Kötet

 1    1|           csillagok járása mutatta nekik, remélve, hogy még ott menedékre
 2    1|           bántanak, mert bort adok nekik, mikor jőnek.~ ~Már ekkor
 3    1|        maradottat, azt oda kellett nekik adnia, asszonyok fülönfüggőiket,
 4    1|          tatárokkal, azok hordanak nekik tudósítást, vezetik őket
 5    1|          húst, a szaracén hozatott nekik melléje bort, s megáldva
 6    1|         azok aggodalmasan elmondák nekik, hogy ők messze földről
 7    1|    jöttek-e, azok nevetve mondának nekik:~ ~- Jó helyre, bizony,
 8    1|          megfüröszték őket, hoztak nekik pompás bársony és virágos
 9    1|           vígan ittak, nem kellett nekik nagy kínálkozás, s miután
10    1|        kezét, hogy fájjon. Engedte nekik cselekedni, hadd lássa,
11    1|       Fulkó lovag választást enged nekik leányai közől, a bódító
12    2|          már rajtam, hogy hozatnék nekik valami olyast, ami még e
13    2|          rábíztam, hogy hozzon hát nekik valami szép nevezetes ruhát,
14    2|          asszonycselédeim; amit én nekik előre megmondanék, hogy
15    2|  törvénytelenséget kívánnak, akkor nekik ellent kell mondani.~ ~-
16    2|         mint az ürgék. Nem tetszik nekik a „gyepre legény!” Legalább
17    2|       aranysasos szalagot. Az mind nekik jutott.~ ~Kevés veszteséggel
18    2|           a diákságot szerezze meg nekik, és hogy bíró fia lévén,
19    2|           pedig, ha jobban tetszik nekik bevallani, hogy a két császár
20    2|           nem leend semmi bántásuk nekik.~ ~- Úgy segéljen engem
21    2|           megcsókolá, és azt mondá nekik:~ ~- Édes fiaim!~ ~Vincét
22    3|           rejtélyes jóslatokat tud nekik mondani, akkor a szultán
23    3|            valaha megmondták volna nekik, hogy miért. Néha egy-egy
24    3|           meglátogatta őket, adott nekik alamizsnát, de panaszkodniok
25    3|       mindkettőt kézen fogva mondá nekik:~ ~- Kedves bajtársaim!
26    3|          voltak, azt tehették, ami nekik tetszett, építhettek, ronthattak,
27    3|             Petneházy hajdúi adták nekik a végtisztelgést, hármat
28    3|       végét vesse, kegyelmet adott nekik, s nem engedte őket bántani.
29    5|          bosszúvágyból nem hagyott nekik más választást, mint kaszát,
30    5|            fejét; a kollégium volt nekik édesanyjuk.~ ~Öt-hatszáz
31    5|         beüzenének a városba, hogy nekik száz darab vágómarhát, ötven
32    5|          egyébre, mint hogy legyen nekik miben elesni, ha futni akarnak.~ ~
33    6|      vannak! Nagy munkával sikerül nekik golyók zápora közt megakadályozni
34    6|           elárasztani.~ ~- Az csak nekik fog fáradságot okozni -
35    7|     akármit kívánnak, mindent adok nekik, és nem mutatom, hogy félek
36    7| alkalmatlanságnak, sőt kész vagyok nekik szolgálni, mindennel, amit
37    7|         valami tatár fajtának kell nekik lenni.~ ~- Jöjjenek utánam -
38    7|             hogy rögtön megígértem nekik mindent. Ez volt az első
39    9|         ilyen emberek nem kellenek nekik. Különben is, késő volna
40   11|         zászlóalj ugyancsak menjen nekik szuronyszegezve s vegye
41   12|           ha valaki ezt tanácsolná nekik.~ ~Nálunk volt, aki megtette.~ ~