Kötet

 1    1|                  Akkor beállhattok a lovag úr zsoldjába, s vitézkedhettek
 2    1|              tréfálózó cselédek -, a lovag úr lakomát rendezett számotokra,
 3    1|                    Góg és Magóg6 hadait az Úr keze. Ki-ki visszatért elpusztult
 4    2|                    katholika hitű volt, az úr református... őt nem illették
 5    2|                 csatlós a kútba fojtva; az úr a csengettyű alatt, keze
 6    2|                 viseletéből meglátszott az úr, az előkelő körök ifja,
 7    2|                    táplálékot nyer, hol az Úr templomának legerősebb kősziklája
 8    2|                 elő a rabot! Protonotárius úr, jegyezze az ítéletet.~ ~
 9    2|                   kegyelmed volt rajtam az úr, s ítélt fölöttem ott, ahol
10    2|                  mentek bele a két erdélyi úr kívánatába; ehelyett körülsáncolt
11    2|          tolakodott körülötte. A két vezér úr is odanyomult meghallgatni,
12    2|                állja útját:~ ~- Méltóságos úr, én vagyok az a Szulali,
13    2|                 Szulali a nagyon figyelmes úr előtt megjelent, Asszán
14    2|             kántusig, hát a vitéz kapitány úr persze hogy semmit sem hitt
15    2|               részben bebizonyítá, hogy az Úr népének igaza volt, midőn
16    3|                  hogy három nap múlva nagy úr leendesz, a nagyúr kegye
17    3|                   előtte a hitformát és az Úr imáját egész a megkülönböztető
18    3|                 megtisztelé. A derék német úr igen józan, emelkedett nézetekkel
19    3|                     míg Buda várában török úr parancsol; akkor pedig azé
20    3|                      Ne is menjen, ezredes úr, a főhadiszállásra - szólt
21    3| Aspremont-vasasokat vezénylem. Tüzes Gábor úr pedig menjen a főherceghez,
22    4|                   a beteg úrnak.~ ~A beteg úr pedig kezdte már magában
23    5|                    az ellenszenvét a derék úr a neki nem tetsző históriai
24    5|                tizenhét éves ifjú, Gerzson úr különös kegyence, akiről
25    5|           experimentumoknál ő volt Gerzson úr segédje, s emellett oly
26    5|                 akit azért kedvele Gerzson úr, mert soha semmi ivásnál,
27    5|                 fizikai eszközöket a tanár úr számára, s csupán olyankor
28    5|           szorgalmas ifjak - mondá Gerzson úr -, vegyetek rólok példát
29    5|               ablak éppen a nagytiszteletű úr udvarára nyílik; a mi két
30    5|                    keresztül; amíg Gerzson úr azt hiszi, hogy szemeiket
31    5|                 amit olvasott, sőt Gerzson úr nagy megütközésére még az
32    5|                    klasszist.162~ ~Gerzson úr el nem tudta gondolni, mi
33    5|                   esik, s a nagytiszteletű úr kapja meg?~ ~Most Áronon
34    5|                    reggel a nagytiszteletű úr csizmáit a folyosón végigkopogni.~ ~
35    5|                    szólt elszörnyedve a jó úr. - Menjetek, igyatok „purgantes
36    5|                   közben észrevéve Gerzson úr, hogy még Zetelaky is valami
37    5|                agyonverték őket.~ ~Gerzson úr hátrakapta a fejét a szóra,
38    5|               könyveiket, a nagytiszteletű úr pedig vevé kézikönyvét és
39    5|             megtiszteltetés okáért Gerzson úr egy igen szép diák perorációt176
40    5|                    sem tett még.~ ~Gerzson úr meghajtá fejét, s most a
41    5|        céhmesternek akaratodat, méltóságos úr, és ő minden lehetségest
42    5|                   az én leányom, kegyelmes úr - felelt leverten Gerzson
43    5|                    felelt leverten Gerzson úr -, de ha az ő élete árán
44    5|                   kapukulcsot maga Gerzson úr tette a zsebébe.~ ~Később
45    5|                   állni, elereszté Gerzson úr gallérját, s tenyerébe kapva
46    5|                volt halva.~ ~Ekkor Gerzson úr segélyével fellocsolván
47    5|                  patak medrébe, és Gerzson úr áldást mondá azokra, mint
48    6|                   kérek, tisztelt tábornok úr - szólt meghunyászolt hangon
49    6|                   el a tisztelt parancsnok úr megérkezésének ünnepét?~ ~
50    6|             keresztül. Hahaha!~ ~Az őrnagy úr igen mulattatóan tréfásnak
51    6|          indítványom képes volt parancsnok úr helybenhagyását megnyerhetni.~ ~
52    6|                  Csupán a táblabíró-őrnagy úr nem tartá e körülményt komoly
53    6|               vacogtak fogai.~ ~- Tábornok úr tréfálni méltóztatik, hisz
54    6|                 kacagni, úgyhogy az őrnagy úr alig győzte szomszédjait
55    6|                   jókedv rózsái, az őrnagy úr is rávette magát, hogy meg
56    6|                    mulattatni.~ ~Az őrnagy úr ismét szépen megköszönte
57    6|                 bennünket, uraim! Tábornok úr! Parancsnok úr! Vezér úr!
58    6|                    Tábornok úr! Parancsnok úr! Vezér úr! Itt az idő, hogy
59    6|                   úr! Parancsnok úr! Vezér úr! Itt az idő, hogy menjünk
60    6|                    Csak a táblabíró-őrnagy úr állt ki ezalatt halálverítékes
61    6|               borzalmát a szakállas őrnagy úr. Amint a gránát sisteregve
62    9|                  bizonyságául, miként ő az úr a háznál.~ ~Vezetőnk néhány
63   11|                    elolvashatja a tábornok úr.~ ~A tábornok felment a
64   12|                  66-ik zászlóaljparancsnok úr, ki hazája iránti buzgó