Kötet

 1    1|         jártányi erőnk már; azért te feküdjél le most, az oltár
 2    1|  elfáradtam, akkor fölkeltelek, s te fogsz vigyázni rám.~ ~Mikhál
 3    1|        hitvest adott társul, mint te vagy, Szionám. Csak térj
 4    1|           mind halva vannak, mert te is utánuk mentél volna.~ ~-
 5    2|         Uram, ki lészen lakója~ A te szentséges hajlékodnak?~ ~
 6    2|         apám volt száműzött, most te vagy az. Akkor neki volt
 7    2|      vissza. Ahová én megyek, oda te velem nem jöhetsz.~ ~- Én
 8    2|       kérlek, cseréld meg velem a te alsó köntöseidet, nehogy
 9    2|          egész beszédből.~ ~- Hát te azt mondod, hogy a kastély
10    2|         ez a jelszó: „Övezd fel a te derekadat”, mely tudtul
11    2|     iparkodott őt megszabadítani. Te sajnálod-e véredet hazádért,
12    2|       vállára borulva susogá:~ ~- Te vagy az? Már visszajöttél,
13    2|      akarta; és amellett vőm; ezt te akartad. De se az, hogy
14    2|               Csendesen, asszony! Te el fogsz jönni. Hazajössz
15    2|           Kedves öcsém! Ifjú vagy te nagyon ahhoz. Míg titkunkat
16    2|          jól látta, hogy vezetnél te bennünket felé, aki még
17    2|        Azt, amit felfogadtam.~ ~- Te magad lettél a csapat vezére?~ ~-
18    3|         Egy hatalmas nemzet, mint te, egy maroknyi haddal jelent
19    3|     hátralevő napjainak számán.~ ~Te pedig, magyar nemzet, élsz,
20    3|       menekül meg belőle senki, s te fogsz lenni az utolsó basa
21    3|         vörös felhő gomolyagában, te vagy. Lassan múlik el; azután
22    3|       hull sebesen a fenekére; az te voltál. - Abdi fejével bólintott
23    3|        odamutatott az üvegre.~ ~- Te vagy ott annak a vörös kígyónak
24    3|       szabad elhagynia.~ ~- De ha te mindent elhiszesz, amit
25    3|           senki se előzze meg. Ha te léssz az első, te léssz;
26    3|         meg. Ha te léssz az első, te léssz; ha más lesz, más
27    3|         azt, kedves barátom, hogy te engemet a mai hókuszpókuszoddal
28    3|          nem hiszem a jóslatodat, te magad sem hiszed; de hitelt
29    3| legkevésbé az, hogy minek keversz te engemet bele, mikor én nem
30    3|     vesznek, megkérdem tőle: „Hát te magad nem igazságtalanul
31    3|       imám, énnekem semmi bajom a te bajoddal, nekem a szultánod
32    3|      vagyok kevésbé őszinte, mint te vagy. Titkaimat mondom ki,
33    3|          fogva küldé Isztambulba, te pedig el fogsz szökni Budáról
34    3|          vissza, Abdi basa.~ ~- S te az apáért elfelejtetted
35    3|   bizonyos, és az senki más, mint te vagy. Szulejmán basa nagyvezír
36    3|          árnyékában van, s azokba te nem látsz. Tudom nagyon
37    3|          nincs mit tanulnom, amit te tudsz. Tartsd meg magadnak.
38    3|          lásd, én jól tudom, hogy te Petneházyval titokban megesküdtél,
39    3|           vadaskert felőli ajtón; te magad mondád el neki.~ ~-
40    3|     pótolja szemeinek látását; de te vak is vagy, süket is vagy;
41    3|        nincs kedve elfogadni.~ ~- Te csak a müezzin harmadik
42    3|      piláfot, édes piláfot!” Erre te eddig nem figyeltél; majd
43    3|          kiabálva mindenütt; ahol te megállsz, ő is megáll; ha
44    3|      járja, s arról nem tehet, ha te is mind ott jársz, ahol
45    3|         mutefellikát megrohanják; te azalatt, míg a kém felvilágosítja,
46    3|       várunk, nemsokára itt lesz; te addig, édes fiam, keresd
47    3|        látni. Valóban ő volt.~ ~- Te vagy itt, Ibrahim? - kérdezé.
48    3|        olyan öreg volnék is, mint te vagy, ha olyan hideg volnék
49    3|        valaki más áll előtte.~ ~- Te vagy az, Ihánzáde?~ ~- Helyén
50    3|            de aki gazdagabb, mint te. Ugye, szép dolog török
51    3|         menni.~ ~- Már csak hagyd te nekem azt, akit megszolgáltam,
52    3|         légy olyan fennyen; nem a te érdemed, hogy ahol te jártál,
53    3|           a te érdemed, hogy ahol te jártál, ott kevesebb volt
54    5|         Hisz én nem mondtam, hogy te cselekedd azt, én csak azt
55    5|        Mégy haza anyádhoz szopni, te fattyú - kiáltá a pelyhetlen
56    6|   Harangszó nem hívja imádkozni a te népedet, zeneszó nem hívja
57    6|             Haj, nem ilyen voltál te hajdan! A melletted elröppenő
58    7|          szobájukba távoztak.~ ~- Te szerencsétlen leányzó! Így
59    7|           fekete epedő szemeiben, te azt nem képzeled, az több,
60    9|          el hát, hogy miként vagy te most élő, ha már egyszer
61   13|   szándékosan rosszul lőnek. „Lőj te jobban!” - mond neki a király.