Kötet

 1    1|     rögtön jelt adott kürtjével, mire a felvonóhidat leeresztették,
 2    1|          cselekedni, hadd lássa, mire mennek vele.~ ~Végre a háziúr
 3    2|        környéket vészkongásával. Mire a segítség ide érkezett,
 4    2|       Márton! - szólt bíró uram, mire a legifjabb tanácsos fölkelt,
 5    2|          Dávid uram őkegyelme!~ ~Mire a tanács tiszteletteljesen
 6    2|          Hát ez a sok mendikás49 mire való? Azt gondolják, deák
 7    2|      játéka ez, de valóban igaz. Mire beesteledett, az az erdő
 8    2|          hogy parancsoljon vele, mire van szüksége.~ ~Szulali
 9    2|         kezemben tartom a fejét, mire Szatmárra visszatér, ott
10    3|         csorgott az eső, úgyhogy mire észrevették, csupa penész
11    3|             Már hasadt a hajnal, mire Petneházy a vadaskertet
12    3|          ismeretes szerelmi dal, mire az ifjú oly jól emlékezett.~ ~-
13    3| bennünket, amidőn nem óhajtanád. Mire e levelet olvasod, mi mind
14    3|          üresen hagyja a székét, mire eszébe jut visszatérni,
15    3|          zavar még általánosabb. Mire kitisztultak belőle, kétszázötven
16    3|         közbe nem vetik magukat, mire azután a két lovagnak kezet
17    3|         együtt a földre rogyott; mire odaértek, Petneházy meg
18    3|      száz embert küldjön is oda, mire a basa örömmel nyilatkozék,
19    5|  fürkészett - nem talált semmit; mire ő a hosszú folyosón végigkopogott,
20    5|    templom bástyái közé, úgyhogy mire a labancok a városba értek,
21    5|        egyet rántott ellenfelén, mire mind a ketten úgy estek
22    5|          még lováig vánszorogni, mire Zetelaky azt gondolva, hogy
23    7|          hogy alkalmatlankodnak, mire én olyasmit hebegtem, hogy
24    7|     Akkor hát én nem tudom, hogy mire kellenénk még egyébre a
25    9|       tenyerét szája elé tartva, mire a vő, nemével a tiszteletnek,
26    9|    csikós háromszor füttyentett, mire a malom felől evezőlubickolás
27    9|       üdvözölte őket agyba-főbe, mire a perzekútor nyers, kemény
28    9|      elébe hat egyest állítok, s mire egyet fordulok, csak öt
29   11| egészségért, közben olyanért is, mire az öreg gazda is fölemelte