Kötet

 1    1|           Koppánd Simon és Koppánd Mikhál, a tamásfalvai pusztulás
 2    1|      öregebbik testvér, Simon:~ ~- Mikhál öcsém, ezek a gonosz férgek
 3    1|           te fogsz vigyázni rám.~ ~Mikhál tehát keresett valahol egy
 4    1|           tűzből kipattanva, éppen Mikhál vitéz kinyújtott markába
 5    1|           mind a ketten elvesznek. Mikhál vitéz azonban szépen csendesen
 6    1|    káromolja és a szent Szüzet, de Mikhál könnyebb vérű lévén, azzal
 7    1| lakomájukat, magukra hagyá őket.~ ~Mikhál vitéz, amilyen éhes volt,
 8    1|           megállítá elébb.~ ~- Hát Mikhál, nem jut-e eszedbe, hogy
 9    1|         kegyességükért, mert amint Mikhál vitéz görbe evőkését beleszúrá
10    1|          nagy székesegyházakban.~ ~Mikhál vitéz felugrott örömmel,
11    1|       tévesztettük el az irányt.~ ~Mikhál vitéz csak rábeszélte Simon
12    1|         menedék köve - mondá újból Mikhál vitéz.~ ~- Nem mondott annak
13    1|        magyarázá azt a könyebbvérű Mikhál lovag.~ ~A toronyőr, amint
14    1|        volt kettő közől a szebb.~ ~Mikhál vitéznek mindjárt meg is
15    1|          az megárt most egyszerre; Mikhál vitéznek pedig máson járt
16    1|           kettő közől a szebbik.~ ~Mikhál vitéz azt hivé e látványra,
17    1|      mellém Koppánd Simon, Koppánd Mikhál; az utóbb jött vendégé mindig
18    1|            amaz pediglen Sziona.~ ~Mikhál úgy ejté a dolgot, hogy
19    1|          idáig jutva kiállottak.~ ~Mikhál vitéz nem bírt nagy ékesen
20    1|         józan fővel megbánnának.~ ~Mikhál vitéz is fel akart ugrani
21    1|     felszólíták, hogy válasszon.~ ~Mikhál vitéz de nagyon elbámult
22    1|           verte volna a földhöz.~ ~Mikhál esküdözött, hogy azt megtette
23    1|        tehát ő is azt feleségül.~ ~Mikhál vitéz magánkívül volt az
24    1|      ujjáról gyémántos gyűrűjét, s Mikhál végvitéz ujjára húzta azt,
25    1|            és orgonaszó mellett.~ ~Mikhál vitéz és a szép Meryza a
26    1|        Simon vitéz. - És ez órában Mikhál van ott? Hol van ő?~ ~-
27    1|        körül. Ott feküdt már akkor Mikhál testvér, szép feje halálosan