Kötet

 1    1|    magyar vitéz testvér, Koppánd Simon és Koppánd Mikhál, a tamásfalvai
 2    1|      akkor az öregebbik testvér, Simon:~ ~- Mikhál öcsém, ezek
 3    1|        mind a kettő halva volna. Simon vitéz pedig azalatt összekeresett
 4    1|          valahány, annyi felé.~ ~Simon vitéz csakhamar kitalálta
 5    1|      kezemre!” - gondolá magában Simon vitéz, ki mindezt nézte
 6    1|        kinyújtott markába esett; Simon vitéz látta azt jól, s megrettent,
 7    1| vállaikon.~ ~- No, öcsém - szólt Simon vitéz, kardmarkolatához
 8    1|       mert velük értett.~ ~Amint Simon vitéz meglátta, hogy az
 9    1|          izmaelita nevét azonban Simon vitéz felírá kardmarkolatára.~ ~
10    1|      istenkáromló tatár imádság. Simon vitéz azt mondá, hogy inkább
11    1|    rettentő káromkodást, mialatt Simon összetett kézzel magában
12    1|     túlsó partra, aholott amidőn Simon vitéz szemére veté testvérének,
13    1|         mégiscsak bűn volt az.~ ~Simon vitéz a manichaeus nevét
14    1|         a bőséges étkezéshez, de Simon vitéz megállítá elébb.~ ~-
15    1|   említett „lapis refugii”.~ ~De Simon bátyja megcsóválta a fejét.~ ~-
16    1|     Mikhál vitéz csak rábeszélte Simon bátyját, hogy ne menjenek
17    1|         félnek az ellenségtől.~ ~Simon ráállt, s mentek aztán,
18    1|        remete - szólt ellenkezve Simon bátyja.~ ~- Ej, azóta felépíthették,
19    1|        nagy tisztességet - mondá Simon lovag pironkodva, ki igen
20    1|     furcsa neveik vannak - mondá Simon lovag -, vajon hol keresztelték
21    1|       halálba tudta szeretni; de Simon bátyjának máson járt a gondolatja.~ ~-
22    1|     ülhettetek asztal mellett.~ ~Simon vitéz nagyon csóválta rá
23    1|    földön jár-e vagy az égben.~ ~Simon vitéz pedig ennyi pompát
24    1|      szava. - Ide mellém Koppánd Simon, Koppánd Mikhál; az utóbb
25    1|       bírta szemeit venni többé. Simon pedig odaült a szemlesütő
26    1|    bátyjának inte, hogy szóljon. Simon tehát felálla, és gondolva,
27    1|   szívszakadás így hallani.~ ~És Simon lovag Sziona szavára hallgatott,
28    1|       egy roppant termetes férfi Simon mellől, s belekötött, hogy
29    1|        mármost „ki a gyepre!”.~ ~Simon lovag látta, hogy ebből
30    1|        már széket ragadva rohant Simon lovagnak; de az megkapta
31    1|         e mulatságon, s dicsérék Simon vitéz erejét, ügyességét,
32    1|      közőlük, tehát válasszon.~ ~Simon vitéz azt hitte, hogy csak
33    1|      hiszen ő sem gyöngébb, mint Simon bátyja; jaj! ha Meryzát
34    1|         ezt látja szebbnek.~ ~De Simon a sápadt Sziona felé fordult,
35    1|     akarta birkózásra híni.~ ~De Simon vitéz lelkét hidegítette
36    1|        karikagyűrűt adott jegybe Simon lovagnak, amiért a vitéz
37    1|   menyegzői terembe távoztak, de Simon vitéz azt mondá menyasszonyának:~ ~-
38    1|         egy óráig ott imádkozott Simon vitéz az oltár előtt, mely
39    1|        itt? - kérdé elszörnyedve Simon.~ ~- Gyilkosok és rablók
40    1|          Irtóztató! - kiálta fel Simon vitéz. - És ez órában Mikhál
41    1|    azután csendes lett minden.~ ~Simon vitéz szava elállt a fájdalomtól.~ ~-
42    1|         valóban hitvesed volt.~ ~Simon vitéz érzékenyen megölelé
43    1|        másik. Siess, ne időzz!~ ~Simon vitéz megfogadá az Istenre,
44    1|        szemeik világoltak elő.~ ~Simon vitéz megcsókolá holt testvére
45    1|      bajnok. - Én vagyok Koppánd Simon, akit nem evett meg Orkusz