Kötet

 1    1|          vállaikon.~ ~- No, öcsém - szólt Simon vitéz, kardmarkolatához
 2    1|             jártak, gyermekecském - szólt vállat vonva a szaracén -,
 3    1|            Áldjátok Istent, fiaim - szólt az öreg aszkéta -, hogy
 4    1|           sem bástyáiról a remete - szólt ellenkezve Simon bátyja.~ ~-
 5    1|      halavány Sziona szava, csengve szólt mellette, hogy ne folytassa
 6    1|            Megbocsáss, jó Szionám - szólt, midőn a kápolnából megtért
 7    1|           hálát adnod az Istennek - szólt Sziona -, mert csoda az,
 8    1|          ismerd meg, kivel vívsz! - szólt sisakrostélyát feltaszítva
 9    2|      Hívassék elő Aranyos Márton! - szólt bíró uram, mire a legifjabb
10    2|        magát olyan bolonddá tenni - szólt hozzá atyai feddő hangon
11    2|             érdemes tanácsuraimék - szólt töredelmes hangon a pirongatott -,
12    2|           ostobaságot követett el - szólt bíró uram szigorúan -, a
13    2|         felteszi, vótumát veszti! - szólt szárazon Keresztszegi uram,
14    2|              Meddő vitatkozás ez! - szólt kategorikus hangon Keresztszegi. -
15    2|       sehová.~ ~- Igyártó Mihály! - szólt hozzá Keresztszegi kemény,
16    2|       szemébe nézett az elnöknek, s szólt, mint következik:~ ~- Nemzetes
17    2|         fájni.~ ~- Isten hírével! - szólt távozást intve a bíró; s
18    2|   állványáról, s rendületlen hangon szólt:~ ~- Igyártó Mihály! A törvény
19    2|           kegyelmed, Igyártó uram - szólt emelvényéről a bíró -, nem
20    2|         humanissime praeceptor!61 - szólt egy kerek hasú vargamester,
21    2|                Sőt többet mondok! - szólt a humanissime, ügyesen megragadva
22    2|       senkit e város árkain belül - szólt Igyártó Mihály -, mert kegyelmed
23    2|             Igyártó nagy maliciával szólt erre a haragos diákhoz:~ ~-
24    2|  ólomkalamárist az asztalról, s így szólt a tanácshoz:~ ~- Akarja-e
25    2|             elhagytál apád miatt! - szólt Keresztszegi szomorú kétkedéssel.~ ~-
26    2|     rettenetes” kastélyba megyek! - szólt szikrázó szemekkel Keresztszegi.~ ~
27    2|             bíró uram előtt, az így szólt hozzá diákul, Szulalira
28    2|         ingerelni, akkor könyörögve szólt a basa Szulalihoz:~ ~- Édes
29    2|        megkezdődnék.~ ~- Engemet! - szólt a nő indulatosan. - Azt
30    2|             maga köré gyűjté, s így szólt hozzájuk:~ ~- Atyámfiai,
31    2|           fiát.~ ~- Kedves öcsém! - szólt megölelve a fiút. - Hívem
32    2|      cselekedtél, szerencsétlen?! - szólt az ifjúhoz törökül.~ ~-
33    2|            dolgot csinálni belőle - szólt hozzá bizalmasan Keresztszegi. -
34    2|       öcsémre, csak menjetek haza - szólt; egy-egy arannyal megajándékozva
35    3|          úgy rendelte, legyen úgy - szólt Abdi megindulás nélkül.~ ~-
36    3|            csillagokban van írva! - szólt Ihánzáde ihletett arccal.~ ~-
37    3|       beírva a naplóba?” „Valóban - szólt a történetíró -, mai nap
38    3|            labancokhoz.~ ~- Tudom - szólt Telli -, nekem is mondta
39    3|             van?~ ~- Én vagyok az - szólt közelebb lépve, s Petneházy
40    3|   Ihánzádétól.~ ~- Dehogy öld meg - szólt csendesen, térdeire könyökölve
41    3|             bírt magához térni; nem szólt az imámnak semmit. Csak
42    3|              Én ezt sem bánom; de - szólt halk dörmögéssel - elébb
43    3|      rabságra vihették, aki ellenük szólt, övék volt az ország! Mi
44    3|             úr, a főhadiszállásra - szólt hozzá szárazon -, parancsot
45    5|                   Úgy kellene azt - szólt sóhajtva József - szépen
46    5|      akartam mondani, humanissime - szólt végre száraz hangon -, hogy
47    5| Megbódultatok-e, dilectissimi?167 - szólt elszörnyedve a jó úr. -
48    5|            jól, amit kend mondott - szólt a vezér, amint észrevette,
49    5|             ravasz mosolygását, így szólt:~ ~- Becsületes szolgák!
50    5|          dagadt, mintha nem is neki szólt volna az, megkapá Áron kezében
51    5|       kezdtek nézni.~ ~- No, diák - szólt fogcsikorgatva a labanc -,
52    6|              tisztelt tábornok úr - szólt meghunyászolt hangon a szakállas,
53    6|  lehetőségét felfogva.~ ~- Uraim! - szólt erős, csengő hangon a parancsnok. -
54    6|            fogjuk magunkat védeni - szólt a tábornok, helyéről meg
55    7|            kis nemzetiszalagot rá - szólt közbe az én barna tisztem -,
56    7|             Hiszen nagyon jól van - szólt tenyerébe csapva, ismét
57    9|             tudnék, gyertek velem - szólt bajuszát végigcsavarintva,
58    9|            lába.~ ~- Nem bánom én - szólt nyüzsgő örömmel a nő -,
59    9|             magáét.~ ~- Nos, fiam - szólt az öreg -, most mondd el
60    9|          tükre felett. Egy szót sem szólt senki, egyetlen hang volt
61    9|             csapra.~ ~- Nem bánom - szólt a perzekútor dörgő, kemény
62   10|                  Menjen ön vissza - szólt ekkor a követnek a kis szürke
63   10|              Erdély is elveszett! - szólt csapatjait elrendezve a
64   11|              Neked igazat mondott - szólt nevetve a tábornok - most
65   11| megnyugodnék.~ ~- Menjünk tovább! - szólt kíséretéhez, midőn a sírbolt
66   11| hadseregével ily előjelenség után - szólt egyike kísérőinek.~ ~- És
67   11|           Erősen fűtenek a mieink - szólt a tábornok, arra tartva
68   12| zászlóaljához.~ ~- No most, fiúk! - szólt hozzájuk -, akinek a hazája