Kötet

4001    5     |                   árja elhordta a hidat, s a víz túlömlik a parton.~ ~-
4002    5     |                    hidat, s a víz túlömlik a parton.~ ~- No, labanc -
4003    5     |                 utolérve az egyiket -, itt a világ vége!~ ~Bórembukk
4004    5     |               gallérját, s tenyerébe kapva a taglót, úgy odavágott Áronhoz,
4005    5     |               vágja ketté; de visszavágott a diák doronggal, s úgy talált
4006    5     |                    doronggal, s úgy talált a labanc körmére ütni, hogy
4007    5     |                  ütni, hogy rögtön kiesett a kezéből a tagló; erre a
4008    5     |                   rögtön kiesett a kezéből a tagló; erre a labanc vadállati
4009    5     |                    a kezéből a tagló; erre a labanc vadállati dühvel
4010    5     |             ifjúnak, s bár az olyat vágott a husánggal a fején keresztül,
4011    5     |                   olyat vágott a husánggal a fején keresztül, hogy meghajolt
4012    5     |             keresztül, hogy meghajolt bele a bot, s a labanc feje egyszerre
4013    5     |                    meghajolt bele a bot, s a labanc feje egyszerre cipóvá
4014    5     |                   az, megkapá Áron kezében a fütyköst, s ki akarta azt
4015    5     |           elhuzakodtak egy ideig, míg mind a kettő kifáradt, s akkor
4016    5     |                diák - szólt fogcsikorgatva a labanc -, most akadtál emberedre:
4017    5     |                 kiáltá fel elszörnyülködve a labanc. - No iszen, hát
4018    5     |              rántott ellenfelén, mire mind a ketten úgy estek bele a
4019    5     |                    a ketten úgy estek bele a magas partról a megáradt
4020    5     |                 estek bele a magas partról a megáradt patakba, hogy mindkettőjük
4021    5     |           mindkettőjük felett összecsapott a víz.~ ~Ezalatt József is
4022    5     |                 utolérte Klárika rablóját; a lovag átlátva, hogy nincs
4023    5     |                 szopni, te fattyú - kiáltá a pelyhetlen állú ifjoncra -,
4024    5     |                  tenyerét, s közepén fogva a botot, merészen odalépett
4025    5     |                  botot, merészen odalépett a vasba öltözött, ijesztő
4026    5     |                  József kezében megpördült a husáng, s az egyik végével
4027    5     |                   végével úgy csapta félre a kardot, hogy csak úgy perdült,
4028    5     |                     hogy csak úgy perdült, a másikkal pedig olyat ütött
4029    5     |                 másikkal pedig olyat ütött a sisakra, hogy csak úgy kondult!~ ~
4030    5     |                József most két kézre fogta a botot, s úgy vágta derékon
4031    5     |                    hogy az csak végignyúlt a földön, a kard kiesett kezéből;
4032    5     |                  csak végignyúlt a földön, a kard kiesett kezéből; meredt
4033    5     |                gondolva, hogy csak aléltan a lóhoz kötött kedvesét akarja
4034    5     |                  szétmaradoztak, csak egy, a bokrokon fennakadt tóga
4035    5     |              valaki. Hirtelen odafutott, s a tógánál fogva kihúzá a vízbe
4036    5     |                   s a tógánál fogva kihúzá a vízbe esett Karassiayt.
4037    5     |                    Bórembukk-kal, csakhogy a diák még élt, de a labanc
4038    5     |                csakhogy a diák még élt, de a labanc meg volt halva.~ ~
4039    5     |                    ájultából, s akkor mind a négyen térden állva hálákat
4040    5     |                    hálákat adának az Úrnak a megszabadulásért.~ ~Azon
4041    5     |                    dorongot pedig, mellyel a két ellenséget leverték,
4042    5     |                  esetnek emlékére letűzték a patak medrébe, és Gerzson
4043    5     |                  ötven esztendeje immár, s a két fűzfa folyvást zöldül
4044    5     |                  két fűzfa folyvást zöldül a víz medrében. Hajdan a kollégium
4045    5     |              zöldül a víz medrében. Hajdan a kollégium kényelmes mulatólakot
4046    5     |               kijártak szép nyári napokban a tanulók; elmondva egymásnak
4047    5     |                tanulók; elmondva egymásnak a regét a két fűzfáról, s
4048    5     |                 elmondva egymásnak a regét a két fűzfáról, s elénekelve,
4049    5(177)|                      eklézsia megkövetés - a templomban a hívek előtt
4050    5(177)|                  megkövetés - a templomban a hívek előtt való nyilvános
4051    6     |              Harangszó nem hívja imádkozni a te népedet, zeneszó nem
4052    6     |                    ilyen voltál te hajdan! A melletted elröppenő gőzösök
4053    6     |                     nagyszerű középiskolád a reformáltak templomával
4054    6     |                    regényes angol sétányod a város keblében; roppant
4055    6     |                 víg, igen jókedvű néped.~ ~A Duna közepén kis sziget
4056    6     |                   ismeré, fogalma lehetett a paradicsomról. Kemény dobogóhíd
4057    6     |              Kemény dobogóhíd vezetett oda a városból, a sziget egyik
4058    6     |                   vezetett oda a városból, a sziget egyik végétől a másikig
4059    6     |                     a sziget egyik végétől a másikig hosszú út ment végig
4060    6     |            beszegve, miknek túlsó végén ha a nyári nap aláment, aranyhálóval
4061    6     |             ligetet.~ ~Nyáron itt mulatott a kedélyes népség; a sziget
4062    6     |                mulatott a kedélyes népség; a sziget kertekre volt osztva,
4063    6     |                   vidék számára; télen, ha a hideg szobáikba szorítá,
4064    6     |                egymást, örültek, vígadtak; a környék ifjai, szépjei itt
4065    6     |                     és ha nagy ünnep volt, a reggeli harangszóra komoly,
4066    6     |              komoly, jóképű nép hullámzott a templomok felé, selyemruhákban
4067    6     |             templomok felé, selyemruhákban a nők, nagy, nehéz ezüstláncos
4068    6     |                nehéz ezüstláncos mentékben a férfiak, s ha kellett áldozni,
4069    6     |               templomi beszédére leszedték a férfiak ruháikról az ezüstgombokat,
4070    6     |                ruháikról az ezüstgombokat, a nehéz filigrán láncokat,
4071    6     |                 lerakták Isten dicsőségére a templom küszöbénél. Ez adakozásból
4072    6     |           küszöbénél. Ez adakozásból épült a templommal szemben a nagyszerű
4073    6     |                 épült a templommal szemben a nagyszerű iskola.~ ~Mindez
4074    6     |            elhamvasztá házaid kétharmadát, a legszebb részt; a főutca,
4075    6     |             kétharmadát, a legszebb részt; a főutca, a Duna-sor, több
4076    6     |                  legszebb részt; a főutca, a Duna-sor, több mint ezer
4077    6     |              elégett három templom, köztük a kéttornyú a szép freskófestményekkel,
4078    6     |                templom, köztük a kéttornyú a szép freskófestményekkel,
4079    6     |                    egyszer hetven év előtt a földrengés döntötte össze;
4080    6     |                    döntötte össze; elégett a nagy városház, a roppant
4081    6     |                   elégett a nagy városház, a roppant megyeépület, dolgozóház,
4082    6     |         megyeépület, dolgozóház, kóroda és a piac egészen.~ ~Ami még
4083    6     |                     Ami még megmaradt, azt a golyók rombolták össze,
4084    6     |                ágyútűz megkímélt, nekijött a jeges árvíz, s mind-mind
4085    6     |              mind-mind ledöntötte...~ ~Oda a sziget is, szép fái kivagdalva,
4086    6     |                   kivagdalva, elpusztítva; a híd, mely a várossal összeköté,
4087    6     |                   elpusztítva; a híd, mely a várossal összeköté, leégve.~ ~
4088    6     |                   összeköté, leégve.~ ~Oda a jókedv, oda a régi öröm,
4089    6     |                leégve.~ ~Oda a jókedv, oda a régi öröm, a templomba,
4090    6     |                   jókedv, oda a régi öröm, a templomba, a vígalomba járás
4091    6     |                    régi öröm, a templomba, a vígalomba járás ideje -
4092    6     |                    vígalomba járás ideje - a víg társaságok, az ünnepek
4093    6     |           társaságok, az ünnepek harangja, a farsang zenéje elhallgatott -,
4094    6     |           elhallgatott -, az utcák üresek, a házak építetlenek, a nép
4095    6     |               üresek, a házak építetlenek, a nép elszegényült.~ ~Most
4096    6     |          elszegényült.~ ~Most már feljöhet a szivárvány, nincs minek
4097    6     |                    Fagyott, csikorgott, és a népség mégis künn töltötte
4098    6     |                mégis künn töltötte az éjet a szabad ég alatt.~ ~A város
4099    6     |                  éjet a szabad ég alatt.~ ~A város fölött a bombák pattogtak.~ ~
4100    6     |                    alatt.~ ~A város fölött a bombák pattogtak.~ ~Süvöltve
4101    6     |             pattogtak.~ ~Süvöltve repültek a romlás szárnyatlan démonai
4102    6     |                 romlás szárnyatlan démonai a csillagos égen, fényes,
4103    6     |            csóválva futott kígyózó röpttel a szikraokádó congrevrakéta,
4104    6     |             szikraokádó congrevrakéta, míg a nehéz bomba lomha kanyarulatban
4105    6     |                feljebb, mintegy taszigálva a belül percenként kilövellő
4106    6     |            kilövellő tűztől, míg egyszerre a magasról sebesen megfordulva
4107    6     |                   leesett.~ ~Némelyik fent a levegőben pattant szét,
4108    6     |                meggyulladt planéta, repült a szurokkoszorús teke, s közben-közben
4109    6     |                    vörös vészcsillag, mely a pokolból jő fel.~ ~Úgy tetszék,
4110    6     |                 fel.~ ~Úgy tetszék, mintha a pokol fölülkerült volna
4111    6     |                 csillagokkal, s szórná alá a földre mennydörgő zuhanással
4112    6     |               földre mennydörgő zuhanással a letépett csillagseregeket.~ ~
4113    6     |    csillagseregeket.~ ~Rémséges éj volt.~ ~A tűzgolyók egyike meggyújta
4114    6     |                    meggyújta egy épületet, a ház egy perc alatt lángokban
4115    6     |                 perc alatt lángokban állt, a szél megragadta lángjait,
4116    6     |              megragadta lángjait, felkapta a szomszéd templom tetejére,
4117    6     |            szomszéd templom tetejére, mely a nagy tűztől még épen maradt,
4118    6     |                    tűztől még épen maradt, a szikraözön záporként hullt
4119    6     |                 szikraözön záporként hullt a templom tetejére, s nemsokára
4120    6     |             csaptak ki annak oldalán is.~ ~A reformátusok temploma égett.~ ~
4121    6     |                 fogja felépíteni újra? Elő a fecskendőkkel! Egyetlen
4122    6     |                 zápora közt megakadályozni a tűz továbbterjedését; a
4123    6     |                    a tűz továbbterjedését; a templomot megmenteni nincs
4124    6     |             megmenteni nincs elég kéz, bár a kevesek mindent megkísértenek,
4125    6     |             kevesek mindent megkísértenek, a tűz már a torony lépcsőibe
4126    6     |                   megkísértenek, a tűz már a torony lépcsőibe kezd elharapózni.~ ~
4127    6     |               templom fénye messze világít a sötét éjszakában.~ ~Udvard
4128    6     |                csapat lovas látszik ügetni a megszállt vár felé. A lovasok
4129    6     |               ügetni a megszállt vár felé. A lovasok huszárok, vezérök
4130    6     |                     mely most még pirosabb a tűz visszfényétől s lelke
4131    6     |                  lelke haragjától.~ ~Midőn a parthoz érnek, az őrszem
4132    6     |                    őrszem megállítja őket, a vezér egy iratot vesz ki
4133    6     |             kebléből, melynek olvasta után a helyparancsnok katonaüdvözléssel
4134    6     |                  érkezőt, s átszállíttatja a városba. Azon utca végén,
4135    6     |             városba. Azon utca végén, mely a Vághoz vezet, s melyet a
4136    6     |                   a Vághoz vezet, s melyet a monostori telepek golyói
4137    6     |                csoport kardos férfit talál a jövő idegen, kik ott állnak
4138    6     |                 tömegben, s nézik távolról a tüzet.~ ~Nézi őket - honvédek.
4139    6     |                 itt?~ ~E névre néhány hang a tömegből éljenezni kezdett.~ ~-
4140    6     |            hőstettek. Miért nincsenek önök a tűznél? Miért nem oltanak?~ ~-
4141    6     |                 szólt meghunyászolt hangon a szakállas, termetes őrnagy,
4142    6     |                   ott oly sűrűen röpködnek a bombák, hogy az oltást megkísérteni
4143    6     |                   lenne.~ ~- Katonának ott a helye, ahol a golyók hullanak!
4144    6     |                Katonának ott a helye, ahol a golyók hullanak! Mozduljanak
4145    6     |                       vágott közbe röviden a kis férfi, s nyeregkápájából
4146    6     |                   hidegvérű képpel irányzá a rezonnírozó182 homlokának,
4147    6     |                    sarkantyúba kapta lovát a tábornok, s előrenyargalt.~ ~
4148    6     |               tábornok, s előrenyargalt.~ ~A téren egy férfi sem maradt,
4149    6     |                   múlva tenger nép oltotta a tüzet; legelöl a tábornok
4150    6     |                   oltotta a tüzet; legelöl a tábornok maga, ki mindenütt
4151    6     |                    mindenütt ott volt, hol a veszély legfélelmesebbnek
4152    6     |                    mutatta magát. Ott járt a süvöltő ágyúgolyók között,
4153    6     |               között, mik sűrűen hullottak a tűzbe és a körül.~ ~- Nem
4154    6     |                sűrűen hullottak a tűzbe és a körül.~ ~- Nem kell félni
4155    6     |                  körül.~ ~- Nem kell félni a golyótól - biztatá embereit -,
4156    6     |               mellette álló segédét üté le a lóról egy huszonnégy fontos
4157    6     |                  huszonnégy fontos teke.~ ~A tábornok meg nem zavarodva
4158    6     |                 tábornok meg nem zavarodva a beszédére elég mal à propos183
4159    6     |                 mondá:~ ~- És ha talál, az a legszebb halál!~ ~A népség
4160    6     |                     az a legszebb halál!~ ~A népség éljent kiálta rá,
4161    6     |                   harsogó éljennel üdvözlé a nép az új várparancsnokot.~ ~
4162    6     |       várparancsnokot.~ ~Midőn megérkezék, a torony lépcsői már le voltak
4163    6     |                lépcsői már le voltak égve, a harangok megolvadva hullottak
4164    6     |                    keresztültörték magukat a templom boltozatán.~ ~-
4165    6     |                    templom boltozatán.~ ~- A toronytetőnek nem szabad
4166    6     |              szabad elégni!~ ~Ő mondta, és a nép reggelig oltotta a tüzet,
4167    6     |                  és a nép reggelig oltotta a tüzet, s a torony ércfedele
4168    6     |                reggelig oltotta a tüzet, s a torony ércfedele aranyos
4169    6     |                       Így mutatta be magát a branyiszkói hős új alattvalóinak.~ ~
4170    6     |                   érte, hogy miért engedik a várost lövetni, ostromoltatni
4171    6     |           ostromoltatni oly seregtől, mely a helyőrségnél számra alig
4172    6     |                  állítsanak fel, melyekről a várost keresztül-kasul lőhetni.~ ~
4173    6     |                 keresztül-kasul lőhetni.~ ~A tisztek ígérték, hogy másképp
4174    6     |             ígérték, hogy másképp leend ez a tábornok alatt, s távozának.
4175    6     |                 alatt, s távozának. Utánok a város előkelői jöttek tisztelkedni,
4176    6     |                  1790-ből származva, kiket a tábornok igen szívesen fogadott,
4177    6     |                    közülök legkivált azzal a jeles, kitűnő férfiúval
4178    6     |                  szilárdul megfeneklett.~ ~A tábornok mindenkit, ki hozzá
4179    6     |                    meghítt magához ebédre, a város előkelőit is megtisztelé
4180    6     |               igéket.~ ~Megjegyzendő, hogy a tábornok a magyar nyelvvel
4181    6     |              Megjegyzendő, hogy a tábornok a magyar nyelvvel majd éppen
4182    6     |                 oly kegyetlenül bánt, mint a magyar ellenségeivel.~ ~-
4183    6     |                bizalmas lábon kívánt állni a parancsnokkal, mely megjegyzés,
4184    6     |                    rendén kívül, tanúsíták a jelenlevő bizalmas urak
4185    6     |                    circumspectus184 őrnagy a parancsnok komoly arcából
4186    6     |                    hogy békén lakhatnók el a tisztelt parancsnok úr megérkezésének
4187    6     |                  megérkezésének ünnepét?~ ~A tábornok türelmes, szelíd
4188    6     |                   Hát azon esetben van itt a kazamatákban egy nagy, hosszú
4189    6     |                        S oda nem hatnak be a bombák?~ ~- Ó, még a százhatvan
4190    6     |                    be a bombák?~ ~- Ó, még a százhatvan fontosak sem.
4191    6     |                   százhatvan fontosak sem. A boltozat erős, s fölötte
4192    6     |         toasztírozhatnánk, dikciózhatnánk, a zenebanda húzná, az ifjak
4193    6     |                 már táncvigalmakat?~ ~- Ó, a télen majd mindennap. Míg
4194    6     |                    Míg az ellenség odakünn a fagyon sáncokat hányt, mi
4195    6     |                 sáncokat hányt, mi azalatt a biztos sánc alatt táncoltunk,
4196    6     |                    ők legjobban iparkodtak a bombákat a városra szórni,
4197    6     |            legjobban iparkodtak a bombákat a városra szórni, mi csak
4198    6     |                   csak nevettük az egészet a lőréseken keresztül. Hahaha!~ ~
4199    6     |                    találta ez ötletét, míg a jelen volt városi előkelők
4200    6     |               hozzá, annak emlékében, hogy a tréfapohárban a váron kívül
4201    6     |            emlékében, hogy a tréfapohárban a váron kívül maradtak számára
4202    6     |               váron kívül maradtak számára a sepreje jutott.~ ~A tábornok
4203    6     |                számára a sepreje jutott.~ ~A tábornok nem is nevetett,
4204    6     |                    igen szépnek találta, s a búcsúzó deputációkat185
4205    6     |             reménnyel engedé távozni, hogy a jövő napon olyan pompás
4206    6     |                    nem kóstoltak.~ ~Másnap a tábornok szállásán, a várbeli
4207    6     |               Másnap a tábornok szállásán, a várbeli pavilonban, nagyszámú
4208    6     |               ruhákban, ünnepi képekkel.~ ~A tábornok szokott udvarias
4209    6     |              előkészületek meg vannak téve a banketthez, felhívta vendégeit,
4210    6     |                    meleg tavaszi nap volt, a kaszárnyákból lejött a katonaság,
4211    6     |                     a kaszárnyákból lejött a katonaság, vígan éljenezett
4212    6     |                 egy fényes csoportot, mely a tábornokot körülfogva, kedélyes
4213    6     |          hullongott az óvár kapuja felé.~ ~A csoport közt a hasas, szakállas
4214    6     |              kapuja felé.~ ~A csoport közt a hasas, szakállas őrnagy
4215    6     |             szakállas őrnagy vette magának a legnagyobb fáradságot különösen
4216    6     |            legnagyobb fáradságot különösen a tábornok mellé furakodni,
4217    6     |                 azt képzeljék, miként ő és a tábornok a legintimebb szövetségben
4218    6     |                     miként ő és a tábornok a legintimebb szövetségben
4219    6     |                  Méltóztatott megtekinteni a sáncot? - kérdé a legnyájasabb
4220    6     |             megtekinteni a sáncot? - kérdé a legnyájasabb hangon, melyet
4221    6     |              ebédelni.~ ~- Hehe, igenis? - A táblabíró-őrnagy majd kibújt
4222    6     |               táblabíró-őrnagy majd kibújt a bőréből örömében. - Magamon
4223    6     |               Eközben az óvár udvarára ért a vendégcsoport.~ ~A kérdéses
4224    6     |            udvarára ért a vendégcsoport.~ ~A kérdéses bástya óriási,
4225    6     |               óriási, tömör falaival éppen a Dunára fekszik, teteje a
4226    6     |                   a Dunára fekszik, teteje a falaknak magas földhányattal
4227    6     |              gyeppel kirakva, egyike lehet a legszebb sétányoknak.~ ~
4228    6     |                    legszebb sétányoknak.~ ~A bástya keleti fokán egy
4229    6     |                   rondella van építve, hol a hajdani várparancsnok, Bakonyi,
4230    6     |        süteményekkel és palackokkal rakva, a rondella maga körül volt
4231    6     |                   minden oszlop mellett.~ ~A bástyához közeledő vendégek
4232    6     |            vendégek nagy része, észrevette a sánc tetején terített asztalokat,
4233    6     |                   érezni szokott.~ ~Csupán a táblabíró-őrnagy úr nem
4234    6     |             aggodalmakra méltónak, s midőn a bástya üregéhez vezető ajtót
4235    6     |               vezető ajtót elérték, kivált a tömeg közül, szolgálatkészen
4236    6     |     szolgálatkészen ajánlva magát vezetőül a bástyaterembe, hová ő már
4237    6     |                 hová ő már legjobban tudja a járást.~ ~- Nem arra, nem -
4238    6     |                     Nem arra, nem - kiálta a parancsnok -, fel a bástyatetőre!
4239    6     |                 kiálta a parancsnok -, fel a bástyatetőre! Látja ön,
4240    6     |             tréfálni méltóztatik, hisz itt a teremben sokkal jobb, sokkal
4241    6     |                 világosság! Ez vétek volna a természet ellen. Itt, itt
4242    6     |                  természet ellen. Itt, itt a szabad levegőn. Itt lehet
4243    6     |            Természetesen. - S miután látta a tábornok, hogy itt megint
4244    6     |               tábornok, hogy itt megint az a körülmény forog fenn, ahol
4245    6     |               utánam!” - maga indult előre a bástya lépcsőin; vendégei
4246    6     |                  ma táncolni is akarnak.~ ~A táblabíró-őrnagy pedig nemhogy
4247    6     |                   nemhogy furakodott volna a tábornok mellé, sőt nagyon
4248    6     |               maradozni.~ ~Azonban ezúttal a tábornok volt az, ki őt
4249    6     |                    karon fogta, fölvezette a bástyára, s tartotta beszéddel
4250    6     |             bástyára, s tartotta beszéddel a bizalmas férfiút.~ ~- Minő
4251    6     |               pompás kilátás! Mint nyalják a habok a bástyák fokait -
4252    6     |              kilátás! Mint nyalják a habok a bástyák fokait - a túlparton
4253    6     |                   habok a bástyák fokait - a túlparton mind idelátszanak
4254    6     |                    fordítva; túlnan állnak a tarackok, egy bombavető
4255    6     |                 most egy tüzér jelenik meg a sáncon, ki lehet venni vörös
4256    6     |                lehet venni vörös hajtókáit a távolból. Gyönyörű idő!~ ~
4257    6     |               alatt erősen nem fogta volna a parancsnok a maga emberét,
4258    6     |                   fogta volna a parancsnok a maga emberét, az, dicsőség
4259    6     |                     de úgy leszaladt volna a bástyáról, amint csak illik,
4260    6     |                   mint hogy sóhajtva kérje a jó és rossz idők adóját
4261    6     |                 egyik végén ülők ne látnák a túlsó végén ülőket.~ ~A
4262    6     |                    a túlsó végén ülőket.~ ~A vendégek azonközben nagy
4263    6     |                    utolsó vacsorája óta.~ ~A tábornok maga mellé jobb
4264    6     |                    mellé jobb felől ülteté a bizalmas őrnagyot, mert
4265    6     |                    bizalmas őrnagyot, mert a haza atyját a katonaöltönyben
4266    6     |               őrnagyot, mert a haza atyját a katonaöltönyben is ki kelle
4267    6     |               közben lassankint kiderültek a kedélyek, a bor belső világa
4268    6     |          lassankint kiderültek a kedélyek, a bor belső világa elűzé a
4269    6     |                   a bor belső világa elűzé a józan félelem borúját. Az
4270    6     |                 szüntelen hátratekingetett a túlsó parton álló ágyúk,
4271    6     |                  felé, miközben aztán majd a nyakába öntötte a levest,
4272    6     |               aztán majd a nyakába öntötte a levest, majd a fülének vitte
4273    6     |             nyakába öntötte a levest, majd a fülének vitte a szájának
4274    6     |               levest, majd a fülének vitte a szájának szánt falatot,
4275    6     |                villáját, melyről leejtette a pecsenyét, az édes ételbe
4276    6     |                   hintett nagy bőséggel, s a salátához feltett ecetet
4277    6     |                   mind egy lábig megitta - a ráfigyelmezők nem csekély
4278    6     |                csekély mulatságára.~ ~Maga a tábornok is csendes benső
4279    6     |              azonban egész ebéd alatt itta a vizet, hogy egy gödény is
4280    6     |                 már mindenki arcán nyíltak a jókedv rózsái, az őrnagy
4281    6     |               szólalni, s jó közel hajolva a parancsnok füléhez, súgva
4282    6     |             magában az olyan mulatságot.~ ~A parancsnok ekkor egy poharat
4283    6     |              tósztozzék? - gondolá magában a testes őrnagy, s elszörnyedt
4284    6     |                  szólt erős, csengő hangon a parancsnok. - E pohár a
4285    6     |                    a parancsnok. - E pohár a magyarok hazájáért!~ ~-
4286    6     |             harsogá e szóra minden ajak, s a vendégek felugráltak helyökről,
4287    6     |             rivalgó hangokban az éljent.~ ~A táblabíró-őrnagy kétségbeesetten
4288    6     |                   feléjök kezeit, csitítva a rá nem hallgatókat, mint
4289    6     |            kétségbeesése tökéletes legyen, a harmadik éljen szó után
4290    6     |                    harmadik éljen szó után a rondellában elrejtett katonai
4291    6     |               zenekar rákezdte harsogtatni a Rákóczi-indulót.~ ~- El
4292    6     |                fáradságot okozni - felelte a tábornok hidegvérrel. -
4293    6     |                    az én életem nem csupán a magamé, az én életem a hazáé
4294    6     |              csupán a magamé, az én életem a hazáé is, nekem azt könnyelműen
4295    6     |              Megtörténhető esetre nézve én a felelősséget magamra vállalom
4296    6     |                   parancs van kiadva, hogy a sánc sorompóin senkinek,
4297    6     |                   az ostromágyúk csakugyan a várfokról jött zenehangok
4298    6     |                  az ott mulatókra vonatván a figyelem, elkezdtek durrogni,
4299    6     |                    mindenféle golyóbisokat a lakmározó társaság felé.~ ~-
4300    6     |                    magunkat védeni - szólt a tábornok, helyéről meg sem
4301    6     |          segédeinek intett. - Hozzátok elő a battériákat!~ ~Jégben hűtött
4302    6     |             pukkanásai furcsán paródiázták a túlparti ágyúdörgést, míg
4303    6     |                  túlparti ágyúdörgést, míg a tajtékzó tűznedv nőttön-növelte
4304    6     |            tajtékzó tűznedv nőttön-növelte a vigadó társaság szilajult
4305    6     |             társaság szilajult jókedvét.~ ~A zene mindenféle magyar dalokat
4306    6     |                   ha egyik banda elhagyta, a másik kezdte rá, a társaság
4307    6     |               elhagyta, a másik kezdte rá, a társaság az ismerősebb nótákat
4308    6     |                    nótákat együtt énekelte a trombitákkal; úgy tetszék,
4309    6     |               egymással, hogy melyik bírja a másikat elnyomni.~ ~A bombák
4310    6     |                bírja a másikat elnyomni.~ ~A bombák pedig hullottak jobbra-balra,
4311    6     |           hullottak jobbra-balra, némelyik a Dunába esett, s ott pattant
4312    6     |                  esett, s ott pattant szét a víz fenekén, el nem oltva
4313    6     |                 árjaitól, s kétfelé csapta a felzavart hullámot.~ ~Süvöltött,
4314    6     |                  közel sem járt egy sem.~ ~A jókedvű nép szinte mulatta
4315    6     |              mulatta magát rajtuk; amelyik a levegőben pattant szét,
4316    6     |                egyet, ha elfáradt; amelyik a sánc árkába esett, azt biztatták,
4317    6     |                  le neki, azon jöjjön fel; a rakétát póznának csúfolták,
4318    6     |                rakétát póznának csúfolták, a bombát úritöknek, és a golyókat
4319    6     |                     a bombát úritöknek, és a golyókat fövetlen gombócnak.~ ~
4320    6     |                    egész társaság kikapott a félelmen, s mit azelőtt
4321    6     |                   szent borzalommal nézett a messzeségből, most a közelben
4322    6     |                nézett a messzeségből, most a közelben igen mulatságos
4323    6     |                   játéknak találta.~ ~Csak a táblabíró-őrnagy úr állt
4324    6     |         halálverítékes kínokat. Le-lekapta a fejét minden bomba előtt,
4325    6     |               százölnyi magasban repült el a sánc fölött. Féloldalt fordult
4326    6     |                  fölött. Féloldalt fordult a közeledő golyónak, s valahányszor
4327    6     |               volna.~ ~Ebéd után, estefelé a zene és vigalom hangjai
4328    6     |                hangjai többeket felcsaltak a város szépei közül a veszélyes
4329    6     |            felcsaltak a város szépei közül a veszélyes sáncokra, tán
4330    6     |                    ostromhoz, jobban, mint a férfiak, vagy erősebb volt
4331    6     |                   vagy erősebb volt bennök a kíváncsiság a vigalomban
4332    6     |                  volt bennök a kíváncsiság a vigalomban részt vehetni,
4333    6     |             vigalomban részt vehetni, mint a bombák iránti félelem.~ ~
4334    6     |                   bombák iránti félelem.~ ~A hold is feljött szépen,
4335    6     |                  holdvilágnál, zenehanggal a tűzre kapott fiatalság táncra
4336    6     |                fiatalság táncra kerekedett a vidék szépeivel, s úgy járták
4337    6     |                    szépeivel, s úgy járták a csárdást, mintha az átelleni
4338    6     |          mennydörgés egyéb sem volna, mint a nászvezető vőfély pisztolypuffogatása.~ ~
4339    6     |              vőfély pisztolypuffogatása.~ ~A tánc rendkívül tetszett
4340    6     |                    tánc rendkívül tetszett a tábornoknak, s minthogy
4341    6     |             ülőhelyéből, s úgy megforgatta a tolnai lakodalmason, mint
4342    6     |                úton előtalált gavallért.~ ~A parancsnok mindezt angol
4343    6     |              miután megértették vele, hogy a magyar táncot háromszor
4344    6     |               szokták újra járni, ugyanezt a manővert kétszer hagyta
4345    6     |                     Valami eltévedt gránát a táncolók közé talált égve
4346    6     |                   közé talált égve leesni, a félénkebbek félreugrottak,
4347    6     |                 félénkebbek félreugrottak, a bátrabbak, vízzel akarták
4348    6     |                  helyén maradjon! - kiálta a tábornok.~ ~A katonák a
4349    6     |                       kiálta a tábornok.~ ~A katonák a parancsszóra veszteg
4350    6     |                    a tábornok.~ ~A katonák a parancsszóra veszteg maradtak,
4351    6     |           legfeljebb hölgyeiket iparkodtak a veszély elől elfedni, akik
4352    6     |             fejecskéiket, nem foghatva fel a fenyegető veszélyt a maga
4353    6     |                   fel a fenyegető veszélyt a maga nagyságának mivoltában.~ ~
4354    6     |                   fölfogta annak borzalmát a szakállas őrnagy úr. Amint
4355    6     |                 szakállas őrnagy úr. Amint a gránát sisteregve a sáncra
4356    6     |                  Amint a gránát sisteregve a sáncra esett, ő is megtörte
4357    6     |                   kereste, hol alacsonyabb a sánc, hanem ahol legközelebb
4358    6     |                hanem ahol legközelebb érte a szélét, levetette magát
4359    6     |                   magát az árokba, s midőn a négyölnyi magasról a különös
4360    6     |                 midőn a négyölnyi magasról a különös isteni gondviselés
4361    6     |               épkézláb lesegíté, szétnyúlt a földön, négyfelé vetve két
4362    6     |                    hát rászakadni az ég.~ ~A gránát azonban sebesen pörgött
4363    6     |               helyben, mint egy búgócsiga, a belőle kijövő rakétaláng
4364    6     |             agyonütni.~ ~Egyszerre megállt a gránát. Megszűnt forogni.
4365    6     |                  gránát. Megszűnt forogni. A tűzkarika elmúlt.~ ~Akik
4366    6     |                  ismerik az ilyen állatnak a természetét, tudják, hogy
4367    6     |                    azon perc között, midőn a gránát rakétaszerve ellobban,
4368    6     |                 ellobban, s aközött, midőn a belső szikra a lőporhoz
4369    6     |              aközött, midőn a belső szikra a lőporhoz érve, az üres golyót
4370    6     |                    rövid pillanat, melyben a gránát megáll.~ ~E nyugodt
4371    6     |                hirtelen felszökék helyéről a parancsnok, s a gránátot
4372    6     |                   helyéről a parancsnok, s a gránátot felkapva, hirtelen
4373    6     |                felkapva, hirtelen lehajítá a sáncárokba.~ ~A rögtöni
4374    6     |                   lehajítá a sáncárokba.~ ~A rögtöni szakadó dördület
4375    6     |                    odalenn bizonyítá, hogy a hajítás éppen jókor történt,
4376    6     |                    jókor történt, ellenben a rákövetkező ordító bőgés
4377    6     |                 tán nem éppen jó helyre.~ ~A gránát alig kétarasznyira
4378    6     |                   kétarasznyira pattant el a hasaló táblabíró-őrnagytól,
4379    6     |                    de ki aznapságtól fogva a jobbik fülére még most is
4380    6     |      hitelességéről szemtanúk kezeskednek, a tábornok oszolni engedé
4381    6     |                    tábornok oszolni engedé a társaságot, mely most sokkal
4382    6     |                    érkező tűzgolyókat, mik a félelem nimbuszát e naptól
4383    6     |                  el látszottak veszteni.~ ~A távozóknak nyugodt éjt ígért
4384    6     |               távozóknak nyugodt éjt ígért a tábornok a zajos nap után.~ ~
4385    6     |               nyugodt éjt ígért a tábornok a zajos nap után.~ ~Szavát
4386    6     |                éjjel kiütött egy csapattal a nádorvonal felől, s kényszeríté
4387    6     |                   fut, egymás után vesznek a múlt napok, s velök a múlt
4388    6     |              vesznek a múlt napok, s velök a múlt dicsőség.~ ~Elmúlt
4389    6     |                    múlt dicsőség.~ ~Elmúlt a jókedv, a hír ragyogványa,
4390    6     |               dicsőség.~ ~Elmúlt a jókedv, a hír ragyogványa, a tündöklő
4391    6     |                 jókedv, a hír ragyogványa, a tündöklő álmok.~ ~Komárom!
4392    6     |                álmok.~ ~Komárom! Romemléke a harci időknek! Elpusztult,
4393    7     |                   soha.~ ~Hallhattad, hogy a múlt héten a branyiszkói
4394    7     |              Hallhattad, hogy a múlt héten a branyiszkói csata után a
4395    7     |                   a branyiszkói csata után a magyar seregek itt mentek
4396    7     |                   hogy föl fogják gyújtani a várost, hogy kirabolnak
4397    7     |                    megölnek bennünket, sőt a mama azt mondta, hogy még
4398    7     |                   beszélni, hogy fessem be a képemet korommal, hogy utálatos
4399    7     |              Nemsokára zeneszóval bevonult a magyar sereg. A papa kiment
4400    7     |                   bevonult a magyar sereg. A papa kiment eléjök a deputációval,
4401    7     |                sereg. A papa kiment eléjök a deputációval, a cselédek
4402    7     |              kiment eléjök a deputációval, a cselédek mind elszaladtak
4403    7     |                  cselédek mind elszaladtak a katonákat nézni, a mamát
4404    7     |             elszaladtak a katonákat nézni, a mamát pedig az egész háznál
4405    7     |                   napon is mind azon törte a fejét, hogy hová bújhatna
4406    7     |                    így csak nem fognak tán a magyarok engemet megenni,
4407    7     |          rezignációval, hogy mikor fog már a népség szaladni az utcán
4408    7     |             ütötték volna be az ajtót, sőt a kocogtatás ismételve lőn,
4409    7     |        fölrettenetesítve, amint őket nekem a mama látnoki ihlettséggel
4410    7     |                szőke, másik barna, és mind a kettő igen módos, igen takaros.~ ~
4411    7     |                    amit parancsolnak.~ ~Az a barna fiú némi vonatkozásnak
4412    7     |                    ez észrevette, hogy azt a fél mázsa szalonnát az ő
4413    7     |               számára készítettem.~ ~Végre a szőke tiszt ragadott ki
4414    7     |                      kérdezem tőle.~ ~Mind a kettő elneveté magát.~ ~-
4415    7     |                  kettő elneveté magát.~ ~- A puszta földön, a havon,
4416    7     |                magát.~ ~- A puszta földön, a havon, az ég alatt - felelé
4417    7     |                  nézd! És kibírják! Nálunk a cselédség is holtra betegednék,
4418    7     |                  hagytam őket.~ ~Alig érek a szobámba, midőn rettenetes
4419    7     |             Segítség! Rablók! Gyilkosok!~ ~A hangot ismertem, de ijedtemben
4420    7     |                   nem futottam segítségére a kiabálónak, míg az végre
4421    7     |                végre keresztül nem rontott a szobákon, egyenesen hozzám.~ ~
4422    7     |               összevissza gyűrve, főkötője a szemére lecsúszva, fél cipőjét
4423    7     |                 maga vörös volt, mint akit a kemencéből vesznek ki, és
4424    7     |             kiabált és jajgatott, és hítta a segítséget.~ ~Sokára tudtam
4425    7     |                    vele.~ ~Hát éppen abban a szobában rejtette el magát,
4426    7     |                   rejtette el magát, ahová a két jövevényt beszállásoltam,
4427    7     |                  Mármost gondolhatod hozzá a többit, hogy mikor az a
4428    7     |                    a többit, hogy mikor az a honvédtiszt nagy fáradtan
4429    7     |                tőle?~ ~Nagy munkába került a mamát némileg megnyugtatni,
4430    7     |                  elhitetni vele, hogy azok a katonák éppen nem rabolni
4431    7     |                    végre is annyira vittem a dolgot, hogy ő megígérte,
4432    7     |                   pedig majd megmagyarázom a tiszteknek, hogy a mamának
4433    7     |           megmagyarázom a tiszteknek, hogy a mamának reumatizmusai vannak,
4434    7     |                  az.~ ~Én megmutattam neki a szobát, s az anélkül, hogy
4435    7     |                 egyszer elalszik, belépett a szobájokba.~ ~Én megijedtem,
4436    7     |               megijedtem, azt hittem, hogy a tisztek mindjárt összefaragják
4437    7     |          felöltözve, legkisebb jele nélkül a kedvetlenségnek, követék
4438    7     |                 hívatta őket.~ ~Különös ez a katonanép! Hogy tud engedelmeskedni
4439    7     |                 Fél óra múlva visszajöttek a tisztjeink. Semmi rosszkedv,
4440    7     |              szobájukba, hanem fölkeresték a mamát meg engemet, s behízelgő
4441    7     |                    tudtunkra, hogy ma este a tisztikar táncvigalmat fog
4442    7     |                többet az alvásról.~ ~Hanem a mama folyvást ráncigált,
4443    7     |                       Hogyne volna, hát az a fehér. Csak egyszer volt
4444    7     |                  az én barna tisztem -, és a divatok legszebbikét fogja
4445    7     |                   lábam fáj - mentegetőzék a mama.~ ~- Hiszen magának
4446    7     |   elkerülhetetlenül táncolni, édes mama.~ ~A tisztek csupa udvariasságból
4447    7     |               udvariasságból nem nevettek, a mama hasonló tekintetből
4448    7     |         szerencsétlen leányzó! Így rohansz a kész veszedelembe? Így veszted
4449    7     |                máskor, ha bálba készültem, a hektikától félt, s azt hittem,
4450    7     |                finesz,195 csak komplott196 a magyaroktól, hogy a város
4451    7     |            komplott196 a magyaroktól, hogy a város leányzóit így mind
4452    7     |        Törökországba.~ ~- Ah, mama! Hiszen a tiszteknek nem szabad háború
4453    7     |                 mire kellenénk még egyébre a férfiaknak, mint hogy feleségül
4454    7     |                    meglátod - fenyegetőzék a mama, hanem azért nem tartóztatott
4455    7     |                vissza.~ ~Estig dolgom volt a készüléssel. Az én tisztem
4456    7     |                 fehér báli ruhám derekára, a két végét elöl hosszan le
4457    7     |                 hosszan le hagyva függni - a coiffeure-ömbe197 egyszerű
4458    7     |                   eleven rózsát tűztem, mi a zöld levelekkel szintén
4459    7     |                vettem még észre, hogy ezek a színek milyen jól állanak
4460    7     |               milyen jól állanak együtt.~ ~A két tiszt már en plein parade198
4461    7     |                    parade198 várt ránk, az a hamisabbik annyi komplimentet
4462    7     |                   hagyhatta szó nélkül azt a kis szeplőt ajkam alatt,
4463    7     |               eddig mindenkinek megbotlott a szeme, én nem tudom, mit
4464    7     |                Nono, mind sírás lesz ennek a vége - mormogá a mama félig
4465    7     |                lesz ennek a vége - mormogá a mama félig hallhatólag,
4466    7     |               rendben találjanak rajtam.~ ~A két tiszt fölkísért bennünket
4467    7     |                  tiszt fölkísért bennünket a táncterembe. Előre büszke
4468    7     |                   Előre büszke voltam arra a hatásra, amit nemzetiszín
4469    7     |                   nemzetiszín szalagommal, a két csinos, fess kísérőmmel
4470    7     |              csinos, fess kísérőmmel fogok a többiek fölött kivívni.~ ~
4471    7     |                  nem akartam letenni arról a reménységről, hogy hátha
4472    7     |                   reménységről, hogy hátha a többiek csakugyan mind négyszegletes
4473    7     |               fejűek, csupán nekünk jutott a gömbölyűből.~ ~De mekkora
4474    7     |                 föl magára, mint én, s ami a többi magyar tiszteket illeti,
4475    7     |                chevalier servantom199 csak a másod- és harmadrendű csillagok
4476    7     |                 egyik csinosabb volt, mint a másik, ügyesek, módosak,
4477    7     |               ontani!~ ~Különösen egy tűnt a szemembe, de nemcsak az
4478    7     |                  arcához oly jól illett az a kis fekete koszorúszakáll,
4479    7     |                 kis fekete koszorúszakáll, a piros zsinóros atilla, mintha
4480    7     |               táncolt! Milyen tűzzel járta a lengyelt, a csárdást, az
4481    7     |                   tűzzel járta a lengyelt, a csárdást, az ember szeretett
4482    7     |              táncnál, komplimentjainál, az a je ne sais quoi200 nagy
4483    7     |                   veszem ki.~ ~No, ha ezek a csatatéren is ilyen hódításokat
4484    7     |                   odalejt hozzám, s fölkér a legközelebbi kvadrillra.~ ~
4485    7     |                  tovább az engagement-t201 a szép kapitány, s odaült
4486    7     |                 elébb elfelejtem azt, hogy a világon vagyok. Azonban
4487    7     |            tekintetre!”~ ~Én nem.~ ~Mintha a világon a legközömbösebb
4488    7     |                    nem.~ ~Mintha a világon a legközömbösebb dolgot tenném,
4489    7     |                    dolgot tenném, kivettem a keblembe tűzött magányos
4490    7     |                  ki félig, s anélkül, hogy a hatást akarnám észrevenni,
4491    7     |              Mindezt olyan hangon, minővel a szolgabíró passzust ad az
4492    7     |                 passzust ad az utazónak.~ ~A kapitány halkan ajkához
4493    7     |            kapitány halkan ajkához szorítá a rózsát. Nem néztem oda,
4494    7     |               néztem oda, de azért láttam. A fél világért szemébe nem
4495    7     |                jártak el, csak azután jött a sor az én kvadrillomra.~ ~
4496    7     |                   nekem odáig az idő, azok a véghetetlen „három a tánc”-
4497    7     |                  azok a véghetetlen „három a tánc”-ok nem akartak lejáródni.
4498    7     |                    én kvadrillomra jöhetne a sor.~ ~Hanem eközben sok
4499    7     |              Hosszú, sovány arca, termete, a rövidre nyírott haj és a
4500    7     |                   a rövidre nyírott haj és a nemrég növesztett bajusz
4501    7     |                 sehogy sem állanak neki.~ ~A mi mulatságunk rendkívül
4502    7     |               milyen rossz cukrász van itt a mi városunkban. Ő a mimikámból
4503    7     |                    itt a mi városunkban. Ő a mimikámból azt következtethette,
4504    7     |                 rettenetesen megbánthatott a bálban, mondott rá valamit -
4505    7     |               bálban, mondott rá valamit - a szavait kísérő taglejtésből
4506    7     |                 azt nem hiszem, hogy ennek a háborúban élő embernek rendes
4507    7     |         elkövetkezett az én kvadrillom.203 A zenekar a bevezetést elhúzta,
4508    7     |                   kvadrillom.203 A zenekar a bevezetést elhúzta, s erre
4509    7     |                    s erre mindenki sietett a táncosnéjához.~ ~Majd kiverte
4510    7     |       táncosnéjához.~ ~Majd kiverte szívem a corsettem204 oldalát, úgy
4511    7     |                 szorítva.~ ~Oly forró volt a keze, midőn kezemet megszorítá
4512    7     |                csakugyan rendes akciója az a fejbeütésforma).~ ~Mi pedig
4513    7     |                fejbeütésforma).~ ~Mi pedig a tánckolonne-ba lejténk.
4514    7     |                   övé az enyémbe.~ ~Vártuk a zenét.~ ~De mielőtt az megszólalhatott
4515    7     |                    hallatszott az utcán, s a távolból néhány ágyúlövés,
4516    7     |                  ágyúlövés, melynek hangja a terem ablakait megreszketteté.~ ~
4517    7     |                percben egy férfi lépett be a terembe, föltett csákóval,
4518    7     |                  ágyúlövést is meghallá, s a futár arcából is olvashatá,
4519    7     |              tenyerébe csapva, ismét azzal a mozdulattal, amivel emberhalált
4520    7     |                   addig nyugórát.~ ~S ment a kardját felkötni.~ ~És a
4521    7     |                   a kardját felkötni.~ ~És a többi tisztek is ugrottak
4522    7     |                  ugrottak fegyvereik után, a nyájas, mosolygó, hízelgő
4523    7     |                  sem.~ ~Engem is elhagyott a táncosom. Ment kardját felkötni.
4524    7     |               kedvem lett volna vele menni a csatába, mellette lovagolni,
4525    7     |                csákóját föltette, odatűzte a kokárdája mellé, s ekkor
4526    7     |                 szemeivel látszott keresni a tömeg között.~ ~Szemeink
4527    7     |                   Ő elsietett, vele együtt a tisztek mind.~ ~Mi azonban
4528    7     |              távozzék visszajötte előtt.~ ~A leghosszabb órát ekkor éltem
4529    7     |                 figyeltünk és okoskodtunk, a távolabb vagy közelebb hangzó
4530    7     |               megeshető volt, hogy valahol a két sereg utcai csatába
4531    7     |                    volt elvárni itt együtt a harc kimenetelét.~ ~Nemsokára
4532    7     |                    egészen elhangzottak.~ ~A velünk volt civilisták ebből
4533    7     |                   azt következtették, hogy a magyarok győztek.~ ~Igazuk
4534    7     |                   hallánk visszafelé jönni a tisztikart, bejöttek a terembe,
4535    7     |               jönni a tisztikart, bejöttek a terembe, vígan, nevetkőzve,
4536    7     |             némelyik még nem törülgette le a ruhájáról valamit (tán sár
4537    7     |                 vér?), és sietett mindenki a táncosnéját fölkeresni és
4538    7     |                  kérdé az egyik.~ ~- Igen! A kvadrillnál - szóltak többen,
4539    7     |                 többen, s rendezni kezdték a kolonne-okat, mintha csak
4540    7     |               udvariatlanságért, miszerint a legjobb akarat mellett sem
4541    7     |            kontratáncot eljárhassa, miután a fél lábát ellőtték a csatában,
4542    7     |                miután a fél lábát ellőtték a csatában, s kénytelen azt
4543    8     |                                            A MEGVETETT NAGYSÁG~ ~Minekutána
4544    8     |                   lefeküdt, mindig bekötni a száját, nehogy álmában kibeszélje
4545    8     |                   számára hátra semmi útja a menekülésnek, elszánta magát
4546    8     |               életre-halálra, s fölkereste a legközelebbi katonai parancsnokot.~ ~-
4547    8     |             eddigelé bujdokoltam, kerültem a törvény kezeit, most íme,
4548    8     |          följelentem magamat. Én vagyok az a híres Sárga Péter!~ ~- Nincs
4549    8     |          szerencsém önt híréből ismerni.~ ~A bujdosó visszahökkent. Ha
4550    8     |                  bujdosó visszahökkent. Ha a parancsnok azt mondta volna
4551    8     |                        Mi volt ön? - kérdé a parancsnok. - Katona, követ,
4552    8     |           kormánybiztos vagy hivatalnok?~ ~A bujdosó nemes komolysággal
4553    8     |                       Hát mit vétett ön?~ ~A bujdosó egy mártír elszántságával
4554    8     |                    volna. Én elkészítettem a csatadalt. Csodálom, hogy
4555    8     |                       Hány esztendőre?~ ~- A mennykőt! Mehet ön, míg
4556    8     |                   ön, míg lát.~ ~- Hát nem a börtönbe méltóztatott küldeni?~ ~-
4557    8     |                 azt, hogy „ringy-rongy”!~ ~A parancsnok hívatta az őröket.~ ~
4558    8     |               innen ezt az embert! - mondá a parancsnok a katonáknak.~ ~
4559    8     |               embert! - mondá a parancsnok a katonáknak.~ ~A katonák
4560    8     |                 parancsnok a katonáknak.~ ~A katonák szót fogadtak.~ ~
4561    8(208)|                 régi folyadékmérték, főleg a boroshordók jelzésére; egy
4562    9     |                                            A MOCSÁROK REJTEKHELYE~ ~Szellő
4563    9     |                  lengett az izzó ég alatt. A délibáb reszketett a távol
4564    9     |                alatt. A délibáb reszketett a távol láthatáron.~ ~Messze,
4565    9     |             látszék fölfordított alakjával a hullámzó délibáb csalóka
4566    9     |          kettőztetett alakjával, mint egy, a légbe fölkapott sziget,
4567    9     |               légbe fölkapott sziget, mely a körüle rengő tengerrel együtt
4568    9     |           felültünk lovainkra, s bevágtunk a puszta közepébe, az úttalan,
4569    9     |                jeltelen, kopár avatagba.~ ~A nyár legmelegebb napjai
4570    9     |                    napjai sivárra aszalták a földet, a vizenyősebb helyeken
4571    9     |                 sivárra aszalták a földet, a vizenyősebb helyeken csonttá
4572    9     |                     összevissza repedezett a szikes gyöpszín, a kis sárga
4573    9     |              repedezett a szikes gyöpszín, a kis sárga székifűvirágok
4574    9     |         nyomorogtak szerte elhintve rajta. A tavaszi földárjakor ráhajtották
4575    9     |                    földárjakor ráhajtották a gulyát a süppedékes legelőre,
4576    9     |           földárjakor ráhajtották a gulyát a süppedékes legelőre, s az
4577    9     |                   módon ripacsossá száradt a kánikulában.~ ~Néhol éktelen
4578    9     |              vertek megátalkodott gyökeret a száraz, sovány avarban,
4579    9     |               sertéik közé ragadva. Másutt a mérges kutyafej foglalt
4580    9     |                   piros leveleivel dacolva a megölő hőségnek.~ ~Eleinte
4581    9     |                    nyomai voltak vezetőink a pusztán keresztül, mely
4582    9     |                  mehetett itten át, később a marhajárás egészen letapodta
4583    9     |                  egészen letapodta előlünk a szekérnyomot, s találomra
4584    9     |         szekérnyomot, s találomra ügettünk a jeltelen láthatár felé.~ ~
4585    9     |                  oldalvást egymás mellett; a szomj s azon remény, hogy
4586    9     |                  láttunk közelíteni. Amint a nagy távolságból ki lehete
4587    9     |          hátrabókolt, egy kézzel sem fogta a lovát, az pedig ballagott
4588    9     |                     másszor hátraesett, de a súlyegyent sohasem veszté
4589    9     |                   sohasem veszté el. Aludt a lovon.~ ~Egyszer megsejtett
4590    9     |               Egyszer megsejtett bennünket a legelésző paripa, s hirtelen
4591    9     |                     miáltal lovagja szinte a nyakára esett és fölébredt.
4592    9     |                   nyakából, felénk fordítá a lovat, s egyet pattantva
4593    9     |                   lovat, s egyet pattantva a levegőben, mint a pisztolydurranás,
4594    9     |                pattantva a levegőben, mint a pisztolydurranás, elkezde
4595    9     |                   meg lehete benne ismerni a csikóst. Az, mikor lovagol,
4596    9     |                     Hátra-hátraveti magát, a kantár hosszúra eresztve,
4597    9     |              eresztve, néha-néha nem is ül a lovon, csak két térde tartja
4598    9     |                    két térde tartja rajta, a paripa minden rohamánál
4599    9     |           levegőben, széttekint maga előtt a kerek láthatáron, melyen
4600    9     |                  kétfelé, kikenve, könnyen a fülére csavarhatta volna.~ ~-
4601    9     |             hozzánk.~ ~- Rossz fát tettünk a tűzre, bátya - felelék -,
4602    9     |                 akarunk egy kicsinyt állni a vármegye elől, ha tudna
4603    9     |                  letorkolta, „nem szeretem a sok beszédet” - viszonzá,
4604    9     |                utolsó toronytető is eltűnt a hátunk mögött, előttünk
4605    9     |                  mocsár széléhez értünk.~ ~A sivár, kiszikkadt pusztaság
4606    9     |                    pusztának adjon helyet, a víz pusztájának.~ ~A mezőkről
4607    9     |               helyet, a víz pusztájának.~ ~A mezőkről száműzött növényélet
4608    9     |                  látszott menekülve lenni, a sáserdők sötétzöldje ki
4609    9     |                sötétzöldje ki volt hímezve a legtarkább mocsárvirágokkal,
4610    9     |               legtarkább mocsárvirágokkal, a földet ellepte valami ezüsthátú
4611    9     |             ezüsthátú fű sárga virágokkal, a vízmosási árokból magas
4612    9     |           buzogányok legtetejéig fölfutott a délig nyitó hajnalka, s
4613    9     |                    délig nyitó hajnalka, s a víz színén úszott a tányérlevelű
4614    9     |            hajnalka, s a víz színén úszott a tányérlevelű nymphaea, fehér
4615    9     |             mennyire szem látott, egész le a láthatárig terült a végtelen
4616    9     |               egész le a láthatárig terült a végtelen nádberek ingó barna
4617    9     |                   megálltak egy pillanatra a hűs vizet inni, fejünk fölött
4618    9     |                 fehér tollazatuk ragyogott a napvilágban.~ ~Azután vezetőnk
4619    9     |             megindult, nekifordítván lovát a mocsárnak, meghagyva, hogy
4620    9     |            beleveszhetünk az ingoványba.~ ~A víz majd nagyobb, majd csekélyebb
4621    9     |           beszédesebb kezdett lenni, amint a nádrengeteg árnyékában érzé
4622    9     |             akárhányszor bele tévednek itt a nádsűrűbe, aztán nem találnak
4623    9     |                 bírna segélyére menni oda? A nadályok,209 vízikígyók
4624    9     |                 végre lassan elpusztítják. A mocsár oly rengeteg, oly
4625    9     |                 továbbmentünk nagy sietve, a mocsári vadmadarak zajongva
4626    9     |                 előttünk vízi fészkeikről, a nád között a délutáni szellő
4627    9     |                  fészkeikről, a nád között a délutáni szellő susogott
4628    9     |               szellő susogott rejtelmesen, a távolban a bölömbika bánatos
4629    9     |                    rejtelmesen, a távolban a bölömbika bánatos bőgése
4630    9     |             emberhangtalan, méla nyüzsgése a természetnek még magányosabb,
4631    9     |               merne ide követni bennünket? A pusztán elöli a szomj, itt
4632    9     |                 bennünket? A pusztán elöli a szomj, itt elöli a víz;
4633    9     |                   elöli a szomj, itt elöli a víz; út, nyom nem vezet
4634    9     |                  merész utánunk jöhetni, s a távolban elég kivehetőleg
4635    9     |                elég kivehetőleg hallatszék a gázoló lótiprás locsogása.
4636    9     |                       Csöndesen! - dörmögé a vén csikós. - Egy moccanást
4637    9     |              halkan, csöndesen fütyörészni a csikósdalt: „Lóra, csikós,
4638    9     |                    csikós, lóra, elszaladt a ménes.” Nincs az a tilinkó,
4639    9     |               elszaladt a ménes.” Nincs az a tilinkó, amely jobban meg
4640    9     |             cifrázni.~ ~Amint elhallgatott a füttyel, messziről, mintegy
4641    9     |             fütyölni e nótát:~ ~„Én vagyok a petri gulyás!”~ ~A vén csikós
4642    9     |                  vagyok a petri gulyás!”~ ~A vén csikós kalapját szemébe
4643    9     |                gyanú között.~ ~- Nem lehet a! - dörmögé a bajusza alól,
4644    9     |                     Nem lehet a! - dörmögé a bajusza alól, mintegy magával
4645    9     |                   egyszer elkezdé fütyölni a „Lóra, csikós”-t.~ ~Ismét
4646    9     |                   Lóra, csikós”-t.~ ~Ismét a petri gulyás nótája hallatszék
4647    9     |              válaszul, hanem már közelebb; a lovas nagyon látszott nyomunkban
4648    9     |                látszott nyomunkban sietni. A vén csikós haragosan kapta
4649    9     |                         Menjetek be mélyen a nád közé!~ ~- Mi baj? -
4650    9     |              vissza. Ez Duzs Gergő nótája, a vőmé, akit harminchárman
4651    9     |              aprítva.~ ~Beljebb nyomultunk a nád közé. Vezetőnk lova
4652    9     |                   hiúzi szemekkel kémlelte a törést, melyen az utánunk
4653    9     |              követve, lovainkra feküdtünk. A csikós lova meg sem moccant
4654    9     |                    egypár nadály szívódott a hasa alá, a tanult paripa
4655    9     |               nadály szívódott a hasa alá, a tanult paripa meg-megrázkódtatá
4656    9     |             meg-megrázkódtatá ideges bőrét a fájdalom miatt, de lábát
4657    9     |                     hogy attól meneküljön; a mi lovaink azonban egyre
4658    9     |                  azonban egyre prüszköltek a rajzó szúnyogok miatt.~ ~-
4659    9     |                  miatt.~ ~- Hallgass azzal a lóval! - riada ránk a csikós
4660    9     |                azzal a lóval! - riada ránk a csikós bosszús, fojtott
4661    9     |                néztünk, mintha mindenikünk a másiktól akarta volna megkérdezni,
4662    9     |                   egy lóval elhallgatni.~ ~A vén csikós végignézett rajtunk.
4663    9     |                  mondá:~ ~- Tegyék az urak a lovaik fejét a másik ló
4664    9     |              Tegyék az urak a lovaik fejét a másik ló nyakára, akkor
4665    9     |                most olyan világ van, mikor a szegénylegény tartozik az
4666    9     |               csendesen legyünk.~ ~Eközben a csörtető tocsogás mindig
4667    9     |                 lovag alakja bontakozék ki a sűrű nádberek körül, kesely
4668    9     |                  ütlegeivel kormányozta.~ ~A vén csikós szemei ragyogtak,
4669    9     |                    bort ivott volna, amint a jövevényt meglátta. Hirtelen
4670    9     |                     hogy szinte lerántotta a lováról.~ ~A jövevény napsütötte
4671    9     |                    lerántotta a lováról.~ ~A jövevény napsütötte arcán
4672    9     |              jövevény napsütötte arcán azt a komoly, mosolytalan büszkeséget
4673    9     |              otthonos volt, mellyel azokat a kiállott veszélyek s férfias
4674    9     |           ömledezései alatt is megtartá.~ ~A vén csikós csaknem sírva
4675    9     |                 fiam, csakhogy itt vagy!~ ~A jövevény kérdőleg tekinte
4676    9     |            tenyerét szája elé tartva, mire a vő, nemével a tiszteletnek,
4677    9     |                 tartva, mire a vő, nemével a tiszteletnek, kalapjához
4678    9     |              Ábrahám kebelében!...~ ~- Hát a feleségem hogy van? - kérdé
4679    9     |            becsületes asszon, aki legalább a gyászesztendőt ki nem tölti,
4680    9     |                tölti, pedig ugyan esküdtek a visszajövők, hogy téged
4681    9     |                  hazaérünk, de most száraz a torkom, lelkem; érjünk előbb
4682    9     |               torkom, lelkem; érjünk előbb a tanyára. Nem szokásom a
4683    9     |                    a tanyára. Nem szokásom a hazugság, de magam is alig
4684    9     |                  volt legnagyobb vágyódása a keresett helyre érni, alig
4685    9     |                  alig érhettünk nyomába.~ ~A mocsár nemsokára véget ért,
4686    9     |                mocsár nemsokára véget ért, a nádas ritkulni kezdett,
4687    9     |               fűzfabozót lepte el az utat, a lágy iszapban meglátszottak
4688    9     |                 járt-kelt lovak lábnyomai, a föld mindinkább szilárdulni
4689    9     |                szárazon lelénk magunkat.~ ~A vő paripája vígan, otthonosan
4690    9     |                kezde nyeríteni, megismerve a helyet. A fűzfák közül egy
4691    9     |            nyeríteni, megismerve a helyet. A fűzfák közül egy kisded
4692    9     |               beültetve konyhanövényekkel, a kert végében állt egy kis
4693    9     |                     nádból építve egészen, a vadkomló sűrű lombozattal
4694    9     |          lombozattal nőtte be legtetejéig. A kunyhó mellett tűzhely volt
4695    9     |            árnyazott be csüggő gallyaival, a lobogó tűz fölött egy bográcsban
4696    9     |         sürgött-forgott, kötényével szítva a parazsat.~ ~Amint a csörtetést
4697    9     |                 szítva a parazsat.~ ~Amint a csörtetést meghallotta a
4698    9     |                   a csörtetést meghallotta a nő, arra fordult, szeme
4699    9     |                   elébe tett kézzel nézett a rekettyés felé, az öreg
4700    9     |                  az öreg csikós odafordult a vejéhez.~ ~- Maradj hátra -
4701    9     |                    És azzal előrenyargalt. A vő hátul maradt, mi vele
4702    9     |                 Amint odaért az asszonyhoz a csikós, leugrott lováról.~ ~-
4703    9     |                       Élni csak él - mondá a csikós -, de se keze, se
4704    9     |                      szólt nyüzsgő örömmel a nő -, csakhogy maga megvan,
4705    9     |                    Harminc mértföld ide az a hely, ahol ő elmaradt, ott
4706    9     |                    fogságban van - beszélt a jó öreg, s az volt szerencséje,
4707    9     |                 sehogy sem tudta megőrizni a meghazudtoló mosolygástól.~ ~-
4708    9     |          meghazudtoló mosolygástól.~ ~- Ha a világ végén van is, nem
4709    9     |                   nem lesz messze - rebegé a pusztai virágszál, köténye
4710    9     |                   érte mennék.~ ~E percben a rekettyés közül elkezde
4711    9     |             elkezde hangzani az „Én vagyok a petri gulyás” dala.~ ~A
4712    9     |                    a petri gulyás” dala.~ ~A vén csikós nem tarthatta
4713    9     |                 magát tovább, felkacagott, a nőnek pedig minden vére
4714    9     |                  szaladni arrafelé, honnan a dal hangzott. Perc múlva
4715    9     |                    szerelmesen fűzte magát a honfi nyakába gyöngéd karjaival.~ ~
4716    9     |               mások előtt szeretkőzni, még a feleségével sem. Az asszony
4717    9     |                    sem. Az asszony sietett a tűzhelyhez, s egy óranegyed
4718    9     |                  tele jóféle kerti borral; a bortól mindenki elfelejtette
4719    9     |               bortól mindenki elfelejtette a maga baját, s így lőn, hogy
4720    9     |                   akarta megtudni mindenki a magáét.~ ~- Nos, fiam -
4721    9     |                 maga mellé húzta feleségét a gyöpre, mely közös asztalul
4722    9     |              röviden, kevés szóval elmondá a szomorú történetet, vígan
4723    9     |             kalandot regélne.~ ~ „Kácsnál, a szerencsétlen ütközetben
4724    9     |               kardvágást kaptam már, midőn a vak rohamban egy tizenkét
4725    9     |                 Apám, kend mosolygott erre a szóra, de bizonyomra: akit
4726    9     |                Láttam egy lengyelt, akinek a golyó szele combban eltörte
4727    9     |                golyó szele combban eltörte a lábát anélkül, hogy a bőrét
4728    9     |              eltörte a lábát anélkül, hogy a bőrét megkarcolta volna,
4729    9     |                 bőrét megkarcolta volna, s a komáromi sáncokban, hol
4730    9     |                  felem meg volt dagadva, s a fejem még mindig úgy zúgott,
4731    9     |                  mindig úgy zúgott, mintha a víz alatt volnék. A csata
4732    9     |                 mintha a víz alatt volnék. A csata még folyvást tartott.
4733    9     |                   tartott. Én ott feküdtem a csatatér közepén, a seregek
4734    9     |               feküdtem a csatatér közepén, a seregek jobbra-balra jártak
4735    9     |               közel rohant el hozzám, hogy a szélső káplárok elértek
4736    9     |          megismerte, hogy csikós vagyok, s a többi közül kiválva, odanyargalt
4737    9     |                 rám akart gázolni. Azonban a jól iskolázott lónak az
4738    9     |                    jól iskolázott lónak az a szokása van, hogy előtte
4739    9     |         toporzikáltatta felettem paripáját a vértes, anélkül hogy az
4740    9     |                   egy kő. Végre otthagyott a vértes.~ ~Végre jött egy
4741    9     |      ötvenlépésnyire tőlem állítottak fel. A lovak szinte odáig jöttek,
4742    9     |                Akkor elkezdtek lövöldözni. A golyók búgva repültek el
4743    9     |               búgva repültek el fölöttem - a puskaporsalak oda hullott
4744    9     |          szökdelltek keresztül, rám szórva a felvágott homokot és kövecset.~ ~
4745    9     |                  ide-oda. Estére vége lett a csatának, láttam a magyar
4746    9     |                    lett a csatának, láttam a magyar seregek mint bomladoztak
4747    9     |            hallottam, e szavakkal tűzte le a tábornok elé: »Itt a nyolcadik
4748    9     |                    le a tábornok elé: »Itt a nyolcadik bataillon zászlója,
4749    9     |              nyolcadik bataillon zászlója, a sereg maga a csatatéren
4750    9     |           bataillon zászlója, a sereg maga a csatatéren maradt.«~ ~Én
4751    9     |                     széttekinték, s láttam a távolban, ahol reggel a
4752    9     |                    a távolban, ahol reggel a magyar seregek álltak, kigyulladni
4753    9     |                     de mégis neki indultam a tábort fölkeresni. Lassan,
4754    9     |         vánszorogva késő éjjel jutottam el a legelső őrtűzig. Az őrszem
4755    9     |                   akkor vettem észre, hogy a császári seregek közt vagyok.
4756    9     |             bekötözte sebemet, lefektetett a tűz mellé, és ennem, innom
4757    9     |                tova kellett menniök. Engem a többi foglyokkal együtt
4758    9     |           ütközetben.~ ~Egy este megláttam a templomablakon át, hova
4759    9     |                  volt azt elprédálni, mert a jámbor állat nem hagyott
4760    9     |                hagyott senkit magára ülni. A szerb, miután egynéhányszor
4761    9     |       egynéhányszor közel volt hozzá, hogy a nyaka kitörjék, elhatározta
4762    9     |                 két forintot. Ott alkudtak a fülem hallatára az én jó
4763    9     |                    tizenkét forintot kért, a másik nem ígért többet tíznél,
4764    9     |             mindenesetre meg akarta venni, a másik pedig mindenesetre,
4765    9     |                adni, de egyik sem engedett a magáéból; utoljára is a
4766    9     |                    a magáéból; utoljára is a lett belőle, hogy összeverekedtek,
4767    9     |           kiszöktem az ablakon, s elhoztam a keselyt.”~ ~Az ember semmin
4768    9     |                    mellett, s gyönyörködik a hatásban, mit azon rémséges
4769    9     |                       Késő estig osztozánk a boldog család örömeiben;
4770    9     |                  maga kivezetett bennünket a füzes partjára, melyet szőke
4771    9     |              mentében mintegy félszigetül. A folyam közepén ismét egy
4772    9     |                   szigetet lehete látni, s a sziget és a füzes közti
4773    9     |                lehete látni, s a sziget és a füzes közti folyamon egy
4774    9     |                    kitkattogó kelepeléssel a csöndes éjszakában.~ ~A
4775    9     |                    a csöndes éjszakában.~ ~A csikós háromszor füttyentett,
4776    9     |                háromszor füttyentett, mire a malom felől evezőlubickolás
4777    9     |                   Amint közel ért hozzánk, a csikós odafordult felénk
4778    9     |                 olyan embert föl nem veszi a ladikba, aki jó napot vagy
4779    9     |                 Furcsa ember lehet.~ ~- Az a mondása, hogy nem kell az
4780    9     |                 Istennek parancsolgatni.~ ~A csónakos kikötött. Ő volt
4781    9     |                  csónakos kikötött. Ő volt a molnár abban az eldugott
4782    9     |              szótlanul beültünk ladikjába. A molnár anélkül, hogy egy
4783    9     |               tőlünk, ismét helyet foglalt a kormánypadon, csendesen
4784    9     |           csendesen sikamlott velünk odább a sajka az alkonyatban elfeketült
4785    9     |               evezőnek taktusos csapása.~ ~A sziget orra mellett elhaladva,
4786    9     |               éneklést hallottunk odabenn, a molnár nyugtalanul csóválta
4787    9     |             morzsolt szét nagy mogorván, s a csónak lejtett odább, s
4788    9     |                    enyészetesebben hangzék a dal a szigetből.~ ~A túlpartra
4789    9     |              enyészetesebben hangzék a dal a szigetből.~ ~A túlpartra
4790    9     |               hangzék a dal a szigetből.~ ~A túlpartra érve, néhány darab
4791    9     |                   készítek kezemben előre, a molnárnak adandó. A csikós
4792    9     |                 előre, a molnárnak adandó. A csikós észrevette, visszanyomta
4793    9     |                    mellettünk úsztattak át a csónak után kötve, s mi
4794    9     |                   házat pillantánk meg. Ez a „szikra” csárda.~ ~Félreesik
4795    9     |                    az országúttól. Csaknem a Tisza partja alatt, az itt
4796    9     |                   jegenyékkel.~ ~Bennünket a kutyaugatás tett figyelmessé
4797    9     |               kutyaugatás tett figyelmessé a rejtett tanyára. Hat fehér
4798    9     |                   és oldalt támadva meg.~ ~A vén csikós phlegmatice leszállt
4799    9     |                leszállt lováról, leguggolt a kutyák előtt, kalapját hóna
4800    9     |                folyvást guggolva közelgett a legvitézebb komondor felé.~ ~
4801    9     |              komondor felé.~ ~Az elkezdett a jelenetre sértetten nyihogni,
4802    9     |                   megfordult és elszaladt, a többi utána, egymást törve,
4803    9     |            szólongatás - lehúzza az embert a lóról, megfogja a szekérkereket,
4804    9     |                   embert a lóról, megfogja a szekérkereket, a vásárra
4805    9     |                  megfogja a szekérkereket, a vásárra járó koldus taligáját
4806    9     |              koldus taligáját szétszedi, s a borsos tót nyakából leböngészi
4807    9     |                    tót nyakából leböngészi a szűrt, hanem a csikós már
4808    9     |                  leböngészi a szűrt, hanem a csikós már tudja a módját,
4809    9     |                   hanem a csikós már tudja a módját, leguggol előtte,
4810    9     |                     attól elszalad, mintha a nyavalya verné, s aznap
4811    9     |                 elő nem bújik.~ ~Nemsokára a csárda előtt álltunk.~ ~
4812    9     |                    rajta. Meglátszik, hogy a csárdás nem is annyira a
4813    9     |                   a csárdás nem is annyira a mások, mint a maga kedvéért
4814    9     |                   is annyira a mások, mint a maga kedvéért lakik ottan.~ ~-
4815    9     |               szereti, ha hallja kendezik, a „kocsmáros” nevezetért pedig
4816    9     |                    Nem kellett zörgetnünk. A lódobogásra megnyílt a csárda
4817    9     |                     A lódobogásra megnyílt a csárda ajtaja, s maga a
4818    9     |                    a csárda ajtaja, s maga a csaplár jött elénk, talpig
4819    9     |            tudniillik: ingben és gatyában. A szemérmetes magyar ember
4820    9     |               bizonyságául, miként ő az úr a háznál.~ ~Vezetőnk néhány
4821    9     |          lefektetett tornyos nyoszolyákba, a töméntelen tollas párna
4822    9     |                   fel bennünket, miszerint a szomszéd tanyákon perzekútorok
4823    9     |                  abbeli szándékunkat, hogy a Tiszán ismét keresztülmenjünk.~ ~-
4824    9     |              kapnának. Csak maradjanak itt a szobában, és reggelizzenek
4825    9     |                  uram pedig kiállt pipázva a pitvarajtóba. Társam panaszkodott:
4826    9     |               Magam is olyanformán voltam. A félelemnek különös összehúzó
4827    9     |                   elrobogni az ablak alatt a perzekútort hat pandúrjával.
4828    9     |           pandúrjával. Sallai uram odakünn a legnyájasabb hangon üdvözölte
4829    9     |            üdvözölte őket agyba-főbe, mire a perzekútor nyers, kemény
4830    9     |                     Csak tessék - viszonzá a csaplár, nyugodt hidegvérrel,
4831    9     |                    ha most egyéb ne nyomná a lelkemet egy lopott csikónál.~ ~
4832    9     |              csikónál.~ ~Perc múlva hallók a pandúrokat csörtetni a vendégszobában,
4833    9     |              hallók a pandúrokat csörtetni a vendégszobában, melyre szobánk
4834    9     |              csapra.~ ~- Nem bánom - szólt a perzekútor dörgő, kemény
4835    9     |                    mert nem késhetünk; míg a házat összekutatjuk, dél
4836    9     |                   összekutatjuk, dél lesz. A legényeknek pálinkát, nekem
4837    9     |                    pálinkát, nekem jó lesz a bakator is.~ ~Sallai uram
4838    9     |                   is.~ ~Sallai uram ugrott a söntésbe, kiválasztott hat
4839    9     |             pálinkával, az asztalra rakta, a perzekútor elé pedig egy
4840    9     |                 aközben kiszemelte magának a pandúrok közül a legegyügyűbb
4841    9     |                   magának a pandúrok közül a legegyügyűbb kinézésűt,
4842    9     |      söntörforgolódott körüle, míg egyikét a tulipános egyeseknek észrevétlenül
4843    9     |                   mesélt és tréfálózott.~ ~A perzekútor azonban kiitta
4844    9     |               mormogá:~ ~- Mármost lássunk a dologhoz.~ ~- Nem tetszik
4845    9     |               tetszik még egyszer? - kérdé a megelőző csaplár, s amint
4846    9     |                  megelőző csaplár, s amint a perzekútor visszautasítá,
4847    9     |                  perzekútor visszautasítá, a legényekhez fordult. - Hát
4848    9     |                 nagy nehezteléssel fordult a pandúrokhoz.~ ~- Ejnye,
4849    9     |                 csak öt van az asztalon.~ ~A perzekútor ránézett mogorván.~ ~-
4850    9     |                 pálinkástul leszalasztotta a torkán. Annyi látni való,
4851    9     |                     hát vizitálja kend meg a legényeket, míg itt vannak,
4852    9     |                   szó nélkül - hetvenkedék a csaplár, s elkezdett a legények
4853    9     |         hetvenkedék a csaplár, s elkezdett a legények zsebjeiben motozni,
4854    9     |          meglepetést tudott mutatni, midőn a tudvalevő zsebben meglelte
4855    9     |               keresnek, s maguk lopják meg a becsületes embert. Kendtek
4856    9     |                  nem hagyom abba! Elmegyek a vicispánhoz, föladom kendteket
4857    9     |             vicispánhoz, föladom kendteket a vármegyére. Hadd tudják
4858    9     |                    szép emberek kendtek!~ ~A perzekútor szörnyű zavarba
4859    9     |                 veszekedjék kend! - ordíta a csaplárra félig ijesztve,
4860    9     |                   rikolt dühösen, s kiment a szobából, bevágva az ajtót,
4861    9     |                   bevágva az ajtót, felült a lovára, és pandúrjaival
4862    9     |             diadalmas pátosszal kiáltva le a tornácból utána nyelvelő
4863    9     |                  lehetnek itt. Míg ez lesz a perzekútor, addig ide házvizsgálatra
4864    9     |                 hétig maradtunk még azután a csárdában.~ ~ ~ ~
4865   10     |                                            A KIS SZÜRKE EMBER~ ~(Egy
4866   10     |                   kamáslikban, egyik arcán a még friss seb csak imígy-amúgy
4867   10     |                 imígy-amúgy betapasztva.~ ~A fiatal sereg nagy részének
4868   10     |                részének alig volt ruhája s a kellemetlen téli idő nem
4869   10     |                   panaszkodni akkor, midőn a kis szürke ember egyszerű,
4870   10     |                   lett volna fáradt, midőn a kis szürke ember nyitott
4871   10     |                 útban feküdt egy szekere s a túlnan maradt ágyúk mind
4872   10     |                  éjjel vitt az ellenséggel a kis szürke ember, hol elöl,
4873   10     |               ostromolva, s aközben vonult a sereg előre, vérben, tűzben,
4874   10     |            táborából, feladásra szólítandó a kis szürke embert.~ ~Kijött
4875   10     |                embert.~ ~Kijött az hozzánk a piacra, felállítá seregét,
4876   10     |                    harcolni, vagy leteszik a fegyvert? Jönnek-e, merre
4877   10     |                   hirdeté, hogy nincs, aki a fegyvert letegye!...~ ~-
4878   10     |                    ön vissza - szólt ekkor a követnek a kis szürke ember -,
4879   10     |                     szólt ekkor a követnek a kis szürke ember -, és mondja
4880   10     |               vagyok tizenharmadszor. Mind a tizenkétszer kivágtam magamat...~ ~
4881   10     |           gyújtották az ellenséges várost, a kis szürke ember vizes pokrócokkal
4882   10     |                azzal nyargalt előre, utána a kis sereg szuronyt szegezve; „
4883   10     |                   Itt megállította seregét a kis szürke ember. „Tovább
4884   10     |                  mondá és szemközt fordult a tengernyi ellenségnek.~ ~-
4885   10     |                szólt csapatjait elrendezve a hídon s amint az ostromtűzben
4886   10     |                     hidegvérrel vágatta le a megcsonkult tagot, folyvást
4887   10     |               vezényelve. Az orvos elájult a műtéte után, a kis szürke
4888   10     |               orvos elájult a műtéte után, a kis szürke ember pedig mosolyogva
4889   10     |                       Másfél napig harcolt a kis sereg roppant erő ellen
4890   10     |                    sereg roppant erő ellen a véres híd fölött, fele elhullott
4891   10     |                 híd fölött, fele elhullott a jó fiúknak, de el nem futott
4892   10     |                    el nem futott egy is, s a kinek előtték kezét vagy
4893   10     |                  kezét vagy lábát, gondolt a kis szürke emberre, ki hidegvérrel
4894   10     |                  múlva Szeben alatt vívott a kis szürke ember. Megverte
4895   10     |            Megverte az ellenséget, bevette a várost s amidőn bevette,
4896   10     |                    kezét halálos ellenének a békekötésre, midőn a kis
4897   10     |             ellenének a békekötésre, midőn a kis szürke ember nyújtá
4898   10     |                    ember nyújtá legelőször a magáét, melyen csak négy
4899   10     |                melyen csak négy ujj maradt a legközelebbi csatából?~ ~
4900   10     |                       De mégsem volt igaza a kis szürke férfinak.~ ~Alkotmányos
4901   10     |                  nem szabad.~ ~Kegyelmezni a kormány tudta nélkül! Ez
4902   10     |             tyrannismus.213~ ~Aminél fogva a kis szürke embert, mielőtt
4903   10     |            megrótták az adott amnestiáért. A kis szürke ember amint a
4904   10     |                   A kis szürke ember amint a pirongatóriumot megkapta,
4905   10     |                    minél előbb pénzt, mert a katonák rongyosak.~ ~Odafenn
4906   10     |               eleget tegyenek, készítettek a kis szürke embernek egy
4907   10     |                    hazafit altábornagynak, a többi táblabíró urakat pedig
4908   10     |                     Egy ősz huszárezredes, a hadügyminiszter segéde,
4909   10     |                  rendjel kézbesítésével.~ ~A kis szürke ember ekkor Kolozsvárott
4910   10     |                 ekkor Kolozsvárott volt.~ ~A szászok éppen százezer ezüst
4911   10     |                  Úgy lőn, aznap jelent meg a hongyűlés követe is a küldött
4912   10     |                  meg a hongyűlés követe is a küldött csecsékkel.~ ~Belép
4913   10     |                  csecsékkel.~ ~Belép hozzá a vén huszárezredes, ősz,
4914   10     |                 férfi volt. Amint meglátta a tábornokot, odalépett hozzá,
4915   10     |              katona létére megcsókolta azt a csatákban barnult kezet.~ ~
4916   10     |                 csatákban barnult kezet.~ ~A kis szürke ember könnyezve
4917   10     |                  könnyezve szorítá keblére a vén ősz katonát, s midőn
4918   10     |                 valóságos német nyelven.~ ~A jó öreg huszár egy debreceni
4919   10     |                    most magyarul beszél.~ ~A beszédnek voltak igen érzékeny
4920   10     |            érzékeny helyei. Azon helyeknél a vén huszár szemei ismét
4921   10     |                   könnyekkel. Az ő könnyei a tábornokban is felkölték
4922   10     |                   tábornokban is felkölték a rokonérzelmeket, sírt a
4923   10     |                    a rokonérzelmeket, sírt a kis szürke ember, érzékenyen,
4924   10     |            érzékenyen, keservesen, odament a vén huszárhoz, midőn az
4925   10     |                     ki ne könnyezett volna a jelenvoltak közül, de e
4926   10     |                pillanatban lehetetlen volt a jelenet hangulatának a legjoviálisabb
4927   10     |                volt a jelenet hangulatának a legjoviálisabb kacagásra
4928   10     |                   kacagásra nem fordulnia. A kis szürke ember az egész
4929   10     |              fogamzott német dikciót azzal a hiszemmel hallgatta végig,
4930   10     |                 magyar szó beszél hozzá.~ ~A vén huszár tehát leírta
4931   10     |                    vén huszár tehát leírta a papirosra elmondott szavait
4932   10     |                    szavait s úgy mutatá be a tábornoknak.~ ~Végigolvasá
4933   10     |                 amint azon helyre ért, hol a vén huszár a philhungarok
4934   10     |               helyre ért, hol a vén huszár a philhungarok légióit kezdi
4935   10     |                    törülni - mondá -, csak a magyar és a székely a katona!~ ~
4936   10     |                  mondá -, csak a magyar és a székely a katona!~ ~Lehet,
4937   10     |                 csak a magyar és a székely a katona!~ ~Lehet, hogy nem
4938   10     |                  hogy nem volt igaza, de ő a magyarokat oly nagyon szerette.~ ~
4939   10     |                    örömében sem felejté el a ceremónia végeztével az
4940   10     |            lebegett:~ ~- Hozott-e ön pénzt a katonáknak?...~ ~- Most
4941   10     |                 sem szűkölködni nem hagyom a fiaimat.~ ~Rájuk költötte
4942   10     |                  Rájuk költötte volna mind a két Indiát, úgy szerette
4943   11     |                                            A VÉGZETES HELY~ ~A tábornoknak
4944   11     |                          A VÉGZETES HELY~ ~A tábornoknak és kíséretének
4945   11     |         főhadiszállását fölüté. Kívánatára a család együtt ült az asztalhoz
4946   11     |                    ült az asztalhoz velök. A tábornokkal szemben egy
4947   11     |                ajkaihoz oly rosszul illett a titkolhatatlan bánat.~ ~
4948   11     |           unokatestvérének leánya volt, ki a szomszéd T.-ből rokonaihoz
4949   11     |                   színhelyére.~ ~Emma volt a szép piros leányka neve.~ ~
4950   11     |                 szép piros leányka neve.~ ~A leányka bár keveset tekintgete
4951   11     |                többet jártak hozzá búcsúra a délceg hadfiak tüzes pillanatai.
4952   11     |                  hadfiak tüzes pillanatai. A bor tette-e, vagy a szép
4953   11     |            pillanatai. A bor tette-e, vagy a szép leány tekintete, ebéd
4954   11     |                 fölemelte poharát.~ ~Ittak a háborúért, ittak a békességért,
4955   11     |                   Ittak a háborúért, ittak a békességért, királyért,
4956   11     |             katonákért és szép leányokért. A hadfiak szívéből eloszlott
4957   11     |                    öreg házi úrnak jólesik a magyar szót hallani idegen
4958   11     |                    Végre fölemelte poharát a tábornok s ily módon köszönté
4959   11     |                 harsogott minden oldalról, a poharak csengtek.~ ~Emma
4960   11     |                 tábornok urat szaván fogja a sors, inkább ma, mint holnap.~ ~
4961   11     |                  inkább ma, mint holnap.~ ~A tábornokot kellemetlenül
4962   11     |            tábornokot kellemetlenül érinté a válasz, más tárgyra vitte
4963   11     |                    tárgyra vitte át rögtön a beszédet. Ebéd után kíséretével
4964   11     |         kíséretével együtt fölkerekedett s a házigazdától katonás búcsút
4965   11     |                 búcsút véve, még azon este a szomszéd helységbe tette
4966   11     |                útjában főhadiszállását.~ ~ A harmadnap következő éjet
4967   11     |                    éjet bivouacon214 tölté a hadsereg. Künn a szabad
4968   11     |                     tölté a hadsereg. Künn a szabad ég alatt tüzek rakattak.
4969   11     |                hideg januári éjszaka volt. A seregnek fegyverben kellett
4970   11     |               fegyverben kellett maradnia. A lovak földbe vert cövekekhez
4971   11     |              lovagjaik mellettük feküvének a hótalan fagyon. Rongyos
4972   11     |            pirospozsgás markotányosné oszt a katonáknak pálinkát és bort.
4973   11     |                  képű cigányasszony ül, ki a katonáknak fejenkint egy
4974   11     |                     de tízen kinyeri, amit a tizenegyediken elveszt.
4975   11     |                több-több nép támad körüle, a virtuóz próféta dodonai
4976   11     |                       roppant hasznot hajt a markotányosnénak.~ ~A tábornok
4977   11     |                 hajt a markotányosnénak.~ ~A tábornok őrszemlét tartott
4978   11     |                  lovagolt, megütötte fülét a víg lárma, mely mindig,
4979   11     |            elfoglalni az éji némaságból.~ ~A tábornok nem volt az az
4980   11     |                   szerette volna valakinek a mulatságát elrontani, oda
4981   11     |                    fordítá lovát s megállt a sátor előtt. Kérdezősködésére
4982   11     |                cigányasszony mond jövendőt a katonáknak.~ ~Ismerte már
4983   11     |              katonáknak.~ ~Ismerte már ezt a fajt Alföldön laktából,
4984   11     |                     Upre vén sybilla, vagy a sarkadra verek ezzel a korbáccsal.~ ~-
4985   11     |                vagy a sarkadra verek ezzel a korbáccsal.~ ~- Én nem bánom,
4986   11     |              mangyéra, úgy ne járjak, mint a minap, hogy jól megkorbácsoltak
4987   11     |                 félj, boszorkány. Fogd meg a tenyerét ennek az úrnak.~ ~
4988   11     |                 tenyerét ennek az úrnak.~ ~A segédőrnagy lehúzta kesztyűjét
4989   11     |             kesztyűjét s odatartá tenyerét a cigányasszonynak.~ ~Elkezdett
4990   11     |                  őrnagy szépen megköszönte a szerencsét s egy ezüstpénzt
4991   11     |                    s egy ezüstpénzt vetett a cigánynőnek.~ ~Azután egy
4992   11     |               tartotta elébe tenyerét.~ ~- A csuk hale dade! Meg fogsz
4993   11     |                  roppant trabalis férfi.~ ~A cigányasszony legkevésbé
4994   11     |         cigányasszony legkevésbé sem vette a lelkére, ha annak azt jövendölé,
4995   11     |                    mondott - szólt nevetve a tábornok - most iszkiri,
4996   11     |                  mondj szerencsét. Nézd le a tenyeremből, hogy meg fognak-e
4997   11     |                   azzal odanyújtá kezét.~ ~A cigány nő száraz kezibe
4998   11     |              cigány nő száraz kezibe fogta a hadvezér jobbját s váltva,
4999   11     |          csontujját és mondá:~ ~- Míg csak a temető lakosai nem állnak
5000   11     |                   senki meg nem győzhet!~ ~A tábornok nevetve fogadá