetlen
18154    I,    III|                       közönség elé, Bajzának, Szenveynek, Vösmartynak fényes jövendőt
18155   II,   XVII|                 ezalatt fejeiket.~ ~Hogy mily szenzációt gerjeszte mind a két hazában
18156    I,     Sz|                        szemfegyver – távcső~ ~szeparatizmus – itt: elkülönülés, elszakadásra
18157    I,     VI|                    valami összeköttetése az ő szeparatizmusokkal. * ~– Ah – szólt lerohanva
18158    I,     VI|                változnának kasmírrá, * hogy a szépasszony derekát átfűzhessék.~ ~A
18159    I,     VI|                      nagy titokban megsúgák a szépasszonynak, hogy ma reá nagyszerű meglepetés
18160    I,      X|                      kiverte a szobából, s ha szépasszonyok jöttek hozzá ítéletére kecseik
18161   II,   XXIV|                         Együtt volt a környék szépe és java. Leghíresebb férfiai,
18162    I,      X|                 leánya.~ ~A leányok mind igen szépek voltak, egyik eszményibb,
18163    I,     VI|                    fel Abellinót, hogy mint a szépészetnek legavatottabb tanítványa,
18164    I,    III|                    egyetlen folyóirat, mely a szépirodalmat képviseli. Ez évben már
18165   II,    Veg|                 jelleméhez nem találtam semmi szépíteni, semmi kiengesztelni valót.
18166   II,   XVII|                      is benne lakni, legalább szépíti, emeli a várost. Az őnála
18167   II,    XIX|                      még meg?~ ~– Itt van még Szépkiesdyné neve. Csendes, hallgatag
18168   II,   XXIV|                      ott alakítani. Feljönnek Szépkyesdiék, ott lesz Gergely gróf anyjával
18169   II,   XVII|                    leányra, hanem az erény, a szeplőtelen hírnév is. Fogják-e ezek
18170    I,     XI|                becsületes ajándékával a leány szeplőtlen hírének ártani, hogy még
18171    I,      V|              meghívatott Oroszországba, hol a szépművészeteket bálványozó orosz főúr karnagyává
18172    I,    XII|                      egy kissé meg akarták őt szeppenteni, hogy máskor elmaradjon
18173    I,     Sz|                     bain cosmétique de lait – szépségápoló tejfürdő~ ~Bal Mabille –
18174   II,     XV|                        Minden mozdulatánál új szépségben tűntek elő szűz termetének
18175   II,  XVIII|                       szégyelld magadat, hogy szépséged tett úrnővé.)~ ~Itt egy
18176   II,  XVIII|                 gondold, hogy azért dicsérjük szépségedet, mintha az érdem volna;
18177   II,  XVIII|                       erényeiben nem hisznek, szépségeért gyanúsítani fogják, akárki
18178    I,      X|                       a redoute-ok * ünnepelt szépségei, bálkirálynék! Elegáns urak,
18179    I,      V|                       lánglelke belátta annak szépségeit. Azt kívánta, hogy abban
18180    I,   VIII|             parasztszolgálón s a városi olcsó szépségeken kívül minden egyéb női ismeretséget
18181    I,      V|                   szórják tehetségtelen olcsó szépségeknek, s neki meg kell ismerkedni
18182   II,    XIV|                   nézni, megvetik, mint kinek szépségén kívül semmi érdeme; ha elfogadja
18183    I,      X|                     felnőttek, amint hajadoni szépségük kifejlett, annyival zajosabb,
18184    I,      X|                 dicsőségnek. A szép lyányokat szépségüket megillető módon nevelték;
18185    I,     II|                    volna az, ha nagybátyámtól szépszerivel meg tudnék szabadulni.~ ~–
18186    I,    VII|                      Chataquéla.”~ ~Pedig már szeptember elején senki sem beszélt
18187    I,     Sz|                   prezervatíva – óvszer, védő szer~ ~pro superabundanti – felesleges
18188   II,  XXIII|                   Künn az előszobában egy kis szerecsen groom * vakarja a fülét
18189    I,      I|                    mely vetekedett akármelyik szerecsennel, s két sor fehér fogát a
18190   II,  XXIII|                    beszélne, s azért is a kis szerecsenre kezdett kiabálni.~ ~– Bre
18191   II,   XVII|                   általánosan ismert egyszerű szerekkel szokták falusi gazdák a
18192    I,    VII|              részesült Siovának, * az afgánok szerelem-istenasszonyának, ki ábrázoltatik tizenkétezer
18193   II,     XV|                      az arcok és a rózsás áll szerelemgödröcskéivel, miken elvész az ember lelke,
18194    I,      X|                  csúfolják, átkozzák, hogy őt szerelemkalmárnak nevezik, ki önleányai szerelmével
18195    I,     XI|                  mindenütt védőire talál, s a szerelemkalmárok ellen itt igen erős védvámrendszer
18196   II,   XXIV|                      nagy bűnnek kell lenni a szerelemnek, hogy büntetése ilyen keserű!~ ~
18197   II,    XXV|                     hanem diadal a legforróbb szerelmen.~ ~Rudolf fülébe súgá gyöngéden:~ ~–
18198   II,    XIV|               tisztelet ajánltatott.~ ~Sándor szerelmének kevés sikert mert ő is ígérni.
18199   II,     XV|                  amidőn minden ember egymásba szerelmesedve oszlik haza; s otthon mindenki
18200   II,    XXV|              boldogsága. Ezek itt mind boldog szerelmesek.~ ~Ezzel elveté az íriszt,
18201   II,     XX|                     mások is. Én asszonyokkal szerelmeskedni szoktam, őket meghódítom,
18202   II,    XIV|                kaputja zsebjében viszi haza a szerelmeslevelet; minden cselédje áruló,
18203   II,     XV|                     hozzá nőül menni, valóban szerelmessé tette őt bele; kénytelen
18204   II,    XIV|                 szokásunk, hanem megittasodni szerelmétől, s azután látni őt elhervadni
18205    I,      I|               érdemeivel szerzett, oly könnyű szerén nyakára hágott, de nem segíthetek
18206   II,    XIV|                  gyámapai kötelességem, téged szerencséidről tudósítani; mert látod,
18207   II,     XV|                    egy milliomos arája, kinek szerencséjén nem tud örülni; Fanny pedig
18208   II,     XV|                   hogy azzal alapította meg a szerencséjét az a festő, mert azóta minden
18209    I,      X|                  világból visszavonni, nehogy szerencséjöket elrontsa, a nagyobbiknak
18210   II,     XV|              közmondást, én megyek azt kettős szerencsémmel cáfolni meg.~ ~A legközelebbi
18211    I,      I|                   nemes embernek való név az? Szerencsémre az apám jókor meghalt, s
18212   II,    XIV|                      világban a leány kérőit „szerencsének” nevezik. Téged nagy, gazdag
18213   II,     XX|                   hölgyeket értünk. Mennyivel szerencsésebb mindenkinél maga a háziasszony,
18214   II,  XVIII|                   kimondhatatlan boldognak és szerencsésnek érzem magamat, amidőn nagyságodnak
18215   II,     XV|                      szándékát, be is érkezék szerencséssen Boltay mezei lakába; a mennyei
18216   II,     XV|             bizalmatlan. A leány unatkozik és szerencsétlennek érzi magát ebben a nyakig
18217    I,     VI|                pályáján még az idegen emberek szerencsétlensége is befolyást gyakorol.~ ~
18218   II,   XXXI|                      embert vigasztal az nagy szerencsétlenségek után, hogy azokat érezni
18219   II,    XIV|                      van őt szidalmazni, mert szerencsétlenséget hozott önnek házába.~ ~–
18220   II,     XV|                bankjegyeket – Fennimor kettős szerencsétlenségével hazudtolta meg a közmondást,
18221    I,      I|           vendégnemszerető hajlék felé.~ ~Ama szerencsétlenül járt hintó utasai voltak
18222   II,    Meg|                   láttam őt páholyban ülve. A szerénység, a szűzesség világított
18223    I,     VI|                     Zelmira kezdett kijönni a szerepéből, s a fejét csóválta.~ ~Azzal
18224    I,      V|            színésztársak intrikái, gyűlöletes szerepek és utoljára a sziszegés.~ ~
18225   II,    Meg|             személyeket regényben név szerint szerepeltetni. Ma már mind a kettő a múlté;
18226    I,     VI|                  elragadott; nem iparkodott ő szerepének keresztülgondolt összhangot
18227    I,     Sz|                Andromaque c. drámájának egyik szereplője~ ~Heszperidák – Atlasz és
18228    I,     VI|                   szükség énekes darabokban a szereplőknek a mű beltartalmával ismeretségben
18229    I,      V|               elmondják, hogy erre meg arra a szereposztályra már alkalmatlan lett; beszélnek
18230   II,  XVIII|            kellemetlenebb, sokkal hálátlanabb szerepre vannak utasítva, nekik pörölni,
18231    I,      X|                       másik alig győzte a sok szereptanulást, legalább ezt hitték egymásról.
18232   II,   XXXI|              boldogabb időkben tónadó, * első szerepvivő volt, mulattatására legyen.~ ~
18233    I,   VIII|                       történetünk egyik újabb szerepvivőjének tért nyithassunk, magát
18234   II,     XV|                       volna ok miért tagadni. Szeresd te is. De egyre kérlek:
18235   II,    XXV|                     imád, azt akarja, hogy őt szeresse. Ha játék ez tőle, úgy az
18236   II,    XXV|                     és nem tiltja senki, hogy szeresselek.~ ~Ezzel csókot vetett feléje
18237   II, XXVIII|                     megszorította azt.~ ~– Ön szereté e hölgyet. Ön eljött őt
18238   II,  XVIII|                   párja; ő valóságos angyal a szeretetben, egy kerubim, nem is férfi
18239   II,   XXXI|                      megholt barátnéja iránti szeretetből, s töltsön nála néhány hetet.~ ~
18240   II,  XVIII|                  nagyságos asszony bizalmába, szeretetébe ajánlhat.~ ~– Íme nagyságos
18241   II,   XVII|                         Végül minden jeleivel szeretetének s férje részérőli legszívesebb
18242    I,    VII|                 küzdésére és szíve legmélyebb szeretetére méltó, és az – ha nem egyéb –
18243   II,  XVIII|                    tisztelet…~ ~– Csak hagyja szeretetnek, maradjon, ahogy elébb mondta.~ ~–
18244    I,     IV|                       Vannak nagybátyák, akik szeretetreméltóbbak unokaöccseiknél. Hanem meglehet,
18245   II,    XIX|                     az egy hiányzik, hogy nem szeretetreméltók.~ ~Szemtirmayné kedélyesen
18246   II,   XVII|                       mértékre kezd növekedni szeretetreméltóságában.~ ~Ez egy agarászegylet
18247   II,  XVIII|                       monda Fanny, leírhatlan szeretetreméltósággal fektetve szép gömbölyű karját
18248    I,    VII|                      sem teszi; ha valamiféle szeretetről beszélnek előtte, illessen
18249   II,  XXVII|                      lesz most az egyszerre a szeretgetés, s kivették őt János úr
18250   II,  XVIII|                  maradnom – engedje, hogy önt szerethessem úgy, ahogy az első pillanattól
18251   II,    XIV|                  választottja! Nem, senki sem szeretheti őt oly igazán, oly igazán!
18252   II,  XVIII|                       kiket testvérei gyanánt szerethetne (ismét nem az igaziakat
18253    I,     XI|                      összeroskad, és akkor is szeretitek; ti nem fogjátok azt érteni,
18254    I,      X|                  téged emleget, csak az apját szeretné látni, csak még egyszer
18255    I,      V|                 kellett volna engemet annyira szeretned – sóhajta Mainvielle. –
18256   II,   XXVI|              megragadva Kecskerey karját.~ ~– Szeretnéd tudni?~ ~– Akarom tudni!~ ~–
18257   II,  XVIII|                    ismerteti meg velem, kiket szeretnem kell, a többiekről hallgat.
18258    I,    XII|               könnyebb vérű barátaink örömest szeretnének előidézni.~ ~Miből állottak
18259    I,   XIII|                    hallhatólag.~ ~– Van-e már szeretőd?~ ~– Nincs nekem – monda
18260    I,      I|                      és écurie-t * tartottam, szeretőim voltak a leghíresebb táncosnők,
18261   II,   XVII|                     itt verekedett, itt tartá szeretőit.” Minden nyom el volt törölve.~ ~
18262    I,     II|                       feleségét tetten kapott szeretőjével együtt meggyilkolhatja.
18263   II,   XXXI|                    egy esztendő alatt legtöbb szeretőjük fog lenni, csupán azt kötötte
18264   II,    XXV|                 látszik lenni. Ezek is boldog szeretők; de most tekintsen amoda
18265    I,     II|                   szobákat, dús asztalt, szép szeretőket s más efféle kellemes tájékokat
18266   II,    XXV|                   példabeszédre, mely szerint szeretőknek civódni kell, akkor annál
18267    I,      V|                   engem, mert férjem vagy. Ha szeretőm volnál, akkor tehetnél értem
18268   II,    Veg|                        hazafinak jellemtelen, szeretőnek aljas, férfinak nyomorult,
18269   II,  XXIII|                     Kárpáthyné minden nap más szeretőt vált, hogy ma gróf Erdeyvel,
18270   II,    XIV|                 Hiszen azt is tudom, hogy kit szeretsz. No kimondjam? Ne légy hát
18271   II,     XV|                       Mayerné nemsokára ismét szerettei körében volt. Éppen ott
18272   II,   XVII|                 Szeressen engemet.~ ~– Mindig szerettelek – monda Teréz, és szemei
18273   II, XXVIII|                    Rudolf magában –, mennyire szeretteték! Milyen boldog lett volna,
18274   II,    XIV|                       tudhatná meg, mint volt szeretve, és azután ott a csendes
18275   II,    XIV|             elszomorodva.~ ~– Ha önnek örömet szerezhetek általa – hozzámegyek.~ ~–
18276    I,     XI|               kiképezhetni, s így boldogságot szerezhetni magának. Én csak egy föltételt
18277    I,      X|                 legkönnyebben és legdicsőbben szerezhető a gazdagság; jutott is eszébe
18278    I,     IV|                       dicsőítettük, világhírt szereztünk neki, s mivel hálálta meg?
18279   II,     XV|                    mint hogy kegyednek örömet szerezzek.~ ~– Én pedig, uram, fogadom –
18280   II,     XX|                       addig is nejének örömet szerezzen, megírja jövetele napját.
18281   II,   XVII|                 jókedvet, örömet, szórakozást szerezzenek, ami meglehetősen sikerül
18282    I,    XII|                  Pressburger Zeitung” érdemes szerkesztőjéhez, s másnap a fenntisztelt
18283   II,     XV|                előkészülési és törvény szabta szertartásai is vannak, amikről hogy
18284    I,   XIII|                        nem érheti.~ ~E kegyes szertartáson mind jelen valának az érkezett
18285   II,     Sz|            színpadiasság~ ~pukerli – pukedli (szertartásos bók térdhajtással) a német
18286   II,     Sz|                      hitelesít~ ~prozopopea – szertartásosság, fondorlatosság, színpadiasság~ ~
18287    I,   VIII|                     többiek rémülten futottak szerte. A legázolt paripa vergődve
18288    I,   XIII|                       valaki a vendégek közül szerteácsorogna, s azzal a hajdúk széttárták
18289   II,  XVIII|                 emberségtudó szolga, ki olyan szertelen nagy tisztelettel viseltetik
18290   II,    XIV|                 gazdaságán, kertjén, udvarán, szérűin, pirospozsgás jókedvvel
18291   II,    XIV|                       felszóratta a gabonát a szérűkön, be is mérte, rovást vágva
18292    I,   VIII|                    órákig eltart a viadal egy szérűnyi téren, melyen úgy felkapálják
18293    I,     Sz|                   étvágy~ ~arrangement – itt: szervezés intézkedés, ügyesség~ ~Arras
18294   II,     Sz|               környezet, kíséret~ ~statútum – szervezeti szabályzat, alapszabály~ ~
18295   II,   XVII|                     az agarak rendes működése szervezve nincs; csupán arra kívánjuk
18296    I,      V|                       nélkül, gondolat nélkül szerze, s a művészre bízta, hogy
18297    I,   XIII|                        béküljön ki vele, majd szerzek neki valakit, akin bosszúját
18298   II,   XXIX|                  lapáji pusztát, melyet magam szerzék, éljen ott boldogul két
18299    I,   XIII|                       figyelmessé teszi, az ő szerzeménye. A park tele szarvas- és
18300    I,   XIII|                 részint Lavotta legkedvencebb szerzeményei.~ ~Javában folyt már a vígság;
18301   II,     XV|             alkossanak, melyben az anyag az ő szerzemények, csak a művészi kezelés
18302   II,   XXIX|                    rendelkezhetem, mint amely szerzeményem. Adja az Isten, hogy több
18303    I,   VIII|                  tulajdonságok oly tekintélyt szerzének számára, miszerint igen
18304    I,      X|            családodnak tisztességes életmódot szerzesz. Én úgyszólván mindenemet
18305    I,     Sz|                     bonc – buddhista pap vagy szerzetes~ ~bon Dieu – (te) jó isten,
18306    I,     Sz|                     számvetés~ ~auteur – író, szerző~ ~À votre santé messieurs
18307    I,     II|                       lelkeiket vérrel aláírt szerződésben kötelezi le magának. Par
18308    I,      V|                      futni hagyja, s maga dús szerződése mellett marad.~ ~De nem
18309    I,      V|                     kell lépnie, mert így van szerződésében; nem bánja, azt is megcselekszi,
18310    I,    VII|              Kárpáthyt, és szemére veté, hogy szerződésüket máris megszegte életveszélyes
18311    I,      V|                    háromezer rubel fizetéssel szerződtesse.~ ~Nemsokára a közönség
18312    I,     IV|                        ha vajon rendes tagnak szerződtesse-e vagy sem. A siker várakozáson
18313    I,      V|                    Rögtön mint első énekesnőt szerződteték az olasz operatársasághoz,
18314    I,      X|                   ugyan csak mint kardalnoknő szerződtetett, hanem hiszen a leghíresebb
18315    I,      V|                    orosz udvari operánál volt szerződtetve, s nem történt volna rendkívüli
18316    I,    VII|                       a „La belle laitière” * szerzője; 5-től 8-ig lord Burlington,
18317    I,   XIII|                     számára volt bor és égett szesz, s az asszonyoknak volt
18318    I,    VII|                     szerelemből vagy tán csak szeszélyből.~ ~A delnő végignézi a névjegyeket.
18319   II,   XVII|                szerencse és egy bohó vénember szeszélye hozta? Fogják-e neki elfeledhetni
18320   II,    XIX|                ezerféle igényeit, kívánatait, szeszélyeit, tudni, ki mi által lesz
18321   II,   XXII|                   eszes? Csupáncsak az emberi szeszélyekre építhetné reményét, ha azt
18322    I,     XI|                       ellenmondást, legkisebb szeszélyt nem tűrt, figyelmét nem
18323   II,    XXI|                      villás étkek s megfelelő szeszes kortyok vártak rájok a teremben;
18324    I,      I|             magnetizmusa kölcsönözzön meleget szétbomladozó életműszereinek.~ ~Az ember
18325    I,     Sz|                öngyilkos lett.~ ~debandíroz – szétbomlaszt~ ~débardeur – rakodómunkás,
18326    I,     II|                       az elfogadásra, s azzal szétcsapta a magas mahagónifa szárnyajtókat,
18327   II,     Sz|                    társasjáték~ ~ ~ ~langos – széteresztett, lobogó~ ~lazúr – áttetsző
18328    I,   XIII|                     fel, de köveit nem bírták szétfeszegetni; ott maradt a tisztes emlék
18329   II,    XIV|                  megfelelni. Végre a cselédek széthordták az asztalt, s hárman maradtak
18330    I,   XIII|                      tisztviselők; nagy része szétmállott üres léhaságok, oktalan
18331    I,      I|                    nem haltam meg.~ ~Abellino szétmeredt e szókra, kezét lábát elejté
18332    I,   VIII|                   rohant reá, hogy egyszeribe szétmorzsolja.~ ~De a csikósbul váltott
18333    I,    XII|                   magában Abellino, s azalatt szétnézegetett: – Vajon sok szobája lehet-e
18334    I,      X|                    jól hallott volna.~ ~Fanny szétnézett anyjára s testvéreire, s
18335    I,     II|                 tészták gyúrásával.~ ~Amint a szétnyitott ajtókon meglátta a pénzember
18336    I,   XIII|                       mikor mindenki meghalt, szétnyittatnak a háttérben levő szárnyajtók,
18337   II,     XX|                       az amalgamizált * tömeg szétoszlott a többi termekbe. Flóra
18338   II,   XVII|                   XVII. Egy hazai intézvény~ ~Szétoszlottak a tekintetes karok és rendek,
18339    I,   VIII|                   kimegy a levegőbe, a népség szétszalad előle, nehogy valakire ráessék,
18340    I,      X|                  akarok Terézhez menni.~ ~Egy szétszedett hímzőráma feküdt az asztalon.~ ~–
18341    I,   XIII|                       találta ki.~ ~Egyszerre széttágult mind a négy kapocs, a láda
18342    I,   XIII|             szerteácsorogna, s azzal a hajdúk széttárták a nagy szárnyajtókat, mik
18343    I,   XIII|                  eleven képletei, s egyszerre széttárulván a hátulsó ajtók, az elcsendesült
18344   II, XXVIII|                       mintha keresne valamit, széttekinget a síkságon. Már előtte sötétlenek
18345   II,    XXI|                       ott egy percre megállt, széttekint, honnan jön az ellen, s
18346   II,    XXI|                  Matyi hol van? – kérdé Fanny széttekintve.~ ~– Azzal magam fogok menni.~ ~–
18347    I,      V|                     kellene csapnia szerepét, széttépni lapjait és papucsával rágázolni;
18348   II,     Sz|               változtatta, mire saját falkája széttépte~ ~ad vocem – a szóhoz (ti.
18349   II,   XXIX|                      könny Kárpáthy szemében. Széttörülte azt, örömkönny volt.~ ~–
18350   II,    XVI|                    le- és felcsapták, s ismét szétválaszták őket.~ ~Már ekkor Fennimor
18351    I,   VIII|                   iparkodnak őket a pásztorok szétválasztani, a nekibőszült állat nem
18352   II,  XVIII|                   Kicsicsomázott arc, középen szétválasztott haj megkenve, megbodorítva.
18353   II,    XXI|                    boltoslegények a Práteren: szétvetett lábakkal, élethű kifejezésével
18354    I,   XIII|                     el, a mákoskalácsok pedig szétvetették a sütőkemencét. A harasztosi
18355   II,   XXVI|                      lett volna az egész téli szezon. Addig nem is beszéltek
18356   II,   XXVI|                       éppen vége van a fördői szezonnak, a főuraságok mindenünnen
18357    I,    VII|                      s miket a nap szemenként szí fel magához. Legszebb a
18358   II,    XIV|                        Önnek méltó oka van őt szidalmazni, mert szerencsétlenséget
18359    I,   XIII|             hevenyében nem is tudta, hogy kit szidjon, Abellinót-e, hogy miért
18360    I,      X|                    hogy fog bennünket előtted szidni mindig, majd úgy elidegenülsz
18361   II,    XXI|                     Horhi Miskát a nyergéből. Szidták az anglus születésit!~ ~
18362   II,     Sz|                      Indiák – maláji (indiai) szigetcsoport Ázsia és Ausztrália között~ ~
18363    I,    III|                   csörtető folyam közepén kis szigetecskével, hová csak najádokat * és
18364    I,    VII|                       istenasszony paphoszi * szigetén, Párizsban a dicsőség nem
18365    I,    III|                 kisded tér, melyet jegenyefák szigetének hívnak, ott a rezgő lombú
18366    I,    III|                          Önök is a jegenyefák szigetére szándékoznak?~ ~– Ön csodálkozni
18367    I,     II|                       között, melyek e kisded szigetet ellepték, legszebb, legnagyszerűbb
18368    I,    VII|                       Fennimore de l'île * de Szigetvár, – Chevalier Charles de
18369   II,     XV|                   mindenki szeret, egy kicsit szigorúak ugyan, de jó, becsületes
18370   II,    XXV|                olvassák, s szeretnek mellette szigorúaknak látszani.~ ~Felemelé a könyvről
18371   II,    XIV|               törekvés iskolájában történt, a szigorúbb évek csak elnyomák, de el
18372   II,    XIV|                   hozott. A bűnt ünnepelve, a szigorúságot kinevetve látta; ez rossz
18373   II,     XV|                       gyermekével egy levegőt szíhat.~ ~Hölgyek hölgyek előtt
18374    I,      I|                roppant nagy ezüsttál közepére szíjáccsá faragott torma közé, a szájába
18375    I,     Sz|                       elszakadásra törekvés~ ~szijács – szíjvékonyságúra hasogatott
18376   II,    XXI|                tisztelettel feljebb csatolá a szíjat.~ ~– Köszönöm, édes barátom –
18377    I,     Sz|             elszakadásra törekvés~ ~szijács – szíjvékonyságúra hasogatott torma~ ~szinekúra –
18378    I,   VIII|                     pünkösdi király.~ ~Magas, szikár termetű legény, nagy, előre
18379   II,    XIV|                      száz szeme volt, Danaé * sziklatoronyba volt zárva; azért a korhelység
18380   II,     XV|                    vagy a poklok fenekére, ha sziklavárban őriznék, vagy égő karddal
18381   II,   XVII|                születésű, kisbéri neveltetésű Szikráé leend mindenekfelett az
18382   II,     XV|                    szikrák a diadalmas bosszú szikrái azokban.~ ~Hát még a vőlegény,
18383   II,     XV|                    szemei is szikráznak, de e szikrák a diadalmas bosszú szikrái
18384    I,      I|                       sárból, hogy a szeme is szikrát hányna; de minek az? Ha
18385    I,    III|                  mondja: „Én nem olvadok!” és szikrátvet a napban. A népek át fogják
18386   II,     XV|                      a jámbor Teréz szemei is szikráznak, de e szikrák a diadalmas
18387    I,    XII|                      szemeiben rendkívüli tűz szikrázott, keze nem reszketett.~ ~
18388   II,     XV|                szívében született, s mely oly szikrázóvá tette mindazon szelíd lények
18389   II,    XVI|               vágásokat osztaniok.~ ~A kardok szikráztak és a szemek még jobban.~ ~
18390   II,    XIV|                       fiatal leány ily tömött szillogizmusokban tud már beszélni szíve ügyei
18391    I,     VI|                   mintegy mutatva, hogy ezt a szillogizmust, melynek sem eleje, sem
18392   II,     XV|                       utána egy tele kotyogós szilvapálinkát, s azzal ment ki a mezőre.
18393    I,   XIII|                     meg kell itatni az olajat szilvórium helyett, egyébkor csak prózai
18394   II,    XXI|             rosztopcsinnal * vagy harmincéves szilvóriummal meg ne nedvesítsék; ma minden
18395    I,   XIII|                   szándék.~ ~Eközben a hajdúk szilvóriumot s tízesztendős őszibarackszeszt
18396   II,   XVII|                     egyike fajunk fensőbbségi szimbólumainak.~ ~De nemzetgazdászati tekintetben
18397   II,     XX|              nyugalomra, azután valami altató szimfónia zengése mellett hordá ablakrul
18398   II,    Meg|                      s fölébredtében az egész szimfóniát kifundálja belőle. Szabadon
18399    I,      I|                    divatban de Var, a lengyel szimpátiák divatjában Varszky, azután
18400    I,      I|                nyúlfülű nyakravaló) napóleoni szimpátiákat föltételezett; ezt aztán
18401    I,   XIII|                   urak között.~ ~E kibékülési szimptómákra történt hivatkozás több,
18402   II,   XVII|                        egyet-egyet mindenféle színből hátasparipának, s rábízta
18403    I,      X|             komédiásnak nem jutott eszébe még színdarabot írni: Eine Posse mit Gesang. *
18404    I,     II|                      a szenvedés okait az arc színéből. Hátha mégis meg tudnám
18405    I,   XIII|                    rózsa, karmazsin és sáfrán színeiben égett, körül még csendes
18406    I,     IX|            divatkelmékről, a hölgyek kezdik a színeket válogatni öltözékeikhez,
18407    I,    VII|                    kelmeszövők mernek bánni a színekkel, a legellentétesebb neműeket
18408    I,    VII|                       hosszú tekercsbe fonva, színére nézve a kékbe átmenő acél
18409    I,   XIII|                       maga körül, mint Lokodi színészdirektor, aki Hamletet játssza, vagy
18410    I,     IV|                          akit nem zseníroztak színészei, s ez bátorságot vett magának
18411    I,   XIII|                 diákjait, cigányait, poétáit, színészeit és parasztmenyecskéit. Ez
18412    I,     IV|                     ment, s ami még több: egy színészhez, és ami legtöbb: jól él
18413    I,   XIII|                      cigánynak, a poétának, a színésznek, az agárnak.~ ~– No mit
18414    I,     IV|                    az-e a világ rende, hogy a színésznők férjeikkel együtt utazzanak?
18415    I,      V|                   birodalmából minden francia színészt, köztük Mainvielle-t is,
18416    I,      V|                       a közönség hidegsége, a színésztársak intrikái, gyűlöletes szerepek
18417    I,   XIII|                  valamennyi boltban; s vándor színésztársulat készíté titokban a tervet,
18418    I,    VII|                 feketéjében a napsugár minden színét vélheted ragyogni. Haja
18419    I,   XIII|                    egy ügyesebb festő, csak a színével gyűlne meg a baja, kissé
18420    I,     XI|                     körül sem enged ellágyult színezetet látni. Valóban olyan alak,
18421    I,     Sz|                 emfatikus – heves, érzelmileg színezett, emelt hangon előadott~ ~
18422    I,     II|                    utai, melyek azon időben a színfalakká nyírt korábbi falegyenes
18423    I,   XIII|                      az előszobámban és nem a színházamban?~ ~– Kicsiny az nekik.~ ~–
18424    I,     IV|                    egy igazgató, a Luxembourg színházé, * akit nem zseníroztak
18425    I,     VI|                  pompás mulatságnak”.~ ~ ~ ~A színházigazgató, Deboureux, még aznap játék
18426    I,      X|                      okozni.~ ~Innen elment a színházigazgatóhoz. Kérdé, hogy mi fizetése
18427    I,     XI|                    dolgot. Már a templomot is színháznak nézte, s várta, hogy tapsoljanak
18428   II,   XVII|                 töltéseken, tudós társaságon, színházon, lóversenyen töri a fejét,
18429    I,    III|                      írói egyleteink, nemzeti színházunk. És mindezt csak akarnunk
18430    I,    VII|                    észre sem vevé, hogy a tűz színhelyére érve, egyedül van jelen
18431    I,      X|                        s éppen így jutottak a színi pályára, s aztán gazdagon
18432    I,     XI|                  előtte, hogy a jót tettetni, színlelni, hazudni nem használ, mert
18433    I,     VI|                       színpadon sem szereti a színlést. Ő egyenesen buzdítja arra
18434    I,     Sz|                  Pierre Corneille (1606–1669) színműve; a francia klasszikus dráma
18435    I,     IX|                     henyék által emelt hiúság színpadán egy napig tartó bohóchősök
18436    I,     IX|                      elkészült díszes nemzeti színpadát Kolozsvárott oly ünnepéllyel
18437    I,    VII|                     foglalja el a főhelyet, a színpaddal szemközt. Átellenben ül
18438    I,     VI|                alvilági páholy). Így hívták a színpadhoz legközelebb levő páholyt,
18439   II,     Sz|              szertartásosság, fondorlatosság, színpadiasság~ ~pukerli – pukedli (szertartásos
18440    I,     VI|                miszerint sokkal alább esett a színpadnál, a legkellemesebb kilátást
18441    I,     VI|                       lehet felőle, hogy azon színpadról eltiltatik; ah, de a közönség
18442   II,   XXIX|                     lelkésznek:~ ~– Nemsokára színről színre fogom látni ama boldogabb
18443    I,    VII|                     hullámzottak át erein, új színt nyert előtte a világ.~ ~
18444    I,      V|             szegénységbe, szomorúságba. Kóbor színtársulatot alakítottak, vele bejárták
18445    I,     Sz|               emésztési zavar~ ~indigó – itt: színtartó kék festő anyag~ ~inexpressible – „
18446    I,      I|                        az egész arc kövér, de színtelen tekintetével, nemes vonásaival,
18447    I,      V|                       olyankor feledve volt a színvilág és az egy napig élő dicsőség!~ ~
18448    I,      I|                   csoport tüszkölő paripával, sziporkázó fáklyáival a sík vízúton
18449    I,    VII|                      kezde, de annál sűrűbben sziporkázott.~ ~Mintegy tizenkét ház
18450   II,    XXV|       szeretetreméltóságban. Mint egy csábító szirén hálózá körül férjét bűvös-bájos
18451   II,     XV|                    estély legfőbb öröme önnek szirénénekében gyönyörködhetni stb. stb.~ ~
18452   II,    XXV|                    rózsaszín lehelettel belső szirmain. Ez még akkor nagy ritkaság
18453    I,      V|                  tudom, mit tesz az, egyetlen szisszenést hallani ezer taps között,
18454    I,      V|                 körüle. Idáig fogom hallani a sziszegést, mintha poharamból hangzanék
18455    I,     VI|                     darabban ezek fognak majd sziszegni. Az entr'acte alatt tehát,
18456    I,     VI|                      a parancsolat fúródott a sziszegő oldalába egy-egy hegyes
18457    I,   XIII|                  alázattal az egészet egy kis szisztémába szedni, hogy méltóságodra
18458   II,     XV|                    Hiába, a vér csak a vérhez szít, ki-ki azt pártolja, ami
18459    I,     XI|           tisztességes kudarc csak magasabbra szítá a vadászok hevét. Megbukni
18460   II,     XX|                  vitát.~ ~Volt azonban kacaj, szitkozódás és mennykőemlegetés; e heveskedése
18461   II,  XXIII|                      ördög majmoddal együtt – szitkozódék az érkező –, most nem tudtam,
18462   II,     XX|                       tanulta bámulni. A gróf szitkozódik magában, hogy megint akadt
18463    I,    VII|                     ülve keresztültörtessen a szitkozódó canaille-on, * korbácsnyéllel
18464    I,    VII|                       az utána jövő lovasokat szitkozódva kergeté vissza.~ ~Chataquéla
18465    I,     IV|                   mesék – sóhajta a szenzitív szittya gróf, óráját kivonva zsebéből
18466    I,    XII|                füléből lassú cseppekkel kezde szivárogni a vér. Bár nem mutatta,
18467    I,    VII|                       bír, szivárványa igazán szivárvány, mert feketéjében a napsugár
18468    I,    VII|                  porcelánszerű kékséggel bír, szivárványa igazán szivárvány, mert
18469    I,    VII|               mindinkább egymásba olvadnak, a szivárványló színek elsápadnak, a körforgás
18470    I,    VII|               felhőszínű tárgyakat lassankint szivárványos színek derengik át, a mezők
18471   II,    XXV|                   legvalódibb, a legszeretőbb szívdobogással búcsúzék el tőle Flóra.
18472    I,    XII|                   mellékszobában levő hölgyek szívdobogva, remegve figyeltek e csendre,
18473   II,  XVIII|                    megannyi tőrszúrás lehet a szívedben.)~ ~Flóra nem tűrheté, hogy
18474   II,   XXIV|                      Tudom. És te szánalomból szíveddel ajándékoztad meg őt. Tenmagad
18475   II,    XXV|                kellene még, és azon nő, kinek szívedet ajándékoztad, férjed intésének
18476   II,   XXIV|                     meg őt. Tenmagad előtt ez szívednek csak becsületére válik,
18477   II,    XXV|                       férjedre neheztelni, őt szívedtől, a legnagyobb örömtől, amit
18478    I,     XI|                   dolorosá”-t; * a jelenlevők szívei megteltek áhítattal.~ ~Krammné
18479    I,    VII|                    láthatók, hanem az emberek szíveiben. is.~ ~Rudolf nagyot sóhajtott,
18480    I,      V|                      világ ingerei nem hatnak szívéig, ő csak azt érzi most, hogy
18481   II,   XVII|                      egymásra mosolyognak, és szíveikben nem gondolnak semmi rosszat…
18482    I,    XII|                       ki a poharakba bort s a szívekbe szerelmet töltöget.~ ~Ez
18483    I,    VII|                      csodáit, hanem az emberi szívekben is.~ ~Kezei önkénytelen
18484    I,     VI|                     zúgott tiszta érchangja a szíveken keresztiül. Nem volt az
18485   II,    XIX|                     még csak irnokai közt sem szível. Ez egy kissé feszesen fogja
18486   II,     XV|                  kezet megszorítanom?~ ~Fanny szívélyesen nyújtá eléje a legparányibb,
18487   II,    XXV|                 életemben nem volt férfi képe szívemben, csak az öné. De el volt
18488   II,  XVIII|             barátnémnak, s ki előtt zárjam el szívemet? Én tudom, hogy nehéz, nagyon
18489   II,     XV|                        sem örülni, igen rossz szívemnek kell lenni. Én is szégyenlem,
18490   II,   XXXI|                      János úr hitvesét, az én szívemtől szakasztott gyermekemet.~ ~
18491   II,  XVIII|                 ültessék bele Rudolfot, és őt szívénél fogva mindenütt oda fogja
18492    I,    XII|                    valaki azt mondhatná, hogy szíverősítőre volt szükségem. Majd azután…
18493   II,  XVIII|                        akik hozzáérnek, míg ő szíveskedik fölkeresni még a legtávolabb
18494   II,     XV|                 megszomorodott Mayernét, hogy szíveskedjék felülni, és ne mutassa a
18495    I,   VIII|                   ezer forint átvétele végett szíveskedjenek magokat jelenteni. Egy hét
18496    I,    XII|                  monda az ifjú saját tanúinak szívességeikért, s gyalog visszatért a városba.~ ~ ~ ~
18497    I,    XII|                  szerint.~ ~Sándor megköszöné szívességeiket, és nagyon jólesett neki,
18498   II,  XVIII|                      mint az övére.~ ~– Azt a szívességet várom öntől, hogy akik e
18499   II,     Sz|                      alkalmas~ ~crève-coeur – szívfájdalom, keserűség~ ~cula – rongy,
18500   II,    XIX|                  szerencsére szíve jó, s a jó szívhez vannak kulcsaink. És nem
18501   II,   XXVI|                   mindenütt; körútja egyetlen szívhódítási expedíció volt. Mindenkit
18502   II,    XIV|             végighúzni, mert én őt a vérig, a szívig akarom sérteni, ahogy bántott
18503   II,   XVII|                    azért, mert ami szemnek és szívnek tetsző dolog, kelme, pipere,
18504   II,    XIV|              mindenüvé s titokban önelégülten szívni fel a halálos mérget, mely
18505    I,     IX|                       közelebb van fejőkhöz a szívök, mint másoknak, őt kezdi
18506   II,  XVIII|                       ami után sóvárgott: egy szívre, mely megérti, egy oly őszinte,
18507   II,   XVII|                    ezzel bezárja a levelet.~ ~Szívről, szívvilágról egy szó sincs
18508    I,    VII|                       elriasztják a gyászt.~ ~Szívtelennek kezdé magát vádolni, gyávának,
18509   II,  XVIII|                   kezet, és csókjaival forró, szívtől szakadt csókjaival borítá
18510   II,   XXVI|                     kezdték, s az érzékenyebb szívűek széledeztek körüle. Azt
18511   II,     XX|                       fejével rémíti a gyenge szívűeket. Gróf Sárosdy főispán és
18512   II,    XXI|                     ma minden szabad. Ma erős szívűnek kell lenni. Mindenki más
18513    I,    XII|             ellenfélnek, mely a kissé remegős szívűt rendesen arra kényszeríti,
18514   II,   XVII|                 bezárja a levelet.~ ~Szívről, szívvilágról egy szó sincs abban. Szegény
18515   II,   XXIV|                   volt előtte oly képtelenség szívviszonyainak összeegyeztetése, hisz az
18516   II,  XXIII|                Erdeyvel, holnap Kiss Miskával sző viszonyt, hogy az öreg Jancsi
18517   II,     XV|                  büszkék voltak valamennyien! Szóba nem álltak velünk. Mikor
18518   II,     XV|             érdemesítik, csak egy akkorka kis szobácskát rendeljenek számára, ahol
18519   II,     XX|                     mulatott, azután mindenki szobáiba távozék. János úr zeneszóval
18520    I,      I|               jövevénynek a rejtélyes nagy úr szobájáig, akiről mármost tudunk annyit,
18521   II,   XXIX|                       s a tükrök és címerek a szobákban még azon módon be voltak
18522   II,   XXII|                    támaszkodva sétált végig a szobákon; napról napra megtért egészsége,
18523   II,   XXIX|                 gyászfátyolt le ne vegyenek a szobákról, legyen minden úgy, ahogy
18524   II,   XXIV|                 egészen báli öltönyében volt. Szobaleánya hajfürtei kibontásával fáradott.~ ~–
18525   II,    XIX|                       kezde tanulni. Olyankor szobaleányaikat kiküldék, s egymásnak kölcsönösen
18526   II,   XXIV|                   szelíden mosolygott, s inte szobaleányának, hogy eltávozhatik, miután
18527   II,  XVIII|                  iszik és kártyázik, és fut a szobaleányok után, mint a többi; és még
18528    I,     IV|                       a lord –, mert egyúttal szobaleányoknak is udvarolhat.~ ~– Fi donc! –
18529   II,     XX|                   mert hozott bár magával két szobalyánt, de az neki sohasem elég.
18530    I,    VII|              Csengetésre bejő Hyurmala, s míg szobalyányai hosszú hajfürteit csodás
18531   II,   XXIV|                     Ha alunni megy, küldje be szobalyányomat.~ ~Rudolf e szóra felállt,
18532    I,      I|                       keresse fel hát annak a szobának az ajtaját, ahova be akar
18533   II,     XV|                         Mikor készen voltak a szobarendezéssel, Teréz bizalmasan fogá meg
18534   II,    Meg|                valóságos Psziché-ideál: görög szoborminta, élő márvány. (Magyar családnevük
18535    I,    III|                     lehet szerezni, legyen az szobrászvésű vagy bányakalapács, festőecsetet
18536   II,    XIX|                       bámulják, mint a Nelson szobrát, aki négyszer magasabb más
18537    I,     II|                   korinthi vázák, drága antik szobrok, miket a nemrég felfedezett
18538    I,   VIII|                       élénk fogadások kezdtek szö vődni, mégpedig tízet egyre,
18539    I,      X|                     meg úgy, hogy lerogyott a szögletbe.~ ~Nehány év előtt kellő
18540    I,    VII|                        behúzza magát kerevete szögletébe, és sehova sem néz; micsoda
18541    I,     II|                    sincs a fal mellett vagy a szögletekben, hanem részint a szoba közepén,
18542   II,    XXI|                    nevét hallva említeni, víg szökdécseléssel ugrált fel a lóra az úrnő
18543   II,    XIV|                    mester kezét, s trallázva, szökdelve tűnt el a konyhába, mint
18544   II,    XXI|                     paripák, agarak nyugtalan szökelléssel kezdenek mozogni a kürtszóra,
18545   II,     XV|                   valaki? Ez a vidám, ugráló, szökellő, nevető, diadalmaskodó alak;
18546   II,    XXI|                      kik lovaikat táncoltatva szökelltek választottjaik mellett;
18547    I,   VIII|                   pillanatban, amint alig egy szökésnyire volt már áldozatához a vad,
18548    I,   VIII|                       paripa három nekidühödt szökést téve, egy egész fejjel előzte
18549   II,  XVIII|                  biztonság okáért, hogy el ne szökhessenek.~ ~A kalaplevételkor természetesen
18550    I,     IX|                  helyen, hol az előle meg nem szökhetik, hol őt vérig szúrhatja,
18551    I,    VII|                      jövő hölgynek, az bátran szökik fel a zsarátnakos falra.
18552    I,     IV|                     olvastak. Ily kudarc után szököm innen.~ ~Mielőtt kilépett
18553    I,   XIII|                       állt, melyből furfangos szökőkút lövellte magasra a tiszta
18554    I,     II|                     tágasabb helyeken roppant szökőkutak és vízesések zuhogtak márványmedencébe
18555    I,   VIII|                  felmerülő cethal vagy mint a szökőkutakra faragott tengeri isten lövellte
18556    I,     II|                    egy derék orgia, egy híres szöktetés nem történhetett meg nála
18557   II,  XXIII|                       hogy egy indu vestaliát szöktettél egy Budhurból.~ ~– Elébb
18558    I,      I|                marokkói hercegasszonyokat nem szöktetünk, sem a piramisokra nem mászunk;
18559   II,     XX|                   látok jónak meghatározni: 1-ször is az ekként összegyűlt
18560   II,  XVIII|                  hétig!~ ~– Csak egy hétig! – szörnyedt el Marion kisasszony. –
18561   II,     Sz|             kígyófarkú, kecsketestű, tűzokádó szörnyeteg az ókori görög mitológiában;
18562   II,     XV|                      ez?~ ~Ne mondjátok, hogy szörnyetegeket festek. Ez az élet.~ ~Mayerné
18563    I,     Sz|                        maustodt, (mausetot) – szörnyethalt~ ~Medardus napja – június
18564    I,      I|                       jövevényt és szolgáját, szörnyűképpen hozzá nem illő készséggel
18565    I,    VII|                   ragadá a gyeplűt.~ ~– Ah! – szörnyűködének kísérői. – Ön tán nem akarja
18566   II,     XV|                      s legfeljebb csodálkozó, szörnyűködő, helybenhagyó s más efféle
18567    I,    XII|                    ismerék, itt nevették, ott szörnyűködtek a furcsa hirdetmény felett,
18568    I,   XIII|             kotyvadékot sohasem vitte odább a szörpnél, s a tarthatatlan madárlép
18569    I,     II|                     koronként valami hígságot szörpölgetett, hihetőleg tojással kevert
18570   II,   XXXI|                       egy allegrón, * melynek szövege: „Fogj nosza kulacsot!”
18571   II,     XV|                 egészen újra kezdte a felvett szöveget, ami Boltay mestert csendes
18572    I,     VI|                  levén, miszerint partitúrája szövegét rendesen fölöslegesnek tartá
18573   II,     Sz|                       irányában haladó, finom szövésű, mintás lenvászon~ ~Schönbrunn –
18574    I,     Sz|                       gyapjából készült finom szövet~ ~kasornya – vsz. kas (vesszőből
18575    I,     VI|                     kelméből készült, melynek szövetéből nagy munkával minden második
18576    I,   XIII|           főfelügyelőnek, aki aztán olyan kék szöveteket állított elő, hogy ha három
18577   II,   XXIV|                     világot; mi szükség nekik szövetkezniök; barátom, óvlak e veszélyes
18578   II,    XIX|                      s úgy hiszem, hogy ha mi szövetkezünk ellene, a diadal annyi,
18579    I,    VII|                 jókkal, vagy a rosszakkal van szövetségben!~ ~Ugyanazon vízsugár, az
18580    I,     VI|                    Jaj, de már akkor az egész szövetséges sereg siralmasan demontírozva *
18581    I,     VI|                      Olympra, azt vélve, hogy szövetségeseiket lángra buzdítandja erélyes
18582    I,     VI|                    még egyszer végigfutotta a szövetségesek páholyait intve, serkentve
18583   II,   XXIV|                    barátom, óvlak e veszélyes szövetségtől. Kárpáthyné gyönyörű hölgy.~ ~–
18584    I,     Sz|               Richardjából~ ~à la calicot – a szövőiparáról híres, indiai Calicot (Kalikut,
18585    I,   XIII|                 Jancsi úr; mire Palkó komikus szófogadással tevé markát bajuszos ajkára,
18586    I,      X|                  barát” szónak, pedig ez csak szójárás volt az asszesszor úrnál;
18587    I,     Sz|                    kocsi; hintó~ ~calembour – szójáték~ ~canaille – itt: csőcselék~ ~
18588   II,    XXI|                     miután azt az egyetlenegy szójátékot, mely a magyarban létezik,
18589    I,      I|                 aszerint változtak, idomultak szokásaikkal, modorukkal, még jellemükkel
18590    I,      X|                  Fanny rosszul nevelt leányok szokásaként, kik mielőtt tennék, ami
18591    I,    XII|                          Fanny fiatal leányok szokásakint kitekintett az ablakon;
18592   II,   XXIX|                       nevezhetek s nem puszta szokásból. Az első Rudolf. Rá gyermekemet
18593    I,    VII|                      török bugyogó, mely indu szokásként csupán térdeig ért, ott
18594    I,     IX|                        s azáltal vélte az ősi szokásokat, az ép eredeti magyar vért
18595   II,    XVI|               alkalmazkodnotok kell az itteni szokásokhoz!~ ~Feünnimor mégis azt gondolá,
18596   II,   XXIV|                     szertartások bevégeztével szokásosan nagyszerű lakoma következett,
18597   II,   XVII|                       azon hagyományszerű ősi szokást kívánjuk figyelembe vermi,
18598   II,    XIV|                    boldogítni. Óh nem, ez nem szokásunk, hanem megittasodni szerelmétől,
18599    I,      I|                   elhagyatása miatt kereste a szokatlant a kicsiségekben, s most
18600   II,   XVII|               egyúttal a hajfürtei is, melyek szőkék levén, nagyon meglátszik,
18601    I,      X|                       napjára. Nézze hát!~ ~E szókkal odanyújtá Teréznek a szép
18602    I,   XIII|                tentásak, mintha nem is tollal szokna írni, hanem csak azokat
18603   II,   XXIX|                    itt marad. És ez fiam.~ ~E szóknál jelent meg a legelső könny
18604    I,      V|                       s nem kellett új szóhoz szoknia, midőn kegyencét mint nőt
18605    I,     Sz|                    Színház~ ~tászli – fodor a szoknyán~ ~tásztli – vsz. tászli~ ~
18606   II,     Sz|                  érzelgős udvarló, szerelmes; szoknyavadász~ ~sztereotip – itt: állandóan
18607    I,      I|                         Abellino szétmeredt e szókra, kezét lábát elejté ijedtében,
18608    I,      X|                Szerezz magadnak foglalkozást, szoktasd gyermekeidet munkához! Te
18609   II,    XIV|                      tisztultabb gondolatokra szoktaták lelkét; a hiúság, nagyravágyás,
18610    I,      X|                asszonynak hozzá kellett magát szoktatni a főzéshez, Mayer úrnak
18611    I,    XII|                    hogy jó magaviselethez van szoktatva –, ön dolgozott Gaudcheux
18612    I,     VI|                      tudni, vajon a színpadra szól-e vagy az ásítóknak, vagy
18613    I,     II|                 sohasem csináltam olyanokat – szóla komolyan az egykori pástétomsütő.~ ~–
18614   II,  XVIII|                    gyanúsítani fogják, akárki szóland hozzá, bárminő édes nyelven,
18615    I,     IX|                  ellen szólani? Pedig az csak szolgabíró. Ez, barátim, nagy jellem,
18616   II,     Sz|                        groom – küldönc, inas, szolgafiú~ ~guelf – a pápai hatalom
18617    I,   XIII|                        ez volt első kérdése a szolgához.~ ~– Annyi, mint a szemét –
18618   II,    XXX|               csendesen halt meg, hogy még hű szolgája sem vette észre, ki vele
18619    I,      I|                konyhájába betört jövevényt és szolgáját, szörnyűképpen hozzá nem
18620   II,   XXIX|                    nemzeti lételünk emelésére szolgálandnak; kívánom és óhajtom Istentől,
18621    I,   XIII|                   tenni tiszteletemet a többi szolgálatban levő tisztségekkel egyben.~ ~
18622    I,   VIII|                  királytól~ ~– Kis Mihálynak, szolgálatjára, nagyságos uram.~ ~– No
18623    I,    XII|                      két tanú elé lépett.~ ~– Szolgálatjokra állok, uraim.~ ~– Micsoda?
18624   II,     XV|                      fel valaki, hogy hasonló szolgálatok után a szolgálattevő közbenjárókat
18625   II,   XVII|                       nagyon meghatározhatlan szolgálatokat tevő parasztleányok hazaküldettek,
18626   II,    XXI|               visszatartóztatva kengyelétől a szolgálatra kész szeladonokat. *~ ~–
18627    I,    XII|                    hogy önnek e találkozásnál szolgálatunkat felajánljuk. Mi éppen nem
18628    I,    VII|                      fogadását teljesíteni, ő szolgálhat neki a magáéval, s a jámbor
18629    I,      I|                    Jöjjön kend ki gyorsan, és szolgáljon kend ízibe!~ ~Bús Pétert
18630   II,   XVII|                   agártenyésztésnek, némelyek szolgálnak bölcs tanácsadásokkal az
18631    I,   VIII|                   felveszed a piros mentét, s szolgálod azokat az urakat, akikkel
18632    I,     IX|                     mert ezt a nyelvet csak a szolgálók irányában volt szokás gyakorolni,
18633    I,      I|                  Borom rossz. Nem úrnak való. Szolgálóm pedig csúf, mint az éjszaka.~ ~–
18634    I,      X|                        Szegény Fáni! Nálunk a szolgálónak jobb dolga van, mint teneked
18635    I,      I|                    ordítozás hangjai vezetőül szolgáltak a jövevénynek a rejtélyes
18636    I,     VI|              megszólják, s ha kifogytak azok, szolgáltat ő maga anyagot. Egy időben
18637   II,  XVIII|                      kalandjai, sőt botrányai szolgáltatni fognak; a gavallérvilág
18638    I,    VII|                  közepett a nép szeme láttára szolgáltató ki a kitűzött csókot.~ ~
18639    I,      I|                       oly pokoli charivarit * szolgáltattak szemnek és fülnek, aminőt
18640   II,   XXIX|                mozogni.~ ~– …Neki hagyom öreg szolgámat Pált és öreg Vidra bohócomat
18641   II,    Veg|            megrovásait elébb meghallhassam, s szólhassak művem hibáiról.~ ~Rosszallják,
18642    I,    VII|                  küldenék érte, bizony nem is szólhatnánk vele. Mi azt hisszük, hogy
18643   II,    XIV|                  művébe merülve.~ ~– Sándor – szólitá meg az ifjút a mester –,
18644   II,     XV|                   Fanny hasonló titoktartásra szólíták fel, s ez összevetést közölte
18645   II,     XV|                elmegyek melletted, és meg nem szólítalak. Igaz is. Milyen kicsiny
18646    I,     IX|                     kisasszonyt hazai nyelven szólítni meg vagy táncra felkérni,
18647   II,  XVIII|                       Fanny, én már önt nevén szólítom, szólítson ön is…. szólíts
18648   II,  XVIII|                   szólítom, szólítson ön is…. szólíts te is engem Flórának!~ ~
18649    I,      I|                     hogy őt „hallja kend”-nek szólítsa valaki, csupán egyszer merte
18650    I,   VIII|                 urakat csak a kölyök neveiken szólítsd, per Miska, Bandi, Laci,
18651   II,  XVIII|                       már önt nevén szólítom, szólítson ön is…. szólíts te is engem
18652    I,      X|                 magához hasonlókkal összejön, szólja, szapulja a fiatalabb népet,
18653   II,   XXXI|                         és lordok most is ott szólják a világot az erkélyszobában,
18654   II,    XIX|                    des dames-ot * , senki sem szólná meg őket érte. A nevetők
18655    I,      I|                     az állatok, akik a vízben szólnak, comment s'appelle cela * ? –
18656    I,   VIII|                    Hát megállj te, Miska. Mit szólnál hozzá, ha én téged még nagyobb
18657    I,      X|                    volna ugyan olykor, ha már szólnának valamit felőle, csak hogy
18658   II,    XIX|                          Annyi, mintha nem is szólnánk, csak gondolkodnánk. No,
18659    I,   VIII|                    onnan, sőt újabb időkben a Szolnok felé járó vaskocsit is megtámadta
18660   II,  XXIII|                asszonyok. A minap találkoztam Szolnokon sógorasszonyoddal, de mintha
18661   II,    Meg|                       út volt. Négy nap alatt Szolnoktul Nagyváradig gyors (?) kocsin.
18662   II,    Meg|                      Még a női alakokról kell szólnom.~ ~Flóra grófnénak az alakja
18663   II,   XXXI|                   meghagyta, hogy koporsójára szőlőkoszorút tegyenek, s ezt a nótát
18664   II,    XXI|                       az agarakat is neveiken szólongatva, itt kezet csókolva, amott
18665    I,   XIII|                  Jancsi úr addig senkivel sem szólott, amíg Istenhez nem emelé
18666    I,     IX|                   közönségesebb cselédjeikkel szólottak magyarul; fiak, leányok
18667    I,   XIII|               balgatagabb ember nem lehetett. Szólta, szidta, rágalmazta a jámbort,
18668    I,      X|                 arccal megszólítá:~ ~– Nehány szóm volna önhöz, s ha ráér,
18669   II,    Meg|              evangéliumból; Jézus mondá ezt a szombatnapon mezei munkát végező izraelitának.)~ ~–
18670    I,    VII|                     szív zárva örökké. Ő csak szomjat oszt, de nem enyhítését
18671    I,    VII|                     oszt, de nem enyhítését a szomjnak. Játszik, enyelg, mulat
18672   II,  XVIII|                       menekülést e nyomasztó, szomorító, untató, boszontó környezet
18673   II,     XV|                    elé vinni, hogy azt meg ne szomorítsa, s egy egész teljes öltözettel
18674   II,    XXX|                      most a víg arcok helyett szomorúak jöttek. Senki sem maradt
18675   II,    XXV|                     rá nézve, hogy rögtön egy szomorúfűzzé válhatott volna ottan, mely
18676    I,      I|            ügyességgel tudott elkapni, s nagy szomorún mondá olyankor, mintha az
18677    I,      V|                     elment vele szegénységbe, szomorúságba. Kóbor színtársulatot alakítottak,
18678    I,      X|                  pesztonkára a fazekakat, s a szomszédasszonyokkal cserfelt, * a gyermekek
18679    I,   VIII|                     néha rándulni egy szóra a szomszédba (Nagykanságba) kedves komájához,
18680   II,     XX|                  mintha oda sem hallgatnának, szomszédjaikkal kezdve beszédet, s nem törődtek
18681    I,     IX|                kérődzik. Ez azon irat, melyet szomszédjaival közöl, s melyet a jurátusok
18682    I,   XIII|                      jó appetitust * kívánt a szomszédjának, s azután hozzálátott, hogy
18683    I,   VIII|                      ki kell inni menten és a szomszédnak átadni, ilyenformán szüntelen
18684   II,   XXIV|                    Örömmel látta házánál szép szomszédnőjét, s rajta volt, hogy kényelméről
18685   II,  XVIII|                       nagy az örömöm szép kis szomszédnőmet házamnál láthatni, éppen
18686   II,   XXII|                    közt bocsátá útra a kedves szomszédnőt, megígértetve vele, hogy
18687   II,     XV|                       Fanny zongoraszobájával szomszédos; elébb ugyan saját szobáját
18688   II,   XXII|                    messze, messze innen! El a szomszédságból, ahol Szentirmayék laknak,
18689    I,     IX|              hangzottak el az ellenzék utolsó szónokának végszavai a hallgatóság
18690    I,   XIII|                       Elvégeztetett!” S olyan szónoklatot hevenyészett ez alapigékről,
18691   II,  XVIII|                  mesterséges hangon, melyet a szónoklattan még nem határozott meg,
18692    I,      V|                      nyílik az ajtó, s a puha szőnyegeken óvatosan lép be mademoiselle
18693    I,     II|                      a falak ezüsttel préselt szőnyegekkel bevonva, miket a virágos
18694    I,   XIII|                 termek, kifestve, táblázva és szőnyegezve, nem különben megrakva nagybecsű
18695    I,    VII|                      ablakokkal; ez a Gobelin szőnyeggyár, mely az egész utca népességének
18696    I,      I|                       tál kolibrimadár-tojás, szoptatós őznek a vaja, meg a kecsege
18697   II,     XV|              újdonságokat, pikant anekdotákat szór a csoportozatok közé, teát
18698   II,   XVII|                     is nekik.~ ~Jókedv, öröm, szórakozás…~ ~(Szerelemről, boldogságról
18699   II,   XVII|                        neki jókedvet, örömet, szórakozást szerezzenek, ami meglehetősen
18700   II,     Sz|                  kísérője~ ~confuse – zavart, szórakozott, zavarba hozott, konfúzus~ ~
18701    I,    VII|            Eszékinéhez, ki már kezdé vendégét szórakozottnak tartani.~ ~– Mikor utaznak
18702   II,    XIX|                   osztani, s maga is kacagott szórakozottságán.~ ~– Most szóljuk meg a
18703   II,     Sz|                       burok~ ~„kútba estem” – szórakoztató társasjáték~ ~ ~ ~langos –
18704    I,     VI|                       az operák elé, s másnak szóratja a koszorút. Hiába, nem lehet
18705   II,   XVII|                     legszebb kalapok a nyulak szőréből készülnek, ami tehát nevezetes
18706    I,     XI|                   Jövedelme másik felét pedig szorgalmasan félretevé – gondolva, hogy
18707    I,     XI|                     azé, aki vesz.~ ~Szerény, szorgalmatos a leányka? Nem látott soha
18708   II,   XVII|                 békíte ki egymással, háttérbe szoríta minden egyéb aprócseprő
18709    I,     II|                       ízlést egészen háttérbe szoríták. Az ember mindenütt egymásra
18710    I,    VII|                      miket sima érckarmantyúk szorítának, s az elöl nyitott volantok *
18711   II,    XXV|                      Érzé, hogy egy meleg kéz szorítása érinté kezét, önkénytelenül
18712   II,  XXVII|                    érzi a kezében tartott kéz szorításáról, minő iszonyú kínt kell
18713   II,   XXIV|                      midőn Fannyt karjai közé szoríthatta. Rudolf is udvarias volt
18714    I,    VII|               nézzétek ezt az őrjöngést; mint szorítják kebleikre, sírnak, s földre
18715   II,   XVII|                  ifjak kezdtek ismét háttérbe szorított reputációjokhoz jutni.~ ~
18716   II, XXVIII|                     állhatta meg, hogy meg ne szorítsa kezét forrón, és meg ne
18717    I,   VIII|                        rákiáltva hetykén:~ ~– Szorítsd öcsém!~ ~A pályatér negyedik
18718    I,     VI|                     lebontva omlatag fürtökké szoríttatik össze a keresztülfont gyöngyfüzérek
18719   II,    XIV|                   hullott, egy méltatlan utód szórja a szelekbe, ossza darabokra,
18720    I,      V|                      koszorúkat tele marokkal szórják tehetségtelen olcsó szépségeknek,
18721   II,   XXIX|                  azután menjenek ki a sírhoz, szórjanak rá virágot, és imádkozzanak,
18722    I,     II|                       pedig csak egy mód van: szórni a pénzt, minden pohár vízért,
18723    I,    XII|                       arcán legkisebb aggály, szorongás nyomai sem látszanak; oly
18724    I,   XIII|               tartották, s látva félelmeit és szorongattatásait, mindenféle dévajságot elkövetett
18725   II,    XIX|                     uramnak annyi izzadást és szorongattatást okozott. – Fanny nem hallgathatá
18726    I,      X|                  feküdt Matild, melyben a szó szoros értelmében nem volt egyéb,
18727    I,     XI|                      korábbi körülményt, mely szorosabb kapcsot képezend történetünk
18728    I,      I|                     tegezte,~ ~ki egyre-másra szórta a silány elméncségeket az
18729    I,   XIII|                  rózsaszínre váló csillagokat szórtak a sötétkék éjben, s a tüzes
18730    I,      I|             heverészve, s utolján égő pipáját szortyogtatva elmélkedik afelett, hogy
18731   II,   XXIX|                   lásson, hogy mások ajtajára szoruljon. Hanem rendelem, miszerint
18732   II,     XV|                       s ha ő olyan gyalázatos szószegő volna, hogy tégedet valaha
18733    I,   XIII|                       Azon módon visszament a szószékből, és egy szót sem szólt.
18734    I,     XI|              Mainvielle-Catalani ügyben a nép szószólója.~ ~Ez ifjút azért küldé
18735   II,  XVIII|                   olyan hangon, mintha minden szótag lábára éppen olyan szűk
18736   II,    XXV|                        Az egész asztal felett szótlan volt a hölgy.~ ~Természetesen
18737    I,    VII|                       kik megijedtek a komoly szótól.~ ~– Hinni vagy fogadni,
18738   II,     XX|                  melybe igen szépen bele volt szőve minden megéljenzett frázis,
18739   II,     XX|                    egymagában; benn azalatt a szózatosabb hazafiak ittak sorba minden
18740    I,   XIII|                felugrott helyéről, s csattanó szózattal ordítá Kutyfalvira:~ ~–
18741   II,  XVIII|                  hallatszott, közben János úr sztentorhangja, mintha valakit nagy örömmel
18742    I,    XII|                     őt kínozni.~ ~Konrád nagy sztentorral fordult a velök hozott sebészhez:~ ~–
18743    I,   VIII|                      kapált lábaival, s fejét szügyébe hányta. Az esküdtek visszavezették
18744    I,   VIII|                  szeméből csorgott alá fekete szügyén a vér. Nem üldözé a futókat,
18745    I,     IV|                dolognak, mintha Catalani csak szükségben kapta volna meg a szerepet. –
18746    I,    VII|               találják. Azonban benne volt, s szükségből el kellett fogadnia a nagylelkűséget.~ ~
18747   II,  XVIII|            voltaképpen csak a szegények testi szükségeire van gondjuk, míg ez úrhölgy
18748   II,   XXIV|                     úgy küzdenek az élet apró szükségeivel, mint akármely közönséges
18749    I,     VI|                    Ezalatt a második darabhoz szükségelt előkészületek rendbe hozattak,
18750   II,    Veg|                   jellemzésére okvetlenül nem szükségeltetnék.~ ~Nem helyeslik, hogy két
18751   II,  XXIII|                       sokkal elevenebb, annál szükségesebb alkatrészét képezi ő annak;
18752    I,   VIII|                   lenni; mely tulajdonság még szükségesebbé vált azon körülmény által,
18753    I,   XIII|                    Barátom, a rossz asszonyok szükségesek a világon. Mert miután vannak
18754    I,   VIII|                      komoly képű Horhi Miska; szükségképpen oly állapotban kellene lennünk,
18755    I,    XII|                  írásbeli felhatalmazásra van szükségük Sándortól, nehogy Konrád
18756   II,     XV|                  hiába, sokszor jót akarnak a szülék, és a legrosszabb lesz belőle;
18757    I,   XIII|                      minthogy ugyanazon napon születék, melyre kereszteltetett,
18758   II,     XV|                   történt dolgokat, elkezdeni születésen, keresztelésen, keresztülmenni
18759    I,   XIII|                  szuplikáns öt esztendős (nem születését, hanem a tanfolyamot számítva)
18760   II,   XXXI|                     már senki sem várt reá, s születésével nagy zavart idézett elő
18761   II,    XXI|                  nyergéből. Szidták az anglus születésit!~ ~Három jutalom volt kitűzve
18762    I,      I|                    úri mecénások névnapjaira, születésnapjaira, főispáni beiktatásokra,
18763    I,   XIII|                        azonban hozott magával születésnapodra ajándékot, amit még ma este
18764    I,   XIII|                     Szép ajándék a hetvenedik születésnapra: fekete koporsó bársony
18765   II,   XXIV|                     vagy Ninon de Lenclos óta születhetett nálánál szebb nő a világra.
18766    I,     XI|                   melyek a szívek alvilágában születnek! Ah, mit értitek ti e gyönyört
18767    I,    III|                   nagy státusférfiak csak ott születtek, hol a nagy költők, s egy
18768    I,      V|                    hogy én is Magyarországban születtem, s önre, mint hazám leányára,
18769   II,  XXVII|                   fogja, aki boldogabb időben születvén, helyrehozza apjának hibáit,
18770    I,      V|                  kikről mi forró égalj művelt szülöttei azt hisszük, hogy mind medvebőrben
18771    I,     IX|                     miknek olvasása a mai kor szülötteire nézve nagyon tanulságos.~ ~
18772   II,   XXIX|                idegenek. Engem, sötétebb idők szülöttét, nem használhat már az új,
18773    I,      X|                        egy apa nem ölheti meg szülöttjét egy kis botlás miatt.~ ~
18774    I,      X|                      egyedül rájok támaszkodó szülőiket.~ ~Mayer engedett leánya
18775    I,    VII|                    látogatott nők számára van szülőintézet, a másik végén a La Bourbe
18776    I,     Sz|         karikaturisztikus, torz~ ~kárlátó – a szülők első látogatása férjhez
18777   II,     XV|                      visszaadta neki, Fanny a szülőknek gyermekeikért való imádságukat
18778    I,      X|                   támasztott bűnvádi eljárást szüntessék meg.~ ~Mayer megtudva nénjének
18779    I,     IV|                      calèche * elé fogva négy szürke telivér mén, mégpedig nem
18780   II,   XVII|                   iktattatván; a legszelídebb szürkék közül négyet kiválasztott
18781    I,    VII|             romladozott, elfeketült falakkal, szúette kapukkal; az utcán keresztül
18782    I,      X|                   vallásról, istenről, hölgyi szüzességről, miket a nagy urak és nagy
18783   II,     XV|                       ily pongyolán, s keblén szűkebbre hurkolja az ingfodor szalagját.~ ~
18784   II,   XXIX|                      elég arra, hogy valaki a szűkölködés ellen biztosítva legyen.
18785   II,  XVIII|                   párosulva jár ővele, minden szűkölködő, minden ügyefogyott titkos
18786   II,  XVIII|                 gyakran a palotákban is talál szűkölködőket, akik segítségére vannak
18787   II,     XX|                     kapartak, ott sírtak, ott szűköltek, s ha beszökhetett egy,
18788    I,      I|                     midőn a hosszabbik férfiú szundikáló állapotában nagyokat bókolt
18789    I,    VII|                     az ifjú óriások azért nem szűntek meg remélni; mindennap ostromolják
18790    I,   XIII|                   névnapomra nem küldték el a szuplikánst! *~ ~– De ha az idén elküldik,
18791   II,     Sz|                      egyházi főfelügyelőség~ ~szupremácia – itt: felsőbbrendűség,
18792   II,  XXIII|                      akadó bútorral éreztetni szupremáciáját, * s nagyon örült neki,
18793   II,   XXXI|                     kolduskosztümben: rongyos szűr a nyakában, kiszakadt csizmában,
18794    I,      I|                  címezni, annak úgy kitette a szűrét, mintha benn sem lett volna;
18795    I,     IX|                       szökhetik, hol őt vérig szúrhatja, és azt e bántás ellen senki
18796   II,     Sz|                       vízipipa, mely vízen át szűri meg a füstöt~ ~née de –
18797   II,  XVIII|                    sem élök, sem hegyök, hogy szúrjanak, vágjanak.~ ~Marion kisasszony
18798   II,  XVIII|                  célba találó lövés, vágás és szurkálás, mellyel egy egész társaságot
18799    I,   XIII|                     legátus * könyvét, ő tett szurkot a kántor ülésébe, hogy majd
18800   II,  XXVII|          elragadtatással emelé őt ajkaihoz, s szúrós, tövises bajuszával összevissza
18801    I,   VIII|              közeledik feléjök hosszú póznára szúrt égő taplóval, s megbántva
18802    I,    VII|              zsinegről lógnak a lámpák alá, e szurtos keverékben csak a népség
18803    I,   XIII|                elévült mindenféle hagyományos szutykot; mire visszatért, Jancsi
18804   II,   XXIX|                   meghaltak, akkor háromnak a szűzek közül, kiket a lelkész legérdemesebbnek
18805   II,    Meg|               páholyban ülve. A szerénység, a szűzesség világított az arcáról. Ezt
18806   II,     Sz|                      fiatalabb~ ~casta diva – szűzi istennő, híres ária Bellini
18807    I,    VII|                     kifejlett hajadon komoly, szűzies szépsége felett. Néha egypár
18808   II,     XV|                      becsületet, az erényt, a szűztisztaságot ellopja, elrabolja, és ez
18809   II,    XIX|                 legsajátságosabb, ezek a bohó táblabírák, ezek a tekintetes urak
18810   II,   XXXI|              miszerint egy vastag fejű barbár táblabíró keresztet vont számadásain
18811    I,    III|                       hogy a legutolsó magyar táblabírónak a kisujjában több státusférfiúi
18812    I,    XII|                    Sándor, s mintákat rajzolt táblára feszített papíron.~ ~A két
18813    I,     Sz|               Septemviralis); a királyi ítélő táblával együtt a feudális Magyarország
18814    I,   XIII|                  boltozatos termek, kifestve, táblázva és szőnyegezve, nem különben
18815    I,     Sz|               adományokat gyűjtő tanuló~ ~ ~ ~tabló – itt: élőkép, hatásos színpadi
18816    I,   XIII|                   nevenapján történt valamely tablókkal * és görögtüzekkel ékesített
18817   II,    XXI|                      oszlik, melyek, mint egy tábor, derekat és szárnyakat képezve,
18818   II,    XXI|                   előre készítve.~ ~Egy egész tábora az agaraknak követte a vadászokat.
18819    I,     IV|                    Éppen őt; ott valami derék tábornokkal kellett találkoznia, ki
18820    I,    VII|                Lord-Mayort * vagy valami nagy tábornokot tart leghíresebb embernek,
18821    I,     Sz|                   hétszemélyi tábla (helyesen Tabula Septemviralis); a királyi
18822    I,   XIII|                   csomó ottan?~ ~– Ez Kajaput Taddé számadása, a nyilasi * uradalom
18823    I,     Sz|                   színpadi jelenet~ ~tafota – taft, nehéz, fényes selyemszövet~ ~
18824   II,    XXI|                       kedves szép hölgyek sem tagadhaták meg bámulóiktól azt az élvezetet,
18825    I,     II|                       és legköltségesebb volt tagadhatatlanul monsieur * Griffard kéjtanyája.~ ~
18826    I,    III|                  ízléshez szokott egyének nem tagadhatnak meg maguktól.~ ~Ifjú magyar
18827    I,     VI|                          No mert azt csak nem tagadhatod, hogy ily dühöngés nem történik
18828   II,  XVIII|                         Marion kisasszony nem tagadhatott meg magától egy méltóságteljes
18829    I,    III|                   hogy úgy kiáltoztok rám; ti tagadjátok a gondolatot, mert nektek
18830    I,      X|                   három fiúval. Én bizony nem tagadnám meg a kívánatát, ha önnek
18831   II,     XV|                        Ezt nem volna ok miért tagadni. Szeresd te is. De egyre
18832   II,    XIV|                 feledtem-e itten. Ha a válasz tagadó, akkor ön visszaküldi tőle
18833    I,     II|                       onnan a tréfát. Néhol a tágasabb helyeken roppant szökőkutak
18834   II,   XXIX|                       kellemes érzés állja el tagjaimat, hogy éjjel felkölt álmomból,
18835   II,     XX|                egyesülnénk az állatország ime tagjainak méltó sorsa emelésében,
18836    I,     IX|                 összedugják fejeiket, s heves tagjártatás közt suttognak, a hallgatóság
18837    I,     IV|                föltételezvén, ha vajon rendes tagnak szerződtesse-e vagy sem.
18838   II,   XXVI|                 okvetlenül kellett történni a tagok megválogatása következtében,
18839    I,    III|                     társaság, melybe csak oly tagoknak van beléphetése, kik vagy
18840    I,     Sz|                    református kollégium felső tagozatára beiratkozott diák, aki subscribált,
18841   II,     XX|                  választmányi tag és tizenkét tagú bizottmány, s mindez annak
18842    I,   VIII|                 köztük tett fogadást, kezdtek tágulni mellőlök, hisz ezek veszett
18843    I,     Sz|                   gyakran megénekelték csodás tájait~ ~tercerol – XVI. századból
18844   II,    XXI|                          Már a kaszáló közepe táján észre lehet venni, hogy
18845    I,   XIII|                       kerülgetné úri személye táját, két-két paradicsombeli
18846    I,    VII|                      rokonoktól, egy regényes tájék rajza a Duna csendes partjain,
18847    I,      X|                     inkább hinni fog, mintsem tájékára is menjen ez általa kárhoztatott
18848    I,     II|              szeretőket s más efféle kellemes tájékokat láthatni, a visszaesés csakugyan
18849   II,   XVII|                   rámáikból, s helyettök szép tájfestmények, komoly ábrázolatok rakattak,
18850   II, XXVIII|                 mélázni az egykedvű, egyszínű tájkép felett. Máskor messze fénylettek
18851    I,    III|             ermenonville-i virányt egy derült tájnak gondoltam, virágzó bokrokkal,
18852   II,    XXI|                 sohasem vette észre. A paripa tajtékot fúva rohan a delnő alatt;
18853    I,      X|                   lelkét megvehetik mások egy tajtékpipáért, én meg nem adnék érte egy
18854   II,    XXI|                      megviselték, s különféle tajtékpipákba számtalan fogadást tőnek,
18855    I,      X|                 nevető leányainak, s amellett tajtékpipákkal dicsekszik, miket leánya
18856    I,      X|               bársonygallért varrtak; a cifra tajtékpipát is szájába dugta, s úgy
18857    I,      X|                        Matild maga egy becses tajtékpipával örvendezteté meg, melyre
18858    I,   VIII|                   megeredt a vér, egész teste tajtéktól habzott, nyelve kicsüggött
18859   II,     XV|                  hangon a senzitív ifjú, ajka tajtékzik, és szava a düh erőködésében
18860    I,   VIII|                       korbácsnyéllel verte is tajtékzó paripáját.~ ~Az idegen legény
18861    I,      X|                      Nézze néném, milyen szép tajtpipám van.~ ~– Szép – szólt az
18862    I,   XIII|                   hozatott bele egy megbukott takácsot főfelügyelőnek, aki aztán
18863   II,   XVII|               múzeumot, akadémiát, színházat, takarékmagtárakat ajánljatok egymás buzgalmába;
18864    I,     VI|                egészet. Nem, nem, azok sokkal takarékosabbak. Ez kétségbeejtő!~ ~Ilyen
18865   II,     XV|                       pénz, abból ő magának a takarékpénztárba tesz harmincezret, a másik
18866   II,    XXX|                     tudja e gyermeket ölelni, takargatni, mintha valódi anyja volna.~ ~
18867    I,     II|                     mint a másiknál a fénnyel takargatott szegénység. Én meg tudom
18868    I,      I|                        nem hagyhatná el azt a takarítást reggelig, szükségem volna
18869    I,   XIII|                igásbarmok dögbőreiből, melyek takarmány hiánya miatt rakásra hullottak.~ ~–
18870    I,   XIII|                     elvitte a víz, mert éppen takarodás idején hajtóvadászatra rendelt
18871   II,     XV|                   rebegé a leány összehúzódva takarója alatt.~ ~– Úgy tetszik,
18872   II,     XV|                     haját, magára rántá fehér takaróját, s elfútta a gyertyát maga
18873   II,   XVII|                       jól behamuzott kenyeret takart bele, mint amely általánosan
18874   II,  XVIII|                    csak mást gondolt, s jónak találá azt illedelmesen azok közé
18875    I,     II|                   midőn már egészen idegennek találandja. Ez nem oly irtóztató dolog.~ ~–
18876    I,    III|                      itt lakó ifjait mind ott találandjátok együtt. Akkor azután majd
18877    I,     IX|                   Főuraink nevei közül is ott találandunk többeket a míveltség és
18878   II,     Sz|                   látvány!~ ~quinterno – ötös találat a lottón~ ~ ~ ~reggély –
18879    I,     IX|                      suttognak, a hallgatóság találgatja, vajon mit beszélnek ott
18880    I,    VII|                    ítélve, sokáig engedhetnők találgatni a sajátságos név alatt rejlő
18881   II,  XXVII|                 körülállók János úrral együtt találgattak, hogy mit mondott.~ ~– Beszélj
18882    I,   XIII|                     meglássák, mi lesz benne; találgatták, és senki sem találta ki.~ ~
18883    I,   VIII|                   hogy az ember gyönyörűségét találhassa abban, mint hány a poéta
18884   II,   XXIV|               gyötörte lelkét, hogy minő okot találhasson, mely miatt ez ígéretétől
18885   II,   XVII|                     azt legérzékenyebb részén találhatá. A küldött poéma annyira
18886   II,    XIV|                       múltán ismét Pozsonyban találjuk Kárpáthy Jánost, most már
18887   II,    XXV|                 tölték el, s csak ebéd felett találkozának ismét.~ ~Kárpáthy maga is
18888   II,   XXXI|               gyermeket.~ ~Nehány év múlva ha találkozandunk vele, mint boldog édesanyát
18889   II,    XXV|                halálba ne fussak, midőn ismét találkozánk? Ah, már én akkor sokat
18890    I,      I|                      a két rokon végzetteljes találkozása a Törikszakad csárda alatt.~ ~
18891   II,  XVIII|                    magas, nemes szellemekkeli találkozásakor, ez valami a menny, az üdv
18892    I,    III|                dolgozunk.~ ~– De tán valamely találkozástól vonjuk el önt? – kérdé amaz
18893   II,    XVI|                 történt affront következtében találkozásuk lőn Abbellinó- és Fennimornak.~ ~
18894   II,    XXX|                  kilépett a tornácra. Szemben találkozék az öreg Pállal.~ ~– Mi baj? –
18895    I,   VIII|                   ugyan ügyelni kell, hogy ne találkozhassanak. Ha azután egy meleg nyári
18896    I,     IX|                       nagybátyjával mindennap találkozhatik oly helyen, hol az előle
18897   II,    XXV|                      azt a helyet, ahol önnel találkozhatom, miért kellett önnek keresni
18898   II,  XVIII|                 szaporodott, de mindeddig nem találkozhattunk kegyeddel, pedig egészen
18899    I,      X|                  azoknak biztató tekintetével találkozva bátor, határozott hangon
18900   II, XXVIII|                     sors úgy akarta, hogy ott találkozzanak együtt.~ ~Rudolf biztosan
18901    I,    XII|                       megjelenni, nehogy vele találkozzék, arca bizalmatlanságot költ
18902    I,     II|                   édesíte, ami akkor legújabb találmány volt, mint mondák, igen
18903    I,   XIII|                      lenni, nincsenek most új találmányai?~ ~Ez említett férfiú egy
18904   II,   XVII|                   tudomány, művészet s furcsa találmányokon törik ezalatt fejeiket.~ ~
18905   II,   XXXI|                     hanem utánanézend, ha nem találna-e örökre megsiratott leányától
18906   II,  XVIII|                      életében valami kifogást találnék, mindazáltal lehetnek okok,
18907   II,  XVIII|                 kiszámított célszerű és célba találó lövés, vágás és szurkálás,
18908    I,   VIII|                        nem tudom, te is annak találod-e? Hogy fognak káromkodni
18909   II,   XXIV|                        Jer hát ide; játsszunk találós meséket. Fogadjunk, hogy
18910    I,   VIII|                        mert majd nagyon hozzá találsz szokni ehhez az élethez,
18911    I,   VIII|                    forinton! Hát hol és mikor találtál te ennyi pénzt?~ ~– Tisztességes
18912   II,   XVII|               fokhagymát evett állapotban fog találtatni, menten nyugdíjaztatik.~ ~
18913    I,    XII|                     felajánljuk. Mi éppen nem találunk semmi gyönyörűséget abban,
18914   II,   XXIV|            megmondanám, akkor nem lenne többé talány. Találd ki!~ ~– Énrólam?~ ~–
18915    I,    VII|                       e látott alakokból, mik talányos káosszá keveredve, egymás
18916   II,   XXIV|                       az ujjain számlálgatá a talányt.~ ~– Te mendemondákat hallottál?~ ~–
18917   II, XXVIII|             megdöbbenve állt meg, midőn annak talapján egy férfialakot látott összeroskadt,
18918    I,    III|                 földbe nyomta, s felyülkerült talapjára a tört darabot koronájával
18919   II, XXVIII|             látszottak a hóban, mely az emlék talapját belepte. Rudolf elgondolkozott.~ ~
18920   II,     XV|                    felkelt, mintha a negyedik tálból már őt nem illetné semmi.~ ~
18921    I,    VII|                     másik világon a nagy fogú Talihaméha tüzes fűrészekkel osztja
18922    I,     IV|                       gazdája zsebébe pedig a tallér és louisdor; * hasztalan
18923    I,     II|                  modora is élénken emlékeztet Talleyrand-ra, akinek ő csakugyan legnagyobb
18924   II,    XXI|                      kicsúszhatik a kengyel a talp alól. Meg kell állani. A
18925    I,     II|                        öné vagyok egész cipőm talpáig.~ ~– Monseigneur! – válaszolt
18926    I,      I|                  hiába csiklandák az orrát, a talpait, meg nem mozdult. Akkor
18927   II,  XVIII|                      kétségbeesetten zsúrolta talpaival a padlót, s a tarka gyapot
18928    I,   VIII|                     kézbe adatik egy gömbölyű talpatlan pohár, melyet nem lehet
18929    I,   VIII|                       s engedi magát tarkótól talpig végigveretni, ahogy ő szokott
18930    I,   XIII|               nemesember, mert már két órakor talpon van.~ ~– Hát még ki van
18931   II,   XXIV|                 Képzelem, hogy azok mind igen talpraesettek voltak. Szabad közülök egypárt
18932   II,    XXI|                    lötyögteti magát a lovon a talyiga előtt; végül a zsidó kupecet,
18933    I,    XII|                     úgy érzé, mintha az egész támadással neki kellene megküzdenie.~ ~
18934   II,  XXIII|                       igen furcsa konfúziók * támadhatnának a családfák készítésében.~ ~–
18935   II,  XVIII|               tekintetre minden kinek bizalma támadjon hozzá. Fanny nem várta,
18936   II,    Veg|                    hogy engemet még senki sem támadott meg, aki magában Abellinóra
18937   II,     XV|                     megtestesült hárpiák, úgy támadtak rám egyszerre: „Mit leckéz
18938    I,      X|                  értesz, és legalább van mire támaszkodnod; leányaid elég nagyok már,
18939    I,      X|               gazdagon eltarták egyedül rájok támaszkodó szülőiket.~ ~Mayer engedett
18940   II,   XXIX|                   férfi, ki a meleg kályhának támaszkodott háttal; a jószágigazgató,
18941   II,    XXI|              alkalommal emberfullasztó kacajt támaszta Gergely, az eredeti fiúk
18942    I,    VII|                megszórttá a delnőt –, hágcsót támasztani ez előttünk álló háznak,
18943    I,    VII|                     ellen gyanús elővéleményt támasztanunk, ő nem tartozott a divatszépségek,
18944    I,   XIII|                       olyan pálinkafőző házat támasztatott a versailles-i mintára épült
18945    I,     II|                       s jobb karját a karszék támlája mögé vetve –, hogy van ezeknek
18946    I,     II|                     ülni, mint a nyeregbe s a támlájára könyökölni. Még ezt Abellino
18947   II,   XXIX|              felnyitva, az ábrándmű kitárva a támlán. Ha még egyszer visszajönne!”~ ~
18948   II,    XIX|                     elájulásnál sajtár vízzel támogassa fel, hanem tarts hozzá közel
18949    I,   XIII|                      odasiető hajdúk karjaiba támogat, s azután általuk előre
18950    I,      X|                     jogtudósok voltak, kiknek tanácsadására sokat lehete építeni. Régen
18951   II,   XVII|                     némelyek szolgálnak bölcs tanácsadásokkal az alaptervezetre, mások
18952   II,  XVIII|                legbiztosabb támaszt, az anyai tanácsadást, az anyai vezérletet; ah,
18953   II,     Sz|                        jurium director – jogi tanácsadó~ ~jux – csíny, tréfa, móka,
18954   II,    XIV|                pillanat, melyben a szív rossz tanácsadóira hallgat, s ki fog akkor
18955    I,     Sz|                        Numa király kedvese és tanácsadója~ ~eh bien – nohát, no~ ~
18956    I,     XI|                   elmondhassa neki, s további tanácsát kérje, s hogy nénjét beszélje
18957   II,     XX|                  össze a vendégek; a viták és tanácskozások délutáni négy óráig tartottak,
18958   II,     XX|                  fényt ad ez a komoly férfiak tanácskozmányainak; mindenki iparkodik több
18959   II,     XX|                      átvonulandó, a gyűlés, a tanácskozmányok megkezdésére. És ez valóban
18960   II,     XX|                       egymásnak rohantak, s a tanácskozók lábai közé keveredének,
18961    I,    XII|                      felőle. A két öreg sokat tanácskozott egymással, mely családi
18962   II,   XXII|                  orvosait hozatta el számára; tanácskoztak, gyógyították, senki sem
18963    I,    VII|                    önnek valami őrszellem azt tanácslá, hogy menjen be az égő házba,
18964    I,      X|                   személyek, amit azonban nem tanácslunk senkinek, hogy elhiggyen.
18965   II,   XXIX|                  kézíj, a körülálló ivadéknak tanácsokat mondának, mik szerint ezer
18966   II,     XV|                    Fennimornak és Abellinónak tanácsolják, hogy menjenek mindketten
18967   II,  XVIII|                   voltam, alig gyermek, haha. Tanácsolták, hogy úgy vessünk véget
18968    I,     XI|                       megtöri a kraneológok * tanait. – Fannyból, a hírhedett
18969    I,    VII|                      ide! – S azzal nem sokat tanakodva magával, hirtelen kikapcsolá
18970   II,  XVIII|            összevissza dörzsölve, hogy szinte táncba elegyednék, ha volna kivel,
18971   II,   XXXI|                       Kecskerey úrhoz.~ ~Nagy táncestély van nála. Úgy hiszem, Szépkiesdy
18972   II,   XXIV|                     Azzal fölkelt helyéből, a táncnak vége volt, az odasiető Flóra
18973   II,  XVIII|                        vagy férfival, aki úgy táncolja a mazurt és keringőt, ahogy
18974   II,   XXIV|                     kimondani:~ ~– Nem szabad táncolnom, uram. Nagybeteg voltam…~ ~
18975    I,      I|                      össze-vissza keveredve a táncoló párokkal, a muzsikáló úr
18976   II,   XXIV|                      ez nekem, ki szintén nem táncolok – monda a bajnok impertinens
18977    I,      X|                       még mágnások is örömest táncoltak velők; nem is nevezték őket
18978   II,     XV|                     egypár quadrille, keringő táncoltatik le, tizenegy óra után a
18979   II,    XXI|                 délceg ifjaktól, kik lovaikat táncoltatva szökelltek választottjaik
18980    I,     IV|                       fiú – beszegődött a kis táncosnéhoz –inasnak.~ ~– Ah, ah! –
18981    I,      I|                       az én jövedelmemből sem táncosnékat nem kocsikáztatunk, sem
18982    I,      I|                szeretőim voltak a leghíresebb táncosnők, énekesnők; utaztam Egyiptomban,
18983   II,    Meg|                   médisance * : annak a híres táncosnőnek a nevét, akit a főúr egész
18984    I,     IV|               feddőleg a márki. – Tehát a kis táncosnőre valami pásztoróra várakozék
18985    I,    VII|                      Párizsban az oltárra egy táncosnőt a Bal Mabille-ből * állítottak
18986   II,   XXIV|                  delnői.~ ~Rudolf nyitá meg a táncot herceg **néval, akit a hölgyek
18987   II,   XXXI|                      képes volna elfeledni.~ ~Táncszünet van; a férfiak a pipázóterembe
18988   II,   XXIV|                  delnők mindjárt elvonultak a táncteremből; lassankint minden hölgy
18989   II,   XXIV|                   innen a varázs-gyorsasággal táncteremmé alakított gyűlésterembe
18990    I,     IX|                       gubában állítottak be a táncvigalmakba, végigmuzsikáltatták magukat
18991   II,   XVII|                    azt el?~ ~Harmadnap fényes táncvigalommal végződik az ünnepély; milyen
18992   II,   XXIV|             mindenkinek.~ ~Alig várta, hogy a táncvigalomnak vége legyen, ami meg is
18993    I,   XIII|                       nem születését, hanem a tanfolyamot számítva) tógátus * diák
18994   II,     XX|                     haladás korszerű eszméire tanít? (Helyes! éljen!) Uraim,
18995   II,  XVIII|                 képezett. Erre majd meg fogja tanítani Fannyt, neki az még jobban
18996    I,      X|                        ömlött belőle a kegyes tanítás leányaihoz; elmondá nekik,
18997    I,     Sz|                  kezdetben a szegény gyerekek tanítása és a vallásos érzület ápolása,
18998    I,      V|                      leszek! Cirkusz, ugrálni tanított kutyák, szemfényvesztők,
18999    I,     XI|                      ki őt nagy szenvedéllyel tanította, s fáradhatlan volt magasztalásában.~ ~
19000   II,  XXVII|                     imát, mire gyermekkorában tanították még:~ ~– Isten. Én Istenem.
19001   II,   XXXI|                      kikötve, hogy semmire se tanítsa a fiút, mint lovagolni és
19002    I,      I|                  kereszteltetett, és magyarul taníttatott. Béla! Hát nemes embernek
19003    I,     VI|                    koszorúvetők már be vannak tanítva s elhelyezve mind a három
19004    I,     VI|                    szépészetnek legavatottabb tanítványa, a kis fekete szépségflastromot
19005    I,     IX|               növeldékben képeztettek, miknek tanrendszerében legkisebb helyet sem foglalt
19006    I,      I|                    lovásza cuppogó csizmákkal tántorgott vele odább a végtelen sárban.
19007    I,      X|                       ajtón, melyen bejött, s tántorogva ért le az utcára; az ácsorgók
19008   II,   XXIX|                    váltja fel; azért legyetek tanúim, hogy amiket ez órában mondok,
19009    I,    XII|                köszönetet monda az ifjú saját tanúinak szívességeikért, s gyalog
19010   II,   XXII|                     Mi legyen akkor ő?~ ~Néma tanúja e boldogságnak, melyről
19011    I,    XII|                  követelést! – szólt Sándor a tanúkhoz lépve s eléjök mutatva azon
19012   II,   XXIX|                 sietett a végintézkedéssel, s tanúkul a legigénytelenebb embereket
19013    I,    VII|                      nincs róla mit beszélni; tanul jót, rosszat, összevissza;
19014    I,      X|                     meg, mert nagyon hanyag a tanulásban, egy cseppet sem halad előre,
19015   II,   XXIX|                 mívelt nemzetek közt, s nevét tanulják becsülni az idegenek. Engem,
19016   II,   XVII|                   dekrétumok, hogy a horvátok tanuljanak magyarul.~ ~Ez üdvös szándékot
19017    I,     XI|                forintot, hogy abból a leányzó tanulmányaira szükséges költségeket fedezze;
19018    I,      X|               színházi kardalnoknő fáradságos tanulmányairól pedig jobb lesz nem beszélni.
19019    I,     Sz|                        s az iskolai albumba a tanulmányi sorrendnek megfelelően beírta
19020   II,    Veg|                       voltam merülve azon kor tanulmányozásába, hogy még nyelve is rám
19021   II,     XV|                       szép öntől, hogy fontos tanulmányozásait félbeszakasztá miattam! –
19022   II,    Meg|               eseményeket az egykorú lapokból tanulmányoztam, a Catalani–Mainvielle-né
19023    I,   XIII|                       az, amit a kollégiumban tanulnak.~ ~– Itt egy előfizetési
19024   II,  XXIII|                  hitelezést, s nekem meg kell tanulnom a gazdálkodást, mint akármely
19025    I,     Sz|                    számára adományokat gyűjtő tanuló~ ~ ~ ~tabló – itt: élőkép,
19026    I,     Sz|                   megfelelően beírta nevét; a tanulók ekkor lesznek voltaképpeni
19027   II,     XV|                   jobb lesz. Mert ezt meg nem tanulom.~ ~Fanny mosolyogva vevé
19028    I,     IX|                    feltűnni. Elég. Ebből az a tanulság, hogy tehát szereti magát
19029   II,   XVII|                   felirattal: „Küzdeni hogyha tanulsz, vár pályádonn a borostyán!”,
19030    I,   XIII|                  rakétákhoz. Debreceni diákok tanulták a kántust, * szép megköszöntő
19031   II,   XXIV|                    vele zavarni; s magad légy tanúm, hogy csak szigorú inkvizícióra
19032    I,     VI|                    bizonyítja, másfelől annak tanúságára szolgál, mennyire nem szükség
19033   II,  XVIII|                      Fanny megilletődött arca tanúsítá, hogy elérté a vasfeje öregnek
19034    I,     XI|                     igen kevés nyugtalanságot tanúsítanak afelett, ha Sándor (most
19035    I,    VII|                 Csakhogy azt nehéz lett volna tanúsítnia, mert holnap már indulunk
19036   II,    XIV|                      természet adta lelkierőt tanúsított. Előre büszke volt azon
19037    I,    XII|                  becses körükből számomra két tanút kinevezni, én elfogadom,
19038   II,   XVII|                      érte; a csintalan tréfák tanyáiból komoly, tisztességes termek
19039    I,     II|                  strázsálták, saját megfelelő tanyáikon, melyek szinte majd remetegunyhót,
19040   II,  XXIII|                    mások kedvéért ismét mások tanyáznak ebben a kedves városban,
19041    I,   VIII|                          A legelőkön elszórva tanyázó gulyák pásztoraitól csekély
19042    I,      X|                       visszatért, örök jókedv tanyázott a háznál; a legválogatottabb
19043   II,     XV|                    hogy a faliszekrényből egy tányér boszorkánypogácsát * s egy
19044    I,      I|                     villájával marsot verve a tányérján. – Egy elmúlhatatlan dolog.
19045   II,     XV|                      hurcolni, erővel rakni a tányérjára az ételt, mert nem akart
19046    I,   XIII|                  étterembe menni s a vendégek tányérjáról elszedni a koncot, mint
19047    I,      I|                      cigány bohóc, harmadik a tányérnyaló poéta, kik ott egy társaságban
19048   II,    Meg|                 kortyondi fráterek, a nagyúri tányérnyalók, a pusztai kocsmáros, Kecskerey
19049    I,     IV|                 állani kisasszonya széke mögé tányérral hóna alatt; és miután a
19050   II,     XX|                       beszélek. Saját szomorú tapasztalásom ez; midőn halálos beteg
19051   II,    XXI|                 Berettyónak, melyet rákászati tapasztalataiból s nyári fürdések után ismert
19052    I,   VIII|                     figyelmesen, csak egy-két tapasztalatlanabb paripa toporzékolt még apróra.
19053    I,    III|                    igaz minden szava, sokszor tapasztaltam már magamon, hogy mikor
19054   II,   XVII|                      helyes ízlése, oly finom tapintata, ügyesen elsajátító felfogása
19055    I,     II|                       a keserű tréfa.~ ~– Hm, tapintsa ön üteremet – szólt tréfálva –,
19056    I,   VIII|                  derék ifjú komolyabb célokat táplál magában.~ ~Az ilyen titkok
19057   II,  XVIII|                mindenkinek érdekes reményeket táplálni: egyik a férj, másik saját
19058    I,     IV|                   keresményével őt évrül évre táplálta, de a kutya meghalhat, ötvenezer
19059    I,   XIII|                      midőn a tatárok üldözék, táplálván magát azon idő alatt a vendégszerető
19060    I,   VIII|                      hosszú póznára szúrt égő taplóval, s megbántva vele gyújtólyukaikat,
19061    I,     Sz|                  pisszegés; csend!~ ~chylus – tápnedv, tejszerű folyadék, mely
19062   II,  XXIII|                   dohányhamut a padlat mázába tapodhatta, s addig meg nem nyugodott,
19063   II,  XXIII|                     levelek hevernek s lábbal tapodott versezetek, hangjegyek s
19064   II,     XV|                     céloz, mit kísértget, mit tapogat. A sötétségen keresztül
19065    I,   XIII|                 kántusában, s elégült orcával tapogatta sorra a kövér vadakat. Jancsi
19066    I,      X|                     akik szüntelen körülöttük tapossák a földet.” Talán valahol,
19067   II,   XVII|                  közül lehullott. Egyet el is tapostak a lovak.”~ ~A sok bohóc
19068   II,    XIV|                   gondjai és élvei egészséges tápot nyújtottak Fanny kedélyének;
19069    I,     VI|                      működnek, ezek nem az én tapsaim, ez ármány, amely túljár
19070    I,      V|                      később a tisztelők is; a tapsokat, a koszorúkat tele marokkal
19071    I,     IV|                magyarul: egy olyan ember, aki tapsokkal és füttyökkel kereskedik.
19072    I,      V|                Catalani itt van, s a közönség tapsol Catalaninak, és ez sérti
19073    I,      V|                      nyolcvanszor hallgatá és tapsolá meg egymás után a közönség
19074    I,     VI|                közönségre nézve holmi idétlen tapsolás miatt.~ ~Most következett
19075    I,     VI|                      nem bírt magához térni a tapsolásból, s ez valóban jól történt
19076    I,     VI|                     Ez azt jelenti, hogy most tapsoljatok. A koszorúvetők már be vannak
19077    I,     VI|               közönséget megkérlelni, hogy ne tapsoljon. Zelmira kezdett kijönni
19078    I,      V|                  barbár bourgogne-i * névvel? Tapsolóinak fele elhallgatott volna,
19079    I,     VI|                       túljár az eszemen. Én e tapsolók közül egy lelket sem ismerek.~ ~–
19080    I,     VI|                    tört elé; hanem a közönség tapsolt, s az eltávozott művésznőt
19081    I,     VI|                 bolond ez az Oignon! Ilyenkor tapsoltat, mikor a piano van.”~ ~Catalani
19082    I,     IV|                      és ő játszik; ha tetszik tapsolunk, ha tetszik fütyülünk. Megfizettünk
19083    I,      V|                    Téged, új Euterpé, * Adria tapsolva dicsőít.)~ ~Ekkor visszakövetelte