Kötet

  1    1|          jöttek a jövevények elé, s midőn azok aggodalmasan elmondák
  2    1|            szemérmetes férfiú volt, midőn ajándékokat kelle elfogadni.~ ~-
  3    1|             orcáján.~ ~Íme azonban, midőn e könnyeket letörölné és
  4    1|        mosolyogva tekintenek reá.~ ~Midőn elhallgatott, a délceg hajadon
  5    1|          szokatlan dolog akkoriban, midőn vendégségek alatt nagyon
  6    1|         szolgált, csak akkor látta, midőn a káplánt hívatták, hogy
  7    1|     Megbocsáss, jó Szionám - szólt, midőn a kápolnából megtért hálószobájába. -
  8    1|           Meryza keze után nyúltál, midőn választást engedtek közöttünk,
  9    1|      hangzék felülről Sziona szava, midőn ő már a kút fenekén állt,
 10    2|         tanácsterem ajtója előtt, s midőn az felnyittatott, egy sugár,
 11    2|         vétett a hadi regula ellen, midőn a tábort elhagyá, s küldött-társait
 12    2|        csupán a jegyző maradt ülve, midőn Keresztszegi által az ítélet
 13    2|             bíró rövid mondatait.~ ~Midőn be volt fejezve az ítélet,
 14    2|            volt lepve minden ember, midőn látta, hogy az első szobában
 15    2|             értekeztek valamiről.~ ~Midőn elhagyták a sátort, már
 16    2|          fogják.~ ~Alig hajnallott, midőn Bethlen a lovasságot a palatinális
 17    2|             lett a riadal kitörése, midőn végre a lovasság, a város
 18    2|          neki emberül.~ ~Egy napon, midőn a tanácsházba felmenne,
 19    2|           nekünk bírát nevezzen ki, midőn azt választani a város népének
 20    2|     debreceni kollégiumkapun belől, midőn megtudták odabenn Keresztszegi
 21    2|             mint Coriolanus,90 hogy midőn megütött Róma, átfussak
 22    2|           Alig lehetett még öt óra, midőn jöttek hozzá jelenteni:
 23    2|       képzelete folyvást erősödött, midőn annak udvarára érve, azt
 24    2|             a többiek hátrahagytak, midőn ők is eltávozandnak, rakjon
 25    2|           füst kegyetlenül, úgyhogy midőn az alanti tűz elhamvadtával
 26    2|    megverőjén.~ ~Asszán basa tehát, midőn egyszer kapuján ki akarna
 27    2|       ellenség tőszomszédságában.~ ~Midőn Szulali a nagyon figyelmes
 28    2|             közöttük, csupán akkor, midőn Szulali véletlenül megleste
 29    2|      kastély titkaiba van avatva?~ ~Midőn ez ifjú hitszónok első prédikációját
 30    2|           az Úr népének igaza volt, midőn az egyiptombeli nyomorgatók
 31    2|              Ezt nem mondtad akkor, midőn nálunk felesküdtél. Tudhattad,
 32    2|        sajnálod-e véredet hazádért, midőn az, ki Isten fia volt, nem
 33    2|            kellett keresztüljönnie. Midőn a hívó szóra megindult,
 34    2|           kastély sötét lépcsőin.~ ~Midőn a főterem ajtajához ért,
 35    2|         Keresztszegi neje, Ilona.~ ~Midőn a magányos férfi belépett,
 36    2|           nem nyom semmit a latban, midőn a város sorsát fontolgatjuk.
 37    2|         jöhet ki Debrecenből. Most, midőn tudom, hogy egy debreceni
 38    2|           éjszakában elléptetett.~ ~Midőn a termet elhagyá, egy papírszeletet
 39    2|           ilyen az asszony!~ ~Hanem midőn hazaért, s udvarán leszállva
 40    2|             merészebb volt, mint ő, midőn egyes-egyedül be mert lépni
 41    2|       kedvetlenül fordítá el fejét, midőn őt meglátta.~ ~- Mit cselekedtél,
 42    3|             szultán kezét megfogja, midőn azt saját országai vesztére
 43    3|             példával elöl. Egyszer, midőn arról prédikált a népnek,
 44    3|         futamodni a török táborból. Midőn vezértek, a mindnyájatoknál
 45    3|            vezér.~ ~Késő este volt, midőn Petneházy odahagyta Abdi
 46    3|         elérte a fügefa rácsozatot, midőn a kert belsejéből megcsendült
 47    3|            Telli lesütötte szemeit, midőn apja azt monda, s nem tagadott
 48    3|            készen az átalakítással, midőn a várkastély felől egy szürke
 49    3|           meg, s újra karjára vesz, midőn nem tudod eszednek hasznát
 50    3|            háremek leánya. Megcsal, midőn vőlegénye vagy, egy ifjúért,
 51    3|       bőkezű a bajadérok irányában. Midőn a gyaloghintóhoz ért, sietséges
 52    3|      szolgálatot tevé, bámulhatott, midőn a jutalomnyerés után egy
 53    3|     reccsent-e mindig egyet a trón, midőn fellépett rá? Közeleg a
 54    3|    meghódítását, Belgrád elestét, s midőn őseinek nagy tetteire vére
 55    3|         mindkettőt neje szobáiba.~ ~Midőn Mansfeld Petneházyt a báróné
 56    3|            Ezt meg akarta előzni.~ ~Midőn a hölgyek távozásra készültek,
 57    3|            Mostani időkben azonban, midőn egy dicső hadjárat elején
 58    3|          mélyen hitték azt bevésni, midőn a nemzet szívéig bevágták
 59    3|           császára megfeledkezék.~ ~Midőn hírül hozták Abdurrahmannak,
 60    3|     Petneházyt éppen nem lepte meg, midőn a haditanács után azt a
 61    3|           vezetni. Valamint az sem, midőn megtudta, hogy vetélytársa,
 62    3|             kezdték is az ostromot, midőn egy, a császáriak által
 63    3|       ezredesüket is összetaposták, midőn Dünewald vértesei és a Bercsényi-huszárok
 64    3|             Abdi basa segítségükre, midőn Petneházy előrohant hajdúival,
 65    3|          hozzá, hogy foglyul essék, midőn egyszerre Schöning a brandenburgiakkal
 66    3|          kezde az ostromlók erélye, midőn a harci zaj közül diadalordítás
 67    3|         bukik le a rátódulók közül, midőn egy fa tetejéről, mely a
 68    3|            része akkor toppant meg, midőn a huszárok közéjük vágtak.~ ~-
 69    3|             császárnak küldte.137~ ~Midőn innen visszatérve, Pesten
 70    3|       akármelyik kegyenc rabnője.~ ~Midőn látta, hogy urának pénze
 71    5|            karjai egyéb mozgásának, midőn a nagy vakáció alatt az
 72    5|              ami a nap alatt terem. Midőn felolvasta Áronnak, ez megesküvék,
 73    5|             a kívánt mennyiséget, s midőn mindazt szekerekre raknák,
 74    5|            fegyvert merjetek fogni, midőn a nemes város békés alkudozásokkal
 75    5|             volt szokás meghúzatni, midőn valaki a kollégiumból ünnepélyesen
 76    5|      emberei e kárhozatos munkához, midőn olyan zápor kerekedett,
 77    6| visszfényétől s lelke haragjától.~ ~Midőn a parthoz érnek, az őrszem
 78    6|            az új várparancsnokot.~ ~Midőn megérkezék, a torony lépcsői
 79    6|            aggodalmakra méltónak, s midőn a bástya üregéhez vezető
 80    6|        levetette magát az árokba, s midőn a négyölnyi magasról a különös
 81    6|              hogy azon perc között, midőn a gránát rakétaszerve ellobban,
 82    6|   rakétaszerve ellobban, s aközött, midőn a belső szikra a lőporhoz
 83    7|             képzeld meglepetésemet, midőn mindezek helyett két csinos
 84    7|               Alig érek a szobámba, midőn rettenetes sikoltást, kiabálást
 85    7|        képzeld mármost érzelmeimet, midőn egyszer odalejt hozzám,
 86    7|              oldalát, úgy dobogott, midőn táncosomat láttam felém
 87    7|              Oly forró volt a keze, midőn kezemet megszorítá vele.~ ~
 88    7|        hódolást gerjeszte bennem.~ ~Midőn kardját felkötötte, valami
 89    7|             mindig kezében tartá, s midőn csákóját föltette, odatűzte
 90    9|      ezelőtt.~ ~Még nem értünk oda, midőn velünk szembe egy lovast
 91    9|          kéj az, amit akkor érez?~ ~Midőn mintegy százlépésnyire ért
 92    9|          két kardvágást kaptam már, midőn a vak rohamban egy tizenkét
 93    9|            után.~ ~ Éjfél lehetett, midőn egy több száz holdra terjedő
 94    9|         meglepetést tudott mutatni, midőn a tudvalevő zsebben meglelte
 95   10|            volna panaszkodni akkor, midőn a kis szürke ember egyszerű,
 96   10|           el, ki lett volna fáradt, midőn a kis szürke ember nyitott
 97   10|            S ki ne ment volna vele, midőn őt látta legelöl? Egyhangú
 98   10|             ki ne követte volna őt, midőn legelöl látta nyargalni
 99   10|            ellenének a békekötésre, midőn a kis szürke ember nyújtá
100   10|        keblére a vén ősz katonát, s midőn az érzékeny ölelés véget
101   10|            odament a vén huszárhoz, midőn az beszédét elvégzé, megrázta
102   11|      látszottak őt most észrevenni. Midőn a menet végképpen elhaladt
103   11|        tovább! - szólt kíséretéhez, midőn a sírbolt hátterébe tekintve,
104   12|             kedélyű szelíd ifjút.~ ~Midőn a nemzet önvédelmi harcra