Kötet

 1    3|     midőn a várkastély felől egy szürke palástba burkolt alakot
 2   10|                            A KIS SZÜRKE EMBER~ ~(Egy invalidus211
 3   10|      lovagolt előttünk, egyszerű szürke köpenyben, feszes kamáslikban,
 4   10|   panaszkodni akkor, midőn a kis szürke ember egyszerű, vékony öltözetben,
 5   10|        volna fáradt, midőn a kis szürke ember nyitott sebeivel,
 6   10|        vitt az ellenséggel a kis szürke ember, hol elöl, hol hátul,
 7   10|       feladásra szólítandó a kis szürke embert.~ ~Kijött az hozzánk
 8   10|     szólt ekkor a követnek a kis szürke ember -, és mondja meg parancsnokának,
 9   10|         ellenséges várost, a kis szürke ember vizes pokrócokkal
10   10|       megállította seregét a kis szürke ember. „Tovább nem megyünk!” -
11   10|     elájult a műtéte után, a kis szürke ember pedig mosolyogva mondá; „
12   10|        vagy lábát, gondolt a kis szürke emberre, ki hidegvérrel
13   10|        Szeben alatt vívott a kis szürke ember. Megverte az ellenséget,
14   10|         békekötésre, midőn a kis szürke ember nyújtá legelőször
15   10|          mégsem volt igaza a kis szürke férfinak.~ ~Alkotmányos
16   10|               Aminél fogva a kis szürke embert, mielőtt megdicsérték
17   10|         adott amnestiáért. A kis szürke ember amint a pirongatóriumot
18   10|      tegyenek, készítettek a kis szürke embernek egy arany rendkeresztet
19   10|          kézbesítésével.~ ~A kis szürke ember ekkor Kolozsvárott
20   10| csatákban barnult kezet.~ ~A kis szürke ember könnyezve szorítá
21   10|      rokonérzelmeket, sírt a kis szürke ember, érzékenyen, keservesen,
22   10|   kacagásra nem fordulnia. A kis szürke ember az egész izzadsággal
23   10|     elégülten bicegett hozzá kis szürke fejével, de amint azon helyre