Kötet

  1    1|             kegyetlen tatár pusztítá e mi jó hazánkat, két jó magyar
  2    1|               ölte meg; inkább menjünk mi azok ellen.~ ~S elindultak
  3    1| kardmarkolatához kapva -, mármost vagy mi eszünk, vagy ők esznek;
  4    1|            beleszúrá a bográcsba, íme, mi akadt legelébb is kése hegyére,
  5    1|              nyugatról.~ ~- Bizonyosan mi tévesztettük el az irányt.~ ~
  6    1|              pénzért.~ ~- Nem kívánunk mi pénzt a szolgálatért, elég
  7    1|                Talán nem is érdemeljük mi ezt a nagy tisztességet -
  8    1|          ékszereit.~ ~- Hát testvérem? Mi történik testvéremmel?~ ~
  9    1|              könnyeket.~ ~- Halld meg, mi volt ellenetek a szándék!
 10    1|              érhették; senki se tudja, mi lett belőle többé.~ ~Csak
 11    2|               ki nem igazodott belőle, mi az igaz, mi a költemény.~ ~
 12    2|          igazodott belőle, mi az igaz, mi a költemény.~ ~Ha Szabolcs
 13    2|                e szókat mondja:~ ~- „A mi segedelmünk jöjjön az Úrtól.”~ ~
 14    2|           másodszor azért nem, mert ha mi e kérdés felett egymás közt
 15    2|             ránk tulajdon hazánkban. A mi asszonyaink keblének fehérségét
 16    2|               tapasztalni fogják, hogy mi ez igyekezetet meg fogjuk
 17    2|            uramnak:~ ~- Bölcsen tudom, mi vagyon a statútumokban;
 18    2|             hazajövetelre izgatta.~ ~- Mi nem küldtünk bandériumot
 19    2|         öntöttek, azokat ajándékozák a mi városunknak, s most mi e
 20    2|               a mi városunknak, s most mi e harangokat újra ágyúknak
 21    2|               szomorú helyzetünk, de a mi bajunk az, nem a kegyelmeteké;
 22    2|                kegyelmetek tőlünk, azt mi mindig bőven kiszolgáltatjuk.
 23    2|           fiatalságot városunkba, hogy mi ezt mészárszékre hordjuk?
 24    2|       templomokat, kollégiumokat, hogy mi azokat leégettessük? Mivé
 25    2|            rosszalltam és rosszallom a mi fegyvereseinknek csatába
 26    2|              Íme, érdemes tanács, ez a mi törvényünk. Hasonlítsák
 27    2|               tudja; s ilyenformán, ha mi ítéljük el, háza tüzét,
 28    2|            főkapitány jókedvét.~ ~- De mi az áldottának jönnek kegyelmetek
 29    2|                szakította félbe.~ ~- S mi, akik ilyen fehér cipóval,
 30    2|             füstölt szalonnával élünk, mi ijednénk-e meg olyan néptől,
 31    2|            közéjük. Azt gondolja, hogy mi nem tudjuk, mi az az ágyú?
 32    2|          gondolja, hogy mi nem tudjuk, mi az az ágyú? Az ágyú nem
 33    2|         lovakat megijeszteni; márpedig mi nem vagyunk lovak, ergo66
 34    2|              felolvasá annak sorait:~ ~Mi, első Rákóczi György, Erdély
 35    2|          engedelmeskednünk kötelesség. Mi őérte fogtunk fegyvert,
 36    2|      fejedelmet sérti meg benne, aki a mi urunk, és a vallás fenntartója.
 37    2|               visszafojtva leste, hogy mi fog itt történni most.~ ~
 38    2|            mindig tudassa velük.~ ~- S mi szándékuk van az összeesküvőknek?~ ~-
 39    2|                legyen köntösöm a tiéd. Mi kell még, jámbor őrült?~ ~
 40    2|            bizonyíthassa tanújelekkel, mi történt vele Váradon, nehogy
 41    2|         egyszer valaki, aki elolvassa, mi van azokra írva.~ ~Ilyenformán
 42    2|            világ nem úgy akarja, ahogy mi akarjuk, én megyek alunni.
 43    2|               és sokan kaptak sebet.~ ~Mi volt ez - kérdezé magában
 44    3|        lapjaiba, s gondold meg azután: mi voltál? mi vagy? s mi légy?~ ~
 45    3|         gondold meg azután: mi voltál? mi vagy? s mi légy?~ ~ Ezerhatszáznyolcvanöt
 46    3|          azután: mi voltál? mi vagy? s mi légy?~ ~ Ezerhatszáznyolcvanöt
 47    3|         beszéltek a bölcsek ellenében. Mi elmentünk száműzetésünk
 48    3|               elveszett Esztergom; mit mi Dsigerdilennek neveztünk,
 49    3|              kötött, aki tudja, hol és mi végre, ki ellen és mi mellett
 50    3|               és mi végre, ki ellen és mi mellett kötnek szövetséget:
 51    3|          álomlátás hozzá, hogy tudjam, mi történik Sztambulban és
 52    3|              kérdezé a szultán Abdit: „Mi van ma beírva a naplóba?” „
 53    3|              kérdé tőle Petneházy:~ ~- Mi hír Egerből?~ ~Erre a kérdésre
 54    3|           felvilágosítja, hogy ő ki és mi, a zavarban nyomot veszthetsz,
 55    3|               is megkísérlé vele, hogy mi fog történni, ha valamelyik
 56    3|               basának szól; tudja meg, mi van benne.~ ~Abdi basa felszaggatá
 57    3|                Mire e levelet olvasod, mi mind a ketten a keresztény
 58    3|             folyamát kísérnők, lássuk, mi történt Petneházyval és
 59    3|              sóhajtott; hát a leányból mi lett?~ ~Mansfeldné észrevéve
 60    3|               négyszemközött megsúgta, mi viszony volt közöttük és
 61    3|            szólt, övék volt az ország! Mi maradt meg belőlük? A rossz
 62    3|           látták, hogy a nagy rondella mi szörnyen elpusztult egy
 63    3|        hadvezetők fontoskodása felett. Mi történhetett volna, ha ugyanekkor
 64    3|                 A napok beteljesülnek, mi nem vagyunk itt többé urak!
 65    3|          kétezer arany az árulás díja. Mi neve az árulónak, azt meg
 66    4|            uram kikérdezé, hogyan van, mi baja van. A beteg elpanaszlá
 67    4|                is vagyunk. Nem megyünk mi innen el többet, uram.~ ~
 68    5|         emlékeznek arra, mintha csak a mi életünkben történt volna...~ ~...
 69    5|   nagytiszteletű úr udvarára nyílik; a mi két szorgalmas ifjúnk nagy
 70    5|                már mégsem csillag!~ ~A mi derék ifjaink azon ürügy
 71    5|              úr el nem tudta gondolni, mi lelhette a fiút. Kutatott,
 72    5|                Enyed is elgondolhatta, mi vár rá.~ ~Ilyen ínséges
 73    5|            városon kívül maradni, mert mi ámbátor a legjobb véleménnyel
 74    5|            megmondjátok a népnek, hogy mi eltakarodjunk, ha ők hazajöjjenek,
 75    6|         fölötte kötélnyi földsáncolat. Mi ott kényünkre poharazhatnánk,
 76    6|               a fagyon sáncokat hányt, mi azalatt a biztos sánc alatt
 77    6|             bombákat a városra szórni, mi csak nevettük az egészet
 78    6|                ilyen vigasságot.~ ~- S mi mind odafenn fogunk ebédelni? -
 79    6|             társaság felé.~ ~- Azonban mi is erélyesen fogjuk magunkat
 80    6|      Elpusztult, kiszenvedett város!~ ~Mi maradt belőled annyi fényből,
 81    7|              el magamat.~ ~Képzeld el, mi történt velem!~ ~Ó, az borzasztó!
 82    7|        elfogulásom, vagy nem is tudom, mi miatt nem bírtam kimondani
 83    7|              mosolygást visszatartani, mi engem véghetetlen zavarba
 84    7|           engedjük, majd el tudjuk azt mi rendezni magunk is - mondták
 85    7|                tőle, hogy hol volt, és mi történt vele.~ ~Hát éppen
 86    7|                rögtönözni, és hogy oda mi is hivatalosak vagyunk,
 87    7|            piros eleven rózsát tűztem, mi a zöld levelekkel szintén
 88    7|           sehogy sem állanak neki.~ ~A mi mulatságunk rendkívül sajátságos
 89    7|                rossz cukrász van itt a mi városunkban. Ő a mimikámból
 90    7|                az a fejbeütésforma).~ ~Mi pedig a tánckolonne-ba lejténk.
 91    7|               együtt a tisztek mind.~ ~Mi azonban együtt maradtunk,
 92    7|               együtt maradtunk, mintha mi sem történt volna; az őrnagy
 93    8|               ne lehessen ismerni.~ ~- Mi volt ön? - kérdé a parancsnok. -
 94    9|               nem uralkodik; ki tudja, mi kéj az, amit akkor érez?~ ~
 95    9|              be mélyen a nád közé!~ ~- Mi baj? - kérdé társam meghökkenve.~ ~-
 96    9|               előttünk el kelle menni. Mi példáját követve, lovainkra
 97    9|               hogy attól meneküljön; a mi lovaink azonban egyre prüszköltek
 98    9|             bosszús, fojtott hangon.~ ~Mi egymásra néztünk, mintha
 99    9|                volna megkérdezni, hogy mi módon lehet egy lóval elhallgatni.~ ~
100    9|      előrenyargalt. A vő hátul maradt, mi vele mentünk.~ ~Amint odaért
101    9|            abban az eldugott malomban. Mi szótlanul beültünk ladikjába.
102    9|              át a csónak után kötve, s mi azon vizesen felülve rájok,
103    9|               is meg fognak jelenni.~ ~Mi ijedten ugráltunk fel, s
104    9|             csinálunk velök valamit.~ ~Mi leültünk reggelizni. Sallai
105    9|               panaszkodott: nem tudja, mi lelte, az ő torka úgy megszűkült,
106    9|              Csak nem hiszi kend, hogy mi loptuk el?~ ~- Már hiszen
107   11|           pajzson családja címere.~ ~- Mi ez? - kérdé izgatott kedéllyel
108   11|             Hogy jött ez ide meghalni? Mi más tartományban lakunk.~ ~-
109   11|              ballagtak visszafelé.~ ~- Mi lelte ezeket?~ ~A gyalogsági
110   11|          tüzérparancsnokot szidni.~ ~- Mi baj? Mi lelte önöket? Miért
111   11|  tüzérparancsnokot szidni.~ ~- Mi baj? Mi lelte önöket? Miért jöttek
112   11|           patvarban is! az a baj, hogy mi itt egy fél óra óta ostromoljuk
113   11|            mosoly megfagyott vonásain. Mi volt ez?~ ~A borzadó lélekérintés
114   13|             kettő „nobel passio” volt, mi az embernek nimbust ígért,
115   13|               Mégiscsak olyan pénz ez, mi az én apám gondviselésére
116   13|             Milyen angyali élet volt a mi házunknál! Sohasem hallott
117   13|                jobb lábon állnának; de mi lenne a szárnyaikból?~ ~