Kötet

 1    1|        elindultak az erdő felé.~ ~- No, majd megbánjátok! - kiálta
 2    1|           cipeltek a vállaikon.~ ~- No, öcsém - szólt Simon vitéz,
 3    1|          sokáig vártak ott, végre a nő aggódva férje kimaradtán,
 4    1|      napjában; milyenek voltak?~ ~A nő leírta férje alakját, ruházatát,
 5    1|             látta őket, s a szegény nő kezét tördelve és jajongva
 6    1|           jó kardjainkon kívül.~ ~- No, annál jobb. Akkor beállhattok
 7    1|      viadalt ország bajnokával!~ ~- No, hát akkor ismerd meg, kivel
 8    2|            ellent kell mondani.~ ~- No, az ugyan szép lenne! -
 9    2|             tűnt elő egy férfi, egy nő és egy hajadon alakja.~ ~
10    2|           egész disszertáció.60~ ~- No lássák, atyámfiai! Csak
11    2|        mondott a sokaság előtt:~ ~- No iszen, kaphassam meg hát
12    2|   papucsvargának istenigazában.~ ~- No iszen meglátszik kegyelmeden,
13    2|           az ágyútól, ergo az ló.~ ~No, szegény szattyánvargának
14    2|              Subintelligitur.68~ ~- No, hát vegyen magához háromszáz
15    2|           csak nem nyílt ki neki.~ ~No, most innen ki nem lehet
16    2|            anyját útjában. A kegyes nő csendesen aludt az Úrban,
17    2|              kérdé rettegő hangon a nő.~ ~- Szeretem, hogy kérdezed.
18    2|                  Engemet! - szólt a nő indulatosan. - Azt hiszi
19    2|          készen volna a háború.~ ~- No, majd vigyázni fogok az
20    3|            szultánok csókolták.~ ~- No, annyival inkább veszedelmes
21    3|        végighasította Abdi vállát. „No, mármost van mit beírnod
22    3|        igent. Valóban így volt.~ ~- No tehát, tudd meg, hogy Thökölyt
23    3|          hogyan fog ő valódi magyar nő lenni, kit nem férje őriz,
24    3|   szemtelenség nagyon ingerlé; ha a nő iránti szerelme bátorsága
25    3|         Attól is tarthatott, hogy a nő elárulja férje előtt a veszélyt,
26    3|             lakását Gabriellel.~ ~- No, páterem - mondá neki könnyű
27    4|             ágyához közelíteni.~ ~- No, ha senki sem mer, hát majd
28    4|          kicsit a nyavalyámmal.~ ~- No, majd elhozatom én kegyelmednek
29    5|          labancok ellen vezessék.~ ~No, ez szép kívánság volt nagytiszteletű
30    5|         emelgettek volna kezeikben? No, szóljon kend! Kend nagy
31    5| célirányosnak közénk elegyedni.~ ~- No, pedig annak is itt kellene
32    5|          víz túlömlik a parton.~ ~- No, labanc - kiáltá Áron utolérve
33    5|     farkasszemet kezdtek nézni.~ ~- No, diák - szólt fogcsikorgatva
34    5|         elszörnyülködve a labanc. - No iszen, hát akkor jaj neked
35    7|          alatt - felelé az egyik.~ ~No nézd! És kibírják! Nálunk
36    7|            Magamat sem veszem ki.~ ~No, ha ezek a csatatéren is
37    9|            csörtetést meghallotta a nő, arra fordult, szeme elébe
38    9|       csikós, leugrott lováról.~ ~- No, asszony - úgy mondá -,
39    9|             szólt nyüzsgő örömmel a nő -, csakhogy maga megvan,
40    9|       tulipános üveg nincs itt.~ ~- No, hát vizitálja kend meg
41    9|       üveget. - Ez az én üvegem la. No, kendtek ugyan derék perzekútorok!
42    9|            Azt szeretném látni!~ ~- No, hát lássa meg kend! - rikolt
43   11|         odanyújtá kezét.~ ~A cigány nő száraz kezibe fogta a hadvezér
44   12|   visszalovagolt zászlóaljához.~ ~- No most, fiúk! - szólt hozzájuk -,
45   13|        ezüstpénzek, ötkrajcárosok. „No, végy el belőle magadnak