Kötet

 1    1|         bujdokolva, a szerint mentek mindig nyugot felé, amint azt a
 2    1|          itten, azután menjetek csak mindig feljebb észak felé; nem
 3    1|    megtalálhatod még holnap, a papot mindig jókor van látni; most jertek
 4    1|        Mikhál; az utóbb jött vendégé mindig az első hely nálam. Üljetek
 5    2|     virtusait; ami a fiatalság által mindig a különösen áhított kalandok
 6    2|              kell törvénybe esketni, mindig szólongatni kell, hogy ne
 7    2|     asszonyok. Ismerem ezt a nációt. Mindig az idegenen kapnak, s új
 8    2|           kegyelmetek tőlünk, azt mi mindig bőven kiszolgáltatjuk. Mit
 9    2|            ember sohasem viselte, az mindig borzalom tárgya volt. Ezenkívül
10    2|           nem találhatni; az illetők mindig e nevekkel vannak megtisztelve: „
11    2|                 Debrecen azonban még mindig tartotta magát, s Keresztszegi
12    2|              s Keresztszegi uram még mindig képes volt hadsereget állítani
13    2|            városomnak, szülőhazámnak mindig híve maradok.~ ~„Ad arma!
14    2|      törtetett a szél korbácsa alatt mindig mélyebbre a posvány közé.
15    2|           szemét, felemelte a fejét, mindig úgy tetszék, hogy az az
16    2|              azt a tündérmesékben is mindig. Eleinte csak egy romladék,
17    2|            lévén, a tanács végzéseit mindig tudassa velük.~ ~- S mi
18    3| keresztülment rajtuk? Nem reccsent-e mindig egyet a trón, midőn fellépett
19    3|          hogy soha nyugta ne legyen, mindig lovon üljön, s mégse legyen
20    3|            elverni onnan elleneiket, mindig sikertelen, ekkor bevonultak
21    3|           közeledni, látta emelkedni mindig közelebb, mindig magasabban
22    3|           emelkedni mindig közelebb, mindig magasabban azt a zászlót,
23    3|          vitt magával kíséretül, még mindig megeshető lévén, hogy valahol
24    4|       kegyelmed csatlósai közül, azt mindig ott fogták az illető helyen,
25    5|              nevet szerzett magának, mindig attól tarthatott, hogy ha
26    5|             mint egy angol paripa.~ ~Mindig fogyott, mindig kevesebb
27    5|            paripa.~ ~Mindig fogyott, mindig kevesebb lett az üldöző
28    6|             kanyarulatban emelkedett mindig feljebb, mindig feljebb,
29    6|           emelkedett mindig feljebb, mindig feljebb, mintegy taszigálva
30    7|              katonának. Én szeretném mindig előre tudni, ha valamit
31    7|       kivívni.~ ~Köztünk mondva, még mindig nem akartam letenni arról
32    7|       rosszul beszél, de azért mégis mindig magyarul beszél, ha németül
33    7|         ellenei közé.~ ~Rózsámat még mindig kezében tartá, s midőn csákóját
34    7|             kimenetelét.~ ~Nemsokára mindig távolabb-távolabb kezdenek
35    8|               valahányszor lefeküdt, mindig bekötni a száját, nehogy
36    9|             két óra hosszúnál, s még mindig oly messze látszott hozzánk,
37    9|          Eközben a csörtető tocsogás mindig közelebb hallatszék jőni,
38    9|          volt dagadva, s a fejem még mindig úgy zúgott, mintha a víz
39    9|         egyszer is rám hágott volna, mindig úgy ugrott keresztül, hogy
40   11|   tizenegyediken elveszt. Lassanként mindig több-több nép támad körüle,
41   11|              fülét a víg lárma, mely mindig, zajosabb tért kezdett magának
42   11|            ködén s szerte a távolban mindig enyészetesebben hallatszott
43   11|               Ma piros, holnap holt! Mindig e szavak visszhangzottak
44   11|            gondolatai messzeségében. Mindig ez arc jelent meg előtte.
45   13|       dzsentri ifjú, a jogi pályára. Mindig első eminens voltam a klasszisban
46   13|            egyre emlékezem: az eleje mindig fúr; a vége lány előtt csipked
47   13|          járó bolond a városban, aki mindig azt kiabálta, hogy „urak
48   13|           szoktam, úgy, hogy most is mindig hajnalban kelek fel s tíz
49   13|       kedélyhangulatát. S ez nem jár mindig gyönyörűséggel: vannak emberi