Kötet

 1    1|            Istent, fiaim - szólt az öreg aszkéta -, hogy megszabadíta
 2    1|           vitézek megcsókolták a jó öreg kezét a jótékony tanácsért,
 3    2|        kastélyra, azok ölték meg az öreg Onodyt, mind öccsöstül együtt,
 4    2|  fölvilágosítást nyerhette, hogy az öreg Onodyt hamispénz-verők fojtották
 5    2|           zsoltárt, másikkal emelve öreg beteg anyját, ki mankójára
 6    2|        trónon. Ferdinánd császár az öreg Bethlen Istvánt akarta inkább;
 7    3|           sütni Törökországra.~ ~Az öreg dervis egészen tűzbe jött
 8    3|        engedett mindent történni az öreg kedve szerint.~ ~Alig voltak
 9    3|              térdeire könyökölve az öreg. - Még most keveset tudsz
10    3|            az imámnak:~ ~- Ha olyan öreg volnék is, mint te vagy,
11    3|             alatt kell lennem.~ ~Az öreg tudta azt jól: Petneházy
12    3|      palankinból.~ ~Körülnézett: az öreg nem volt sehol. Kereste,
13    3|             történt Petneházyval és öreg védnökével, a baráttal!~ ~
14    3|           azt én beteljesítem.~ ~Az öreg barát jószívűen felelt rá:~ ~-
15    3|           is valami szép, ahogy egy öreg katona szemközt megy a veszély
16    3|         később sűrűn tüzeltek rájuk öreg puskákkal; Petneházy erre
17    3|           Petneházy nem fogadta meg öreg mentora jó tanácsát. Elragadta
18    3| százhetvennégy esztendő múlva? A jó öreg Cserey, ki e vele egykorú
19    9|       díszíté fel. E komolyságot az öreg ömledezései alatt is megtartá.~ ~
20    9|         nézett a rekettyés felé, az öreg csikós odafordult a vejéhez.~ ~-
21    9|        fogságban van - beszélt a jó öreg, s az volt szerencséje,
22    9|                Nos, fiam - szólt az öreg -, most mondd el hát, hogy
23    9|           család örömeiben; este az öreg maga kivezetett bennünket
24    9|       ügettünk tova, part mentében, öreg vezetőnk után.~ ~ Éjfél
25   10|            irkafirkáiból)~ ~Szegény öreg apó! mintha most is látnám...
26   10|     zivataros éjszakában?~ ~Szegény öreg apó! mintha most is látnám...~ ~
27   10|       érzékeny ölelés véget ért, az öreg huszárezredes egy igen szép
28   10|     valóságos német nyelven.~ ~A jó öreg huszár egy debreceni születésű
29   10|            szerette őket!~ ~Szegény öreg apó! mintha most is látnám...~ ~ ~
30   11|         közben olyanért is, mire az öreg gazda is fölemelte poharát.~ ~
31   11|            s miután látták, hogy az öreg házi úrnak jólesik a magyar
32   11|            az egyházfi, egy szegény öreg ember, kinyitá a rozsdás