bold = Main text
      Kötet, Fezejetgrey = Comment text
21086    I,     II|              aranyakat, azokat is legújabb év vereteiből és jól belocsolva eau de
21087    I,   XIII|                    nagyságos úr, s olyan sort veretett rajta, amilyen csak dukált.~ ~
21088    I,      V|                      ezüst-, és bronzpénzeket verettek, miknek egyik felén a művésznő
21089   II,   XXIV|                    mutatni a világnak, hagyni vérezni a szívet, nem hagyni könnyezni
21090   II,   XXIV|                      s tűrni, hallgatni belül vérező szívvel az édes, őszinte
21091    I,     IX|                       életében.~ ~Új élet, új vérforgás minden ereiben a közéletnek,
21092    I,     II|                      nagy munka száz forintra vergődni, de egy milliomosnak csekélység
21093    I,     VI|              szerencsét!~ ~Lassankint helyére vergődött mindenki. A nyitány elkezdődött,
21094    I,   XIII|            telepítvényét nagyon megrongálta a vérhas és váltóláz, s emberei lassankint
21095   II,     XV|               büszkesége. Hiába, a vér csak a vérhez szít, ki-ki azt pártolja,
21096   II,    XIV|              szerencsétlen családból eredett, véribe van oltva születése óta
21097   II,   XXII|                    ágyánál, megcsókolá kitett verítékes kezét, és sírt, mint a gyermek.~ ~
21098   II,  XXVII|               halványan, elhervadtan, a halál verítékével gyönyörű arcain, a halál
21099   II,    XIV|                      megválni, ne űzzenek, ne verjenek el magoktól! Engem nem fog
21100   II,     XV|                      vadász a veremben! Saját vermében. Megcsalva, megvetve, megtorolva.~ ~
21101   II,    XIX|                      sikányokra, * békákra és vermekre, ez már ismét helyes dolog,
21102    I,     II|                    azon sem gondolkozom, hogy vérmes némberek vagy kövér pástétomok
21103    I,     IX|                sereglik a hővérű fiatalság, a vérmesebb hazafiak, kiknek közelebb
21104    I,     XI|             körülhálózzuk, tőrt vetünk nekik, vermet ásunk lábaik alá, tükröt
21105   II,   XVII|                   szokást kívánjuk figyelembe vermi, miszerint sem Magyarországon,
21106   II,    XVI|                 megkövetésről szó sem volt.~ ~Vérnek okvetlen kelle folyni.~ ~
21107   II,    XXV|                        Mi a halálra ítélt rab vérpadtóli félelme ahhoz, amit Kárpáthyné
21108    I,    III|                       a fehér chylus, * piros vérré válik bennünk; ha eljárunk
21109    I,   XIII|                   belül, hogy öccse, egyetlen vérrokona, vagyonainak leendő örököse,
21110    I,      I|                   pedig nem kap enni, tehát a vers tökéletes.~ ~– Szarva között
21111    I,   XIII|              pálinkafőző házat támasztatott a versailles-i mintára épült kastély oldalának,
21112   II,     XV|             grimaszokkal elszavalják tulajdon verseiket, s végre két-három feuilletonista * ,
21113    I,   XIII|                    sem hinné, hogy a fentebbi verseknek valami foganatja lehessen
21114   II,   XVII|                   képviseltetni fogja magát a versenyen.~ ~És ezen leveleket János
21115   II,    XIX|               lélekben, szeretetreméltóságban versenyezhetne. Valahányszor arcát látom,
21116   II,    XXI|                köszönni a diadalmas agár.~ ~A versenyfeleket párosával összefűzve vezetik
21117   II,     XX|                 közgyűlés és legalább egyszer versenyfuttatás, mely alkalommal a győztes
21118    I,     II|                     lóról rókavadászaton vagy versenyfuttatáson, s nyakát szegheti, agyonlőhetik
21119    I,   VIII|             harmadszor is hozzáfogtak volna a versenyhez, az idegen legény leszállt
21120    I,     Sz|                     carrière – mint a kocsi a versenypályán~ ~enfin – végre, végül~ ~
21121    I,   VIII|                       fiatal legény visszanéz versenytársára önbizakodó mosollyal, az
21122    I,   VIII|                          A legény egyenesen a versenytér felé nyargalt vele, s egyszerre
21123    I,   VIII|                  kicsüggött szájából; végre a versenytérre ért az összegyűlt népség
21124    I,    III|                  fogadásból, nélkülözésekbeni versenyzés mellett egész Európát. Erős,
21125    I,    VII|                   négy hónapig gavallérságban versenyzett; mind e híreket eltörlé
21126    I,   VIII|                  harmadik lövésre megindult a versenyző csapat. Most már egyszerre
21127    I,   VIII|                       mely kiáltás mind a két versenyzőt illetheti, Jancsi úr felállva
21128   II,  XXIII|                    hevernek s lábbal tapodott versezetek, hangjegyek s más afféle
21129    I,    III|                    előttünk egyéb tér, mint a versírás és a könyvnyomtatás, melyen
21130   II,     XV|                   napló író kékharisnyák és a versmondó költők, a dandyk, a gourmand-ok,
21131    I,      I|              hegedűvel kezében, ének és zene, versrikácsolás, ittas ujjongás és kacaj
21132    I,     IV|                      a taps, koszorúhányás és versszórás dolgában hamar megvolt az
21133   II,    XVI|                  Egyszóval, mikor a felek nem vérszomjból, nem dühből keresik a párbajt,
21134    I,     IX|              szokásokat, az ép eredeti magyar vért megőrizhetni, ha szellemétől
21135   II,  XVIII|                    hétig?~ ~– Ha ugyan ki nem vertek innen – viszonza tréfásan
21136    I,     VI|              integettek, a férfiak botjaikkal verték a pallót; alig akartak megválni
21137   II,   XXII|               csikorgatja, és nehéz tusájában vérverítéket izzad – vagy aki hallgat,
21138    I,    III|                hivatás, mint hogy szántson és vessen, míg azon ifjaknak, kik
21139    I,     Sz|                 szövet~ ~kasornya – vsz. kas (vesszőből font oldalú hintó) helyett~ ~
21140    I,    VII|                     is utána rohanjak, és ott vesszünk el együtt a tűz között.~ ~–
21141   II,  XXIII|                 fogadni mernék, hogy egy indu vestaliát szöktettél egy Budhurból.~ ~–
21142    I,    XII|                    mint amelyet a fák kérgébe véstek.~ ~Tehát Kárpáthy Abellinónak
21143    I,    VII|                      a hír, ki megtudta, hogy Vestris, híres táncosnő, jószágain
21144   II,   XXIX|                       más. Alá e sorok vannak vésve: „Élt csak egy esztendőt,
21145   II,    XIX|               ragadtatva. Legjobb, ha fel sem veszed. Egyenesen hideg, visszautasító
21146   II,     XV|                      házi papucsoknál, s azon veszedelemben forgott, hogy Mayerné törekvései
21147    I,    VII|                     halavány arc az asszonyok veszedelme. Férfiak nem tudják azt,
21148    I,      I|                     vármegyében a vendégekkel veszekedjék, a Törikszakad csárdának
21149    I,      I|                       Törikszakad kocsmárosra veszekedni, abba mindenáron beleköt,
21150    I,      I|               megpillantá, melyben kedélyesen veszekedtek az éjszakai álláson összekapott
21151    I,     VI|                    szolgálatot teend kevesebb veszéllyel.~ ~– Tehát lássa ön, hogy
21152    I,    VII|                     minden oldalról sietett a veszélyben forgott városrész felé;
21153   II,   XXXI|                    elmondá viszontagságait, a veszélyeket, mikben forgott. Mennyit
21154   II,   XXIV|                  Fanny sokkal kevésbé találta veszélyesnek helyzetét, mint gondolá.
21155    I,    VII|                      az egész környékre nézve veszélyessé váljék.~ ~Egy tömkelege
21156    I,    VII|                     onnan leereszkedik arra a veszélyre, hogyha ön elhagyja, ott
21157   II,   XXIV|                       sokkal kisebbnek érzé a veszélyt, midőn szemei előtt volt,
21158   II,    XXV|                    jobban megőrzé a rettegett veszélytől.~ ~Láz volt az, amit érzett,
21159   II,    XXX|                 Kárpáthy János ezennel búcsút veszen.~ ~Azután levitték őt ama
21160    I,    VII|                    gondoltam akkor, midőn ama vészes órában életét reám bízta?~ ~–
21161    I,      I|                  kiugrott, kapta a fokosát, s veszettségében az almáriomba ment be a
21162   II,   XVII|                       szokták falusi gazdák a veszettséghez közelítő kutyákat gyógyítani,
21163    I,    VII|                    Saint Médard templomában a vészharang, a megdöbbent nép roppant
21164   II,    XIV|                  szépségnek áldoznak, mennyit veszít? Lelke öntudatát adja érte,
21165    I,     XI|             megszerettek egy leányt, azt nőül veszitek, egész élteteket annak boldogításában
21166   II,     XV|                       ellenemben ezer aranyat veszítél. Haha! Ti azt hiszitek,
21167   II,     XV|             megjelenésével ezer aranyat kelle veszíteni, fogadás fejében.~ ~A dolog
21168   II,   XXIX|                    kelle bocsáttatniok is, ne veszítsék el fizetéseiket.~ ~…Ami
21169    I,    VII|                   utánad fogok menni, és nőül veszlek, szeretni foglak, míg meg
21170   II,   XXVI|                    titkon Abellino –, el kell vesznie azon természettelen viszony
21171   II,    XXI|                        sem lelki bajokkal nem vesződik, kinek a feje sem fáj soha,
21172    I,     II|                      iratokkal, hogy sokat ne vesződjem.~ ~– Nem fogom önt fárasztani.~ ~
21173   II,   XXIV|                 bajokkal, mindennapi ügyekkel vesződni; látja, mint esznek, isznak,
21174    I,    VII|                      mágnások voltak, kik ott vesződtek egy rokkant kertészfecskendővel,
21175    I,      X|                      szépen.~ ~Leírásával nem vesződünk, mert úgysem soká fogunk
21176    I,     Sz|                 hangszer~ ~Duda – vsz. Dudar; Veszprém megyei község~ ~duenna –
21177    I,    VII|                       haragos szellemek ezért vészt hoznak: reám.~ ~– Közöttük
21178    I,    VII|                       meg, tehát Abellino sem veszté azt el.~ ~– Hallottam már –
21179   II,  XXIII|                       Tedd ami neked tetszik; vesztegesd meg cselédeiket, uszítsd
21180    I,    VII|                     állandóul itt laknak, itt vesztegetik el vagyonukat és ami annál
21181   II,   XXIV|                   férfiideálok rendesen sokat vesztenek házi köreikben a nimbuszból,
21182    I,      I|                       azt keresztül, hogy aki vesztére belehajt, ott vénül meg
21183   II,   XXIV|                  félne tőle.~ ~– Amilyen nagy veszteség a társaságra nézve, hogy
21184    I,     IX|                       másik párt diadala vagy vesztesége. A figyelem mind alant,
21185   II,    XXX|               legnagyobb csapásokon, apa-anya veszteségen fájdalom nélkül esik át,
21186    I,     VI|                      ki kalap, ki frakkszárny veszteséggel jutott vissza a lépcsőkre,
21187    I,    VII|                   fogadástól egy szerető szív vesztével megszabadult, s hazaérve,
21188    I,   XIII|                      a tünemény okát.~ ~– Tán vesztit érzi az öreg, hogy oly kegyes
21189   II,     XV|                        a nyerőt húzza be, s a vesztőnek fizet. Másutt jár az esze,
21190   II,    XVI|                     amelyik e szabályok ellen vét, annak kardját leütik.~ ~–
21191    I,      I|                felállíták egy székre, nyakára veték a hurkot, a kötél túlsó
21192    I,      I|                 előtolta fekete pofáját, mely vetekedett akármelyik szerecsennel,
21193    I,     XI|                       bárminő sorsban, soha a véteknek még csak árnyéka sem lehetne
21194    I,     XI|           Természetesen ezalatt nem feleségül vétel van értve.~ ~Fanny a következő
21195   II,  XVIII|                   tagadja, hogy ha valaha egy vetélytársa megelőzte volna. Tán azért,
21196    I,      V|                      És ha jön egy szerencsés vetélytársné, kinek két nagy érdeme van
21197    I,     VI|                hitetni el a világgal, hogy ők vetélytársnéik ellen nem áskálódnak, s
21198    I,     VI|               élvezendő diadala másik részét, vetélytársnéja megbukását.~ ~Ezalatt a
21199    I,     VI|                    pisszegés és talán fütty a vetélytársnénak.~ ~– Úgy kell neki! – monda
21200    I,    XII|                      durva visszautasításokra vetemedhetik. A bramarbasi * termet imposant *
21201    I,      I|                       azon sajátságos ötletre vetemedni, hogy magát gyalog emberháton
21202    I,    XII|                  uraim! – kiálta Rudolf véget vetendő a gyöngédtelen kínzásnak.~ ~
21203   II,     XV|                  eszerint „kerítő”, az nagyot vétene az illedelem szabályai ellen.~ ~
21204   II,   XXIV|                 gondolatban se merjen ellened véteni senki.~ ~– S adok-e az ellenkezőre
21205    I,   VIII|                       keresztülkasul mezőkön, vetéseken, gyakran visszatér oda,
21206   II,     XV|                 lesétálnak a mezőre, mintha a vetéseket néznék, s a bérkocsihoz
21207    I,   XIII|                  volna ereszteni a birkákat a vetésre, néhol lekaszáltatni a sását,
21208   II,    Meg|                   volt ambíciója, hogy íróval vetesse el magát. Egy napon (a forradalom
21209    I,      V|                      hallani, ez utóbbi dalmű vétessék elő. Azonban, ha a tisztelt
21210   II,   XVII|                emberek levelei figyelembe sem vétetnek. János úr sokkal jobban
21211    I,     IX|                    fiak csak abban az esetben vetették magukat a tudományok után,
21212   II,   XXIV|                       Szabad tudnom, hogy mit vétettem?~ ~– Ön ma nagyon udvariatlan
21213   II,   XXIX|               megbocsátja a haza, amit ellene vétettünk, én és őseim és azok mind,
21214    I,      X|                    valakinek valami kifogása? Vethet nekem valaki valamit szememre?
21215   II,    XXV|                   volt egy mélyebb pillantást vethetni e nő jellemébe, s tudnia
21216    I,      X|                       éntőlem, vagy tékozlást vethetni-e az én szememre?~ ~Eközben
21217   II,   XXIX|                nevezte. Nem számlálom el azon vétkeit, miket Isten, a haza és
21218   II,    XXV|                   közönyös dolgokat. Óh, de ő vétkes boldogságot érze szívében
21219   II,    XXV|                       a nő azt hivé, hogy már vétkezett annyit, amennyi elég arra,
21220   II,   XXXI|                       azt nem rótták fel neki vétkül, azért megbocsát a világ,
21221    I,   XIII|                       ha valami gonosz órában vetne beléjök egy pillantást,
21222    I,   XIII|                      asszonyokra és leányokra vetnék szemeiket. Csak bízza kegyelmed
21223    I,      I|                        magas rugóin akkorákat vetődik, hogy szinte felbillen,
21224   II,   XXXI|                     mint Mayeréké, hányódjék, vetődjék, s közszemlére legyen kitéve.~ ~
21225   II,   XXXI|                  elmúlt onnan, csak néha-néha vetődött be ismét, mikor már nagyon
21226    I,   XIII|           megajándékozá a legényt, ki egy szó vétség nélkül elmondá a furcsa
21227    I,   VIII|                 szokni, fizetett bort inni, s vétségek esetén megcsapattatódni,
21228   II,    XXV|                     többé.~ ~Flóra okos lelke vett-e észre, sejtett-e valaha
21229   II,     XV|                  keresménye volna, mindent mi vettünk!” Én csak elszörnyedtem,
21230    I,     XI|                   szívek, körülhálózzuk, tőrt vetünk nekik, vermet ásunk lábaik
21231    I,   XIII|                       A repce megdohosodott a vevő utáni várakozásban, úgyhogy
21232   II,   XVII|                    kereskedőt teremté isten a vevők szolgálatára; tehát ha ő
21233   II,    XVI|                  közvélemény mondá – bűneiért vezekelni.~ ~Oda nem követjük, ha
21234    I,     IV|                 cérnaszálvékony hang; ez gróf Vezekéri, magyar elegant ifjú hangja
21235   II,    XIX|                       mint ha egy zászlóaljat vezényelne; „Mit? Micsoda? Ha? Hogyan?” –
21236    I,      I|                       Lajos noble garde-ját * vezényelték, a katonák nem értették
21237    I,   XIII|                  főispánban, s mindjárt Dózsa vezér megsüttetése után, a megjuhászodott
21238   II,    Meg|                  megtaláltam abban a két nagy vezéralakban, kiket regényemben István
21239   II,    XIV|                   kigondolt, kiszámított terv vezérelt. Én jobban gyűlölöm ezt
21240   II,  XVIII|                      a megyei szabadelvű párt vezérének tart a közvélemény, mert
21241    I,      I|                  híják a magyaroknak egy régi vezéréről, akivel Ázsiából kijöttek.~ ~–
21242   II,    Meg|                           hanem „Kern * ”).~ ~Vezérfonalam volt ebben maga a korszellem
21243   II,  XVIII|                   anyai tanácsadást, az anyai vezérletet; ah, egy anya őrködő gondja
21244    I,     Sz|                    színházi bértapsolók feje, vezértapsoló~ ~cocu – felszarvazott férj,
21245    I,      X|                     koporsóba teszik.~ ~– No, vezessetek el hozzá délután! – monda
21246   II,   XVII|                      bárhova gondolt, bármire vezeté figyelmét, csak a névtelen
21247    I,    VII|                olvasni. A keresztnév hátul, a vezetéknév elöl, ahogy sehol sem szokták
21248    I,    VII|                    egy másik fiatal chevalier vezetése mellett a háztetőre mászott
21249   II,     XV|                      s egyenesen a háziúr elé vezeti, és bemutatja.~ ~– Kecskerey
21250    I,     XI|                ajánlatok leggyorsabban célhoz vezetnek.~ ~A tapasztalatlan leány
21251    I,     Sz|                 református kollégiumi énekkar vezetője~ ~kariatida – kőből faragott
21252   II,   XXIX|                     Bár apám kincseinek felén vezetőt, férfit nyert volna meg,
21253    I,      I|                  danolás és ordítozás hangjai vezetőül szolgáltak a jövevénynek
21254   II,   XXIV|                     úr) éppen egy csillár alá vezette Rudolfot, már nem tudom,
21255    I,   VIII|         nekigyürkőzött mészároslegények által vezettetve, kiknek nem győzött eleget
21256    I,     VI|                                               VI. A színházi csata~ ~Eljött
21257   II,    XVI|                   vívjanak görbe kardokkal.~ ~Viadalhelyül kibérlének egy nagy tágas
21258    I,   VIII|                      szokva volt már az ilyen viadalokhoz, s amint ellenfele közel
21259    I,    XII|                       puszta hetvenkedésnél a viadalra. Itt nincs más mód, mint
21260    I,    VII|                       A delnő elsápadt mint a viasz, ajkai elfehérültek, remegve,
21261    I,   XIII|                      esztendeig ápolt s annyi viaszkot és faggyút felemésztett
21262    I,   VIII|                       a végéig, s megerősítve viaszos kenőccsel; nyaka hosszú
21263    I,      I|                     magasra felemelkedve.~ ~A viaszsárga mellény csaknem el van takarva
21264   II,    XXI|                távolból is lehete látni, hogy vicsorítja éles fogait elleneire, mikor
21265    I,     IV|                      mely Shakespeare és Hugo Victor darabjait mind háttérbe
21266    I,    XII|                    illető ügyekben, s ki Hugo Victorral együtt fáradozott a „Code
21267   II,    XIX|                toalettnél, s azután szabadon, vidáman beszéltek a világ bohóságairól.~ ~
21268   II,    XIV|                      s azzal egyszerre kitörő vidámsággal csapott az asztalra –, hah!
21269    I,     Sz|                     Franciaország egyik híres vidéke~ ~Brabant – Belgium egyik
21270   II,  XVIII|                   hogy ön jótékony szelleme a vidéknek. Éppen midőn megérkezett
21271    I,      I|                          nem kell már, vége a Vidrának, meghal a Vidra! Még ha
21272    I,      I|                       farkas ölte volna meg a Vidrát, de egér öli meg.~ ~– No
21273    I,     XI|                     ment, őt az énekmesterhez viendő, üresnek találta Teréz szállását.
21274    I,      X|                      kezdett ismét jobb kedv, vígabb szellem szállni a családba;
21275   II,     XV|                   gyászolnának ahelyett, hogy vigadnak. Mi lesz belőlük, ki veszi
21276   II,     XV|                     előtt. – Hagyjuk őket ott vigadni.~ ~Ezalatt Boltay uram is
21277    I,     Sz|                       hosszúkabát~ ~redoute – vigadó, bálterem, álarcosbál~ ~
21278    I,   XIII|                      parasztok láttak a maguk vigalmai után, ifjak, leányok játszották
21279    I,   VIII|                       még társadalmi életébe, vigalmaiba is átviszi. Hol nők vannak,
21280    I,   VIII|                      kastélyról s annak saját vigalmairól annak idejében beszélhetni,
21281    I,      X|                      sokba kerül, a nyilvános vigalmak, a pipere, a fény az elborzadásig
21282   II,     XV|                   társalgása valódi fűszere a vigalmaknak, egypár bas-bleu, * felvilágosult
21283    I,     XI|                    csak istenről és gyermeteg vigalmakról eszmél; ezt letépni könyörtelenül,
21284    I,   XIII|               közepett, most lássa tisztesebb vigalomban."~ ~Az ünnepélyes hálálkodások
21285    I,   XIII|                       hetedhét országra szóló vigalomnak ünnepe, mert amióta János
21286   II,  XVIII|                       csomó úrnépet az adandó vigalomra, s a meghívottak neveit
21287   II,    XXI|                      láttatni engedve a fehér viganó legalsó hímzetét; arasszal
21288    I,      X|                    szebb lesz. Még most kurta viganót és fodros nadrágocskát viselt,
21289    I,   XIII|                       valóban Istennek tetsző vigasság lészen! – erősíté az esperes
21290   II,   XXXI|            mulattatására legyen.~ ~Más embert vigasztal az nagy szerencsétlenségek
21291    I,   XIII|                  hasonló esetekben vajmi nagy vigasztalás egyet sodoríthatni a bajuszán,
21292    I,    VII|                      halt meg, s kinek minden vigasztalása a gyermek, s ki ott fetreng
21293    I,     XI|                     dacára a két jámbor hölgy vigasztalásainak, úgy kilelte a hideg, hogy
21294   II,    XXV|                       Micsoda szava van itt a vigasztalásnak? Tehetett-e egyebet, mint
21295   II,     XV|                     jókor érkezék Abellinónak vigasztalásul.~ ~Százezer forinttal több
21296    I,      I|                       gavallér a kontinensen! Vigasztalhatatlan volnék, ha meg nem ismertem
21297    I,     XI|                    talált levél felett. Fanny vigasztalhatlan volt, midőn Krammné ki találta
21298   II, XXVIII|                 fájdalma azt kívánja, hogy ne vigasztalják.~ ~Elkísérte őt Rudolf lóháton
21299   II,    XXX|                     az a pap, akinek a többit vigasztalni kellett volna, csak az téríté
21300   II,     XV|                     Fannyra nézve mégis annyi vigasztaló volt, hogy ez mégis nem
21301    I,      I|                 legyintést téve felé kezével, vigasztalódottan monda:~ ~– Nem ér az MA
21302   II,    XXX|                     lelkész, kinek szavai oly vigasztalólag hangzottak neje felett,
21303    I,    VII|                   Burlington már előre meg is vigasztalta vele, hogy ha neki magának
21304    I,     Sz|                     jobb~ ~Tartuffe – Molière vígjátéka; Magyarországon 1847-ben
21305    I,     Sz|                 vöröshagyma~ ~opéra comique – vígopera~ ~optimates – itt: a legkiválóbb,
21306    I,   XIII|           szerzeményei.~ ~Javában folyt már a vígság; dal, zene, pohárcsörgés
21307   II,  XXIII|                   múlva ráismer, s határozott vígsággal kiált fel eléje nyújtva
21308    I,     XI|                 indítunk ellenők. – Miért nem vigyáznak magukra?~ ~A hajtóvadászat
21309   II,     XV|                     őriznék, vagy égő karddal vigyáznának rá bosszús arkangyalok,
21310    I,     IV|                    jelen van, különben jobban vigyáznék kifejezéseimre. Annyi kétségtelen,
21311    I,     VI|                  tapsoljanak; tehát arra kell vigyázniok, hogy a loge infernale-ban
21312    I,    XII|              szilárdul hord; csupán arra kell vigyáznod – folytatá Abellinóhoz fordulva –,
21313   II,     XV|                   szólni; annak hideg, örökké vigyázó szemei aggasztó befolyást
21314   II,  XXIII|             rávalljanak, rakd körül kémekkel, vigyáztass minden lépésére, s add a
21315   II, XXVIII|                ráakadhatunk a friss hóban, ha vigyázunk rá, s még elfoghatjuk, mielőtt
21316   II,     Sz|                    Athén mellett~ ~en garde – vigyázzban, éberen~ ~epitheton – jelző~ ~
21317    I,   XIII|                    hat másvilági lóval, s úgy vigyék be nagy trombitaszóval ama
21318   II,  XXIII|                     leveleidben említesz?~ ~– Vigyen el az ördög majmoddal együtt –
21319    I,     IV|                    fogva odavezette hozzám, s vigyorogva mondá: „Ezzel ugyan jó vásárt
21320    I,     VI|                arannyal hímzett nőalak, egész vihara a tombolásnak zendült meg
21321   II,    Veg|                     egy lépésnyi haladásra is vihessenek egy elnyugodni készülő ügyet.~ ~
21322    I,    III|                   sajnálni, hogy magammal nem vihetem. Ma már voltam ott egyszer,
21323   II,     XX|                    indítványának e részét nem vihette keresztül, mert Szépkiesdy
21324    I,     IX|                    poéták kantilénái * ki nem vihettek – távollevő főuraink hazajöttét,
21325    I,   XIII|                    előtt felébreszték a kopók vihogási s az udvarra bedöcögő társzekerek
21326    I,    VII|                                               VII. Chataquéla~ ~A divat virágainak
21327    I,   VIII|                                               VIII. A Pünkösdi király~ ~Tehát
21328    I,    VII|                 nyílik ki csak saját szívének világa, ekkor kezd el valóban élni,
21329   II,   XVII|                 vagyunk azt mint a társadalom világának egyik pozitív tényezőjét
21330   II,     XV|             házigazdánk, ha e nagyon tisztelt világcelebritás mint kebelbarátaink egyike,
21331    I,      X|                      és az úr hogy tette őket világcsúfjaivá, kereskedést űzött leányai
21332   II,    XIX|                       Louis Karvay. Tökéletes világfi Talleyrand korából. Mindenkire
21333    I,      V|             csodatüneményről; a költők, kik a világharcok hőseire csillagokat raktak,
21334    I,    VII|                          Őutána következett a világhírben mademoiselle Grignon, ki
21335    I,     IV|                 egekig emeltük, dicsőítettük, világhírt szereztünk neki, s mivel
21336    I,    VII|                    ismert; bár a legelőkelőbb világhoz kellett tartozniok, ő sohasem
21337    I,    VII|                       olthatlan tüzéről, mely világít és éget, mely kínoz és epeszt,
21338   II,   XXIV|                szükség egyik napnak a másikra világítani?~ ~– Minő két asszony! –
21339    I,    VII|               egymással, benne valami tündéri világítást nyernek a mozgó alakok,
21340    I,     II|                   remetegunyhót, majd tengeri világítótornyot képezének, s mindenkinek
21341   II,    Meg|                       szerénység, a szűzesség világított az arcáról. Ezt már őrizték,
21342   II,     XV|                 hölgyek, a magasabb, nemesebb világkör jól őrzött virágai; rátok
21343   II,    XIV|                  magasan volnának ezen fényes világkörök, s annyira zárva minden
21344   II,    Meg|                      évben találkozunk vele a világlapok legelőkelőbb rovataiban.~ ~
21345    I,    VII|                    átlátszó aranyon keresztül világlik az arc hajnalodó színe,
21346   II, XXVIII|                     ismert rá az ifjúra. Most világlott át eszén, hogy hiszen e
21347    I,    III|                  mentül inkább megközelít más világnemzetet, annál messzebb távozik
21348   II,    XIV|                       fog vezetni jó és rossz világokon keresztül, a többi mind
21349   II,     XV|                      üzlet után? Tán csak nem világosította fel valaki, hogy hasonló
21350    I,      I|                   kezdenek kukoríkolni, midőn világosság kezd támadni a sömlyéken.
21351    I,      I|                   harapódzik tovább a láng. A világosságnál nagy kényelmesen számíthatá
21352   II,  XXVII|                  Majdan odahozták hozzá az új világpolgárt, s odatették kezébe, hogy
21353    I,      V|             tengerészkapitány ki tudja melyik világrész tengerén fogyasztó a rumot,
21354   II,     Sz|                     lionne – nőstényoroszlán, világszép nő~ ~lőcsei kalendárium –
21355   II,    Meg|                    voltak. Három közülök már „világszépleány”, a negyedik még gyermek.
21356    I,     VI|            megostromolva a páholyok sorait, a világszépségek eleven műtárlatát, onnan
21357    I,   XIII|                    pedig saját maga, s nagyon világtalan embernek kellett volna lenni
21358    I,   XIII|                rendelt a méltóságos úr minden villafogható embert. Máskor e rovat alatt
21359    I,     II|                      leggazdagabb pénzemberek villáinak kiváltságos helye, hol minden
21360    I,     IV|            erdőcskében, * hol neki csinos kis villája van isten kegyelméből.~ ~–
21361    I,      I|                     sóhajta Abellino késével, villájával marsot verve a tányérján. –
21362    I,     II|            magyarországi domínium.~ ~Mindazon villák, pavilonok és tusculanumok *
21363    I,   VIII|                     szemét találta a bikának. Villámgyorsan ugrott az egyszerre talpra,
21364    I,     Sz|                      a főistentől származik a villámlás és a dörgés~ ~Le voilà –
21365    I,      I|                     fehér fogát a kocsmárosra villantva, ujjain kezdé elszámlálni,
21366    I,   VIII|                   vezető hajdúkat.~ ~De mikor villányira megy a verseny, akkor már
21367   II,   XXIV|                        E napokban egy örömhír villanyozta fel a fővárosunkat, mely
21368   II,    XIX|                     görcsöket kap; ha a kés a villára van téve, le nem ül az asztalhoz;
21369   II,    XXI|                       vendégek. Korhelyleves, villás étkek s megfelelő szeszes
21370   II,     XX|              magátviselete nyerte meg, csak a villásreggeli hiányzott még, hogy mindenki
21371    I,     IV|                     adott, ha kanalat kértek, villát dugott a fagylaltba, s majd
21372   II,     XV|                       s szemök különös tűztől villog, amint egymásra tekintnek.
21373    I,     XI|                      ásunk lábaik alá, tükröt villogtatunk szemeikbe, hajtóvadászatot
21374   II,     Sz|                   német-római császár közötti villongások idején~ ~ ~ ~hands off –
21375   II,    XVI|         Franciaországban noble emberek nem is vínak mással. Hanem e kívánatának
21376    I,      I|                 Ördögök engem ide hoztak. Bár vinnének odább; de a sár megfogott
21377    I,     IX|                   kényelembe helyezni magát a virágágyak között, s ott maradni reggelig,
21378    I,      X|              deklamáció közt bele ne lépjen a virágágyakba, mert oda kakastaréj * meg
21379    I,    VII|                     VII. Chataquéla~ ~A divat virágainak rövid életök van. E kényes
21380   II,     XV|                   vissza szobájába, megöntözé virágait, megeteté madarait, és dalolt
21381    I,      X|                      konyhaköltsége, elment a virágárushoz, és vett rajta egy ananászt.~ ~
21382    I,     IV|               sietnünk kell; Debryre bízzuk a virágárusnőket felhajhászni; valahány melaleuca
21383    I,      X|                fodrászok, selyemkereskedők és virágárusok, és segítik fogyasztani
21384    I,   XIII|                  Minden étel között koszorúk, virágbokréták porcelán vedrekben.~ ~Arany-
21385   II,  XVIII|                          Szörnyű kalapja nagy virágbokrokkal egészen elveszi a kilátást
21386   II,    XXV|                     az asztalon, díszes kínai virágedényben, melyben egyszerre észrevevé
21387    I,     IV|                       a szó teljes értelmében virágesővel temettetett el. E naptól
21388    I,   VIII|                      király, fejéről a hosszú virágfüzér repülve vonul utána. Egyenkint
21389    I,   VIII|                       legény fejéről a hosszú virágfüzéres korona, s lehull a földre.
21390    I,   VIII|                      király fejéről levevék a virágkoronát, s feltették a győztes fejére.~ ~–
21391   II,    XXV|                  komor fáknak, e tarka színes virágoknak, hogy vegyék el lelkének
21392    I,     II|                   mindenütt teleültetve nyíló virágsorokkal, minden kanyarodásnál majd
21393    I,    VII|                       átültetett meleg égalji virágszál azon perctől fogva, midőn
21394    I,    XII|                    olyan könnyen hivők; még a virágtól is megkérdezik: „Szeret-e,
21395   II,     Sz|                   eredetű, sötétvörös, fürtös virágú dísznövény~ ~amerikai szék –
21396    I,    III|                      derült tájnak gondoltam, virágzó bokrokkal, csörtető folyam
21397   II,   XVII|                  literatúrára, azt örök időre virágzóvá tehetné; amiből átláthatod,
21398    I,    III|                magamnak? Én az ermenonville-i virányt egy derült tájnak gondoltam,
21399   II,     XV|                 reggel felé meg akarta tudni, virrad-e már, de az ablak helyett
21400    I,   XIII|                     visznek; korán reggel még virradat előtt felébreszték a kopók
21401    I,      I|                     sárban megfenekelvén, ott virradjon, akkor úgy kell annak megtörténni,
21402    I,   XIII|               épkézláb fel hagyta kegyelmedet virradni a mennyei felség, tegye
21403   II,    XIV|                     mindennap új meg új hírre virradt; divatos urak jártak vadászni
21404   II,   XXII|                       végig, Flóra az, ki ott virraszt a beteg ágya mellett éjről
21405   II,   XXII|                   látni maga mellett, ágyánál virrasztva ezt a két nőt, kik mindegyikének
21406    I,   XIII|                 Bécsből aláhozott énekesek és virtuózok zengedezének; Jancsi úr
21407   II,     XV|               emberséges emberek becsületben, virtusokban neveltek fel, eredj oda!
21408   II,  XVIII|                   télikert, mely Kárpátfalván virul, amióta a parasztmenyecskéket
21409   II,   XXIX|                       örökké boldog legyen és viruljon, hogy a nemzet, melynek
21410    I,    III|         törekvéseinket; mezőinken új élet fog virulni, szárazi és vízi utainkon
21411   II,   XVII|                   nála, mind oly illedelmesen viselék magokat neje irányában,
21412    I,     Sz|                   ezzel járó jogokat; sétabot viselés, dohányzás, korzózás, s
21413   II, XXVIII|                  gondolt, ki egyszerű polgári viseletben ott ült mellette egykor
21414    I,    VII|                 összekötve a hindu és európai viseletből az eszményit. Omló fekete
21415   II,  XVIII|                  fogakkal és hamis szemekkel, viseletében a legdivatosabb tarkaság.~ ~
21416    I,      X|                asszony új főkötőket vásált, a viseletek újra kicsinosultak, az ételek
21417    I,    VII|                 jöttek.~ ~Felöltözteté magát; viseletének fantasztikus divatát saját
21418    I,      I|                     volt harc.~ ~Kiegészíté a viseletet egy vékony tekenősbékahéj
21419    I,    III|         ermenonville-i erdőcske felé haladni. Viseletökben, minden útias pongyolasága
21420    I,      X|                mellett, s tizenkét esztendeig viselhet egy ruhát, s hétről hétre
21421    I,   XIII|                        hol patrónusi szerepet viselhetett, s oly vállalatoknál, hol
21422   II,    XIV|                     hogy elébbi öltönyeit nem viselheti a nagy bőség miatt, arcáról
21423    I,   VIII|                       én, hogyan kell magamat viselnem, hogy úrnak nézzenek.~ ~–
21424   II,   XVII|                      ezután okosan kell magát viselnie.~ ~– Akkor leszek még csak
21425   II,     XV|                     úgy kellett volna magukat viselniök, mint ahogy ők viselték.
21426    I,      I|              mindnyájan sajátságos egyenruhát viselő hajdúk.~ ~Fejeiken csókos
21427    I,      X|                      mondhatni szomorú életet viseltek.~ ~A természeti gondviselés
21428    I,     VI|                  tűzte. Hogy Zelmira idejében viseltek-e a dámák szépségflastromot
21429   II,     XV|                   amiket lelkem uram idejében viseltem, mikor a konyhán magam főztem,
21430   II,  XXIII|                     illendő tisztelettel kell viseltetnünk.~ ~Kecskerey olyan ember,
21431   II,   XXXI|                  emlékezhessék, amit keblében viselve naponta százszor elővonhasson,
21432    I,    VII|                  fogják áldani majd a nyomorú viskókban! – És hogy kigúnyolják majd
21433   II,  XVIII|                   tudja adni, és jaj neki, ha visszaadja. – Szegény asszony!~ ~Az
21434   II,    XIX|                   tréfát felveszik, s örömest visszaadják, nem csinálnak komoly képet,
21435    I,     XI|                      a leány meg volt mentve, visszaadva boldogabb jövendőjének!…~ ~
21436    I,    VII|                    Debry komornyikja, s ismét visszaállt inasnak elébbi urához, kivel
21437   II,     XV|                  előadás is jó leend.~ ~Fanny visszabocsátá a cselédet azon izenettel,
21438   II,    XIV|                  kényelem közt élni. Még most visszaborzad az úttól, melyen azt el
21439   II,     XV|               hallgatá anyja beszédét azzal a visszaborzadó tudásvággyal, amilyennel
21440    I,   VIII|                       csepp ital, s egyszerre visszacsapódva az elfojtott lélegzet, mint
21441   II,    XXV|                  előtte állt.~ ~Mind a ketten visszadöbbentek egymástól.~ ~A titok el
21442   II,    XVI|                   kezében levő kardot tokjába visszadugja.~ ~E percben senki sem állt
21443    I,     II|                 bitorló, ki önnek örökségével visszaél, senki sem más, mint önnek
21444   II,    XIX|                Szentirmayné nevetve.~ ~– Csak visszaemlékezés a mulatságosan eltöltött
21445    I,      V|             hangjegyei, miken végig fut, hogy visszaemlékezzék, s teremtő lelkével új fényt,
21446    I,     IV|                     közé vegyült.~ ~Nemsokára visszaérkezett az alispáni és bárónői mésalliance-ból *
21447   II, XXVIII|                  Sándor.~ ~Az ifjú kézműves a visszaérkező Teréztől hallá, hogy Fanny
21448    I,     II|                kellemes tájékokat láthatni, a visszaesés csakugyan kellemetlenül
21449   II,     XV|                    küldött Abellinónak, ami a visszafizetésben természetesen kétannyit
21450    I,      X|                kérdezősködjék felőle, de csak visszafojtotta a szókat, és hallgatott.
21451   II,    XXI|             mesterséges sakkfigurái ellenében visszafordította azt a vadászok felé, hogy
21452    I,   XIII|                    miatt útja végéről kellett visszafordulnia, s jónak találta ezúttal
21453   II,    XVI|                       fájdalmára, s egyszerre visszafordulva a még kezében levő kardot
21454   II,     XV|                    csendélet szerény örömeire visszagondol.~ ~Fanny férjhez készülése
21455   II,   XXIX|                     itt, ezeken a helyeken, s visszagondoltam magamban minden szót, amit
21456    I,     IV|              pisszegés és fütty, mely gyakran visszahatást szokott előidézni.~ ~Ilyenformán
21457    I,    XII|              vöröshagymával is víni.~ ~Konrád visszahökkent.~ ~– Diable! * Ez az ember
21458    I,      V|                     de aki odavitte, és onnan visszahozta hervadatlanul, annak fején
21459   II,   XXIX|                      a támlán. Ha még egyszer visszajönne!”~ ~Majd egy szobába nyitott
21460    I,     IX|                    nem lett volna Magyarhonba visszajönni, csak azért visszatért volna,
21461   II,  XXIII|                      Nos, édes barátom, tehát visszajöttél Indiákról * – szólt, protektori
21462    I,     II|                státusra hagytak, s midőn újra visszajövének, a restauráció napjaiban,
21463   II,    XXV|                           Jó. Vége lesz, mire visszajövök. De akkor én diktálom a
21464    I,    XII|                       napon hiányosság nélkül visszakapta.~ ~Abellino végtelenül meg
21465    I,    XII|                      lett volna a medvéket is visszakergetni odúikba.~ ~E két érdemes
21466   II,    Veg|                   kénytelen vagyok a régieket visszakérni s használatban tartani mindaddig,
21467   II,     XV|               lebocsátja a felhágót, onnan is visszakiálta:~ ~– Holnap délután!~ ~–
21468   II,  XXVII|                    odamagyarázva azt, hogy az visszakívánkozik már anyjához, azért elég
21469    I,      V|                    tapsolva dicsőít.)~ ~Ekkor visszakövetelte őt Párizs. Rendesen a külföld
21470   II,    XIV|              ajánlatát elutasítanád, ezt neki visszaküldjem.~ ~– Adjak kosarat hozzá? –
21471    I,   XIII|                 kocsiról erővel le nem húzom, visszamegy.~ ~– A bolondos! Hát még
21472   II,  XVIII|                   engedni, kedves húgom, hogy visszamehessek Szentirmára?~ ~– Ámbár Fanny
21473   II,    Veg|                     értök a régen múlt időkbe visszamenni. Amonnét ma csak a valódi
21474   II,   XXII|                 szándékozott maradni.~ ~Fanny visszanyeré az életet, eszméletet; többé
21475    I,   VIII|                  midőn kalapjával kínálták. – Visszanyerem én még azt a koszorút újra!~ ~–
21476    I,     VI|                 ellenei elé lépett birodalmát visszanyerni vagy elveszteni. – Óh, itt
21477   II, XXVIII|                    uram? – szólt Rudolf elébb visszanyerve hidegvérét, s közelebb lépett
21478   II,   XVII|                      olvashatók, a kereskedők visszarendelék nagy reményre készült divatkelméiket,
21479    I,     IV|                    magát a mi Saint-Michelünk visszarettenteni – folytatá a kedves ember –,
21480   II,   XVII|                     nagyszerűségétől, hogysem visszariasztatni engedné magát. Aztán adakozott
21481    I,   XIII|                váltóláz, s emberei lassankint visszaszökdöstek, ki honnan idejött. Ő maga
21482   II,     XX|                     nem találja kedvét, hanem visszaszökik az régi gazdájához, bárha
21483   II,    XVI|                   pedig vakon, eszeveszetten, visszatarthatlanul belerohant annak kinyújtott
21484   II,  XXVII|                       azt hinné, hogy ezáltal visszatartja őt a haláltól.~ ~A haldokló
21485   II,     XV|                    közbeveti magát, Fennimort visszatartják.~ ~– Bocsássatok! bocsássatok
21486    I,   XIII|                      észre nem venni bizonyos visszatartózkodást, ami neki azelőtt legkevésbé
21487   II,    XXI|                 elpirulva körülforgatá lovát, visszatartóztatva kengyelétől a szolgálatra
21488   II,    XIV|                     csillagba emelkedhetik.~ ~Visszataszítá e gondolat. Csak egy percig
21489    I,   VIII|                       törje be.~ ~Az ajtókból visszatekintő cimborák csak egy nagy zuhanást
21490    I,   VIII|                   mezőkön, vetéseken, gyakran visszatér oda, ahol meggyaláztatott,
21491    I,      V|                       lelket ily bántalom? Ha visszatérek, nem fogod homlokomon látni
21492    I,   XIII|                 tudományait ki- és betanulván visszatérett, megtevé őt egyenesen jószágigazgatónak,
21493    I,     VI|                  seregével együtt a színházba visszatérhessen, páholyában élvezendő diadala
21494   II,   XXIV|                       szerelmi gyávaság, hogy visszatérjen bocsánatot kérve, és elismerje,
21495    I,    III|                   korán reggel kijöttem, most visszatérőben vagyok.~ ~Rudolf hidegen
21496    I,    VII|                       előtte ülő Flóra arcára visszatértek, oly hosszan, oly önfeledten
21497   II,    XIV|                    nekem e biztatást, és hogy visszatértem emberek csodájára a halál
21498    I,   XIII|                      az úrvacsoráját, s onnan visszatérve, amit az úr oltára előtt
21499   II,  XXVII|                      alszik tovább.~ ~Az anya visszateszi őt Flóra keblére, s megszorítja
21500    I,   XIII|                      csalogató volt, de annál visszatetszőbb a kritika, mely abból állt,
21501   II,    XXV|                      Isten benned adott neki, visszatiltani. Íme csak egy szó, csak
21502    I,    VII|                 keserű mosolyával, mely amazt visszatorolni látszik. E két ember arcából
21503    I,     Sz|                 refüzíroz – refüzál, ellenez, visszautasít, megtagad~ ~regálisok –
21504    I,    XII|             feltételeket.~ ~Mindjárt az elsőt visszautasítá.~ ~Nem akarta őt megsérteni?
21505    I,      X|                     ön netalán ez ajánlatomat visszautasítaná, én a legfensőbb hatóságokhoz
21506    I,    XII|                       még nem itt volt vége a visszautasításnak.~ ~Boltay mester vissza
21507    I,    XII|                tartani, hogy a kihívott durva visszautasításokra vetemedhetik. A bramarbasi *
21508    I,      X|                   valamit felőle, csak hogy ő visszautasíthassa a beszédet, de nem lőn mit
21509   II,    XIV|                       érez iránta valamit. Ha visszautasítja, mondhatja azt, hogy nem
21510   II,    XIV|               őrültnek fogná mondani, aki ezt visszautasítná.~ ~Már azon gondolatra kezde
21511   II,    XIX|                      veszed. Egyenesen hideg, visszautasító arccal fogadd. Ezért, hátad
21512    I,     IV|                 szándékoztuk vele kötni, mind visszautasított.~ ~– Már így igazatok van –
21513    I,     IV|                      legderekabb gavallérokat visszautasította; pedig többen a legbecsületesebb
21514    I,     IX|                       felkérő, hogy bosszúsan visszautasíttatik, mert ezt a nyelvet csak
21515   II,   XVII|                    említők, szeretett nejével visszautazék Kárpátfalvára.~ ~Fanny elhagyá
21516    I,     II|                 kellett ismét jó borravalóért visszaváltogatni tőlök. Abellinót jól ismerték
21517   II,   XVII|                      egyszóval: Pozsony ismét visszavette szokott csendes, békességes
21518    I,   VIII|                  szügyébe hányta. Az esküdtek visszavezették a fiatalságot a vonalra.~ ~
21519    I,      X|                   Rögtön bérkocsit rendelt, s visszaviteté őt a házhoz. Beszéljen a
21520    I,      I|                      felülni a hátára, s újra visszavitetni magát a hintójához.~ ~–
21521   II,  XXVII|                 kivették őt János úr kezéből, visszavitték anyjához, mely után a jó
21522    I,      V|                     tért nyitottak neki, hogy visszavonulhasson, és ő nem használta azt,
21523    I,     VI|                      szívével hallaná, s régi visszhangokat érzene ébredni mindegyik
21524   II,   XXIX|                szilárd hangon (minden szó oly visszhangosan zengett el a teremben, mintha
21525   II,  XVIII|                     atyámnak.~ ~Az ősi termek visszhangoznak a két szelíd delnő jókedvű,
21526    I,     VI|              Kárpáthynak száz meg száz tenyér visszhangzott, s ha ő letette kezét, elhallgattak
21527    I,     IX|                indolencia s a külföldieskedés visszhatása ellenében csodabizalommal
21528   II,     Sz|                 epitheton – jelző~ ~Erisz – a viszály istennője az ókori görög
21529   II,    XIV|                 vállakra rakni a gondokat. Te viszed helyettem a munkát, és azután
21530    I,     IV|                   óriások kedélyének.~ ~– Hát viszed-e őket haza? – kérdé Rudolf
21531   II,     XV|                  tudva, hogy én majd magammal viszem. Önzés. Nemigen alkalmas
21532    I,   XIII|                       rég óhajtott mulatságba visznek; korán reggel még virradat
21533   II,  XVIII|                  vajon hogyan tudja ő e bókot viszonozni; biz az ügyetlenke volt
21534    I,    XII|                        mint az ifjú hasonlóul viszonozva, eléjök járult, kérdezve,
21535    I,   XIII|                       szenvedély vagy családi viszontagság kényszeríti eme sovány kosztra,
21536   II,   XXXI|                       gyermekkoráról; elmondá viszontagságait, a veszélyeket, mikben forgott.
21537    I,      I|               kiskutyákat detto! Au revoir! A viszontlátásig!~ ~És hányta folyvást a
21538   II,  XVIII|                      az az alma, amitől az is viszontszerelmet érezhetne, s efölötti tépelődéseiben
21539    I,     IV|                       estig vigadtak együtt a viszonttalálkozás örömére.~ ~– És azután? –
21540   II,     XV|                 Mindeniknek volt tisztességes viszonya, ami mellett meglehetett
21541    I,     II|                      a nepauli herceg családi viszonyai Kelet-Indiában éppen úgy
21542   II,     XV|                      láncain * túl terjeszték viszonyaikat, éltes dámák, kik szeretnek
21543   II,    XIV|                   kapcsolatba nem hozza önnek viszonyait Abellinóéval, aki nekem
21544    I,   XIII|                        bocsánatkész indulatot viszonzani Abellino, azt majd meglátjuk
21545    I,     II|                       az hasonló attitüdökkel viszonzott.~ ~– Monseigneur! – kiálta
21546    I,      I|                  akart vele kötni, azzal nagy vitába elegyedett, utána kapkodva
21547   II,    XIX|                      meg kelle állapodni azon vitakérdés felett, hogy melyike a két
21548    I,    III|            divatvilágnak, az ember beszélhet, vitakozhatik bárminő fennhangon anélkül,
21549    I,     IX|                gyakrabban – nem ugyan a heves vitákról tudósító országgyűlési naplók
21550   II,     Sz|                   közé helyezett írásmű~ ~ ~ ~vitalitium – életjáradék~ ~vukli –
21551   II,   XXXI|                      Két cigánybandának pedig vitalitiumot * rendelt, hogy egyik reggel,
21552   II,     XX|                    nem csillapítá az ingerült vitát.~ ~Volt azonban kacaj, szitkozódás
21553   II,   XXXI|                     tárgy felől foly kétséges vitatkozás, amely eldöntésre vár.) –
21554    I,     IX|                     futamodott, hogy ma heves vitatkozások fognak történni; a legkedveltebb
21555    I,      I|                     vendégeinek? – folytatá a vitatkozást.~ ~– Mindent biz én, nagyságos
21556    I,    VII|                   legmakacsabb és legfinomabb vitatkozó társát találta benne.~ ~–
21557   II,    XIV|               védencem kivétel leend.~ ~– Nem vitatkozom. Ön tudni fogja, hogy védencének
21558    I,    VII|              vágyaknak, miket az ember magára vitatott azáltal, hogy sokat gondolkozott
21559   II,    XXV|               ügyekkel. Terveket készítettek, vitáztak országos intézmények felől,
21560    I,      I|                  gyalog emberháton a csárdáig vitesse.~ ~Felült tehát a vadásznak,
21561    I,   XIII|                 főúrhoz futottak, hogy ágyába vitessék, mások orvos után kiáltoztak,
21562   II,     XV|                 válasszam külön a bútoraimat, vitessem el a gardróbomat, és éljek
21563    I,      V|              Elvitetem magamat oda, félholtan vitetem a nézők közé. Látni akarom,
21564    I,     XI|                      s ismeretlen hordárokkal vitetett el mindent. Senkinek sem
21565    I,      I|                 szokták mulattatni, s kik ott vitetnek elöl a másik szekéren; egyik
21566   II,   XVII|                      úrhölgy hálószobája mögé vitettek, s a régi múzeum alakult
21567   II,    XXI|                     emelni, hogy a sarkantyús vitézek rá ne gázoljanak.~ ~S ki
21568    I,   XIII|                      ötödmagával: ő maga, aki vitézeket játszik, egy vékony borbélylegény,
21569   II,    XXX|                alázatosan porrá lett halott – vitézlett Kárpáthy János ezennel búcsút
21570   II,    XXX|                tekintetes, nemes, nemzetes és vitézlő urak, kiktől egy alázatosan
21571   II,   XVII|                 elcseppen a tinta, felnyalván vitézül.~ ~János úr mindennap egész
21572   II,    XVI|                       játszani? Adtatok volna vítőrt, ezóta régen vége volna
21573    I,   VIII|                       népség aztán elébb nagy vivátokat kiáltott az aranyos ruhának,
21574    I,   VIII|                      előtt elhaladtak, óriási vivátordítozás volt hallható (még akkor
21575    I,   XIII|               akármerre fordult, mindenütt őt vivátozták, pofozni sem igen merte
21576    I,   VIII|                    élni.~ ~A népség ujjongva, vivátozva kísérte végig az utcákon
21577    I,      I|                   úttalan sömlyéknek, magával vivén minden enni-innivalót, ami
21578   II,    XVI|                       sem tettek eleget; csak vívjanak görbe kardokkal.~ ~Viadalhelyül
21579   II,    XVI|                      hogy ellenfelével tovább vívjon. Az ügy elintézettnek tekintetik,
21580   II,    XVI|                      A felek feltűrt ingujjal vívnak.~ ~Kivétetnek a fej- és
21581   II,    XVI|                elfognak bennünket.~ ~Úgy kell vívnotok, ahogy mi határoztunk. Ha
21582    I,      I|               kikerülje a helyet.~ ~A fáklyát vivő férfiak mindnyájan sajátságos
21583   II,    XVI|                  karddal. Azzal összemérték a vívókardokat, s egyenlőnek találva, átnyújtják
21584    I,    XII|                       Három taps jelt adott a vívóknak az indulásra.~ ~Sándor néhány
21585   II,  XVIII|                     nincs oka köszönni; ügyes vívóval volt dolga, aki szüntelen
21586   II,    XVI|                      csattogásaitól.~ ~Sokáig vívtak így, egyik sem bírva a másikat
21587   II,    XVI|                     Tartsatok distanciát! Úgy vívtok, mint két mészároslegény.~ ~
21588    I,    III|                     Rousseau sírjához két kis vízágon keresztül apró csónakokon
21589    I,   XIII|                    Nem tudatik, hol fogá ki a vízből ezt a jeles egyéniséget
21590    I,     II|                        homlokzatával a Szajna vizébe tekintve épült a mindenféle
21591    I,     II|                  szórni a pénzt, minden pohár vízért, minden elejtett zsebkendő
21592    I,     II|                helyeken roppant szökőkutak és vízesések zuhogtak márványmedencébe
21593    I,     II|                      volt kerítve mesterséges vízfolyással, melyen mindenféle hidak
21594   II,  XVIII|                  attól tartana, hogy a kedves vízió eltűnik előle.~ ~Flóra helybenhagyásul
21595   II,     Sz|                 nargilé; perzsa eredetű török vízipipa, mely vízen át szűri meg
21596    I,   XIII|                    volt eretnek, egy sem volt vízissza. Félóra múlva hangzott a
21597    I,   XIII|                   fordítva.~ ~Így ott látni a vízparton agg gesztenyék árnyékában
21598    I,   XIII|                        egyik jobb szeretett a vízpartra építeni, másik be az erdők
21599   II,     Sz|                        letelepedik~ ~examen – vizsga~ ~ex nobili officio – nemesi
21600   II,    XXI|                  beszélhet; figyelmes szemmel vizsgálja, hogy tartja magát Fanny
21601    I,     VI|                karzatokon; most az előőrsöket vizsgálni jár, ha vajon mindenki rendeltetése
21602    I,    VII|                    fektetett hosszú látcsővel vizsgálva az égés terjedését; a többi
21603    I,    VII|                gyönyörű ügyességgel irányzá a vízsugarat a felettük égő tetőre.~ ~
21604    I,      I|                   sziporkázó fáklyáival a sík vízúton keresztül a Törikszakad
21605   II,   XVII|              fürdőszobából télikert lett, s a vízvezető csövek az úrhölgy hálószobája
21606    I,      X|                  tetszik! A vér nem válhaatik vízzé, egy apa nem ölheti meg
21607    I,   VIII|                   élénk fogadások kezdtek szö vődni, mégpedig tízet egyre, hogy
21608    I,     Sz|                     távcsövek~ ~Tempe – híres völgy Görögországban; az antik
21609   II,    XIV|              tanyájára, mely egy kellemes kis völgyben fekvék a Kárpátok között,
21610    I,    III|                       előttünk álljon Tempe * völgye, s íme látunk itt egy kákával
21611    I,     Sz|                    francia színház~ ~oignon – vöröshagyma~ ~opéra comique – vígopera~ ~
21612    I,    XII|                     pisztollyal, karddal, még vöröshagymával is víni.~ ~Konrád visszahökkent.~ ~–
21613    I,     IX|                       két Kisfaludy, Kölcsey, Vörösmarty és Bajza, még akkor mind
21614    I,    III|                    elé, Bajzának, Szenveynek, Vösmartynak fényes jövendőt merek jóslani.~ ~–
21615    I,   VIII|                    öcsém, be jó prókátor lett vohla belőled, hol tanultál meg
21616    I,     Sz|                       van szó~ ~voilà – íme~ ~volant – fodor~ ~vulgivaga – közismerten
21617    I,    VII|                 szorítának, s az elöl nyitott volantok * látni engedék a csodaszép
21618    I,    VII|             reszketett, mint ifjú hajadon, ki vőlegényét várja.~ ~A szőnyegek susogtak,
21619   II,   XXIX|                         Úgy beszélt, mint aki vőlegényi szobáját rendezi.~ ~– Meglevén
21620    I,    III|                legkövetelőbb kritika elől sem volnánk kénytelenek elrejteni.~ ~–
21621   II,    XIX|                    nagy pipájú, kevés dohányú volta felől, kiket csak egy regényíró
21622    I,    III|                      neve van bevésve, köztük Voltaire, Montesquieu és Rousseau.
21623   II,     XV|                      a férjhez juthatás nehéz voltát, s a házasélet kellemetlen
21624    I,     VI|                       Itt vannak!~ ~Már benne voltunk. Kárpáthy kénytelen volt
21625    I,    III|                   kézműves szerényen látszott vonakodni, mire az ifjak közül az,
21626    I,   XIII|                   között akadt egy-kettő, aki vonakodott magát csúffá tenni; de miután
21627    I,   VIII|                       sötétzöld sás mutatja a vonalat, ameddig a víz szokott járni,
21628    I,     VI|                 szokott kezdődni, s arcán egy vonása sem látszott a félelemnek,
21629    I,      I|                       kiforgatta azt joviális vonásaiból.~ ~– Jöjjön közelebb kend! –
21630    I,      V|                       mellett, halvány, nemes vonásain a megtért nyugalom boldogsága
21631    I,   XIII|                      fájdalomra torzítva arca vonásait; a vér fájdalmasan lüktetett
21632    I,   XIII|                 valódi mély áhítat ült minden vonásán, s lesüté szemeit, midőn
21633    I,     IV|                       csodálni valót talált e vonásban. A lord azt mondá rá, hogy
21634   II,    XXX|                    jelleg látszott meg minden vonásiban.~ ~Olyan csendesen halt
21635    I,    XII|                    szokás metszeni, ez minden vonásnál oly tisztán ismétlé: „Kárpáthy,
21636    I,    VII|                önfeledten nézte e szép, nemes vonásokat, hogy a leányka lassan pirulni
21637    I,      V|                      alak volt nemes, szilárd vonásokkal, miken a közéletben csak
21638   II,   XXXI|                      az eredetiséghez tartozó vonásoknak.~ ~Hagyjuk őket magukra,
21639    I,     XI|                   szép kék szemekről, e nemes vonásokról, e délceg termetről.~ ~Szegény
21640    I,     IV|                   Rudolf alig mozdítva keserű vonásra ajkait.~ ~– De ez mind kevés.
21641    I,      I|                   lassankint kibékülne minden vonással; kivált midőn szemeit behunyja,
21642   II,     XX|                  kedvenc agara holmi illetlen vonatkozásokkal meg nem bántja János úr
21643    I,     IV|                    haragszik, ha a parókájára vonatkoznak; egyszer az angollal szinte
21644   II,  XVIII|                       hogy még az is kétségbe vonható, vajon tud-e egyáltalában
21645   II,   XXIV|                     önérzettel. Azután vállat voníta. – Bánom is én. Inkább legyen
21646    I,      I|                  fogva, s körülhordozák nagy, vonító énekszóval, utánuk ment
21647    I,    III|                    tán valamely találkozástól vonjuk el önt? – kérdé amaz futó
21648   II,   XXII|                   részvétet nem érdemli! Hogy vonnák vissza kezeiket, ha tudnák,
21649   II,     XX|                 vagyok valamennyiben, meg nem vonnám csekély tehetségeimet sem
21650    I,     Sz|                      a fő célja~ ~pizzicato – vonóshangszereknél használt utasítás: ujjakkal
21651    I,      I|                    Jancsi úr kiejté kezéből a vonót, mert szerette bár a bohóságot
21652    I,      I|                  idegent.~ ~Végre ünnepélyes, vontatott hangon kérdé Jancsi úr:~ ~–
21653    I,    XII|                     alatt Abellino elővevé jó vontcsövű peckes (Schneller * ) pisztolyait,
21654    I,    VII|                       repkedő kígyók a légben vonulnak előtte, utána. Áldás és
21655   II,  XVIII|                   lehetetlen. Akit oly mágnes vonz, mint őt, annak igen sebesen
21656    I,     IX|                       terén üldözhesse.~ ~Nem vonzá őt a magyar országgyűlésre
21657    I,     IV|                   hölgy úgy hiszem, személyes vonzalmat érez.~ ~– Debry! Ne rágalmazz! –
21658   II,    XIV|                 odajutni lehet, hogy az imádó vonzalom sohasem lehet egyébbé halandó
21659   II,  XVIII|                        Mondja ön – szólt édes vonzalomtól reszkető hangon Fanny –,
21660    I,     XI|                  Krammné mutatott neki, semmi vonzerővel sem bírt reá, sőt bizalmatlan,
21661   II,   XVII|                   gyönyör vegyülete, ártatlan vonzó vigalom; minden virágnak
21662   II,  XVIII|                      sejteni nem képes; kihez vonzódjék, kitől féljen? Férje, mint
21663   II,  XVIII|                      írást.~ ~Fanny különösen vonzódott ez öreg emberhez. Némely
21664    I,   XIII|                 talált a paraszt kedvére való vőt, egy kurta suhancot, de
21665   II,     XV|                      a dolog:~ ~– Qu'en dites vous, Mr. Griffard? (Mit szól
21666    I,    VII|                     mindazokon, kiknek rendkí vüli szellemerőt adott a sors,
21667   II,     Sz|                    vitalitium – életjáradék~ ~vukli – hajfonat, tincs~ ~ ~ ~
21668   II,  XVIII|        meghatározhatlan életkorú delnő, hamis vuklikkal, * hamis arcszínnel, hamis
21669    I,      I|                  hazajött végre mint Herr von War.~ ~De nem ez az, aki előttünk
21670    I,      I|                divatjában Varszky, azután meg Waroff, és hazajött végre mint
21671    I,    XII|                       Tud ön víni?~ ~– Voltam Waterloo alatt, és kaptam érdemrendet.~ ~
21672   II,     Sz|                      nevezték el a poroszok a waterlooi csatát~ ~Boulevard des Italiens –
21673   II,    Meg|              alakjaimat: Széchenyi Istvánt és Wesselényi Miklóst. Ifjúkori utazásaikat
21674   II,     Sz|                         hajfonat, tincs~ ~ ~ ~whist – angol kártyajáték, a bridzs
21675   II,   XXVI|                    elhagyják tekeasztalaikat, whistpartijaikat, * s körüle gyülekeznek.~ ~–
21676   II,     XV|                       jól játszott benne az a Wildner, akkor is úgy megríkatta
21677    I,      X|                     nevű színésznő találtatik Wolf almanachjában legalábbis
21678    I,     XI|                                               XI. A kísértő a templomban~ ~ ~ ~ ~
21679   II,     XV|                                               XV. A vadász a veremben~ ~Boltay
21680   II,     XX|                                               XX. Az ünnepély~ ~Egyik hintó
21681   II,    XXI|                                               XXI. A vadászat~ ~Másnap korán
21682   II,   XXII|                                               XXII. A kínszenvedés~ ~Kárpáthyné
21683   II,  XXIII|                                               XXIII. A kém~ ~Kecskerey úr szállásán
21684   II,   XXIV|                                               XXIV. Kívül fény, belül éj~ ~
21685   II,   XXIX|                                               XXIX. A végintézet~ ~Rudolfot
21686   II,    XXV|                                               XXV. Veszélyes kísérlet~ ~Másnap
21687   II,   XXVI|                                               XXVI. Kellemetlen fölfedezések~ ~
21688   II,  XXVII|                                               XXVII. Kárpáthy Zoltán~ ~Amitől
21689   II, XXVIII|                                               XXVIII. Titkos látogatók~ ~Nemsokára
21690   II,    XXX|                                               XXX. Búcsúvételek~ ~Mindenki
21691   II,   XXXI|                                               XXXI. A világ nyelve~ ~A magyarországi
21692   II,    XXI|                       kantárt. Mutogatta lord Ychswichset, mint kapaszkodik a nyeregbe,
21693    I,    VII|                      és bekormozva, s a lovak zablájába kapva egy szeglethez iparkodott
21694    I,   VIII|                 ágaskodni. Két lábra állt, és zabláját harapta dühödten, körös-körül
21695    I,     Sz|                    lakói) tarajos, sisak vagy zacskó alakú sapkája; ennek mása
21696    I,   XIII|                  udvarra bedöcögő társzekerek zaja. A vadászok érkeztek meg
21697   II,     XV|                      ha néha-néha a nagyvilág zajából a polgári csendélet szerény
21698    I,      V|                    nem veti magát oda a világ zajának hasonló szerepeket játszva
21699    I,   VIII|                   közől. Meghallva a hajcolás zaját, sietett arrafelé, s éppen
21700    I,   XIII|                 beszédek vegyültek mulatságos zajjá, alig vala ember, ki még
21701   II,   XXXI|                        És azután sírt, mint a záporeső.~ ~A Mayer leányok is feketében
21702    I,     IV|                    lelkesüléssel fogadtatott, záporként hullott lábaihoz a koszorú,
21703   II,   XXII|                      gondolat a szív fenekére zár? Az szenved-e jobban, aki
21704   II,     Sz|                     remeték lakhelye; kedvelt zarándokhely~ ~Kern – mag, lényeg~ ~komitíva –
21705    I,     II|                  frankért az adósok börtönébe záratja magát?~ ~A bankár mosolyogva
21706   II,   XXIV|                       távozott.~ ~Hallá, mint záratott be belül neje hálószobája,
21707    I,   VIII|              megcsapatván, sem pedig börtönbe záratván.~ ~– Ejnye öcsém, be jó
21708   II,  XVIII|                       barátnémnak, s ki előtt zárjam el szívemet? Én tudom, hogy
21709   II,    XVI|                       menjetek Amerikába; ott zárkózzatok be egy sötét szobába, vegyetek
21710    I,    VII|                       hindu nő éles hallása a zárt lépcsőn férfiléptek hangjait
21711    I,     IX|                    találni hozzá.~ ~– Ott még zártörőkkel sem boldogulsz. A leányt
21712   II,  XVIII|                     nő egyedül maradt.~ ~Alig zárult be az ajtó Marion kisasszony
21713   II,    XIX|                  alantabb hangon, mint ha egy zászlóaljat vezényelne; „Mit? Micsoda?
21714    I,     IX|                      egy Dessewffyt, kik első zászlóemelői voltak egy szellemi mozgalomnak,
21715    I,   VIII|                 ostorával az előle elragadott zászlóhoz, s lyukat hasított annak
21716   II,   XXXI|                 megtért-e az öreg az ellenzék zászlói alá?~ ~– Volt rá gondja! –
21717   II,   XXIV|                nemesség bandériumai jelszavas zászlóikkal, főbíróktól vezetve, a tizenkét
21718   II,     XX|                      rakott csodás fegyverek, zászlók és más diadaljelek, miket
21719    I,     II|                     egy nagy póznára feltűzve zászlóképpen hozta Marat újságának legújabb
21720    I,   VIII|                       legény elébb ott volt a zászlónál, s ezúttal úgy kikapta azt
21721    I,      I|                    hátra, kik mind főispánok, zászlós uralt voltak, melynél különben
21722    I,     II|                 jutott eszébe, hogy a legelső zászlósurak egyikének ivadékára egy
21723    I,   VIII|               odaállíták Varju uramat a vörös zászlóval, túlnan pedig a lovaslegényeket,
21724    I,      I|                hosszat hasztalan törekedtek a zátonyra jutott járművet helyéből
21725   II,  XVIII|                       rá ne találjon.~ ~Végre zavara és kétségbeesése tetőpontján
21726    I,      X|                      kerül neki őt kisegíteni zavarából?~ ~A földesurakkali ismeretség
21727   II,     XV|                       fekve; senki, semmi nem zavarhatja a beszédet, nem lehet előle
21728    I,      X|                   velem, hol a társaságot nem zavarjuk.~ ~Mayer papa kapott az
21729   II,   XXIV|                  azután mégsem akartalak vele zavarni; s magad légy tanúm, hogy
21730    I,     IV|                 levőket; azonban a jó fiú oly zavarodott lett, hogy mindent összevissza
21731   II,    XXV|                  felszökik nyugvó fektéből, s zavarodottan bocsánatot kérve, hogy rögtön
21732    I,      I|                     őket.~ ~Mindenki meg volt zavarodva. Jancsi úr kiejté kezéből
21733    I,     IV|                      márki meséjét, s meg nem zavarta, míg beszélt, csak akkor
21734    I,     VI|              csendesség lett, s Mainvielle-né zavartalan folytatá áriáját.~ ~Az első
21735   II,     XV|           pillanatában még minden összevissza zavartan lebegett eszmélete előtt,
21736    I,     Sz|                  siralmas~ ~derangíroz – itt: zavartat~ ~détestable – utálatos,
21737   II,     XV|                        s a társaság azért nem zavartatik meg. Nehány pillanat múlva
21738   II,  XVIII|                       tudott mit mondani, oly zavartnak, oly elfogódottnak látszék,
21739    I,    XII|                       való mulatságoktól.~ ~E zavartól akarták lovagiasabb érzelmű
21740   II,   XXIX|                 nyargaló toll percegése által zavarva.~ ~Midőn az ügyvéd feltekintett
21741    I,    XII|                        elvitte a „Pressburger Zeitung” érdemes szerkesztőjéhez,
21742    I,     IV|                   azon szándéka mellett, hogy Zelmirát minden követeléseink dacára
21743    I,    VII|                       midőn óriási örömriadal zendül meg körüle; a delnő felért
21744   II,    XXX|                      Ugyanezen halotti énekek zendültek meg az ő koporsója fölött
21745    I,     Sz|                         fioritúra – ékesítés, zenei cifrázat~ ~foliánt – fóliáns,
21746    I,     VI|                       mint az üvegharmonika * zenéje, versenyt sírt a fuvolával,
21747    I,     XI|                    pénzt, s titokban ének- és zenemestereket fogadott Fanny számára;
21748   II,     Sz|                         allegro – gyors ütemű zenemű~ ~alterál – zavar, nyugtalanít,
21749    I,     IV|             Zelmirában, mely Rossini legújabb zeneműve, a címszerepet Catalaninak
21750    I,   VIII|                     keresztül egy banda barna zenész, előttük járul kivont mogyorófa
21751   II,   XXIV|                    fiatalság maradt még ott a zenészekkel, kivigadni magát kivilágos
21752   II,     XX|                    szobáiba távozék. János úr zeneszóval kíséré vendégeit nyugalomra,
21753    I,    VII|               termeinkben magyar szót, magyar zenét fog hallani, s elkívánja
21754    I,   XIII|               aláhozott énekesek és virtuózok zengedezének; Jancsi úr ehelyett az angolkert
21755   II,   XXIX|                  minden szó oly visszhangosan zengett el a teremben, mintha egészen
21756    I,     Sz|                     spanyol főúr~ ~ ~ ~Hébé – Zeusz és Héra lánya, az ifjúság
21757   II,     Sz|                      meg fogja őt ölni; Danaé Zeusztól aranyeső képében nemzett
21758   II,     XV|                    szól egy szót is, de melle zihál, és szemeit elfutja a vér.
21759    I,      I|                   szépen.~ ~Így halad végig a zimankós éjben a bizarr csoport tüszkölő
21760    I,    XII|                csendre, melyben annyi indulat zivatarja volt rejtve.~ ~Boltay, látva,
21761    I,   XIII|                   bízva, előre folytak a házi zivatarok, amint János napja közelgett,
21762   II,     XV|                ajtaját nyitva hagyták, s nagy zivataros éjszakákon, mikor az eső
21763    I,      I|                  ember fogja kétfelől, s ahol zökkenő jön, majd egyik, majd másik
21764   II,    XXV|                       a hím, a nőt világosabb zölddé teszik a gazdag tobozfürtök,
21765   II, XXVIII|                      messziről, mert akkor is zöldek, mikor minden más fa lehullatta
21766    I,     II|                   kéregből összerakott s téli zöldekkel befuttatott breton hidakig,
21767   II,    XXI|                      lengeteg termetét gyönge zöldet játszó halavány veres tafota
21768   II,    XVI|                      egy nagy tágas termet a „Zöldfa” vendéglőben, aholott is
21769    I,      V|                    Barilli örök feledékenység zöldjébe lőn temetve.~ ~Innen bejárta
21770   II,    XXV|                   szálfa. Az egyik világosabb zöldnek tetszik, mint a másik; az
21771    I,    III|                       el rajta, s körös-körül zöldülő bokrokat növeszt, mintha
21772   II,     XV|                másikra helyezve át magát nagy zörejjel. – Az ember igazán nem tudja,
21773    I,      V|                  Jozefine kezével intve, hogy zörejt ne okozzon, mert férje alszik.~ ~–
21774   II,    XIV|                      nappala, felébred minden zörgésre; ha éjjel megmozdul az ablakredőny,
21775    I,     IX|              Gondolkozik, hogy mit csináljon; zörgetni veszedelmes volt, az udvarban
21776    I,      X|                 patkányoknak, hogy éjszaka ne zörögjenek, ahelyett, hogy macskát
21777    I,     IX|                  türelmetlenül kezd kardjával zörögni; némely felötlőbb mondatnál
21778   II,    XVI|                   össze kardjaikat; nem sokat zörögtek, nem vesztegettek erőt a
21779   II,     XV|                Mayerné – Fannynak az anyja! – zokogá megkeseredett szívvel az
21780   II,  XXVII|                     nőkkel. Itt-ott elfojtott zokogás hallik. Nem lát ő, nem hall
21781    I,     XI|                   sírva futott át Krammnéhoz, zokogások közt panaszolva el esetét.
21782    I,      V|                    felgyógyulok – hörgé heves zokogással Mainvielle –, kötéltáncos
21783   II,    XXV|                    szívében égni, mindig az ő zokogó szavai hangzottak fülébe,
21784    I,    XII|                   rejtve, lábaihoz omolva, és zokogott fuldokolva.~ ~– Ne félj,
21785   II,   XXXI|                   hazatérő férjét, hogy a kis Zoltánnal eléje lovagol – a hölgy
21786   II,   XXXI|                   kiknek mindegyike azt hiszi Zoltánról, hogy az nekik testvérük,
21787   II,    Meg|             gesztenyeszín fürtökkel, porcelán zománcú fehér-piros arcszínnel,
21788   II,     XV|                 munkáit olvashassa; a művészt zongorához ülteti, s állít háta mögé
21789   II,     XV|              rendezett el számára, mely Fanny zongoraszobájával szomszédos; elébb ugyan
21790   II,     XV|                       énekelnek, furulyálnak, zongoráznak, azután zongora mellett
21791   II,     XX|                     Lőrinc, akinek egy agarát zsákba dugva vitték el Horvátországba,
21792    I,   VIII|                      a pénzhez, mintha otthon zsákkal állna nála, s még kölcsön
21793    I,   VIII|                  erejű ember volt, háromvékás zsákot a fogaival keresztülhajított
21794    I,     Sz|                     gendarmerie – csendőrség, zsandárság~ ~généreux – nemes lelkű,
21795    I,    VII|                        az bátran szökik fel a zsarátnakos falra. Ez a nő vagy a jókkal,
21796    I,    VII|                    veszve van; és mindez omló zsarátnakzápor s fojtó füstfelleg közepett
21797   II,    XXV|                        a legszeretetreméltóbb zsarnokság előtt, de kényszerítve,
21798    I,     II|                        folytatá beszédét, egy zsebbeli tükörből elébb körülnézve
21799    I,   XIII|            zsebkendőjét hozzávarrták a tógája zsebéhez, hogy ki ne húzhassa, mikor
21800    I,   VIII|                   nyakon fogják, kimotozzák a zsebeit, s ez őt legkevésbé sem
21801    I,     II|                     de ne a kezemhez, hanem a zsebemhez nyúljon.~ ~– Nem szükség
21802    I,   XIII|               ráparancsolván a szabóra, hogy „Zsebet nagyot!” Lembergi szemfényvesztő
21803    I,   XIII|                       de nem párizsi. Mindkét zsebje tele van dugva egész térdig
21804   II,    XIV|                      ugyanakkor saját kaputja zsebjében viszi haza a szerelmeslevelet;
21805   II,    XXV|                     ismerték már asszonyukat. Zsebjei mindig tele voltak cukros
21806    I,      X|                        s bekötve azokat tarka zsebkendőjébe, elmene fel a városházára,
21807    I,      I|                      előtt, arcáról letörölve zsebkendőjével a cigánycsók nyomait.~ ~–
21808    I,   VIII|                       akad, pipa, ezüstkanál, zsebóra, azt menten ellopja; akik
21809    I,     VI|                    dámák szépségflastromot és zsebórákat, az nem ide tartozó kérdés.~ ~
21810    I,     Sz|              századból származó, kis kaliberű zsebpisztoly~ ~Théâtre de la Gaieté –
21811    I,     II|                       bankár mosolyogva tette zsebre a megbántást, s tréfával
21812    I,      X|                  rántottlevesnél beleaprított zsemlyével. A lyányok, ha meg akarják
21813    I,     VI|                       közönség kegyencétől ez zsenialitás és bámulatos lélekjelenlét.~ ~
21814    I,      I|                    Tant mieux, * ez engem nem zseníroz; én utaztam Egyiptomban
21815    I,      I|                    férfi, nem kell neki magát zsenírozni, ha dáma, tant pis pour
21816    I,     IV|               Luxembourg színházé, * akit nem zseníroztak színészei, s ez bátorságot
21817   II,     XV|                       a nénéim elhányják, még zsibvásárra vetik, azokat fogja elhozni
21818    I,   VIII|                       szokás viselni; ortodox zsidókkal szalonnát etetni, s más
21819   II,    XIX|                 angolt, spanyolt, franciát és zsidót állít elé. A legkevésbé
21820   II,     XV|                       azaz hogy beszéde van a zsidóval, akará mondani a göröggel,
21821   II,    Meg|           részletezéssel írta meg báró Kemény Zsigmond a Magyar szónokok és államférfiak
21822    I,    VII|                       a házak tetejére kötött zsinegről lógnak a lámpák alá, e szurtos
21823   II,   XXIV|                  gyönge.~ ~Azzal a csengettyű zsinórjához lépett, s azt háromszor
21824    I,      I|                 derekukon piros dolmány sárga zsinórral, melyre farkasbőr kacagány
21825   II,   XXXI|                nyakában, kiszakadt csizmában, zsíros kalappal, posztószélből
21826    I,    XII|                       ezzel a párbajjal, hogy zsivány legyen a neve, ha még valaha
21827   II,   XVII|                      ő már lefizette bűneinek zsoldját, neki békét hagyjon.~ ~Akinek
21828   II,   XXXI|                nyújtott beszédet. – Egész nap zsoltárt énekelt, s megtanult vénségére
21829    I,     IV|               hasztalan kiabáltak a költők, a zsurnálfirkancok, hogy ez gyalázat, megbecstelenítése
21830    I,      I|                     fel, amint jöttek a bécsi zsurnálokban, hogy majd halálra kacagta
21831   II,   XVII|               csizmában járt, s meszelt falú, zsúrolt padlatú szobában lakott,
21832   II,  XVIII|                    Varga uram kétségbeesetten zsúrolta talpaival a padlót, s a
21833    I,      I|                       mindenféle csengő-bongó zsuzsuk lógnak elő, a csizmákra
21834   II,     Sz|                testhez simuló, rövid kabátka, zubbony~ ~staffage – környezet,
21835    I,      X|                    megerősítve hangját.~ ~– A Zuckermandelen * egy szegényes hónapos
21836    I,      X|                  valamennyien elmentek vele a Zuckermandlira, ahol egy szegény padlásszobában
21837    I,    VII|                   Notre-Dame-i harang iszonyú zúgása.~ ~A Panthéon térről * legszebben
21838    I,     IV|                   karzatokon, hogy a közönség zúgolódjék a nagy melegségben, aztán
21839    I,   XIII|                     egyhangú helybenhagyással zúgtak reá, csupán Kutyfalvi árult
21840    I,   VIII|          visszatekintő cimborák csak egy nagy zuhanást hallottak, amint Kutyfalvi
21841    I,     IX|                       szabadult ki Fennimor a zuhanyfördőből. Nanking inexpressible *
21842    I,     II|                       szökőkutak és vízesések zuhogtak márványmedencébe üveglabdákat
21843    I,    VII|                   egymásnak ijedelemgerjesztő zűrhangokban, mikből legborzasztóbban
21844   II, XXVIII|                       korán beálltak a hideg, zúzmarás, hófuvatagos idők; fehér
21845    I,    VII|                    tör ki, mindjárt ott fogja zúzni! Az ifjú nem tarthatja elé
21846    I,   VIII|                    kiálló köveken összevissza zúzta minden porcikáját, s felébredvén