Kötet

 1    1|         napnyugat irányában, míg végre a Tisza vizéhez értek, ahol
 2    1|     közel. Ők sokáig vártak ott, végre a nő aggódva férje kimaradtán,
 3    1|       férfi egy asszony mellett, végre hármas trombitaszó után
 4    1|       lássa, mire mennek vele.~ ~Végre a háziúr maga veregetett
 5    1|        meg az ország lovagját; e végre készíte neki boszorkányos
 6    2|         a riadal kitörése, midőn végre a lovasság, a város büszkesége
 7    2|      folytatni nem szándékunk, e végre felültetett hadaikat menten
 8    2| vargabetűt tett Belényes felé, s végre a bihari havasok rengetegébe
 9    2|    menekülést.~ ~Gázolva, úszva, végre egy emelkedettebb helyre
10    2|        talpai alá rakta.~ ~Mikor végre ez ama tervet adá elő, mely
11    2|        által; a harmadik részben végre reasszumálta,101 hogy akik
12    3|     kékbe, sötétlila színbe, míg végre a feneket érve, egészen
13    3|       kegyence, a szilihdár aga, végre meg akará törni e rejtélyes
14    3|     kötött, aki tudja, hol és mi végre, ki ellen és mi mellett
15    3|         várva, hogy este legyen; végre megszólítá a nyomában járó
16    3|    Magyarország címere fölött.~ ~Végre elkiáltá magát a müezzin
17    3|        milyen nem lakni valók.~ ~Végre egy emeletes ház elé értek
18    3|        ereje nem bírt leküzdeni. Végre a vezérherceg, hogy a harcnak
19    3|    jutalmazták meg hazugságáért; végre Funkensteinnal együtt kínvallatás
20    3|         1687., mely ítélet 9-én, végre is hajtatott.~ ~Még csak
21    5|     mondani, humanissime - szólt végre száraz hangon -, hogy ha
22    5|          tud.~ ~A faggatott diák végre megszólalt:~ ~- Igenis,
23    5|      tanács és a professzori kar végre beleegyezett.~ ~Szép holdvilágos
24    5|       elmaradt magára tülekedni, végre ketten maradtak egymásnak,
25    7|          segítségért kiabálni.~ ~Végre sarkantyús lépteket és kardcsörtetést
26    7|         ő számára készítettem.~ ~Végre a szőke tiszt ragadott ki
27    7| segítségére a kiabálónak, míg az végre keresztül nem rontott a
28    7|         és gyilkolni jöttek ide; végre is annyira vittem a dolgot,
29    7|   agyonütést szokta kifejezni.~ ~Végre elkövetkezett az én kvadrillom.203
30    7|         menni az ágyúdördülések, végre egészen elhangzottak.~ ~
31    7|        az nem, akit én vártam.~ ~Végre belépett rajta - az őrnagy.~ ~
32    8|  vízimalomban mint molnárlegény, végre átlátta, hogy annyira körül
33    9|          nadályok,209 vízikígyók végre lassan elpusztítják. A mocsár
34    9|       feküdtem ott, mint egy kő. Végre otthagyott a vértes.~ ~Végre
35    9|     Végre otthagyott a vértes.~ ~Végre jött egy ágyútelep, egy
36   11|     egymásnak közös mulatságára. Végre fölemelte poharát a tábornok
37   11|         között hat fáklya lobog. Végre egy fehér koporsó tűnt szemébe.~ ~...
38   11|        Ma piros, holnap holt.”~ ~Végre bosszúsan fölkelt, nyergelt
39   11|       vannak fogva.~ ~A csatában végre nem lehete semmi összefüggést
40   12|     annyi hősiességgel hajtatott végre.~ ~Alig múlt el nap csatározás,