Kötet

   1    1     |                       a szomorú időkben, hogy az átkozott kegyetlen tatár
   2    1     |                       valahogy megszabadultak az égésből, gyilkolásból, s
   3    1     |                    jóval távol maguk előtt.~ ~Az ott valami város, gondolák
   4    1     |                     egy-egy rablócsorda betör az országba, s ha jól megszedte
   5    1     |                zsákmánnyal, megint visszamegy az országába.~ ~Mentek hát
   6    1     |                       rontva, s amint beértek az utcába, hát akkor látták,
   7    1     |                 asszonyok, nyíllal általlőve, az anya, ki halott gyermekeit
   8    1     |                     elszórt fekete hajával.~ ~Az ifjak elborzadva takarták
   9    1     |                       Hajh! sírbolt volt most az egész templom, ott vágták
  10    1     |           vissza-visszajöttek, s beordítottak az ajtón.~ ~Azt mondá akkor
  11    1     |                      ajtón.~ ~Azt mondá akkor az öregebbik testvér, Simon:~ ~-
  12    1     |                       nem nyugodhatunk, pedig az álmatlanságtól alig van
  13    1     |                    azért te feküdjél le most, az oltár mellett jó helyed
  14    1     |                       én majd addig őrt állok az ajtóban, s elhajtom rólad
  15    1     |                   keresett valahol egy helyet az oltár mellett, s egyik holt
  16    1     |                közeledőket.~ ~Éppen idejöttek az omladék templomba.~ ~Sokszor
  17    1     |                   lakos, ki maga is átpártolt az ellenséghez, s elöl járt,
  18    1     |                      pusztítani kellett.~ ~Ez az átkozott gonosz ember maga
  19    1     |                  tatár szót a kedvükért; hogy az Isten fullassza a torkán,
  20    1     |                  kivehették a beszédből, hogy az átpártolt rossz ember azért
  21    1     |                       ember azért vezette ide az ellenséget, hogy felfedezze
  22    1     |                       kripta nyílását, melybe az elfutott lakosság drágaságait
  23    1     |                templomi ékszereit elrejtette, az ajtót befalaztatván utána.
  24    1     |                       utálat volt őket látni; az új tatár velük evett.~ ~
  25    1     |                     megrettent, hogy ha öccse az égető kínra meg talál mozdulni,
  26    1     |                     vette észre, s elfojtotta az égő parázst, még csak szisszenést
  27    1     |                       karmaikkal. Hálát adtak az Istennek, amint a borzasztó
  28    1     |                      pogány, hogy adott volna az jó tanácsot a menekülőknek?~ ~
  29    1     |             mindenféle nép volt már akkor ott az udvarában, akik elfutottak
  30    1     |                      feleim - ijesztgeté őket az izmaelita -, rossz helyre
  31    1     |                    vár reátok, mert itt ebben az erdőben laknak óriások,
  32    1     |                       rajta; ezek elfogdossák az erdőkre futókat, s ott megsütik
  33    1     |                     száma pedig sok százezer. Az óriás húsa is csak hús;
  34    1     |                    azok ellen.~ ~S elindultak az erdő felé.~ ~- No, majd
  35    1     |                  megbánjátok! - kiálta utánuk az izmaelita.2~ ~Hát amint
  36    1     |                           Hát amint a vitézek az erdőhöz közel értek, íme,
  37    1     |                   válaszd ki a magadét, én is az enyimet.~ ~S azzal kivont
  38    1     |                     kivont karddal rárohantak az óriásokra.~ ~A szörnyű alakok
  39    1     |                   lépésekkel iramodtak vissza az erdő felé.~ ~Nem voltak
  40    1     |                       gyilkosaik körmei közé; az izmaelita jól tudta azt,
  41    1     |                    Simon vitéz meglátta, hogy az óriások futnak, még jobban
  42    1     |                       nem érék be azzal, hogy az erdőig megkergették őket,
  43    1     |                       szörnyfejeket feltűzték az erdő szélében karók hegyére,
  44    1     |                   azokat messziről meglátják. Az áruló izmaelita nevét azonban
  45    1     |                 bizonyára azt tette volna, de az istentelen patarénus nép
  46    1     |                   patarénus nép most sarcolta az átkelőket legjobban, ki,
  47    1     |                      futottak el, azokkal azt az istentelenséget követték,
  48    1     |                      legirtóztatóbb káromlása az igaz Istennek és az ő szenteinek
  49    1     |                 káromlása az igaz Istennek és az ő szenteinek tatár nyelven.
  50    1     |                       megváltsa a révet, csak az istenkáromló tatár imádság.
  51    1     |                vágatni a tatár által, hogysem az Istent káromolja és a szent
  52    1     |                   mondá utána a miatyánkot és az üdvözletet. Így szállíták
  53    1     |                     mondta el kényszerűségből az istenkáromló verseket, ez
  54    1     |                         De mégiscsak bűn volt az.~ ~Simon vitéz a manichaeus
  55    1     |                       visszatértek hát megint az erdőbe, s felfelé északnak
  56    1     |               találtak egy tisztességes házat az erdő közepén, melyet sem
  57    1     |                       mégsem volt leégetve.~ ~Az ifjú vitézek csodálkoztak
  58    1     |                     Egy ilyen kufár háza volt az. Egy nagy vörös ökörfő volt
  59    1     |                tatárok ráismerhettek, hogy ez az ő emberük.~ ~A szaracénus
  60    1     |               házigazdától, nem tért-e ide be az ő szerette férje kisfiacskájával.
  61    1     |               szerette férje kisfiacskájával. Az erdőbe menekültek öten:
  62    1     |                  keresni.~ ~Ezalatt felhozták az ifjú vitézek számára az
  63    1     |                       az ifjú vitézek számára az ételt, egy nagy bográcsban
  64    1     |                 imádkoznánk?~ ~Azzal elvégzék az imát, ahogy istenfélőkhöz
  65    1     |                  illett, s csak akkor fogának az étekhez.~ ~És íme, Isten
  66    1     |                    kereszt a gyűrű közepén.~ ~Az ifjak ijedten ugrának fel
  67    1     |                      előtt, kinek elbeszélték az ijedséget, ami velük történt.~ ~-
  68    1     |                Áldjátok Istent, fiaim - szólt az öreg aszkéta -, hogy megszabadíta
  69    1     |                     nem más lakik ottan, mint az istentelen szaracén, a tatárok
  70    1     |                      a húsaikat pedig feladja az utánuk jövő vendégeknek,
  71    1     |                    most forrásom friss vize s az aszalt gyökerek, miket veletek
  72    1     |                    hallani fogtok harangszót; az vezessen benneteket; ott
  73    1     |                   veszedelem és pusztulás van az egész hazán.~ ~Az ifjú vitézek
  74    1     |               pusztulás van az egész hazán.~ ~Az ifjú vitézek megcsókolták
  75    1     |                  mondá:~ ~- Itt van bizonyára az említett „lapis refugii”.~ ~
  76    1     |                       fejét.~ ~- Messzebb van az, öcsém, még háromnapi járóföldet
  77    1     |                 Bizonyosan mi tévesztettük el az irányt.~ ~Mikhál vitéz csak
  78    1     |                   hanem keressék fel, ahonnan az a harangszó jön, hiszen
  79    1     |                       térjen, ahol nem félnek az ellenségtől.~ ~Simon ráállt,
  80    1     |               harangszó jött, s amint kiértek az erdőből, egy kies völgy
  81    1     |                    különös volt előttük, hogy az ilyen nagy, erős vár tövében,
  82    1     |              felvonóhidat leeresztették, mely az állóhidat a várkapuval összekötötte,
  83    1     |                   zsoldjába, s vitézkedhettek az ő zászlói alatt jó pénzért.~ ~-
  84    1     |                  ellen vitéz vezetők alatt.~ ~Az inasok úgy nevettek rajta,
  85    1     |                      úgy nevettek rajta, hogy az ifjak olyan komolyan beszéltek,
  86    1     |                     számotokra, ottan lesznek az úr-kisasszonyok is, Fulkó
  87    1     |                       elébb menni, hálát adni az Istennek, hogy annyi veszély
  88    1     |                  voltam már oltár előtt, csak az égi madarakkal együtt imádhatám
  89    1     |                       együtt imádhatám Istent az erdőkben napköltekor.~ ~
  90    1     |                       erdőkben napköltekor.~ ~Az inasok megint csak nevettek
  91    1     |                      fejét; nem tetszett neki az olyan hely, ahol az oltárról
  92    1     |                      neki az olyan hely, ahol az oltárról olyan nevetve beszélnek,
  93    1     |                       igen nagyon igyék, mert az megárt most egyszerre; Mikhál
  94    1     |               vitéznek pedig máson járt akkor az esze: melyik lesz szebb
  95    1     |                     ajtók, s bevezeték azokon az ifjakat az ebédlőterembe.~ ~
  96    1     |                   bevezeték azokon az ifjakat az ebédlőterembe.~ ~A két jámbor
  97    1     |                   oldalról feléjük tündökölt. Az asztalok ezüsttálakkal és
  98    1     |                       színes üvegekkel rakva, az asztalfőn álló székek bíborral
  99    1     |                 lányát, Meryzát és Szionát.~ ~Az első, kit jobbján vezetett,
 100    1     |                      már, a földön jár-e vagy az égben.~ ~Simon vitéz pedig
 101    1     |                Koppánd Simon, Koppánd Mikhál; az utóbb jött vendégé mindig
 102    1     |                     utóbb jött vendégé mindig az első hely nálam. Üljetek
 103    1     |                  elébb elmondá magában halkan az asztaláldást, ami fölött
 104    1     |                      Odanézett, s látta, hogy az a púpos hátú Sziona, s e
 105    1     |                   folytán mindjobban belejött az indulatba, a lelke előtt
 106    1     |                      is könnyek csorogtak alá az orcáján.~ ~Íme azonban,
 107    1     |                       nem sír és nem sóhajtoz az ő fájdalmas beszédén, hanem
 108    1     |                      hogy ne folytassa tovább az isten nevéért, mert hisz
 109    1     |                     rohant Simon lovagnak; de az megkapta fél kézzel az ellene
 110    1     |                     de az megkapta fél kézzel az ellene sújtott széket, s
 111    1     |                 fültövön Saksin lovagot, hogy az se látó, se halló nem volt
 112    1     |                       hogy komolyan van értve az ígéret, s újból felszólíták,
 113    1     |               kifogást, mint azt, hogy Meryza az idősebbik.~ ~- Hogy ne menjen
 114    1     |                  Mikhál vitéz magánkívül volt az öröm miatt; alig állt a
 115    1     |                       a gyönyörűségtől, mégis az egész világot akarta birkózásra
 116    1     |                   feleségül adják?~ ~Márpedig az bizony csak megtörtént:
 117    1     |                   ujjára, s akkor ment rögtön az egész násznéppé alakult
 118    1     |                    szerint összeadá a feleket az ő társaikkal; rendén, ének-
 119    1     |                    még egy kisség itt maradok az oltárnál, hogy hálát adjak
 120    1     |                    oltárnál, hogy hálát adjak az Istennek e csodálatos jóvoltáért,
 121    1     |                    ott imádkozott Simon vitéz az oltár előtt, mely szépen
 122    1     |                    Sokért hálát kellett adnom az Istennek ezen a napon, hogy
 123    1     |                       sokért kell hálát adnod az Istennek - szólt Sziona -,
 124    1     |                    szólt Sziona -, mert csoda az, ahogy háromszor megmenekültél
 125    1     |                       poharadból ittál, hanem az enyémből, melyben víz állt,
 126    1     |                halálra kínzá; Meryza ellenben az ő leánya, akiről irtózat
 127    1     |                    Meryza is vezette őket, ki az éjszakai gyilkolásban kegyetlenebb
 128    1     |                    még apjánál is. Hogy pedig az ég haragja e nagy csapást
 129    1     |                 őrzésükbe veszik, s ő magukat az első éjjel elsikkasztják.
 130    1     |                     ifjú Meryza kezét kéri, s az őt az oltárhoz vezeti; egy
 131    1     |                    Meryza kezét kéri, s az őt az oltárhoz vezeti; egy rabló,
 132    1     |                   harangot, tűzi lárma támad, az új férj felszökik álmából,
 133    1     |                     mindennap fölötte járunk, az a padló, melyen járunk,
 134    1     |                    jár. E percben ki van véve az ütköző mind a két oldalon.
 135    1     |                    elfordul, s ő leesik róla; az a mély kút egy hosszú folyosóra
 136    1     |                     Mikhálnál már kocogtattak az ablakon.~ ~- És ő?~ ~- Ő
 137    1     |                      megmentenem, mert Meryza az ajtóig jött vele, ott megcsókolá,
 138    1     |                        jöjj együtt velem.~ ~- Az vesztünkre volna. Megtudnák
 139    1     |                  fogják megtudni, melyik volt az egyik, melyik a másik. Siess,
 140    1     |                         Simon vitéz megfogadá az Istenre, hogy ha innét megszabadul,
 141    1     |                 megszabadul, s más világot ér az ország, vissza fog térni
 142    1     |                óvatosan a sóhajhídra, s amint az elbillent alatta, csendesen
 143    1     |                       hosszú folyosón át, míg az éjvilágra ért ki vele az
 144    1     |                      az éjvilágra ért ki vele az erdőbe, a két kutya egész
 145    1     |             megtámadni a fáklya miatt.~ ~Künn az erdőben sírt ásott a halottnak,
 146    1     |                  istenesen, úgy hagyta ott.~ ~Az éjszakai csillag vezette
 147    1     |                  virradóra meglátá a távolból az egyszerű keresztet a hegytetőn,
 148    1     |                      a remete mondott neki.~ ~Az volt valóban a lapis refugii.~ ~
 149    1     |                        építenek ott menedéket az ország minden vidékéből
 150    1     |          Magyarországról Góg és Magóg6 hadait az Úr keze. Ki-ki visszatért
 151    1     |                 újraalakítva, vaskézzel nyúlt az árulók, a gonosztevők közé,
 152    1     |                     kik versenyt pusztítottak az ellenséggel.~ ~Körüljáró
 153    1     |                       vitéz volt, megküzdenie az ország bajnokával, kinek
 154    1     |               szegődött árulók, a hittagadók, az izmaeliták, az emberhúsetetők,
 155    1     |                    hittagadók, az izmaeliták, az emberhúsetetők, a rablólovagok
 156    1     |                       a sor Fulkó lovagra is. Az ország hírnöke az ő kapujára
 157    1     |                 lovagra is. Az ország hírnöke az ő kapujára is felszegezé
 158    1     |                     ne féljen, hanem ölje meg az ország lovagját; e végre
 159    1     |                   lovag a sorompóba, a holott az ország lovagja állt egyfelől,
 160    1(6)  |                    neveknek. Lényegük azonban az, ahogyan itt Jókai is használja:
 161    1     |                 mindent.~ ~Fulkó lovag, amint az Orkusz és Erebusz neveket
 162    1     |                       Fulkó lovag várával, ki az ott talált tömérdek kincset
 163    1     |                      századokig fennmaradt.~ ~Az Úristen oltalmazza meg a
 164    2     |                         A DEBRECENI KASTÉLY~ ~Az ezerhatszázas években, ha
 165    2     |                     kastélyt látott elmaradni az út mellett, pár ezer lépésnyi
 166    2     |                 megtudakozni fuvarosától: kié az a kastély, bizonyosan azt
 167    2     |                    akit elöl-utol talált: kié az a kastély? - végtől végig
 168    2     |                      nem igazodott belőle, mi az igaz, mi a költemény.~ ~
 169    2     |                    nemesembert kérdezett meg, az elbeszélte felőle, hogy
 170    2     |                       elbeszélte felőle, hogy az a kastély valaha az Onody
 171    2     |                      hogy az a kastély valaha az Onody úri családé volt,
 172    2     |                       a kurucokkal tartottak; az utolsó Onody a labancokhoz
 173    2     |                       próbáljon valaki beülni az ő kastélyába, hogy mind
 174    2     |                     kastélyra, azok ölték meg az öreg Onodyt, mind öccsöstül
 175    2     |                   Azóta is nagyon gyanús hely az egész kastély s abban a
 176    2     |                      nyilatkozatot adva, vagy az egyik, vagy a másik vármegyét
 177    2     |               fölvilágosítást nyerhette, hogy az öreg Onodyt hamispénz-verők
 178    2     |                 hamispénz-verők fojtották meg az ágyában, s azóta is ott
 179    2     |                 nagyon felőle.~ ~Arra fölfelé az oláhság közt aztán egyre
 180    2     |                    menyasszonyok tanyája volt az; amiről a vastag nyakú debreceniek
 181    2     |                útitársát.~ ~Elhagyott utaknak az a szokásuk, hogy azokat
 182    2     |                  rózsaszín fürtű réti füzény. Az elhagyott utakat még ötven
 183    2     |                     saját növényzetéről.~ ~Ha az utas követte ez útmutató
 184    2     |             hellyel-közzel kiszakadozva, csak az ingoványt növeli, mely be
 185    2     |                mutatja, merre lehetett valaha az út az árkon keresztül, hanem
 186    2     |                   merre lehetett valaha az út az árkon keresztül, hanem már
 187    2     |                gyümölcsével ősz tájon terítve az alj; egész vadkancsordák
 188    2     |                     ember közeledése által.~ ~Az út füve itt is tapodatlan;
 189    2     |                      itt is tapodatlan; pedig az egyenes fasor középett éppen
 190    2     |                 nekivisz a kastély kapujának, az egymásra boruló gesztenyelombok
 191    2     |                    gesztenyelombok eltakarják az épület homlokzatát, s éppen
 192    2     |               játszanak a déli verőfényben.~ ~Az udvar fűvel és vadbokorral
 193    2     |                      a zöld hátú békák s azok az undok gyíkforma vízi szirének,
 194    2     |                 keresztül-kasul futkározva.~ ~Az ajtók mindenütt nyitva,
 195    2     |               lecsepegtek; s tudni való, hogy az úrnő katholika hitű volt,
 196    2     |                     úrnő katholika hitű volt, az úr református... őt nem
 197    2     |             református... őt nem illették meg az égő gyertyák. Egy csoport
 198    2     |                 fejére onnan fölül.~ ~Ez volt az a csengettyű, mely sok év
 199    2     |                      már le voltak gyilkolva: az úrnő ágyában; egy csatlós
 200    2     |                       csatlós a kútba fojtva; az úr a csengettyű alatt, keze
 201    2     |           összeőrlötte a szú s a téli nyirok, az északi oldalon csak az ablakok
 202    2     |                        az északi oldalon csak az ablakok rámái voltak még
 203    2     |                 ablakok rámái voltak még meg, az üveg és ólom mind kihulladozott,
 204    2     |                      zöld repkényinda benyúlt az ablakon át a szobákba, s
 205    2     |                    után maradt.~ ~Amit akkor, az általános ripszrapsz alkalmával
 206    2     |                      volna azokat kinyitni.~ ~Az volt a léleknyomasztó kérdés,
 207    2     |                   öregember csimbókra kötötte az üstökét kétfelől, éppen
 208    2     |                      XVI. század első felében az egész várost a református
 209    2     |                       épült fel újra teljesen az elhamvadt Szent András-templom,
 210    2     |                   Bochio János bírósága alatt az egész város örvendezései
 211    2     |           jegyzőkönyvbe iktatván, hogy „mivel az Úristen a hadakat rajtunk
 212    2     |                 jövendölé, aligha szándékozik az idők jobbrafordultáig elhagyni
 213    2     |            jobbrafordultáig elhagyni a házat; az egész nagy teher nemzetes
 214    2     |                      a tűz, még nem törte meg az élet, éppen ilyen viszontagságos
 215    2     |                    azért, hogy a tanácsházban az ország sorsát döntik, az
 216    2     |                      az ország sorsát döntik, az embernek csak jólesik a
 217    2     |                fonatos meg a szaladós; s hogy az idők viszontagságai a város
 218    2     |                   hangolták, arról tanúskodik az a hosszú sor szalonnássátor,
 219    2     |                         A tisztelt publikumot az érdekli legerősebben az
 220    2     |                       az érdekli legerősebben az egész ülésből, hogy lesz-e
 221    2     |                   hogy „Lengyel”-ért küldtek. Az a Lengyel a bakó. Vajon
 222    2     |                     tizenkettedik helye üres; az a fogságra vetetté.~ ~A
 223    2     |          terjesztéséért, mert hiszen délelőtt az idő. A falakon a város kegyes
 224    2     |                     azok, akik eleven alakban az asztalnál ülnek: Ferenczy
 225    2     |                    Amint a városház tornyában az óra a kilencet elütötte,
 226    2     |                szükséges irományokat, s amint az elnöki székhez ért, amint
 227    2     |                     elnöki székhez ért, amint az irományokat letette az asztalra,
 228    2     |                  amint az irományokat letette az asztalra, mindnyájan felkelének,
 229    2     |                    Szívbéli jó tudománnyal.~ ~Az ének alatt ráérünk Keresztszegi
 230    2     |             némelyiknek torkán akad a hang.~ ~Az ének után bíró uram erős,
 231    2     |                       A mi segedelmünk jöjjön az Úrtól.”~ ~S azzal int, hogy
 232    2     |                  nincsen befoglalva. Pedig ha az ember így ránéz, azt hinné,
 233    2     |                      ránéz, azt hinné, hogy ő az a híres Csukat Pál, aki
 234    2     |                   Azonban helyette felpattant az üres szék mellett ülő tanácsos,
 235    2     |                türelemmel lenni.~ ~E szavakra az egész tanács szépen elcsendesült.
 236    2     |                      uramnak, íme, igaza van. Az elfogott tanácsos ügye marad
 237    2     |                  elfogott tanácsos ügye marad az ülés végére.~ ~Bíró uram,
 238    2     |                     ülés végére.~ ~Bíró uram, az elcsendesülés után, kibontá
 239    2     |                      a magával hozott aktáit; az írásban foglalt tudósításokat
 240    2     |                       kocsislegényt kér, akik az ő ostoba kocsisait magyarosan
 241    2     |                 Fekete István uram által, aki az utolsó ügyben legkeserűbben
 242    2     |            kilátszanak belőle.~ ~Ez előadásra az összes tanács nemes indignációja
 243    2     |                      Bécsbe utazván, minthogy az asszonycseléd nagyon tribulált26
 244    2     |                      hivődött. Így menének ki az utcára az én asszonycselédeim;
 245    2     |                      Így menének ki az utcára az én asszonycselédeim; amit
 246    2     |                       előre megmondanék, hogy az lesz belőle, botránykozás
 247    2     |                   szerint, hibás vagyok; csak az asszonycselédet kíméljék.~ ~-
 248    2     |                megtartója a tiszta erkölcs és az ősi szokás; kegyelmed vétett
 249    2     |                       kérkedjenek, hanem hogy az alatt virtusaikat őrizgessék.
 250    2     |                    Micsoda ördög sugallja ezt az asszonynépnek, hogy idegen
 251    2     |                    Nem kegyelmed bűnös, hanem az asszonyok. Ismerem ezt a
 252    2     |                  Ismerem ezt a nációt. Mindig az idegenen kapnak, s új erkölcsöket
 253    2     |                    görögöt illeti, erre nézve az határoztassék, hogy amint
 254    2     |             tanácsterem ajtója előtt, s midőn az felnyittatott, egy sugár,
 255    2     |                       viseletéből meglátszott az úr, az előkelő körök ifja,
 256    2     |                viseletéből meglátszott az úr, az előkelő körök ifja, ki fejedelmi
 257    2     |                   fele útjáig eléje ment; ott az úrias hátratartással eléje
 258    2     |               jövevényt e szavakkal mutatá be az érdemes tanácsnak:~ ~- Őnagyságának
 259    2     |                   uram kézen fogva a lovagot, az üresen álló székhez vezeté,
 260    2(28) |                             fürmender - gyám (az itt említett hivatal kb.
 261    2(29) |              intézkedéseket foganatosíthatnak az uralkodótól függetlenül~ ~
 262    2     |                        törvényben”.~ ~Ez volt az, amitől legjobban fáztak
 263    2     |                        s ami azontúl történt, az megszűnt hivatalos színnel
 264    2     |              kénytelenek vagyunk respektálni! Az pedig még elébb bebizonyítandó
 265    2     |                 ellenség elé állítsák, csupán az élelmiszerek őrizete és
 266    2     |                  ellent kell mondani.~ ~- No, az ugyan szép lenne! - kiálta
 267    2     |                      szilárdul szemébe nézett az elnöknek, s szólt, mint
 268    2     |                       mind a ketten, hogy nem az én vétkemről vagy a kegyelmed
 269    2     |                   nemlételéről. Nem vagyok én az a csúnya gyáva ember, ki
 270    2     |                     debreceniek, nem törődtök az ország bajával, tinektek
 271    2     |                  fejedelmet; akármelyik győz, az tinektek mindegy, csak ti
 272    2     |                  ellenkezik. Micsoda Debrecen az országra nézve azon a ponton,
 273    2     |                tisztított hitvallásnak,36 hol az üldözött menedéket talál,
 274    2     |                    testi táplálékot nyer, hol az Úr templomának legerősebb
 275    2     |                hatalmas köztársaságunk becsét az egész magyar hazára nézve,
 276    2     |                ilyesmit, módjukban lehetett-e az? Kegyelmed, Albisi Zólyomi
 277    2     |                        elzárhat, körülfoghat, az ellenség, melyben negyvenezer
 278    2     |                       lélek lakik, akiket, ha az utak elzáratnak, két hét
 279    2     |                     végett; nagy hadvezetőink az elfoglalt ágyúkból harangokat
 280    2     |                     kezdett zörögni kardjával az asztal alatt.~ ~- Nagyon
 281    2     |                    helyzetünk, de a mi bajunk az, nem a kegyelmeteké; akármennyi
 282    2     |                      Mit aggat kegyelmeteknek az, ha másfelől a szatmári,
 283    2     |                      vezérek tanácsában nincs az, hogy Debrecen városát védelmezzék;
 284    2     |                       szolgálatra adja magát, az katona, annak semmi okoskodnivalója
 285    2(36) |                  egyház elvilágiasodása ellen az őskeresztyén egyház egyszerűségére,
 286    2     |                     elsütnek, égés, pusztulás az egész városra. Azért nem
 287    2     |                    lépés maga után fog hozni, az ő fejére visszahárítok.~ ~
 288    2     |                      úton metszette keresztül az inát: azt a kérdést terjesztvén
 289    2     |                       terjesztvén legelébb is az érdemes tanács elé:~ ~-
 290    2     |                        Kívánják-e kegyelmetek az előttünk fennforgó esetet
 291    2     |                    pedig - terhesnek találván az ítéletmondást egy hűséges
 292    2     |                      előre látható kimenetele az, hogy Igyártó uram puska
 293    2     |                tanácsos uraiméknak, akarnak-e az ügyben ítélni.~ ~Mély hallgatás.
 294    2     |                     benne a kívánt paginát, s az erre írt megveresedett sorokból
 295    2     |                    csábítana, avagy fegyverét az csata előtt eldobván, elrejtőznék,
 296    2     |                        ő maga számkivettessék az város határából. Ha ki az
 297    2     |                     az város határából. Ha ki az ő famíliája közül őtet követni
 298    2     |                   ellenében, amidőn megtudván az ő hazatértét, őt vasra verettem,
 299    2     |                      ezt nem teszem, ez éjjel az ellene küldött hajdúság,
 300    2     |                    hallgatott.~ ~- Helyesli-e az érdemes tanács a felolvasott
 301    2     |                      ez eset fölött kimondani az ítéletet. Porkoláb, hozza
 302    2     |                    Protonotárius úr, jegyezze az ítéletet.~ ~A rabot előhozták.~ ~
 303    2     |                      midőn Keresztszegi által az ítélet kimondatott:~ ~Folyó
 304    2     |                     szárnyas és lábas marhái, az egy házőrző kutyán kívül,
 305    2     |                     ne számíthasson, valamint az égnek vad madarai.~ ~Dátum,
 306    2     |                         Midőn be volt fejezve az ítélet, Keresztszegi leveteté
 307    2     |                    vettetik falainak.~ ~Amint az elítélt keze megszabadult
 308    2     |                      Ma kegyelmed volt rajtam az úr, s ítélt fölöttem ott,
 309    2     |                    téren én vagyok a bíró. És az kegyelmednek fog fájni.~ ~-
 310    2     |                     ily főbenjáró ítélet után az egész tanáccsal szép rendben
 311    2     |                     holtat gyászolok).~ ~S ha az emberek kérdezék egymástól:
 312    2     |                emberek kérdezék egymástól: ki az a nagy halott, akire oly
 313    2     |                       azt mondták rá: nem más az, mint Igyártó uram, kinek
 314    2     |                       lovas hajdúság zárta el az utcát, szabad tért biztosítva
 315    2     |                   helyet a bíró, a főjegyző s az ítélet végrehajtásához kiküldött
 316    2     |                   sisakkal a fejükön.~ ~Amint az első harangszó megkondult
 317    2     |                      vevén maga mellé, miután az emelvény szélére felállt,
 318    2     |                   azután mély csend támadt, s az átelleni ház kapuja megnyílván,
 319    2     |             közönséges ember sohasem viselte, az mindig borzalom tárgya volt.
 320    2     |                      annak jeléül, hogy e ház az elpusztulás sorsának van
 321    2     |                      Legelőször is kivezették az istállóból Igyártó két lovát,
 322    2     |                       legények összefogdosták az apróbb marhákat, s azokat
 323    2     |                 elfogni, azok ott kóvályogtak az egész munka alatt az elítélt
 324    2     |              kóvályogtak az egész munka alatt az elítélt háza fölött.~ ~Majd
 325    2     |                     lebontották, és lehányták az udvarra; minden faneműt,
 326    2     |                       falakra került a sor.~ ~Az ajtók mind be voltak zárolva,
 327    2     |                      ember, midőn látta, hogy az első szobában minden bútor
 328    2     |                 zsoltárok és imádságoskönyvek az ablak hídján.~ ~A hóhér
 329    2     |               felkapta a szél, s széthintette az egész bámuló tömegen, mintha
 330    2     |           veteményeskertet; feltöltötték vele az utcát.~ ~Egyik fal a másik
 331    2     |                       a másik után tárult fel az utcai nép előtt; már a konyhára
 332    2     |                   Abban a szobában énekelnek. Az elítélt és családja oda
 333    2     |                fejedelmi palástot, visszament az utolsó ajtóhoz.~ ~E csöndes
 334    2     |                     egy jelre, egy roppanásra az utolsó négy fal egyszerre
 335    2     |                    Igyártó e szóra megindult, az éneket folytatva; egy zúgó
 336    2     |                      folytatva; egy zúgó hang az övé, egy rebegő a beteg
 337    2     |                  öregasszonyé; úgy jöttek elé az omladványok közül; az eltakart
 338    2     |                     elé az omladványok közül; az eltakart arcú hajadon csak
 339    2     |                   csak maga zokogott.~ ~Mikor az emelvényig értek, a bíró
 340    2     |                       leányát magához ölelte, az öregasszony félve kapaszkodott
 341    2     |                 menyasszonya volt, ma már nem az; ahogy kegyelmed száműzött
 342    2     |                   mellett voltak a száműzött, az anya és a leány és a hű
 343    2     |                     nép utat nyitott előttük; az utca végén kocsira ültették
 344    2     |                      bíró pedig felállt ismét az emelvényre, senki sem látta,
 345    2     |                       előtt:~ ~- Így bűnhődik az, ki a csata tüzét meg nem
 346    2     |                   pusztult házhelyet, kutatva az apróra tört romok között
 347    2     |                  lobogó csákó volt a süvegén, az különbözteté meg őket a
 348    2     |                   tenni, legtöbbnek elég volt az ólomvégű fustély.~ ~Maga
 349    2     |                 éhezni ne engedjék, mert csak az az egy, ami nem jó a háborúban.
 350    2     |                     ne engedjék, mert csak az az egy, ami nem jó a háborúban.
 351    2     |                      más futás lehessen, mint az ellenségé.~ ~Nagyon szellemdús
 352    2     |                   Keresztszegi uram követett. Az egész had céhek szerint
 353    2     |                      erős zászlóalj volt maga az érdemes csizmadia- és szűrszabócéh.
 354    2     |               magukért! Egy csapatot képeztek az ácsok, kőmívesek és molnárok;
 355    2     |                    vannak is, többet levágnak az ellenségből, mint a szabók,
 356    2     |                    sereg” fel nem találhatni; az illetők mindig e nevekkel
 357    2     |              kibékültek. Indokolja egyébiránt az óvatosságot egy jegyzet
 358    2(47) |                     országbíró, a király után az ország első embere. Itt
 359    2     |                 keresztülhordott a vízen; így az átkelést nem lehetett megakadályozni.~ ~
 360    2     |                   Tiszán innen, ha kikaphatja az ellenfélt a síkra, annak
 361    2     |                      ellenfélt a síkra, annak az ereje nagyobbrészt muskétásokból
 362    2     |                 erősen összetöreti.~ ~Azonban az ellenfél vezérei, Eszterházy
 363    2     |                      Bethlen Istvánnak. Abban az órában végződött egy csetepatéja
 364    2     |                főkapitány jókedvét.~ ~- De mi az áldottának jönnek kegyelmetek
 365    2     |                     kendteknek, hogy hozza el az egész falut! Azt kívántam,
 366    2     |                    szóval meg lehet ijeszteni az ellenséget? Úgy segéljen,
 367    2     |                     Szép zászlók, mondhatom. „Az becsületes csizmadiacéh.” „
 368    2     |                    becsületes csizmadiacéh.” „Az becsületes timárcéh.” Mit
 369    2     |                  beszéddel.~ ~Kellő közepében az érdemes csizmadiatanyának
 370    2     |                 eminenter58 volt applikálva59 az egész disszertáció.60~ ~-
 371    2     |                       sáncolják magukat, mint az ürgék. Nem tetszik nekik
 372    2     |                   nyújtva a vén diák elé, mit az hatalmas húzással vallatott
 373    2     |                    elevenít, s vajon mivel él az ellenség odaát? Fekete prófunttal,62
 374    2     |               humanissime, ügyesen megragadva az eszmét, mely hallgatóinak
 375    2     |           szupplikációkor64 nem láttam, mikor az ilyen cserepár65 egész csapatostul
 376    2(64) |            szupplikáció - adománygyűjtő körút az iskolák részére~ ~
 377    2     |                     Alig is várta Szabó uram, az érdemes csizmadia-atyamester,
 378    2     |                szattyánpapucs-készítőnek volt az a nehézsége az egész ellen,
 379    2     | szattyánpapucs-készítőnek volt az a nehézsége az egész ellen, hogy hiszen
 380    2     |                    hogy hiszen jó volna, csak az a nagy ágyújok ne volna!~ ~
 381    2     |                  volna!~ ~Humanissime Ormándy az ellenvetést nem hagyhatta
 382    2     |                    tősgyökeres csizmadia, nem az az ember, aki meg tudja
 383    2     |                 tősgyökeres csizmadia, nem az az ember, aki meg tudja fordítani
 384    2     |                        hogy mi nem tudjuk, mi az az ágyú? Az ágyú nem egyéb,
 385    2     |                     hogy mi nem tudjuk, mi az az ágyú? Az ágyú nem egyéb,
 386    2     |                    nem tudjuk, mi az az ágyú? Az ágyú nem egyéb, mint egy
 387    2     |                       megdöglött. Nem is való az egyébre, mint durranásával
 388    2     |                     nem vagyunk lovak, ergo66 az ágyútól meg nem ijedünk;
 389    2     |                       vicissim:67 aki megijed az ágyútól, ergo az ló.~ ~No,
 390    2     |                      megijed az ágyútól, ergo az ló.~ ~No, szegény szattyánvargának
 391    2     |                   lenni, mert e perctől fogva az egész táborban azzal üldözték,
 392    2     |                       hogy „ergo, aki megijed az ágyútól, az ló”.~ ~Keresztszegi
 393    2     |                       aki megijed az ágyútól, az ló”.~ ~Keresztszegi magához
 394    2     |                 háromszáz válogatott ifjút, s az éjjel holdvilág feljötte
 395    2     |                     csendességben kerülje meg az ellenséget. A mocsár széle
 396    2     |                       nagyobb zajjal előtörni az ellenség jobb oldalában;
 397    2     |                   minden lábán egy deszkával, az egész ingoványt keresztül-kasul
 398    2     |                    ered, s azon esetben innen az egész tábor rohamra indul
 399    2     |                biztosak lehetvén afelől, hogy az ellenség nem üldözheti kegyelmeteket
 400    2     |                       nagybot”; azzal készült az útnak.~ ~- Hát puskákat
 401    2     |                       lenne árulva jövetelünk az ellenség előtt. Diákkézbe
 402    2     |                  nagyon sikerül, akár kevésbé az egyszerű csel, annyi mindenesetre
 403    2     |                     el lesz általa érve, hogy az ellenség rosszul fogja magát
 404    2     |                      fogja magát érezni abban az állásban, melynek egyik
 405    2     |                       a debreceni bíró tervét az egész haderő közreműködésével
 406    2     |                      hogy ha azt meggyengíti, az ellenség véletlen kirohanhat,
 407    2     |                     hangzik a rivalgás, amint az Ormándy-csapat kiront a
 408    2     |                   puskáját; második: szaladni az ágyúk felé, hátán vive a
 409    2     |            tanulóifjúságot”! - nekivetemedett az egész céh, utánuk a többi
 410    2     |                     öt perc alatt fenn voltak az ellenséges sáncon, egymáson
 411    2     |                egymáson keresztül másztak fel az árokparton, ordítottak az
 412    2     |                     az árokparton, ordítottak az ellenségre, hogy helytálljon,
 413    2     |            helytálljon, ne szaladjon, de amit az meg nem fogadott, hanem
 414    2     |                       végzete maga után vonta az egész sereg pusztulását,
 415    2     |                       Bornemiszának egy ideig az a rossz gondolata volt,
 416    2     |             lovasságával keresztülvágni magát az ellenségen. Itt azonban
 417    2     |                      csőcselékhadnak becsült, az a debreceni lovas felkelő
 418    2     |                      esett kezére; azok közül az egyik újdonúj volt, nemrég
 419    2     |                valamelyik országgróf felesége az aranysasos szalagot. Az
 420    2     |                       az aranysasos szalagot. Az mind nekik jutott.~ ~Kevés
 421    2     |                  haldokolva mondá: „megitatni az egereket”.~ ~Pedig senki
 422    2     |                  intézzen a váradi basával és az ecsedi kapitánnyal összefogva.~ ~
 423    2     |           megtorlástól; a Tiszán túl még csak az sem maradt, aki szájjal
 424    2     |                      volna ott-lettnek lenni; az irigyebbek csapatostul mentek
 425    2     |                   toronyból jelt adtak, mikor az első csapatokat meglátták,
 426    2     |        tarackdurrogatás, harangszó, rivalgás! Az utcákat elállta a nép, a
 427    2     |                   Ormándy vezérlete alatt, ki az elfoglalt új zászlót hozta
 428    2     |                     büszkesége robogott végig az utcákon, büszkén reptetve
 429    2     |             Keresztszegi uram elhalmoztatott. Az ő esze nyerte meg a csatát.
 430    2     |                     hogyan lehet kibillenteni az ellenséget erős állásából;
 431    2     |                     erős állásából; ő intézte az egész ütközetet, neki rendelte
 432    2     |                      síkra Debrecen, megfelel az egész dunántúli labanc világnak.~ ~
 433    2     |                 harsogó menet végigvonult már az utcán, hát ő micsoda csapatot
 434    2     |                   szép harmóniával: „Krisztus az én győzedelmem, új hazámba
 435    2     |                 ravatal után, melyen barátja, az atyamester feküdt, következék
 436    2     |                   megerősíté Rákóczi Györgyöt az erdélyi fejedelmi trónon.
 437    2     |                     trónon. Ferdinánd császár az öreg Bethlen Istvánt akarta
 438    2     |                     Istvánt akarta inkább; de az ifjú Bethlen István nyíltan
 439    2     |              Absolonról, Dávid király fiáról. Az ifjú Bethlennek nem kellett
 440    2     |                   után fennen hirdették, hogy az „új búzakenyeret Pozsonyban
 441    2     |                      a végdöfés is megjöjjön, az egész mozgalom vezére, Bethlen
 442    2     |                    súlyos igazságot látnak ma az ő saját fejére.~ ~Nem hagyta
 443    2     |           visszanézett rá, és egy írást, mely az asztalon feküdt, nyújtott
 444    2     |                       Keresztszegi nem ügyelt az írásra.~ ~- Ki engedé meg
 445    2     |                       kezéből, s olvasatlanul az asztalra vágta.~ ~Erre a
 446    2     |                     felugrottak székeikről, s az elszörnyedés hangján kiáltanak
 447    2     |               fejedelem?~ ~A főjegyző felvéve az iratot, s felbontva azt,
 448    2     |                      iratot, s felbontva azt, az állva hallgató tanács előtt
 449    2     |               főjegyző; a többiek is rázúgták az igent.~ ~Keresztszegi szomorúan
 450    2     |                  ketté akarja törni a kardot, az neki szabadságában áll,
 451    2     |                   békét akar, én nem harcolok az ő nevében; de kötelességemnek
 452    2     |                 városunk érdekében tiltakozni az ellen, hogy mifölénk bárki
 453    2     |                       ítélve. Egyedüli vétkem az, hogy véremet ontottam érte.
 454    2     |                  ontottam érte. És tiltakozom az ellen, hogy kegyelmes urunk
 455    2     |                   voltak a tanács által előre az eseményről, s a vigilansok77
 456    2     |                  bezáratták a kapukat, nehogy az ifjúság valami garabonciát
 457    2     |                     azok mégis megtudták, azt az ablakon keresztül felkiáltott
 458    2     |                       kaput kivetni sarkából, az éppen csak egy gondolat
 459    2     |                 rettenetes flegmájával.~ ~Még az ajtókat sem zárták be, nehogy
 460    2     |                       a legelső, aki berohant az ajtón, s fustélyát plántálva
 461    2     |                   elkiáltá magát:~ ~- Ki volt az a vakmerő, aki elfogatta
 462    2     |            kollégiumban. Hát kend kicsoda ott az asztal végén?~ ~A betódult
 463    2     |                      basszista, precanáljon81 az auditóriumban;82 ha kegyelmed
 464    2(82) |                                  auditorium - az iskola díszterme, ált.:
 465    2     |                       lecsapó kígyó, áthajolt az asztalon, s elérve hosszú
 466    2     |               csakugyan legtöbbre lehet menni az elébbeni taktikával, a vis
 467    2     |                   kapta a nagy ólomkalamárist az asztalról, s így szólt a
 468    2     |                  akarja. Tehát majd én ráadom az utolsó áldást. - S azzal
 469    2     |               határozatot végigönté tintával; az üres kalamárist pedig odanyújtá
 470    2     |                       újból ne dekretálhassák az elfogatást. Most pedig menjünk
 471    2     |                       hátrahagyva, sietett le az erőszaktevő nép a börtönhöz,
 472    2     |                     inte, hogy szólani fog.~ ~Az egész zajgó néptömeg lecsendesült.~ ~
 473    2     |                   Azért vegyék be kegyelmetek az én tanácsomat. Tegyenek
 474    2     |                      mindenki haza nem tér, s az éjszakai harangszónál egyetlenegy
 475    2     |               egyetlenegy lélek sem fog járni az utcákon. Akkor elmegyek,
 476    2     |                megmentsék a törvény lelkét és az ősi szabadságot, nehogy
 477    2     |                kineveztetése. Egyebekre nézve az Isten áldása legyen kegyelmetekkel
 478    2     |           marasztalásra: „majd ha tiszta lesz az utca”.~ ~Alig lehetett még
 479    2     |                   jelenteni: hogy „tiszta már az utca”, s a kedvéért bizonyosan
 480    2     |          visszatekinteni.~ ~Megállhatta egész az utolsó házig, ott megállította
 481    2     |                      mögötte, Igyártó leánya, az eljegyzett menyasszony,
 482    2     |                       száműzött, most te vagy az. Akkor neki volt szüksége
 483    2     |                   uram bírósága alatt történt az az eset, hogy egy sok év
 484    2     |                     bírósága alatt történt az az eset, hogy egy sok év előtt
 485    2     |                   rabkereskedőnek adatott el; az a többi rabszolgákkal együtt
 486    2     |                sertéshúst árulnak a piacon, s az emlékek után, sok hányódás,
 487    2     |                       értett; hanem hát ennek az egész tanulmánynak nagyon
 488    2     |                  István-napi vásárkor mutogat az utcán a hasított orrú szerecsen.~ ~
 489    2     |             nevezetességű vihar tombolt végig az alföldi síkon; a forgószél
 490    2     |                       tornya meglátszik, mert az pörös jószág; még majd megvehetnék
 491    2     |                   Eldorádóját93 ismerték, míg az utóbbi évtized intézményei
 492    2     |                      csülkig látta dagasztani az ingoványban. Valami mocsáros
 493    2     |                      mindig úgy tetszék, hogy az az erdő közelebb jön, a
 494    2     |                   mindig úgy tetszék, hogy az az erdő közelebb jön, a ház
 495    2     |                      igaz. Mire beesteledett, az az erdő olyan közel volt
 496    2     |                   igaz. Mire beesteledett, az az erdő olyan közel volt hozzá,
 497    2     |                   hogy tündérek játéka nélkül az erdő és palota így nem jőnek
 498    2     |                   hogy hasonló előzékenységet az Ezeregyéjszaka valamennyi
 499    2     |                          Csakhamar megtalálta az erdőben az utat, mely a
 500    2     |               Csakhamar megtalálta az erdőben az utat, mely a kastély felé
 501    2     |                    átváltoztatott tündérek!~ ~Az állatcsoportok semmi akadályt
 502    2     |                   szarvasbikák bámulva néztek az ismeretlen jövevényre, s
 503    2     |                      A közös vész megszünteti az állatoknak egymástóli félelmét.~ ~
 504    2     |                      lépcsőn, s bekocogtatott az első szoba ajtaján, melyet
 505    2     |                felnyomta, a szél úgy kicsapta az ajtót, hogy Szulali hanyatt
 506    2     |                      fénylik a drágakövektől, az asztal görnyed a halmozott
 507    2     |                       csapta be a háta mögött az ajtót.~ ~Szulali ezt nem
 508    2     |                       nem vette tréfára, hogy az ember háta mögött az ajtót
 509    2     |                     hogy az ember háta mögött az ajtót betegyék, s hozzálátott,
 510    2     |                       tolni is, rázta, emelte az ajtót, de az ajtó csak nem
 511    2     |                    rázta, emelte az ajtót, de az ajtó csak nem nyílt ki neki.~ ~
 512    2     |                       nem lehet menni többet! Az ablakokon erős keresztvasak,
 513    2     |                  mérges zivatar van, de szebb az mégis a bezárt ajtónál.~ ~
 514    2     |                       voltak felkészülve, még az a gyönge asszonyszemély
 515    2     |                háromélű egyenes kardot viselt az oldalára kötve.~ ~A csapat
 516    2     |                    vezér, hogy be van-e zárva az ajtó.~ ~Egy férfi odalépett,
 517    2     |                Valószínűleg a szélroham, mely az ajtót egyre rázta, felnyitá
 518    2     |                      fog itt történni most.~ ~Az bizony nem volt tündéri
 519    2     |                    halvány ifjút eskettek meg az evangéliumra, hogy semmit
 520    2     |                  Ebből Szulali megtudta, hogy az a vezér Keresztszegi, kiről
 521    2     |                     szorítottak a vezérrel és az asszonnyal, a kandalló mögötti
 522    2     |                        A vezér azt parancsolá az ifjúnak, hogy azon fenyőfáklyákból,
 523    2     |                     tűz újra belepje korommal az ajtónyílás minden választékát,
 524    2     |                  kívülről néző előtt.~ ~Hanem az elővigyázati intézkedésből
 525    2     |                    elővigyázati intézkedésből az a kellemetlenség támadt
 526    2     |                       kétségbeejtő állapotban az a mentő eszme villant agyába,
 527    2     |                        legkisebb módja nélkül az önvédelemnek, míg testét
 528    2     |                    kegyetlenül, úgyhogy midőn az alanti tűz elhamvadtával
 529    2     |                     egy helyben, hanem rohant az ajtónak, félretolta a zárt,
 530    2     |                    esett, mint futott lefelé; az udvaron keresztülbukdácsolt
 531    2     |                   udvaron keresztülbukdácsolt az erdő menekült vadain, mik
 532    2     |                 mozdultak azóta, s nekirohant az erdőnek, míg újra meglelte
 533    2     |                      nap lett, a tó vize, mit az orkán délnek torlasztott,
 534    2     |                széttekinte, hát nem látta sem az éjszakai kastélyt, sem a
 535    2     |                       gesztenyés erdőt sehol. Az úszóláp visszahozta, ahonnan
 536    2     |                       ismerte volna, hogy ott az előtte levő vízben megfürödjék,
 537    2     |                       tudniillik feladja őket az elöljáróságnak. Ezért adatik
 538    2     |                    nem tudom. Hanem én vagyok az a Szulali, aki hazajöttem
 539    2     |                        Tündérsziget vitt oda, az hozott vissza, nyulak, őzek
 540    2     |           felfüstöltek.~ ~- S mit csinált ott az a harámbanda?~ ~- Tanácsot
 541    2     |                     ráismertem.~ ~- S ki volt az?~ ~- A kegyelmed úrfia volt
 542    2     |                        A kegyelmed úrfia volt az, Vince úrfi, az asszonyt
 543    2     |                    úrfia volt az, Vince úrfi, az asszonyt nénjének szólította,
 544    2     |                            S mi szándékuk van az összeesküvőknek?~ ~- Nagy
 545    2     |                       S ki ellen volt intézve az összeesküvés?~ ~- Mind a
 546    2(93) |              felfedezők nevezték így Amerikát az indiánoknál talált számtalan
 547    2(94) |                                Hippokratész - az ókor leghíresebb orvosa
 548    2     |                    megjelent bíró uram előtt, az így szólt hozzá diákul,
 549    2     |                  nyelven folytatták egymással az értekezést.~ ~Doktor Tóbiás
 550    2     |                     úton-módon látta, tanulta az őrültek kigyógyítását, sajnálva
 551    2     |                   prózai városban olyan ritka az őrültségi eset, hogy nem
 552    2     |                       aminek oka valószínűleg az, hogy sík, lapályos földön,
 553    2     |                    szalonnát, nehéz valakinek az elméjét úgy megerőltetni,
 554    2     |                       örülni Tóbiás doktornak az előforduló eseten, hogy
 555    2     |                     hogy annyira kificamodjék az esze, miszerint azt képzelje,
 556    2     |                     még jobban megkötözték.~ ~Az ordítás kihallott az utcára;
 557    2     |                          Az ordítás kihallott az utcára; kofák, gubás népek
 558    2     |                       holmit látott?~ ~- Erre az egyre esküszik, hogy igaz.~ ~-
 559    2     |               elkezdte vele doktor Tóbiás azt az experimentumot,97 hogy adott
 560    2     |             kávéskanálnyi bevételéhez nemcsak az orvosságot, hanem őt magát
 561    2     |                  látottaktól eltérni.~ ~Ekkor az orvos a koplaltatáshoz folyamodott.
 562    2     |                    valaki zenével gyógyítá ki az őrültet, s föltéve magában,
 563    2     |                     orgonája, ami azóta, hogy az épület megszűnt kápolna
 564    2     |                     mégsem hiába adott kezébe az a kegyes dzsinn, aki őt
 565    2     |                  köntöse tele volt írva belül az Alkorán99 aranymondásaival;
 566    2     |                vallásos babonái közé tartozik az, hogy ők az őrülteket olyan
 567    2     |                     közé tartozik az, hogy ők az őrülteket olyan szenteknek
 568    2     |                    feletti szellemet ütne meg az ember, s az majd bosszút
 569    2     |                szellemet ütne meg az ember, s az majd bosszút állna megverőjén.~ ~
 570    2     |                      Méltóságos úr, én vagyok az a Szulali, akit a gonosz
 571    2     |                       gyötörtek, hallgasd meg az én szavaimat, mert nagy
 572    2     |                        a rejtélyes szobákról, az összeesküvők terveiről;
 573    2     |                   lélek; ha azt kívánod, hogy az utolsó két darab ruhámat
 574    2     |                    odaadjam magamról, úgymint az inget és a salavárit, akkor
 575    2     |                  maradjak itt annyi nép előtt az utcán; mert jól tudom, hogy
 576    2     |                   utcán; mert jól tudom, hogy az Alkorán azt parancsolja:
 577    2     |                       ha ő kívánja, mert nagy az a szellem.~ ~Szulali most
 578    2     |                 keresztyénibb szokások vannak az őrültekkel való bánás dolgában.~ ~
 579    2     |                 bolond fővel képzelte.~ ~Mert az a szándéka volt, hogy ha
 580    2     |                   várban; mert nagy boldogság az, mikor az ember így válogathat
 581    2     |                      nagy boldogság az, mikor az ember így válogathat az
 582    2     |                       az ember így válogathat az uraiban.~ ~Parancsol vala
 583    2     |                     nagy szüksége is lehetett az ő helyzetében, annyi furfangos
 584    2     |                 semmit sem hitt el neki abból az egész beszédből.~ ~- Hát
 585    2     |                       kapitány pedig nem volt az az ember, akivel ilyen vastag
 586    2     |                    kapitány pedig nem volt az az ember, akivel ilyen vastag
 587    2     |                      lakott. Kocsmárosné volt az, és igen tisztességes hírben
 588    2     |                    Annyi bizonyos, hogy férje az asszonynak nincsen, ő maga
 589    2     |                  ifjasszonynak hívatja magát. Az tehát nem állhat, amit Szulali
 590    2     |                        hogy ő hallotta, mikor az elpusztult Keresztszegit
 591    2     |                      igen homályos oka van.~ ~Az igen világos az, hogy itt
 592    2     |                    oka van.~ ~Az igen világos az, hogy itt jó keresete van.
 593    2     |                       szőlőskerttel együtt.~ ~Az igen homályos ok pedig az,
 594    2     |                     Az igen homályos ok pedig az, hogy Debrecenben minden
 595    2     |                         hogy „leesett a férje az ugorkafáról, s akkor törte
 596    2     |                 gyülekezésében, s ott mívelik az országfölháborítás nagy
 597    2     |                       ahelyett hogy örülnének az életnek, mint más; s amíg
 598    2     |                    Pedig hát mindaz igaz volt az utolsó szóig, amit Szulali
 599    2     |            jelentéktelen szövetség létezését; az egész csendes világ meg
 600    2     |                     volt nyugodva abban, hogy az idén nem lesz háború. A
 601    2     |                    négy pallos között járnak; az egyiket a császár, a másikat
 602    2     |                    három jótállt a fejével, s az árulóra halál volt szabva.~ ~
 603    2     |                     mind Nagyváradon, s akkor az a rendelet adatott ki, hogy
 604    2     |                      hír, hadd hazudtolja meg az általános csend a híresztelt
 605    2     |                     legjobb barátságban volna az egész világ. Sohasem volt
 606    2     |                       olyan vígak, mint ebben az esztendőben.~ ~Mert tudni
 607    2     |                Övezzétek fel derekaitokat.”~ ~Az ifjú hitszónok igen szép
 608    2     |               szokásosan három részre osztva, az első részben bebizonyítá,
 609    2     |                     részben bebizonyítá, hogy az Úr népének igaza volt, midőn
 610    2     |                     népének igaza volt, midőn az egyiptombeli nyomorgatók
 611    2     |                   alatt szenvednek, várhatják az ő törekvéseikben az Urak
 612    2     |                 várhatják az ő törekvéseikben az Urak Urának segedelmét.~ ~
 613    2     |                     belőle. Azt pediglen csak az adeptusok102 tudták, hogy
 614    2     |                  derekadat”, mely tudtul adja az egymáshoz tartozóknak, mikor
 615    2     |                   bíró uram fiának volt esze, az apja sem maradt a táppénzzel
 616    2     |                      égető tatárok csaptak be az országba, akik ölnek; pusztítanak,
 617    2     |                  fegyveres céhek foglalják el az őrtornyokat, s senkit éjnek
 618    2     |                       se be ne bocsássanak.~ ~Az ilyen tilalom pedig szigorúan
 619    2     |                      a város statútumai közt; az árok éjjeli áthágója fél
 620    2     |                         Így történt meg, hogy az összeesküdött napon Keresztszegi
 621    2     |                       de már most hogy legyen az oda való bemenetel?~ ~Ha
 622    2     |                 számított. A kapun átereszték az őrizők a fuvarost, még teszkerét
 623    2     |                    udvarára érve, azt mondták az otthon levő cselédek, hogy
 624    2     |                   mondta, hogy mikor jön meg. Az úrfi, a diák idehaza van;
 625    2     |                     szabad kijőni a szobából; az anyja vigyáz rá.~ ~A kocsis
 626    2     |                   kifogta a lovait, bekötötte az istállóba.~ ~Keresztszegi
 627    2     |                 beszédet; azt is hallá, mikor az esteli harangszót háromszor
 628    2     |                     Aztán megvárta még, mikor az éji őr jön a tizenegy órát
 629    2     |                       ottan csahol, nem ügyel az udvarra. Ebben a pillanatban
 630    2     |                   zörgetésre felkelt, kinyitá az ablakot, s kérdezé: ki jár
 631    2     |                 vagyok itt, Keresztszegi.~ ~- Az Istenért! Hogy jön kegyelmed
 632    2     |                        de apám keresztül járt az eszünkön, s bezáratta a
 633    2     |                   Anyám őriz - súgá szomorúan az ifjú.~ ~- Ezt nem mondtad
 634    2     |                   mindent fel kell áldozni.~ ~Az ifjú szomorúan süté le szemeit.~ ~
 635    2     |                       véredet hazádért, midőn az, ki Isten fia volt, nem
 636    2     |             kihullatni vérét?~ ~Vince betette az ablakot, elfútta a gyertyát,
 637    2     |                      megindult, mint megindul az álomjáró a holdsugár hívására,
 638    2     |                     kegyes nő csendesen aludt az Úrban, kezeit keblén imára
 639    2     |                 álmodik azon erősségben, amit az „ámen” végszava épít.~ ~
 640    2     |                        A ház és kapu kulcsait az ő feje alól kelle kivenni.~ ~
 641    2     |                    búcsúcsókjára.~ ~Ugyanezen az éjszakán történt az, hogy
 642    2     |                 Ugyanezen az éjszakán történt az, hogy a puszta kastély udvarán
 643    2     |                ezüstveretes nyelével elkezdte az ajtót kocogtatni. Először
 644    2     |             összeállítva „Bellona”, s ez volt az összeesküdtek jelszava,
 645    2     |                rejtekei meg szoktak nyílni.~ ~Az ajtó zárai alig hallható
 646    2     |                       tevé kezét, és felnyitá az ajtót.~ ~A nagy, éktelen
 647    2     |                   borulva susogá:~ ~- Te vagy az? Már visszajöttél, férjem?~ ~
 648    2     |                válaszolt:~ ~- Igen, én vagyok az - apád...~ ~Ilona felsikoltott;
 649    2     |              szétnézett, hogy hová tegye.~ ~- Az Istenért, hogy jött kegyelmed
 650    2     |             hallhatólag Ilona.~ ~- Lóháton, s az nagyon kifárasztott. Megengeded,
 651    2     |                  fogva, csapatok állták körül az erdőt, minden oldalát a
 652    2     |                     akar kegyelmed itten?~ ~- Az hosszú sor! El akarom fogatni
 653    2     |                    akarom fogatni azokat, kik az országos csendet és békét
 654    2     |                    vőm; ezt te akartad. De se az, hogy ellenségem, se az,
 655    2     |                       az, hogy ellenségem, se az, hogy vőm, nem nyom semmit
 656    2     |                      tudtam, hogy lopóznak ki az emberek a városból tanyáikra,
 657    2     |                      magukat vallani, s abban az esetben van elég karó számukra
 658    2     |           Keresztszegi fejéről visszavétessék az ítélet, mely őt a városból
 659    2     |                     én esküszöm teneked, hogy az összeesküvésnek akár szépszerével,
 660    2     |               köpenyed? Ha nincs kéznél, vedd az enyémet, és kövess, míg
 661    2     |                  ráadva, levezette őt magával az udvarra.~ ~Ott felültette
 662    2     |                       keresd.~ ~A mesterfogás az volt, hogy Igyártó sem darabontokat,
 663    2     |                ragadta ki leányát. Mert ilyen az asszony!~ ~Hanem midőn hazaért,
 664    2     |                    most át kelle látnia, hogy az sokkal merészebb volt, mint
 665    2     |                     ők mitőlünk. Hadizsákmány az, nem rablott préda. Ha felosztottátok
 666    2     |                 lőporos üregbe, pusztuljon el az egész kastély, nehogy orvok,
 667    2     |                    többet.~ ~Azzal megcsókolá az ifjú homlokát, és megszorítá
 668    2     |                      a nekem tett eskü alól - az Atyának, Fiúnak, Szent Léleknek
 669    2     |                      Azzal leoldta kardját, s az asztalra vetve, sietve elhagyta
 670    2     |                       sem látta meg, merre.~ ~Az ott maradtak pedig nagy
 671    2     |                         kijöttünk farkasoknak az erdőre, s hazakullogunk -
 672    2     |                   Keresztszegi kétségbeesett, az ő dolga; én maradok az,
 673    2     |                        az ő dolga; én maradok az, akinek fölcsaptam.~ ~Ormándy
 674    2     |              fölcsaptam.~ ~Ormándy megszorítá az ifjú kezét.~ ~- Jól van,
 675    2     |                    nincs, leszek én! - kiálta az ifjú, s felkapta Keresztszegi
 676    2     |                 felkapta Keresztszegi kardját az asztalról, hová a vezér
 677    2     |                      Ormándy fejet csóvált, s az öregek húzódoztak.~ ~- Kedves
 678    2     |                       még fel se nőttél?~ ~És az ifjú mégsem tette le kezéből
 679    2     |                  megsíratni való szándék volt az.~ ~- És most, akiben lélek
 680    2     |                       most, akiben lélek van, az követ engem. És ha senki
 681    2     |                       magában Keresztszegi -, az ő tervének folytatása-e,
 682    2     |                    akit elfogtak, vagy valaki az ő cimborái közül?~ ~E kérdésre
 683    2     |                  csizmák lábaihoz erősítve, s az első ék már térdei közé
 684    2     |                 bégben - Vincentiusra ismert. Az pedig kedvetlenül fordítá
 685    2     |                       szerencsétlen?! - szólt az ifjúhoz törökül.~ ~- Azt,
 686    2     |               törökökre vallhass.~ ~- Valóban az volt a szándékom.~ ~- Ki
 687    2     |                       a kínzást?~ ~- Isten és az én lelkem látja.~ ~- És
 688    2     |                     között; hozzászoktunk már az ilyeshez; a váltságdíjért,
 689    2     |                 egyszer kezére kerüljön; most az egyszer a bátyja érdemeiért
 690    2     |                      háza, raktára itt marad, az többet ér ezernégyszáz aranynál;
 691    2     |                    történt, hogy Keresztszegi az úton meghálva, a kíséretét
 692    2     |                    kíséretét leitatá, s mikor az holtrészeg volt mind, illa
 693    2     |                     olvasá a levelet, melyben az volt, hogy mind a szpáhijaira,
 694    2     |                      mind a szpáhijaira, mind az öccsére vigyázzon jobban,
 695    2     |                hevesebb vérű spanyol kapitány az ilyen tréfákért visszatorláshoz
 696    2     |                       No, majd vigyázni fogok az öcsémre, csak menjetek haza -
 697    2     |                 missziójának meg is felelt.~ ~Az utókor pedig elismeréssel
 698    3     |                                               AZ UTOLSÓ BUDAI BASA~ ~Vedd
 699    3     |                   felkészült ellensége előtt; az ott elveszett, elhullott.
 700    3     |                       embert csináltak belőle az idők; végtagjait bántják
 701    3     |                      török történetírók által az oszmán birodalom városai
 702    3     |              paradicsomként illatozó; Bagdad, az üdv hazája; ezután következett
 703    3     |                      ezután következett Buda: az iszlám védbástyája Európában,
 704    3     |                 iszlám védbástyája Európában, az oszmán birodalom zárja és
 705    3     |              Magyarország egykori fővárosa.~ ~Az ötfelé osztott város részeit
 706    3     |                     helytartók restsége miatt az is omladozik már. Itt csak
 707    3     |                     külső bástyákra van gond. Az ős épület falai azon módon
 708    3     |                      azon módon vannak, ahogy az ágyúgolyók beléjük ütődtek:
 709    3     |                     basák lófarkas zászlói.~ ~Az első bejáratnál valamelyik
 710    3     |                    megkezdett mű félbemaradt, az ajtók és ablakok veresmárvány
 711    3     |                   koptatták még le egészen.~ ~Az innen nyíló terem a legnagyobb
 712    3     |                  szélessége tizennyolc lépés: az volt hajdan a trónterem.
 713    3     |                      a trónterem. A padmalyra az égi állatkör jelképei vannak
 714    3     |                      van ultramarinnal festve az égbolt, ezüstcsillagaival
 715    3     |                       ezüstcsillagaival abban az állásban, melyben volt Mátyás
 716    3     |                    qualis utraque fuit.”109~ ~Az átelleni mélyedés boltozatán
 717    3     |                 dohányoznak); alig látszik ki az eredeti szín, az apró csillagocskákon,
 718    3     |                   látszik ki az eredeti szín, az apró csillagocskákon, s
 719    3     |                       órákban két vendégével; az egyik Ihánzáde Mehemed,
 720    3     |                  szenvedélytelen sastekintet. Az imám, a dervisek egyszerű
 721    3     |                  kurucok akkoriban viselték - az allonge-parókák dacára,
 722    3     |                   felül kis szűk nyílása van. Az imám térdelve áll a gömb
 723    3     |                        nyúlós nedvet csöppent az üveggömb nedve közé; a csepp
 724    3     |                     aztán jóslatokat mondanak az azokhoz értők. II. Szulejmán
 725    3     |               jóslatokat mondanak. Pedig ezen az úton sok igazat meg lehetett
 726    3     |                   mondani a szultánnak; hanem az utóbbi évek óta jobb volt
 727    3     |                   utazott ember, nem tartotta az egészet egyébnek mulatságos
 728    3     |                       jósló figyelemmel nézte az üveggömb nedvében terjengő
 729    3     |                     kígyó a kék felhő között; az behatol a sárga körbe.~ ~-
 730    3     |                     fejével, s keresztül tör, az egész kör lángvörössé válik:
 731    3     |                     sem. Meglátod, Abdi, hogy az idén elveszíted Buda várát,
 732    3     |                       senki, s te fogsz lenni az utolsó basa Budán.~ ~Abdi
 733    3     |                   összevont szemölddel nézett az üveggömbbe.~ ~- Az a cikázó
 734    3     |                     nézett az üveggömbbe.~ ~- Az a cikázó csillag, mely legtovább
 735    3     |                      hull sebesen a fenekére; az te voltál. - Abdi fejével
 736    3     |                 reszketeg ujjával odamutatott az üvegre.~ ~- Te vagy ott
 737    3     |                    Ihánzáde hirtelen megrázta az üveggömböt, arra egy szürkés
 738    3     |                      egy szürkés köd lepte el az egészet, melyben nem látszott
 739    3     |                    Ihánzáde, s azzal felvette az üveggömböt, köpenye alá
 740    3     |                    apó egy kissé eszelős.~ ~- Az eszelősökön Isten lelke
 741    3     |                    leestét. Sztambulban, ahol az emberek napfényben fürdenek,
 742    3     |                       előzze meg. Ha te léssz az első, te léssz; ha más lesz,
 743    3     |                  jóslatából?~ ~- Beteljesülne az mégis. Én pedig egy hajadszálát
 744    3     |                  Petneházy forrón szorítá meg az eléje nyújtott kezet, s
 745    3     |                teljesülés lehetőségétől, mint az ég a földtől.~ ~Petneházynak
 746    3     |            használtatott; a sekrestyében volt az imám lakása.~ ~Petneházy
 747    3(109)|                     Nézd meg, hogyan fénylett az égbolt Mátyás születésekor,
 748    3     |                 fejeik.110 A bolond török még az arkangyal lábai alatt heverő
 749    3     |                    letördelte a fejét, mintha az is valami szent állatjuk
 750    3     |                      hogy felsóhajtson, mikor az eléktelenített bolthajtások
 751    3     |               bolthajtások alatt végigment.~ ~Az imám nem volt szállásán,
 752    3     |                      világhírű könyvtára volt az: egykor a palota főtermében,
 753    3     |                       baja volt a könyvtárnak az, hogy amint egy ágyúgolyó
 754    3     |                        s a könyvekre csorgott az eső, úgyhogy mire észrevették,
 755    3     |                     szekrényeikből, lehordták az alatta levő pincébe, ott
 756    3     |                      Néha pecsétet is ütöttek az ajtóra, mikor valami babonás
 757    3     |                   napjaiban Budára száműzték, az lőn rábízva, hogy szedje
 758    3(110)|              mohamedán vallás bűnnek tartotta az ember, elsősorban az emberi
 759    3(110)|                 tartotta az ember, elsősorban az emberi arc ábrázolását~ ~
 760    3     |                       négyszáz fóliánsból,111 az imám régen elvégezte a reábízott
 761    3     |                   hogy sohase lássa meg többé az „édes vizek palotáit”.~ ~
 762    3     |                    volna; nappal is ott égett az Ihánzáde asztalán, ki az
 763    3     |                      az Ihánzáde asztalán, ki az ifjú kurucot látta jönni,
 764    3     |                  szemrehányásokat kezde tenni az imámnak.~ ~- Tudod-e azt,
 765    3     |                fejemet a tenyerembe téteti.~ ~Az imám keserű gúnnyal tekinte
 766    3     |                     itt most amiatt szüntelen az életemmel játszom.~ ~- Nem
 767    3     |              másodszor meg - szerelmes vagyok az őrülésig.~ ~- Ami a csillagokban
 768    3     |                    valamit elhitetni. Előttem az auspiciumok,112 konstellációk,113
 769    3     |            jövendöléseiteket sem hiszem, akár az abadir115 mondta is azokat
 770    3(114)|                    horoszkóp - csillagjóslat, az illető személy születésekor
 771    3     |                  láthat be emberi lélek, mert az a teremtő titka.~ ~Ihánzáde
 772    3     |                fejével.~ ~- Igazad van, fiam. Az abadir, a magától író nád,
 773    3     |              csillagokban nincsen semmi írva; az eltemetett dervis álomitalt
 774    3     |                  alakulni, s feleletté válik, az nem egyéb, mint vaspor,
 775    3     |                   Mikor a becsületes emberek, az igaz férfiak, mindnyájan
 776    3     |                 száműzettek a szerájból, vagy az eunuchok parancsára éjszaka
 777    3     |                    akkor nem volt más eszköze az igazságnak, hogy szavát
 778    3     |                       mikor kiment a városba, az utcákon embernek nem volt
 779    3     |                  bebocsáták a vén dervist, ki az abadirból rejtélyes jóslatokat
 780    3     |                     úton sok veszély elhárult az oszmán birodalom felűl;
 781    3     |                keresztények szívét átjárónak, az most ránk nézve lett Dsigerdilen;
 782    3     |                       üdvös intézmény, de még az nem, hogy igaz dolog-e s
 783    3     |                     igaz dolog-e s legkevésbé az, hogy minek keversz te engemet
 784    3     |                   szavaiba.~ ~- Édes fiam, ha az ember csak azt tudná, amit
 785    3     |                   alávalóbb állat volna, mert az megérzi a földrengést előre,
 786    3     |                      előre, és elfut világgá. Az embernek ilyen ösztöne nincs,
 787    3     |                       lesz? Ilyen terhes anya az idő, és a születendő jövőnek
 788    3     |                  éppen ilyen fekete apja van. Az oszmán birodalom belül régóta
 789    3     |                   saját kapuinkon dörömböljön az ellenség vaskeze; hogy felébredjünk
 790    3     |                    vaskeze; hogy felébredjünk az átkozott álomból, melybe
 791    3     |                    mert míg egy kéjpalota van az édesvizek mellett, addig
 792    3     |                mellett, addig nincs gyógyulás az oszmanlik számára; de majd
 793    3     |                    fog sütni Törökországra.~ ~Az öreg dervis egészen tűzbe
 794    3     |                          Édes fiam - folytatá az imám -, Bécs felszabadulása
 795    3     |                   Nevetve felelt rá a mufti: „Az nem úgy van; én ha rabnőt
 796    3     |                 később szerzem azt meg; tehát az írás szavai ellen semmiképp
 797    3     |                   Ilyen eseményekből áll most az oszmán birodalom története,
 798    3     |                 birodalom története, mit Abdi az utókor számára megír. „Nyújtsd
 799    3     |                       ugyanazon napon történt az, hogy az oszmán hadat kétszer
 800    3     |              ugyanazon napon történt az, hogy az oszmán hadat kétszer megverték,
 801    3     |                        s minthogy ti is éppen az ellen harcoltok, aki ellen
 802    3     |                  pillantást vetettél beléjük, az elég lesz arra, hogy a magad
 803    3     |                   arra, hogy a magad fejét és az enyémet elveszítsd; de meg
 804    3     |                  közötti alkudozások. Ez volt az alkalom, hogy a magyar a
 805    3     |                     nagy államférfiúval; csak az aláhúzott vörös sorokat
 806    3     |                 megírva, mik új dolgok voltak az avatatlanok előtt, de miket
 807    3     |                     Ez tart bennünket itt; ha az betölt, akkor következik
 808    3     |                       ki, amikre nagyon jó ez az ölnyi vastag boltozat itt.~ ~-
 809    3     |                  ezeket a titkokat már tudnák az oszmán főurak is? Ha jól
 810    3     |                       fényes példák igazolják az ellenkezőt, s helyén maradna
 811    3     |                       Egy bizonyos napig.~ ~- Az ítéletnapig.~ ~- Azt mondtad,
 812    3     |                    vérét nagyon megzavarta ez az utolsó hír. Szeretett volna
 813    3     |                azalatt szóbeszédbe elegyedett az előszobában ácsorgó csausz
 814    3     |                    Rosszkedve volt-e, vagy jó az üzenetvétel után? Bizony
 815    3     |                     légkör annyira hatott már az ifjú lelkére, hogy jónak
 816    3     |                  fölindulását; hogy Petróczy, az elégületlenek legszívósbika,
 817    3     |                 portyázói hamar kézre kerítik az embert.~ ~Csak az a kérdés,
 818    3     |                     kerítik az embert.~ ~Csak az a kérdés, hogyan lehessen
 819    3     |         jajkiáltásaikat: „Jekdür Allah!” (Egy az Isten!) Egy kis merészség
 820    3     |                 lépcsőzetesen hanyatlik egész az alvárosi sáncig, onnan pedig
 821    3     |                    pedig csak egy jó ugrás, s az ember meg van mentve.~ ~
 822    3     |                      nagyon örült annak, hogy az egész eget bevonta valami
 823    3     |                 bevonta valami bárányfelhő, s az éj kezdett bizalmas sötétté
 824    3     |                 bizalmas sötétté válni; amint az ismeretes ajtócskán belépett,
 825    3     |                belépett, gondja volt rá, hogy az ne nyikorogjon, azután meg
 826    3     |                      kipusztultak abból, csak az apró fehér tengerinyúl szaporodott
 827    3     |                   tengerinyúl szaporodott el, az futkosott minden lépten
 828    3     |     tengerinyúlprémmel van kiszőnyegezve, még az oldalai is.~ ~Már elérte
 829    3     |                      össze; azt a csókot, azt az ölelkezést ki tudná megszámlálni!~ ~
 830    3     |                      ismerni, bármilyen sötét az éj; de amiről még a kriptában
 831    3     |                     meg lehetne tudni, hogy ő az, az göndör, rövid haja volt,
 832    3     |                     lehetne tudni, hogy ő az, az göndör, rövid haja volt,
 833    3     |                   vissza, Abdi basa.~ ~- S te az apáért elfelejtetted a leányát.
 834    3     |               hadvezéri ismerete bizonyos, és az senki más, mint te vagy.
 835    3     |                      el előtte a hitformát és az Úr imáját egész a megkülönböztető
 836    3     |                      végszókig: „...mert tied az ország!” - amiről a reformátusok
 837    3     |                 maradtam” - ezt mondhatod. De az, hogy „itt maradok”, az
 838    3     |                       az, hogy „itt maradok”, az a jövendők árnyékában van,
 839    3     |              beszéltél, enyelegtél; tele vagy az ő szemeinek tüzével. Tellinek
 840    3     |                       Azért ami meg van írva, az meg van írva; de jusson
 841    3     |                     rajtad, amiért egy időben az asszony miatt elfelejted
 842    3     |                     nem hisztek annyira, mint az asszonyok szavában. Nálunk
 843    3     |                      nincsen. A muzulmán őrzi az asszonyt, s nem hisz a beszédének.
 844    3     |                     szívvel Petneházy.~ ~- Ne az jusson eszedbe, hogy „minden
 845    3     |                    hogy „minden éjjel”; hanem az, hogy fejedről beszél valaki.~ ~-
 846    3     |                fejedről beszél valaki.~ ~- De az nem igaz; én hetenkint egyszer
 847    3     |                       harmat találkoznak.~ ~- Az mindegy: a bölcs ezt nem
 848    3     |                  Petneházynak. - Kedves fiam, az egyik éjszaka már letelt!~ ~
 849    3     |                  engem meg akar öletni, azzal az engedéllyel, hogy engemet
 850    3     |                       tehette volna-e ezt, ha az igaz volna, hogy Abdi basa
 851    3     |                  süketnek éles szemeket adott az ég, hogy lássa, amit meghallani
 852    3     |                     magadhoz térj. Legyen meg az is. Jöjj el ma este, mikor
 853    3     |                arcából láthatá Ihánzáde, hogy az ajánlatot nincs kedve elfogadni.~ ~-
 854    3     |                         Honnan tudod ezt?~ ~- Az idők kiszámítása, egyszerű
 855    3     |                 gondolkozik, fölötte homályos az - majd világosabban fogsz
 856    3     |                     megragadja a férfit, mint az oroszláné.~ ~- Jól van.
 857    3     |                     két dologra kérlek: egyik az, hogy ne menj haza, egész
 858    3     |                       légy szállásodon. Mikor az embert a veszély keresi,
 859    3     |                     jó neki nem lenni otthon; az úgyis addig keres, míg rád
 860    3     |                     vigyázz reá, most itt áll az ajtóm előtt, s amint kimégy,
 861    3     |                    valami házba bemégy, annak az ajtaja előtt lerakja sátorfáját,
 862    3     |                   elhagyna néhány lépéssel, s az őrház előtt háromszor kiáltva: „
 863    3     |                     édes piláfot!” - ez volna az, akit az őrszemnek le kell
 864    3     |                 piláfot!” - ez volna az, akit az őrszemnek le kell tartóztatni.
 865    3     |               intheted érte, mert hiszen neki az a kenyérkeresete, hogy a
 866    3     |                 helyre siethetsz, onnan aztán az én gondom téged odább vinni.~ ~
 867    3     |                        mindjárt sarkában volt az édespiláfárus, s azontúl
 868    3     |                     léptekkel eléje került, s az őrterem katonái mind előjöttek
 869    3     |                       volna meg neki.~ ~Ebben az egyben mégis alighanem csalódott
 870    3     |                     terebély fűzfa, Petneházy az alá leült, a piláfárus nem
 871    3     |                  bizonyosan megdöngette volna az álcás mutefellikát gubacsfejű
 872    3     |               mézespitét árulni.~ ~Azonban ez az egy gondolat nem hagyott
 873    3     |                  semmi mást; emiatt nem látta az ős Buda templomain meredő
 874    3     |                    minarékat, nem vette észre az utcakövek közt, miken végig
 875    3     |                    maradt.~ ~A csel sikerült, az őgyelgő népség rögtön észrevette
 876    3     |                  tengeri csigahéj alakja volt az, mely a medencét képezé;
 877    3     |                     egy hordár volt mellette, az is a gyaloghintó első rúdjai
 878    3     |                tizenegy mecset toronyőre, míg az üvöltő hangok a Víziváros
 879    3     |                     el; ez jelenté körülbelül az éjfélt.~ ~Petneházy kitekinte
 880    3     |                    nem - felelt a hordár.~ ~- Az sem, akire én várok.~ ~-
 881    3     |                        Hol van?~ ~- Én vagyok az - szólt közelebb lépve,
 882    3     |                        aki ujját elmetszette, az orvosnak.~ ~Valami kopott
 883    3     |                     Valami kopott köntös volt az, amit magára kellett vennie,
 884    3     |                     engedett mindent történni az öreg kedve szerint.~ ~Alig
 885    3     |                 szerint.~ ~Alig voltak készen az átalakítással, midőn a várkastély
 886    3     |                 megnézd, ki ez!~ ~Sötét volt, az alak palástba burkolva,
 887    3     |                Ihánzáde megrántá kezét.~ ~- Ő az. Hallgass!~ ~Az alak egyenesen
 888    3     |                  kezét.~ ~- Ő az. Hallgass!~ ~Az alak egyenesen a hintóhoz
 889    3     |                    még kérdezni akart valamit az imámtól, de az inte neki,
 890    3     |                  akart valamit az imámtól, de az inte neki, hogy hallgasson,
 891    3     |                        a tetőzetek rongyosan, az ablakok hártyával beragasztva;
 892    3     |                 lóistállókká voltak alakítva, az emeletében pedig Ozmán bég
 893    3     |                    akik olyan kedvenc tárgyai az ifjak beszélgetéseinek.
 894    3     |                      mandolinjáték keveredett az enyelgő hangok közé, s a
 895    3     |                csendesen, térdeire könyökölve az öreg. - Még most keveset
 896    3     |                 kiáltását, addig nem oly nagy az idő. Mindenekfelett azonban
 897    3     |                   amire bizonnyal mondom, itt az alkalom.~ ~Petneházy erre
 898    3     |                   erre lázas dühvel ezt mondá az imámnak:~ ~- Ha olyan öreg
 899    3     |                   tudatnod. Most már gyűlölöm az életet, gyűlölöm magamat,
 900    3     |                    gyűlölöm magamat, gyűlölöm az egész világot.~ ~- Ezt tudtam
 901    3     |                   mondani: „Most már megvetem az életet és magamat, és az
 902    3     |                      az életet és magamat, és az egész világot”; és hidd
 903    3     |                       közé; onnan susogott ki az imámhoz:~ ~- Tudod már,
 904    3     |                      felemelte a palankint, s az imám ment ismét elöl.~ ~
 905    3     |                       egész bátran lehaladtak az őrházig; ott az őrszem megállította
 906    3     |                    lehaladtak az őrházig; ott az őrszem megállította őket: „
 907    3     |                   talizmán gyűrűje ragyogott, az őr-basi a fáklyavilágnál
 908    3     |                      kapujáig, láncra kötötte az ugató kutyákat, lekapcsolta
 909    3     |               csörömpöltek utána.~ ~Petneházy az ámulattól nem bírt magához
 910    3     |                      magához térni; nem szólt az imámnak semmit. Csak állt
 911    3     |                 kihangzott a mandolinpengés s az ismeretes szerelmi dal,
 912    3     |                  ismeretes szerelmi dal, mire az ifjú oly jól emlékezett.~ ~-
 913    3     |                 Petneházy megdöbbenve tekinte az öregre: e hang nem az volt,
 914    3     |                 tekinte az öregre: e hang nem az volt, melyen az imám szokott
 915    3     |                      hang nem az volt, melyen az imám szokott vele beszélni.
 916    3     |                       áll előtte.~ ~- Te vagy az, Ihánzáde?~ ~- Helyén a
 917    3     |                       könny: erőtlenül borult az agg férfi keblére, és sírt,
 918    3     |                    adósa vagyok, s nem akarok az maradni. Most siessünk tova.
 919    3     |                    ahol Mihály püspök sírköve az útfélre vetve áll; neki
 920    3     |                     nakara zörgése kihangzott az utcára. Telli a tánchoz
 921    3     |                  háremben úgy nevelték. Hanem az mégis szívtelenség volt
 922    3     |                        sietséges hangon mondá az öregnek:~ ~- Hol van társad?
 923    3     |                vadaskert alatt kell lennem.~ ~Az öreg tudta azt jól: Petneházy
 924    3     |                       elő hamar - viszonzá -, az imént három tolumbadsi125
 925    3     |             belékötöttek, összeveszett velük, az őrjárat aztán mind valamennyit
 926    3     |                       ki nem eresztik őket.~ ~Az odaliszk nagyon megijedt
 927    3     |                       De hol öltözzem fel itt az utcán?~ ~- Hát eredj be
 928    3     |                   fölvesz. Mikor készen volt, az erszényt övébe rejté, s
 929    3     |                   palankinból.~ ~Körülnézett: az öreg nem volt sehol. Kereste,
 930    3     |                    felelt senki; egyedül volt az egész sötét utcában. Azalatt,
 931    3     |                   pedig csak a visszhang volt az, amit a magas várfalak adnak.
 932    3     |                       ért a várkapuig; mutatá az őrnek Abdi gyűrűjét; ha
 933    3     |                       őrnek Abdi gyűrűjét; ha az őr kevésbé álmos, meg kellett
 934    3     |                       hagyá a kapun bejőni.~ ~Az ismerős utcákon már visszatért
 935    3     |                ismerős utcákon már visszatért az odaliszk bátorsága; itt
 936    3     |                  utcaszegleten katona állt, s az őrjáratok ellen megvédte
 937    3     |                   kiáltott harmadikat, amidőn az alacsony kertajtón belépett.
 938    3     |                      elbocsátani veszedelmes. Az az ember ravasz, vagy legalább
 939    3     |                   elbocsátani veszedelmes. Az az ember ravasz, vagy legalább
 940    3     |                     kioszk ajtajánál, s amint az éjjel egy fiatal férfi magyar
 941    3     |                 fiatal férfi magyar köntösben az ajtón be akar menni, azt
 942    3     |             megvesztegethető, mint a többi. Ő az éjjel is kiment szokott
 943    3     |                    volt arra szükség.~ ~Amint az ifjú alak a kioszk ajtaja
 944    3     |                      hirtelen hátraszorította az áldozat két karját, a másik
 945    3     |                       levágott főt beletették az érte küldött bársonyerszénybe,
 946    3     |                        mely tudatá vele, hogy az úgynevezett Ihánzádé Mehemed
 947    3     |                     hogy most meg menjenek el az imám szállására, s amint
 948    3     |                    mutefellikák visszatértek; az imámot nem találják sehol,
 949    3     |               íróasztalán leltek egy levelet, az Abdi basának szól; tudja
 950    3     |                   levél tartalmán, és sietett az asztalhoz, melyen a poronddal
 951    3     |                 belőle a főt. Telli feje volt az, szép borzas, göndör fürteivel,
 952    3     |                 vesztőkaróhoz hurcolták őket; az egész háremőrség fejével
 953    3     |               szélcsendes időben? Nem égtek-e az aranyozott betűk a szeráj
 954    3     |                     legszebb gyöngyöt kitörni az oszmán urak koronájából.~ ~
 955    3     |                     száma; amilyennel a török az ideig nem mérkőzött még
 956    3     |                       birodalmi seregen kívül az egész keresztyén világ minden
 957    3     |              vágásához, kétszázezer homokzsák az ostromsáncok készítéséhez,
 958    3     |                      sem ő, sem kísérői, fele az úton lehullott a fáradtságtól.
 959    3     |                       belőle semmi dicsősége. Az átoknak csodafoganattal
 960    3     |                       csapásai alatt.~ ~Mikor az oszmán birodalom minden
 961    3     |                    török birodalom sorsa. Ott az erdők között kellett őt
 962    3     |                      követeinek, ott töltötte az időt csillagjósaival, akik
 963    3     |                tartományokban a nép fellázadt az adószedők ellen a rendkívüli
 964    3     |                    falvaikból, s megnépesíték az erdőket rablócsapatokkal;
 965    3     |                   éhség, drágaság nyomorgatta az országot, egész puszták
 966    3     |                  vetetlen maradtak. A szultán az üres ugarokon annál könnyebben
 967    3     |                  gondolt a holnapi napra, sem az adósságokra, miket a jövő
 968    3     |                     sóhajokkal terhelt levegő az ottan. Mohammed nem tudott
 969    3     |                       Magyarország fővárosát, az egykor oly fényes, aztán
 970    3     |                   távol menhelyen élt, s csak az akkori magyar világ, melyben
 971    3     |                       szegény embernek lenni, az általános olcsóság és a
 972    3     |                   vágyás tevék lehetővé, hogy az ilyen földönfutók nem vesztek
 973    3     |                      sem volt gazdag ember, s az ő birtokai is hasonló veszedelmes
 974    3     |                  vagyon meg is termett; hanem az utóbbi ott maradt a török
 975    3     |                       mint a hír és név; mert az, mit szerelemnek hívnak,
 976    3     |                    elegendő szénakészletet.~ ~Az áttért kuruc hadnagynak
 977    3     |              bizonyára nem a két derék nemzet az oka, mert ha rájuk hagynák,
 978    3     |                  Hanem hogy mind másképp lesz az ezután; csak egyszer Buda
 979    3     |                       Kanizsayné arcához; bár az akkori francia divatos viselet
 980    3     |                       viselet nem egyezett is az elébbi ősmagyar főkötő és
 981    3     |                     Nem merte ráfogni, hogy ő az, míg a hölgy meg nem szólítá
 982    3     |                       Tehát Kanizsay meghalt, az asszony visszatért birtokába,
 983    3     |                   idegen férfival.~ ~Megnyílt az ajtó, a hölgy és egy fiatal
 984    3     |                     környezetbe jutott? Hanem az mégis szomorú dolog, hogy
 985    3     |                  megerősödött abban, hogy ezt az embert neki meg kell ölni,
 986    3     |                       áttért vezér bizonyosan az udvarnál is nagy kegyben
 987    3     |                     tekintetéből kitalálhatja az ember, hogy miben. Ti egy
 988    3     |                   Funkenstein pedig tőlem, ki az elébbi ígéretről semmit
 989    3     |                       maga jószántából bizony az én időmben sem mondott le
 990    3     |                     kettőtök közül elébb lesz az ostromlott várfokon. Tetszik
 991    3     |                  ostromlott várfokon. Tetszik az ítélet? Ha tetszik, adjatok
 992    3     |                     Ragyogó orcával tevé azt. Az ilyen mondás volt neki kedvére.~ ~-
 993    3     |                   mert azt én beteljesítem.~ ~Az öreg barát jószívűen felelt
 994    3     |                    melyet nem érdemes olvasni az utókornak.~ ~Pedig milyen
 995    3     |                      ellenük szólt, övék volt az ország! Mi maradt meg belőlük?
 996    3     |                       változása jelenté, hogy az oszmán hatalom válságai
 997    3     |                    kedves; élvezte, használta az életet; vitéz volt, dicső
 998    3     |                      volt már, ami érdekelte: az pedig már nem mosolyog.~ ~
 999    3     |                      harcosok sisakkal mérték az elfoglalt aranyat, ezüstöt,
1000    3     |               körülfekvő hegyeket elfoglalták az egyesült seregek, a hegyoldalokban