Kötet

 1    1|          csúnyául elkezdett üvölteni, rá, mintegy jelszóra, visszaüvöltöttek
 2    1|          ember volt, maga is esküdött rá, hogy ő is látta őket, amint
 3    1|           Simon vitéz nagyon csóválta rá fejét; nem tetszett neki
 4    1|                nagy köveket hengeríte rá, keresztet metszett négyfelől
 5    2|       bizonyosan azt a választ nyerte rá, hogy „nem tudatik”.~ ~S
 6    2|               végtől végig azt nyerte rá: „nem tudatik, nem tudatik,
 7    2|              városáé, miért nem teszi rá a kezét? Ha igénylő örökösök
 8    2|              Én is úgy látom - felelt rá lakonice19 a bíró.~ ~- Miért
 9    2|         gyöngysorokkal; hímet varrhat rá skófiummal, megrakhatja
10    2|            harangoznak? - azt mondták rá: nem más az, mint Igyártó
11    2|         Tiszán, még a hidat sem értek rá hátuk mögött elégetni.~ ~
12    2|               volt, nemrég hímeztette rá valamelyik országgróf felesége
13    2|                  Igyártó visszanézett rá, és egy írást, mely az asztalon
14    2|            meg a zendülés. Fel voltak rá készülve, mégpedig nem patkószegekre
15    2|          basának, hanem megharagudott rá, és otthagyta. A köntösöket
16    2|             szobából; az anyja vigyáz rá.~ ~A kocsis megnyugodott
17    2|                 A kapitány mosolygott rá, s azt monda, hogy ez bolondos
18    3|              válság napja, nem voltál rá készen; álmodból riaszta
19    3|                 Úgy fog lenni - mondá rá Ihánzáde, s azzal felvette
20    3|              lelke van, fiam - felelt rá Abdi -, azokban idegen szellem
21    3|          jósolt?~ ~Abdi sokára felelt rá valamit:~ ~- Valóban, Érsekújvár
22    3|               s néha helyeslőleg inte rá fejével.~ ~- Igazad van,
23    3|               végzi, amannak mit kell rá felelni; mikor a pergamenre
24    3|          vásárolsz-e?” Nevetve felelt rá a mufti: „Az nem úgy van;
25    3|            magát!...~ ~- Azt mondanók rá: nem igaz, fényes példák
26    3|              bizalmasan, s azt felelé rá:~ ~- Ezt majd megkérdheted
27    3|              Telli most ott várakozik rá; ő szokta kedvese előtt
28    3|       ajtócskán belépett, gondja volt rá, hogy az ne nyikorogjon,
29    3|             kioszk, melyben Telli vár rá, belül mind ilyen fehér
30    3|             gömbölyű ajkai: ezekre is rá lehet ismerni, bármilyen
31    3|        sirászi rabnő; senki sem ügyel rá. A basa ölébe vonta leánykáját,
32    3|           Telli nőm, hogy bízta volna rá azt a titkot, hogy engem
33    3|             amik megfelelhettek volna rá: a bástyabörtönök alacsony
34    3|             megvesd, elfelejtsd, hogy rá ne gondolj többet; várd
35    3|                Én vagyok itt - felelt rá Telli. - Én, a shekerbuli.~ ~
36    3|                   Mit jelent? - riadt rá Ihánzáde kemény, dorgáló
37    3|               a trón, midőn fellépett rá? Közeleg a végveszély Budavár
38    3|           ítélet? Ha tetszik, adjatok rá kezet.~ ~Petneházy első
39    3|           öreg barát jószívűen felelt rá:~ ~- Én pedig segíteni fogom
40    3|             hallgatja ki, és nem mond rá egyebet, mint „dicsőség
41    3|        kellett tudni a végzetet, mely rá és a vele levőkre azon vár
42    3|  kastélytorony; ágyúkat vontattak fel rá, s onnan gyönyörűen lőhették
43    3|             nem szólna is, rohannának rá vitézei. Annak a zászlónak
44    3|              romjait. Alig talált már rá az ismerős helyekre; fel
45    3|               de Petneházy nem mondta rá, hogy lehetetlen. Hogy ne
46    4|               beteg ember azt rebegte rá, hogy az Isten áldja meg
47    4|               uram látta, hogy szépen rá van szedve. Ijedtében úgy
48    5|         tanácsúr. Azontúl nem is volt rá gondja többet. A fiú megnőtt,
49    5|               Áron.~ ~- Hm! - felelte rá József. (Nem volt ez akkor
50    5|             József, sem Áron nem mert rá felpillantani, azt hívé
51    5|            volt, mint élő. A világért rá nem nézett volna a tanárra,
52    5|           experimentumokat nem bízott rá, sem a fizikum múzeumba
53    5|              is elgondolhatta, mi vár rá.~ ~Ilyen ínséges eset megszokott
54    5|               tisztes rende! Hát volt rá eset valaha, hogy poéták,
55    5|          megszólalt:~ ~- Igenis, volt rá eset: mikor Pán tanítványai
56    6|                A népség éljent kiálta rá, égő lángok között, dörgő
57    6|     megrészegültek, háromszor ordíták rá rivalgó hangokban az éljent.~ ~
58    6|            feléjök kezeit, csitítva a rá nem hallgatókat, mint ki
59    6|              elhagyta, a másik kezdte rá, a társaság az ismerősebb
60    7|          történhetik velünk, s erővel rá akart beszélni, hogy fessem
61    7|               egy kis nemzetiszalagot rá - szólt közbe az én barna
62    7|            mondott, hogy alig győznék rá emlékezni.~ ~Ő sem hagyhatta
63    7|          mintha csak öntve lett volna rá.~ ~És hogy táncolt! Milyen
64    7|              szerencsétlen! El voltam rá ígérkezve. Mint szerettem
65    7|       megbánthatott a bálban, mondott rá valamit - a szavait kísérő
66    7|               szomszédnémat! - kiálta rá az őrnagy nevetve (csakugyan
67    9|             kendnek, földi! - kiálték rá.~ ~- Fogadj’ isten tinektek
68    9|                hogy leánya nem nézett rá, mert arcát eközben sehogy
69    9|             előtte fekvő emberre soha rá nem lép. Tovább egy negyedóránál
70   10| pirongatóriumot megkapta, azt felelte rá, hogy igen jól van, hanem
71   13|          pontosság.~ ~Visszaemlékezem rá, hogy egyszer kis gyermekkoromban
72   13|               szerkesztettünk s akadt rá kiadónk: ebben jelent meg
73   13|         összeírni?~ ~Legelőször is az rá a válaszom, hogy ötven év