Kötet

 1    1|        hagylak itt, jöjj együtt velem.~ ~- Az vesztünkre volna.
 2    2|          nem is átkozódom. Akik velem jönnek, anyám, leányom,
 3    2| senkinek, nem hívok senkit: aki velem nem akar jönni, elmaradhat
 4    2|         Ahová én megyek, oda te velem nem jöhetsz.~ ~- Én pedig
 5    2|       akkor kérlek, cseréld meg velem a te alsó köntöseidet, nehogy
 6    2|     Többet ígérek. Ha kész vagy velem jönni, és megfogadod, hogy
 7    3|      hanem azután erős dolog is velem valamit elhitetni. Előttem
 8    3|      azután többször láthasson, velem beszélhessen? Hisz azt csak
 9    3|  meghalok én. Nem kellett volna velem ezt tudatnod. Most már gyűlölöm
10    3|       huszárezredét, s induljon velem még ez órában, én az Aspremont-vasasokat
11    7|          Képzeld el, mi történt velem!~ ~Ó, az borzasztó! Az rettenetes!
12    7|      nekem ígérkezett - kötődék velem tovább.~ ~Ha hirtelen észre
13    7|   percben.~ ~Azután eltávozott, velem szemben egy tükör alá leült,
14    9|          Hogyne tudnék, gyertek velem - szólt bajuszát végigcsavarintva,
15    9|       magam is alig hiszem, ami velem történt.~ ~ S azzal csörtettünk
16    9|   halott vagyok, s nem törődtek velem tovább.~ ~Később, egy félóra
17    9|         bántam, akármi történik velem. Az őrvezető odajött. Kértem,
18    9|         még hangosabban.~ ~- De velem nem veszekedik kend, azt
19   10|     kérdezé:~ ~- Akarnak-e önök velem tovább harcolni, vagy leteszik
20   12|         mint a magáé, az jöjjön velem!~ ~De az ily szóra aztán
21   13|       volt. Egy évben előszedte velem a gimnázium könyvtárából
22   13|          s azokból készíttetett velem tanulmányokat, három év
23   13|   magyar nemzet együtt dolgozik velem.~ ~Igaz, hogy ez a közremunkálás
24   13|        írok, azt mind érzem. De velem egyidejű korból vett regényalakjaim