Kötet

 1    2|              Pál és Bornemisza János tábornok régi tapasztalt hadvezérek
 2    3|              nevezni magát a legelső tábornok előtt; kinek őrszemeivel
 3    3|          találkozának Heiszlerrel; a tábornok sohasem szerette Petneházyt
 4    6|           Engedelmet kérek, tisztelt tábornok úr - szólt meghunyászolt
 5    6|            sarkantyúba kapta lovát a tábornok, s előrenyargalt.~ ~A téren
 6    6|           oltotta a tüzet; legelöl a tábornok maga, ki mindenütt ott volt,
 7    6|          huszonnégy fontos teke.~ ~A tábornok meg nem zavarodva a beszédére
 8    6|              hogy másképp leend ez a tábornok alatt, s távozának. Utánok
 9    6|          1790-ből származva, kiket a tábornok igen szívesen fogadott,
10    6|          szilárdul megfeneklett.~ ~A tábornok mindenkit, ki hozzá tisztelkedni
11    6|                 Megjegyzendő, hogy a tábornok a magyar nyelvvel majd éppen
12    6|          megérkezésének ünnepét?~ ~A tábornok türelmes, szelíd hangon
13    6|        számára a sepreje jutott.~ ~A tábornok nem is nevetett, nem is
14    6|            nem kóstoltak.~ ~Másnap a tábornok szállásán, a várbeli pavilonban,
15    6|       ruhákban, ünnepi képekkel.~ ~A tábornok szokott udvarias nyájassággal
16    6|    legnagyobb fáradságot különösen a tábornok mellé furakodni, hozzá szüntelen
17    6|             képzeljék, miként ő és a tábornok a legintimebb szövetségben
18    6|           nagyon vacogtak fogai.~ ~- Tábornok úr tréfálni méltóztatik,
19    6|    Természetesen. - S miután látta a tábornok, hogy itt megint az a körülmény
20    6|           nemhogy furakodott volna a tábornok mellé, sőt nagyon is hátul
21    6|       maradozni.~ ~Azonban ezúttal a tábornok volt az, ki őt fölkeresé,
22    6|            utolsó vacsorája óta.~ ~A tábornok maga mellé jobb felől ülteté
23    6|        csekély mulatságára.~ ~Maga a tábornok is csendes benső megelégedéssel
24    6|        észrevettek bennünket, uraim! Tábornok úr! Parancsnok úr! Vezér
25    6|        fáradságot okozni - felelte a tábornok hidegvérrel. - Egyébiránt
26    6|            magunkat védeni - szólt a tábornok, helyéről meg sem mozdulva,
27    6|          helyén maradjon! - kiálta a tábornok.~ ~A katonák a parancsszóra
28    6|             szemtanúk kezeskednek, a tábornok oszolni engedé a társaságot,
29    6|       távozóknak nyugodt éjt ígért a tábornok a zajos nap után.~ ~Szavát
30    9|               e szavakkal tűzte le a tábornok elé: »Itt a nyolcadik bataillon
31   11|            Végre fölemelte poharát a tábornok s ily módon köszönté el:~ ~-
32   11|        meghalni?~ ~- Ha tudnám, hogy tábornok urat szaván fogja a sors,
33   11|              a markotányosnénak.~ ~A tábornok őrszemlét tartott segédtisztei
34   11|    elfoglalni az éji némaságból.~ ~A tábornok nem volt az az ember, aki
35   11|            mondott - szólt nevetve a tábornok - most iszkiri, nekem mondj
36   11|           senki meg nem győzhet!~ ~A tábornok nevetve fogadá a jóslatban
37   11|             a had dereka T. elé.~ ~A tábornok pej paripáján ülve lovagolt
38   11|           kápolna mellett elhaladt a tábornok csapataival, s már jól kezdte
39   11|            ostobaság! - kiálta föl a tábornok, bosszantva az ominosus
40   11|     szándékoznak vinni a halottat. A tábornok bosszúsan lovagolt tovább.
41   11|             előjogú gyászmenetnek. A tábornok megállítá lovát, s várta,
42   11|              neve lehetett, de azt a tábornok nem láthatta. A koporsó
43   11|     elmaradttól nyers hangon kérdé a tábornok:~ ~- Ki az, akit itt temetnek?~ ~-
44   11| el-elgondolkodva.~ ~ Eljött az éj. A tábornok egyedül virrasztott szobájában,
45   11|            volt a kápolnán, s hogy a tábornok mellette elrobogott, különös
46   11|              most oda van temetve. A tábornok idegható borzadással fogadta
47   11|           kápolna nevezetességeit, a tábornok azonban félbeszakítá:~ ~-
48   11|     szerényen a sekrestyés -, hogy a tábornok urat tán érdekelni fogná
49   11|           legelőször letétettek.~ ~A tábornok egyik kísérőjéhez fordult: „
50   11|             Szegény leány! - mondá a tábornok résztvevő arccal, s úgy
51   11|         főlapon nagy aranybetűkkel a tábornok nevének hét betűje, s a
52   11|     kedéllyel a sekrestyéstől.~ ~- A tábornok egyik őse fekszik e kő alatt.~ ~-
53   11|              tetszik, elolvashatja a tábornok úr.~ ~A tábornok felment
54   11|      elolvashatja a tábornok úr.~ ~A tábornok felment a templomba kíséretével,
55   11|             egy félüteg ágyúval.~ ~A tábornok sietett megtenni a rendelkezéseket,
56   11|           fűtenek a mieink - szólt a tábornok, arra tartva kíséretével,
57   11|              futnak-e még? - kérdé a tábornok.~ ~A tűzmester haragos,
58   11|            tüzet, mint a kőszál!~ ~A tábornok vevé távcsövét s amennyire
59   11|            néhány perc múlva hallá a tábornok rohanó csapatjai hurrah-kiáltását.
60   11|             vissza? - kiálta rájuk a tábornok, egészen kihozva phlegmájából.~ ~-
61   11|              borzalom futott végig a tábornok testén. A mosoly megfagyott
62   11|        ellenséges sereg megkerülte a tábornok balszárnyát.~ ~Egy óra múlva
63   11|           ereje ellen.~ ~Egy ízben a tábornok maga is a legnagyobb veszélyben
64   11|        felgyújtott város lángja.~ ~A tábornok kénytelen volt megfordulni,
65   12|           vizénél.~ ~Cseodajev orosz tábornok húszezer emberrel, azok
66   12|     szuronnyal kivetni helyéből.~ ~A tábornok válasza az volt, hogy neki