Kötet

 1    1|         egy-egy nyilat, a megsebzett aztán verekedést kezdett a többiekkel,
 2    1|            hallani.~ ~Hajnalra kelve aztán ismét felkerekedtek a tatárok,
 3    1|           azok pedig már öregek.~ ~- Aztán nem is észak felől jön ez
 4    1|               Simon ráállt, s mentek aztán, ahonnan a harangszó jött,
 5    1|           közől?~ ~Egy trombitaszóra aztán felnyíltak a várbeli szárnyas
 6    1|           meg a szép hajadon szemei, aztán meg azt is mondák a körülötte
 7    2|              fölfelé az oláhság közt aztán egyre tüneményesebb változatok
 8    2|       kinyitott erővel, be nem tudta aztán tenni.~ ~A szobákban még
 9    2|           ügyekben. Első a közönség, aztán a tanács. A legutolsó koldus
10    2|            városunkat tőből, s akkor aztán kegyelmetek sem találnának
11    2|              visszakísértesse, s ott aztán katonai regula szerint,
12    2|             engedelem nélkül.~ ~Arra aztán a kérdező is tódult arra,
13    2|               s ha egyszer kiálltak, aztán meg is állnak ottan!~ ~Szépen
14    2|        Bethlen hajdúira, míg egyszer aztán azon vevé észre, hogy a
15    2|       csaknem körül van véve, amikor aztán nem maradt egyéb hátra,
16    2|          Szulalinak. Rajta is maradt aztán holtig a „Szulali Péter”
17    2|           utóbbi évtized intézményei aztán minden hosszadalmas „enyim-tied”-
18    2|           tetszett ez a tréfa; akkor aztán megkötözték. Akkor aztán
19    2|             aztán megkötözték. Akkor aztán elkezdett ordítani, s akkor
20    2|              ki nem gyógyul.~ ~Akkor aztán doktor Tóbiás más metódust
21    2|       flastromokkal. Most kezdett el aztán még csak Szulali ordítani,
22    2|            szentekre, a prófétára!~ ~Aztán elkezdte vele doktor Tóbiás
23    2|       titkait leshette ki.~ ~Ezúttal aztán tökéletesen meggyőződött
24    2|            előjött rejtekhelyéből.~ ~Aztán megvárta még, mikor az éji
25    2|          vissza őt a testi haláltól. Aztán tudnád, hogy Szent József
26    2|           Először koccantott kettőt, aztán ötöt, azután tizenegyet,
27    2|           ellenség ne vegye hasznát. Aztán vessetek kanócot a lőporos
28    2|      száműzött jó bajnokok menedéke. Aztán felejtsük el egymást, és
29    2|            van, fiam.~ ~Keresztszegi aztán így fordítá ezt németre:~ ~- „
30    3|           keleti ízlés szerint, akit aztán időközben lefejeztek, s
31    3|            egyszerre zöld színt kap, aztán mentől jobban ülepszik a
32    3|              tüneményes jelenetekből aztán jóslatokat mondanak az azokhoz
33    3|         gomba volt valamennyi. Akkor aztán, hogy a maradékot megmentsék,
34    3|            vezették le őket; akik is aztán örültek, hogy mentől hamarább
35    3|           ifjú vendégének.~ ~Egyszer aztán azt kérdé tőle Petneházy:~ ~-
36    3|             tetejére, a fal párkánya aztán lépcsőzetesen hanyatlik
37    3|              útról, kitüntetésekről, aztán boldog szerelemről, vidám
38    3|              helyre siethetsz, onnan aztán az én gondom téged odább
39    3| cukorcsemegéket vásárolni; Petneházy aztán felkerült a bástyáknak,
40    3|     csalódott a becsületes Ihánzáde. Aztán mit is vétett ő, amiért
41    3|       összeveszett velük, az őrjárat aztán mind valamennyit bevitte
42    3|          haza Drinápolyba. Akkor meg aztán egy lovaglásban hazavitte
43    3|     fővárosát, az egykor oly fényes, aztán oly szomorú Budát másfél
44    3|              és úgy bántak vele. Így aztán széthullott lassankint a
45    3|     menyasszonyodhoz; vidd oltárhoz, aztán ősi kastélyodba haza, s
46    4|         diákkonyhából.~ ~Egyszer már aztán csak kifúrta Tallósy uramnak
47    4|            négylovas hintaján.~ ~Ott aztán azzal csúfolta minden ember,
48    5|         ásott földbe, visszafelé meg aztán fel lehet kapaszkodni a
49    6|            és tüzérek felé, miközben aztán majd a nyakába öntötte a
50    9|            tévednek itt a nádsűrűbe, aztán nem találnak ki belőle,
51    9|             Nem tudom, megalkudtak-e aztán másnap, mert én még azon
52    9|   észrevétlenül zsebébe csúsztatá, s aztán ismét mesélt és tréfálózott.~ ~
53   10|     amputáltatta magát lovon ülve és aztán nem jajgatott.~ ~Egy hónap
54   11|                  Én nem bánom, de ha aztán okhets dikecsáre kokhele
55   12|           voltak a hétköznapok: néha aztán egy-egy ünnep is jött közbe,
56   12|             velem!~ ~De az ily szóra aztán az egész zászlóalj vele
57   13|           jószívű gyermekbarát. Erre aztán bátorságot vettem magamnak
58   13|              találod is „furcsa”. Ez aztán arra buzdított, hogy én
59   13|        lefordítottuk Lear királyt és aztán rábírtuk a kecskeméti közönséget,
60   13|            hogy ötven év nagy idő!~ ~Aztán micsoda ötven év!~ ~Négy
61   13|        fejedelmi kegytől fölemelt és aztán elejtett szépasszonyokig:
62   13|          útján lehetett értesülni.~ ~Aztán megértem az ébredés, az
63   13|             névtelen Duna-szigetig s aztán átszáguldozta a kerek földet:
64   13|         paradicsom, Raguza, Bosznia; aztán Poroszország, megállapodva
65   13|         ellesni és a többi.~ ~Amikor aztán ez megvan, akkor maguknak