Kötet

 1    2|         Sztambulig; ott vette meg Szulali müderrisz.91~ ~Tizenhat
 2    2|   bocsáttatá annak rabszolgáit.~ ~Szulali rabszolgája még emlékezett
 3    2|         is maradt aztán holtig a „Szulali Péter” név.~ ~Török gazdájánál
 4    2|           siralmasan elvesztek.~ ~Szulali bojtárt gulyájával együtt
 5    2|         szövevény közül. Utoljára Szulali tulajdon hátaslova is szügyig
 6    2|     valami parton megfeneklett.~ ~Szulali, amennyire meg volt győződve
 7    2| állatoknak egymástóli félelmét.~ ~Szulali belépett a kastély ajtaján;
 8    2|           kicsapta az ajtót, hogy Szulali hanyatt esett bele. „Üm!
 9    2|    tündéreknek erős kezük van.”~ ~Szulali fölszedte magát a földről,
10    2|     nagyot csattan a háta mögött, Szulali ijedten fordult hátra. Hát
11    2|           háta mögött az ajtót.~ ~Szulali ezt nem vette tréfára, hogy
12    2|      legutoljára melegedtek nála. Szulali a keresztvasakon könnyűszerrel
13    2|           tolózár helyén.~ ~Ebből Szulali paraszteszével kitanulta,
14    2|          betaszítódott a závár.~ ~Szulali lélegzetét visszafojtva
15    2|    esetére azzal fog megöletni.~ ~Szulali szívében hűlni kezdett a
16    2|     megölelé a vezért is.~ ~Ebből Szulali megtudta, hogy az a vezér
17    2|      azután még többet is hallott Szulali, amitől hajszálai felálltak.~ ~
18    2|         sík súlyegyenébe, s mikor Szulali széttekinte, hát nem látta
19    2|       tudom. Hanem én vagyok az a Szulali, aki hazajöttem török rabságból,
20    2|         kezdett el aztán még csak Szulali ordítani, hogy a harmadik
21    2|        minden erejéből protestált Szulali, s minthogy jószántából
22    2|         kéthetes kurzus vége felé Szulali bégetett, mint a birka,
23    2|         után égre-földre esküdött Szulali, hogy soha életében tájékára
24    2|         világnak. Hanem azért már Szulali híre meg volt alapítva a
25    2|          környékben; csak „bolond Szulali”-nak nevezte őt azért minden
26    2|          őt azért minden ember.~ ~Szulali korántsem hogy meg lett
27    2|     Méltóságos úr, én vagyok az a Szulali, akit a gonosz debreceniek
28    2|       leszállt a nyeregből, amint Szulali azt mondta, hogy őtet a
29    2|        vele, mire van szüksége.~ ~Szulali elkezdte előtte mesélni,
30    2|         kell még, jámbor őrült?~ ~Szulali mesélt tovább a szelíd fenevadakról,
31    2|           azokat is saját kezűleg Szulali mezítlábos talpai alá rakta.~ ~
32    2|         mert nagy az a szellem.~ ~Szulali most vette még csak észre,
33    2|        tőszomszédságában.~ ~Midőn Szulali a nagyon figyelmes úr előtt
34    2|          hozzátok elő a derest.~ ~Szulali most látta csak át, hogy
35    2|        azokra írva.~ ~Ilyenformán Szulali harmadízben pőrére vetkőztetve,
36    2|       abból valamit elhinni, amit Szulali összevissza fecsegett akár
37    2|         Az tehát nem állhat, amit Szulali beszél, hogy ő hallotta,
38    2|        volt az utolsó szóig, amit Szulali beszélt.~ ~Keresztszegi
39    2|     közöttük, csupán akkor, midőn Szulali véletlenül megleste összejövetelüket.~ ~