bold = Main text
      Kötet, Fezejetgrey = Comment text
19084    I,     Sz|                 claque entrepreneur – pénzért tapsra vállalkozó, fizetett színházi
19085    I,     VI|                        s többet jelent minden tapsviharnál; e sóhajból, biztatásból,
19086   II,     XV|                   mely szánó, megbocsátó kart tár eléje, csak azért, hogy
19087    I,   VIII|                       síkra. Azon pillanatban tarackdurranás jelenti, hogy a legfőbb
19088    I,   VIII|                 megtörtént a jeladás, az első tarackdurranásra elkezdtek hánykódni a paripák,
19089    I,     Sz|                     egyik fennsíkjának lakói) tarajos, sisak vagy zacskó alakú
19090    I,      I|                    bohóc fél szemmel a tömött tárcába sandítva ismétlé még egyszer:~ ~–
19091    I,      I|                   János úr ekkor odaveté neki tárcáját, s inte, hogy tartsa meg
19092    I,     II|                     és lesznek is a szívek és tárcák fenekén, és azért, hogy
19093    I,     IV|                     kiálték hirtelen kirántva tárcámból ötven bankbilétet, s odavetém
19094    I,      I|                 kivett belőle egy nagy degesz tárcát, melyet felnyitva látni
19095    I,     Sz|               kakastaréj – általában a lapos, taréj alakú virágok neve~ ~kalangya –
19096    I,    VII|                      ott a legújabb közbeszéd tárgyai.~ ~A lyánka okos, nagy fekete
19097    I,    VII|                    teremt. A sötét felhőszínű tárgyakat lassankint szivárványos
19098   II,     XX|                   azután mindenféle absztrakt tárgyakért, egyesületekért, vármegyékért,
19099    I,    XII|                     és közemberiséget érdeklő tárgyakra hajlott át a beszéd, oly
19100   II,   XVII|                      egyik pozitív tényezőjét tárgyalni.~ ~Nem tekintve azon csaknem
19101   II,     XX|             átlátandja, miszerint az általunk tárgyalt állatosztály hűsége, ragaszkodása
19102    I,     IX|                      közbeszéd, hír, dicsőség tárgyává teheti, s az ország előkelő
19103   II,     XV|                     hogy az ő elragadtatása e tárgyban sokkal csekélyebb.~ ~Csupán
19104    I,    VII|             képviselője, csak valami eszményi tárgynak nem.~ ~Pedig e nevet a legszebb
19105    I,     IV|                 elmégy.~ ~– Tehát maradjunk a tárgynál. A tábornok megjelen, a
19106   II,    XXV|                      hozzá, s valami átalános tárgyon kezdődik a beszéd; hogy
19107   II,     XV|                       az esze, s a folytatott tárgyra hárul ingerültsége.~ ~Most
19108    I,     IX|                     magamat arra, hogy most e tárgyról írni tudjak. Vannak tárgyak,
19109   II,    Meg|                    író egy alapeszméből, amit tárgyul elfogadott, egy egész művet
19110   II,   XXXI|               kalappal, posztószélből varrott tarisnyával s nagy szegesvégű bottal;
19111   II,    XIX|                     és heti sajtó fegyvereit, tarkabarka képeket festve a tekintetes
19112   II,  XVIII|                   viseletében a legdivatosabb tarkaság.~ ~Szörnyű kalapja nagy
19113    I,    VII|                     látni engedék a csodaszép tarkasággal szőtt indu rokolyát, ahogy
19114    I,   VIII|                     asztal alja szépen be van tarkázva tintával, ahogy a tollakat
19115    I,   XIII|                  billengekben * kondorultak * tarkója és halántéki körül. Szépen
19116    I,   VIII|               ellenfele alatt, s engedi magát tarkótól talpig végigveretni, ahogy
19117    I,     IV|                      sóhaj volt hallható.~ ~– Társad sajnálja a kutyát – szólt
19118   II,    Meg|                ismerősök, akik akkor a magyar társadalmat kiegészítették, a kortyondi
19119   II,    Veg|                 valódi mítoszi alaknak tartom társadalmunk történetében, kiket mellőzve
19120   II,    XIX|                     bánható osztálya voltak a társadalomnak; a tekintetes urak sohasem
19121    I,     IX|                        a bajuszát pödörgette, társaihoz fordult furcsa komolysággal
19122    I,    XII|                      hogy e nemes érzelmű fiú társaik gyöngédtelen gúnyjának áldozatul
19123    I,     IX|                      az asztaltól, túlnan ülő társaikkal értekezni, ahol három-négy
19124    I,      I|                   mulatságot is megunta, alvó társaira vetette figyelmét, s éppen
19125    I,     IX|                   kérdé a korifeus hazaérkező társaitól. – Hát mit beszélt Kárpáthy?
19126    I,     IX|                       másik pártbeli járni, s társaj előtt ennélfogva némi reputációban
19127    I,      X|                       midőn még hivataltiszti társak voltak.~ ~Mayer úr azalatt
19128   II,    XXI|               barátnéje éppen olyan jókedvvel társalg Gergely gróffal, és ma mulatság
19129   II,     XV|                     kegyelt művésznők, kiknek társalgása valódi fűszere a vigalmaknak,
19130   II,   XVII|                      legszokásosabb az akkori társalgásokban; és ez erélyesség sokkal
19131   II,     XV|                   elhallgattatja egy percre a társalgást. A szép nő tekintetén bámultak-e
19132   II,   XXIV|                       szüntelen Kárpáthynéval társalgott, mindig valami kellemetlen
19133    I,      V|              parancsolá emelt hangon Jozefine társalkodónéjának, hogy legszebb diadémját,
19134   II,    XXV|                       addig kifut a szobából. Társalkodónéját akarja szólítani. Három-négy
19135    I,      V|                   munkától felmentett, s mint társalkodónőt, mint barátnét tartott magánál.~ ~
19136    I,      X|                    mintha grófkisasszonyokkal társalognának. Akadnak közöttük víg, mulatságos
19137   II,     XV|                 lépett, s aztán azt felelte a társának, hogy az egész világ sötét
19138    I,     IX|                   üdvös törvényekkel, hanem a társas életet is új, érdekes alakokkal.~ ~
19139   II,     XV|                       a legkellemesebb delnők társaságába vezetve őt, fő cél levén
19140    I,     VI|                  annyira vitte a dolgot, hogy társaságának valamennyi nőnemen levő
19141   II,  XVIII|               élvezhetni kedves néni kellemes társaságát…~ ~– Óh, kérem, kérem! Semmi
19142    I,   VIII|                    elébb megszöktessék őket a társaságból; az ilyen kompániák tagjai
19143   II,    XXI|                     természetesen egy sincs a társaságnál. Ilyesmit agarászatra nem
19144    I,     II|            megtiszteltetéshez, hogy a legjobb társaságokba juthasson.~ ~Mr. Griffard
19145   II,     XV|                    tónadó * kegyelése a finom társaságokbani megjelenhetésre jogosít,
19146   II,     XX|                       az emberi és nem emberi társaságoknak vannak pártfogó egyesületek,
19147   II,   XVII|           Tisza-rendezésen, töltéseken, tudós társaságon, színházon, lóversenyen
19148   II,   XXIV|                      Amilyen nagy veszteség a társaságra nézve, hogy nagysád nem
19149   II,  XVIII|                 amiért valakinek oka lehessen társaságukat óhajtani.~ ~A két ifjú nő
19150   II,     Sz|                   kútba estem” – szórakoztató társasjáték~ ~ ~ ~langos – széteresztett,
19151    I,    VII|                      és legfinomabb vitatkozó társát találta benne.~ ~– Tehát
19152    I,     IV|                         kérdé Rudolf hallgató társától.~ ~– Annyi bizonyos, hogy
19153   II,  XVIII|                        s előre örültünk, hogy társnéink száma ismét eggyel szaporodott,
19154   II,  XVIII|                      mosoly, ez mosolyg, hogy társnéja ne könnyezzen, amaz örömkönnyeket
19155    I,     VI|                      a legtitkosabb policiát. Társuk által felbuzdítva, nemcsak
19156    I,    III|                előre-hátra vonva középen levő társukat, ki gyakran kénytelen megállni,
19157   II,  XVIII|                     sejtve pihen?~ ~A közelgő társulati ünnepély már nem messze
19158   II,   XVII|             előmozdítására. Kárpáthy mindezen társulatokba beíratta magát, s szívesen
19159    I,   VIII|                      idézett elő ez erőteljes társulatokban; kit egy, kit más hivatás
19160   II,    XIX|             korifeusoknak egy okkal több volt társulatuk megszilárdítására; a kortyondi
19161   II,     XX|                     subában, sőt egy rettentő társzekeret is, melyen Horhi Miska utazott
19162   II,     Sz|               műemlékét (főleg bronzszobrait) tárták fel~ ~hímen láncai – itt:
19163   II,     XX|                    emlékeznék egészen a levél tartalmára, s újra el kellene azt olvasnia,
19164    I,      I|                  kristályedények, mik csábító tartalmat látszottak ígérni.~ ~A nagy
19165   II,     XV|                gyermekeikért való imádságukat tartalmazó lapot találta behajtva és
19166   II,     Sz|             történeteket, rövid krónikákat is tartalmazott; első példánya 1626-ból
19167    I,     II|                       dacára ama vastag könyv tartalomgazdagságának, egy cikkecskét se lelhessen
19168    I,     XI|                  asszonnyal együtt látleletet tartának a még lepecsételve talált
19169   II,   XXIV|                 törődöm.~ ~– S ha én is annak tartanálak?~ ~Flóra csudálkozva kelt
19170    I,     XI|                 mintha nem éppen nagyon sokat tartanának a jó erkölcsre.~ ~Már erre
19171   II,   XXXI|                 kellemetlen látogatását távol tartandá házától.~ ~Írt Teréznek.~ ~
19172   II,    XXI|                       ha én önnek volnék, nem tartanék olyan házibarátot, aki ellenállhatlanság
19173    I,      V|               Világért sem madame, nem valami tartás nyavalyát értettem, hanem
19174   II,   XXIV|                 mindig convenant * állapotnak tartaték.~ ~(Zárjel között bocsánatot
19175    I,     IV|                    cselekedék! Iván herceggel tartatja a lovát. A szegény nyavalyás
19176   II,     XV|                       nevezetességnek szereti tartatni, legyen az nagy úr vagy
19177   II,     XV|                    laknom, és magamat általok tartatnom, hát elég nagy Pozsony városa,
19178   II,   XXIV|                   renoméval bíró egyéniségnek tartatott a magasabb körökben, s vele
19179    I,   VIII|                     mulatságos elméncségeknek tartattak.~ ~Az úri vendégek megérkezvén
19180   II,   XVII|                     nyugszik, amíg egy agarat tarthat valaki az országban; ebből
19181    I,   XIII|                   vitte odább a szörpnél, s a tarthatatlan madárlép alakú cukor miden
19182    I,    VII|                      fogja zúzni! Az ifjú nem tarthatja elé kezét, nem léphet előle
19183   II,     XV|                     amit mi csinálunk? Nem mi tartjuk-e úri módon? Azt a ruhát is
19184   II,    XXV|                  fecsegni, vagy ha okosabbnak tartod, használd könyvtáramat.~ ~
19185    I,     XI|                      ábrándozó ifjonc számára tartogatják, ki még csak istenről és
19186   II,    XIV|                     Íme, akit te bálványképül tartogattál magadnak, nekem mosolyköteles
19187   II,  XXIII|                           Az nem; hanem attól tartok, hogy más lehet belé szerelmes.~ ~–
19188   II,     XV|              szabadíthatva kezeit az őt fogva tartók karjaiból, bosszúját az
19189    I,   XIII|                     lett, a hajdúk nagy karos tartókban gyertyákat hoztak elé, a
19190    I,     Sz|                       Brabant – Belgium egyik tartománya~ ~bramarbas – nevetséges
19191   II,    XVI|                      hanem valami szép keleti tartományban.~ ~El is indult nehány nap
19192   II,    XVI|                     szívek erejét, véleményük tartósságát a halál kapuja előtt is
19193   II,    XXV|                   megjelent? Nem az ön karjai tartottak-e fel, hogy a halálba ne fussak,
19194   II,    XIX|                      tehát szemlét, bírálatot tartottatok vendégeitek felett.~ ~–
19195    I,    XII|                       s idegen követeléseket, tartozásokat kifizessek.~ ~– De ez nem
19196    I,    XII|                költött összeget. Óh, az ilyen tartozásokkal adósnak maradni nem szabad!
19197    I,    III|                   bűneik a jelenben s legtöbb tartozásuk a jövendő iránt: a magyar
19198   II,    XXV|                     óta madarasi kastélyukban tartózkodtak, az öreg Kárpáthy neje kívánságának
19199    I,    VII|                      az a hit él, hogy ők nem tartoznak vele senkinek.~ ~Ah, megálljunk!
19200   II,     XV|                 mintha ön nekem ezer arannyal tartoznék. Hahaha!~ ~Abellino dühösen
19201    I,     IV|                        minő hálával fog nekem tartozni. – „Mindennel, amit ön kíván” –
19202    I,    VII|                 legelőkelőbb világhoz kellett tartozniok, ő sohasem találkozott velök;
19203   II,     XV|                    sajnállak. Ezer aranyommal tartozol.~ ~– Én? – kérdé Abellino
19204    I,    VII|           tiszteletről, mellyel nagysádtoknak tartozom.~ ~– Csakhogy azt nehéz
19205    I,   VIII|                  között a legszelídebbek közé tartoztak ezek: a vendég lovainak
19206    I,     XI|                     csengésű fiatal hang, nem tartóztathatá magát, hogy ki ne mondja,
19207    I,     VI|                       volna, ha még tovább is tartóztatják.~ ~Sietett mindenki páholyaiba.
19208    I,    III|                  odavonta maguk közé.~ ~– Nem tartóztatjuk önt valamely foglalatosságtól
19209    I,      V|                   művésznőt tán családi bajok tartóztatnák, az igazgató kegyeskedik
19210    I,     VI|                        hogy a művésznőt idáig tartóztatták, midőn az éppen azt szerette
19211   II,    XXV|                      hangon a hölgy magát nem tartóztatva többé. – Mikor én naponta
19212    I,    XII|                     firmánkat, egymás helyett tartozunk fizetni, ezt kívánja a kölcsönös
19213    I,     IV|                      volt, hogy ez mind hozzá tartozzék.~ ~– A nemes lord jobb élceket
19214    I,   XIII|                      került, vajon Pozsonyban tartsa-e fel nevenapját, s felvitesse
19215    I,   XIII|              valamennyinek a nevét a fejemben tartsam; majd meglátja őket, még
19216   II,    XVI|                      közel rohanni egymáshoz? Tartsatok distanciát! Úgy vívtok,
19217    I,     Sz|                     tant mieux – annál jobb~ ~Tartuffe – Molière vígjátéka; Magyarországon
19218    I,     IV|                    ott Cidet, * Hermione-t, * Tartuffe-öt; * amott Cenerentolát, *
19219   II,    XXI|                   parforce vadászatra * attól tartván, hogy agaraim Actaeonnak *
19220   II,     XX|                 inszurrekció óta most először tárult fel emberi szemek előtt,
19221    I,      X|                    Sodoma és Gomorrha, * mely tárva-nyitva áll a világ bolondjainak;
19222    I,    XII|                 különösen volt egy-két, ember taszigálta fűrész, mellyel a furnírozásokat
19223   II,     Sz|                         szégyenbe, gyalázatba taszít; szégyenletes állapotba
19224    I,    VII|              sarokfordulatánál szinte hanyatt taszítá Debryt, ki midőn ráismert,
19225   II,   XVII|                      vagy a járókelők a sárba taszítják; éjjel nem verte fel a jámbor
19226    I,      I|                      hátraigazítva, két ujját tászlijába * dugva monda:~ ~– Hisz
19227    I,     Sz|                   tászli – fodor a szoknyán~ ~tásztli – vsz. tászli~ ~távcső-battéria –
19228    I,   XIII|                        az agárnak.~ ~– No mit tátja kend a száját? – kiálta
19229    I,      I|           elhallgatott minden ember, a szájak tátva maradtak, ahogy éppen a
19230    I,     II|                     keleti sások közé rejtett tavakba folydogált, hol szép fehér
19231    I,   XIII|                    akkor kiadjuk nekik?~ ~– A tavalyit is.~ ~– Azonkívül egy csomó
19232    I,   XIII|                       a futóhomokba, mégpedig tavaszkor; őszre híre-hamva sem volt.~ ~
19233   II,   XXIX|                   kötelessége lesz ezért kora tavasztól késő őszig írisz és amaránt
19234    I,     Sz|                   középkorban~ ~szemfegyver – távcső~ ~szeparatizmus – itt: elkülönülés,
19235    I,     Sz|                       tásztli – vsz. tászli~ ~távcső-battéria – az ágyúüteg csöveinek
19236    I,     VI|                      loge infernale kiszegezé távcső-battériáit * megostromolva a páholyok
19237    I,     Sz|                    sűrűn egymás mellé tartott távcsövek~ ~Tempe – híres völgy Görögországban;
19238    I,      X|                     ajtót, keresztülvezetve a távolabbi szobákba.~ ~Alig tette be
19239    I,   XIII|                   betűkkel kiírva ragyogott a távolba a „Kárpáthy” név.~ ~ ~ ~
19240    I,   XIII|                       akkor is három lépésnyi távolban megállt előtte, s mély tisztelettel
19241   II,    XIV|           felgerjeszteni.~ ~Abellino két heti távollét után kétszeres hévvel látott
19242   II,     XV|                     belőlök.~ ~Ezt az egyórai távollétet arra használta Boltay mester,
19243    I,     IX|                kantilénái * ki nem vihettek – távollevő főuraink hazajöttét, azt
19244   II,   XXIV|                    fekhelyén, míg két ajtónyi távolra tőle a legszebb, a legkedvesebb
19245    I,     XI|                       valami nyilvános helyen távolról meglátni.~ ~A komornyik
19246    I,     IX|                bonyolult exordiuma * rémletes távolságban engedi gyanítni a befejezést.~ ~
19247    I,    XII|                   kényszeríti, hogy a nagyobb távolságból elébb lőjön, s akkor, ha
19248    I,   VIII|                        maga Márton több ölnyi távolságra maradt el mögötte már a
19249   II,     XX|                      azután mindenki szobáiba távozék. János úr zeneszóval kíséré
19250   II,     XV|                  elintézendik az ügyet. El is távoznak azonnal, s a társaság azért
19251   II,  XVIII|                  követett el, s törte magát a távozó kisasszony után, és sikerült
19252   II,   XXIV|                 hozzád közel, három napig nem távozom el tőled. Ámbár tudom, hogy
19253   II,   XXIV|                      enyelegve állván útját a távozónak. – Látod, még most is hajlandó
19254    I,    VII|                   tetőn álló embereknek, hogy távozzanak el, s nagyobb erőt látszik
19255    I,   XIII|                 hidegvérrel szürcsölé tojásos teáját:~ ~– Enfin, * örökké mégsem
19256    I,     II|                       porcelán asztalon ezüst teakészület állt s egy félig tölt laposdad
19257    I,      I|                  hanem ott tart a kastélyában teátrumot, melyben saját komédiásai
19258    I,     IV|                    aki az én redingote-omat * teával végigöntötte – szólt a lord –,
19259   II,     XV|                       természetesen kétannyit teende. Az egész mintha tévedésből
19260    I,     VI|                     két koszorút ezüsttálcára teendő. Jozefine annyit mondott
19261   II,     XV|                    mert tőle hallottam mindég tefelőled valamit. Mindenütt utánad
19262    I,      I|              nagyságolni, a bohóc meg az urát tegezte,~ ~ki egyre-másra szórta
19263    I,    VII|                     egy rengeteg épület vörös téglafalakkal, nagy és sűrűn egymás mellett
19264    I,      I|                   lábtarisznyája? Hej fickók, téglát melegíteni az én kedves
19265    I,   XIII|                   annak az ablakait berakatta téglával, magának pedig építtetett
19266    I,    VII|                   idomítják, átnyújtja neki a tegnapi látogatók névjegyeit, kik
19267   II,   XXXI|                     koporsójára szőlőkoszorút tegyenek, s ezt a nótát húzzák a
19268   II,     XX|                       agarainkkal egyérdekűvé tegyük.~ ~Flóra egészen elpirulva
19269   II,  XVIII|                       jó szót, egy buzdítást, tegyünk jót vele.~ ~– Óh, istenem… –
19270   II,  XVIII|                     gáncsot keresni, ügyelni, teherré válni szükséges. Hiába,
19271    I,    VII|                 Látszik, hogy az nem gyermeki teherrel jön ezúttal. A fiatal anya
19272   II,    XXV|                     van itt a vigasztalásnak? Tehetett-e egyebet, mint hogy kezét
19273    I,    VII|               tekinteni, de azokat bizonyossá tehetjük, miszerint e magas körökben
19274    I,      I|                     Abellino kacagott az öreg tehetlen haragján:~ ~– No, mit dühösödik,
19275   II,   XVII|                      azt örök időre virágzóvá tehetné; amiből átláthatod, mily
19276    I,      V|                     Ha szeretőm volnál, akkor tehetnél értem mindent; de gondolj
19277   II,   XXVI|                Ilyesmit elrendezni sajátszerű tehetség, tulajdon hivatás kell,
19278    I,    XII|                   józan eszében vagy olvasási tehetségében. Rárivallt:~ ~– Olvasta
19279    I,    III|                     szép; akarunk ki-ki saját tehetségei szerint a választott pályán
19280   II,   XVII|               vállalathoz is hozzájárulandnak tehetségeikkel.~ ~Minélfogva a legnagyobb
19281   II,     XX|                        meg nem vonnám csekély tehetségeimet sem a kisdedektől, sem a
19282    I,    III|                       fogja adni mindenoldalú tehetségeinek. Elfogadandja a polgárisulás
19283   II,     XX|             Talleyrand korából való udvaronci tehetségeit legnagyobb ragyogásukban
19284    I,    VII|            teljesíttethessünk; alkalmat adunk tehetséges költőknek, művészeknek,
19285    I,      V|              koszorúkat tele marokkal szórják tehetségtelen olcsó szépségeknek, s neki
19286    I,     XI|               küldemény figyelmessé, óvatossá tehette volna, de hisz a virágok
19287    I,     IV|                 István –, csak nem fördik tán tejben, mint az asszonyok?~ ~–
19288   II,     XX|                 agarat elad, bárha új gazdája tejben-vajban füröszti is, nem találja
19289    I,     II|                 kevert teát, amelyet bizonyos tejből kristályosult cukorral édesíte,
19290   II,     XV|                       nem játszott többet. Ha tejfehér arca még engedne meg valami
19291    I,      I|                 finoman spékelten, jó borsos, tejfeles lében volt elkészítve, s
19292    I,     Sz|             cosmétique de lait – szépségápoló tejfürdő~ ~Bal Mabille – híres mulatóhely
19293    I,     IV|                     vegye meg; Fennimor (ez a tejfürdőt használó hazafi keresztneve
19294   II,     XV|                   tudom, hogyan szereted; sok tejjel, kevés cukorral, így ni.
19295    I,     IV|                     hangja volt, egy nyúlánk, tejképű ifjúé, ki kényes lustasággal
19296    I,     Sz|                    csend!~ ~chylus – tápnedv, tejszerű folyadék, mely emésztéskor
19297   II,   XXVI|                    oda magával, kik elhagyják tekeasztalaikat, whistpartijaikat, * s körüle
19298   II,   XXVI|                 műutazása köréből, hogy még a tekeasztalokat is odahagyják az ő elmés
19299    I,     IV|                      kik abbahagytak kártyát, tekeasztalt, hogy a jó hírt hallhassák,
19300    I,    VII|               nemesember életéről, mintha két tekebírót kellene választva kiütni.~ ~–
19301    I,      I|             Kiegészíté a viseletet egy vékony tekenősbékahéj pálcikó elefántcsontból
19302    I,    VII|                    ragyogni. Haja négy hosszú tekercsbe fonva, színére nézve a kékbe
19303    I,      X|                     tömött hosszú hajzata két tekercsben fonva csüggött le hátul,
19304   II,     XV|              lebocsátá a hosszú tömött kettős tekercset, mely fekete volt, mint
19305   II,  XXIII|                  köpenyét, melyet válla körül tekergetett, s szembe ült Kecskerey
19306    I,      X|                       szemeit és egy szalagot tekergetve ujjai körül rebegé félénk
19307    I,      X|                      lakik, mert nyakát fogja tekerni, kettéhasítja, darabokra
19308   II,  XXIII|                   kezébe akadt ollónak ki nem tekerte a nyakát.~ ~Kecskerey ezalatt
19309    I,      I|                    laposok és dombosok minden tekervényeit, hogy késő éjszava is keresztüljönnek
19310    I,     II|                    búza.~ ~Ha az ember mind e tekervényeket végigfutotta, s mind e csodákat
19311    I,     II|                      következtek az angolkert tekervényes utai, melyek azon időben
19312    I,     II|             iparkodott mindenben feltalálni a tekervényest, a furcsát és a kényelmetlent.~ ~
19313   II,  XVIII|                      Ámde e lépéshez még nagy teketória kellett. A sleppet lebegő
19314   II,    XIX|                   körében egészen más szemmel tekinték, s úgy tetszék, mintha János
19315   II,   XXVI|                       volt, s mert ő erkölcsi tekintéllyel bír a világ előtt, hanem
19316    I,    XII|                    egyik volt Livius; párbaji tekintély, kinek ítélete kánon volt
19317    I,   VIII|                    ilyen magas állású személy tekintélye ellen munkálkodni, tehát
19318    I,     IV|                   füttyökkel kereskedik. Nagy tekintélyű férfiú, kitől az írók és
19319   II,  XVIII|                    tehetek róla, hogy önt úgy tekintem, mint atyámat. Miért volt
19320    I,      V|                 lehető legnagyobb lemondásnak tekintendi mindenki, aki az operaénekesek
19321    I,     IX|                   anélkül, hogy csak félre is tekintene – míg végre magától elcsendesedik
19322   II,     XX|                       sem értjük, mert ha nem tekinteném azt, hogy méltóságos barátom
19323    I,     II|                      elvetett pénztől? Azt is tekintetbe kell önnek venni, miszerint
19324   II,   XVII|                      tapasztalt hűsége iránti tekintetből, de neki is meghagyatott
19325    I,     IX|                  ingerlékeny viták kikerülése tekintetéből jónak látta szavazat alá
19326   II,     XV|                       a társalgást. A szép nő tekintetén bámultak-e úgy el? Valóban
19327    I,    VII|                   emberek utána ne őrüljenek. Tekintetének nyugalma, szép tojásdad
19328   II,  XXVII|                    kezde lenni az orvos hideg tekintetétől, s gépileg követte őt a
19329    I,    VII|                 vonásaival – másfelől az éles tekintetű, megvető, szoborszerű arc
19330    I,     IV|                     legismertebb divathölgyek tekintgettek elő, s ezen estve a művészkutya
19331   II,  XVIII|                 indulatú hölgy van, kiket úgy tekinthetne, mint édesanyját (nem Mayernét,
19332   II,  XVIII|                         Pedig Fannyt most úgy tekinti, mintha tulajdon leánya
19333   II,     XV|                 tűztől villog, amint egymásra tekintnek. Kárpáthy túláradó érzelemmel
19334    I,     XI|                    lehetett kikerülni, mélyen tekintő, szigorú szemei előtt lehetetlen
19335    I,      X|                       hallani-e éntőlem, vagy tékozlást vethetni-e az én szememre?~ ~
19336    I,     II|                     kölcsönözni oly ruinált * tékozlóknak, akiket már a cselédjeik
19337   II, XXVIII|                látogatók~ ~Nemsokára eljött a tél; korán beálltak a hideg,
19338    I,     IX|                      neve Magyarországon, egy Telekinéé, Bornemisszánéé, Bánfinéé
19339    I,     IX|                   teremtőjét, egy Rádayt, egy Telekit, egy Majláthot, egy Podmaniczkyt,
19340    I,    III|                     nevekkel, mint Dessewffy, Teleky Ferenc, Ráday Gedeon, Majláth,
19341   II,  XVIII|                Kárpáthy úr jurium directora * teleolvasta a füleimet; valójában ez
19342    I,   XIII|                  nyomai legláthatóbbak az ősi telepen. Minden, mi felötlő, mi
19343    I,   XIII|                       hanem a következő évben telepítvényét nagyon megrongálta a vérhas
19344    I,    VII|                   szelíden tekinte rá, szemei telesugárzák lelkét szerelemmel, odaült
19345    I,     VI|                     közönséget meghódítják, s teleszórta csillagokkal úgy az egész
19346    I,   XIII|                  hajdúk puskaportartóit pedig teletölté mákkal, hogy mikor szalvékat
19347    I,   VIII|                 minden ember háta mögött áll, teletöltötte, ki kell inni menten és
19348    I,     II|                     az utak melléke mindenütt teleültetve nyíló virágsorokkal, minden
19349    I,      I|                    Most lássuk a hintót.~ ~Öt televér ménló van eléje fogva, csak
19350    I,     IV|                      téged.~ ~– Eh bien, * én teljesítém a föltételt, s Deboureux
19351    I,    VII|                     lenne bátorsága fogadását teljesíteni, ő szolgálhat neki a magáéval,
19352    I,   XIII|                 ígértetett, ha kötelességöket teljesítik, lefaragók azok is a sok
19353   II,     XX|                       legyenek, s kívánalmait teljesítsék, ami viszont az ő tetszését
19354    I,    VII|               művészek és mesteremberek által teljesíttethessünk; alkalmat adunk tehetséges
19355    I,   VIII|                     legkisebb erőtetés nélkül teljesítve a feladatot –, de csináljátok
19356    I,    VII|           varázspalack jót jövendöl, és annak teljesülnie kell.~ ~Szegény indu nő,
19357   II,  XXVII|                legmerészebb, legforróbb vágya teljesült: nejének fia van! Fiú! aki
19358    I,     XI|                    egyedül van otthon, pompás télkerti virágokból kötött bokrétát
19359   II,     XX|             agáriskola, melyre a megkívántató telket és épületet én bármelyik
19360   II,    XXV|                   Szentirmayék is felmennek a télre.~ ~Míg a Kárpátfalvára szokott
19361   II, XXVIII|                       ott kisírhatta magát.~ ~Télvíz idején útnak indult a fiú,
19362   II,   XXIX|                 legyen minden úgy, ahogy az ő temetésekor volt. Ugyanazon éneklő diákok
19363   II,   XXXI|                    Kacagnak. Az öreg Kárpáthy temetését beszélik.~ ~Most éppen a
19364    I,      I|                      a két hajdúval.~ ~A bohó temetési paródia, össze-vissza keveredve
19365    I,   XIII|                      Kárpátfalván?~ ~Bizonyos temetésre hívja az urakat. Ez volt
19366   II, XXVIII|                    alatt?~ ~A Kárpáthy-család temetkező helye az. És a jövevény,
19367    I,   VIII|                       leszállt a lováról, s a temető árkából egy hajlós fűzfavesszőt
19368    I,   VIII|                       az elárkolt kertekben s temetőkben helyezi el magát. A bizakodó
19369   II, XXVIII|                      én egyedül hagyom. Itt a temetőn kívül meg fogom várni, ha
19370    I,     IV|                 teljes értelmében virágesővel temettetett el. E naptól fogva egyik
19371    I,    III|               jegyezgeté tárcájába –, virágos Tempe-völgy, melyből még a najádok sem
19372    I,     IX|                     előadására, mellyel ez új temploma a nemzeti míveltségnek felszenteltetett.~ ~
19373   II,   XXXI|                    eklézsiát.~ ~– Hahhahha! A templomajtóban!~ ~– De az unokaöccsét csak
19374    I,    III|                     azért nevezték bölcsesség templomának.~ ~Szemben e halommal látszik
19375   II,    XIV|                legtöbb keserűségeinket, ő ama templombeli kísértő nagybátyja; Kárpáthy
19376    I,    III|              díszműmintákat és egy gót ízlésű templomfelszerelést, mely a kirakatban látható,
19377    I,    III|                      domb, melyen valami régi templomforma áll, annak egy oszlopára
19378   II,   XXXI|                       ne haljon meg. Mindenét templomokra hagyta.~ ~– Kivéve a fiát.
19379    I,     Sz|                    párizsi V. kerületben levő templomról elnevezett tér~ ~Paphosz –
19380    I,   XIII|                 tréfáltak, nevetgéltek, míg a templomtól a kastélyig hajtattak, ki
19381    I,   VIII|              szegletbe vágja, azok a betyáros tempók, világosan mutatják, hogy
19382   II,     XV|                   sietséggel, míg Palkó egész tempóval kapaszkodott fel a bakra,
19383    I,     IV|                     hogy beleakadva a tejárus tengelyébe, hopp! egy perc alatt a
19384    I,      I|                   istenigazában levág a kerék tengelyig, s mind a négy ló kiáll,
19385    I,   VIII|                    elfojtott lélegzet, mint a tengerből felmerülő cethal vagy mint
19386   II,    XXI|                   balanszírozniok * mélységes tengerek felett; azután hogy lovagol
19387    I,      V|                     ki tudja melyik világrész tengerén fogyasztó a rumot, neje
19388    I,      V|                      magával férjét. A jámbor tengerészkapitány ki tudja melyik világrész
19389   II,     Sz|                      nyugati lábánál, közel a tengerhez; az i. e. I. században a
19390    I,      I|                   olyan, mint a mókus, mint a tengerimalac, miket szobában tartanak,
19391   II,   XXIV|                szíveddel ajándékoztad meg őt. Tenmagad előtt ez szívednek csak
19392    I,     IV|                  kövér ember, kiről senki sem tenne fel annyi mozgékonyságot,
19393   II,  XXIII|                     mulatság. Annál okosabban tennél, ha kibékülnél nagybátyáddal.~ ~–
19394    I,   VIII|                     én téged még nagyobb úrrá tennélek, mint amekkorának képzeled
19395   II,   XXIV|                 engesztelnél.~ ~– Engedd jóvá tennem bűnömet; három óráig nem
19396   II,    XIV|                     szeretem, s boldogtalanná tenném.~ ~Mindketten hallgattak.~ ~
19397    I,   XIII|               kesztyűkkel; ujjai pediglen oly tentásak, mintha nem is tollal szokna
19398   II,    XXV|                mandulával; odamentek hozzá, s tenyeréből evék az édes ajándékot,
19399    I,      I|                      éppen felült fektéből, s tenyereit két térdére téve, úgy bámult
19400    I,     VI|                   fogadott pisszegő mellé egy tenyeres-talpas asztaloslegény, s abban
19401    I,     II|                     fejét csöndesen megrázva, tenyerét az érkező elé kinyújtá,
19402    I,     VI|                       egyéb, mint egy goromba tenyérnek a hangja, mely az ásítás
19403    I,   VIII|                   földön végignyúlva, csaknem tenyerökre vevék a sok évi sérelem
19404   II,   XXIX|                    írisz és amaránt virágokat tenyészteni, miket „ő” annyira szeretett,
19405   II,     XX|                        melyek a selyembogarak tenyésztését óhajtják, és én mindezeket
19406    I,   XIII|                 forintba került.~ ~Selymet is tenyésztett, de egy rőf * szalag többe
19407   II,   XVII|                      is fontos és jelentékeny tényező az agár, mert nem is említve
19408   II,   XVII|                       világának egyik pozitív tényezőjét tárgyalni.~ ~Nem tekintve
19409   II,  XVIII|        viszontszerelmet érezhetne, s efölötti tépelődéseiben vékonnyá szárad, mint egy
19410   II,     XV|             amilyennel Damiens nézte a testén tépett sebeket, mikbe égő olajat
19411    I,      X|                       kettéhasítja, darabokra tépi, és más egyéb legkevésbé
19412    I,      V|                    állasz, s nyomorult fickók tépik le homlokod koszorúit, miket
19413    I,   XIII|                   közeledő szegényeket meg ne tépjék, s az új kenyérreli áldozat
19414   II,     XV|               bomlottul.~ ~– Ah, ah! barátom, terajtad rosszul teljesül a példabeszéd:
19415   II,    XXI|                 felhágva a magas torony alakú teraszra, mely a mulatólak közepéből
19416    I,     Sz|                  megénekelték csodás tájait~ ~tercerol – XVI. századból származó,
19417    I,     IV|                   kivontam nyeregkápámból egy tercerolt, * s puff! ott hevert a
19418   II,    XXI|                      van csúszva, mert a jobb térd igen alacsonyan áll, nem,
19419    I,     IV|                     átlépett három előtte ülő térdein, kezeit hátradugta a frakkja
19420   II,     XV|                       is, még ha megölik, sem térdel.~ ~A jó kézműves még a nemzeti
19421   II,    XIV|                     meg sem lát, midőn előtte térdelsz, midőn az idvességet ígéred
19422    I,   VIII|                       kézzel keresztülvetni a térdén. Ez a csikóstempó, mely
19423   II, XXVIII|                 könnyel.~ ~Az eltávozott ifjú térdének nyomai még ott látszottak
19424   II,     XV|                  térdepelni, magyar ember nem térdepel senki előtt, még ha koldus
19425   II,     XV|                  Ugyan, Mayerné asszonyom, ne térdepeljen! Magyar ember sohasem szokott
19426   II,     XV|                  Magyar ember sohasem szokott térdepelni, magyar ember nem térdepel
19427   II, XXVIII|                összeroskadt, félig ülő, félig térdeplő helyzetben heverni. De az
19428   II, XXVIII|               hidegvérét, s közelebb lépett a térdeplőhöz.~ ~Sándor ráismert e hangra.
19429   II,     Sz|                     pukedli (szertartásos bók térdhajtással) a német Buckerl szóból~ ~
19430    I,    III|           ermenonville-i erdő nemigen kedvenc tere a divatvilágnak, az ember
19431   II,  XVIII|                      e névhez ért. Talált vég tére valakit, akit megnevezhet,
19432    I,      X|                     papa sietett Terézt odább terelni; nagy együgyűség kellett
19433    I,   VIII|                     odavetődő csikósok el nem terelték onnan, sőt újabb időkben
19434   II,   XVII|                  kedveért, hanem a kereskedőt teremté isten a vevők szolgálatára;
19435   II,     XV|                   ezért hallanom, semmirevaló teremtések! Ekkor uram, ahelyett, hogy
19436    I,      V|                       nő fel, mert a szerelem teremti a szépet.~ ~A francia forradalom
19437   II,     XX|            szakácsművészet minden mesterséges teremtményéig kapható és élvezhető volt
19438    I,      V|                      hogy visszaemlékezzék, s teremtő lelkével új fényt, új szépséget
19439    I,     IX|                    Férencet, a nemzeti múzeum teremtőjét, egy Rádayt, egy Telekit,
19440    I,     II|                   hogy a nyár azért adatott a teremtőtől, miszerint abban semmi újságlapot
19441    I,    VII|                        hogy belőlem új embert teremtsen.~ ~Valóban csak rendkívül
19442   II,    Meg|                    magyar történelmi regények terére átbarangoltam, ott meg éppen
19443    I,     Sz|                 apostol neve keresztény hitre térése előtt~ ~Schneller – itt:
19444    I,    VII|              elülepednek, s az egész tünemény terét eltakarja valami átlátszótlan
19445   II,     XV|                      meg Boltay kezét, azután Terézét, most Fannyra kerül a sor.~ ~–
19446    I,   XIII|                      Kárpáthy Dalia, ki Mária Terézia fényes korszakában díszlett,
19447    I,      X|                        mint teneked fog lenni Teréznél.~ ~– Óh, milyen kedves napjaid
19448   II,   XXXI|                   hogy az nekik testvérük, és Terézről, hogy az nekik nagynénjük.
19449   II,   XXXI|                   legnagyobb bűne, ami valaha terhelé. Ölhetett akárhány embert
19450    I,     IX|                 előítéletet, mely ez osztályt terhelni szokta. Erdély megelőzte
19451    I,     II|                    azontúl ön fel lenne oldva terhes fogadása alól, nyakát szeghetné,
19452    I,   XIII|                     leszünk, s én nyugalommal térhetek Istenhez.”~ ~– Látjátok
19453   II,     XX|                     Georges pedig magához sem térhetett a sok kínálás miatt, s az
19454   II,    XXX|            vigasztalni kellett volna, csak az téríté magához, midőn végül a megholt
19455    I,     IV|                     odaültették az asztalhoz, terítéket adtak neki, s késő estig
19456    I,     IV|                 megjelen, a kis Petit-pas két terítékre asztalt hozat a rózsalugas
19457    I,    III|             misszionárius vagy, ki meg akarod téríteni eretnek hazádfiait, s bejárod
19458   II,    XIV|                     felkeresni. Fanny egész a terítés idejéig nem jött a szobába,
19459   II,     XV|                       Ez intervenció magukhoz téríti a feleket. Átlátják, hogy
19460    I,   XIII|                  pompás nagy terem végig volt terítve hosszú asztalokkal, miken
19461    I,      I|               aranygombos atillában, testének terjedelme miatt fejét kissé hátra
19462    I,   XIII|                              Annyi esztendeig terjedjen élete;~ ~ ~ ~Ne legyen fekete.~ ~ ~ ~
19463    I,      V|                    kincseiből.~ ~Híre el volt terjedve Moszkautól Velencéig és
19464   II, XXVIII|                      megálljunk, atyafi. Kend térjen be amoda a csárdába, mely
19465   II,     XV|                        kik az unalom ragályát terjengetik; őrült poéták, kiknek csak
19466   II,  XVIII|                   boldogságot és megelégedést terjeszt ez úrhölgy maga körül, s
19467   II,     XV|                       kik hímen láncain * túl terjeszték viszonyaikat, éltes dámák,
19468   II,     XX|              feladatul, ismét, akik könyveket terjesztenek, vannak, melyek betegek
19469   II,    XIX|                        Valaki felől álhíreket terjeszteni, rejtettebb hibáit felkapni,
19470   II,   XVII|                      népszerű iskolai könyvek terjesztésére; ha azt bolondságnak tartotta,
19471   II,    XVI|                     állani.~ ~Ha egy titokban terjesztett álhírnek egy csapással véget
19472    I,     XI|                szaporodott; fiatal honatyáink terjesztették is a jó erkölcsöt, amerre
19473   II,  XXIII|                     Mit csináltok ti itt?~ ~– Terjesztjük a civilizációt. Kissé fádabb
19474    I,   VIII|                    ilyen társulatok a legjobb terjesztői minden barbarizmusnak, s
19475   II,  XVIII|                    kifejezni, amit érzek.~ ~– Térjünk ügyünkre, öreg barátom –
19476    I,    III|                      faj optimatesei * csak a térképről tudják, merre van az ország,
19477   II,     XV|                      vagy nagy művész.~ ~Az ő termei, az ő estélyei, az ő reggélyei *
19478    I,     IV|                   ment végig társaival a klub termein, s csak a lépcsők végén
19479    I,    VII|                  asztalainkon magyar lapokat, termeinkben magyar szót, magyar zenét
19480    I,    VII|            ostromolják a szép egzotikus hölgy termeit és szívét; a termek nyitva,
19481   II,     XX|                     tömeg szétoszlott a többi termekbe. Flóra és Fanny észrevétlenül
19482   II,     XV|                    lejtett végig a társalgási termen, s nem látszott rá ügyelni,
19483    I,   VIII|                 fogjanak; lábán maradt minden termése. Ez egy. Másik a híres Csenkő
19484   II,     Sz|                     in natura – természetben, természetbeli juttatásként~ ~interjekció –
19485    I,    XII|                      hogy dühös, szangvinikus természete ellenére, legkisebb kifakadás
19486   II,  XVIII|                  egymást; ez arra mutat, hogy természeteik egyeznek, ami nagyon örvendetes.
19487    I,     II|                    azért, hogy örököljem, nem természetem; hanem annyit mondhatok,
19488   II,   XXIV|                  kezdi helyzetét naprul napra természetesebbnek találni, s többé nem volt
19489   II,     XV|                       se tagadja meg gunyoros természetét, ahhoz fordult kötekedő
19490    I,   VIII|                      lefeküdni, mert a medvék természetével bírt, hogy a földön fekvőt
19491   II,     XV|                  felőle semmit, azoknak pedig természetökben feküdt nem dicsekedni és
19492   II,   XXVI|                          el kell vesznie azon természettelen viszony miatt, mit egy vénemberrel
19493    I,   XIII|                  egész uradalomban nem szabad termeszteni? – Hát azért hivattam az
19494   II,     XV|                szokott ezzel az idegen ország termesztette sötét nedvvel élni, hanem
19495   II,    XXI|                    pompásan illett az amazoni termetekre e testhez simuló viselet
19496   II,     XV|                    szépségben tűntek elő szűz termetének idomai. Ah, ez valóban a
19497   II,   XXIV|                       eszébe, hogy e gyönyörű termetet átölelje, és azután hogy
19498    I,     XI|                    nemes vonásokról, e délceg termetről.~ ~Szegény leány! Az nem
19499   II,   XXXI|                   Álhajjal, álfogakkal, hamis termettel csalja a világot és magát.
19500   II,   XXII|                  betegségéről kényszeríté azt termi. Éppen aznap érkezett, hogy
19501   II,    Meg|                      az alapja való, a földje termőföld, az ege igazi levegő.~ ~
19502    I,      X|                eltávozott, hogy bár vissza se térne többet. Ez a kívánságuk
19503    I,    VII|                  iszonyú zúgása.~ ~A Panthéon térről * legszebben lehete látni
19504   II,    XIV|                  hitte halálomat, és magamhoz tértem, erőt, kedvet kaptam az
19505    I,   VIII|                    mocsárba, körös-körül nagy területben legázolva maga körül a tért
19506    I,   XIII|                     körít nehány ezer holdnyi területet, ezen fekszik a Kárpáthy-család
19507    I,   VIII|                   Egyfelől gazdag búzavetések terülnek, másfelől magas sötétzöld
19508   II,    XIV|                      volna is, mely Kárpáthyt tervében kitartásra ösztönözze, magában
19509   II,    XIV|                  szerencsés kéjelgő furfangos terveinek kettős sikere van: őket
19510   II,  XXIII|                    meg volt vele elégedve. Új tervek kezdtek agyában keletkezni;
19511   II,    XIV|                       Nekem, mint mondám, egy tervem van, melyet önnek meg kell
19512    I,    XII|                      keresztüllássanak minden tervén. Legjobb ily alkalommal
19513    I,   XIII|                    utód: Kárpáthy Ábel, akkor térvén át református hitre, roppant
19514   II,    XIV|            elmosolyodnak, összesúgnak, valami tervök lehet Abellino ellen, valami
19515   II,    XXV|                        hogy gyönge a nő?”~ ~E tervvel, e szándékkal fejében másnap
19516    I,   VIII|                      korcsmárost pedig tökéle tesen gazdaggá tett azáltal, hogy
19517    I,     Sz|               polgárság~ ~tiltul – nagyjából, tessék-lássék~ ~Tiszavárad – költött helységnév~ ~
19518   II,    XVI|                        mondhatni, igen gyönge testalkata volt.~ ~– No jó. Abellino
19519    I,   VIII|                    éktelen Brontes * könnyebb testalkatú ellenfelét tökéletesen kimángorolta.~ ~
19520    I,      I|           nekibódorodik e söppedéknek, tegyen testamentomot, mert ott vész, ellenben
19521    I,    VII|                   gyönyöröket ígér.~ ~Arc- és testbőre, mint az ezüsttel vegyített
19522    I,   VIII|                  száján megeredt a vér, egész teste tajtéktól habzott, nyelve
19523   II,     XV|             gondolattól, hogy anyja e percben testéhez érjen.~ ~Mayerné megnyugodott
19524   II,   XXIX|                       most lelkemet Istennek, testemet a földnek ajánlva várom
19525   II,     XV|                    amilyennel Damiens nézte a testén tépett sebeket, mikbe égő
19526    I,      I|                     farkasbőr bunda nem képes testét melegen tartani, azért ültették
19527    I,      V|                        mikben a művész kiadja testi-lelki erejét anélkül, hogy legkisebb
19528    I,     Sz|                      zárták ide~ ~satellite – testőr, csatlós~ ~Saul – Pál apostol
19529    I,      I|                     tornácon voltak; középen, testőreitől körülvéve, maga a nagyságos
19530    I,     Sz|                 víziló~ ~noble garde – nemesi testőrgárda~ ~noble nonchalance – úri
19531   II,   XXVI|             következtében, mint megszilárdult testületet mutathatjuk azt be, ahol
19532    I,     Sz|              szellemesség~ ~esprit du corps – testületi szellem~ ~Est-ce possible –
19533    I,     XI|                      a hírhedett divatleányok testvéréből a legszendébb, a leggyöngédebb
19534    I,      X|                    más Mayer leánya, nem az ő testvéreé, hisz ilyen nevű színésznő
19535   II,     XV|                       a képet ottan szembe. A testvéreid haragudtak rá, mert rájuk
19536   II,     XV|                   kétségkívül régóta restelli testvéreim életmódját, s csak az alkalmat
19537    I,     XI|                    figyelmet fordítanak rá.~ ~Testvéreiről sohasem szólt előtte Teréz;
19538   II,    XIV|                      vagy már.~ ~Nem szülői s testvérhajlam, nem bosszúvágy az, ami
19539    I,      X|                      a vidám társaságnak mint testvérnénjét, vagy eltagadja, hogy ismeri?
19540    I,     XI|              miszerint azoknak még egy ötödik testvérök is van. „Hol van e legkisebb
19541   II,   XXXI|                      Zoltánról, hogy az nekik testvérük, és Terézről, hogy az nekik
19542   II,  XXIII|                    Édes barátom, nagyon sokat teszesz fel magadról. Azt kívánod,
19543    I,    III|                meghalás ellen, akkor helyesen teszitek, hogy úgy kiáltoztok rám;
19544    I,     II|                       sokat foglalkoztak édes tészták gyúrásával.~ ~Amint a szétnyitott
19545   II,   XXVI|                     látjuk ismerőseinket. Úgy teszünk, mint az amerikai lapszerkesztő:
19546    I,     II|                    eső nem érhette az embert, teteje pedig fölfelé mindinkább
19547    I,   VIII|                  öcsém a módját!~ ~– A hordók tetejébe pedig üljön fel négy-négy
19548    I,    VII|                       utcán keresztül a házak tetejére kötött zsinegről lógnak
19549   II,    XIX|                    nem szabad onnan az oszlop tetejéről leszállni. Ezért ő tégedet
19550    I,   XIII|                átnyújtá a sajtot, s levette a tetejét, galamb helyett íme körmös
19551    I,      I|            Törikszakad csárda felé, mely nagy tetejével úgy tűnik elő egy távol
19552    I,     XI|               katekizmustokban nincs még ez a tétel: „Asszonyt megcsalni nem
19553    I,   XIII|                      kikacagta magát az egyes tételeken.~ ~– Megkövetem alázatossággal –
19554   II,     XV|                     szeleskedik. Nem vigyáz a tételekre, a nyerőt húzza be, s a
19555    I,   XIII|                    azonban a bevételek egy új tétellel szaporodtak, mely származik
19556    I,      X|                igazgató jónak látta fizetését tetemesen megjavítani; amit azonban
19557   II,   XXIX|                       is. Azon kívül semmi se tétessék hozzá. Kívánom, hogy úgy
19558    I,    VII|                 helyett az ő saját palotájára tetetett vendéglői jelvényt, mely
19559    I,      I|                       kongó termet. Az asztal tetézve rakatott meg ezüsttálakkal
19560   II, XXVIII|                     szívességgel volt egykor; tetézze e jóságát most azzal, hogy
19561    I,    VII|                találják magukat a világban. A tétlenség átka ez mindazokon, kiknek
19562    I,   XIII|                      ősi címer, még nagyobb a tető homlokzatán s a víz felőli
19563    I,    VII|                   felfelé. Már az ifjú az égő tetőhöz ért. Kezével int a hölgynek,
19564   II,   XXII|                      én ez örömöt, e jóságot, tetőled?~ ~Az asszony szomorúan
19565    I,    VII|                      tépve. Az ifjú már int a tetőn álló embereknek, hogy távozzanak
19566    I,    VII|                 mászott fel, arról verve le a tetőt.~ ~Chataquéla mindezek közül
19567    I,     VI|                      látszott a félelemnek, a tétovázásnak. Odalépett bátran.~ ~Azon
19568    I,    III|             keresztúthoz értek ifjaink, s ott tétovázva álltak meg, nem tudva, melyik
19569   II,  XVIII|                 kétségbeesése tetőpontján úgy tetszek neki, mintha Kárpáthyné
19570    I,    VII|               megelevenülni, jövő-menő alakok tetszenek fel benne, mik változnak,
19571    I,   XIII|                  szavak hallatára, mintha nem tetszenék neki e nagyon kegyes szándék.~ ~
19572   II,     XX|               különösen ezen pontok általános tetszésben részesültek:~ ~„– Van-e
19573   II,   XVII|                   osztályának kivétel nélküli tetszésében részesült.~ ~Oly eszme,
19574   II,     XX|                 teljesítsék, ami viszont az ő tetszését nyeri meg, mert hozott bár
19575    I,     VI|                munkásak, hogy a nép kedvencét tetszésnyilatkozatokkal megtiszteljék, hanem egyúttal
19576    I,    XII|                      az első lövés felett. Ez tetszésre bízatott. A kiindulási távolság
19577    I,      I|                    gondolat felébreszti lelki tetszhalálából.~ ~Most is az hozza távol
19578   II,   XVII|                    közemberiséget érdeklőnek, tetszhetett aláírni a népszerű iskolai
19579    I,     II|                       a toledói mórokon kívül tette-e azt valaki, és fogja-e ezután
19580    I,      X|          szemrehányásul mondtam. Ön ura saját tetteinek. Most még egy leánya van
19581    I,      V|                        de ha kell, bizonyomra tettel is be fogják bizonyítani.
19582    I,    VII|                      kerestük önt fel.~ ~– Én tettem volna azt? – szólt Rudolf,
19583    I,     II|                  magyar szó) hűtlen feleségét tetten kapott szeretőjével együtt
19584    I,    VII|                    nevetni kell.~ ~Chataquéla tettét százféle toldással és megfordítással
19585   II,     XV|                     hinnék, hogy mindazt csak tettetésből cselekszi; hisz aki az oltár
19586   II,    XXV|                        Nem volt az a szerelem tettetése, hanem diadal a legforróbb
19587   II,   XXIX|                  miként én is megbocsátom! De tettető és hazug volnék Isten előtt,
19588    I,      V|                  sokszor lehunyják szemeiket, tettetve, mintha alunnának, csak
19589   II,  XVIII|                      monda Szentirmayné óvást teve mindennemű hála és köszönet
19590   II,     XV|                       teende. Az egész mintha tévedésből történt volna. Négy nap
19591   II,  XVIII|                  hálásan szorítá meg a kezébe tévedett gyöngéd kezet.~ ~Egy jótékony
19592   II,  XVIII|                ismeretlenül pártolatlanul fog tévedezni a világban, és gondolá magában,
19593   II,    XIV|                     jártak-e a szerelem után, tévedeztek-e a hallottak nyomán, követték-e
19594   II,    XXI|                     rá, hogy a mocsár felé ne tévedjenek, figyelmeztesd őket, ott
19595    I,      I|                    azért hogyha gödörbe talál tévedni, a szekér dűljön fel, s
19596   II,     XV|                 kétszeresen.~ ~– Ohó barátom, tévedsz, kétszer hagytam benn a
19597   II,     XV|                    bámulásában kifáradt, őreá tévedt vissza, s minden tekintet
19598   II,    XXI|                 Gergely, az eredeti fiúk közé tévedve lovával, s majd leverte
19599   II,    XXX|                 melyben vele megesküdött, úgy tevék a koporsóba.~ ~Ugyanazon
19600    I,    VII|                       tartá maga elé.~ ~– Mit tevél! – kiálta ijedt tekintettel. –
19601   II,     XV|                  boldog lehessek valaha, hogy teveled egy szobában aludjam. De
19602    I,     IV|                      őt; tehát azon ajánlatot tevém neki, hogy ha én rögtön
19603    I,   XIII|                 hátraseperve elkotródott, nem tévesztve szem elől, hogy eltávozása
19604   II,   XVII|                meghatározhatlan szolgálatokat tevő parasztleányok hazaküldettek,
19605   II,    XXV|                     egyes-egyedül a csavargós tévutakon, anélkül, hogy látna, hogy
19606    I,    VII|                     hogy vége legyen a grófnő textusának, s erre e mondatot szalasztá
19607    I,      V|                 melynek legünnepeltebb hőseül Tharaud-Mainvielle urat emlegeté a hír.~ ~A
19608    I,     Sz|                  színháza~ ~thermopilaei hős (thermopülai) – Leónidasz, spártai király,
19609    I,     Sz|                       szerint – beleszeretett Thészeusz egyik fiába, Démophoonba,
19610   II,     Sz|              mitológiában; ő dobta Péleusz és Thetisz lakodalmán „a legszebbnek”
19611    I,     Sz|                  tibetsál – a kasmírral rokon tibeti kecskék gyapjából készült,
19612    I,     Sz|                     levő perzsa hadak ellen~ ~tibetsál – a kasmírral rokon tibeti
19613    I,     II|                      bevonva, miket a virágos tibetsálok * osztanak szakaszokra,
19614    I,    VII|                 Megcsókolál, midőn nem vagyok tiéd, míg férjemtől nem váltam
19615    I,     XI|                  imádandasz engemet, mindezek tiéid legyenek.” Felele neki Jézus: „
19616   II,    XXV|                      a kalitjából kiszabadult tigris jelent volna meg előtte,
19617    I,      X|                    világból.~ ~A jámbor ember tigrisszívet váltott; dühös volt és kérlelhetetlen,
19618   II,     Sz|                 felsőbbrendűség, fölény~ ~ ~ ~tikgömb – tojás~ ~tónadó – hangadó~ ~
19619   II,    Meg|                      romantikus tollas azon a tikgömbön, * * saját fantáziája melegével
19620    I,     II|                   kiállani önnek elém szabott tilalmait. Óh, én hozzá vagyok szokva
19621    I,     II|                     oly szorosan. Az elsorolt tilalmak, megengedem, hogy eléggé
19622    I,    III|                      hová csak najádokat * és tilinkós faunokat kell képzelni,
19623   II,  XXIII|                     hogy mit tegyen Abellino. Tiltakozott minden tanács kérés ellen,
19624   II,    XXV|                       gondolattól is meg kell tiltanom magamat, mely önt elém hozza.~ ~
19625    I,     VI|                    lépcsőkre a sok mindenféle tímárlegény, asztaloslegény s más afféle
19626   II,     Sz|               életjáradék~ ~vukli – hajfonat, tincs~ ~ ~ ~whist – angol kártyajáték,
19627   II,   XVII|                     használja, ha elcseppen a tinta, felnyalván vitézül.~ ~János
19628    I,   XIII|                  kibékülésben, ha olyan ménkű tintás nem volna az öt ujja. Menjen
19629   II,   XVII|                     most már nemcsak az ujjai tintásak másodíziglen, hanem egyúttal
19630    I,    XII|                   patzenhäusliban * tollat és tintát kerítve, annak rendi szerint
19631    I,     Sz|                        Petit-pas – vsz. apró, tipegő járásáról „Kis-lépésnek”
19632   II,    Meg|                akkordot.~ ~A magyar nábob egy tipikus alakja volt a magyar közéletnek,
19633    I,   VIII|                 versenytársa össze lett volna tiporva.~ ~A meglepett fenevad a
19634   II,   XVII|                 urakkal gőzhajókon, gyárakon, Tisza-rendezésen, töltéseken, tudós társaságon,
19635   II,   XVII|               gazdasági egyletet, műtárlatot, Tisza-szabályozást, Vaskapu-áttörést, útcsinálást,
19636    I,   VIII|           Püspökladányig és fel Nádudvarig és Tiszafüredig; abban bizony ellakhatik
19637    I,     Sz|                    nagyjából, tessék-lássék~ ~Tiszavárad – költött helységnév~ ~tógátus –
19638    I,    VII|                  malmok csendes kelepelését a tiszaváradi * jegenyék árnyékából, sétálni
19639    I,    VII|                    Eszékiné –, mi nem megyünk Tiszaváradra malomkelepelést hallgatni,
19640   II,     XX|                    castis sunt omnia casta, a tisztáknak minden tiszta, s aki már
19641   II,  XVIII|                      köhögött, hogy hangjának tisztaságot adjon, s még egyszer visszatekintve
19642    I,     XI|                   mert hisz az eszme nem volt tisztátalan, ő sajnálta testvérét, ki
19643   II,   XVII|                      pontosan számadoltassa a tiszteket, mert sok pénzre van szükség
19644    I,   XIII|                     mégis szép tőle, hogy úgy tisztel. Most már sietni fog, meg
19645    I,    VII|                      s elválva Ulyssestől, őt tisztelé meg sokat vándorolt övével,
19646   II,   XXVI|                    nőt rágalmazzanak, akit én tisztelek.~ ~Ez nagy szó. Már erre
19647   II,   XVII|                   szívesen vevé, ha itt-amott tiszteletbeli elnöknek, pártfogónak megválaszták;
19648    I,      I|               állatnak létezni, ki iránt való tiszteletében a két úriember a rosszabb
19649    I,   XIII|                 holnapután reggel fogom tenni tiszteletemet a többi szolgálatban levő
19650    I,     VI|                     hogy akinek oly sok ideig tiszteletével adózott, végre valahára
19651   II,  XVIII|                     Hátul jön ő, nagynénje, a tiszteletőr háta mögött, kit előrebocsátott,
19652   II,  XVIII|                      a fiskális és Varga uram tiszteletteljes állásba vártak reá. Varga
19653    I,   XIII|                     hogy ne csak elférjenek a tisztelgők, hanem ha később jön valaki,
19654   II,     XV|                       őt ilyen jó egészségben tisztelheti.~ ~Abellino pedig, amint
19655   II,    XIV|                 beszélhetnek, őt bámulhatják, tisztelhetik; tán van közöttük választottja!
19656    I,     II|               találkozunk vele, már akkor úgy tisztelhetjük őt, mint élelmezési biztost
19657    I,     IX|                       nem bátrak gyűlölni, de tiszteli mind a kettő.~ ~Miklós nem
19658   II,   XXIV|                       ismer, úgy imádjon, úgy tiszteljen, mint én, hogy még gondolatban
19659   II,     XV|                     harsányan közbekiált:~ ~– Tiszteljétek házam szentélyét! ~ ~Ez
19660    I,    VII|                         Ön ismét csalódik, mi tiszteljük ezeket a nagy kenyértermő
19661    I,      X|                     mint házának mindmegannyi tisztelőit?~ ~Kisegíté őt a zavarból
19662   II,     XV|                   feledkezni meg legőszintébb tisztelőjökről. – Uram, ez igen szép öntől,
19663    I,      V|                 elfogynak az imádók, később a tisztelők is; a tapsokat, a koszorúkat
19664   II,     XV|                   hogy bármily nagy mértékben tisztelte, becsülte légyen a magát
19665    I,   XIII|                 becsben marasztván, a kevésbé tiszteltekét alárendeltebb célokra fordítva.~ ~
19666    I,   XIII|                 mulatság közepett, most lássa tisztesebb vigalomban."~ ~Az ünnepélyes
19667    I,      I|                      hát csak szaporán, a tál tisztességéért.~ ~– De ilyen állattal nem
19668   II,   XVII|                         hogy viseljék magukat tisztességesebben, s legalább egy kötényt
19669    I,   XIII|                   hogy ő a Kárpáthy-uradalmak tiszti személyzete közt gyökeres
19670    I,   XIII|                   kézre adá a levelet a többi tisztitársaknak is, az ispánoknak, kasznároknak,
19671    I,     XI|           gyémántlelkét a sárból, a szemétből tisztogatták ki, kinek gyöngéd szívét
19672    I,   XIII|                       többi szolgálatban levő tisztségekkel egyben.~ ~Azzal meghajtá
19673    I,      I|                       elfogy, nem kell róla a tiszttartónak számot adnom.~ ~– No hát
19674    I,   XIII|               esztendő volt az idén – menté a tiszttartót Jancsi úr. – Megdűlt a gabona,
19675    I,   XIII|                       ember kegyelmed, hogy a tiszttartótól azt kívánja, miszerint fiának
19676   II,   XVII|                      szoktak versbe szedni, s tisztújítások, követválasztások alkalmával
19677   II,    XIV|               változatos foglalkozás enyhébb, tisztultabb gondolatokra szoktaták lelkét;
19678    I,   XIII|        fizetésnagyobbításért ne folyamodjanak tisztviselői, mert azt utálja szörnyen.~ ~
19679   II,   XXIX|                     hű cselédemmel.~ ~…Minden tisztviselőim, akik jelenleg földi birtokaimat
19680    I,   XIII|               Kutyfalvi-kastélyba gyülekezett tisztviselőivel, hajdúival és cselédjeivel,
19681   II,   XXIV|                    nyerte meg a megye legfőbb tisztviselőjéül. Aki sohasem látta is, rá
19682   II,    XIV|                 jószágaira tanult, becsületes tisztviselőket keres; a dorbézoló mulatságokat
19683   II,   XVII|                      produkálják magukat.~ ~A tisztviselőknek meghagyatott, hogy a legnagyobb
19684    I,   XIII|                   mindig szokta, meghíva a hű tisztviselőt asztalához, hová csak előkelő
19685    I,     VI|                   küldötte előre.~ ~S az ifjú titánok rohantak fel a mennydörgő
19686   II,    Meg|                 hozzám, s beavat a legmélyebb titkába.~ ~– Barátom, én feleségül
19687    I,      I|                ellenben akik ismerősök a föld titkaival, könnyebben eljönnek rajta,
19688   II,  XVIII|                    léggömb kormányozhatásának titkát, én megmondom nekik; ültessék
19689    I,     XI|                     igen jól fizették; aminek titkául el kell mondanom egy korábbi
19690    I,    XII|                        s Teréz bizonyosan azt titkolja, mert valami viszony volt
19691   II,   XXIV|                   Pesten lakni.~ ~(Az asszony titkolózik – gondolá Kecskerey –, hisz
19692   II,   XXIX|                      ezen szavakkal. Ki előtt titkolóznám? Isten színe előtt állok.
19693   II,    XIV|                     pofákat! Énelőttem akarsz titkolózni? Énelőttem, aki keresztüllátok
19694   II,     XV|                        halvány maradt.~ ~Nagy titkolózva elébb körülnézett, ha nem
19695    I,     VI|                     fiatal óriások nem eléggé titkolt előkészületei a lehető legszélesebb
19696   II,    XXV|                    gondolá magában Rudolf, és titkosan mosolygott.)~ ~Midőn a vendégek
19697   II,    XIX|                    helyzet volt ez; a hölgyek titkosrendőrsége, kik jegyzeteket raknak
19698   II,    XXV|                     észre, sejtett-e valaha e titokból valamit? Angyalarca azt
19699    I,    VII|                      meg fog felelni. Addig a titoktartás becsületügy.~ ~Azzal vette
19700   II,     XV|              miszerint Teréz és Fanny hasonló titoktartásra szólíták fel, s ez összevetést
19701    I,     XI|                       férfit, ki sorsáról oly titokteljesen gondoskodik, de midőn végre
19702    I,     IV|                     excellenciás úrnak szokta titulálni. – Parancsoljanak velem
19703    I,   XIII|                   perillustris ac generosus * titulust kap a levélen, de belül
19704   II,  XVIII|                beszélni.~ ~A szőke báró Berky Tivadar, aki különcöt játszik, nyergelve
19705    I,     Sz|             mulatóhely Párizsban~ ~bamboche – tivornya~ ~baziliszk – halálos pillantású
19706   II,   XVII|              kihordatott mindent, ami egykori tivornyákra emlékeztetne, a kerek székek,
19707    I,      V|                  leveleknek, miknek pecsétjei tízágú koronákat viselnek; ennek
19708    I,   XIII|                      városbeli fiatalság, egy tízakós * hordót hengerítve elő,
19709    I,    VII|                  hónap múlva, tehát augusztus tizedikéig egy sou-ja * sem marad abból
19710    I,     IV|                       velem is! – ismétlé már tizedszer.~ ~– Szívesen, barátom –
19711    I,   XIII|                     ezt a hajadon leányzót?~ ~Tizen is ugrottak, Marci is köztük
19712    I,    VII|                     ha egy társaságban vannak tízen, Chataquélát mindegyik másnak
19713   II,   XVII|            nyughatatlan fiatalság danája, kik tízen-húszan széltében karonfogva mentek
19714    I,   XIII|                      s ha tízszer elesett is, tizenegyedszer megint megrohanta volna.~ ~
19715    I,    VII|                    jót, rosszat, összevissza; tizenhattól húszig ábrándozó, költői
19716    I,    VII|                     Eszéki Sándornő és fiatal tizenhét éves unokája, Flóra, kivel
19717    I,     VI|                  minderről semmit sem tudtak; tizenkétszer hívták ki egymásután Jozefine-t,
19718    I,    VII|                feledtek; egy szegény, fiatal, tizenkilenc éves asszony csecsemője,
19719   II,    Meg|                   kacsi * ”! s azzal a kiadóm tizenöt ív kész munkámat, ami a
19720    I,     XI|               paradicsomi ritka gyümölcs! Egy tizenöt-tizenhat éves gyermek, kinek gyémántlelkét
19721    I,   XIII|                       a hajdúk szilvóriumot s tízesztendős őszibarackszeszt hurcoltak
19722    I,   VIII|                   kezdtek szö vődni, mégpedig tízet egyre, hogy az idegen lesz
19723    I,      V|                mesterek által. A kisleány már tízéves korában a világ minden mívelt
19724    I,     II|                  vesztegetni; úgyhogy ott egy tízholdas angolkertecske * oly áron
19725    I,   XIII|                     most két óra van délután, tízre itt lesz. Bizonyosan nincs
19726   II,   XXIV|                    látja őket be nem fejezett toalettel, olykor sáros csizmával,
19727   II,     XV|                óvatosak lenni, midőn éjszakai toalettjöket végzik. Fanny egész gyermeki
19728   II,    XIX|                 kölcsönösen segítének az esti toalettnél, s azután szabadon, vidáman
19729   II,    XXV|             világosabb zölddé teszik a gazdag tobozfürtök, mikkel behintve látszik
19730    I,   VIII|                       vendég lovainak farkait tőbül levágatni; újdonatúj hintóját
19731    I,     II|              életrendén rögtön nem változtat, tobzódásaival fel nem hagy, amihez nagyon
19732   II,     XV|                 vendégek egy része kíváncsian tódul az érkezők elé, a házigazda (
19733    I,     VI|                       rettegett óra, a népség tódult az operaszínház felé. A
19734    I,   XIII|                      minap agarászaton vagyok többedmagammal, s utolér az eső. Sebaj –
19735    I,      I|                    azt hitte, hogy lehetetlen többféle variációban szólni az egérről,
19736    I,     VI|              Fennimort? – Utoljára kifogyva a többiből, még azt is megkérdezi: – „
19737    I,   VIII|        meghosszabbodtak a lova lábai? Hátha a többié rosszabb lett?~ ~Befejezi
19738    I,   XIII|                     még egy esztendőt adjon a többiekhez Isten – sóhajta fel magában –,
19739    I,   VIII|                     tért nyithassunk, magát a többiekkel egyenlő érdekűvé nőhetni
19740   II,  XVIII|                       kiket szeretnem kell, a többiekről hallgat. Ah, önnek jól kell
19741   II,   XXII|                 nagyobb és nehezebb kívánat a többinél.~ ~– Annál kedvesebb; mit
19742   II,   XXIV|                     csak te ne tarts annak; a többivel nem törődöm.~ ~– S ha én
19743    I,   VIII|                     szokta visszafizetni.~ ~A többség feje már lógott a borversenyben,
19744    I,   VIII|                 miatta, egy korcsmárost pedig tökéle tesen gazdaggá tett azáltal,
19745    I,      V|                       fürösztötték, s diadala tökéletesebb volt, mint Napóleoné, mert
19746    I,    III|                      szorulva, hogy szellemét tökéletesítse; pedig a magyar ezermester.
19747    I,      V|                     akkor sok előnnyel bírt a tökéletlen zongora felett, hogy apja
19748   II,   XVII|                közmíveltség ezen ágazatát oly tökélyre fejlesztők, hogy századok
19749    I,      I|                tökéletes.~ ~– Szarva között a tölgye – monda rá a nagy úr, s
19750    I,   XIII|                        körülhátrálta a hosszú tölgyfa asztalt, nehogy azt a gorombaságot
19751   II,   XXII|                       napokat férje közelében tölte, hímzését, olvasmányát az
19752    I,      I|             háremhölgyét, a szezont Itáliában töltém, magamnak volt elegáns villám
19753   II,   XXIV|                      hogy egy hetet nála kell töltenie.~ ~Tehát egy egész hetet
19754   II,   XVII|               közintézményekben, gőzhajókban, töltésekben, akadémiában és lóversenyen
19755   II,   XVII|                   gyárakon, Tisza-rendezésen, töltéseken, tudós társaságon, színházon,
19756    I,    XII|                   bort s a szívekbe szerelmet töltöget.~ ~Ez a legtermészetesebb
19757    I,      I|             palackokat, s kezdek itceszámra * töltögetni a bohóc torkába a jóféle
19758   II,    XXV|                      napot János úr közelében töltötte, bátran állíthatjuk, hogy
19759   II,     XV|               ifjúságodat nagy kegyes életben töltötted el, hogy magadat minden
19760    I,    VII|                elhomályosul, mintha felhőkkel töltötték volna tele, melyek sűrűn
19761   II,  XXIII|                  magadat kényelembe! Jusszuf, tölts vendégem számára pipát.
19762    I,   XIII|                       valakit, akin bosszúját töltse, ha egyebet nem, a fiskálisomat.
19763   II,   XVII|                       többi főurakat is, hogy töltsék ott a telet. János urat
19764    I,      I|              fordulatot adott a tréfának.~ ~– Töltsetek a szájába bort, hogy lenyelhesse.~ ~
19765    I,   XIII|                       amivel az udvar fel van töltve.~ ~A szekér dereka tele
19766   II,     Sz|                       alávalóság~ ~in massa – tömegben~ ~in natura – természetben,
19767    I,   VIII|                      vettem Almásfalvi Kázmér tömegéből örök áron százhúszezer forinton,
19768    I,      I|                   küllőkről lefaragják az egy tömeggé vált sarat, s annál nagyobb
19769    I,    VII|                     veszélyessé váljék.~ ~Egy tömkelege az a legcsodálatosabb alakú
19770    I,      X|                nagyobb gyalázat is a földön a tömlöcbe jutásnál. Te értesz engem.
19771    I,      I|                   falatokat kezde kezdemagába tömni, hogy nincs a világon akkora
19772    I,     II|                     mert most ez a divat, s a tömör bútorok között, melyek nehézkes
19773    I,   XIII|                  szála sem hiányzik; hosszan, tömötten hátrafelé van az simítva,
19774    I,      X|                  művésznő neve, kik éppen így tönkrejutott családból eredtek, s éppen
19775    I,     Sz|                         kb. 78 cm~ ~ruinált – tönkrement, romba dőlt~ ~rulád – rolád,
19776   II,     Sz|                       ruinál – romlásba dönt, tönkretesz~ ~ ~ ~salavári – bőszárú
19777   II,     XV|                     belemerülve gondolataiba, töprenkedéseibe, ugyanazon képeket átveszi
19778    I,    VII|                       alant az irtózat hangja tör ki, mindjárt ott fogja zúzni!
19779    I,    VII|                     csoport némber jő, kezeit tördelve, a legnagyobb kétségbeesés
19780    I,     VI|                 összetörve lássa. Utoljára is töredékeny játékszer volt csupán.~ ~
19781    I,      X|                        csókjaival halmozta, s töredezett hangon esedezék bocsánatáért.~ ~
19782    I,      X|                     holtom napjáig azon fogok törekedni, hogy őt a jó erkölcsben
19783    I,      I|                   három óra hosszat hasztalan törekedtek a zátonyra jutott járművet
19784   II,  XVIII|                     kit isten segítsen minden törekvéseiben, alig ismerhetni hazafit,
19785   II,     XV|                      az egész család egyesült törekvéseinek Mayernét a pitvarból a szobába
19786    I,    III|                  vagyunk, és tisztelni fogják törekvéseinket; mezőinken új élet fog virulni,
19787   II,  XVIII|                       s dacára az öregúr azon törekvésének, miszerint minden lépésnél
19788   II,    XVI|                       vívó volt. Mindkettő fő törekvésül tűzé ki magának ellenfele
19789   II,     XX|            önbizalommal tölti el, mely nagyra törekvő, buzdító hatással van szellemünkre,
19790   II,   XXIX|                   sírboltot, két fülke között töressék át a közfalat, hogy ne legyen
19791   II, XXVIII|                    látunk haladni a még félig töretlen csapáson. Egyik hátrább
19792    I,     XI|                élteteket annak boldogításában töritek össze; megvénültök vele,
19793    I,   VIII|           megvastagodjék, úgy hogy a fokos se törje be.~ ~Az ajtókból visszatekintő
19794    I,      V|                       ide azt a poharat, hadd törjem darabra!~ ~– Tharaud! –
19795   II,     XV|                 nagyon örül. Ha szegény ember törné magát így az utcán, könnyen
19796    I,   XIII|                     vele.~ ~– Hát iszen ne is törődjék vele; elég az hozzá, hogy
19797   II,     XV|                   nőkkel, mint Halm Rézi, nem törődnek. Azok ellehetnek miattuk.~ ~(
19798    I,    VII|                 anélkül, hogy a körülállókkal törődnék, hirtelen leveté magáról
19799   II,     XX|        szomszédjaikkal kezdve beszédet, s nem törődtek vele, hogy az eredeti fickók,
19800   II,   XXIX|                       van már készítve, sokat törődtem rajta, éppen olyan, mint
19801   II,   XXIV|                        mint azelőtt, hogy nem törődünk vele.~ ~Ezeket mondva bámulandó
19802   II,    XIV|                      egy nőt áldozatul, hiába töröd rajta a fejedet, édes poétám,
19803    I,    VII|                    együtt bátran és hősileg a törökök ellen, ugyanott megismeré
19804    I,   VIII|                     mérges, haragos mindenki, törököt akar ölni, s egymást nézi
19805   II,    Meg|                      fantáziám is kivándorolt Törökországba, Óceániába, egy elsüllyedt
19806    I,      X|                       távoli utasok, kik majd Törökországban, majd Angliában láttak hozzá
19807    I,     XI|                   szemeiben éppen egy könnyet törölt szét. Ez Kárpáthy Abellino
19808   II,  XVIII|                      engedi mulatni.~ ~Milyen törpék, ostobák, ízetlenek, fajankók
19809   II,   XXIX|                     belőle, lelkét készakarva törpén hagynák, mert hisz a gazdagok
19810   II,     XV|                     akik olyan könnyen pálcát törtek más ember leánya fölött,
19811    I,   VIII|                    meg azalatt, hány palackot törtél össze, hány vendégségből,
19812   II,    Meg|                  megköltést, s mikor a magyar történelmi regények terére átbarangoltam,
19813    I,      V|                  azért legkisebb változás sem történendett a hetirendben, s a kitűzött
19814   II,     XV|                  históriát, ami az ő életének története, s melynek előadásában célszerűen
19815   II,     Sz|                     naptári részen kívül apró történeteket, rövid krónikákat is tartalmazott;
19816   II,     XV|                      otthon mindenki a furcsa történeten gondolkodva hajtja fejét
19817   II,    XVI|                     években a míveltebb körök történetének évlapjait figyelemmel kísérték,
19818    I,   XIII|                azalatt énekelni fogják Dobozy történetét, Gyárfás most készíti hozzá
19819    I,   XIII|               parasztmenyecskéit. Ez mind nem történhetik meg. Azt nem lehet valakitől
19820   II,     XV|               Egyébiránt ki tudja, nem jobban történt-e ez így rá nézve. Lám, ha
19821    I,   VIII|                   lovag kezében volt, ki most törtetett elő a sás közől. Meghallva
19822   II, XXVIII|                        miket jövő-menő szánok törtettek egyik falutól a másikig.~ ~
19823   II,  XXVII|                   elaludt.~ ~A beteg felemeli törtvilágú szemeit férjéhez; kinyújtja
19824   II,  XVIII|                elővonva, azzal szemeit meg ne törülgesse.~ ~Fanny közelebb voná hozzá
19825    I,    XII|              jóltevőjét sejteni, többé ki nem törülhető szívéből; nem ismeri őt,
19826   II,   XVII|                   meglátszik, hogy oda szokta törülni a tollat, sőt még a nyelve
19827    I,     II|                       úgyhogy még csak le sem törülteté onnan a tréfát. Néhol a
19828    I,      I|                magához kezde térni, s szemeit törülve érthetlen szókat makogott.~ ~–
19829    I,     Sz|                       azaz aláírta az iskolai törvényeket, s az iskolai albumba a
19830    I,     IX|             közigazgatást szaporítá új, üdvös törvényekkel, hanem a társas életet is
19831    I,    VII|                 egyszerű szertartások mellett törvényesen elvált.~ ~Ettől fogva Chataquéla
19832   II,     XV|                      amikről hogy a főúr mint törvényhozó tag elfeledkezett, világosan
19833    I,     II|                       van, lehetnek jók, de a törvénykezésre mindegy – akár eső van,
19834    I,     Sz|                       duel – a párbaj kódexe, törvénykönyve~ ~colonel – ezredes~ ~comment
19835   II,    XIX|                       beszél diákul, ismeri a törvénykönyveket, kidisputálja a legkörmösebb
19836    I,      X|                       meg haragszik, az egész törvényszéket úgy forgatja az ujján, mint
19837    I,      I|                      elégesznek meg, mennek a törvényszékhez, s nekem el kell hagynom
19838    I,      X|                      úrnak hítták. Kriminális törvényszéki asszesszor, * rettenetes
19839    I,     II|                       apellálni három felsőbb törvényszékre, melyek közöl a legutolsót
19840   II,   XXIV|                       csatákból térve vissza, törvényt hozni összeültek, kik félelme
19841    I,     II|                       mindezeket így hegyiről tövire megtudni.~ ~– Ah, meg kell
19842    I,    XII|                     őreá gondol. Ámde azért a tövis benn van a lélekben! Ama
19843   II,    XIV|               karcolás a szíven, minő a rózsa töviseé, és azután mindig ez édes
19844   II,    XIX|                      esendő, az útjában fekvő tövisekre, kavicsokra, sikányokra, *
19845   II,   XXIV|                   nyújtania szívét azon égető töviskorona elé, mely reá várt, ha e
19846    I,     Sz|             kollégiumban bentlakó, egyenruha (tóga) hordásra kötelezett, a
19847    I,   XIII|                   zsebkendőjét hozzávarrták a tógája zsebéhez, hogy ki ne húzhassa,
19848    I,      X|             kibarangolt egész a malomligeti * tóig. – „Milyen szép tó – gondolá
19849    I,     Sz|                      őket az úr megszólítás~ ~tojás-széke – a tojás sárgája, belső,
19850    I,    VII|                   Tekintetének nyugalma, szép tojásdad arcának halvány vonásai,
19851    I,   VIII|                    szedegeti a lábait, mintha tojásokon járna, s félre nem nézne
19852    I,   XIII|                  férfiú hidegvérrel szürcsölé tojásos teáját:~ ~– Enfin, * örökké
19853    I,     II|                      szörpölgetett, hihetőleg tojással kevert teát, amelyet bizonyos
19854    I,      I|                     vendégséget; bort nekünk, tokajit és ménesit; fácánhúst, árticsókát
19855   II,  XVIII|                     vékonnyá szárad, mint egy tőkehal; íme, ezekből áll az új
19856   II,    XVI|                    hogy a kezében levő kardot tokjába visszadugja.~ ~E percben
19857    I,    XII|                     magával nagy, saját alakú tokokban a pisztolyokat és a sebészi
19858   II,     XV|                   idők kudarcai által a dühig tokozott szenvedéllyel veté magát
19859    I,    III|                     uraim, hogy így önök közé tolakodom, de amióta Párizsban lakom,
19860    I,   XIII|                     be tudja tanulni, s ki-ki told, fold hozzá, amit illendőnek
19861    I,    VII|                    Chataquéla tettét százféle toldással és megfordítással adták
19862   II,   XXXI|                       Így jár-kel a világban. Toldott-foldott kísértet a múlt szép időkből,
19863    I,     II|                     fél bajuszomat nem küldöm Toledóba, hogy adjanak rá pénzt.
19864    I,    VII|                  festőnek ecsetéhez, költőnek tollához nyúlni, ha látná ez ajkat
19865   II,   XXIV|                szabdaljak; bízom ezt műértőbb tollakra.)~ ~A derék lovag (Kecskerey
19866    I,     IX|                     fogadja, hogy a gyorsírók tollának sercegését meg lehet hallani.~ ~
19867    I,      I|                   Mindig létezett ez a faja a tollatlan kétlábú állatoknak, melynek
19868    I,     Sz|                legközepe~ ~tollas – itt: író, tollforgató~ ~tontina – biztosítás~ ~
19869    I,    VII|                  fiatalember törekedett odább tolni.~ ~Azzal Chataquéla elhajító
19870   II,     XV|                     is vállalkozott, hogy egy tolóágyban azon ágy alatt aludjék,
19871    I,     VI|                 pénztárak- és előcsarnokokban tolong, iparkodva észrevétetni,
19872   II,  XVIII|                lajstromot, melyet Fanny eléje tolt, majd közel, majd ismét
19873    I,      I|                   húzta, nehányszor alá s fel tolta mozgékony fejbőrét, mely
19874    I,     IV|                     vagyok.~ ~Hirtelen széket toltak alá, és leültették.~ ~–
19875   II,    XIV|                     azt nem akarjátok, hogy a tolvajok felkeressék, és ellopják
19876   II,   XXII|                      Az szenved-e jobban, aki tombol, és üvölt, akit megkötöznek
19877    I,     VI|                hímzett nőalak, egész vihara a tombolásnak zendült meg felette, s hogy
19878   II,    XIV|                       fölött nem sírni, hanem tombolni fog! Én meg akarom őt fosztani
19879    I,     IV|                   ismeretes kuplét a közönség tomboló kacajára. Hát nem érdekes
19880    I,      V|                      Rosinát, * a párizsi nép tombolt örömében; mindenütt új,
19881    I,    VII|            végigolvasni.~ ~Még egy kísérletet tőn lelkében az önmaga elleni
19882   II,    XXI|              tajtékpipákba számtalan fogadást tőnek, elkezdik a kürtök és ostorok
19883    I,     Sz|                       itt: író, tollforgató~ ~tontina – biztosítás~ ~triárius –
19884    I,     II|                     is. A legjobb karban álló tontinák, * életbiztosító intézetek,
19885    I,   XIII|                  magasra a tiszta tokaji bort topázsárga nedvsugárban.~ ~Ki-ki helyéhez
19886    I,   VIII|                      tapasztalatlanabb paripa toporzékolt még apróra. Ekkor a harmadik
19887    I,     VI|                       elfeledkezve, bosszúsan toppantott.~ ~Abellino dühösen rohant
19888    I,   XIII|                elejtettük a vadat, megüljük a torát!~ ~Kutyfalvi szemeit elfutotta
19889    I,      I|              Gyöngyösiből, aki hasonlót írt a Torda hasadékba szorult kéményseprőrül.~ ~–
19890    I,      I|                    nem tudott szólni, hanem a torkához kapott; nem bolondság egy
19891   II,  XXIII|                       magát, mint egy béka, s torkának feszített hangján recsegé:~ ~–
19892    I,     II|                    hogy az ember vele a saját torkát elmesse. Dugá tehát azt
19893    I,   VIII|                      mozgásba hozza nemcsak a torkot és tüdőt, hanem az észt
19894   II,    XXV|                   akkorra értek fel a kastély tornácába, midőn Rudolf hintaja az
19895    I,   XIII|                     az agarakat kikergették a tornácba, s nem volt nekik szabad
19896    I,   XIII|                      a pukkancsi tiszttartó a tornácból, s nevetve rákiálta:~ ~–
19897   II,    XXI|                   ismerős hangok kiáltozása a tornácokon, az udvaron csaholó ebek,
19898   II,    XXI|               felöltözött vendégek kijöttek a tornácokra, megmutatni magukat és megnézni
19899   II,    XXX|                    volt öltözve, s kilépett a tornácra. Szemben találkozék az öreg
19900    I,   XIII|                   látja a kárpátfalvi templom tornyát, melyet Jancsi úr két akkorára
19901   II,    XIV|                    vannak forralva, láthatlan tőrök kivetve minden lépten-nyomon.
19902    I,   VIII|                   igen jó öblös és gyakorlott torok kívántatik, s Bandin kívül
19903   II,     XV|                 csókolt neki, melyet ez azzal torolt vissza, hogy viszont ő is
19904   II,  XVIII|                      látása, hallása megannyi tőrszúrás lehet a szívedben.)~ ~Flóra
19905    I,     XI|             ismeretlen szívek, körülhálózzuk, tőrt vetünk nekik, vermet ásunk
19906    I,   XIII|                      az is helyet találjon.~ ~Tortától, süteménytől görnyedt minden
19907    I,     Sz|                karikatúr – karikaturisztikus, torz~ ~kárlátó – a szülők első
19908   II,    Veg|                       a jelenben mintaképei e torzalakoknak? Nem hiszem, és nem állítom;
19909    I,   XIII|                  elmúlt, s képéről eltűntek a torzító ráncok.~ ~Átellenben a derék
19910    I,   XIII|               mosolygását, percnyi fájdalomra torzítva arca vonásait; a vér fájdalmasan
19911    I,     IX|                       ülvén, arról egy furcsa torzképet rajzolt; a jámbor urat mint
19912    I,   XIII|                     valami irtózatos mosolyra torzult el, s lassankint félelmesen
19913   II,     XX|                      is kifogyhatatlan volt a tósztivásokban, s ha e részben egy igen
19914    I,   VIII|                szónokok mondanak kacskaringós tósztokat, amidőn tűzijátékok lövetnek
19915   II,    XIX|                   rejtettebb hibáit felkapni, továbbadni, ismerőseinél jó hírét aláásni,
19916   II,     XV|                    kérte, hogy maradjon ő ott továbbra is.~ ~– Lássa Teréz, én
19917   II,    Meg|                       fekhetett le, amelyet a továbbutazó művésznő reggel elhagyott.~ ~
19918    I,    VII|                        midőn a városból ismét továbbutazott.~ ~Őutána következett a
19919    I,    VII|                    csengettyűje; azután ismét tovagördültek a hintók; nem az jött, akit
19920   II,     XX|                     férfiúnak megfordulni, és tovamenni, mintha nem hinné képesnek
19921   II,    XIV|                 darabokra, juttassa idegenek, tőzsérek, uzsorások kezeibe, és éppen
19922   II,     XV|                     jutott, hogy valami német tragédiában látott már hasonló jelenetet,
19923   II,     XV|                      ki nem volt szokva ilyen tragédiákhoz, csak állt ott, mintha leszegezték
19924   II,     XV|                      hogy az imént eljátszott tragédiát valónak tartsa valaki, éppen
19925    I,    XII|                   tragikomédián.~ ~– Nem lesz tragikomédia, mondhatom.~ ~– Leginkább
19926    I,    XII|                   jelen – mint ők mondják – a tragikomédián.~ ~– Nem lesz tragikomédia,
19927    I,     Sz|                      két hű barát). Phülllisz trák királyleány – az ókori görög
19928   II,    XIV|                  megcsókolá a mester kezét, s trallázva, szökdelve tűnt el a konyhába,
19929   II,     Sz|                    tojás~ ~tónadó – hangadó~ ~travesztáció – tréfásan utánzó, anakronisztikus
19930   II,   XXXI|                 kíséri kommentárokkal és illő travesztációkkal * Kecskerey barátunk.~ ~–
19931   II,  XVIII|                      a nábob jó bora és rossz tréfái, ripőkjei és menyecskéi
19932    I,      X|                  halálra nevettetik az embert tréfáikkal, akik kimennek a konyhába
19933    I,    XII|                     útját álljuk azon idétlen tréfáknak, miket egy eléggé komoly
19934    I,      I|                    kacagni kezdett ez ízetlen tréfákon; neki az ilyenekben telt
19935    I,      X|                     aggszűz megjelenését, s e tréfákra megjött Mayer papa bátorsága.
19936   II,   XXIV|                       kedvre, az ember nem is tréfálhat veled.~ ~– Sőt inkább azért
19937    I,     Sz|                 nyelvjárási neve~ ~badinage – tréfálkozás, mókázás~ ~bain cosmétique
19938    I,    XII|                     tréfálni látszik.~ ~– Nem tréfálok uraim, én tegnap óta címtársa
19939    I,   XIII|             társaságot megkezdett jókedvében; tréfáltak, nevetgéltek, míg a templomtól
19940   II,   XXIV|                       maradj hát, hiszen csak tréfáltam – szólt, enyelegve állván
19941    I,   XIII|                  bolondulj, te Palkó! – szólt tréfásabb akkordbul Jancsi úr. – Mondd
19942    I,   XIII|                  könyvtárral, múzeummal s más tréfaságokkal. De belehalt az óriási vállalatba,
19943    I,     Sz|                        tontina – biztosítás~ ~triárius – dárdás (hastatus), nehéz
19944    I,     VI|                   süllyesztő.~ ~Ámde jöttek a triáriusok. * Elöl rohant az excellens
19945    I,     VI|                      taktust, midőn a legelső trillánál valami harsány hang „brávó”-
19946    I,   XIII|                       ha nincs-e benne valami triviális, útféli kifejezés; a cigányra
19947    I,     VI|                   jeladásait.~ ~Végre dob- és trombita-szakadtából befejeződött a nyitány,
19948    I,     II|                      s mindenkinek sajátszerű trombitája levén, szépen meg lehetett
19949    I,   XIII|                     Erre ismét megharsantak a trombiták, az úri vendégek felmentek
19950    I,   VIII|                       menni lassabban kell, a trombitát fújni pedig erősebben.~ ~
19951   II,    XIV|                 valami mulatságos, dicsőséges tromf a koporsóküldésre; még most
19952   II,     Sz|                  rókafark nevű, egy évig élő, trópusi eredetű, sötétvörös, fürtös
19953   II,  XXIII|                     birodalomba, én hősöm, én trubadúrom? – kérdé Kecskerey. – Bizonyosan
19954    I,     XI|                   nagyot sóhajtott. Teréz jól tudá, hogy most testvéreire gondolt.~ ~–
19955   II,     XX|                      a tisztelendő asszonytól tudakolta meg Fanny, került az asztalra –
19956    I,      X|              különösen kezdte kedvét keresni. Tudakolták, utána jártak, mit szeret,
19957    I,    XII|                    kívül valami arrogáns hang tudakozódása hallatszék, s a bejövő már
19958    I,    III|                     anélkül, hogy neveik után tudakozódnék, eltávozott számtalanszor
19959   II,     Sz|                       bas-bleu – kékharisnya, tudálékos nő~ ~battéria – ágyúüteg,
19960   II,    XIV|                   követték-e nyomrul nyomra a tudás, az emlék száraz, poros
19961    I,     XI|                        de arra kérem, hogy ne tudassa vele, miszerint az egy férfitól
19962   II,     XV|                beszédét azzal a visszaborzadó tudásvággyal, amilyennel Damiens nézte
19963   II,     XV|                eszmélete előtt, álom és való, tudat és képzelet.~ ~Az ember
19964    I,   XIII|                  hozta Pál a fiskálist.~ ~Nem tudatik, hol fogá ki a vízből ezt
19965    I,     VI|                      első előadásnál azokat a tudatlan embereket mindenre jól betanítani.
19966    I,     XI|                   Fanny számára; egyedül vele tudatta a dolgot. És ez volt a hiba,
19967   II,    XXV|                      közel. Ezen nyugtalanító tudattal kénytelen visszatérni.~ ~
19968    I,    VII|                       parancsait, csak azután tudatva vele, ki által szolgáltatta
19969   II,    XIV|                  abban, hogy a leány e titkot tudhassa.~ ~Vártak mind a ketten
19970   II,     XV|                    titokban maradjon, úgy nem tudhat afelől semmit Mayerné –
19971    I,     VI|                először adatik, az emberek nem tudhatják, mikor tapsoljanak; tehát
19972   II,    XIV|                  sírba dőlni, hogy csak akkor tudhatná meg, mint volt szeretve,
19973   II,     XV|                    még tartva, hogy senki nem tudhatott az érdekelteken kívül felőle
19974    I,     II|              könyökölni. Még ezt Abellino nem tudhatta.~ ~– Eh bien, monsieur Griffard –
19975    I,     IV|                     ne félj semmit, ezután is tudj büszke lenni!”~ ~Némelyik
19976    I,     IX|                     hogy most e tárgyról írni tudjak. Vannak tárgyak, mikről
19977    I,    III|                      hogy a háta mögött jövők tudjanak oly erősen sietni, mint
19978   II,    XIV|                      szívem, én szeretlek, el tudlak tartani; ha hozzám jössz,
19979   II,   XXII|                    vonnák vissza kezeiket, ha tudnák, minő gondolatok azok, miktől
19980   II,  XVIII|              foglalkozásiban háborítni (mivel tudnál te foglalkozni?); mert ámbár
19981   II,   XXXI|                        haneha az angyalok nem tudnának magyarul, tudjon beszélni
19982    I,     XI|               keresztül azután majd megölte a tudnivágy, hogy mi baja lehet azon
19983   II,    XIX|                        Azt persze nem szükség tudnod, hogy Dezsőcske egy iszonyú
19984    I,     IX|                   beszélem ki előre, elég azt tudnotok, hogy annyira haladtam,
19985    I,     XI|                 elhagyja testvérét, a nevelés tudománya megtöri a kraneológok *
19986    I,   XIII|                   aztán a világ minden létező tudományait ki- és betanulván visszatérett,
19987    I,   VIII|                 ilyenkor szokta elővenni régi tudományát, mely abból állott, hogy
19988    I,   VIII|                     ami mind többet ér minden tudománynál, s ha felült lovára, és
19989    I,     IX|                    kevés mesterséggel járt.~ ~Tudományokra mi szüksége volt? Használhatta
19990    I,   VIII|                    íróasztalánál görbe hátúvá tudományozza magát, s bárha a közjogi
19991    I,   XIII|                      neki kit ütni-verni. Ami tudományt Jancsi úr nevelői az ifjú
19992    I,   XIII|                        kinek ez ünnepélyekről tudomása ne lett volna.~ ~A körülfekvő
19993    I,      X|                     Azon esetben, ha az úrnak tudomásával vannak azon dolgok, amik
19994   II,     XX|                  hogysem valamennyi kisdedei, tudósai és egyéb gondviselésre szorult
19995    I,    III|                 barbárok ti, kiknek nincsenek tudósaitok!~ ~– Ha minket értesz azon
19996    I,     II|                   leghitelesebbek voltak az ő tudósításai, s akármi állt a hivatalos
19997    I,   XIII|                      járt úgy, hogy elsietett tudósítások miatt útja végéről kellett
19998    I,    VII|                       száguldanak előre-hátra tudósításokat hozva a delnő számára, ki
19999   II,   XXII|                    felizgatni; jó lesz, ha ön tudósítja eltávozásomról.~ ~János
20000    I,    VII|                        hogy amint megérkezik, tudósítni fogja Rudolfot.~ ~Végre
20001    I,      I|                    nekem; amiről engem rögtön tudósítottak.~ ~– És most az úr azért
20002    I,   XIII|              összekoccanásban voltam az idén, tudósítván őket afelől, miszerint adandó
20003    I,    III|                   olvassa. Ez hivatása minden tudósnak a föld alatt. Boldog barbárok
20004    I,   VIII|                        különb ember volt száz tudósnál, ki íróasztalánál görbe
20005   II,     XX|                     ez országban kisdedekben, tudósokban, juhokban és selyembogarakban
20006   II,     XX|                      sem a kisdedektől, sem a tudósoktól, sem a juhoktól, sem a betegektől,
20007    I,     IX|                  tyúkverőre, * kárlátóra; * a tudóst tarták bolondnak, a könyvet
20008   II,   XVII|                    nél. * Ha nem kellett neki tudóstársaság, ott volt a másik ív cukorrépagyár
20009    I,    XII|                      egy sebet kapott volna a tüdejébe.~ ~Rudolf és Miklós akkor
20010    I,   VIII|                    egyszer-egyszer csendesült tüdejének rohama ököllel mutatva Miskára
20011    I,    III|                      valamit tőle, az, mint a tüdő leheletétől a fehér chylus, *
20012    I,      X|                     Mi?! – kiálta még nagyobb tüdőfeszítéssel tekintetes Bordácsi úr,
20013    I,     VI|                      e rohanás afficiálja * a tüdőket.~ ~– Itt vagyunk! – kiálta
20014    I,   VIII|                     hozza nemcsak a torkot és tüdőt, hanem az észt és szívet
20015   II,  XXIII|             csibukozva, s szinte egy átelleni tükörben nézi magát. Már ez inkább
20016   II,  XXIII|                     műszó akkoriban kezdett a tükörcsináló műhelyeken kívül is divatba
20017   II,   XXIX|                      az úrnőt eltemették, s a tükrök és címerek a szobákban még
20018    I,     XI|                      vermet ásunk lábaik alá, tükröt villogtatunk szemeikbe,
20019    I,      V|                      tréfa egyforma tökéllyel tükrözé magát arcán – és ez volt
20020    I,    III|                      arcán öröm és meglepetés tükrözi magát, amint a három szemközt
20021    I,   VIII|                   fejét, egyik szarva korábbi tülekedésben meghajolva előre állt, a
20022   II,     XV|               imposant tekintettel megállva a tülekedők között, harsányan közbekiált:~ ~–
20023   II,     XV|                    van ragadtatva, ez a leány tündére, angyala, istennője. Nem
20024   II,    XIV|                   legmesszebb kerülék az álom tündérei.~ ~Ablakán besütött a hold,
20025   II,    XIV|                       harmatos fűben; mikor a tündérek szedik a csillagok hamvát,
20026    I,     IV|                    Most ő is mélyen alszik, s tündérhangjai elhaltával egy szava sincs
20027    I,    VII|                       egymással, benne valami tündéri világítást nyernek a mozgó
20028   II,     XV|                  magasztalni, szépnek, jónak, tündérinek elmondani, s erővel azt
20029    I,    XII|                        akkor prédára jutott a tündérkisasszony, kinek őriző sárkánya meghódíttatott.~ ~
20030    I,    VII|                   okos, nagy fekete szemeit s tündértiszta arcát a kérdezőhöz emelve
20031   II,     XV|                  idvezültem.~ ~Azzal nevetve, tündöklő arccal lépett a társaság
20032   II,   XVII|                    ott lebegett lelke előtt a tüneménnyé vált ideál. Azt látta ott
20033    I,      X|                  találkozott e kedves asztali tüneménnyel. Neki ugyan mindez éppen
20034    I,    VII|        keresztül-kasul törve magát a gomolygó tüneményeken, mintha valakit keresne.
20035   II,   XVII|            legfontosabb és figyelemre méltóbb tüneményeknek a hazai természetben, de
20036    I,    VII|                    Rudolf, kit Eszékiné azért tüntetett ki legjobban minden ismerős
20037    I,     XI|                     példát maga körül erény-, türelem-, lemondásnál? Szívébe edzve
20038    I,      X|                     úr végighallgatta ügyvédi türelemmel az eléadott ügyet, s szelíd,
20039    I,      I|                      chevalier veszteni kezdé türelmét, s az egész kelletlen lecke
20040    I,     IX|                     mentékben, kacagányokban; türkizzel kirakott kardok markolatát
20041   II,  XVIII|                     mint a macska, mely akkor tüsszög, ha megrémült, odafordula
20042    I,      X|                  halálon túl irtózat és pokol tüze! S az úr még kifogásokat
20043    I,    XII|                      nevében, az ifjú óriások tüzelték, lovalták, hogy ezt a bosszantást
20044    I,    VII|                   beszélni e szemek olthatlan tüzéről, mely világít és éget, mely
20045    I,     IX|             bajuszokkal vagy körül meghagyott tuhutumi szakállal, és megismernők
20046    I,     Sz|                     országgyűlésről készült~ ~Tuilériák – francia királyi palota~ ~
20047    I,      V|                      mint Oroszországban, s a Tuilériákban * éppúgy elismerék fensőbbségét,
20048   II,     XV|                   kötésnek neveznek, nehogy a tűkkel ki találja szúrni testvérje
20049    I,      X|                   egyet vesz, a másikon ismét túlad. Ezt így szokták a színháznál.~ ~
20050   II,    Veg|                    fordul, magoknak érdemeket tulajdonítanának benne; de még nagyobb hiba
20051    I,    VII|                      izgatott kedélyének kell tulajdonítani, hogy ilyet mondhatott,
20052   II,   XXVI|                    iránti különös figyelemnek tulajdonítva azt, miszerint egy egész
20053   II,  XVIII|                  érintéssel megbántsa azoknak tulajdonosait.~ ~Hm, hm. Egyet köhintet,
20054   II,  XVIII|                   afelől győződve, hogy e név tulajdonosnéjának nem lehet gyűlöletes jellemmel
20055    I,   VIII|                 ivónak is kellett lenni; mely tulajdonság még szükségesebbé vált azon
20056   II,    Meg|                 megtisztulva állítom elé jobb tulajdonságai nemes székével (nem „Stuhl * ”,
20057   II,    XIX|               olyanokat talált, kiknek sok jó tulajdonságaikból csupáncsak az az egy hiányzik,
20058   II,  XVIII|                   sorozni, kiknek elismert jó tulajdonságait nem találja eléggé ajánlatra
20059    I,     VI|                  kedvenc barlangja volt, azon tulajdonságánál fogva, miszerint sokkal
20060   II,    XIX|                   valaki a világon. Semmiféle tulajdonságát sem ismerem, pedig minden
20061   II,     XV|                 mulattatni, hanem bírt egy jó tulajdonsággal: ha valakinek szenvedélye
20062    I,   VIII|              ilyenformán Miska egy sereg szép tulajdonsághoz jutott, anélkül, hogy egyéb
20063    I,   VIII|            egyes-egyedül a szilaj lovat, mely tulajdonságok oly tekintélyt szerzének
20064   II,    XIX|                     nekik a közönséges emberi tulajdonságokon kívül még nagyságos és méltóságos
20065   II,     XV|                  egymásra tekintnek. Kárpáthy túláradó érzelemmel szorítja meg
20066   II,  XVIII|                          szólt Fanny hevesen, túlboldogan szorítva szívéhez Flóra
20067    I,     VI|                    játszi vidámság, a gyakran túlcsapongó kacér kedély s valami bámulatosan
20068    I,     IX|                      bálványozni, kik részint túlélték emlékeiket, részint siettek
20069    I,     Sz|                      hegyszorost a többszörös túlerőben levő perzsa hadak ellen~ ~
20070    I,   VIII|                    ozsonnát rendezett a Dunán túli ligetben, melyre mindazokat
20071    I,    III|                       itt egy kákával és vízi tulipánnal benőtt mocsárt, melynek
20072    I,    III|                  leszek kénytelen faragni meg tulipántos ládákat, mert magyar mesterembertől
20073    I,     VI|                     tapsaim, ez ármány, amely túljár az eszemen. Én e tapsolók
20074    I,   VIII|           összecsókolá a ravasz kalandort, ki túljárt mindenki eszén, s míg játékot
20075    I,     IV|                      rácsozatának, két karját túllógatva rajta. – Fi donc! Ne mondja
20076    I,   VIII|                 számára nem hoztak többet két tuloknál. Ez kevés lesz. Gyere velem,
20077    I,   VIII|                       melyek a borozóasztalon túlterjednek; s az a föld, melyet beszántunk,
20078   II,  XXVII|                   alszik, és álma örök. Arcán túlvilág halványsága dereng. Most
20079    I,    VII|                 Lesznek sokan, kik e fogadást túlzásnak fogják tekinteni, de azokat
20080   II,     XV|                  alacsony némi tetsző színben tűnhessék fel. Megszólni azokat, kik
20081    I,     VI|              gyöngyfüzérek által, a habkönnyű tunika, mely termete igéző bájait
20082    I,     IX|                következetességgel képviseli a tunya maradás elvét, örökös céltáblája
20083   II,     XV|                    hogy megsokalltam a hosszú tűrést, és kifakadtam, és kiadtam,