Kötet

 1    1|        mégsem volt leégetve.~ ~Az ifjú vitézek csodálkoztak ezen;
 2    1|              Ezalatt felhozták az ifjú vitézek számára az ételt,
 3    1|          van az egész hazán.~ ~Az ifjú vitézek megcsókolták a jó
 4    1|           a bódító italtól kábult ifjú Meryza kezét kéri, s az
 5    2|      Istvánt akarta inkább; de az ifjú Bethlen István nyíltan apja
 6    2|           Dávid király fiáról. Az ifjú Bethlennek nem kellett apja
 7    2|         és nem indult „a két fene ifjú” tanácsán; ahelyett iparkodott
 8    2|        csendes, szelíd természetű ifjú volt. Társai nagy tiszteletben
 9    2|         hogy e szelíd, tudományos ifjú éppen a vezetője azon harcias
10    2|   titkaiba van avatva?~ ~Midőn ez ifjú hitszónok első prédikációját
11    2|           fel derekaitokat.”~ ~Az ifjú hitszónok igen szép dialektikával
12    2|          őriz - súgá szomorúan az ifjú.~ ~- Ezt nem mondtad akkor,
13    2|    mindent fel kell áldozni.~ ~Az ifjú szomorúan süté le szemeit.~ ~
14    2|     többet.~ ~Azzal megcsókolá az ifjú homlokát, és megszorítá
15    2|             Ormándy megszorítá az ifjú kezét.~ ~- Jól van, pajtás,
16    2|            leszek én! - kiálta az ifjú, s felkapta Keresztszegi
17    2|     húzódoztak.~ ~- Kedves öcsém! Ifjú vagy te nagyon ahhoz. Míg
18    2|        még fel se nőttél?~ ~És az ifjú mégsem tette le kezéből
19    3|          Ihánzáde asztalán, ki az ifjú kurucot látta jönni, s megkínálta,
20    3|          segített ő is találgatni ifjú vendégének.~ ~Egyszer aztán
21    3|      légkör annyira hatott már az ifjú lelkére, hogy jónak látta
22    3| Petneházyt hátraküldé.~ ~A magyar ifjú reszketett a leány miatt;
23    3|   ismeretes szerelmi dal, mire az ifjú oly jól emlékezett.~ ~-
24    3|         holnap meghal. Olyan szép ifjú, és meg kell neki halni!...~ ~
25    3|          akire vártak. Egy karcsú ifjú magyar öltözetben. Arcát
26    3|          arra szükség.~ ~Amint az ifjú alak a kioszk ajtaja felé
27    3|     dolgot. Azt látta, hogy a két ifjú egész együttléte alatt folyvást
28    3|     szerzetes némán megszorítá az ifjú kezét, tán kitalálta gondolatjait?
29    5|     történhetett meg, hogy valami ifjú ember a professzor urat
30    5|          leányarcú, tizenhét éves ifjú, Gerzson úr különös kegyence,
31    5|       emellett oly jámbor érzelmű ifjú ember vala, hogy mikor a
32    5|          hallgatag és csendesvérű ifjú, akit azért kedvele Gerzson
33    5|   tapasztalá is, hogy a két jeles ifjú már korán reggel ott van
34    5|         elbámulva könyökölt a két ifjú a múzeum ablakában, s beszélgetett
35    5|      ablakáig szerencsésen; a két ifjú csak akkor bámult el egymáson,
36    5|       vetett a diákok szívében az ifjú vér, „nem hagyjuk magunkat,
37    5|          a templomban elhelyezett ifjú hajadonok nevében könyörgött
38    9|        lehete észrevenni, mely az ifjú hadsereg fiainak arcán annyira
39    9|      csörtettünk előbbre. Most az ifjú vő vezetett bennünket, neki
40    9|           hangzott. Perc múlva az ifjú vő ölében hozta vissza lovára
41   13|         minden jó tanuló dzsentri ifjú, a jogi pályára. Mindig