Kötet

 1    1|        gyászoló fenyőfák, de még tovább kellett menniök.~ ~Egy reggel
 2    1|      mellette, hogy ne folytassa tovább az isten nevéért, mert hisz
 3    1|          iszik s mért nem beszél tovább, minek sérti meg a társaságot
 4    1|         éjszakai csillag vezette tovább a kárpáti havasok felé.~ ~
 5    2|         vigyázva, a tűz lángjait tovább nem állhatván, akaratlanul
 6    2|    hallgatott el a harang, hanem tovább zúgott egy óráig, két óráig,
 7    2|  juttatni e mai napról.~ ~Azután tovább bontották a falakat; a téglát,
 8    2|         láthatott tízlépésnyinél tovább, s csak akkor vehette észre,
 9    2|         mordályégetik fel és így tovább, míg csak a török meg a
10    2|        még őrült, csak tessék őt tovább kúrálni, amíg „ebből” ki
11    2|          őrült?~ ~Szulali mesélt tovább a szelíd fenevadakról, a
12    2| összeesküvők terveiről; s mentől tovább beszélt, annál jobban meggyőződött
13    2|         lett volna bátorsága azt tovább folytatni, amit már Keresztszegi
14    3|            Petneházynak nem volt tovább maradása Abdi basánál; nyugtalan,
15    3|       evett, mint sültet. Mentől tovább nézte Borbálát, annál szebbnek
16    3|         kezdte találni, s mentől tovább nézte a lovagot, annál jobban
17    3|         szerzett: minek élne már tovább? Ő is látja jól a közelgő
18    3|          volt írva:~ ~Lehetetlen tovább tartanom a várkastélyt,
19    3|      ellenségre; annak egy része tovább rohant a nyargaló gulya
20    7|       utána következőre - vitatá tovább az engagement-t201 a szép
21    7|       ígérkezett - kötődék velem tovább.~ ~Ha hirtelen észre nem
22    9|         arra vezetett bennünket. Tovább mentünk felé két óra hosszúnál,
23    9|       csikós nem tarthatta magát tovább, felkacagott, a nőnek pedig
24    9|     vagyok, s nem törődtek velem tovább.~ ~Később, egy félóra múlva
25    9|         emberre soha rá nem lép. Tovább egy negyedóránál toporzikáltatta
26    9|       van, öljön meg, ne hagyjon tovább nyomorognom. Az ember csaknem
27    9|          lejtett odább, s mentül tovább ment, annál enyészetesebben
28   10|             Akarnak-e önök velem tovább harcolni, vagy leteszik
29   10|     seregét a kis szürke ember. „Tovább nem megyünk!” - mondá és
30   11|     kiáltás:~ ~„Ki vagy? őrjáró, tovább!”~ ~ Másnap délfelé ért
31   11|      tábornok bosszúsan lovagolt tovább. Minél közelebb jöttek hozzá
32   11|        megnyugodnék.~ ~- Menjünk tovább! - szólt kíséretéhez, midőn
33   13|      szabad, apáink leírva adták tovább; néhányat most is tartogatok