Kötet

 1    1|        legirtóztatóbb káromlása az igaz Istennek és az ő szenteinek
 2    1|           végén utána mondta: „nem igaz, nem igaz”. De mégiscsak
 3    1|       utána mondta: „nem igaz, nem igaz”. De mégiscsak bűn volt
 4    1|         felálla, és gondolva, hogy igaz részvevő hazafiúi szívekre
 5    2|            igazodott belőle, mi az igaz, mi a költemény.~ ~Ha Szabolcs
 6    2|           vesz részt a háborúban.” Igaz; de nem azért, mintha Debrecen
 7    2|      harácsot, meg a magyarnak is. Igaz, uram, hogy megvan e szomorú
 8    2|            erről a helyről, ha nem igaz!~ ~Ez volt a kegyelemdöfés
 9    2| boszorkányok játéka ez, de valóban igaz. Mire beesteledett, az az
10    2|            az egyre esküszik, hogy igaz.~ ~- Akkor még őrült, csak
11    2|         útjára?~ ~Pedig hát mindaz igaz volt az utolsó szóig, amit
12    3|           a becsületes emberek, az igaz férfiak, mindnyájan száműzettek
13    3|     intézmény, de még az nem, hogy igaz dolog-e s legkevésbé az,
14    3|               Azt mondanók rá: nem igaz, fényes példák igazolják
15    3|       beszél valaki.~ ~- De az nem igaz; én hetenkint egyszer szoktam
16    3|         tehette volna-e ezt, ha az igaz volna, hogy Abdi basa két
17    6|            baj lenne abból!~ ~- Az igaz. Ott kellene szegényeknek
18    8|           kéri, hogy ne nevezze az igaz nevén, mert megtalálja valaki
19   11| gyászemlékében tartja.~ ~- Valóban igaz. E helyen egy ősöm esett
20   13|     franciául, angolul és olaszul. Igaz, hogy mindennap, télen-nyáron
21   13|           együtt dolgozik velem.~ ~Igaz, hogy ez a közremunkálás