Kötet

 1    1|           vitéz, ki mindezt nézte fél szemmel, a halottak között
 2    1|          lovagnak; de az megkapta fél kézzel az ellene sújtott
 3    2|  kapubejárást engedik láttatni.~ ~Fél szárnya a kapunak még fennáll,
 4    2|           őt, csendesítőleg intve fél kezével s egyszersmind megfelelve
 5    2|     szóhoz juthasson, s amint egy fél sonka fel volt szúrva dárdája
 6    2|   ingoványban.~ ~- Mindent értek. Fél óra múlva készen vagyunk.~ ~
 7    2|          vagyunk.~ ~Elébb, mint a fél óra eltelt, készen állt
 8    2|  kullogott, most előrenyargalt, s fél nappal elébb érve a városba,
 9    2|           az árok éjjeli áthágója fél keze vesztésével bűnhődött.~ ~
10    2|      maradsz mint csendes özvegy, fél esztendeig. Fél esztendő
11    2|           özvegy, fél esztendeig. Fél esztendő alatt én kieszközlöm,
12    3|          visszament Abdihoz, kire fél órát várakoznia kellett,
13    3|    várakoztathatod Tellit magadra fél éjszakán át.~ ~- Jól van,
14    3|         elfogadta a neki nyújtott fél tallért, és megengedte Petneházynak,
15    3|         még maradnia kell mintegy fél óráig. Addig valami végeznivalója
16    3|        összeget. A hadsereg pedig fél év óta nem kapott zsoldot
17    5|            amint egyik vagy másik fél katonái pusztították el.~ ~
18    5|    folytatták a harcot, a vesztes fél rendesen átállt a győzteshez,
19    5|       szép volt, hogy ha az ember fél esztendeig válogatott volna
20    5|       csata alkalmával valamelyik fél beszegezett és otthagyott,
21    5|    felőled, a buta népség annyira fél a fegyveres néptől, hogy
22    6|       biztatá embereit -, aki nem fél tőle, azt nem éri soha.
23    7|         ez észrevette, hogy azt a fél mázsa szalonnát az ő számára
24    7|     főkötője a szemére lecsúszva, fél cipőjét valahol elvesztette,
25    7|        hogy miért parancsolták.~ ~Fél óra múlva visszajöttek a
26    7|           oda, de azért láttam. A fél világért szemébe nem néztem
27    7| kontratáncot eljárhassa, miután a fél lábát ellőtték a csatában,
28    9|           magamhoz kezdtem jönni, fél felem meg volt dagadva,
29    9|          s hamisképpen hunyorítva fél szemével, monda:~ ~- Mármost
30   11|         az a baj, hogy mi itt egy fél óra óta ostromoljuk a kálvinista
31   11|               És a temető lakosai fél óráig álltak ágyúi tüze
32   11|           másikat elébb, mint míg fél lövés távolságra állottak