bold = Main text
      Kötet, Fezejetgrey = Comment text
20084   II,     XV|                     legális interese. * Sokat túrhatja az orrával a földet a szegény
20085    I,      I|              magaviseletében, hogy semmit sem tűrhet ami külföldi, még csak borsot
20086   II,  XVIII|                       szívedben.)~ ~Flóra nem tűrheté, hogy más irányt ne adjon
20087   II,   XXIV|                     által lehetne boldog, még tűrhetlenebbé tette magányát.~ ~Sokszor
20088    I,     IX|                       Hol a kifejezések kissé tűrhetlenebbekké válnak, valaki felkiált: „
20089   II,   XVII|               legalább könnyebben fog engemet tűrhetni.~ ~Ez féltréfa akart lenni
20090   II,    XIV|                   hogy hangja alig tartozik a tűrhetőbbek közé, de az ösztön ott maradt
20091   II,  XXIII|                     lehet. Ily gyalázatot nem tűrnek el törvényeink.~ ~Kecskerey
20092   II,  XVIII|                házaséletök keresztjét nehezen tűrő asszonyok benne pártolóra,
20093    I,     XI|                       legkisebb szeszélyt nem tűrt, figyelmét nem lehetett
20094    I,   VIII|                   messze előrerohanva orrával túrta a földet, azután végignyúlt
20095   II,     XV|                   azóta! Négy álló esztendeig tűrtem azt a szégyent, az isten
20096    I,   XIII|                     annál irtózatosabb volt a tusa; nincs rémítőbb a puszta
20097    I,     IX|                  eredményeiről, országgyűlési tusáiról; sem elég eszesnek, sem
20098   II,   XXII|                  fogait csikorgatja, és nehéz tusájában vérverítéket izzad – vagy
20099    I,   XIII|              országgyűlésen fenn időzni, nagy tusakodásába került, vajon Pozsonyban
20100    I,     IV|                    van; valami vadásszal nagy tusakodásba ered, míg végre a vadász
20101    I,   XIII|                Ezalatt szinte az ajtóig értek tusakodva; itt Kutyfalvi egyszerre
20102    I,     Sz|                      francia királyi palota~ ~tusculanum – a világ zajától távoli,
20103    I,     II|                  mégis okkal-móddal ráakadt a tusculanumhoz vezető sétányra, melynek
20104    I,     II|                 Mindazon villák, pavilonok és tusculanumok * között, melyek e kisded
20105    I,   XIII|                       hozta nyalábban, be nem tuszkolta erővel, hogy sohase kopogtasson
20106   II,    XVI|                       Mindkettő fő törekvésül tűzé ki magának ellenfele arcát
20107    I,    VII|                 lombjaival védte őket idáig a tűzeső ellen; mintegy huszonnégyen
20108    I,    VII|                  hátuk mögött: Ah, sikerült a tűzfalig eljutniok. Az ifjú helyet
20109    I,    VII|                      körüle; a delnő felért a tűzfalra – és karján hozá fel a megtalált
20110    I,      I|                  átázott bundáját kiterítni a tűzhely elé, s csak ott dörmögi
20111    I,   XIII|                    levő szárnyajtók, s pompás tűzijáték fejezi be az egész mulatságot.
20112    I,   VIII|                kacskaringós tósztokat, amidőn tűzijátékok lövetnek el, s csűrök égnek
20113   II,     XV|                boltnál ismét leszállt Boltay; tűzkövet vagy mit árultak ott, amiből
20114    I,   VIII|                  szarvára pedig citromot kell tűzni és szalagot kötni.~ ~– Ejnye,
20115   II,   XXXI|                  egészségérc; azután jutalmot tűzött ki azon három szűz számára,
20116   II,     Sz|                      kígyófarkú, kecsketestű, tűzokádó szörnyeteg az ókori görög
20117    I,    VII|                   körülállók egy percre még a tűzoltásról is megfeledkeztek.~ ~Chataquéla
20118    I,    VII|                    Még akkoriban nem voltak a tűzoltó intézetek oly jól rendezve,
20119    I,   XIII|             elcsendesült éj sötétjéből fénylő tűzoszlopok, szikrázó kerekek, emelkedő
20120   II,    Meg|             lepkeszárnyat leperzseltek ezek a tűzszemek! A legkisebb nővér valóságos
20121   II,     XV|               hangnyomattal, s szemök különös tűztől villog, amint egymásra tekintnek.
20122    I,    VII|                       el ezáltal, mint maga a tűzvész. Pompás termetét nem rejté
20123    I,      I|                     egymás hátán olyan volt a tűzvilágnál, mint egy bukdácsoló óriás.~ ~
20124    I,     Sz|                        magányos, békés hely~ ~tyúkverő – a legények zenés lakmározással
20125    I,     IX|                       a másikhoz farsangolni, tyúkverőre, * kárlátóra; * a tudóst
20126   II,     XV|                  nagyot húzva azon a legelső „ú”-n.~ ~János úr jókedvűn
20127    I,   XIII|                legrégibb nagyapának, Kárpáthy Ubulnak erős faragott kövekből épített
20128   II,  XVIII|                      kiáltá János úr. – Engem uccse én csak a kocsikerekeket
20129    I,     XI|                     be egy ismerős asszonyság udvarába, s félve rebegé ott: „Bárcsak
20130   II,    XXI|                kivonult a kárpátfalvi kastély udvarából; elöl a delnők, a karcsú,
20131   II,   XVII|                   kezdték a fráterek Kárpáthy udvarát, mint valami gonosz hírű
20132    I,     XI|                    nem utasíthatta vissza. Az udvarból kertet csináltatott, a lármásabb
20133    I,    VII|                      hozzá lehetne férni azon udvarhoz, de körös-körül minden ház
20134   II,   XXIV|                     egyedül ült ott.~ ~Rudolf udvariasan járult eléje, s délceg meghajtással
20135    I,     Sz|                delicti – bűnjel~ ~courtoisie– udvariasság, lovagiasság~ ~cravate à
20136   II,  XXIII|                       a legdivatosabb neme az udvariasságnak Egyiptomban? Egyébiránt
20137    I,      X|                       láthatni…~ ~– Éppen nem udvariasságokat jöttem ide mondani – beszélt
20138    I,      X|                     azok irányában oly minden udvariasságot mellőző modorral viseltetett,
20139   II,    XXI|                 beszédein. Ha tudná, hogy ezt udvarlásnak nevezik, nem kacagna. De
20140    I,    XII|                      adja tudtára a meglepett udvarlónak ellenséges indulatát?~ ~
20141   II,     XV|                      nem bolondítja, ha pedig udvarlót akar magának választani,
20142    I,     IV|                   egyúttal szobaleányoknak is udvarolhat.~ ~– Fi donc! – hangzék
20143   II,     XX|                       Talleyrand korából való udvaronci tehetségeit legnagyobb ragyogásukban
20144    I,   XIII|                kutyákat, medvéket elzárták az udvarról, hogy a közeledő szegényeket
20145   II,    Meg|             Magyarországot, erdélyi fejedelmi udvart, török basákat, magyar dinasztákat;
20146    I,   XIII|                    városában, bérbe vett szűk udvarú szálláson, újságírók közellétében;
20147    I,      V|                  éjszakán fordult meg, s most üdítő álom fogta le szempilláit,
20148    I,     Sz|         játékbarlangjáról és fürdőjéről híres üdülőhely Németországban; fényét emelte
20149   II,  XVIII|         találkozásakor, ez valami a menny, az üdv érzeményei közül.~ ~– Tegye
20150   II,   XVII|                  elolvassa azokat mind. Egyik üdvkívánat, másik részvények megrendelése,
20151   II,     XV|                      méltó körnek, mely által üdvkívánatokkal halmoztatott el.~ ~És Abellinónak
20152   II,   XVII|                      ő nevében, amit jónak és üdvösségesnek lát.~ ~A derék ősz férfiú,
20153    I,      X|           ártatlanságával, szerelmével, lelki üdvösségével; eladta, elárverezte őket
20154    I,     IV|                      mintha valakit diadallal üdvözlenének, s megnyílva az erkélyterem
20155    I,     IV|                  bemutatja társait, s az illő üdvözlet után tovább foly a monda.~ ~–
20156   II,   XVII|                  férje részérőli legszívesebb üdvözleteknek alig várja a percet Fanny,
20157   II,   XXIV|                     hideg mosollyal fogadá az üdvözletet, és úgy tett, mintha nem
20158    I,    VII|                       őt, s egy közülök rövid üdvözlettel nevén szólítá megköszönve,
20159    I,    VII|                     belép, könnyű főhajtással üdvözli őket, s udvarias gyöngédséggel
20160    I,    III|                      csillogott szemében.~ ~– Üdvözlünk honfitárs – szólt ama dörgő
20161   II,   XXII|                szándékot is.~ ~– Szentirmayné üdvözöl, most távozott el.~ ~Fanny
20162   II,   XXIX|                    általa látott kedves lényt üdvözölne utolszor.~ ~– Jerünk, jerünk!~ ~
20163   II,    XXV|                    állnak.~ ~Az ifju nyájasan üdvözölve lép hozzá, s valami átalános
20164   II, XXVIII|               csapáson. Egyik hátrább maradva üget, négy izmos agarat vezetve
20165   II,    XIX|                     felől; az agarásztársulat ügye is új fázisba lépett ezáltal,
20166   II,    XIV|                       fejfájása, amióta Fanny ügyébe avatta magát. A patvarba!
20167   II,   XXVI|                      gédelgetni, mert hisz az ügyében járt, és bizonyosan kedvező
20168   II,  XVIII|                     minden szűkölködő, minden ügyefogyott titkos pártolójára talál
20169    I,   XIII|                      dolgom nekem a nagy urak ügyeibe beleavatkozni. Csak tessék
20170    I,    VII|                           Sietnem kell ma még ügyeimet rendbe hozom, s szekerem
20171   II,    XXI|                      sejteni az okát, gyöngéd ügyek, hihetőleg légyott.~ ~Amióta
20172   II,     XV|                    itt a helye hasonló modorú ügyeket elvégezni. Sokakat a ház
20173   II,     XV|                   lehet becsületes, senki sem ügyel rá. Még most fiatal vagy,
20174   II,    XIX|                    kezdjen mindezekhez. Flóra ügyelete mellett mindez a legszebb
20175    I,     VI|                      színpadon hallatszott az ügyelő csengetése –, egy páholyban
20176   II,   XXVI|                         Abellino minderre nem ügyelt.~ ~– Ki lehet az, akit ez
20177   II,   XXII|                     Kárpáthynak, hogy Fannyra ügyeltessen, korán ki ne hagyja menni
20178    I,     IV|                   többen. – Ez gyönyörű, soha ügyesebben fel nem lehetne emelni egy
20179    I,    VII|                     élénk képzelőtehetsége és ügyessége mellett máskor oly jól szokott
20180   II,    XXI|                       a két delnőnek gyönyörű ügyességét kitüntetni; szerencsésen
20181   II,   XXIX|                       szavak is leírattak. Az ügyész felolvasá a végrendeletet,
20182    I,   XIII|                  várakozik rá valaki, inte az ügyésznek.~ ~– Üljön le az úr és írjon.~ ~
20183   II,  XVIII|                      bókot viszonozni; biz az ügyetlenke volt szegény. Alig tudott
20184   II,  XVIII|                   számít a mulatságra, melyet ügyetlenségei, ismeretlensége, balfogásai,
20185    I,    VII|                 sohasem impertinenskedtek oly ügyetlenül, a páholyokban sohasem viselte
20186   II,    XVI|                 Különös, hogy minden rabiátus ügynél inkább választják a párbaji
20187    I,   XIII|                   áldozatot csupán hazafiság, ügyszeretet kérte, zárva voltak markai,
20188   II,  XVIII|                       amit érzek.~ ~– Térjünk ügyünkre, öreg barátom – szólt Fanny,
20189    I,      X|                     Chlamek úr végighallgatta ügyvédi türelemmel az eléadott ügyet,
20190   II,   XXIX|                       nap ki nem vette, az az ügyvédnek marad, és senki azt adósság
20191   II,   XXXI|                      Maroccaner-házban * lakó ügyvivőtől kell személyesen elvinnie,
20192   II,    XIV|                  gyámleánya van, kit Abellino üldöz, kire kortársai fogadásokat
20193    I,   VIII|                     fekete szügyén a vér. Nem üldözé a futókat, hanem ismét visszafordult,
20194    I,   XIII|                  három éjjel, midőn a tatárok üldözék, táplálván magát azon idő
20195   II,     Sz|                   nyelvi hibák és idegenségek üldözése~ ~ ~ ~quadrille – francia
20196   II,    XIV|                       akarom hiúsítani e léha üldözést, oly menhelyet akarok neki
20197    I,     IX|               nagybátyját a nyílt viták terén üldözhesse.~ ~Nem vonzá őt a magyar
20198    I,     IX|                     hol valakit kegyence vagy üldözöttévé fogadott. Nappal a közönség
20199   II,    XXI|                    róka! – kiáltják egyszerre üldözői, amint megpillantották a
20200   II,    XXI|                    szüntelen hátratekingetett üldözőire, miket mintegy száz lépéssel
20201   II,    XXI|                   hagyja maga mellett rohanni üldözőit, s akkor egyszerre oldalvást
20202   II,    XXI|                        sem folyam nincs, mely üldözőitől megmentse. Volt ugyan oldalvást
20203   II,    XXI|                       a ravasz fickónak annyi üldözőjét kijátszani s oldalréshez
20204   II,    XIV|                       ha végre megsokallom az üldöztetést, itt hagyom gyáramat, elmegyek
20205    I,     VI|          lejupitereztetett * a paradicsomból, üldöztetve prédára jutott vereshagyma
20206   II,  XXIII|                      monda –, hogy jóltevőmet üldözzem!” – Ma estve találkozhatol
20207    I,      I|               elfoglalva lenni, mégis az első ülésbe helyezkedék két bizonytalan
20208   II,   XVII|                     tartani szokott közérdekű ülésekbe.~ ~Ott komoly, tudományos
20209    I,   XIII|              dáridóval szokták azt megülni és ületni; elsőbb ugyan Kárpáthy János
20210    I,   XIII|                   hogy mentül előbb nyergében ülhessen, s futhasson el innen, s
20211    I,   VIII|                        ki ha más szekerén nem ülhet, gyalog jár, mert sajnálja
20212    I,    VII|               előfogattalan kocsiban csak nem ülhetek.~ ~Azzal közibe vágott az
20213    I,      X|                        s hacsak egész nap nem ülhetnek a tükör előtt, csügg, lóg
20214   II,     XV|                      ki nagybátyja lakodalmát üli!~ ~A kijátszott kérkedő,
20215    I,     Sz|                     Hamupipőke~ ~asszesszor – ülnök~ ~asztrakán – göndör szőrű
20216   II,     Sz|                     eredetű, háttámla nélküli ülőbútor~ ~ ~ ~parazol – napernyő~ ~
20217    I,     IX|                  keresztül iparkodik az alant ülőkre letekinthetni, míg a cifra
20218   II,  XVIII|                   titkát, én megmondom nekik; ültessék bele Rudolfot, és őt szívénél
20219   II,  XVIII|                      szellemek, s valaki mást ültessenek a helyébe, őt pedig eldugják
20220   II,  XXVII|                   jávor – szegény árva jávor, ültessétek azt máshová…. eljössz-e
20221    I,     VI|                  művésznőt Zelmira jelmezében ülteték hintajába, s nagy lelkesedésben
20222   II,     XV|              olvashassa; a művészt zongorához ülteti, s állít háta mögé valakit,
20223    I,   VIII|                     pompás aranyos ruhába, őt ültette a négylovas díszhintóba,
20224   II,    XIX|                       kiszámított álnokságból ültetted mellé, és férjednek ellensége
20225    I,     XI|                       A leány szívébe be volt ültetve azon gondolat, hogy ő magában
20226    I,   VIII|                      lovam megijedt a lobogós üngödtül, s félreugrott, különben
20227    I,   XIII|                     országra szóló vigalomnak ünnepe, mert amióta János úr megszületett,
20228    I,     IX|                     tartó bohóchősök diadalát ünnepelhették. Ők nagyon drágán vásárlák
20229    I,     IX|                    színpadát Kolozsvárott oly ünnepéllyel nyitá meg, mely annak magas
20230   II,   XVII|                      ott lesznek a komolyabb, ünnepeltebb férfiak is, mert Kárpáthy
20231    I,    XII|                 fiúnak ők, a nagyok, a nemzet ünnepeltjei, a nap hősei, egy szegény,
20232   II,    XIV|                  miket magával hozott. A bűnt ünnepelve, a szigorúságot kinevetve
20233    I,   XIII|                     abban az időben, kinek ez ünnepélyekről tudomása ne lett volna.~ ~
20234   II,    XIX|                      véltek tanúsítani, ha az ünnepélyen megjelennek, ahol egy polgárleányból
20235   II,    XIV|                  eddigi víg kedélyéből komoly ünnepélyesre vált. Megfogá a leányka
20236   II,   XXIX|                        az együtt levők komoly ünnepélyességgel üdvözlék az érkezőket, mint
20237   II,    XIX|                     vagy egy hónap múlva nagy ünnepélyt adok, hivatalos lesz rá
20238   II,  XVIII|                      megígérte, hogy tartandó ünnepélyünkön megtisztel jelenlétével.~ ~–
20239    I,     Sz|                       református kollégiumból ünnepi prédikálásra kiküldött diák~ ~
20240    I,    III|                    vissza?~ ~– Nem, uraim, ma ünnepnap van, nem dolgozunk.~ ~–
20241    I,    III|             megcsendesített, ha olvastam. Így ünnepnapokon ki szoktam ide járni, s
20242    I,   XIII|           körülállókhoz –, ez ünnepély kettős ünneppé fog azáltal válni, hogy
20243   II,   XVII|                        a kávéházak kongtak az ürességtől, úgy látszván meg bennök
20244   II,     XX|                     mondatokban, mind poharak ürítésében ő volt a társaság hőse.
20245    I,     IV|                      míg ők azoknak tartalmát ürítik. Tehát amint Damon és Phyllis *
20246   II,     XV|               falatoznak, nehány pohár pezsgő üríttetik a jelenlevő hölgyek s netaláni
20247    I,     IX|                   elárvult nemzeti ügyet, egy Ürményi Anna országbíróné neve Magyarországon,
20248    I,      I|                       úgy, hiszen már elmúlt. Üssétek egy kicsinyt hátba; hozzátok
20249   II,    XIX|                      elfelejtünk, mint valami üstökös csillagot.~ ~Most jöttek
20250    I,      X|                      a rámából. Tehát ököllel üté meg úgy, hogy lerogyott
20251   II,     Sz|                   felriaszt~ ~allegro – gyors ütemű zenemű~ ~alterál – zavar,
20252    I,     II|                    tréfa.~ ~– Hm, tapintsa ön üteremet – szólt tréfálva –, de ne
20253    I,   XIII|                      valamire, a kitűzött óra ütésére is felébred.~ ~– Van itt
20254    I,    VII|                  Rudolf, mintha egy villanyos ütést kapott volna minden ízeiben,
20255    I,      X|                     én meg nem adnék érte egy ütet taplót.~ ~Mayer uram nagyon
20256    I,   XIII|                   tréfa lesz, mely legfeljebb ütlegeken fog végződni, s evégett
20257    I,   VIII|                    ember ne restelljen egypár ütleget kiállni a fejére, mire nézve
20258    I,   XIII|                 mellett, hogy legyen neki kit ütni-verni. Ami tudományt Jancsi úr
20259    I,     Sz|                      előtt~ ~Schneller – itt: ütő golyó~ ~Semiramide – Rossini
20260    I,     VI|                      a szájára egész súlyával ütődik.~ ~A közönség hallá az ásítást
20261    I,      I|                  amint a lőcsbe vagy egymásba ütődnek fejeikkel, s olyankor kiegyenesedik,
20262    I,      X|                     Mayer papa pedig legyeket ütögetett a falon, s nagy megelégedésére
20263    I,     VI|                     gömbölyű ökleit egymáshoz ütögetve. Később azt is elmondák
20264    I,   XIII|                       egy pár ezüstsarkantyút üttethessen kordovány csizmájára, s
20265    I,      I|                   adott.)~ ~A tréfa mégis jól ütvén ki, s megszabadulván a nagy
20266    I,    VII|                  hindu palackot. Ez egy öblös üvegedény, felül szűk, hosszú nyakkal,
20267    I,   VIII|                    minden héten összetörte az üvegeit, fizette a város.~ ~– Hát
20268   II,   XXXI|                          Hahhahha! Orvosságos üvegekben!~ ~– Megparancsolá még azt
20269   II,   XXXI|                       körülrakta magát tokaji üvegekkel, hogy még a másvilágra se
20270    I,   XIII|                   többi falunyelek * közül.~ ~Üvegházat építtetett kétakkorát, mint
20271   II,    XXV|                      Majd a gazdagon ellátott üvegházhoz értek, melyben éppen akkor
20272    I,   XIII|                   lesz kristállyá.~ ~Állított üveghutát is, s készpénzen vette hozzá
20273    I,     II|                     zuhogtak márványmedencébe üveglabdákat hajigálva a magasba s virgonc
20274    I,   XIII|                      egyebet előállítani zöld üvegnél, amit senki sem vesz.~ ~
20275   II,   XXII|              szenved-e jobban, aki tombol, és üvölt, akit megkötöznek lánccal,
20276   II,    XIV|                    föl egypár milliót párizsi üzértől. Így én neki láb alatt vagyok,
20277   II,    XIV|                 szólsz, hogyha én neked egész üzletemet át akarnám adni?~ ~– Ah
20278   II,    XIV|                      nem megvetendő birtokát, üzletét, tán egy derék, becsületes,
20279   II,     Sz|          Maroccaner-ház – Marokkói ház, híres üzletház a mai Engels téren~ ~Mars –
20280    I,     IX|                    elszaporodtak, hogy az ősi ugarokon nem volt mindnyájok számára
20281   II,     XV|                       ment volna, a kutya sem ugatná meg, így meg az egész világ
20282   II,     XV|                 rugdalja az ajtókat, a kutyák ugatnak a folyosó alatt – olyan
20283   II,     XV|                   zúgott a szél a fák között, ugattak az ebek, s futottak, mintha
20284    I,   XIII|                       a vén hajdú. – Csak nem ugorhatok egyszerre, mikor még most
20285    I,   XIII|                       vevé észre, hogy ecetes ugorkáról van szó, és rögtön folytatá: „…
20286    I,      V|                  kötéltáncos leszek! Cirkusz, ugrálni tanított kutyák, szemfényvesztők,
20287   II,     XV|                 Ismeri őt valaki? Ez a vidám, ugráló, szökellő, nevető, diadalmaskodó
20288   II,    XXI|                 említeni, víg szökdécseléssel ugrált fel a lóra az úrnő kezei
20289   II,    XXI|                eloldozták, mire azok nyihogva ugráltak fel gazdáik kezei után,
20290   II,     XV|                   minő nevetség volt az! Hogy ugrálták körül, hogy forgatták erre-arra
20291    I,     IV|                  oktalan barom csaholására és ugrándozásira pazaroltatik.~ ~– Ez nem
20292   II,     XV|                    volt neki szükség a Dunába ugrani, hanem így áll a dolog:~ ~
20293   II,    XXI|                     rajta, egy perccel később ugratja át az árkot Kárpáthyné;
20294    I,   VIII|                    csapat. Most már egyszerre ugratott ki mind a két versenyhős
20295   II,     XV|                   perc múlva bankja szét volt ugratva, Abellino nyert bomlottul.~ ~–
20296    I,     IV|                  kocsis nincs több Párizsban. Ugy vágtat en carrière, * mikor
20297   II,   XVII|                       alatta a felesége neve, ugyanannyi összeggel; a verembe esett
20298   II,     XV|                       ember, s leveté magát – ugyanarra a pamlagra, amit te hímzettél,
20299   II,   XXIV|                        És te Kárpáthyné által ugyanazokkal jössz mindennap érintkezésbe.~ ~–
20300   II,    XXV|                játékba kezdett.~ ~E két virág ugyanazonsága annyira megzavarta, és elvonta
20301   II,    Meg|                      melléklapjában találtam. Ugyanebben leltem a leírását a még
20302    I,    VII|                   intéztetnek.~ ~Két év alatt ugyanis alig maradt a világ fővárosaiban
20303    I,   XIII|                    melyet kilenc évfordulóban ugyanő szokott elmondani. De tudta
20304    I,    VII|                      hősileg a törökök ellen, ugyanott megismeré egy csata alkalmával
20305    I,     IV|                   lovon nem jár. „Te paraszt, úgymond, jer ide, fogd a lovamat,
20306   II,    XXV|                     voltak foglalva a férfiak úgynevezett hivatalos ügyekkel. Terveket
20307    I,     XI|              szándékozik hagyni; mert rokonai úgysincsenek.~ ~Ez a mi Párizsban látott
20308   II,     XV|                       s mit kell érte eladni? Ugyszólván semmit, olyan chimérát, *
20309    I,     Sz|                      köpönyeg – Don Antonio Q uiroga (1784–1841) spanyol generálisról
20310    I,     II|                       nehézkes alakjaikkal az újabbkori (1822) európai unalmat és
20311    I,    VII|                 ezúttal Iván hercegnek valami újat mondhat, ki mint afféle
20312   II,    Meg|                       midőn a jelen kiadásnál újból át kell olvasnom az egészet,
20313    I,     IV|                     egy sajátságos úri fogat. Ujdon fényes görögdinnyezöld calèche *
20314    I,      X|                       veszi.~ ~– Az sem igaz, újdonan vásárlott mindent; csupán
20315    I,   VIII|                      farkait tőbül levágatni; újdonatúj hintóját oly apróra faragtatni,
20316   II,     XV|                érdekest mondani, frissen sült újdonságokat, pikant anekdotákat szór
20317   II,     Sz|                  jeunesse – modern fiatalság, újító ifjúság~ ~Mon cher Abellino –
20318   II,  XVIII|                      megállt a neveket kísérő ujj, s Varga uram feltekintett,
20319   II,     XV|                       morzsákat szedegeté fel ujjacskáival az abroszrul, s kávéskanalával
20320   II,     XV|                      azért kár betintáznod az ujjadat, mert ha szóval megmondanád
20321    I,    VII|                        s annak gyöngéd, fehér ujjait érintve ajkaival, halkan
20322    I,    VII|                      karjain vállig a hímzett ujjakat, s felugorva a fecskendő
20323    I,     Sz|         vonóshangszereknél használt utasítás: ujjakkal pengetve, csipkedve, tépve~ ~
20324    I,      X|                 törvényszéket úgy forgatja az ujján, mint a gyűrűt.~ ~Mayer
20325   II,    XIV|                      hatalmat mint jegygyűrűt ujjára vonják.~ ~– Igen. E gyűrűt
20326    I,      I|                   zene, versrikácsolás, ittas ujjongás és kacaj össze-vissza oly
20327    I,   VIII|               lódobogás, ostorpattogás, a nép ujjongatása elvevék eszméletét, csak
20328    I,   VIII|                     megszűnt élni.~ ~A népség ujjongva, vivátozva kísérte végig
20329   II,     XV|                  énrám.~ ~Mayerné még egyszer újólag meg akarta ragadni Boltay
20330    I,     IX|                  szólt a jurátusi notabilitás újonctársaihoz –, most őméltósága idenézett
20331    I,     VI|                       dolog. Bizonyosan ez az újonnan érkezett két magyar mágnás
20332    I,     IV|                  megnyíratja a haját, s ismét újrakezdi, és nagyon haragszik, ha
20333    I,     II|                      zászlóképpen hozta Marat újságának legújabb esti számát, s
20334    I,    VII|                       magát felfedezni valami újságíró előtt? Vagy ha a jobb körökből
20335    I,   XIII|                   vett szűk udvarú szálláson, újságírók közellétében; az ember még
20336    I,     II|             teremtőtől, miszerint abban semmi újságlapot sem kell olvasni. Griffard
20337   II,   XVII|              mindenféle rossz könyvek, ostoba újságok olvasásától, s a nemzeti
20338    I,   XIII|                  előfizetési ív egy keletkező újságra.~ ~– Újság: hazugság. Azzal
20339    I,   XIII|                   maradt a tisztes emlék késő Ulászló idejéig, midőn a körüle
20340    I,    VII|                    görög thermopilaei hőst, * Ulyssest követte Hellasz * földére,
20341    I,    VII|              szellemóriást, Byront, s elválva Ulyssestől, őt tisztelé meg sokat vándorolt
20342   II,  XXIII|                       groom * vakarja a fülét unalmában, akinek utasításul van adva,
20343   II,     XX|                      leírva pedig véghetlenül unalmasak. Gazdagság, pompa, fény,
20344   II,     XX|                       durvább szenvedély s az unalomgerjesztési törekvés.~ ~A gyűlés komoly
20345    I,   VIII|                   kivált népes társaság közt, unaloműzés végett előveszik a kártyákat. –
20346   II,     XV|                       és bizalmatlan. A leány unatkozik és szerencsétlennek érzi
20347   II,   XXIV|                     mint esznek, isznak, mint unatkoznak; látja őket be nem fejezett
20348    I,      X|                étvággyal, mindenki hallgatag, unatkozó volt, mintha alig várná,
20349   II,   XVII|                    frivol, boszontó, ingerlő, undorító kifejezésekkel, hogy a becsületes
20350   II,     XV|                   iszonyattal, gyűlölettel és undorodással. Csak a késő hajnal hozott
20351    I,     II|                     előkelő idomtalanságokra (Unform) megtaníthat, miket a tiers
20352    I,   XIII|                     meglátja őket, még meg is unhatja.~ ~Eközben fölöltözteté
20353    I,    VII|                      hozza.~ ~– Ah uram, hogy unhatta volna magát, hiszen még
20354   II,     XV|                           Azt sem tudtam már, unjam-e vagy szánjam azt a szegény
20355   II,  XVIII|                       aztán meg nagyon meg is unnád; ha pedig ketten leszünk,
20356    I,     IX|                       képzelni, mikor az édes unokabátyja ellen feltámad, amidőn az
20357   II,     Sz|               kalappal~ ~chère nièce – kedves unokahúg~ ~chère voisine – kedves
20358   II,   XVII|                       óhajtani fogja meglátni unokahúgát? Csak eljön megnézni, nem
20359    I,    VII|                  kedves szokása volt, hogy az unokájához intézett kérdésekre maga
20360    I,    VII|                   kérdésnél büszkén tekintett unokájára Eszékiné.~ ~– Sőt inkább –
20361   II,    XIV|                        Te lásd magadat boldog unokákkal játszó örömapának, te álmodjál
20362    I,    VII|                 tekinte figyelmesebben a „kis unokalyány” arcára, kit eleget látott
20363    I,    VII|                     Nem maradhattam már a kis unokalyányomtól, mindig unszolt még a télen,
20364    I,    VII|                        csak arra vártam, hogy unokám felserdüljön. Most állandóul
20365    I,     IX|                     maró méregbe mártva, mint unokaöccseé, kinek ha semmi egyéb oka
20366    I,     IV|                      akik szeretetreméltóbbak unokaöccseiknél. Hanem meglehet, hogy ez
20367   II,  XVIII|                   öregúr, hogy bosszút álljon unokaöccsén, nőül vett egy rossz hírű
20368   II,    XIV|                  találják is mulatságosnak az unokaöcs ötletét, de majd mindjárt
20369   II,    XIV|                     nem engem illet, hanem az unokaöcsémet, akit Bélának hívnak, s
20370   II,    XIV|                       barátom, én nem szoktam unokaöcsémnek izeneteket hordani; nem
20371   II,   XXIX|                     legkeserűbb óráit okozta: unokaöcsémről, kit Bélának kereszteltek,
20372    I,    VII|                        játszik életével, mint unott játékszerrel, melynek nincs
20373    I,   XIII|                     önkényt támadó ösztönével unszolák a nagyra becsült ifjút,
20374    I,     XI|                  készteté arra, hogy Krammnét unszolja, miszerint vigye el őt az
20375    I,    VII|                       unokalyányomtól, mindig unszolt még a télen, hogy szeretne
20376    I,     XI|                     az ő pártfogója.~ ~Kérte, unszolta szüntelen Krammnét, hogy
20377    I,     IX|                      mely e nyelvet nem érti, untatni kezdi az egyhangú mulatság,
20378   II,  XVIII|                       e nyomasztó, szomorító, untató, boszontó környezet elől.
20379   II,    XXV|                   országos intézmények felől, untatták egymást politikai okoskodásokkal;
20380    I,   XIII|              főtisztviselői a Kárpáthy-család uradalmainak, kik siettek magukat megismertetni
20381   II,   XXIX|               megesküvénk, gyűljenek össze az uradalombeli hajadonok a templomban,
20382    I,   VIII|                       adta volna e tréfát egy uradalomért.~ ~Éppen háromnegyedet ütött
20383    I,     II|                     legyen valakinek bizonyos uradalomhoz, ha birtokon kívül van,
20384    I,      I|                     Magyarország leggazdagabb urai egyikének: hajdúk, bohócok,
20385    I,   VIII|                  tennie a községházánál bírák uraiméknak, melyet le is rótt Varju
20386    I,     IX|                   teheti, s az ország előkelő urainak, kik ide minden határból
20387    I,     IX|                negyedében…~ ~Sokan legnagyobb uraink közül még akkor nem is ismerék
20388    I,    VII|              aggodalma az élet iránt, de nagy urakhoz ez nem illik, a divatszerű
20389   II,   XVII|                        s más, magához hasonló urakkal gőzhajókon, gyárakon, Tisza-rendezésen,
20390    I,    VII|                        Elébb fogságra, azután uralkodásra, mert az Európába átültetett
20391   II,   XXIX|                   rajta, hogy alig bírt magán uralkodni. Idő kellett rá, míg újra
20392    I,    VII|                   lábait a szárazföldre tevé, uralkodónéja lett minden férfiszívnek.~ ~
20393    I,      I|                       mind főispánok, zászlós uralt voltak, melynél különben
20394    I,     IX|                   tartozik. Mernék én Gergely urambátyám ellen szólani? Pedig az
20395    I,    XII|                       ő gyanítja, hogy Boltay uramhoz hurcolkodtak el, s Teréz
20396    I,      I|                     ilyenfajta beszédet, édes uramöcsém, nem szeretem én azt, én
20397   II,  XVIII|                 lajstromra, azt beküldé Varga uramtól nejéhez, hogy nézze át,
20398    I,   XIII|                       látogatásokat a kastély uránál; a kutyákat, medvéket elzárták
20399    I,    XII|                   mennyi időre – és így nincs uraságtoknak mit tenni egyéb, mint vagy
20400   II,   XVII|                   papírra, ki eltávozván régi urától, mint komisz, közönséges
20401   II,    XIV|               hivatott fel, s azalatt egészen urává tette magát. Érzé, hogy
20402   II,   XVII|                   jobbágyok felszabadítása az úrbér alól örökváltság útján,
20403    I,     Sz|                       bagatell~ ~urbarialis – úrbéri~ ~úzus – szokás, gyakorlat,
20404   II,     XV|                      pillanatban szemei János úréival találkoztak, ki éppen őhozzá
20405    I,      X|               legkedvesebbik. Mikor még én az úrék házához jártam, kicsiny
20406   II,   XVII|                     illendőséggel fogadják az úrhölgyet, és maguknak többé semmi
20407    I,   XIII|                megszökni Nyíregyházáról.~ ~Az úriabb körökben, hol boldogtalan
20408    I,     XI|                     és viszont semmi keresett úriasság, hanem az a nyugodt biztosság,
20409    I,      I|                      való tiszteletében a két úriember a rosszabb ülést foglalta
20410    I,     XI|                        Egy szerényen öltözött úriembert látott maga előtt, ki kalapján
20411   II,     XV|           elhallgatott, a támadt csendben egy Úrimáját * kezde elmondani magában,
20412    I,     IX|                     találkoztunk vele, meg az úriszéken, hanem akkor nem volt szokás
20413    I,      V|                   apja nem félt őt a moszkvai úrivilág előtt egy hangversenyben
20414    I,    XII|             filisztereket ismerjük már, mikor úrnapi díszmenetek alkalmával saját
20415   II,  XVIII|                     úr összehívott nagy csomó úrnépet az adandó vigalomra, s a
20416   II,  XVIII|                      helyet foglalni tisztelt úrnőim. Flóra nagysád ide a nőm
20417   II,    XXI|                       bal felére. Ball vállán úrnője lábnyoma könnyű porfoltot
20418   II,    XXI|                     hogy az agarak is ismerik úrnőjöket; hiába, mindenkit meg tud
20419   II,    XXV|                      mily csodaszépek, mintha úrnőjük közellétét éreznék, s nem
20420   II,     XX|                       asszonyságok, a szigorú úrnők szívességgel, bókokkal halmozák
20421   II,  XVIII|                  magadat, hogy szépséged tett úrnővé.)~ ~Itt egy kicsinyt elszalasztá
20422   II,   XXXI|                  elbeszélgetett Teréz az ifjú úrnővel Fanny gyermekkoráról; elmondá
20423   II,   XXIX|                   melynek kamatjait nyerje az urodalmi kertész, kinek kötelessége
20424   II,    XIV|                       azt, hogy ez a leány ön úröccse miatt zárdai életre van
20425   II,    XIV|                   üveget; mondja meg ön drága úröccsének.~ ~– Megbocsásson jó barátom,
20426    I,   XIII|               mutatott, hogy benne már leendő urokat tisztelik meg hódolataikkal.
20427    I,     Sz|                      Jókai valószínűleg a Rue Ursulines helyett használja~ ~ouvrier –
20428    I,   XIII|              templomba ment, ott felveendő az úrvacsoráját, s onnan visszatérve, amit
20429   II,    XXI|               csipkefodrozattal, a hasonszínű uszály balfelől smaragd kapoccsal
20430   II,    XXI|                      Habos fekete selyem volt uszálya és dolmánya, mely nyakig
20431   II,    XXI|                 testhez simuló viselet hosszú uszályával, melyet kézbe kellett emelni,
20432   II,  XXIII|                   vesztegesd meg cselédeiket, uszítsd rájok kreatúráidat, akik
20433    I,     II|                        hol szép fehér hattyúk úszkáltak a csendes habtükrökön, melyek
20434    I,     XI|                    ezt nem tudjátok, jólétben úszó emberek, milyen gyönyör,
20435    I,   VIII|                    sétányon, amilyet csak az. úszóiskolában szokás viselni; ortodox
20436   II,    XXV|                   Rudolf a boldogság özönében úszott; de a legboldogabb óra örömei
20437    I,   XIII|                    parasztkölyök is mind neki uszult, s akármerre fordult, mindenütt
20438    I,   XIII|                 kakadi uradalomban bevételek, ut sub stria bizonyíttatnak,
20439    I,     II|                      az angolkert tekervényes utai, melyek azon időben a színfalakká
20440    I,      V|                       Mert édeseim, kik a hír utain jártok, tudjátok meg, hogy
20441    I,    III|                      virulni, szárazi és vízi utainkon megélénkül a kereskedés,
20442   II, XXVIII|                       benne.~ ~Egyikén e fakó utaknak a hosszú téli est beálltával
20443    I,     IX|                hevesebb szenvedély meredekebb utakon ragadja; körüle sereglik
20444    I,     Sz|                   ledobat, kiűzet; mitológiai utalás arra, hogy a régi rómaiak
20445   II,     XV|                      hallgass.”~ ~Pfuj! pfuj! Utálat, förtelem!… Ilyen az élet!…~ ~
20446   II,    XIV|               olyankor, midőn e megvetést, ez utálatot egy vele egyenlő név teszi
20447    I,   XIII|          folyamodjanak tisztviselői, mert azt utálja szörnyen.~ ~S ha azután
20448   II,     XX|                   selymet fújják, kiket pedig utálok; de kérdem egyszersmind,
20449   II,     XX|                   kímélem, azt mondanám, hogy utálom és gyűlölöm az egész éhenkórász
20450   II,    XIV|                   nekem valószínűleg rövidebb utam van a halálig, mint neki,
20451   II,    XIV|                   víni, hanem összetöröm, aki utamba áll, összetöröm, mint egy
20452   II,    XXV|                     hogy a hintóba felült is, utánafutott, hogy megcsókolhassa, és
20453    I,   XIII|                      annál, aki eltette. Vagy utánajárjon, mint a serény gazdasszony
20454    I,      X|                     szólni bátorkodik felőle, utánamegy!~ ~E kegyetlen mondás nagy
20455   II,   XXXI|                       akarjon fosztani; hanem utánanézend, ha nem találna-e örökre
20456   II, XXVIII|                       Előtte állt arca, midőn utánanézett az elvetett amarántnak,
20457   II,     XV|                beleugrott a Dunába; bár én is utánaugrottam volna akkor! De látja uram,
20458   II,   XXIX|                      élő rendelkezik a halála utániakról.~ ~János úr inte mindenkinek,
20459   II,    XXV|               Grotiust, olvasott belőle éjfél utánig, akkor földhöz vágta Hugo
20460    I,      V|                         színház megengedé sok utánjárásra, hogy Jozefine felléphessen
20461    I,     II|                     valaki, és fogja-e ezután utánozni.~ ~– Jó. Egyezzünk meg –
20462   II,     Sz|                       travesztáció – tréfásan utánzó, anakronisztikus módon átköltött,
20463   II,    XIV|                őrizőket, s ha egyszer e nemes utánzói a görög isteneknek kitűzének
20464    I,     II|                    mindenféle színes kövekből utánzott régi római lepények- és
20465    I,      I|                    szerencsétlenül járt hintó utasai voltak ezek, mely a keresztúti
20466    I,     Sz|                   vonóshangszereknél használt utasítás: ujjakkal pengetve, csipkedve,
20467    I,   VIII|                   agyonzúzatott.~ ~A gulyások utasítása szerint könnyű volt rátalálni
20468   II,    XIX|                    neked udvarolni, és te nem utasíthatod őt el, hanem ehelyett magasztald
20469    I,     XI|                  modorban, hogy azt Teréz nem utasíthatta vissza. Az udvarból kertet
20470    I,   XIII|                       is, s remélve, hogy nem utasítja azt vissza, ezennel felajánlok
20471   II,  XVIII|                     űzni belőle? Hátha vissza utasító, hideg tekintettel találkozik,
20472   II,  XVIII|                       pártját fogja, vezesse, utasítsa. Férje legkevésbé.~ ~János
20473    I,      X|                    hordták haza a hírt távoli utasok, kik majd Törökországban,
20474    I,   VIII|                   eset, hogy a fára felfutott utast napokig előrizte a fa alatt,
20475   II,    Meg|                  Wesselényi Miklóst. Ifjúkori utazásaikat érdekes részletezéssel írta
20476    I,      I|                     Como * mellett, s írattam utazásaimról a legelső francia auteur-ökkel *
20477    I,      I|                       marokkói hercegasszony; utazhat is, mert elég nagy az ország,
20478    I,    VII|             szórakozottnak tartani.~ ~– Mikor utaznak nagyságtok Magyarhonba?~ ~–
20479   II,  XVIII|                       annak igen sebesen kell utazni. Ha a léghajósok még nem
20480   II,  XVIII|                       Nem, nem; de el kellett utaznia Bécsbe hirtelen.~ ~– Ah,
20481    I,   VIII|                     kalangyákat * dúl fel, az utazószekereket felforgatja az útban, s
20482    I,    III|                  Magyarországból jött, gyalog utazva be kölcsönös fogadásból,
20483    I,      I|                    különben mit csinálna ezen utazván?~ ~– Ah! venir ici de Paris,
20484    I,     IV|                  színésznők férjeikkel együtt utazzanak? Enfin, * az igazgató kötelezve
20485    I,    VII|                      a gerendát félrevetni az útból. Azzal kezét nyújtja az
20486    I,    XII|                   díszes úri hintó jött be az utcába, s éppen Boltay háza előtt
20487    I,    VII|                     tűz ütött ki a Mouffetard utcában.~ ~Még akkoriban nem voltak
20488    I,     Sz|                       lurkó, suhanc, csibész, utcagyerek~ ~Gazza ladra – Tolvaj szarka,
20489    I,      I|             mutogatnának az utcán, nemcsak az utcagyerekek, de magunk is utána szaladnánk.~ ~
20490    I,     II|               ivadékára egy hajdani Rambuteau utcai * pástétomsütő terjeszti
20491    I,    VII|                    Palais Royal * legnépesebb utcáján lovagkorbáccsal eldöngetett.~ ~
20492   II,   XXIV|                       a tömérdek népség, mely utcákat és háztetőket ellepett,
20493    I,   VIII|                    vivátozva kísérte végig az utcákon az új pünkösdi királyt,
20494   II,   XVII|                    egyszerre eltűntek a népes utcákról; a házak ajtain kiadó szállások
20495    I,    VII|                   lovagoltak odább a szomszéd utcánál, s jónak látták onnan a
20496    I,     Sz|                     Picpus – a párizsi Picpus utcáról elnevezett Condrin (1768–
20497    I,    XII|                       Abellino sietve ment az utcaszegletig, Sándor mindenütt nyomában.
20498    I,      X|                 haszontalan, pimasz kéjencek, utcataposó, kalap-félrevágó, opera-fütyörésző
20499   II,   XVII|         Tisza-szabályozást, Vaskapu-áttörést, útcsinálást, múzeumot, akadémiát, színházat,
20500   II,     XV|                        ha őt skiccírozná! *~ ~Utcu! vissza a bérkocsihoz! Rajta,
20501    I,     VI|                       de azon pillanatban úgy űték fejébe eddig észre nem vett
20502   II,    XXV|                      szakasztott le Rudolf az útfélről.~ ~– Íme, itt egy boldog
20503    I,    III|                 haladni. Viseletökben, minden útias pongyolasága mellett is,
20504   II,   XVII|                     búcsúszóval a készen álló útihintóba ültek, s Pál gazda becsapva
20505    I,    VII|                  reggel.~ ~– Megengedik, hogy útitársuk legyek?~ ~E kérdés oly meglepő,
20506    I,   XIII|                   elsietett tudósítások miatt útja végéről kellett visszafordulnia,
20507   II,  XXIII|                     különös kedve volt minden útjába akadó bútorral éreztetni
20508   II,   XXIX|                     becsület és honfidicsőség útjain, mely ápolni, védni fogja
20509    I,      I|                       kár volna a gondviselés útjait bevágni.~ ~Végre csakugyan
20510   II,     XX|                    azt, gróf – szólt Flóra az útjokat álló nagy férfiúnak –, hogy
20511    I,    VII|                       vetni s hazahajtatni.~ ~Útközben mégis szemrehányásokat akart
20512    I,     II|                 magukat szokták főbe lőni, az utóbbiakat mások. Hanem az utolsó eset
20513    I,   XIII|               oldalának, hogy nem lehetett az utóbbiban megmaradni a moslékszag
20514    I,    XII|                       sebészek odafutottak az utóbbihoz.~ ~– Meg van ön sebesülve?~ ~–
20515    I,     XI|                  költség kívántatik hozzá. Ez utóbbit szívesen előlegezem én,
20516    I,   XIII|                    onnan soha ki nem mozdult. Utódai, kiket szörnyen megvexált
20517   II,   XVII|                    tisztújítási ingerültségek utófájdalmait, ellenséges családokat békíte
20518    I,     IX|                   siettek azt elfeledtetni az utókorral.~ ~Mint egykor megjövendölé,
20519    I,   XIII|                      vagyok többedmagammal, s utolér az eső. Sebaj – mondám én –,
20520   II,   XVII|                   hozzá, míg valaki bennünket utolérhet azon ostoba népek közül,
20521   II,   XXIX|                       megvárva, míg az ügyvéd utoléri az írással szavait, mialatt
20522   II,    XXI|                 korbácsot ad lovának, hogy őt utolérje.~ ~Az asszony hanyatt-homlok
20523    I,      I|                    ott bundáján heverészve, s utolján égő pipáját szortyogtatva
20524    I,   XIII|                      mellett 12 képletben; az utolsónál aztán, mikor mindenki meghalt,
20525   II,    XXI|                     egy szép medvebőr. Ezt az utolsót alkalmasint legjobban meg
20526   II,   XXIX|                 látott kedves lényt üdvözölne utolszor.~ ~– Jerünk, jerünk!~ ~A
20527    I,     XI|                     lejárogató őzike ellen.~ ~Úton-útfélen kerülgették, kísérgették
20528   II,     XV|               előszobában, nem jöhet be, mert útról jön, s nem ért rá átöltözni.~ ~–
20529    I,      I|               tizenkét hajdúval nekiindult az úttalan sömlyéknek, magával vivén
20530   II,    XIV|                      Még most visszaborzad az úttól, melyen azt el lehet érni,
20531   II,  XVIII|                    tudnád?); minthogy azonban utunk éppen erre vezetett (tehát
20532    I,      X|                      ki önleányai szerelmével űz kereskedést, s házát a fiatalság
20533   II,    XXI|                    nagyon messze voltak, s az űzés tétova irányából ki lehete
20534    I,   VIII|                   eszén, s míg játékot véltek űzhetni vele, addig ő játszotta
20535    I,      X|                   világcsúfjaivá, kereskedést űzött leányai ártatlanságával,
20536    I,     II|                       kezéből. – Ön mégiscsak uzsorás.~ ~A bankár mosolyogva tette
20537    I,      X|                   amit azok; emellett még tán uzsoráskodik is, és senki iránt sincs
20538   II,    XIV|                  juttassa idegenek, tőzsérek, uzsorások kezeibe, és éppen ugyanaz,
20539    I,      V|                        s biztató suttogásával űzte a kór ijesztő álmait. Látogatók,
20540   II,   XVII|                       hosszú karikás ostorral űztek kurjongató hajdúk. Volt
20541    I,     Sz|                         urbarialis – úrbéri~ ~úzus – szokás, gyakorlat, használat~ ~
20542    I,   XIII|                     lakodalmad, új földesurad úzusba * hozhatná a jus primae
20543   II,    XIV|                  óhajtok önöktől megválni, ne űzzenek, ne verjenek el magoktól!
20544    I,     Sz|                Varietés – a francia varieté~ ~va t'en – ugyan menj, eredj
20545    I,     VI|              asztalosmester uram legénye.~ ~– Va-t'en! (Eredj!) – kiálta bosszúsan
20546   II,     XV|                        én hallom, a fogaid is vacognak bele. Várj, egy vánkost
20547    I,      X|                     Nem így van-e?~ ~Mayernak vacogtak a fogai ijedség és borzalom
20548   II,     XV|                  keringőt táncolnak el, akkor vacsorához járulnak szép rendben, a
20549   II,   XXIX|        kenyérszelettel helyezett. Az Úr szent vacsorája ez. Utolsó, minőben a halálra
20550   II,    XIV|                     nénihez, én addig futok a vacsorát elkészíteni.~ ~Azzal a legcsintalanabb
20551   II,    Veg|                 nyelve is rám ragadt, hanem e vád egyéb műveimet is illeti,
20552    I,   XIII|                       tapogatta sorra a kövér vadakat. Jancsi úr az ablakredőnyök
20553    I,   XIII|                       az erdőről frissen lőtt vadakkal, a hosszú szekerek oldalán
20554    I,   XIII|                fuldokló, mint a szíven talált vadállaté. A vén Kárpáthy János feljajdulása
20555   II,    XIX|                      tőle, mint valami öklelő vadállattól, s ha meglát egy férfit,
20556    I,     IV|                  érzékeny szerepe van; valami vadásszal nagy tusakodásba ered, míg
20557    I,    VII|                      állítják, hogy vele jött vadásza grófnak címezé az ifjat.~ ~
20558   II,    XXI|                    azt a neje kértére, hogy a vadászatból elmaradjon.~ ~Marion kisasszony
20559   II,    XXI|               kucsmával voltak nekikészülve a vadászatnak; feszes dolmányokban, pörge
20560   II,    XXI|                       kocsin fogják kísérni a vadászatokat; a főispánné asszonyság
20561    I,     II|                     víni, nem szabad parforce vadászatokra * menni, nem szabad tengeri
20562   II,    XXI|                   volnék, nem jönnék parforce vadászatra * attól tartván, hogy agaraim
20563   II, XXVIII|                       ablakai estenden, s víg vadászcsoportok hánykódtak népes udvarán;
20564   II,   XXVI|                    megtértünk, majd igen szép vadászkalandokat fogunk mesélhetni.~ ~Ezalatt
20565    I,     IV|                  kezére, hogy az elhullatja a vadászkést, akkor összekapnak, a vadász
20566   II,    XXI|                       A delnők többnyire mind vadászköntösökben voltak; pompásan illett
20567   II,    XXI|                   felirattal, másik egy ezüst vadászkürt, harmadik egy szép medvebőr.
20568   II,    XXI|                vadászat~ ~Másnap korán reggel vadászkürtök ébreszték a vendégeket;
20569    I,      X|                      örvendezteté meg, melyre vadászkutyák voltak faragva. A darab,
20570    I,      I|                     vitesse.~ ~Felült tehát a vadásznak, egy hórihorgas, széles
20571   II,    XXI|                 tábora az agaraknak követte a vadászokat. Gyönyörű volt ellátni,
20572   II,    XXI|               egyenesen azoknak iramodik.~ ~A vadászoknak itt egy meglehetős magas
20573    I,    VII|                      ki a medvét játszta, s a vadászt földhöz verte, 9-től 10-
20574   II,     Sz|                   vesztegzár~ ~kopáncs – itt: vadgesztenye burok~ ~„kútba estem” –
20575   II,    Veg|                  hálátlanság és ismeretlenség vádja nélkül nem írhat, mint nem
20576    I,   XIII|                       mint akit jól tartottak vadkörtével, s hogy ne csak magát érje
20577    I,     IV|                    ordáliákat * rendel, hol a vádlottnak meg kell jelenni a sorompók
20578    I,     IV|                       hűséges kutyája lép fel vádlóul a gyilkos ellen, mire a
20579   II,     Sz|                       elismer~ ~perszvadeál – vádol~ ~p. forint – pengő forint~ ~
20580    I,    VII|                      Szívtelennek kezdé magát vádolni, gyávának, ki örül, hogy
20581   II,   XXIX|                     az isten ítélőszéke előtt vádolom őt, hogy rossz ember, rossz
20582    I,   VIII|                kezdenek terjedni.~ ~Szóval: a vadpohár helyét felválták a zöld
20583   II,    XVI|                      mást, mint életveszélyes vágásokat osztaniok.~ ~A kardok szikráztak
20584   II,    XVI|                       nem vesztegettek erőt a vágásokhoz, inkább csak cselvágásokkal
20585   II,    XVI|                       amelyikünk feketét húz, vágassanak rajta eret.~ ~– Hiába minden
20586   II,   XXXI|                     azért semmiféle erdejében vágatni nem szabad.~ ~– De mi lelte
20587   II,    XIV|                      segítesz rajta. Lődd le, vágd le, akaszd fel, pusztítsd
20588    I,   VIII|                     megfogni s egymás fejéhez vagdalni. Ekkor kézbe adatik egy
20589   II,  XVIII|                       szenvedélyes, hiú, teli vággyal, könnyelműséggel, legalább
20590    I,   XIII|                   komisz cséza kerekei fel ne vágják a szép gömbölyű kavicsot,
20591   II,  XVIII|                       hegyök, hogy szúrjanak, vágjanak.~ ~Marion kisasszony ezalatt
20592   II,   XXXI|                   vagy egy poharat a fejükhöz vágjon.~ ~Míg élt e nő, meg nem
20593    I,     IX|                  váltottak egy, a hon életébe vágó kérdés fölött.~ ~– Nézzétek
20594    I,      X|                   maga elé, mint egy bornyú a vágóhídon! – kiálta rá végre epés
20595    I,   XIII|                  egyik eredeti fiú.~ ~– Fél a vágóhídtól – felelt rá kétértelműen
20596    I,   XIII|                       az én talpadi erdőmnek; vágtassunk oda, ott bevárhatjuk, míg
20597    I,     IV|                bankárja van); onnan egyenesen vágtattam Pelerinhez, kié az a művészkutya.
20598   II,     XV|                      illő ifjút, pedig a szív vágyai ilyenkor legerősebbek. Hm.
20599    I,    VII|                     egyéb, mint egy neme azon vágyaknak, miket az ember magára vitatott
20600    I,    VII|                     bizarrerie! Minő feltűnni vágyás!”~ ~A kísérő dandysereg
20601    I,   XIII|             feszengést, azt a bőréből kibújni vágyást, amit e nyomasztó körülmények
20602   II,    XIX|                     egész arc, egész alak egy vágyat, egy óhajtást látszik kifejezni,
20603   II,   XXIV|                       mind a hármunkra nézve, vagyis helyesebben mondva, mind
20604   II,     XX|               pártfogásuk alá, sőt olyanok is vagynak, melyek a selyembogarak
20605   II,    XIV|                    lehet egyébbé halandó néma vágynál, mely hasonlatos a holdkóri
20606   II,   XXIX|                   ellent. Nem félek én attól; vágyódom utána. Olykor valami gyors
20607    I,      X|                      tudnak énfelőlem? Tolvaj vagyok-e én? Rablókapitány vagy hamispénzverő?
20608    I,     II|                politikai éclat * miatt minden vagyonai lezároltattak.~ ~Kárpáthy
20609    I,      X|                  elvetemült leányt mindenféle vagyonaiból megparancsolván, hogy azon
20610   II,    XIV|                  meghaltam, ne őrá szálljanak vagyonaim, hanem valaki másra. Érti
20611    I,   XIII|                    öccse, egyetlen vérrokona, vagyonainak leendő örököse, idestova
20612    I,     II|                       ön, mert a magyar nemes vagyonának rabja, s azt a törvényes
20613    I,     II|                    önbizakodással elfogadott, vagyonbukott embereknek pénzt kölcsönzött,
20614    I,     II|                    tudta már, mily nagy lehet vagyonértéke. Szegény embernek nagy munka
20615   II,   XXIX|            fizetéseiket.~ ~…Ami rendelkezhető vagyonom ezeken felyül megmarad,
20616   II,    Veg|                       a nemesség képviselte a vagyont, értelmiséget és nemzeterőt.
20617   II,   XXII|                        sohasem hagyta el. Nem vágyott semmi társaság után. Cselédjeinek
20618    I,      I|         kolibrimadár-tojás, szoptatós őznek a vaja, meg a kecsege porcogójából
20619   II,     XX|                 csatolni efölötti örömünkhez, vajha mindezen igen tisztelt hazafiak
20620   II,  XXIII|                     egy kis szerecsen groom * vakarja a fülét unalmában, akinek
20621   II,   XVII|                      ásítnak a konyhában, ott vakaróznak az előszobában, ott ágaskodnak
20622    I,   XIII|                hivatal, se bajusz. Ki a fejét vakarta, ki ríva fakadt, ki káromkodott.
20623    I,    XII|                       a fickóval játszani, ki vakmerészkedik egy nemesember elvetett
20624    I,      X|                kifakadás; e mindent felülmúló vakmerőség fellázasztá a kedélyeket;
20625    I,   VIII|                       a népség bámult a lovag vakmerőségén vagy paripája dühén, amidőn
20626   II,   XXIV|                       Ezeket mondva bámulandó vakmerőséggel veté magát Rudolf keblére,
20627    I,    VII|                    hurrákiáltása kíséré a két vakmerőt.~ ~Az asszonyok letérdepeltek
20628   II,     XV|                     majd megjavulnak; óh, bár vakultam és süketültem volna meg
20629    I,      V|                       Catalani helyett madame Valabregue-et kellett volna hangoztatnia.~ ~
20630    I,   VIII|                       akik eléje vágtattak, s valahányat elhagy, egyet pattant az
20631    I,      I|                   moslék időben útnak indulni valahová!~ ~… Míg Bús Péter uram
20632   II,  XXIII|                 tudnám bizonyítani, hogy e nő valakibe szerelmes, ha azt valami
20633   II,  XVIII|                   inkább, ha volnának is azok valakinél, el kelle dugni, mert Marion
20634   II,   XXIV|                mondott, helytáll. Ami rosszat valakiről beszél, az sohasem hazudság,
20635    I,      I|                  kacagván,~ ~ ~ ~Más hegedűse valál, rád hegedűle halál.”~ ~ ~ ~
20636    I,    VII|              Chataquéla volt és leendő férjei valamelyikét ebben a dicsőségben részesítse –
20637   II,    XIX|                 valami ismeretlen oknál fogva valamelyikre haragszik, s akkor azt hiszi,
20638    I,    III|                  dolgai engedik, kapaszkodjék valamelyikünk karjába, és beszélgessünk.~ ~
20639    I,     IV|                      mi köreinkben!~ ~– Nincs valamelyiteknél szagos üveg? A gróf úr elájul! –
20640   II,     XX|                      magam is részvevő vagyok valamennyiben, meg nem vonnám csekély
20641   II,   XVII|                   nyíltak, áttörettek, s lett valamennyiből egy hosszú terem nőcselédek
20642   II,     XX|                hallott hazaérkező kutyákat, s valamennyin diadalmaskodott Berki Lőrinc,
20643    I,   XIII|                        Jó lett volna elszökni valamerre, de szemmel tartották, s
20644   II, XXVIII|                     kívül meg fogom várni, ha valamiben szolgálatára lehetek, rendelkezzék
20645   II,     XX|                       egy falatot képes volna valamiből enni, habár csupán ambrózia
20646    I,    VII|                    vagy még azt sem teszi; ha valamiféle szeretetről beszélnek előtte,
20647    I,   VIII|                       ismerik, jól tudják, ha valamijök elveszett, hogy hol keressék,
20648    I,     XI|                 ismeretlen úr ugyan őrizkedik valamiképp közel jutni a leányhoz,
20649    I,   VIII|                összeölelgette.~ ~– El ne lopd valamimet a nagy ölelgetésben, hej! –
20650   II,   XXIX|                  életembeli intézkedéseimnek, valamint legelső gondolatom ez, midőn
20651   II,  XVIII|            Kárpáthy-családé), hogy oly bátrak valánk önt becses foglalkozásiban
20652    I,     IV|                   siessen az ékszerárushoz, s válassza ki a legszebb gyémántokat –
20653    I,    XII|                    magam, hogy azon mintákból válasszak, mert szeretnék valami különösen
20654    I,   XIII|                     látta Jancsi úr filozófus válasszal felelni.~ ~– Barátom, a
20655   II,     XV|                      magamnak külön szállást, válasszam külön a bútoraimat, vitessem
20656    I,   VIII|                    úgyis itt maradok! Ez volt válasza az esküdtek kérdésére.~ ~
20657   II,    XIV|                      Nem!” úgy én megnyugszom válaszában, elhallgatunk e dologról,
20658   II,    XIV|                       gyámapai kötelessége. A válaszadásra egy héti határidőt hagyok.
20659   II,     XV|                     érdeklé, mint a legújabbi válaszfelirat, bérkocsiba ült Mayerné
20660    I,   XIII|                       s eléggé érthető hangon válaszolá:~ ~– Már akkor csak mégis
20661   II,    XIV|                       elfogadtatik, akkor azt válaszolja, hogy jöjjek érte magam.~ ~
20662   II,     XV|                   után tudakozódott, ezek azt válaszolták neki, hogy a kisasszony
20663   II,   XXIV|                     két istennő közül kellene választania? És ők karöltve járnak.
20664   II,     XV|                     magának választani, akkor választhat mindnyájunk közül, akár
20665   II,    XVI|                 minden rabiátus ügynél inkább választják a párbaji bírák a gyengébb,
20666    I,    VII|                  kitűnőbb helyén. Nyári lakul választjuk a budai hegyeket; rajta
20667   II,     XX|                   azokat ismét egy hatvantagú választmány elé terjeszti, mely legyen
20668   II,   XVII|                  érezné magát, ha az igazgató választmányba kineveztetnék; más kéri
20669   II,     XX|                     fiskális és orvos, hatvan választmányi tag és tizenkét tagú bizottmány,
20670    I,     VI|                  dolog volt kiszemelniök azon választottakat, kik a loge infernale intésére
20671   II,    XIV|                tisztelhetik; tán van közöttük választottja! Nem, senki sem szeretheti
20672   II,   XVII|            követválasztások alkalmával egymás választottjaihoz mázolni. Undok rohadékai
20673   II,    XXI|               lovaikat táncoltatva szökelltek választottjaik mellett; hátrább a sallangos
20674    I,    VII|                  mintha két tekebírót kellene választva kiütni.~ ~– Ez pompás tréfa! –
20675    I,   VIII|                 hagyva szabadon, ahol kétfelé választvák. Ezt a koszorút nyerje el
20676   II,     XX|           nyilatkoztassa magát megalakultnak, választván saját kebléből egy bizottmányt,
20677    I,   VIII|                   dolmányaik panyókára vetve, valemennyinek tarka kendő a gomblyukában
20678    I,      X|                       neki tetszik! A vér nem válhaatik vízzé, egy apa nem ölheti
20679    I,   XIII|                       hozzányúl, mind arannyá válík,~ ~ ~ ~Csűstül * szálljon
20680    I,    VII|                     Menj vissza férjedhez, és válj el tőle azonnal! Én utánad
20681   II,   XXVI|                      csinált belőle, s nyakát vállai közé húzva folytatá:~ ~–
20682    I,   XIII|                       hízott császármadarakat vállaikon emelve, a szakács kijött
20683   II,  XVIII|                      engedi láttatni a sovány vállakat és a nyak perec kiülő csontjait;
20684   II,    XIV|              bajlódást, s szeretném fiatalabb vállakra rakni a gondokat. Te viszed
20685    I,      V|               elengedni a föllépést, s magára vállalandja, hogy a tisztelt művésznőt
20686    I,      X|                      vele, ki mennyire haladt vállalatában, és az olyan jólesik!~ ~
20687    I,   XIII|          tréfaságokkal. De belehalt az óriási vállalatba, s öccse, a praktikus Kárpáthy
20688   II,   XVII|                    hogy eme második közérdekű vállalathoz is hozzájárulandnak tehetségeikkel.~ ~
20689    I,     IX|                  magasabb eszméket előmozdító vállalatnál még egy másik név is szokott
20690   II,    XIV|                     beszél, közügyek, nemzeti vállalatok után tudakozódik; jószágaira
20691    I,     II|                       miszerint kétségbeesett vállalatokat legnagyobb önbizakodással
20692   II,    XIV|                  kitanult derék ifjak hasonló vállalatokhoz fognak.~ ~– Megálljon ön
20693    I,     II|              foglalkozott mindig kockáztatott vállalatokkal, hogy ne legyen kénytelen
20694   II,   XVII|                agarászatra fordít, felét ezen vállalatoknak kiránthatná a sárból; azonban
20695   II,   XVII|                 egy-egy új indítványt, egy új vállalatot napfényre hozni; többek
20696   II,   XVII|                       szárcsákat nyugtalanító vállalatról hallani, megtámadtaték mind
20697    I,     II|                    akik milliomosokká lesznek vállalatuk mellett; az elsőbbek magukat
20698    I,     IX|                      nagyra becsült jellemek, vállalkozának a legelső műnek előadására,
20699   II,    XXI|                     magát, hagyta a többieket vállalkozni, úgyis jól tudta, hogy ezt
20700   II,     XV|                      mikor dalol; sőt arra is vállalkozott, hogy egy tolóágyban azon
20701   II,    XIV|                  semmi egyéb kötelességet nem vállalsz magadra, mint hogy nejévé
20702   II,     XX|                     mindent a maga költségére vállalt is, indítványának e részét
20703   II,    Meg|                      aztán egészen a fantázia vállalta magára a megköltést, s mikor
20704    I,     IV|                  ismételni, rendesen kudarcot vallanak vele.~ ~Azon percben érkezeink
20705    I,     VI|                  tette közülünk, azt meg kell vallani, hogy övé a diadal.~ ~–
20706   II,    Meg|               kiigazítani valót, sőt meg kell vallanom, hogy „ma” nem tudnám ezt
20707   II,  XVIII|                     mögött van.~ ~Köpenye fél válláról le van csúsztatva, ami hősi,
20708    I,      X|                  leckéket tartani erkölcsről, vallásról, istenről, hölgyi szüzességről,
20709    I,   XIII|                   figyelem, megveregeté Palkó vállát, s azután minden vendégnek
20710    I,    VII|                     felgyűré gyönyörű karjain vállig a hímzett ujjakat, s felugorva
20711    I,   VIII|                    síkon te jártál elébb, meg vallom, jobb lovad van, ehhez a
20712    I,    XII|                    kétségbeesve hallá a leány vallomásait.~ ~A leány elmondá neki
20713   II,    XXV|                   súlya alatt egyetlen be nem vallott, nem keresett gondolatnak,
20714   II,  XVIII|                      tartani könyöke, ínye és vállperecei iránti borzalommal.~ ~Egy
20715    I,      I|                        egy hórihorgas, széles vállú cseh suhancnak a hátára,
20716    I,     II|                      mosolygás, e leereszkedő vállveregetés a legtökéletesebben rajzolák
20717    I,     Sz|                    Démophoonba, de el kellett válniok. Míg Démophoon távol volt,
20718    I,     XI|                       Gyöngyöm Minkám el kell válnom”-féle együgyű nóta lehetett
20719    I,   XIII|                 röppentyűk kékre, rózsaszínre váló csillagokat szórtak a sötétkék
20720    I,      V|                   kinyitá előtte keblét, hogy válogasson annak minden kincseiből.~ ~
20721    I,      I|               amennyit akar, szép leányban is válogathat untig, s ha felöltözteti
20722   II,    XIX|           szenvedélyes; ha indulatba jön, nem válogatja a szót, nem nézi, férfiak
20723    I,      I|                     pórleányok legszebbjeiből válogatva, a bohóc a legfeketébb species, *
20724   II,    Meg|                     félig a képzelet, félig a valóság alkotása nálam. Gyermekkoromban
20725   II,     XV|                     mintha nem Abellino volna valósággal az estélyt adó háziúr, s
20726   II,    XIV|                tapasztalás mint ércből öntött valóságot állít fel. Tehát egy gyermek
20727   II,    XIV|                  jellemet, gyémántból erényt, valótlanságokat fogsz mondani, és nem segítesz
20728    I,   VIII|                    azonnal zsibongó víg kacaj válta fel.~ ~Hát ezúttal azt a
20729    I,    VII|                       tiéd, míg férjemtől nem váltam el. A haragos szellemek
20730   II,  XXVII|                     hibáit, s ifjú erényekkel váltandja be a vén adósságokat, mikkel
20731   II,   XXXI|                      nem tudtak egy okos szót váltani vele, s most halála után
20732   II,   XVII|               menekülhetett, ki kellett magát váltania, mint a „kútba estem”-nél. *
20733   II,   XXIX|                     múlandó éltemet dicsőbbel váltja fel; azért legyetek tanúim,
20734    I,   XIII|                      érte egy győri kereskedő váltócédulában – összesen kilencvenhatezer
20735    I,     VI|                   levő nagy velencei tükörből váltogatá titkos jeladásait.~ ~Végre
20736    I,     II|                      komornyikjait is magához váltogatta, s egy ügyes komornyik a
20737    I,   XIII|                       megrongálta a vérhas és váltóláz, s emberei lassankint visszaszökdöstek,
20738    I,     Sz|                   csekély értékű, ötkrajcáros váltópénz~ ~Petit-pas – vsz. apró,
20739    I,     IX|                      honatyák kemény szavakat váltottak egy, a hon életébe vágó
20740   II,    XIV|                   Mind kívül, mind belül nagy változásokon ment át a nábob; termete
20741    I,      X|                        kik rá nem jőnek semmi változásra, mely hozzájuk legközelebb,
20742    I,    VII|                            Leszek én! – szólt változatlan arccal a gavallér.~ ~– De
20743    I,   VIII|                  különbség egész a pályacélig változatlanul megmaradt közöttük, bár
20744   II,  XXVII|                     hogy a gyermek mindenféle változatokra illeszti apró gömbölyű ajkait,
20745    I,   VIII|                   szellemdús mulatság nem sok változatosságot ígér, s arra, hogy az ember
20746   II,   XXII|                     unalmas kedélye óhajtja a változatot; ha ilyennek képzelhetné
20747    I,     VI|                       azok előtt, kik örömest változnának kasmírrá, * hogy a szépasszony
20748    I,    III|                   mesterségét, mert az örökké változó divat csaknem művészetté
20749    I,     II|                  hacsak életrendén rögtön nem változtat, tobzódásaival fel nem hagy,
20750   II,     XV|                      a tárgyat százszor lehet változtatni, s a sötétben semmi módon
20751    I,    VII|                   zengése Sault * szent Pálra változtató.~ ~És csodálatos! Amint
20752    I,   VIII|                   leszen így – monda büszkére változtatott hangon Márton, ki egészen
20753   II,     Sz|                    Artemiszt, ez őt szarvassá változtatta, mire saját falkája széttépte~ ~
20754    I,      I|                    öltönyt, elvet és jellemet változtattak, néha ugyan még nevet is,
20755   II,     XV|                     Lót felesége, sóbálvánnyá változva állt a tükör előtt.~ ~Kárpáthy
20756    I,   VIII|                    két legény egymástól külön válva, a két külön úton indult
20757   II,   XVII|                       profánus vakmerő levele vándorol a tűzbe, akik olyasmit mernek
20758   II, XXVIII|                       öregekkel.~ ~El kellett vándorolnia a megholt kedves sírhalmához,
20759    I,   VIII|                   örök pohár eközben elkezdte vándorpályáját.~ ~Miska új, eddigelé nem
20760    I,     IV|                     az úr!” A gazember valami vándorszínház igazgatónak nézett, s azt
20761    I,     Sz|                    jaj~ ~heliotropium – kerti vanília, kunkor~ ~Hellasz – Görögország~ ~
20762    I,      V|                      mellé hajtá fejét izzadt vánkosára, forró ajkait csókolá, égő
20763   II,  XXVII|                   kezekkel imádkozik, arcát a vánkosba rejtve. Flóra a kisgyermeket
20764   II,   XXIX|                       mint hajtá szép fejét e vánkosokra; láttam álmodni, láttam
20765   II,     XV|                      vacognak bele. Várj, egy vánkost teszek reád, vagy megdörzsöljem
20766    I,      I|                   francia nemzeti divatban de Var, a lengyel szimpátiák divatjában
20767    I,   XIII|                    megdohosodott a vevő utáni várakozásban, úgyhogy nem folyt be érte
20768    I,     IV|              szerződtesse-e vagy sem. A siker várakozáson felyül volt. A luxembourg-i
20769    I,     IV|                  táncosnőre valami pásztoróra várakozék odakünn, mire nézve idegen
20770    I,    III|                   születése után már nem kell várakoznunk.~ ~– És a legfőbb, amit
20771    I,   VIII|                  magát egy karszékbe –, mióta várakoztatják a becsületes embert tíz
20772    I,   XIII|                  azáltal, hogy sokáig élt, és várakoztatta őket halálára, a piszkos
20773    I,   VIII|                   ekkor a pünkösdi király ott várakozzék az előszobában, s Jancsi
20774   II,   XXIV|                   lakoma következett, innen a varázs-gyorsasággal táncteremmé alakított gyűlésterembe
20775   II,    XXI|                     új bájt, eddig ismeretlen varázsat ad egy ily lovagviselet
20776   II,   XVII|                      de bizonyosan nyert.~ ~E varázserővel bíró eszme, melynek szerencsés
20777   II,     XV|              kibontott gyönyörű haj, mint egy varázsfátyol ömlött végig szép fehér
20778   II,   XVII|                       indítvány vala ez, mely varázshatalommal egyesíte minden pártot,
20779   II,     XV|                      messze látszanak az álom varázsködén keresztül az egész éjjel
20780    I,    VII|                     Hyurmala mulattatja hindu varázslatokkal, miknek mind azt kellene
20781    I,     VI|                 láncolata volt mindennek, ami varázsló, bűvölő, csábító; maga az
20782    I,    VII|                  sárga folyadékot tölt belé a varázslónő, s a palack nedve azonnal
20783   II,  XVIII|                         Az indulat beszédessé varázsolá e nőt, ki különben oly méla,
20784    I,      I|                      egy perc alatt úri lakká varázsolák az üres, kongó termet. Az
20785    I,    VII|                       éppen ő az, akit vár. A varázspalack jót jövendöl, és annak teljesülnie
20786    I,     VI|                  hajol meg mindenki, mely egy varázsütéssel képes volt megnyerni számára
20787    I,      X|                   alakban ott ülnek a szabók, vargák, piperészek, fodrászok,
20788   II,  XVIII|                       akitől egy őszinte szót várhasson, akire egy őszinte szavát
20789   II,     XV|                   Igenám uram, de a leány nem várhat addig, míg ön nagybátyja
20790   II,   XVII|                       legnagyobb biztossággal várhatjuk, hogy a nemsokára tartandó
20791   II,     XX|                  felyülmúl, ami e tekintetben várható. Avagy tud-e rá valaki esetet,
20792    I,    XII|                 feledékenységének.~ ~De ki is várhatta volna ettől a kérges tenyerű
20793    I,      I|                      hogy lehetetlen többféle variációban szólni az egérről, akkor
20794    I,     Sz|                  kifli~ ~Varietés – a francia varieté~ ~va t'en – ugyan menj,
20795   II,   XXII|                emberiség, közügyek, szenvedők várják tőlünk.~ ~Szegény asszony!
20796    I,     VI|                       Semiramide-et énekli. – Várjanak! Itt én vagyok a királyné.~ ~
20797    I,     II|                      világból.~ ~– Kár volna, várjuk el, míg önkényt elutazik.~ ~–
20798   II,    Meg|                      írni, felkerestem a régi várkunokat, Oldamurt az ő Dalmájával,
20799   II,     XX|                   tárgyakért, egyesületekért, vármegyékért, kollégiumokért, ennek meg
20800    I,   VIII|                      a diplomát kihirdették a vármegyén, és most én is nemesember
20801    I,   XIII|                    Van-e valakinek még valami várnivalója tőlünk?~ ~– Igenis. A**
20802   II,  XVIII|                       nekünk be kellett volna várnunk, hogy Kárpáthy János úr
20803   II,  XVIII|                    amire igen őszinte választ várok.~ ~Varga uram el volt szánva
20804   II,     Sz|                       majoresco – a majorátus várományosa, a hitbizomány örököse,
20805    I,   XIII|                   előtt, józan német polgárok városában, bérbe vett szűk udvarú
20806    I,    III|                     és divattá válik, nagyobb városainkban megszületik a nemzeti szellem,
20807    I,    III|                  hunok, avarok és pecsenégek. Városait, nagyobb kereskedelmi helyeit
20808   II,     XV|                      nábob, aki egész Pozsony városát, úgy ahogy áll, minden benne
20809    I,   XIII|               megsüttetni.~ ~Ezek után jött a városbeli fiatalság, egy tízakós *
20810    I,      X|                   zsebkendőjébe, elmene fel a városházára, és kifizetvén a pénztárban
20811    I,   VIII|            királyságod vajmi sokba kerül ám a városnak.~ ~– Jól tudom én azt, hogy
20812    I,     Sz|                     és Gomorrha – palesztinai városok, melyeknek lakói a bibliában,
20813    I,      X|                     dugta, s úgy ment végig a városon Teréz lakásáig.~ ~A jámbor
20814    I,    VII|                  sietett a veszélyben forgott városrész felé; a harangok egyenkint
20815    I,    VII|                legszegényebb osztálya, mely a városrészt lakja, tud kiigazodni, s
20816    I,     IV|                   hogy már most majd én fogok városrul városra járni a kutyával,
20817    I,   VIII|              viseltetni?~ ~Alig félórányira a várostól kezdődik az a rengeteg mocsár,
20818    I,      X|                     lesznek; egész nap kötni, varrni, este aztán az „Áhítatosság
20819    I,      X|                       fogadták azt, Eliza egy varrónőnél lelt alkalmazást, Matild
20820   II,   XXXI|                       kalappal, posztószélből varrott tarisnyával s nagy szegesvégű
20821    I,    VII|                 derengi át! – Asszonyom, akit vársz, az el fog jönni érted,
20822    I,      I|                 lengyel szimpátiák divatjában Varszky, azután meg Waroff, és hazajött
20823    I,   XIII|                     nem jött, akit legkevésbé vártál!~ ~– Ki az? – kérdé Jancsi
20824    I,    VII|                      bizarr eszmém, csak arra vártam, hogy unokám felserdüljön.
20825    I,      I|                       belőle a római divatban Varus, a francia nemzeti divatban
20826    I,      I|                    kinek neve volt eredetileg Váry, lett belőle a római divatban
20827   II,     XV|                      örömében.~ ~Most meleg a vas. Most lehet ütni.~ ~– Hja
20828   II,    XXX|                siettek onnan feljutni. A nagy vasajtó döngve csapódott be utána.~ ~
20829   II,   XVII|                     beszél magyarul, és annál vásálnak; minélfogva siettek nagyreményű
20830   II,   XVII|                      szolgálatára; tehát ha ő vásálni megy valahova a maga pénzeért,
20831    I,      X|                       az asszony új főkötőket vásált, a viseletek újra kicsinosultak,
20832    I,      V|                       Othello! Bamboche-é * a vásár!~ ~Jozefine hasztalan kérlelé
20833    I,     VI|                       maradt.~ ~Ma rendkívüli vásárja volt a kedveskedésnek; e
20834    I,     IX|               ünnepelhették. Ők nagyon drágán vásárlák meg az európai míveltséget;
20835   II,     XV|                   Boltay mesternek az ilynemű vásárlásoknál nem volt oly tisztult ízlése,
20836    I,      X|                          Az sem igaz, újdonan vásárlott mindent; csupán Felsz és
20837   II,    XIX|                  maguk azok, akik e könyveket vásárolják, és olvassák, mert ha ők
20838    I,     II|                  azokat a bankár drága pénzen vásárolta; a falak ezüsttel préselt
20839   II,    XXI|                       a zsidó kupecet, akit a vásáron elkap a próbálgatott ló,
20840   II,   XVII|                      elve volt az, hogy nem a vásáros született az eladó kedveért,
20841   II,     XV|                       azt fogja mondani, hogy vásárosokkal érkezett. Fannyval azután
20842    I,     IV|             vigyorogva mondá: „Ezzel ugyan jó vásárt csinált az úr!” A gazember
20843   II,  XVIII|                       tanúsítá, hogy elérté a vasfeje öregnek e gyöngéd célzatát.~ ~–
20844    I,    VII|                      akarta engedni, hogy egy vasjellem szíve által legyőzesse magát.
20845    I,   XIII|                    láda minden szegletén erős vaskapcsokkal volt összefoglalva; elébb
20846   II,   XVII|               műtárlatot, Tisza-szabályozást, Vaskapu-áttörést, útcsinálást, múzeumot,
20847    I,   VIII|                   időkben a Szolnok felé járó vaskocsit is megtámadta egy ily bőszült
20848    I,      X|                      s úgy vágta azt a kályha vaslábához, hogy szerteszét mállott.~ ~
20849   II,   XXXI|                 hintázva magát egy szán alakú vasszéken.~ ~Kecskerey barátunk három
20850   II,   XXIX|                       ajtó helyén, az ablakra vastáblák jönnek. Érzem, hogy nem
20851    I,   VIII|                      asztalon nagy, fenyegető vastagságú könyvek lenyomtatva egy
20852   II,     XV|                  akkor nem hoztak oly közel a vasutak Pozsonyhoz, mint most, hogy
20853    I,     II|                     bírót elkergetni, bottal, vasvillával ellentállni, apellálni három
20854    I,      I|                    lóháton, s meg akarta őket vasvillázni.~ ~Tehát ezt a derék urat
20855    I,      I|                   szorítva, melyet két hegyes vászonfül díszít, hogy az ember az
20856    I,    III|                    sipka, izmos tagját bő kék vászonzubbony fedi, melyre tarka inggallér
20857    I,     Sz|                       ugyan menj, eredj már~ ~vaudeville – énekes vígjáték~ ~venir
20858   II,    XIV|                 készül a saját maga szerzette vaudeville-ban, mely nagymértékben képes
20859    I,      I|                      S ezzel elkezdett valami vaudeville-ből * eszében maradt sanzontöredéket
20860    I,     II|             Monseigneur! Ön úgy szól, ahogy a vaudeville-ekben * hallja beszélni a festett
20861   II,     XV|                   felséges szép. Ez tárgy egy vaudeville-re!~ ~Minden szó mérges fullánk,
20862    I,     IV|                      ugyebár azt a kedves kis vaudeville-t: * „La belle laitière” * (
20863    I,     II|                cizellirozott nyúlánk korinthi vázák, drága antik szobrok, miket
20864    I,     II|                 faragott edényekkel, korinthi vázákkal, s mindenféle színes kövekből
20865   II,     Sz|                   alkalmas hely~ ~skiccíroz – vázol; itt: „megfirkál”~ ~sliffer –
20866    I,     II|            pástétomsütő terjeszti ki pártfogó védelmét.~ ~A bankár helyet foglalt
20867   II,   XXIX|                      kinyújtanám kezemet az ő védelmezésére, oly férfi kezébe, ki jobb
20868    I,     IX|                      e bántás ellen senki sem védelmezheti.~ ~Ha bátyja az ellenzékhez
20869    I,     XI|               meggyőződtem afelől, hogy az ön védence tökéletesen méltó pártfogásomra.
20870   II,    XIV|                      ahogy ön mondá, de az én védencem kivétel leend.~ ~– Nem vitatkozom.
20871   II,    XIV|              vitatkozom. Ön tudni fogja, hogy védencének legtöbben sietnek alkalmat
20872   II,    XIV|                     fekvék a Kárpátok között, védencét felkeresendő.~ ~A falusi
20873    I,    XII|                        1. ha a kihívott fél a védett firma nevében kinyilatkoztatja,
20874    I,      V|                     Ha egészséges volnál, sem védhetnél engem, mert férjem vagy.
20875   II,   XXIX|            honfidicsőség útjain, mely ápolni, védni fogja őt, jobban, mint ha
20876    I,     XI|                 tulajdon gyermekére, s anyja, védnője nélkül bátran jelenhet meg
20877    I,     Sz|                        prezervatíva – óvszer, védő szer~ ~pro superabundanti –
20878    I,     XI|                       hajadon, mert mindenütt védőire talál, s a szerelemkalmárok
20879    I,     XI|                       képzeletében ismeretlen védőjére magának ideálképeket alkotott.
20880    I,    VII|                     Erre felszökött, s kezeit védőleg tartá maga elé.~ ~– Mit
20881   II,  XVIII|                    asszonyok benne pártolóra, védőre találnak, ki azt is fel
20882    I,   XIII|                        virágbokréták porcelán vedrekben.~ ~Arany- és ezüstedényekben
20883   II,  XVIII|                szüntelen megtalálja ellenfele védtelen gyöngéit.~ ~– Persze, persze! –
20884    I,     II|                 legszolidabb játékbankok az ő védurasága alatt állottak, s hogy a
20885    I,     XI|          szerelemkalmárok ellen itt igen erős védvámrendszer van felállítva.~ ~Hogy Fanny
20886   II,  XVIII|                    amint e névhez ért. Talált vég tére valakit, akit megnevezhet,
20887    I,    VII|                       formaságok mellett megy végbe. Amelyik félnek nem tetszik
20888    I,    VII|                    Ajánlatom rövid és gyorsan végbemehet. Én elveszem nőül ezt az
20889   II,   XXII|                 legyek.~ ~– Szólj, szólj. Bár vége-hossza ne volna kívánságaidnak.
20890    I,   VIII|                    acélsodrony, mely az ostor végébe volt fonva, egész csíkot
20891    I,   VIII|                  zászló felé.~ ~Egész a pálya végeig egyik sem bírta megelőzni
20892    I,   VIII|                       is meg van kanyarítva a végéig, s megerősítve viaszos kenőccsel;
20893   II,    XXI|                      ölelé, pálmákkal hímzett végeit ölébe hullatva; fején gömbölyű
20894    I,    VII|                 haladt már – és ha felvetik a végeredményt, azt látják, hogy ott vannak,
20895    I,      V|                heveskedő férjét, ki szavaiban végerejét látszott kimeríteni, midőn
20896    I,   XIII|              elsietett tudósítások miatt útja végéről kellett visszafordulnia,
20897   II,    XXX|                   kellett előszámlálnia, mely végeszakadatlan lajstrom tökéletesen kivert
20898    I,      I|                       a hurkot, a kötél túlsó végét keresztülhúzták a gerendán,
20899    I,   VIII|             legkevésbé sem szokta megzavarni. Végezetre itt van Kutyfalvi Bandi,
20900    I,     IV|                 elrendezése.~ ~– Hogyan, mint végezett? – száz kérdés intéztetett
20901   II,    XVI|                   mellyel azok hirtelen ki ne végezhessék egymást.~ ~Négyen voltak
20902    I,   XIII|                   hirtelen megbetegedett, nem végezhette kötelességét.~ ~– Hisz itt
20903   II,     XV|                      országúton.~ ~…Vajon mit végezhettek odabenn?~ ~ ~ ~Másnap reggel
20904   II,    Meg|                     szombatnapon mezei munkát végező izraelitának.)~ ~– Hát tudom.~ ~–
20905    I,     XI|                 megjelent Abellino.~ ~Az ének végeztéig hallgatott, de arcán látszott,
20906    I,   VIII|                      rövid isteni tiszteletét végezve, megindult szép rendben
20907    I,      X|                      rá nézve, midőn beszédét végezvén, tekintetes Bordácsi úr
20908    I,   XIII|                      is elszégyenlem magamat. Végezze az istentiszteletet a szuplikáns.~ ~
20909    I,     IV|                     akarja, hogy az ember úgy végezzen egy anecdotont, mint Scott
20910   II,    XIX|                      kell tenni? Ma nemde ezt végezzük el?” Úgyhogy ha Fannynak
20911    I,    XII|                  szerzett, legyen szíves tőle véghagyományul elfogadni.~ ~E leveleket
20912   II,     XX|                      mulattatók, leírva pedig véghetlenül unalmasak. Gazdagság, pompa,
20913   II,  XVIII|                       előtte álló nevek során végig-végig hordja szemeit.~ ~Hogy azok
20914    I,      X|            viseltetett…~ ~Bordácsi nem hagyta végigbeszélni.~ ~– Mit? Az ön háza! Akkor
20915   II,    XIV|                     néma szerelemből támad.~ ~Végigborzadt.~ ~Az éji hideg szellő futott
20916   II,   XXIV|                      szólt Rudolf kényelmesen végigdűlve a pamlagon s fejét Flóra
20917    I,      I|                látszottak ígérni.~ ~A nagy úr végigfeküvék a számára elkészített tábori
20918    I,    VII|                     elébb más lapokat fellett végigforgatnia, mikben rég elfeledett,
20919    I,    VII|                  Rudolf szent borzadályt érze végigfutni tagjain, mintha azon hangokat
20920   II,  XVIII|                  midőn a névsorozaton magától végigfutott, mikor e névhez ért, mintha
20921   II,   XVII|                     meg szemében, s csendesen végiggördült erős, napbarnította orcáján.
20922    I,      V|                   arca, ha élte ragyogó felén végiggondol, s odáig viszi gondolatja,
20923   II,     XX|               asztalnál ülne, viszonza, elébb végiggondolva a frázist, melyet mondani
20924   II,    XIX|                       beszélni, s ha azt mind végighallgatod, téged tartand a legderekabb
20925    I,      X|                     leánya volt.~ ~Chlamek úr végighallgatta ügyvédi türelemmel az eléadott
20926    I,    XII|               megküzdenie.~ ~Az érkező léptei végighangzottak a lépcsőn, kívül valami
20927    I,      I|                       felemelé első lábát, és végighúzá annak orcáján. Az nagyot
20928   II,    XIV|               számadásain veres keresztet fog végighúzni, mert én őt a vérig, a szívig
20929   II,  XVIII|                       rajta végigmenni, ujját végighúzva rajta, de úgy, hogy a nevekhez
20930    I,     VI|                       Kárpáthy kénytelen volt végigjátszani hősi szerepét.~ ~– Fel a
20931   II,    Veg|                     türelmes olvasó e regényt végiglapozni – meglelé.~ ~Nagy hiba volna
20932    I,    VII|                  közepén, mely az egész utcán végigmegy, s mely azért európai ritkaság,
20933   II,  XVIII|                  lajstromot, és elkezde rajta végigmenni, ujját végighúzva rajta,
20934    I,     XI|                    álmaiban.~ ~Midőn az utcán végigment, s ifjú gavallérokkal találkozott,
20935   II,   XXIX|               becsületes emberek mind.~ ~Amíg végigmentek három-négy szobán, János
20936    I,     IV|                      levágás – szólt Debry –, végigmondatni az emberrel egy mesét, amit
20937   II,     XX|                    ott ült a szekéroldalon, s végigmuzsikálta valamennyi falun.~ ~Maguk
20938    I,     IX|               állítottak be a táncvigalmakba, végigmuzsikáltatták magukat az utcán, hétről
20939    I,    VII|                 másutt, mint a mi köreinkben. Végignézek a páholysorokon, s öt-hat
20940    I,   XIII|                    így? Mármost csak azért is végignézem az egész számadást, s te
20941    I,    VII|                   csak szeszélyből.~ ~A delnő végignézi a névjegyeket. Mind ismerős,
20942    I,    XII|                      grandseigneuri félvállal végignézte az asztalosmestert, s lovagkorbácsával
20943    I,      I|                      sanzontöredéket dúdolni, végignyújtózva egyszerre három széken.~ ~
20944    I,     IV|                       végre a vadász leöli, s végignyújtva a színpadon ráül, s ott
20945    I,   VIII|                orrával túrta a földet, azután végignyúlt a pázsiton, és megszűnt
20946    I,     IV|                       redingote-omat * teával végigöntötte – szólt a lord –, és én
20947   II,  XVIII|                 kezébe vevé a névsorozatot, s végigolvasá azt. Szíve elszorult bele.
20948    I,    VII|                      eszméket, hogy szégyenlé végigolvasni.~ ~Még egy kísérletet tőn
20949   II,   XXVI|                    könyvtár; amit ha az ember végigolvasott, maga magáról is azt hiszi,
20950   II,    XXV|                    elkezdtek azok szép arcain végigomlani, míg ő maga egy karszékbe
20951   II, XXVIII|                csengőtlen parasztszánt látunk végigsikamlani, mely az alaktalan síkság
20952   II,    XIV|                    többé véletlenül.~ ~Boltay végigsimítá izzadó homlokát kezével,
20953    I,   XIII|                  éppen a mentegallért készült végigsimítani.~ ~– Kicsoda? Az a szélkergető…~ ~–
20954   II,    XIV|                     hétig tart, míg jószágain végigutazik, s jövedelme másfél millió.~ ~
20955   II,    XIV|                      az élet csendes ösvényén végigvándoroljon; de e sors nincs többé az
20956    I,     VI|                        s látható bosszúsággal végigvárta, míg a taps elnémul, s csak
20957    I,   VIII|                  engedi magát tarkótól talpig végigveretni, ahogy ő szokott tenni mással,
20958   II,    XXI|                  hosszú olaszjegenye sétányon végigvonul, a sétány túlsó oldalán
20959   II,   XXIX|                                       XXIX. A végintézet~ ~Rudolfot már várták a
20960   II,   XXIX|                    felyül megmarad, azt jelen végintézetem végrehajtója, gróf Szentirmay
20961   II,   XXIX|                  szóhoz jönni, midőn e részét végintézetének elmondá, a nagy érzés annyira
20962   II,   XXIX|                  józan ésszel, nyugodt vérrel végintézetet tegyek, melynek végrehajtására
20963   II,   XXIX|                 gyanítani, mennyire sietett a végintézkedéssel, s tanúkul a legigénytelenebb
20964    I,      I|                      szolgálója – a gát túlsó végire mutat, mely a Tisza felé
20965    I,     VI|                     oignon = hagyma). Ha ők a végletekre mennek, megyünk mi is oda.~ ~–
20966    I,    VII|                       mely vissza fog térni a végletnél. Végre azonban még azt is
20967   II,    Meg|                       Fehér rózsa, Janicsárok végnapjai, Véres könyv.~ ~Egy kis
20968    I,   VIII|                      forinton, mégpedig bírói végrehajtás útján, tehát a legbiztosabb
20969   II,   XXIX|                  végintézetet tegyek, melynek végrehajtására téged kívántalak felkérni.
20970   II,   XXIX|                        azt jelen végintézetem végrehajtója, gróf Szentirmay Rudolf
20971    I,     Sz|                      és Erdély~ ~kodicillus – végrendelet (függeléke)~ ~kolonizál –
20972   II,   XXXI|              másvilágra se menjen át józanon. Végrendeletében meghagyta, hogy koporsójára
20973   II,   XXIX|                   volt az én kezeimben rajta! Végrendeletemet azon kezdem, aki előttem
20974   II,   XXIX|                       mondani az utódok, akik végrendeletét olvassák –, fűnek-fának
20975    I,     IX|                    ellenzék utolsó szónokának végszavai a hallgatóság közbevegyült
20976   II,     XV|                   édesanyja. Lesz-e bátorsága végtől végig lejátszani rettentő
20977    I,   VIII|                       kibontva dróttal fonott végű karikását, karjára öltve
20978    I,    XII|                        hogy milyen bútorzatot vegyek neki menyasszonyajándokul?~ ~
20979   II,     XV|                     elég nagy Pozsony városa, vegyem elő a kapitálisaimat, fogadjak
20980    I,     IX|                     Az egyik karzaton, melyet vegyesen foglalt el nő- és férfihallgatóság,
20981   II,    XVI|             zárkózzatok be egy sötét szobába, vegyetek egy kardot meg egy pisztolyt;
20982   II,     Sz|                        felizgat~ ~amalgamáz – vegyít, kever~ ~amalgamizált –
20983    I,    VII|                    testbőre, mint az ezüsttel vegyített arany, fényes, de nem kellemetlen
20984   II,     XV|                melynek előadásában célszerűen vegyítvén a valót a költészettel,
20985   II,    Veg|                  borzalommal emelek kalapot a vegytani műszavak rejtelmes kongása
20986    I,   VIII|            meggyaláztatott, de a gulyához nem vegyül többé, s jaj minden élő
20987   II,   XVII|                     szépség, ifjúság, gyönyör vegyülete, ártatlan vonzó vigalom;
20988    I,     XI|                     sokaság közt úgy el lehet vegyülni, hogy ki sem veendi őket
20989   II,   XXXI|                    marad végképpen Kőhalmon – vegzálni a kasznárnékat és ispánnékat.~ ~
20990   II,    XIV|                      derék ifjú éppen remekét végzé be, egy pompás íróasztalt
20991   II,   XVII|                       nagyszerű mulatságokkal végzendik az egészet.~ ~Végül minden
20992    I,     IX|                    bocsátani, hogy az alsóház végzése elfogadtassék-e vagy sem.
20993    I,      I|                     hányna; de minek az? Ha a végzetek könyvében az volt megírva,
20994    I,      I|                     Itt végződött a két rokon végzetteljes találkozása a Törikszakad
20995    I,    VII|                     nővel kezdett viszony nem végződhetik házasságon, s emellett az
20996    I,   XIII|                      legfeljebb ütlegeken fog végződni, s evégett lovászának előre
20997   II,  XXIII|                    gazdag, hogy azokban részt vehessek. Griffard felmondta a további
20998    I,    VII|                   páholyban levők suttogásnak vehessék.~ ~– Óh, most nagy szomorúság
20999   II,   XVII|             szerencsés, hogy az ülésben részt vehessen, de agara által okvetlenül
21000    I,      I|                 illuminációért. * Három házat vehetett rajta Szegeden. Meg volt
21001    I,      V|                   velem, és ha tennék is, mit vehetnek el tőlem? Híremet? Akkor
21002    I,   XIII|                    urat, már július vége felé vehették észre rajta azt a kényelmetlen
21003    I,   VIII|                     még az egészből.~ ~– Hogy vehettél te nemesi jószágot? Hiszen
21004   II,  XVIII|                    csaknem gyermek, haha, nem vehettem rá magamat, haha; hibáztam,
21005   II,  XVIII|                       efölötti tépelődéseiben vékonnyá szárad, mint egy tőkehal;
21006   II,  XVIII|                      lekötelező magaviseletet vél neje iránt tanúsítani, midőn
21007   II,  XVIII|                   homlokát kellett megtörülni véle, mert nagyon izzadt.~ ~–
21008   II,     XX|                      gyűlésteremben, azt, úgy vélem, senki sem fogja különösnek
21009    I,   XIII|                      volt a legtermészetesebb vélemény.~ ~– Egy levelet hoztam
21010    I,     IV|                         között oszlanak meg a vélemények, s nem lehet előre megjósolni,
21011   II,  XVIII|                     van. Van-e egyéb oka is e véleményre, azt bizonyosan nem tudom.~ ~
21012   II,  XVIII|                   asszonyságokról ítéletet és véleményt mondani, mint akiknek a
21013   II,    XVI|                előidézni, hogy szívek erejét, véleményük tartósságát a halál kapuja
21014    I,     Sz|                       oldalszakáll~ ~Fenice – Velence híres színháza, hol sok
21015    I,      V|                      volt terjedve Moszkautól Velencéig és Bécstől Párizsig és Londonig;
21016    I,      V|                   bejárta Angolhont, a tündér Velencét. Itt a zene őshonában érte
21017    I,    VII|                      a napsugár minden színét vélheted ragyogni. Haja négy hosszú
21018   II,  XVIII|                       kötelességét teljesítni véli, amidőn neje kényelméről
21019    I,    VII|                      vagy ausztráliai madarat vélne benne feltalálni; e malomkelepeléshez
21020    I,     IX|                       a nénjei.~ ~– S mi úton vélsz célhoz juthatni?~ ~– Azt
21021    I,     VI|                       mennydörgő Olympra, azt vélve, hogy szövetségeseiket lángra
21022    I,    III|                       Hát a magyarnak, mint a vénasszonynak, csak a nyelvében van már
21023   II,  XVIII|                     nem volt még eset, hogy a vendégeim kerekeit szedtem volna ki.
21024   II,  XVIII|                     ki a kerekeimet, mint más vendégeinél szokta.~ ~– Nagyságod kerekeit? –
21025   II,    XIX|                szemlét, bírálatot tartottatok vendégeitek felett.~ ~– Tartottunk volna,
21026    I,      X|                  hérosz, s bámultatta magát a vendégeivel.~ ~Amit beszélt, az végtére
21027    I,      I|                  nemes Szabolcs vármegyében a vendégekkel veszekedjék, a Törikszakad
21028   II,  XVIII|                       szokás szedni lefoglalt vendégektől, nagyobb biztonság okáért,
21029   II,  XXIII|                    kényelembe! Jusszuf, tölts vendégem számára pipát. Sajnálom,
21030   II,  XXIII|                azáltal, hogy nyújts egy pipát vendégemnek.~ ~Zsokó meg is tette, hogy
21031   II,   XVII|                  valami gonosz hírű calabriai vendégfogadót, s aki véletlenül találkozott
21032   II,     XX|                       annyira megfeledkezék a vendégi jogokrul, hogy ellenfelének
21033    I,    VII|                     saját palotájára tetetett vendéglői jelvényt, mely csalás által
21034    I,    VII|                      be, hol őt a herceg mint vendéglős fehér előkötővel, hóna alá
21035   II,     XV|                   esetekben, például valamely vendégművész keresztülutaztával, soron
21036    I,      I|                     új vendégek közelítének a vendégnemszerető hajlék felé.~ ~Ama szerencsétlenül
21037   II,  XVIII|                       tréfásan évődhetni szép vendégnőjével. (Lehető félreértés kikerülése
21038    I,   XIII|           gonoszabbakat is beszélnek, midőn a vendégség vége felé a bor a fejekbe
21039    I,   VIII|                   palackot törtél össze, hány vendégségből, disznótorból, lakodalomból
21040    I,      I|                 nekünk szobákat, és készítsen vendégséget; bort nekünk, tokajit és
21041    I,   XIII|                    elhallgattatá egy percre a vendégsereget, ki-ki jó appetitust * kívánt
21042    I,     IV|                    magának a kutyát elfogadni vendégszerepekre, a sikertől föltételezvén,
21043   II,    Meg|                      utaztam, ki Kolozsvárott vendégszerepelt. Érdekes út volt. Négy nap
21044   II,    Meg|                találkozott egykor, nagyváradi vendégszereplése alkalmával, éppen ilyen
21045    I,     IV|                  Théâtre de la Gaieté * -beni vendégszereplését?~ ~Ah ez érdekes! – monda
21046    I,      I|                  intéressant. * Hát nincs itt vendégszoba?~ ~– Van egy, de már abban
21047    I,      I|                Törikszakad csárda egyetlenegy vendégszobájában, addig új vendégek közelítének
21048    I,   XIII|                      Iszony és rémület szállt vendégül abba, csak a tűzi játék
21049   II,    XIV|                 minden ember Abellinón, ifja, véne kacagva fog rámutatni, mert
21050   II,    XXI|                      gyermekekkel, úgy mint a vénekkel, s a nőkkel, mint a férfiakkal.~ ~
21051   II,   XVII|                       a szerencse és egy bohó vénember szeszélye hozta? Fogják-e
21052   II,   XXVI|         természettelen viszony miatt, mit egy vénemberrel kötött. Úgy kell neki.)~ ~–
21053    I,      X|                személy több a világon, mint a vénkisasszony; ne is próbálja többet betenni
21054    I,      X|                     volna magát. Mikor ezek a vénkisasszonyok, akik sohasem élvezték a
21055    I,      X|                     róla, hogy mi hozta ide a vénkisasszonyt.~ ~– A bizony nem akar egyebet,
21056   II,    XXI|                Mindenesetre kellemesebb, mint vénleánynak – felelt rá Kereszthyné
21057    I,    VII|                    hiszen az ember tehát nőül venné, és azután idő jártával
21058   II,    XIX|                      olvassák, mert ha ők nem vennék, nem tudom, hogy kinek a
21059   II,    XXI|                     hogy gyönyörű állat volt. Vénnek kell lennie. Ez dolgot fog
21060    I,     II|                   hogy ha én azt a fáradságot venném magamnak, hogy közelében
21061   II,     XX|                   éppen nem lehet rossz néven vennünk Gergely gróftól, hogy ő,
21062   II,   XXXI|                       tisztelni szokták, az ő vénsége pedig arra való, hogy azon
21063   II,   XXIX|                       rontsa meg szívét, hogy vénségében meg ne bánja ifjúságát.
21064   II,  XXIII|                      van, hogy titeket a késő vénségig szeretetre méltóknak tartanak
21065    I,      I|                    aki vesztére belehajt, ott vénül meg benne, vagy a hátán
21066   II,    XIX|                 embert írni, hogy milyen.~ ~– Vénülj csak meg, mint én.~ ~Ezen
21067    I,   XIII|                     együtt nőttek fel, együtt vénültek meg mind a hárman, s Palkó
21068    I,    VII|                   magában képes a vulgivaga * Vénust megtagadtatni a szemlélővel.
21069   II,   XXII|                  győzött a természet. Az ifjú véralkatnak erős küzdelmei szoktak lenni
21070    I,     Sz|                       operát mutattak be (pl. Verdi Rigolettóját)~ ~feuilletonista –
21071   II,     XX|                     melyet rögtön megleptek a verebek az egész úton elhullatott
21072    I,   VIII|                     kártyázol, garázdálkodol, verekedel, megvered a férfit, s elcsábítod
21073   II,   XVII|                      volt János úr ittas, itt verekedett, itt tartá szeretőit.” Minden
21074    I,   VIII|                      mely a legóriásibb erejű verekedők ellenében is rendesen sikerül,
21075    I,      I|            összeveszíti a társaságot, s vérig verekesznek.~ ~– Hát aztán?~ ~– És annyira
21076    I,   XIII|                  Újság: hazugság. Azzal biz a véremet nem rontom.~ ~– Ez itt indítvány
21077   II,  XXVII|           elcsöndesült a beteg lázas küzdése, vérerei nem lüktetnek oly sebesen,
21078    I,   VIII|                       versenyt futni a mezőn, véresen hull ismét vissza, maga
21079    I,     VI|                     üldöztetve prédára jutott vereshagyma mennykövektől.~ ~Benn a
21080    I,    XII|                    irgalmatlanul meghajigálta vereshagymával.~ ~Livius hivatalos hidegséggel
21081    I,      V|               lelhette a sárgahideg, skorbut, vereshimlő, s ami egyéb ajándékai vannak
21082   II,    XIV|                        arcáról elmúlt a lázas veresség, szemei körül a mámoros
21083    I,   XIII|                      simítva, szemeinek lázas veressége elmúlt, s képéről eltűntek
21084    I,   XIII|                   nehéz lévén festeni pirosba veressel.~ ~– Méltóztatott kegyeskedni
21085    I,   XIII|              boldogságban, mint Fáraó népét a Verestengerben, s ha pedig végtére eljön