Kötet

1001    3     |                      síkokat és mellékutakat; az erdők között mindenütt sátrak
1002    3     |                       ember, mint ő, sokat ér az ostromló hadseregre nézve,
1003    3     |                   akadályokra találhatnak, ha az első erődítményeket elfoglalák.~ ~
1004    3     |                     elfoglalák.~ ~Előadásából az derült ki, hogy a legkönnyebben
1005    3     |                     vannak hanyagolva, s ahol az ágyúk nem sok kárt tehetnek,
1006    3     |                  mondá Abdi basa, hogy ha már az ellenség a sáncon volna,
1007    3     |                      tehát átkozott pont lesz az ostromlókra nézve.~ ~Petneházyt
1008    3     |                       fogja vezetni. Valamint az sem, midőn megtudta, hogy
1009    3     |                     eszű barátra bízta, kiben az első találkozás után olyan
1010    3     |                      19-én (1686) sütötték el az első ágyút a város falai
1011    3     |                  melyet Petneházy ellen ástak az ostromlottak; két ellenakna
1012    3     |                       azon éjjel megsemmisíté az elébbiek hatását, a felfedezett
1013    3     |                   sánckarókig hatolniok, ahol az elfoglalt helyet meg is
1014    3     |                       úgy hozta magával, hogy az elesett hős temetésén jelen
1015    3     |                       aug. 5-én”; ő maga veté az első göröngyöt a koporsóra,
1016    3     |                     törökök rohantak ki éjjel az ostromlók víárkaira, s leöldösték
1017    3     |                       víárkaira, s leöldösték az ott alvókat, beszegezék
1018    3     |                 szélső védművekre, s leronták az ellenfél sánckaróit; közben
1019    3     |                       a várfalakra tűzték ki, az ostromlók viszonzásul az
1020    3     |                      az ostromlók viszonzásul az ő halottaik fejeit tűzték
1021    3     |                 felőli meredek oldalt vívták, az ellenség ágyúitól és tűzaknáitól
1022    3     |                       Tizennegyedikén történt az első ostrom a rések ellen.
1023    3     |             önkéntesek és a hajdúk kezdték is az ostromot, midőn egy, a császáriak
1024    3     |              eltemetett saját seregeik közül. Az erre támadt zavarban sok
1025    3     |               zavarban sok jó vitéz otthagyta az életét; sebet kapott a bajor
1026    3     |                 kapott a bajor herceg, Bejár; az angol herceg, Zaimes és
1027    3     |                       várfalig; Petneházy még az első lépéstől is hátra volt
1028    3     |                        hogy őt megelőzze ezen az oldalon.~ ~És ami oly hihetetlen
1029    3     |                      ami oly hihetetlen volt, az másnap megtörtént. Délután
1030    3     |                     írják a lobbanásról, hogy az ég elsötétült bele, mintha
1031    3     |                 partra, s elboríták egyszerre az egész várost. Azt hitte
1032    3     |                      Csak percek múlva tértek az emberek magukhoz, s akkor
1033    3     |                       a sánckarók összezúzva, az árkok betemetve. Ötszáz
1034    3     |                     üzente vissza, hogy amint az eddigi ostromok előtt nem
1035    3     |                        nem is kénytelen vele. Az a vár az ottomán birodalom
1036    3     |                      kénytelen vele. Az a vár az ottomán birodalom kulcsa,
1037    3     |                      átkelt Eszéknél a hídon, az ostromlott várat felszabadítani.
1038    3     |                     basa vitézül védte magát, az ostrom vissza lőn verve;
1039    3     |                      újra el kellett hagyniok az elfoglalt pontokat. Másnap,
1040    3     |               nagyvezír megjelenésének hírére az ostromlók heve zsibbadni
1041    3     |                        azok közt Starhemberg, az ostrom félbehagyását tanácsolák;
1042    3     |                       ennyire a sikert, hanem az, hogy nincsen két napra
1043    3     |                  nagyon volt. A halogatás nem az ő kárát szaporítá.~ ~Azon
1044    3     |           elrombolását; de sikertelenül, mert az óbudai bátor molnárok csónakaikkal
1045    3     |                   nagyvezír ki akarta kerülni az elhatározó csatát, hanem
1046    3     |                     cserbenhagyott gyalogokat az utolsó emberig lekaszabolták.
1047    3     |                       a szép nyaralók vannak. Az elfoglalt zászlókat a víárkokban
1048    3     |                          Tizenhetedikéig csak az ágyúk felelgettek egymásnak;
1049    3     |                  ágyúk felelgettek egymásnak; az ellenség minden oldalon
1050    3     |                 tűzaknát lobbantottak fel, de az csak saját maguknak tett
1051    3     |                ásatott, hadait lelkesíté; míg az ostromlókat a fölmentő sereg
1052    3     |                     egy janicsárezred helyett az egész török sereg rohan
1053    3     |              színlettek a császáriak, melynek az volt a célja, hogy ezalatt
1054    3     |                     onnan lehányta a törököt. Az oszmánok háromszor kísérlék
1055    3     |                   pokoli ötletük támadt, hogy az alsó emeletekben kénkövet
1056    3     |                      inkább lefelé terjedt, s az ótalmazókat szorítá ki az
1057    3     |                     az ótalmazókat szorítá ki az üregeikből, másnap egészen
1058    3     |                     gyönyörűen lőhették végig az egész várat.~ ~Azon a napon
1059    3     |                   egész várat.~ ~Azon a napon az éjjeli vihar alkalmával
1060    3     |               gyorsabb segélyt, különben vége az ellenállásnak. Én nem mulasztottam
1061    3     |                elhullott a kastély ótalmában. Az ellenség minden törekvésem
1062    3(132)|                     két egykorú krónika közül az egyik: „Der siegreiche geendigte
1063    3(132)|                      ben - június 13-ra teszi az ostrom kezdetét; egy másik: „
1064    3(132)|                      Geschichtsspiegel”, mely az ostrom utáni években adatott
1065    3(132)|                   nappal későbbre teszi, mint az elébbi. Hammer-Purgstall*
1066    3(132)|       Hammer-Purgstall* június 28-ról kezdeti az ostromot. (Geschichte des
1067    3(132)|                     június 18-án érkeztek meg az összes seregek Buda alá.
1068    3     |                      lehetett tudni, hogy itt az idő, amelyben a nagyvezírnek
1069    3     |                       csapást kell merészelni az ostromlók ellen, ha a várat
1070    3     |                     29-én hajnalhasadta előtt az északi hegyek felől alászállottak
1071    3     |                    hirtelen Óbudán termett, s az előőrsöket felriasztva,
1072    3     |            keresztülható vágásba belehalt. De az is hasztalan volt, a városba
1073    3     |                érkezett meg távoli hazájából, az ostromban részt venni; a
1074    3     |                   Gellérthegyen jelenté, hogy az eldöntő ostrom perce jelen
1075    3     |                       Abdurrahman tudta, hogy az ő ősz fejének s a budai
1076    3     |                       s a budai félholdnak ez az utolsó napja.~ ~Még egyszer
1077    3     |                   asszonyok több kárt tesznek az ostromló ellenségben, mint
1078    3     |                  ostromló ellenségben, mint ő az egész hadsereggel: de ezt
1079    3     |                       lőporzsákot hajigált le az ostromlók legsűrűbb tömegei
1080    3     |                   őrnagy; már csüggedni kezde az ostromlók erélye, midőn
1081    3     |                       azt a zászlót odatűzte, az volt Petneházy, s akik ott
1082    3     |                zászlót, melynek először kelle az ő bástyája szélébe fúródni.
1083    3     |                    csövét, a kézíjakat, annak az egy embernek ott nem lehet
1084    3     |                       nincs segítség, egyedül az Úristennél.~ ~A lobogtatott
1085    3     |                  hajítja felé a pányvát, hogy az a küzdő vitéz nyakára hurkolódik,
1086    3     |                    hajdúi is, és kiszabadíták az ellenség kezéből.134~ ~Abdurrahman
1087    3     |                      lakásomban, s küldd szét az eunuchokat, - hogy gyújtsanak
1088    3     |                          alatt találkozunk.~ ~Az a tubafa pedig már a paradicsomban
1089    3     |                      legalább ne Petneházy és az ál-Ihánzáde szeme láttára
1090    3     |                       a dicsőség még a miénk, az élet nem többé!~ ~Azzal
1091    3     |                    kezeikben, gyalog rohantak az ostromlók közé; néhány perc
1092    3     |                       szobáiban még harcoltak az utolsó pillanatért.~ ~Legtovább
1093    3     |                      vont elő, s neki nyújtá, az tele volt Abdi basa utolsó
1094    3     |                   letépett, elszórt, és miket az előrelátó aga bölcs volt
1095    3     |                    életét megváltsa rajtuk.~ ~Az alvezér életét a Zerini-ezrednek
1096    3     |                földrengető ropogással sült el az Abdi által utcahosszat ásatott
1097    3     |                    mely romba dönté még, amit az ostrom épen hagyott is;
1098    3     |                      léleknyugalommal nézte - az a török nagyvezír volt.
1099    3     |                     hadsereg láttára esett el az oszmán birodalom kulcsvára,
1100    3     |                       Buda.~ ~Petneházy pedig az első volt annak falain a
1101    3     |                  végostrom alatt, s vágytársa az utolsók között volt, kiknek
1102    3     |                   romjait. Alig talált már rá az ismerős helyekre; fel volt
1103    3     |                  megtudott alakja felől, hogy az török halott sírköve, s
1104    3     |                      annyit el tudott olvasni az arab betűkből, hogy azon
1105    3     |                    szerzetes némán megszorítá az ifjú kezét, tán kitalálta
1106    3     |                   kevésbé a barátot; bántotta az, hogy a magyarnak miért
1107    3     |                    hozok önnek a főhercegtől; az egri basák Pest ellen jönnek,
1108    3     |                       velem még ez órában, én az Aspremont-vasasokat vezénylem.
1109    3     |           Petneházynak:~ ~- Őrizd magad ettől az embertől, aki mindenkit
1110    3     |                  Tudtomra a magyar eddig csak az Istent és fejedelmét hívta
1111    3     |                      hogy felsőbb rangú tiszt az alsóbb fokúnak ilyen kérdésre
1112    3     |                 villogott.~ ~Heiszler ott azt az utasítást adta Petneházynak,
1113    3     |                      nekinyargalt a gulyának; az őrt álló kurdok elszaladtak,
1114    3     |                     ellene, most azonban maga az egri basa és alvezérei hatszáz
1115    3     |                visszafordult maroknyi népével az üldöző ellenségre; annak
1116    3     |                     maga egyenesen nekirohant az egri basának, s amint az
1117    3     |                      az egri basának, s amint az szép ezüstös páncélba volt
1118    3     |                    Budára a hercegi vezérnek, az meg a császárnak küldte.137~ ~
1119    3     |                      előttem Borbálának, mert az csak nekem Borbála, neked
1120    3     |                bizalmas beszélgetésbe kezdett az úton. Egyszer, Vörösvár
1121    3     |          kiállhatatlan hőségről panaszkodott; az izzadság csorgott le halántékairól.~ ~
1122    3     |                     hadnagy azt hivé, hogy ez az éjszakai mámortól van, s
1123    3     |                 azután azt látták, hogy letér az útról, ki a sík mezőnek,
1124    3     |               keresztül, néhol oly közel jött az ezredes kísérőihez, hogy
1125    3     |                        s búcsújáratot rendelt az egész országra. Mekkában
1126    3     |                levágnak, s vérében otthagyják az úton meghalni.~ ~Harminc
1127    3     |                 legapróbb rézpénzt szórják el az út mentében. Minden mérföldnél
1128    3     |                   Minden mérföldnél megálljon az egész menet, felordítva:
1129    3     |                        Kicsinyben múlt pedig. Az elfoglalt várat német őrséggel
1130    3     |                  között, miken Petneházy volt az első, Funkenstein lett a
1131    3     |                       végképp elveszté. Pedig az ostrom után részére jutott
1132    3     |                véghezment mészárlás között.~ ~Az alvezér háreméből két fiatal
1133    3     |                   leányt tartott meg magának, az egyik tizennégy, a másik
1134    3     |                     másik tizenkét éves volt; az utóbbit Fatinicának hítták.~ ~
1135    3     |                      különös dolgot regélt el az ezredesnek:~ ~A napokban
1136    3     |                   török kezére; kétezer arany az árulás díja. Mi neve az
1137    3     |                       az árulás díja. Mi neve az árulónak, azt meg nem tudhatá,
1138    3     |               kicserélték török foglyokért, s az rögtön sietett Gábor barátot
1139    3     |                      Gábor barátot értesíteni az árulásról. A veszély nagy.
1140    3     |                    basa előpénzt is adott már az árulásért, s tanakodott
1141    3     |                       iránt; Budán pedig most az egész helyőrség alig megy
1142    3     |                       minden gyanú nélkül van az is.~ ~Az ezredes rögtön
1143    3     |                     gyanú nélkül van az is.~ ~Az ezredes rögtön sietett a
1144    3     |                   Funkenstein azonban megérzé az illatot, s mindennemű levelezést
1145    3     |                      annak a fiát vették elő, az pedig kimondá, hogy apját
1146    3     |                      ítélték mind a kettőt.~ ~Az ítéletet az akkori idők
1147    3     |                       a kettőt.~ ~Az ítéletet az akkori idők irálya szerinti
1148    3     |                     kir. felsége I. Leopoldus az annyiszor ostromlott, annyi
1149    3     |            Funkensteini Funk Konrád főhadnagy az érdemes Salm-regementből,
1150    3     |                      a várat elárulni, csupán az ellenségtől pénzt kicsikarni;
1151    3     |               vezérnek írt is népek végett, s az utolsó, a parasztnál lelt
1152    3     |                       a benn levőkkel egyben, az egész kereszténység legnagyobb
1153    3     |                veszélyben forgott, ennélfogva az ő vallomásai és levelei
1154    3     |                      is hajtatott.~ ~Még csak az sincs utána mondva: „Isten
1155    4     |          megvesztegetni a labanc vezért, mert az nagyon is gazdag ember volt,
1156    4     |                      annál szűkebben csorgott az olajos korsója.~ ~Márpedig
1157    4     |                       ki rajta; senki sem mer az ágyához közelíteni.~ ~-
1158    4     |                    hozzá, bement, ott találta az ágyon fekve, odament hozzá,
1159    4     |                   fekve, odament hozzá, leült az ágya mellé, mondá neki,
1160    4     |                    ember azt rebegte rá, hogy az Isten áldja meg érte, bizony
1161    4     |                       szatmári felcsernek, de az azt üzente vissza, hogy
1162    4     |                     írjak a fiamnak érte.~ ~- Az Úristen is megáldja érte
1163    4     |                  Másnap ott volt Rédey fia és az orvos.~ ~Az orvos mély tudományú
1164    4     |                      Rédey fia és az orvos.~ ~Az orvos mély tudományú férfi
1165    4     |                 liktáriumokat, hólyaghúzókat, az pedig, valahány, annyifelé
1166    4     |                      expresse kapható, azokat az illetők mind maguk siettek
1167    4     |                  Rédey uram egy, a fia kettő, az orvos három, öccse, bátyja,
1168    4     |                mindegyiknek kocsisa, hajdúja, az huszonnégy; idestova a beteglátogatók
1169    4     |               Szeretett volna már nem feküdni az ágyban. Úgy tetszett neki,
1170    4     |                       kifúrta Tallósy uramnak az oldalát.~ ~- Hallják kegyelmetek,
1171    4     |                   annyiadmagukkal legyőzhetni az én várőrségemet?~ ~- De
1172    4     |                  közül, azt mindig ott fogták az illető helyen, s magunkfélét
1173    4     |                      küldtek vissza helyette. Az igazi labancok közül csak
1174    4     |                     egyszerre, hogy felugrott az ágyból, s felrántotta csizmáit
1175    5     |                   bérci patak vágja keresztül az utat, melyen most tartós
1176    5     |                   törvényeket Enyednek; mikor az egyik kiment az egyik városvégen,
1177    5     |               Enyednek; mikor az egyik kiment az egyik városvégen, a másik
1178    5     |              stratégiai fogásokról, miszerint az ellenséget azáltal is meg
1179    5     |                     állottak, addig szanaszét az országban őgyelgő kalandornép
1180    5     |                 véletlenül egész serege áttér az ellenséghez, az valamennyinek
1181    5     |                  serege áttér az ellenséghez, az valamennyinek megkegyelmez,
1182    5     |                      labanc főnök, akik közül az egyiknek az a furcsa neve
1183    5     |                        akik közül az egyiknek az a furcsa neve volt, hogy „
1184    5     |                   síró gyermekeiket, másfelől az enyedi diákok csúfolták
1185    5     |                    tudott faragni, telerakott az anyja pogácsával egy tarisznyát,
1186    5     |                    pogácsával egy tarisznyát, az apja vett neki egy pár fejelés
1187    5     |                       szorgalomra ösztönözték az ifjúságot, másfelől jó eleve
1188    5     |                      a históriát, mint amely, az ő szavaiként, nem tanít
1189    5     |                     elmék példájával javítaná az utóvilágot.~ ~Annyira vivé
1190    5     |              utóvilágot.~ ~Annyira vivé pedig az ellenszenvét a derék úr
1191    5(153)|                      híres egyiptomi királynő az i. e. I. században~ ~
1192    5     |                     fel ne érhessék fejeikkel az előttük álló padok karzatát.
1193    5     |            legkevesebb pártolói akadtak maguk az érdekelt felek, a nagyenyedi
1194    5     |                     nagyenyedi diákok között, az magától értetődik. Az csak
1195    5     |                 között, az magától értetődik. Az csak mégis lehetetlen, hogy
1196    5     |                   csak mégis lehetetlen, hogy az ember egyszer-másszor női
1197    5     |                 tizennégy éves korától húszig az ember minden asszonyt szépnek
1198    5(154)|        kegyetlenségéről híres asszír királynő az ókorban~ ~
1199    5     |                     őneki is volt egy leánya, az az egy pedig olyan szép
1200    5     |                  őneki is volt egy leánya, az az egy pedig olyan szép volt,
1201    5     |                      olyan szép volt, hogy ha az ember fél esztendeig válogatott
1202    5     |                       diák meglátta a leányt, az mind szerelmes lett bele;
1203    5     |              földszinten lakott, leánya pedig az emeleten és a lépcső rácsos
1204    5     |                       elzárva; tehát még csak az sem történhetett meg, hogy
1205    5     |                 humanissime Karassiay Áron.~ ~Az első szép, ártatlan leányarcú,
1206    5     |               folyvást beszélt, a csillagokat az égen s a virágokat a földön
1207    5     |                   semmi ivásnál, verekedésnél az ő neve elő nem fordult,
1208    5     |                    midőn a nagy vakáció alatt az ifjúság a nagyteremben mitológiai
1209    5     |                    Lássuk tehát, mit művelnek az ifjaink ott a fizikum múzeumban!
1210    5     |               kísérletek előhozatalára, és ez az ablak éppen a nagytiszteletű
1211    5     |                   ifjúnk nagy figyelemmel áll az ablak előtt, s éppen egy
1212    5     |                  kerekes látcsövet alkalmazva az ablak gömbölyű nyílásába,
1213    5     |                    szakít le, be szeretnék én az a rózsa lenni!” De ez már
1214    5     |                     azt hiszi, hogy szemeiket az ég csodáin fárasztják, ők
1215    5     |                     úr nagy megütközésére még az ő felolvasásaira sem figyelt,
1216    5     |                     rózsalugasos kertben járt az esze és a szép leánykán,
1217    5     |                  szedi pici fehér kezeivel.~ ~Az experimentumoknál is egyik
1218    5     |                     adott: majd meglőtte vele az egész klasszist.162~ ~Gerzson
1219    5     |                 távcső oly közel hozta olykor az imádott leánykát, hogy ámulatában
1220    5     |                      ijedt meg, mikor körmeit az ablak megüté, amin Áron
1221    5     |                        hogy egy délután leüle az asztalhoz, s ijedség kimondani:
1222    5     |                   volt még hét divatlap, ahol az ember kinyomathatta volna.)~ ~-
1223    5     |                    hátha a szél félreviszi, s az udvarra esik, s a nagytiszteletű
1224    5     |                    olvassa el.~ ~- Hát hiszen az könnyű - felelt Áron. -
1225    5     |                 könnyű - felelt Áron. - Innen az ablakból le lehet ereszkedni
1226    5     |                 faláig, onnan könnyű beugrani az ásott földbe, visszafelé
1227    5     |                      beleültette, s a kötelet az ablak keresztfája köré csavarítva,
1228    5     |                      azt hívé mindegyik, hogy az orrukról le fogja olvasni
1229    5     |                     orrukról le fogja olvasni az éjszakai merényletet.~ ~-
1230    5     |               kerítésen jöjjön be vele, hanem az ajtón, mert mind összegázolta
1231    5     |                      írt, csakhogy egy helyen az adonicus165 sántít.~ ~S
1232    5     |                     első kötelességének tartá az apjának denunciálni,166
1233    5     |                      denunciálni,166 egyúttal az elgázolt tulipánágyakért
1234    5     |              tulipánágyakért is panaszt téve. Az öregúr rögtön ráismert az
1235    5     |                     Az öregúr rögtön ráismert az írásra, s vége volt előtte
1236    5     |                      hanem hírt vett gyakorta az országban szerteszét történő
1237    5     |                     lyukából, s elveszi tőlük az egész szállítmányt, és elviszi
1238    5     |       Trajtzigfritzignek, hogy Balika elvitte az enni-innivalót, menjen utána,
1239    5     |                     helyett a vérét issza meg az egész lakosságnak. A szegény
1240    5     |                        asztagok alá a földbe, az asszonyokat, gyermekeket,
1241    5     |                öregeket felküldték a hegyekbe az erdők közé, a hajadon leányokat
1242    5     |             legényeikkel együtt, s ők képezék az Isten várának őrségét.~ ~
1243    5     |                      vetett a diákok szívében az ifjú vér, „nem hagyjuk magunkat,
1244    5     |                      ellenkezőleg cselekszik, az e pillanatban kitiltatik
1245    5(171)|                   otthona a mitológiában. Pán az erdő és mező istene~ ~
1246    5     |                     kongása szaggatott félbe. Az ifjak, kik képesek lettek
1247    5     |                  semmi sem történt volna, míg az órát nem csengették; akkor
1248    5     |                       elbocsátá tanítványait, az elszedett kardokat és dárdákat
1249    5     |                       a diákok magukhoz térve az ijedtségből, melyet a rektor
1250    5     |                   ágyúkat sütni anélkül, hogy az ember a körülállók életét
1251    5     |                   úgyhogy most, ha elsütötték az ágyút, a gyújtólyukon jött
1252    5     |               ráillett a válogatott cím, mert az ország minden népeiből volt
1253    5     |                   ország minden népeiből volt az összeválogatva: magyar,
1254    5     |                      minthogy lovuk nem volt, az a sarkantyú nem szolgált
1255    5     |           csizmadia-céhmester hol maradt?~ ~- Az nem látta célirányosnak
1256    5     |                       követni; kérünk azonban az egész város nevében, hogy
1257    5     |                    hírére mind szétszaladának az erdőkbe, részint elzárkóztak
1258    5     |                      hát majd meglátjátok azt az egyet, hogy!~ ~Ilyen ékesen
1259    5     |                     éjszakára tegyen gyertyát az ablakába, s ami szegénységétől
1260    5     |                       szépen hazaoszladoztak, az erdőre kimenekült asszonyok
1261    5     |                      késő estig nem szűnt meg az egész város sütni-főzni
1262    5     |                       egész város sütni-főzni az érdemes labancok számára.
1263    5     |                   őket hagyják meg azon éjjel az istenházának oltalma alatt,
1264    5     |                      következék, csendes volt az egész vidék, a város elöljárói
1265    5     |                   kivehetővé lőn előtte, hogy az egy nagy embercsoport, melynek
1266    5     |                  gondolattól, belekapaszkodék az ötvenkét mázsás harang kötelébe,
1267    5     |                      azt meghúzva, jelt adjon az egész városnak.~ ~Gyönge
1268    5     |                      mintegy összebeszélésre, az asszonyok és öregek ismét
1269    5     |                      öregek ismét futottak ki az erdőre, a férfiak a templom
1270    5     |                     négy ágyújával porrá lövi az egész várost, a templomot
1271    5     |                       közt, ha csak őneki azt az egyet ki nem adják, aki
1272    5     |                  meghúzta.~ ~- Azon egy éppen az én leányom, kegyelmes úr -
1273    5     |                  leverten Gerzson úr -, de ha az ő élete árán megvásárolhatom
1274    5     |            kegyelemért kérlek, hogy üttesd el az én fejemet elébb, mintsem
1275    5     |                fejemet elébb, mintsem szemeim az ő balsorsát meglátnák.~ ~-
1276    5     |                    adá, s úgy vezetteté magát az utcán végig, míg Bórembukk
1277    5     |                    lehet viselni.~ ~- Megölöm az egész világot - ordítá Zetelaky
1278    5     |        hasznavehetetlenné tette a sűrű zápor, az ő kezeikben súlyossá tette
1279    5     |                    szorítva a labanc sereg, s az első ordításra vérszemet
1280    5     |                     Trajtzigfritzig átkarolta az ölébe tett leánykát, s vitte
1281    5     |                   lábait futásnak eresztve.~ ~Az elmondott szónál rövidebb
1282    5     |                 fogyott, mindig kevesebb lett az üldöző és üldözött csapat,
1283    5     |                     sarkukban József és Áron. Az elsőbbek egyike lovon járt,
1284    5     |                  alatt kifáradt a ló, s amint az említett kis patakhoz értek,
1285    5     |                 labanc - kiáltá Áron utolérve az egyiket -, itt a világ vége!~ ~
1286    5     |                     ugrott neki puszta kézzel az ifjúnak, s bár az olyat
1287    5     |                      kézzel az ifjúnak, s bár az olyat vágott a husánggal
1288    5     |                       nem is neki szólt volna az, megkapá Áron kezében a
1289    5     |                      hogy most ki fogott meg? Az én nevem, Bó-rem-bukk!~ ~-
1290    5     |                 Bó-rem-bukk!~ ~- De annál még az én nevem is cifrább - felelt
1291    5     |                      cifrább - felelt Áron -, az én nevem Ka-ras-si-ay!~ ~-
1292    5     |                      mégy el innen?! - ordítá az magánkívül, s kardjával
1293    5     |                kezében megpördült a husáng, s az egyik végével úgy csapta
1294    5     |                      úgy kondult!~ ~Megbódult az agya Trajtzigfritzignek
1295    5     |                      derékon ellenfelét, hogy az csak végignyúlt a földön,
1296    5     |                   térden állva hálákat adának az Úrnak a megszabadulásért.~ ~
1297    5     |                      két ellenséget leverték, az esetnek emlékére letűzték
1298    5     |                     hogy: „Erős várunk nekünk az Isten!”~ ~ ~ ~
1299    6     |                        aranyhálóval szőtte be az egész ligetet.~ ~Nyáron
1300    6     |                       mik gyümölcsöt termének az egész vidék számára; télen,
1301    6     |              társaságok gyűltek házról házra, az ismerősök összeszedték egymást,
1302    6     |                 leszedték a férfiak ruháikról az ezüstgombokat, a nehéz filigrán
1303    6     |                       rombolták össze, s amit az ágyútűz megkímélt, nekijött
1304    6     |                     ideje - a víg társaságok, az ünnepek harangja, a farsang
1305    6     |                farsang zenéje elhallgatott -, az utcák üresek, a házak építetlenek,
1306    6     |                    népség mégis künn töltötte az éjet a szabad ég alatt.~ ~
1307    6     |                      egy percre napot gyújtva az éjszakai égen s messze szórva
1308    6     |                 messze szórva hulló darabjait az alanti háztetőkre.~ ~Mint
1309    6     |                       pokol fölülkerült volna az égen, s ott csatázna az
1310    6     |                       az égen, s ott csatázna az angyalokkal és csillagokkal,
1311    6     |                     születik helyette más, de az istenházát ki fogja felépíteni
1312    6     |            fecskendőkkel! Egyetlen szent háza az még várostoknak, hol fogtok
1313    6     |                      hol fogtok imádkozni, ha az is elpusztul? Siessetek!
1314    6     |                 Néhány bátor férfi megkísérti az oltást, de kevesen vannak!
1315    6     |                 lépcsőibe kezd elharapózni.~ ~Az égő templom fénye messze
1316    6     |                    éjszakában.~ ~Udvard felől az éji tűzvilágnál egy csapat
1317    6     |                        Midőn a parthoz érnek, az őrszem megállítja őket,
1318    6     |                    katonaüdvözléssel köszönti az érkezőt, s átszállíttatja
1319    6     |               féltében állt be katonának.~ ~- Az én nevem Guyon Richárd -
1320    6     |                   nevem Guyon Richárd - felel az érkezett -, mától fogva
1321    6     |                      röpködnek a bombák, hogy az oltást megkísérteni csupa
1322    6     |                          Engedelmet kérek, de az ellenség valóban elég illojális179
1323    6     |                    sőt srapnellel is lövöldöz az égő házak fölé - mentegetőzék
1324    6     |                     házak fölé - mentegetőzék az aranynyakú táblabíró, s
1325    6     |                         homlokának, miszerint az bizonyos lehete felőle,
1326    6     |                       mondá:~ ~- És ha talál, az a legszebb halál!~ ~A népség
1327    6     |                harsogó éljennel üdvözlé a nép az új várparancsnokot.~ ~Midőn
1328    6     |                       hogy miért engedték meg az ostromlóknak, hogy az átelleni
1329    6     |                     meg az ostromlóknak, hogy az átelleni hegyen battériákat
1330    6     |                    meghívott vendégeit, törve az igéket.~ ~Megjegyzendő,
1331    6     |                hagynának ezúttal - jegyzé meg az ismerős táblabíró-őrnagy,
1332    6     |                 helybenhagyó fejbiccenései.~ ~Az észrevételt tevő circumspectus184
1333    6     |                   napra fegyverszünetet kérni az ostromlóktól, hogy békén
1334    6     |                  szelíd hangon válaszola:~ ~- Az nem érne semmit, mert nem
1335    6     |            dikciózhatnánk, a zenebanda húzná, az ifjak táncolnának, és az
1336    6     |                      az ifjak táncolnának, és az ellenség még csak egy kis
1337    6     |                     télen majd mindennap. Míg az ellenség odakünn a fagyon
1338    6     |                      szórni, mi csak nevettük az egészet a lőréseken keresztül.
1339    6     |                lőréseken keresztül. Hahaha!~ ~Az őrnagy úr igen mulattatóan
1340    6     |                  nevetett, nem is haragudott. Az egész tervet igen szépnek
1341    6     |                 miután segédei jelenték, hogy az előkészületek meg vannak
1342    6     |                     diskurzus közt hullongott az óvár kapuja felé.~ ~A csoport
1343    6     |                   Igenis, de specifice186 azt az egyet, amelyet tegnap méltóztatott
1344    6     |                       megnyerhetni.~ ~Eközben az óvár udvarára ért a vendégcsoport.~ ~
1345    6     |                 ifjabb ismerőseivel. Ó, akkor az emberek sokkal barátságosabb
1346    6     |                  különbözők azoktól, melyeket az ember más körülmények között
1347    6     |                      van számunkra terítve.~ ~Az őrnagy mosolyogni akart,
1348    6     |                    szép tavaszi napon bevenni az embernek magát egy rekedt
1349    6     |                      Itt lehet jól vigadni.~ ~Az őrnagy szépen megköszönte
1350    6     |                    szépen megköszönte magában az ilyen vigasságot.~ ~- S
1351    6     |                     tábornok, hogy itt megint az a körülmény forog fenn,
1352    6     |                       ezúttal a tábornok volt az, ki őt fölkeresé, karon
1353    6     |                   túlparton mind idelátszanak az ostromlók sáncai; amott
1354    6     |                     mozsár -, gyönyörű tiszta az idő! Ni, most egy tüzér
1355    6     |                    parancsnok a maga emberét, az, dicsőség ide, dicsőség
1356    6     |                    egy olyan ködöt támasztana az átlátszó levegő helyett
1357    6     |                    helyett hirtelenében, hogy az asztal egyik végén ülők
1358    6     |           fészkelődések közt helyet foglaltak az asztal mellett, nagyobb
1359    6     |                      nem fogtak még lakomához az apostolok utolsó vacsorája
1360    6     |                   Eközben fel kezdték hordani az ételeket. Evés és ivás közben
1361    6     |                      a józan félelem borúját. Az emberek elkezdtek egymással
1362    6     |                       később kacagni, úgyhogy az őrnagy úr alig győzte szomszédjait
1363    6     |                       könyökkel taszigálni, s az átellenieket lábbal rugdalni
1364    6     |                  átellenieket lábbal rugdalni az asztal alatt, hogy lassabban
1365    6     |                melyről leejtette a pecsenyét, az édes ételbe borsot, paprikát
1366    6     |              kifejezni nem volt is szokása.~ ~Az őrnagy azonban egész ebéd
1367    6     |                      nyíltak a jókedv rózsái, az őrnagy úr is rávette magát,
1368    6     |                      neki:~ ~- Ugyan jó, hogy az ostromlók is most ebédelnek,
1369    6     |                     nagy baj lenne abból!~ ~- Az igaz. Ott kellene szegényeknek
1370    6     |                   kellene szegényeknek hagyni az ebédjüket, és bennünket
1371    6     |                       bennünket mulattatni.~ ~Az őrnagy úr ismét szépen megköszönte
1372    6     |                    szépen megköszönte magában az olyan mulatságot.~ ~A parancsnok
1373    6     |                  ordíták rá rivalgó hangokban az éljent.~ ~A táblabíró-őrnagy
1374    6     |                      vagyunk árulva! - kiálta az ember, s szinte hanyatt
1375    6     |                     esett székestül együtt. - Az ostromlók észrevettek bennünket,
1376    6     |                  Parancsnok úr! Vezér úr! Itt az idő, hogy menjünk innen;
1377    6     |                      idő, hogy menjünk innen; az ellenség ágyúi mind nekünk
1378    6     |                       fognak elárasztani.~ ~- Az csak nekik fog fáradságot
1379    6     |                célozni.~ ~- De én nem akarom, az én életem nem csupán a magamé,
1380    6     |                   életem nem csupán a magamé, az én életem a hazáé is, nekem
1381    6     |            kockáztatnom nem szabad. Azzal még az országgyűlés is parancsol.~ ~-
1382    6     |                     kegyed becses élete miatt az országgyűlés előtt. Egyébiránt
1383    6     |                 megyek, távozni nem szabad.~ ~Az őrnagy aggodalmai azonban
1384    6     |                 voltak minden ok nélkül, mert az ostromágyúk csakugyan a
1385    6     |               várfokról jött zenehangok által az ott mulatókra vonatván a
1386    6     |                   másik kezdte rá, a társaság az ismerősebb nótákat együtt
1387    6     |               fövetlen gombócnak.~ ~Egyszóval az egész társaság kikapott
1388    6     |                      tán ők már szokva voltak az ostromhoz, jobban, mint
1389    6     |                     járták a csárdást, mintha az átelleni mennydörgés egyéb
1390    6     |            lakodalmason, mint valami villi189 az úton előtalált gavallért.~ ~
1391    6     |                 okozott csak némi intermezzót az általános vigalomban. Valami
1392    6     |                    kitörő ordítással, melyben az eddig kiállottakért kárpótlást
1393    6     |                       szélét, levetette magát az árokba, s midőn a négyölnyi
1394    6     |                      mikor fog hát rászakadni az ég.~ ~A gránát azonban sebesen
1395    6     |              tűzkarika elmúlt.~ ~Akik ismerik az ilyen állatnak a természetét,
1396    6     |                       szikra a lőporhoz érve, az üres golyót szétszakítja,
1397    6     |                 nyugodtabb tekintettel fogadá az érkező tűzgolyókat, mik
1398    6     |                       kényszeríté elhallgatni az ostrommozsarakat...~ ~Az
1399    6     |                      az ostrommozsarakat...~ ~Az idő fut, egymás után vesznek
1400    7     |                        mi történt velem!~ ~Ó, az borzasztó! Az rettenetes!
1401    7     |                     velem!~ ~Ó, az borzasztó! Az rettenetes! Az iszonyatos!
1402    7     |                     borzasztó! Az rettenetes! Az iszonyatos! Azt még regényben
1403    7     |                katonákat nézni, a mamát pedig az egész háznál sehol sem találtam,
1404    7     |                        sőt ha véletlenül majd az almáriumban, majd az aszalóban
1405    7     |                     majd az almáriumban, majd az aszalóban rátaláltam, szörnyen
1406    7     |                     hogy minek fedezem én föl az ő rejtekhelyét.~ ~Magamra
1407    7     |                     ennivalót és bort kirakok az asztalra, így csak nem fognak
1408    7     |                     fog már a népség szaladni az utcán és segítségért kiabálni.~ ~
1409    7     |                      és kardcsörtetést hallok az előszobában, de még semmi
1410    7     |                illedelmes, kettős kocogtatást az ajtón.~ ~Ijedtségem, elfogulásom,
1411    7     |                  puskaaggyal ütötték volna be az ajtót, sőt a kocogtatás
1412    7     |                       csak szavamra nyílt meg az ajtó.~ ~Én azt vártam, hogy
1413    7     |                   mente volt vállaikra vetve, az alatt feszes, divatos atilla,
1414    7     |                        sőt úgy találtam, hogy az egyik igen jóképű, barna
1415    7     |               mindennel, amit parancsolnak.~ ~Az a barna fiú némi vonatkozásnak
1416    7     |                 vonatkozásnak vevé szavaimat, az asztalon fölrakott oldalszalonnákra
1417    7     |                     azt a fél mázsa szalonnát az ő számára készítettem.~ ~
1418    7     |                       szőke tiszt ragadott ki az embarras-ból,193 igen szelíd,
1419    7     |                       puszta földön, a havon, az ég alatt - felelé az egyik.~ ~
1420    7     |                   havon, az ég alatt - felelé az egyik.~ ~No nézd! És kibírják!
1421    7     |                     hazulról, s magam akartam az ágyakat felvetni számukra.~ ~-
1422    7     |                 segítségére a kiabálónak, míg az végre keresztül nem rontott
1423    7     |                 szobákon, egyenesen hozzám.~ ~Az édesmama volt...~ ~De milyen
1424    7     |                      beszállásoltam, mégpedig az ágy fenekére, valamennyi
1425    7     |                    hozzá a többit, hogy mikor az a honvédtiszt nagy fáradtan
1426    7     |                     fáradtan odavetette magát az ágyra, bizony szegény mamának
1427    7     |                      De micsoda gondolat volt az tőle?~ ~Nagy munkába került
1428    7     |                      Alig volt azonban idejök az én vendégeimnek elszenderedni,
1429    7     |                         Hol alszanak? - kérdé az.~ ~Én megmutattam neki a
1430    7     |                  megmutattam neki a szobát, s az anélkül, hogy legkisebbet
1431    7     |                     volna rajta, hogy illik-e az embert fölkelteni, mikor
1432    7     |                    mindjárt összefaragják ezt az embert, amiért fölkelti
1433    7     |                      kedvetlenségnek, követék az ordonáncot. Az őrnagy hívatta
1434    7     |                        követék az ordonáncot. Az őrnagy hívatta őket.~ ~Különös
1435    7     |             megígértem nekik mindent. Ez volt az első táncvigalom nálunk
1436    7     |                      tudni sem akartak többet az alvásról.~ ~Hanem a mama
1437    7     |                  ruhád.~ ~- Hogyne volna, hát az a fehér. Csak egyszer volt
1438    7     |                      egyszer volt rajtam.~ ~- Az nem divatos.~ ~- Csak egy
1439    7     |              nemzetiszalagot rá - szólt közbe az én barna tisztem -, és a
1440    7     |                  fogja kegyed viselni.~ ~- De az én lábam fáj - mentegetőzék
1441    7     |                    dolgom volt a készüléssel. Az én tisztem utasítása szerint
1442    7     |                    plein parade198 várt ránk, az a hamisabbik annyi komplimentet
1443    7     |                      illeti, ah, azok mellett az én két chevalier servantom199
1444    7     |                  ügyesek, módosak, megelőzők; az ember alig hinné, hogy ezek
1445    7     |                   tűnt a szemembe, de nemcsak az enyimbe, hanem mindenkiébe.~ ~
1446    7     |           halványpiros arcához oly jól illett az a kis fekete koszorúszakáll,
1447    7     |                       a lengyelt, a csárdást, az ember szeretett volna odarohanni
1448    7     |                    táncnál, komplimentjainál, az a je ne sais quoi200 nagy
1449    7     |               szemeiben, te azt nem képzeled, az több, mint amit az ember
1450    7     |                  képzeled, az több, mint amit az ember leírhat, az hódított,
1451    7     |                   mint amit az ember leírhat, az hódított, az elevenített,
1452    7     |                   ember leírhat, az hódított, az elevenített, az megölt és
1453    7     |                     hódított, az elevenített, az megölt és idvezített.~ ~
1454    7     |                  valahová futárnak!~ ~- Tehát az utána következőre - vitatá
1455    7     |                   következőre - vitatá tovább az engagement-t201 a szép kapitány,
1456    7     |                      a szolgabíró passzust ad az utazónak.~ ~A kapitány halkan
1457    7     |                        csak azután jött a sor az én kvadrillomra.~ ~Gondolhatod,
1458    7     |                       hosszú volt nekem odáig az idő, azok a véghetetlen „
1459    7     |                 mégsem tudnak elfáradni, hogy az én kvadrillomra jöhetne
1460    7     |              szereztem magamnak azáltal, hogy az ott levő zászlóalj parancsnokával,
1461    7     |                          De legjelesebb benne az, hogy szörnyű nagyot hall.~ ~
1462    7     |               beszédhez van szokva, amilyenen az ágyúk konverzálnak202 egymással.~ ~
1463    7     |                       embernek rendes akciója az, amivel más ember az agyonütést
1464    7     |                  akciója az, amivel más ember az agyonütést szokta kifejezni.~ ~
1465    7     |              kifejezni.~ ~Végre elkövetkezett az én kvadrillom.203 A zenekar
1466    7     |                    szomszédnémat! - kiálta rá az őrnagy nevetve (csakugyan
1467    7     |                      csakugyan rendes akciója az a fejbeütésforma).~ ~Mi
1468    7     |                   szorító kezeinken keresztül az én vérem az övébe folyna
1469    7     |               kezeinken keresztül az én vérem az övébe folyna át, s az övé
1470    7     |                   vérem az övébe folyna át, s az övé az enyémbe.~ ~Vártuk
1471    7     |                     övébe folyna át, s az övé az enyémbe.~ ~Vártuk a zenét.~ ~
1472    7     |                  Vártuk a zenét.~ ~De mielőtt az megszólalhatott volna, hirtelen
1473    7     |                    paripák robaja hallatszott az utcán, s a távolból néhány
1474    7     |            összefecskendezve, s jelenté, hogy az ellenség megtámadta az előőrsöket.~ ~
1475    7     |                   hogy az ellenség megtámadta az előőrsöket.~ ~Az őrnagy
1476    7     |                   megtámadta az előőrsöket.~ ~Az őrnagy az ágyúlövést is
1477    7     |                       előőrsöket.~ ~Az őrnagy az ágyúlövést is meghallá,
1478    7     |                       gyönyört éreztem miatta az elébb, most bámulatot, hódolást
1479    7     |                  mintha mi sem történt volna; az őrnagy parancsot adott,
1480    7     |               életemben.~ ~Többen kiállottunk az ablakba hallgatózni, és
1481    7     |              távolabb-távolabb kezdenek menni az ágyúdördülések, végre egészen
1482    7     |                      hagytuk csak el? - kérdé az egyik.~ ~- Igen! A kvadrillnál -
1483    7     |                     kolonne-okat, mintha csak az étteremből jőnének.~ ~Csak
1484    7     |                    étteremből jőnének.~ ~Csak az én táncosom nem volt még
1485    7     |                  táncosom nem volt még itt és az őrnagy.~ ~Váltig néztem
1486    7     |                       őrnagy.~ ~Váltig néztem az ajtóra, szüntelen jött be
1487    7     |                    jött be valaki rajta, csak az nem, akit én vártam.~ ~Végre
1488    7     |                        Végre belépett rajta - az őrnagy.~ ~Szétnézett, amint
1489    7     |                 részesülhetni, hogy kegyeddel az ígért kontratáncot eljárhassa,
1490    8     |                följelentem magamat. Én vagyok az a híres Sárga Péter!~ ~-
1491    8     |                       óra múlva halva van!” - az nem lepte volna meg, ha
1492    8     |                     komolysággal állítá, hogy az egyik sem volt.~ ~- Hát
1493    8     |             töredelmes szívvel:~ ~- Én vagyok az üldözött Sárga Péter, ki
1494    8     |                      üldözött Sárga Péter, ki az irmicei nemzetőrök csatadalát
1495    8     |              muzsikára tettem.~ ~- Hát voltak az irmicei nemzetőrök valaha
1496    8     |                    Nem azért ettem én vackort az erdőben, míg csak benne
1497    8     |                          A parancsnok hívatta az őröket.~ ~Az önvádlott megörült.
1498    8     |               parancsnok hívatta az őröket.~ ~Az önvádlott megörült. Tehát
1499    8     |                           Dobják ki innen ezt az embert! - mondá a parancsnok
1500    8     |                      magának olyan embert, ki az ily nevezetes fogást jobban
1501    8     |                 olykor ismerőssel találkozik, az Istenre is kéri, hogy ne
1502    8     |                      is kéri, hogy ne nevezze az igaz nevén, mert megtalálja
1503    9     |              REJTEKHELYE~ ~Szellő sem lengett az izzó ég alatt. A délibáb
1504    9     |                  bevágtunk a puszta közepébe, az úttalan, jeltelen, kopár
1505    9     |                      a süppedékes legelőre, s az összegázolt gyöp azon módon
1506    9     |                     kézzel sem fogta a lovát, az pedig ballagott nagy cammogva,
1507    9     |                 harapott, ahol gyöpöt talált. Az ember ült rajta nagy idomtalanul,
1508    9     |                      benne ismerni a csikóst. Az, mikor lovagol, hajlik jobbra-balra,
1509    9     |                     amint rohan, szelet verve az álló levegőben, széttekint
1510    9     |                   uralkodik; ki tudja, mi kéj az, amit akkor érez?~ ~Midőn
1511    9     |                          Egy szót sem szólott az egész úton. Útitársam akart
1512    9     |                 nyargalt előttünk mogorván.~ ~Az utolsó toronytető is eltűnt
1513    9     |               látszott keletkezni, mely utóbb az egész látkörön végignyúlt,
1514    9     |                       lovastul beleveszhetünk az ingoványba.~ ~A víz majd
1515    9     |                    ért, semmi jel nem mutatta az utat.~ ~Vezetőnk itt beszédesebb
1516    9     |                üldözött ember, vagy tán éppen az üldöző, belebódul az ismeretlen
1517    9     |                    éppen az üldöző, belebódul az ismeretlen ingoványba. Másnap,
1518    9     |                     bánatos bőgése hallék. Ez az emberhangtalan, méla nyüzsgése
1519    9     |                    aggasztóbb volt, mint maga az éj csöndje. Itt, az egészen
1520    9     |                      maga az éj csöndje. Itt, az egészen új, idegen világban,
1521    9     |                  lótiprás locsogása. Ki lehet az?~ ~- Siessünk előre! - kiálta
1522    9     |                   mindjárt megtudjuk, hogy ki az, ismerős-e vagy perzekutor.210~ ~
1523    9     |                     elszaladt a ménes.” Nincs az a tilinkó, amely jobban
1524    9     |                   magával beszélve. - Elesett az, látták akárhányan halva,
1525    9     |                   meghökkenve.~ ~- Ne papolj! Az ördög jön utánunk kölykestül,
1526    9     |                     kémlelte a törést, melyen az utánunk jövőnek előttünk
1527    9     |                  mosolyogva mondá:~ ~- Tegyék az urak a lovaik fejét a másik
1528    9     |                     ki, mert megismerem ám én az embert. Hanem hiszen sebaj,
1529    9     |                      a szegénylegény tartozik az urakon segíteni!”~ ~Társam
1530    9     |                       csomó pénzt akart ekkor az embernek adni, mit az kevélyen
1531    9     |                   ekkor az embernek adni, mit az kevélyen utasított vissza.~ ~-
1532    9     |                       törődve, elébe ugratott az érkezőnek, s mielőtt az
1533    9     |                       az érkezőnek, s mielőtt az szóhoz jutott volna, úgy
1534    9     |                       lehete észrevenni, mely az ifjú hadsereg fiainak arcán
1535    9     |                    díszíté fel. E komolyságot az öreg ömledezései alatt is
1536    9     |                    félni, itthon vagyunk már, az Ábrahám kebelében!...~ ~-
1537    9     |                     ipához fordulva.~ ~- Csak az árnyéka hajdani magának,
1538    9     |                     csörtettünk előbbre. Most az ifjú vő vezetett bennünket,
1539    9     |                      sűrű fűzfabozót lepte el az utat, a lágy iszapban meglátszottak
1540    9     |                   lágy iszapban meglátszottak az előttünk járt-kelt lovak
1541    9     |                      nézett a rekettyés felé, az öreg csikós odafordult a
1542    9     |                       mentünk.~ ~Amint odaért az asszonyhoz a csikós, leugrott
1543    9     |                  mondá -, újságot hozok, ezek az atyafiak látták az uradat.~ ~
1544    9     |                       ezek az atyafiak látták az uradat.~ ~Az asszony arca
1545    9     |                  atyafiak látták az uradat.~ ~Az asszony arca kigyulladt.~ ~-
1546    9     |                  mennél? Harminc mértföld ide az a hely, ahol ő elmaradt,
1547    9     |                    van - beszélt a jó öreg, s az volt szerencséje, hogy leánya
1548    9     |              rekettyés közül elkezde hangzani az „Én vagyok a petri gulyás”
1549    9     |                      dal hangzott. Perc múlva az ifjú vő ölében hozta vissza
1550    9     |                        még a feleségével sem. Az asszony sietett a tűzhelyhez,
1551    9     |                      nagy kulacsot hozott elő az asszony, tele jóféle kerti
1552    9     |                 magáét.~ ~- Nos, fiam - szólt az öreg -, most mondd el hát,
1553    9     |                    szóra, de bizonyomra: akit az istennyila megüt, nincs
1554    9     |                     jobban megütve, mint akit az ágyú szele ér. Láttam egy
1555    9     |                 hozzám döfött, egy beletalált az oldalomba. Én meg sem mozdultam,
1556    9     |                Azonban a jól iskolázott lónak az a szokása van, hogy előtte
1557    9     |              paripáját a vértes, anélkül hogy az egyszer is rám hágott volna,
1558    9     |                   tettem ezalatt, mely bennem az élőt elárulta volna, úgy
1559    9     |              puskaporsalak oda hullott rám, s az ellenkező félről odairányzott
1560    9     |                 maradt.«~ ~Én is ott maradtam az elveszett csatatéren.~ ~
1561    9     |                    álltak, kigyulladni sorban az őrtüzeket. Messze volt tőlem,
1562    9     |                jutottam el a legelső őrtűzig. Az őrszem észrevett, s amint
1563    9     |                        akármi történik velem. Az őrvezető odajött. Kértem,
1564    9     |                   hagyjon tovább nyomorognom. Az ember csaknem sírt, úgy
1565    9     |                       hogy két szerb alkuszik az én jó kesely lovamra. Az
1566    9     |                      az én jó kesely lovamra. Az egyik tíz forinton vette
1567    9     |                    alkudtak a fülem hallatára az én jó lovamra, akit egy
1568    9     |                   akit egy faluért nem adnék. Az egyik tizenkét forintot
1569    9     |                    ígért többet tíznél, pedig az egyik mindenesetre meg akarta
1570    9     |                      még azon éjjel kiszöktem az ablakon, s elhoztam a keselyt.”~ ~
1571    9     |                      s elhoztam a keselyt.”~ ~Az ember semmin sem mulat oly
1572    9     |                  jelenetek elmondása idéz elő az arcokon, miket ő maga oly
1573    9     |                 boldog család örömeiben; este az öreg maga kivezetett bennünket
1574    9     |                  estét kívánni - nem szereti. Az olyan embert föl nem veszi
1575    9     |                       Furcsa ember lehet.~ ~- Az a mondása, hogy nem kell
1576    9     |                      a mondása, hogy nem kell az Istennek parancsolgatni.~ ~
1577    9     |               kikötött. Ő volt a molnár abban az eldugott malomban. Mi szótlanul
1578    9     |                sikamlott velünk odább a sajka az alkonyatban elfeketült víz
1579    9     |                     senki, egyetlen hang volt az evezőnek taktusos csapása.~ ~
1580    9     |                      dörmögé:~ ~- Nem szereti az olyan embert, aki pénzt
1581    9     |                   szikra” csárda.~ ~Félreesik az országúttól. Csaknem a Tisza
1582    9     |                 Csaknem a Tisza partja alatt, az itt legmagasabb part homokdombjaitól
1583    9     |                      komondor rugaszkodott ki az udvarából, bőszült csaholással
1584    9     |                  legvitézebb komondor felé.~ ~Az elkezdett a jelenetre sértetten
1585    9     |                   többi utána, egymást törve, az volt boldogabb, amelyik
1586    9     |                    mondá vezetőnk kuttogva. - Az ilyen nagy kutyának nem
1587    9     |                     sem szólongatás - lehúzza az embert a lóról, megfogja
1588    9     |                    módját, leguggol előtte, s az orra cimpáját veri, s úgy
1589    9     |                       csárda előtt álltunk.~ ~Az épület jó karban van tartva.
1590    9     |                 kedvéért lakik ottan.~ ~- Ezt az érdemes embert „Sallai uram”-
1591    9     |                    uram éppen most ugrott fel az ágyból. Csupán egy nagy
1592    9     |                     süveg volt fejébe nyomva, az sem azért, hogy meleget
1593    9     |                  annak bizonyságául, miként ő az úr a háznál.~ ~Vezetőnk
1594    9     |                    hozzánk Sallai uram, azzal az örvendetes hírrel költve
1595    9     |            panaszkodott: nem tudja, mi lelte, az ő torka úgy megszűkült,
1596    9     |                   különös összehúzó ereje van az emberre.~ ~Nemsokára szívdobogva
1597    9     |                  szívdobogva láttuk elrobogni az ablak alatt a perzekútort
1598    9     |                hidegvérrel, s nyitotta előtte az ajtót.~ ~Társam vakarta
1599    9     |                       ajtót.~ ~Társam vakarta az orrát.~ ~- Szeretném - úgy
1600    9     |           teletöltötte jó törköly pálinkával, az asztalra rakta, a perzekútor
1601    9     |                     perzekútor azonban kiitta az üveg bort. S azzal megtörölve
1602    9     |                  fejét csóválni, megszámlálta az asztalon álló öt tulipános
1603    9     |                   egyet fordulok, csak öt van az asztalon.~ ~A perzekútor
1604    9     |                    van, ni! - kiálta előhúzva az üveget. - Ez az én üvegem
1605    9     |                      előhúzva az üveget. - Ez az én üvegem la. No, kendtek
1606    9     |                      kendtek köszönet fejében az üvegemet is eldugják. Kendtek
1607    9     |              embereket keresnek? Sohasem volt az én házamnál kendteken kívül
1608    9     |                  Hogyne veszekedném! - ordíta az még hangosabban.~ ~- De
1609    9     |                    kiment a szobából, bevágva az ajtót, felült a lovára,
1610   10     |                   Egész nap, egész éjjel vitt az ellenséggel a kis szürke
1611   10     |                   volt.~ ~Éjfélkor követ jött az ellen táborából, feladásra
1612   10     |                       szürke embert.~ ~Kijött az hozzánk a piacra, felállítá
1613   10     |                        Ekkor reánk gyújtották az ellenséges várost, a kis
1614   10     |                    elrendezve a hídon s amint az ostromtűzben egy ujját lelőtték,
1615   10     |                     ülve s ágyúit vezényelve. Az orvos elájult a műtéte után,
1616   10     |                    úgy sem sok hasznát vettem az ujjamnak”.~ ~Másfél napig
1617   10     |                    kis szürke ember. Megverte az ellenséget, bevette a várost
1618   10     |            győzedelmeiért, keményen megrótták az adott amnestiáért. A kis
1619   10     |                     egy arany rendkeresztet s az országgyűlés színe előtt
1620   10     |                       egy fillérig kiosztott, az erdélyi hölgyek pedig egy
1621   10     |                      vén ősz katonát, s midőn az érzékeny ölelés véget ért,
1622   10     |                    érzékeny ölelés véget ért, az öreg huszárezredes egy igen
1623   10     |           önkénytelenül megteltek könnyekkel. Az ő könnyei a tábornokban
1624   10     |                odament a vén huszárhoz, midőn az beszédét elvégzé, megrázta
1625   10     |                 fordulnia. A kis szürke ember az egész izzadsággal fogamzott
1626   10     |                    hallgatta végig, hogy most az erőteljes visszhangos magyar
1627   10     |                    kezdi dicsérgetni, letette az írást:~ ~- Ezt ki kell törülni -
1628   10     |                       hagyta magának föltűzni az igénytelen érdemjelt. Azonban
1629   10     |                     el a ceremónia végeztével az országgyűlés követéhez azon
1630   10     |                       katonáknak?...~ ~- Most az egyszer semmit.~ ~- Szerettem
1631   11     |                      pompás lakomát készített az ősz magyar gazda, kinek
1632   11     |                Kívánatára a család együtt ült az asztalhoz velök. A tábornokkal
1633   11     |                       titkolhatatlan bánat.~ ~Az ősz házigazda unokatestvérének
1634   11     |                    leány tekintete, ebéd után az egész társaság erősen mámorosnak
1635   11     |                      közben olyanért is, mire az öreg gazda is fölemelte
1636   11     |                   harag s miután látták, hogy az öreg házi úrnak jólesik
1637   11     |                    legyenek oly hódítók, mint az ő tekintete, legyen oly
1638   11     |                    oly ragyogó diadaluk, mint az ő arcának rózsái, és életteljesek
1639   11     |                       mond tenyereikből. Néha az ezüstkrajcár helyett persze
1640   11     |                    kezdett magának elfoglalni az éji némaságból.~ ~A tábornok
1641   11     |             némaságból.~ ~A tábornok nem volt az az ember, aki szerette volna
1642   11     |                        A tábornok nem volt az az ember, aki szerette volna
1643   11     |                      hogy jól megkorbácsoltak az urak.~ ~- Ne félj, boszorkány.
1644   11     |                     Fogd meg a tenyerét ennek az úrnak.~ ~A segédőrnagy lehúzta
1645   11     |                 cigányasszonynak.~ ~Elkezdett az cigányul morogni: „irgundum
1646   11     |                  kapitány is lehet belőled.~ ~Az őrnagy szépen megköszönte
1647   11     |                     szép kis magzatod lesz.~ ~Az elnevette magát és egy harmadiknak
1648   11     |                    köd elnyelte alakjaikat.~ ~Az őrtüzek átvöröslöttek az
1649   11     |                      Az őrtüzek átvöröslöttek az éj ködén s szerte a távolban
1650   11     |                     előtt. T.-hoz nem messze, az országút mellett balra kerek
1651   11     |                       modor bizonyítják, hogy az a pallér, aki építette,
1652   11     |                        s már jól kezdte látni az oszló ködön át T.-nak tornyait,
1653   11     |                    föl a tábornok, bosszantva az ominosus találkozás által
1654   11     |           gyászkíséret elhalad előtte. Jöttek az énekesek, nyújtott hangokon
1655   11     |                      hadfiakra. Mindenki csak az enyészet királya előtt hajtá
1656   11     |                      kérdé a tábornok:~ ~- Ki az, akit itt temetnek?~ ~-
1657   11     |                     borzadás futotta végig.~ ~Az a szép piros leány, ki tegnapelőtt
1658   11     |                   el-elgondolkodva.~ ~ Eljött az éj. A tábornok egyedül virrasztott
1659   11     |                 különös hatással tűnt szemébe az elhagyott mohlepte épület.
1660   11     |                       Kevés idő múlva előjött az egyházfi, egy szegény öreg
1661   11     |                      pókháló lepte mindenütt, az oltár, a székek megfeketültek
1662   11     |                        a székek megfeketültek az időtől, maga az oltárkép
1663   11     |                 megfeketültek az időtől, maga az oltárkép festése is egészen
1664   11     |                       látszott ki még belőle. Az ablakok szűk ólomkarikák
1665   11     |     elszivárványosodtak a ragyás verőfénytől, az egész teremben érezhető
1666   11     |                  egész teremben érezhető volt az a nehéz, nyomasztó templomszag,
1667   11     |                      felmászni galambfiakért. Az oltár mellett baloldalt
1668   11     |                     táncoló árnyékokat vetett az elhagyott falakra. A sekrestyés
1669   11     |                      kísérőjéhez fordult: „ez az ember, úgymond, tudósoknak
1670   11     |                      egy-egy síremlék hirdeté az ott porladozó nevét, mindenféle
1671   11     |                       címerekkel felcifrázva. Az egyik előtt egy új alabástromszobor
1672   11     |                      alabástromszobor állott. Az örök álom angyala, lefelé
1673   11     |               Győzött-e?~ ~- Megveretett.~ ~- Az nem lehet.~ ~- Annak emlékére
1674   11     |               márványtábla világosan elmondja az eseményt, ha tetszik, elolvashatja
1675   11     |                       hogy százötven év múlva az unoka bosszút állt elesett
1676   11     |                    azzal a tudósítással, hogy az ellenség előőrsei már mutatkoznak.~ ~-
1677   11     |                        Azok nem mernek velünk az ágyútűzbe jönni. Fel, lóra!~ ~
1678   11     |            kíséretével együtt nyargalt, merre az ágyúkat dörögni hallá. Érzé,
1679   11     |               kíséretével, s nemsokára odaért az ágyúkhoz.~ ~Félüteg erősen
1680   11     |                  látszék, erős állomást véve. Az üteg lövöldözé.~ ~- Nos,
1681   11     |                  merően, mozdulatlanul álltak az ellenök lőtt golyók előtt
1682   11     |                  hatása lesz.~ ~Néhány kidőlt az alakok közül a sűrű golyózáportól
1683   11     |                   vitázva közeledtek, s amint az üteghez értek, mindketten
1684   11     |             phlegmájából.~ ~- A patvarban is! az a baj, hogy mi itt egy fél
1685   11     |                kacagnia magát.~ ~- Tehát azok az emberek ott fából vannak?~ ~
1686   11     |                       dereka és csípeje, hogy az ember ködös időben katonáknak
1687   11     |                 Harsogó kiáltás jelenté, hogy az ellenséges sereg megkerülte
1688   11     |                      óra múlva általános lett az ütközet.~ ~Az egész napi
1689   11     |                  általános lett az ütközet.~ ~Az egész napi csatát a puszta
1690   11     |                    egymásra lövöldöztek, vagy az ellenséget nézték barátjuknak
1691   11     |                       nyomással védendő népét az ellenfél túlnyomó ereje
1692   11     |                       a másik hátranyomatott, az elszakadt csapatok kereszttűzbe
1693   11     |        eredménytelenül.~ ~Három napig tartott az ütközet. Harmadnapra kitisztult
1694   11     |                        Harmadnapra kitisztult az idő. A két sereg a folyam
1695   11     |                      festette a kiomlott vér, az eget a felgyújtott város
1696   12     |                   ZSOLCAI HŐS~ ~Kikből támadt az a vitéz honvédsereg?~ ~Értelmes
1697   12     |                    százados, őrnagy, ezredes. Az kerül még csak nagy időbe,
1698   12     |                   Azonban a sors rendelkezett az eltávozottal.~ ~Manswörth
1699   12     |                   rohamra kellett volna menni az ellenféltől megszállt helység
1700   12     |                     és nekirohant a zászlóval az ellenség ütegének; s a példáján
1701   12     |               elszántan vetették magukat bele az ellenfél kartácstüzébe.~ ~
1702   12     |                   volt szabad visszabocsátani az íróasztalhoz. A vezérek
1703   12     |                     Ahány szál fája van annak az erdőnek, mindenik lehetne
1704   12     |                       vize feküdt közöttük.~ ~Az ütközetet jobbára a tüzérség
1705   12     |                     még. Csak most váltak meg az iskolától, hol éppen annyit
1706   12     |                      66-ik zászlóalj őrnagya, az orosz üteg veszedelmes működését
1707   12     |                   fölkérni, hogy engedje neki az orosz üteget szuronnyal
1708   12     |                helyéből.~ ~A tábornok válasza az volt, hogy neki a fővezér
1709   12     |                      el holtan, összezúzottan az ágyúk mellől. Gózon Lajos
1710   12     |           vállalkozókkal fog támadást intézni az orosz üteg ellen.~ ~Azzal
1711   12     |                   erdőt, egész odáig, ahonnan az orosz üteg állását kikémlelheté.~ ~
1712   12     |                      kedvesebb, mint a magáé, az jöjjön velem!~ ~De az ily
1713   12     |                  magáé, az jöjjön velem!~ ~De az ily szóra aztán az egész
1714   12     |                         De az ily szóra aztán az egész zászlóalj vele akart
1715   12     |                      A kis csapat egyedül áll az ellenség táborának szívében,
1716   12     |                szuronyára bízva.~ ~Már előtte az ellenség, mely jelenlétét
1717   12     |                   percnyi idejök van.~ ~Hanem az dicsőséges perc volt.~ ~„
1718   12     |                 martalékára a sas, csapott le az orosz ütegre a maroknyi
1719   12     |               nagyszerű lett annak eredménye: az orosz csatarendben nagy
1720   12     |                      megszüntették a tüzelést az egész vonalon s azzal Cseodajev
1721   12     |                     maroknyi kis csapaté volt az oroszlánrész, s annak vezetőjéé,
1722   12     |                      alezredessé emelte őt, s az összes táborkar előtt megölelé,
1723   12     |                      2-án és 11-én Komáromnál az ácsi erdőben, s 26-ikán
1724   12     |                       alatt a munkáspolgárból az lett, amivé kell tudni átalakulni
1725   12     |                       a vitéz katonából ismét az lett, amivé kell tudni átalakulni
1726   12     |                     oly önfeláldozással.~ ~Ez az én eszményképem egy magyar
1727   12     |                    egy magyar honvédről.~ ~Ez az én eszményképem egy magyar
1728   13     |                         ÖNMAGÁRÓL~ ~Válogatás az író önéletrajzi feljegyzéseiből~ ~
1729   13     |                      Atyám azonban nem maradt az apai háznál „a kis urak”
1730   13     |              szokatlan pályára lépett, melyen az egyéni tehetség szerzi meg
1731   13     |                    egyéni tehetség szerzi meg az életmódot. Jogot végzett,
1732   13     |                számadása alatt lévő pénztárak az utolsó fillérig rendben
1733   13     |             becsületet hagyta örökségül, mint az ősapám véres kezére, aki
1734   13     |                      De azért nem helyes adat az, mintha én előbb festői
1735   13     |                   tértem volna át a költőire. Az én ifjúkoromban se a festést,
1736   13     |                        nobel passio” volt, mi az embernek nimbust ígért,
1737   13     |             ismerőseinek; ha pedig megtörtént az eset, hogy egy piktornak
1738   13     |                  festményért pénzt adtak, úgy az bizonyosan boltcímer volt.~ ~
1739   13     |                   volna, már ki volt hirdetve az ügyvédi diplomám a komáromi
1740   13     |                     komáromi vármegyeházán.~ ~Az irodalommal foglalkozás
1741   13     |                tüzérek meg vannak vesztegetve az ozmánoktól: szándékosan
1742   13     |                     Erre a zászlótartó odalép az ágyúhoz, célba veszi a török
1743   13     |                címerpaizsunkon: a zászlótartó az ágyúval veres mezőben, alatta
1744   13     |                  fiatal hajadon hiányzik még (az én praesumptív220 ősanyám),
1745   13     |                   nagyon kicsi gyerek voltam, az édesapámtól. Neki is voltak
1746   13     |               jövendőmondó cigányasszony”-ról az inszurrekció alatt! - Hanem
1747   13     |               árvavagyon pénztárnoka. Ezekhez az ellentéte kell a poézisnek:222
1748   13     |                   kell a poézisnek:222 s nála az is megvolt. A rendszerető
1749   13     |                hivatalnoktársa is jelen volt, az ellenőr. Egy gömbölyű fatányérban
1750   13     |                      magadnak egyet!” - mondá az ellenőr. Szép fényes, újveretű
1751   13     |                   pénzek voltak. „Nem szabad, az a másé” - mondám. „Igen,
1752   13     |                        De nagyon égette nekem az az ötös a markomat. Mégiscsak
1753   13     |                     De nagyon égette nekem az az ötös a markomat. Mégiscsak
1754   13     |                   Mégiscsak olyan pénz ez, mi az én apám gondviselésére van
1755   13     |                      nézett oda, visszatettem az ötöst a tálkába. Mikor az
1756   13     |                     az ötöst a tálkába. Mikor az apám halálával a számadásait
1757   13     |                      benne a kimutatásnál. Ez az én visszalopott öt krajcárom
1758   13     |                   krajcárom volt. És én annak az ősömnek a véres kezére,
1759   13     |                    meg, nem vagyok büszke, de az apámnak a tiszta kezére
1760   13     |                       apámnak a tiszta kezére az vagyok.~ ~Milyen angyali
1761   13     |                      kellett addig nézni, míg az iskola kapuján befordulok.
1762   13     |                  azután a veszett kutyák - és az élve eltemettetés. Ez az
1763   13     |                      az élve eltemettetés. Ez az utóbbi rém annyira üldözött,
1764   13     |                       kibékültem a zsidókkal: az élve eltemettetéstől nem
1765   13     |                  félek s bot nélkül nem járok az utcán.~ ~Az elemi iskolában
1766   13     |                  nélkül nem járok az utcán.~ ~Az elemi iskolában volt egy
1767   13     |                   amik közül egyre emlékezem: az eleje mindig fúr; a vége
1768   13     |                      mesét: mégpedig versben. Az első siker arra buzdított,
1769   13     |                      poéták hazája); meglátta az én két versemet, elhozta
1770   13     |                      elhozta Pestre, kiadatta az egyiket a Regélőben, a másikat
1771   13     |                   Társalkodóban, alányomtatva az egész nevem prédikátumostul,
1772   13     |                  egész nevem prédikátumostul, az életkorommal együtt: kilencéves. -
1773   13     |                      a nyomai is keresztezték az utamat, a festészeté; tollrajzaim
1774   13(224)|                                vicefiscalis - az önálló ügyvéd helyettese~ ~
1775   13     |                       hazakerültem, már akkor az én feledhetetlen jó apámat
1776   13     |                   betegen találtam. Még abban az évben meg kellett ismernem
1777   13     |               mérhetetlen nagy fájdalmat, ami az árvaságra jutás. Ez annyira
1778   13     |                        hanem mindenfélét, ami az életben hasznos, ami a míveltséget
1779   13     |                     Úgy tudott tanítani, hogy az gyönyörűség volt. Egy évben
1780   13     |                        már ott kellett lennem az írószobájában; de azt meg
1781   13     |               tudományos kapacitások, akiknek az előadásait nem „muszáj”-
1782   13     |             bírálatokat is felolvastuk; ebben az évben egy „Tavasz” című
1783   13     |                     kiadónk: ebben jelent meg az első elbeszélésem.~ ~Ekkor
1784   13     |                 hajhászása; amihez járult még az is, hogy testileg is sokat
1785   13     |                      víz a bajom, s elküldött az áldott levegőjű Alföldre,
1786   13     |                  magyar író. Itt ismertem meg az igazi népéletet, a maga
1787   13     |                       egész írói működésemnek az alaphangulatát itt sajátítottam
1788   13     |               tanultam meg mint cseregyerek. (Az a szép szokás volt akkor,
1789   13     |                    előszeretettel viseltettem az angol és a francia költők
1790   13     |                     Pickwick-klub”. Coopertől az „Utolsó Mohikán”, Hugótól „
1791   13     |                   királyt, III. Richárdot, ez az olvasmány végképp holdkórosává
1792   13     |                   tapsoljon Lear királynak! - Az a túlvilági mámor, amit
1793   13     |                       És a tudós akadémia ezt az én első művemet dicsérettel
1794   13     |                     írva vérszerződésem annak az édes ördögnek, akit úgy
1795   13     |                     aki elvisz bennünket abba az örökké égő lángba, amely
1796   13     |                      de soha el nem hamvaszt. Az ügyvédi diplomámnak soha
1797   13     |                       is nyertem; azon időben az ügyvédnek magának kellett
1798   13     |                  magának kellett exequálni233 az alperest. Azt már nem követtem
1799   13     |                    összeírni?~ ~Legelőször is az rá a válaszom, hogy ötven
1800   13     |                 elejtett szépasszonyokig: azt az egész társadalmat, melyben
1801   13     |                    helyett. Apám hadnagy volt az inszurrekcióban.~ ~Még én
1802   13     |                   tartogatok belőlük; magáról az országgyűlésről is csak
1803   13     |                   értesülni.~ ~Aztán megértem az ébredés, az újjáalakulás
1804   13     |                    Aztán megértem az ébredés, az újjáalakulás korszakát,
1805   13     |                haladjunk!” jelszó alatt.~ ~És az arra következett szabadságharc
1806   13     |          világháborító reménykedést.~ ~Láttam az ezerféle ellentétes helyzetet,
1807   13     |                     hőseit.~ ~És most ismerem az új korszakot, új jelszavaival,
1808   13     |              alakjával kellett megismerkednem az egymást felváltó korszakoknak!
1809   13     |               szokatlan helyzeteket rajzolok; az nem teszi sem a tárgyat,
1810   13     |                      teszi sem a tárgyat, sem az egyént lehetetlenné. Én
1811   13(234)|                  inszurrekció - felkelés. Itt az utolsó nemesi felkelésről
1812   13     |                          fantáziának látszik, az visszaemlékező tapasztalat
1813   13     |                     alaplelkülete a becsület, az emberszeretet, az igazság.
1814   13     |                   becsület, az emberszeretet, az igazság. S ami ezzel ellenkezik,
1815   13     |                       S ami ezzel ellenkezik, az kivétel. Én is megtalálom
1816   13     |                      mutatom, de nem csinálok az árnyékból alapszínt, nem
1817   13     |               alapszínt, nem használom célnak az eszközt, nem veszem etikának
1818   13     |             népdalokkal.~ ~És akármerre járok az országban, jóakaróim (s
1819   13     |                    úgy, hogy mondhatnám, hogy az egész magyar nemzet együtt
1820   13     |                korszakától kezdve, átvonulnak az első keresztyénség, Kálmán
1821   13     |             Dózsa-pórlázadás, a török uralom, az erdélyi fejedelmi udvar,
1822   13     |                   eseményein keresztül, egész az 1848-49-i szabadságharcig.~ ~
1823   13     |                      Lengyelországban; azután az orosz sivatagon, Szibériában,
1824   13     |                Palmyra,237 Afganisztán, Kína, az Amur-vidék, Ázsia pompás
1825   13     |                        visszatérett Szicília, az egész olasz paradicsom,
1826   13     |                   uratlan, léttelen régiókba; az elsüllyedt világrészbe,
1827   13     |                       világrészbe, Óceániába, az eltemetett Leaotungba, a
1828   13     |                     gőzerőt, sőt ahol meredek az út, az öszvér hátára sem
1829   13     |                       sőt ahol meredek az út, az öszvér hátára sem átall
1830   13     |                       szabad” előteremteni.~ ~Az én könyvtáram egyike a (
1831   13     |                      s a legbecsesebbek közte az egérrágta régi krónikák.
1832   13     |                 egérrágta régi krónikák. Ezek az én kalauzaim a múltak történetében
1833   13     |                francia, német nyelvet; azután az olasz, szláv, görög nyelvben
1834   13     |            ismeretségben maradnom. Mint ahogy az akrobatának mindennap kell
1835   13     |                     mindennap kell gyakorolni az izmait: úgy kell nekem folyton
1836   13     |                elmulasztani.~ ~Bevett fogalom az elmetehetséget három minőségre
1837   13     |                  memóriája, vagy megfordítva. Az én tapasztalatomnál együtt
1838   13     |                    pedig így megy.~ ~Elmondom az egész titkomat, utánam csinálhatja
1839   13     |                       ehhez meg kell találnom az alakokat, amik ezt a történetet
1840   13     |                      de azt megválasztani már az ítélőtehetség dolga, mert
1841   13     |                     ez megvan, akkor maguknak az előteremtett alakoknak kell
1842   13     |                      együttműködik a képzelet az emlékezettel. Én ekkor oda
1843   13     |                      ekkor oda helyezem magam az egyes alakoknak a lelki
1844   13     |                   öngyilkos idegzavara kínoz, az ateista ridegsége borzaszt;
1845   13     |                   télen a falak között. Elébb az egész regényt apróra kidolgozom,
1846   13     |              mákszemnyi gömbölyű betűkből áll az írásom, amiken nem látszik
1847   13(238)|              században élt, Franciaországban. Az önfeláldozás, a bátorság