Kötet

  1    1     |          kegyetlen tatár pusztítá e mi  hazánkat, kétmagyar
  2    1     |         pusztítá e mi jó hazánkat, két  magyar vitéz testvér, Koppánd
  3    1     |               s fényes napvilágnál nem  volt kijőni a mezőre.~ ~
  4    1     |              le most, az oltár mellett  helyed lesz, Isten most
  5    1     |            pogány, hogy adott volna az  tanácsot a menekülőknek?~ ~
  6    1     |               vezessen benneteket; ott  oltalom van, azok ott a „
  7    1     |               mindenünnen futókat. Ott  helyetek leszen. Találtok
  8    1     |                erős bástyákat, miket a  kard és aIsten ezernyi
  9    1     |        bástyákat, miket akard és a  Isten ezernyi ellenségtől
 10    1     |            ifjú vitézek megcsókolták a  öreg kezét a jótékony tanácsért,
 11    1     |          veszedelem közől, nem tudják,  helyre jöttek-e, azok nevetve
 12    1     |            nevetve mondának nekik:~ ~-  helyre, bizony, atyafiak;
 13    1     |                kincsetek, amit el kell  helyre tenni?~ ~- Valóban
 14    1     |                 Valóban nincs egyebünk  kardjainkon kívül.~ ~- No,
 15    1     |      vitézkedhettek az ő zászlói alatt  pénzért.~ ~- Nem kívánunk
 16    1     |           rajta.~ ~- Hagyd azt mostan,  barátom, megtalálhatod még
 17    1     |  érzéketlenségüket megrója; gondolá, a  élet teszi azt, s azzal
 18    1     |               öcsémnek. Valóban, ő oly  vitéz, mint én vagyok, s
 19    1     |              annak ma, íme, ily áldott  hitvest adott társul, mint
 20    1     |            neheztelni.~ ~- Megbocsáss,  Szionám - szólt, midőn a
 21    1     |                kösd derekadra, itt egy  kard, ezt szúrd övedbe,
 22    2     |                őrt, meg tudott maradni  időben, rossz időben, egyedül
 23    2     |                de nem azért, hogy neki  reggelt kívánjanak, hanem
 24    2     |            szent ajándékkal,~ Szívbéli  tudománnyal.~ ~Az ének alatt
 25    2     |                arra van gondotok, hogy  nagy hasat neveljetek, ti
 26    2     |          tiszafüredi töltésnél; s nagy  szerencséje, hogy ott nem
 27    2     |                csak az az egy, ami nem  a háborúban. Arra pedig
 28    2     |               egész ellen, hogy hiszen  volna, csak az a nagy ágyújok
 29    2     |              csapat fegyvere kizárólag  hajlós csáti botokból állt,
 30    2     |             használni, hogy a nádorral  békességben maradjon. Ferdinánd
 31    2     |                meg a fejedelmet, amire  okai voltak a ránézve oly
 32    2     |       megmásítani? (Senki sem felelt.) , nem akarja. Tehát majd
 33    2     |        gazdájánál, dicsérte, hogy igen  ember volt, s mikor a müderrisz
 34    2     |        csodákat követnek el, azok csak  tündérek lehetnek, s hogy
 35    2     |          vízben főtt sóskát, mely igen  vértisztító.~ ~A kéthetes
 36    2     |              igen világos az, hogy itt  keresete van. Annyi aranyat,
 37    2     |             volt, a tiszt urakkal mind  barátságban állt; a tanácsban
 38    2(100)|          dzsinnek - a mohamedán vallás  és rossz szellemei~ ~
 39    2     |        elhúzták, s innen számított egy  hosszú időt; mikor már gondolta,
 40    2     |              segéljen engem Isten!~ ~- . Én megyek.~ ~Igyártó megfogta
 41    2     |             volt egyéb, mint száműzött  bajnokok menedéke. Aztán
 42    3     |                elhajítottad magadtól a  szerencsét, és nem találtad
 43    3     |                szellem lakik, akit nem  megcsúfolni.~ ~- Tán csak
 44    3     |               Budát? Azt nem éred meg,  imám. Először is: már egyszer
 45    3     |              szemfényvesztő mesterség;  megcsalni vele a köznépet
 46    3     |               mondom ki, amikre nagyon  ez az ölnyi vastag boltozat
 47    3     |                Rosszkedve volt-e, vagy  az üzenetvétel után? Bizony
 48    3     |           sáncig, onnan pedig csak egy  ugrás, s az ember meg van
 49    3     |               embert a veszély keresi,  neki nem lenni otthon; az
 50    3     |    bástyafenéken most is száz meg száz  magyar keresztény alatt
 51    3     |                kezelői beszedék a régi  ezüstnyolcasokat, s ahelyett
 52    3     |                Azonban megmaradt még a  kard, s egy olyan kardot
 53    3     |          bevallá, hogy biz abból semmi  sem származott eddig, hogy
 54    3     |           nyájas volt mindkettőjükhöz.  nevelésű leánykáknak nem
 55    3     |         istenes dolog, hogy két derék,  keresztény vitéz, kiknek
 56    3     |            Barbara gyámja, mint nektek  barátotok és mint parancsoló
 57    3     |     ellenkezőleg a mostaniakkal, kik a  óhitű magyarokból szerbeket
 58    3     |               erre támadt zavarban sok  vitéz otthagyta az életét;
 59    3     |              nagyvezírhez. A szerecsen  úszó volt, a Dunán keresztül
 60    3     |               fogadta meg öreg mentora  tanácsát. Elragadta a hír,
 61    3     |        trombitaszónál azután elkísérék  barátai Petneházyt egész
 62    3     |       százhetvennégy esztendő múlva? A  öreg Cserey, ki e vele egykorú
 63    3     |         főhercegek azt viszonzák, hogy  neki ottan.~ ~Időközben
 64    3     |            pénze elfogyott, adott neki  tanácsot, hogyan szerezhetne
 65    5     |              másik bejött a másikon. A  enyediek váltig jobb szerették
 66    5     |     ösztönözték az ifjúságot, másfelől  eleve hozzászoktatták azon
 67    5     |               békeszerető férfiú, és a  erkölcsök fáradhatatlan
 68    5     |             hiába tévedt volna, mert a  leányka oly istenfélő és
 69    5     |               benne gyönyörködnek.~ ~A  Áronra nézve csak tréfa
 70    5     |               több mint kétszáz akó. A  nagyenyediek már ekkor annyira
 71    5     |         elviszi a Torda hasadékba.~ ~A  enyediek mit csináljanak
 72    5     |                   szólt elszörnyedve a  úr. - Menjetek, igyatok „
 73    5     |         kimentek a Maros partjára, ott  friss fűzfákat találván,
 74    5     |           szépen. Gondolák, hogy ez is  fegyver, haember fogja
 75    5     |              hogy ez isfegyver, ha  ember fogja a végét.~ ~Még
 76    6     | tartalmazhatott:~ ~- Vajon nem lenne-e  e napra fegyverszünetet
 77    6     |            megnéztem még korán reggel.  karban vannak.~ ~- Igenis,
 78    6     |             mint hogy sóhajtva kérje a  és rossz idők adóját magában,
 79    6     |               hogy meg fog szólalni, s  közel hajolva a parancsnok
 80    6     |            súgva mondá neki:~ ~- Ugyan , hogy az ostromlók is most
 81    6     |            mutatni, hogy tán nem éppen  helyre.~ ~A gránát alig
 82    7     |       ellenvetés nélkül! De már én nem  volnék katonának. Én szeretném
 83    9     |          látszott bennünket.~ ~- Isten  napot kendnek, földi! -
 84    9     |             elől, ha tudna kend valami  alkalmas helyet.~ ~- Hogyne
 85    9     |              fogságban van - beszélt a  öreg, s az volt szerencséje,
 86    9     |               két szerb alkuszik az én  kesely lovamra. Az egyik
 87    9     |                a fülem hallatára az én  lovamra, akit egy faluért
 88    9     |               súgva:~ ~- Nem kell neki  estét kívánni - nem szereti.
 89    9     |               nem veszi a ladikba, aki  napot vagy estét kíván.~ ~-
 90    9     |             előtt álltunk.~ ~Az épület  karban van tartva. Gondos,
 91    9     |         Tetszik bor vagy pálinka? Igen  bakatort kaptam, most ütöttem
 92    9     |            legényeknek pálinkát, nekem  lesz a bakator is.~ ~Sallai
 93    9     |             nyakú egyest, teletöltötte  törköly pálinkával, az asztalra
 94    9     |          perzekútor elé pedig egy üveg  bort állított, ott mesélt,
 95   10     |               fölött, fele elhullott a  fiúknak, de el nem futott
 96   10     |           valóságos német nyelven.~ ~A  öreg huszár egy debreceni
 97   11     |               pedig elveszek, nekem is  leend.~ ~ Másnap hajnal
 98   12     |                csak kaszát és azzal is  katona lett.~ ~Csoda biz
 99   12     |            ahogy fegyverhez kap minden  gyermek, aki apját, anyját
100   13     |           készültem én is, mint minden  tanuló dzsentri ifjú, a
101   13     |           hajlamai. Emlékezem azokra a  vastag papirosra írt verses
102   13     |              akkor az én feledhetetlen  apámat halálos betegen találtam.
103   13     |              lettem utána. Csak áldott  Eszter néném ápolásának
104   13     |               hogy tüdővészben vagyok.  anyám azt hitte, hogy a
105   13     |             beküldi egy-egy ismeretlen  barát. Két élő krónikája
106   13     |               és Nyáry Pál; azokat én,  barátaim, mondom, inkább
Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (VA2) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2010. Content in this page is licensed under a Creative Commons License