Kötet

 1    3|          Tattenbach gróf és Zacco őrnagy; már csüggedni kezde az
 2    6|         valami képviselőből ütött őrnagy, ki féltében állt be katonának.~ ~-
 3    6|      hangon a szakállas, termetes őrnagy, parlamentáris pozitúrát178
 4    6| észrevételt tevő circumspectus184 őrnagy a parancsnok komoly arcából
 5    6|           keresztül. Hahaha!~ ~Az őrnagy úr igen mulattatóan tréfásnak
 6    6|           közt a hasas, szakállas őrnagy vette magának a legnagyobb
 7    6|           számunkra terítve.~ ~Az őrnagy mosolyogni akart, de nagyon
 8    6|           lehet jól vigadni.~ ~Az őrnagy szépen megköszönte magában
 9    6|        később kacagni, úgyhogy az őrnagy úr alig győzte szomszédjait
10    6|         nem volt is szokása.~ ~Az őrnagy azonban egész ebéd alatt
11    6|       nyíltak a jókedv rózsái, az őrnagy úr is rávette magát, hogy
12    6|        bennünket mulattatni.~ ~Az őrnagy úr ismét szépen megköszönte
13    6|          gondolá magában a testes őrnagy, s elszörnyedt magában e
14    6|          távozni nem szabad.~ ~Az őrnagy aggodalmai azonban nem voltak
15    6|       annak borzalmát a szakállas őrnagy úr. Amint a gránát sisteregve
16    7|         követék az ordonáncot. Az őrnagy hívatta őket.~ ~Különös
17    7|     szomszédnémat! - kiálta rá az őrnagy nevetve (csakugyan rendes
18    7|    megtámadta az előőrsöket.~ ~Az őrnagy az ágyúlövést is meghallá,
19    7|          mi sem történt volna; az őrnagy parancsot adott, hogy senki
20    7|   táncosom nem volt még itt és az őrnagy.~ ~Váltig néztem az ajtóra,
21    7|         Végre belépett rajta - az őrnagy.~ ~Szétnézett, amint engem
22   11|   kapitány is lehet belőled.~ ~Az őrnagy szépen megköszönte a szerencsét
23   12|        legyen: hadnagy, százados, őrnagy, ezredes. Az kerül még csak
24   12| érdemjelre ajánltatik Gózon Lajos őrnagy s 66-ik zászlóaljparancsnok