Kötet

 1    2|           generálisok is megsarcolnak bennünket, meg a nagyváradi és szolnoki
 2    2|        előremennek, ha hátrahúzódnak, bennünket itt hagynak, s akkor ki
 3    2|                amikkel a mennyei atya bennünket táplál és elevenít, s vajon
 4    2|        bennrekesztém.~ ~- Ki árult el bennünket? Testvérem?~ ~- Arra ne
 5    2|               látta, hogy vezetnél te bennünket felé, aki még fel se nőttél?~ ~
 6    3|      gazdagság, a fényűzés elpuhított bennünket; mindenki csak saját gyönyörűségére
 7    3|         ugyanazt nem akarni). Ez tart bennünket itt; ha az betölt, akkor
 8    3|        keresztyén szokás szerint akar bennünket összeesketni. Ma este felhívatta
 9    3|           tolvajokra akadhatunk, akik bennünket kifosztanak. Nekem ugyan
10    3|               keress; majd megtalálsz bennünket, amidőn nem óhajtanád. Mire
11    6|             ebédelnek, s nem vehetnek bennünket észre, milyen nagy baj lenne
12    6|               hagyni az ebédjüket, és bennünket mulattatni.~ ~Az őrnagy
13    6|              Az ostromlók észrevettek bennünket, uraim! Tábornok úr! Parancsnok
14    6|           nekünk vannak szegezve, itt bennünket rögtön bombákkal fognak
15    7|           hogy kirabolnak és megölnek bennünket, sőt a mama azt mondta,
16    7|              is azért visznek el majd bennünket, hogy feleségeik legyünk.~ ~-
17    7|                 A két tiszt fölkísért bennünket a táncterembe. Előre büszke
18    9|         találkozhatunk, arra vezetett bennünket. Tovább mentünk felé két
19    9|           lovon.~ ~Egyszer megsejtett bennünket a legelésző paripa, s hirtelen
20    9|            megállt. Kémlelni látszott bennünket.~ ~- Isten jó napot kendnek,
21    9|                válaszolá.~ ~Joga volt bennünket tegezni, vén ember volt,
22    9| szomszédságához, ki merne ide követni bennünket? A pusztán elöli a szomj,
23    9|              Most az ifjú vő vezetett bennünket, neki volt legnagyobb vágyódása
24    9|               az öreg maga kivezetett bennünket a füzes partjára, melyet
25    9|             és kanadai jegenyékkel.~ ~Bennünket a kutyaugatás tett figyelmessé
26    9|            pillanat alatt körülfogtak bennünket, stratégikus elrendezéssel
27    9|         szokták tisztelni - instruált bennünket vezetőnk. - Nem szereti,
28    9|              dörmögött hozzá, s azzal bennünket kezébe szolgáltatva, búcsút
29    9|              vacsoráltunk, bevezetett bennünket egy kisded benyílóba, ott
30    9|            látott vendégeinek tekinte bennünket.~ ~ Reggel korán beállított
31    9|          örvendetes hírrel költve fel bennünket, miszerint a szomszéd tanyákon
32   10|               értünk, ott körülfogtak bennünket. Éjfél volt.~ ~Éjfélkor
33   11|              úgymond, tudósoknak tart bennünket!” s azután előretolva a
34   13|             hogy „poézis”, aki elvisz bennünket abba az örökké égő lángba,