Kötet

 1    2|        Őnagyságának alvezére, Albisi Zólyomi Dávid uram őkegyelme!~ ~
 2    2|             közbe bosszús nevetéssel Zólyomi Dávid.~ ~- Meddő vitatkozás
 3    2|       ilyeneket szemünkbe, kegyelmes Zólyomi Dávid uram?~ ~- Né! Még
 4    2|     lehetett-e az? Kegyelmed, Albisi Zólyomi Dávid uram, katonaember:
 5    2|             ők bölcsen elintéztek?~ ~Zólyomi Dávid türelmetlenül kezdett
 6    2|           kegyelmed haragját, Albisi Zólyomi Dávid uram; s azt is hallottam
 7    2|            védelmezi meg a várost?~ ~Zólyomi Dávid látva, hogy a szónok
 8    2|         esetben azért van itt Albisi Zólyomi Dávid uram őkegyelmessége,
 9    2|        számára. A lovasságnak Albisi Zólyomi Dávid parancsolt.~ ~A szabad
10    2|              Elvonulás közben Albisi Zólyomi Dávid azt mondá a bírónak:~ ~-
11    2|            Rakomazon felül.~ ~Albisi Zólyomi és Bethlen kénytelenek voltak
12    2|           lehetett megakadályozni.~ ~Zólyomi Dávid azonban azt reménylette,
13    2| elkedvetlenedett e szavakra, azonban Zólyomi Dávid inte neki, hogy most
14    2|            előnyomulása által, kiket Zólyomi vezetett, már csaknem körül
15    2|              csata74 után Bethlen és Zólyomi visszabocsáták a debreceni
16    2|              és jól be volt végezve, Zólyomi könnyűszerével üldözhette
17    2|           lánglelkű ifja, Bethlen és Zólyomi, meg is kezdték a harcot
18    2|        azokra, kik a harcot akarták. Zólyomi Dávid, a másik vezér, inkább