Kötet

 1    1|             kaptak, azzal táplálkoztak.~ ~Egyszer, mikor már nagyon messzire
 2    1|        cifraságnak.~ ~„Hej, csak kerülnél egyszer a kezemre!” - gondolá magában
 3    1|                   új tatár velük evett.~ ~Egyszer egy parázs a tűzből kipattanva,
 4    1|                   kétszer is egymás után, egyszer magáért, másszor a bátyjáért
 5    1|                   a kis csecsemő gyermek. Egyszer kutyaugatást hallottak:
 6    1|         rablólovagok és a szaracén kémek. Egyszer rákerült a sor Fulkó lovagra
 7    2|          mendemondákkal meg nem elégedve, egyszer ismét arra utazván, újra
 8    2|               játszani, anélkül hogy csak egyszer is belesült volna.~ ~Közepében
 9    2|                 ezeket mind kegyelmedtől, egyszer, Igyártó uram. Ezen módon
10    2|                   áll onnan a síkra, s ha egyszer kiálltak, aztán meg is állnak
11    2|                 gondolt, hogy ha Debrecen egyszer hozzákezd a verekedéshez,
12    2|              sokáig Bethlen hajdúira, míg egyszer aztán azon vevé észre, hogy
13    2|               Föltette magában, hogy csak egyszer sem fog visszatekinteni.~ ~
14    2|               szívben: ne forduljon-e még egyszer arccal vissza, hogy meglássa
15    2|               maga legényeivel felöltözik egyszer német vasasoknak, akkor
16    2|                  Asszán basa tehát, midőn egyszer kapuján ki akarna lovagolni,
17    2|              elvitte a testén; hogyha még egyszer valahová megy, be is bizonyíthassa
18    2|                  fickót a kapun, s ha még egyszer a vár közelében találják,
19    2|                  el kell zárni, majd akad egyszer valaki, aki elolvassa, mi
20    2|                megmaradt hű bajtársát még egyszer maga köré gyűjté, s így
21    2|              vigyázzon magára, nehogy még egyszer kezére kerüljön; most az
22    2|                  kezére kerüljön; most az egyszer a bátyja érdemeiért bocsánatot
23    3|             minden bölcsessége, amihez ha egyszer hozzáférhetnek, megint visszafoglalják
24    3|                  jó imám. Először is: már egyszer kuruc vagyok, s hozzátok
25    3|                 megy rossz példával elöl. Egyszer, midőn arról prédikált a
26    3|             találgatni ifjú vendégének.~ ~Egyszer aztán azt kérdé tőle Petneházy:~ ~-
27    3|                   írva; de jusson eszedbe egyszer, majd mikor erényeidnek,
28    3|                 az nem igaz; én hetenkint egyszer szoktam vele találkozni,
29    3|                   nyomban követ. Ha pedig egyszer valamelyik kapuhoz közelítenél,
30    3|                   ebből a vadak számát.~ ~Egyszer havas tél derekán egész
31    3|             kincset, ami egy emberéletben egyszer kínálkozik csak magától,
32    3|              másképp lesz az ezután; csak egyszer Buda Magyarhon fővárosának
33    3|                 ez az utolsó napja.~ ~Még egyszer kikülde levéllel egy hírnököt
34    3|            beszélgetésbe kezdett az úton. Egyszer, Vörösvár táján elkezd panaszkodni,
35    3|                 el, s elmaradoztak utána. Egyszer azután azt látták, hogy
36    4|                 de el kelle tőle venni.~ ~Egyszer híre futamodik a környékben,
37    4|                  italt a diákkonyhából.~ ~Egyszer már aztán csak kifúrta Tallósy
38    5|                 elhallgatott egy ideig.~ ~Egyszer csak megszólalt:~ ~- Nem
39    5|                dolgozni.~ ~Ezenközben hol egyszer, hol másszor megtörtént,
40    6| freskófestményekkel, melynek tornyait már egyszer hetven év előtt a földrengés
41    7|             fölkelteni, mikor harmadnapra egyszer elalszik, belépett a szobájokba.~ ~
42    7|               volna, hát az a fehér. Csak egyszer volt rajtam.~ ~- Az nem
43    7|                mármost érzelmeimet, midőn egyszer odalejt hozzám, s fölkér
44    9|               veszté el. Aludt a lovon.~ ~Egyszer megsejtett bennünket a legelésző
45    9|              halva, összevágva... - S még egyszer elkezdé fütyölni a „Lóra,
46    9|                  vagy te most élő, ha már egyszer meghaltál!~ ~Gergely maga
47    9|               jártak mellettem, körültem; egyszer egy század horvát oly közel
48    9|                   vértes, anélkül hogy az egyszer is rám hágott volna, mindig
49    9|           jelenetre sértetten nyihogni, s egyszer csak megfordult és elszaladt,
50    9|             dologhoz.~ ~- Nem tetszik még egyszer? - kérdé a megelőző csaplár,
51   10|                katonáknak?...~ ~- Most az egyszer semmit.~ ~- Szerettem volna,
52   13|                  Visszaemlékezem rá, hogy egyszer kis gyermekkoromban felvitt
53   13|              bolond). Erről írtam verset. Egyszer odafenn járt Komáromban