Kötet

1001    6     |                nem lesz olyan gondatlan, hogy most tósztozzék? - gondolá
1002    6     |                  de nem bír elfojtani. S hogy kétségbeesése tökéletes
1003    6     |                úr! Vezér úr! Itt az idő, hogy menjünk innen; az ellenség
1004    6     |                 Egyébiránt látni akarom, hogy mint tudnak célozni.~ ~-
1005    6     |           Egyébiránt parancs van kiadva, hogy a sánc sorompóin senkinek,
1006    6     |               azon vetekednék egymással, hogy melyik bírja a másikat elnyomni.~ ~
1007    6     |                   azt pohárral kínálták, hogy igyék egyet, ha elfáradt;
1008    6     |             árkába esett, azt biztatták, hogy majd kötelet eresztenek
1009    6     |              elrejteni, azt nyerte vele, hogy egy eleven, kackiás menyecske
1010    6     |                 miután megértették vele, hogy a magyar táncot háromszor
1011    6     |                és várta behunyt szemmel, hogy mikor fog hát rászakadni
1012    6     |              maga körül. Mindenki várta, hogy mikor pattan szét, s kit
1013    6     |          állatnak a természetét, tudják, hogy azon perc között, midőn
1014    6     |              dördület odalenn bizonyítá, hogy a hajítás éppen jókor történt,
1015    6     |              bőgés azt látszott mutatni, hogy tán nem éppen jó helyre.~ ~
1016    7     |              olvasád soha.~ ~Hallhattad, hogy a múlt héten a branyiszkói
1017    7     |             jövetelök hírére azt hittük, hogy föl fogják gyújtani a várost,
1018    7     |                fogják gyújtani a várost, hogy kirabolnak és megölnek bennünket,
1019    7     |                   sőt a mama azt mondta, hogy még annál sokkal rosszabb
1020    7     |                erővel rá akart beszélni, hogy fessem be a képemet korommal,
1021    7     |            fessem be a képemet korommal, hogy utálatos legyek.~ ~Hallottál
1022    7     |                 mind azon törte a fejét, hogy hová bújhatna el, s ha híttam,
1023    7     |         rátaláltam, szörnyen megszidott, hogy minek fedezem én föl az
1024    7     |          találnak, s föltettem magamban, hogy akármit kívánnak, mindent
1025    7     |              adok nekik, és nem mutatom, hogy félek tőlük.~ ~S azután
1026    7     |              vártam egész rezignációval, hogy mikor fog már a népség szaladni
1027    7     |                Szabad!”~ ~De ne képzeld, hogy ezért puskaaggyal ütötték
1028    7     |                az ajtó.~ ~Én azt vártam, hogy legalább hat hórihorgas
1029    7     |                 náluk, sőt úgy találtam, hogy az egyik igen jóképű, barna
1030    7     |            dolguk volt engedelmet kérni, hogy alkalmatlankodnak, mire
1031    7     |               mire én olyasmit hebegtem, hogy ezt nem tartom alkalmatlanságnak,
1032    7     |              zavarba hozott, úgy hiszem, hogy igen el kellett pirulnom,
1033    7     |              pirulnom, ha ez észrevette, hogy azt a fél mázsa szalonnát
1034    7     |         szolgálatot, s csupán azt kérve, hogy mutassak ki számukra valahol
1035    7     |                megelőzéssel, s én látva, hogy nyugalomra van szükségük,
1036    7     |         ijedtemben nem tudtam kitalálni, hogy kié.~ ~- Rablók! Gyilkosok!
1037    7     |        képzelheted magadat, gondolhatod, hogy én bizony nem futottam segítségére
1038    7     |              Sokára tudtam kitudni tőle, hogy hol volt, és mi történt
1039    7     |              gondolhatod hozzá a többit, hogy mikor az a honvédtiszt nagy
1040    7     |         megnyugtatni, és elhitetni vele, hogy azok a katonák éppen nem
1041    7     |                 annyira vittem a dolgot, hogy ő megígérte, miszerint nem
1042    7     |              megmagyarázom a tiszteknek, hogy a mamának reumatizmusai
1043    7     |                  a szobát, s az anélkül, hogy legkisebbet gondolkozott
1044    7     |                gondolkozott volna rajta, hogy illik-e az embert fölkelteni,
1045    7     |                  megijedtem, azt hittem, hogy a tisztek mindjárt összefaragják
1046    7     |                  Különös ez a katonanép! Hogy tud engedelmeskedni minden
1047    7     |                 ha valamit parancsolnak, hogy miért parancsolták.~ ~Fél
1048    7     |                 örömmel adták tudtunkra, hogy ma este a tisztikar táncvigalmat
1049    7     |          táncvigalmat fog rögtönözni, és hogy oda mi is hivatalosak vagyunk,
1050    7     |                 nem lesz.~ ~Természetes, hogy rögtön megígértem nekik
1051    7     |                  derekáig. Úgy látszott, hogy ők sem kevésbé örültek neki,
1052    7     |             készakarva?~ ~Én azt hittem, hogy szokás szerint, mint máskor,
1053    7     |           hektikától félt, s azt hittem, hogy nagyon meg fogom nyugtatni,
1054    7     |               ezek most bált, azért tán, hogy táncoljanak? S éppen azért,
1055    7     |               komplott196 a magyaroktól, hogy a város leányzóit így mind
1056    7     |                  nevezett, s azt mondta, hogy nem is azért visznek el
1057    7     |               visznek el majd bennünket, hogy feleségeik legyünk.~ ~-
1058    7     |                  Akkor hát én nem tudom, hogy mire kellenénk még egyébre
1059    7     |               egyébre a férfiaknak, mint hogy feleségül vegyenek.~ ~-
1060    7     |              Csak most vettem még észre, hogy ezek a színek milyen jól
1061    7     |              annyi komplimentet mondott, hogy alig győznék rá emlékezni.~ ~
1062    7     |             rendezgetett rajtam valamit, hogy ha elrabolnak, legalább
1063    7     |            letenni arról a reménységről, hogy hátha a többiek csakugyan
1064    7     |          megelőzők; az ember alig hinné, hogy ezek annyi vért tudtak ontani!~ ~
1065    7     |                öntve lett volna rá.~ ~És hogy táncolt! Milyen tűzzel járta
1066    7     |             fognak tenni, úgy nem tudom, hogy marad-e előttük vár bevétetlen.~ ~
1067    7     |              odaült mellém.~ ~Nem tudom, hogy szóltam-e neki valamit,
1068    7     |               neki valamit, de azt igen, hogy úgy érzettem magamat, mint
1069    7     |                  fogja kegyed felejteni, hogy nekem ígérkezett - kötődék
1070    7     |             találtam volna neki felelni, hogy elébb elfelejtem azt, hogy
1071    7     |               hogy elébb elfelejtem azt, hogy a világon vagyok. Azonban
1072    7     |                  hangon válaszolék neki, hogy nem fogom elfelejteni.~ ~-
1073    7     |               nyílt ki félig, s anélkül, hogy a hatást akarnám észrevenni,
1074    7     |                 mégsem tudnak elfáradni, hogy az én kvadrillomra jöhetne
1075    7     |              szereztem magamnak azáltal, hogy az ott levő zászlóalj parancsnokával,
1076    7     |                 De legjelesebb benne az, hogy szörnyű nagyot hall.~ ~Igen,
1077    7     |          egymással.~ ~Hanem azt mondják, hogy igen vitéz katona.~ ~Alakja
1078    7     |                 töltve, és panaszkodtam, hogy milyen rossz cukrász van
1079    7     |         mimikámból azt következtethette, hogy valaki rettenetesen megbánthatott
1080    7     |            semmivel sem kevesebbet, mint hogy ő azt tarkótul talpig ketté
1081    7     |                   hacsak azt nem hiszem, hogy ennek a háborúban élő embernek
1082    7     |            összefecskendezve, s jelenté, hogy az ellenség megtámadta az
1083    7     |                  őrnagy parancsot adott, hogy senki se távozzék visszajötte
1084    7     |                   miután megeshető volt, hogy valahol a két sereg utcai
1085    7     |                ebből azt következtették, hogy a magyarok győztek.~ ~Igazuk
1086    7     |            csinált előttem, s nem várta, hogy én beszéljek hozzá, mondá:~ ~-
1087    7     |                élvezetben részesülhetni, hogy kegyeddel az ígért kontratáncot
1088    8     |             molnárlegény, végre átlátta, hogy annyira körül van már véve
1089    8     |                arra nem volt resignálva, hogy őt híréből ne lehessen ismerni.~ ~-
1090    8     |               nemes komolysággal állítá, hogy az egyik sem volt.~ ~- Hát
1091    8     |     elkészítettem a csatadalt. Csodálom, hogy ön nem ismeri. Egyébiránt
1092    8     |               egy pálinkaszagú hordóban, hogy mikor kézre kerülök, azt
1093    8     |              kézre kerülök, azt halljam, hogy nem kerestek.~ ~- Tán csak
1094    8     |              csatadalomra ne mondja azt, hogy „ringy-rongy”!~ ~A parancsnok
1095    8     |                esküdve nagy kegyetlenül, hogy majd keres ő magának olyan
1096    8     |                 jő-megy, s dacára annak, hogy senki sem bántja, ha olykor
1097    8     |          találkozik, az Istenre is kéri, hogy ne nevezze az igaz nevén,
1098    9     |                   a szomj s azon remény, hogy ott valakivel tán találkozhatunk,
1099    9     |          kiszikkadt pusztaság véget ért, hogy egy újabb irtatlan, járatlan
1100    9     |                  a mocsárnak, meghagyva, hogy nyomában maradjunk, mert
1101    9     |          árnyékában érzé magát, elmondá, hogy tapasztalatlanabb járók-kelők
1102    9     |                 éppen arról gondolkodám, hogy ki volna oly merész utánunk
1103    9     |                tégy, mindjárt megtudjuk, hogy ki az, ismerős-e vagy perzekutor.210~ ~
1104    9     |              miatt, de lábát sem emelte, hogy attól meneküljön; a mi lovaink
1105    9     |                akarta volna megkérdezni, hogy mi módon lehet egy lóval
1106    9     |                viszonza dacosan, s inte, hogy csendesen legyünk.~ ~Eközben
1107    9     |               úgy összevissza ölelgette, hogy szinte lerántotta a lováról.~ ~
1108    9     |                          Hát a feleségem hogy van? - kérdé ipához fordulva.~ ~-
1109    9     |                  esküdtek a visszajövők, hogy téged ott láttak halva.~ ~-
1110    9     |                   s az volt szerencséje, hogy leánya nem nézett rá, mert
1111    9     |                 összecsapva, s ahelyett, hogy örömében elájult volna,
1112    9     |                cserepcsíkon sült halból, hogy társam meg nem állhatá,
1113    9     |                  társam meg nem állhatá, hogy ki ne vallja, hogy vicispán
1114    9     |              állhatá, hogy ki ne vallja, hogy vicispán korában sem evett
1115    9     |              evett jobbat. Elfelejtette, hogy csikósnak van álarcozva.~ ~
1116    9     |                 a maga baját, s így lőn, hogy Gergelytől akarta megtudni
1117    9     |               öreg -, most mondd el hát, hogy miként vagy te most élő,
1118    9     |                 eltörte a lábát anélkül, hogy a bőrét megkarcolta volna,
1119    9     |                  közel rohant el hozzám, hogy a szélső káplárok elértek
1120    9     |                sem mozdultam, azt hivék, hogy halott vagyok, s nem törődtek
1121    9     |                  Egy közülük megismerte, hogy csikós vagyok, s a többi
1122    9     |                  lónak az a szokása van, hogy előtte fekvő emberre soha
1123    9     |              paripáját a vértes, anélkül hogy az egyszer is rám hágott
1124    9     |             mindig úgy ugrott keresztül, hogy nem érintett patkójával.~ ~
1125    9     |            kiáltott, akkor vettem észre, hogy a császári seregek közt
1126    9     |                őrvezető odajött. Kértem, hogy ha kedve van, öljön meg,
1127    9     |                   hova be voltunk zárva, hogy két szerb alkuszik az én
1128    9     |          egynéhányszor közel volt hozzá, hogy a nyaka kitörjék, elhatározta
1129    9     |             kitörjék, elhatározta magát, hogy valamelyik pajtását nyomorítja
1130    9     |               utoljára is a lett belőle, hogy összeverekedtek, s miután
1131    9     |            megdöngették, azt határozták, hogy holnap reggel majd megegyeznek.~ ~
1132    9     |                 lehet.~ ~- Az a mondása, hogy nem kell az Istennek parancsolgatni.~ ~
1133    9     |             ladikjába. A molnár anélkül, hogy egy szót kérdezett volna
1134    9     |         látszanak meg rajta. Meglátszik, hogy a csárdás nem is annyira
1135    9     |             fejébe nyomva, az sem azért, hogy meleget tartson, hanem annak
1136    9     |                  pedig megértvén tőlünk, hogy már vacsoráltunk, bevezetett
1137    9     |         nyilvánítók abbeli szándékunkat, hogy a Tiszán ismét keresztülmenjünk.~ ~-
1138    9     |                 Fogtak-e valamit? Tudom, hogy megszomjúhoztak. Mivel szolgálhatok?
1139    9     |                     Csak nem hiszi kend, hogy mi loptuk el?~ ~- Már hiszen
1140    9     |                     Már hiszen meglehet, hogy magától repült el, vagy
1141    9     |                torkán. Annyi látni való, hogy egy tulipános üveg nincs
1142    9     |            vannak, azt ne mondja azután, hogy valamelyik elvitte.~ ~-
1143    9     |     házvizsgálatot tartanak, csak azért, hogy amihez szépszerivel hozzájutnak,
1144   10     |                Egyhangú kiáltás hirdeté, hogy nincs, aki a fegyvert letegye!...~ ~-
1145   10     |               mondja meg parancsnokának, hogy én tizenkétszer voltam már
1146   10     |                megkapta, azt felelte rá, hogy igen jól van, hanem küldjenek
1147   10     |              rongyosak.~ ~Odafenn tehát, hogy e kérelemnek eleget tegyenek,
1148   10     |          őrnagynak.~ ~Ebből képzelhetni, hogy mily nagy megtiszteltetés
1149   10     |                 napon történt. Látszott, hogy e nap ajándékok nyerésének
1150   10     |               utoljára is úgy mondta el, hogy aki magyarul nem tudott,
1151   10     |             tudott, bízvást azt hihette, hogy most magyarul beszél.~ ~
1152   10     |              szép volt. Sajnálom örökké, hogy magyarul nem tudok s egy
1153   10     |               hiszemmel hallgatta végig, hogy most az erőteljes visszhangos
1154   10     |               székely a katona!~ ~Lehet, hogy nem volt igaza, de ő a magyarokat
1155   11     |            minden harag s miután látták, hogy az öreg házi úrnak jólesik
1156   11     |                 meghalni?~ ~- Ha tudnám, hogy tábornok urat szaván fogja
1157   11     |              ezüstkrajcár helyett persze hogy ütleget is kap, de tízen
1158   11     |                Kérdezősködésére felelék, hogy egy cigányasszony mond jövendőt
1159   11     |                 ne járjak, mint a minap, hogy jól megkorbácsoltak az urak.~ ~-
1160   11     |                   Nézd le a tenyeremből, hogy meg fognak-e győzni legközelebbi
1161   11     |               építési modor bizonyítják, hogy az a pallér, aki építette,
1162   11     |                 kezdé kivehetni s látta, hogy a néptömeg között hat fáklya
1163   11     |                 küldé egy szárnysegédet, hogy állítsa meg a menetet, és
1164   11     |        visszajött s azt a választ hozta, hogy éppen ebbe a kápolnába szándékoznak
1165   11     |                 halott és eltemetik.~ ~- Hogy hívják?~ ~- B...-i Emma.
1166   11     |            őrszem túl volt a kápolnán, s hogy a tábornok mellette elrobogott,
1167   11     |          mohlepte épület. Eszébe jutott, hogy tegnapelőtti szomszédnéja
1168   11     |          gyöngeség. Elhatározta magában, hogy le fogja azt küzdeni. Egyik
1169   11     |               elküldé a sekrestyés után, hogy hozza elő a kápolna és a
1170   11     |                szerényen a sekrestyés -, hogy a tábornok urat tán érdekelni
1171   11     |             alatt.~ ~- Nekem egy ősapám? Hogy jött ez ide meghalni? Mi
1172   11     |                márványemlékre felíratom, hogy százötven év múlva az unoka
1173   11     |         tábornokot azzal a tudósítással, hogy az ellenség előőrsei már
1174   11     |             ágyúkat dörögni hallá. Érzé, hogy a puskaporos levegő a katona
1175   11     |                 üteg lövöldözé.~ ~- Nos, hogy viselik magukat a fiúk?
1176   11     |                  patvarban is! az a baj, hogy mi itt egy fél óra óta ostromoljuk
1177   11     |                  esküdött szörnyűképpen, hogy soha semmi ivadéka sem látott
1178   11     |            faragva és dereka és csípeje, hogy az ember ködös időben katonáknak
1179   11     |                 Harsogó kiáltás jelenté, hogy az ellenséges sereg megkerülte
1180   11     |                   A köd olyan sűrű volt, hogy tájékozódásról szó sem lehete.~ ~
1181   11     |                 s nemritkán úgy történt, hogy ugyanazon sereg találkozó
1182   12     |               azonnal katonák vagyunk.~ ~Hogy nevettek ezen a régi rendszer
1183   12     |                akik úgy tudták a dolgot, hogy egy ember meg egy puska
1184   12     |                azután mondhatni el róla, hogy ez már katona.~ ~Hát még
1185   12     |                 katona.~ ~Hát még ahhoz, hogy valaki katonatiszt legyen:
1186   12     |                időbe, tenger tudományba. Hogy tanulhatná azt meg a jámbor
1187   12     |                 kikerülte, pedig tudjuk, hogy azok nagyon fel szokták
1188   12     |        matematikából, amennyi elég arra, hogy valaki tüzér legyen vele.~ ~
1189   12     |     figyelmeztetni, s egyúttal fölkérni, hogy engedje neki az orosz üteget
1190   12     |                tábornok válasza az volt, hogy neki a fővezér parancsa
1191   12     |                 századosnak, kijelentve, hogy ő maga saját felelősségére
1192   12     |                 kis csapat, azt kérdezé: hogy megyünk itt át?~ ~- Hát
1193   12     |           adhatunk hőseinknek, mint azt, hogy neveiket megkoszorúzzuk.~ ~„
1194   13     |             töltött be: amit úgy hívtak, hogy „árvák atyja”. Halála után
1195   13     |                pedig megtörtént az eset, hogy egy piktornak festményért
1196   13     |       zászlótartó felfedezi a királynak, hogy a spanyol tüzérek meg vannak
1197   13     |           odatalál a szakállas golyóval, hogy a vezér halva terül el.
1198   13(221)|                célszerűség azt diktálja, hogy e három névvel-fogalommal
1199   13     |         pontosság.~ ~Visszaemlékezem rá, hogy egyszer kis gyermekkoromban
1200   13     |             utóbbi rém annyira üldözött, hogy egy kis papírra felírva
1201   13     |              amiben arra kértem anyámat, hogy ha meghalok, ne temettessen
1202   13     |                 Ez aztán arra buzdított, hogy én is csináljak találós
1203   13     |               első siker arra buzdított, hogy még merészebb kísérletet
1204   13     |                 aki mindig azt kiabálta, hogy „urak a papok!” (nem is
1205   13     |           annyira összetörte a lelkemet, hogy halálos beteg lettem utána.
1206   13     |                  ápolásának köszönhetem, hogy megmaradtam. Itt hozta elém (
1207   13     |                meg. Úgy tudott tanítani, hogy az gyönyörűség volt. Egy
1208   13     |                angolul és olaszul. Igaz, hogy mindennap, télen-nyáron
1209   13     |                 azt meg is szoktam, úgy, hogy most is mindig hajnalban
1210   13     |               alatt; nem kell rettegnem, hogy valaha kinyomatják.~ ~Tizenhét
1211   13     |                 amihez járult még az is, hogy testileg is sokat szenvedtem.
1212   13     |             mellem: elhitettem magammal, hogy tüdővészben vagyok. Jó anyám
1213   13     |              vagyok. Jó anyám azt hitte, hogy a pápai éles levegő és meszes
1214   13     |                  szép szokás volt akkor, hogy a pozsonyi német családok
1215   13     |       grammatikából nyelvmester nélkül - hogy Boz Dickenst230 és Coopert
1216   13     |                franciául. Megtettük azt, hogy lefordítottuk Lear királyt
1217   13     |                 a kecskeméti közönséget, hogy Shakespeare darabjára a
1218   13     |             mentheti azt a vakmerőséget, hogy én, a tizenhét éves gyerek,
1219   13     |               ördögnek, akit úgy hívnak, hogy „poézis”, aki elvisz bennünket
1220   13     |       munkálataimat nem számítom közé.~ ~Hogy lehetett ennyit összeírni?~ ~
1221   13     |          Legelőször is az rá a válaszom, hogy ötven év nagy idő!~ ~Aztán
1222   13     |   kifogyhatatlanok.~ ~Azt mondják rólam, hogy mint regényíró idealista
1223   13     |     megszégyenítő, de nem fogadhatom el. Hogy rendkívüli alakokat, szokatlan
1224   13     |                 kellett győződnöm arról, hogy fajomnak és a civilizált
1225   13     |     kétségbeejtően gyógyíthatatlannak.~ ~Hogy tárgyaimból nem tudok kifogyni,
1226   13     |                  lélektani kutatást úgy, hogy mondhatnám, hogy az egész
1227   13     |           kutatást úgy, hogy mondhatnám, hogy az egész magyar nemzet együtt
1228   13     |                  dolgozik velem.~ ~Igaz, hogy ez a közremunkálás csak
1229   13     |                  már van a fantáziámnak, hogy saját szárnyain kívül felhasználja
1230   13     |                 nyelvben annyira vinnem, hogy szótár segítségével eligazodjam
1231   13     |                akkor olyan sebesen írok, hogy egy szótörlés sem fordul
1232   13     |                 de valóságosak.~ ~Lehet, hogy ha nem így csinálnám a regényeket,